Original subtitles

A végső határán vagyok annak, ahol befejeződnek a szavak és elkezdődnek a

A legkritikusabb pont egy ember életében.

A legharcosabb szavak is felhasználhatók karrierizmusra.

Vedd úgy, hogy öngyilkos lettem számatokra testvérem.

Ki akarok cserélődni az utolsó sejtmagig?

Szakítottam magammal és veletek.

A diszcikányságommal, a festészettel, az intellektuális vitákkal, a szalonokkal,

amiknek érzékeny szelleme annyira tudott azonosulni a putrik szellemi

nyomorával, az ellenzéki andabandázással, a megváltojtletekkel, a

Tudom, hogy te vagy az egyetlen, akinek ez emberileg is veszteség.

Ha jót akarsz nekem, ne nyomozzatok utána.

Semmit nem akarok finni magammal.

Minden festményemet, amik eddig az életem értelmét jelentették, elégettem,

értelmetlennek találtam őket, mert megszégyenítőnek éreztem, hogy

Még a bőrömet is le akarom vetni.

Az az ösztön hajtsak, hogy könyörtelenül megismerjem őket és magamat.

Üres palatámba vagyok, semmit se hoztam magammal.

A végső határán vagyok annak, ahol befejeződnek a szavak és megfogamzanak a

tettek.

Magyarázkodni se akarok tovább senkinek. Az önpusztításig kell őszintének

lennünk, elsősorban magunkhoz.

Életképesek vagyunk -e?

Köszönöm!

Lépj el!

Akkor miért a kurvánál laktok?

Van nekünk az új soron a szép akarnaságyunk.

Arany fiam.

Mit akartok?

Gyere, ne félj!

Mutasd meg, hogy vergődött az az ember.

Már kerestünk.

Mire való az a cél?

Itt már mindent begyűjtöttek néplányzilag, meg katalogiailag is.

Nem megyünk többet vissza Pestre.

A testvéred?

Ő ott maradt.

Hagyjatok békén bennünket!

ki majd párna viszek a telepárni.

Neked miért nem jó a régi falu szélét?

Jó az, hogy ne lenne jó.

Én megértek mindent, csak azt nem értem meg, a Dunántról is osztottak ilyen

parcalákat. Ott a népeket, a cigánkat nem tették ki a falu szélőre.

Betették mindenket a falu közepére, vagy bárhova.

Akkor minket is miért nem tesznek oda, mint a többieket?

Miért csak a falu szél adnak helyet a népeknek?

De miért teszik annyira a cigánkat a falu szélére? Miért közösítik ki?

Én pedig elfogadom, mert nekem ügyelmes.

És nekem egy szobában, öt ágyban egymás mellett. Én mindenáron ki akarok

szabadulni innen. Nem arról van szó, hogy mindenáron. Nem látjátok?

nincs ilyen.

Nem veszek észre, hogy kik közösítenek.

Nem veszek észre, hogy kik közösítenek. Így van, kint lakunk a pusztában. Akkor

sem állaljuk el. Ki vagyunk közösítve?

Ugyanúgy dolgozol, mint a többi. Legis ugyanúgy jogod van a társadalommal, mint

a másiknak. Nem? El akarok menni akárhogy.

El innen.

Inkább... Inkább... Lakom a faluban, az árok szélén, mint kutriban a hegy

tetején, mert nekem csak a gyerekeim jövőjel fontos.

Jó lesz majd, higgyétek el, jó lesz majd!

Elfogadom, ember számba kell venni. Nem vettétek el jól.

Nemrég itt élt el a cigánytörőn valaki, aki még a háború alatt rászabadította a

telepra a nyilosokat.

Hallottatok róla?

Hogy volt ez?

Azok sárga zegélyek.

Nem hallottunk róla. Nem hallottunk, hogy nem volt olyan. Nem hallottunk

Én az anyjának üzentetek, mikor meglátnátok a parton őket. Úgy jöttek ki

csopaton, halljak meg, ha nem igaz. De honnan kerültek oda?

De mit mondanak? Mit akarnak itt?

De tüzes a venecske.

De ha bejön ide egy magyar, azt mondja, ilyenek a cigányok.

Mit akartok itt?

Nyomozó lett?

Igen.

Nézd meg ezt a délutját.

Hát akkor vigyázz, anyá!

Laci bácsi, azt mondja meg nekem, a cigány törvény hogy van?

A képet le kell tenni a gyepre.

Aztán mit csinálnak?

Úgy esküdjük a cigányt.

Együtt kell élnünk, mindegy, nem kell válni egynek sem.

Ide figyeljetek, volt itt nem régen egy cigány törvény.

Beszéljetek róla.

Balcsoztok ránk azon a nagy eszetekkel, színjétek el innen, a feleségönnyükbe

széltek, tudjátok, hogy mit beszéltek. A távol létében ítéltetek el valakit,

lehet, hogy nem is volt élő ember.

Köszönjük szépen!

Két idegen akart itt karázzálkodni.

Az egyik nem itt cigán.

Ki kellett?

Ez a magyar a vejem, a cukorbajos lányom után.

Pedig a lányodnak még szlőre sincsen.

Azt mondta az orvos, hétinexiót kap, de felnőni nem tud.

Hadd élvezzen akkor!

Azonban, amikor a személytől személytől személytől személytől személytől

személytől személytől személytől

De vesz arra kaptum, hogy múlva kedves a pralóra.

Ánda kodávillám káte, áldítom a szuntot, hogy múlva pralóra, krisztek ered. Ánda

kodávillám káte, hogy

krisztek ered, mely feláll ezt múlva, múlva, múlva, múlva, múlva, múlva,

múlva, múlva, múlva, múlva.

Köszönöm, hogy

megtaláltátok.

Onnan elhúrtoltak a nyilasok bennünket. Elvittek Kolmárom lévára,

léváról Kolmáromba.

Kolmáromban letartóztattak bennünket.

Ott voltunk együtt a család három nap.

Akkor elkülönítettek bennünket a férfiaktól. Másnap

hozták a szegény uramékat a folyoson végig.

Megláttam, hogy közte van az uram, hát kinyitottam az ajtót, azt be akartam

menni hozzája.

Akkor az ajtót kinyitottam az őr másik ajtónál, meghalott az az ajtó,

kinyitottam. Elővette a puskatusát, agyonvert.

És annyira már elmúltam kint, hogy lopjak, mert nagyon éhes voltam. Akkor

elloptam egy kenyeret, akkor levet köztettek csupaszra, és ütöttek, vágtak.

Letérgyepeltem, és minden két percben kellett betartani a kezemet és az

hogy üssék.

És akkor azt mondták nekem, ha még egyszer lopok, akkor felakasztanak, vagy

agyonlőnek. Én erre kiálltam csupaszon, és azt mondtam, kössék be a szememet.

és lőjenek agyon, mert az apámat is elégették, meg a bátyáimat is, hát már

engemet is.

Akkor oda jut hozzám őzsi néni, azt mondja, hogy hát ne félj, majd én

neked egy kis kenyérket, vagy egy kis krumplit, azt majd megérsz, mert nem

huszonnégy óráig nekem enni, csak kínosztak, ötöttek.

És kerestem az apámat is, és épp akkor álltam oda, amikor az égető kemenc előtt

álltak bekötött szemmel.

És azt mondták nekünk is, hogy mink is oda megyünk nem sokára. Akkor kiabáltam

őrzi nénémnek, hogy őrzi néném, most égetik az embereket. És akkor az apám

kiszaladt a sorból, mert látta, hogy én sírok, és akkor az apámat egyből

leütötték a puskatusával.

Köszönöm szépen!

Köszönöm, hogy

megnéztétek!

Köszönöm.

Kicsit dukámuló sérül!

Nem volt az az ember, Angéli.

Menj haza anyádhoz! Miért nem nála laktok?

Ember, akik látástól vakulásig vannak, megszakadnak, hogy valami legyen.

Anyád is távol a családtól, hogy kipucolódjanak.

Volt ez az ember?

Hát volt.

Egy ember, vagy több ember volt?

Nagy volt a szája neki.

Mi lett vele aztán, Angeli?

Egyszer valaki jól helybe hagyta az iszapban.

Ne kérdezősködjetek annyit utána.

S a cigány törvény után, majd még azt hiszik, hogy ti is olyasmi kvattok.

Halmoztok magatoknak, Radics!

Milyen gyönyörű lényeg van, hogy a gyönyörű lényeg, hogy a gyönyörű lényeg,

gyönyörű lényeg, a

gyönyörű

lényeg,

Nem te akarsz lennem a barátod?

De nekem nem kell cigányember.

Hazudsz.

Egyszer elmegyek az édességboltba, vagy a vásárba.

Lopok cukrot, csokit, bábot.

Azt mind megeszem.

Mert ami másnak cukor, az nekem méreg.

Volt az az ember, vagy csak te találtad Gigerának? Az anyám halljon meg, ha nem

volt. Ne hazudsz.

Olyan -olyan kicsi, több ember volt.

Szebb volt, mint te, mégis mindenki meggyülölte.

Végigment éjjel az újsoron, beverte téglával az ablakokat, hogy senki se

elaludni.

Szítette egymás ellen a cigányokat.

Meg az idegeneket is ezt hozta ránk.

Mesélt össze -vissza, hogy így lesz, meg úgy lesz.

Egyik küszöbről a másikra ugrott.

Vigyél el innen Pestre!

Csak egy napra!

Csak egy órára!

Vigyél el innen Pestre!

Vagyok én olyan, mint egy fehér lány.

Pedig most akartam neked mutatni valamit.

Egy nagyon érdekeset.

Nem azért

dolgozom,

hogy ha santra legyen, hogy megték moslékkal is, tortával is. Azért

hogy munkám után elismerjenek.

Ez a kommunizmus.

Nem az a kommunizmus, hogy mindenki egymástól várja, hanem hogy mindenki

tegyen egyet.

Kommunizmus lehet. Mindenkinek dolgozni kell. A magyarnak is, a cigánnak is, az

orosznak is.

Mindenfajta embernek is. És akkor is meg az embert a munkája után.

Különösen a cigányokat, annak képen így kell dolgozni, csak akkor fel kell

ismerni, hogy beszélsz egy dolgodó. Mert ha egy magyar akárhogy elnézzen,

álmozik, a cigánnak dupla is.

És itt mikor kezdtetek el dolgozni?

Nem akarunk például közlekedni, sem vannak dolgok.

Hiába mindenek a kezdetén vagyunk. Csak az az ember, aki dolgozik, aki nem

dolgozik, az nem ember. De miért dolgoznak mindjárt mindjárt mindjárt

mindjárt mindjárt mindjárt mindjárt mindjárt mindjárt mindjárt mindjárt

mindjárt

mindjárt Minket csak a hétköznapi

munka vált meg. Nem a cigányzene, nagyzolás, hóbortosság.

Megmutatgassatok azután, amin már elhúzunk. Nem dolgozik semmilyen.

Ez az igazság.

Ez az igazság. Ez az igazság.

Ez az igazság.

Ez az igazság. Ez az igazság.

Ez az igazság.

Azért dolgozom, mert muszáj. Mert ha nem volna muszáj, sütetném magamat a napon.

Aki nem dolgozik, semmihez sincsen. Aki dolgozik, mindene van.

Muszáj dolgozni, így van.

Munkanékű, megnyugodó.

Arról van szó, hogy mindenki keresse meg a családjának a kenyeret. Hát ez is

valami. A fekete madár is elviszi a szájába a búzászenet a fiára. A madár a

szájában hordja a fiára. Azért dolgozom, hogy fogjon el a hely. Én meg azért

dolgozom, hogy kottog el a karon.

Szeretnénk segíteni neked. Na?

Azzal segítesz, ha eltűntök innen.

Miért tettétek ezt velem, testvérem? Én gyilkos vagyok! Hát is, hát biztos, hogy

gyilkos leszünk, amit hogy benne lakjon.

Apád házába akarsz biztos tevelni? Ahol születtél, te piszkó szemtelen!

Hogy csak magyarok lesznek, szép kövérek.

Közért is meg nagy kirakat.

Köszönöm.

Hadd segítsük egy kicsit.

Menjetek is, szocsillogaj!

Mama!

Mama!

Ezek a barátaid?

Ezek.

Ezek a barátaid.

Jöttetek?

Mi járatban laknak? Bárkerestek?

Cigány munkaközösséges. A külföldiek miattad jöttek Pestre.

Halott van a telepen.

Két napja nem volt senki.

Csinált a stort a lányodnak. A birkákat mi rendeljük a téjesztől.

Itt egy ősi... Cikány és egy ősi magyar paraszti szokás keveredik egymással.

Addig virrasztják a haláltat, amíg nem temetik.

Zellodél Bach.

Ide akarsz bezárkózni?

A civilizációt meg kell tanulni.

Késsel és villával lenni.

Ha van mit, ez a megmaradás.

Be kell bizonyítanunk, hogy a mi agyunk is van akkora, mint a másiké.

Szükségem barát.

Köszönöm, hogy megnézted!

Nem eszitek észre, hogy csak bohócot csinálok ezek belőletek. Csak

ingyencirkusznak kelletek nekik.

Az előtt a paras se tudott ilyen tort csinálni. Gyerek, kóstold meg, jó -e?

Nehogy szégyenben maradjunk. Nem szeretnénk szégyent hozni, látod te.

Ezek a lányok olyan kisszák, hogy még a bugyókap is megnézhetik az urak.

Minden cselekvésben benne van az ellenkező erő is.

Az elfutásban a maradás.

A törtetésben a hősi halál.

A halálban a születés.

Vannak önmaguk által kizsákmányoltak is.

Őket föl lehet -e szabadítani.

Ahova én születtem, nem út, hanem kráter.

Tömeges betegség, és egy személyű halál.

Se a halál, se a születés nem egy személyű.

Nem tudom, mit akarok.

Egyetlen dolog megnyugtatna, ha férfiak vennének körül, kik közül bármelyik én

vagyok.

Fegyveresek, akiknek keze a fegyvere.

Hogy mindig fel tudjam számolni magam, akárhogy félek is.

Szeretnék végre egyedül maradni.

Ne gondold, hogy szükségem van a jó vágyásodra, ahhoz, hogy itt maradjak.

Én is egyedül vagyok veled.

Nincs számomra más lehetőség, csak te, a másik ember.

Aki akaratlanul is megosztja magát velem.

Aki megszabadít önmagamtól.

Csak az a furcsa, hogy te sem tehetsz ellene semmit.

Azt hiszem, lehet szeretni.

És van olyan szeretet, amelyen minden távolság belül marad.

Mik ezek a szögek?

Itt nem maradhat.

Leszakadhat ez itten.

Főleg ne kalapálj.

Pár éve volt egy cigántörvény, újra megcsináljuk. A cigántörvény csak akkor

hozhat íteletet. Bűnös is magá ellen szavaz. Maga is tagja a bírósága.

Mit okoskodtok vele?

Te vagy a vádlott!

Te kerested magadnak, fiam.

Betértek egy fogadóba éjjelű szállásra.

Hát aztán bementek a fogadóba.

Lefeküdtek. De kipigáltad magad?

Hát, a cigánypepütlek kívül, a szempéter fejét lefeküdt belőle.

Jött arra egy réteg ember. Meglátja, hogy a cigánypepüt kívül elkezdi lelni.

Vissza majd a rétegember, elkezd ütni a cigányt!

De akkor dolgozom, hogy a kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a

kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a

kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a

kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a

kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a kettőnk a

kettőnk

Mindaddig, amíg egyik a másikát lehúzza, saját mocskodba csúszol vissza!

Hozzabújjon mindenki úgy, ahogy tud!

Tv -nk van, rádiónk van, előbeszünk egy autót, bármelyik parasz!

Miért megad az állam nekünk, hogy kikoszolahagyjunk? Igazuk van a

amíg egy tetves cigány mellém ül a buszon, én sem engedném magam mellé,

egyetlen tetves cigány van közöttünk!

Ha le tudod írni a neved, már azt hiszed, több vagy a másiknál!

Nagyon vigyázz állám az ádra!

A fiatal urak is meghömbörgőztek a mocskunkban, hogy kiteregethessék a

Hallgassál, mert mocskosszájú cigány vagy! Figyelj fel vezérnek!

A melloni kis koszos lesz a nyakadtól, még nem vagy ember! Tűnj el innen, te

kölyök, te semmire való!

Ott festén csömbet keresik, mint mi egybevéve! De itt marad, mert veletek

akar boldogulni!

Azt hiszük, ha vasat az ágban rajtunk, ki tudunk veszközni önmagunkból!

Hiába veszünk mosógépet, attól még senki áll az emberek maradó, mert az emberség

nem ott kezdődik, az öntudatnál.

Inkább a fokát gondol az igazságot, mint hogy a hátad mögött bocsoljanak.

Haggassatok ízekre, akkor is szemeszekbe mondom sorsotokat.

Murrop rál, a istorie, ferje menge, drom puterdász, feri drom.

Hogy te fagász!

Mondjatok ki nyíltan, mivel bátoljátok! Hogy tüzes nyelvével felkelti

ellenségeink haragját! A hóbortosságából! A cukorbajos kislány

Az öngyilkosságba kergettétek ők! Szégyenbe hozták bennünket az idegennek

a virrattóján!

Meggyaláztad a gyárt!

Tüzes nyelveddel felgyújtod még a világot is! Hát tudnám, hogy ez egy...

Ándapája a riagulás,

gulája a gazdaráka gulás, ándájtogunk, de de hangája pedár a gúz.

Völge tutálpára, ándapáj!

De azt tudom, most amikor elindulok a sértettek szemével, tisztán látom.

Mint a világ minden népének, az én kéregető tolvajnak mondott népemnek is

álma. Hogy asztal terítsen, hogy leüljenek az asztalához, hogy kenyeret

nyújthasson a hozzáérkező idegennek.

Köszönöm, hogy megnéztétek!

NAMASTE