Afrikaans
Akan
Albanian
Amharic
Arabic
Armenian
Azerbaijani
Basque
Belarusian
Bemba
Bihari
Bosnian
Breton
Bulgarian
Cambodian
Catalan
Cebuano
Cherokee
Chichewa
Corsican
Croatian
Czech
Danish
Esperanto
Estonian
Ewe
Faroese
Filipino
Finnish
French
Frisian
Ga
Galician
Georgian
Guarani
Gujarati
Haitian Creole
Hausa
Hawaiian
Hebrew
Hmong
Hungarian
Icelandic
Igbo
Interlingua
Irish
Italian
Japanese
Javanese
Kannada
Kazakh
Kinyarwanda
Kirundi
Kongo
Korean
Krio (Sierra Leone)
Kurdish
Kurdish (Soranî)
Kyrgyz
Laothian
Latin
Latvian
Lingala
Lithuanian
Lozi
Luganda
Luo
Luxembourgish
Macedonian
Malagasy
Malay
Maltese
Maori
Marathi
Mauritian Creole
Moldavian
Mongolian
Myanmar (Burmese)
Montenegrin
Nepali
Nigerian Pidgin
Northern Sotho
Norwegian
Norwegian (Nynorsk)
Occitan
Oriya
Oromo
Pashto
Persian
Polish
Portuguese (Brazil)
Portuguese (Portugal)
Punjabi
Quechua
Romanian
Romansh
Runyakitara
Russian
Samoan
Scots Gaelic
Serbian
Serbo-Croatian
Sesotho
Setswana
Seychellois Creole
Shona
Sindhi
Sinhalese
Slovak
Slovenian
Somali
Spanish
Spanish (Latin American)
Sundanese
Swahili
Tajik
Tamil
Tatar
Telugu
Thai
Tigrinya
Tonga
Tshiluba
Tumbuka
Turkmen
Twi
Uighur
Ukrainian
Urdu
Uzbek
Welsh
Wolof
Xhosa
Yiddish
Yoruba
Zulu
Következmény-tó
Jim! Már el is kezdték vágni a fákat!
Jim!
Már vágják is a fákat.
Állítsa le! Hallja? Azt mondtam állítsa le!
Látni akarom az engedélyét. Láthatnám?
Láthatnám?
Christopher, ne rugdosd az asztalt! Ne rugdosd az asztalt!
Christopher, édesanyád megkért, hogy ne rugdosd az asztalt, oké?
Nem megyek ma iskolába!
Christopher, minden gyerek iskolába jár. Neked is ott a helyed.
- Én nem megyek. - Chris, ne kezd ezt.
Oké, ennyi volt. Gyere, nagyfiú, induljunk.
Nem akarok iskolába menni!
Nem akarok iskolába menni! Itthon akarok maradni veled, anyu!
Ez nem fer! Itthon akarok maradni veled, anyu!
Adj egy puszit! Jó nagyot!
Oké, itt jön a puszi.
- Itthon akarok maradni! - Nem lehet, drágám.
Elég volt, Christopher, szállj be az autóba.
Holnap majd én viszlek.
Miért nem maradhatok itthon?
Szia, drágám!
Csak bocsánatot akarok kérni az előbbiért.
Tudom, hogy nem maga tehet róla. Maga csak a dolgát végzi.
Folytonos harcban állok a várossal a fák megcsonkítása miatt,
és amikor reggel meghallottam ezt a zajt...
Csak azt akartam mondani, hogy sajnálom.
Én is mindig ebben az évkszakban metszegetem a fákat.
Ha végzett az ágak levágásával, akkor már egyből lent állhat neki a munkának.
Olyan voltam, mint a fia.
Tessék?
Az apámat is szerettem, de az anyámért egyenesen rajongtam.
- Fáradt vagy? - Igen.
Ez meg ki? Tetszik neked?
- Nem. - Ugyan már.
Csak tudni akartam, hogy tetszik e.
Jó éjt, édesem!
Hány óra van?
Későre jár.
Jól vagy?
- Valami baj van? - Nem.
Nem is tudom mit mondjak neked, amikor ilyen vagy.
Milyen?
Néha minden jó, sőt, nagyszerű,
néha viszont mintha teljesen máshol járnál.
Nem értelek, amikor így viselkedsz.
Mit akarsz, hogy viselkedjek?
Csak valahogy következetesebben.
- Te miért nem jössz, anyu? - A táborozás nagyfiúknak való, drágám.
Halásztok, vadásztok.
Felébresztettem?
- Nem. - Akkor a fia?
Nem, csak próbálok leszokni, az első szabály pedig az, hogy tilos a házban cigizni.
Azt hittem az a második szabály.
És mi volna az első?
Hogy az ágyban tilos cigizni. Kér egy sört?
Nem, kösz.
Hát nem gyönyörű?
Csakis ezért vettük meg ezt a házat.
Múlt nyáron az egész várost ellepték ezek a fehér bogarak.
A város úgy döntött, hogy nincs más megoldás, mint megcsonkítani a fákat.
Körbeadtam egy petíciót, amit az összes szomszéd aláírt.
A városi tanács elé vittem és...
És maga nyert.
És én nyertem. A változatosság kedvéért.
Nem gyakran nyer?
Nem tartom számon, hogy mikor veszítek.
Akkor mit tart számon?
Most már vissza kell mennem az ágyba.
Várjon egy percet. Adok magának valamit.
Ezek lepkelárvák.
Helyezze őket a fakéreg alá, és amikor kikelnek, majd megeszik a bogarakat.
Biztonságos. Semmi kémiai anyag.
Tökéletes.
- Köszönöm. - Szívesen.
Jó éjt!
- De jó lesz nektek. - Fogok egy nagyon nagy halat!
Nagyon nagy halat? És mégis mennyit?
- Negyvenet! - Adj egy puszit!
Jó szórakozást!
- Viszlát, anyu! - Viszlát, drágám!
Hétfőn jövünk.
- Érezzétek jól magatokat. - Meglesz. Hívunk, amint odaértünk.
- Szia, édesem! - Szia!
Óvatosan vezess!
Várj, Jim! A póló!
Jim! Jim! Várj!
A póló! Jim!
Jim!
Helló! Van itt valaki?
Beragadtam!
Hé!
Helló!
Jól vagy?
Jó sokat aludtál. Mostanra teljesen ki lehetsz cserélve.
Hol vagyok?
A Következmény-tónál.
Ha tudom, hogy a trélerben vagy, akkor nem vontattalak volna el.
Van itt valahol egy telefon?
Se telefon, se áram. Semmi.
Egyébként mit kerestél Billy trélerében?
Csak meg akartam kérezni valamiről, amit adott nekem, de az ajtó beszorult.
- Nem láttad őt valahol? - Mindjárt itt lesz.
- Milyen messze van a legközelebbi város? - Mérföldekre.
- Be tudnál vinni a városba? - Majd ha legközelebb bemegyek.
És mikor mész be?
Valamikor ma este, nagy buli lesz, kínai új év van.
Estig nem is mész a városba?
Gyere! Ússz egyet! Nyár van.
Bocsi. Majd megszárad.
Menjünk a stégre.
Nem tudok úszni.
- Imádom a hideg vizet. - Meg fogsz fagyni! - Ugyan, ennyire nem hideg.
Gyerünk, régebben vizimentő voltam.
Három nyáron át dolgoztam az Amerika Klubban Tajpejben. Semmi baj.
- Jaj, ne! Ne! - Odaviszlek, bízz bennem.
Lazulj el.
Tárd szét a kezedet.
Magam építettem ezt. Én vágtam hozzá a fát, meg minden.
Nem rossz egy csajtól, mi?
Igen, elég stabil.
A régit tönkretette egy vihar. Azt még a nagyapám építette.
Ez a hely, ameddig csak a szem ellát, az övé volt.
Még nem mutatkoztam be. Irene vagyok.
- Szia, Irene, én Grace vagyok. - Szia, Grace.
Le kéne venned ezt a ruhát, különben megfázol.
Inkább nem. Nem veszem le a ruhám.
A nagyapám tanított meg úszni. Itt, ezen a tavon.
Bárcsak én is megtanultam volna.
A sivatagban nőttél fel, vagy mi?
Nem, csak az anyám mindentől óvott.
Az én anyám magasról tett rám.
Egy napon lepasszolt az apám ölébe, aztán soha nem láttuk többet.
Az apám misszionárius volt Tajvanon. Vagyis még mindig az.
- A favágó... - Billy.
- Billy. - Tudod, Irene, Billy és én...
Csak akkor látjuk egymást, ha átutazóban van. Barátok vagyunk, tudod?
Szóval téged is szívesen látlak.
Grace!
Grace!
Hé!
Szia!
Társaságunk van.
Rászorult a trélered ajtaja. Segíts neki, nem tud úszni.
Már találkoztunk.
A cigis.
A levegő miatt jöttél ide?
Szereted a halat?
Szóval...
Mit kerestél a tréleremben?
Rázáródott az ajtó és beragadt.
Ez vicces, velem még ez sosem fordult elő.
Én halálra rémülnék, ha olyan helyre szorulnék be, ahonnan nincs kiút.
Különösen egy olyan helyen, ahol semmi keresnivalóm.
- Hát én csak... - Te csak...
- Csak meg akartam köszönni. - Mit?
A lepkelárvákat, amit adtál.
Azért mentél be a trélerembe, hogy megköszönd a lárvákat.
Bent ragadtál és itt kötöttél ki.
Ezt nem veszem be.
Szeretnék bemenni a városba, ha ez nem jelent nagy gondot.
Miért?
Hogy keressek egy buszt hazafelé.
Miért?
Gyere, adok valami szárazat.
Hé! Ami a környékén lévő fákat illeti.
Feleannyi idő alatt is végezhettem volna velük, de nem tettem.
Tudod miért?
Mert szerettem ott lenni.
Szerettem nézni, ahogy útnak indítod reggelente a férjed és a fiad.
Nézni, ahogy hazaérsz a boltból.
Gondoltam tudni szeretnéd.
Kedves tőled.
Gyere.
Melyik évben születtél?
- 1960-ban. - A patkány éve.
A patkányé?
Eszerint elég kíváncsiskodó vagy.
Túl sokat agyalsz az érzékiség rovására. Pontos dátumot!
Október 24. Reggel 7:15. Az anyám szerint épp reggeli időben.
Ez skorpió. Keresztezve a sárkánnyal.
Ez igen erős kombináció.
Te mindig így éled az életed?
Tegyük fel, hogy évi 50 ezret kereső állásom van.
15 ezer azonnal elmegy az adókra.
Valahol élni is kell, szóval ezer elmegy a hitelre vagy a lakbérre.
A mozgáshoz kell az autó. Az is 400-500.
Benzin, kaja, áramszámla.
Öltözködés, sztereo hangrendszer. Ezek után mi maradna abból a pénzből?
- Hát nem sok. - De nem ám.
Azt hiszem ideje indulnom.
- Tudod hová mész? - Igen.
Ciao. Sok szerencsét.
Viszlát.
Most jön vagy sem, asszonyom?
- Jártál már Yellowstoneben? - Nem.
- És Jellystoneban? - Nem.
- És Funky Townban? Hong Kongban? - Nem, még nem.
- És kínai evőversenyen? - Nem.
És voltál már kínai mosodában?
- Hol vannak az emberek? - Odakint.
A parádén.
Biztos vagy benne?
Örülök, hogy maradtál.
Nézz rám. Senki nem fog elítélni.
Láttam egy teljesen feketét.
Fantasztikus volt. Szia, anyu!
Szia, drágám. Egy pár óra múlva újra próbálkozom.
Azért vigyázz vele. Titokzatos, házas nő.
Karácsonyfák és ágyba reggeli.
A szomszéd fűje mindig zöldebb.
Szerinted tudsz majd úgy tenni, mintha ami történt, az meg sem történt volna?
Minden az arcodra van írva.
Elárulod a férjednek, hogy hol jártál?
Ő nem volt otthon.
Nem fogod elárulni neki?
- Nem akarok neki hazudni. - Nem kell hazudnod.
Mondhatsz bármit.
Levetted már valaha is?
- Nem. - Vedd le.
Ugyan, csak meg akarom nézni.
Nem tudom, hogy lejön e.
Milyen érzés nélküle?
Meztelennek érzem magam.
A neve Xiao.
Xiao.
Bemutassalak neki? A barátom.
Elég szexi.
Tetszeni fog neked.
Nem.
Megjátszhatod magad, de az éjszakát akkor is Billy trélerében fogod tölteni.
A dolgok nem csak úgy maguktól történnek. Okkal maradtál itt.
Csak azt mondom, hogy rá kellene jönnöd, hogy mi is az az ok.
Szia!
Tessék?
Azt mondja, hogy nyári tűz van a hajadban. És téli óceán a szemedben.
Köszönöm!
Mindig túloz egy kicsit.
Lazítson. Eressze ki a feszültséget.
Lélegezzen be, majd ki.
Nyugalom. Eresszen ki minden feszültséget.
Mit művelsz? Megvesztél? Megvesztél?
Mi a fene bajod van?
- Hé, semmiség, csak a függöny és pár párna. - Menj arrébb!
Maradj a helyeden és vedd ezt fel!
Oké, tudom, hogy nem az én dolgom,
de a helyedben én hazamennék.
Tudod hol találsz.
Mondj valamit! Akarsz róla beszélni? Van mondandód? Gyerünk, halljuk!
Bökd már ki! Gyerünk, mondd!
Nem én kértem, hogy maradj! Azért maradtál, mert akartál!
A fenébe is!
Rendben, beszéljük meg mi történt tegnap este? Tényleg tudni akarod?
Azt hiszed őt akarom és nem téged? Francokat, pont az ellenkezője!
Annyira akarlak, hogy megrémiszt. A frászt hozza rám.
Azt teszem, mint mindig. Ha valami megrémiszt, azt ellököm magamtól.
Még sosem volt olyan kapcsolatom, ami jelentett is volna valamit.
- Vigyél magaddal! - Mégis mi a szart képzelsz, én hová tartok?
- Csak vigyél magaddal! - Hová? Őszintén! Mit gondolsz, hová tartok?
Vesztes vagyok! Egy kibaszott vesztes!
A vesztes én vagyok. Nem mehetek vissza, többé nem tudok színlelni.
Ne állj meg! Nincs hová mennem, kérlek vigyél magaddal!
Kérlek!
Úgy akarsz élni, mint én? Rendben! Csodás!
Akkor dolgozol, amikor én akarom. Akkor alszol, amikor én akarom.
Akkor eszel, amikor én akarok. Akkor kúrsz, amikor én akarok.
Együnk, most éhes vagyok!
Baszd meg!
Isten áldjon!
Álljon meg, kérem!
Bassza meg!
Húzódjon le! Húzódjon le!
Húzódjon le, ember, azonnal!
Húzódjon már le! Álljon már meg bassza meg!
- Kifelé! - A hölgy nem akar kiszállni.
A hölgy azt mondja, hogy velem akar jönni.
- Baszd meg! - Szállj már ki!
- Mit képzelsz, hová mész? - Tűnj innen!
- Tűnj innen! - A hölgy nem akar menni!
- Ez csak kettőnkre tartozik. - Talán a felesége?
- A jegyese? Tűnjön innen! - Nem!
Halljuk, mi a faszt akarsz? Mi a szart akarsz?
Mi elől menekülsz? Mert nem tőlem, és nem is a férjedtől.
Akkor mi a szartól? Menj haza!
Mi elől menekülsz? Meg akarsz ütni?
Akkor üss! Üss, bassza meg!
Üss, bassza meg! Mégis mi elől menekülsz?
Imádkozol, hogy reggelente ne bőgj, amikor felébredsz.
Igazam van?
Igazam van?
Fiatalon még őrült elképzeléseid vannak, hogy mi fontos az életben.
A legjobb barátnőm, Viv, és én, csak arra a zenész pasira tudtunk gondolni.
15 évesek voltunk amikor a bandája a városba jött.
Késő éjjel kiszöktünk a barátnőmék házából.
Átverekedtük magunkat a tömegen, egészen a színpadig.
Aztán észrevett.
Felhúzott a színpadra.
Már csak arra emlékszem, hogy a banda buszán találtam magam.
Okosabbnak kellett volna lennem.
Pontosan azt kaptam, amit megérdemeltem.
Pontosan azt kaptam, amit megérdemeltem.
A szüleim eljöttek értem.
Másnap már az egész város rólam beszélt.
A szüleim kivettek az iskolából.
A következő héten már el is költöztünk.
Csak tégy úgy, mintha ez soha meg sem történt volna.
Ez az egész többé soha nem került szóba.
Kérlek, vigyél magaddal!
Bármennyire is magammal szeretnélek vinni, neked haza kell menned.
Haza kell menned.
Úgy gondolod nem fog menni, igaz?
De menni fog. Nagyon egyszerű lesz.
Csak annyit kell tenned, hogy amikor a férjed belép, így szólsz:
"Szia, édesem! Fogtál halat?" Ilyen egyszerű.
Most ismételd utánam.
"Szia, édesem! Fogtál halat?"
Gyere, gyakorolj! "Szia, édesem! Fogtál halat?"
Te jössz!
Amint a férjed belép a bejárati ajtón, rájössz, hogy majd minden rendbe jön.
A fiad a karjaid közé fut, te átöleled,
és érzeni fogod gyermeki illatát.
Rájössz majd, hogy jó döntést hoztál.
Tudom most még nem érzel így, de így fogsz.
Tudom, mert már az anyám is régen otthagyhatta volna az apámat.
Nem is az, hogy már nem szerette, csak már nem ez volt számára a legfontosabb.
A mindennapi élet és a románc nem feltétlen összeegyeztethetőek, ha érted mire célzok.
A család viszont az, mindent egybevetve.
Az emberek törődnek egymással, együtt öregszenek, összetartanak.
Szeretik egymást. Ez hiányzik.
Irene, már másodszor hívtalak.
Itt elkezdett esni, Chris pedig összeszedett valamit, így ma estére már otthon leszünk. Szia!
Szóval korábban érkeznek. Meg kell őket előznünk, nemde?
Készítsünk egy tervet.
Hazaérsz, felmész a lépcsőn, egyenesen a fürdőszobába, és magadra zárod az ajtót.
Most még semmi hal, semmi édesem. Lehúzod a vécét.
Beindítod a zuhanyt és ha kopog az ajtón, akkor azt mondod, hogy beteg vagy.
Gyomorrontás vagy ilyesmi.
Megy a zuhany, közben pedig lehúzod a vécét.
Erre ő összezavarodik, te megint lehúzod a vécét...
De hülye terv ez.
Mondj már valami! Bármit! Jesszus!
Gyakorold a beszédet. Hamarosan beszélned kell. Mozgasd meg azokat a hangszálakat.
Akkor jöjjön... a B terv.
Átmész a barátnődhöz, hisz minden nőnek van egy barátnője, nem igaz?
Szóval átmész hozzá,
ő majd rendbe hoz, ad cipőt, kisminkel, felöltöztet.
Teljesen ki leszel cserélve. Nagyon vonzón fogsz kinézni.
Gyerünk, gyakorold a szöveged! "Szia, édesem! Fogtál halat?"
Gyerünk, Irene! Rajta! Próbálkozz!
Érzéssel!
Gyerünk már! "Szia, édesem! Fogtál halat?"
Gyerünk már, a fene egy meg! "Szia, édesem! Fogtál pár rohadt halat?"
Ne szarakodj már! Mondd már ki!
Gyerünk, ismételd! "Szia, édesem! Fogtál halat?"
Mondj már valamit.
Gyerünk már.
Gyerünk már! "Szia, édesem! Fogtál halat?"
"Szia, édesem! Fogtál halat?"
Én végeztem!
- Mi a kód? - 1223.
- Kérem hagyjon üzenetet a sípszó után! - Gyerünk, Irene!
Hé, Irene, ott vagy?
Most fordultunk le a 101-esről. 10-15 perc múlva otthon vagyunk.
Hol vagy? Egész nap hívtalak.
- Nem fog menni! - Dehogynem. Indulás!
Még sosem meséltem neki arról, ami velem történt.
Az emberek nem a múltjuk miatt szeretnek egymásba, hanem a jelenlegi énjük miatt.
Gyerünk már! Ismételd! "Szia, édesem! Fogtál halat?"
Jól van. Ülj csak le ide. Szépen megmossuk az arcodat.
El ne mozdulj! Ne moccanj!
Maradj ott!
Töröld meg az arcod. Felöltöztetlek.
Tavasz vagy ősz?
Ősz, jó! Ahogy megbeszéltük.
Egy nagy mosolyt! "Szia, édesem! Fogtál halat?"
Nem tudom megtenni!
Dehogynem. Könnyű lesz, egyszerű, gyerekjáték.
Így ni! A francba, az alsónemű!
Hé!
Sok ember kerül olyan helyzetbe, amelyet nem tudnak irányítani.
Hagyják magukat sodródni az árral.
Van, amit meg kell ismerniük önmagukról.
Nekünk most erősnek kell lennünk, hogy megbékéljünk a helyzettel,
és bátornak, hogy szembenézzünk a következményekkel.
Neked legalább van valami értékes, amibe kapaszkodhatsz. Hallasz?
Neked van valami értékes, amibe kapaszkodhatsz, úgyhogy ragadd meg!
- Ragadd meg! - Vigyél magaddal!
Most pedig szép lassan lemegyünk.
Vagy megmondod neki, vagy sem, de most viszont lemész, megcsókolod a férjedet,
és így szólsz: "Szia, édesem! Fogtál halat?"
Miért?
Miért?
Miért?
Irene!
Irene!
Irene!
Szia, édesem! Jól szórakoztatok?
Igen.
Szia, drágám.
- Fogtatok halat? - Nem.
- Menj csak, én lefektetem. - Rendben, jó éjt, Chris.
Jim!
A filmet fordította: JCVD jcvd.team@gmail.com
Can't find what you're looking for?
Get subtitles in any language from opensubtitles.com, and translate them here.