Original subtitles

Mindenek előtt talán az a helyes, ha először

az együttérzésünket és a fájdalmunkat fejezzük ki

a németországi terrorcserekmény áldozatainak családjai felé, és általában

a német népnek, velük vagyunk ebben a sajnos

most már mehet rendszerűen szinte minden karácsonykor megtörténő

következő terrortámadásban.

Talán úgy illendő, hogy egy-két napot várjunk

a politikai következtetések levonásával, hiszen ilyenkor még az

együttérzés uralkodik az érzéseinken, ez helyes is.

Annyit azon mindenképpen szeretnék mondani, hogy ezek a

jelenségek csak azóta léteznek Európában, mióta migrációs válság

lett.

Tehát az nem kétséges, hogy van összefüggés a

Nyugat-Európában megváltozott világ, az oda beáramló migráció,

különösen az illegális migráció és a terrorcserekmények között.

Én látom, hogy még mindig vannak, akik ezeket

az összefüggéseket tagadni próbálják, de az az egyszerű

tény mindenképpen tiszteletet követel, hogy kimondjuk, hogy korábban

ilyesmi nem volt, most megvan.

És azért Magyarország azt a tanulságot tudja ebből

levonni, hogy következetesen ki kell tartani amellett, hogy

nem szabad megengedni Magyarország átalakulását egy olyan világgá,

amelyben ilyesmi megtörténhet.

De mindenek előtt is a németekkel vagyunk.

Ezek után mondanék néhány szót az amerikai elnökhalasztás

után előállt európai helyzetről, illetve a nyugati világnak

az új helyzetéről.

Itt rögtön adódik az első kérdés, hogy van

-e új helyzet, van-e új realitás.

Jelentem, Brüsszelből jövök, ott úgy tudják, hogy nincs.

Amit én tapasztaltam az európai tanácsülésén, az az

volt, hogy minden ugyanúgy folytatódik, mint eddig.

Semmifajta új realitásról, új helyzetről, egyelőre az európai

elit – fogalmazunk így – az nem vesz

tudomást.

Ami jogilag talán érzhető, mert az új amerikai

elnök majd január 20-án lép hivatalba, de

mindannyian tudjuk, hogy ha csak a töredékét is

megvalósítja annak, amit vállalt, akkor a világ hatalmas

változások előtt áll.

Ha komolyan vesszük – és javaslom, hogy tegyük

ezt – azokat az üzeneteket, amiket tegnap meg

tegnap előtt például már személyes üzenetként eljutott Európába,

hogyha nem javítunk saját szándékunkon vagy akaratunkból kiindulva

az amerikai-európai kereskedelem Európa számára előnyös, Amerika

számára hátrányos arányain, akkor jönnek a tarifoldv, ahogy

egy lendületes amerikai elnök mondja, vagyis ha magyarra

fordítom, ahogy a csövön kifér.

Tarifák, ahogy a csövön kifér.

És ez csak egyetlen momentum, amit most felidézek.

Érdemes lenne Európának rájönnie arra, hogy egy új

realitásban fogunk élni hamarosan.

Teljesen megváltozott a nyugati világon belüli erőviszony, új

dolgok fognak történni, olyasmik, amikről korábban még nem

is álmodtunk, legfeljebb mi magyarok álmodtunk.

Teljesen más lesz a nyugati világhozzállása a migrációhoz,

a családvédelemhez és a hagyományos értékekhez, gendernek problémának

nevezünk.

Teljesen más lesz a hozzáállás a gazdasági kapcsolatokhoz,

teljesen más lesz a viszony a háborúhoz és

az abból következő szankciókhoz is.

Nagyon nagy változás előtt állunk, áttérünk, mi ezt

úgy fogalmazzuk, hogy át fogunk térni a háborús

időkről a péke korszakába.

Magyarország ennek örül, mindig is ezt szerettük volna.

Mi úgy gondoljuk, hogy a háborús korszakokon Magyarország

sohasem nyerhet, ennek különböző földrajzi, politikai, gazdasági, katonai

akadályai vannak.

Magyarország a békét tudja megnyerni, sokkal könnyebben tudja

megnyerni a békét, mint a háborút.

Ezért is volt, hogy az orosz-ukrán háborúban

mi minden humanitárius segítséget megadtunk az ukránoknak, de

nem szállítottunk soha fegyvert, nem is fogunk fegyvert

szállítani, és pénzt sem adunk fegyverekre.

Tájékoztatom önöket, hogy a háború miatt be kellett

jönnie Magyarországra mindegy másfél millió ukránmenekültnek, mert szegények

hova is mentek volna, ha nem Kárpátaján keresztül

Magyarországra.

Nagy részük tovább ment, a legfrissebb adatok szerint

ma 80 ezeren tartózkodnak közülük Magyarországon.

Segítettük Ukrajnát energiánlátásban, orvosok kiképzésében és általában az

életmentésében, és tettünk folyamatosan béke ajánlatokat és javaslatokat.

Most is van egy karácsonyi tűzszünetre, és tömeges

fogócserél vonatkozó magyar javaslat az asztalon.

Azonban a háborúnak nem csak ez a borzalmas,

gyötrelmes embervesztességet okozó következménye van, hanem vannak gazdasági

következménye is.

A háború háborús gazdaságot is jelent.

Most azonban a mi értelmezésünk szerint ezt lezárhatjuk,

és eljöhet egy újabb korszak, véget érhet a

háború, kezdődhet a béke.

Ha véget ér a háború, akkor megszűnhetnek az

európai gazdaságot gyötrő szankciók.

Magyarország álláspontja az, hogy a szankciókat minél hamarabb

és minél szélesebb körben, ha lehet, teljesen fel

kell számolni.

Ha ez sikerül, akkor megszűnik az inflációs korszak

is, és elindulhat végre egy gazdasági fellendülés, és

visszatérhet a jólét egész Európában.

Mi ezt a szempontot és ezt a változást

képviseljük ma az európai vitákban, és mint említettem,

komoly falba ütközünk, mert egy-két országot leszámítva,

rajtunk kívül egy-két országot leszámítva, és a

nagyok mind a másik oldalon vannak, ez a

gondolat még nem érlelődött meg.

Sőt, hogy az Európai Parlamentben történt az a

rendkívül káros dolog, hogy a parlament többségét adó

pártok kötöttek egymással egy megállapodást, egy paktumot.

Talán éppen Weber elnök úr hozta ezt tető

alá, hiszen a legnagyobb pártot mégiscsak az Európai

Néppárt jelenti az Európai Parlamentben.

És leírták, hogy a feladat az, hogy minden

úgy folytatódjon, ahogy eddig ment.

Sőt, még úgyabbul, mert az is szereplő a

javaslatok között, hogy vegyék rá az összes tagállamot,

hogy öt éven át mindenki fizesse be a

nemzeti ösztermékének 0,25 százalékát Ukrajna támogatására.

Ez az Európai Parlamenti Nagy Többségi Paktum.

Ez azt irányozza elő, hogy Magyarország fizesse be

minden évben 200 milliárd forintot.

Ez nagyon sok pénz, hogy értsék, hogy mennyi

ez félhavi nyugdíj Magyarország esetében.

Holott szerintünk már régen nem erről kell beszélni,

hogy mennyi pénzt tegyünk a háborúba, hanem hogy

ezt hogyan zárjuk le, és hogyan nyerjük meg

a békét, mennyi pénzt tegyünk a békébe.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, meggyőződésem, hogy az amerikai

választási eredmény összhangban van azzal a változással, ami

a mi közleműködésünkkel is elkezdődött az európai politikában,

és a patrioták képviselő csoportjának megalakulásával egy új

lendületet kapott az Európai Parlamentben.

Így előállt az a helyzet, hogy van Brüsszel,

és annak van ellenzéke.

Korábban nem így nézett ki az európai politika.

Most, hogy ez a három párt megkötötte a

megállapodást, és a patriotákat bennünket, lényegében minden a

parlamenti matematika szerint bennünket megillető pozícióból kiszorítottak,

tehát teljesen kiszorítottak, teljes ellenzéki pozícióba nyomtak.

Így előállt Brüsszelnek az ellenzéke.

Van egy liberális brüsszeli elit, és annak van

egy ellenzéke.

Ami abból is látszik egyébként, hogy Magyarországot, mert

nem akar olyasmiket, mint ami Magdeburgban történt, napi

1 millió euróra büntetik a határok őrzéséért, azért

mert nem engedünk be migránsokat Magyarország területére.

Így néz ki az európai helyzet, amiben vagyunk,

és amiben úszni fogunk a következő év elején.

Én minden indulatot mellőzve, és minden érzelmet a

lehető legkisebb lángra tekerve, akarom azt mondani, hogy

Magyarország a magyar oké.

Tehát én nem akarok vendégmunkás országot látni a

hazámból, mint hogy migráns országot sem akarok látni.

És ezért nem engedjük be a migránsokat a

vendégmunkást, meg annyit, amire szükségünk van.

És nem csak azért, mert Magyarország a magyar

oké, és nem szeretnék úgy járni, mint néhány

más ország polgára, hogy nem figyel oda, tíz

év után meg azt fesz észre, utazik a

metrón, aztán ismeretlen féle emberek vannak körülötte, hazamegy

és azt látja, hogy mások élnek ott, mint

korábban is.

Fölteszi a kérdést, ugyan, ez kiengedte meg, és

ez csak úgy megtörtént, mert a nyugat-európai

élet ma erről szól.