Original subtitles

Mary, kicsikém! Gyere reggelizni!

Nicsak, ki van itt!

Pont rád vártam!

-Jó reggelt, boglárka! -Jó reggelt, Jack!

Segítenél nyakkendőt választani a mai interjúra?

Ez hogy tetszik? Nem jó? Túl hagyományos?

Teljesen igazad van. És ez?

Túl avantgárd. Gondoltam!

Ez? Nem, ezt utálom. Na, és ez?

-Ez tetszik! -Akkor megvan? Mire mennék nélküled?

Nem láttad a piros cipőmet?

A piros cipődet? Nem emlékszem.

Hoppá, ha én egy piros cipő lennék, vajon hova bújnék el?

Meg van, itt van! Ta-dam! Nem talált!

És itt? Nincs. És itt hátul?

Nincs. Hoppá!

Mary, kicsikém! Kész a reggeli!

Te is mész az interre?

Az interjúra? Persze! Találkozom a tanáraiddal,

mesélek nekik egy jó kislányról, és hogy fel kell vegyenek.

-Milyen ruhát vegyek fel? -Válasszunk ki valamit!

Köszi, pont ez kellett!

-Csak így tovább! -Mary!

Menj reggelizni, siess!

Olvastad a kritikát?

Igen, köszönöm.

Remélem, lesül a pofájáról a bőr azok után, amit a Doll's House után írt.

Peter, nem veszed túl személyesnek a rólam írt kritikákat?

Nem hiszem.

Azért az éttermekben, ha észreveszel egy kritikust,

kenőkéssel akarod megdobálni.

A legutóbbit eltaláltam volna, ha nem mozdul meg.

Itt, ez nem talált.

Jó reggelt, drága hölgyeim!

-Szia, Michael! -Itt a reggeli!

Kösz, a pirítós is kész!

Basszus!

Jerry, tudom, mit akarok.

Értem, hogy pénzt akarsz megtakarítani,

de 12 000 dolgozónak építünk irodát.

Nem építheted a mosdót csak minden második emeletre.

És ha nem mennek el, mielőtt beérnének a munkába?

Rendben, persze. Tartom. Jó reggelt mindenkinek!

-Jó reggelt, Pete! -Jó reggelt!

Min nem akarnak spórolni!

-Megint Jerry? -Igen.

Az ingatlanbiznisz Albert Schweitzere.

Segítség! Ne! Nézzétek!

Éjjel megnőtt a lábam.

Az az én cipőm, butus!

Hál' istennek! Akkor nem én voltam.

Mary, nem ízlik a zabkása?

Gumiíze van.

Gumiízűnek kell lennie.

-Lópikula! -Hékás!

-Kitől hallottad ezt? -Lópikula!

Mi az? Mit csináltam?

Öltözz fel, kicsikém! Addig csinálok valamit neked!

Nyomás!

Éjjelt mondtam?

Fénnyelt akartam mondani.

Nem tetszik a tükörtojásom?

Viccelsz? Imádom! Ez a legjobb benned!

Mindig is szerettem a tojásaidat! Tökéletesek, mint te!

-Odanézzenek! Fodrásznál voltál! -Valaki végre észrevette!

Készen állunk az interjúra?

-Persze, teljesen! Készen! -Abszolút, ott leszünk!

És a reklámfelvételed?

Elintézve, kaptam egy órát.

Jack, ide akarjuk járatni Maryt.

Tudom, Peter. Én is itt voltam az elmúlt öt évben, amíg ez eldőlt, nem?

A SALT-megállapodás kutatása csökken.

Egy jó iskola kiválasztása „az első vízválasztó a gyerek életében”.

Mondtam már?

Az utóbbi öt percben nem.

-Nyugi, ott leszek. -Csak el ne késs!

Cserben hagytalak valaha?

Mary, amíg beszélek a hölgyekkel,

a többi fiúval és lánnyal leszel egy osztályban.

Persze!

Nyugalom! Nem lesz gond!

Szerintem jobb, ha kezdünk,

különben késésben leszünk. Pontosan.

-Tehát, ön az építész? -Így van.

Ön pedig a karikaturista?

Valójában szatirikus grafikus.

Johnny Coolt rajzolja.

Azt a kedves kiscicát!

Igazából nem kiscica,

hanem egy macska, amely a modern szingli férfi szorongását fejezi ki.

Imádom azt a kalapot rajta!

-Mr. Holden pedig... -Színész.

De stabil, mindennek az alapja.

Nem olyan mint azok, akik...

Michael, szerintem tudják, hogy a színészek normálisak.

-Jó napot! -Istenem!

Sajnálom, nem akartam megijeszteni.

Ne is nézzék a sminkemet, a Fairlawn Margarine reklámfelvételéről jövök,

Koleszterin grófját játszom.

Láthattak a tévében. Hogy vannak?

Ön, hogy van? Hamm! Hehe!

Piszok nehéz volt taxit fogni.

Mi az? Persze, köszönöm!

Ezt nézd! Mary lerajzolta a családját.

Hát nem gyönyörű?

Gyönyörű lett, Mary! Ez itt te vagy, ugye?

-Ő az anyukád? -Igen.

-És ő ki? -Ő a biológiai apukám.

És ő?

Ő az egyik pótapukám, ő pedig a másik pótapukám.

Együtt élünk.

Hát persze!

Rendben, mindenki tegye el a filctollat,

és hozza előre a rajzát!

Három apukád van? De furcsa!

Hogyhogy?

Julie-nak két apukája van, de nem egyszerre.

Miért nem?

Nem lehet egyszerre egynél több apukád otthon.

Ez a törvény.

Más nőknek mi a szerepe otthon?

Egyáltalán nincs.

Nem is láttam más nőt. És te, Michael?

Csakis szakmailag, szó szerint.

Ezek szerint melegek!

-Melegek? -Viccel?

Mi melegek? Dehogy!

Pete, hány nővel találkoztál a hónapban?

Ebben a hónapban? Nehéz kérdés!

Számológép kéne hozzá, hogy megszámoljuk.

Szigorúan megszabtuk, hogy vendégek nem alhatnak ott, ha Mary otthon van.

Gondolom, értik, hogy nagyon különleges családi környezetben élnek.

Iskolai pszichológusként megjegyzem,

amit a bizottságnak is leszögeztem,

hogy kivételesen lenyűgözött Mary.

Különlegesen elbűvölő és boldog gyereknek látom.

-Tényleg az. -Köszönjük.

Ugyanakkor, figyelmeztetem Önöket, hogy olyan korba ér,

amikor a különbségek, akár halványak, a beilleszkedési képességét nehezítik meg.

A legkisebb dolgok is akár, a szülő eltérő beszéde,

öltözködése, megjelenése is ide tartoznak.

Ugyan mi progresszíven gondolkodunk, itt a Morgan Schoolban,

Nem lennék őszinte, ha nem fejezném ki, mennyire aggódom, hogy három férfi,

bármilyen jogi felelősség nélkül van otthon.

Vállalunk felelősséget!

Azt hiszem, értem önt, Mrs. Heard,

ezért erre nekem kell válaszolnom.

Ismerek néhány itteni gyereket, és a szüleiket is.

A családi élet nem egyszerű.

De az édes-, mostoha-,

vagy félig apák közül egyik sem olyan támogató és szerető Maryvel,

mint ez a három férfi.

Bármit megtennének érte.

Csak azt kívánom, hogy az iskolába járó gyerekek is

olyan szerencsések legyenek, mint Mary.

Ez az, felvettek! Gratulálok!

Nézzenek oda!

Mi a baj?

Valami.

Milyen valami?

Nem tudom, különbözőnek érzem magam.

Ki szerint?

A többiek.

Kit érdekel, mit gondolnak a többiek?

Engem másnak gondolnak.

Más is vagy.

Tessék, látod?

Ez jó.

Figyelj csak, hadd mondjak el valamit.

Nem baj, ha más vagy.

Nem kell olyannak lenned, mint a többiek.

Rendben? -Persze!

Jól van, akkor sajnos apádnak most el kell mennie, hogy híressé váljon.

Te, hú!

Te az enyém vagy örökre!

Amit csak szeretnél, Mar. A pénz nem számít.

-A hamburger jól néz ki. -Mit hozhatok?

Van péniszed?

Milyen ajánlatuk van?

Ez az asztal egy kicsit ingatag.

Egy percet kérünk.

Mary, ezt a szót csak a felnőttek használják. Hol hallottad?

Jenny mondta, hogy az apukájának és a fiútestvérének is van pénisze.

Mi az a pénisz?

Peter, te vagy az építész.

Miért nem magyarázod el neki?

Steve! A pénisz az emlősök hímjének a húgyúti és nemzőszerve.

Összetétele szerint...

-Köszönjük. -Mi az?

Betanultad?

Lefogadom, hogy az összes kislánynak elismétli.

Maryvel elmegyünk kezet mosni.

El se hiszem, hogy ezt mondta.

Főiskoláig nem is tudtam, mi az a szex.

Le vagyok döbbenve!

Csak túloztam, Peter!

Maryre értettem!

Már nem csecsemő!

Felfogtad? Ez a szó fülsüketítő fanfárral a felnőtté válását jelentette be.

Elsőnek a pénisz, aztán meg...

Pete, tudnád hangosabban?

A séf még nem hallja.

Pont mint amit a pszichológus mondott.

Fogékonnyá vált a kinti világra: fiúk, szex.

Túlzol!

Én túlzok? Naná. Mit számít a nemiszerv, ugye?

Csitt, már jönnek! Hallgass!

Elég, Peter, elég!

Nem lehet, úristen, odaragadt az ajkam!

-Nem tudom kiszabadítani! -Csikiz!

-Örökre odaragadt! -Mit csináltok?

Az ajka a pocakomhoz ragadt.

Ez közel volt!

-Jó éjt! Mennem kell. -Jó éjt!

Őrültek vagytok!

Itt az ideje aludni, kis hölgy!

Szép álmokat!

-Rendben. -Persze.

Taxi!

-Üdv, Stan! Hogy van? -Jó estét, Ms. Bennington.

-Szia, szépségem! -Szia, kedvesem!

Nézd mit készített neked Mary!

Nagyon tehetséges!

Szerelmem, beszélnünk kell!

Tessék?

Elrontottam valamit tegnap este?

Várj, tudom is. Nem vettem észre valamit az első felvonás végén?

Sylvia, nyugi!

Csodálatos voltál.

Felkértek a Szentivánéji álom rendezésére ősszel a Nemzetiben.

Tényleg? Gratulálok!

És szeretném, ha te játszanád Helenát.

-Én? -Igen, Te!

Szenzációs leszel!

-Elvállalod? -Szeretném elvállalni.

-De? -Mary most kezdi az iskolát.

Vidd magaddal!

Angliában is vannak iskolák, ugyebár.

-Itt van a családja. -A lakótársaidra gondolsz?

Nick, ők több mint lakótársak.

Értem, felfogtam.

Csodás ajánlat, de különleges idő ez Mary életében.

Ugye ezt nem a kapcsolatunk miatt mondod?

Nem, egyáltalán nem.

Ugyanis a felkérésem csakis szakmai.

Pontosan tudod, én soha nem tűröm meg az érzéseimet a szakmai döntéseimben.

Kivéve, természetesen, amikor kanos vagyok.

Nézd, nem fogok úgy tenni,

mintha nem imádnálak vagy nem tennék meg mindent,

hogy végre hozzám gyere.

Tudom, de Mary szükségletei fontosak.

És a te szükségleteid?

Átgondolom.

-Mi ez a gomb? -Ne érj hozzá!

-Ez a törlés gomb. -Hogyan kell mozgatni?

Így viszed le a kurzort.

Próbáld ki!

-Sikerült. -Jól van.

Látod, milyen könnyű volt?

-Megvan Mary új cipője? -Tegnap beszereztem.

Mary fogorvoshoz megy, péntek reggelre van időpontja.

-Főzőtanfolyamon leszek. -Jack, elviszed?

Persze, bízzátok rám!

Ott van, hogy eljössz velem a reptérre anyámért?

Anyád? Basszus!

Ma délután pont van egy veseoperáció.

Te ráérsz, Pete?

Michael, adok ezer dollárt, ha elmész.

Elmennék, ha tudnék, de találkozóm lesz

a kiadómmal!

Azt hittem, Laurie-val találkozol ma este.

-Nem, az holnap este lesz. -Tudod mit?

-Kedvelem Laurie-t. -Én is.

Rég láttad, nem Michael?

Los Angelesben volt.

Hogy vagytok?

Pont ezért találkozunk ma.

Vagy kifogod vagy visszadobod, mi?

Milyen romantikus, Peter! „Vagy kifogod, vagy visszadobod, drágám!”

Meglepődnél, hogy a nők mennyire praktikusan gondolkodnak.

Akármit mondanak, a nők azt szeretnék, ha levennék őket a lábukról.

Mondjuk úgy, ahogy én vettelek le a lábadról?

Inkább ledöntöttél róla.

Szerintem a nők biztonságra vágynak.

Tudod, mit szeretnék?

Olyan férfire vágyom, aki akár bolondot is csinál magából értem.

Én bármikor bolondot csinálnék magamból érted, édesem.

Michael, nem akarsz szakítani Laurie-val, ugye?

Nem, csak fel kell ráznunk a kapcsolatunkat.

A kapcsolatot a legjobban a házasság rázza fel!

Házasság?

Ki gondolt itt házasságra?

Na! Milyen hozzáállás ez? Mary is itt van.

Hogyhogy egyikőtök sem házas?

-Hát... -Hát...

-Mi van a péniszes kérdéssel? -Igen, sose mondtuk el.

Ühüm.

Gyere, kedvesem, mielőtt még véglegesen elrontanak.

A 43-as londoni járat most száll le.

Köszönöm, hogy eljöttél. Mindig számíthatok rád.

Szívesen!

-Kedvesem! -Szia, anya!

Milyen jó látni!

Üdvözlöm, Mrs. Bennington.

-Michael. -Peter.

Hát persze!

Jack nagyon el akart jönni, de elfoglalt.

Szórja a magvait, az biztos.

Mary, hogy van?

El sem fogod hinni, mennyire nagy lány már.

-Valóban? -Olyan gyönyörű!

Michael?

Elvennéd?

Bútorok nélkül? Hogyhogy?

-Köszönöm, Michael. -Peter.

Ott jön a biológiai

anya.

Vajon miért hangzik olyan ijesztően ez a szó, amikor kimondod?

Örülök, hogy láthatlak! Olyan közeli vagy!

Remélem, maradsz egy ideig.

-Anya a Plazában száll meg. -Pontosan, csak beugrottam.

Holnapután megyek is.

Azta, ilyen hamar?

Gyere, anya. A kedvenc sütidet sütöttem.

Ez jó volt, anya.

Nem tudnál egy kicsit még maradni, Vera?

Én megpróbáltam.

Ki hagyta nyitva az ablakot?

Rendben, szépen feküdj le az ágyba! Ez az!

Elbűvölő!

Holnap azt csinálunk, amit csak akarsz.

Frizbizhetünk?

Reggel megbeszéljük.

Szeretnél egy altatódalt hallani?

Rapszámot szeretnék!

Hát...

Nyomjad!

Mike, Peter és Jack a házban

Löki a szöveget, három apa van lázban

Marynek, a kis hölgynek aludnia kell

Ne is mondd, hogy éhes vagyok, ennem kell

Szünet, fények, itt jön!

Parti és a hölgyek, tánc volt hajnalig

Rongyosra roptuk a gyepet Toltuk az új a heppet.

Agglegényeken a bélyeg, apák lesznek

Inkább veled lógunk

Mint akivel enyeleg

Halljam, Mary, megmostad az arcod?

Halljam, Mary, megmostad a fogad?

Jó!

Mike, fürgén, Peter, hamar

Jack rímet farag, eldobod az agyad

Kis hölgy, Mary, csak arra kérünk

Hunyd be a szemed, és horkolj nekünk

Hunyd be a szemed, és horkolj nekünk!

Csiki-csuki-csiki-csuki

Hunyd be a szemed, és horkolj nekünk!

Hunyd be a szemed, és horkolj nekünk!

Erre innom kell valamit.

Persze.

Láttad Jacket?

Azt hiszem, Cassie-vel van valahol.

Basszus, megígérte, hogy elpróbálja velem ezt a jelenetet.

A holnapi órán elő kell adnom.

Ismered Jacket, talán elfelejtette.

Talán.

Sylvia, várj egy kicsit.

Segítek neked.

-Te? -Igen, persze. Miért ne?

Próbáltam már párszor Jackkel.

Szuper Lady Macbeth voltam.

-Mi a darab címe? -Az esőcsináló.

Akkor hova álljak?

-Tehát, akkor állj ide! -Rendben.

Biztos vagy benne?

-Persze, remek lesz. -Jól van, akkor innentől.

Én vagyok Starbuck?

Játszhatod Lizzie-t is.

Jó lesz Starbuck.

Tudnod kell, hogy Starbuck egy elsöprő, érzékeny, és karizmatikus karakter.

Persze.

-Készen állsz? -Készen.

Akkor...

„Hadd kérdezzek valamit, Lizzie. Csinos vagy?”

-Most mi a baj? -Semmi.

Csak, légy természetes.

Kicsit túljátszod.

Rendben, természetes, meglesz.

Természetes.

„Hadd kérdezzek valamit, Lizzie. Csinos vagy?

Nem, csúnya.

De hiszen nő vagy.

-Az vagyok, csak csúnya. -Minden nő csinos.

-De én nem. -Csukd be a szemed, Lizzie.

Hunyd be, és most mondd, hogy 'csinos vagyok'.

-Nem tudom. -Mondd ki!

-Mondd ki, Lizzie! -Csinos vagyok!”

Ezt miért csináltad?

Benne van a szövegben.

Nem éppen, itt azt írja, hogy a férfi megcsókolja.

Persze, kipróbáljuk újra?

Persze!

-Kész vagy? -Kész.

„Hunyd be a szemed.

Mondd, 'csinos vagyok'! -Nem tudom.

-Mondd ki, Lizzie! -Csinos vagyok!”

Jacknek kéne ezt csinálnia.

Ő a színész, én szörnyen játszom.

Olyan jó voltál!

Hiteltelen voltam!

Azt hittem, hogy nagyon is hiteles voltál

Istenem!

Azt hittem, ez szabályellenes.

Üres a ház.

-Kivéve Maryt. -Aki pedig szépen alszik.

Figyelj, Laurie, sokat gondolkodtam rólunk.

-Tényleg? -Persze.

Szerintem itt az ideje,

hogy kifogd vagy eldobd.

Egész életemben erről álmodtam!

Bocsánat, nem tudom mi ütött belém!

-Kígyók vannak az ágyamban! -Mar, mit csinálsz itt?

Emlékszel Laurie barátomra?

Szia, jó újra látni!

Mi csak, hogy is mondjam...

Mit mondtál? Kígyók! Kígyók, megvan!

Nincsenek kígyók az ágyadban.

Talán patkányok voltak.

Nem patkányok voltak. Mindjárt jövök.

Szia!

Nagyon fáradtnak tűnsz.

Nem vagyok fáradt.

Akkor álmosnak.

Nem vagyok álmos.

Pihenned kell!

-Minden rendben? -Miért kérdezed?

Feszültnek tűnsz.

Nem is tudom.

Néha úgy érzem, hogy az életem egy egybefüggő improvizáció.

Nincs időm, hogy átgondoljam, tervezzek vagy magamévá tegyem.

Rám zúdulnak a dolgok, én meg csak reagálok.

Azt kérdezgetem magamtól, hogy jó anya vagyok-e.

Jót tesz ez vagy az Marynek?

Minden anya így gondolkodik.

-Te is? -Folyton.

-Tényleg? -Csodás anyuka vagy!

Csak egy férjre van szükséged.

A romantika az utolsó, amire gondolni tudok.

Nem romantikára gondolok, gyermekem.

Házasságra.

Mi van köztetek Edwarddal?

Eljegyzett.

És?

Edward csodálatos ember.

Bizonyos okokból nagyon szeretem,

de valami miatt nem akarok igent mondani neki.

Ez a valami nem egy magas építész?

Hogy érted ezt?

Utálom, hogy nekem kell kimondani,

de csak az idődet vesztegeted vele.

Miért mondod ezt?

Azért, mert bizonyos férfiak soha nem biztosak az érzéseikben.

Nem tudnak megnyílni.

Nem igaz. Maryvel megnyílik.

-Csodálatosan neveli. -Ez most más.

Ha szerinted meg fog neked nyílni, akkor mindenképp menj hozzá.

Szerintem csak a drága idődet fogod elvesztegetni azzal,

hogy a semmire vársz.

Ez Alberta.

Mary, már mondtam, hogy kapcsold ki a tévét és menj aludni!

-Nem! -Mary!

Ha veled hagyjuk egy pár órára, akkor megőrül.

Ne engem hibáztass!

Furcsa időszakon megy keresztül.

Nem különbözik a korábbitól.

Nagyon is különbözik!

Változtatni kell a dolgokon. Hallak.

-Add ide a távirányítót, lefekvés! -Nem.

Nem jó, ha ennyire felizgatnak, és le kell állnom!

Rosszat tesz a szívemnek.

-A távirányítót! -Nem hagyott békén! Végül Laurie elment.

Sosem engednek szabadon.

Ennyi volt. Kihúzom.

Talán sosem látom többet.

Nekem is van életem!

-és nem tudom kezelni. -Francba!

-Kimondtad az „f” betűs szót. -Nem mondtam, a francba!

-Pete, figyelsz rám egyáltalán? -Nem, áramot vezetek magamba.

Mi történik?

Mit csinálsz ilyen későn, kis hölgy?

Megbocsátanátok?

Miért kezdődött?

Ismeretlen területre érkeztünk, az biztos.

Rólunk akartam beszélni vele, hogy mit és hogyan képzeltem el.

-Kivel? -Laurie-val.

-Viccelsz? -Laurie itt volt?

A kanapén ültünk, és beszélgettünk.

Fura volt, Marynek aludnia kellett volna.

-Ki jön, én vagy te? -Én.

Ezt felhúzom.

-Hogy van Mary? -Alszik végre.

Mi a baj vele?

Talán nehéz dolgok várnak ránk, kapunk egy kis ízelítőt.

-Iskola. -Kamaszkor.

-Pubertás. -Nem.

A pubertás volt a kedvencem.

-Komolyan, Jack! -Én is az vagyok!

Abban legalább jó voltam.

Szerintetek meddig tudjuk ezt csinálni?

-Mit, édesem? -Így élni.

Én, ti és Mary.

Eddig működött, nem igaz?

Persze, mert muszáj volt.

Most már értem. Mert akkora sztár vagy, hogy nincs is ránk szükséged.

Ez nem igaz, Jack.

Csak azt gondolom,

hogy nem tudjuk mindenki szükségletét kielégíteni.

Milyen szükségletre gondolsz?

Szenvedély, házasság, gyerekek, szex!

A számból vetted ki a szót!

Beszélek Maryvel a szexről, ha akarod.

-Nem. -Nem neki, hanem nekem kell a szex.

Húha! Itt az idő, a péniszes témához.

Francba! Sosincs nálam, amikor kéne.

-Hogy is volt? -Komolyan mondom!

Meg akarok házasodni. Szeretnék gyekereket.

És ti? Ez nagyon lekorlátoz titeket.

-Pontosan, ez a gond. -Gondolj bele!

Ha Maryvel nem költöztem volna be, és nem szoktuk volna meg így,

már mind máshol lennétek.

-Már házasok lennénk. -Vagy elváltak.

-Nagyon sokat megtakarítottál nekünk.

Elviccelheted, de a lényeg, hogy Marynek normálisabb környezet kell.

Össze van zavarodva. Őszintén szólva én is.

Rendben, akkor vállalom a felelősséget.

-Hozzám jössz feleségül? -Jack, komolyan.

Komolyan mondom.

Gyerekünk is van, az Isten szerelmére!

Mit mondasz?

Alszol rá egyet?

Már aludt rajta egyet, Jack!

Fogd be!

Hozzám jössz feleségül?

-Nem. -Nem?

De kösz, hogy megkérsz.

Hűha, ez közel volt!

Jack, csodálatos embernek tartalak, és nagyszerű apának.

De szörnyű férj lennél.

Megértem, persze!

Emellett pedig nem szeretlek.

Romantikus érzelmeim nincsenek.

És Te sem szeretsz engem, vagyis nem úgy.

-Honnan tudod, hogy nem? -Tudom.

-Talán mégis szeret. -Dehogy, nem ver át.

Annyira nem jó színész!

-Túl jól ismerlek. -Át tudnálak verni!

-Soha! -A kezem miatt?

Sose tudom, mit csináljak a kezemmel.

Mindig az árul el, de dolgozom rajta.

Nézzétek!

Nem azért jöttem le, hogy sorsot húzzatok értem.

Csak annyit akartam, hogy sok minden változik,

és ideje szembenéznünk vele.

Gyere be.

Peter! Maryvel minden rendben?

Persze.

Legutóbb, amikor eljöttetek,

egy mazsola volt a fülében.

Azt Jack tette a fülébe.

Tudhattam volna.

-Csinos a ruhád! -Köszönöm.

Miért jöttél?

-Miattad. -Miattam?

Gondolkodtam azon, amit tegnap mondtál, és igazad van.

Nem törődtünk eléggé a szükségleteiddel,

és szerettem volna mondani valamit Michael és Jack nélkül.

Tessék, mondd!

Szerintem meg kéne házasodnod, és gyerekeket kéne szülnöd.

Ha olyanok lesznek, mint Mary,

akkor legalább egy tucat kellene neked.

Csak szerettem volna tudatni.

És azt is, hogy bárhogy döntesz is,

támogatni foglak benne.

Ennyit akartál?

Legyél biztos benne, hogy a megfelelőt választod!

-Ne rohanj bele! -Ne rohanok semmibe se.

Persze, de mindenki erre gondol, amikor benne van.

Nagy lépés ez.

Talán itt az ideje megtenni egy nagy lépést.

Ha rossz férjet választasz,

a legnagyobb hibát követed el.

-Hidd el, tudom! -Tényleg?

Hányszor voltál házas?

Egyszer.

Tessék?

Mikor? Egész eddig sose mondtad nekem.

Réges-régen volt,

nagyjából egy órája.

-Jack és Michael tudja? -Jack tudja.

Senki más?

A volt feleségem halványan emlékszik.

Természetesen csodálatos lehetett.

Csodálatos, ami semmihez sem fogható, hacsak nincs vérontás.

-Nézd! -Kész vagy, kedvesem?

Sajnálom, Peter, nem tudtam, hogy itt vagy.

Kedvesem!

Éppen menni akartam.

Edward!

-Gondold át! -Át fogom.

Nem kényszeríthetjük Sylviát, hogy mi válasszunk neki férjet.

Csak annyit mondunk, Pete, hogy szeretne megházasodni. Ez biztos.

Tehát mutassuk be néhány kedves fickónak, és a többit hagyjuk a természetre.

Peter, ha egy barátunkról lenne szó, könnyebb lenne a dolgunk.

-Ez igaz. -Jól van, olvasd!

-Rendben, Carl! -Túl alacsony.

Legalább nem fél tőle Mary.

Mert Mary nagyobb mint ő.

-Jól van, és Bill? -Rendes fickó.

Szerintem is, de valaki elegánsabbra gondoltam.

Moose? Nem, inkább ne! Denny.

-Denny jó ötlet. -Denny mindig le van égve.

-És Jim? Persze. -Jim?

Valaki olyat válasszunk, aki Marynél is érettebb!

-Karcsú ötletek. -Hát, naná.

Örülök, hogy nem én keresek férjet.

Azt hiszem, ettől egyre jobban nézek ki.

-Greg? -Túl fiatal.

-Matt? -Túl öreg.

-Trevor? -Túl dagadt.

Bill? Billy-Bob? Billy-Joe?

Ne már, Peter! Nem neked kell hozzájuk menned. .

És Edward?

Angol.

Mint Sylvia.

Nem, ez olyan színész-rendező dolog.

Sosem tartanak ki, higgyetek nekem!

-Tudod mit? -Mit?

Szeretnék még egy gyereket.

Vagy kettőt.

Vagy akár egy tucatot is!

Szeretnék gyerekeket.

Tényleg? Korábban nem akartál.

-Biztos felnőtt lettem. -Nem.

Azt hittem, szereted a megnyitóbulikat,

a hoteleket, a sztárokat.

Azt hittem, ez benne a legjobb.

De hazudtam. Te vagy benne a legjobb.

Szeretlek, Sylvia Bennington.

Gyere hozzám feleségül!

Feleség leszek!

Feleség leszek.

Ne már!

Sylvia, elfogyott a tej.

Feleség leszek.

Ne vedd a szívedre, hozok tejet.

Jack, szerintem most komolyan gondolja.

-Komolyan? -Nagyon is!

-Megházasodsz? -Igen.

Valaki konkréttal?

Nem, a Mormon Tabernákulum kórussal.

Egész éjjel ezen voltunk, de semmire se jutottunk.

Hogy érted, hogy ezen voltatok?

Mindegy.

-Ki az? -Edward.

-Igen. -Édesem, ne már!

-Ő egy rendező. -Miért éppen ő?

Mert megkérte a kezem, és szeretem.

Olyan sok a dolgom, ugyanis Angliában lesz az esküvő.

-Mikor? -Minél hamarabb.

Edward a Szentivánéji álmot rendezi a Nemzetiben, és én is szerepelek benne.

Tényleg, és nekem jut szerep?

Jack, hagyd!

-Nem örültök nekem? -Hát de.

-Persze, mindannyian. -Naná, el vagyunk ájulva.

Hányszor házasodnak a hölgyek?

Maximum két-három alkalommal?

Nem, csak egyszer, köszönöm.

Hol fogsz élni?

-Londonban. -Londonban, Angliában?

-Nem, New Jersey-i Londonban. -És Mary?

Magammal viszem.

Anyu, nem találom Sabrinát!

Máris megyek, kicsim!

Nézzétek, tudom, ez még új.

Nekem sem könnyű.

Nagyon-nagyon szeretlek titeket.

Számítok rátok.

Fontos, hogy megértsétek,

szerintem ez a legjobb mindenkinek,

ezért kérlek, támogassatok!

Londonba költözöl?

-Nem akarok Angliába menni. -Tudom.

De néha akár nehéz döntéseket is meg kell hoznunk,

amik aztán később jó döntéseknek bizonyulnak.

-Nem is! -Dehogynem!

-Mint te! -Mire gondolsz?

Tudod, amikor feltűntél, mi sem tudtuk,

hogy szeretni fogunk-e egyáltalán.

Miért nem?

Mert csak ettél,

aludtál és bőgtél.

Aztán pedig nézd, milyen jól alakult!

-De nem fogunk találkozni többé. -Dehogynem!

Meglátogatunk majd, és te is meglátogathatsz minket.

-De nem mindennap. -Ez igaz.

Tudod, mit? Hunyd be a szemed!

Nem akarom.

Na, gyerünk már! Hunyd be!

Nem csalsz? Becsuktad?

Rendben, látsz minket?

Nem.

Akkor nem nézel eléggé.

Nagyon erősen próbáld, nézz vissza jó messzire!

Most már látsz minket?

Igen, látlak titeket.

Na, tessék! És mit csinálunk?

Michael rajzol.

-És Jack? Mit csinált? -A tükröt nézi.

Te pedig kosármeccset nézel a tévében,

és leszidod Jacket, mert nem takarította ki a konyhát.

Látod? Pont ilyen szoktam lenni.

Csak ennyit kell tenned.

Ha szükséged van ránk, jó erősen csukd be a szemed,

és keress meg minket,

mi pedig ott leszünk veled.

Ülj az ölembe!

Figyelj, ki ne nyisd, amíg nem tudod, hogy szeresd és törődj vele.

-Mi van benne? -Nem tudhatod,

amíg ki nem nyitod.

Csodálatosan bánsz vele.

A gyerekekhez képest a Broadway semmi, ők a legnehezebb közönség.

-Örülök, hogy eljöttél, Edward. -Örvendek, Peter.

-Michael! -Üdv!

Imádtam a ma reggeli rajzodat.

Annyira lenyűgöz,

hogy egy magadfajta karikaturista

meg tudja rajzolni egy képben, amit mi két-három órás előadásban fejezünk ki.

Azt hiszem, a társadalom mélyebb problémáit ragadom meg.

-És Jack, hogy vagy? -Hát, munkát keresek.

Mindig is el akartam mondani,

miért nem osztottam rád szerepet.

Nem kell, rendben van.

-Miért nem? -Nem kell.

Rendben, semmi gond.

Arra jöttem rá, hogy Jack túl nagy színész ahhoz a szerephez.

A te komikusi tehetséged

kibillentette volna az egész darabot.

Imádtam a legutóbbi reklámodat. Elképesztő voltál!

A hashajtó reklám?

Sírva röhögtem.

Nem akarok beképzelt lenni,

de sokan tényleg elhitték,

hogy szorulásom van, annyira jó voltam.

Ahogy én is. Igazán.

Kösz, sokat jelent nekem!

Italra van szükségünk.

Szerintem pedig ásóra.

Őrület!

Végig magamról hablatyolok.

-Kérsz még, Ed? -Persze, kösz, Jack.

Hívhatlak Ednek, ugye?

Hogyne!

-Kinyitottam az ajándékomat. -Tényleg?

-Mi volt benne? -Egy lovas kép.

Akkor most szeresd és törődj vele!

De csak egy kép.

Mint az enyémek.

Itt csak egy kép,

de Angliában ez egy létező ló.

-Igen? -Vettél neki egy igazi lovat?

Köszönd meg!

Köszönöm, Edward!

Jack, Edwardtól kaptam egy lovat.

Ez a legjob nap az életében, az évben.

Edward, veszélyes lehet megvásárolni a gyerek tetszését.

Hogy mondtad?

Megkóstoljátok az hors d'oeuvres májpástétomomat?

Vettél neki egy lovat. Mi jöhet még?

Két ló? Három ló?

Friss kecskemájból készült, Peter.

Majd ezután mi lesz? Egy motor, egy autó?

Pete, kóstold meg! Kapj be egyet!

Köszönöm, nem! Meddig mész el?

Értem, mire akarsz kilyukadni.

Sosem voltál még gyerekek közelében, ugye?

Nem. Sosem volt gyerekem, mint ahogy neked sem.

A gyereknevelés nem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik.

-Nem tűnik annak. -Mert nem is az.

A felnőtteknél sokkal hamarabb átlátnak rajtunk.

Együnk inkább!

Ne haragudj Peterre!

Nem tudom, mire gondolt.

Kézben tartom a dolgot.

A kedvencem az volt, amikor kifejtette,

mennyire elhitte, hogy Jacknek szorulása volt a reklámban.

-El se hiszem, hogy ezt mondta. -Lópikula!

Várj csak, úgy érted, hogy Te nem hitted el? Így értetted?

-Nem. -Te ezt akarod mondani?

Ne vedd magadra.

Mit tudtok ti a színészetről?

Én sokat. Te milyen vagy szorulásosként?

Gyerünk, játszd el!

Peter, amit tettél, teljesen fölösleges volt.

Mire érted?

Ne add az ártatlant! Úgy viselkedtél mint egy morcos kisgyerek.

-Nem tetszik ez a fickó. -Sosem adtál neki esélyt.

Nem a megfelelő apuka Marynek.

Senki sem gondolta,

hogy olyan tökéletes lenne mint te.

-Csak Mary miatt teszem. -Nem igaz.

Csak magadra gondolsz,

mennyire fog neked hiányozni Mary, mennyire felborul az életed,

más lesz majd vele, és nem te.

Egyáltalán nem érdekelt, hogy neki vagy nekem mire van szükségem.

Ez nem igaz.

Tudod, milyen volt nekem ma?

Engedd meg: nagyon enhéz volt.

Csak egy kis támogatásra vágytam tőled.

Helyette csak az összedőlt egód jószívű segítségét kaptam.

Önző egy rohadék vagy!

Önző vagyok? Nem én hagytam a gyermekemet hat hónaposan a küszöbön.

Jól belegyalogolnak egymásba.

Ne áltasd magad!

Még mindig szeretem az első nőt, aki megütött.

Emlékszel arra, amikor megkaptam Sabrinát, és a buszon hagytad?

Megvan?

Emlékszel, amikor a Central Parkban beleesett a tóba?

Beledobtad a tóba, miközben vigyorogtál arra a hölgyre.

Tényleg? Hát persze, már el is felejtettem.

Mindegy, nos, Sabrinával

kapcsolódunk egymáshoz.

Angliában majd Sabrinával olyan lesz, mintha én is veled lennék.

-Megegyeztünk? -Hiányozni fogok?

Fogsz-e hiányozni? Mary, szeretlek.

Minden tettem közül te vagy a legtökéletesebb.

Hogy érted?

Egyszer majd elmondom,

de most aludnod kellene, rendben?

Később találkozunk.

Gyerünk, kedvesem!

-Hiányozni fogsz! -Te is nekem!

Rendben, édesem.

Akkor, légy erős kislány,

és segíts anyádnak!

Persze!

Rendben.

-Hívjatok, ha megérkeztek! -Hívlak majd!

Mész az esküvőre?

Nem.

-És Te? -Nem, szorítanak a határidők.

Te?

Én sem, nem. Egy tévéfilm-forgatás lesz Brazíliában.

Meg nem is bírnám végignézni, ahogy megházasodik.

Mintha a családunk széthullása lenne.

Menjünk el bulizni!

Milyen buli legyen?

Milyen buli? Amilyenbe régen folyton jártunk!

Tetszik!

Még sulinapon is mehetnénk.

Naná, visszatérés az agglegény életmódhoz.

-Helló! Szia, hogy vagy?

-Jó kis buli, mi? -Naná!

Hűha!

Srácok, be kell hoznunk az elvesztegetett éveket. Mi legyen?

Enyémek a szőkék, rendben?

Enyémek a barnák.

Akkor nekem maradnak a vörösek.

Elnézést, táncolsz velem?

-Naná. -Rendben.

Figyelmeztetlek, hogy akkor fel kell zárkóznod!

-Elég jól táncolok. -Tényleg?

-Jézusom! -Megvagy?

Ne aggódj!

Nézzétek, egyre cukibb a képeken.

Meséltem már, hogy Mary tavaly mit mondott?

Csak májusig.

Hozok még egy italt,

aztán kezdheted a júniusit.

Pár dolgot én csináltam meg.

A bútorzatot.

Ez a könyvespolc egy farmról való.

Honnan?

Mi is volt a neved?

-Allisia. -Hát persze, Peter vagyok.

Egy vermonti farmról.

Régi, a 18. századból.

Tetszik.

Mikor fested le?

Akarsz táncolni?

Gumikacsa, te csoda

nélküled pancsi soha

Gumikacsa úgy szeretlek téged én

Gumikacsa szépen szólsz

Ha megnyomlak így dalolsz

Gumikacsa úgy szeretlek téged én

Itt is van, a saját specialitásom: májpástétom és buggyantott tojás.

Milyen vonzó kombináció!

-Nagyszerű. -Nem szereted?

De, imádom,

csak ezekhez van egy külön szakácsunk.

-Szeretem megcsinálni. -Kóstold meg, Edward!

Ízleni fog.

Ki tanított arra, hogy így tartsd a teáscsészédet?

-Senkit sem ismerek. -Azt hittem, Glenn majd jön.

-A gyerekei kanyarósok. -És Martha?

Hát, ő otthon maradt, hogy spárgajelmezt készítsen Tommynak.

Ennyit arról, hogy két végén égetjük a gyertyát.

-Mit keresünk itt? -Jól érezzük magunkat.

Nem látszik?

-Miért nem Angliában vagyunk? -Michael, ne már!

Igaz, ami igaz, tegnap beszéltem Maryvel,

és éreztem, hogy nem boldog.

Azt mondta, jól érzi magát.

De tudom, mit beszélek.

A szüleim nyári táborokba küldtek.

Képeslapot kellett írni haza.

Szömörce lepett el,

a faházban egy sráccal, aki fingot gyűjtögetett,

csak azért imádkoztam,

hogy égjen le az egész kóceráj.

De mindig azt írtam, hogy milyen jól érzem magam.

Higgyetek nekem, a kicsi lányunk szenved.

Angliába megyek.

Maradhattok, ha akartok.

Én megyek.

Mivel megy ez, elemmel?

Az utolsó elérhető autó volt.

Hoppá!

Utálom Angliát, mindig is utáltam.

Pete, amíg itt vagyunk, nézd a jó oldalát!

Rendben, sajnálom. Igaz.

A vécépapír mint a Reynolds Wrap.

-Na, látod, ez az! -Mindig rohadt hideg van!

Csak a jég meleg itt.

-Tudod mit utálok a legjobban? -Mit?

Ahogyan a „beosztás” vagy a „vitamin” szavakat használják.

Naná!

-A jó oldalra, Pete! -Francba!

-Vezessek? -Nyugi!

Az egyszer biztos: eltévedtünk.

A térképen nincs jelzett út 20 perces körzetben.

-Mi ez a zaj? -Talán a motor?

A következő bekötőúton...

Nem hallom, mit mond.

Át a sarkon, és még két út után.

-Értitek, aztán meg... -Megvan.

Jobbra lesz két fa,

egy szürke kő, amiről a feleségemnek

egy teknős jut az eszébe.

A két fa között van egy hosszú, szűk út,

mellette egy sekély patakkal,

egy alacsony sövény visz, tele fehér virágokkal.

Nehogy arra menj!

Ismerned kell a juhaidat, ugye?

Menjünk innen minél hamarabb!

Talán szólnunk kellett volna.

Ne aggódj miatta!

Így sokkal jobb lesz!

Ez lenne az? Milyen tágas!

Mint egy hotel!

Tyű, odanézzenek!

-Családi vagyon. -Hát persze!

Hűha, a vasalás középkori változata.

Hogyan csövelsz ebben?

Óvatosan, nagyon óvatosan.

Menjünk!

Ott van!

Nézzétek, Michael és Peter!

Az életem beteljesedett.

-Hahó! -Hahó!

-Hiányoztál nekünk! -Ti még jobban!

Üdvözlünk!

-Jó, hogy eljöttetek! -Edward.

Üdv, Edward!

Szia, Sylvia!

-Jack hol van? -Forgatáson.

-Lett munkája? -Igen, lett.

Meg akartunk lepni titeket!

Sikerült! Nagyszerű!

Maradjatok az esküvőre!

Neked ez rendben lenne, kedvesem?

Természetesen.

-Hogy találtatok ránk? -Könnyen, nem volt gond.

Nem lep meg, mindenki ismeri Miss Rosst.

Megmutatom a lovamat, Slamdunknak hívják.

Nézzük meg!

Talán kicsomagolnátok először, nem?

Persze, elnézést.

Barrow, megmutatná az urak szobáját a nyugati szárnyban?

Nagyon jó választás, hölgyem.

-Hű, nem rossz. -Elég jó!

Uraim, a vécé errefelé van.

Milyen jól viselkedtél az előbb!

Civilizált emberek vagyunk, Michael!

Michael! Peter!

Szia!

Mit hoztatok nekem?

Jesszus! Pete, mit hoztunk Marnak?

Nem emlékszem.

Talán az aktatáskámban van.

Igen!

Nézd csak!

Jack pedig egy sminktáskát küldött.

-Pont mint az övé. -Naná!

Uraim, a vacsorát nyolc órakor tálaljuk.

Nem öltöztünk ki túlzottan?

Bízz bennem, háromszor láttam az Utolsó látogatást.

Meghalt valaki?

Még nem.

Peter, Michael, hadd mutassalak be titeket!

Dierdre Coleman.

A konzuli szolgálattól.

és Wilfred Blair, a Nemzeti Színház igazgatója.

Edward nagyon sokat mesélt a kommunájukról.

Hogy van?

És Hewitt atya fog minket összeadni.

Hogy van? Van még valahol lazac?

Peter Mitchell és Michael Kellam, Sylvia barátai.

És van még valahol lazac?

Természetesen.

És ott jön Sylvia.

Peter!

Van itt valaki, akinek szeretnélek bemutatni.

Elspeth, bemutatom Peter Mitchellt.

Miss Elspeth Lomax.

-Hogy van? -Jól, és ön?

-Miss Lomax Guernsey-i. -Ahonnan a tehenek származnak.

-Így van. -Mr. Mitchell pedig...

-Építész. -Nagyszerű,

a posztmodernisták vagy inkább a klasszicisták nyűgözik le?

Tessék?

Károly herceg háborút indított a...

-Hűha, bumm! -Elnézést.

Hagyjuk...

Van egy kis ikra az orrán.

-Istenem, elnézést. -Ne aggódjon!

Mivel foglalkozik?

-Én? Hát, ő...

Nos, én vagyok a West Riding-i lányiskolának az igazgatónője.

Talán hallott róla: Pileforth Academy.

Pileforth? Nem, hinném, hogy ismerem.

Nos, hát Anglia legkiválóbb fiatal hölgyeit neveljük a 18. század óta.

Elnézést. Mary minket hív.

Hát persze, elnézést. Nagyon örvendtem.

Hát még én!

Szerintem bejössz neki.

Milyen gazember vagy!

-Most miért mondod? -Ő kérdezett felőled.

-Elég jól ismerem Petert. -Tényleg?

A nők csak igen szűk úton érhetik el.

Hogyhogy?

Egyértelművé kell tenni, hogy vonzódsz hozzá.

Viszont nem jó, ha túl egyértelmű.

Ne is folytasd!

Volt már olyan érzésed, hogy megfigyelnek?

Történeteket találok ki róluk.

Azt hiszem, a Rolling Stone tavalyi címlapján volt.

Hoztunk extra ropogós mogyoróvajat.

New Yorkból.

-Ez az! -Rendben.

Várj meg, hozom!

Gyerünk! Ezt nézd, kedvesem!

-Peter! Csak meg akartam... -Csak hozni akartam...

Ne haragudj!

Mit is akartál mondani?

Minden rendben?

Törülközők, lepedők?

Minden rendben.

Jól nézel ki!

Te is!

Nos, hát,

Sylvia.

Tudod milyen az,

amikor akarsz mondani valamit, de aztán mégsem,

de aztán meg kimondod, viszont annyi idő eltelt.

Emlékszem, egy nap, Sandra,

tudod a volt asszisztensem.

Sosem mondta, hogy hívott valaki.

Peter, mit akarsz ezzel mondani?

Sajnálom, amit mondtam, mielőtt elmentél.

Én is, túlreagáltam.

Dehogy. Elég jó a jobb öklösöd, és ha valaki, akkor én megérdemeltem.

Bőven túlléptem a határon.

Elnézését kérem, hölgyem. Lady Eastwick távozni készül.

-Mennem kell. -Persze, menj csak!

-Jack, hogy megy a forgatás? -Mesés szerepet kaptam, Michael.

Mint egy dél-amerikai Lear király.

Nem magamról akarok beszélni.

-Mary hol van? -Alszik.

Ne már!

Jól van, és hogy van? Nőtt valamennyit?

Van már akcentusa?

Rendben van, hiányoztunk neki. Te is hiányzol neki!

Mondd meg neki, hogy ő is nekem!

Jack, ideérsz az esküvőre?

Nem tudom, Michael.

Dolgoznom kell, és kihagyhatatlan a szerepem.

Jack, itt van rád szükség!

Halló, gyümölcskosár, te következel!

Mennem kell, Michael. Szia!

Hahó, Charlie, segíts nekünk!

Nem olyan ragyogó, mint a hatalmas erekciója, ugye?

Megijesztettem?

Maryre számítottam, ennyi.

A kis Mary, hát persze.

Milyen elbűvölő, még ha egy kicsit akaratos kislány is!

Kiváló Pileforth diáklány lenne belőle.

Az ön iskolájába fog járni?

Nos, nem azonnal, dehogy!

De végül igen!

Sajnálom, de nem tetszene neki.

Miért mondja ezt?

Csak úgy tudom.

A bentlakásos iskola nem neki való.

Mondja, mindig így elragadják az ösztönei?

Nem, általában nem.

Ne becsülje alá, mit is tudnak a Pileforthhoz hasonló iskolák!

Magam is Pileforth diáklány voltam.

Hű, hát ez igazán biztató!

Igazából reggel már vissza is kell mennem.

Arra voltam kíváncsi, hogy nem akar-e

meglátogatni.

Nem, de azért köszönöm.

Nem fogom!

Remélem nem bánja, hogy ezt mondodm,

de egy kissé zaklatottnak tűnik.

Én?

Talán igaza van.

Össze vagyok zavarodva.

Semmit sem értek.

Tényleg? Hogy érti?

Nos, ön egy nő.

-Igaza van. -Adjon tanácsot!

Hogy lehet, hogy a férfi ránéz a nőre, és nem tudja pontosan, mit is érez iránta?

Érti, mire gondolok?

El kell ismernem, hogy nem a legtapasztaltabb nő vagyok.

Egy biztos, nem feledtem el Erósz útját.

Ha ennyire vonzódom hozzá, miért nem tudom neki elmondani?

Talán mi,

akik szingliként hajóztunk át az életen,

nem akarunk hajótöröttek lenni.

Nem tudom, mit tegyek.

Mondja el neki!

Várja ki a kedvező alkalmat,

és mondja el neki!

Hideg.

Hideg.

Hideg.

Melegszik.

Meleg.

-Milyen jó móka! -Elbűvölő játék!

Most már értem, miért játsszák olyan sokan.

Meleg, forró.

Forró. Tűzforró!

Az isten szerelmére, mit csináltál?

Nagyon sajnálom, uram.

Tudja, milyen fontosak ezek a levelek?

Az én hibám, én vettem rá.

Mondtam, hogy bent nem lehet játszani, ugye?

Hagyd ezeket!

Barrow, kérem, hozzon törülközőt!

Elegem van a gyerekhez való alkalmazkodásból!

Az iskolában megnevelnek! Menj a szobádba!

Nem szeret. Folyton kiabál velem!

Ma reggel is kiabált,

amikor Miss Lomax megmért engem.

Mit csinált, édesem?

Megmért az új ruháimhoz.

Milyen új ruháidhoz?

Kék kabát, folttal itt,

amilyet a többi lány hord.

Az egyenruhára gondol.

Miss Lomax megmérte Maryt, hogy egyenruhát kapjon.

-Miért? -Szerintem Edward el akarja küldeni

abba a bentlakásosba.

Hat évesen? Azok olyanok mint a javítóintézetek!

Utána kell járjunk!

PILEFORTH ACADEMY LÁNYISKOLA, ALAPÍTVA 1788-BAN

-Szeret itt lenni? -Csodálatos itt, uram.

Üdv!

Ez egy elitiskola.

Nahát!

A szkeptikus amerikai meggondolta magát,

és maga méri fel a terepet.

Volt egy kis időnk.

Úgyhogy elautóztunk ide.

Bizonyára éhesek.

Jöjjenek, hadd oltsam az étvágyukat!

Hány éves kortól szokták kezdeni a lányok az iskolát?

Általában nyolcévesen kerülnek be.

De kivételes esetben hat-hétévesen is bekerülhetnek.

Ilyen fiatalon!

Hát persze, de a rendszer már kétszáz éve működik.

Nagyon jól bánunk a lányainkkal.

Például van egy dietetikusunk,

aki felügyeli az ételeket.

Nem ízlett az ebéd?

Sosem kóstoltam jobbat.

Hozzá se ért.

Ez pedig a lányok hálója.

Szép!

Nos, nem pont a Hilton szálló,

de annál hasznosabb, ha tanulásról van szó.

Rengeteg örömteli éjszakát töltöttem itt.

Ez pedig az a terem,

ahol Pileforth késői hercege a vérebeit tartotta.

Látszik.

Nem olyan hideg, mint amilyennek tűnik!

Tudják, néha a kimért külső mögött,

meglepő hév lapul.

Mi a baj, kedvesem?

Mary miatt aggódom.

Megváltozik majd, meglátod!

Én a holnap miatt aggódom!

-Nem akarsz megházasodni? -Dehogynem! Persze!

Azt hiszem, igen. Igen, akarok!

-Miért kérded? -Minden rendben lesz.

Megígérem!

Te szemétláda!

Maryt abba a bentlakásosba akarod küldeni!

Miről beszélsz?

Voltunk Pileforthban délután.

Oda akarja küldeni Maryt.

Öt-hat év múlva, igen, lehet.

Dehogy öt-hat év múlva! Már iskolakezdéskor.

Nem igaz!

-Hazudik neked! -Hülyeség!

Akkor miért mérte meg Maryt Miss Lomax?

-Megmérte? -Az egyenruhához.

Egy ajándékhoz.

Egy blézert akart Marynek adni.

Minek?

Azért, hogy Mary nehogy kirekesztve érezze magát

a sok nászajándék között.

Milyen kedves!

-Szerintem is! -Lópikula!

Csak azért jöttél, hogy a bajt keverd, Mitchell?

Nézd, kedvesem, ez valószínűleg egy félreértés!

Nem félreértés!

Azt biztos, hogy nem bízhatsz meg ebben a fickóban. Hazudik!

Peter, nem tudod bizonyítani!

Nem kell bizonyíték, érzem!

Az meg kit érdekel?

Edward, sikerült! Megjöttem!

Halleluja!

Mi? Sylvia, nem mehetsz ehhez a fickóhoz.

-Miért nem? -Mert én...

Mondd el, Peter. Tudni akarom!

Mary miatt.

Talán te nem szereted Edwardot,

de én igen, és hozzá fogok menni.

Arra kérnélek, hogy ne is gyere holnap, de Mary összetörne.

Kérlek, hogy gyere el miatta!

De ami engem illet, maradj távol tőlem!

-Szia! -Szia!

Örülök, hogy nem vesztetted el a sármodat a nőkkel szemben.

Nem akarsz oktatóvideót csinálni belőle?

Mit akarsz ezzel, Jack?

Tudom, sokan nem vesznek komolyan.

Szerintük egy beképzelt, egoista vagyok,

aki nem lát magán kívül semmit.

Javíts ki, ha nem igaz.

Ki foglak!

Nézd, Pete!

Hét éven át éltünk együtt.

Mindenkinél jobban ismerlek.

Az utóbbi öt évben Mary, Sylvia, Michael és köztem

te voltál az, aki összetartott minket.

Tőled függtünk, úgy értem,

az apukánk lettél, és működött.

De emiatt nem ismerhetted el, hogyan is érzel Sylvia iránt.

Szereted őt, nem igaz?

-Miért mondasz ilyet? -Szereted?

Ne már, Pete.

-Csak mondd ki végre, hogy érzel! -Rendben, szeretem!

A francba is, tudtam!

Bárcsak lenne ilyen a Jeopardy! műsorban.

Tarolnék.

Rendben, akkor mi tart vissza, Pete?

-Nem tudom. -Ne már!

-Tudod Te azt! -Nem!

-Először is te. -Én?

Te vagy Mary igazi apja.

És?

A legjobb barátom is vagy.

Sylviával folyton csókolóztok.

És mindig elmondod neki, mennyire szereted!

Ez csak színészet! Nem az, aminek gondolod!

Hát persze! Mindig is tudtam, hogy előbb vagy utóbb ti...

Ott voltál, megkértem a kezét. Nemet mondott.

Mert nem úgy szeretem.

És igaza volt, tényleg nem.

Nem mintha nem tudnám átverni. Mindegy is!

A lényeg, hogy te úgy szereted, és ő is téged!

-Engem szeret? -Igen.

Akkor miért Edwardhoz megy hozzá?

Mert sosem kérted meg a kezét!

-De te... -De én, Pete?

Félek.

Mitől, a házasságtól?

Igen! Szeretem Sylviát, eddig rendben. Kimondtam, szeretem őt!

Annyira szeretem, hogy beleőrülök,

de félek attól is, hogy úgy elszúrom, mint legutóbb.

Félek, hogy bántanám vele Sylviát,

Maryt, Téged és Michaelt,

vagy magamat.

Hűha, nehéz lehet papamacinak lenni, nem igaz?

Szeretlek, nagyon különleges ember vagy!

Ha valaki megérdemli, hogy boldog legyen, az te vagy!

Ha szereted, meg kell próbálnod!

Menne neked, hidd el!

Milyen jó barát vagy!

Mi az, hogy jó? Nagyszerű barát vagyok!

Visszamegyek Pileforthba.

Talán át kéne gondolnod!

-Túl sokat agyalok. -Igaza van, sokat.

Meg se próbálj lebeszélni! Szeretem Sylviát!

Akkor menj és mondd el neki!

Nem hiszi el, amíg be nem bizonyítom, hogy a fickó hazudik.

És azt hogy csinálod?

Valahogy csak sikerül.

Nyilvántartások, akták, amikből kiderül, hogy odaküldi Maryt.

És ha mégsem?

Ha mégsem igaz, akkor is mit veszíthetek?

Te mondtad Jack, ha akarsz valamit, meg kell próbálnod!

-Jack! -Hát itt vagy, kicsi lány!

Tudtam, hogy eljössz! Tudtam.

Sabrinának is mondtam!

Hova mész?

Visszaérek.

Szeretem az anyukádat.

Nagyon furcsán viselkedett.

Van ott valaki?

Mr. Mitchell, mit csinál a szekrényemben?

Néha az embernek egyedül kell lennie.

És néha társaságra vágyik.

Várjon, tehát,

elnézését kérem, de teljesen őszintének kell lennem.

Csak úgy kiterítem a kártyáimat, rendben?

Örülök, hogy a fellángolása végre hangra talált!

-Igen? -Nincs több kifogás!

-Éjjeli lények vagyunk. -Ne már, várjon, elnézést!

-Luna gyermekei vagyunk! -Várjon, nem! Ne! Ez így nem mehet!

Az illendőség minden határán túllépünk.

Szabályok!

Azért vannak, hogy megszegjék őket. Csókoljon meg!

Várjon, és a lányok?

Ők nem kaphatják meg!

Sosem találkoztam a családjával.

Nem kértem ki az apjától!

Az apám egy szenilis hülye!

Akkor valamit el kell mondanom!

Impotens vagyok!

Hihetetlen vonzónak találom ezt a férfiakban!

-Miss Lomax, Elspeth! -Fogja be, és tegyen a magáévá!

-Olyan vagyok, mint amilyenre számított? -Még annál is több!

Nem, ma este nem lehet!

Így nem. Nem homályosíthatja el az éjszaka heve a kapcsolatunkat!

Értem, de mégis...

Akármilyen nehéz ez mindkettőnknek,

türtőztetnünk kell magunkat!

Jó éjt!

Egy igazi úriember!

Francba!

Francba!

Kedveském, merre voltál? Olyan sok a teendőnk!

Szerettem volna egyedül lenni egy kis időre.

Izgulsz, igaz?

Egy kicsit.

Természetes, hogy izgulsz.

Végül is, két órán belül

magad mögött hagyod az eddigi életedet,

és egy élethosszig tartó szerződést kötsz,

ami mindent megváltoztat majd.

Köszönöm, anya! Így már sokkal jobb!

Hát, ezért vagyok az anyád.

Gyere, kedvesem!

A jó hír, hogy megvan a bizonyíték.

A rossz hír, hogy nagyon messze vagyok.

Ne aggódj, Jackkel kiterveltünk valamit.

Csak gyere ide!

Megjött a nehézlovasság.

Ott leszek!

Várjon! Álljon meg! De örülök, hogy erre járt!

Mr. Mitchell, mit csinál itt?

Megmagyarázom, menjünk!

Nem tehetünk mást.

Késleltetni kell az esküvőt, amíg megjön Peter.

-Mehet! -Te benne vagy?

Persze!

Rendben, egy óránk van!

Juhú!

Erre, tiszteletes!

Nem fejeztem be a reggelit.

Hova visz engem?

Sylvia nem mondta? A szertartást átszervezték. Odaviszem.

Senki sem mondta. Ki maga?

Tiszteletes, ez egy igazán izgalmas teológiai kérdés.

-Kik is vagyunk mi? -Hát igen.

Tudja, gyakran ajánlottam,

hogy a gyülekezet megkérdezze önmagától.

És hogy egyáltalán létezünk-e.

Nahát!

Van egy szillogizmus, ami magyarázatot ad.

Valahogy így: minden disznó létezik, én is létezem.

Tehát egy disznó vagyok.

Nem, ez nem igaz.

Meg is van!

Minden ember létezik. Minden disznó létezik.

Tehát minden ember disznó.

Nem, ez sem az.

Úgy hittem, Sylvia is tudott Mary iskoláztatásáról.

Fogalma sincs.

Milyen különös.

Azt mondták, a tiszteletes beteg lett.

Találnunk kell egy újat.

Persze, hisz annyian vannak, csak úgy nyüzsögnek

az angol vidéken.

Hírek a lelkészségről. Küldenek egy helyettest.

Meg is van.

Nehezebb azt megértenem, hogy miért kellett öt év,

mire elismertem az érzéseimet.

Sajnálom, hogy félrevezettem.

Egy szót se többet!

Szerelemben és háborúban mindent szabad.

Maga egy nagyon vonzó nő.

Tudom.

El kell vigyem a templomba a szertartás kezdete előtt.

Sikerrel kell járnunk. Tudok egy rövidebb utat.

Soha nem szedik ki onnan.

Van autója kölcsönbe?

Egy lova, bármi, ami mozog?

Uram, férj vagy feleség?

Csak egy vendég, köszönöm.

Azt hiszem, az ott már a templom.

Remélem, nem késtük le a pezsgőt.

Tiszteletes, várjon! Elrontottam.

-Ez nem esküvő! -Mi van?

Micsoda pompás ünnepre érkeztünk,

hogy megünnepeljük ezt a gyönyörű napot.

Úgy nézek ki mint egy tök.

Nem is nézek ki töknek. Gyönyörű vagy.

-Edward odaadta a gyűrűt? -Igen.

-Hol van? -A zsebemben.

-Peter még nincs itt. -Meg fog érkezni.

Nélküle nem jó.

Még kicsi vagy, de majd egy nap az egészet megérted.

-Már most is értem. -Tényleg?

Peter szeret téged.

Foglalja le őket! A tiszteletes még nincs itt.

Hullámozni kezdek.

Tiszteletes!

Örülünk, hogy ilyen hamar el tudott jönni.

Ne aggódjon! Szeretem az esküvőket.

Az emberek olyan segítőkészek!

-Inkább erre tessék! -Persze!

Mennyi az idő?

Gyönyörűen festesz, kedvesem!

Figyelj csak, nélkülük kell bemennünk!

De akkor ki fog bekísérni?

Üljön le!

Milyen gyönyörű nő!

Tudja, sosem késő!

Bármikor meggondolhatja magát.

Elérhető vagyok.

Csak viccelek.

Szeretett testvéreim!

Azért gyűltünk ma össze,

hogy a házasság szentségét megünnepeljük.

Edward és...

-Istenem! -Sylvia.

Sylvia, hát persze.

Ismertem egy Sylviát.

Hát ő...

Nem.

Már meghalt. Mármint nem ön.

Tehát

a házasság szentségét megünnepeljük

Ed és Sylvia testvéreinkkel.

Nem bánja, ha Ednek hívom, ugye?

-Eddig tökéletes! -Köszönöm.

Nem látok!

Nem tudom, hol van.

Az előbb még megvolt!

Direkt csinálod, nem igaz?

Megoldom.

Kicsikém, hol láttad utoljára?

A párnán volt.

Nem várhatunk örökké!

Istenem, nem sejtek semmi jót!

Van valakinél gyűrű?

Tessék.

Van nálam.

Ott van a kápolna!

Istenem, hogy utálom ezt a részt.

Végül is a szabálykönyvben ez van.

Ha van itt valaki,

aki tud bármilyen okot,

akármilyen okot.

Nem tűnik fontos részletnek talán,

de az örök életben sose tudhatjuk.

Minden lében kanál, satöbbi.

És ha volna bármi kétség,

akármilyen kétség,

akár most is kimondhatjuk,

hogy ez a két kedves ember

miért ne kössön házasságot.

Szóljon, vagy hallgasson örökre!

Valaki?

Most már biztonságosan folytathatja!

Várjon! Csak nem egy kezet látok ott hátul?

Igen ön! A hölgy az utolsó padban.

Balról a kettő, három, négy, ötödik.

Elnézést, az a kalapja. Azt hittem, a keze az.

Mehetnénk tovább?

Honnan szerzik ezeket a kalapokat?

Képzelje el mi lett volna, ha egy kalap a házasságuk útjába áll.

Kapaszkodjon!

Szép volt!

Nincs más hátra,

mint a rám ruházott hatalomnál fogva,

amelyet a mindenható Isten adott,

férjnek és feleségnek nyilvánítalak benneteket.

Éppen ideje!

Megcsókolhatod a menyasszonyt!

Miért nem vagy még bent, elkéstem?

Menj be! Megmagyarázom!

Jöjjön, tiszteletes!

Tiszteletes!

Sylvia!

-Nem mehetsz hozzá! -Mit keresel itt?

-Nála van. -Miről beszélsz?

Elment Pileforthba.

Megvan a beiratkozók listája. Mary is rajta van. Ki van fizetve.

Már megint ez!

Fogd be! Mondja el neki, Elspeth!

Ez igaz.

Hazudtál nekem!

Ez nem a megfelelő idő és hely erre.

Marynek is hazudtál! Peternek igaza volt!

Várj egy kicsit, édesem!

El akartam mondani.

Mondd el neki most!

Csakis Maryért tettem.

A színházzal fogunk utazni,

úgy pedig egy gyerek nem élhet.

Miért nem mondtad el?

Mert nem akartam, hogy a válladat nyomja,

miközben ezzel a házasság kérdéssel küzdöttél.

Amit tettem, az hiba volt, szörnyű hiba, bocsánatot kérek.

-Lópikula! -Fogd már be, te kis csitri!

Ennyi volt!

Sajnálom, tiszteletes!

Elmegyek innen! Gyere Mary!

Sylvia, várj!

Sylvia, kérlek, hadd fejezzem be!

Gyere hozzám!

Hozzád?

Miért, Peter? Mary érdekében?

Miatta akarsz elvenni?

Már nem kell ezt tenned.

Visszamegyek New Yorkba, és mivel ott fogunk élni,

bármikor láthatod Maryt.

Nem Maryért. Ez most komoly.

Magamért teszem.

Szeretlek!

-Nem, nem szeretsz! -De szeretlek!

Szeretem, ahogy jársz. Szeretem, ahogy nevetsz.

Szeretem, amikor izgulsz és az alsó ajkadba harapsz,

ahogy most is.

Szeretem, ahogy szereted Maryt!

Még a májpástétomját is szeretem!

Szeretlek! Mary nélkül is,

minden nélkül is szeretnélek!

És újra végigcsinálnám veled és Maryvel.

Eléggé bolondot csinálok magamból érted?

Igen.

Én is szeretlek!

Elbűvölő játék, Peter!

Sajnálom, egy apró részletről megfeledkeztél, kedvesem,

mi már házasok vagyunk.

Istenem, igaza van. Azok vagyunk.

Fiatalember, bátorkodom ellent mondani.

-Ki maga? -Mindegy!

A szertartás még nem teljesen hivatalos.

Fogd be, te vénember!

Vénembernek hívott?

El sem hiszem! A fülem!

Hát ez fájt! Tessék!

Fogja meg, kérem! Köszönöm.

És azt mondtad, hogy nem tudlak átverni!

Nos, hát...

Pocsék színész, nem igaz?

Szorulásos!

Itt állok előtted, kishaver!

Tessék! És ne ijedj meg!

Itt van még valami, a fogsor. Köszönöm, így már jobb!

Mama!

Meghaltam, és a pokolba kerültem.

Tiszteletes, összeadna minket?

Hát persze!

Ki maga?

A gyűrű ajándékozásával és fogadásával, összefogott kezetek által

férjnek és feleségnek nyilvánítalak titeket.

Megcsókolhatod a menyasszonyt,

újra!