Original subtitles

A K A L Ó Z O K V É N U S Z A

Késtél, mint mindig!

- Mirko kapitány? - Azonnal jön.

Vigyétek le az árut és gyertek fel rögtön a fedélzetre.

- Hé, Chico, valami égett szagot érzek... - Én nem.

Ostoba! Nézd, mi történik a mólón.

Úgy veszem észre nem tiszta a lelkiismereted, a rendőrség...

- Ne álmodozz nyitott szemmel! - Mi van?

Nem teszik nekem, ahogy Sandrára nézel.

Ha egy nap megtetszik neki egy férfi, az én leszek.

- Miért pont te? - Nézz tükörbe.

Azt hiszed Sandrának tetszene egy olyan férfi, mint te?

- Apropó, mit mondasz! Beverem a... - Próbáld meg!

Hé, ti! Zanko! Chico!

Mint mindig... Készüljetek az indulásra.

Azonnal, kapitány.

Horgonyt fel.

A megszokott irányba megyünk?

Nézd, rossz hatással vagy a fiaimra. Egy rövid ideig a nagynénédnél maradhatnál.

- Azt akarod, hogy a parton maradjak? - Nem akarom, én.

Belefáradtam már, hogy mindig ezt hajtogatom, úgysem hagynálak itt.

- Nem szeretem, hogy így öltözöl, mint egy férfi. - Mindig ilyen ruhában.

Arra tanítottál, hogyan kell hajózni, kardot forgatni...

Igen, mert egy vén bolond vagyok. De a nagynénje felnyitotta a szememet.

Áá, várjon csak?! El tudom képzelni!

Nézd, Sandra, nézd mit hoztam neked! Tetszik?

Nekem?

- Ezt hordanom kellene? - A nagynénéd azt mondta, neki jól állt.

- Az a vén boszorkány... - Nyugalom!

Vidd ezt a rongyot!

- Mit akarnak? - Ki a kapitánya ennek a hajónak?

- Én vagyok. - Mi a rakománya?

Ruhaanyag. Velencébe viszem eladni.

Jól van. Lefoglalom a rakomány egyharmadát a herceg nevében.

Hogyan?

- Tönkre akar tenni engem? - Kezdjenek hozzá.

- Ez visszaélés a hatalommal. - Vigyázz, mit mondasz, kapitány!

- Az a miénk. - Tolvajok!

Dobjátok mindet a tengerbe.

Gyerünk, Sandra....

Vitorlákat!

Mi történik azon a hajón?!

Ezért drágán megfizetnek.

Miért nem megyünk a partra? Nem akarsz a nénémre hagyni?!

- Lehet, hogy rosszul tettem. - Lehetett volna rosszabb is.

A herceg zsarnoksága elviselhetetlenné vált. Egyszer már véget kellett vetni ennek.

- Jobb lesz így. - Viszlát, azt hiszem, sokáig nem találkozunk.

Ne vigyék el! Kérem...

Mit adok enni a gyermekeimnek?

Az adót fizetni kell, mint másoknak! A herceg parancsa.

Őrök! Vigyétek el ezt a nőt.

- Add vissza a búzámat. - Éhezünk...

Segítség!

Zavarjátok el a csőcseléket.

- Segítség! - Tartóztassa le őket!

Eressz!

Mi történt, Ricco kapitány? Mit csináltak ezek az emberek?

Nem hajlandók adót fizetni. Letartóztattam a legerőszakosabbakat.

Megpróbáltak megölni.

Könyörülj rajtunk, herceg! Könyörülj az unokámon.

Vidd őket a börtönbe! Majd tanulnak belőle.

A férfiakat vigyék dolgozni. A nőkkel később foglalkozunk.

Mozgás!

Súlyos büntetést érdemelnek. Az a kettő ott nagyon szép!

- Teljes lesz velük a szállítmány. - Meggondolatlan vagy, Isabella.

Ne mondj ilyeneket nyilvános helyen.

Menjünk!

Nagyon közelednek.

Ha a tengerszoroshoz érünk, biztonságban leszünk.

A hajójuk nem fér át a sziklák között.

Chico! Figyelj a parancsomra.

A sziklák felé mennek, kapitány.

Igen, de nem tudnak megszökni.

Rájöttek a tervünkre. Ugorj le, mindjárt nem leszel olyan meleg helyzetben.

Nem, veletek maradok.

Eltört a kormányrúd!

Nem tudom irányítani, hamar ideérnek. Hozd a fegyvereket!

Nem adjuk olcsón a bőrünket.

Azt a kettőt élve akarom.

Vigyázz, Chico!

Üdvözlet a fedélzeten.

A herceg örömét leli majd az akasztásukban.

Vigye a nőt a kabinomba. Őt pedig, vigyétek le.

- Vontatjuk a hajójukat! - Igen, kapitány.

Hé, te... gyere velem!

- Másszunk fel a fedélzetre. - Már késő. Maradjunk távol.

Csak szabadon tudunk értük tenni bármit.

Várjatok odakint.

Tudod, mit csinál a herceg a lázadókkal?

Azt mondták, felakasztatja őket.

Szép vagy és bátor. A gyenge pontom az olyan nők, mint te.

A herceg semmit nem tagad meg tőlem. Kérhetek számodra bocsánatot.

- Mi az ára? - Látom, megértesz. Igyál!

Segít visszanyerni az erődet. Minket egymásnak teremtettek.

Ezért megfizetsz. Őrök!

Dobjátok a rakodótérbe!

Hozzád szólok, te disznó.

Nyisd ki. Vizet szeretnénk. Kértem, hogy hozz vizet.

Menjetek a pokolba...

- Ne ugass már. - Disznó!

Véresre korbácsollak.

Rosszabb lesz a hosszú várakozás, mintha felakasztanának!

Biztosíthatlak, megbánod, hogy megszülettél.

Egy nap megöllek, Iusuf. Megígérem!

Befelé!

Te nem! Mit akarsz itt csinálni te vénember ennyi nőnél!

Vigyétek!

Sandra!

Hogy kerültetek ide? Mikor tartóztattak le?

Tegnap. Elkobozták a búzánkat.

Nem adtuk egyszerűen, most itt vagyunk.

- Te vagy Mirko kapitány? - Gyertek, elmagyarázom.

Iusuf, készülj, hogy azonnal kihajózzatok az értékes rakománnyal.

Nem akarom, hogy a barátaink a keleti háremeikbe más szállítóktól vásároljanak.

Kár lenne, ha kevesebb hasznot hozna, mint az ezüstbányáink.

Ne aggódjon emiatt. Ahmed Paşa és a többiek értékelik a gyönyörű nőket.

Ismerek valakit, aki hajlandó lenne egy gyémánt nyakláncot adni Sandráért.

Csak irgalomból teszünk kedvezményeket, Isabella kedvesem.

Akasztás helyett adok a gyönyörű nyakadba...

... egy szép nyakláncot.

Köszönet a csodálatos ajándékért.

Menjen vissza a hajóra, induljon el, hogy mihamarabb visszatérjen.

Herceg úr, remélhetőleg nem lesz több lázadás.

Az emberek túl sokat morgolódnak. Nem lenne helyes példát mutatni?

Mirko kapitány drágán meg fog fizetni.

Hamarosan akasztófán fog lógni.

Miért nem azonnal?

Santa Croce gróf ide érkezik.

Nem akarom, hogy rossz szemmel nézze az igazgatási rendszerünket.

Igaza van. Majd holnap reggel fel lesz akasztva.

Ez az akasztás lecke lesz a népnek.

Milyen ember ez a Cesare de Santa Croce?

Azt mondják, nyitott gondolkodású.

A velencei Dózse unokaöccse. Szövetség a Köztársasággal

- ... csak növelheti presztízsünket. - Egy megfelelő férj államérdekből.

Remélem kedvemre való lesz.

Mi van, mit nyafogsz?

Minden tiszteletem az Öné, uram, de merész ötlet volt...

... ilyen messzire utaznia.

Megérte!

Most már tudjuk, hogy a hercegség erdeje nagyon szép, és a völgyei termékenyek.

Csak fájdalmat érzek a sok napos út után.

Egy fürdőkád víz és egy kiadós napozás rendbe fog hozni.

Ahol én élek, ott kevés a napsütés!

Rendben. Álljunk meg pihenni és itassuk meg a lovakat.

Köszönöm.

Ne menj el. Nagyon szép vagy.

Anselmo! Ha fáradt vagy, miért nem keresel egy helyet és pihensz?

Jól elvagyok itt, uram. Elég hely van itt.

- Mi a neve? - Irina.

Szép neved van, Irina. Messze van Sourian herceg vára?

- Mi történt? - Elvesztettük a varázsunkat.

- Hé, jó ember! - Excellenciád!

- Akar keresni egy fél dukátot? - Szívesen.

- Milyen messze van a herceg vára? - Néhány mérföldre, arra felé...

- Nézze, tud valamit mondani a hercegről? - Nem tudok semmit, nem, nem...

Furcsa módon, Sourian herceg nevétől jobban félnek, mint a kígyótól.

Kezd valami rossz előérzetem lenni.

Uram, sok éven keresztül egyik kaland a másik után. Elherdáltam minden vagyonomat.

Mármint, a megtakarításaimat.

Azt szeretnénk, hogy feleségül vegye a hercegnőt.

- Itt az ideje, hogy megállapodjon valahol. - Hagyd abba a prédikációt.

Uram, ígérjen meg valamit. Ígérje meg,

hogy nem csak belátogat Isabella hercegnő szoknyája alá.

- Ígérje meg! - Üljünk lóra.

- Apám... - Sandra, mielőtt meghalok...

- Gyerünk, kapitány! - Gyilkosok!

Akasztás után a nőt korbácsolja meg!

Átkozottak! Eresszetek!

Eresszetek!

Sandra, lányom...

- Ki ez? - Lehet, hogy Santa Croce gróf.

Állj!

- Ki vagy? - Cesare de Santa Croce!

Pár nappal korábra vártuk, gróf.

Magyarázattal tartozom.

Önnek is Grófnő. A tervezetnél előbb keltem útra, mert hajtott a vágy, hogy megismerhessem.

Szépségének hírneve semmitmondó a valósághoz képest.

Bocsássa meg buzgóságomat.

... de a feszes kötél igen csábító volt egy lövésre.

Nagyon konkrét cél volt.

Ha nem bánja, ott folytatnánk az ünnepséget, ahol megszakította.

Gondolom a férfi súlyos bűncselekményt követett el.

Ellenállt az adószedőknek és szembe szállt a hatósággal.

Látok egy fiatalabbat is, akire büntetés vár.

- Az elítélt lánya. - Értem.

Mi velenceiek nagyon babonásak vagyunk...

Nem hiszem, hogy egy akasztás jó jel egy első találkozáskor.

Egyetértek Santa Croce gróffal.

A kegyelem a legszebb cselekedet, amit üdvözölni tudunk.

Hát, legyen.

- Ricco kapitány! - Herceg!

Kapitány, vigye a foglyokat a cellájukba. Üdvözölhetik az életüket

Büntetésül a bányában fognak dolgozni.

Azt hiszem helyén volna azt a fiatal lányt is eloldozni.

Nem gondolják? Kérem, bocsássanak meg.

Hadd tegye, amit akar, apám.

A lovag beavatkozása nem fogja megváltoztatni annak a kettőnek a sorsát.

Mit akarsz ezzel mondani?

A bányában az elítéltekkel szerencsétlenség is történhet...

Soha nem fogom elfelejteni, hogy tartozom Önnek, apám életével.

Jöjjön! Hadd üdvözölhessem a váramban.

- Már azt hittem vége az előnyös házasságnak. - Add ide a gyűrűket!

Tessék!

Mit szóltak ahhoz, hogy megállította a kivégzést?

Szép lövés volt, ugye? Add fel a cipőmet!

Nem csak a lövés, a könnyek a lány arcán...

Gyönyörű nő. Nagyon szép... Sokkal vonzóbb, mint Isabella.

Felejtse el az összehasonlításokat...

Itt már pénzről van szó. Könyörgöm az eszével gondolkodjon, ne a szívével...

Hallgassa meg odaadó szolgája szavait, aki Ön előtt térdel.

Úgy érzem, újra bajba kerül.

- Voltál valaha is bajban velem? - Nem, uram, soha!

Mozgás!

- Mit csináltok? - A herceg parancsára!

Nem voltál...?

Nem bizonyíthattuk briliáns módszereinket, Önnek.

De egy nőnek tudnia kell, hogyan értékelje egy lovag fellépését.

Köszönöm. Nagy kő esett le a szívemről.

Szimpatikus ez a fiatal gróf.

Mi lesz azzal a lánnyal?

Egy darabig a bányában fog dolgozni.

Gróf! Remélem, nem szalad izgatottan a lány szépsége után.

Miért nézzem a szentjánosbogarat, amikor a csillagot csodálhatom?

- A barátságunkra. - Annál is többre...

Nemes lovagok és szépséges hölgyek...

Holnap reggel vadászatra kerül sor,

illusztris vendégünk Gróf Santa Croce tiszteletére.

Mindannyiukat meghívom.

Húsznál is többen voltak...

Én és a gróf egy mozdulattal kettőt is lekaszaboltunk a kardunkkal...

- Hogyan? Kettőt egyszerre? - Nem hiszel nekem?

De hiszek. Aztán mi történt?

Már fogytán volt az erőm, amikor hirtelen...

...kinyílt mögöttünk egy kapu.

Gyorsan beugrottunk és bezártuk...

... amikor beléptünk, két csodálatos nő előtt találtuk magunkat.

A két hölgy rögtön a gazdámba és belém szeretett.

- És aztán...? - És aztán?

Egy kislánynak nem mondhatom el, mi történt.

Szeretnéd tudni, mi lett a történet vége?

Ez az igazi élet!

- Ki az? Mit akar ilyenkor? - Nyisd ki, Luca. Én vagyok, Mirko.

Elrejtőzködtem és láttam, ahogy felviszik Sandrát az "Isabelle"-re, én pedig utána mentem a fedélzetre.

Biztos vagy benne?

- Ahogy téged látlak, kapitány. - Az Gianna volt a fogadós unokája.

Hová vihetik őket? Mi lesz velük?

- Ha feljuthatnánk a hajóra... - Zankonak és nekem sikerült megtévesztenünk őket...

- Szerencsénk volt... - Hagyd a részleteket.

A hajó kapitánya a barátunk lett. Van egy tervem...

Hercegségünk egy kis csendes területen fekszik.

Az Oszmán birodalom és a Velencei Köztársaság között.

Amint látod kedves gróf, a helyzet nem valami rózsás.

Ha kitörne a háború a két fél között...

... a hercegség lekerülne a térképről.

Kérje szövetségesnek a Velence-i Köztársaságot...

kérelmezze a kereskedelmi megállapodást.

Remélem, van ennél jobb.

Egy igazi szövetség alapja a vér kapcsolata.

Egy esetleges házasságra utal köztem és a lánya között?

Barátom...

...nem kell olyan türelmetlennek lenni ahhoz, hogy elérjük a fő kérdést?

Miért kell ilyen hosszan, herceg?

Amikor közös barátunk átadta a meghívót...

... bizonyára megvoltak az okai.

Kezeljük inkább a témát őszinteséggel.

Tudom, hogy kalandokkal teli a múltja.

- Igazából, Herceg... - Ne szakítson félbe.

A múlt nem érdekel engem, két dolgot szeretnék tudni, ami a jelen...

Táplál-e érzelmeket Isabella iránt...

és a valós öröksége.

Ami a lányát illeti, hagyom, hogy kitalálja érzéseimet...

Ami az örökségemet illeti...

beszéljek a vagyonomról meg ilyesmi?

Természetesen!

- Először be kell kalkulálni... - Á, itt vagytok...

Végül csak megtaláltam. Már mindenhol kerestem, Cesare.

- Csalódott vagyok. - Apa, hadd raboljam el Santa Croce grófot.

Szeretném, mint a legtöbb hölgy megbeszélni az érzelmeinket.

Menjetek! Majd máskor befejezzük a beszélgetést.

Herceg!

Kérek egy kis combot!

Jobban csinálod, mint az a részeg, aki itt hagyott. Hogy hívnak?

Danillo.

- Első alkalommal vitorlázol velem? - Igen, uram.

Azt hiszem, már láttalak...

Talán egy kikötőben. Sok év óta vitorlázom, uram.

- Első tiszt! - Parancsára, kapitány.

Menjen és hozzon fel a fedélzetre egy gyönyörű lányt.

Hozza fel, hogy készítsen egy jó ebédet.

Azt akarom, hogy az embereim szemében elégedettség tükröződjön.

Szakács! Hozz bort mindenkinek.

Ha tudom, hogy a törököknek adnak el, inkább megölettem volna magam.

Nyugodj meg, az apám is itt van. Üzenetet kaptam tőle.

A legénység tagjai a barátaink.

Hogy kaptad az üzenetet? A kenyérben volt.

A legénység velünk lesz? Biztos vagyok benne.

Ha nem zsoldosok volnának, hanem tengerészek, már rég a tengerfenekén lennének.

A zsoldosok legjobb serkentője a harcban, az alkohol.

- Tiszta finom bort adok neki. - Kinek?

Yusufnak. Horkolni fognak mire a főételt felszolgáljuk.

Legyetek készenlétben. Amint halljátok a sikolyokat, fel a fedélzetre.

Menjünk és rejtsük el ezeket.

Ide figyeljetek, hölgyek! Valamelyiküknek fel kell jönnie a fedélzetre a vacsorához.

Egy pillanat.

Az akarom, hogy az egyikőtök hajlandó legyen szórakoztatni a legénységet.

Mi van? Lenyeltétek a nyelveteket?

Nos? Nekem kell választanom egy "önkéntest"?

Tengerész, én megyek.

Engedj át! Én nem félek a férfiaktól.

Gyere szépségem. Te vagy az a nő, akire szükségünk van.

Gyerünk, kislány! Gyere ide!

Vagy talán félsz?

Nézd, nézd, milyen finomságok vannak itt.

- Mi van vele? - Még sosem látott ilyen gyönyörű nőt?

Oda nézz!

Vidd el őket, igyanak bort az egészségemre.

Ne igyál! Légy résen!

Gyere előrébb! Ide fel!

Minden lépésnél vegyél le valamit.

Igyál, kapitány!

Bravó, csak így tovább.

Milyen szép!

Gyere csak feljebb! Akarsz enni vagy nem?

Gyere!

Te!

Ne játszd meg magad.

- Segítek neked. - Disznó!

Megmondtam, hogy megöllek.

Szabadok vagyunk.

- Győzelem, teljes győzelem. - A hajó a miénk. Hová megyünk?

Mehetünk bármelyik kikötőbe vagy Velencébe a part mentén.

Ne. Újra üldözzenek minket? Nem, soha többé.

- Menjünk a kalózok szigetére. - Előre a kalózok szigetére.

Jó volt hallani ezt a történetet.

Még ha kétség is merül fel, hogy kitalálta.

- Mi van Victor? - Rossz hír, Herceg úr.

- Most jöttem a kikötőből. - Rendben.

A halászok kihalászták Yusuf-ot és a zsoldosok maradványait.

- Hajótörést szenvedtek? - Megölték őket.

- És az Isabella? - Nyoma sincs, eltűnt.

- Ha ezt az albán munkát elveszítjük a piacon, lógni fog. - Nyugodj meg apám.

- Ki ő? - Egy kalóz.

Eddig nem támadta meg a hajóinkat.

Egészségünkre!

Gyerünk szépségem! Csókolj meg!

Fenevad! Hogy merészeled?

Ezért kedvellek. Mert egy igazi nő vagy!

- Ön is egyetért velünk, Albanezule? - Milyen téren?

Az "Isabella" a mi hajónk lett, megtámadjuk vele a herceg flottáját és kiszabadítjuk az embereket.

Semmit sem kell csinálni, Mirko kapitány.

Tudod, miért biztonságos ez a sziget? Mert mi nem támadjuk meg egymást.

Ez egyfajta hallgatólagos egyezség.

Nem érdekel téged, hogy az embereket üldözik? Nem érdekelnek a jogaik?

Jog...!

Hallottam már ezt a szót: jog. De nem jelent semmit.

Az emberek harcoljanak érte, ahogy magam is megteszem.

A hajónk jól fel van fegyverezve és ez jogot ad arra, hogy döntéseket hozzunk.

Ha lenne olyan férfi, szívesen megküzdenék vele, a kardommal.

A kard nem a férfi kiváltsága!

Gyerünk, emberek! Gyertek ide!

Jöjjön egy kis móka.

- Hacsak, megkarcolja, megölöm! - Bízza rám!

Kár lenne ezért a szép testért.

- De egy leckét szívesen adok. - Próbáld meg.

Nem rossz...!

Fog a kardod, ha folytatni szeretnéd.

Á, elég volt. Gratulálok.

Elfelejtettem, hogy a nők rosszabbak, mint az ördögök!

- Megtaníthatom, hogy ütöttem ki a kezedből. - Rendben van, Sandra, ahogy akarod.

Bravó, Sandra!

Te Jeanna, nincs kedved megvigasztalni a vereségem miatt?

Gyerünk a hajókra, kutyák! Előre halászok. Végezzük el a munkát.

Mától a szigetért a Kalózkirálynő felel.

Éljen!

Nincs több bocsánat. Belefáradtam.

A kapitányaim harcolnak a kalózokkal, de a Kalózkirálynő mindig kudarcra ítéli őket...

Mi lesz a hercegségemmel?!

A hajóink nem ismerték fel a hajójuk zászlóját.

Tudják jól, az Isabella volt a flottánk büszkesége!

Egyelőre maga nem kap hajót.

Minden kapitány a fejével felel a hajójáért.

Menjenek!

- De, Herceg úr...! - Kifelé, ki innen!

Kérlek, apám. Nyugodj meg!

Sajnálom, Isabella, elrontottam a legszebb napját életednek.

De nem tudtam fékezni magam. Bárcsak tudnám, ki az a nő.

- Van egy ötletem, apám. - Mond el.

Ne feledkezzen meg Sandráról, annak a lázadónak a lánya, akit fel akart akasztani?

Az Isabella fedélzetén volt...

30 másik nő is volt azon a hajón, mért pont rá emlékezzek?

Nem tudom. Egy érzés. Női intuíció.

Nevezd, aminek akarod...

Gróf úr, egy ideje folyamatosan aggódik.

Ne aggódjon, ezt meg kell hagyni a nőknek. Ünnepi lakoma lesz...

Ma este bejelentik az eljegyzést. Ami biztosítja a jövőnket.

Ismered Ézsau legendáját, aki egy tál lencséért elárulta övéit?

- Ez most nem lencse. - Annál több.

Valójában áruljam el az elveimet és az érzéseimet!

Érzelmek. Egy meghatározott céllal jöttünk ide. Találkoznia kell vele.

Helyette...

Nemes barátaim...

Megtiszteltetés számomra, hogy bejelenthetem lányom, Isabella...

... és Santa Croce gróf eljegyzését.

Milyen kellemes meglepetés, drágám!

- Mikor lesz az esküvő, Herceg? - A lehető leghamarabb.

Még mindig kísértenek bennünket azok a gazember kalózok.

Ideje volna véget vetni ennek.

Az egy héttel ezelőtti fontos levantei szállítmány

is a kezükben kötött ki.

A tengeri útvonalak megbénultak.

Egy velencei barátom áldozata lett a támadásnak!

Nyugodjanak meg, uraim!

A szállító hajóink flottában haladnak.

- Mi a véleménye, Cesare? - Semmi, csak szórakozottan hallgatom...

A Nagyhercegség kapitányai nevében, biztosíthatom Önöket...

... eljön az a nap, amikor elkapjuk a Kalózkirálynőt.

- Hónapok, talán évek...! - Mit jelent ez, gróf úr?

Úgy gondolom, ez egy szellem hajó lehet, ha egy nőnek...

... sikerül hatalmában tartania oly nagynevű kapitányok mellett.

Herceg úr, minden tengerész nevében tiltakozom.

Nyugalom, kapitány! A gróf viccel.

Nem, nem. A kapitánynak jógában áll tiltakozni, és nekem tisztáznom kell álláspontomat.

Nem állt szándékomban megsérteni senkit.

Tegyük fel, ahol nem sikerült ott az intelligens erő érvényesülhet.

Ez egy érdekes elv. De alkalmazzák gyakorlatban?

Miként lehet alkalmazni ebben az esetben?

Van egy tervem...

... de bátorság, találékonyság és gyorsaság kell hozzá.

Három tulajdonság..., amit nehéz megtalálni egy emberben.

Hacsak, az illetőt nem Cesare de Santa Croce grófnak hívják.

Magyarázza el nekünk a tervét.

A gróf saját maga akar foglalkozni vele kizárólag.

Hallgass, most az egyszer, Ricco!

Elfogadom a kihívást, kapitány.

Így beszél egy igaz férfi!

- Mit csinálnak? - Viccelsz?

Nem kételkedek a bátorságában, gróf úr.

Nincs olyan dolog a tengeren, amiért érdemes a veszélyt vállalni.

Egy van, ne kérdezzen, csak adjon 10 napra teljes szabad kezet.

És aztán fogadja el a Kalózkirálynőt nászajándékul.

Az Ön engedélyével.

Szeretem a bátor embereket.

Isabella...

- Ez igazán hihetetlen... - Nagy kockázat egyedül...

Gondolja, sikerülni fog?

Cesare! Cesare, kérlek ne vállald ezt a kockázatot.

Nem tehetem.

Tedd meg nekem.

Az az érzésem, ez az akció balszerencsét hozhat.

Kedvesem, nem kérheted, hogy megszegjem úri becsületszavamat.

- Maradtunk volna a várban. - Meg fogok fulladni.

Mi van veled ember!

Ezúttal veszíteni fogunk! Most már mindegy. Születtem, mint Porto Vanessa-i nemes...

- ...és meghalok, mint egy idióta! - Ez egy kitűnő sírfelirat.

Volt egy ostoba egyezség, ígértem egy esküvői ajándékot...

...amit a herceg is értékelhet. Nekem nincs semmi vagyontárgyam.

Hogy haladunk? Három napja keressük a Kalózkirálynőt.

- Nem látni... - A kalózok szigete nincs már messze.

Meghalunk...

A kezeddel.

Egy vitorlás...!

Remélhetőleg kalózok.

Micsoda szerencse, azt hiszem, becsületes hajósok.

Rájöttem a herceg tervére. Nyilvánvalóan szánt szándékkal,

foglalkozott az Oszmán birodalommal, Velence hátrányára.

Rohantam, hogy figyelmeztessem a Dózsét.

Sajnos a hajónk hajótörést szenvedett.

Elkezdtem sodródni reménytelenül, aztán találkoztam veletek.

Hogyan menekültél el a hercegtől?

Én is ott voltam. Amikor a herceg hazudott nekünk, hogy megkegyelmez apámnak...

... megparancsolta a katonáinak, hogy öljék meg.

Engem pedig, más nőkkel együtt...

... a levantei rabszolgapiacra vittek.

De a herceg ezért drágán meg fog fizetni, minden hajóját megtámadjuk.

A zászlónk látványától is remegni fog.

Santa Croce grófnak pihenésre van szüksége.

Igen, fáradt vagyok.

Te is pihennél, barátom. Adunk egy kabint, és holnapra kipihenheti magát.

Kétségtelenül. Mindenesetre, köszönöm!

Sajnálom, hogy át kellett adnia a kabinját.

Ez a legkevesebb, amit Önért tehetek.

Apám és én sokkal tartozunk Önnek.

Most már kvittek vagyunk.

Vannak tartózások, amiket nem lehet semmisé tenni.

- Nézd! Sandra női ruhában. - Ugye nem álmodom... mi történhetett?

Azt gondoltuk, hogy majd közülünk választ...

Ezt nem lehet megtagadni.

- A herceg és a lánya is könyörtelenek. - Igen, igen.

Akkor mondja meg nekem...

Mit csináljak? Mondjam le az esküvőt?

- A jólét..., a bővelkedő élet... - Nem gondolok vissza ezekre.

Jól fenékbe kellene téged rúgni.

Ó, de hülye vagyok! És még fejlődöm.

Megérdemelnék egy földet, egy feleséget, egy házat, de én itt vagyok a kalózok között!

Ha nem vágja el a torkomat, majd megteszi a herceg.

Gróf úr, legalább egyszer ugyan arról beszéljünk, hogy megegyezzünk.

Én cinikus vagyok, de Ön egy kalóz után epekedik...

Ne, ne, csak semmi kifogás.

Szeretné hallani az új hírt? Mondjon le róla.

Hogyan?

Szeretne emlékezni az együtt töltött évekre...

Mondjon le róla. Menjen vissza a várba és házasodjon meg.

Még ébren vagy, ilyen későn?

Azért jöttem ide ma éjjel, az ég és a tenger közé...

... úgy érzem meg kell békélnem a világgal és magammal.

Mi jár a fejedben?

Népem hálátlan sorsa, azt szeretném, hogy szabadok és boldogok legyenek.

Ne a gonosz hatalma uralkodjon felettük...

Ez az én végzetem.

Különleges a sorsod..., mint a bátorságod és a szépséged.

Amikor a várban voltam, ahonnan az apám megmentett... kétségbeestem...

Te jó vagy és nagylelkű...

Lehet, hogy nem így képzelted.

Nem értem, miért kellene másképp. Mindig is így képzeltem el.

Tudom.

Ez volt a párnád alatt a kabinban.

Mit csináltok ti itt?

Menjetek aludni!

Ha tudnád mennyire vártam ezt a pillanatot...

Reggelre elérjük az olasz partokat, ahol partra szállhat, gróf úr.

Nem Mirko, vissza kell mennem a hercegségbe.

- És, ha elfognak a herceg emberei. - Nem csináltam semmit.

Becsaptalak.

Cselhez folyamodtam, hogy feljuthassak a hajótokra.

El akartam fogni a kalózkirálynőt.

- Hogy tehetted? Én... - Nem tudtam, hogy te vagy.

Nem tudtam, hogy a herceg becstelenséget követ el, amíg el nem mondtad.

Most már tudom, hogy a harcotok igazságos.

Veletek vagyok, és segítek.

Kormányos! Mindannyian a partra megyünk!

Senki sem ismeri ezt a barlangot. Mi ástuk ki ezt az alagutat, hogy elérjük a várat.

Gyertek!

- Akkor, ahogy megbeszéltük, Mirko. - Holnap éjjel kettőkor itt várok Önre.

Ismeri annyira a vár járatait, hogy az elég legyen a terve végrehajtásához?

Gróf úr, négyszemközt szeretnék beszélni Önnel.

- Menj előre. - Arra van a járat.

Tehát?

Igazán szereti Sandrát? Bocsássa meg kérdésemet, jogom van hozzá.

Igen, szeretem. Ezért a szerelemért mindenre képes vagyok.

Sandra miatt akar velünk harcolni?

Nem csak ő miatta. Nem szeretem a zsarnokokat.

Akkor több oka van, mint nekünk.

Sandra a törvényes örököse a Dorutza Nagyhercegségnek.

- Hogy-hogy, a lánya... ? - Nem, ő nem a lányom.

20 évvel ezelőtt egy tudatlan katona voltam a herceg szolgálatában ...

- Nem félsz, hogy felakasztanak? - Nem, nem ismernek fel.

Egy ember sokat változik az évek során.

Julian csak egy ambiciózus fiatal uraság volt, Dorutza hercegnő unokatestvére.

Aki megözvegyült, és hagyta, hogy Julian meghódítsa. Végül összeházasodtak.

Ebből a házasságból született, Isabella.

- És Sandra? - Ő volt az első szülött.

Neki kellett volna örökölni a hercegséget, de a herceg utasított, hogy öljem meg.

És te elvállaltad?

A karjaimba vettem a gyereket, hogy a tengerbe dobjam.

De akkor ő a nyakamba kapaszkodott, én pedig megpusziltam.

Felneveltem, mintha a lányom lenne, titokban tartva az igazságot. Maradjon is a mi titkunk.

Nem szeretném, hogy Sandra boldogtalannak érezze magát.

Ne aggódj, nem árulom el senkinek.

Egy nap sor kerül rá, azt sem bánom, hogy elveszíthetem...

Elmondom az igazságot és talán megbocsáttatik bűneim.

- Biztos vagyok benne, hogy nem fogod elveszíteni. - Köszönöm.

Tessék, Enrico, ez egy megbízás a hatósági lefoglalásokhoz.

- A törvény korlátozása nélkül. - Ahogy mindig is.

Rendben. Nincs irgalom.

Santa Croce gróf visszatért.

Végre....

Cesare, nagyon aggódtam Önért...

Ez a legszebb, amit kaphattam visszatérésem alkalmából.

- Herceg...! - Foglaljon helyet.

Nos, Gróf úr.... Hol van az esküvői ajándékunk?

A tengeren, herceg.

- Tudtam, hogy nem sikerült... - Nem ért engem.

Mármint a Kalózkirálynő hajója a tengeren.

Két napig hajóztam vele és megszereztem a bizalmát.

Mi módon? Felébreszti bennem a féltékeny nőt.

Nincs oka rá, Isabella.

Van ennek a nőnek egy belső kisugárzása, az arca, olyan királynői...

... nem túl szép...

Furcsa! Úgy képzeltem, gyönyörű...,

...barna hajú, zöld szemű.

Mik a tervei? Hogy akarja elkapni?

Ez az én titkom, Julian herceg. Ne feledje a megállapodásunkat.

Szabad mozgás 10 napon keresztül.

- De nekem elég lesz 4 is. - Rendben.

Engedelmükkel, viszlát, holnap.

Jó éjszakát.

Mit gondolsz, apám?

Sikerülhet, egy férfi tele lehet meglepetésekkel...

Nem úgy értettem...

Úgy érzem, van egy kis hazugság a hangjában.

- Mire gondolsz...? - Semmi különös.

De az ismertetése nem volt meglepő.

Jobb lesz, ha rajta tartom a szememet, természetesen a legnagyobb diszkrécióval.

Gróf úr, szeretnék megtudni valamit.

Szeretnék feltenni egy kérdést, egy rövidet, rövidkét...

Rajta! De, gyorsan!

Kinek teszi a szépet, Sandra-nak vagy Isabella-nak?

Mit gondolsz?

Én nem értek semmit, ezért, ha lehet, érdeklődöm.

- Azt hiszed, te vagy a tanácsadóm? - Nem, én soha nem tennék ilyet.

De ezt minden alkalommal...

Tudod mit, egyetértek veled...

... esküszöm ezentúl megfogadom a tanácsod.

- Komolyan? - Egy Santa Croce lovag sosem hazudik.

Vagyis... szinte soha...

- Mond meg, mit kell tennem? - Vegye feleségül Isabella hercegnőt.

A hercegnőt, törvényesen! A szavamat adjam, mint egy úriember.

Hát, itt vagy? Miért nem mentél Mirkohoz?

- Látni akartalak. - Hallgass rám, Sandra.

A támadásra holnap este kerül sor. A bejáratnál elintézzük az őröket...

Amikor meglátjátok a három fáklyát, mindenki fel a falakra...

Nem akarok nagy rizikót. Ha valami rosszul sül el...

Ez nem történik meg...

Le vannak tartóztatva!

Ez a kalózkirálynő. Betartottam az ígéretemet.

Áruló!

Nyomorult! Elárultál...

Hagyj...

Gratulálok!

Nem kellett a segítségük, magam is visszahoztam a várba...

Ricco kapitány, a gróf megnyerte a fogadást.

Gratulálok. Mehetünk?

Sikerült megszöknöm, de a gazdámat felügyelik.

Beszélj, mit csinálnak Sandra-val?

Három nap múlva felakasztják a várudvaron.

Chico, Stanko, azonnal össze kell hívni az embereket.

Ha csak egy szál haja is meggörbül, elpusztítjuk az egész hercegséget.

Három nap, három nap, csak ennyi...

Mond el a grófnak, hogy támadunk a tengerről és a szárazföldről is.

Küldjenek jelet minden faluba, az emberek arra várnak, hogy felszabadítsuk őket.

A vipera fészkét el kell pusztítani...

- Előbb meg kell menteni őket. - Időben kell érkeznünk...

Húzd fel a zászlót!

Ágyúkat előkészíteni.

Kanócokat, lőport elő...!

Támadásra készen...

Vitorlákat le!

Halál a zsarnokra!

Gyerünk a várhoz....

Mindenki a várhoz..., előre!

... partra szállnak és támadnak...

- ...ha sikerülne mozgósítanunk a lakosságot. - Nem lesz könnyű, kevés időnk van.

Már készítik az akasztófát.

Megérkezett a vendégünk...

Mindannyian szeretnénk kifejezni hálánkat, kedves Cesare.

Atyám, örülök, hogy bemutathatom Önnek Santa Croce grófot.

Ő az az ember, aki elfogta a kalózkirálynőt.

Örülök, hogy megszabadította a hercegséget ettől a rémálomtól.

Nem mondanám, a kalózok még sok hajóval rendelkeznek.

Egy vezető nélküli csapat könnyen leszerelhető.

Mesélje el nekünk a nagy kalandját.

- Én inkább nem beszélnék róla. - Ne szerénykedjen.

Mindenki szeretné hallani a történetet a szájából.

Nem így van, nemes barátaim?

Te vagy az a nő, aki legyőzte a flottánkat...

Állj fel, ha hozzád beszélek. Azt mondtam állj fel...

Nem fog így mosolyogni, amikor a kötél lesz a nyaka körül.

A halál megbocsátás azoknak, akik kénytelenek...

... becstelenségben és árulásban élni.

Á, értem! Gróf Santa Croce-ra céloz...

Nagyon mélyen csalódott, igaz?

Mit gondolt, egy arisztokrata feleségül vett volna egy ilyet?

Elég!

- Kifelé! - Bátran üldözz el...

Kifelé!

Hamarosan örökre el leszel némítva. Csak egy nap.

Sok minden történhet egy nap alatt...

Igazad van. De, nem hiszem.

Nem volt nehéz megtalálnom őt a vár melletti barlangnál.

A kalózkirálynő volt, és pont arra járt a herceg néhány katonája.

Jól meg volt tervezve!

Elég könnyelműség volt.

Még azt mondják a nők óvatosak.

Úgy látom, csodálkozik.

Nem találják úgy, hogy esetleg ez egy ügyes csapda?

Kétségkívül.

Az Ön egyik híres honfitársa, Niccolò Machiavelli mondta...

... a cél szentesíti az eszközt.

Persze, ha az erkölcsi oldalát nézzük...

Kérem, Atyám, ne keverje bele az erkölcsöt a kalózok elleni küzdelembe.

De... Miért nincs itt, Isabella?

- Nem látta, gróf úr? - Nem.

Engem, keresel, apa? Gróf Santa Croce betartotta ígéretét.

Ugye, ez egy csodálatos esküvői ajándék...

... és én azt válaszolom rá, hogy nagyon szép.

Uraim, jöjjenek mindannyian és nézzék meg.

Mit jelent ez? Az ítélet végrehajtás holnap lett volna.

Szerettem volna, ha a nép is jelen van.

Miért nyújtanánk ennek a szerencsétlennek a fájdalmát?

- Ez nem teheti meg, Isabelle! - Ki mondhat mást?

Nem akarom megszakítani az ítélet végrehajtást.

Várjon. Atyám, a halálra ítélt miért nem kap feloldozást.

Cesare, nem értem a viselkedését.

A Szent Kereszt emlékezteti arra, amihez az elítéltnek joga van...

Valójában... Ez csak formalitás.

Nem, herceg úr. Ez nem az ő joga. Ez a mi kötelességünk.

Akkor tegye a kötelességét... Kérem, siessen.

Remélem, megmagyarázza nekem.

Nincs szükség magyarázatra, ha ugyanaz a vallásunk.

Aggódik a lelkéért, vagy a testéért?

Imádkozz velem...

Mi Atyánk, ki a mennyekben...

Menj a konyha ajtajához! Szaladj!

- Mi ez? Meg állj! - Kapjátok el!

Gyere! Gyere!

Lefele a pincébe!

A falakra...!

Előre, kövessetek!

Tűz!

Folyamatos tüzelés. Fel kell égetni a hajókat

Tűz!

Eljött a szabadság ideje.

Utánam!

A kastélyba...!

Csatasorba...

A kalózok támadnak, a tenger felöl!

A parasztok fellázadtak és támadják a várat.

- A helyzet komoly. - Mi fog történni, Atyám?

Bátorság, testvéreim, imádkozzatok.

Át kell törnünk, különben mindannyiunkat lemészárolnak.

- Felmásznak a falakra. - Visszaverik őket.

Nem szabad kétségbe esni.

Menjetek, menjetek. Próbáljatok valamit csinálni.

Ha nem tudják leengedni a hidat, reménytelen helyzetben leszünk.

Nem kellett volna az emberekre bízni. Nekem kellett volna mennem.

- Ez egy átkozo... - Engedik le a hidat.

Támadás!

- Előre! - Gyertek velem.

Emlékszel rám?

Az a gyilkos vagyok, akit megbízott a kis Sandra megölésével...

... ő a hercegség jogos örököse.

A fenébe, miért nem hagytalak a pokolban!

Dögölj meg, te gyalázatos...!

Most minden bűnödért megfizettél. ütött az órád...

- Nem teheted, Sandra. Megállj! - Nem érdemel kegyelmet, ö sem adott soha senkinek.

- Ő a testvéred. - Mi...?

Igen, igaz, Sandra nem én vagyok az apád. Te hercegnőnek születtél.

Hazugság!

Beszéljen, mielőtt meghal, ez egyszer legyen őszinte.

Az az ember igazat mondott.

- Apám... - Bocsáss meg, Isabella.

Gyere, lányom...

Istennél mindig menedéket találsz...

Barátaim, közel a szabadság diadalmaskodni fog az igazság!

Sandra a hercegség jogos örököse.

Most akkor nekem kivel kell összeházasodnom, a Kalózkirálynővel vagy a hercegnővel?

Fordította: damina 2012 12 18