Original subtitles

Hová? Hová mész te? Hová?

Tudom, tudom szerelmes galambocskám!

- Oda kell jutnom! - A németek nem engednek oda!

- Hol a kórház? Hol van? - Ki a főnök?

Utánam! Hozzák a kocsit! Mire vár?

Mire várok?

Kevés vagonom van! Sebesült nők, és gyermekeim vannak!

- Nem katonára van szükségem! - Katona vagyok, vagy mi?

Ne beszéljen velem így, megértette!? Na!

Úgy beszélek magával, ahogy akarok!

Szemjonics! Hol a vagonom?

Elnézést, polgártárs! Elnézést!

- Állj már meg, a fenébe! - Csúszik a rohadék!

Vigyázat, ez 18. századi!

Nagy darab márványnak tűnik, amit a föld alá temettek.

Ez nem csak egy darab márvány, hanem egy történelmi ritkaság.

Kérdezem, mibe kerül ez a drágaság?

- Grigorij Grigorjevics! - Hát mi rosszat mondtam?

Mindjárt ideérnek a németek!

Ászenyka!

Ászenyka, mit tettél? Mondtam hogy csinálja, még se úgy teszi.

Adja!

Adja! Na, mi van?

Ugyanolyan jó lesz mint volt.

Igyon egy jó kis teát, és feküdjön le az ágyacskájába!

Ne mókázzon! Mindent köszönök!

Lehetne?

Ászinyka! Bevetted a gyógyszert ma?

- Elfelejtettem az egészet. - Ne gyerekeskedj, azt nem szabad!

A tüdőgyulladás nem vicc! Kérem ne felejtse el,

- mindig legyen meleg ruhája. - Jól van.

- A széfbe kell tenni a keretet! - Jó.

Várj! Minek zárod be? Van még hely rajta!

Ennyi! Többet nem lehet! A felfüggesztése nem olyan jó.

A felfüggesztés nem olyan jó. Őszintén szólva, ez szabotázs!

A polgárháború alatt ezért

- kivégezték az embert! - Hagyd abba Grigorij! Hagyd abba!

Csinálunk még egy fordulót. A vonat 13:40 indul.

Pjotr Konsztantyinovics! Maga igazlelkű ember.

- Én voltam az igazgató ezen a helyen! - Hála Istennek,

most csak sofőr vagy. Fegyenka! Fegya!

Kimégy az állomásra, lepakoljátok a kocsit, és visszajössz!

Igen, jól van!

Ászenyka, én...

Istenem!

Vigyázz magadra!

Haladjatok, mozogjatok mocskok!

Azt mondtam mozogás! Kezeket hátra!

Kicsinálnak minket. Érzem. Kicsinálnak. Hamarosan végünk!

A németek, vagy kommunistáink.

Szerintem most nem foglalkoznak velünk.

Talán elnézők lesznek velünk, a kurvák!

Mi is emberek vagyunk, vagy mi?

Emberek vagyunk, persze. Emberek.

Csak senkinek nem számít a családunk.

Óvatosan hát! Nem tűzifa az!

- Ez a nép tulajdona, több milliót ér! - Sztyeponovics, miért nem segít?

Tudod mit, okostojás? Segíts magadon!

Az oktatási népbiztos azért küldött, hogy felügyeljek, és nem cipekedni.

- Mi nem világos? Okoska! - Ászenyka!

Semmilyen körülmények között,

értse meg, semmi esetre, ne veszítse szem elől ezt a bibliát!

Ez egy hosszú út. Az emberek megpróbálnak eltéríteni.

Kérem segítsen!

Azt mondják, a német repülőgépek bombáznak.

Apuska, ne aggódj. Tudom, hogy ez a gyűjteményünk legértékesebb darabja.

Nem csak ez van. Érts meg engem, ez nem egy egyszerű biblia.

Ez a Teuton Lovagrend Bibliája. A teutonok

németek voltak. Érted miről van szó?

Értelek apuska! Most nincs időnk, majd később!

Nem, várj! Várj, Ászinyka! Ülj le egy percre! Ülj le!

Tudod, én beszéltem egy gorkiji magas rangú elvtárssal.

Azt mondta, hogy októberben lesz egy nagy kiállítás,

a mi dicsőséges győzelmünk tiszteletére. Ott lesz

sok különféle múzeum kiállítása.

Istenem! Apus, milyen kiállítás? Háborúban élünk!

Pont ez a lényeg, hogy háború van. Ászenyka!

A népünk zavarodott és depressziós.

Emlékeztetni kell őket arra, hogy győztünk! Megint győzhetünk!

Ez nem csak a bibliánk, hanem egy 500 éves háborús trófea!

Ez a győzelmünk bizonyítéka. Mondhatni ez egy szimbólum!

Mehetünk! Végül, megyünk, vagy nem?

Ezért persze, neked kell elvinned a Bibliát.

Ahogy mondani szokták: eljutatni bármi áron.

Ennyi, Fegya! Vonatra fel!

- Azt mondtam neked, a kocsiba be! - Mi van most? Hová megyünk?

- Mikor indulunk? - Mi van veled?

Meg akarod várni a fasisztákat? Ez az utolsó vonat, ami megy!

Mocskok! Meg akarsz halni? Az anyádat!

Mi van veled?

Idióta vagy!

Főnök! Messze vagyunk még az evakuációs helytől?

- Beszélgetés! - Nem lesz semmilyen evakuáció.

- Mi van veled? - El fogok szökni.

Mindjárt elérjük az erdőt.

Hé tesók! Nézzétek milyen csajszi!

- Hé, szépségem! Hozzánk küldtek? - Gyerünk, gyerünk! Gyere ide!

Hé édes! Várj! Mutasd a cicidet!

Ászja! Ászja! Á... Anatolij! Anatolij!

Fuss, Ászja! El innen! Fuss! Fuss!

- Apus! - Menekülj! Fuss! Fuss!

- Apus! - Fuss!

Apus! Apucika!

1940.JÚLIUSÁBAN A NÁCI PÁRT IDEOLÓGUSA, ALFRED ROSENBERG,

LÉTREHOZTA A MEGSZÁLLT TERÜLETEKEN TALÁLHATÓ KULTURÁLIS JAVAK

BEGYŰJTÉSÉNEK PARANCSNOKSÁGÁT.

A KATONAI EGYSÉGEK MÖGÖTT, SPECIÁLIS SONDERKOMMANDÓK JÁRTAK,

ÉS SZISZTEMATIKUSAN RABOLTÁK VÉGIG EGÉSZ KELET-EURÓPÁT.

Megfigyeltem, amikor a porcelánt csomagoltam.

Szeretem Őket nagyon. Annyira szépek.

- Mi van? - Elfáradtam.

Foglalj helyet!

Az ablak alá tegyük.

Van még elég helyünk a kamrában.

Mi a fene!

Ennyi... Tovább nem bírom!

Apuska! Kedves apuskám!

Kedves apuskám! Ott feküdt vérrel borítva! Ó istenem!

Meghalt!

Hogy tud most inni? Milyen ember az ilyen?

Katonaként kell harcolni az ellenséggel!

Nem akarják megvédeni az embereket! Fegyverük van!

Mi a... Mi a rangja?

Alhadnagy.

Akkor legalább egy németet megölhetett volna.

Elfutott, mint egy utolsó senkiházi!

Néhány emberéletet megmentettem. Például az enyémet, és a magáét.

- Azt mondom, nem tudok már menni! - Akkor ne jöjjön!

Ismerem.

Maga itt a gondnok, tudnia kell, hogy hol van a biblia.

Minek mereszti ránk a szemét?

Akkor most mondja meg, hol a biblia!

Á! Emlékszel a külföldi csoportra, akik meglátogatott minket?

Jó napot!

- Csereprogram, igaz? - Hogy mondják...

Hol van Markovszkij professzor?

Markovszkij? Nem tudom.

Grisa! Grisenyka! Grisenyka! Grisa!

Válaszoljon!

Az állomásra vittek mindent, az összes dobozokkal együtt!

- A Biblia! Hol van a Biblia? - A professzornál! A professzornál.

Az állomáson kellett volna maradnom.

Gyorsabban! Élénkebben!

- Na és? - Ó, igen!

Ez Markovszkij. Dilis öregember volt, de valódi szakember.

Tisztelem őt. Még a forradalom előtt bukkantam rá a tudományos cikkeire.

Hagyjuk ezt a szaros szentimentalizmust!

Igen, elnézést!

Itt van, itt próbálta elvinni. A képeket

- és a könyveket elégették. - És a Biblia?

A Biblia nincs itt. Mindent megvizsgáltam. Mindent!

A lány nincs a halottak között!

Mi lesz, apuska?

Cserbenhagytalak!

Cserbenhagytalak!

Hé, komszomolka!

Komszomolka!

Túl akarod élni?

Akkor ne gondolj a múltra, és élj napról-napra!

Utat! Utat! Engedjenek!

Ez állambiztonsági kérdés!

Mi folyik itt? Miért állják el az utunkat?

- Ki az a "mi"? - A Szépművészeti Múzeum!

- Tájékoztasson minket! - Megoldjuk!

Nyugalom, azt mondtam!

Nos, megvan. Megvan.

- Jár egy autó, de várni kell rá. - Várni? Minek? A Szépművészetinek?

- Mit nem ért? - Tudja mit!

Azonnal próbáljon meg utánuk menni! Ezekkel! Mehetnek!

Haditörvényszék elé kerülsz!

Apuska...

- Fegyenka! - Hé!

Fegya...

Nem akarom...

Fegyenka, nem kell...

Mi van? Mit nézz?

- Csináld magad! - Mit tegyek?

Dörzsölje magát.

A lábát dörzsölje!

Különben nem éli meg a holnapot.

Heike!

Szervezzen két csoportot.

Az egyiket küldje a csomópontra, ahol a vagonjuk áll.

Kutasson át mindent, bármelyik módszerét használhatja.

A másodiknak legyen gondja erre a professzorra.

Kutassák át a területet. Szükségem van rá! Megértette?

- Kerítse elő nekem a föld alól is. - Igenis!

Menjünk!

- Mi volt az este? - Micsoda?

Mit gondol, az éjjel megtettem azt, amíg aludt és betegeskedett?

Emlékszem, hogyan nézett rám!

És emlékszem a mottójára. Élni, mintha nem lenne holnap.

Tehát kihasználta a lehetőséget, igaz?

Igen. De igazából rám támadtál, és menekülnöm kellett.

Édesem!

Mi van? Megölsz, miután volt közünk egymáshoz?

Nehéz embert ölni.

Figyelj!

Ha tettem valamit veled, akkor emlékeznél rá!

Bízz bennem!

- Elmegyek! - A fritzeknek add át az üdvözletemet!

Állj!

Nézzék! Nem emlékezteti ez valamire magukat? Nézzék!

- Igen. A mi vaskeresztünknek tűnik. - Pontosan!

Ez azért van. mert ez a teuton jelkép

lett a legismertebb kitüntetés Németországban.

Fogja meg kérem! Ezeket a képeket 39-ben csináltam.

És itt van ez a mahagóni ládika. Ez is ott feküdt.

- Mindent értek! - Igen!

Hozza el nekem a Bibliát és Obersturmführerré teszem.

Megértett engem?

Értettem!

Nem hagyom cserben, Sturmbannführer!

Múzeumunk könyvei egy magángyűjteményen alapszik.

Kisajátították a gyűjteményt?

Nem erről van szó. A Forradalmunk

előtt a városunkra hagyták a gyűjteményt. Az apám,

másféle dolgokat gyűjtött. Expedícióban vett részt.

Végül padlásokon, elhagyatott házakban kutakodott.

Vajon talált valami érdekeset a padlásokon?

Három évvel ezelőtt találtak egy régi bibliát.

- Az újság is megírta. Nem olvastad? - Nem.

Az ilyen könyvek nagyon értékesek.

Kézzel írottak, arannyal és drágakövekkel.

Csillogók és nagyok ékesítik, ahogy minket is.

- El tudod képzelni? - Elképzelem.

Érdekes. És hol van most ez az értékes holmi?

A csomópontra kell mennem!

Nem a kérdésemre válaszoltál. Hol van a könyv?

A múzeumban.

Ki vagy te? Szeva!

Amikor utaztam, láttam rabokat.

Nagyon figyelmes vagy.

- Ezek németek? - Nem tudom. A lélek kijelenti.

- Mit állsz ott? Hé! - Nincs más lehetőség!

Nem foglak megakadályozni, bolond.

Nem jutottál messzire.

Szerencséd volt, hogy nem nyársalódtál fel. A sírod lenne.

Mennünk kell, lőttek.

Fogd!

Nem akarom.

- Rendben. Ahogy akarod. - Ne! Kérem, várjon!

Ne menjen el, kérem!

Fogd!

- Hogy tudtam így beverni a fejemet! - Miért járok mindig így?

Elfelejtek dolgokat, összetöröm a dolgokat...

Tegnap az ujjamra csaptam kalapáccsal.

Csendesebben te! Csendesebben! Hogy hívnak?

- Ászja... - Hogy?

Anasztászija Petrovna Markovszkaja.

Futottam, futottam, és fogalmam sincs hová estem!

Ez egy verem. Vadászok készítették, medvéknek és farkasoknak.

- Itt vannak farkasok? - Szerintem vérengzőbb állatok is.

Ó! Istenem!

- Végül is, mi van már megint? - Vegye le rólam a mocskos kezét!

Jó! Legközelebb megmosom előtte!

Gyerünk, jussunk ki innen, Anasztászija

- Petrovna! - A mieink!

Hetek óta bolyongunk az erdőben.

Vágyom egy kis ételre, cigire és egy forró menyecskére!

Hadnagy! Láttad a németek írását: életben hagynak, ha megadjuk magunkat!

- Ha nem hagyod abba ezt a beszédet... - Mi van? Most hagy cserben a puska!

- Nincsenek már töltények. - Mocskos dezertőrök! Alakzatba!

Mindjárt! Milyen alakulat van itt, hadnagy?

Hol van itt alakulat? Hol vannak a németek? Hol vannak a szovjetek?

Mindjárt, igaz?

- Na ennyi, ennyi... - Várj!

Elég gyorsan meghal.

Csendet!

Páska, nézd!

Körben háború, ezek meg elvannak.

Galambocskáim! Zavarhatunk?

Baszd meg az anyádat!

- Add a kezedet! - Először a bige!

- Gyerünk haver! Majd utána a nőci! - Azt mondtam, hogy a bige!

Gyerünk, kicsikém! Add a kezed! Ne félj, nem bántunk!

Gyere ide, kurva!

Ha fenn vagy, fuss el!

Rajta!

De vékonyka vagy! Hadd nézzelek, milyen vagy!

Elvtársak, mi van? A Vörös Hadseregben szolgálnak, elvtársak?

Ne, kérem! Nem akarom! Ne!

Kérem!

Nem akarom, kérem!

Ne! Nem akarom!

Ne, kérem!

Ezek... Ezek a mi szovjet embereink!

Ezek nem emberek.

Egyenesen! Gyorsabban!

Kell?

Gyerünk, vegyél egy cigit!

Na gyerünk, add ide!

Háromszor próbáltam a frontra kerülni.

A szemem miatt nem engedték.

Szégyen. A 16 éves fiúkat elviszik katonának.

És engem nem.

És maga Sztyepanics, miért nincs a fronton?

Elbocsátottak.

Mit gondolsz rólam?

Nem én döntöttem, a Párt döntött.

Figyelem!

Figyelj testvér! Eltévedtünk.

Megmondanád, hogy jutunk Gavrilovkába?

- Csak Krasznij Hutor féle tudom. - Akkor Krasznij Hutor felé menjünk!

Mehetünk!

Engem Másának hívnak.

- Hová megyünk? - Add az órádat!

Aranyból van. Anyukámtól kaptam.

1921-ben halt meg, tífuszban.

- Észak felé megyünk. - Honnan tudod az erdőben, hogy

- északnak megyünk, és nem délnek? - Tehetséges vagyok.

Szeva! Ki vagy te?

Még mindig nem jöttél rá? Szökevény vagyok!

- És előtte? - Ne beszéljünk róla.

- Add az órát! - Rendben, igen.

Nem akarod, hogy ellopjam ami a tiéd, igaz?

- Nem vagy olyan. - Milyen vagyok?

Mi van azt gondolod, olyan vagyok mint egy angyal, vagy mi?

Eh! A krumplicskához most lehetne hagymácska is!

Meg egy deci itóka.

Igen!

- Mi történt? - Iratok ellenőrzése!

- Minden irat rendben van. - Menj, nézd át!

- Mi van ott? - Két sebesült.

Mindent nézz át!

Adna tüzet?

- Mi a célja? - Ott van az iratban.

A kérdésre válaszoljon!

Krasznij Hutor.

Rossz felé haladnak.

- Igen? - Főtörzs! Hozzám!

Alma, keresd! Keresd! Még keresd!

Jól van, jól van Alma! Jól van!

Hé! Segítsenek! Megadjuk magunkat!

- Hol van a nő? - Micsoda? Páska, mit mond?

A bigét keresi. A frau az a bige.

A nő elment! Az erdőbe ment a mocsokkal!

Mi megyünk is!

- Itt van az irat! Az ausweisem! - Markovszkaja!

Nő!

Nem orosz, mi? A barom nem érti. Azt mondom,

a frau elment azzal a fickóval.

Senki nincs itt. Senki, kivéve engem és Páskát. Na, segítene?

Hadnagy úr! Átkutattuk a holmijukat!

Mi legyen ezekkel? Kihúzzuk, és kikérdezzük őket?

- Alma szagot fogott? - Igen, minden rendben!

- Mi van? Mi lesz akkor? - Hé, te!

Húzzatok ki, mocskok!

Olyan csendes! Nehéz elhinni, hogy háború van!

- Hideg! - Igen. Gyerünk! Ússzunk!

Felejtsd el! Én a férfiaktól külön. Máshol is lehet úszni!

Visszatérsz oda, ahol élek, megtanulod az utat, ahol járok?

Miért akar hozzád eljutni?

Kicsit jobb válasz, mint amit mondanak: Elvtárs, légy éber!

Igen, jogos. A múzeum kocsit küldött. Utol kell érnem őket.

Meg kell tennem, amit apukámnak megígértem.

A vizecske jó!

Voilá, Markovszkaja!

Ez az összes holmija?

- Beszél németül? - Igen, igen beszélek...

- Hol a Biblia, Markovszkaja? - Nem tudom!

Bombáztak minket! Az apám meghalt.

Hazudsz! Nincs ott a Biblia.

Ide hallgass, Markovszkaja!

Ez a Biblia Németország nemzeti értéke!

És visszaszerezzük.

És a Reichführerünk személyesen érdeklődik utána.

Ezért vonja le a következtetéseket.

Ha teszel valamit a Reich-ért, a Reich is tesz érted!

Könnyendén élhetne Németországban,

vagy valahol Európában.

És ha nem...

Tíz másodperce van!

Megöltem egy embert!

Szeva, megöltem egy embert!

Ez háború, kislány!

Tudós! Figyelj ide! A németek ideérnek!

Egy óra múlva itt vannak. Mi van? Hol van?

- Azt mondta, dolga van. - Jobban van?

Köszönöm.

Jurij Sztyepanics, döntöttem!

Visszamegyek Ászjáért, és Pjotr Konsztantyinovicsért.

- Szükségük lehet rám. - Hadbíróság elé kerülhetsz!

Jurij Sztyepanics, milyen ember maga?

Rendes ember vagyok. Fegyenka! Tudod mi lesz a végül? Háború van!

Háború! Fiam! Itt nincsenek csodák!

Fogd! Várj itt!

Szevasz, legény!

- Minek neked a gépfegyver? - A németek megölték az anyámat,

és én megölöm őket!

Add! Add ide nekem!

- Honnan van ez neked? - Harc volt a faluban.

Találtam. Add vissza! Nagyon kell!

A németek reggel jöttek, hogy elvigyék a marháinkat.

Anyukám és a nagymamám nem akarták odaadni.

Így megölték őket.

A németek a házat földig rombolták.

Nem vagyok már kicsi!

És Polina? Polina Andrejevna?

Őt is ugyanúgy megölték. Ott van.

Valéra! Elaludtál, igaz?

Állomásfőnök vagyok. Adj egy-két órát!

- Vászka! Hova mész? - Pisilni!

Mi van, megint? Maradja helyeden! Megcsináljuk!

- Jurij Sztyepanics! Hagyja békén! - Fogd be a szádat!

Polina. Ő kicsoda?

Polina volt a dadám.

Dada?

Mi ijesztő lehet egy ilyen dadában?

Rosztovban éltünk.

Apa tiszt volt, a nagyapám tiszt volt, a dédapám tiszt volt.

Apa '14-ben elment a frontra, és nem tért vissza.

Kolcsakot választotta.

Anyám börtönben halt meg.

Így hát... számomra mindent Polina jelentett.

Volt egy szörnyű időszak... nem volt semmink.

Mindent megtett, amit tudott.

Erőltette, hogy olvassak könyveket.

Pedig ő nem tudott olvasni.

- És utána jött az árvaház. - Miért?

A szomszéd feljelentette Polinát. Nemes vagyok.

Ellenzéki. Azt gondolta rólam, hogy útban vagyok.

Az árvaház pokoli volt.

Ott volt egy fiú, akit úgy vertek...

hogy mindent elfelejtett.

Azt is elfelejtette, hogy hívják.

Ekkor, ezért tetováltam magamat.

Ott a gyermekotthonban megértettem, hogy túl kell élni.

Megtanultam, hogy erős és független legyek.

Új családnevet kaptam. Katonai iskolába jártam.

Ahogy az apám mondta nekem:

A hazát szolgálni, nagy megtiszteltetés.

Nem számít, ki van hatalmon, haza egy van!

Végül börtönbe kerültem, mert valaki feljelentett.

Kiderült fontos, hogy kik voltak a szüleim!

Tanultam valamit a börtönben. Az élet három szabályát.

Ne higgy. Ne félj. Ne kérj.

- Látod mit tettek a sínnel? - Óvatosan!

- Igen. Céltudatosan bombáznak. - Fogd be! Dicséred az ellenséget?

- Megállapítottam a tényeket. - Csak megállapítottad.

Mi van? A mieink gyorsan megjavítják. Látod mennyien vannak itt!

Úgy gondolom... este elindulunk.

- Igen, talán utolérjük a többieket. - Talán utolérjük.

Tesók, adjatok tüzet!

Köszönöm!

Tehát!

Mit nézel?

Olyan más vagy.

Én?

Ezek a ruhák.

Á! Ebben a házban éltem.

Polina kidobta a régi cuccaimat.

Kelj fel! Hamarosan megyünk.

- Megyünk? - Igen.

- Mi van, velem jössz? - Nos, igen.

Köszönöm!

Még mindig itt vannak. Megcsináltuk!

Az állomásfőnök szerint a vagon a mellékvágányon van.

- Hála Istennek! - Menjünk!

Anasztászia Petrovna Markovszkaja!

- Búcsúzzunk! - Azt mondtad, velem jössz!

Igen.

De ideértünk.

Most már mindenki a saját életét éli.

Visszamégy a festményeid és ecseteid közé...

Ászja!

Szökevény vagyok.

Iratok nélkül... Jövő nélkül.

Ez minden?

Minden.

Elvtárs! Semmit se értek! Kik maguk?

- Hol van a Biblia? - Milyen biblia?

Mi van magával, elvtárs? Ateisták vagyunk.

- Hol van? - Menj az...!

Te beszélsz?

Na?

Fegyenka! Nyisd ki, Ászja vagyok!

Ászja!

Igen, itt van!

Dr. Schultze megmutatta már nekem ennek a doboznak a fotóját.

Hol a Biblia?

Hála Istennek, a mozdonnyal nem történt semmi. Csak a hátsó kocsival.

Nos? Fogsz beszélni?

- Beszélj! - Segítség!

Ezt nem kellett volna.

Na mi van? Ki hal meg először?

Ez itt?

Vagy ez?

Hogy van ez versikétek?

A Hold előbújt a ködből, és azt mondja:

Zsebemben a kés, kit fogok leszúrni?

Melyiket válasszam?

Igyekezz, mert elveszítesz egy jó, és tisztességes embert!

Nos?

Kurafi!

Fiatal és szép vagy. Nem akarlak megölni.

Miért van szüksége a Bibliára? Annyi ember halt meg már érte!

Micsoda? A másik csoport megtalálta? Hogyan szöktél meg tőlük?

Heike meghalt? Jó katona volt!

Ennyi, orosz!

- Disznó! - Oltani a tüzet!

- Megállni! - Megállni!

- Kezeket fel! - A kezeket! Kutasd át!

A pisztolyt, gyerünk! Add ide!

- Te lőttél? - Hadnagy elvtárs!

- Mi van itt? - Nézze!

Így ni!

Ellenőrizni az iratokat!

Hol vannak az iratok? Fel a kezekkel!

Fegyenka! Fegyenka, kérlek! Ne mondj semmit, amikor kérdeznek!

A vagonból egymás után jöjjenek ki! Figyelmeztetés nélkül lövök!

Elvtársak, kérem! Nem kell lőni! Magukkal vagyunk!

- Meglátjuk ki vagy! - Szálljon le, gyerünk!

Rosszul látok! Elvesztettem a szemüvegemet!

- Van fegyvered? - Lefelé, kisasszony!

- Ellenőrizd az iratokat! - Elvtársak, nyugodjanak meg!

- Itt mindenki közülünk való. - A kezét!

Ez itt Valusz Bukrejev. Íme az iratok.

Én Anasztászija Markovszkaja vagyok. Itt vannak az iratok.

A vagonban nincs senki se. Senki aki élne.

Megnézzük. A parancsnokságra! Menjen már!

Vigye el! Haladjanak!

Figyeljen, elvtárs! Az életünkért futunk. Egy órája kérdezget minket!

Mindent elmondtunk. Egy értékes dolgot szállítunk.

Anasztászija Petrovna! Majd én!

Honnan kerültek német diverzánsok a vagonunkhoz, nem tudjuk!

Azt se tudjuk mit keresnek! Végül is a maga dolga,

hogy biztosítsa az vasútállomást. Jelentést fogok tenni!

Miért csak a maga irata van megégve?

Tüzet oltottam.

Nos, elfogadom!

És ez kié?

A vagon alatt találtuk. A leszúrt férfi mellett találtuk.

Ez a Múzeumé.

Azt hiszem, a katonát a vagon alatt, a német diverzánsok ölték meg.

A vagonban a fasisztát meg én.

- Jó. Hol tanultál meg lövöldözni? - Vorosilov lövésze vagyok.

És ez micsoda?

- Ez a mi bibliánk. - Ez nem a mi bibliánk,

ez egy értékes múzeumi tárgy, amelyért személyes felelősséget vállaltam.

Jól van, helyesen válaszolt.

Most elküldöm az NKVD-hez.

Majd kiderítik, hogy ki kicsoda, és hová tart.

Ha az állomásfőnök idejében elszállítatja a vagonunkat,

mindez nem történt volna meg! Vilur Sztyepanovics óránként érdeklődött,

és csak ígéreteket kapott!

Ez igaz, Bukrejev elvtárs?

Igen.

Rohadékok! Soha nem hagytok békén?

- Kapcsolja az egyest! - Halló!

- Halló, Anton Ivánics! - Ne pánikolj, azt mondtam!

- Átfáradnál? - Szimon Andrejevics, most bombáznak!

Igen, hallom hogy bombáznak.

- Halló! - Figyelj, ismersz egy Bukrejevet?

Bukrejevet? A Szépművészeti Múzeumból?

Igen, igen. A Szépművészeti Múzeumból. Igen.

- Ez a Bukrejev egy katasztrófa! - Nem kell így kiabálni!

Úgy tűnik Sztyepanovics, mintha maga nyűg lenne az állomásfőnöknek.

Nos igen, a dolgomat teszem.

A vagonjukat hozzákapcsoltuk a szerelvényhez.

Ha nem ilyenek lennének a körülmények... Nos, rendben!

Igen, tolvaj.

De megmentette az életemet. És a tiédet is egyszer, Fedot.

Látom, nem bízol benne. Miért jön velünk?

Miatta hazudozunk. Még soha életemben nem szegtem törvényt!

És most? Ha kiderül az irat eredete... Nekünk annyi!

Hallasz engem?

Hallak. Teljesen helyénvaló, amit mondtál, Fjodor.

Tettem amit tettem. Hagyd abba!

A legközelebbi vasútállomás 30 km-re van.

Ott bevásárolunk.

Heil Hitler!

Ez minden, amit mondani akar?

- Nem volt a vagonban! - És hol volt?

- A faládika üres volt. - A faládika üres volt.

- A Biblia nincs. - A Biblia nincs.

- Eltűnt. - Eltűnt. Németül beszéljen!

Helyesen!

Mennyibe kerül a kenyér?

- A kenyér? 300 rubelbe. - Mennyibe?

- Háromszáz. Nem kell megvenni. - Ez a havi fizetésem!

Vagy bármi másért odaadom. Elcserélem az órádra is.

Nem. Megveszem, megveszem. Gyerünk!

Hát... Hát!

- Nem... Nem... - Mi van?

Nincs meg a tárcám!

Nagyon jó.

Maradj itt! Várj meg!

- Gróf! - Szevasz!

Szevasz! Élsz!

Azt hittem, hogy minden ismerősöm már az égben van!

Igen, igen.

Figyelj, a kölyök a kis sapkácskában, neked dolgozik?

Figyelj, Gróf!

Van itt egy teherkocsi. A Múzeum csecsebecséivel tele.

Nincsenek őrök.

Honnan tudsz erről a vagonról?

Egy madárka csicseregte el nekem.

Nos akkor... Kirabolhatnánk. Na?

Nem rabolunk. Viszlát!

Tartsd távol magad attól a vagontól. Megértetted?

- Vaníliás, vegyél! - Köszönöm!

- Hogyan? - Így ni!

Köszönöm. Remélem nem te voltál.

Nem pazarlok ajándékokra. Sietnünk kell.

Gondolom, Fegyenka már nagyon vár.

- Megyek, megyek vásárolni! - Megengeded, segítek!

Honnan szerezted a tészta?

Vettem.

- Helga Penner! - Heil Hitler!

Egyik legjobb, a legtapasztaltabb ügynökeink közül.

Továbbá, kiválóan tud oroszul.

- Bemutatom... - Nem, megteszem magam!

Hadd mutatkozzam be, Otto Schultze professzor!

Megmondanátok nekem, hogy mi olyan különleges a bibliátokban?

Egyébként hol van?

- Csirip! - Mondtam, tartsd távol magad!

Ezt már lefoglaltam.

Kinek? Vannak ott, vagy mi?

Az enyém!

Te egy rohadék vagy, Gróf!

Én fedeztem fel a vagont, és lenyúlnád a részeszemet?

Tedd el a kést!

Azt mondtam, tedd el a kést!

Nos, nos. Ha Isten akarja, még találkozunk!

- Nyisson még egy üveg bort! - Igen!

- Íme! Helga? - Köszönöm!

- Klausz, magának is! - Köszönöm.

- Egészségünkre! - Egészségünkre!

Egészségünkre!

- Helga, hadd kérdezzek valamit! - Igen, kérem!

- Mindig egyenruhát visel? - Otto! Mire céloz?

Magának felesége, és három gyermeke van!

Uram! Térjünk vissza az üzlethez!

Tanulmányoztam az emberének a jelentését, Sturmbannführer.

- Az objektum célja Gorkij. - Tudom.

És célszerű Gorkijban elkapni. Mennyi idő alatt készül fel?

Normál esetben, legalább egy hét.

Nem! Biztosan nem! Nem! Nincs egy hetünk!

Két nap.

- Hát... - Semmi hát, Helga! Maximum két nap!

Gorkijban is van ügynökünk, majd az segít!

És utána, nem egyedül repül. Adok magának egy embert.

Nagyon hasznos lehet.

Nem, Otto! Ez nem maga! Nem, nem!

Elvtársak! Ki jött utoljára?

Szervusz!

Rendben! Együtt vagyunk!

- Fiam! Mennél innen, ugye? - Igen.

Na, menj innen! Haladjál!

Gyorsan megmosom az arcomat, és kész!

Tolvaj! Kapják el! Tolvaj!

Engedjen! Nem teszem többet!

- Engedje el, hiszen gyerek! - Milyen gyerek? Egy tolvaj!

- Megleckéztetlek! - Hé, ne!

- Mi van? - Na! Mi ez? Csak egy kisfiú!

Nem látod? Élelem lopó, milyen kisfiú?

- Engedd... - Nem ok nélkül kaptam el a tolvajt!

- Istenem! Álljon meg, kérem! Várjon! - Mentsd meg! Senki nem hall téged!

- Nem, engedj! - Itt maradsz!

Azt mondom, magam adom át a rendőrségnek!

Kérem, engedje el a gyereket!

Engedj el!

Megérteném ezt, ha tisztességes ember volna!

- Fegyenka! Távozz a bejárattól! - Mit? Mit tett veled?

- Fogja! Ezt egész nap rágcsálhatja. - Csórtad ezt?

Mert a tolvajlás nem tesz jót neked.

És téged hogy hívnak?

- Lekésted a vonatot? - Igen, lekéstem.

Valaki várt rád?

Rám senki nem vár.

A vonatomat két hónapja elpusztították. Most egyedül vagyok.

- Mit akarsz tőlem? - Egyedül vagy?

Figyelj! Húzz innen! Húzz innen, azt mondtam! Na!

Mi a prücök ez?

Hát Ászenyka! Gyorsan nem tűnünk el innen.

Hová megy? Ászja!

Hogy tudtál lemaradni a vonatról? Miért maradtál le a vonatról?

Azt hittem soha nem látlak! Hogy lehettem ilyen hülye!

Hogy lehet, hogy már nem tudok nélküled élni?

Nem sérültél meg?

Utána rohantunk?

- Ide, hozzá! - Akkor rendben!

Igen, én is tudom. Ott a szemüveges bácsi. Menj be abba a vagonba!

Ez egy kámea.

Anyám adta ezt.

Azt akarom, hogy a tiéd legyen.

Mi van? Van valami a zsákban?

Van ennivaló, bácsi?

Túl sok a beszéd. Gyerünk, aludj!

Szeretlek!

Ászenyka!

Akkor hazamegyünk. A háborúnak hamarosan vége, azt mondom,

- egy vagy két hónap. - Ez a háború nem hamarosan ér véget.

Miért felejted el, hogy ki vagyok!

Nekünk együtt lehet...

néhány kellemes óránk, percünk.

És ez minden.

Akkor...

Akkor ez?

Na mi van? Találkoztunk, Gróf! Úgy látom jól vagy!

Meleg még, isteni szajréval!

Megértheted, hogyan tekinthetnék el, Gróf,

ilyen nyalánkságtól? Mi?

Egyedül akartad kirámolni, igaz?

Most már nincs rád szükség.

Ne bántsa őt!

Épp időben érkeztél!

- Ez a tizenöt év legboldogabb napja. - Szeva!

Azt hitted, feleségül vesz?

Tudod mennyi nője van? Nem mondta, miért akar Gorkijba menni?

A barátnője ott vár rá. A dalos madárka.

A rács mögött ismerkedtek meg.

Szeva! Ne, ne tegye meg, kérem!

Ez mi volt, barátom? Ki mert lőni?

- Fegyenka, lője le! - Állj! Meg... megöllek!

Te fattyú! Neked megyek!

A nővel, mi van? Látni akarod Gorkijban, ugye?

Vagy hazudott Csirip?

Volt egy nő.

Ászja, elárult engem! Elárult, feladott nekik!

Ászenyka, ne!

- Ászja! - Vedd le rólam a kezed! Ne érj hozzám!

- Félek tőled. Gróf! - Azt mondtad, hogy szeretsz.

Talán jobb így.

Örülök, hogy végre megérted, ahogy mondják, milyen mélyre süllyedtem.

Igen megértem, milyen mélyre süllyedtél!

De nem süllyedhetsz az önsajnálatba! Te erős vagy, Szeva!

És csak rajtad múlik, hogy gróf leszel, vagy valaki más.

Kinek?

- Ugrottam, na! Hallod? Élek! - Gyerünk! Mozgás!

Ha jó helyen ugrottunk, akkor 2 km-re innen lennie kell egy útnak.

Lekuporodtunk, de ki fog felvenni minket?

Csak felvesznek. Az erdő mögött van az út. Onnan egy repülő is felszáll.

Jól van. Látom, mindenre gondolt. Folyékonyan beszél oroszul.

Szép munka! Ahogy te, Maruszja mondanád, igaz?

Maruszja, Maruszja... Félnek Maruszjától. Itt az idő, na?

Ne szórakozz velem. Nélküled is teljesítem a küldetést! Megértetted?

Megértettem, megértettem. Van erre erőd. Szükséged van rám.

Nem adják oda a könyvet neked, ha nem vagyok ott, édesem!

Ászja! Ászja! Ász!

Egyél!

Köszönöm!

Ó, nem akarom! Olyan gyenge vagyok.

- Tudod, mi történt a karjával? - Kinek? Szevának?

Ne hívd annak. Őt Veliurnak hívják.

Á! Nem tudom. Nem mondja meg. Nekem se.

Amikor kinyitottam a szememet, nem aludt. Biztosan fáj.

Mindig téged bámul. Vitatkoztatok?

Az én apukám és anyukám is vitatkoztak.

Amikor az apám ivott.

De Szeva nem csinálja. Veliur nem iszik.

A másik szülőd él?

Nem.

Az én apám is meghalt.

Az nem ugyanaz. Neked ott van Szeva.

- Van. - Gondolkodtam, és döntöttem.

Veletek maradok. Kedves, okos és jó fiú vagyok.

Ász! Ászja!

Szev! Szeva! Ászja!

- Ászja! Ászja! Mi... - Mi van?

Hová rohansz? Nem látod, nyomorék vagyok?

- Hol vagyunk? - Gorkijban. Kórházba viszünk.

Hol van a holmim?

Megyek, hozom!

Rajta, felém! Még, még, még, még!

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk! Állj!

Fegya!

- Fegya! - Grigorij Grigorjevics!

No hát, maga az! Hogyan? Mit keres itt? Mondja!

Annyi, hogy megszöktem a németek elől. Igen!

Halottam, hogy a professzor kilehelte a lelkét. Elvesztettük őt.

Veletek kellett volna maradnom. Így mögöttetek kullogtam.

- Mi van a németekkel? - Mi lenne velük?

Olyanok, mint a pestis. Kerülőutakon jöttem ide.

Hé, Vász! Miért jöttél vissza?

- A fiút az úton szedtük össze. Árva. - Igen.

Grigorij Grogorivecs, olyan jó látni!

Ölelj meg! Hogy vagy?

- Annyi minden történt! - A Biblia megvan? A könyvecske!

- Hé,várj! - A lánynak viszem!

Az autót, honnan szerezted, Fegyen?

Bukrejev elvtárs, még az utolsó állomáson intézte.

- Megígérte nekünk. - Értem.

Ahogy látom, Bukrejev púp a hátunkon.

- Honnan ismeri? - Honnan?

Egy darab papírért ölne.

A Polgárháborúban sok ilyet kinyírtam, mint Bukrejev.

Kíváncsi vagyok, hol az orvos. Megkeresem őt.

Rajta!

Szeva! Mi történt a kezeddel?

Szeva nincs többé.

És Gróf sincs.

És ki van?

Én vagyok.

- Saját kezedben hoztál a kórházba? - Nos, igen.

Mi van a doktornővel?

Az orvos volt. A férje elhunyt az ütközetben.

Óvatosan emberek, mintha élne!

- Vigyázni, ez nem egy zsák krumpli! - Nyugalom, parancsnok!

Bárcsak lenne krumplis hagymám! Az lenne valami, Fegyenka!

Úgy látom, megbirkóztok vele nélkülem, igaz?

Hadd mutatkozzam be! Grigorij Grigorjevics vagyok. És te ki vagy?

Bukrejev, Veliur Sztyepanics.

Örvendek!

- Mit bámul oda? Öntse a magot! - Nem a te dolgod!

- Vászka! - Gépjárműre, elvtársak!

- Itt van minden! - Nem, nem minden!

Mi folyik itt, tudományos igazgatóhelyettes elvtárs?

Hol a Biblia? Ki ez az ember? A szervtől van? Kinek dolgozik?

A dobozban. A dobozában nincs, persze. Esküszöm!

Később mindent elmondok!

Senkinek egy szót se szólok, különben letartóztatnának!

Tőlem tarts, Fegyenka!

Most értesítem Moszkvát az érkezésetekről. Már várnak titeket.

Állandóan érdeklődtek.

A kiállítást személyesen Sztálin elvtárs felügyeli.

Sztálin elvtárs?

Sztálin elvtárs! Fegya!

- Nem értem. Milyen kiállítás? - Később, Grigorij Grigorjevics!

Később!

Őrök... lesznek?

Ne aggódjon, már hívtam őket. Jönnek az őrök.

- Pihenjenek elvtársak! Pihenjenek! - Köszönöm!

- Pihenjenek! - Ki ez itt, ez a sánta bácsi?

- Nem tudom még. De nem kedvelem. - Én se.

És Fegyát milyen bibliáról kérdezte? Mi ez végül is?

- A látogatás idő már elmúlt. - Jó estét! Hogy van ő?

- Cigaretta van? - Igen, természetesen. Mindjárt!

A férjem is Belomort szívott.

Menjen haza! Minden rendben lesz!

Valójában nem mondhatom, hogy terhes.

A korai szakaszban van.

Az egy ilyen dolog.

Jobban vagyok. Három napja nem aludtam.

- Igen! - Csak a lánykához ne nyúlj!

Ezt nem ígérhetem meg.

Mindent csomagolj be. Nem jövünk vissza.

A látogatási időnek vége, hölgyem!

- Hol fekszik Markovszkaja? - Nem oroszul mondtam?

Látogatás ma nincs! Reggel jöjjön!

Hova mész, bácsika? Nem tudsz aludni?

- Élsz? - Igen, élek.

Meg fogja ölni Ászját, és elveszi a Bibliát! Mentsd meg! Hallod!

Ott! A kórházban!

Nyugalom, elvtársak! A Vörös Hadsereg tisztje vagyok!

Köszönöm, elvtársak! Időben.

Szahno százados. Ez egy német kém.

Megölte az ügyeletest. A kommendatúrára vele!

Kedvesem!

Élsz, igaz? Mennünk kell!

Rajta! Add a Bibliát!

Kapaszkodj! Kapaszkodj belém!

Gyerünk! Haladjál! A kezedet ne engedd le!

Hol van?

Az én hibám! Annyira féltem a németektől.

- Nyissa ki! - Oda menj!

Oda menekült! A kórházba!

Bocsásson meg! Csak egy öreg bolond vagyok!

Túl önző voltam! Konsztantyinovics úgy szeret, mint a lányát! Rajta, fusson!

- Grigorij Grigorjivecs, siessen! - Az istenért, fusson!

Nyomorék! A Bibliát!

Fogd, kislány!

Vége, kedves kisasszony!

Önök egy katonai büntetőzászlóaljba kerültek.

A Haza megadja a lehetőséget, hogy lemossák a bűneiket!

Azt mondtad, ez nem te háborúd.

Most már az enyém!

- Fogok neked írni! - Jó.

Miért nem mondtad el, hogy terhes vagy?

- Honnan tudod? - Nem fontos.

Miért nem mondtad el nekem, hogy terhes vagy?

Mert azt gondoltam, hogy így könnyebb harcolnod!

Akkor könnyebb, ha vár valaki.

Meg foglak várni!

TroA 2015.

http://vosztok.blogspot.com