Original subtitles

„Kétszer vagy háromszor

Szerettelek.

Mielőtt láttam arcod vagy kezed.

Hozzád hang s fény vezetett.”

Elvira?

„Ajkad minden hangja édes nekem,”

Mennyei éneked istenítem.

„Angyalom. Rajtam bűbájod ül.

Hadd imádjam eszményi tested

büntetlenül.”

Elvira!

JULIAN HERCEG LEGSZEBB VERSEI

Elvira! Fogszabályzó.

Rebekka.

Otto.

Isten hozott Swedlandiában, szépségem!

...jóban-rosszban,

egészségben-betegségben, tisztellek és soha el nem hagylak,

amíg a halál el nem választ.

- Agnes, ez egészen mesés. - Gyere, nővérem!

Isak!

Ő itt Elvira. Isak gondoskodik a lovaimról.

Hölgyek.

Gyere!

A herceg verseit olvasod?

Hozzá akarok menni.

Ez minden vágyam.

És most...

Ugyan...

- Hagyd már... - Ugyan, Agnes, ne rontsd el a mókát

Apa?

Apa?

Apa?

Apa?

Apa?

Apa!

A CSÚF MOSTOHATESTVÉR

Írta és rendezte:

Én vagyok az, Elvira.

Biztosan éhes vagy már.

Hoztam csokoládét. Engem az mindig megvigasztal.

Kérlek, hagyj magamra.

Ó, azt hittem, alszol.

Mikor apa meghalt, anya állandóan csak aludt.

De aztán elmúlt.

Egyszer minden elmúlik végül.

Hogy mered a gyászod az enyémhez hasonlítani?

Az az én hajkefém.

Még el se temettük apát, de már itt rendezkedtek.

Nincs bennetek szégyenérzet?

Ha nem kellett volna a pénz, akkor apám soha...

soha nem engedett volna ide olyanokat, mint ti.

Miféle pénz?

Az anyád pénze. Mi más?

Anya!

Nincsen pénzük!

Bizony nincsen pénzük.

Azonnali hatállyal elkobozzuk a marhákat és a termőföldeket.

Az apró maradhat.

Anya?

Anya!

Majd találunk megoldást.

Azt hiszed, olyan könnyű?

Azt hiszed, könnyű találni egy gazdag férfit, aki elvesz engem?

Egy lógós mellű özvegyet két reménytelen lánnyal!

Én is férjhez mehetek.

Kihez? A herceghez?

Pillants a tükörbe, drágám.

És Alma még menstruálni se kezdett el.

Drága Anyám!

Könyörgök,

ne hagyd, hogy ez legyen a sorsom.

Üzenet a kastélyból!

A király és fia, őfelsége Julian herceg,

ezennel meghív minden nemes hajadont a bálra a kastélyba,

ami négy hónap múlva lesz esedékes.

Egy bál?

Igen.

- A neve? - Agnes Angelica Alicia

Victoria von Morgenstierne Munthe av Rosenhoff.

Köszönöm.

A neve?

Elvira.

Von?

Von?

Von?

Ő a mostoha... nővérem.

ELVIRA VON MOSTOHANŐVÉR

A herceg a bálon választ feleséget magának.

Anya.

Anya! Megyek a bálba!

Nos...

Levenni a fogszabályzót nem jelent gondot.

Az orra azonban...

Mit tudna tenni vele?

Megzaboláznám.

És ajánlanám az exkluzív, kézzel varrott,

gyönyörűséges szempilláinkat.

Egy életen át beárnyékolta őket ez a...

dudor.

A gyönyörű szemei megérdemelnek egy kis extra figyelmet. Nem gondolja?

Igaz?

Most elég lesz a fogszabályzó és az orrkorrekció.

Milyen hamar tudja megcsinálni?

- Mikor tudja kifizetni? - Duplán kifizetem majd a bál után.

Nővér!

Szép az arcod, de az orrod...

Fogót!

Voilà!

És most jöhet a mestermű. A nagy átváltozás.

Választottak?

A hetest kérjük.

Remek választás.

Un, deux, trois!

Un, deux, trois!

Jó reggelt, lányok!

Jó reggelt, Sophie kisasszony!

Üdvözlöm a régi és új tanulókat!

Mint a királyság legjobb etikett iskolája,

bennünket ért az a megtiszteltetés,

hogy táncelőadással nyithatjuk meg Julian herceg bálját.

Kiválasztjuk a fellépőket.

Én és Madame Vanja.

Kiosztunk...

Kiosztunk egy főszerepet és két mellékszerepet is.

A szerencsés lányok pedig egyedülálló lehetőséget kapnak,

hogy megmutassák magukat a hercegnek.

Lányok, ez lesz egész életetek legeslegfontosabb estéje.

A terem tele lesz

grófokkal, bárókkal

és gazdag kereskedőkkel.

Te...

Menj hátra!

Agnes, előre!

Hátra!

Hát nem érted?

Köszönöm.

Rebekka,

eldöntöttem, mikor tartsuk meg apám temetését.

Majd ha telik rá.

Az mikor lesz?

A bál után. Miután Elvira férjhez ment.

Dr. Esthetique nem olcsó.

Nem is tudtam, hogy ennyire jól ismered a doktort.

Az apám teste szétrohad.

Te pedig mindenre költesz, csak a temetésre nem.

Van, amin spórolhatunk, Agnes.

Arra gondoltam, hogy Elvira és Alma

megkaphatnák néhány ruhádat, amiket nem viselsz már.

Ó, itt jön a lista!

Voilà!

Ki tudja utánam csinálni?

Mindenki téged fog nézni.

Te?

Nahát, nahát... Hadd lássuk akkor!

Kezdjük!

Állj, állj, állj! Elég.

Van tehetséged.

De sajnos elpazaroltad.

Nem akartalak elvállalni.

De anyád jól megfizet. Érted?

Dolgozz keményebben!

Sokkal keményebben!

Agnes! Gyere.

Te! És te!

Kezdjük!

Könnyű mondani, de nehéz megcsinálni.

Szalag és masnik kellenek az átalakításhoz.

Nem érdekel hogyan, de bele kell férnie.

Lépjen ki belőle!

Jó éjt, kisasszony!

- A herceg odáig lesz érted. - Köszönöm.

Elvira!

Reménytelen vagyok.

Soha senki se fog akarni engem.

Ez egyáltalán nem így van.

Olyan sokat látok magamból benned.

De maga gyönyörű.

Míg én...

Én csúnya vagyok és kövér.

Hadd nézzelek!

Igazán gyönyörű.

Átformálod a külsődet, hogy olyan legyen,

amilyen valójában vagy legbelül.

Bátor lány vagy.

Van itt valami neked.

Ami belül van, csak az számít.

„Lüktet a fejem...

Találj meg, mátkám, találj rám hamar.

Megszakad a szívem,

de inkább meghalok,

mintsem olyanhoz kössem magam,

akit nem szeretek.”

Hát nem gyönyörű?

Mutathatok valamit?

Ígérd meg, hogy nem szólsz róla!

- A szívemre esküszöm. - Gyerünk, mondd komolyan!

Komolyan mondom.

De idegesítő vagy!

Ez egy bélféreg.

Lenyelem,

és annyit ehetek, amennyit akarok, de mégis lefogyok.

Mert a féreg mindent felfal.

De így nem leszel állandóan éhes?

De. És pont ez benne a lényeg.

Így majd engem vesz el a herceg.

Ha már elég vékony és szép lettem, akkor beveszem az ellenszert.

Neked elment az eszed.

Ne mondj ilyet! Ne mondj ilyet!

- Anya is mindig ezt mondja. - Anya semmit se tud erről.

Ne merészeld elmondani neki.

Sose nyelnék le egy férget.

Inkább meghalnék.

Olyan gyerekes vagy.

Alma, ne duzzogj már!

Alma?

Alma!

Alma?

Alma, gyere vissza!

Alma, nehogy el merd mondani anyának!

Szerelmem...

Hozzá kell mennem a herceghez.

Azt hittem, hogy engem szeretsz.

Soha az életben nem fogok mást szeretni.

Na, ezt meg kell ünnepelnünk! Mit szólsz egy szűzhöz?

Jobb egy olyan kanca, ami be van törve. Az nem ficánkol, és nem rúg belém.

Ó, mikor kiül a pánik az arcukra, és úgy tesznek, mintha halálosan fájna!

Na, és mit mond a szakértő?

- Szűzlányt vagy szajhát? - Mindkettőt!

- Ez az! Remek. - Kisebesedett már a farkam.

- Hé! Nem hallottál még a vajról? - De igen.

De az egész kastélyban nincs egy darab se.

- Ezért olyan száraz a kenyered is. - Hát, akkor más praktika kell...

Hé, vasorrú! Kipróbálsz egy nemes farkat?

Kapd el, herceg!

- Gyerünk, úgyis kint van a farkad. - Azt ott?

Nincs kedvem meghágni.

Elvira.

Istenem...

Miféle szűz hentereg az istállófiúval? Válaszolj!

- Mit művelsz? Eressz el! - Csak egy szajha tesz ilyet!

- Soha többé nem látod azt a fiút! - Eressz el!

- Nincs jogod ehhez! - Minden jogom megvan!

Örülhetsz neki, hogy nem doblak ki az utcára, te kis ringyó!

Fogd munkára!

Takarodj, te rohadék! Meg ne lássalak itt többé!

Kotródj! Gyerünk!

Kotródj, te kurafi!

Takarodj!

Isak!

HÁROM HÓNAPPAL KÉSŐBB

Milyen gyönyörű vagy!

A SZÉPSÉG SZENVEDÉS

Mestermű lett.

Legközelebb csinálhatunk Önnek olyan szép kebleket,

mint Anna nővérnek. Majd beszélek az anyjával.

Rosa nővér, kezdhetjük?

Szíjazza le a pácienst!

Jól van...

Ez itt a legmodernebb érzéstelenítő szer. Kokalevélből készül.

Így ni... Jó lesz.

Még valami...

És most bámulatossá tesszük!

Tűt!

Elvira?

Alma?

Hová mész?

Pisilnem kell.

Te vagy az, Agnes?

Egy kis torta.

Mit mond a mostohaanyja?

Hogy több napja fel se akar kelni.

Egészen beleőrült már a gyászba.

Még egyszer!

Hogy tehetett ilyet velem?

Nincs választásod, más kell a helyére.

- Szerelmem. - De nincs senki más.

Mosolyognod kell.

Mosolyogj!

Nem.

Gyere!

„Találj meg, mátkám, találj rám hamar.

Megszakad a szívem...

Kínoz ez az érzés.”

Ó, hát itt vagy! Majd' elájulok az éhségtől.

„...de inkább meghalok,

mintsem olyanhoz...

kössem... magam...

akit nem szeretek.”

Olvasd te!

„Megtör a vágy utánad,

Könnyek közt esedezve

Jövök most hozzád tavaszt remélve.

Ujjaim között hűs a fű,

orromat édes illatod vonzza.

De ó, mindez csak önámítás, varázslat.

A kígyó felfalja a jót, mit itt találhat.

Mi fel kéne emeljen,

mint mennyei lepel.

Míg szomjazlak, mátkám, ajkad sikollyal felel.”

Szerinted mit szimbolizál a kígyó?

A péniszét.

És most mosd meg a hajamat, Hamupipőke!

Ez az én hajkefém.

Neked nincs már rá szükséged.

Meglepetésem van... Nahát...

Kelj fel!

Helló, Elvira!

Tegyétek le!

Fogalmad sincs, mennyibe került ez.

Én vagyok a jótündéred.

- Sose láttam még gyönyörűbbet. - Ez mindent megér.

Hamupipőke! Gyere ide!

Segítsd fel a ruháját!

Hát, nem gyönyörű?

Elvira fogja megnyitni a bált.

Főszereplő lett a táncban.

Nem mondod!

Tüzes kis szajha.

Mi?

Takarítsd fel!

Gyere, Elvira!

Erre!

Így ni.

Mintha nem lennél teljesen egészséges.

Ez meg mi?

Engedj, Rebekka!

- Így. Így már jobb. Igen. - Csodálatos leszel.

Holnap gazdaggá teszel minket.

Gyere, Rebekka! Tégy a kedvemre!

Jobbra az első ajtó.

Ne! Ne!

Elmegyek a bálba. Nem tudtok megállítani.

Engedd el! Engedd el!

Ereszd!

Ne! Ne! Ne! Ne!

- Agnes! Agnes! - Ereszd el! Add ide!

Azt mondja, hogy elmegy a bálba, anya!

Ő is jön a bálba.

Kislányom, hogy mehetne el a bálba, mikor nincsen mit felvennie?

Te leszel ott a leggyönyörűbb leány.

Menj, feküdj le! Adok valamit, amitől elalszol.

A meghívóm!

Agnes!

Agnes!

Anya!

Ott a cipőd a zsebedben.

Senki sem fog felismerni.

De ne feledd!

Éjfélkor a hintód visszaváltozik sütőtökké.

Nézd, milyen gyönyörű vagy!

Nikoline Petronella von Hoff av Welhaven.

Welhaven kisasszony 16 éves,

165 centiméter magas,

és hét testvére van.

A kedvenc ételei a marhasült és a gyümölcs.

Megnyalnám a mézesbögréjét!

Kedvenc időtöltései

a virágkötészet és a kézimunka.

És jó kézimunkában. Az ám fontos.

Túl kicsik a kezei a te szerszámodhoz.

- Minél szűkebb annál jobb. - Ó, te disznó!

Mancsot!

És most: Sophie von Kronenberg lányiskolájából

Elvira von... Mostohanővér.

Mostohanővér kisasszony

18 éves, 175 centiméter magas.

Elkísérte az édesanyja: Rebekka von Rosenhoff

A kedvenc ételei a zöldségek.

Szabadidejében pedig szereti a hosszú sétákat.

Igazi finomság, igaz?

Fél éve még a torta volt a kedvenc étele.

Kerek volt, mint egy hordó.

De én formába hoztam.

Ügyes és szófogadó lány. És nagyon elkötelezett.

Elképesztő.

Nézd a csöcseit!

Egy, kettő... és fel!

Fel magasra. Ne nézz le! Magasra!

Így tovább. Csodás lesz!

Sorban állnak, hogy táncoljanak veled.

És most őfelsége Julian herceg megnyitja a bált egy tánccal.

Királyi felség!

Megtisztelne egy tánccal?

Zenekar!

Milyen gyönyörű!

Ki lehet az?

Bocsánat, hogy elkéstem.

Zenét!

Mi van veled?

Hé! Válaszolj!

Anya, meghalok.

Mindjárt meghalok

Hagyd abba a sírást, leányom.

Bőven van még odakint neked való remek kérő, hallod?

Állj fel!

Állj fel!

Elvira, ő itt a lazacbáró örököse. Nagyon köszönöm.

Frederik von Bluckfish. Szereti az osztrigát?

Nem.

És a halat?

Nem.

És a rákot?

Igen.

Most mennem kell.

Várjon!

Azt a lányt, akinek a lábára illik a cipő,

fogom elvenni feleségül.

A cipőt! Add ide!

Add ide a cipőt!

Add már ide!

Ne...

Add ide!

Elvira?

Elég!

Mit rejtegetsz itt előlem?

Mindannyian őrültek vagytok!

Ő volt az, anya!

Elvira, menj és feküdj le, kérlek.

- De ő volt az! - Pisilnem kell.

Elvira, menj és feküdj most le!

- De mi lesz, ha jön a herceg? - Elég! Most...

Pisilnem kell.

Meg volt az esélyed. Eridj!

Jóságos ég...

A lábujjaim! Szedd le őket!

Anya! Anya!

Fel fogom húzni a cipőt!

Segíts nekem! Fel kell húznom a cipőt, anya.

Jól van... Jól van...

Édes lányom... Ez majd segít. Gyerünk, gyerünk!

Ez az... Még egy kicsit...

Ó, édesem... Itt van anya. Minden rendben lesz.

Most mit tegyünk?

Jól van...

Rossz lábadból vágtál le, kislányom

A hercegnél a bal cipő van.

Nem.

Nem!

- Hagyd már békén! - Fel fogja húzni ezt a cipőt.

Elvira!

Elvira!

Igen, anyám?

Királyi felség!

Illik rá!

Vigyétek hírül a kastélyba, hogy megtaláltam a szerelmemet,

és elveszem feleségül, amint megérkezünk.

Elvira!

A mi Elviránk!

Érkezik a herceg!

Érkezik a herceg!

Jöjjön elő minden hajadon,

és próbálja fel a cipőt!

Mindenki hajoljon meg Julian királyi felség előtt!

Illik rá!

Megtaláltam a hercegnőmet.

Gyönyörű hajadon, hogy vágyakoztam utánad!

Elvira?

Alma?

Elmegyünk innen.

Jó.

Hol van az ellenszered?

Fogadok, hogy jó éhes.

Már jön kifelé.

Folytasd! Folytasd!

- Gyerünk! Menj már! - Fogd a lábam!

Oké?

Fogjál!

Fogd meg!

Át kell jutnunk a határon sötétedés előtt.

Gyerünk! Ez az... Háromra!

Egy, két... Há!

Húzzunk el innen!

VÉGE

Magyar szöveg: Jánosi Emese