Original subtitles

Figyelem! A durva nyelvezet,

a szexualitás és az erőszak ábrázolása, egyesek számára zavaró lehet.

EMPÁTIA

Asszonyom!

Ébredjen, asszonyom!

- Ne nevess! - Csiklandozol!

Bocsánat, kávészagú a leheletem.

Semmi gond, nekem ajakherpeszem van.

Ezt komolyan mondod?

Persze, hogy nem.

Az áldozat eszméletlen.

Megkezdem az újraélesztést.

- Ébredjen fel! - Ébren vagyok!

Állkapocs felemelése.

Lélegeztetés.

Mindenki álljon meg!

Mi az a döntő lépés, amit mindenki elfelejtett?

- Hívni a mentőket. - Pontosan.

Még egy kórházban is, mindig segítséget kell kérni.

Nem tudjuk egyedül kezelni, ha valaki összeesik.

Akkor is, ha itt van az orvos?

Igen, még akkor is.

Mi van, ha hibázunk,

és feleslegesen hívjuk ki a mentőt?

Az orvos dönthet erről. De addig is, nekünk ez mindig az első lépés.

- Ő kicsoda? - Igen, bocsánat.

Aki lemaradt volna róla, ő Ismael.

Ő helyettesíti Diane-t.

Örülök, hogy megismerhetlek, Ismael, de...

De mi történt Diane-nel?

Diane egyelőre szabadságon van.

Nekem nem tűnt betegnek.

Azt mondtam, szabadságon van.

- Azt hallottam, lefeküdt Villeneuve-vel. - Nem. Ez nem igaz.

- Gyorsan terjednek itt a pletykák. - Mint a futótűz.

Igen, Héléne?

Ez talán nem túl szakszerű,

de mondanom kell valamit arról a páciensről.

Villeneuve úrról?

Rendben. Talán inkább térjünk vissza a képzéshez!

- Egy kicsit eltértünk a témánktól. - Nem értek egyet.

Ki fogja fizetni a túlórámat?

Persze. - Héléne?

Tudom, hogy Villeneuve úr, soha nem volt fizikailag erőszakos,

de van valami, ami nem stimmel vele.

Egyszerűen kiráz tőle a hideg.

Még Vanier úrnál is jobban, aki pedig megpróbált megfojtani.

Egyszerűen rossz érzésem van.

Héléne! Elég volt az érzéseidből.

Nem relevánsak.

Először is, mindenkinek vannak érzései. Nem csak Héléne-nek.

Másodszor, az érzések is adatok, amiket felhasználhatunk a helyzet felmérésére.

Nem hagyhatjuk, őket eluralkodni, de figyelmen kívül sem hagyhatóak.

Persze, de...

- Érzett még valaki így? - Én.

Én újra, hogy beleszámolj.

- Téged is számoltalak. - Csak biztosra akartam menni.

- Talán visszatérhetnénk...? - Nem, bocs.

Mostantól senki se lehet egyedül Villeneuve úrral!

És az ilyesmit el kell mondanotok nekem!

Korábban azt mondták, "Ez a munkátok."

"Meg kell birkóznotok a környezeti stresszfaktorokkal."

Lesöpörték az érzéseinket arra hivatkozva, hogy nő vagy, tehát túlérzékeny.

Vagy, nem vagy nő.

Ha veszélyben érzitek magatokat, fizikailag vagy mentálisan,

az azt jelenti, hogy nem teszünk megfelelő óvintézkedéseket.

Nehéz itt dolgozni. Sok mindent kockáztatunk.

Össze kell tartanunk.

- Dr. Bien-Aimé? - Igen?

Csak köszönetet szeretnék mondani.

Ez az első alkalom, hogy ilyen nyíltan beszélhetünk.

Bármikor beszélhetünk ezekről a dolgokról. Igen, Émilien?

Ha jól kijövünk Villeneuve úrral, akkor is muszáj párban dolgoznunk?

Igen, egységesen kezeljük, csapatként dolgozunk.

Ez nevetséges. Rengeteg felesleges idő.

Fogd be, Émilien!

Ne beszélj így velem!

Akkor ne légy idióta! Valaki végre törődik velünk.

- Mortimer, kérj bocsánatot! - Nem, igaza van!

Fogd már be, Émilien!

Nem, nem mondjuk azt, hogy "fogd be" a munkahelyen!

Ilyet nem lehet!

Bocs, Émilien.

- Bocsánat. - Ez megható volt.

Erről beszéltem neked.

Azt akarod, hogy utáljanak? Kiállhatatlan vagy!

Mit mondtam?

- Bunkó vagy! - Komolyan?

Laima, várj! Ne hülyéskedj!

Csak egy perc!

*Ó, ölelj, ölelj, ölelj*

*Nem mindig könnyű, bébi*

Nőgyűlölő, minden alkalommal mondjuk, és újra megteszed.

Értem, de...

Tudod, hogy nem úgy gondolom.

Mégis mindig mondod!

Hallottad, mit mondott, Mortimer?

Azt mondta: "Fogd be a szád!" Igen, fogd be a szád!

*Ó, ölelj, ölelj, ölelj*

*Nem mindig könnyű, bébi*

*A fenébe is, gyönyörű vagy*

*Összetöröd a szívem*

*Beledobod a mixerbe*

*Ó, ölelj, ölelj, ölelj*

*Tudom, hogy lehetetlen, bébi*

*Nem vagyok stílusos*

*Egy nyúl vagyok csupán a szüntelen kísérleteidben*

*A szerelem egy csapda, ölelj*

*Egy csapda, ölelj*

*A szerelem egy csapda, ölelj*

*Ölelj, olyan buták vagyunk*

*És ölelj, annyira jó lesz veled*

*Végigcsinálni*

- Kellene... - Jól aludtál?

- Beszélni szeretnék... - Jól érezted magad?

Miről beszéljünk?

Igen, hát...

Pénteken...

Egy ideje már, úgy érzem...

Ez nem jó.

- Mindig ez van. - Ennyire?

- Mit is mondtál? - Rendben.

- Bökd már ki! - Hé, ne légy feszült!

Nem vagyok. Émilien egyszerűen az agyamra ment.

Nem!

Ne aggódj!

Komolyan?

Óvatosan!

Basszus, beragadtunk!

Mortimer, Ismaelnek!

A lift beragadt.

Igen, már dolgozunk rajta.

Rendben. Az a helyzet, hogy mi bent ragadtunk.

- A liftben vagytok? - Aha.

Kik vannak bent pontosan?

Dr. Bien-Aimé és én.

Ki fogunk szabadítunk titeket.

Ne aggódjatok, dolgozunk rajta!

Szóval, dolgoznak rajta.

Ez eltarthat egy darabig.

Mit akartál mondani?

Igen?

A péntekről, én...

Nem arról volt szó, hogy nem iszol?

Láttalak a bárban.

Csak egy italt ittam. Rendben volt.

Kontrollálni akartam és sikerült.

De mégiscsak alkohol.

Igen, de amivel próbálkozom az,

hogy mértékkel igyak, mint régen.

Mint mielőtt?

Bocsánat. Nem értettem, mire célzol.

Csak aggódom érted.

Köszi, de jól vagyok. Boldogulok.

Az aggodalmon kívül, érzel mást is?

Hogy érted?

Kettőnkkel kapcsolatban.

Mi van velünk?

Morti!

Mi?

Próbálkozom itt.

Ez nehéz, ne csináld ezt!

Mit?

Soha nem csináltam még ilyet.

Miről beszélsz Suzanne?

Nem lehetek ennyire elrugaszkodva a valóságtól!

Nem lehet, hogy csak beképzelem.

Miről beszélsz? Nem értem.

Rólunk beszélek.

Mi van velünk?

Oké. Felejtsd el!

- Mondd el! - Nem, nem érdekes.

- Suzanne... - Nem, jól van, felejtsd el!

Ne csináld!

Köszönjük! Fojtogató volt bent.

- Rossz emeleten voltunk. - Hihetetlen.

A doktronő jól van?

Csak egy kicsit klausztrofóbiás.

Utálom!

Annyira utálom!

Kurvára nem hiszem el!

- Csalódott vagy. - Csak...

- Bocsánat. - Semmi baj.

Tegnap együtt töltöttük az éjszakát.

Olyan édes volt ma reggel. Kiment croissant-ért.

Nem! Chouquettes-ért.

A következő pillanatban meg a legrosszabb nőgyűlölő seggfej.

Bárcsak, ne vonzódnék hozzá!

Én is.

Úgy értem, a férfiakhoz. Bonyolultak.

Olyan buták!

Dr. Bien-Aimé, jól vagy?

Csak annyi, hogy...

bennragadtam a liftben, és teljesen kiborított.

Én itt semmiségeken rágódom, miközben te majdnem odavesztél.

Nem, azért nem olyan vészes.

Nahát, itt vagy! Kerestelek.

- Minden rendben? - Igen.

Dr. Bien-Aimé bennragadt a liftben.

- Volt melletted valaki? - Mortimer.

Ó, ez szörnyű!

Nem, semmi baj, csak tíz perc volt az egész.

Nem tudom, miért...

Értem.

Egyszer beragadtam egy forgóajtóban, és teljesen kész voltam.

Anyukám jött. És a tűzoltóság.

- Váltsunk témát! - Persze.

- Nekem is van saját tragédiám. - Mi?

Vettem egy új pirosítót, és mégsem az én színem.

Úgy nézek ki, mint egy bohóc.

- Nem akartam mondani… - Ó, ez nem szép!

Talán helyrehozhatom.

A trükk az, hogy…

egyensúlyba hozom.

Persze.

- Nem vagyok benne teljesen biztos. - Ne mondd ezt!

Csend!

Késő.

Miért nevetsz?

- Miért nevetsz? - Ne beszélj!

Rendben van.

- Még korrigálunk? - Egy kicsit.

- Még egy kicsit. - Igen.

- Így jobb? - Igen.

Igen.

Senki sem fogja észrevenni.

Ugye? Oké.

Ó, dehogynem fogják!

Honnan vennék?

Mert úgy nézek ki, mint a bohóc, egy horrorfilmben.

- Dr. Bien-Aimé? - Mennem kell.

Miért menekülsz?

Ez még csak a kezdet.

- Jobb lett. - Töröld le!

- Az előbbihez… - Most nem!

- Jó napot, Villeneuve úr! – Jó napot, doktornő!

Nincs valami jól?

Nem azért vagyunk itt, hogy rólam beszéljünk.

Nem, azt szereti elkerülni.

A vizsgálatai eredményével kapcsolatban jöttünk. Érdekli?

Nyugtalan a szíve.

- Visszajöhetek. - Nem.

Én is beszélni akarok magával.

Hol vannak a leveleim?

Ahogy már mondtam, fogalmam sincs.

Hazudik. Szégyellje magát!

Miért csinálja?

Tudja, hogy léteznek.

Ezt nem tagadom, de biztosítom,

nem tudom, hogy hol vannak.

Valaki elvitte őket a szobámból.

Mi volt a levelekben?

Az magánügy.

Rendben.

Azt akarom, hogy megkerüljenek, és új szobát akarok!

Nyilvánvalóan kémkednek utánam.

Nem cserélhet szobát, csak mert úgy gondolja.

Azért van itt, mert egy bíró vizsgálatot rendelt el.

Már kivizsgáltak!

És beszámíthatatlannak nyilvánítottak!

Tudom, hogy az ön ügyvédje által választott

pszichiáter, erre a következtetésre jutott.

De én nem értek vele egyet.

Én úgy ítélem meg, hogy ön,

nem beteg, és nem téveszmés zavar miatt követte el a bűncselekményeit.

És ezt fogom mondani a tárgyalásán is.

Meg fogja bánni.

Most erősítette meg a diagnózisomat.

A fenyegetőzés antiszociális viselkedés, nem téveszmés.

Legyen szép napja, Villeneuve úr!

Dr. Bien-Aimé!

Dr. Bien-Aimé!

Dr. Bien-Aimé!

Nyitva hagytad az irodádat!

A szennyesét is te mosod?

Valaki beszél hozzád.

Tudom.

- Mortimer az. - Tudom.

- Mehetünk? - Persze.

Apa elviselhetetlen.

Bezárkózik a fürdőszobába az írógépével.

Akkor biztosan majdnem kész van.

És anya még a szokásosnál is neurotikusabb.

Nehéz elképzelni.

- Tessék. - Köszi.

Egészségünkre!

Nagyon jó.

Vidd magaddal az üveget, ha elmész!

Nem bízom magamban.

Nem muszáj innunk.

Nem, meginnék egy pohárral, így jó.

Gyakorolnom kell.

"A mértékletesség mindig ízléses."

Kurva szarul hangzik nekem.

Az élet egy kurva.

Ó, Istenem!

Túl sok időt töltesz Mortimerrel.

Szereted őt.

Miért mondod ezt?

Idegesítő. És nevetséges.

- Suzanne! - Astryd!

Tudtam!

Nem tudom, hogy történt.

Szerintem nagyszerű.

Kezdesz újra élni.

Ez nagy dolog!

Én is azt hittem.

De nem értem,

hogyan tudnék szeretni egy srácot.

Egy férfit.

Egy péniszt.

Ő több, mint egy pénisz.

Tudom, tudom.

Milyen volt azzal a másik pasival?

- Steve? - Steve, ja.

Élvezted vele?

Nem tudom.

Annyira részeg voltam, annyira ideges, minden ködös.

És Mortimer mit gondol?

Amikor rákérdeztem,

összeszedtem minden bátorságomat,

értetlenkedett.

Úgy tett, mintha az egész, csak az én fejemben létezne.

De tudom, hogy ez nem így van.

Ráadásul, másvalakivel jár,

szóval biztos neki is nehéz.

Tehát világosan elmondtad neki, hogy érzel iránta valamit,

és ő elutasított?

Igen.

Nem.

Csak elég egyértelműen utalgattam rá, hogy ő mondja ki előbb,

mert túl büszke voltam.

Értem.

Miért adta volna ki magát, amikor te sem tetted?

A srác azt hiszi, leszbikus vagy, ráadásul te vagy a főnöke,

és most jár is valakivel.

Tudom. Én magam sem vagyok határozott ebben.

Ezért is nem mondtam ki neki egyenesen.

Félek, hogy hibázok.

Még pontosan azt sem tudom, milyen egy férfival lenni.

Tudod?

39 éves vagy, és az egyetlen ember, akit valaha szerettél,

és akivel intim kapcsolatod volt, az Anna.

- És Steve! - Amire nem emlékszel.

Jó észrevétel.

Normális dolog felfedezni a dolgokat.

De Mortimer nem lehet a kísérleti nyulam. Nem lenne fair.

Ezért kell vele őszintének lenned!

Tudom, de nehéz.

Igen, az élet nehéz.

Ugyan már!

Megint sikerült.

Mi?

Csak rólam beszéltünk és rólad nem.

- Nincs mit beszélni rólam. -Nem igaz.

Unalmas vagyok. Mások életén keresztül élek.

Mit mondhatnék?

Vigyázz!

Az unalom, hülyeségekbe viheti bele az embert.

Igen, de én tökéletes vagyok, így kivétel is.

Jól adsz tanácsokat, de pocsékul fogadod őket.

Tudom.

- Szeretlek. - Én is téged.

Érj haza biztonságban!

*Hová lett a szerelmünk, szépségem*

*Bárcsak megtudhatnám*

*Sokkal jobb napfényben élni*

*Mint ebben az éjszakában*

*Számolom a napokat mióta elmentél*

*Arról fantáziálok, mindig csak arról*

*Hogy visszatérsz és az álmok valóra válnak végre*

*Rajtad múlik*

*Nincs más, aki megmenthetne*

*Rajtad múlik*

*Nincs más, aki megmenthetne*

*Rajtad múlik*

*Én kitartok, hátha mégis*

*Rajtad múlik*

*Nincs más, aki megmenthetne*

*Rajtad múlik*

*Én kitartok és remélek*

Te ostoba idióta!

Dr. Bien-Aimé.

Soha nem fogok hozzászokni a doktorhoz.

Patrice vagyok. Nincs időm cseverészni.

Egy sürgős ügyön dolgozom.

Két gyerek élete van veszélyben, a legjobb kell!

Nem neked dolgozom. A szakszervezet kiverné a balhét.

Majd én elintézem velük.

Az olyan kriminálpszichiáter, mint te, ritka kincs.

Szívesen segítenék, de most nincs ennek itt az ideje.

Suzanne!

Gyerekek élete forog kockán.

Értem, de...

Ittam is már pár italt.

Ez még mindig tart?

A húgommal vacsoráztam.

Fél hat van.

Tudod, hogy a családom korán eszik.

Nem.

Akkor máskor. Köszi.

Bassza meg!

- Igen? - Küldök valakit érted.

Egy taxi gyorsabb lesz.

- Rendben. Igyál egy nagy kávét! - Jó.

- Két kávét! - Értem.

- Küldd el a címet SMS-ben! - Rendben.

Ó! Ez... egy nagyon nagy adag kávé.

Igen.

Bocsánat a maiért. Úgy csináltam, mintha nem érteném.

Nem, én kérek bocsánatot. Igazából én...

Sokat beszéltem, de semmit sem mondtam.

Várj!

Mi az?

Szeretném folytatni ezt a beszélgetést,

és mindent, amit elkezdtünk,

de most közbejött egy ügy, és koncentrálnom kell.

- Most rögtön? - Igen.

A nővérem átjött, ittunk egy pohár bort,

és itt hagyta az üveget.

Mindegy is, megadtam magam, és most határozottan nem vagyok józan.

Aztán hívott a régi főnököm a rendőrségről.

Szüksége van rám, vészhelyzet van.

Életek forognak kockán.

- Mennem kell! - Rendben.

Itt a taxim.

Elvihetnélek.

Gyorsabb lesz.

Nyugodt volt a rendőrrel és a tárgyalóval korábban,

de nem akart beszélni.

Lehet, hogy egy nővel hajlandó lenne.

A férje azt mondja, hogy nincs fegyvere.

Akkor minek a mellény?

Ki ő?

Ő... egy családi barát.

Mortimer, Viau őrmester. Viau őrmester, Mortimer.

Nem maradhat.

Elmegyek sétálni.

Mi a foglalkozása?

Hivatásos balett-táncos. Valérie Richer, 23 éves.

Még táncol?

A társulat nemrég elküldte.

Kórtörténet?

- Depresszió, kiégés. - Szülés utáni?

Nem tudom. De válófélben van.

Megcsalták.

És két gyerek van?

Igen.

A férj első házasságából van egy négyéves fiú,

és egy egyéves fiú, aki a közös gyerekük.

Léo és Joel Duranceau.

- Ők nem tudjuk, hol vannak? - Nem.

A férj segített nekünk keresni,

de most kórházban van nagyon leesett a vérnyomása.

A gyereket nem találtuk.

A feleség azt mondta, hogy a gyerekek meghalnak, ha kivisszük őt a házból.

Egy fedett csapat behatolt, de nem talált semmit.

A férjnek azt mondta, hogy többé nem látja őket.

Sürget az idő!

Nem hangzik jól.

Készülj fel a legrosszabbra, Patrice!

Beszéltesd minél többet!

Vedd rá, hogy infromációt adjon, vagy hogy kijöjjön.

- Telefonon tartjuk a kapcsolatot. - Tudja, hogy mész.

Ügynökök vannak a házban. Beavatkoznak, ha szükséges.

Megértettem.

Adj egy percet, hogy összeszedjem magam.

Persze.

Ilyesmiket csináltál régebben?

Alapvetően.

Elég súlyos.

Félsz?

Nem. Nem félek.

Elég volt a koffeinből,

már jól vagy, szerintem.

Richer asszony?

Bejöttem a házba.

Richer asszony!

Úgy tudom, szóltak magának, hogy jövök.

Dr. Bien-Aimé vagyok.

Richer asszony!

Valérie!

Valérie, bejövök a konyhába.

Valérie!

Dr. Bien-Aimé vagyok.

Leülök ide maga elé.

Rendben?

Hívhatom Valérie-nek?

Így közvetlenebb.

Hoztam magának egy üdítőt.

Nem szomjas?

Ez nem pohár.

Nem?

Ez egy mártásos csésze.

Igaz.

Szeretne egy rendes poharat?

Nem, nem vagyok szomjas.

Köszönöm.

Azért itt hagyom, hátha...

Segíteni jöttem.

Beszélgetni egy kicsit.

Tudja, milyen nap van ma?

Este van?

Igen.

Gyorsan megy az idő.

Igen, néha igen.

Ez...

Ez olyan, mint abban a dalban.

Nem emlékszem.

Ez már...

Ez egy régi dal.

Valérie! Bevett valamilyen gyógyszert vagy drogot?

Nem baj, ha igen.

Csak tudni szeretném.

Igen.

Rendben.

Pontosan mit?

Az élet rövid, hosszú pillanatokkal.

Ez egy Colocs szám?

Igen.

Így érez most?

A dolgok gyorsan és lassan is mennek egyszerre?

Semmi baj. Csak a telefonja csörög.

Elegem van!

Felvegyem maga helyett?

Felveszem, jó?

Halló!

Nem, Dr. Bien-Aimé vagyok.

Igen.

Jól vagyunk, beszélgetünk.

Hívjon az én mobilomon, hogy kíméljük az ő akkumulátorát.

Fent van a töltő.

Lehozzam?

Nem, azt nem ajánlom.

Miért?

Mások is vannak a házban.

Szaladgálnak, mint a patkányok.

Ezért van az asztalon?

Hát igen, a legjobb nem hozzáérni a padlóhoz.

Rendben.

Ez egy játék volt, amikor kicsi voltam.

Nem érinthetted a padlót.

Hol van a családja?

A gyerekei?

Yannick küldte önt?

Nem.

Nem ismerem Yannickot.

Maga rendőr?

Nem. Orvos vagyok.

Segíteni jöttem.

Yannickon senki sem segíthet.

Mi van vele?

Elvett tőlem mindent.

Mi az a minden?

Ő gyerekeket akart, de én...

nem voltam rá kész.

Várhattunk volna, amíg befejezem a pályafutásom, de nem.

Nem voltam kész.

Utána...

Nem tudtam lefogyni.

Kérték, hogy fogyjon le?

Még évekig táncolhattam volna.

Évekig.

Nem lesz más választásunk.

Nulláról kell kezdenünk mindent.

Mit kell újrakezdeni, Valérie?

Az egész életünket.

És ez, hogy fog történni?

Menjen!

Rendben, elmegyek.

Tessék a mobilja.

Használhatnám előbb a fürdőszobát?

Igen. Ott van.

Köszönöm.

De rendetlen.

Az nem számít.

- Igen. - Én vagyok.

Biztos, hogy átkutattátok az egész házat és az udvart is?

Amennyire tudtuk. Miért?

Úgy gondolom, a gyerekek még élnek.

Vagy legalábbis ő azt hiszi.

Olyanokat mondott, hogy "elölről kell kezdenünk".

"Nem lesz más választásunk."

Mintha még, nem tett volna semmi olyasmit.

Mintha...

Suzanne?

Suzanne! Ott vagy?

Suzanne!

*Amikor fiatalok voltunk*

*Mindent lefényképeztünk, ami csak elénk került.*

*Mind tudtuk jól*

*Sebezhetetlenek vagyunk, akármennyire is vérzünk.*

*Soha nem kapkodtunk levegő után*

*Pap és prófétanő *

*Semmik voltunk, akik szembeszálltunk*

Magyar felirat: kslaszlo

*Legyőzhetetlen burok Így kezdjük mindannyian*

*Ébredj, ébredj*

*Olyan, mint egy álomban*

*Bár teljesen ébren vagy*

*Olyan, mint egy álomban*

*Bár teljesen ébren vagy*

*Olyan, mint egy álomban*

*Vajon túléljük ebben*

*Az új vadonunkban?*

*Mezítláb vagyunk*

*Előle kell futnunk*