Original subtitles

AZ ELŐZŐ RÉSZEK TARTALMÁBÓL

Önnek és a fajtájának vége Moszkvában.

Többé nem hagyhatja el a hotelt. Ha megteszi, várni fogom.

Tényleg lelőnek, ha kimész?

Van egy kulcsom, ami nyitja a hotel minden ajtaját.

A szobák mögött szobák vannak, és ajtók az ajtók mögött.

Ez a hotel veszélyes hely. Különösen önnek.

Ön a szerzője az 1913-as Mi most a célunk című versnek?

Nekem tulajdonították, igen.

Nyikoláj!

Ha ezt komolyan veszem,

annyira kétségbe esnék, hogy onnan nem lenne kiút.

A haladáshoz egyfajta állami kapitalizmust kell létrehoznunk.

A disznót fel kell hizlalni a vágáshoz.

Legyünk reálisak!

Az új gazdasági terv…

- Ebben nincs semmi új. - Úgy van!

A munkások robotolnak,

de most az újföldesurak profitálnak a régiek helyett.

Az átmenet időszakában talán igen…

Nem, túl sokáig szenvedtünk a zsarnokság igájában!

A forradalomért küzdöttünk, nem a lassú átmenetért.

Együtt új Oroszországot építhetünk. Már karnyújtásnyira van.

Igen.

De bátraknak kell lennünk, és meg kell ragadnunk.

Miska!

Nem alkuszunk!

- Ismered őt? - Igen.

Egyenlő esélyeket biztosító világot kell építenünk mindenkinek.

Nem folytathatjuk így tovább. A gyerekek éheznek.

A családok halálra fagynak otthonaikban.

Jutna mindenből elég mindenkinek,

de a gazdagok még mindig elvesznek mindent.

- Ez nincs így jól! - Nincs!

- Ez nincs így jól! - Nincs!

Hol az emberségünk? Hol a szeretetünk a többi ember felé?

Miska!

Alekszander Iljics!

Jó újra látni téged.

Azt reméltem, hamarabb sikerül.

Fontos munkám van.

Mondd csak, a zsarnokság milyen igája alatt is szenvedtél?

Úgy emlékszem, élvezted a családom vendéglátását Idle Hourban.

- Mellesleg porig égették. - Tudom.

Örömmel hallottam, hogy a grófnő el tudott menekülni.

Meghívtalak az otthonomba. Etettelek, ruháztalak.

Nem passzoltak a ruhák.

A barátom voltál. Testvéremként kezeltelek.

Szégyelltél engem.

Jó okom volt rá.

Miattad történt minden.

EGY ÚR MOSZKVÁBAN

NÉGYSZÁZTIZENKETTEDIK NAP

Nem emlékszem, hogy kértem volna szobaszervizt.

Ha már ott vannak, örülnék, ha le is porolnának.

- Többé már semmi sem szent? - A nagyanyjától jött.

Úgy tűnik, mégsem.

A száműzetésben élő árulók még mindig dicsőséges visszatérésről álmodnak,

és a Romanov dinasztia visszahelyezéséről.

Mihail Fjodorovics Mindics. Ismeri őt?

Igen, futólag.

Az egyetemen együtt laktak.

A politikai és háttérbeli különbségeik ellenére

a legközelebbi barátja lehetett.

Akkor minek kérdezi?

Mert ott rejlik az igazság a hazugságainkban.

Közeli barátok voltunk, amíg a körülmények közénk nem álltak.

Milyen körülmények?

El akarta törölni az osztályt, amelyhez tartozom.

Ez egykoron igaz lehetett.

Miskára először az ön tárgyalásán figyeltem fel.

Úgy tűnik, befolyással bír a párton belül.

A segítségét kérem… hogy jobban érthessem őt.

Nem igazán tudom, miben segíthetnék.

Több mint egy évtizede ismeri őt. Biztos mélyebben ismeri a jellemét.

Időbe telhet, amíg valaki megérti, hogy is működik ez.

De végül mindenki megérti.

De a hercegnő úton volt Tusinék báljába.

Pontosan.

Így bőven az udvariasság keretei között menthette volna ki magát.

Ehelyett erősködött, hogy elvigye az idős hölgyet meglátogatni a fiát,

a kovácsot Kudrovo városában, ami tíz kilométerre volt.

És aztán?

A kovács családja a kocsi köré gyűlt,

és az öreg hölgy behívta a hercegnőt szerény otthonukba egy teára.

A kovács arca megrándult. A kocsis levegőért kapkodott.

A kovács fia elszégyellte magát.

Miért?

Mert a lány hercegnő volt.

És alantas dolog volt bemennie egy munkás házába.

Ez a te történeted vagy az enyém?

Kérdéses, lehet-e tényleg bárkié egy történet.

Golicina hercegnő elegánsan elfogadta a vén szipirtyó invitálását,

bár emiatt elszalasztotta Tusinék bálját.

Hozzáment a kovács fiához?

Jesszusom, dehogyis!

Megitta a teáját, visszamászott a kocsijára és hazament.

De a viselkedése hercegnőhöz méltó volt,

és ez a mai óránk tárgya.

Jobban tetszett volna, ha hozzámegy a kovács fiához.

A fiú is biztos örült volna.

Olga, kérlek, tégy valamit!

- Ezek a szép állatok az öné? - Igen.

Ide! Igen! Gyertek! Ez az!

Attól tartok, rossz a neveltetésük.

Ellenkezőleg, tökéletesen jól neveltek.

Úgy értettem, hogy rosszul viselkednek.

A viselkedés idomítás kérdése, nem a neveletlenségé.

Emiatt a jól nevelt kutyákat rövid pórázon kell tartani.

Úgy gondolom, a legjobban nevelt kutya a legbiztosabb kézbe való.

Ebben biztos vagyok.

Színésznő.

Láttam a filmjeit. Nem túl jók.

Hahó!

Ha kinyitnád az ajtót, Nyina, akkor kezdhetnénk.

Rendben.

Lassíts!

Hogy találkoztatok Miskával?

Barátok voltunk az egyetemen.

De már nem vagyunk azok.

Valaki közénk állt.

Egy nő? Párbajoztatok?

Szó sincs róla!

Mindketten beleszerettetek?

Mindketten szerettük, de…

nem úgy, ahogy elképzeled.

A hercegnő sosem mehetne hozzá a kovács fiához.

Késő van.

Holnap találkozunk a szokásos időben.

- Naturellement. - Merci.

Jó éjt!

Köszönöm, hogy rendbe hozta őket, Marina. Természetesen kifizetem.

Ezeket is megcsinálom a varrószobában.

Takarítok Halecki szállodavezetőnek.

Előléptették? Biztos vagyok benne, hogy megérdemelte.

Jasa, büszke lehetsz az anyukádra.

- Jasa, hagyd azt! - Ne, semmi gond!

Nézze! A személyzet újévi partyt tart. El kéne jönnie.

Ez igazán kedves öntől. Nagyon köszönöm.

Köszönöm. Viszlát, kisember!

Azt hallottam, már halott.

Biztosíthatom, hogy Lenin elvtárs remek egészségnek örvend.

- Tehát nem szifilisz? - Parancsol?

Sokáig volt száműzetésben, és Finnországban nincs sok szórakozás.

Ezt tapasztalatból mondhatom.

Vagy annak hiányából.

Biztosíthatom, hogy nem szifilisz volt.

De igaz, hogy sztrókja volt.

Akkor így kapta el.

Biztos, hogy nem igaz. Nincs semmi baja.

Nem történt semmi. És javasolnám, hogy halkabban!

Köszönöm, Olga! Dicsőség a forradalomnak!

- Legyen rendben a szobánk! - Ma reggel magam ellenőriztem.

Segíthetek, hölgyem?

A kabátjaikat?

Hogyne, igen! Köszönöm.

És ha dalol a madárka?

Akkor Trockij lesz vagy Kamenyev.

Mindketten felismerték a film fontosságát médiumként,

és mindketten nagy rajongói önnek.

És ön ezt tudja?

Gyakran járnak a Kulturális Minisztériumban. Sokszor beszélünk.

És mi van az acélemberrel?

Ő egy bandita. Senki sem veszi komolyan Sztálint.

Trockijnak és Kamenyevnek vannak kedvenc filmrendezői.

Minddel jó barátságban vagyok,

és persze bemutathatom önt nekik.

Ebben az új világban mindennek ára van.

Szeretnék önnel vacsorázni, és aztán innánk valamit.

- Ebédeljünk! - Itallal.

Valahogy ki kell bírnunk.

Várom. Keresni fogom.

Vodkát!

Fiam! Még kérek vodkát! Most!

Elnézést, de várjon, mint mindenki más!

Tessék?

Mondom, várjon, mint mindenki más!

Mondja még egyszer!

Hölgyem, megtenné?

Jól van!

Mindketten nyugodjanak meg!

Nem kell, megvagyok.

Bár ha belegondolok…

Még mindig nem tudsz verekedni.

Te meg még mindig nem tudsz nem verekedni. Mi volt a gond?

A rossz modor.

Azt támogatom.

A ház ajándéka.

- Köszönjük. - Köszönjük, Audriusz.

Egészségedre!

Veszélyes dolog volt belekeveredned.

Te is megtetted volna értem.

Hogy alkalmazkodsz az új környezetedhez?

A legtöbb barátom halott, a házamat lefoglalták és felégették,

a nagyanyám száműzetésben. Ezektől eltekintve…

A cár rendelte el,

hogy a kozákjai eltiporják az ártatlan nőket és gyerekeket.

Petrov halott.

Milyen veszélyt jelentett?

Csak hegedülni akart.

Szása, éjszakába nyúlóan beszélgettünk arról, hogy lehetne jobb a világ.

- Vitatkoztunk. - Egyetértettünk.

Egykoron hitted, hogy mindenkinek jár a lehetőség és a szabadság,

hogy az legyen, ami lenni akar.

Mindenkinek vannak álmai. De csak gyerekek hisznek bennük ébredés után.

Tudom, hogy szereted Oroszországot,

a népét, a népedet.

Előrenézhetünk visszatekintgetés helyett.

Nem vesztettünk már mindketten eleget, Szása?

- Elnézést. - Igen, Vaszilij?

Egy üzenet Urbanova elvtársnőtől.

A két elég nagy kutya tulajdonosától.

Második esélyt kérek az első benyomásra. Saljapin bár. Este hat?

Köszönöm.

Lekésted a találkozónkat.

Ritka alkalom adódott,

így attól tartok, ezt holnapra kell halasztanunk.

Lekötöttük a találkozót, és beszélnem kell veled.

Igen, de az előbb beszéltük meg a holnapot.

Te javasoltad a holnapot. A mát beszéltük meg.

Adok 20 rubelt. Ötven?

Urbanova kisasszony azt kérdezi, hogy miért bujkál egy növény mögött.

Nyina, bármiről is van szó, biztosan várhat.

Kérlek!

Rosztov gróf!

Jó estét!

Örülök, hogy el tudott szakadni a virágok rendezgetésétől.

Örvendek, Urbanova kisasszony.

Kérem, szólítson Annának!

Mehetünk?

A négylábú barátai nem csatlakoznak?

Inkább nem. De úgy látom, a kétlábúja igen. A lánya?

- Ő? Nem. - Nem.

Nem tudom, kicsoda.

Menjünk máshova?

A Britannia Hotel étterme fantasztikus.

Nem hagyhatja el a hotelt, mert bűnöző…

- Nyina. - …és veszélyes…

Nyina, elég volt, köszönöm.

Szóval ismeri őt?

- Szinte alig. - Jobban, mint szeretném.

Háromszázhetvenes szoba. Adjon 20 percet!

Nyina!

Nyina!

Igen?

Várnak.

Urbanova elvtársnő hamarosan jön.

Sziasztok, lányok!

Megtenné, hogy kinyitja?

Jó estét!

Csak oda, kérem!

Ma két étteremben és egy bárban jártam, és még semmit nem ettem.

Éhen halok.

A színház átépítését csodálja?

Én nem pont a „csodál” szót használnám.

Úgy tűnik, Lenin be fogja jelenteni az új szovjet állam létrejöttét.

Mármint ha még él.

Megnézzük, mit hoztak?

Köszönöm.

Nos…

- Két étterem és egy bár? - Öt újságíróval három óra alatt,

ugyanazokat a sztorikat előadva úgy, mintha először tenném.

Majd találkoztam egy rendezővel, aki fiatalabb a legtöbb cipőmnél.

Golubjev zseninek képzeli magát,

de kiváló emberismerőnek tartom magamat.

- Ott van például ön. - Én?

- Egy tehetős ember. - Már nem.

De a múltban nem szenvedett hiányt semmiben.

Sok minden hiányzott, amit nem volt alkalmam kiélvezni.

Nem a pénz hiánya miatt.

És biztosan volt sok dolog, amit nagyon is kiélvezett.

Folytassa!

Rangos családból származik, Örökölt, nem megtermelt?

Egy ponton termelődött a vagyon.

De nem ön termelte.

Nem tűnik nagy katonai vezetőnek.

Szerencsére, különben már halott lennék.

Az alapján, aki, már halottnak kéne lennie.

Ehelyett bezárták a Metropol Hotelbe. Miért?

Miért tartják itt?

Most én jövök.

Az alapján, ahogy a halat filézte, egy halász lánya lehet.

A Fekete-tenger mellett nőttem fel egy faluban.

- Nincsenek testvérei. - Nem tudok róla.

Egy faluban élt, és arról álmodozott, hogy megszökik.

Ez vonzotta a színpadra, ahol elfelejthette az életét.

Ott voltam a legboldogabb.

A parton segítettem az apámnak hálókat foltozni.

Meghalt, amikor ön még fiatal volt. Ezért akart elszökni.

- Térjünk vissza önre! - Igazam van?

Térjünk vissza önre!

A felesége és a gyerekei elhagyták Oroszországot a forradalom után.

Se feleségem, se gyerekem.

A vágy vagy a lehetőség hiánya miatt?

Biztosíthatom, hogy egyikből sincs hiány. És önnél?

Gyerek? Nincsen. Elviselhetetlen teher lett volna.

Miért?

Miért hagyták életben?

Miért akart elszökni otthonról?

Mára eleget beszéltem.

- Hagyd a cipőt! - Nem! Mi lesz az ágyneművel?

Az isten szerelmére!

- Mindig is Moszkvában éltél? - Telente.

A nyarakat Nyizsnij Novgorod környékén töltöttük, a családi birtokon.

Akkor jó sok almát ehettél.

Almafákkal teli erdők vettek körül minket.

A helyi legenda szerint

az erdő mélyén van egy fa, aminek a gyümölcse szénfekete.

Ha megtalálod a fát és eszel a gyümölcséből,

újrakezdheted az életedet.

- Megtennéd? - Mit?

Beleharapnál?

Hogy törölhetném ki ezt az emléket?

Vagy a hercegnőkét és grófnőkét, akik előttem voltak?

Néhányét, nem mindet.

Meglep, hogy leereszkedtél egy szerény színésznőhöz.

Ahogy mindenki folyton mondogatja nekem, változnak az idők.

Pontosan mit értesz ez alatt?

Nagyon keveset.

Mert rangban alattad állnék?

Nem mondom, hogy ez feltétlenül igaz.

„Feltétlenül igaz”?

Kérlek, csukd majd be magad után az ajtót!

Hogyne.

Úgy hiszem, bocsánatkéréssel tartozom.

Előzetesen megállapodtunk. Tiszteletben kellett volna tartanom.

Így van.

Elhanyagoltam a barátságunkat. Hibáztam.

Így van. Most készen állok rá.

- Mire? - A bocsánatkérésedre.

- De én… - Azt mondtad, tartozol vele.

Sajnálom, Nyina.

Bocsánatkérés elfogadva.

Reggelizünk?

Itt maradok.

Amikor visszatérünk Moszkvába az új évben…

Apa szerint el kéne kezdenem az iskolát.

Attól tart, hogy kezdek becsavarodni.

Az életben a legérdekesebb emberekkel gyakran ez van.

Ha maradok, taníthatnál.

Igen, de a hercegnői viselkedéssel kapcsolatos órákkal nem sokra mész.

Az oktatásban megismernéd a valódi világot.

De jó itt nekem. Szórakoztató.

Nem csak az a lényeg, hol vagy.

Hanem hogy kikkel találkozol.

És az iskolában barátokat fogsz szerezni egy életre.

Mint te meg Miska?

Pontosan.

Fáradjon be!

Egy pár nappal ezelőtti incidensről szeretnék önnel beszélni.

Igen. Háború és béke. Tolsztoj legjobb műve. Vagyis a legjobb mű.

- Olvasta? - Ismerem a sztorit.

Szóváltásba keveredett az egyik gyári adminisztrátorunkkal.

Fogalmam sem volt, ki az, nem mintha számított volna.

Volt ideje átgondolni a korábbi beszélgetésünket?

Miért érdekli annyira Miska?

Mert kockára tette a pártban lévő pozícióját, hogy megmentse önt.

Tőlem semmit sem tudhat meg Mihail Fjodorovics Mindicsről,

amit tőle ne hallhatna.

Rendkívül lojális.

Nincs nála jobb emberi lény.

Akkor miért nem tartotta őt méltónak az ön húgához?

Mert hibásan azt hittem, hogy nemesnek születni kell.

Mert egy bolsevik sosem lehet úriember?

Biztos, hogy ez nem igaz mindegyikre.

Velem mi van?

Ön szerint én úriember vagyok?

Nem ismerem önt.

Mondjuk úgy, hogy az a dolgom, hogy figyeljek bizonyos embereket.

Könnyű dolog, ha házi őrizetben vannak.

Még könnyebb, ha földbe tesszük őket.

Még beszélünk, ebben biztos vagyok.

Én is.

Várjon!

Mielőtt elmegy.

Vegye karácsonyi ajándéknak!

Tilos a karácsonyt ünnepelni.

Lenin és Trockij nagy rajongói Golubjevnek.

Megemlítem önt neki, ha nálunk jár.

Feljön a szobámba?

Hogy én… Magával?

Tudom, hogy nem vagyok az esete, de…

Ennyire nyilvánvaló?

Nekem.

De egy pletyka egy mozisztárral való afférról

a legtöbb ember figyelmét elterelné a valóságról.

Jó tett helyében jót várj!

- Igen, uram! - A szokásos asztalt, köszönöm!

Hogyne!

- Gróf úr! - Boldog új évet!

Kellemes ünnepeket, uram!

Később apával vacsorázok, csak előételt rendeltem magamnak.

- Hors d'oeuvre-t? - Oui.

Hozhatok egy étlapot?

Nem, köszönöm, barátom. Csak egy pohár pezsgőt és egy kanalat.

Hogyne.

Megleszel nélkülem?

Nem kell aggódnod egy ilyen vén flótás miatt.

Akkor is kell.

- Milyen az előétel? - Csodás.

Úgy tudom, elhagy minket.

- Milyen kár! - Köszönöm!

Egy teljességgel váratlan és igazán csodás barátságra!

És ez…

Ez egy kis apróság,

aminek nagyon jó hasznát vette a húgom ilyen idősen.

Te ismersz a legjobban. Nagy becsben fogom tartani.

Későre jár! Gyerünk!

Ne várasd meg az apádat!

Menj el a partyra! Az lenne a nemes cselekedet.

A mademoiselle-től.

Nyina, ez túl sok.

Ígérd meg, hogy nem nyitod ki, csak ha éjfélt üt az óra!

A szavamat adom.

Viszlát, Alekszander Iljics!

- Boldog új évet! - Boldog új évet!

- Jó estét! - Jó estét!

Szása!

- Gyere! - Miska!

Köszönöm.

Jó estét!

Gondoltam, kérnek egy kis brandyt.

Kérem, csatlakozzon!

Csodás választás, Őexcellenciája!

Vannak poharak, Miska?

A champagne-i régióból.

Nyilván.

Ugni Blanc szőlő, duplán érlelve.

A századfordulóról.

- 1906-ot mondanék. - Majdnem! 1908.

De akkor is… Barátokkal kell inni.

Egészség!

- Ki ez? - A fiam.

- Ilja, három hónapos. - Jesszus!

Gyakran eltűnődöm, életben lenne-e, ha nem állok közétek.

Talán nemesember lettem volna.

Összeházasodhattunk volna… és most halottak lennénk.

Őszintén sajnálom, hogy közétek álltam Helénával.

Tudom, mit tettél értem a verssel kapcsolatban, Miska.

Nem lehetnék itt, ha te nem vagy.

Megmentetted az életemet.

Mennem kéne, amíg bírok.

Újra eljössz hozzám, Miska?

Ha szeretnéd.

A feliratot fordította: Buga B