Original subtitles

EGY GYILKOS ÜGY III. 6. RÉSZ

Adjátok meg a helyi rendőrségnek az autó adatait,

és legyetek készenlétben.

Az a gyanúnk, hogy a tettes odatart, vagy már ott is van.

Szólj Brixnek, hívjon fel, ahogy vége az értekezletnek.

- Mikor érünk oda? - Még csak most mentünk át a hídon.

Reggel elloptak egy piros furgont a koppenhágai kikötőnél,

ugyanott, ahol a tettes csónakját megtaláltuk.

Amíg nem kerül elő, addig életben lehet.

Honnan ismeri Borchot?

Együtt tanultunk a főiskolán. Egy évvel alattam járt.

Együtt is éltek?

Elloptak egy piros furgont a koppenhágai kikötőnél,

ugyanott, ahol a tettes csónakját megtaláltuk.

Mit tudunk a városról?

Használaton kívüli ipari kikötő, ami a Zeelandé volt,

mielőtt pár évvel ezelőtt kihúzták a dugót.

2,000 lakos. Büszkék rá, hogy ők laknak a legnyugatibb ponton.

- Miért nem ébresztettél fel? - Kaphatnék egy párat?

Aludnod kellett.

Legutóbb, mikor elaludtam, míg vezettél,

hátfájással ébredtem egy útszéli pihenőben.

Norvégiában nagyon gyenge a táblázás.

És nem az alvástól fájdult meg a hátad. De nem ám.

- Mi dolguk volt Norvégiában? - Hazatelefonálok jó éjt kívánni.

- Hol vannak a többiek? - Segíteni szeretnénk,

de senki nem erősítette meg fentről, hogy bármilyen keresésre lenne parancs.

Szevasz, örülök, hogy újra látlak.

Az emberrablót és Emilie Zeuthent keressük.

El kell kezdenünk a keresést.

A főnökség szerint a lány halott, a tettes pedig külföldre szökött.

- Egy piros furgon a kérdés, a rendszáma...

- Én semmit sem láttam.

Amint látják, nem nagy dolog megfigyelni itt a forgalmat.

Csak annyit akar kideríteni, mi történt a kikötőben megtalált lánnyal.

- Az épületben várakozhatnak. - Egyeztetek a kapitánysággal.

Rendeljetek be, akit csak tudtok, a szomszédos körzetekből is.

- Miért nem tud erről a főnökség? - Fogalmam sincs, de majd lerendezem.

Az összes értelmetlen leépítést

megúsztam,

ami az elmúlt hat hónapban végbement.

Nagyon jól tudja maga is,

hogy csak így tudnak tőlem megszabadulni.

- Ez így elég nevetséges. - Én nem vagyok tagja a vezetőségnek.

- Csak a munkámat végzem. - Ahogy én is.

Jutlandról kerestek több körzetből is, és a Különleges Egységtől Borch is...

Bocsásson meg, de Brix jelenleg ilyesmikkel nem foglalkozik.

- Az ügy során helytelenül járt el. - Minden szükséges döntést meghoztam.

A magáé volt a felelősség, a lány viszont meghalt.

Nincs más hátra, mint hogy lemondjon.

Egy pár percre elviszem.

Sarah Lund és Asbjorn Juncker Jutlandon van Mathias Borchhal együtt.

- Erősítést igényeltek. - Mire?

Szerintük Emilie életben van,

az elkövető pedig Nyugat-Jutlandon bujkál.

Felettébb szokatlan benyomások értek ma engem ezen az osztályon.

Elnézést kérek. Lezáratom az ügyet.

- Emilie anyja szeretne veled beszélni. - És az éjjel kifutott hajókkal mi van?

- Felszállhatott valamelyikre? - Ilyesmiről nem tudunk.

- Itt Lund. - Beszélj.

Szerintünk Emilie még mindig az elkövetővel van,

elrejtette a csónakban, aztán idejöttek a lopott autóval.

Miért lenne még vele?

Rádöbbenhetett, hogy mégsem a Zeeland felelős a lány haláláért.

- Van valami bizonyítékod is? - Emilie Zeuthen még életben lehet.

Nem nyugszik, míg ki nem deríti, mi is történt valójában korábban.

- Több emberre van szükségünk.

- Állítsd le Lundot, és rendelt őket vissza.

- Brix? - Lennart.

Folytassátok.

Elintézem, hogy megkapjátok az embereket a környező körzetekből.

- Na jó, akkor majd én. - Ruth...

Nincs ilyen marhaságokra időm. A lány még mindig...

Szeretnék végezni a feladatommal,

és sokat javítana az értékelésen, ha együttműködne.

Miért működnék együtt?

Az egész épületben nem működik együtt senki.

Mindenki csak saját magát fedezi.

Mit akar majd mondani az igazságügy-miniszternek,

ha kiderül, hogy valaminek nem jártunk a végére?

- Befejezhetnénk?

- Egy napig szüneteltetjük a vizsgálatot.

Csak hogy ne legyen semmi...

Hagyd most a dobozokat, inkább nézzük meg,

hátha találtak valamit a kikötőben.

Mit mondjak a nőnek?

Elnézést, hogy megvárakoztattam. Úgy tudom, már tájékoztatták önöket,

hogy a kutató-mentő csoport minden tőlük telhetőt megtesz.

- Értesítjük majd önöket. - Mi tart ilyen sokáig?

Megtaláltuk a betontömböt, amihez hozzákötözte.

Egy kötelet kötött a betontömbhöz,

de úgy tűnik, a zsák, amiben benne volt, leoldódott róla.

- De már keresik, ugye? - Természetesen.

Ha valahol ott van, akkor hamarosan megtaláljuk.

Bármikor hívhatnak.

- Tessék, a közvetlen számom. - Miért úgy mondta, hogy "ha"?

Miért?

Azt mondta "Ha valahol ott van".

Ezt feltételezzük,

de bizonyos jelek arra utalnak, pontosan vizsgáljuk ki, mi történt.

- Tehát nem biztosak benne? - Így van.

Minden jel arra mutat, hogy...

Elnézést.

Koppenhágáig ment a csónakkal. Nem lehet, hogy ő is rajta volt?

Tényleg nem tudok többet.

Majd jelentkezünk.

Először az üdülőházakat nézzük át. A többit majd az egyeztetések után.

- Itt találtak rá? - Igen.

A Zeeland hajója ott volt. Haladjunk.

Ha öngyilkosságnak akarták feltüntetni,

nem tehették azt, hogy idejönnek, és csak úgy kidobják.

Most inkább azzal törődjünk, amiért idejöttünk. Menjünk.

Ha a nevelőszülőknek igazuk van,

akkor Louise egy nappal korábban tűnt el,

mint ami a rendőrségi jelentésben áll.

Ha az ügyész rendelte el, hogy változtassák meg a dátumot,

akkor valaminek kellett történnie aznap, amit ezzel fedezni akartak.

Keressük a piros furgont a helyi rádió, és a taxisofőrök bevonásával.

Tíz kilométeres körzetben mindent átkutatunk.

Én elkezdem ott fent. Te és Asbjorn kezdjétek itt lent.

Megyek, és először a nevelőszülőkkel beszélek.

Igyekszem. Meg kell néznem valamit.

De hát húszan vagyunk. Sarah?

Vajon lemond-e a miniszterelnök az éjjel

tragikus véget ért Zeuthen emberrablás után?

A kormányt folyamatos, éles kritikák érték az ellenzék részéről,

végig az ügy során.

- Közösen kell változtatnunk a rendszeren.

- Mi ebben a szavazóim szerepe?

Szekrényből kidőlő csontvázakkal támogatta a kormányt,

végül Emilie Zeuthen meghalt.

- Elnézést, a miniszterelnök kér szót. - Majd később.

- Találkozunk a sajtótájékoztató után. - Most azonnal, Ussing.

Jelenleg nincs mit mondanom.

Úgy vélem, mindannyiunk közös érdeke,

hogy méltóságteljesen zárjuk le ezt az ügyet.

Valóban így van, tehát akkor miért nem tudsz túllépni rajta?

És te vajon miért nem árultad el,

hogy ugyanazzal az ügyésszel találkoztál,

akivel az igazságügy-minisztert vádoltad,

hogy félrevitte a rendőrségi ügyet?

- Ki mondta ezt neked? - Miről beszéltetek?

Ez most hivatalos?

Ha meggyanúsítasz valamivel, küldd rám a Különleges Egységet.

Szándékomban áll.

Két és fél évvel ezelőtt találkoztál vele.

Arra gondolsz, hogy én gyakoroltam nyomást az ügyészre?

- Miről beszélgettetek? - Magánjellegű volt.

Ha az ügyről lett volna szó, elmondtam volna.

Valójában érthető, hogy próbálod menteni magad,

két perccel azelőtt, hogy lehullna a lepel,

de az érceid túl gyengék.

Most pedig folytatom a megbeszélést Rosa Lebechhel.

Azt mondta, magánjellegű találkozó volt. Nem volt köze a régi ügyhöz.

Közvetlenül azután, hogy ugyanazzal

az emberrel beszélt az igazságügy-miniszter?

Ez önmagában semmit sem bizonyít. Mi köze lenne hozzá Ussingnak?

Ha magánjellegű volt, korábban is említette volna.

- Ez semmin sem változtat. - De, hiszen a nyomozás alatt történt.

- Nem szégyenítem meg ezzel Emilie Zeuthent.

- Nem is kell.

Hívd fel az igazságügy-minisztert. A rendőrség még mindig nem találta meg.

Jutlandon vannak. Szerintük az ügynek ezzel még nincs vége.

Még az is lehet, hogy Emilie még mindig az emberrablóval van.

Valójában még nem zárták ki, hogy akár életben is lehet.

Az emberrablás katasztrofálisan alakult, különösen a Zeuthen család számára.

Nem bonyolódhatok részletekbe, de mindenképpen elmondható,

az Igazságügyi Minisztériummal együtt nagyon kemény kritikákat kaptunk.

Rengeteg a megválaszolatlan kérdés, és nekem kell rendbe tennem a dolgokat,

tisztázni minden részletet,

elsősorban a Zeuthen család tiszteletére.

- Miféle megválaszolatlan kérdések? - Valóban lemond a miniszterelnök?

Mindennek a végére kell járnunk.

Holnap megbeszélést tartok valamennyi párt vezetőjével,

és megkérem őket, ne alakuljon méltatlanul a választás végső szakasza.

- Beszéltek ma este? - Nem.

Látott egy piros furgont, vagy bármi egyéb szokatlant?

Ki után kutatnak?

Valakit, aki talán közel állt Louise-hoz.

Csak mi voltunk neki. Senki más.

Már elmondtuk a kollégáinak.

Ez ő?

Hogy került magukhoz?

Louise az anyjával élt Koppenhágában.

Az anyja meghalt rákban.

Berakták egy gyerekotthonba.

De aztán jött a válság, aztán ezeket bezárták.

Több családnál is volt utána.

Sokat költözött. Sehol sem volt maradása.

De három évvel ezelőtt nálunk végre megállapodott.

Nincs egyáltalán közeli rokona? Úgy tudom, az apját nem is ismerte.

Az anyja azt mondta neki,

a világtengereket járja, akár csak Harisnyás Pippi apja.

Mondott még róla valamit? Tudta a nevét?

Nem. Mintha csak egy mese lett volna.

Louise persze reménykedett benne, hogy egy napon majd eljön érte,

de persze sosem jött.

Mindent megtettünk, ami a kedvére válhatott.

Boldognak láttuk.

Valójában úgy is éreztük, működnek a dolgok,

egészen...

...egészen addig, míg rá nem találtak.

Nem szeretnék sebeket feltépni, de Louise nem lett öngyilkos.

Megölték.

- Hogyhogy? - Éppen ez ügyben nyomozunk.

Átnézhetem a holmijait, ha még megvannak?

Többnyire biciklivel ment iskolába.

Kora délután már itthon kellett volna lennie.

Mindig ugyanazon az útvonalon közlekedett,

elhagyva a kikötőt, a víz mentén, a mólón.

És biztos benne, hogy mindez csütörtökön történt, és nem pénteken?

- Az ember nem felejt el egy olyan napot - Nem, igaza van, persze.

Ki látta őt utoljára aznap?

Az osztályfőnöke. Látta, amint a kikötő mellett kerekezik.

- Rajta kívül senki más? - Senki.

Habár, de.

Valaki szerint a főúton is látták,

de a rendőrség azt állította, mégsem ő volt az.

A biciklijét megtalálták?

Nem tudom. Nem mondtak el mindent.

Robert?

Mindig is utálta ezt a festményt. Megijesztette. Segítsen!

Robert, álljon le!

Nem hallgattam meg. Nem volt időm meghallgatni.

Hagyja már abba, a fenébe is!

Tudom, hogy ez kibírhatatlan, de szedje össze magát.

És erre nekem kell ügyelnem.

- Megtalálták? - Még mindig nem.

Akkor majd mi. Küldjön oda egy csapatot.

A rendőrség nem enged külső segítséget,

nehogy tönkretegyék a nyomokat. Hagyja rájuk.

Majának döntenie kell a temetés ügyében. Tudja, hogy hol van?

- Javaslom, ezt holnap beszéljük meg. - Most azonnal akarom.

Persze, értem, de Maja nem hajlandó erről beszélni.

Nemrég beszéltem vele.

Úgy tűnik, képtelen elfogadni, hogy Emilie meghalt.

Carl alszik. Rendben, szia.

Anya azonnal itt lesz. Aztán megkeressük Emilie-t.

- Hová akarsz menni? - A parti úton a hídhoz.

Hiszen már besötétedett. Csak az utat láthatjuk.

Talán ott áll valahol az út szélén, ha mégis elengedte.

Hol vannak az elemek?

Jó estét.

Ha beszéltél a rendőrökkel, tudhatod, hogy nem változott a véleményük.

Még rajta lehettet a csónakon, amikor eltűntek.

Nem tudjuk, mi történt.

De tudjuk, mivel ott voltam és láttam mindent.

Lelőtte, aztán a vízbe dobta.

- Nem érdekel. Én máshogy érzem. - Ezt akarod elmondani Carlnak is?

Hogy egyszer csak visszajön, és minden olyan lesz, mint volt?.

Maja, segítened kell ebben.

Elrendezni a temetést, és ott van Carl is.

Ne kényszeríts rá, hogy olyanban higgyek, ami...

Indulunk, amint anya ideér.

Hol vagy most?

Átnéztük az üdülőházakat. Sehol semmi.

Most jönnek a búvóhelyek.

- Az utat lezárattad? - Igen, se ki, se be a városba.

- Te mit csinálsz? - Most léptem be épp az iskolába.

- Azt már átnéztük. - Az egyik tanárral akarok beszélni.

Ő látta utoljára életben Louise-t. A férje szerint még bent van.

- Átnézzük a tanyákat is?

- Egy helyi sráccal átnézzük a malacokat is.

Ha ott végeztél, csatlakozz hozzánk. Rendben?

Sarah, hallasz engem?

Sarah?

Szerintem itt van.

Az ajtó nyitva. Az ablakot betörték.

Maradj ott, ahol vagy!

Sarah?

- Minden rendben? - Igen.

Csak én voltam... Igazán sajnálom.

Biztos vagyok benne, hogy itt járt.

Min dolgozik most valójában a Különleges Egység?

Továbbra is azt feltételezzük,

hogy múlt éjjel Emilie Zeuthent megölték.

- Nem biztosak benne? - Mert a test még nem került elő.

Elvárom, hogy a rendőrséggel együtt

mindent megtegyenek, hogy a lány előkerüljön.

Ez nyilvánvaló.

Kértük az igazságügy-minisztert, hogy biztosítson további forrásokat.

Jelenleg beteg, és már nem dolgozik az ügyön sem.

Majd egyeztessen a titkárával.

És Ussing sem ad választ arra, hogy mit beszélt az ügyésszel.

De mivel az ügyész érintett volt a régi ügyben,

így a Különleges Egységnek kellett volna vezetni a nyomozást.

Így is volt. Ussing és az ügyész is jogász szakon végeztek,

a Koppenhágai Egyetemen, régi jó barátok.

Akkor is furcsa, hogy a nyomozás alatt találkozott vele,

ugyanazon a napon, amikor az igazságügy-miniszterrel is.

Igen, de véletlen egybeesés is lehetett. Évente többször is találkoztak.

A pénzügyminiszter szeretne veled beszélni.

Arra kérem, ásson mélyebbre Ussing ügyeit illetően.

És ha talál valamit Emilie Zeuthenről, haladéktalanul értesítsen.

- Megegyeztünk, hogy első a pártérdek. - Változott a helyzet.

Ha nincs semmi konkrétum Ussing ellen, ez az egész keményen visszaüthet.

- Akkor vizsgáltassátok ki. - Kristian, ez nevetséges.

Jobban bíztam az ítélőképességedben.

Nagyon elfoglaltak vagyunk. Úgy tűnik, te is.

Ezt nem támogatom, és nem is vagyok egyedül.

Az egész párt engem hívogat.

Ki lenne az utódom?

Saját magamat jelölöm.

De most nem erről van szó, hanem hogy mentsük meg a pártot.

Ugyanazt próbálom én is, és számítok a támogatásodra.

Keresd fel a Központi Pártot. A holnapi ülés előtt egyeztetni akarok Rosával.

Stoffer tudja meg, miben érintette Ussingot a régi ügy.

- Nem érem el. - Hagytál neki üzenetet?

Folyamatosan hívom, de mintha a föld nyelte volna el.

Nem látott senki, nem kereste senki az elmúlt 24 órában?

- Nem. - És a betört üveg az ajtón?

Talán a szél lehetett. Én nyitottam ki az ajtót.

Részemről ennyi.

Maga látta Louise Hjelbyt az eltűnése napján.

Mit látott pontosan?

Láttam Louise-t, amint hazafelé kerékpározik.

Tud valakiről, aki még láthatta őt aznap az iskola után?

Igen, az egyik osztálytársa még látta a főúton.

Holnap reggel szeretnék beszélni az összes gyerekkel.

Pontosítsunk. Az egyik kollégájuk hívott,

és ugyanezt kérte egy órával ezelőtt.

- Ki volt az? - Azt mondta, a neve Mathias Borch.

Mathias Borch?

Igen, kedves és barátságos volt.

Köszönjük. Ugyanazt a módszert alkalmazta,

mint korábban az emberrabló.

- Nem tudták lenyomozni a hívást. - Mindent átnéztetek?

Igen, de kiterjesztjük a keresést.

Valamit azért mégis akart az iskolában.

- Nem. Nem járt az iskolában. - Én meg biztos vagyok benne, hogy igen.

Továbbra is megmarad az alapkérdés, mi történt a múltban?

Nem, te Emilie Zeuthent keresed, és az elkövetőt.

Halló.

Akkor ebből gond lesz. Ő biztos benne.

Ez nem egy jó ötlet. Figyelj ide...

Később visszahívlak.

Szia.

- Kivel beszéltél? - A kapitánysággal.

A szobád a fölszinten van, lemehetnénk segíteni...

- Na, most már áruld el, amit tudsz. - Miről?

Hogy a tettes a te nevedet használta.

Honnan tudnám?

Miért használná a nevedet, ha egyszer nem is ismer?

Benne volt a Különleges Egység? Rajta voltál a régi ügyön?

Mit kerestél itt tegnapelőtt?

Információkat gyűjtöttem. Neked.

Én nem voltam benne a régi ügyben.

A rádióban is hallhatta a nevemet.

Vagy épp azt akarta elérni, hogy erről beszélgessünk egymással.

Miért nem hiszel nekem? Miért nem tudsz te bízni senkiben?

- Miért történik mindig, mindenhol ugyanez?

- Te meg miről beszélsz?

Hogy kizársz mindent. Mindent. Engem. Magunkat, akkor régen. A fiadat.

Senki sem lehet az életed része. Sarah?

- Juncker téged keres. - Most ne.

Nem érek rá.

Beszéltem egy helyi rendőrrel, talán megvan a magyarázat.

Egy újságíró telefonált ma reggelt, a régi ügybe akart betekinteni.

Borchra és a Különleges Egységre hivatkozott,

talán mert Borch épp itt járt.

De a szerkesztőségük szerint senki sem kereste a rendőrséget.

Tehát az elkövető is lehetett.

Szia. Most hallottam, illetve most szóltak, hogy...

Vagyis félreértettem. Az én hibám...

NOVEMBER 14. HÉTFŐ REGGEL 08.31

6. NAP

- Igen, halló. - Itt Brix, merre vagy?

Az iskolában helyszínelnek a betörés miatt,

te meg nem vagy ott.

Már indulok is.

A francba!

Visszajelzett a Különleges Egység Ussing ügyében?

Még nem.

Beszéltem valakivel, aki együtt járt jogra

Ussinggal és az ügyésszel.

Jó barátok voltak. Együtt is fallabdáztak.

Nyilván nem ennek a találkozónak a napján.

- Valami új Emilie Zeuthenről? - Még semmi, keresik.

Épp most beszéltem Rosa Lebechhel.

Ideér a többi pártvezető előtt.

Hívd vissza Kristoffert, ha többet

akarunk megtudni Ussingról, még az ülés előtt.

Szükségünk lehet a kapcsolataira.

Rendben. Viszlát.

Emilie még életben lehet. Ussing találkozott az ügyésszel, ezt tudjuk.

Meg kell tudnunk, mire a nagy sietség. Talán érintett lehet a régi ügyben.

Ha ez bebizonyosodik, a nyilvánosság elé léphetünk vele.

- Hallottad, amit mondtam? - Hogyne.

Hogy Ussing eltűnik a maga piszkos trükkjeivel,

és mindezt a te kőkemény egód miatt teszi.

- Segítened kell. - Tényleg?

Te mindenkiről tudsz mindent. Nem hagyhatjuk Ussingot annyiban.

Nincs olyan, hogy "mi", csak te vagy, és ez mindig is így volt.

Még amikor azt mondtam, hogy törődjünk a kampánnyal,

és felejtsd el azt a kibaszott emberrablást,

akkor sem hallgattál rám, és pont ezért

vagyunk most szarban. Frederik, gyere csak.

- Oké, ebben igazad lehet. - Erre mérget vehetsz.

- Tarts a végét! - Leléptél, holott én nem mondtam le.

Most pedig a segítségedet kérem.

- Elviszem az óvodába. - Ne, majd én. Kristian már indul is.

Megtisztelő az ajánlatod, de most nem segíthetek.

És nem akarok veled bukni sem.

Szia Kristian bácsi.

Szia, Frederik.

- Mi történt? - Jó reggelt. Merre járt?

Mi történt?

A takarítók jelentették a betörést.

Senki sem látott vagy hallott semmit.

- Kopogtam az ajtaján. De nem volt ott. - Borch talált valamit?

Talált valamit?

Mindent átkutatott, majd leállt, mikor megtalálta a lány osztályát.

Akkor mégis ő volt itt tegnap este.

- Elvitt valamit? - Még nem igazán látjuk át.

Elvitte az egyik osztályképet. Most várjuk a másolatot.

Van itt egy kis fogkrém.

Szia, kicsim.

Az a lány Louise mellett kicsoda?

- Louise legjobb barátnője, Katja. - Beszélni akarok vele.

Fél órája beszéltem vele, mikor iskolába jöttem.

- Azt mondta, hogy rendőr. - Hol beszéltél vele pontosan?

Klitvaengetnél. Egy kis út, a városból a kikötő felé.

- Mehetek? - Láttad vele ezt a lányt?

- Nem, rajta kívül senkit. - Hogy nézett ki?

- Átlagos, magánál alacsonyabb, sötét hajú.

- És mit akart?

Azt kérdezte, hogy én láttam-e Louise-t iskola után, aznap, amikor eltűnt.

- És te voltál az? - Igen, a várostáblánál.

A főúton. Akkor indultam lovagolni.

Ott állt az úton a biciklije mellett.

Mit keresett a főúton? Általában a parton ment haza.

Aznap reggel elromlott a biciklije.

Szerintem meg akarta javíttatni. Ezért is vitette el magát.

Elvitette?

- Igen, egy férfi volt, fekete autóval. - Miféle férfi? Láttad őt?

Nem, először azt hittem, csak útbaigazítást kér.

De aztán kinyitotta a csomagtartót, aztán berakta a biciklit.

- Mire odaértem, már elmentek. - Milyen autó volt?

- Hát, fekete. - De milyen márka?

- Drágának tűnt, és nem idevalósi volt. - Elmondtad ezt ma a férfinak is?

Mire emlékszel még az autóról? Milyen gyártmány volt?

Ha azt akarod, hogy elhiggyük, akkor mondj már valami értelmeset is!

Nem tudok! Nem tudom.

Arra emlékszel, hogy melyik irányba mentek?

Ezt sem tudom.

Telefonálok.

Louise sosem lett volna öngyilkos, ezt már akkor is mondtam.

Már többször átkutatták a medret.

- Mi tart ennyi ideig?

- A haditengerészet és a légierő is segít.

Akkor hogy a fenében nem találtak még rá?

Emilie anyja úgy hiszi, hogy életben van.

Így igaz.

Sajnos, így van.

Mire jutottak Jutlandon?

Semmi jel nem mutat arra, hogy a lánya még életben lehetne.

- Nem találja ezt furcsának - Nem, ez egyáltalán nem szokatlan.

- Igen. - Itt Reinhardt.

Beszéltem a plébániával, a pap ma várja önöket.

- Megpróbáljam újra elérni Maját? - Majd én. Köszönöm.

Ha ma estig nem kerül elő a lányom,

akkor majd én rendezem.

Szia, csak szólok, hogy jössz van nem, de ma elmegyek a lelkészhez. Szia.

Újrahallgatás, egyes gomb.

Miért sírsz?

Majd én vigyázok rád.

Én is vigyázok rád.

Miért vagytok szomorúak apával?

A fél évvel ezelőtti helyzetet tekintve, már megértem, miért beszéltél Ussinggal.

Jelenleg az a legfontosabb, hogy jelöltként

számíthatok-e a támogatásodra?

- És miért tennék ilyet?

- Megegyeztünk. A választóknak is ezt ígértük.

Lehetséges, hogy Emilie Zeuthen halálát az igazságügy-minisztered okozta.

Sötétben tapogatózom.

A nyomozás jelenleg is folyik, és Ussing ügyeit is megvizsgálják.

Igen, Ussing is említette.

Mit? Mit mondott neked?

Elege van a vádaskodásaidból. Mindet őrültségnek tartja.

Miért is győzködünk téged?

Már ezerszer átbeszéltük a szövetséget, és mindig inkább Ussingnak hiszel.

Igen, mert nem túl hihető...

Nem segített Ussingnak az sem, hogy a volt férjed átadta a papírokat neki.

- Karen, ezt majd mi rendezzük. - Erre nincs bizonyíték.

- Majd az is előkerül. - Köszönöm, Karen!

Elhalasztom a pártelnöki ülést,

hogy te és én mindezt higgadtam meg tudjuk tárgyalni.

Én Ussing oldalán állok. Remélem, hogy megérted.

- Túl korán jöttem? - Megoldjuk nélküle is.

- Nem volt okos dolog, előhozni a volt férjét.

- Túl sok időt elpocsékoltunk rá.

Már nem bízik benned.

Karen, elég már, oké?

- Én itt sem vagyok. - Hol a fenében jártál?

Nincs időm több ócsárlásra. Bármilyen bírálat várhat karácsonyig.

- Pedig most meghallgathatsz. - Miért?

Ussing egy régi alkalmazottjával akar találkozni.

- Senkivel sem találkozom. - Rendben, akkor ülj csak itt egymagad.

Nagyszerű. Akkor lerendezel mindent?

Köszönöm. Szevasz, Hans Erik.

Körüljárták a part menti részt és a főút környékét is. Senki sem látta.

Kétszer is megnéztem. Nem említik a fekete autót a Louise Hjelby ügyben.

Talán az ügyész a nyomozóval kivetette a vallomásokból ezt a részt,

ezért nem került elő sosem a fekete autót vezető férfi.

Talán nem is lényeges az autó. Hol van Asbjorn?

Már miért ne lenne lényeges? Ez is része lehet az elkendőzésnek.

Foglalkozzunk most a piros furgonnal. Rendben?

örökké ezen agyalsz.

- Ha mindez az éjszaka miatt... - Nem, nem!

- De mindig a régi ügynél kötsz ki. - Miért is beszélnénk a fekete autóról?

De hát nem az éjszakáról van szó!

Holtan találják a lányt pár nappal azután,

hogy beszállt egy fekete autóba.

Most meg az elkövetőt az érdekli, merre ment a fekete autó.

Rendben, keresd csak a fekete autót. Nyisd ki az ajtót.

Mit csinálnak?

Beszéltem szervizes sráccal. Lehet, hogy találtunk valamit.

- Miféle szerviz? - Nem messze innen. Jöjjenek utánam.

Megyünk. Itt a kulcs.

Azt mondta, van egy nyilvántartása a városon áthajtó autókról.

Nem, azt mondtam, a fiamnak van. Inkább vele beszéljék meg.

- Ha valaki látja az autókat, az ő. - Merre van most a fia?

Mindjárt itt lesz.

- Ön szerint a fia tudhat valamit? - Nézzenek be abba a szépségbe.

A kesztyűtartóban van.

Nem harap.

Ott vannak a füzetei.

Megőrül a rendszámokért. Az összeset feljegyzi.

De kérdezzék csak meg őt. Már itt is van. Szia, Jakob.

Ne, hagyd csak, majd én. Te inkább nézd át azokat.

Szia.

- Mióta foglalkozik ezzel? - Elég régóta.

Gondolom, a frissebbeket keresik. A kollégája átnézheti

- Láttál erre egy piros furgont? - Na, mi van?

- Beszélgetünk. - Ez itt?

- Ez piros? - Igen. - Merre láttad? - A hétvégi házakon túl.

- Gyerünk. - Szeretném átnézni a fia füzeteit.

Majd valaki ad egy elismervényt.

- Ez volt az a rendőr, apa. - Milyen rendőr?

Ussing stábjában dogoztam, és egy nap találkozott a helyettes ügyésszel.

Bementem aláíratni pár papírt.

Miért nem dolgozik már Ussingnak?

Eltűnt némi pénz az általam felügyelt kampányköltségvetésből.

- Nyilván semmi közöm sem volt hozzá. - Ez most nem érdekes. Erre figyeljen.

- Beszélgettek. - Ussing kérte a találkozót, ugye?

Igen, több programját is átütemezte, hogy be tudja szorítani a napjába.

Mindig a miniszterelnöknek akartam dolgozni,

csak hát nem adódott lehetőség... eddig.

- Politikai tudományokból diplomáztam. - Térjünk a tárgyra.

Nem szokásom hallgatózni, de ők kértek meg, hogy álljak ki az ajtó elé,

tehát akaratom ellenére is hallottam mindent.

Miről beszéltek?

- Mint a jó barátok, elég hangosan. - De miről beszéltek?

Ussing egy Nyugat-Jutlandon holtan talált lány ügyéről akart beszélni.

Az ügyész először vonakodott, vélhetően kötötte a titoktartás.

- De Ussing nem hagyta békén. - Valóban?

Miért akart erről az ügyről beszélni?

Volt az ügyben valami, amit nem akart, hogy nyilvánossá váljon.

Évekig dolgoztam Brüsszelben is, meglehetősen járatos vagyok EU ügyekben.

Mit nem akart Ussing, hogy nyilvánossá váljon?

Nekem úgy tűnt, mintha a lányt személyesen is ismerte volna.

Nem tudom, honnan, de hajthatatlan volt,

hogy az a bizonyos dolog ne derülhessen ki.

- Hallott valami mást is? - Nem, mert ekkor bezárták az ajtót.

Független tanácsadóként dolgozom most. Bármikor tudok kezdeni. Rugalmas vagyok.

- Csak egy hívásnyira vagyok. - Köszönöm.

Most nincs szükségünk új emberekre. Beszéljen inkább a Különleges Egységgel.

Különleges Egység? Miért kellene?

A pénzügyminiszter beszélni akar veled, ha visszaértél Christiansborgba.

- Kiderítettünk valami lényegeset. - Nem várhatna most ez? Gyere velem.

Összehívták a pártbizottsági ülést. Egy órán belül kezdődik.

- Nem én hívtam össze. - Csak egy napirendi pont van.

Megpróbálunk meggyőzni, hogy saját elhatározásodból mondj le,

ellenkező esetben meg kell vonnunk a támogatást.

Igazán sajnálom, de nem hagytál más lehetőséget.

Senki sem fontosabb a pártnál- még te sem.

Szűk körben szeretnénk maradni. Csak a legközelebbi rokonok.

Milyen egyházi énekre gondoltak, amit elénekelnénk?

Van egy ének, amit a keresztelőjén...

Igen?

- Taníts engem, éjjeli csillag. - Igen.

Igen, ez egy gyönyörű ének.

A szertartás során szeretnék beszélni Emilie-ről.

Van valami kifejezett dolog, amit szeretnének, hogy megemlítsem?

Tudom, hogy Emilie-nek van egy kisöccse.

Nem tudom, elhozzák-e őt is, de,ha igen

ezt szeretném figyelembe venni a búcsúztatóm során.

Még nem döntöttük el, hogy velünk jön-e.

Szeretném elmondani, hogy ez egyes gyerekeknek sokat jelent,

hogy lehetőséget kapnak elbúcsúzni,

és egy kicsit többet megtudni a halál természetéről.

Ez egy kézzelfogható, csodálatos élmény,

hogy előresétál, és elhelyez egy virágot a koporsón.

Hogyan lehetne ez csodálatos élmény?

Nincs olyan vigasz, mely enyhíthetné a fájdalmukat.

Azért gyászolunk, mert előtte szerettünk.

És önök még mindig szeretik Emilie-t, még akkor is, ha már nincs velünk.

Ugyanezt érzi Carl is, aki most elveszítette a nővérét.

Mondhatjuk, hogy a gyász olyan, mint a szeretet nélküli otthon.

Tehát talán jó lenne látnia,

hogy önök is támogatják egymást...

Maja?

Miért van bezárva? Ki akarok menni.

- Menjünk vissza, rendezzük ezt el. - Ki akarok menni. Engedjen ki.

Ideje megmondani Carlnak is.

Hagyjál! Engedjen már ki!

Arrafelé vagyunk, ahol az autóját látták,

de még semmit sem találtunk.

- A kurva életbe már... - Később hívlak még.

- Brix.

- Ha Ruth Hedeby keres, akkor nem érek rá.

A kutató-mentők megtalálták a lányt, vagyis aminek a lánynak kéne lenni.

Valahol itt kell lennie. Hallottál Asbjorn felől:

- Nem, semmit. - Mi van a térképen?

- Nem mehettél el valami mellett? - Mindenütt kerestük.

- Ami az éjszakát illeti... - Tudom, nem kellett volna.

Nem, tényleg nem.

Kérem a térképet.

- Az a baj... - Ne mondj semmit.

Az a baj, hogy egyáltalán nem bánom.

Tehát...

Hová vezet az az út?

Egy lezárt hajógyárba, de azt már átnéztük.

Azután is, hogy valaki áthajtott a kordonon?

Itt kell lennie.

Ez olyan, mint Louise Hjelby kerékpárja.

Sarah?

Itt tartotta fogva.

Igen. Körülnézek.

Üdv, most hívott az autószerelő.

Mi meg erősítést kérünk...

Azt állítja Borch ma reggel már elvett egy füzetet a fiától.

- Milyen füzetet? - Amibe a rendszámokat írja.

Meg hogy Borch kihallgatta a fiút, amikor Louise Hjelby eltűnt.

Hallja, amit mondok, Lund?

Itt van hátul a piros furgon. Gyere.

Miért olyan fontos az a füzet?

Mi van?

Te és a Különleges Egység eltüntettetek mindent a fekete autóról.

- Mi a fenéről beszélsz? - Vagy te vetted rá az ügyészt?

- Azért jöttél, hogy eltüntesd a nyomaidat.

- Megáll az eszem.

- Tudom, hogy reggel elraktál egy füzetet.

- Nem fogok erről vitatkozni.

Miért olyan fontos az a füzet?

Nem azért, amire gondolsz.

A fiú felírt egy csomó rendszámot, amikor a lány eltűnt.

Az egyik kilógott a sorból, ezért ellenőriztük.

- De téves nyom volt. - Miért?

Nem mondhattuk el, ki vezette...

Fordította: Danjer Col (2013) https:/www.facebook.com/danjer.col