Original subtitles

Jézusom, adj erőt...

National Treasure 4/1. rész

- Mr. Finchley. - Idő van?

Na gyerünk.

...főleg azért köszönöm, mert nem a közönség szavazatán múlott.

Egy kis szobában voltam, pár szakértővel, akik pontosan tudták,

hogy miről beszélnek. Ezért különleges dolog ez.

Szóval, köszönöm, nagyon köszönöm!

- Szép volt! - Köszönöm! Igazán örülök. Nagy rajongója vagyok.

- Ígéretes a fickó? - Nagyon! - Hölgyeim és uraim, most pedig...

- Nem az a nőcsábász fajta? - Nem. Azt hiszem, nős.

...a színpadra szólítanám az utolsó díj átadóját.

Azt, akit mindenki csak úgy ismer: Bull's-eye Bill.

Ő pedig nem más természetesen, mint a férfi, a legenda...

- Basszus, basszus, basszus... - Paul Finchley!

Nem kell, tényleg. Semmi szükség rá.

Ez az életműdíj ugyanis nem az enyém.

Csupán átadom.

Tekintsenek egyfajta Keresztelő János- nak, aki Jézus előtt tapossa az utat.

Elnézést, ha isten- káromlásnak tűnt,

de hallották volna, akkor mit mondtam, amikor megtudtam, hogy ki kapja...

Mit is mondhatnék erről az emberről?

Akivel egyébként életem nagy részét eltöltöttem.

Arról az emberről, akit mindenki csak úgy ismer, hogy... hogy...

"Karl"!

Köszönöm, köszönöm!

Még ne, haver! Még ne!

A The Guardian úgy jellemezte őt: "David Jason természetes örököse",

David Jason szerint viszont: "Az ember, aki mindent elvállal, amit én nem."

Az utóbbi években pedig a színészet is felkerült tehetségei palettájára,

és nem is akármilyen színészet,

nem az a bohóckodás, amit tőlünk már megszokhattak, nem.

És persze ott a The Times hatalmas elismerése

a III. Richárdban nyújtott eposzi alakításáért is.

Azt is süsd el, hogy az én hátsóm jobban bejött nekik!

Azt a díjat, amiről kijelenthetem, hölgyeim és uraim,

hogy halvány fogalma sincs, hogy ő kap majd...

- Szóval, az a... - Pusztítóan jóképű! - ...pusztítóan jóképű!

- Nagyon kedves, csodálatos, nagylelkű... - Aki a...

Nyomd a bulit, haver! Figyelnek az emberek.

Az ezek szerint kedves és nagylelkű...

Akinek olyan a segge, hogy a diót is kettétöri.

És olyan a segge, hogy a diót is kettétöri. Mi van?!

A seggével még a kókuszt is széttöri.

Hölgyeim és uraim!

Az egyetlen ember, aki annyira hiú, hogy elfoglalja a saját színpadát is...

Az idei év életműdíjasa tehát, akit én most

bejelentek, és akit önök nagy szere- tettel fogadnak, az első és egyetlen,

Sir Karl Jenkins.

- Ez jól sikerült. - Emlékezetesre. Még hogy kókusz?

Jól nézel ki.

Mostanában fellépések előtt mindig bekapok egy Viagrát,

meg teszek valami színt is a képemre,

ja és a kurvára szűk nadrág. Ez az én titkom.

Sosem tudni, mikor viccelsz.

Az a baj, hogy a közönség sem! Fáradtnak tűnsz.

Marie nem jött el ma este?

Végül is nem én kaptam azt a díjat, nem igaz?

Kéred? Tessék.

Ez a tiéd!

Igen, de kettőnk munkája.

Mindig is szerettél nagylelkű lenni, igaz?

Csövelnem kéne. Kaphatok pisiszünetet?

- Az a gond, hogy ön az utolsó díjazott. De utána... - Képes visszatartani.

Az ő korában már kivételes hólyag- kontrollal rendelkezik az ember.

- Önt nem is tartóztatnám, Paul... - Nem? Én már nem is kellek?

Azt hiszem, már minden poént ellőtt nekik, nemde?

Nos, ha így állunk, akkor megyek én csurgatni, szegény Karl pedig itt marad.

Karl, most őszintén, tényleg megérdemelted.

Baromság. Az egész baromság.

Imádtam a beszédjét!

Gondoltam, jól esik Karlnak, ha a nagy röhejeket ő kapja.

Amúgy nagy rajongója.

Hasonlóképp. A műsorain nőttem fel.

Ó, az nagyon rég volt már!

Az ismétlések időszakában már semmi sem olyan távoli.

- Én is pont arra gondolok. - Simon!

Nem ismerek rád. Tüzes babákra csorgatod a nyáladat?

- Azzal a Greg Davies-szel jár! - Kizárt...

És a "babák" szót kábé már 450 éve nem használják. Jön egy táncra?

"Öné vagyok."

Paul!

Remek beszéd, barátom! És micsoda nagyszerű este. Simon!

Tom udvariatlansága, hogy be sem mutat, és a menedzserem is egy határ szar,

szóval nekem kell bemutatkoznom, Paul Finchley vagyok.

Uram, ön egy legenda, ebben a teremben senkinek nem kell bemutatkoznia.

- Még sokra viszi. - Megtörtént. Épp most nevezték ki a "Data" igazgatójának.

Bassza meg. Egyre csak fiatalítanak és fiatalítanak. Gratulálok, fiam... uram!

Picsába. Ha ön "uramnak" szólított, akkor tőlem az "őméltósága" dukál.

Szépen csinálta, "Televízió Őméltósága". Már tuti, hogy... maga az új fönököm?

Megtenné? Megtenné nekünk? Gyerünk! Legyen jó fej!

"Savanyú a tej? Nem meglepő.

A tehenek megint rossz kedvükben voltak."

- Na ugye! Ez jó, zseniális. - Hát köszönöm szépen.

Már mondtam, de mondom még egyszer. Jól áll a fekete nyakkendő.

Én pedig, ha mondhatom, Dan, senki sem tolt még így kukát.

Szia, nyuszus. Ágyba dugtad őket?

Billyt alig bírtam leimádkozni arról a nyavalyás gépről, de igen!

Alan Carr csak úgy brillírozott. Micsoda imádnivaló ember.

Szerintem mindig is te kellettél volna abba a műsorba.

Tudom, drágám. Már mondtad.

De nem biztos... nem biztos, hogy olyannak akarnak látni, nem gondolod?

Mert mikortól válik a komédia viccesből csöpögőssé?

Ott van Spike. Spike-kal is megcsinálták.

- Spike-ot is csöpögőssé tették. - És milyen szar lett...

Te, rossz kislány!

- Más, említésre méltó beszélgetés? - Senkivel. Nuku.

Az ilyen hepajok után mindig elgondolkodok, tudod?

Mert azt hiszem, folyton sikerül magamból totál idiótát csinálni.

- Azért az a taps nem semmi volt. - Igen...

Bár az semmit nem jelent. Mint a Sztálint tapsolók, nem?

Ott sem akarta senki elsőként abbahagyni az "Öreg Torony" éltetését.

- Amúgy, Karlé nagyobb volt. - Ó... ezt ne!

Egyszerűen nem megy ki a fejemből, hogy mekkora barmot csináltam magamból.

Én pedig azt gondolom, hogy odabent még mindig az a whisky rosszalkodik.

Hozok neked egy banánt, aztán elmegyünk lefeküdni, rendben?

Paul Finchley adta át Karl Jenkinsnek a 2016-os életműdíjat

Rossz cicus.

Tudod, hogy nem szereti, ha itt tanyázol.

- Jó reggelt, kaksi-maksik! - Láttunk a tévében!

Ne! És mit szóltatok?

- Vicces voltál! - Rajta jobban nevettek.

A nagyi szétröhögte magát.

Igen?

Jó reggelt, Billy.

Ma ráérsz?

Kidobom őket az apjuknál, aztán az Anapolisszal ebédelek.

Talán segítenek az alapítványnak.

- Vigyázz, görög, falóval döcög! - Ezt mindig elmondod! De ők amerikaiak.

Mindig is tudtam, hogy a reggelek a neked valók.

- Mondtam már neked? - Majd minden nap.

Győztél legalább?

- Ez nem a győzelemről szól. - Hanem a részvételről, igaz?

Nos, mi a terv mára? Reggeli kocogás? Ebéd a városban?

Aerobik edzés?

Óriási tudományos kísérlet?

Vagy simán csak őgyelegtek itt egész nap, nem csinálva semmit...

Megint.

Megyek!

- Mrs. Finchley? - Igen?

Palmer bűnügyi felügyelő, ő pedig Georgeson rendőr őrmester.

- Szeretnénk pár szót váltani a férjével. - Pár szót miről?

Bejelentés érkezett ön ellen nemi erőszak ügyében.

- Itt a házkutatási engedély. - Ez valami vicc?

Nagypapa?

Semmi baj, haver. Minden rendben, fiam.

Hívd Simont.

Tehát... mi ez az egész?

Nem tudtuk, hogy az unokája is a házban tartózkodik.

A felesége tud gondoskodni egyéb felügyeleti lehetőségről?

Szeretnénk megkönnyíteni önnek, amennyire csak lehet.

Elnézést, de mivel vádolnak engem?

Kösse be magát, ha lehet.

Paul! Helló, Jerome.

Simon küldött. Mondanom sem kell, mekkora megtiszteltetés önnel dolgozni.

- Imádom a munkásságát. - Szerinte maga a legjobb.

Amit remélek, hogy majd én is tanúsíthatok.

Mint Jimmy Savile. Szerintük én is egy kibaszott Jimmy Savile vagyok.

- Oké, szóval rátérve a... - Akit senki sem kedvelt,

ezért mindig tisztes távolban tartották a partiktól, ő viszont menni akart.

Én voltam, aki azt mondta: "Bassza meg, nem és kész!"

Mindenki tudta, hogy gázos,

mindenki, mégis az én házam előtt jelennek meg a zsaruk,

miközben odabent az unokám.

Nincs sok időnk, szóval ezt megspórol- hatja, és figyeljen most rám, ha tud.

Nem tudjuk, hogy mit tudnak vagy vélnek tudni,

de annyit mondok, hogy tőlünk semmiféle nyomot nem szagolnak ki.

- Ezért csak annyit mondjon, amennyit muszáj. - Nyom?

Én nem csináltam semmit.

Nagy rajongója egyébként.

Minden karácsonykor, már csak úgy hagyományból is,

végignézem a Crooked Peaks mind a 36 részét.

- Köszönöm. - Elképesztő vicces.

- Nehéz volt dadogni? - Nem ezért jártam drámaszakra.

- Most pedig saját vetélkedője van. - Igen! Nálunk úgy hívják, kvíz.

Oké, akkor kezdjük az elején.

Teljes nevét kérem.

Paul Thomas Finchley.

Született?

1950. február 9-e.

- És egy gyermeke van. - Igen, egy lányom, Danielle... Dee.

- És neki is vannak. - Igen. Billy 14, Francis pedig tíz.

- Akik az apjukkal élnek. - Igen.

És miért?

Deenek mostanában nem könnyű.

- Egy függőségkezelő központban él. - Átmeneti otthonban.

- A szülei pedig elhunytak? - Igen.

- Cillian és Molly Finchley. - Pontosan.

- Ön pedig ír? - Igen, ott születtem, bár itt nőttem fel... vagyis, Skóciában.

Olvastam önről néhány cikket,

melyekben azzal magyarázza az önéletrajza hiányát,

hogy "ami a szekrényben van, maradjon is a szekrényben".

Az apját értette ez alatt?

- Nem, nem... - Nincs komment.

A szexuális abúzusra gondolt?

- Nincs komment. - Ez fölösleges, a zavarosban halászás nem vezet sehová.

- Szóval ön már 41 éve házas, igaz ez? - Igen. - Tekintélyes idő.

- És végig boldogságban? - De mennyire.

Meséljen nekem Marie-ról.

Nos, ő...

kedves...

nagylelkű,

és vicces,

és vallásos.

És azt hiszem, a legjobb ember, akit ismerek.

Hogy ez mennyire megtöri őt, azt maga el sem tudja képzelni.

Sikerült Marie-hoz hű maradnia?

Nincs komment.

Szexuálisan átlagos aktívitású férfiként írná le önmagát,

- vagy átlagosnál nagyobb étvágyúként? - Ismernie kellene az átlagos fogalmát?

Én sem tudom egyáltalán, hogy mi az átlagos.

Azt gondolom, hogy a kérdésére válaszoljon ő, vagyis Mr. Finchley.

Olyan férfiként jellemezném önmagam,

akinek átlagos a szexuális étvágya.

Vannak olyan szexuális praktikák,

melyek alkalmazását ön szerint az emberek többsége szokatlannak gondolná?

Nincs komment.

Oké, szóval van egy állítás Rebecca Thornton részéről.

Mond önnek ez a név valamit?

Nincs komment.

Rebecca Thornton azt állítja, hogy ön 1993. december 8-án

megerőszakolta őt a "Japes" forgatásán, Bedfordban.

- Emlékszik arról az éjszakáról bármilyen részletre? - Nem.

Ismerős önnek ez az arc?

Sajnálom, de nem. Valakivel összetéveszthetett.

Nagyszerű!

Ezzel a kikérdezésnek vége.

- Mehet az óvadék, igaz? - Tudja, én tényleg nem ismerem őt.

- Paul, nem kell mást mondania. - A kihallgatás befejezve 11.43-kor.

7 óra 48-kor tartóztatták le. Az összesen 3 óra 55 perc.

Jó ötlet volna hátul távozni.

Manapság mindenki paparazzi, akinek okostelefonja van.

Nem takarítottak fel maguk után.

Megpróbálták, de nem végeztek valami jó munkát.

Azt hittem, te már... tudod, az ebéd...

Elvitték a számítógépemet, ahogy a tiédet is.

Valójában nagyon sok mindent elvittek.

És mutattak dolgokat.

Nem kellett volna, de ők megtették.

Legalább egy teát igyunk.

- Még jól is jöhet. Csinálhatnánk egy tavaszi nagytakarítást. - Marie!

Pornó a telefonodon! Ki néz pornót a telefonján?

A laptopodon nem tudod elég gyorsan letölteni?

- Marie... - A kérdések, amiket feltettek...

Rólad, rólunk, és hogy miket csinálunk a hálóban. Arról, amit rólad képzelnek!

Marie, hallgass meg. Én nem csináltam meg azt.

Áruld el nekem. Van még olyasmi, amit megtalálhatnak még?

Nem találnak semmit.

Ez csak egy elkeseredett nő, aki... kétségbeesett.

Nem!

Te oda nem mész fel.

- Pihennem kell egy kicsit. - Ott a szófa!

Volt idő, amikor úgy jöttél haza, hogy bűzlöttél valami kis nőtől,

és én elfogadtam...

Nos, azoknak az időknek mostantól...

végük!

- Megértetted? - Kérlek, Marie!

Azt szeretném, hogy ne feküdj bele az ágyunkba...

ma semmiképp!

Jól vagy?

Sajnálom, ezt majd a "hülye kérdések szekrénybe" teszem.

Ne említsük többet.

A dolgozójában van.

Nem volt biztos, hogy eljövök.

Téged is kikérdeztek, igaz?

Valami jó kis fekete bige... nő!

Igen. Én is nála voltam.

Nos, te is ott voltál, amikor "az" állítólag történt?

Nyilván nem, de ezt ők nem tudhatták biztosra.

Nem avattak be mindenbe.

És nem hiszem, hogy te majd több információval szolgálnál.

Egy képet mutattak.

Nem feküdtem le vele. Nem is emlékszem rá.

Simon azt mondta, intézett neked ügyvédet.

Felvágós srác, de jó lehet, azt hiszem... remélem.

Elaludtam egy borzalmasan szar brit főzőműsor közben...

és pont a "Crooked Peaks" kellős közepén ébredtem.

Melyiknél?

Amelyikben megpróbálunk bejutni egy lányneveldébe.

- Jó volt? - Régi, de volt néhány szép pillanata.

Karl, én sajnálom.

Ebből te sem jössz ki jól. Keményen odacsap a jogdíjaknak.

Jogdíjak?

Szerinted nem szarom le most nagy ívben a jogdíjakat?

Nem biztos, hogy képes leszek rá.

Gyere ide...

Nem hiszem, hogy végig tudom csinálni.

Képes vagy rá!

Rövidesen véget ér.

Nem a hálóban vagyok, ha esetleg...

Nem... csak kellett volna pár tiszta ruha. Nem téged akartalak zavarni.

Ha bűnös lennék, azt mondanám, ártatlan vagyok.

Ha ártatlan, akkor pedig azt, hogy ártatlan.

- Nem tudok mit mondani. - Nincs is mit mondani.

Nem lesz két fillér, azt tudnod kell.

Nos... bármennyibe is kerül, kifizetjük, hogy kihozzunk,

- ugye? - Igen?

Tudom, hogy nem mindig bántam veled jól...

de tudnod kell, hogy én ezt nem követtem el.

Hiszek neked.

Igen?

Átbasztak! Még hogy okostelefonos paparazzik!

- Tudták. Kurvára tudták! - Micsodát? - Direkt mondta, hogy hátul távozzunk.

Ott volt egy másik ügy miatt a helyi sajtó.

Köcsögök!

Nézze, én próbáltam hívni. Mostantól legyen bekapcsolva a telefonja.

Aludtam!

- Szerettem volna a riporterek előtt ideérni. - Most már mindenki tudja.

Előbb vagy utóbb úgyis rájönnek,

de semmi para, szétbasszuk őket! Örülök a találkozásnak, Marie.

Miért? Miért csinálják ezt?

Horgásznak.

Bedobják a horgot, és azt nézik, valaki ráakad-e.

Tesztelik magát, Paul.

Engem... engem...

váratlanul ért, hogy ezen vádakra válaszoljak.

Annyit viszont elmondhatok,

hogy a rendőrséggel teljes mértékben együttműködök,

valamint, hogy ártatlan vagyok.

Nyilván az...

És szeretnék egy kis nyugalmat ezekben a nehéz időkben.

Tudom, hogy mindez irreális elvárás a részemről,

a családom viszont nem... és nem is szeretne

ennek a nyilvános világnak a részese lenni.

- Köszönöm, hogy türelmes volt. - Az óra már ketyeg.

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes,

az Úr van teveled,

áldott vagy te az asszonyok között,

és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.

Szűz Mária, Istennek szent Anyja,

imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Mintha más lenne a hajad.

- Azt nem hinném. - Én sem gondoltam komolyan.

Csak a megszokás. Az életem ugyanis nők között telt,

sokkal kifizetődőbb azt mondani, hogy valamit csináltál a hajaddal,

mivel úgyis folyton piszkáljátok. Nem mintha lenne vele bármi...

Egy, kettő, három, négy,

öt, hat.

Mi van veled?

A csekkeket megkapod?

Bankon keresztül jön, apa, szóval biztos, hogy megkapom.

- Azok a dolgok az újságban... - Miféle dolgok?

- Hogyhogy, nem tudod? - Persze, hogy tudom.

Csak kíváncsi voltam, szóba hozod-e vagy sem.

Azt gondoltad, még nem jártak itt?

- Csak annyit mondtál: "Nincs komment". - Igen, igen, tudom.

Igen, és tudom, hogy nem lesz könnyű neked.

Szóval, csak azért jöttem, hogy támogatásomról biztosítsalak.

Ez nagyon megható, apa. Köszönöm.

Billy és Francis nálunk tölti az ünnepet, tudsz róla?

Ja.

Szerintem csak azért jönnek, mert nálunk több a csoki, mint az apjuknál.

- Megengedted Francisnek a csokit? - Miért, nem kellett volna?

Mindig eszembe jut, hogyan néztél rám, amikor azt ettem.

Olyan vékony az a lány, mint egy fogpiszkáló,

nem árt neki némi hús azokon a csontokon.

- Érdekes, hogy ezt mondod. - Tényleg?

Az ideális nőalakkal kapcsolatos elképzeléseidnek ugyanis

sem én, sem anya nem felelünk meg. Hát nem érdekes?

Nézd!

Erre emlékszel?

Jézusom, ugye nem játszunk most "Ugye emlékszel, amikort..."?

Nem, ez Sheffield, 1991-ben.

Azon a Bill Forsyth filmen.

Te és anyád feljöttetek egész télre.

Még egy versenyt is nyertél odafönt.

Valami ifjú tehetség izét, és azt énekelted...

- Már nem emlékszem. - Tényleg? Nekem semmi sem rémlik.

- Akkor mit keresett itt? - Anya tette oda.

Azt mondta, szép idők voltak, én pedig elhittem.

Aranyos kis pisis voltál akkor, tudod?

Igen, emlékszek, hogy így hívtál.

Rengetegszer mondtad ezt.

Igen.

Anyád szerint egy pap látogat.

Nem csak úgy véletlenszerűen. Én hívtam ide.

Értem. Miért?

Szerettem volna megtudni, hogy leszophatom-e.

Nem, ez nem igaz.

Miért?

Van az a teóriám, hogy ő talán megmenthet a pokol bugyraitól.

- Volt az az álmom. Amiben te is szerepelsz. - Értem.

Még nem tudod, hogy örülj-e ennek vagy rettegj, igaz?

Neked az a fontos, hogy elmondd. Nekem pedig, hogy meghallgassam.

Hallgatóztál a terápián, lenyűgöző!

Egy tónál vagyunk, piknikezünk.

Melyik tónál?

Számít az?

Igen, szeretnék rájönni, hogy valamelyik azok közül-e, amelyiknél járhattunk.

Tudod, milyenek az emlékeid.

Nem hiszem, hogy megtörtént. Én voltam ott, te, Dave, meg a srácok.

Nem emlékszem, hogy valaha is közös családi tótúrán lettünk volna.

- Anya szervezte a pikniket. - Dave biztos nem.

- Furcsa, hogy ő is benne volt. - Nem az! Ez egy nagy piknik.

És azt hiszem, anya kenyeret sütött.

Mintha mindent bele akart volna adni, tudod?

Szendvicseket gyártott paradicsomos ke- nyérből és mindenki azokért cirkuszolt.

Érdekes, pont most vettünk egy új kenyérsütőt.

Kipróbált rajta néhány igazán furcsa kombinációt.

Egy, kettő, három,

négy, öt, hat.

Te a gyerekekkel elmentél a környéket felfedezni,

a többiek lazultak, a nap sütött, Dave pedig levette a pólóját.

Én azt mondtam, hogy ezt nem kéne anya előtt,

mire ő: "Úgysem érdekel, igaz, Marie?"

És kacsintott. Anya pedig nem szólt semmit.

Úgyhogy én is levetkőztem.

Felsőt és melltartót.

Dave pipa volt ugyan, de ő sem szólt semmit.

Aztán te visszajöttél a gyerekekkel

és én visszavettem a fölsőmet.

A melltartót viszont nem.

Nálad pedig ott volt az a kő, amit a pataknál találtál,

- és kurvára büszke voltál rá. - Milyen kő volt?

Valami egészen különleges.

Szinte tökéletesen fekete.

És mindenki azt csodálta.

Te pedig azt mondtad, hogy ez a leg- keményebb kő, amit valaha megfogtál.

Dave viszont kötözködött.

Azt mondta: "Minden kő kemény, Paul, hiszen kő."

Akkor te elkezdted ecsetelni, hogy vannak más lágy kövek is,

nem csak a mészkő.

Egy olyan nőnek, aki azt állítja, hogy nem emlékszik semmire,

ezek csodálatos emlékek, tudtad ezt?

És amikor a vita egyre jobban és jobban kezdett eldurvulni,

és hogy bebizonyítsd a kő keménységét,

jól fejbe vágtad vele.

Ő pedig a földre zuhant...

...véresen.

És te csak bámultad.

Aztán rám néztél, majd a melleimre.

Rajtam pedig...

nem volt fent a melltartóm.

Éreztem, hogy merevek a bimbóim, és te megszólaltál:

"Jobb... ha még egyszer lecsapom, különben jelenteni fogja, igaz?"

Akkor azt mondtad anyának, vigye el onnan a gyereket, de ők maradni akartak.

És Dave-et megütötted még hatszor vagy hétszer.

Aztán megálltál és azt mondtad:

"Ami itt történt, azt soha nem tudhatja meg senki."

Mi pedig mindannyian némaságot fogadtunk.

- Szerinted ezek mit jelentek? - Beszéltél erről az orvosodnak?

Nem. Csak a papnak.

- És mit válaszolt rá a pap? - Hogy akkor most leszophatom.

- Jaj, Danielle! - Mi az?

"Ez most viccel? Nem veszélyes, hogy sosem tudják meg,

vajon tényleg leszopta-e egy pap farkát?"

Azt mondta, szerinte nem kellene veled találkoznom.

És még azt is, hogyha legközelebb idejössz, ne engedjelek be.

Én sosem ártanék neked...

Sem Dave...

...vagy bárki a családból.

Tudod... tudod ezt.

Ugye felfogtad, hogy engem készülnek a pokol bugyraiba rángatni?

Nem mindannyiunkat?

Nincs benned egy szikrányi együttérzés sem?

Azt hittem, azért jöttél, hogy támogass,

nem az együttérzésemért. Csak téged idéztelek.

Nos, bármiért is jöttem ide, úgy tűnik, hogy hiba volt.

Ja.

Igen, valószínűleg az.

Akkor megyek.

Én miattad aggódtam.

Én viszont mindenért.

- Bármit is mondjanak... - Még mindig nem mondtad ki, hogy az egész baromság.

A picsába is, persze hogy az!

Nem tudom, hogy mit akarsz tőlem hallani.

De annyit hadd mondjak neked, hogy nagy részem ezt súgja.

- Oké...? - Oké.

Szia, én vagyok.

Igen.

Nos, akár hiszed, akár nem, de egy telefonfülkéből beszélek.

Bízhatok benned?

Egész éjszakára.

Tudod, amit a gyönyörű nőkben a legjobban irigylek,

az a hát vonaluk.

A tragikus pedig az, amikor ez a görbület egy gyönyörű nőből eltűnik.

Nem is eltűnik, inkább... elhalványul.

Marie keményen küzdött.

Csodálatos nő volt.

Egy csodálatosan szép nő.

Persze az is tragikus, hogy mi férfiak sosem voltunk szépek.

Viszont így nincs is minek elhalványulnia.

Vagyis tudom, hogy vannak jóképű férfiak, na de gyönyörűek...

Nem azt mondom, hogy én...

Mindig úgy tekintettem magamra, hogy inkább vicces a kinézetem.

Disztingvált.

Disztingvált a kinézeted.

Tudod, kereshetnél rajtam pénzt. Most, hogy engem...

- Csinálhatnál belőlem pénzt. - Nem fogok.

Miért nem?

- Mert nem akarok felhajtást. - Ez tetszik.

Nem játszod el, hogy bármennyire is vonzódnál.

Az ilyet szeretem.

Érzek némi vonzalmat irántad, de nem azért.

Megtette?

Megcsinálta?!

Nem.

- Sajnálom, teljesen kiment a... Azt hittem, lemondtuk. - Nem! - Nem?

Nem.

Bakker, sajnálom!

- Ó, helló, Karl! - Szóval engem meggyanúsítanak, mégis ő van műsoron?

Szóval, először is, szeretném, ha tudná, hogy az egészből semmi nem igaz...

Első gondolatunk az volt, Paul, hogy lássuk, minden rendben van-e.

Kutya bajom, viszont szeretném, ha nem foglalkozna...

kérem, hogy ne foglalkozzon azokkal a szarságokkal,

melyeket az újságokban írnak rólam.

Csupán a helyi fakabát próbálja zörgetni a kardját.

Igen, részemről is csak valamiféle háttérzaj.

Amire én... nos, nem vagyok hallgatóság.

- Szóval biztosítjuk, hogy... - Simon, Simon...

Nézze, tudom, hogy a közönség szemében kissé másképpen fest majd,

de... megoldhatnám úgy is, ahogy Deayton vagy Ross.

Tudja... csak flegmán, elviccelve az egészet.

Nem tudom még, hogyan lehetne viccesre megcsinálni,

de majd kieszelünk valamit az írókkal.

Végtére is, addig ártatlannak minősülsz, amíg nem bizonyítják a bűnösségedet.

Igen, ezzel az utolsó kijelentésével egyet is értenénk,

de a gond az... - Ha közbevág- hatok, Tom. - Természetesen.

Ez nem olyan, mint Angus Deayton vagy Jonathan Ross esete.

Deayton kokainozott, meg prostikhoz járt, Ross pedig...

Rosszat szólt.

Valamivel kisebb hibát vétettek. Hibát, amit elismertek.

És mindkét esetben késő éjszakai kabaréról beszélünk,

nem egy Smuggle-ről, ami egy kora esti kvízműsor,

és néha vicces ugyan, de egész más közönséghez szól.

Már értem, miért magát vette fel. Van gógyija.

- Szóval a shownak kampec? - Igazából már gondolkodunk a helyettesítésén.

Olyasvalakin, aki a Smuggle-t átvehetné, amíg ön távol van.

Értem. Okos. És ki lenne az?

- Megkerestünk pár embert. - Nem mondja el?

Amíg nem kaptunk visszajelzést.

Csak a show élje túl addig.

Igen.

Tudják, nagyon jó csapat alkotja a Smuggle-t.

Nekik is védelem jár.

Csak egy helyettes, aki a vissza- tértéig melegen tartja a székét.

Jól van.

Helló, Marie!

Meggyőződtem róla, hogy végeztél magaddal!

Ha nem hívtalak fel vagy ezerszer...

A firkászok két percenként hívogattak, teljesen lemerültem.

Bementem egy üzletbe feltölteni, de rám találtak.

Neked... eszedbe sem jutott, hogy elmondd, merre jársz?

Azt gondoltam, lehallgatják a vonalunkat.

- Csak el akartam tűnni. - Hol... voltál?

Nagyon pipa voltam... és mogorva.

- És arra gondoltam, elmegyek a... - Hol voltál?

- Meglátogattam Deet. - Igen.

Tudom, hogy voltál Deenél.

És utána?

Aztán bementem a csatornához, hogy megbeszéljük a...

Te bementél ahhoz a kibaszott Channel 4-hez?

Előtte valaki mással töltöttem az éjszakát.

Sajnálom.

Melyik részét?

Amúgy keresett Jerome.

Az irodába kéretett mindkettőnket.

- Le kéne zuhanyoznom. - Sürgetően hangzott, úgyhogy...

Essünk rajta túl, jó?

A TV SZTÁR SZEXBOTRÁNYA

EGYÜTT... DE MERRE TOVÁBB?

JENKINS ÉS FINCHLEY A GÁLAEST HÁZIGAZDÁI

A "JAPES" MINDEN VÍGJÁTÉK-DÍJAT BESÖPÖRT

A KABARÉK KEDVENCE A "PANTO"-BAN SZEREPEL

A "PEAKS" ÉLŐBEN BRIGHTON SZÍNPADÁN

VÉGE A "CROOKED PEAKS"-NEK?

A TÉVÉS DUÓ HOSSZÚ MUNKÁSSÁGÁNAK ELISMERÉSE

Paul, Marie, ő itt Gerry. Egy korábbi nyomozó.

- Velünk fog dolgozni. - Valóban? - Mindig jó egy ex-zsaru a ház körül.

Nos... "hasznos holmi", én inkább ezt mondanám.

- Jó a fickó. - Remek! - El kell mondanom, hogy nem igazán helyeslem,

- amit a fotókkal műveltek. Szükségtelen volt. - Viszont működött.

Oké, most muszáj lesz őszintén beszélnünk egymással.

Marie, nem akar kimenni addig, később pedig szólítanánk?

- Inkább nem. - Paul?

Vajmi kevés dolga van a férjemnek, amiről én ne tudnék.

- Nem csinálta túl diszkréten. - Rendben.

A házkutatást megoldjuk, a számítógépe pedig még a laborban van,

viszont a pornóról már tudnak, amit a telefonján nézegetett.

Főbenjáró! De semmi extra, láttam már rosszabbat is.

De örültem volna, ha szól,

és jóval kevesebb bizonyítékot találnak az újabb hűtlenségére,

- és akkor tényleg semmi extra. - Egy ideig csesztetik majd. Ön híres.

Viszont szólok, hogy az esküdtek nem szeretik az ilyesmit.

Különösen akkor, ha önmagára családos emberként hivatkozik.

Két dolog trükkös lehet.

Az első: a fotók utóélete.

Mostanáig hét nő jelentkezett.

- Hét?! - Ez egy szokásos szám. Különösebben nem kell aggódni.

- Lehetnek... - Én nem vagyok... - ...hírnév hajhászók, pénz pumpolók,

olyanok, akik meggyőzték magukat, hogy megtörtént, vagy megtörténhetett.

Az egyetlen, aki miatt aggódnunk kell, ez a lány itt.

- Christina Farnborough. - A bébiszitterünk?!

- A vád szexuális zaklatás, nem erőszak. - Ez nonszensz!

Több alkalommal is. Néhányszor egy autóban.

Az egyik támadás szerinte az otthonukban történt.

Miközben a lányuk az emeleten volt.

- Christina 15 volt. - Azt mondják majd, pedofil vagy! - Csak egy lány. Lószar!

Szóltak, hogy ismét vigyük be önt, mi pedig beleegyeztünk.

Szóval egy óránk maradt, és abban az egy órában szeretnénk mindent megtudni.

Megértette?

Nagyon, nagyon sokáig nem tudjuk meg, mijük van ellenünk.

- És addigra eléjük kell kerülnünk. - Szóval, kezdjük az elejétől, rendben?

Azt gondolják, én is egy kibaszott Jimmy Saville vagyok.

fordította: balibacsika