Original subtitles

A 16. század eleje. A nagy szobrász, Michelangelo II. Julius pápa, a Della Rovere család tagja, Itália leghatalmasabb embere megbízásából dolgozik.

A befolyásos firenzei család, a Medicik, a Della Rovere riválisai, a pápa halálára vártak, hogy meghódítsák a Szentszéket, majd egész Itáliát.

Közvetlenül ezután, az új pápa, X. Leo de Medici pontifikátusa idején Michelangelo kénytelen fájdalmas döntést hozni a két rivális család között:

hű marad a Della Rovere-hez, vagy meghajol a Medicik, az ország új uralkodói előtt.

Firenze, te alattomos!

Nem várok tovább!

Szerelmi vallomást akarsz?

Te!

Szerelmem temetője vagy, az álmaimé, az ihletemé!

Nem én vagyok az első. Hányat öltél már meg?

Mi mind, mindannyian szerettünk téged, és te mindenkit elárultál!

Dantét száműzte "ez a hálátlan nép, kik az igazak ellenségei".

Firenze, mi indokolja büszkeségedet?

Miért kellene szeretnem téged? Mit tettél azokkal, akik szerettek téged?

Ficin, Politien, Pic de La Mirandole...

Mit tanultál tőlük?

Szabadságot? Értelmet?

Ne nevettess. Te egy kurva vagy!

Mi mást várhatnék még tőled?

Megmondom én! Gyorsan elfordultál azoktól, akik azért jöttek, hogy megmentsenek!

Az egyetlen, ami számít neked hogy semmi ne változzon:

a szegény mindig éhesen marad és nyomorúságban fog élni,

a gazdag ember pedig sütkérezik és luxusban él.

És te, te is maradnál örökkön-örökké

a világ legszebb városa.

És jaj annak, aki nem ért egyet!

Mérgező vagy. És a mérged fenséges.

Apám.

Michelangelo, te mindig elkésel.

Szegény bácsikám, milyen sovány.

Isten Anyja! Beteg vagy?

Atyám, szinte soha nem jövök le az állványzatról.

Még éjszaka is dolgozok.

Félek, hogy meghalok mielőtt befejezem a munkát.

Ez a konyha.

Itt van a műhely.

Ott van az emelet.

- Tetszik? - Igen.

És itt van a hálószoba. Nézd, milyen szép és ragyogó.

Legalább nem olyan szaga van, mint egy cserzőműhelynek. Van más eladó ingatlan is?

Van két eladó ház a Ghibellina utcában.

És egy nagy parasztház Settignanóban.

Egy olajfaliget...

és egy nagy szőlőültetvény

a domb déli oldalán.

- Vásárolni, vásárolni! - Közel 3000 gulden értékű.

Megveszem most. Kölcsönt veszek fel Balducci bankjából.

A Sixtus-kápolnáért a pápa tartozik nekem egy csomó pénzzel.

Ha a spanyolok jönnének...

- Ha a Mediciek visszatérnek Firenzébe... - Nem, nem, ez lehetetlen!

- Minden lehetséges. - Nem, nem, Isten anyjára, ez lehetetlen.

Talán az.

Ha a Mediciek visszatérnek Firenzébe, az árak megduplázódnak Toszkánában.

Vásárolni, vásárolni! És mindent apánk nevére írunk.

Hallod ezt, apám? Minden a te neveden lesz.

Itt írja alá a 720 gulden levonást a számlájáról.

Előbb fejezzük be a számolást.

Amikor a pénzt átadták Tommaso úr intézőjének,

a ház hivatalosan is Lodovico úr - az ön apja - tulajdonába kerül.

Lionardo, mit ácsorogsz ott? Ülj le. Segíts.

Mennyi maradt a számlámon?

- Tizennyolc gulden. - Tizennyolc gulden?

Hogyan lehetséges ez? Közel 300-nak kell lennie.

Kérem, nézze meg.

Októberben a testvére, Buonarroto úr felvett 23 guldent.

Decemberben, az ön meghatalmazásával

Ludovico úr 149 guldent vett fel.

Atyám!?

Buonarroto?

A ház beázott, a tetőt meg kellett javítani.

Gismondo pedig nagyon beteg volt, ki kellett fizetnünk az orvost.

Te magad írtad nekünk, hogy felvehetünk annyi pénzt, amennyire szükségünk van.

Azt írtam, hogy fel lehet venni "rendkívüli szükség esetén".

Az ti kényelmek érdekében úgy dolgozok, mint egy rabszolga.

Száraz kenyéren és vízen élek, mint egy koldus.

És az én egészségem rosszabb, mint a tiétek!

Láttam, hogy a hentes szállított neked. Minden nap van hús az asztalodon.

És a legjobb borok.

- És milyen szép új kabát! - Vedd el, nekem nem kell.

Már nincs rá szükségem. Mindent visszaadok. Vedd el a kabátot!

- Vedd el magadnak a kabátot. - Atyám, ne hozz szégyent magadra.

Mindannyian rajtam élősködtök, csak én dolgozok.

Ti csak azt tudjátok, hogyan kell költeni!

Hogy merészelsz kiabálni az apáddal? A pokolban fogsz égni.

A pénz szeretetéért sértegeted az apádat,

elfelejtetted a 4. parancsolatot: "Tiszteld apádat és anyádat."

Ez az igazság. A nagy Savonarolaé.

Isten anyja! Lionardo, hol vetted ezt?

Ez egy betiltott könyv!

Dobd ki, vagy mindannyian az inkvizíció előtt végezzük!

A világot elárasztotta a bűn. A fiú fellázad apja ellen és testvér a testvér ellen.

A kapzsiság uralkodik közöttetek.

Epikurosz disznó szobrának aranyborját imádjátok, ezek vagytok ti.

Az Úr el fog jönni, és meg fogtok fizetni minden bűnért.

Az utolsó ítélet órája közel van, a világ tele lesz siránkozással!

- Te, ne merészelj hozzányúlni! Ne nyúlj hozzá! - Félre az útból, vénember!

Mindig is fukar voltál velem.

Hogy mersz kezet emelni az apádra! A pokolban fogsz égni!

Eressz el!

Michelangelo, csinálj valamit! Hallod őket?

Michelangelo. Látod, hogy bánnak velem?

Elveszik a pénzed, de nekem nem adnak semmit.

Mindannyian gyűlöltök engem!

Azt hiszed, hogy egy fekete bárány vagyok, egy semmirekellő.

Hát akkor ölj meg.

Öljetek meg és dobjátok a testemet az Arnó folyóba.

Giovan Simone, ne mondd ezt.

Tudom, hogy mélyen legbelül nem is vagy olyan rossz...

Lionardo azt mondja, hogy a pokolban fogok égni.

Mindannyiunk sorsa az, hogy a pokolban égjünk?

Firenze

Boszorkány!

Mit károg ez a varjú?

Mondd el! Mondd el most rögtön!

Mondd el.

Hol vagy?

Rossz arányok.

Rossz arányok.

Nem látszanak a számok. A méretarányok másodjára is helytelenek.

Az összes freskót le kell törölni.

Az ördögbe!

Elegem van Rómából.

Minden lépésben papok, zarándokok és prostituáltak.

Elég!

És a bor is hitvány!

A levegő pedig égeti a tüdőmet.

Hogyan lehet plafonhoz ragasztott orral perspektívát festeni?

Próbálom elképzelni hogyan fog kinézni alulról.

Még egy év.

Szükségem van még egy évre.

Mindent újra kell kezdeni.

Még nem fejeztem be, nem jöhetnek be.

Michelangelo, ezt már egy éve mondogatod.

Őszentsége figyelmeztetett, először karácsonykor, majd húsvétkor.

A pápa kezdi elveszíteni a türelmét.

Délben a bíborosokkal együtt megnézi a kápolnát.

A bizottságnak ellenőriznie kell a munkádat, mielőtt a pápa megérkezik.

- Engedj be minket. - Nem.

Michelangelo.

A Szent Inkvizíció magának a pápának felel

a freskók vallási tartalmáról.

Nem felejtettük el a paradicsomi falfestménnyel kapcsolatos problémát,

ahol Éva Ádám herezacskójához hajtja a fejét.

Még mindig nem tudom a plafonra emelni a tekintetem.

Engedjen utat.

Minden a legnagyobb rendben.

A pápa értékelte ezt.

A pápa bizalmát élvezem és az inkvizícióét nem?

Az inkvizíció nem bízik senkiben. Ezért hívnak minket dominikánusokat úgy,

hogy "Isten kutyái".

Isten szukái!

Hogy merészel ilyen tiszteletlenül beszélni a szent inkvizícióval?

- Engedjen át minket. - Hagyd, részeg.

Michelangelo, engedj át minket.

Nem.

Nem a ti dolgotok megmondani, befejeződött-e a munka.

Raphaello, hol vagy?

- Raphaello? - Tessék, excellenciás uram.

Raphaello, akiben a pápa teljesen megbízik,

azt mondja, hogy felmászott az állványzatra, és hogy a munkádat elvégezted.

- Raphaello. - Michelangelo, nem ellenszegülhettem a Szentatyának.

És nem tagadhattam meg magamtól azt az örömöt, hogy elsőként láthatom az alkotásodat.

- Áruló! - Elég ebből!

Mit csinálnak? Állj!

Menjenek, bontsák szét az állványzatot.

Ne merjetek nyúlni semmihez!

Az állványzatot délig le kell bontani.

Michelangelo!

Menj, mosakodj meg.

Én magam fogom lebontani ez az átkozott állványzatot!

A francba, állj! Majd én megcsinálom.

A pápa elrendelte, hogy hagyd el az állványzatot!

Michelangelo, menj aludj egy kicsit, gyere vissza délben a pápához.

A francba veled! Végre elhagyhatom ezt a várost, a zarándokok és prostituáltak városát!

Te! Te győzted meg a pápát, hogy távolítsa el az állványzatot.

- Nem Michelangelo... - És most idejössz és kinevetsz!

- Michelangelo, miről beszélsz? - Te vagy az! Te vagy az!

Te lopod el az ötleteket tőlem, Leonardótól, Peruginótól!

Nincs saját ötleted!

Én lopok tőled és ezt nem szégyellem kimondani.

Michelangelo, várj!

Várj! Te vagy a legjobb, csodállak.

Tűnj el!

Tolvaj, tolvaj!

A csatlósaiddal együtt!

Te pedig mindig egyedül vagy, mint egy hóhér.

- Őrült! - Ez megőrült.

- Teljesen megőrült. - Nem, mindig is az volt.

- Mindig ilyen mocskos? - Igen, soha nem mosakszik.

Mester!

Mester...

Mester. Végre. Hát itt vagy? Menjünk.

A pápa nagyon lelkes.

Mindenki csodálja a munkádat. Azt mondják, isteni!

- Isteni? - Igen!

Az egyetlen, aki isteni Olaszországban az Dante Alighieri.

Te is az vagy, mester. Ezt a pápa mondja.

Isteni mester, isteni!

A legjobb!

Jobb, mint Raphaello, mint Leonardo.

- Menjünk a pápához, ő elégedett. - Nem.

Boldog volt, könnyekig meghatódott!

Menjünk. Gyerünk!

Hol van? És mit mondott?

Hogy mennyire boldog!

Hogy isteni vagy.

- Én? - Igen!

Hallod? Már megint károg.

Most már biztosan nem megyek szégyent hozni magamra. Nem.

Azt mondják, hogy ez a legszebb munka amit valaha is készítettek Itáliában,

a legjobb a világon! Mindenki ezt mondja!

- Tényleg? - Igen!

Félre az útból!

Utat a nagy Michelangelónak!

Állj fel.

Michelangelo!

Isteni.

Isteni.

Mondtam, hogy meg tudod csinálni.

Mi az? Nem tetszik?

Mester, három hónap telt el, szárított halat eszünk.

Miféle hal ez?

Csupa só.

Nincs pénzem más ételre.

Eszek és kész.

Nem panaszkodok.

Tegnap a Palazzo Capriniben vacsorázott Raphaello tanítványaival.

Bárányt evett, jó bort ivott.

Raphaellóval?

Szedd össze a dolgait.

Menj el!

- Miért vagy ilyen durva? Csak egy fiú. - Te is elmehetsz!

Kék inget kértem, és te szürkét hoztál!

És a bab miatt, amit hoztál, egész éjjel hasmenésem volt!

Hol a probléma?

Menj!

Menj!

Menj!

Menj, keresd meg Raphaellót!

Örülni fog, olyan középszerű, mint te!

Miért problémázol? Kék, szürke...

Végre!

Jól tette, mester.

Nálunk Németországban már régen kirúgták volna.

Dürer mester soha nem vette volna fel a műhelyébe.

Sajnálom, elragadtattam magam. Gyere, menjünk haza!

Miért jársz Raphaellóhoz?

Semmit sem tud a szobrászatról.

Tehetséges vagy, csak én tudlak megtanítani.

Ez nem igaz...

Miért eszel Raphaellóval?

Mondd, mit szeretnél enni?

- Bárányt? - Nem.

- Disznót? - Nyulat.

Holnap nyulat főzünk.

Szentatyám.

Szentatyám.

Nem kell aggódnod.

Dolgozz tovább.

Csak körülnézek,

hogy hol vannak a szobrok,

a sírkövem.

Mondtam, hogy még nincs kész.

Te gúnyolódsz velem.

Szentatyám...

Megteszem, amit tudok.

Már végeztem volna vele,

ha nincs a Sixtus-kápolna.

Ez a megrendelés öt évet vett el az életemből.

Ötöt!

És most büntetést kapok, mint egy kisfiú.

Apád megvert téged?

Megvertelek, mintha a fiam lennél.

Hat hónapot töltöttél egyetlen szoborral!

Mikor lesz kész mind?

A szobrok... 48 darab van belőlük!

- Mikor fejezed be őket? - Nem tudom Szentatyám.

Soha nem fogom befejezni a sírkövét.

Nem tudok határokat szabni.

Nem tudok uralkodni magamon.

Mindig többet vállalok, mint amit el tudok végezni.

Mintha élne.

Hogy csinálod?

Nem tudom.

Csak úgy jön.

És ezért sok minden megbocsáttatik neked.

Gyerünk, add a kezed, kelj fel. Dolgozz tovább. Gyere.

II. Julius pápa haldoklik.

Mennem kell!

Tökéletes.

- Mit gondol, excellenciás uram? - Nincsenek rá szavak.

Ez isteni.

Jó.

Valami más?

Hol van a többi szobor?

Michelangelo!

Bocsánat, elgondolkodtam.

Hol van a többi szobor?

Excellenciás uram, hamarosan elkezdem Cybele és az ég istennőjének szobrát.

Csak egy szobor van kész?

A pápa, a nagybátyja elvonta a figyelmemet a Sixtus-kápolnával.

- Különben már végeztem volna! - Michelangelo, jól figyelj rám.

Mostantól a Mediciek uralkodnak a Vatikánban.

- Ők uralkodnak egész Olaszországban. - Minden megváltozott.

Most, hogy a pápa egy Medici, bármi megtörténhet.

Megtilthatják, hogy síremléket állítsunk a Szent Péter-bazilikában.

Mi, Julius pápa örökösei, a Della Rovere család,

megesküdtünk, hogy teljesítjük a végakaratát,

és a kívánsága szerint temetjük el. Amilyen gyorsan csak lehet.

Ne aggódjon!

Michelangelo, légy őszinte magadhoz és hozzánk.

A szerződés szerint mikor kell befejezned?

- Három év múlva. - Három év?

Negyven szobor.

Húsz is elég lesz. Különben soha nem fejezi be.

Egy tucat is elég.

Új projektre van szükség.

Jó ötlet! új projektet készítek, és Carrarába megyek márványért.

Mikor indulsz?

- Amint megkapom a pénzt. - Hogyan?

A pénz, amit Őszentsége adott a sírhoz, már elfogyott.

Kegyelmed, amikor Julius pápa megrendelte a síremléket,

csak a márvány több ezer dukátba került.

A pápa megkért, hogy adjam át ezt a pénzt és Carrarába küldött,

ahol 8 hónapig maradtam.

Vettem egy szamarat és egy lovat. Nézze meg.

Egyetlen márvány hasításáért 12 soldót fizettem.

Itt minden kiadás szerepel.

Miért nem szerepel a számlán az a ház Firenzében a Mozze utcában?

Sem a Settignano-i gazdaság.

Amit 2000 guldenért Őszentsége pénzéből vásárolt.

Ezt honnan tudják?

- Az apám az, aki... - Mester, mi mindent tudunk.

Michelangelo, február 11-én Őszentsége nevében

6000 guldent kaptál.

Február 14-én elküldted a pénzt Firenzébe.

Február 23-án vásároltak egy házat apád nevére.

Márciusban pedig egy farmot vásároltál.

A kapzsiság halálos bűn.

A pokolban fogsz égni.

Engem vádolnak? Firenzében dolgoztam, amikor a pápa értem küldött.

3000 dukátot vesztettem miatta, két éve várok arra a pénzre.

És amikor pénzért jöttem hozzá, kirúgatott.

Mennyi pénzre van szükséged?

Mennyi pénzre?

Magától semmennyire.

Itt van 1200 dukát.

Michelangelo...

A maradék 5000-et húsvétkor kapod meg.

Készítsen új szerződést.

Nem fogadsz el más megrendelést, amíg be nem fejezed a sírboltot!

És ne feledd...

te egy söpredék vagy.

De isteni söpredék.

Géniusz.

- Ezért viselünk el téged. - Ne érjen hozzá!

Még nem fizette ki.

Három éved van!

Micsoda szégyen! Milyen kár...

Honnan tud Della Rovere a házvásárlásról?

Ki mondta el nekik?

Valaki Firenzéből.

Valószínűleg a bankár.

Igen. Nem, nem... Valaki a családomból.

- Mégpedig Giovan Simone. - Bocsánat, mester, én voltam.

- Te? - Megkínoztak.

- Az a szaracén... Szörnyű volt! - Peppe, ne!

Mindent tudni akart: A megrendeléseidet, mennyi pénzt kaptál és kitől.

Nem mondtam semmit. Semmit!

Aztán beletettek egy zsákba és a folyóba dobtak!

Már majdnem megfulladtam.

- Küldjön el, Mester! - Nem.

Itt maradsz.

Úgy fogsz dolgozni, mint egy rabszolga. Egy rabszolga láncra verve.

Mindössze három évünk van.

Átkozott varjú! Még itt is megtalálsz engem.

Mester, Carrarában hollók vannak.

A "carrarik" !

Átkeltem ezeken a hegyeken Nürnbergből, hogy találkozzunk.

Igen! - De arra nincs ilyen szép márvány.

Nézzék!

Nézd meg. Csak nézd meg őket. Micsoda bolondok, nyomorultak.

Nézzétek, mit csináltok! Le fogjátok borítani a tömböt.

Húzzátok, átkozottak! Istenem, rosszul kezdtetek neki.

Húzzátok erősebben! Óvatosan.

Nyavalyások! Mint egy birkanyáj!

- Sansovino! - Á, Michelangelo!

Nézd, mit csinálnak! Mindjárt leesik az egész tömb.

- Gyerünk, húzzátok, kosok. - Michele! Hogy vagy?

Minden rendben, Mester! Nem látod, hogy mi folyik itt?

- A pokolba is! Gazemberek! - Nem tudják, hogyan kell dolgozni!

Én is ezt mondtam.

Egy hétbe telik, mire találunk egy új szekeret.

És a hajó már a kikötőben van!

- Fehér, mint a cukor. Honnan származik? - Polvaccio-ból.

Hogy tudnám most ezt a tömböt elvinni?

- Átkozott birkák! - Mondtam, hogy új kocsira van szükségünk.

Ő mondta, és te nem hallgattál rá, te bolond.

Felfordulhattok mindketten!

Én vagyok itt a főnök, én fizetek. Ne beszélj így velem, megértetted?!

- Munkára fel! Tisztítsuk meg az utat. - Morgolódsz, mint a veszekedős nénikéd.

Hibát követtem el. Veled még nem fordult elő? - Nyugalom!

- Mit csináltok? Elaludtatok? - Mit akarsz?

- A kocsi vár! Ébresztő! - Fordulj fel!

- Mozogjatok! - Pofa be!

Elég legyen!

Nem kell senkit sem hívni. Vegyük le a másik kereket.

És aztán?

Aztán lecsúsztatjuk a kocsit fatörzseken.

Bravó, Mester! Topolino és Caciucco, vegyétek le a kereket, és szerezzetek néhány rönköt.

Most a háromszorosába fog kerülni. Örülök, hogy látlak, Michelangelo!

- Igen, én is örülök. - Nem hallgatok rád többé.

Mindig nagy hűhót csapsz.

Gyere el a kocsmába és vacsorázzunk együtt Michelangelo.

Igen, igen. Muszáj volt összefutnom veled.

Malaspin márki kastélya

A márkiné és én

nagyon örülünk, hogy meglátogat minket Carrarában.

A márkiné hamarosan csatlakozik hozzánk.

Nagyon izgatott.

Nincs kétségem afelől, hogy a látogatása oka egy nagyszerű munka kezdete.

Márványt keresek II. Julius pápa sírjához.

A néhai pápa a Della Rovere család illusztris tagja volt.

Nem minden Della Rovere tisztességes,

de ha összehasonlítjuk őket a Mediciekkel...

Valószínűleg ismeri ennek a kastélynak a történetét.

Mester?

Bocsásson meg.

Valószínűleg tudja, hogy a nagy Dante boldog napokat töltött itt.

Természetesen, kegyelmes uram.

Mester!

Micsoda öröm! Kérem, üljön le.

Beszéltem a mi illusztris vendégünknek a nagy Dantéról,

aki majdnem két hetet töltött ebben a házban.

Az orvosom megtiltotta, hogy éjszaka kimozduljak,

de a márkiné szívesen megmutatja önnek

a kastélynak azt a szárnyát, amelyet általában zárva tartunk.

Féltem megkérdezni, kegyelmes uram.

Természetesen egy olyan zseni, mint maga,

megszállhat az isteni Dante Alighieri szobájában,

és alhat az ágyában.

Nem is mertem reménykedni benne.

Kövessen, kérem.

Gyere ide, Lila.

Ide azért jött, hogy megcsodálja a holdkeltét.

Különös hely, nem igaz?

Bocsánat.

Azt mondják, hogy kívülről tudja az "Isteni színjáték"-ot.

Nem, csak a "Pokol"-t.

Félt a bérgyilkosoktól. Elvégre halálra ítélték.

A szobájában van egy titkos ajtó, ami egy alagútba vezet,

hogy veszély esetén az ember elmenekülhessen.

- Itt is van? - Igen.

Magán kívül senkinek sem engedném, hogy itt aludjon.

Azt hiszem, megérti.

A hegyekbe vezető titkos átjáró a szekrény mögött van.

Megértem.

Magára hagyom.

A kegyelme, a nagylelkűsége...

Kívánom, hogy találja meg, amit keres.

Hol vagy?

Hol?

Hol talállak meg?

Hol vagy? Érzem, hogy közel vagy.

Hadd lássalak.

„Én rajtam át lépsz a kín városába,

én rajtam át az örök gyötrelembe,

én rajtam át a kárhozott tömegbe.

Nagy Alkotómat igazság vezette,

Isten hatalma alkotott meg engem,

örök szerelme s legfőbb bölcsessége.

Nem lőn teremtve semmi én előttem,

ha csak öröktől fogva nem, miként én;

ki itt belépsz, hagyd kinn minden reményed!"

Hé, ti!

- Ki az ott? - Michelangelo!

Hogy került fel oda?

Nem tudom!

Nenin, nincs egy jobb vésőd?

Mester, ki kényszerített, hogy felmenj oda? Leeshettél volna!

Látni akarom a tömböt.

Angelotto!

Mester! Végre! Hosszú ideje ment el.

Emlékszik még Dinóra?

- A gyerek, aki mindig az utamban volt? - Ő az, Mester!

Nézze, mennyit nőtt.

Mindjárt leesik!

Szép munka, fiúk!

Láttad ezt, te idióta? Eltört?

Eltört, nem tört... Tönkre akarsz tenni!

Fogadtunk. Elvesztetted a fogadást. Ez egy egész darab, nézd!

- Fizetned kell! - Nem. Nincs pénzem.

Szemétláda! Ez nem így működik. Ha vesztettél, fizess.

Fizetned kell! Vedd el tőle a pénzt!

Figyeljetek rám!

Mi a baj, mester?

Mi folyik ott?

Mester, mi a baj?

A pokolba is!

Miért dühös?

Valami semmiség. Nem ismeritek?

Add ide azt a könyvet.

"Dugd fel... az ujjad...

a... seggembe,

te... vén kujon..."

Add ide.

"Dugd fel az ujjad a seggembe, te vén kujon."

Vajon ki ír ilyet?

Várj. "És dugd belém a kis farkadat.

Húzd feljebb a lábaimat és gyerünk."

Érted, hogy mit mond?

"Kényeztesd a te császárnőd fenekét, elégíts ki,

édesebb a világ minden kincsénél a te vessződ."

De ki írta ezt a könyvet?

- Nem tudom. - Aretino.

- Ki az az Aretino? - Egy nagy toszkán költő.

Nem így van, mester?

Pocsék egy költő. Adj egy darabot.

Nekem tetszik. Tessék.

Ezek az Aretinók...

Arrogánsak. Ezt szereti az összes szodomita.

Ha a szarkofághoz egy 5 sing hosszú és 3 sing mélységű tömböt veszünk...

akkor Szűz Máriának egy 4 sing hosszú tömb nem elegendő.

Már mondtam,

hogy a Szűz magasságának és a szarkofág hosszának azonosnak kell lennie.

Igen, mester.

Szóval...

Lehetséges, hogy...

- Kapj el! - Gyere ide!

Gyerünk, fuss!

Peppe!

- Ki ez? - Nem is tudom.

Á, ez Maria.

Grosso mester lánya.

Micsoda öröm őt látni!

Olyan nemes és csodálatra méltó.

Először 10 évvel ezelőtt jelent meg nekem,

de akkor csak lelki szemeimmel láttam őt.

És íme, most testet öltött.

És a szívem mélyén lakozó szellem felébredt,

és olyan hevesen dobog...

A Gondviselés küldte ezt a teremtményt. Ezt az isteni szépséget.

Gyönyörű, ugye?

Maria! Itt vagy? Hozz nekem egy kis vizet!

- Ő a lányod? - Igen.

- Szeretném ha modell lenne. - Carrarában rengeteg modellt találsz.

Kérlek... Fizetek neked!

Meg kell kérdeznem a feleségemet, ő dönt.

Micsoda segg!

Piszkosul szerencsés vagyok.

Julius pápa sírjával vagy elfoglalva,

máskülönben téged bíztak volna meg ezzel a munkával.

Tehát a szerződés az enyém.

Leone pápa alá is írta!

Boldog vagyok, mint malac a pocsolyában.

Ha tudnád, mennyire belefáradtam a múlt mestereinek másolásába.

Ez a megrendelés új lehetőségeket nyit meg előttem.

Erről álmodtam. És aztán dolgozni Firenzében.

Elegem van Rómából. Mit gondolsz erről?

Jó. De csak akkor, ha márvánnyal dolgozol.

Hozzatok még bort! Nagy kancsót.

Megmutatom a vázlatokat.

Várj egy kicsit.

- Na, megnézed vagy sem? - Hát persze.

Itt az egyik.

- Ki az építész? - Sangallo.

Én csak a szobrokkal foglalkozok.

Tudom, mire gondolsz. A szobrok olyanok, mint csirkék a nyárson.

Nem.

Átkozottak.

Semmi baj. A jó bor nem árt a rajzoknak.

Mit szólsz hozzá?

Légy őszinte. Nem fogok megsértődni.

Nincs meg benned az a plusz, nincs meg az a valami...

Az a valami.

Senkiben, egyikőtökben sem.

Leonardo, Raphaello, Perugino, Pinturicchio...

De különösen te, olyan vagy, mint az aludttej.

Benned nincs meg az erő... a titáni erő!

Hiányzik a vitalitás! Nem kellene ezt a munkát végezned.

Nem kellene szobrászkodnod.

Középszerű vagy, tehetségtelen.

Lehet, hogy igazad van, de a pápa nem így gondolja.

Gyertek fiúk.

- Menj innen, asszony! - Veled megyek.

Baszódj meg!

Tudod, mennyire meglepődtem, hogy elfogadtad a meghívásomat ma este?

Nem is tudom...

A melankóliám... Beszélni akartam valakivel.

Hé, vigyázz!

Öreg vakond!

Nézd ezeket a rohadékokat.

A melankólia, Michelangelo...

Én is érzem. Ez a nagy művészek sorsa!

- Nézd a kutyákat... - Ne mozdulj...

Ne fuss, különben megtámadnak.

- Biztos, hogy ezek kutyák? - Vigyük a fáklyát! Félnek a tűztől!

Nem a kutyáktól félek, hanem a démonoktól.

Ez az ördög! Egy démon!

Már 5 éve. 5 éve üldöz az ördög.

Még jó, hogy itt voltam, Michelangelo. Különben darabokra szedtek volna.

Nézd meg magad. Nem nézel ki átkozottnak.

- A jelzés ott van! - Michele !

Ezt kérem.

Igen, ez egy szép tömb, de de már el van adva.

Ez Sansovino-é.

- Kifizette már? - Nem.

Én többet fizetek.

50 gulden.

50 gulden?

- Nem tűnik az soknak? - 50 guldent mondott?

- Soha nem láttam ennyi pénzt. - Ez rengeteg.

Sansovino szét akarja vágni négy darabra, neked mennyi kell?

Az egészet akarom.

Ez megőrült.

Biztos sokat ivott.

Az egészet!

Egészben kell levinni. Ez a legnagyobb tömb Itáliában!

- Neked elment az eszed. - Attól tartok, igen.

Láttátok tegnap az üstököst az égen?

Egy üstököst csóvával. Én láttam.

Ez jó ómen, ez mindannyiunknak szerencsét hoz.

Mondom, hogy őrült.

Igen, őrült vagyok!

És mindannyiótoknak adok 2 aranyguldent azon felül, amit ígértem.

2 aranyguldent?

Te most viccelsz velünk?

Nem tudnátok csendben maradni? Próbálok dolgozni.

Egy év munkáért kapok ennyit.

Ez nagyon sok pénz.

Óvatosnak kell lenni, ez nem játék.

Túl nagy, még soha nem szállítottunk ekkora sziklát.

Rönkök, kötelek, csörlők... a mi eszközeink nem alkalmasak.

Szükség lesz 50 vagy 100 emberre.

Megcsinálom a számításokat, mindent megadok, amire szükség van.

- Vállalom a teljes felelősséget. - Ezt lehetetlen elszállítani!

- De igen, lehetséges! - 50 szekér súlyú!

Talán nem 50, de 30.

- Ez nem egy tömb, ez egy szörnyeteg! - Igen, egy szörnyeteg.

És akkor mi van? Szóval, mit mondtok?

Azt hiszed, te vagy itt az egyetlen őrült?

Michele, én nem bánom.

- Rendben. - Rendben.

Éljen a szörnyeteg!

Fogd azt a kötelet.

Add ide a kötelet, siess.

Gyere ide, segíts.

Hagyd ezt, és add ide azt.

Dino, fel kell másznom.

Kapaszkodj a kötélbe, biztonságosabb.

Michele, szerinted az oszlopok bírni fogják?

- Egy nagy kupac szemét. - Ne aggódj, nem hagynak cserben.

Egy halom szemét, nézd meg. Szögletesek, értéktelenek.

Nincs semmi gond, az oszlopok jók.

Nagyon jók, én mondom nektek! Csak fell kell állítani. Egyszerű!

Senki sem dolgozik így! Micsoda átok ül a fejemen!

Úgy beszélsz, mint a nagynénéd. Te félsz, gyáva vagy.

- Őrült vagy! - Ezek jók!

- Nem! - Pedig jók!

Anyának igaza volt, nem vagy százas!

- Jól van, elég volt. - Mindig vitatkozik.

Mindent ellenőriztem, de szeretném, ha megnéznéd.

- Igen, rendben van. - Elég erősek?

Nos, mester, te végezted a számításokat.

Szóval nem vagy biztos benne?

Nem szabad túl hamar győzelmet kiáltani.

Tartsd ezt meg.

Ő Giannone, a kovács.

Mester, egész Carrara rólad és a szörnyről beszél.

Én is látni akartam.

A köteleket Umbertótól rendeltem Pisából. 520 könyök.

Holnap kapok két csörlőt Firenzéből.

Szeretném, ha te csinálnád a horgonyokat. Itt van egy rajz a számításokkal.

- Ezek kiegészítő rögzítések? - Igen. Meg tudod csinálni?

Igen, lehetséges, de egy kicsit többe fog kerülni.

12 soldót adok. És hálás lehetsz.

Nyissátok ki az ajtót! Engedjétek. be az embereket.

Ez nem II. Julius pápa sírja.

A Della Rovere család hiúságának és telhetetlenségének emlékműve.

Tényleg azt hiszed, hogy hagyjuk, hogy ez a márványhalom a Szent Péter-Bazilikában álljon?

Dicsőség a Mindenhatónak, most a Mediciek uralja a Vatikánt.

A Medicieknek köszönhetően Firenze ismét felvirágzik.

A Della Roverek háboroghatnak, de semmit sem tehetnek ez ellen.

Ez a helyzet.

Mennyit fizettek neked?

Szentséged, esküszöm a Boldogságos Szűzre,

hogy a családunkból soha senki

egy rossz szót sem szólt a Medici család ellen.

Michelangelo, kelj fel.

Állj fel és nyugodj meg.

A családunk része vagy, amióta az eszemet tudom.

Pörköltet ettünk ugyanannál az asztalnál.

Állj már fel.

A rómaiak eszüket vesztették.

Mind látni akarják az én Annonámat.

Meg van rémülve. Te láttad az elefántomat?

A portugál király ajándéka. Láttad az elefántomat?

Michelangelo!

Bocsásson meg Szentséged, elgondolkodtam.

Szóval, a Della Roverek mennyit fizettek neked?

20 000 dukátot.

Michelangelo, ne túlozz.

12 ezernél nem adhattak többet.

De nem is ez a lényeg.

Attól tartok, nem fogod tudni teljesíteni a kötelezettségeidet.

Gondolj a legfőbb kötelességedre.

Emlékszel, mennyivel tartozol apánknak? Úgy bánt veled, mintha a fia lennél.

Hogyan lehetne elfelejteni Lorenzót? Hálám nem ismer határokat.

Az ő emlékére szeretnénk befejezni a San Lorenzo Bazilika homlokzatát.

Tudom, Szentséged. Jacopo Sansovino elmondta.

Igen, Sansovino volt az, aki felhozta a neved.

Szeretnénk, ha te fejeznéd be a homlokzatot.

Ez a kötelességed.

Szentséged...

Nem tehetem.

A Della Roverekkel kötött szerződésem kimondja, hogy nem fogadhatok el más megbízásokat.

Azt hiszem, meg tudjuk győzni II. Julius pápa örököseit.

Nem, nem, nem lehet.

Szóval nem akarod.

- Ebben az esetben hívom Raphaellót. - Raphaellót?

Raphaellót? Ő nem ért a szobrászathoz.

Minden, amit csinált, tőlem származik!

Te visszautasítasz.

Meg kell győzni a Della Rovereket,

hogy adjanak egy négyéves haladékot...

Bízd rám.

Tehát megegyeztünk?

Szentséged...

olyan márványt találtam, amely fehér, mint a cukor.

Ez a homlokzat egész Itália tükre lesz!

Márványra van szükségem.

Sok márványra.

- Ez igent jelent? - Igen.

Van még egy feltétel.

Mindent én magam csinálok.

Nem kell segítség. Sem Sansovino, sem Sangallo, senki.

Csak akadályoznának.

Egyedül jobban tudok dolgozni.

Michelangelo, a büszkeség nagy bűn.

De legyen, ahogy akarod. Fogd a sírodat és menj dolgozni.

Köszönöm.

- Szentséged... - Bácsikám!

- Mi a baj? - A Della Roverek.

Egész éjjel lovagoltam, hogy átadjak neked egy levelet.

Lorenzo, fogd be. Hagyd a nagybátyádat beszélni. Mi a helyzet?

Lorenzo Piacenzából jött, elfogta Urbino hercegének egy levelét.

Francesco Maria Della Rovere, Urbino hercegének levele.

"Ő Keresztény Felsége, Ferenc, Franciaország királyának"

- Mi áll benne? - Én voltam, aki elfogta ezt a levelet!

- Urbino hercege áruló! - Lorenzo, fogd be.

Folytasd.

Arra kéri a francia királyt, hogy üzenjen hadat nekünk.

Della Rovere, micsoda patkány.

Véget kell vetnünk ennek.

Ezt mondom én is. El kell foglalnunk a hercegséget.

Lorenzo, mondtam, hogy fogd be!

Ez itt Michelangelo. Nincsenek titkaink előtte. Lorenzo!

Elég lesz egy svájci gárda, hogy a Della Rovereket kiűzd Urbinóból?

Igen, persze!

Jól van.

Rendeletet adok ki Francesco Della Rovere ellen.

Szóval, Lorenzo, el kell foglalnod Urbinót,

és te leszel az új herceg.

Szentséged, elmehetek?

Menj, menj!

Szentséged, a szerződésem a Della Roverekkel...

Menj. Ezt már megvitattuk.

Giovan Simone! Giovan Simone!

Michelangelo! Elefánt!

Elefánt! Ez csodálatos! Indiából érkezett.

- Holnap is eljövök. - Nem, holnap hazamész.

- Haza? - Mostmár biztosan meg fognak mérgezni.

Kicsoda?

Fussunk. Nézzük meg az elefántot!

- Ennek egyszer s mindenkorra véget kell vetnünk! - Igenis, Szentséged.

A Della Rovere-ket azonnal ki kell űzni Urbinóból.

Mennyibe kerülnek a zsoldosok?

Gyerünk! Az első fej nélkül marad!

Lorenzo, fogd a kardod és vívjunk becsületes párbajt!

Majd máskor, Francesco! Ma nem.

Nem harcolok olyan ellenféllel, akinek pucér a segge.

Gyerünk, gyerünk!

Menj el! Menj el!

Adj hálát Istennek, hogy nem tartóztatlak le a Szentszék elleni árulásért,

és hogy nem zárlak be az Angyalvárba!

Hogyan? Excellenciás uram szabadon engedi ezt az árulót?

Igen.

De először is, hozzatok egy nadrágot Urbino volt hercegének.

És a lovát.

Miért kell neki nadrág? Úgyis összekoszolja!

Egy ing is kellene?

Mondd meg, ki árult el.

- Ki nyitotta ki a kaput? - Ne gyötörd magad, Francesco.

Már halott.

Katonák!

Utat Urbino volt hercegének!

Ne feledd, Medici, visszatérünk!

Minden a helyén.

Jól van, fiúk. Mindenki tudja, mit akarok mondani.

Még soha nem csináltunk ilyet.

A világon senki nem csinált még ilyet.

Ez nem egy tömb, hanem egy szörnyeteg. Legyünk nagyon óvatosak. Világos?

- Mindenki a helyére, kezdjük. - Gyerünk!

Készen állunk.

Gyerünk fiúk, most az ütközőket!

- Gyerünk, mozgás! - Siessetek!

Félre az útból!

Várjatok!

Már majdnem megvagyunk! Lassan engedjétek!

Ez gyönyörű, Peppe!

Próbálom megvalósítani a nagyszerű ötleteidet, Mester.

A Mediciek hálásak lehetnek egy ilyen műalkotásért.

Valami baj van, Mester?

Szépséget teremtek...

paráznáknak, zsarnokoknak és gyilkosoknak.

Nem érdemlik meg az alkotásaimat. Én pedig egy vén szörnyeteg vagyok.

Tudod mit, mester? Igazad van. Nem vagy túl jóképű, de zseniális vagy!

"A természet nemes lelket egyesített hitvány testtel" - Pampinea szerint.

Pampineát mondtál?

- Én? Nem.... - Pampinea. Olvastál Boccacciót?

- Milyen Boccacciót? - Honnan tudsz Pampineáról?

- Ő a Dekameron egyik szereplője. - Nem tudom.

Az imént idézted Boccaccio Dekameronját.

- Nem, nem, én idéztem senkit. - Megőrültem volna?

Hazudtál nekem, hogy nem tudsz olaszul jól olvasni!

Mester, nem. Hallottál valamit...

Ki küldött?

- Ki küldött? - Mester, nyolc éve vagyok veled.

Ez különös.

Ez különös. Az őrültek csak a tüzet és a jeget ismerik.

Te jó ég, emberek vannak lent !

Ha az a szörny lezuhan, mindenkit megöl.

Dino! Menj, mondd meg azoknak az embereknek, hogy menjenek fedezékbe.

- Miért én? Ez az első ereszkedésem. - Mert én azt mondtam.

Hagyd. Ez az első ereszkedése.

- Toto, te mész. - Miért én?

- Azt akarod, hogy én menjek? - Dehogy.

- Gyerünk... - Én leléptem.

Köszönöm, Angelotto.

Elmondhatod a lányoknak az első ereszkedésedet.

Lássunk hozzá.

Várjunk még egy kicsit.

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.

Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.

Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért

most és halálunk óráján. Ámen.

A kötelekhez. Gyertek segítsetek.

Vissza, vissza!

Gyerünk, toljátok!

Látod? Kitartottak.

A szörnyeteg leeresztik. Hátrébb, ez veszélyes.

Igen, így jó.

Engedjétek!

- Balra fordul. - Pofa be!

- Gyerünk már! - Húzd meg!

Túlterhelt, nem látod?

- Egy kicsit jobbra! - Fogd be!

Hagyjuk, hogy csússzon. Lassan!

Add ide azt az ütközőt.

Dino, folytasd.

Add ide az ütközőt. Gyere ide.

Dino, Dino!

Dino!

Rajta, Dino!

Húzd, húzd!

Angelotto!

Meghalt.

Meghalt!

Meghalt.

- Az én hibám. - A számításaid jók voltak.

Eltört a vas.

Tele van levegővel és szénnel. Hanyag munka.

Hadd nézzem.

A kovács...

Itt is a gyalázat és a bűn...

Szar! Egy rakás szar! Lenyomom ezt a vasdarabot a torkán!

Az a gazember! Az a hírhedt Giannone!

Megbíztam benne!

A rohadék!

- Mester, várjunk még egy hetet! - Ne érj hozzám!

Mester! Kérlek, még egy hetet!

Menj el!

Maria!

Laura! Bajban vagyunk.

Ribanc!

Maria!

Te rohadt kurva!

- Szégyelld magad! - Hagyjátok abba!

Hagyjátok abba!

Ribanc! Cafka!

Szeretem, feleségül akarom venni.

- Mi a helyzet a szüleivel? - A spanyolok megölték őket Pratóban.

Én vagyok az apja és az anyja.

- Gyere, meghozták az ökröket. - Most nem érdekelnek az ökrök.

- Miben mesterkedsz? - Törődj a saját dolgoddal. Elfoglaltak vagyunk.

- Mindketten bekaphatjátok! - Hordd el magad!

És ne aggódj a hozomány miatt.

Adok neki elég pénzt, családra és otthonra is.

Mennyit akarsz adni?

1 000 aranyguldent. Mint ez itt.

1 000 gulden!

1 000 aranygulden...

Soha életemben nem láttam ennyi pénzt.

Apa, Maria terhes. Férjhez kell adnunk amint lehet.

Apa, Maria terhes. Meg kell házasodnia!

- Á, gyerekek! - Az, gyerekek...

Jól van, mester. De kötnünk kell egy megállapodást.

- Hívtam egy közjegyzőt, odakint vár. - Ezért van hát Parlanciotto kint...

A lehető leggyorsabban kell cselekednünk.

Ne halogassuk az esküvőt.

Jó, ha Szent Márk napján tartjuk?

Megegyeztünk.

Mester, beleegyezett? Mikor házasodunk össze?

Te gazember! El akarsz hagyni!

Áruló!

Tudom, tudom!

Indulás!

A szörny elindult.

- Peppe! Peppe! - Mi történt?

- Haldoklom, megmérgeztek! - Kicsoda, mester?

Az ellenségeim. A Della Roverek, Raphaello, a Mediciek, Sangallo.

Sansovino. Gyerünk! Tudom, ki tette!

- Én is rosszul vagyok! - Gyerünk!

Sansovino!

Te gazember! Megmérgeztél.

Elment az eszed?

Te gyűlölsz engem!

- Persze, hogy gyűlöllek. - Megmérgeztél engem.

Nem, én nem vagyok olyan gazember, mint te.

Ha akartam volna, megfojtottalak volna a saját kezemmel.

- Irigy vagy rám. - Igen, irigyellek.

Mert könnyen elárulod a barátaidat.

Gyáva vagy. Gyerünk, zenét. Hangosan!

Tűnj el innen!

Megveted az embereket. Egy jó szót sem szóltál senkiről.

Mert nem érdemled meg.

Menjünk. Menjünk innen.

Elloptad a megrendelésemet!

De azt a homlokzatot, ne feledd, soha nem fogod befejezni!

Hallasz engem? Michelangelo?

Soha nem fejezel be semmit!

Gyerünk, játsszatok!

Zenét!

Ó, Firenze...

Ne hagyj magamra, Peppe.

Ne hagyj magamra.

Nem hagylak el.

Giovan Simone!

Giovan Simone! Gyere ide. Gyere.

Mi történt veled megint? Mi a baj?

- Egy orvos, kell egy orvos. - Mi a helyzet?

- Mi történt? - Baj van.

Mi a baj? Miről van szó?

- Szükségünk van egy papra. - Egy papra? Miért?

- Michelangelo! - Meghalt? Michelangelo meghalt?

- Mennem kell! - Szűzanyám! Siess! Gyerünk!

Valami rossz történt! Szűzanyám!

Gyerünk, kocsis, hajts!

Mi folyik itt? Mi történt Michelangelóval?

Harmadik napja bezárkózott. A szobámba.

Viszünk neki ételt, de nem nyitja ki.

- Bűnbánat! Bűnbánat! - Ő beszélt vele utoljára.

Te, gyere velem.

- Mi történt Michelangelóval? - Carrarában rosszul lett.

Amikor ideért, meggyújtott egy gyertyát és olvasni kezdett.

Azt mondta, menjek el és bezárta a reteszt.

- Mi van, ha meghalt? - Fogjátok be mindannyian.

Michelangelo!

Michelangelo, fiam!

Michelangelo!

Jön valaki.

Fontos ember.

- Hol van? - Itt van, méltóságos uram.

Attól tartok, a fiam megőrült.

Három napja bezárkózott és senkit sem enged be.

- Három napja? - Három napja, méltóságos uram.

- Micsoda szag! Disznóól. - A fiam!

Menjetek ki mindannyian!

Szóval ezen dolgozol.

A San Lorenzo homlokzata.

A Medicieknek dolgozol! Csaló, áruló!

Megfeledkeztél az ígéretedről!

Kerestelek Rómában, de a műhely zárva volt.

Azt hittem, hogy II. Julius pápa sírján dolgozol. Elárultál.

Megint elárultad a Della Rovereket.

Itt az aláírásod. Ahogy itt. És itt is.

Megígérted, hogy teljesíted, amit aláírsz, de nem teljesítetted!

A Mediciek háborúban állnak velünk.

Leone pápa arra kényszerít minket, hogy új szerződést kössünk veled.

Nem számít, mit mond ez a szerződés, esküszöm, hogy befejezed a sírt.

Az utolsó leheletedig dolgozni fogsz, de be fogod fejezni!

És azt mondja, kifogyott a pénzéből.

Lehet, hogy őrült vagy, de nem érdekel.

Aláírod ezt a szerződést és dolgozni fogsz.

És most egy kis öröm, amire annyira szükséged van. Pénz, arany.

Ez nem elég? Tessék.

1 500 dukát. Tessék, vedd el.

Ha nem te, akkor valaki más fejezi be a sírt. De téged megöllek.

Ne feledd, megöllek.

Istenem, tudom, hogy a pokolra jutok.

De miért kellene őt is ott látnom? Miért ez a szerencsétlenség?

A hegy nem enged,

megfosztott az elmémtől, elvette az eszemet.

Őeminenciája mindjárt jön.

Eminenciád.

- Hogy vagy? Minden rendben? - Igen.

Beszélni akart velem... Bocsásson meg,

rossz állapotban voltam. Nem tudtam hamarabb jönni.

Nincs sok időm, úgyhogy térjünk a lényegre.

Tudomásunkra jutott, hogy összejátszottál a carrarai beszállítókkal,

és felhajtjátok a márvány árát. Szekérenként négy aranyat tesztek zsebre.

Több ezer guldenről beszélünk, ez tűrhetetlen.

Eminenciád... Hogy mondhat ilyet a képembe?

Elegem van! A rólam szóló pletykák napról napra szaporodnak,

egyik mocskosabb, mint a másik.

Nem akarom tovább szenvedni ezt az igazságtalanságot,

és hogy gazembernek nevezzenek azok, akik ellopták a becsületemet.

Elég, Michelangelo!

Meg kell értened minket. A pápai kincstár üres.

A Szentszék háborúban áll Franciaországgal.

Németországban terjed az eretnekség, a németek elferdítik a szent hitet.

Francesco Maria Della Rovere zsoldosokat toboroz, hogy megtámadjon minket.

Fény derült egy összeesküvésre:

a bíborosok meg akarják mérgezni a pápát. A háború és a politika sokba kerül.

És te is...

Te, aki a családunk tagja vagy, te is megpróbálsz becsapni minket?

Nem szégyelled magad?

Eminenciád, tegyük fel, hogy elvettem ezt a pénzt, vagy még egy kicsit többet is.

De nézd meg, mi mindent tettem és fogok tenni a Medici családért.

Ezek a szerencsétlen morzsák láthatatlanok.

Elég!

Hagyd el Carrarát, menj délre Pietrasantába, márványt keresni.

Nem akarjuk tovább gazdagítani Malaspina márkit.

Nem mehetek el csak úgy. A márványt ki kell fizetnem!

Egy fillérrel sem fizetünk többet a carrarai márványért.

Menj Pietrasantába, az ottani márvány éppoly jó, mint a Carrara-i. És ez a miénk.

De nincsenek utak, nincsenek képzett emberek.

Akkor majd építesz egy utat és kőfaragókat is képzel.

Ez egy örökkévalóság.

Már egy óra, Michelangelo. Nincs több időm.

A saját márványunkat akarjuk.

Nem kerül semmibe, ráadásul...

ez a márvány a tiéd lesz.

- Az enyém? - Igen, a tied.

Ha elintézed a kitermelést Pietrasantában,

annyi márványt kapsz, amennyit akarsz. Ingyen. Örökre.

Mert te egy Medici vagy.

Készen állunk a szerződés aláírására.

Peppe!

Peppe!

Peppe!

Gyere ide.

Ezt nem fogod elhinni! Van saját márványunk!

- Tényleg? - Igen!

Pietrasantába kell mennünk.

Carrarában erről senki sem tudhat, megölnének minket.

Igen, értem.

Ennyi, a lovakkal nem mehetünk tovább.

Látjátok az Altissimo hegyet?

Ez a legmagasabb Apuane-ban.

Még Szicíliából is látható.

Miféle baromság ez?

Na jó, Szicíliából nem, de Szardíniáról tisztán.

Alkonyatkor úgy ragyog, mint egy gyémánt.

Hol vagy?

Hol?

Azt mondtam, hogy egyedül akarok lenni.

Nem hagyhatlak egyedül, veszélyes.

Nem ismered az utat.

Az Altissimo.

Ez a hegy a tiéd. Nézd! Az összes márvány a tiéd.

De mit fogok mondani a carraraiaknak?

És Michele? Mit fog mondani? Tartozok neki.

Nem, a Mediciek tartoznak neki. A pápa az, aki nem akar fizetni.

És márványra van szükséged.

Rengeteg márvány van itt. Elég egy életre.

Képzeld csak el, mennyi pénzt takarítasz meg, ha ingyen bányászol.

Raphaello a halálán van.

Honnan tudod te ezt?

Én ugyanezt gondoltam. Láttam őt Rómában, hazudik magának.

Szaladgál körbe-körbe, játssza a bohócot.

De láttam a rémületet a szemében.

Sajnálom őt, ő egy zseni.

Pénz...

És ahol pénz van, ott mindig van aljasság is.

Ki ez?

Felismerted?

Mi folyik itt?

Mi van a szörnyeteggel? Hová tűnt mindenki?

Mi történt? Hol vannak az ökrök?

Miért nincsenek itt a hajók? Miért nem pakolja senki a márványt?

Jött valaki és azt mondta, hogy álljunk le.

Mutatott egy lepecsételt papírt, leállította a rakodást, elküldte a hajókat, megparancsolta, hogy vigyék el az ökröket.

- Ki volt az? - Alberico Malaspina küldte.

Malaspina...

Öt év, öt év Carrarában

elég lett volna, hogy megalkossak öt, tíz művet...

Szörnyeteg, tönkretettél.

Az összes márványt feltartóztattuk a döntése miatt.

Az én döntésem?

Michelangelo, nem kell meglepetést színlelni.

Engedett a Mediciek nyomásának,

és elhagyni készül Carrarát.

Márványt fog kitermelni a Mediciek bányáiból.

A Medicik...

telhetetlen kapzsiság hajtja őket.

Hosszú karjaikkal most a pénzünk és a márvány után nyúlnak.

Sok pénzt veszítenék, és egész Carrara is.

- És mindez a maga hibája. - Ki hiteti ezt el magával?

Ő a Della Rovere család szolgálatában áll. Mit tudhat erről az egészről?

Igen sok érdeme van. És nagyon hasznos.

Nagyon sok mindent tud. Nem hiszem, hogy Al Farab úr hazudik.

Ezek a szíriai gyilkosok...

Mindenhol ott vannak.

Mester, abbahagyta a munkát Julius pápa sírján.

Három nappal ezelőtt pedig Pietrasantában járt,

hogy megnézze és tanulmányozza a márványmintákat.

Csak látni akartam.

Ugyanakkor közjegyző előtt aláírt egy szerződést

a pietrasanta-i márvány kitermeléséről

amit egy bizonyos Donato Benti felügyel.

Itt van a dokumentum másolata. Szeretné látni?

Nem.

Így áll a dolog, mester.

Hagynom kéne, hogy felpakolja a márványt és elszállítsa?

- Kifizetem. - Fizessen, és megadom az engedélyt.

Al Farab úr gondoskodik róla, hogy a márvány Rómába jusson

II. Julius pápa sírjához, a Della Roverekkel kötött megállapodás szerint.

A világ hatalmasai kényszerítenek engem.

Tudom, hogy ez nem a maga döntése,

ezért nem mondok semmit a kőfaragóknak.

Van itt egy helyi kifejezés.

"Falmoder."

Azt jelenti: "légy óvatos".

A hegyekben az emberek megszokják, hogy szakadék felett dolgoznak.

Egy rossz lépés és halott vagy.

A carraraiak könyörtelenek.

Nem ismernek félelmet,

nem félnek sem magától, sem tőlem, sem a pápától, senkitől a világon.

Ha rájönnének mit csinál....

Szóval ha úgy dönt, hogy elmegy,

akkor most menjen.

De Rómába kell mennie.

Még van mondanivalód Michelangelo mesternek, igaz?

Igen. Őexcellenciája Francesco Maria Della Rovere herceg

forróvérű és ingerlékeny ember.

Attól tartok, hamarosan baváltja a fenyegetéseit,

még ha később meg is bánja.

Én a pápa védelme alatt állok.

Mester, a pápa messze van, de a bérgyilkosok mindig közel vannak.

Ne feledje, mennyi ellensége van.

Igen, sok ellenségem van,

és te is köztük vagy!

Michelangelo!

"Falmoder."

Peppe! Peppe!

Hová tetted?

Áruló, átkozott gazember!

Az vagy, te nyomorult!

Hát itt van.

Mi ez?

- Honnan vannak ezek a velencei érmék? - Mester...

Még egy lépés és véredet ontom.

Pietro! Állítsd meg!

Ne! Ne! Ne!

Nézd meg a zsebét!

Mi ez?

- Méreg! Ez méreg! - Nem, nem!

Te meg akartál mérgezni! Te voltál az!

Ki adta neked? Pietro, segíts!

A fenébe!

Soha nem tennék ilyet.

Igen, ideadták a mérget, igen, de soha nem tennék ilyet.

- Elárultál engem. - Nem!

Soha nem árultalak volna el, ha szerettél volna.

De már nem szeretsz.

Nem szeretsz engem.

Így van.

Már nem szeretlek.

Menj el.

Mit mondott?

Mester, mit mondott?

Éljen az ifjú pár!

Hadd beszéljek!

Palotájuk legyen, ne kunyhójuk! Éljenek az ifjú házasok!

Köszönet a Mesterünknek,

akinek hála, sikerrel jártunk.

Különben nem tudtuk volna leengedni a szörnyeteget.

Őrült vagy, de szerencse, hogy Carrarába jöttél.

- Ilyen a kőfaragók ereje! - Köszönet.

Mindenki figyeljen rám!

Boldog vagyok, hogy tagja lehetek ennek a csapatnak,

mert nekik, és különösen Michelangelónak köszönhetően,

én is híres lettem.

Elvesztettünk egy barátot,

de ne legyünk szomorúak, ma ünnep van.

Felejtsük el a bánatot, igyunk a fiatalokra!

Gratulálok! Hosszú életet az ifjú házasoknak!

Köszönjük, Michelangelo, köszönjük.

A menyasszonyra és a vőlegényre!

A násznépre!

Ma mindenki a lábaid előtt hever, ugye, Michelangelo?

Hé, ülj le a feleségem mellé.

Ülj a feleségem mellé.

Ne aggódj, előbb-utóbb el fog árulni téged is, ahogy engem.

Így van, Michelangelo? Mondd el nekik.

- Sansovino, részeg vagy. - Még annál is részegebb.

- Mocskos áruló vagy, Michelangelo. - Hagyd őt békén!

De én megbocsátok neked. Tudod miért?

Te vagy köztünk a legnagyobb.

Te lehetnél a legboldogabb ember a világon, te is tudod!

Mester, minden tiszteletem a tied.

Ülj le közénk. Igyál valamit.

Egészségünkre!

Szívből kívánok minden jót az ifjú párnak, Mariának és Pietrónak!

Eljöttél.

Kerestelek, és eljöttél.

A halál napján jöttél.

Az ellenségeim megöltek két ártatlan gyermeket.

Tudom, hogy az én hibám.

Azt hittem, hogy Isten felé haladok, mint te.

De valójában egyre távolabb és távolabb kerültem.

Szerettem volna kifejezni Istent.

De csak az emberi szépséget találtam meg.

Az alkotásaim gyönyörűek, tudom.

Az emberek csodálják őket,

de nem imádkoznak előttük.

Istentelen gondolataik vannak tőlük.

Megértem, hogy nem tudnak imádkozni előttük.

Nem nyitnak utat Isten felé.

Eltévedtem.

Mutasd meg az utat.

A csend?

Hallgasd.

Hallgassam?

Fordította: J.D. deakjosho@gmail.com