Original subtitles

Még a te születésed előtt

Amszterdamot rabul ejtette egy virág,

a tulipán.

A tulipánok a messzi Keletről származtak,

és oly különlegesek és szépek voltak,

hogy az emberek eszüket vesztve akarták birtokolni őket.

Gazdagok és szegények saját pénzüket rááldozva, és kölcsönöket kérve

igyekeztek csatlakozni a tulipánhagyma-kereskedelemhez.

A hagymák ara folyamatosan emelkedett,

csakúgy mint a ritka, csíkos tulipánoké,

amelyeket "Breaker"-nek neveztek.

Egyszer csak egy ilyen új "Breaker" tűnt fel a semmiből,

mint afféle isteni akarat, és megváltoztatta az emberek életét.

Egy fehér virág, egy istenadta bíborszínű csíkkal,

fenekestül felforgatta az életünket:

az enyémet és az úrnőmét, Sophiáét.

Sophia!

Ideje mennünk! Az apátnő szólít.

Mindez azután történt, hogy Sophia elhagyta a Szent Ursulát,

hogy házasságra lépjen Cornelis Sandvoorftal.

A házasság biztos kikötő.

Pompás házad lesz, egy szolgád, és több gyermeked.

Ajándékozd meg az urad egy örökössel, és minden rendben lesz.

Tehát: szeretet, tisztesség és engedelmesség.

A javadra válik.

Sophia áldozatáért cserébe

a testvéreinek segítettek kiutazni New Amsterdamba, Amerikába,

hogy az egyetlen elő rokonukhoz, egy nagynénjükhöz költözhessenek.

Így Sophia, aki mezítláb érkezett az árvaházba,

most egy kocsin távozott onnan.

Indulás! Gyí!

TULIPÁNLÁZ

Ne engedd ki a csirkéket!

HÁROM ÉVVEL KÉSŐBB

Egy férfi szeret hátrahagyni magából valamit.

Egy fiút, aki örökli a nevemet és a vagyonomat.

Az én kis katonám elég álmos ma este.

Ideje szolgálatra jelentkezned!

Add a kezed!

Így!

Állj haptákba, katona!

Cornelis! Íme a fiam és örökösöm.

Szívből gratulálok.

A hitveseddel nem vesztegettétek az időt!

Hallom, a te párod máshogy van ezzel.

Arról nincs szó, hogy ne próbálkoznánk.

Ezt az árva lányt küldd végre vissza.

Eleget próbálkoztál.

Adok neki hat hónapot.

Jobb lesz, ha csak utána mondok le róla.

Jut is eszembe, az az asszony Utrechtből folyvást kérdezősködik felőled.

Igazán? És miket kérdez?

Tudni akarja, mikor mész vissza.

Csak néhány leheletnyi toll legyen a díszítés.

Egy asszony, aki három éve van férjnél, tegye magát érdekessé.

Vagy unalmassá válik az élete.

- Tudja, ő kicsoda? - Persze.

Ő Danaé, akivel Zeusz szerelmeskedik.

Ez Antonia Hocken, a bádogos felesége.

Tudna egy s mást mesélni a férfiról az ecsettel.

- Igazán? - Tényleg?

Ami a ruháját illeti, egy héten belül kész lesz.

Köszönöm, Mrs. Overvalt.

Szerecsendió. Egyenest a hajóról.

Hordónként kétszázért! Szippants bele!

A minősége jó, de nézd!

Belekeverték a héját is, hogy nehezebb legyen a hordó.

A Banda-szigetiek régi trükkje ez.

Ajánlj érte nyolcvanötöt!

Azt akarom, hogy minden egyes hordót, amint felkerül a mólóra,

nyissatok ki és ellenőrizzetek!

Számomra boldog idők voltak ezek,

és a világért se cseréltem volna helyet Sophiával.

Ő a húgaként bánt velem,

miközben a gazdám alig vett észre.

Már megint hal, Maria? Még uszonyunk fog nőni!

De hisz mindig ízlett önnek az édes ecetes hering!

De már harmadszor van hal a héten!

És a múlt héten is volt párszor, ahogy emlékszem.

Miért? Netán szerelmes a halárusba?

Jöjjek holnap is?

Igen. De csak ha szeretsz engem.

Szeretlek, Maria.

Köszönöm!

- Holnap. - Viszlát, Willem!

Eredj!

Menj már!

Azt hiszem, az én kiskatonám harcra készen áll!

Kérlek, a gyertyát!

El kell mennem valamiért a Patikáriushoz.

Nálad az erszény?

Kérjen valamit, ami javítja a kedélyét.

Azt tőled kérnék.

Mit szedsz, hogy örökké ilyen vidám vagy?

Ő olyat biztos nem tart!

Már az megkönnyebbülés volt számára, ha távol lehetett a férjétől.

Ez itt Sorgh doktor háza?

Sorgh. Személyesen, szolgálatára.

Fáradjon be!

Ismeri Mrs. Overvaltot?

- Ő a varrónőm. - Ismerem, igen.

Azt mondta, ön gyógyítja

a női rejtélyeket.

Hozzám teljes bizalommal lehet.

Az nehezemre esik.

Úgy hadd segítsek! Mennyit késik?

Mi késik mennyit?

Nem!

A varrónője mit mondott önnek?

Azt, hogy ön segít teherbe esnem.

Hogy gyermeket szüljek az uramnak.

Á, igen! Mrs. Overvalt.

Igen.

Most már emlékszem rá.

A férjem két gyermeket nemzett az első hitvesével.

Isten elragadta mindhármukat,

már régen. Jó néhány évvel ezelőtt.

Cornelis idős, de nagy benne a hajlandóság.

Még mindig.

Megmentett a szegénységtől, és ezt meg kell hálálnom neki.

Egy fiút szeretne.

De eddig elkerült az áldás. Mrs. Overvalt szerint ön segíthet.

Hogyne!

Erre!

- Köszönöm! - Ott az ágy.

Feküdhet hanyatt vagy hasra, ahogy jólesik.

Ezer bocsánat!

Mit nem merészel?!

...és add, hogy egymást tiszta szívből, buzgón szeressétek.

Mint kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból,

Istennek igéje által,

amely él és megmarad örökké.

Mert minden test olyan, mint a fű,

és minden dicsősége, mint a mező virága...

Itt a szép disznófej!

Kérek négy szeletet meg egy egész tyúkot egy guldenért!

Négy szelet.

Ugyan már, Simon!

Nagyon köszönöm!

Hálát adunk áldásodért,

jó időkben és rossz időkben, most és mindörökké,

a te alázatos szolgáid. Ámen.

Ámen.

- Ámen. - Ámen.

- Ámen. - Ámen.

- Ámen. - Ámen.

Úgy döntöttem, igénybe veszem egy festő szolgálatait.

Egy portréfestőét.

Ezért hát felbéreltem Mattheust,

hogy kemény munkával kutasson fel egy alkalmas jelöltet a művészvilágban.

Találkozunk este a kocsmában!

Holnapra kell néhány szajha! Hozd a barátnődet!

Kocsmai életképet festek!

Én játszom a kocsmáros lányát Paul Nassaunál.

Ugyan, ő nem tud kocsmai életképet festeni!

Talált is egy művészt!

Biztosított felőle, hogy az illető józan, szorgalmas és becsületes.

- Jan! - A neve: Jan Van Loos.

Ő az egyik legígéretesebb ifjú művész Amszterdamban.

Így még elfogadható áron fest.

A korcsolyázós jelenet.

Lázár feltámasztása.

Én vagyok a vak koldus.

A korhely a lejtőn.

Köszönöm, hogy megmutatta a munkáit!

Jók, de hiányzik belőlük a gyötrelem.

- Nagyon fessen mutatsz. - Szerinted a hiúság vezérel?

Van benne az is.

Mert mielőtt végképp feledésbe merülnék,

majd azt mondják: "Nézd már, milyen szerencsés vén kecske!

Milyen bájos ifjú felesége volt!"

Igen,

egy kettős portré:

Cornelis Sandvoort és hitvese, Sophia.

Gyötrelem!

- Pedig de részeg voltam! - Jan, figyelj csak!

Szereztem egy megbízást.

Egy kettős portré. Cornelis Sandvoort

- és a hitvese. - Ki?

A borsszemek királya!

Nagyképű, vén szószátyár, de ötven guldent fizet!

- Hé, hol a pénzem? - Majd megadom!

Szóval, egy éhező, ám jó modorú ifjú művész képében

betette a lábát a felfordulás Cornelis Sandvooft házába.

Iderendeltek.

Egy földgömb a messzi kereskedéshez.

Egy mérleg bűneink súlyához

a végítélet napján, és halál,

ami emlékezteti a nézőt, hogy "Hiúság,

hiúság, minden csak hiúság."

De hol lennének már a portréfestők egy kis hiúság híján?

Talán így, azt hiszem.

Én meg itt.

Nem.

Így.

Engedelmével.

Ne mozogjanak!

Aznap a jő vőt láttam a tükörben.

De ezt akkor még nem tudtam.

Igen, az ecsetjével örökítse meg a feleségemet!

Hogy megy az üzlet?

Ön az, aki üzlettel foglalkozik, uram.

Való igaz.

A mi holland köztársaságunk a leggazdagabb nemzet a földön.

Kínálat és kereslet,

így működik ez.

- A szája! - Borsszemek vagy portrék,

szerecsendió, fa héj, szegfűszeg,

kínai porcelán,

és mind megbízhatóbb, mint a tulipánhagyma.

De természetesen az én Sophiám volt

- a legjobb befektetésem. - Ugyan, hogy mondhatsz ilyet?

Találkozunk odabent!

- Először jár itt? - He?

Vesz vagy elad?

Most tulipánhagymákról beszélünk?

- Igen. - Veszek.

Jó válasz. Kövessen!

Eltekintek a formaságoktól.

Köszönöm, Root!

- Jóravaló vagy. - Csöndet kérnék, uraim!

Kérem, figyeljenek rám! Így még a saját hangomat se hallom!

Willem hirtelen belevetette magát valamibe,

amit csak szóbeszédből ismert,

mégpedig a tulipánpiacba.

Az üzletelés kocsmák hátsó helyiségeiben folyt,

ahol hatalmas összegeket kerestek, illetve buktak el,

- miközben ez emberek e leendő Virág színére fogadtak. - Ennyi!

Csendesebben, uraim! Csendet!

Mindent kockára tett értünk.

Prater uram, elfogadja az ajánlatot?

- Igen, elfogadom! - Eladva!

- Köszönjük! - Prater a Szent Ursulát képviseli.

Az az apácák tulipánkertje.

Mennyi pénzt akar elkölteni?

Tizennyolc forintot.

Azért kaphat pár egyszínű virágot.

Prater mindjárt eladásra kínál egy csomagnyi fehéret.

Ne féljen hangosan licitálni!

Jó befektetésnek számít a fehér?

A piac felfelé ível. Nem tud rosszat venni.

- Egy csomag fehér, amit eladásra kínál az itt álló... - Erről beszéltem.

Prater úr.

Hol vannak a hagymák?

Még egy ideig benn a földben. Most csak a tulajdonosi igazolás cserél gazdát.

Hetet mondtak ott hátul!

Én nyolcat adok érte!

- Nyolc! - Kilenc! - Kilenc! - Mi tízet ajánlunk!

Tíz az új arctól ott elöl!

- Ki ad érte tizenegyet? Halljam! - Tizenhárom!

- Tizenhárom! - Tizenhárom a két hölgytől ott a lépcsőn!

- Tizennégy. - Jól van.

- Tizenöt? - Tizenhat! Tizenhat!

- Tizenhat! Tizenhét? Valaki? - Tizenhét! - Gyerünk!

- Tizennyolc! - Tizennyolc!

Tizennyolc ott a fiatalembernél!

- Ad valaki tizenkilencet? - Jól hallom: tizenkilencet mondtak? Nem?

Nos, Prater úr, a licit tizennyolc forinton áll.

- Elfogadom! - Az öné.

Ügyes volt!

Most menjen oda az iratért!

Mister Prater, uram!

Ez pontosan tizennyolc. Köszönöm.

- Nagyszerű. - Köszönöm, uram.

Tessék!

Ez kitűnő befektetés.

- Gratulálok! - Nagyon köszönöm.

- Mi lesz a következő lépése? - Hogy búcsút veszek öntől.

Igen, igen. Az egyházunk megvonta a támogatását

a festőktől, így most a mi mindennapi életünk

válik halhatatlanná az oltárképek gazdag színeiben.

Itt állunk, és bámulunk ki az életünkből.

Ezek a csend képei.

Hagyd a festőt gondolkodni!

Hisz ő művész.

Nagyon remélem.

Szemek!

Kéz.

Őrizzék meg a pózt!

Szűk rám egy kicsit.

Mit szeretnél, hol helyezkedjek el?

Állj ide!

Fejet fel!

Nem, a tiedet!

Gerrit!

Maradj veszteg!

- Lapos. - Gerrit!

Mi történt?

Azt a festőt nem akarom látni.

Most két hétig nem jön vissza. Más dolgom van napközben.

Ne jöjjön ide!

Nem kell hogy megfesse a portrénkat!

- Na de miért? - Mert veszélyes!

Veszélyes?!

Mert kieshetünk Isten kegyelméből. A hívságunkért.

Isten kegyelméből?

Gyere, menjünk ki, ott leülhetünk.

Igazából mi bánt?

Hogy túl sokba kerül.

Szóval nem veszélyes, hanem költséges?

Nincs ínyemre a festő.

Érvek egész forgatagát hozod fel!

- Mert szemtelen! - Egy művész már csak ilyen.

De figyelj,

kifizetem őt, és hívunk egy másikat.

Akad piktor bőven Amszterdamban.

Felkérem Thomas de Keysert.

Igen!

Legyen ő. Akárki.

Aludjunk rá egyet,

és ha a jövő héten még mindig így gondolod, akkor...

Gyorsabban, te ledér céda!

Gyorsabban! Gyorsabban!

Elsül az ágyúm!

A legapróbb csontom is beleremeg!

Bocsáss meg, uram!

Ez biztos bűnös dolog.

Mi?

Meggondoltam magam.

Nem akarok másik festőt.

Folytassuk tovább vele.

Hódolatom!

Beszélhetnék a szakácsnővel?

Itthon vannak.

Bocsáss meg!

Jaj, a kezed!

Jaj, Maria!

Willem!

Kiraboltak! Üres a zsebed!

Ez meg mi?

Ez segít a házassághoz.

Hat pulyával az asztalunk körül.

Ahogy megbeszéltük.

De nem tettél semmi ostobaságot?

Gomez felajánlotta,

hogy eladja nekem a hagymákat egy új kocsi,

egy jó ló és a szerszámok áráért. Ez kész őrület!

Ellentmond a józan észnek!

Itt nem érvényes a kínálat és kereslet szabálya?

De igen, csak...

Ha a szerecsendió kagylóként nőne, egyhordónyit kapnál egy forintért.

Nem is sejtettem, hogy pénzügyi filozófust vettem nőül.

Uram! Egy szóra!

Elnézést!

Ne mozduljon!

Ezt a kék árnyalatot az olasz mesterek Jézus anyjánál használták.

Tudja, miért öltöztették a Szüzet kékbe?

Mert a kék a tisztaság színe.

Mert a kék festék a legdrágább.

Oltramarino.

Kék a tengerentúlról.

Egy kék kőből, amit egyetlen helyen bányásznak, nagyon messze.

Az ujjad!

Uram, segíts!

Szerelmes vagyok!

Mrs. Overvalthoz megyek. A varrónőhöz.

Én nem kérdeztem.

- Igen? - Van Loos úr itthon van?

Nincs itthon.

Annyira nem fontos.

Majd írok neki.

A karját fogjátok.

Megölte magát egy tulipánhagyma miatt.

Mi az a kezedben?

Egy levél Van Loos úrtól.

A festő írt neked?

Igen.

Vajon mi írnivalója lehet?

Hadd nézzem!

Milyen arcátlan!

A festő a tulipánjaimat kéri!

Mit szólsz ehhez?

A te béredből sosem futná rájuk!

Ez elég sokat elárul a béremről.

Csak kölcsönkérné őket, mielőtt elvirágoznak.

Hagynia kéne, uram, ha hű képet akar.

Reggel elviheted neki.

A hónap első napja van holnap. Anyámmal terveztem valamit.

A reggeli egy kendő alatt lesz a kamrában.

Megtennéd, kedvesem,

hogy elviszed te a tulipánokat Van Loos úrnak?

Mondd meg, hogy napnyugtáig hozza vissza mindet.

Gyerünk! Igyekezz! serényebben!

Ön most pihenhet, Sandvoort uram.

Szabad?

A hitvesem azt mondja, kedvére való a portrénk.

Sikerült megragadnia a szépségét, uram,

ahogy az ártatlanságát és a tisztaságát is.

A hitvesem ki nem állhatja, ha bókolnak neki.

Valóban így van, asszonyom?

Volna szíves?

Ami előbb virágzik, előbb is hullik le.

Nővérem! Az apátnőt keresném.

- Kinn a kertben. - Köszönöm, köszönöm!

Elkésett, fiatalember.

És az Úr óvjon minket, bűzlik a haltól.

Prater szerint érti a dolgát, hát nézzen ki rendesen!

- A kaput estére bezárjuk. - Willem Brock vagyok.

Álljon már hátszélbe, kérem!

Vettem tőle egy csomag fehéret.

Azt mondta, jöjjek ide, hogy ellenjegyezzék a szerződést.

- Hát maga nem a patkányfogó? - Nem, nem!

Megtenné, hogy odavisz az apátnőhöz, kérem?

Hacsak nincs magánál penna meg tinta, kövessen!

Ez itt egy árvaház?

Befogadjuk őket az utcáról,

felneveljük őket,

aztán engedjük, hogy a maguk lábára álljanak.

Mint konyhalányok vagy mosogatólányok.

Találnak férjet vagy rosszabbat,

vagy itt maradnak novíciának.

Hallatlan!

Így már jobb.

Már megbocsásson.

Egy Gouda. Piros és sárga. A legkevésbé ritka ritkaság,

de eddig ez a legnemesebb fajtánk.

A lila és fehér nemesebb a Goudánál,

de a bíbor és fehér vezeti a listát.

Alig látni olyat.

A Szent Ursula hosszú évek óta termeszt

tulipánokat a virágpiac számára.

Egyszínűeket, vékaszám.

Én tizennyolc forintot fizettem a fehérekért.

Azt mondták, az áruk még feljebb megy.

Egy hónap múlva a dupláját éri.

Lássuk!

Az apátnő nemesi cím.

Vagy úgy! Bocsánat!

Ötven fehér most hoz majd virágot. Willem Brock.

Tizennyolc forint.

Egy hónapja megkapta volna őket tízért.

Csodaszépek!

Az mi?

Az ott.

Ez egy csoda!

Egy "Breaker".

Egy "Breaker"?

Prater úr!

Úgy tűnik, eladott negyvenkilenc fehéret

és egy bíbor csíkosat tizennyolc forintért.

Isten bocsássa meg!

Ő talán.

De bár ne lennének most kifürkészhetetlenek az útjai!

Vágja le a virágot, és adja el a hagymát!

Az igazi ritkaság!

Maga ki?

Ez Willem kerülete.

Most már nem. Eladta nekem.

- Eladta az engedélyét? - Meg a kosarát is.

Mit szeretne máma? Friss keszeget?

Vagy egy szép angolnát?

Van egy jó kövér darab!

Még nem vagy kész? Hét óra van!

Nincs kedvem elmenni.

De hisz szeretsz kártyázni Steenéknél!

- Legutóbb te nyertél! - Nem vagyok jól.

De te menj csak.

Hát, az estém már oda.

Kénytelenek leszünk itthon maradni.

Nem, te menj csak el!

Jobb nekem egyedül. Kérlek!

Ők oly régi barátaid!

Jobban lennék, ha tudnám, hogy jó társaságban vagy.

Megjövök, mielőtt az éjjeliőr megfújná a kürtjét.

A licit most nyolcszáztíz guldennél tart. Senki többet?

- És húsz! - Húsz!

- Harminc. - Harminc.

- És negyven! - Negyven!

- Ötven! - Ötven!

- Hatvan. - Hatvan!

- Hetven! - Hetven!

- Nyolcvan! - Kilencszáz! - Kilencszáz!

- Kilencszáz! - Kilencszáztíz!

Akkor senki többet?

Ajánl valaki kilencszázhúszat?

Kilencszázhúsz! Köszönöm, De Bye uram!

Brok úr! Kilencszázhúsz gulden az ajánlat. Elfogadja?

Igen, elfogadom!

- Kérem! - Eladva!

Nagyon ügyes, Willem Brok!

Mennyi halat kellene eladnia, hogy összejöjjön ennyi pénze?

Honnan tudja, hogy halat árulok?

Adott már nevet a virágnak?

- Igen. Admiral Maria. - Szokatlan.

Ön immár gazdag ember.

- Az Úr a kegyeibe fogadta. - Az én Mariámat is szeretnie kell.

Most már az enyém!

Jaj, nem, nem. A leendő hitvesem!

Hamarosan egybekelünk.

Prater úr, azt mondtam magamban, hogy nyolcszáznál megállok.

Ez több mint elég nekem, úgyhogy ezt az árváknak adom.

Nem, ez fel se merül.

- Egy segítő kéz, drágám? - Nincs, kedves!

Tisztes árat fizetett, uram.

Ami csökken majd, ha ez a fajta tömegével megjelenik.

Ha mégsem, úgy megduplázhatja.

A következő árverési tétel: egyetlen Alexandra hagyma.

Maria!

Maria!

Maria!

Maria!

Egy csepp gin kell ennek a kicsinek. Az anyám mindig ezt mondta.

Meséltem, hogy a díjnyertes kancám vemhes,

és De Lesseps, a bankár lefoglalózta a csikót magának

tíz Admiral De Keys tulipánnal, hogy megveszi, amint megszületik.

- És megegyeztek? - Hát persze!

Ez ingyenpénz!

Ön mit gondol, Cornelis?

Szerintem De Lesseps úgy véli,

a tulipánok nem érnek majd semmit, mire...

semmit, mire a díjnyertes csikót meg akarná venni.

- Szeretlek. - Én is téged.

A múltkor hazamentemben azt gondoltam: "Csak egyszer.

Most már megtagadhatom magamtól." De aztán megláttalak,

és azt gondoltam: "Még egyszer. Kérlek, istenem, csak még egyszer!"

Hadd nézzelek meg!

Ne mozdulj!

- Ne, Jan! - Vigaszt nyújt majd, ha elmész!

Elraboltad a szívemet.

Te pedig az enyémet.

Mesélj nekem a családodról!

Ezt még soha senki sem kérte tőlem.

Betegség ragadta el a szüleimet még kislánykoromban.

A rokonaim a tengerentúlon élnek.

Nagyon köszönöm!

Most mit csinálsz?

Cornelis korán fog hazajönni.

Ismerem.

Ne menj!

Muszáj.

Mikor jössz el megint?

Holnap?

Nem tudom.

- Tényleg szeretsz, ugye? - Igen. Szeretlek.

Én emlékszem ám rád, drágaságom!

Valaki rendesen ünnepelt ma este?

- Nem. - Na!

- Nem. Immár vége az életemnek. - Ugyan, ne mondj ilyet! Figyelj!

Hirtelen milyen nagyfiúk lettünk!

Mondd csak, mit tartogatsz nekem ott a nadrágodban?

- Nem? Csak egy kicsit. - Nem! Hagyjál!

Hová tűnt az a mocskos szajha?

Hol ez a ribanc, aki ellopta az erszényem?

Kérem vissza! Hova lett?

Hé! Az az én kishúgom, akit te szajhának nevezel!

Fiúk! Itt van nektek egy kuncsaft!

Vigyétek csak el tengerésznek!

Hadd hajózzon egy kicsit.

Gyerünk!

Üdvözlünk a flottánál, matróz!

Egy év is lesz, mire visszatérsz.

- Ne, nem akarok elmenni. - Késő bánat, öcsém.

Újra készen áll az én kiskatonám!

Sophia!

Eltűnt?

Hogyhogy eltűnt? Hová ment?

Senki se tudja.

Beszélik, hogy tengerre szállt.

Komolyan azt hittem, hogy szeret!

Jaj, szegény Mariám!

És ez még nem minden!

Mi van még?

Ráadásul gyereket várok.

- Willem is tudta? - Nem.

Mihez kezdjek most?

- A családod... - Frízföldön élnek.

Megölne a szégyen.

Apám amúgy is elkergetne a háztól.

Vagy talán ki akar dobni?

Nem! De mit tehetnék?

Ha az uram meghallja, akkor ő...

Megőrzöm a titkodat, ameddig csak tudom.

Nem akartam ezzel előhozakodni, asszonyom,

de ha kidob, elmondom az urának, hogy merre járkál.

Mindent elmondok.

- Honnan tudsz róla? - Honnan ne tudnék?!

Beárulom.

Ha veszni kell, együtt veszünk oda.

Nem teheted.

Kérlek, Maria!

Bizony, ezt mondtam,

és szégyelltem magam érte.

A véremben éreztem a szégyent.

Elkészült. Akarod látni?

Nagyon szép.

Mi a baj?

Maria mindent tud rólunk.

És el fogja mondani Cornelisnek.

Cornelis!

Miért vagy ébren?

Az Úr elvett egy gyermeket, de megkímélte a feleségem.

De mikor

a hitvesem újra a gyermekágyon fekve kiabált,

nem bírtam szabadulnia gondolattól.

Milyen gondolattól?

Hogy az Úr meghallgatott, és mégis megbüntet,

mert nem mindig bántam jól az asszonnyal.

Nem tehettél róla!

Azt kértem,

hogy a gyermeket kímélje meg,

és ne...

Ha vagy az egyik vagy a másik,

akkor a gyereket hagyja meg, és az anyát vegye el.

Isten azzal büntetett, hogy mindkettőt elvette.

Isten megbocsátott neked!

Nem.

Nem akartam ilyen hamar elmondani.

A gyermekünkkel vagyok viselős.

Te!

Jaj, én drága, egyetlen, édes Sophiám!

Jaj, hála istennek!

Maria! Jól vagy?

Jaj istenem! Sajnálom! Értékes darab volt?

Nagyon. Félévnyi béreddel ért fel.

Cornelis! Csak egy váza volt.

Van belőle még egy,

úgyhogy egy szót se ejtsünk róla többet.

Kiterveltem valamit, ami mindkettőnket megment.

Te elrejted a pocakodat, én meg...

egy párnát dugok be a ruhám alá.

És aztán? Ha világra jött a kicsi?

A gyerek itt lesz velünk a házban, és te bármikor láthatod!

Cornelis megkapja a gyereket, Maria megtartja a helyét,

és mi együtt leszünk.

- Megőrültél?! - Bíznod kell bennem!

Hogyan? Hogyan fogjuk...?

- Mi lesz az orvossal? - Ismerek egy orvost.

Doktor Sorgh.

A szalonba!

És hozz be egy tálban meleg vizet!

Jó reggelt!

Honnan jön egyáltalán?

- Doktor Sorgh. - Jó reggelt!

Hogy érezzük magunkat ma?

- Vér volt a lepedőn! - Csupán egy csepp.

- Semmiség. - Bizonyára igaza van.

Mi a helyzet a szívverésével, Mrs. Sandvoort?

Engedelmével.

Pompás!

Se nem gyors, se nem lassú!

Minden rendben, de azért nem árt megvizsgálnom,

csak a biztonság kedvéért.

Lábakat fel!

Cornelis!

Megnéznéd, hol késik Maria a kézmosóvízzel?

Minden rendben van, kedvesem?

Minden rendben, uram.

Hála az égnek!

Van bármilyen különleges utasítása?

Pihenés napközben, sok friss levegő,

tápláló levesek, tejes pudingok.

Ja, igen! Persze!

Mind közül a legfontosabb,

kötelezően előírom, hogy miután Mrs. Sandvoortnak

ilyen törékeny a testfelépítése,

tilos a házastársi kapcsolat, amíg a kicsi meg nem születik.

- Nincs? - Sajnos nem lehet, uram.

Azt javaslom, aludjanak külön szobában.

Ha a kismamát indokolatlanul zavarják éjszaka, annak a kicsi látja kárát.

Ha ön mondja.

Ami a gyermeket illeti, a nemét lehet tudni?

Milyen jeleket lát?

Szippantsa be!

Érez hányingert?

- Nem. - Fiú lesz.

Úgy gondolja? Egy fiúcska? Egy fiú?

Egy fiú? De... Maria?

Maradj itt, kérlek!

Cornelis, egy kissé szégyellős vagyok.

Kisfiú!

Na, és maga hogy van?

Jól vagy?

Lábakat!

Feltétlen szükséges ez?

Nem igazán.

A szokás hatalma.

Hogy érzi magát?

Betegen.

Hát, csak állapotos.

Tényleg végig akarják ezt csinálni?

Van más választásunk?

Micsoda színjáték!

Élethűnek találja a portrét, Mrs. Overvalt?

Igen!

Jól elkapta a váll ráncolását, a mellvarrás vonalát,

a kézelőt már kevésbé,

de a szegőöltések akár az igaziak!

Mit gondolnak a hölgyek a hasonlóságról?

Téged sikerült híven megörökítenie,

viszont Cornelist...

Egy ilyen idősebb úrnál, mint ő,

a hasonlóság túl sok lenne a jóból.

Túl szembeötlő lenne a tél meg a tavasz.

Már kezd látszódni az állapotod.

Sürgős üzleti ügy szólít Utrechtbe.

Akár néhány hétig is távol lehetek.

Sophia! Hagyd az ágyazást Mariára!

Jól megleszünk, Cornelis!

Ó, szegény kicsikém!

Ez gyakran előfordul az első hónapokban.

Menj csak ki, semmi baj!

Igazán csekély ár ez egy gyerekért.

Az az asszony Utrechtből folyvást kérdezősködik felőled.

Tudni akarja, mikor mész vissza.

És ha megszületik a kicsi, akkor mi lesz?

Nem tudom.

Talán még előtte eljön a világvége.

Ha gazdag lennék, magammal vihetnélek.

Ránk találna.

Nem hagyna fel a kereséssel, hacsak meg nem halnék.

Nap mint nap hallottam a harangzúgást.

Ott nőttem fel, miután a járvány elvitte a szüleimet.

- Szegény Sophiám! - Nem!

Ez volt a szerencsém.

A nővérek szerettek, és mindenütt szépség vett körül.

Egy tulipánkert volt az udvaron.

Egy tulipánkert?

Még mindig megvan?

Mit keresünk itt?

Elásott kincset.

Mit?

- Tulipánhagymákat. - He?

Nálad a villa?

Mondtam, hogy hozz egy vasvillát!

- Ez itt egy villa. - Ez nem kerti szerszám!

Nekünk nincs kertünk, csak konyhánk!

Mondhattad volna másképp.

Egy létra se ártott volna.

Na, segíts már!

Nagyon ügyes.

Mi ez a hely?

- Egy zárda. - Apácáktól lopunk?!

Nem az apácákat lopjuk meg,

hanem a pápát.

Ha a pápától lopunk, az nem dúl fel.

Nem, nem, nem, nem.

A pápától vidáman lophatunk.

Gerrit.

Libák! Libák!

Bocsásson meg!

Örülök, hogy látom.

- Miért? - Azt hittem, meghalt.

Jó reggelt! Ki maga?

Jan Van Loos a nevem, és művész vagyok.

Szeretek egy nőt, aki viszontszeret.

Nincs pénzem.

Más nem jut eszembe, amit mondhatnék magamról, csak hogy nagyon restellem.

Nyilván szerény képességű művész.

Azt hiszem, egyre jobb vagyok.

Miért méri meg őket?

Minél nehezebb, annál értékesebb.

És annál több a kishagymájuk. Nézze!

Ezen kis gumók mindegyikéből hagyma lesz!

Tessék egy gumó a legjobb hagymánkból.

Kilencszázhúsz hollandi forintért kelt el egy aukción.

Sajnos mi előtte személyesen adtuk el valakinek tizennyolcért,

mert közönséges, egyszínű virágok közt bújt meg.

De végül mégis hazatalált,

a következő vevő nagylelkűsége nyomán,

aki kedves emlékeket őrzött rólam sok évvel ezelőttről.

Soha ne becsülje alá Istent!

Ő nem felejt el semmit.

Betenném a lábam a tulipánüzletbe.

Ez lehet a válasz a gondjaimra.

Segítene nekem?

Előbb csak tegye be oda a lábát!

Ezek egy haláruséi voltak, aki elment matróznak.

Ássa ki, tárolja, adja el őket a piacon,

vegyen újakat, és a fölös pénzét fektesse be bölcsen.

Talán megcsinálja a szerencséjét.

Mi eladunk!

Jan!

Valami nincs rendjén.

Hol?

A fejemben.

Pihenned kellene egy kicsit.

- Mennyi az ajánlat? - Tíz.

Ez 49 fehér 49 guldenért!

- Maga bolond! - Huszonkettő, vagy elmegyek!

- Rendben. - Szörnyen kívánom

a cukrozott mandulát.

A cukrozott mandulát?

Holnap szerzek neked.

Nagyon kedves hozzám, asszonyom.

Épp egy Admiral Eycket kínálnak eladásra.

Fejenként húszért egyötvened részesedés járhat

egy értő hagymájából. Talán több is!

Azt mondják, mire visszakerül a piacra,

megduplázza az értékét! Így működik ez a piac.

Ha az ár folyton emelkedik, miért ad el bárki bármit, ha később a dupláját éri?

Így korán befektethetünk egy olyan hagymába, ami aztán a tripláját éri!

De ez nem mehet így örökké, igaz?

- Dehogynem! De miért? Miért ne? - De Bye úr, nahát!

Én úgy hívom: a nagyobb bolondság elmélete.

Na tessék! Akkor benne vagytok?

- Én igen! - Igen!

A habarcsnak fehérnek kell lennie.

Mit keresel itt?

Arról volt szó, hogy pihensz.

Unatkozom.

A vasholmikat nem elég letörölni,

nyáron ki is kell fényesíteni!

Az úr észreveszi, ha ez elmarad. És ma hazaérkezik.

Önnek kell egy nagyobb párna!

Az aukciót kétszáznegyvennél kezdjük!

Meggazdagszunk! Meggazdagszunk!

- Kétszáznegyven! - Ötszáznegyven!

- Ötszáznyolcvan. - Hatszáz! - Hatszáztíz!

- Hétszázhúsz! - Gyerünk! Kilencszáz?

Itt! Itt! Itt! Uram!

Hétszáz!

Hétszázötven!

Nyolcszáz! Ki ad többet?

Én ezerkétszázat adok!

Ezerkétszáz az ajánlat!

A licitálás most ezerkétszáznál tart!

Megvenném öntől azt a hagymát,

mondjuk félé részesedésért öt krém- és bíborszínű Miraclé-bén.

Ki maga?

- A háziúr végrehajtója. - Nem.

Rám küldik a végrehajtót, mikor több száz guldent érek!

Bolondabb lennék, mint hiszik, ha most eladnék!

Még ennél is?

Hallgass, Gerrit!

Hé, a legszebbet itt felejtették!

Érted, mi történik?

Az értők hagymáinak ára jobban emelkedik az átlagnál.

Csak egy kosárba kell tennünk, amink van.

Igen.

Egyetlen hagyma kell.

Minél ritkább.

Tessék, a hajójegyek, uram!

Ahogy kérte.

Hatszáz forint. Készpénzben.

Hát hogyne! A holnapi aukció után.

- Kétszázhúsz! - Kétszázharminc!

- Kétszázötven! - Kétszáznegyven!

Háromszáz!

- Maga nem művész volt? - Most is az vagyok, csak...

Haha, értem!

Én még takács vagyok!

Ötszáz!

- Ötszázötven! - Hatszáz!

Pratertől hallom, milyen elfoglalt volt.

És nem a festésre gondolt.

Véget ér a virágzása, de tavasszal

nem kel majd új életre, mint egy tulipán.

Lenne egy ajánlatom.

Mai áron ezer forintot érő hagymám és bizonylatom van.

Mindezt befektetném a halárus Admiraljába.

Az ajánlata hajmeresztő.

Az Admiral Maria nem tátika!

Hanem egy kétezret érő tulipánhagyma.

Amitől kész vagyok ezerötszázért megválni, de csak mert aranyszívem van.

Ezerkétszáz.

Ezernégyszáz.

És most mennem kell himnuszokat válogatni.

Rendben.

Csak egy-két hetet kérek!

Eredj már, Willem.

Maria?

Mi van veled?

Jaj, megindult!

- Ez már egy fájás! - Biztos?

Cornelis?

Cornelis!

- Azt hiszem, megindult! - Maria!

Maria! Szaladj el a bábáért!

- Ne! Ne! Ne! Ne! - Szaladj el a bábáért!

Maria itt marad velem!

Menj! Siess!

Gyere!

Siess!

- Lassan lépkedj! - Megint jön egy!

Egyesével felfelé.

Szegénykém.

Sorgh doktor! Hála istennek!

Na, hogy van?

A bába nem akar beengedni!

Szegény Sophia már négy hosszú órája vajúdik!

Ki az?

Sorgh doktor.

Várj!

Sophia!

Nagyon jól csinálod!

Beszívja a levegőt, és...

És most újra!

Igen!

- Sandvoort úr? - Igen?

Sandvoort úr!

Na, hogy van?

Jól. A szülés teljesen rendben halad.

De fel kell tennem pár kérdést a hitvesével kapcsolatban.

Az elmúlt hetekben nem szenvedett nagyobb lázrohamoktól?

- Láz?! - Érintéskor nem tűnt forrónak?

Igazából a feleségem nem akarta, hogy megérintsem,

már több hónapja.

Lehet, hogy fájt a bőre.

Miért?

Bizonyára semmiség.

Üljön ide!

Mi a baj?

Hahó!

Nem nyitnák ki?

- Majd én megyek. - Hahó!

A gazdám küldött, hogy Mariától kérdezzek valamit!

Mi a kérdés?

- Hogy már megindult-e? - Igen.

- Micsoda? - Mi micsoda?

Mi az, ami megindult?

- Ezt a gazdád kérdezi? - Nem!

- Mi az? - Sorgh doktor!

Ne most!

Kérem! Muszáj beszélnem önnel!

- Nem! - Sorgh doktor!

- Sorgh doktor! - Nem!

Sorgh doktor!

- Sorgh! - Sorgh doktor!

Ne most. Kérem!

Meg kell hallgatnia!

Ha választás elé kerülne,

a gyereket engedje el, könyörgök!

Az ég szerelmére, a feleségem mentse meg!

Ez nem Isten döntése?

Nyomja erősen lefelé!

Ez az!

Kinn van végre!

Ő az én kicsikém?

Köszönöm!

Jöjjön, kedves!

- Ezen az áron... - De a múlt héten több mint ezret hoztak ide! - A múlt héten.

Pontosan. Megváltozott a piac.

Már nem érdekel. Nem vásárolok!

Nem érdekel.

Miért nem akar licitálni senki?

Igazán baráti az ára.

- Háromszáz. Ugyan már! - Háromszáz? Nem, sajnálom, Mr. Daan.

Egy hete még...

Sajnálom, Daan. Nem.

Minden rendben?

A kicsi egészséges. Gratulálok. Kislánya van.

Na és Sophia?

Figyeljenek ide!

Az elmúlt időszak legünnepeltebb új virágát kínálom önöknek.

Az Admiral Mariát.

Szalmába bugyolálva őriztem

biztonságban annak, aki ma megveszi.

- Miért épp most adja el? - Mit tudott meg?

- Mit hallott? - Elhagyom Amszterdamot.

A holnapi dagállyal elhajózom Kelet-Indiába.

Nos,

indulhat a licit.

Ritka lehetőség ez ebben a teremben.

Az Admiral Maria.

Ki kéri?

A ragály az oka.

A városunk szennyezett vize. Nem szabad hozzáérnie!

Már Istennel van.

Miféle Isten az ilyen?

Miért kellett elvennie őt?

Megmondtam! A pokolba is!

Legyen átkozott! Könyörögtem, hogy mentse meg!

- A járvány vitte el. - Kérem, uram!

A város törvénye alapján a szobát ki kell füstölni,

- az ágyneműt elégetni, a holttestet el kell vinni. - Hadd csókoljam meg!

Engedjék, hogy megcsókoljam! Hadd csókoljam meg!

...a holttestet pedig egyenesen oda kell vinni...

Meg akarom csókolni!

Négyszáz!

Köszönjük, hölgyem! Négyszáz.

Kínál valaki többet négyszáznál?

- Legyen ötszáz! - Ötszáz.

Ötszáz itt elöl.

Ötszáz.

- Hatszázat adok! - Hatszáz.

- Én hétszázat kínálok! - Hétszáz, igen.

Kilencszáz! Kilencszáz!

Maria!

Igen, te is.

Hívnunk kell egy szoptatós dajkát.

Már járt itt a dajka.

A kicsi ügyesen szopott.

Az úrnőm halála Isten akarata.

De az is az ő akarata, hogy adott egy kislányt.

Egy gyönyörű, egészséges kislányt.

Amiért hálásnak kell lennünk.

Úgy gondozom majd,

mintha a sajátom volna.

Jól van, jól van!

Sophiának fogunk hívni.

Az én orromat örökölte, nem gondolod?

A koporsókísérők többe kerültek, mert meg kellett vásárolnom a hallgatásukat.

Hogyne!

Látja ezt? Tudja, hogy De Bye úr

mennyit fizet ki ezért? Nyolcezer guldent!

Az két házra is elég a Herengrachton!

Jöjjön vissza később, és mindent megadok, esküszöm!

Ne vegye bizalmatlanságnak, de inkább itt várok.

Innék a halottunkra.

A hajójegyek áráért jöttem!

- Jegyek?! - Két menetjegy Indiába

a Kelet Császárnőjén.

Nem megyek el, amíg nincs a markomban a pénz.

- Így utasítottak. - Elhagyja az országot?

És már nem is jön vissza!

- Itt van a pénz? - Igen. Itt van a hagyma?

Csak a papírral nem elégszem meg.

Máris elmegyek érte.

Nem megy sehová. Legutóbb is egy hónapot váratott.

Fél, hogy meglógok az adósság elől?

- Igen! - Elmagyarázná egyikük,

hogy hozzam ide az Admirak Mariát De Bye úrnak,

és fizessem ki önöket, ha fogva tartanak?

Küldje el a komáját!

Józan vagy?

Már az ital ízére se emlékszem.

Helyes. Fogd ezt!

Vidd el a Szent Ursulába!

Ott adnak egy csomagot. És figyelj, Gerrit!

Egy kortyot se igyál!

Menj!

Hé, Gerrit, te vén szittyós!

Gyere, igyál velünk egy kupa sört!

Hé, Gerrit! Te meg hová mész?

Jöjjön, Sophia!

- Itt várj a házunkban! - És szabad!

Óvatosan!

Rettenetes dolgot tettem.

Istenem, mit tettem?!

Köszönöm, uram!

Mi van benne?

Egy ajándék a kertünkből.

Egy hagyma.

Nagyon szép.

Jobb a napfénynél látni.

Ne feledje a Bibliát! Két tolvaj volt, igaz?

Köszönöm!

Sajnálom. Nagyon sajnálom.

Csak egy menekült meg.

Miért nem jön már?

Gerrit! Na, hála istennek!

A pénzemért jöttem.

Foglaljon helyet!

Vissza kell mennem!

Nekem el kell mennem.

Nem! Most nem mehet sehová!

Nesze! Gyerünk!

Ne bántsa azt az állatot!

Ez nem való!

Most nem mehet sehová!

- Sophia! Ha elmegy, mindnyájunkat magával ránt! - Kérem!

Gerrit, a hős! Gerrit, a hős!

Gerrit, a hős! Gerrit, a hős!

Mondja meg Jannak, hogy sajnálom.

Mondja meg, hogy elmúlt a láz.

Igyál! Igyál! Igyál!

Igyál!

Sophia rájött, hogy már nincs visszaút,

és előre sem menekülhet.

Túl későn vette észre, hogy csapdát állított önmagának,

és hogy jobb volt neki holtan.

Gyerünk!

Megyek!

Willem!

Maria.

Mondd, hol voltál?

Afrikában.

Afrikában? Afrikában?!

Meg kell mondanod nekem az igazat, Maria!

Afrikában voltál?!

- Mondd meg az igazat! - Mit akarsz hallani?

- Nem értem, miről beszélsz! - Láttalak azzal a hitvány piktorral!

- Mi? Hogy kivel? - Megcsaltál, Maria!

- Ezt nem néztem ki belőled! - Hogy én és a festő?!

- Igen, láttalak! A festővel! - Az az úrnőm volt a festővel!

Willem!

Willem!

Az asszonyomnak volt viszonya a festővel.

Ó a tiéd.

A mi lányunk.

Jól elkaptam egy cigányt!

Megmentettem egy szamárt!

És legyűrtem még Bacchust!

Az ég szerelmére, hol késtél?

Jól elkaptam egy cigányt!

És legyűrtem még Bacchust!

Megvívtam velük,

és győztem.

Hol van a csomag?

Gerrit!

A csomag.

A Szent Ursulából.

A hagyma?

Megettem!

- Ezt nem hiszem el! - Megettem.

- Igen. - Hogy mit csináltál?

- Ezt nem hiszem el! - Átkozott bolond!

- Mi? - Átkozott bolond. - Ez volt mindenem!

A gazdám nem fog örülni ennek!

- Mind ráfizettünk. - Véged van.

- Mi? - Még visszajövünk!

Mit tettél velem?

Ó, egek!

Ne keresse őt, uram!

Hagyja meg holtan!

Uram,

az őrület vezérelte az asszonyomat.

Mindnyájunkat.

Nincs semmi baj.

Nincs semmi baj.

"Maria asszony!

Így szólítanám házassága okán,

mely hitem szerint azóta végre megkötetett.

Isten áldása legyen rajta és a gyermekén is.

Bár Sandvoort kereskedő háza elnéptelenedett,

de mégsem hagyom, hogy az enyészeté legyen.

És bár tudom, hogy ön is bűnrészes volt

ebben a csalárdságban, Maria,

ezennel feloldozom, mert én magam is vétkeztem.

Mert úgy vettem meg Sophiát, mint valami nemes ezüstöt vagy értékes festményt.

És utód iránti vágyamban rosszul bántam vele.

Kísérje jó szerencse, Maria asszony!

Töltsék meg a házat új élettel, mert immár a maguké.

De cserébe óvják a nevemet és az örökségemet,

mert a világ szemében ez a gyermek az én sarjam.

Csak maga és Willem tudhatják az igazságot.

Senkinek se mondják el. Maradjon ez a mi titkunk.

Legyenek nagyon boldogok.

Én elutazom Indiába. Ég önnel!

Hol van Sophia?

Rájött, hogy mit tett.

Jan,

kipukkadt a buborék.

Meg kell találnom!

Sophia!

Sophia!

Vége van. Sajnálom.

Tönkrementem!

Jan!

Édes istenem!

Jan! Jan! Állj meg! Állj meg!

Sophia!

Sophia!

Meghalt.

Sophia!

Nem sokkal ezután a kormány

közbelépett, és betiltotta a tulipánkereskedést.

A piac egyetlen éjszaka alatt összeomlott.

Ezrek süllyedtek nyomorba.

És mindez a szépség szeretetéből

és azon virágok iránti szenvedélyből fakadt,

melyeknek élete még a miénknél is rövidebb.

De miközben a virágok lassanként elfonnyadnak,

a festmények azért megmaradtak.

NYOLC ÉVVEL KÉSŐBB

Életre keltette őt!

Csak hogy jobban gyötörjön a tudat, hogy halott.

- Ezt biztosan tudja, uram? - Igen.

Vízbe ölte magát.

Ne mondjuk, hogy többet tudunk annál, amit tudhatunk.

A többit bízzuk Istenre. Ő nem szereti a siránkozókat.

A pártfogója hozott ide,

mert szeretne megbízást adni önnek egy munkára.

Gondoljon erre a vigasz helyeként.

Nem fogják zavarni.

A történetek nem érnek véget.

Csak külön utakon folytatódnak tovább.

Búcsút veszünk tőlük,

nem tudva, mi következik utána.

Cornelisnek új élete van,

BATAVIA, HOLLAND KELET-INDIA

és egy családja, akiket szerethet.

Ahogy nekem is.

Hoppá, csöppség!

Ó, nézd csak ezt az okos kislányt!

Sophia! Sophia!

A te történeted még csak most kezdődik, kicsi Sophiám.

És most már tudod az igazat.

Drága barátnőm után kaptad a neved,

aki minden rossz ellenére, amit tett,

segített a világra hozni téged.

Anya, már megint összevissza ugrándozik!

Segíts a húgodnak.

- Jacob, adj helyet a húgodnak is! - Daniel,

gyere az asztalhoz.

Mindazért, amit kapunk, ó, Uram,

az áldásodért és a bőségért,

melyet birtokunk terményeiből juttatsz,

és e házért meg Sandvoort úrért,

áldd meg őt és az új családját Indiában.

Mindenért, amink van,

jó időkben és rossz időkben, most és mindörökké,

szolgáid szívükből hálásak.

Sandvoort úr kívánsága volt,

hogy Willem és én ebben a házban éljünk,

és neveljünk fel téged a lányaként, akivel Sophia ajándékozta meg.

De most már tudod, miért szerettünk mindig úgy, mint a saját lányunkat,

az elsőszülöttünket. Aki Willemé és az enyém.

Mert az voltál, és mindig is az leszel:

az én Sophiám.

Ámen.

- Ámen. - Ámen.

Magyar szöveg: Pataricza Eszter

Forgalmazza a Pro Video Film & Distribution