Original subtitles

VASLÉPCSŐ

Jó reggelt, M. Durieux!

Jó reggelt, Mme. Lomel! Furcsa időnk van, nem?

Bizony. Azt hiszem, kész a rendelése.

- M. Charles? - Tessék, tessék!

Ugye, kész van M. Durieux rendelése?

Azonnal hozom.

- Addig rendezném a számlát. - Nem.

Nem készítettem el. Majd elküldöm. Ráér.

- Már jön is a rendelése. - Nagyon kedves! - Ugyan!

Ha a jó vevőkért nem teszünk meg ennyit, akkor senkiért.

Ne fáradjon! Charles kiviszi a dobozokat a kocsijáig.

Parancsoljon! Nyitom az ajtót. Köszönöm!

- Viszontlátásra! - Köszönöm!

A bogarak élete

- Etienne? Felébredtél? - Igen. Jobban érzem magam.

- Biztos? - Igen, igen.

Maradj ágyban, ha gondolod. Olvass egy könyvet!

Azt csinálom. Újrakezdtem a "Bovaryné"-t.

Ha fáradt vagy, aludj még!

- Jó reggelt, M. Lory! - Jó reggelt, asszonyom!

- Jól van? - Remekül, köszönöm.

M. Lory, jöjjön velem, kérem!

- Kártyát rendelt, ugye? - Igen.

Készen van. Ha kívánja megnézni, hogy megfelel-e...

Becsomagoljam?

1963. február 21. csütörtök

Roham 14h 25-kor.

Azonnal lefeküdtem.

Időtartam: 30 perc.

Elalvás 14h 55-kor.

Ébredés 15h 50-kor. Sokat izzadtam.

Ebéd: bárányborda, krumplipüré.

- Csak ennyit evett? - Egy narancsot desszertnek.

- Ki főz önöknél? - Rose, a cselédünk.

- A nejem a boltot vezeti. - Ő is ugyanazt ette?

Nem, pürét nem. Nem szereti a krumplit.

Ön is a boltban dolgozik?

Ügynök vagyok. Nyomdai és papíráruk.

A feleségem az apjától örökölte a boltot. Én szerzek vevőket.

- Egész nap úton van? - Igen.

Mindig otthon ebédel?

Legtöbbször igen. Kivéve, ha messzebbre megyek.

- És olyankor? - Keresek egy kis éttermet.

Jól van. Megvizsgálom.

Vegye le a zakót, mellényt, nyakkendőt!

Úgy egy hónapja kezdte felírni, miket evett?

Igen, január 15. körül.

Előtte is voltak már rosszullétei?

Igen. December 1-jén, nagyon jól emlékszem rá.

Felírta a naptárba vagy a határidőnaplójába?

Minden évben december 1-jén, felállítanak egy körhintát előttünk.

Március 15-ig szokott ott maradni.

December 1-jén vacsora után volt az első rohamom.

- Orvost is hívott? - Igen.

Maresco doktort. 100 méterre lakik tőlünk.

Azt mondta, gyomorrontás, és hogy igyak sok vizet.

- Ásványvizet. Vichyt. - Nyissa ki a száját!

Nyújtsa ki a nyelvét!

Írja le nekem a lehető legrészletesebben a rohamait!

Úgy kezdődik, hogy görcsöl a hasam.

Azután jön a szédülés.

Elkezdek izzadni, forog velem a világ.

A torkom pedig...

Meleget érzek a torkomban, ami addig forrósodik,

amíg hányni nem kezdek.

Az első rosszullét után visszament az orvoshoz?

Igen. Felírt egy gyomornyugtatót Semmit sem használt.

2 hétre rá újra rohamom volt.

Tudja, Maresco doktor még fiatal. Nincs sok tapasztalata.

Nem igazán bízom benne.

Ha december 1-jén kezdődött, akkor kis híján 3 hónapja...

- Hány rohama is volt? - Hat vagy hét. Igen. Hat vagy hét.

- Utoljára tegnap? - Igen. Ezért határoztam el magam.

A felesége küldte hozzám?

Nem.

Csak mert legtöbbször a feleségek adnak ilyen tanácsot.

Nem. Nem tudja, hogy itt vagyok.

Gyakran járok errefelé. Láttam a tábláját.

Dr Albert Doër, Emésztőszervi betegségek

- Halló? - Igen, tessék?

- Louise, én vagyok az. - Igen?

Csak azt akarom mondani, hogy ne aggódj.

- Megint rohamod volt? - Nem. Nyugodj meg!

Váratlanul később végeztem egy ügyfélnél.

Egy óra múlva otthon vagyok.

- Leduc-ék jönnek ma este? - Igen, persze.

- Biztos, hogy jól vagy? - Persze, jól vagyok!

Szólhatok Maresco doktornak, hogy ugorjon be.

- Ne, felesleges. - Biztos?

- Biztos. - Jó, akkor siess!

Sietek.

- Egy nagy pohár Vichy vizet kérek. - Máris.

Szépítkezel?

Nahát! Jó sokba kerülhetett ez a sok minden.

- Nekem nincs ennyi. - Majd meglátod pár év múlva.

Ne nézz már folyton kislánynak!

A kislány nagyon is örült, mikor a nagylány megvédte a kollégiumban.

A nők hamarabb öregszenek, mint a fériak, Mariette. Ez van.

Gyere, ne várakoztassuk meg őket!

Elhihetitek, a katonai szolgálat már semmi.

Tavaly 2 évről 18 hónapra vitték le, és fogadok, hogy tovább csökkentik.

Jól megvédik majd így Franciaországot.

Ezek már nem is katonák, hanem turisták.

Nem viccelek. Úgy igaz, ahogy Arthur Leduc vagyok,

a prefektúra igazolvány osztályának vezetője,

és az 1959-es megyei kártyabajnokság győztese!

- Nagyon finom a káposztád. Te főzted? - Rose-zal.

Ha jól főz, érdemes megtartani. Nincs minden sarkon jól főző cseléd.

Nem csoda. A lányok már nem értenek semmihez.

Elvégzik az iskolát, és varrni se tudnak.

Rose nagyon kedves. Nyugodtan rábízhatjuk a házat.

Ráadásul jól kijön Etienne-nel is.

Tényleg?

Ha belegondolok, mennyi gondunk volt Charlotte-tal!

Legalább sütött neked?

- Micsodát? - Charlotte...

Legalább azt sütött? Epres charlotte-ot?

- Annyira nem volt rossz. - Csak a konyhában.

Mindenért hetekig duzzogott.

Mindenesetre mellette nem voltam beteg.

- Mi bajod? - Epegörcsei voltak a télen.

Tegnap is volt.

Ha epegörcs, azt jelenti, valamit nem emésztettél meg.

Leginkább bebeszéled magadnak.

Az ilyesmi gyakran a fejben dől el.

Szerintetek nem nézek ki furán?

De.

Nagyon furán nézel ki.

Ne izgulj! Ennél soha ne legyél betegebb!

Ne kajálj össze-vissza, és békén fog hagyni az epéd.

Mint az a krapek. Emlékszel?

Volt egy kollégám, Juhásznak hívták.

Én meg úgy hívtam, Birka.

Rose, isteni volt a töltött káposzta!

Nem is tudom, hogy köszönjem meg.

- A nők ellen játszunk. - Pompás.

Vicc ez az epegörcs? Majd kicsattansz az egészségtől.

Igen, Louise feleslegesen izgul. Ne is törődj vele!

Tehát a férfiak ellen játszunk. Pompás!

Jó napot!

M. Birard?

Jó napot! Etienne Lomel vagyok. Az ügynök állásra jelentkeztem.

Látom, megkapta a táviratomat.

Üdvözlöm! No, szóval...

Nyomdai és papíráru 1922 óta. Apám alapította a céget.

Jöjjön, hadd mutassam be!

Charles! Théo! Gyertek ide!

M. Etienne Lomel, az új ügynökünk.

Igen. Szóval Théo, Charles...

Örvendek, uram. Üdvözlöm!

Szólítson Etienne-nek!

- Jó napot, Etienne! Üdvözlöm minálunk! - Köszönöm!

- Lemegyünk Pierre-hez a nyomdába. - Papa?

Nem tudod, hol a... Elnézést!

Gyere, hadd mutassalak be! Ő Louise, a kislányom.

Bemutatom Etienne Lomelt, az új ügynökünket.

- És kéri, hogy szólítsuk Etienne-nek. - Jó napot, Etienne! - Kisasszony!

Ha én Etienne-nek szólítom, őn szólítson Louise-nak.

- És nem is kisasszony. - Igen. Van egy vőm is.

Nem velünk dolgozik. Történelem-földrajz tanár.

De legalább annyi papírt mozgatunk, mint ő.

No, jöjjön velem! Folytassuk!

Viszontlátásra!

Jöjjön, Etienne! Pierre!

Etienne Lomel.

Szeretlek.

Szeretlek.

Miért nem bukkantál fel előbb?

4 év... 4 év, az semmi.

Nem mentem volna hozzá Guillaume-hoz.

Még szerencse, hogy van Mariette, így van alibink.

- Ez is valami. - Igen.

De az, hogy bujkálni kell, ebben a szánalmas hotelben...

Nem bírom tovább. Túlságosan szeretlek.

Gyere!

Jól vagy ma este? Jól érzed magad? Nem fáj semmid?

Nem, nem. Jól vagyok.

Szerencse, hogy vagy nekem, Louise.

Ezt most miért mondod?

Mert...

Nem tudom, mi lett volna velem, ha nem találkozunk.

Találkoztál volna valaki mással.

Egy találkozás még nem feltétlenül jelenti, hogy szeretjük egymást.

Ez más, mint egy sima találkozás. Szerelem.

- Louise? - Igen?

Szeretted Guillaume-ot?

Úgy szeretted... ahogy engem szeretsz?

Nem tudom, most kell-e erről beszélnünk.

Soha nem beszélünk róla.

Nagyon keveset tudok az első férjedről.

Alig mondtál valamit arról is, amikor meghalt.

Mert nem volt róla mit mondani.

Beteg volt?

Te is pontosan tudod. Szívrohamban halt meg.

Nem tudom, ugyanúgy szeretlek-e. Nem szokás így hasonlítgatni.

Annyit tudok, hogy szeretlek.

- Jó reggelt, Rose! - Jó reggelt, uram!

- Jól aludt? - Nagyon jól.

Az asszonyom azt mondta, kalácsot adjak ma reggel.

Milyen alkalomból? Nincs is vasárnap.

Az asszonyom azt mondta, biztosan örülne neki.

- Tényleg? Ezt mondta? - Persze. Higgye csak el!

- Kér tejet, uram? - Igen, mint minden reggel.

- Miért kérdezte meg? - Csak úgy.

Azt olvastam, hogy nem mindig jó keverni.

Mire gondol?

Nem tartozik rám, de mivel rossz volt az epéje,

lehet, hogy nem pont tejeskávét kellene innia.

Kedves magától, Rose. De szerintem nem így van.

Ha meg magában iszom a kávét, ideges leszek.

- Finom volt a töltött káposzta. - Köszönöm, uram.

- Elvihetem a kávét? - Csak tessék.

- Délben hazajövök ebédelni. - Jól van.

Mi finomat fog főzni?

Az asszonyom azt mondta, tepsis burgonyát készítsek,

neki jó a tegnapról maradt káposzta.

Na, jó.

A feleségem már a boltban van?

Nem, 10 előtt el kellett mennie az új szabójához.

M. Théo nyitott ma reggel.

Értem.

Akkor délben.

Köszönöm. Viszontlátásra! Itt vagyok!

- Minden rendben, Théo? Semmi különös? - Nem, semmi.

- Jó reggelt, Mme Louise! - Jó reggelt, Charles!

Azt hittem már, soha nem végzek ennél a varrónőnél.

Lehetetlen időpontokban hívja oda az embert.

Ráadásul... Halló? Igen?

Igen, te vagy az, Mariette? Ebben a pillanatban értem vissza.

Ahogy megmondtam.

Rá kell szánnod az idődet, de kiváló varrónő.

Nem tudom eléggé megköszönni.

Várj, elég sokan vannak. Leteszem. Még beszélünk.

- Maga az, Rose? - Igen, asszonyom.

Megijedtem, azt hittem, az uram.

- Elment dolgozni? - Igen, asszonyom, ne aggódjon.

Voltál Berthier-nél?

Nem volt rá időm. Majd délután.

Azt mondtad, új számlát szeretnének terveztetni.

- Kék betűkkel szeretnék. - Finom?

Finom a tepsis krumplid?

Igen, finom. Nem sűrűn eszünk ilyet.

Legutóbb mikor is? Fél éve.

Akkor még te is ettél krumplit.

És fel is szedtem jó pár kilót. Tettem bele kakukkfüvet. Érzed?

Nagyon illatos.

Igaz, amit tegnap mondtunk. Rose nagyon jó szakács.

Rose előtt Charlotte volt. És Charlotte előtt ki is volt?

Colette.

És Colette előtt? Már nem emlékszem.

Te emlékszel?

Bocsánat, nem kapcsoltam, hogy ez egy kérdés volt.

A cseléd, aki Colette előtt volt.

- Amikor összeházasodtunk? - Nem, akkor volt Colette.

Aki előtte volt, alig ismertem.

Guillaume halála után mehetett el.

Igen, bizonyára. Már én sem emlékszem.

Nem Marie volt?

Lehet. Nem értem, miért fontos ez.

Nem fontos, csak beszélgetek.

Nem is mondtad, hogy új varrónőd van.

Tényleg? Biztos? Meglep.

- Miért cserélted le a régit? - Mme Pertuis már nem annyira fiatal.

Mariette ismert egy másikat.

- Hol lakik? - A Chavigny park felé.

Kérsz gyümölcsöt? Rose vett mandarint.

Berthier szerviz Autójavítás, karosszéria

Ami a részletes számlát illeti,

egy ilyen modell lenne a legpraktikusabb.

Nézze, mennyi hely van rajta!

És kifér a szerviz neve is.

Látja? Itt.

Ugyanolyan betűtípussal, mint a cégtábláján.

Igaz! Tényleg nem rossz.

Jobb szerettem volna másik színt. Mondjuk, kék betűket.

Mert a feketét már nem látom.

Meg hát autószerelő vagyok, nem sírásó.

Igazam van vagy sem?

Gondoltam, jobb lenne a kék. Az ügyfelek miatt.

Mit szól hozzá? Kék betűkkel.

- Rosszul van? - Mindjárt elmúlik.

Nincs nagy baj, M. Lomel?

Semmiség. Valami, amit ettem.

Elnézést kérek!

Tényleg nem néz ki valami jól.

- Mikor lett rosszul? - Fél 4-kor. Körülbelül.

- Mikor evett? - Mindig fél 1-kor ebédelünk.

- Hánykor fejezték be? - Fél óránál soha nem tart tovább.

Azaz nagyjából két és fél óra múlva jelentkezettt a rosszullét.

- Mit érzett? - Mindig ugyanazt érzem.

Hasfájás, égető torok.

- Hánytam. - Mit evett?

Borjúsültet tepsis burgonyával.

- A felesége is? - Nem, krumplit nem.

A cseléd evett belőle. Vagyis azt hiszem. Azt szokta enni, amit én.

- Nem egyszerű. - Szeretnék kérdezni valamit.

Mi történik akkor, ha egy ember rendszeresen

kisebb adag arzént nyel le?

Az az illető felépítésétől függ.

És persze az adagtól. Fogalmazzon pontosabban, M. Lomel!

A táplálkozásom...

Mindenesetre lehet, hogy nem... Amit otthon eszem...

Ha máshol eszem, soha nincsenek rosszulléteim.

Ugye, azt mondta, hogy a cseléd főz önöknél?

A nejem időnként segít neki. Délben nincs túl sok ideje.

- Vizsgálatokat kell végezni? - Igen.

A legjobb módja, hogy kiderítsük,

mérgezésről van-e szó, a vér- és vizeletvizsgálat.

De ahhoz elég nagy dózisnak kell lennie.

Szinte minden szervezetben előfordul valamennyi arzén.

Meg akarom csinálni a vizsgálatot.

Jöjjön! Hajtsa fel az ingujját! Vért fogok öntől venni.

Beküldöm a laborba, aztán meglátjuk.

Nekem is van egy kérdésem.

Miért pont arzénre gondol?

Több cikket is olvastam.

Ha szokta mérni magát,

tapasztalt esetleg súlyvesztést?

Igen.

Nem kell felfújni!

Ez az.

Sokan vannak. Holnap megbeszéljük? Jó. Akkor holnap.

- Ki volt az? - Egy barátnő.

- Mariette-tel ismertük meg. - Voltál valahol Mariette-tel?

Nem, csak a varrónőnél.

Mit szólnál egy mozihoz?

A tojások! A tojások!

Marie-Louise! Michelle!

Hozzátok már azt a tojást! Várja az uraság.

Ki kell sütnöm a palacsintát.

Mi van már? Semmit sem értek.

Jó így, nem?

Louise, csak azt akartam...

Mintha mondani akarnál valamit, csak nem sikerül.

Miért nem meséltél még arról a barátnőről, aki este telefonált?

Nem is tudom. Mert nem fontos.

Szerintem meg igen.

Minden fontos, ami veled kapcsolatos.

Hogy hívják?

Françoise.

- Férjnél van? - Igen.

Meghívhatjuk őket, ha akarod.

Úgy tudom, nem járnak el sokat.

Minden héten Leduc-ékkel vacsorázunk és kártyázunk.

Egy kis változatosság, ha mással is találkozunk.

Majd meglátom.

Szólok neki.

Aztán... ezt figyeljétek! Megfordul a krapek és azt mondja:

"Ez egy afrikai elefánt."

Ezer éve nem ettem kagylót.

Ne mondd már! Egy hónapja Marcelnél...

- Mit is ettünk? - Látod, már nem is emlékszem.

- Nem vagy éhes? - Nem nagyon.

Kérsz valami mást?

Az új halastól van a kagyló.

Garantálom, hogy friss. Engem nem lehet átverni.

Rögtön megérzem, ha régóta kint van.

Rose szabadnapot kért. Én meg beugrottam a halashoz.

Félsz, hogy rosszul leszel, Etienne?

Még gyenge vagyok. Jobb, ha nem eszem tenger gyümölcseit.

Maresco doktor nem tiltotta meg.

- Jobb az óvatosság. - Sütök neked egy rántottát.

- Ne, maradj csak! - Törődünk veled.

Ezt nevezem! Jól el vagy kényeztetve.

- Miért csukták be az ajtót? - Hogy rólunk beszéljenek.

Etye-petye, a tiéd inkább ilyen, az enyém meg inkább olyan.

Mondok én neked valamit.

Ha a nők becsukják az ajtót, az nem jelent jót a férfiaknak.

Amúgy a kagylóval tévedsz. Kitűnő.

Szerinted Louise titkol előlem valamit?

Mit titkolna? Az új halas miatt aggódsz?

Igazad van, nem árt óvatosnak lenni. Ezek a halárusok...

tudnak eladni a nőknek, és nem csak a halat csomagolják be.

Dehogy is, csak ugratlak. Amúgy mondok én neked valamit.

- Mariette-nek biztos vannak titkai előttem. - Tényleg?

Ahogy nekem is előtte. Leduc papa nem most jött le a falvédőről.

Férfiak vagyunk, vagy nem? Alkalom szüli a tolvajt.

De nekem nem szól szám, nem fáj fejem. Szabad?

Arthur, én... Szeretnék kérni tőled egy szívességet.

Jó lenne, ha köztünk maradna, meglepetést tervezek Louise-nak.

Bármit kérhetsz szerénységemtől.

A születésnapjára lesz. Szeretném megtalálni

a cselédet, aki a házasságunk előtt volt itt.

Személyi okmányokkal foglalkozol. Te könnyen megtalálhatod.

Könnyen, könnyen...

- Tudnom kéne a nevét. - Marie Thouret.

- Biztosat kell tudni. - Biztos.

Egy szomszédasszonytól tudom. De a címét nem tudta.

Meglátom.

Ha nem baj, jobb lenne, ha visszamennél hozzájuk.

Még azt hiszik, rosszban sántikálunk.

Még a varrónőnket se beszéltük ki.

Ahogy mondtam, minden szervezetben van arzén.

Arzénsav nyomokat találtunk a vérében és a vizeletében,

de ez nem bizonyít semmit, csak nyomokról beszélhetünk.

Ennyit bárkinél találunk.

Igen, de... megint fogytam.

Ez már zavaróbb.

- Csak van valamilyen más vizsgálat. - Van.

A méreg elfogyasztása után egy órán belül

kell mintát vennünk.

Már ha méregről van szó.

- Mióta házas? - Hat éve.

- Gyerekek? - Nincsenek.

- Megkérdezhetem, miért? - A feleségemnek nem lehet.

Az első férjétől sem lett.

Még mindig nem tud róla, hogy jár hozzám?

- Elmész? - A varrónőmhöz kell mennem.

Théo nyitja majd a boltot. Semmire sincs szükséged?

Nem iszod meg a kávédat?

Majd Mariette-tel kávézom. Ott találkozunk.

- Megijesztett. - Nem állt szándékomban.

- Meg fog fázni. - Nem fázom.

- Nem lenne jó, ha megbetegedne. - Mert akkor sajnálna?

Csak mert tegnap este rosszul nézett ki. Azt hittem...

- Mit hitt? - Hogy beteg.

Ne haragudjon!

Bocsáss meg, Louise! Bocsáss meg!

Szeretlek.

- Sietsz? - Ne feledd, hogy apádnak dolgozom.

- És ma nem a... - Ma mi nem?

- Nem a szokásos napunk. - Na és?

És... A férjed csütörtökön nem dolgozik.

Tegnap se ment be. Beteg.

- Mi baja? - Nem tudom.

Volt orvosnál?

Rivet doktor segített a világra. Apám csakis rá esküszik.

- Szörnyű betegnek lenni. - Igen.

- Biztos, hogy szeretsz? - Persze, hogy szeretlek.

Soha nem engedem, hogy elhagyj.

Soha!

Jó napot, uram!

Ha a valami könyvet árul, csak az idejét vesztegeti.

Nem. Elnézést, uram, Mme Marie Thouret-t keresem.

Mit akar tőle?

- Mi az? - Veled akar beszélni.

- Jó napot, asszonyom! - Jó napot!

Gyakran vannak rémálmai.

Azt mondja, sokszor eszébe jut az első férje, Guillaume.

Talán rossz a lelkiismerete, hogy nem tett meg érte mindent.

Nem tudom, volt-e mit tenni. Nagyon beteg volt.

- Ha jól tudom, a szíve... - Ezt mondták.

De maga nap mint nap, látta, a halála napjáig.

Hát igen, láttam, amikor megbetegedett.

Nem tudnám megmondani, hogy kezdődött.

Egyre jobban lefogyott, én csak ennyit vettem észre.

Amikor meghalt, akkora súlya se volt, mint egy 12 éves gyereknek!

A temetkezési vállalatnál is csodálkoztak.

Kedves ember volt Guillaume úr. A végén már enni se tudott.

Minden visszajött belőle.

Pedig Louise asszony a kedvenceit főzte neki.

Ez az esküvőjükön készült.

És tessék, szegény Guillaume úr!

Itt még természetes. Így nézett ki a betegsége előtt.

Nem gondoltam volna, hogy ha valaki szívbeteg, így fogja végezni.

Már rá se lehetett ismerni.

Megtarthatom ezt a fényképet?

Hogyne, persze.

- Köszönöm, viszlát! - Viszontlátásra!

- Jó estét, uram! - Jó estét!

- Szeretném megmérni magam. - Erre tessék!

Álljon rá!

72,2 kg.

Valami baj van, uram?

- Fogytam. - Előfordul az ilyesmi.

De ha tovább fogy, forduljon orvoshoz.

- Jó reggelt! - Jó reggelt, uram!

Sietek, egy szállítmányt várunk.

- Milyen szállítmányt? - A Sud-Ouest papírgyárból.

Az asszonyom meglepetése. Személyesen ő vette ma reggel.

Köszönöm!

A múltkor olyan jóízűen etted. Gondoltam, örülnél neki.

Na, jó, én megyek. Szia!

Rose!

Köszönöm, hogy nem mondta el a nejemnek, ami a minap történt.

Nem akartam tiszteletlen lenni, Rose.

Tudja, szeretem a feleségem.

Látott engem egyik este.

A moziban.

- Igen. - Nem először látott a szerelmemmel.

Szeretik egymást.

Szeretni kell egymást.

Nem eszi meg a kalácsot?

De.

Sürgősen beküldöm a vizeletmintával együtt. A labor majd értesít.

Ha el tudna jönni holnap...

- Mit reggelizett? - Tejeskávét és kalácsot.

- Ennyi? - Lekvárt is tettem rá.

Menjen haza és feküdjön le! Mondja, hogy nincs jól, és kész.

Holnapig csak vizet igyon, amikor is visszajön.

Megpróbáljuk megoldani, M. Lomel.

Ilyen könnyű arzént szerezni?

Hát igen.

Ennyi árengedményt adtunk.

Kicsit foltos volt a papír, s mivel törzsvásárlóról van szó...

Etienne? Mi a baj?

- Rohamod volt? - Nem, semmi ilyesmi.

Talán az influenza bujkál bennem. Jobb, ha felmegyek.

Szerelmem! Gyere, feküdj le!

Lázas vagy?

- Nem tudom. - Gyere!

Birard papírbolt, tessék! Igen, jó napot, Mme Destivel!

Igen, készen van a rendelése.

Ha úgy jobb önnek, igen. Egy pillanat, megkérdezem.

Théo, holnap házhoz tudjuk vinni Mme Destivelnek?

- Igen, de csak 11 után. - Remek.

Mme Destivel? Holnap 11 megfelelne önnek? Felírtam.

Rendben. Viszonthallásra!

Mondhatta volna előre! Mindig eljátssza ugyanazt.

- Felébresztettelek? - Nem, nem aludtam.

Hogy érzed magad?

- Már nincs is innivalód. - Majd iszom Vichy vizet.

Megkérem Rose-t, hogy vegyen.

- Mit kérsz enni? - Semmit. Nem vagyok éhes.

- Enned kell, különben legyengülsz. - Majd meglátom este.

- Hagyod, hogy egyedül egyek? - Bepótoljuk, ha jobban leszek.

Halló, tessék? Igen, jó napot!

Nem, most nem érek rá. Majd máskor.

Szörnyen sajnálom. Igen, én is.

Ki volt az, Louise?

Mariette.

Azt hittem, egy ügyfél, mert várja, hogy menjek.

Nem. Nem akarok várni.

Csak egyvalamit akarok. Téged.

Hogy melletted legyek, hogy veled legyek,

hogy benned legyek.

Benned legyek. Érted?

- A diákoknak megteszi. - Az biztos.

Az biztos. Nagyon örülnék neki.

Nem beszélhetek tovább, apám vár a vonalra.

Igen. Köszönöm. Szia, Jacqueline!

Kapsz majd tőlem Jacqueline-t!

Igen?

Elmegyek. Nincs szüksége valamire?

De. Venne még egy üveg Vichy ásványvizet?

Hogyne!

Louise? Itt vagy?

Etienne úr? Louise asszony elment a postára.

- Igen, igaz is. Elnézést! - Valami baj van?

Nem. Minden rendben, Théo. Köszönöm. Még egyszer elnézést.

Mit csinálsz? Megijedtem, hogy nem látlak a szobában.

Aszpirint kerestem.

Megnéztem a holmijaidat. Ezekre semmi szükséged, hogy szép legyél.

Megmérted a lázad?

Gyere!

Nincs értelme kertelni.

A tegnap vett minták alapján, jóval több arzén került a szervezetébe,

mint amennyit nyomokban szoktunk találni.

Ha többször is ugyanennyit lenyel,

lassú, fokozatos halálhoz vezet.

Szörnyen sajnálom, M. Lomel!

- "Szörnyen sajnálom." - Igen, tényleg.

Ezt mondta a nejem a barátnőjének, mert nem tudtak nyugodtan beszélni.

"Szörnyen sajnálom". Ilyesmit nem mond az ember a legjobb barátnőjének.

"Szörnyen sajnálom." Ezt olyannak mondjuk, akit nem ismerünk.

Mit akar ezzel mondani?

A feleségem szép lassan megöl.

Ahogy az első férjét is megölte.

Ő az.

Guillaume Gatin. Mielőtt megbetegedett.

Szép férfi, igaz?

Amikor meghalt, akkora súlya volt, mint egy gyereknek.

Louise megmérgezte Guillaume-ot, mert szeretője volt.

Fiatalabb. Bolondabb.

Egy fiú, aki miatt azt hitte, nem fog rajta az idő,

hogy egész életében fiatal marad.

Ez a fiú én voltam, doktor úr.

És most van egy másik fiú,

aki ugyanezt teszi.

Tudja, Louise szép.

Örökre az szeretne maradni.

Döntenünk kell, M. Lomel.

Vajon Guillaume tudta?

Hagyta magát megölni?

Mert tudja, elképzelhető.

Ha valaki nagyon szeret.

Nagyon.

Ön mondta az imént. Gyilkossági szándékkal állunk szemben.

Értesítenem kell a rendőrséget.

- Megtiltom. - Kötelességem.

- Nincs bizonyítéka. - Ön a bizonyíték.

Én is beletehettem az arzént az ennivalómba.

Ugyan már, M. Lomel!

Az is lehet, hogy öngyilkos akarok lenni.

Önhöz fordultam, hogy megtudjam, így sikerül-e.

Kérem, hogy őrizze meg a titkot, doktor úr!

Ez az én titkom.

- Egy whiskyt! - Igen, uram.

Nem, konyakot.

Nagy pohárban.

- Nagy pohárban! - Igen, uram.

Egy kis kricsmó, eszedbe nem jutna bemenni,

amikor viszont belépsz, pofás kis étterem,

kandalló, tábla, tökéletes. Ugye, milyen finomat ettünk?

Igen, emlékszem.

Nahát, Etienne, visszatért az étvágyad?

- Igen, jobban vagyok. - Te mondtad, hogy gyengélkedsz.

Én mindig mondtam, hogy kutyabajod. Voltál orvosnál?

Felesleges. Úgy döntöttem, hogy élni akarok.

A lepényhal az új halastól van.

Finom ez a püré. Kár, hogy nem eszel belőle.

Tudod, hogy sosem eszem krumplit.

Vigyázz, nehogy rosszul légy!

Elégedettek vagytok az új varrónővel?

Nagyon. Holnap is megyünk.

- Miattad vettem ki szabadnapot. - Nem, holnap csak én megyek.

Nem valami kedves. Megvárhatnád Mariette-et.

Már van időpontom.

Lemondhatod. Nem olyan sürgős az a ruha. Tavaszra lesz?

Mondom, hogy időpontra megyek, nem mondhatom le.

Biztosan szép az a ruha.

Idegesítesz! Ha nem akarod, hogy elmenjek, nem megyek, és kész.

Ez csúnya volt.

Hát... nem finomkodtad túl.

- Bocsánatot kérek tőle. - Ugyan, hagyd!

Mariette majd elintézi. Semmi baj.

El is van felejtve.

- El is van felejtve. - Ne haragudj, drágám! Nem akartam.

Világos, hogy csak csel volt, hogy nyerjetek a kártyában.

De nem fog bejönni.

Muszáj mesélnem Tardieu-ről. Tudod, a jogosítványos kolléga.

A mukinak soha sincs szerencséje. A minap megérkezik az irodába...

- Jó reggelt, Rose! - Jó reggelt, uram!

- Te itt vagy? - Miért kérdezed?

- Az időpontod a varrónőnél... - Délután megyek.

- Bocsánat a tegnap estéért. - Nem tudom, mi ütött beléd.

Az asszonyom megint gondolt önre.

- Te mentél le érte? - Igen. Látod? Nem haragszom.

Kellemetlen, de ma nem reggelizem.

Találkozom egy ügyféllel, akivel a minap nem sikerült.

- Milyen ügyféllel? - Egy újjal. Legalább is remélem.

Ebédelni se jövök haza.

- Megyek is, mert elkések. - Legalább a kávédat idd meg!

Majd az ügyféllel kávézom. Este találkozunk.

- Charles? - Igen, asszonyom?

- Akkor én most elmegyek. - Jól van, asszonyom.

Viszontlátásra!

Üveges!

Üveges!

- Majd hívlak, jó? - Rendben.

Köszönöm!

Etienne! Istenem, mit csináltál?

Nem, csak...

Csak a sok ügyfél, akikkel találkoztam...

- Örülhetsz. - Gyere! Gyere!

Vannak megrendelések.

Jó estét!

Vigyázz!

Ma itthon ebédel?

1-kor találkozom egy ügyféllel. Nem érnék vissza.

Valami finomat akartam készíteni. De annyi baj legyen!

Ma este kimenőm van.

Maga kedves lány, Rose. Sajnálom, hogy...

Szót se róla többet, uram!

- Jobban érzed magad? - Ki ez?

Jó reggelt, Etienne úr! Még nem ismeri a fiamat. Olivier-t.

Még csak harmadszor jött be hozzám a boltba.

Jó reggelt, uram!

Belőle aztán nem nyomdász lesz. Tanul, hogy orvos legyen.

Elnézést, mennem kell.

Charles? Intézi a kiszállítást?

Fegyverbolt

- Szia, drágám! - Szia!

Uraim, hadd hívjam meg önöket egy aperitívre!

Most, hogy végre együtt vagyunk zárórakor.

- Jó, szívesen. - Jöjjenek! - Örömmel.

Jó estét, Louise asszony!

- Jeannot-hoz megyünk? - Igen.

- Akkor egészségünkre! - És a cég egészségére.

És főleg az önére, Etienne úr. Az utóbbi időben sokszor fáradt.

Ó, az már csak rossz emlék.

Volt egy elhúzódó influenzám.

A fia meggyógyíthatott volna.

Még nem orvos. Hosszadalmasak ezek a tanulmányok.

Esténként szokta mesélni, milyen betegségekről tanult?

Képzelje, már nem otthon lakik. Az édesanyja nagy bánatára.

Kényelmesebb neki, kivett egy kis hotelszobát, közel az egyetemhez.

- Hol is van az egyetem? - Avenue Dambois. - Ja igen!

Az Hôtel de Quimperben lakik. Két utcányira onnan.

Az ügyfelek egyre több fantáziát követelnek.

Ahogy azt mindig is mondtam. A jövőt a színek jelentik.

Duranton asztalos kis rajzot kért a fejlécbe.

- De nem színeset. - Láttam.

Egy asztalos fűrésszel a kezében. Jó sokba fog kerülni.

Majd áthárítják az ügyfelekre.

A legjobb ötlet Gaubert-éké, ahol a főnök a saját képét akarja a naptárra.

Meg fogsz fázni.

Nagyon haragszol rám, Louise?

Miért haragudnék?

A sok rosszért, amit okoztam.

Tudod,

hiába mondta Maresco doktor, hogy semmi bajod, kezdtem aggódni.

Azt hitted, nagyon beteg vagyok?

Kétségeim voltak.

Olyan beteg, mint Guillaume?

Ő szívbeteg volt, teljesen más eset.

Ne gyere már megint Guillaume-mal!

Ahogy feküdt ebben a szobában,

biztos ő is boldog volt,

amikor látta, hogy jössz fel a lépcsőn a boltból.

Először a hajadat látta,

a homlokod...

a szemed...

az egész arcod.

A mosolyod.

Rá is mosolyogtál, ugye?

Igen.

Sírsz?

Nem.

- Megbocsátasz? - Miért?

Hogy ennyire szeretlek.

- Jó reggelt, Charles! - Jó reggelt, Etienne úr!

- Jól van ma reggel? - Jól.

Hazajössz ebédelni?

Halló, tessék?

Várj, egy perc, ne tedd le! Françoise barátnőm az.

Nem ebédelek itthon.

Igen, én is.

- Szép estét, Raoul úr! - Szép estét, asszonyom!

Jó estét, miben segíthetek?

Olivier Thévenint keresem. Ugye, itt lakik?

Itt bizony, de szerdánként sosem jön haza 9 előtt.

Megbeszélték, hogy jön?

Nem, egy barátomnak a fia. Itt jártam a környéken és...

Megadná a nevét? Szólok neki, hogy kereste.

Ne fáradjon. Majd visszajövök.

- Thévenin úr egyedül él? - Kissé indiszkrét kérdés.

Fiatal. Ha érti, mire gondolok.

- Köszönöm! - Szép estét, uram!

Ciao, holnap találkozunk!

M. Lomel?

Engem keres, M. Lomel?

Nem, csak erre jártam.

Hát jó. Szép estét!

Halló? Rendőrség? Igen, itt Mme Lomel beszél.

Papírboltom van a Petits-Peres utca 35-ben.

Azért telefonálok, mert a férjem nem jött haza az este.

Igen, tudom, hajnali 5 van.

Most ébredtem, elaludtam, miközben vártam rá.

Nem, soha.

A cégünk képviselője.

Minden este haza szokott jönni.

Semmi.

Semmi.

Kérem, uram!

Lomel. L-O-M-E-L.

Etienne Lomel.

Etienne!

Magyar szöveg: Szabó Anita