Original subtitles

Downloaded from YTS.MX

Official YIFY movies site: YTS.MX

Amikor az utolsó fát kivágtuk, az utolsó halat kifogtuk, és az utolsó folyót is megmérgeztük, rájövünk majd, hogy a pénz nem ehető."

Igen, azonnal küldje át. Megjött.

A titkárnőm majd keres egy időpontot.

Pedig itt jelöli, hogy van ez?

Igen, igen.

Mi van itt a térerővel? Már itt vagyunk, csak alig van térerő.

Ezt nem hiszem el, azt hittem a 21-dik században vagyunk.

Itt azt írja hogy holnap esni fog, akkor az indiánok maguktól elkotródnak.

Igen tudom, itt kéne lennie valahol, igen. Hölgyem!

...várjál, tartsad egy kicsit, Hölgyem!

ez a melós akar valamit.

Igen? Mit akar? Ki maga?

Sanders vagyok, az építésvezető.

Á! Örvendek, mit óhajt?

Csak annyit hölgyem, hogy rossz irányba néznek.

Ezt meg hogy érti?

Forduljon csak meg!

Hmm.. Walter!

Walter!

...Várj, várj, megvan megtaláltuk,

majd hívlak!

Oh, ez jó nagy!

Megkapta az ímélemet?

Nem asszonyom, a terepen voltam,

de most elmondhatja.

Holnap hajnalban indulunk. Készítse fel az embereit.

De a környezetvédelmi tanulmány még nem érkezett meg.

Majd megérkezik, addig is haladnunk kell.

Hölgyem, a szabályzat tiltja hogy a tanulmány nélkül nekiálljunk.

Ó igen? Rendben, akkor kedves hogyishívják, Sanders,

kereshet másik állást.

Aki holnap reggel 6-kor nem ül a volánnál,

azzal sajnos szerződést kell bontanunk.

És az iniánok?

Milyen indiánok?

...ezt most fel kell vennem.

Haló?

Igen, igen,.. hát itt a világ végén...

...persze

persze... Jó, majd jelentkezem ha kiderül.

Nem rázott nagyon?

De igen,

de jót tett a csontjaimnak.

Na gyere, innen gyalog megyünk,

de már nincs messze.

Ne olyan gyorsan kisunokám!

Lassan!

Így.

Hát itt vagyunk Nagypapa.

De jó érezni a füvet a talpam alatt,

és a szelet az arcomon.

Holnap szép időnk lesz.

Megjöttek, megjöttek! Juhú!

Gyertek, gyertek!

Itt van nagyapó!!

Gyertek!

Gyertek! Gyertek üljetek le!

Gyertek, gyertek!

Üljetek le, a Nagypapa most mesélni fog nekünk!

Barátaim!

Itt ülünk a hegyen,

ahol a Teremtő Öreg megpihent,

miután megteremtette ezt a világot.

Ezért a mese,

amit ma elmondok nektek,

a teremtés meséje lesz...

Az idők kezdetén

teljes sötétség volt,

nem létezett semmi,

csak az álom...

Fiatal testvérem!

Igen?

Fiatal testvérem, gyere közelebb!

Hát, jó...

Te is úgy tudod, hogy ezen a hatalmas vízen kívül

nincs más ezen a világon?

Azt hiszem, van valami más is lent a víz mélyén.

Az az érzésem, kell ott legyen valami.

Ha úgy gondolod, fiatal testvérem

merülj alá, és találd meg, bármi legyen is az.

Jó volt a megérzésünk,

mert van a mélységben valami.

Nem tudom, mi az, de létezik, és van.

Fiatal testvérem!

Hozd fel azt ami lent van!

Ez az, amire vágytam.

Nagy dolgot csinálok ebből, meglátod.

Szétterítem magunk körül ezt a maroknyi sarat,

és az lesz az otthonunk.

Bátyám! Csodálatos dolgot műveltél.

Nagyon tetszik nekem.

Köszönöm, köszönöm, Teremtő Öreg!

Remekül érzem magam,

semmi sem hiányzik már nekem.

Dehogynem hiányzik!

Magányosak vagyunk,

úgy érzem, nemsokára unatkozni fogunk.

Társak kellenek!

Te vagy a legnagyobb, és a legerősebb lény, akit teremtettem.

Te vagy Tatanka.

Te vagy a Bölény.

Jó név!

Tatanka, Tatanka!

Tetszik nekem a nevem!

Fuss csak, vágtass, én büszkeségem!

Én leszek a Bölény.

Az leszek.

Most pedig pihenőhelyet állítok magamnak.

Aludni akarok.

Megpihenni.

Álmodj szépet, bátyám.

Most nem akarok álmodni.

Hát nem a Nagy Titokzatos küldi ránk az álmokat?

Igazad lehet.

Akkor nem tehetünk semmit.

El kell fogadnunk.

De vajon mi a szándéka vele?

Hát, én azt nem tudom,

én csak a Kacsa vagyok.

Nem érthetem én a Nagy Szellem szándékát.

Kik vagytok ti?

Te tudod, te álmodsz minket.

Fúj de ocsmányak vagytok.

Márpedig mi szeretjük magunkat.

Adj azonnal ennem, éhes vagyok Öreg!

Az én világomban nincs evés.

Márpedig mi zabálnánk.

Meg kanosak is vagyunk.

Teremts nekünk nőstényt ide! Húst akarunk.

Húst! Húst! Húst!

Aha! Akkor már tudom ki vagy.

Te vagy a Kojot, akinek négy lelke van.

Te tudod, te álmodsz engem.

Undorító vagy.

Pusztulj az álmomból!

Egy.

Hau bátyám.

De szép vagy.

Biztosan te vagy a Bölény.

Mit rágsz?

Mitől nősz ilyen nagyra?

Ah, szóval füvet.

Jó ötlet.

Fűből van elég.

Pfúj pfff.

Hogy bírod ezt megenni? Pfúj.

Tiszteletre méltó barátom!

Te olyan nagy és erős vagy,

nem adnál csak egy kicsit a húsodból?

Neked van elég. Nekem viszont alig jutott.

Nagyon nagy hasznát venném testvérem.

Hm?

Áhá,

szóval ennyiből áll az a híres varázslat?

Akármi is vagy, a szagod jó.

Hát te meg miben mesterkedsz?

Én? Semmiben, csak éppen aludni készülök.

Fárasztó ez a te világod, drága bátyám. Jó éjszakát!

És ezek?

Mm, nahát... ő.. ő...

Én vagyok a teremtő, és nem te.

Te csak kontárkodsz.

Nézd meg:

hitványak ezek, öcsém. És gyöngék.

Az meglehet.

De, de én kettőt teremtettem belőlük!

Két különbözőt!

Ez itt a Hoksila

ez meg a Wichincala.

Hoksila. Wichincala. Jó nevek. Nem?

Nincsenek egymagukban, mint a te teremtményeid Öreg.

És ezek nem állatok!

Mi az hogy állat?

Az hogy nem ember.

Ezek itt emberek?

Így hívod őket?

Emberek, igen.

Hogy különbözzenek a tieidtől.

Mert azok az utálatosak. Emezek szépek.

Szépek?

Hát nem láttad még a Bölényt?

A Bölény gyors, pompás,

a legerősebb, a legnagyobb a teremtésben.

Majd megnőnek ezek is,

csak enniük kell.

Enni, enni, enni, enni...

zabálni!

Húst akarok, húst, húst, húst akarok!

Akkor inkább megeszem őket!

Megeszem őket!

Megtiltom!

Ezek a te teremtményeid.

Felelős vagy értük.

Felelős.

Tudod mi az?

Életben kell tartanod őket.

Hová lettek?

Már el is veszítetted őket?

Na és aztán?

Figyelmeztetlek Kojot,

ha elpusztulnak, neked is véged!

Azt lesheted Öreg.

Majd én megmutatom neked.

Hát akkor mutasd!

Lódulj!

Teremtményeim! Teremtményeim!

Hitvány prérifarkas. Merre jártok...

Kutya!

Szégyentelen ebfajzat!

Shunka!

Térj vissza oda, ahonnan jöttél!

Nézzetek ránk!

Látjátok milyen szépek vagyunk?

Szagoljatok meg minket.

Nem akartok elbódulni?

Gyönyörködjetek bennünk picikék!

Élni jó, jó, jó...

Hau fiatal testvéreim.

Hát a bundátokat hol hagytátok?

Mi az a bunda?

Bunda az ami nekem van, de nektek nincs! Haha.

Fázni fogtok hahaha.

Kínlódni fogtok.

Én nem, én sohasem.

És te miért alul hordod a fejed?

Ostobák!

Hau! Nekünk nincs bundánk, de felül hordjuk a fejünket.

Tudom.

Már reggel óta figyellek titeket.

Te ki vagy?

Én vagyok a Sas.

Mindent látok

ami odalent történik.

És, bátyám

hogy fogsz lemászni arról a magas fáról?

És hogy másztál fel oda?

Sokat kell még tanulnotok csupasz testvéreim.

Uralkodó vagyok.

Az ég és a levegő ura.

Felül vagyok, ti meg lent.

Fent vagyok, mindenek felett.

Hoksila!

Wichincala!

Teremtményeim!

Merre vagytok?

Kicsi, kövér, jó szagú, édes teremtményeim.

Hejja-ha-yo-heya-ya-ho hey

Haho bátyánk!

Hova viszed azt a zsákot?

Ó! Haho tollas testvéreim!

Egy mulatságba tartok éppen.

Egy mulatságba?

És mit viszel a zsákodban?

Mi?

Ja! Ebben?

Ebben viszem a dalaimat.

Csupa gyönyörű dal, ezeket fogom elénekelni az ünnepségen.

Dalok! De jó,

de jó,

énekelj nekünk!

Nem lehet.

Sietek.

Már el is késtem.

Énekelj nekünk! Énekelj.

Minekünk még sosem énekelt senki.

Jó, rendben. Énekelek.

Igen! Juhú!

De ha már énekelek nektek,

adjuk meg a módját. Csináljuk rendesen. Hm?

Na, amíg én énekelek, ti táncolni fogtok.

Jó? Jó!

Sorba álltok, kövérek előre, soványak hátra.

Nagyon jó! És most csukjátok be a szemeteket,

hogy jobban élvezzétek a zenét.

Amikor énekelni kezdek, ti szépen elkezdtek táncolni

sorban előre. Hm?

Mindenki becsukta a szemecskéjét?

Igen, becsuktuk!

Mehet?

Mehet!

HEYA-HA-HEJAHO-HEY HEY HEY HOOOO

Bátyó, bátyó! Mit csinálsz bátyó?

Ezek, ugye, kacsák, bátyó?

A Teremtő Öreg kacsái.

Mm, Most már az enyémek, mert nem tudnak mozogni.

Soha többé?

Meg fogom enni őket, és akkor az én testem lesznek.

Mindigre? Nem értelek.

Akkor tudd meg. Én, a Kojot megöltem őket.

Az enyémek lettek.

Enyémek, enyémek.

Megteremtettem az ölést ha hayaho,

megteremtettem az ölést heya yahoooo.

Nem lesznek már soha?

Soha?

Én ezt nem tudom megérteni.

Mert buta vagy! Hm?

Nem férsz a bőrödbe, Kojot?

Nem, nem, én nem ettem!

Ne hazudj! Láttalak!

A kacsa volt az első élő a világban!

Nem tudtad?

Én? Nem! Nem tudtam.

Tudatlan vagyok, bátyó. Bocsáss meg, bátyó.

Én csak a kölkeim miatt...

Én felelek értük, te mondtad...

De azt nem tűröm hogy leöld a teremtményeimet!

Mit csináljak veled? Hogy szabaduljak meg tőled?

Nézd csak, esznek.

Gyarapodnak.

Ők az evők, nem én.

Hadd egyenek. Na és aztán! Hm?

Sosem fognak élni már, Apó? Soha többé?

Óh, milyen okos! Hát, mindent megért.

Nézz rájuk!

Hát nem látod, hogy rólad mintáztam őket?

Rólam?

Igen igen,

na nézd csak meg jobban!

Rólam?

Kojot, elkerüld ezeket a kölköket!

És megtiltom hogy ölj!

Beszéltem.

Ne ölj,

ne ölj.

Egyek füvet?

Egyél te füvet, Öreg.

Kojot ölt.

Mostantól minden elpusztul egyszer.

Látjátok a fák most vörösek.

A levelek lehullanak a földre.

Itt van az ősz.

Egyszer meghal minden, még a Medve és a Sas is.

De ti is, meg én is.

És ilyen lesz a világ ezentúl?

Igen, de ne féljetek,

mert a halálból új élet fakad.

A nagy kör körbefordul.

A fák újra virágzanak majd,

a nap újra erőre kap,

és ez mindig is így lesz, amíg az ég kék.

Semmi sem örök,

csak a föld, meg a hegyek.

A Nagy Titokzatos átjár mindent.

Ezért a folyó vize a ti véretek is egyben.

Az élet ez, ami körülvesz.

A testetek melege az életből fakad.

Miben mesterkedtek ti semmirekellők?

Hát kinek a teremtményei vagytok ti?

Oh, nagy szellem, te örök titokzatos,

aki a széllel szólsz hozzánk,

és akinek a lehelete ad életet a világnak,

hallgass meg.

Tegyél bölccsé

hogy megértsem szándékod.

Hadd értsem meg az álmot,

amit elküldtél nekem.

Tiszteletre méltó testvérem! Bölény!

Nincs kedved versengeni?

Volna,

de senki se mer kiállni velem.

Márpedig én fogadok veled, hogy ez a fiú jobb futó, mint te vagy.

Azért jöttél ide, hogy sértegess?

Dehogy, dehogy. Én komolyan beszélek.

Ez a fiú két lábon úgy fut,

hogy olyat a teremtett préri még nem látott.

Engem még futásban senki le nem győzött.

Nálam egyedül a szél gyorsabb.

Ez bizony érdekes,

mert ez a kis vakarcs épp most verte el a szelet versenyfutásban. Hm?

Ez igaz?

Hát hogyne lenne igaz?

Én sosem hazudok.

De ebben a játékban csukott szemmel kell futni.

Nyitva vagy csukva, egyre megy.

Ha közben elaludnék, akkor is megnyerem.

Rajt!

Lódulj!

Megint öltél!

Az Öreg megtiltotta az ölést.

Én? Inkább te.

Én nem! Én csak futottam.

Én meg csak álltam a napon.

De...

A Bölény egyszerűen leugrott a szakadékba, és halálra zúzta magát.

Gyere,

tied lehet a mája.

Ezt nézd!

Egyél!

Ez a bölény mája!

Villám! Villám!

Elég legyen!

Minek teremtettél hát,

ha nem pusztítani?

Én nem teremtettelek.

Csak mérgemben történt.

De megtörtént.

Én, a Villám megtörténtem.

A világ ereje vagyok.

Árulkodtam,

árulkodtam!

Öreg, öreg,

segíts!

Wichincala!

Társam! Hol vagy?

Wichincala!

Wichincala...

Wichincala...

Meleg, meleg.

Érzed?

Árulkodtam.

Tudod?

Árulkodtam.

Semmi baj. Semmi baj.

Kettő.

Leégett a préri, nincs fű.

Hideg van!

Nincsenek gyümölcsök!

Befagynak a vizek.

Nem jó ez így.

Az emberek ketten vannak,

két különböző van belőlük.

Láttam ahogy melegítik egymást.

Én is társat akarok.

Mi is társat akarunk!

Kojot és azok a csupasz teremtményei megölték a legerősebbet közülünk.

Megölték a Bölényt.

Te tűröd ezt Öreg?

A hideg ellen teremtettem nektek bundát.

A fű hamarosan újra kinő majd.

Kojotnak pedig végleg elvettem a kedvét az öléstől.

És mi lesz a Bölénnyel?

Mi lesz velünk nélküle?

És a nőstényekkel mi lesz?

Hol vannak a nőstények?

Mi is társat akarunk!

Ez maradt a Bölényből.

De ebből most kettőt teremtek.

Két új Bölényt.

Lesz egy hím, és lesz egy nőstény.

És veletek is ezt fogom tenni.

Kettészedlek és kettőt csinálok belőletek.

Fele akkorák lesztek, de lesz társatok.

Héj, most engem!

Most én! Most én!

Ma halat lakmározunk, barátom?

Kojot!

Azt hittem elégtél a tűzben.

Óó,

én meg azt hittem hogy te égtél el.

A tűz nem válogat.

Te mégis mit csinálsz?

Nem látod?

Halat fogok az asszonyomnak.

Nem félsz?

Nézz körül Kojot, látod hogy mennyi hal van a patakban?

Valami megváltozott,

a préri is tele van állatokkal.

Maguktól sokasodnak, nagyon sokan lettünk.

Ah-ha...

Ha az állatok már szaporodnak, az azt jelenti hogy újrateremtik magukat.

Nincs szükségük a teremtőre.

Nincs szükség az Öregre!

Mire jó akkor az Öreg? Minek? Nem?

Te semmit sem változol, Kojot.

Vagyis...

Ha az öreg fölöslegessé vált, a teremtmények pedig szaporodnak, sokasodnak akkor...

előbb utóbb túlszaporodnak ugye. És akkor jövök én...

én majd segítenek, hehe...

Nézd, kit találtam.

Nézd, mit fogtam.

Hát tőled már sose szabadulunk meg?

Még hogy nem vagytok életrevalók!

Szóval meghágtad te csibész.

Az állatok is, ti is, mindenki jól mulat.

Csak én maradok ki a jóból!

Mi a baj kedvesem?

Mi fáj?

Mi történik?

Mi bajod?

Ne rám nézz!

Biztos fűvel etetted.

Mi történik?

Mi bajod?

Valami ki akar válni a testemből.

Érzem.

Hogy?

Mit csináljak? Hogy segítsek?

Látod? Én is teremtettem.

Teremtettem egy fiút.

Fiam van!

Hát így történik.

Kojot ide nézz! Fiú.

A teremtményem teremtménye!

Hej de szép gyerek.

Hozzá neked már semmi közöd.

Ő csak a miénk.

Fázik.

Ki fog hűlni.

Ha elfogy belőle a meleg, elveszítjük.

Tudom.

Szerezz meleget.

Az élethez meleg kell.

A villámot kell megtalálnom.

Villám...ó...Fiatal testvérem,

a Villámot meglátogatni nem tűnik túl bölcs ötletnek.

Valahogy csak szót lehet vele érteni.

Megyek!

Hoksila bátor.

Elmegy és szerez a kicsinek tüzet.

Ő gondoskodik rólunk.

Csak annyit mondtam hogy az urad tapasztalatlan még,

nem volna szerencsés egyedül szembeszállnia a Villámmal.

Persze ha én is vele tartok, az akkor egészen más!

Hát velem tartasz Kojot?

Amúgy is pont ez volt a tervem.

Menj előre.

Én majd magamra vonom a figyelmét.

Te addig szerezd meg a tüzet.

De gyors legyél, mert nagy veszélynek teszem ki magam.

Köszöntelek bátyám!

Köszöntelek Mennydörgéslény!

Ki vagy te csupasz féreg?

Beléd marok, és elégsz mint a száraz fű.

Nem meghalni jöttem, hanem hogy eloldozzalak.

Szükségem van a tűzre.

Add nekem, és szabad leszel.

Nem bízom benned.

Ez meg mi?!

Tudtam!

Nézd mit hoztam. Tűz!

Hol van Hoksila?

Hol van?

Hol hagytad?

Válaszolj!

Mit csináltál vele te nyomorult?

Én figyelmeztettem, hogy ez túl veszélyes.

Te átkozott...

De azt is mondta hogyha valami baja esne

én rám bíz benneteket...

Bölcs döntés, hm?

Ide nézz, én is csinos vagyok!

Szánalmas vagy Kojot!

Takarodj innen te hitvány féreg! Most mi a baj?

Hát nem voltam mindig jó hozzátok? Hozzám ne érj!

Egy asszony nem élhet férfi nélkül...

Most mi bajod van?

Egy szavát se hidd el,

ütsd agyon! Elég volt belőle.

Vigyáztam rájuk barátom, amíg te oda voltál.

Megszerezted a tüzet, nagyon jó.

Már nincs szükségünk senkire.

Megalakíthatjuk a saját törzsünket.

Én leszek a főnök.

Nincs szükségünk már az öregemberre.

Va-vagy, vagy legyél te a főnök.

Persze, neked kell a főnöknek lenned,

én csak, én csak...

Mit akartok?

Az emberkölyköt akarjuk.

Húst akarunk. Add ide nekünk!

Zabálni akarunk. Zabálni akarunk!

A kölyök az enyém.

Kotródj innét!

Zabálni akartok?

Zabálni?

Nesztek!

Zabáljatok!

Hej testvéreim!

Mi lelt benneteket? Mind megvesztetek?

Hát már sosem lesz nyugtom ebben a világban?

Mi lehet olyan fontos, hogy egymás vérét ontjátok?

A szívem a porban hever.

Üljetek le hát, ide körém,

rendezzük el a dolgainkat egymás között most,

egyszer, és mindenkorra.

Semmi keresni valód itt! Pusztulj innen!

Ez a mi körünk!

Téged a Kojot teremtett. Csupasz korcs.

Neked nincs se bundád, se karmod.

Én is ugyanabból a sárból vagyok gyúrva, mint ti.

Én agyonütöttem a saját teremőmet, hogy ti jóllakhassatok,

hát adjatok helyet!

És ki az közületek, aki fel mert menni oda,

és szembenézett a Villámmal?

Ki az aki megszerezte, és barátjává tette a tüzet?

Bundám sincs, karmom sincs, de van helyette tüzem.

Adjatok helyet a körben, mert mi mind rokonok vagyunk!

Testvérem,

meggyújtanád nekem ezt a pipát?

A pipa végigégett és ez jó.

Itt ülünk a négy égtáj között, a világ közepén.

Szavaink a füsttel feljutnak a Nagy Titokzatoshoz.

Ez a kör nem törhet meg.

Itt mindenki egyenlő.

Itt mindenki szabadon beszélhet.

Hova lett a nagy hangotok?

Beszéljetek.

Mi is vadászni akarunk.

Mi is húst akarunk enni,

a kicsinyeink éheznek.

Az én népem is éhezik.

Túl sokan vagyunk.

A fivéreim jól mondják.

Sokan lettünk a prérin és nincs mit ennünk.

Vadászni akarunk.

Így van, vadásznunk kell! Ennünk kell! Húst akarunk!

Én úgy gondolom, hogy aki éhes, az egyen.

Húst.

De csak annyit öljön, amennyit feltétlenül kell.

Ez a préri mindannyiunké,

egyikünk sem élhet a másik nélkül.

A születés és a halál részei a körforgásnak.

Beszéltem.

Legyen hát.

Sokasodjatok, és vadásszatok.

Éljetek és haljatok, amíg az ég kék,

és amíg a fű zöld.

Szép beszéd Öreg.

Látom mindenki itt van,

mind összegyültetek.

Még az árulók is itt vannak.

Emlékszem amikor még ici-picik voltak

és te nem bíztál bennük Öreg.

Én viszont tápláltam őket.

Ő meg oda vettet koncnak!

Hát így hálálják meg.

Minden szavad méreg.

Te sosem kapsz helyet a körben.

Most elhagyod a prérit,

hogy ne csinálhass több bajt.

Soha ne lássalak többé.

Végeztem veled.

Te féltékeny vagy.

Ezért akarsz megszabadulni tőlem.

A legjobb dolgokat én teremtettem.

Te a halált teremtetted.

A hazugságot, és a viszályt.

Hordd el az irhádat!

Takarodj innnen!

Pusztulj! Tünj el innen!

Takarodj! Hordd el az írhádat! Látni sem akarunk!

Barátaim!

Most menjetek haza,

éljetek, sokasodjatok.

Ki-ki vezesse a saját népét.

A teremtés lezárult.

A kör immár teljes.

A munkámat elvégeztem.

Elfáradtam.

Mostantól

magatok vagytok.

Ó! Hát te még ébren vagy?

Nagypapa,

vége van?

Dehogy van vége!

Mi lett Kojottal?

Kojotot száműzték ugyan, de még maradt egy élete.

Kint bolyongott a fagyos éjszakában...

Shunka vagyok, a prérifarkas,

egyedül kóborlok.

Örök titokzatos, Wakan Tanka,

nézz le rám.

Már csak ez az egy életem maradt.

Tudom, hogy te akartad hogy így legyen.

Most hová vezetsz engem?

Hová?

Te vagy az Kojot?

Hát nem félsz?

Én vagyok az.

És félek.

Egyszer már találkoztunk,

azt sosem felejtem el.

Akkor bolond vagy hogy idejöttél,

mert most az utolsó életed is elveszem.

Meghalni jöttem fivérem.

Sújts csak agyon.

Nincs már helyem az élők közt.

Miért szólítasz fivérednek?

Mert száműzött vagyok én is mint te.

A nagy vízen túl kell mennem.

Itt nem kellek senkinek.

Sújts hát agyon.

Itt vagyok.

Jó nap ez a halálra.

A nagy vízen túlra?

Ki volt aki száműzött?

Aki téged is ideláncolt.

Engem mérgében teremtett. És rögtön meg is bánta.

Ő a mi gonosz mostohánk.

Engem álmában teremtett,

és azt is megbánta már.

Láss hozzá barátom,

mert nagyon hideg van itt.

Nem bántalak mostohatestvérem.

Oldozz el. Veled megyek.

Négy égtáj szellemei segítsetek.

Föld alatt figyelők,

föld felett őrködők hallgassatok meg.

Te Nagy Titokzatos, aki mindenütt jelen vagy, nézz le rám.

A szélben állok, és erőért kiáltok.

Fiú voltam, férfi lettem.

Az emberek törzsét vezetem majd.

Segítsetek nekem.

Segítsetek, hogy a jó ösvényen járjak.

Wakan Tanka.

Add hogy most már minden rendben legyen.

Fáradt vagyok.

Hadd aludjak.

Wakan Tanka,

nem akarok álmodni!

Nem akarok álmodni.

Ez itt a világ széle.

És mi van a vízen túl?

Nem tudom,

de ennél csak jobb lehet!

Jó ötlet ez?

Jó!

Te erős vagy, én meg ravasz.

Mi baj lehet?

Köszönjük gyors lábú testvérünk, hogy megajándékozol minket a húsoddal.

Hadd segeítsek!

Hú, mekkora!

Jaj de nagy szarvas!

Hadd segítsek!

Mit mondanak, milyen lesz a időnk?

Wakan Tanka kegyes hozzánk,

a nap sütni fog.

Sehol egy esőfelhő.

Hmm.

Kis unokám!

Kiáltsd ki, hogy holnap elkezdjük a táncot!

Igen nagyapa!

Merre jársz?

Kojotra gondoltam.

Hogy hogy elbántunk vele.

Ah. Néha nekem is eszembe jut.

Ne emészd magad.

Nézz meg minket.

Mindenünk megvan. Halljátok! Halljátok!

Nem hiányzik nekem a világon semmi. Ideje hogy megerősítsük a Nagy Kört.

Holnap napkeltekor...

Jó főnök vagy. elkezdjük a táncot! Készüljetek!

Mi ez itt?

Úgy tűnik, itt nagyon sok az ember.

Alig van helyük.

Én egyetlen csapással elpusztíthatnám őket.

Nem azért jöttünk.

Beszélni akarok velük.

Papírokat!

Kik vagytok?

Igazoljátok magatokat.

A nagy vízen túlról jöttünk,

és a főnökkel akarunk tárgyalni.

A főnökkel!

A főnökkel!

A városházára visszük őket!

Indulás! Lódulj!

Mikor csaphatok már oda nekik?

Majd szólok fivérem, ne félj.

Rendre!

Következő napirendi pont.

Megkérdeném most tudósainkat,

megtalálták-e a mai napra ígért bölcsek kövét?

Sebaj.

Tizenkét óra harminckét percig

bízunk még kegyelmetekben.

Következő pont!

A tengeren túlról érkezett követek kihallgatása.

Elővezetni!

Lódulj!

Utasítom, a követet, hogy mondja el amit tud.

Én?

Igen, kegyelmed.

A nagy vízen túl,

ott, ahol a nap lenyugszik,

van egy teknősbéka formájú sziget.

Az a föld hatalmas, és gazdag.

Keljetek át velem. Én tudom az utat.

Hogy érted azt hogy gazdag?

Területben?

Gazdag, vízben, fűben, halban, vadban.

És földben.

Ott elfértek mind, és még az unokáitok is.

És miért jó az neked, ha átkelünk?

Bosszút akarok.

Bosszút?

Bosszút.

És ez?

Itt, melletted ez az ördögfajzat?

Ő itt a barátom, a villám.

Akibe beleharap, az menten meghal.

Erősebb ő bármilyen fegyvernél.

Tudós urak?

Barátom, csapj közéjük!

Rendre! Rendre! Rendre!

És arany?

Tessék?

Van-e ott arany? Ah igen. Természetesen. Arany.

Arany vagyok. Én is, meg a barátom. Igen. Jó aranyak vagyunk.

Mit hordasz itt össze?

A kapitány úr azt kérdezte hogy van-e abban a földben arany?

Ez nem tudja mi az az arany!

Ez nem tudja mi az az arany!

Hogy magyarázzam el a te barbár értelmednek?

Sárga, kicsi, csillogó kavics.

Arany.

Hát persze, sárga kavics!

Az van, az rengeteg van.

Nektek az kell?

Mi azon járunk.

Azt esszük,

el se férünk az aranytól.

Még a fenekünket is arany kavicskákkal törölgetjük.

Emberek!

Meghódítjuk azt a földet

a korona nagyobb dicsőségére!

Te fogsz odavezetni minket.

A neved mostantól: Kutya.

Tűz!

Pompás uraim, pompás!

Előre!

Várjatok!

A sas mondani akar nekünk valamit.

Mennydörgés!

Rossz előjel.

Az nem lehet!

A villám elhagyta a világot.

Valami szörnyű közeleg.

Készüljetek!

Kik ezek?

Sápadtak és szőrösek.

Mintha medvék és emberek nemzették volna őket.

Jó kutya voltál.

Szabad vagy.

Hát még élsz, te áruló?

Kojot?

Ne aggódj kutya,

mi majd helyetted is bosszút állunk!

Gyí!

Én a hetedik lovasezred parancsnoka vagyok.

Az állam nevében birtokba veszem ezt a földet!

Engedjétek át nekünk, vagy erővel vesszük el.

Én az emberi lények atyja vagyok.

Ezen földön élek amióta az eszemet tudom.

De a kérésedet mégsem teljesíthetem.

Hogyan lehet az égboltot,

vagy a föld melegét oda adni?

Ha nem a tiétek, akkor hordjátok el magatokat most!

Mi nem megyünk sehova,

de elférünk itt mindannyian.

Bőven van hely.

Gyertek be és szívjuk el a pipát!

Ti akartátok.

Tüzérek,

készülj!

Testvéreim!

Jó nap ez a halálra!

Hoka-hey!

Célozz!

Tűz!

A folyóhoz!

Gyertek, gyertek! A folyóhoz!

Kapitány, kapitány kérem! Várjon!

Nesze te rühes dög!

Tűz!

Utánam!

Előre!

Öreg, öreg!

ne csináld ezt!...

hova bújtál...

Öreg, öreg, öreg!

Ébredj! Ébredj!

Öreg, segíts, segíts könyörgöm!

Nagy bajt csináltam.

Mi ez a dörgés? Mi történik?

A teremtményeink bajban vannak.

Azok a vademberek ott lent, mindent elpusztítanak ami él.

A villámmal ölnek.

Hát őket láttam álmomban!

Te hoztad őket ránk?

Wakan Tanka akarta így.

Ő teremtette őket.

Most még mindent jóvátehetsz Kojot.

Ments meg őket!

Fel kell vinnünk őket a hegyre!

Ott biztosnágban lesznek!

Meneküljetek!

Kojot? Tényleg te vagy az?

Én hát! De most futás, fel a hegyre.

Nem futunk el. Harcolunk.

De ezek ellen nem győzhettek.

Meneküljetek.

Fel a hegyre! Mindenki!

Ti is! Fel a hegyre. Gyerünk!

Mire vársz?

Gyere, mert kilyuggatják azt a ráncos bőrödet!

Ne aggódj már annyit,

nem olyan könnyű velem elbánni.

Engem a híres Kojot teremtett.

Tudod ki volt ez?

Te szörnyeteg!

Wakan Tanka!

Öleld magadhoz ezt a harcost!

Egyenes léptekkel, és tiszta szívvel érkezik hozzád.

Az első ember volt ő.

Az első férfi.

Ő volt az én egyetlen társam.

Nagyon szerettem őt.

Nagypapa,

azt hiszem tudom mit keresnek a fehérek,

miért nem nyugszanak soha.

Hm, igazán?

És elárulod nekem?

Persze Nagypapa!

Úgy gondolom, a helyüket keresik az élők nagy körében.

Úgy gondolod kisunokám?

Heh.

Igazad lehet.

Ha ez így van, akkor segíthetnénk nekik megtalálni.

Mit gondolsz?

Wakan Tanka!

Nézz le ránk és a földre ami még megmaradt!

Lágyítsd meg ezeknek az embereknek a szívét a mai napon,

és nyisd fel a szemüket,

hogy meglássák a szépséget a világban!

Bölények!

Bölények! Ott!

Nézzétek! Bölények!

Induljunk Nagypapa!

Öreg vagyok én már ehhez kisunokám.

Pihenni szeretnék.

Itt a hegyen.

Te csak menj!

Mire vársz?

Indulj!

Mondja maga mire vár?

Induljanak!

Induljanak már! Mire várnak? Nem érti?

Sanders, figyelmeztetem, ennek következményei lesznek!

Ki vannak rúgva, mindenki ki van rúgva! A francba!

Kevin! Jöjjön már, áááh!

Nem mi szőttük az élet szövetét, csupán egy szál vagyunk benne. /Seattle főnök/