Original subtitles

Olaszország egyesítésének 100. évfordulójára

szentelte ezt a munkáját Roberto Rossellini.

Emléket állítva Giuseppe Garibaldinak

és legendás seregének.

1860-ban Itália nyolc részre volt osztva.

Szardíniai királyság, mely állt Szardíniából, Piemonte-ből és Liguria-ból, torinói székhellyel.

Egy évvel korábban a Villafranca-i szerződés szerint egyesült

Lombardiától Peschiera-ig és a Mincio folyó vonaláig.

A szardíniai királyság, amelynek alkotmányos királya II. Vittorio Emanuele volt

és miniszterelnöke Camillo Benso di Cavour gróf,

az 1859-es felkelés után

elfogadva a szövetséget, Emilia Romagna részévé vált.

Ausztria még mindig uralta a velencei területeket.

San Marino Köztársaság független volt.

Parma Nagyhercegsége, Lucca és Toscana

1860 márciusi szavazás után csatlakozott a Szárd–Piemonti Királysághoz.

A pápai területek Lazio, Umbria és Marche voltak.

Rómában a fővárosban volt a központjuk, IX. Pius pápa vezetésével.

A két szicíliai királysághoz csatlakozott Campania,

Abruzzo, Molise, Puglia, Calabria és Szicília.

II. Francesco di Borbone székhelye Nápolyban volt.

A határokkal megosztott Itália,

azonos nyelven beszélő fiai, idegenné váltak.

60 év hősi harca után egyhangúan kiáltották...

V I V A I T Á L I A!

Egész Szicíliában a szabadságra szomjaztak.

1860 április 3-ról 4-re virradó éjszaka Palermóban

összeesküvő egy csoportja találkozott a Santa Maria della Gancia kolostorban.

A napfelkeltére, a forradalom jelére vártak.

- Mennyi az idő? - Neked van órád...

5:08 perc.

Mikor kezdődik a nap?

A sekrestyés jön és szól nekünk, ha tiszta a terep.

Tudom, de...

Halljátok...

Megjöttek!

A kolostort körbevették.

- Kik? - Rendőrök és katonák.

Rejtőzzünk el itt.

És Ballero emberei, várják a jelet?

Mit kell tennem?

Majd meghúzod a harangokat és mi megpróbálunk elmenekülni.

Ha sikerül a katonák csalódottak lesznek,

és mi csatlakozunk a lakossághoz.

Menjünk, menjünk.

Csukd le az ajtót.

A zászlót, gyorsan.

- Menjetek a harangtoronyba és tűzzétek ki. - Erre!

Igyekezzünk!

Húzd meg! A zászlót!

- Ők azok. - Riadó!

Tűz!

Fiam!

Figyelem!

Hátra arc!

Első sor térdre.

Cél!

Tűz!

Én nem haltam meg...

Jogom van a kegyelemhez!

Én nem haltam meg, Istenem!

Fejezd be!

Néhány nappal később Genovában 1860 április 15.-én.

Giuseppe Garibaldi becsöngetett Carlo (Candido) Augusto Vecchi rezidenciáján,

a Villa Spinola de Quarto kapuján

és a következőket mondta neki:

Azért jöttem Önhöz, Krisztus nevében, mert nincs hol aludnom.

Ez a Villa Spinola.

- Mennyi lesz? - Két érme.

- Tessék. - Köszönöm.

Jöjjön, menjünk.

Nyissa ki!

Állj!

- Kik voltak az utasai? - Nem tudom.

- Honnan hozta őket? - Az állomásról. Az egyikük tiszt volt.

Jól van, elmehet.

Tessék, elhoztam Önhöz.

Kedves Bandi!

- Isten hozta. - Örülök, hogy látom, tábornok.

- Szia, Nino. - Szia.

Gusmaroli mondta, miért akarom látni?

- Nem. - Foglaljon helyet.

Egy Alessandria-i kávézóban ültem,

odajött hozzám és azt mondta: "A tábornok látni akarja azonnal".

Azt sem engedte, hogy hazamenjek. Rohantam az állomásra,

jegyet vettem az első vonatra, és most itt vagyok.

- Megbocsájt? - Kérem.

Még mindig kapcsolatban áll sienai barátaival?

Igen, persze.

Vissza kell mennie és megkezdeni az emberek toborzását.

Átmegy Val di Chiana határán, megszáll Città della Pieve-ban

és Perugia közelében tájékozódik...

hogy a perugiaiak hajlandóak-e csatlakozni hozzánk.

Igen.

De ez még nem minden nincs pénzem, sem fegyverem.

De, tábornok, hogy vigyük véghez fegyverek és pénz nélkül?

Azok az emberek készek mindent elkövetni, igen vagy nem?

Ha készen állnak, van elég kő és botok.

Természetesen, ha Ön vezényli ezt a zeneművet.

- Tehát, nem akar menni? - Várjon.

Nem akarom, hogy azt mondják, hiúságból félrevezettem Garibaldit.

Átkozott toszkánok!

Lusták és gyávák.

Nyugalom. Ismerem Bixio-t. Kissé heves vérű.

De mostanság,

erre van szükség, hogy az emberek felébredjenek az álmukból.

- Holnap megbeszéljük. - Tábornok, de...

Majd adja meg a címét, ahol elérhető lesz.

Ma este már jobb lesz, ha itt a kanapén alszik.

Igazából vissza kell térnem Alessandria-ba.

Ha holnap nem jelentkezem a laktanyában, letartóztatnak engem.

Ne aggódjon. Velem jön.

- Tudja hová megyünk? - Nem, Tábornok.

Szicíliába megyünk.

Szicíliába?

Palermo fellázadt. A forradalom terjed az egész szigeten.

A Bourbon királyság kettészakadt.

Minden út Rómába vezet. Nem igaz?

Természetesen, de Szicílián keresztül nem a legrövidebb.

És nem a legkönnyebb.

Jó éjszakát. Sajnos nem tudok ajánlani semmi jobbat.

Jó éjszakát, tábornok.

- Elfújhatom a gyertyát? - Természetesen, tábornok.

Bandi...

Igen, tábornok úr?

Késő van.

Lenne olyan kedves és készítene kávét.

Az asztalon van minden szükséges.

- Jól aludt, tábornok úr? - Igen, jól, köszönöm.

- Nem volt kényelmetlen a kanapé? - Nem, egyáltalán nem.

Meg kell hívnom Fruscianti-t.

Teszünk egy sétát a hegyen.

Az orvos gőzfürdőt ajánlott nekem.

El kellene gondolkodnia azon,

hogy felpróbálja a fiam öltönyeit.

Jobb lesz, ha leveszi ezt az egyenruhát, mert nagyon feltűnő.

Igen, tábornok úr.

Parancsára, tábornok úr!

Tábornok!

Igen, mi történt?

Farina megérkezett Torinóból.

Tábornok!

Tábornok!

Tábornok!

Crispi is megérkezett, Milánóból!

- És a fegyverek? - Semmi, még semmi.

Milánó kormányzója Massimo d'Azelio,

elkobozta az összes fegyvert egy katonai hadművelet számára.

Crispi, de a belügyminiszter miért nem lépett közbe?

Igen, de anélkül, hogy megbeszélné Cavour-ral lehetetlen...

Cavour nincs Torinóban!

Furcsa, hogy nincs Torinóban.

Farina várja...

- Mikor érkezett Torinóból? - 30 perccel ezelőtt.

Az egy bajkeverő!

Fegyverrel vagy a nélkül, de elmegyünk.

Megyek és határozottan beszélek vele.

- Fegyverrel vagy a nélkül, de elmegyünk! - Természetes, hogy megyünk.

Elolvastam Rosolino Pilo leveleit.

Crispi-nek volt igaza, amikor elmondta La Masa-nak,

hogy Szicíliában a forradalmat elfojtották.

Igen, rendben, de most hagyjanak magamra.

Küldjék be La Farina urat.

Tessék.

- Jó reggelt, La Farina úr. - Jó reggelt, Garibaldi úr.

- Azért küldtek, hogy emlékeztessem Önt... - Emlékszem!

És ha ez nem így volna, akkor is eszembe jutna,

hogy Április 8.-án,

beszéltem a királlyal, kértem, biztosítson számomra egy csapatot Bergamo-ból,

hogy válaszolni tudjunk szicíliai testvéreink fájdalomkiáltására.

És ne feledjük, a király ebbe beleegyezett.

De két nappal később meggondolta magát.

Tudom, hogy ki volt rá hatással.

És Ön is.

- Azért jöttem, hogy megoldjuk ezt a problémát. - Nincs kétségem, hogy ez megoldható.

Azt akarom, hogy mindent átláthatóan csináljunk, félreérthetőségek nélkül.

- Bocsánat, megkínálhatom? - Nem, köszönöm.

Soha nem hittem, hogy ily hirtelen Isteni sugallatra,

Cavour, Mazzini, Garibaldi, Vittorio Emanuele és IX. Pius

összefog Olaszország egyesítéséért.

De azzal tisztában vagyok,

aki támogatja a szicíliai hadműveletet,

az megkockáztatja, hogy szembetalálja magát a piemonti kormánnyal.

- Megkockáztatna egy polgárháború kitörését? - Anélkül is kitörhet.

Azért jöttem Önhöz,

mert lehetetlen, hogy visszavonjuk a fegyverek lefoglalásáról hozott határozatot,

ennek ellenére megkapja kért segítséget.

De ez a segítség nem a kormánytól fog érkezni.

A Nemzeti Vadász Társaság, amelynek én vagyok az elnöke, vannak fegyverei...

Puskákról beszél,

vagy régi bajonettekről?

Tessék.

Egy kódolt távirat érkezett Máltáról.

- Dekódolták már? - Igen.

Olvassa!

Teljes kudarc Palermo körzetében.

Sokan egy brit hajóval Máltára menekültek.

Ne gyertek.

A puskáim a rendelkezésükre áll.

Ez nem igaz!

Menjen a pokolba!

A pokolba!

Viszlát, Garibaldi úr.

Tessék. Ki az?

Olvassa...

Olvassa el ezt a táviratot!

Bocsánat, hogy csak így vagyok.

"Sikeres felkelés Palermóban. Ellenállás az egész tartományban. Fabrizi"

Crispi! Mit táviratozott Fabrizi-nek és mikor?

Ezt küldtem neki 29-én:

"Igazolja vissza:

"Az árú elindult "171"-be azaz - "Szicíliába" -,

"... ha kétség merül fel, kövessék az "56" utasításait! Az "56" az "Messina",

A "136"-os elosztása szükséges. A "136" az a "küldemény".

Szükség van egy zsák gabonára, ha lehetséges. "113", ami "pénzt" jelent.

A "19"-es, aláírás a végén...

A "19"-es Rosolino Pilo.

Akkor, induljunk...

Induljunk azonnal.

Nino, a lehető leggyorsabban vedd fel a kapcsolatot Rubattino-val

a hajók tulajdonosával, készítse fel a hajókat.

Össze kell szedni az embereket.

Isten segítségével holnap elindulhatunk a hajókkal.

- Quarto-ba! - Quarto-ba.

Lásson hozzá!

Olaszok!

A szicíliaiak olasz ellenségeikkel harcolnak Olaszországban!

Olaszok, mindenkinek kötelessége segíteni őket, akár szavakkal,

akár arannyal, fegyverekkel, és ami a legfontosabb a karotok erejével!

Egy ezred már harcolt velem a hazáért,

akkor megmentettük magunkat!

Olaszország ismeri ezeket az embereket.

Ők azok, akik azonnal rohantak, amikor jött a veszedelem.

Nagylelkű társaság,

akik életüket hazájuknak szentelik,

akik odaadják az utolsó csepp vérüket,

nem várva semmiféle jutalmat tiszta lelkiismeretükkel.

"Olaszország és Vittorio Emanuele!" Kiáltják egymás mellet!

"Olaszország és Vittorio Emanuele!"

Ugyanezt kiáltják és visszhangzik egész Mongibello-ig (Etna)!

Ez a harcos kiáltás dübörög végig az északi hágóktól,

Dél-Olaszország felé,

ahol a zsarnokság trónja össze fog omlani.

És egy emberként fognak felemelkedni

vesperások bátor leszármazottai.

Ébresztő tehát!

Vessünk véget ezeknek az ősi szerencsétlenségeknek.

Bizonyítsuk be a világnak, hogy ez a generáció

nem élt hiába ezen az ősi római földön!

Elnézést, ez sürgős.

- Én Ön előtt érkeztem. - Rendben, tessék.

Egy pillanat, kérem.

Nézzétek ezt a táviratot, Times, London.

"Garibaldi ezer önkéntessel elindult

"... Rubattino által kölcsönzött hajókkal,

"A cél, Szicília.

"Nagy válság a politikai környezetekben ... "

Menj, hozd a következőt!

Garibaldi elindult Quarto-ba ezer önkéntessel.

Garibaldi partra szállt Marsala-nál. (1860. május 11)

Landi tábornok a királyi csapatok élén elindult Calatafimi felé,

hogy leverjék a Szicíliában partra szállt kalózokat.

- Hívja a vezetőjüket! - Uraim, a vezetőjüket!

A vezetőnknek az orvos megtiltotta, hogy elhagyja a szobáját.

Jöjjenek.

Vigyék a tábornok úr poggyászát a szobájába.

Beljebb.

- Szóljon a tiszteknek. - Igen, uram!

Aztán, polgármester úr, hol vannak ezek az összeesküvők?

Ki tudja, hol vannak ezek a gazemberek?

Talán Marsala-ban? Ki tudja?

Sforza őrnagy jelentkezem, ma reggel érkeztem Trapani-ból.

Palermóban parancsot kaptam, hogy csatlakozzak Önhöz

és vonuljak a kalózok ellen, ahogy azok kikötnek Marsala-nál.

Vonulni? Hová, őrnagy?

Pontosan azt sem tudjuk, hol kötöttek ki a hajójukkal.

Az informátoraink szerint a sziget belseje felé haladnak

Santa Ninfa és Corleone felé.

Az én információm szerint Cascina Fardella felé tartanak.

Lehetetlen, ezredes úr! Tegnap éjjel még ott voltam.

Garibaldi nem volt ott.

Bizonyos pletykák szerint Garibaldi Marsala-ba érkezett.

Látom, a hírek nem egyeznek!

- Behívhatom a kapitányt? - Igen, igen, hívja.

Lehetetlen harcba menni

anélkül, hogy minél több információnk ne lenne az

ellenséges erőkről.

Önnek van híre, hogy az összeesküvő hol kötöttek ki?

Igen, uram.

D'Armina dalla Scimeni, Calatafimi parancsnoka.

Tudomásom szerint, az összeesküvők

május 11.-én délben kötöttek ki Marsala-nál.

Ezzel tisztában voltunk!

Ezer felszerelt ember, a legtöbbjük civil.

Néhányuk egyenruhát hord, de civilek.

A parancsokat, egy bizonyos... Galubardo... osztogatja

vagy valami ilyesmi.

Az, az, Garibaldi.

Már ismeri őt?

Az nem fontos, amit én tudok róla. Azt mondja el, amit maga tud!

Egy dolog biztos: rosszul felszereltek.

Egy kis ágyújuk van, a többi pedig túl régi,

lopott szállítóhajókon hozták Marsala-ba,

és onnan maguk húzzák.

Tegnap este a szabad ég alatt aludtak, Rampingallo-ban

Mistretta báró birtokán.

Az ő unokaöccse Antonino Forte. Excellenciás uram,

egy áruló, higgye el nekem. Ne vesztegesse az idejét várakozással!

Örüljünk, ha arra van időnk, hogy enni tudunk.

Merre vannak most?

- A Salemi felé vezető úton. - Biztos ebben?

Excellenciád ne sértsen meg!

Látja, itt van!

Adamo! Adamo!

Garibaldi Salemi-ben van!

Szólj mindenkinek! Menjenek a pékségbe. Ki kell menteni az összes lisztet, gyorsan!

Turridu! Turridu!

- Itt vagyok, mi van? - Gyere a malomhoz, igyekezz!

Megyek Garibaldihoz Salemi-be!

Peputto!

Gyere a malomhoz,

gyorsan!

A parasztok fegyveres bandákban tömörülve fellázadtak.

Az árulók parancsait teljesítik.

Mint, Saint Anna, Coppola,

Moncada és Curatolo. Mindenki követi őket, Excellenciás uram. Mindenki.

Vigyázni tudtam magamra, annak ellenére, hogy La Masa báró

feltüzelte Sant' Aninfa környékét.

De azok az emberek, akik az Ön alázatos szolgái, bizalommal vannak mindenfele.

Értem, a maffia területén, mi?

Nem, a maffia a liberálisokat követi és azt az álnok bárót.

Ezekkel a bandákkal,

nehezen lehet szót érteni... - Köszönet az információkért.

Tartsa nyitva a szemét és a fülét...

- Elmehet! - Excellenciás uram!

Ha Garibaldi Palermóba akar menni

csak egy úton mehet,

azon, ami Calatafimi-n megy keresztül.

Calatafimi-nél kiváló védekező helyzetben leszünk.

- Védekező? - Igen, az Istenre "védekező!"

Mi fogjuk uralni azt az utat, ahol az ellenség jönni fog.

Ha Garibaldi megjelenik, neki kell majd támadni

miközben mindent kockáztat.

Bocsánat, tábornok, miért kell védekeznünk ezekkel a csavargókkal szemben?

Tudja, mi az egyöntetű vélemény

az emberek között?

Azt gondolják, könnyen begerjed.

Meg kell bizonyosodnunk holnap arról, Garibaldi Salemi-nél van-e,

és arról is, mikor megy onnan el.

Elmehetnek, uraim. Majd később határozunk.

- Gyerünk, gyorsan, gyorsan. - Jöhetnek katonák.

Ne pazarold az időt, gyorsan.

Gyerünk, gyerünk.

Siess, gyerünk.

Katonák!

Ne mondják, hogy nem volt tudomásuk, hogy a malmot teljesen kiürítik!

Katona vagyok nem rendőr!

Halált érdemelnek! Maga is, tiszteletes!

Igen, maga is! Elég azokból a papokból és szerzetesekből,

akik lázadásra ösztönöznek Őfelsége ellen!

Szép vallást tanítanak ennek a népnek!

Amit mi tanítunk, az Önökre nem vonatkozik, tábornok úr.

Ebben a kérdésben csak akkor járhatok el, ha a püspök engedélyezte.

Értem.

Hamarosan Szent Tamásra fog hivatkozni nekem,

hogy engedélyezte a zsarnokölést, így van?

Nincs szükség hivatkozni rá, amióta ismerjük magát.

Rendben. Ha mától a csapatoknak lisztre lesz szükségük, magát veszem elő!

Elmehetnek.

- Küldje be a kapitányt. - Igenis, uram!

Excellenciás uram, a banditák elhagyták Salemi-t és Vita-hoz közelednek.

Biztos ebben?

Az embereim látták a csapataik mozgását Salemi és Vita között.

Itt van, tábornok úr, ez a palermói út.

Ez az egy, ami Trapani felé vezet.

Aztán következik Alcamo, Portinico,

Monreale és Palermó.

Most Pietralunga körzetében vagyunk.

Onnan a domb tetejéről,

ott fenn, ahol az emberek vannak,

egy várost látni, ami pontosan Calatafimi,

ahová tegnap este Landi tábornok csapatai érkeztek.

- Sokan vannak? - Igen. Sokan.

Adja ide a távcsövet.

- Kik ezek az emberek? - Parasztok.

Menekülnek, mert érzik a csata szelét.

Hol van az erősítés, amit Róma ígért?

Úgy tűnik, ezek az emberek figyelnek minket és várják, hogy mi történik.

Türelem, türelem, meglátja minden rendben lesz.

Keresnek minket. Mutassuk meg az erőinket nekik.

A világ támogatja a bátrakat és a szerencséseket.

A genovaiak azt mondták, hogy Rosolino Pilo és Giovanni Corrao már a szigeten vannak.

A szigeten vannak. Megtették, amit megtehettek.

Tábornok, nézze, nézze ott!

A Bourbonok felénk jönnek Calatafimi-ből.

Látja! Látja!

Lejönnek Pianto Romano dombjáról,

ahonnan a palermói út jól látható.

Önön múlik tábornok, hogy dönt, szembeszáll velük a hegyen.

Pianto Romano (római siratófal) a neve jó előjel.

Ahol a római zsarnokok sírtak, mi nevetni fogunk.

Menjünk.

Ez a kellemes látvány

Megnyugtatja a lelkemet

Úgy tűnik nyugodtak a csillagok is

Eljött az idő már

Tegyünk egy lépést előre

A szívem örömmel teli!

Arra megyünk!

Nézze, tábornok! Ahogy mondtam...

A Bourbonok a Pianto Romano-n vannak!

A csapatok...

...jól manővereznek.

Mennyi az idő?

Szóljon az embereknek, egyenek.

Menotti, intézkedjen!

Egyetek! Egyetek, azt mondták!

Egyetek! Egyetek, halljátok!

- Hé, fiúk, kaja van! - Egyetek!

Mit csinálnak ezek odaát? Esznek. Meghívhattuk volna őket piknikre.

Majd elvesszük az étvágyukat!

Megtöltjük a hasukat! De nem hazai itókával!

- Miféle emberek ezek? Mifélék? Mifélék? - Kalandorok!

Van kenyerem, sajtom és olívabogyóm.

Nagyszerű, köszönöm.

- Van valakinek sója? - Igen, tábornok!

- Tessék! - Nagyszerű!

Ez a szicíliai kenyér nagyon finom!

Igazán jó sok fegyverük van!

Majd megismerik a miénket is! Hol van a kürtösünk?

Itt vagyok, tábornok.

Tábornok, az az oldal sziklás és meredek, a teraszok akadályozzák a feljutást.

Csak hegymászók érhetnek fel.

Igen, persze! Nem érted ezt, Bixio!

Ez a terület kedvezőtlen az ellenség számára.

Nem tudják, hogy használják a fő egységüket, a tüzérséget.

Aztán Bixio, emlékezz!

Egyesítjük Olaszország vagy meghalunk.

Gyere ide kürtös! Az embereknek hallani kell a kürtöt.

Most pedig elbánunk ezekkel az úriemberekkel.

Tábornok visszarendeljem azt az őrültet?

Hadd vigye véghez, amit akar!

Nézzük, pontosan dél van!

Senki nem nyit tüzet a parancsom nélkül.

Aki korán tüzel, messziről jelzi félelmét.

Éljen Olaszország!

Éljen Olaszország!

Éljen a király!

Előre, a Bourbonok ellen.

Mi is megyünk.

Várjatok!

Giuseppe Garibaldi!

Ne tévessze meg a reverendánk, szilárdabb, mint a páncél.

A keresztünk se, ez erősebb, mint a kard. Támadunk!

A kocsimat!

Kérdezze meg Sforza őrnagytól,

a parancs, hogy győzzön, fog menni harc nélkül?

Igenis, Excellenciás uram!

Mi a fenét csinál!

Menjünk.

Őrnagy úr, ezek igazi ördögök! Erősítésre van szükségünk!

Engedjék őket közelebb. Majd megadom a jelet, amikor lőhetnek.

Gyorsan küldjön egy futárt Landi tábornokhoz a kért erősítésért.

Mit csináltatok, megőrültetek!

Megmondtam, hogy maradjatok nyugton!

Fel kell készülni!

Vegyenek egy nagy levegőt és tegyék azt, amit mondok!

Tábornok elvették tőlünk a zászlónkat!

Semmi baj, nyugodjon le, fiam.

Meg kell erősíteni a szárnyat!

Tűz! Tűz!

Célozz pontosan, nyugodtan!

Ne pazarold a lőszert!

Excellenciás uram, Sforza őrnagy küldi ezt a zászlót, az ellenségtől vette el,

és azt üzeni, hogy az olaszok vezetőjét megölték.

Erősítést kér.

Minek, ha egyszer megölte Garibaldi? Maradt elég embere.

Kürtös! Támadás!

Menjetek ti is, fiúk!

Tűz!

Felkészültetek, Bandi?

Egyenesen előre!

- Éljen Olaszország! - Éljen Olaszország!

Az egész csapat oda fel!

Bergamo-iak, jobbra!

Lőjetek! Ügyelve a célzásra! Húzódj jobbra!

Gyerünk, fiúk!

Segítség!

Az ég szerelmére, segítsetek nekem!

Szűzanyám! Segíts nekem!

Segítsetek nekem!

Ne kiabálj, testvér. Kifárasztod magad.

Légy türelmes.

Istenem! Védj meg, piemont-i vagyok!

Ne engedd, hogy meghaljak, mint egy kutya!

Én is Isten teremtménye vagyok!

Papot akarok! Egy papot!

Vegyetek mély levegőt! Már majdnem ott vagyunk!

Tábornok, nézze!

A szicíliaiak jönnek segíteni nekünk a hegy felöl!

Jó, nagyon jó! Jól teszik.

Sajnálom, de most nincs más.

Engedd el a kezem! Papnak nézel?

Fogd ezt a citromot. Oltja a szomjat.

Olasz testvérek,

Itália felemelkedett

Olasz testvérek,

Itália felemelkedett

Scipio sisakjával

Díszítve fejét.

Fiúk! Garibaldi azt mondta Bixio-nak,

vagy egyesítjük itt Olaszországot vagy itt halunk meg mind!

- Éljen Olaszország! - Előre!

Előre! Előre!

Láthatta Giuseppe Garibaldi, mire vagyunk képesek?

Bravó! Bravó!

Elmennek.

Legyőzöttek!

- Kérem, Garibaldi Önök között van? - Itt van.

Tábornok!

A templom tele van Bourbon sebesültekkel.

Ők az ellenségeik, legyenek könyörületesek.

Milyen könyörületről beszél? Azok ugyanolyan emberek, mint mi.

Olaszok, olasz testvéreink!

Köszönöm. Jöjjenek, jöjjenek...

Éljen Garibaldi! Éljen Olaszország!

Jól van, fiúk.

Jó kezekben vagytok itt.

Amikor felépültek mondja el nekik, visszatérhetnek a munkájukhoz vagy beléphetnek a sorainkba.

De visszamehetnek a saját ezredükhöz és tovább harcolhatnak ellenünk.

Ne! Mit csináltok? Mit tett a zsarnokság veletek!

Ugyanolyan ember vagyok, mint ti.

Hadd adjak egy csókot az arcodra!

Testvérek vagyunk.

Egyforma emberek vagyunk.

Itt található fent a Segesta-i görög templom.

Emlékszel a tanulmányaidból!

- Segesta nincs messze, ugye? - Közel van. Elviszlek oda! Induljunk!

Itt van, megjöttünk!

Már itt volt az ideje!

Gyerünk!

Menjünk!

Ide!

Nézzétek!

Tessék, igyál!

Hé, gyertek oda.

Adj nekünk is!

Elég a viccből!

Engedj engem is inni!

Ez az Etna vére! Kihozza belőled a gőzt, mint a hegy gyomrából!

Hagyjatok inni!

Hogyan lehetséges, hogy az emberek ilyen nagy dolgokra voltak képesek,

annyi megélt szenvedés után?

Garibaldi, Garibaldi, segíts rajtunk!

A banditák, Landi katonái ránktámadtak mielőtt elhagyták Calatafimi-t.

A bourbonok kirabolták és megölték az embereket!

Segíts!

- Helyezzék biztonságba. - Segíts! Igazságot!

Mechel tábornok a Monreal-i úton halad.

Rosolino Pilo-t megölték a Renna-i úton San Martino delle Scale felé.

A Bourbonoknak 20 ezer emberük van Palermóban!

40 ezer! 40 ezer

Mechel-nek Monreal-nál 8 ezer embere van!

Bajorok és Svájciak!

Mit fogunk csinálni?

Legjobb lenne bemenni a sziget belsejébe,

a hegyekbe és lázadásra ösztönözni a lakosságot.

Nem, menjünk Palermóba!

- Az út le van zárva. - Nekünk Palermóba kell mennünk.

- La Masa vár ránk Gibilrossa-nál. - Igaz.

Orsini a tüzéreivel a betegeket és a sebesülteket szállítsa Corleone felé.

És mi?

Amíg Orsini csapdába csalja Mechel, mi elmegyünk Gibilrossa-ba és Palermóba.

- Kik jönnek? - A tábornok.

- Ez Garibaldi. - Éljen Garibaldi!

Éljen Garibaldi!

Éljen Olaszország!

- Kedves Tábornok! - Hogy van, La Masa!

A csapda működött!

Nézze, mit írnak a palermói lapok!

Nézzük...

"Mechel tábornok csapatai

Corleone-ig kergették Garibaldit.

Bűntársai szétszóródtak a hegyekben.

A bűnözők, akik Garibaldihoz csatlakoztak érkezésekor

példamutató módon lesznek megbüntetve.

A kormány garantálja a rend helyreállítását

amelyre a lakosság úgy vár."

- Éljen Garibaldi! - Éljen!

Palermo!

Ezzel vége a zsarnokság képmutatásának,

akiknek az elnyomás a "szabadság"

a megvetés a "szeretet" és a tudat a "pesszimizmus."

Reménykedjünk, kedves, La Masa!

És most, Bixio, Palermóba!

Palermóba vagy a pokolba, tábornok!

Garibaldisták!

Garibaldisták!

Riadó! Riadó!

Garibaldisták! Garibaldisták! Riadó!

Riadó! Riadó!

Éljen!

Éljen Olaszország!

Barikádokat kell emelnünk!

Gyorsan, gyerünk!

Barikádot kell építenünk.

Francia újságíró vagyok? Tudja, hol találom Cavoli kapitányt?

Nem tudom.

Talán a szállodában.

Tudom, hogy Missori és Dezza kapitány

gránátot dobtak a barikádra.

Próbálják meg a szállodánál.

A nápolyiak kénytelenek voltak megszegni a tűzszünetet...

Éljen Olaszország! Éljen Garibaldi!

- Szolgálatára, tábornok! - Elmehet!

- Kér inni, Garubaldo? - Nem köszönöm, kedves.

- Ellenőrzésünk alatt tartjuk a kastély bejáratát? - Igen, tábornok.

Ó, kedves barátom!

Micsoda kellemes meglepetés, te itt!

Ismerjék meg, a barátom, Alexandre Dumas!

A Három testőr írója.

- Barátom, van útleveled? - Itt van... Cenni őrnagy írta alá.

Gusmaroli, készítsen egy másikat a híres írónak.

Dátumozza és írja rá:

"Szabad járást engedélyezek egész Szicíliában jeles barátomnak, Alexandre Dumas-nak."

Tegye még hozzá: "Aki jóindulattal lesz felé, lekötelez engem."

- Gyerünk! - Előre, rohadékok!

Állj! Kik maguk?

Én francia újságíró vagyok, ő angol. A papírjaink.

Igaz, hogy a szállodánál 800 meghaltak?(angol)

Igaz, hogy a szállodánál 800 meghaltak? (tolmács)

Én nem tudom.

Tudok még segíteni valamiben, kisasszony?

Úgy hírlik, hogy 27

nápolyi katona talált egy családot.

Megölték a szülőket, elfogták a lányukat,

Giovannini Splendore-t és magukkal vitték.

Nem ismerem ezeket a tényeket.

De tudok néhány más bizalmas dologról.

Jöjjön el hozzám ma este.

Látja azt az utat?

Nem az első, második, harmadik, hanem a negyedik ház jobbra.

Azt hiszem a 11-es.

Ott állomásozom.

Rendben.

Hordágyat, gyorsan! Hordágyat!

Нogy vagy?

Éljen Olaszország!

Éljen Olaszország!

- Gyerünk, Fussatok! - Menjetek!

Vesztettetek.

- Gyerünk, menjetek. - Gazemberek.

Állítsd őket a falhoz.

Gyerünk, gazemberek.

- Állítsátok őket a falhoz. - Öljük meg őket!

Betörtek a menedékhelyre,

megerőszakolták a nőket és felégettek mindent!

Megálljatok! Hagyjátok abba! Ki parancsol itt, mondjátok meg nekem!

Te mit csinálsz itt?

- Munkaszolgálatosok vagyunk. - Hagyjátok őket! Majd mi elintézzük.

És Ön?

Én megismertem magát, Bixio. Maga egy hős.

Köszönöm.

Tábornok úr, megjöttek a bourbonok parlamenterei.

Tábornok, itt vannak a bourbonok parlamenterei.

Engedjék be őket.

Isten hozta Önöket, uraim.

- Kérem, jöjjenek. - Köszönjük.

Üljenek le.

- Csak Ön után. - Parancsoljanak.

Gusmaroli.

Elmehet.

Tehát, minek köszönhetem, hogy megtiszteltek látogatásukkal?

Garibaldi úr! Szeretnénk egy tiszteletteljes véget vetni a szenvedéseknek.

Ez az, amit mi is szeretnénk.

Sajnálom, csak nagyon rossz szivar tudok ajánlani, nizzai.

De háború idején ez is valami.

- Köszönöm, nem dohányzom. - Köszönöm, én sem.

Akkor?

Tábornok, nem gondolja, itt az idő, hogy befejezzük?

Egy biztos, Garibaldi úr,

ez a sok vérveszteség a barikádokon senkinek sem volt jó.

- Tábornok tennünk kell valamit. - Hallgatom Önöket.

Felhatalmazásom van a béketárgyalásokra.

Ha egyetértünk,

Nápolyba megyek, tájékoztatom az uramat

és megkérdezem az utasításait.

Tábornok, nem lenne lehetséges, hogy a megállapodás, ami létrejön köztünk

becsületes és diszkrét körülmények között történjék?

Meg vagyok győződve arról, hogy szót értünk egymással.

Biztos vagyok benne, Isten segítségével visszatér a béke,

és megnyugodnak a lelkek... - Ez mind szép.

Nem az én hibám,

ha a fegyverszünet nem jön létre.

Mik a feltételeik?

A feltételeink össze vannak írva. Olvassa ezredes!

Azonnal biztosítsanak iható vizet a kastély számára.

- Kérjük. - Rendben, biztosítom.

Hozzanak gyógyszereket a kastélyba.

Örömmel.

Azonnali fogolycseréket kérünk.

Persze.

Tessék.

Köszönöm.

Köszönöm.

Igen, de mi van azokkal a túszokkal, akiket Laura tábornok Palermóban,

tart fogva a kastélyban.

Nincs felhatalmazásom tárgyalni a túszok ügyében.

A becsületemre esküszöm, tábornok jól bánnak velük.

Szabadok lesznek mire Nápolyba ér.

Maguk azonnal elhagyják ezt a várost.

Hallgassanak! Ezek az én feltételeim!

Hagyják el a várost.

Ürítsék ki a várat,

és utána meg fogják tudni adni magukat a Pellegrino hegyen.

Rendben?

Rendben.

A felszabadító harcok folytatódtak.

Palermóból, Garibaldi vezetésével elindultak Messinába, Milazzo érintésével.

Aztán végre megjelentek a calabriai partoknál

a felszabadító harcosok minden szépségével.

Vajon Garibaldinak sikerül átvinni ezt a sereget?

Vajon meglesz az ereje és a határozottsága,

hogy vízre tegye az embereit, a felmerülő nehézségek,

és mindannak ellenére, hogy terveket szőttek a vállalkozása ellen?

Csak egy kis csík a messinai szoros a tengeren,

elválasztva a forradalomi csapatokat

a bourbonok erődítményétől, Scilla várától.

A szabadság lángja Nápoly felé közeledett.

Nézzétek, nézzétek, a tábornok!

Igen, igen Garibaldi!

32 órát jöttünk Palermótól Messináig.

Az időjárás Milazzo-ban nagyon rossz volt.

Küldtem egy hajót az újoncokért,

de megtudtam, hogy Garibaldi és ti két nappal azelőtt elmentetek Messinába.

A Milazzo-i győzelem maga volt a csoda.

Azokkal az erőkkel szemben...

Két század és majdnem 30 ágyú!

Csodálatos!

A Messina-i helyőrség harc nélkül elment.

Milazzo-ban is buorbon erők voltak.

Rá lettek kényszerítve, hogy elhiggyék, mi sokkal többen vagyunk.

Hatalmas ágyúinkkal!

A tábornok!

Igen, ő egy nagy politikus!

Csak össze ne keverjük a politikát,

ami hatással lehet a terveinkre.

Egyes szicíliaiak szeretnének egy azonnali uniót Piemont-tal.

A tábornokot érdekli.

Nem fog hallgatni ezekre a túlságosan óvatos tanácsokra.

Nem fogja feladni élete küldetését!

- Ki ez? - Igaz is, ki ez?

Megjöttünk, legyen üdvözölve!

Erre tessék.

Ki ez?

Lehet, hogy egy civilnek öltözött tiszt.

Kérem.

Ez a levél Önnek szól, Őfelségétől.

Csend! Adjatok inni valamit. Kiszáradt a torkom

- De, ki ez? - Vittorio Emanuele szárnysegédje.

Tudja, mit kér tőlem a király?

Hogy ne keljen át a szoroson.

Őfelsége nem hagyta jóvá a terveit.

és azt akarja, maradjon távol.

Vittorio Emanuele egy jó ember.

Ön csak a győzelmeket ismeri. Tábornok, ez veszélyt jelenthet az életére.

Őfelségét aggasztja

egy esteleges Calabria-i átkelése.

II. Francesco-nak még mindig erős hadserege van.

És a nápolyi flotta is sértetlen.

Nem akarom alábecsülni a nehézségeinket.

De amikor egy nép a szabadságára vágyik, nincs olyan hadsereg, amely megállítaná.

Ha Ön engedetlen is volt a királlyal szemben,

azt Olaszország iránt érzett kötelessége miatt...

Ismerem Vittorio Emanuele-t, ő egy nagyon jó ember.

De rossz tanácsadókkal van körülvéve!

Köszönöm.

Mondja meg neki...

Majd elküldöm válaszomat Őfelségének.

Gusmaroli!

Gusmaroli!

- Engem hív! - Menj, menj.

- Mi történhetett? - Én is szeretném tudni!

Menotti, menj apádhoz. Hátha tud valami magyarázatot adni!

Rendben, megyek.

Tessék.

- Mi van, Menotti? - Semmi.

Semmi, apám.

Mikor megyünk át Calabriaba?

- Mikor? - Igen, mikor?

Az emberek szeretnék tudni, mikor indulunk.

- Egy karnyújtásra van, csak a tenger... - Tudom, egy karnyújtásnyira van!

Megerősítették a tüzérségüket

és 20 ezer katona vár ránk.

Tisztában vagyunk ezzel.

A szoroson való átkelésnek,

az lenne a célja, hogy elterjesszük Európa szerte a forradalmat.

Tudja, mit javasolt III. Napóleon az angol tengerészetnek, hogy

ne engedjenek ki minket Szicíliából.

Akkor cselekedjünk gyorsan! Legelőször...

Tisztában vagyok vele. Tudom.

De gondolom az angolok ezt nem fogadták el.

Igaz, hogy veszélyes a várakozás.

De nem küldhetlek titeket a vágóhídra.

Mindenre fel vagyunk készülve.

A szicíliaiak azt szeretnék, hogy a Piemont-i unió

védje a területüket.

Igen-igen, tudom.

Ha kinyilvánítjuk az annexiót, Cavour Palermóba küldi a Piemont-i hadsereget.

És akkor, mi lesz Olaszországgal?

- Ki más fogja megtenni, ha nem mi? - Tudom, tudom, kockáztatni kell.

Rendkívül bonyolult ez, fiam

vállalni a feladatokat.

Hát, akkor?

Hát, akkor...?

Itt a válaszom, amit Vittorio Emanuele-nek írtam.

Felség, ismeri hűségemet és tiszteletemet az Ön irányába,

valamint azt a vágyat, hogy mindig engedelmeskedjek Önnek.

De Ön is megértheti, hogy az lehetetlen számomra

hogy továbbra is passzív ellenállást bizonygassak a nápolyiak előtt,

amikor olyan rég vártunk erre.

Megígértem nekik a támogatásunkat.

Olaszország is csak neheztelne rám a passzivitásom miatt.

Küldetésem végén visszaadom Önnek azt a hatalmat,

amit ez esetben rám ruházott.

Örülök, hogy mindig engedelmeskedtem Önnek.

Próbáljátok meg eljuttatni ezt a levelet Litta Modigniani-hoz, Messinába.

Apám...

Musolino, fiatal barátunk, igaz, hogy az összeesküvők megnyitják Scilla erődjének kapuját?

Igen.

És ha valami miatt nem sikerül?

Legalább annyi haszna lesz az egésznek, hogy a bourbonokat az erődben tartjuk.

Akkor Önök képesek lesznek arra, hogy visszavonuljanak.

- Akkor Önök dél ... - Te felkészültél?

Igen, tábornok. Én ma éjjel átmegyek.

Az éjszaka folyamán a fiatal calabriai

a dühös elemek ellen harcolt.

Hajnalra még nagyon messze volt a calabriai partoktól,

amit úszással kellett megközelítenie, hogy ne vegyék észre a bourbonok.

Calabria-ban az összeesküvők türelmetlenül várták a cselekvés idejét.

A lázadás hatással volt a bourbonokra is.

Hé!

Rosa! Megismersz?

Nem.

Ne mond, hogy még soha nem láttál engem.

Nem! Nem, soha.

Nem akarok semmiről tudni.

Rosa!

Szükségem van valakire a faluból.

Legalább az apádra.

- Így valaki tudni fogja, hogy itt vagyok! - Megtudja.

Mond meg neki...

Tudom, mit kell mondanom.

- Rosa... - Öltözz fel!

Á, igen.

Elkészültem. Felöltöztem.

Rejtőzködj el, a katonák mindenhol ott vannak!

Mindenki tudja, melyik oldalon állsz.

- Most már tudod, ki vagyok? - Nem, soha nem láttalak!

Megyek, megkeresem apámat.

Várj rám itt és ne feledd, soha nem láttalak!

Tudom, mit kell mondanom!

Plutino báró fia a tengerparton van. Azt mondta, szóljak Önnek.

És most?

Az én köpenyemben fogod ide hozni őt.

Ma este ötkor a San Rocco ünnepség felvonulása alatt.

- Megértetted? - Igen.

- A ruhám jó álca lesz neki. - Senki sem fogja felismerni.

Erre, jöjjenek. Az utolsó csukja be az ajtót.

Gyerünk.

Gyertek!

Ennyi.

Szertartásmester... Készen állnak?

Készen állunk!

Kezdhetjük?

" A Testvéred és Társa" ülését tisztelettel megnyitom.

Köszönjük a nevében.

- Feltehetik! - Köszönjük a nevében!

Szertartásmester, alázattal,

kérik a testvérek, vegyenek részt a kőrmeneten.

Foglaljatok helyet.

A Montalbano-i testvérek

társaságunk rendelkezésére állnak.

- Köszönöm a társaság nevében. - Köszönjük és áldásunk rájuk!

Testvérek, Garibaldi 250 embert küld

a szoroson keresztül, hogy elfoglaljuk az erődöt.

Garibaldi számít ránk.

- Testvérek, segítenünk kell neki. - Segítünk!

- Ki jön velem a hegyre? - Ő.

Tüzet kell raknunk a hegyen, hogy jelezzünk nekik.

Mikor érnek partot?

Egy pillanat... A part is tele van őrökkel.

Mindenért riadóztatnak. Mindenhol katonák vannak.

Igen, tudunk róla. Garibaldi bárkái amilyen korán tudnak, elindulnak.

Az embereink meg kinyitják az erőd kapuit.

A calabriaiak elfoglalják a kikötőt.

Garibaldi fő erőinek partraszállását fegyverekkel fogjuk támogatni.

- Gyerünk! - Várj!

A kerten át menjetek, arra biztonságosabb. Ő átvezet titeket.

Menjünk!

Bátran!

Menjetek!

Jó éjszakát!

Egy jó kislány nem hallgatózik.

Készen vagyunk. Az utakat lezártuk.

Továbbiak?

Elkezdhetjük, parancsnok?

Kezdjék!

Kinyitni! A törvény nevében!

Kinyitni!

- Mit akarnak? - Álljon félre!

- Hová akarja vinni az apámat? - Csend legyen!

- Luigi Pessano, velünk jön! - Miért? Mit csináltam?

Aki szakállat visel, börtönbe kerül!

Maria, hozd ide a kendőmet!

Indulj! Kifelé az ajtón!

- Maradj itt nyugton a többi gyerekekkel együtt. - Hová mész?

Egy jó kislány nem kíváncsiskodik. Tudom, mit kell tennem.

Ha nem, akkor baj lesz.

Rosa!

Csitt! Ne sírj!

Ki van ott?

Riadó! Ki van ott? Riadó!

Tűz! Tűz!

- Éljen Olaszország! - Éljen Olaszország!

Előre!

Dél felöl Garibaldi két gőzhajóval,

serege fő erejével Calabria-hoz közeledett

és megtámadta a teljesen meglepett bourbonokat.

Indulás!

Lovasok jönnek! Vörös ingben, vörös ingben vannak!

Ez ő, ez ő!

Óvatosan!

Készüljetek!

Gyerünk!

Jól előkészítettük Garibaldi fogadását!

Üdvözöljük a hőst! A város örömmel várja Önt!

Jöjjenek és szabadítsanak meg minket a bourbon zsarnokságtól.

Bizalommal telve kiáltjuk: Éljen Olaszország!

Éljen Garibaldi!

E csodálatos esemény alkalmából,

szeretnék elénekelni a mai nap

néhány dalt.

A dalok spontán, előkészítés nélkül

írottak, ahogy, jöttek, maguktól

mindennemű stílus és igény nélkül

csak úgy, szívből.

A város ünnepelve várja Önt, Garibaldi tábornok!

Köszönöm, köszönöm.

Éljen Olaszország! Éljen Olaszország! Éljen Olaszország!

- Éljen Garibaldi! - Éljen Olaszország!

Hé, vissza! Vissza!

Csendet!

Csendet!

Hátrébb!

- Elég legyen! - Nézd meg, mit tettek velünk a bourbonok!

- Elloptak mindenünket! - Még a teheneinket is!

A bátorságunkat is.

Elég! Elég! Maradjatok csendben!

Méltatlanok voltatok Olaszországhoz! Tegyétek jóvá!

Nem akarlak megbüntetni titeket. Csatlakozzatok hozzánk!

Mint testvéreinket úgy fogunk üdvözölni titeket,

mint társainkat a dicsőséges csatában!

Garibaldi, mi haza akarunk menni, nem akarunk harcolni tovább!

Én sem, haza akarok menni!

Elég! Elég!

Szégyelljétek magatokat, meggyőződés nélküli emberek!

Jobban szeretem, ha csak az ellenségeim ilyenek!

Arra kényszerítetek, úgy bánjak veletek, mint a legyőzöttekkel!

Bandi, Gusmaroli, Menotti, tartóztassák le ezeket az embereket!

Vegyék el tőlük a fegyvereiket, a lőszert, a lovakat és az öszvéreket

adják vissza a jogos tulajdonosaiknak.

Azokat a bourbonokat, akik hajlandóak harcolni Olaszország szabadságáért,

mint testvéreinket úgy köszöntjük őket!

A többiek foglyok. Majd aztán hazatérhetnek!

Hagyjuk félelmükben a gyávákat!

Menjetek és hirdessétek, milyen nagylelkűek a győztesek!

Közben Nápolyban, II. Francesco király

a város elhagyására készült, hogy visszatérjen Gaeta várába.

Felség!

Nézzék, elmegyek, hogy megmentsem Nápolyt a háborútól.

Don Peppino vár rám.

Sosem feledem hűségűket.

Hűsége jeléül, Önnek adományozom San Genaro lovagja címet.

Don Liborio, vigyázzon magára.

Felség, mindent elkövetek, ami lehetséges.

Don Michele, Köszönök mindent.

Jól szolgálta ezt az országot.

És tudom, Ön is jól szolgálta.

Ha Felséged hallgatott volna rám, most más lenne a helyzet.

Vittorio Emanuele által megálmodott Olaszországban Ön nem lesz boldog.

Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő.

Azt csak Isten ismerheti.

Menjen békével, Felséged.

Biztos lehet benne, az Ön alattvalói

nem felejtik el, hogy megmentette ezt a várost a háború poklától.

Reméljük, hogy így van!

Uraim, Volturno-nál újra találkozunk.

Hamarosan visszajövünk. Nem búcsúzkodom.

- Milyen szomorúak! - Nem kell észrevenni.

Köszönetemet fejezem ki,

Olaszország és az egész emberiség nevében,

azért a magasztos tettért, amit a mai nap véghezvittetek.

Nevezetessé tettétek ezt a napot.

Ezzel vége a zsarnokságnak, elkezdődött a szabadság korszaka.

Köszönöm nektek ezt a fogadtatást.

Nem a saját nevemben,

Olaszország nevében, amelynek megtestesítitek az egységét,

a másik oldalon állókkal együtt.

Ezt nem csak Olaszország, hanem egész Európa köszöni nektek.

Éljen Garibaldi!

Ó, nagyszerű, Bandi! Végre itt vagy Nápolyban!

Igen, tábornok úr.

Nézze! Ezek a papírok tönkre tesznek engem!

A háborúval nincs gondom.

Itt meg minden rosszul sül el, annak ellenére, hogy nagyon igyekszem.

Nem tudom mi késztette őket,

de kineveztek a Dumas múzeum igazgatójának.

Türelmesebbnek kéne lenni! Á, ne is foglalkozzunk ezzel.

Menjen, át kellene öltöznie.

Úgy tűnik, hogy itt ezer éve semmi sem változott.

Szégyellem, hogy így lepusztult egy ilyen gyönyörű város.

- A főváros diktálja a szabályokat - Megtesznek minden tőlük telhetőt.

Azt mondják, garibaldista egyenruháink Nápoly szerte, láthatóak. Ez igaz?

Én is így hallottam!

- Át kellene öltözni. - Menjen és jöjjön vissza gyorsan.

Parancsára, tábornok!

- Van vörös inge? - Nincs, nincsen.

Ez egy különös egyenruha.

Nem tudjuk, hogyan öltöztök!

- Van ugyanilyen inge? - Nincs, menjenek és nézzenek körül máshol is.

Menjünk tovább.

- Hallottátok? - Mit?

A piemonti csapatok Fanticelli tábornok vezetésével a pápai állam határánál vannak.

- Éppen erről beszéltünk. - Azután idejönnek Nápolyba.

Ez így van, persze.

Vajon Cavour korlátozni akarja a törekvéseinket?

Meg tud akadályozni minket abban, hogy Rómába vagy Velencébe menjünk.

Polgárháború lesz?

Cavour utál minket. Fel van készülve mindenre, bármi áron, hogy a végén elérje a célját.

Nem akar senki alárendeltje lenni.

Ha Garibaldi el is akarná kerülni a polgárháborút,

Cavour-ra figyelnie kellene.

Mi több, II. Francesco hadserege Volturno-nál van.

Most irányítják át a bourbonok csapataikat

Caiazzo-ból a Volturno-i várhoz.

Az előőrseik már Caserta-nál vannak, a lovasságuk meg még közelebb.

A bourbonok egy támadással próbálják meg visszafoglalni Nápolyt,

de hiába kerestük a fővárosban Vittorio Emanuele-t.

Pontosan ez az, amiért az emberek támogatják Cavour, Agostino a Pretis

és a szicíliaiak követelhetik a sziget azonnali bekebelezését Vittorio Emanuele-től,

anélkül, hogy várakoznának, amíg Garibaldi észreveszi a szándékaikat.

Számolnunk kell a legrosszabbal is. Garibaldi élete veszélyben van.

Ez nagyon valószínű.

Eltűnése hatással lehet

a bourbonokra, Cavour-ra, Ausztriára és Napóleonra is.

Mindenre és mindenkire.

Majd mi őrködünk felette!

Mi történt?

- Valaki Önnel akar beszélni. - Engedje be.

- Bandi őrnagy? - Én vagyok.

- Van egy levelem Önnek. - Köszönöm. Kísérje ki.

Mi az?

Egy levél Mazzinitől, nekem. Nápolyba érkezett.

Mikor érkezett?

Tegnap vagy ma érkezhetett.

Ez nem sok jóval kecsegtet.

Azok, akik a piemonti bekebelezés mellet állnak veszélyben lesznek.

Ezzel a bekebelezéssel sok nyugtalanság fog létrejönni.

Értesítsem most a tábornokot?

Két órája feküdt le. Hagyjuk aludni.

Nem hiszem, hogy Garibaldi örülni fog ennek a hírnek.

Bandi! Bandi!

Jöjjön!

Bocsásson meg Bandi, de keltsen fel három órakor.

- Igen, tábornok úr. - Nagyszerű! Jó éjszakát!

- Tábornok! - Mi van?

Szeretné tudni, ki érkezett Nápolyba?

Mazzini?

Pontosan.

Nekem küldte ezt a levelet.

Holnap kora hajnalban indulok a Caserta-i frontra.

Biztos vagyok benne, a bourbonok támadni fognak.

Ha holnap nem történik semmi egetverő,

akkor kora délutánra Nápolyba érek.

Mond meg Mazzini-nek...

hogy úgy fogadom, mint egy testvért, akit testvérévé fogadott.

Teljesítem a parancsát, tábornok úr.

Tíz év után!

Nem hiszem el, hogy lehetséges volt

felkelést kirobbantani Szicíliában ezer emberrel.

Önök bebizonyították az ellenkezőjét.

Tévedtem. És ezt a legnagyobb alázattal mondom.

De mára, megbizonyosodtam, Róma nélkül

az egység lehetetlen.

Mert Róma, Olaszország egyedüli, igaz fővárosa.

Most Róma a legfontosabb.

Igen, Róma! A legizgalmasabb álom,

a legkedveltebb,

és ami leginkább motivált eddigi életemben! Mindig.

De Cavour...

Nem felejti el, hogy ezer emberrel Ön meghódított egy királyságot

és felajánlotta királyunknak Vittorio Emanuele-nek.

Ma, Ön szimbóluma az olasz népnek.

Mára mindenhatóvá vált.

Követelje ki a királytól Cavour megszégyenítését.

Már megtettem.

Két héttel ezelőtt, azt írtam a királynak, kérve őt,

csatlakozzon ahhoz a véleményemhez, ami az istentelen Cavour,

Farini és barátaikkal kapcsolatban alakult ki.

Hozzá fűztem még:

"Mára a nagy és teljes Olaszország sorsának kialakulása a vége felé közeleg.

"A szent Olaszország érdekében,

"távolítsa el ezeket az egyéneket."

Ez jó, és aztán?

Erre válaszul a Piemonti csapatok

egy küldetést kaptak, melynek értelmében visszarendeltek minket.

Nem hiszem, hogy a király hadserege képes lesz

a pápai állam és a pápisták ellen folytatni a harcot,

és ágyútűz alá venni Ancona tengerpartját!

Nem vagyok benne biztos!

Mindig boldog voltam, amikor azt láttam,

hogy valaki nem ért egyet Olaszország ellenségeivel.

De a piemonti hadsereg egyre jobban dél felé tart

blokkolva előttünk a Rómába vezető utat.

Ezt az árat fizeti Cavour Napóleonnak...

Lehetetlen, hogy feladja Rómát vagy Velencét

a pápának és az osztrákoknak amíg Európa többi része

Olaszország hozzájárulására vár.

Tudom. Tudom.

Cavour támogatja a monarchia

fejlődését, a demokráciával szemben.

Azt akarja, hogy az egységes Olaszország Piemonte kézbe kerüljön.

Eltemetni Garibaldi mítoszát, a nép hősét,

a király biztosítását. A királyét!

Egy este, azt hallottam kiabálni: "Éljen az egységes Olaszország, halál Mazzini-re!"

Mintha én az egység ellen volnék.

Ön igaz barátja Olaszországnak.

Nem tudom, mit hoz a jövő, mit tartogat számunkra?

De egy dolog biztos:

Ha arra kényszerítenek, hogy késleltessük Róma és Velence felszabadítását,

senki sem lesz arra képes, hogy azt lemondásnak nevezze.

Ez keserű áldozat lesz Olaszország egységéért, a békéért.

Persze, a háború...

Ne felejtsük el, kedves Mazzini, Piemonte-nak van

az egyetlen szervezett katonai ereje Olaszországban.

A déliek maguk kiabálták: "Éljen Olaszország és Vittorio Emanuele."

Róma a legfontosabb! Róma a legfontosabb!

Csodára lesz szükségünk Volturno-nál.

Kedves Garibaldi, már kétszer elverte a bourbonokat

Marsala-nál és Nápolynál.

Nem lehet kétséges a győzelme.

II. Francesco hadseregének legjobb katonái

várnak ránk Volturno-nál.

50 ezer jól felszerelt ember,

tisztek és lelkészek által fanatizáltak.

A király beígérte a csapatoknak a szabad fosztogatást,

ha Nápolyt elfoglalják két nap alatt. Holnaputánra.

A helyzet komoly.

Nem rejthetem el maga előtt.

Nekem csak 20 ezer rosszul felszerelt emberem van.

Több mint fele tapasztalatlan.

Tegnap még számíthattunk a meglepetés erejére.

Ma már szilárd lábakon várnak minket.

Ha sikerül áthatolniuk a vonalainkon, Nápoly elvész.

Ez van tábornok, nagyon sok emberük van Capua-ban.

Jobb lenne ágyútűz alá venni a várost.

És a város polgári lakossága? Akkor már jobb, ha elveszítjük a csatát!

Ne lőjenek vissza.

Oda nézzen.

Hadnagy!

Hadnagy!

Hadnagy!

Szorítsa vissza ezeket a szemeteket!

Fiúk!

Utánam! Viva Itália!

Bixio!

- Hol van Bixio! - Megsérült, tábornok! Megsérült.

- Mi történt? - Semmi, semmi, tábornok.

Kilőtték alólam a lovam. Semmiség.

Gyerünk, Bixio, tarts ki!

A lovamat!

Tűz!

Vissza.

Tűz!

Barátaim, testvéreim régi harcostársam,

Torinóból ezt a levelet küldték hozzánk, Garibaldinak:

"Barátai és csodálói gratulálnak az újabb, Volturno-i győzelméhez

és kérik, hogy győzzem meg Önt, írjon Vittorio Emanuele-nek és kérje meg jöjjön Nápolyba.

Ne várja meg, amíg a király kinyilvánítja szándékát,

vegye kezébe a kezdeményezést, és küldjön neki egy táviratot Ancona-ba.

Kérje meg, hogy személyesen jöjjön el ide.

"Tehát győzzék le az ellenséget,

és senki sem mondhatja majd, hogy kellemetlenkedett Önnek a király és fordítva".

Ezt a levelet biztos, hogy Cavour diktálta.

- De itt Nápolyban ellentmondás és feszültség uralkodik. - Ön tudja, hogy ki ebben a hibás?

Azok, akik nem akarják, hogy Rómába és Velencébe menjünk.

Azok, akik azt sem akarták, hogy Szicíliába menjünk,

hogy átkeljünk a szoroson és elkergessük II. Francesco-t.

- Cavour. - Ez érthető.

Olvasd tovább!

"Nápolyba akarnak menni,

"ítélkezni Garibaldi felett.

"Azt gondolják rólunk, ezek a vörös inges köztársaságiak, demagóg szocialisták

és szeretnének végleg leszámolni velünk".

Az igazság, hogy Cavour, ahogy mindig is mondtam,

nem akarja, hogy bárki is háttérbe szorítsa őt.

Cavour mindig azt hangsúlyozta Vittorio Emanuele-nek, ő szakított Garibaldival,

és azt szeretné, hogy foglalják el Nápolyt.

Meg akarják kedveltetni magukat a két szicíliai királysággal,

amelyeket legyőztünk a vezetőnknek köszönhetően.

Rómába kell mennünk.

Éljen Garibaldi! Éljen Garibaldi!

Uraim, uraim...

Menotti...

A harag, az irigység és a féltékenység nem számít.

Egyedüli célunk Itália egyesítése.

A Volturno-i csatában is csak védekeztünk, nem támadtunk.

Ez mentette meg Nápolyt a bourbonok visszatérésétől.

De nem pusztult el a nápolyi seregük,

amely 40 ezer katonával állomásozik Capua és Gaeta között.

Mazzini is inspirál engem.

Arra motivál, hogy Rómába menjek,

ami az első célom lenne Nápoly után.

De hogyan hagyhatnánk magára a nápolyi hadsereget?

Uraim...

Rómába kellene mennünk. Eljön annak is ideje.

De most ez lehetetlen.

Olaszországgal kell foglalkoznunk!

Aláírtam a következő rendeletet:

"Itália és Vittorio Emanuele.

Teljesítjük az ígéretünket, amit az egész népnek adtunk.

Diktatórikusan döntöttem:

Mindkét szicíliai királyság,

melyek elkötelezik magukat az olasz vér üdvössége mellett,

részei egy egységes és oszthatatlan Olaszországnak,

akinek alkotmányos királya Vittorio Emanuele és leszármazottai.

Átadom a királynak az érkezésekor azt a hatalmat, amit rám bízott a nemzet.

Én egymagam vagyok a felelős a rendelet végrehajtásáért.

Giuseppe Garibaldi.

Nézzük, mennyi az idő.

Önök fiatalok, menjenek az úton és figyeljék, mi történik.

- Úgy érzem, most érkezik Vittorio Emanuele. - Ki tudja...

Már nem lehet messze.

Venafro-ból indultak és az éjszakát Presenzano-ban töltötték.

Milyen hűvös a reggel.

Nem jó a reumámnak.

Látják?

Látják, elég egy kis pára?

- Tábornok. - Mi történt?

Hallgassa.

Tábornok, jönnek!

Egy messzi trombita kürt hallatszik.

Tábornok, jön a király!

Láttam a Piemonte-i lovasságot és hallottam a kürtjének a hangját.

Gyorsan, nyeregbe.

Üdvözlöm Itália első királyát.

Köszönöm. Hogy van, kedves Garibaldi?

- Jól, Felség. És Ön? - Kitűnően.

Uram, amikor Szicília földjére léptem, magamra vállaltam a volt diktátor szerepét.

Az Ön nevében cselekedtem.

Ma eleget téve ígéretemnek,

átadom több millió honfitársam feletti vezetést,

akiket egészen a közelmúltig kínzott az ostoba és kegyetlen zsarnokság.

Köszönöm.

Éljen a király! Éljen Itália királya!

Íme - királyunk Vittorio Emanuele, Itália királya!

Éljen Garibaldi!

Éljen Vittorio Emanuele, Itália királya!

II. Francesco a maradék katonáival,

ismét harcra készül Garigliano-nál.

Kérem Önt, az első vonalba

az embereimet küldje és engem.

Ön már eleget harcolt, most én következem.

Az Ön emberei kimerültek. Az enyémek frissek.

Maradjanak tartalékban.

Éljen Garibaldi!

Itt van Garibaldi! Éljen! Üdvözöljétek!

Kaphatnék inni egy kis vizet?

Természetesen, Garibaldi tábornok megtiszteltetés számomra.

Szólok a fiamnak és már hozzuk is.

Tessék, egyen, teljesen friss.

Hozok valamit Önöknek is.

Így kényelmesebb lesz.

Azt mondták nekem,

itt az ideje, hogy visszavonuljak tartalékba az embereimmel.

II. Victor Emmanuel ünnepi beiktatása után, (1861 03 17)

amelyen már megjelent,

Garibaldi visszatért Caprera-ra szigetére.

Éljen Garibaldi!

Éljen Itália!

Éljen Garibaldi!

Éljen Itália!

Fogunk még találkozni...

Rómában.

Olasz testvérek,

Itália felemelkedett,

Scipio sisakjával

Díszítve fejét.

Hol van már a győzelem?

Hajtsa meg tar fejét,

Hogy Rómát szolgálja,

Isten akartából.

Olasz testvérek,

Itália felemelkedett,

Scipio sisakjával

Díszítve fejét.

Hol van már a győzelem?

Hajtsa meg tar fejét,

Hogy Rómát szolgálja,

Isten akarta.

Jöjjetek hát a csatába!

Kik készek vagytok meghalni,

Kik készek vagytok meghalni,

Itália hívott!

Jöjjetek hát a csatába!

Kik készek vagytok meghalni,

Kik készek vagytok meghalni,

Itália hívott! Igen!!!

Olasz testvérek,

Itália felemelkedett,

Scipio sisakjával

Díszítve fejét.

Hol van már a győzelem?

Hajtsa meg tar fejét,

Hogy Rómát szolgálja

Isten akarata.

A feliratot készítette és fordította: damina 2014 05 12