Original subtitles

Subtitles : Harangozó Csaba (c)2017 csabah@gmail.com

A HÁROM MUSKÉTÁS

Igyál, igyál, igyál a muskétásokra.

A muskétásokra.

Mindenki egyért, egy mindenkiért és mindenki egyért.

Lovagolj, lovagolj, lovagolj a muskétásokkal.

A muskétásokkal.

Mindenki egyért, egy mindenkiért és mindenki egyért.

Hűségesek vagyunk a francia királyhoz.

Lojálisak a királynőhöz.

Harcolj, harcolj, harcolj a muskétásokkal.

A muskétásokkal.

Mindenki egyért, egy mindenkiért és mindenki egyért.

Egy mindenkiért és mindenki egyért.

Igyál, igyál, igyál a muskétásokra.

A muskétásokra.

Mindenki egyért, egy mindenkiért és mindenki egyért.

Franciaország, 1625. . Hőstettek, kalandok és romantika kora.

A D'Artagnan kastély, Gascogne-ban, háromszáz mérföldnyire Párizstól.

Amikor Párizsba érsz,

menj a király muskétásainak a főhadiszállására.

Add ezt oda Treville kapitánynak.

Legrégebbi barátomnak és a te keresztapádnak.

Ez a 15 korona, fiam, minden amit adhatok.

A kardom.

A d'Artagnan név sohasem volt meggyalázva.

Mindig ennek a napnak az eljöveteléről álmodtam,

amikor mindenem neked adhatom és elküldhetlek egy csodálatos lovon.

Charlemagne nem nevezhető éppen csodálatosnak,

de egy nemes szíve van.

S jóval idősebb mint te !

Sohase félj a csatáktól, mert te egy gascogne-i vagy és az én fiam.

Harcolj.

Harcolj minden alkalommal megvédeni a királyunkat,

a királynőnket és szeretett Franciaországunkat.

Isten óvjon benneteket.

Ah, az ifjúság álmodozásai.

Már le is győzte Párizst.

Rablók ! Gyerünk, Charlemagne !

Hogy merészeli megállítani őt ? A kardom a szolgálatára ajánlom, hölgyem.

Köszönöm, de ez az úriember a barátom.

Tűnj el és vidd magaddal azt a szamarat.

A lovamról beszél ?

Edmond, nézd, az egy ló !

Miután végzett a hölggyel, jótállok magamért és a lovamért.

Menj el.

Meg kell mondanom, Rochefort gróf, ön nagyon kegyetlenül bánt azzal a fiatalemberrel.

Fiatal bolond.

Még én magam is azt gondoltam, hogy megtámadtak.

Hölgyem, egész éjjel lovagoltam, hogy megállítsam önt mielőtt Párizsba ér.

Azonnal vissza kell térnie Angliába

és át kell adnia ezt a titkos egyezményt a Buckingham-i hercegnek.

A Buckingham-i hercegnek ? A múlt héten indult Párizsba, hogy Franciaország nagykövete legyen.

S Franciaország arcul csapta.

A király nem volt hajlandó fogadni őt.

Buckingham kormányozza Angliát, mint Richelieu Franciaországot.

- A király háborút akar ? - Én akarok háborút.

Buckingham nyílt szerelme a királynőnk iránt a célomat szolgálja.

- Miért nevet ? - Oh, csak női szeszélyből.

Buckingham engem szeretett először.

Eggyel több ok arra, hogy hallgasson önre.

Szítanunk kell ezt az ellenségeskedést Anglia és Franciaország között.

Gerjessze Buckingham dühét, buzdítsa bosszúra

és vegye rá, hogy írja a nevét az enyém mellé ezen az egyezményen,

amely tartalmazza a tervemet, amivel a trónt belülről gyengítem meg,

amíg ő kívülről támad.

És a király, meg a Kardinális ?

Ők is olyan könnyen halnak meg, mint más emberek.

És Lady de Winter ?

Meg fog kapni mindent, amire csak a gonosz szíve vágyik.

Beérné, hogy egyik kezével a királyi kincsekbe markol ?

Nem, amíg két kezem van.

Ön nagyon megbízik bennem.

Elrejtve, kedvesem, meg van nekem az ön alapos és kiterjedt bűnlajstroma.

S tudok a vállára sütött megbélyegzéséről is.

Szóval ne merészeljen elárulni engem.

Azt hiszem, igaza van.

Végül is, a félelem jobban összeköt mint a szerelem.

Vissza Calais-be !

Állj !

Köszönet a lovagiasságáért.

Fogadja meg a tanácsom,

ne rúgja össze a port Franciaország legjobb kardosaival.

Tovább !

Vissza Párizsba !

Ön meneküléssel válaszol a kihívásomra ?

- Úgy tűnik, ön elszántan keresi a bajt. - S ön meg elszántan próbálja elkerülni.

Jobb dolgokra is tudom használni a kardom, mint hogy egy disznóba döfjem.

El az utamból !

Engedjenek ki ! Engedjenek ki !

Miért zártak be ide engem ?

Hol van ? Hol van ő ?

Kicsoda ? Ki hol van ?

Az a gyáva aki leütött ! Hol van ?

Az Isten szerelmére, uram, honnan tudjam én azt ?

Az úton találtuk önt két nappal ezelőtt.

Két napja ?

Két nap eltűnt az életemből !

Ön tombolt, uram, ezért kellett az ajtót eltorlaszolnunk.

Feküdjön le, uram, a feje meg van repedve, mint egy rossz fazék.

Majd megrepesztem én a tiedet mindjárt !

Hol van a kardom ? Hol vannak a dolgaim ?

Gyere be és segíts felöltözni !

Te nem.

Hóha !

Párizs, Charlemagne, Párizs !

Charlemagne ?

Oh, ez milyen kellemetlen. Beteg ?

Nem, csak erőt vettek rajta az érzelmek.

Tudja, még sosem járt Párizsban ezelőtt.

Néhányukra így hat ez, oh igen.

Gyerünk, öregfiú. Kelj fel !

Gyere !

Charlemagne, nem kell Párizsban élned.

Tudja, hogy hol találhatnék számára egy jó legelőt ?

Ott legeltetem a birkáimat a fogadó mögött.

Ő nem egy birka, ő egy katonaló.

Két háborúban is részt vett.

Vigyázzon erre és a nyergemre, majd később visszajövök értük.

Charlemagne, látom jó dolgod lesz majd.

Állj !

Ez a zene, miért szól ?

A király muskétásainak viadalához.

Muskétások ? Akkor ez az a hely amit keresek.

Egy levelem van Treville kapitány számára.

Őfelsége társaságában van, felügyeli a küzdelmeket.

Rendben, odabent várhat.

Köszönöm.

Mindegyikük az életét adná önért, Felség.

Ah, de ez már túlmenne a hűségen.

Attól félek, hogy ezek a muskétások mindig bajba kerülnek.

Athos, Porthos és... Aramis.

Folyamatosan megszegik a párbajozás elleni törvényeket.

Ne kérkedjen, hogy az ön három kedvence legyőzhetetlen. Mert nem azok.

A Kardinális azt mondta, hogy tegnap eltángálták őket.

Eltángálták őket ? Az embereimet ? A Kardinális őrsége ?

Na, persze, hogy Rochefort így mesélné el Őméltóságának.

Ah, de Őméltóságának igaza van, Treville, igaza van neki.

Minden évben embereink százai halnak meg

egymás elleni párbajozásokban.

Nem fogom eltűrni ! Figyelmeztesse az embereit !

A királyért !

- Uram, ezt a levelet... - Egy pillanat !

En garde ! Most !

Athos !

Uram !

- Porthos ! - Uram !

- Aramis ! - Uram !

Gyertek fel ide !

Csukjátok be az ajtót.

Szóval megint verekedtetek ?

- Verekedni ? - Mi ? Uram ?

Csendet !

Ártatlan báránykák vagytok, ugye ?

Sejtettem. Megsebesültél.

- Ők kezdték. - Kik ?

- A Kardinális őrsége. - A Kardinális őrsége ! Hányszor megmondtam már...

- De kapitány... - Csendet !

Ti nagyszájú hencegők !

Nem csak egy harcot provokáltok, de hagyjátok, hogy megverjenek benneteket !

- Négyen voltak, uram. - A mi hármunk ellen.

- Ők futottak el, nem mi. - Mit mondasz ?

Miután megfutamodtak, mi csak tovább serkentettük őket.

Azért még meg tudnak hajolni a Kardinális előtt, uram.

De nem tudnak leülni.

Kedves Athos-om,

sápadt vagy.

Igyál egy kis bort.

Köszönöm, uram.

Szóval egy nem iszik a többiek nélkül, mi ?

Itt van, vedd el.

Emlékezzetek rá, hogy nem fogom eltűrni ezeket az utcai verekedéseket !

Ha viszont megtámadtak,

akkor az legyen valami csendes helyen,

mondjuk... a Luxembourg palota mögött.

Ne aggódjon, uram, úgy lesz.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindent visszavonok amit mondtam !

Mehettek.

El is felejtettem, hogy ön itt van.

Mit is akart, fiatalember ?

Volna olyan szíves elolvasni ezt a levelet, uram ?

D'Artagnan !

Naná, hogy te egy d'Artagnan vagy !

Teljesen lerí rólad !

Nocsak, nocsak.

Sokat nőttél azóta, mióta tartottalak a keresztelődnél.

- Nem gondoltam, hogy emlékezni fog, uram. - Emlékezni ?

Amikor a neved adták neked, akkor te...

Nos, úgy tűnik, minden kisgyerek azt teszi.

Mondd, hogy van édesapád ?

Gyakoroltuk a vívást minden nap, amióta csak elbírtam egy kardot.

Nem mondod. Végre, a legjobb vívót nevelte a fiából az egész királyságban.

Csak a múlt héten sikerült áttörnie a védelmemen. Éreztem a kardját.

Ezt.

Az enyém testvére.

Nos, ha azt neked adta, akkor tudom mire gondol.

Szóval muskétás akarsz lenni, mi ?

Gondolja, hogy méltó lennék rá, uram ?

Semmi sincs amit megtagadnék d'Artagnan fiának.

A származásod feljogosít erre. Minden muskétás egy nemesember.

Néhányuk elrejti igazi kilétét felvett nevek mögé.

Mint az a három, akit itt láttál.

De a király rendelete lehetetlenné teszi bármely személy részére,

hogy muskétás legyen anélkül, hogy előbb ne szolgáljon le két évet, mint kadét.

Vagy különlegesen bátor tettekkel lehet az.

Minden muskétásnak ki kell érdemelnie a posztját.

Meg is írom most a kadéti kinevezésedet.

Nem tart sokáig.

Helyezd kényelembe magad.

Ha boldogulni akarsz Párizsban, akkor fogadd meg a tanácsom :

tartsd a fejed távol a politikától, a kezed távol a párbajozásoktól

és a szíved távol a szerelemtől.

Treville kapitány !

Treville kapitány ! Ki az az ember ?

- Melyik ? - Az ott. Mindenki meghajol neki.

Rochefort gróf, a Kardinális ügynöke.

- Bocsásson meg, uram ! - Állj !

- Elszámolnivalóm van vele. - D'Artagnan !

Tudsz ugye a kapitány viszályáról a Kardinális...

- Bocsánat ! - Hé ! Nézd, hogy hova mész !

Szívemből kértem bocsánatot. Kérem, engedjen most, sietek !

- Valakinek jó modorra kell tanítani téged. - De nem ön, uram !

- Talán mégis én foglak. - Hol ?

- A Luxembourg mögött. - Hánykor ?

- 12 órakor. - Ott leszek !

- Gratulálok. - Köszönöm.

És adja át az üdvözletemet a hölgynek.

- Bocsánat ! - Hé !

- Mire ez a nagy sietség ? - Semmi köze hozzá !

Teszek arról, hogy legyen közöm hozzá, uszkárpofa.

Ha egy harcot akar, megkaphatja.

- Hol ? - A Luxembourg mögött.

- Most ? - Nem, egy órakor !

Nagyszájú !

Még egy gascogne-i, mint az apja.

Vagy mint én.

Helló, Aramis !

- Mit írsz ? - Á, semmit, semmit se.

Bocsánat, uram. Ezt elejtette.

Ön téved.

Ááh, szerelem leng körül minket !

"A múlt éjjel a szemeid olyanok voltak mint két tüzes rózsa,

melyek átgázoltak minden... minden árkaimon."

Álmaimon !

- Átgázoltak minden árkaimon ! - Álmaimon !

Elnézést. Nem tudtam.

Bocsánatot kérek.

Bocsánatot kér ?

- Gascogne-i ? - Igen.

S amikor egy gascogne-i bocsánatot kér egy párizsitól,

máris kétszer annyit tett mint amennyit kellett volna !

Én még a felét sem tettem annak, amit tennem kellene. Én...

Itt ?

Nem.

Szándékomban áll megölni téged, de valami csendes helyen.

Ahol nem leszel képes eldicsekedni a haláloddal senkinek.

A Luxembourg mögött.

Tökéletes hely. Hánykor ?

Két órakor.

- Késtél. - Ide kellett találnom.

Egész Párizst körbefutottam. De készen állok.

Megvárom míg kifújod magad, nem akarok előnyben lenni.

Én ki vagyok fulladva, neked sérült a karod. Nem akarok semmiféle előnyt.

- Hol vannak a segédeid ? - Még nem érkeztek meg. Hol vannak a tieid ?

- Nekem nincsenek. - Akkor egálban vagyunk.

En garde !

- Athos, várj ! - Várj, Athos !

Engedd meg, hogy a szabályok szerint bemutassam a segédeimet.

- A neved ? - D'Artagnan.

D'Artagnan, ő itt Porthos, valamint Aramis.

- Mi ? Ez egy vicc ? - Ez az a férfi, akivel harcolni fogok.

- Én is, egy óra múlva. - És én kettő.

De nem két óra előtt.

Nocsak, minden párizsi muskétást kihívtál párbajra ?

Nem. Csak a három legdühítőbbet.

Hadd vegyem át az időpontod, Athos !

- Öt koronát adok annak, aki elsőnek enged engem. - Nem.

Hah ! Bárki, aki olyan vakmerő, hogy hármunkat kihív egy órán belül,

az vagy egy bolond vagy egy bajnok.

Ki fogom deríteni.

En garde !

- Ez szép volt ! - Bravó !

Egy párbaj !

A Kardinális őrsége. Kardokat hüvelybe !

Muskétások.

Önök le vannak tartóztatva !

Kinek a parancsára ?

Tudod nagyon jól, a Kardinális parancsára.

- A Kardináliséra ? - Miért ?

A párbajozás elleni törvény megszegéséért.

Aramis, hallottál te már erről a párbajozás elleni törvényről ?

Oh, igen. A Kardinális vezettette be, hogy megvédje az őrsége embereit.

Mivel ők sokkal jobban kezelik a seprőt, mint ahogy a kardot.

Ha ellenálltok a letartóztatásnak, az a Kardinális becsületének a sértése !

Kényszerítetek minket a harcra !

Ők hatan vannak hármunk ellen.

- Hatan négy ellen ? - Négyen !

En garde !

Gyerünk !

Gyere, gyere...

Vedd fel !

Igyál, igyál, igyál a muskétásokra.

A muskétásokra.

Mindenki egyért, egy mindenkiért és mindenki egyért.

Hé, te ismered a dalunkat ?

Minden szavát, de én nem vagyok muskétás.

Lovagolj, lovagolj, lovagolj a muskétásokkal.

A muskétásokkal.

Mindenki egyért, egy mindenkiért és mindenki egyért.

- Mi van ? - Treville kapitány.

Ó, mit csinált volna velünk,

ha ártottunk volna d'Artagnan-nak !

Miért nem mondtad nekünk, hogy ő a keresztapád ?

Á, mindenképp megkapjuk a magunkét.

- Van valami befolyásod nála ? - Hát nem számítanék rá.

De most ahelyett, hogy a feddés harmadát kapnád, most csak a negyedét fogod.

Így van. Egy mindenkiért és mindenki egyért.

- Menjünk, igyunk egyet ! - D'Artagnan házában. Hol laksz ?

- Oh, erre még nem is gondoltam. - Találni fogok neked egy helyet.

- Hol van a szolgád ? - Egy sincs.

- Szerzek neked egyet. - Pénzed van ?

Egy petákom se.

Oh, ez nagyon bonyolult. De mit is mondott az arab a tevének ?

Igyál !

Hűségesek vagyunk a francia királyhoz.

Lojálisak a királynőhöz.

Harcolj, harcolj, harcolj a muskétásokkal.

A muskétásokkal.

Mindenki egyért, egy mindenkiért és mindenki egyért.

A királyért !

Ez a mi terünk.

Gyere és nézd. Athos azon a sarkon lakik.

- Én meg ott. - És én meg utca másik oldalán.

De soha nincs otthon.

Nos, egy muskétásnak szüksége van egy kis mozgástérre a magánügyei számára.

- Ezért nem lakunk együtt. - De hallótávolságon belül, baj esetén.

Nézd, Porthos, ott nem lakik egy muskétás sem.

Az öreg Bernajou sosem engedte kibérelni, a vén zsugori.

Mit is mondott a sekrestyés a harangnak ?

D'Artagnan, gyere ide.

Joseph Ruelle, Kereskedő . Porthos úr, Az ön számlája rég esedékes.

- Ha jól tudom, az ön neve Bernajou. - Igen.

Feltételezem, hogy tudja, önt bármikor letartóztathatják ?

Mit tettem ?

Párizs túlnépesedése miatt a király törvénybe iktatta,

hogy egy főbérlő sem tagadhatja meg az el nem foglalt szobák kiadását.

De, de... de én, én...

Egy éve lakom ott, pontosan szemben.

És még sohasem láttam fényt a maga második emeletén !

De a második emeletemen az albérlőm lakik.

A királynő egyik udvarhölgye !

- Ahá ! Akkor ő a palotában lakik ! - Igen.

- Egy égbekiáltó törvénysértés ! - Igen.

Ez megduplázza a büntetést.

S jó lesz, ha jól viselkedik, amikor jönnek letartóztatni önt.

Ne, ne, várj már, Porthos. Végül is, ő a szomszédunk.

S olyan barátságos és szelíd arca van.

D'Artagnan, megmenteni ezt a törvényszegőt,

hajlandó lennél elhagyni a kényelmes szálláshelyed

és otthonoddá tenni ezt a helyet ?

Tudod, hogy a jelenlegi lakhelyem nem kerül nekem pénzbe...

Ja, persze. Tudnom kellett volna. Akkor viselje a következményeket.

Oh, istenem ! Kérem, kérem ! Semennyit sem fogok kérni érte.

Nos, d'Artagnan, nézz körül odafent.

Igen, nézze meg, kérem... kérem...

És néhány üveg burgundit megpecsételni ezt a döntést.

Igen, igen.

Athos !

Itt fent !

Ha még több bort szeretnénk, ki kell találnunk valami új törvényt.

- D'Artagnan, a szolgád. - Hol találtad őt ?

Egy hídon, a vízbe köpködött, hogy köröket csináljon.

- Nagyon érdekes. - Az új gazdád.

- Mi a neved ? - Planchet, gazdám.

- Mennyit fog nekem fizetni ? - Többet, mint amennyit érsz, ha hűséges leszel.

- Jól fog etetni ? - Ugyanúgy mint magamat.

De... hol fogok aludni ?

Ó ! Csak egy ágy van, de megosztozhatsz rajta.

Én alszok felül, te meg alatta.

Fel vagy véve ! Most pedig nézzük meg, hogy tudsz-e bort tölteni, melléöntés nélkül.

Hát, D'Artagnan, eddig rendben is volnánk. Most már csak egy egyenruhát kell szereznünk.

És, mellesleg...

Be kell számolnunk Treville kapitánynak, mielőtt a király kell járulnia.

De, Athos, te vagy a logikus ember, hogy ezt megtegye,

mert te vagy a legdiplomatikusabb.

De te vagy a legbátrabb.

De Aramis-nak van a legfelvágottabb nyelve.

Oh, de d'Artagnan a keresztfia.

És mit mond a keresztfiú a keresztapjának ?

Ő közülünk való ! Mindannyian megyünk !

Mindenki egyért és egy mindenkiért !

Eminenciás uram !

Eminenciás úr.

Lady de Winter-től.

Szóval Buckingham herceg útban van Párizs felé.

Titokban, álruhában.

Erre csak egy válasz van : a királynő.

Amikor Buckingham-ről van szó, akkor egyben Angliáról van szó,

mert ő irányítja Anglia királyát.

És ő irányítja Franciaország királyát is, kivéve Richelieu-t.

Ne hízelegj, Rochefort gróf !

Buckingham vagy erősebb nálam vagy a királya gyengébb.

Nem erősebb, Eminenciás uram,

de a mi királyunk kétfelé hallgat,

egyfelől önre és másfelől a királynőre.

Buckingham egy nőn keresztül támadja Franciaországot.

A királynőt akarja vagy két királyt akar kontrollálni ?

Van egy gyanúm, hogy nagyon régóta építgeti a terveit.

Biztos vagyok benne, hogy van egy cinkostársa itt Párizsban.

Egy intrikus elme

aki nagyon közel áll hozzánk, Rochefort, de én...

Akit nekünk le kell lepleznünk és el kell pusztítanunk.

Kell-e tovább keresgélnünk a királynőn túl ?

Talán nem.

De ne vesztegessünk több időt.

Minden párizsi kaput zárass be, fegyverezd fel a kapukat és az őrséget,

hirdesd ki a kijárási tilalmat.

Csapdát állítunk az én Lord Buckingham-emnek.

Menjetek haza, mindenki menjen haza !

Hazamenni !

Planchet, Párizsban egész éjjel szólnak a harangok ?

Ez a kijárási tilalom miatt van, uram.

- Alszanak egyáltalán Párizsban az emberek ? - Amikor nem tartják őket ébren egész éjszaka.

Ha nincs rám többé szüksége, uram, akkor elmennék aludni.

Menj csak.

- Ne horkolj, Planchet. - Nem fogok, gazdám.

Ébren fogok feküdni.

Constance ! Kedves Constance-om !

Én nagyon, nagyon örülök... hogy látom.

De miért hagyta el a palotát ilyen késő éjjel ?

A királynő egy küldetését teljesítettem.

A kijárási tilalom kényszerített be és most nem mehetek vissza a palotába katonai kíséret nélkül.

Egy üzenetet kell írnom.

Azt akarom, hogy vigye el ezt a palotaőrség kapitányának,

egy kíséretet fog küldeni értem.

De hogy fogok én átjutni az utcákon ?

Ez lesz az ön útlevele.

"Tartsa fogolyként eme levél kézbesítőjét holnap reggelig. . Constance"

Ön az egyetlen személy a világon

akiért az életemet kockáztatnám ma éjszaka az utcákon.

Nekem egy sokkal mélyebb vonzalmam van ön iránt, kedvesem,

mint csak egy egyszerű gyámnak, én...

Akkor vigye ezt gyorsan.

És bizonyítsa be hűségét apám emléke iránt... s felém is.

Mire vár ?

Úgy látom ön csak azt akarja, hogy elmenjek innen, hogy valami fiatal férfit fogadjon itt, maga...

- Nem szégyelli a gyanúsítgatásait ? - Nem !

- Nos... - Akkor ön fél kimenni !

Félek ?

- Ne ijedjen meg ! - Ki maga ?

És maga ?

Mit csinál itt, egy katona, a szobámban ?

Az ön szobájában ?

Oh, akkor ön lesz Constance, a királynő udvarhölgye.

D'Artagnan. Őfelsége szolgálatában.

- Bernajou tudja, hogy ön itt van ? - Természetesen. Tőle bérlem.

- Remélem nem okozok kényelmetlenséget. - De igen.

Nagyon sajnálom.

Látom vár valakit.

- Valaki van ott az ágy alatt ! - Az ágy alatt ?

Igen, láttam az ágyterítőt mozogni !

- Ki van az ágyam alatt ? - Senki.

Látja ? Senki.

Csak a szolgám. Planchet, mutasd az ártatlan arcodat.

Habár nagyon örülök, hogy itt vagyok, nincs szándékomban betolakodni ide.

Planchet meg én lemegyünk és nagyon csendben leszünk, amíg maguk...

Nem, nem.

Csak azt az egyet sajnálom, hogy nem én vagyok a szerencsés férfi.

Maga túl sokat feltételez !

Mivel maga bérelte ki ezt a szobát, feltételezem, hogy nem akarja, hogy zavarják.

S engem se zavarjanak.

Jó éjszakát.

Úgy néz ki, mint Aramis.

A múlt éjjel a szemeid olyanok voltak mint két tüzes rózsa

melyek átgázoltak minden... árkaimon.

Aramis !

Nem az én házamban !

Elnézést a zavarásért, kedves Aramis-om...

- Ki ez az ember ? - Nem tudom.

Pár perce fent találtam a szobámban, amikor ide jöttem.

- Az én szobámban, ha megengedi. - Ez a Kardinális egy trükkje !

- Mi ? - Lépj hátrébb !

- Tudom, hogy kell kezelni a kémeket ! - Az istenért, ne !

- Nem teheti ! - Ha tudom, megteszem !

- Szemtelen muskétás ! - Csak sebezze meg !

- Kémnek nevezett, meg fogom ölni ! - Nem teheti, ő nem egy muskétás.

Ő Buckingham hercege !

- Buckingham ? - Igen !

Franciaország ellensége !

Muskétásnak álcázva, ez az én ellenségemmé is teszi !

En garde !

A királynő !

- Úrnőm. - Őfelsége.

- Ki ez a férfi ? - D'Artagnan, Őfelsége.

- A kardom a rendelkezésére áll. - Akkor tegye el.

Constance.

Uram, ez őrültség.

Számomra őrültség lenne nem látnom önt.

Még a palotába is elmentem volna, higgye el.

Elhiszem.

Gondolja, hogy kockáztattam volna eljönni ide egyedül éjnek évadján,

ha nem ismerném vakmerő szellemét ?

A nyílt közeledéséről felém az egész udvarban tudnak.

Nem szenvedtem meg én is ugyanezért ?

A Kardinálisa megalázott, a királya visszautasított.

Végigszenvedtem mindezt, mert szeretem önt.

Elfelejti, hogy én a királynő vagyok.

Emlékszem önre régebbről, mint nőre.

Minden elválaszt bennünket, a tenger, királyságok gyűlölködése,

a fogadalmunk szentsége.

- Szentségtörés szerelemről beszélni. - Szentségtörés megtagadni azt.

A köztünk lévő akadályokat semmilyen földi erő sem tudja legyőzni.

Semmilyen erő, kivéve a háborút.

- Ez nem méltó önhöz. - Nem méltó ?

Igen.

Lerombolom a világot önért.

Akkor először engem pusztítson el, nyissa ki azt az ablakot

és kiáltsa szét, hogy itt van Franciaország királynője.

Megígérem önnek, hogy itt maradok addig, míg elmenekül.

Azt hittem, hogy ön szeret engem,

és most gyávának nevez !

Ön is imádná a királynőt, ha annyira ismerné őt, mint én.

Bízzon bennem.

Bízok.

Szóval ön azt akarja elhitetni velem, hogy csak az országom felé van kötelességem

és a szívem felé nincs ?

Jól van akkor.

Barátként jöttem ide és most kényszerít, hogy ellenségként távozzak.

Az országom háborút deklarál.

Ha elvinne magával Angliába, az megelőzné ezt a háborút

vagy egy még keserűbbet okozna ?

A nagy szerelemnek a békét kellene erősítenie, nem a háborút.

Legyenek ezek a gyémántok az én biztosítékom a békéért.

Ez a legdrágább dolog amim csak van.

A király adta nekem, a francia nép nevében.

Ígérje meg, amíg a maga birtokában van,

nem lesz háború az én országom és az öné között.

Esküszöm.

Egy királynő előtt álltam,

egy istennő előtt térdepelek.

D'Artagnan, amit ön látott, az lerombolhat mindnyájunkat.

- Őfelsége... - Kérem, bízzon benne !

Én bízom.

Akkor én is.

Gyerünk, Constance, térjünk vissza a palotába !

A gyémántjai !

Ők az útjukon vannak Angliába.

Gyere, kedvesem.

Őfelsége, szabadna nekem... ?

Ha engem felismernek, az az ön életébe is kerülne.

A királynő... Buckingham...

Gyémántok... Az én házamban.

A Kardinális őrsége !

Vakmerőnek kell lennünk.

Állj ! Nem hallottak a kijárási tilalomról ?

Tűnjenek el az utcáról !

Lehet, hogy bajba kerülhetünk itt. Nevessenek, legyenek ordenárék.

Mintha sokat ittak volna.

Á, itt jön egy pár szép nőcske és csak egy katona !

Miért vagy te kettővel ?

Egyik a feleségem, a másik a kedvesem.

- Ó ! - Oh, jaj !

Lovagolj, lovagolj, lovagolj a muskétásokkal.

A muskétásokkal.

Mindenki egyért, egy mindenkiért és mindenki egyért.

Hűségesek vagyunk a francia királyhoz.

Lojálisak a királynőnkhöz.

Én nem tudok senkiről semmit, ártatlan vagyok !

- Hova visznek ? - Börtönbe.

Őfelsége, bocsásson meg, amiért én...

Önnek gyorsan vágott az esze, d'Artagnan.

És énekre bírt, amit először tettem már sok hónapja...

Ugye nem felejti el hol lakom ?

- Planchet. - Igen, uram ?

Ha a fejed távol akarod tartani a politikától,

a kezed a párbajozástól

és a szíved a szerelemtől,

akkor ne próbálj meg Párizsban élni.

De én azt gondoltam, hogy ön csak ma reggel érkezett Párizsba, uram.

Úgy van.

De az száz csodálatos évvel ezelőtt volt.

Constance.

D'Artagnan.

Biztos, hogy a börtönben töltött hét nem tompította el a memóriád ?

- Hogy mindent elmondtál nekem ? - Mindent, uram, úgy ahogy történt.

Bernajou, én hiszek neked.

Nekem rengeteg szemem van. Mostantól kezdve, te is az egyik leszel.

- Mások viszont téged fognak figyelni. - Igenis, nagyuram.

S az első dolgom lesz kidobni azt a gascogne-i d'Artagnan-t a házamból.

Nem, nem.

Tartsd őt ott, figyeld őt, ne csinálj semmit ami felkelthetné a gyanúját.

A házad még olyan fontossá válhat, mint maga a palota.

Meg fogod látni, akik hűségesen szolgálnak engem, azok jól vannak fizetve.

Engedjétek szabadon ezt az embert.

De Rochefort, már vártalak téged.

Buckingham elmenekült a városból, egy muskétásnak álcázva.

Ma reggel elvitorlázott a hajójával.

Peylerand, a kocsmárosunk Calais-ben, többet tud mint ön !

Azt is tudja, hogy a herceg magával vitt egy ajándékot, ami a francia néptől való ?

Őfelsége gyémántjait.

A királynőnk által átadva, hogy egy háborút szítson két királyság között.

Egy háborút Richeliu és a király ellen.

Van erre bizonyítékod ?

Engedjük, hogy a királynő cáfolja ezt meg, eminenciás uram.

D'Artagnan, azonnal találkoznunk kell. . Constance

Planchet, válj köddé !

Constance !

Constance ?

Áruló !

- Elárultad a királynőnket ! - Én mit ?

Te voltál az egyetlen, aki tudta !

Elmondtad a királynak, a Kardinálisnak, valakinek, hogy a királynő itt volt !

Hogy ő odaadta a gyémántjait !

S most a király követeli, hogy nyilvánosan viselje az ő évfordulóján !

Oh, de miért is mondom ezt neked, te már mindent tudsz erről !

Nem tudom miről beszélsz. Semmiről sem tudok.

Csak azt, hogy egy szót sem szóltam senkinek.

Megesküszöm. Nem tudnám megtenni.

Én imádom őt. S imádlak téged.

Hinned kell nekem.

Oh, én bízni akartam benned, hinni neked mindvégig. S a királynő úgyszintén.

De ő összeesett. Meg fogják ölni, hacsak egy módot is találnak rá !

Mikor kellene neki viselni azokat ?

- Mikor van a király évfordulója ? - Mához nyolc napra.

S ma hétfő van.

Menj vissza a palotába, szerezz nekem egy levelet a királynőtől,

amiben arra kéri Buckingham-et, hogy adja át nekem a gyémántokat.

- S találkozzunk itt egy óra múlva ! - De...

Egy óra !

Ez nagyon szabályellenes.

Még tíz napja sem vagy szolgálatban és már a véglegesítésedet kéred.

Mi ez a küldetés ?

Ez összefügg a becsületével és talán az életével... egy hölgynek.

- Hogy mondod ? - Ez egy titok, uram.

A te titkod ?

Nem, uram, a királynőé.

Felhatalmazott Őfelsége, hogy ezt nekem elmondjad ?

- Nem, uram, ellenkezőleg. - Akkor miért akarod elárulni ezt nekem ?

- Mert nem engedne elmennem, ha nem teszem. - Ki mondta, hogy nem engednélek ?

- Kétségbe vonod a hűségemet ? - Nem, uram.

Fiam, a tengerpartot sem érnéd el élve. Segítségre van szükséged.

De hogyan kérhetnék meg bárkit is, hogy ossza meg a veszélyt,

amikor nem oszthatom meg a titkot ?

Ha valami elég veszélyes, akkor tudok hármat, akiket nem kell kérni.

- Úgy érti Athos-t... - Porthos-t és Aramis-t.

Ez a három úriember több bajba kerül ki és be, mint...

A házadnál találkoztok egy fél óra múlva.

Itt van, pénzre szükséged lesz.

- Kapitány, hogyan tudnám én... - Az időt vesztegeted. Menj.

És sok szerencsét.

Áh, ha csak húsz évvel fiatalabb lennék...

Akkor itt van.

Én majd viszem.

És ha bármi történik velem, egyikőtök viszi tovább azonnal.

Ennek a csirkének van feje !

- Hol várjak önökre ? - Hát nem itt Párizsban.

Tudja hol van a de la Fere kastély, Párizstól nem messze ?

- A Calais felé vezető úton ? - Igen.

Senki sincs ott már évek óta, kivéve egy öreg gondnokot.

Mutassa meg neki ezt a gyűrűt, ott biztonságban lesz.

- Mikor menjek oda ? - A nyolcadik napon.

Ha mi nem leszünk ott alkonyatra...

Szóltam Planchet-nek, hogy készítse fel a lovakat.

- Hol ? - A szokásos helyen.

Ott találkozunk.

Morbeau, őriztesd a kapukat.

Ha mégis kijutnak, azt akarom, hogy figyelmeztess minden ügynököt innen Calais-ig,

futárral vagy postagalambbal, hogy meg kell állítani őket.

- És ha ellenállnak ? - Meg kell állítani őket !

Várj, Jourdain, egy levelet kell elküldenem Londonba.

Hölgyem,

Jó lenne, ha megbeszélnénk egy találkozóhelyet az úton, abban az esetben ha elvesztenénk egymást.

Igen. A "Király és a Paraszt" kocsma.

A Kardinális őrsége. A kapukhoz tartanak.

Gyerünk !

Eresszétek le a kapukat !

Épp most zárják be a kapukat ! Siessünk !

Vigyétek át a lovakat !

Athos !

Ti menjetek tovább ! Az én lovam nem jutott át !

Üdvözletem a Kardinálisnak !

- Eminenciás uram. - Igen ?

- Átjutottak a kapun. - Megbocsáthatatlan !

El fogjuk kapni őket.

- Figyelteti ezt a lányt, Constance-t ? - Igen, eminenciás uram.

- Letartóztassuk ? - Még ne.

Nem engedhetjük meg, hogy felkeltsük a királynő gyanúját.

Ne veszítsük el a hitünket, Őfelsége.

Athos, d'Artagnan, folytassátok az utat ! Én feltartom ezeket !

Párizsból jött.

... a királynő iránti imádata és ez az amiért Buckingham nem írja alá. Minden ravaszságára és merészségére szüksége lesz, hogy ezt elérje hat napon belül. Ha ön kudarcot vall, az az életünkbe kerülhet. . De Rochefort

A bolond ! Most meg mit csinált ?

Mathilde,

ma este elbűvölőbben kell kinéznem, mint egy királynő.

Úrnőm, a rózsaszínű ruhában ?

Nem.

Ez nem egy kerti parti.

A puha feketémben.

De úrnőm sohasem visel olyan ruhákat, mely felfedi a vállakat.

Ma este fogok.

Igenis, úrnőm.

- Vannak friss lovak ? - Nincsenek, uram.

Akkor csutakolja le ezeket és jól etesse meg őket.

Igen, uram.

Nézze meg, hogy készen vannak-e a lovaink.

Azonnal, uram.

Porthos és Aramis tud vigyázni magára.

Találkozni fogunk velük annál a kocsmánál visszafelé. Hagyd már aggódást.

Nem miattuk aggódom.

Oh, értem.

A fiatal hölgy.

Mi ez az elhagyatott de la Fere kastély ?

Olyan rejtélyesen hangzik.

Nos...

De la Fere gróf egy barátom volt és...

Ő egy barátom volt.

Az ő gyűrűje volt, amit Constance-nak adtál ?

Igen.

Miért nevetsz ?

Mert a gyűrűjét sohasem szabadna egy nőre bízni.

Őt is egy nő tette tönkre.

S ezért mindet gyűlölte.

Csakúgy mint te, Athos.

Szóval, van egy íratlan törvény a muskétások között, d'Artagnan.

Sohasem tesznek fel kérdéseket egymásnak.

A mi lovaink ?

Menj, d'Artagnan !

Vidd el az egyik lovukat !

Már csak egy maradt.

Nem jut Calais-nél tovább.

Vedd át a kötelet !

Minden csomag lekerült !

A kocsija készen áll, hogy elvigye a fogadóba, hölgyem. Párizsba szeretne érni még ma éjjel ?

Nem tudom, Peylerand, amíg el nem olvastam a párizsi üzeneteket.

Visszavitorlázik Angliába ma este, kapitány ?

- A következő dagállyal. - Jó.

Tilos utasokat szállítanom.

- De nem egy hölgyet láttam leszállni éppen ? - Igen, jól látta, uram.

De annak a hölgynek útlevele volt Angliába és Franciaországba is.

Hát, nekem is van.

Hadd lássam őket.

A csomagjaimban vannak, a fogadóban.

- Visszaérek mielőtt vitorlát bont. - Rendben van, uram.

Tovább kell mennem Párizsba, Villard, amint ettem valamit.

- Álljon készen a kocsim. - Úgy lesz, úrnőm.

Az üzenetei, úrnőm.

Álljon meg ! Mit csinál annál az ablaknál ?

Jöjjön le onnan !

En garde !

- Ki van ott ? - Elfutott, hölgyem.

- Ki ? - A férfi akit a balkonján láttam.

Az ablakon lesett be. De én elkergettem.

- De hogyan jutott fel ide ? - Épp a lovamról gondoskodtam.

Amint az istállóból jöttem vissza, láttam egy alakot felmászni.

Valahogy így.

Gyanúsnak tűnt.

Rákiáltottam, s miután lemászott, előrántotta a kardját,

verekedtünk, aztán elfutott.

Köszönöm.

Bocsánat, hogy csak így bámulok, de én már láttam önt ezelőtt.

Oh, igen ! Az úton, Párizs felé.

Ön lovagolt egy... egy eléggé sajátos lovon.

És ön adott nekem néhány kiváló tanácsot arról, hogy ne harcoljak a barátjával.

- Amelyeket nem fogadtam meg. - Mi történt ?

Az egyik embere betörte a fejem.

Ezért emlékszem az ön arcára ilyen jól.

Csak erről álmodtam két, önkívületben telő napon át.

Örülök és sajnálom.

Mit csinál itt, Calais-ben ?

Épp azt akartam tenni, amire ön is készült. Enni.

Nos, ez a legkevesebb, amit egy gavallérnak adhatok, aki mindig megvéd,

hogy ételt kínálok neki.

- Bejön akkor ? - Örömmel.

Az a fickó még visszajöhet.

Mondja, hova fog menni Calais-ből ?

Szabadságon vagyok az ezredemtől. Arra gondoltam, megnézném Londont.

De nem szállhatok hajóra útlevél nélkül.

Nos, azt hiszem, ezt elintézhetem önnek.

Odaadhatnám önnek akár az enyémet is.

Biztos nem lesz vele gondja, maga Richelieu kardinális írta alá.

S hogy biztonságban visszaérjen Londonból,

kölcsönadom ezt.

Buckingham hercege írta alá.

Nem tudom, hogy tudnám én mindezt viszonozni önnek.

Azzal, hogy meglátogat engem amilyen hamar csak visszaér Párizsba.

Igen.

Akkor kit várhatok ?

Oh, a nevem ? D'Ar... La Ville.

Darleville ?

Igen !

És én kihez fogok látogatóba menni ?

Lady de Winter.

Egy hajó indul épp most. Nem baj, ha én most elmegyek ?

De úgy hiszem azt mondta, hogy éhes.

Nos, majd szerzek valamit a fedélzeten.

Ön nem mond el mindent nekem erről az angliai utazásról.

Egy katona csak a szolgálata miatt siet

vagy szerelem miatt.

És ahogy ön mondta, szabadságon van... Meséljen a nőről.

Hát... ő gyönyörű.

Természetesen.

És nagyon elbűvölő.

Igen ?

És ő gyönyörű.

Oh, hogy irigylem önt. Szerelem miatt utazik.

Míg én meg utazok...

Miért ?

Kitalálhatja az útleveleimből. Richelieu kardinális miatt.

Vagy Buckingham.

És Buckingham.

Megszólalt a kikötő harangja, ha nem akarja lekésni a hajóját...

Nos, Darleville.

Igyunk mindkettőnk sikerére.

Ön győzzön a szerelem felett és én... a halál felett.

Halál ?

Igen. Az én életem mindig veszélyben van.

S ez az utazás Párizsba...

Az a férfi az ablakomnál...

Első figyelmeztetés.

Attól tartok, valaki tudja.

És nem lesz egy gavallér sem aki megvédjen.

De biztos vannak kísérői.

Még a kísérőim is sóvároghatnak ez után.

- Hol szerezte azt ? - Látta már ezt azelőtt ?

Nem.

De ez káprázatos.

Buckingham hercege küldi ezt magával Párizsba ?

Miért mondja ezt ?

- Ó, semmi, de... - Úgy viselkedik, mintha tudna valamit rólam !

Bocsásson meg, de a saját félelmem mindenkit gyanússá tesz.

Sokkal többet mondtam el önnek, mint kellett volna, nem tudom miért.

De ne feledje, ez egy titok, amelyben benne van...

Ha csak egy szót is szól erről, az az volna a...

Tudom, hogy nem tenne ilyet.

Menjen ! Menjen !

- Nem megyek ! - Mi ?

- Azt mondta szüksége van rám. - És ön azt mondta, hogy Londonba megy !

Darleville, ha én beszélek még...

Az idegeim... az őrület határán vagyok.

Pontosan, ezért nincs olyan állapotban, hogy egyedül utazzon.

Mindent el kell követnem, amit csak tudok, hogy az amit visz odaérjen a saját helyére.

- Időben. - Időben ?

Ki említett itt bármilyen időt ?

Ön tette ! Nyilvánvaló, hogy sietős az útja.

S nyilvánvalóan átváltoztam egy gondolkodó nőből

egy hisztérikusba.

Figyelmeztetem, minden velem töltött pillanatban

az élete veszélyeztetve lesz.

Mehetünk ?

Ezt az úriembert azért küldték, hogy elkísérjen.

- Igenis, úrhölgyem. - Egy pillanat !

Villard !

Párizsba kell jutnom, a legrövidebb úton és...

Nem bánja, ha háttal kell utaznia, d'Artagnan?

Kényelmes ?

Nagyon.

Mellesleg, kivel harcolt az ablakomon kívül, Calais-ben ?

Egy Darleville nevű bolonddal.

Nos, ha nem figyelmeztettek volna, hogy várjam önt,

még én válhattam volna bolonddá.

Ön vonzó.

Mondja, hogyan volt elrendezve önnek, hogy elvegye a gyémántokat Buckingham-től ?

Ön hogyan szerezte meg őket ?

Ugyanazzal a módszerrel, amit ön most használna. Elvenné tőlem.

Ha lenne rá esélye.

Szóval a Kardinális egy tolvajt használ.

Sohasem találkoztam a Kardinálissal.

Én de Rochefort gróf ügynöke vagyok. Emlékszik de Rochefort-ra ?

Első találkozásukkor még csak a fejét törette be.

És ő fogja átadni a Kardinálisnak.

S Őeminenciája is elégedett lesz azzal a levéllel, ami önnél van.

Amit a királynő írt a hercegnek. Hol van ?

Gondoltam. Közel a szívéhez.

Milyen kár.

Ha ez nálam lett volna, Buckingham szolgája még élne.

Engem is tervez megölni ?

Természetesen. Ha megpróbál elmenekülni.

Nem fáradt el a próbálkozásban, hogy a kezeit szabaddá tegye ?

A csuklói már kisebesedhettek.

Azt vártam, hogy szeretkezni fog velem. Miért nem tette ?

Oh, igen.

Constance.

Azt gondolta nem tudok Constance-ról ?

De Rochefort mindent alaposan csinál.

Lehet, hogy hagyom, hogy találkozzanak a de la Fere kastélynál.

Addig is...

Ennyire nincs hatásom önre ?

Az ön ellenállása felizgat engem, d'Artagnan.

Közeledünk a "Király és a Paraszt" fogadóhoz, úrnőm.

Amíg friss lovakat szereznek, egy üzenetet szeretnék küldeni.

Rendben, úrnőm.

Nézd meg ki az.

Csak egy nő, uram.

Ha nincs itt hamarosan, akkor az csak azt jelenti...

- Üzenetet szeretnék küldeni. - Erre, hölgyem.

- A hölgy csak egy üzenetet küld ? - Igen.

Jó. Már csak egy párizsi galambom maradt.

Azok a katonák hármat megettek közülük.

D'Artagnan-t foglyul ejtettem. Meg fogok állni a de la Fere kastélynál, az utasítás szerint. A Palotába érek a kitűzött időben. . Lady de Winter

Miért nem az igazi neved írod alá ?

Te !

Csapjon közéjük, Villard !

Gyorsan ! Gyorsan !

- Athos ! - Mi történt ?

- A nő... Hol van ? - Elment.

D'Artagnan-t rabul ejtette !

Gyorsabban ! Gyorsabban !

Lefelé onnan !

Fogd össze ezeket a lovakat. Nem hagyhatjuk itt őket nekik.

Constance, a de la Fere kastélyban van.

A de la Fere kastélyhoz, gyorsan !

Planchet ! Engedd szabadon a lovakat !

Tudod kivel utazunk együtt, d'Artagnan ?

- Egy tolvajjal. - Egy gyilkossal.

De la Fere grófnővel. A feleségemmel.

Ez egy hazugság.

Én Lady de Winter vagyok. Sohasem láttam önt életemben.

Megölted a bátyámat.

A bűnözők jele van a válladra égetve.

A jobb válladon.

A királynő gyémántjai.

- Athos ! - Mi az ?

Árulás, de Rochefort aláírásával.

Valaki jön.

A de la Fere kastély.

Az első bűnöd színhelye.

Gyere, Constance.

Őfelségétől.

A feleségem ne felejtse el viselni a gyémántjait. . L.

Ezt is add oda a királynőnek.

Bárcsak odaérnénk időben.

Ha átjutunk a kapukon.

Lady de Winter-t kell alakítanod, őt várják.

Lady de Winter.

És a fogoly ?

Engedd tovább.

Mi az ?

A királynőnek nem lesznek meg a gyémántjai.

- És a küldönce, d'Artagnan ? - Ő árulásért fog megfizetni.

A királynőt száműzni kell.

Maradj közel hozzá, ne tudjon kommunikálni senkivel.

- Én a királlyal leszek. - Igenis, Őeminenciája.

Őfelsége, Franciaország királya.

Őfelsége, a királynő.

- Ez meg mi ? - D'Artagnan !

Fogjál el azt az embert !

Egy pillanat ! De Rochefort gróf Franciaország árulója !

Itt a bizonyíték, az egyezmény.

Egy titkos egyezmény, az ő aláírásával,

amelyben felajánlja Franciaország felét, tervének támogatása fejében,

hogy megölje a királyunkat és a Kardinálisunkat s a trónra üljön.

Őfelsége, Eminenciás uram !

Te magad írtad alá a halálos ítéletedet !

És hogy került ez felséged kezébe ?

Négy férfi bátorságán és hűségén keresztül,

akik az életüket kockáztatták, hogy megmentsenek mindannyiunkat egy tragédiától.

Az én három muskétásom, Kardinális.

Ismeri a negyediket ?

D'Artagnan kadét, Őfelsége.

Kadét ? Teljes képesítésű muskétás.

Álljanak fel, uraim. A királynak kellene térdepelnie.

Sokáig éljenek a muskétások !

Sokáig éljenek a muskétások !

Uraim, önök a díszőrségem lesznek.

Constance és d'Artagnan.

D'Artagnan !

Foglalja el a helyét mögöttem.

Sokáig éljen a király !

Sokáig éljen a király !

Subtitles : Harangozó Csaba (c)2017 csabah@gmail.com