Original subtitles

BEN-HUR NEVÉBEN

Az Úr 58. évében Római provincia, Lusitanía

Ez a baj e provincia lakóival. Barátságtalanok.

Ha az isteneknek nem adsz kóstolót, hogy adod el a portékát?

Nem teszünk benned kárt. Megvédünk téged. Ezért küldtek ide.

De ha elfutsz előlünk, az azt jelenti, rejtegetsz valamit.

Rejtegetsz valamit? Legjobb lesz, ha átkutatunk.

Menjetek haza, mocskos rómaiak!

Épp a magadfajták miatt kell itt lennünk.

Azért, mert nem tisztelitek Róma fensőbbségét.

Falják fel a vadkanok a gyerekeidet!

Rómaiak!

A kedvese vagy? Bár úgy hiszem, inkább az öccse.

Látjátok? Mondtam, hogy ma jót fogunk mulatni.

Mondd meg neki, hogy önként vagy velünk!

Ő meg törődjön a saját dolgával!

Öten vertek egyet?

Jobb, ha nem ütöd bele az orrod, barátom.

Eredj innen!

Adok egy tanácsot.

A harcban nem hagyatkozhatsz mindig az isteni gondviselésre.

Csak akkor kezdeményezz, ha tudod, hogy győzni fogsz!

Ki mondta, hogy nem győztem?

Tapasztalataim szerint, ritkán győztes az,

aki véresen, fegyveresekkel körülvéve hever a földön.

- Te nem vérzel. - Nem. Ma nem.

- Ki vagy te? - Az nem számít.

Katona vagy? Talán gladiátor voltál?

Lennél a mesterem? Taníts meg engem... harcolni.

Ha békében akarsz élni, bocsáss meg kínzóídnak!

Én a rómaiaknak soha nem bocsátok meg.

Lusitania messze van Rómától, de itt is Róma törvénye az úr.

Katonák vannak mindenütt.

Ha ezt nem fogadod el, életed szenvedés lesz. Nem segíthetek.

- Térj a lényegre, Kaeso! - Vitáztunk a helyiekkel.

Remélem, a kis vitádnak nem lesz következménye.

Csak egy kocsmai verekedés volt, uram. Az emberek elengedték magukat.

Megkérdezhetem, hogy mi váltotta ki a vitát?

Kár erre fecsérelni az időt, uram.

Egy asszony miatt volt, uram. Becsületbeli ügy.

Hm. Nem jelentettek zavargásokat.

Ez a pöcegödör a világ legvégén van, uram.

- Keményebb kézzel kellene... - Semmit sem kellene!

Megkapták a magukét, uram. Elhiheted nekem.

Jóval kevesebben voltunk náluk, mégis győztünk.

Azt el is várom.

Hiszen nem akarjuk, hogy a helyiek gyengének higgyenek bennünket, igaz?

Nem, uram. Ez még csak az eszükbe sem fog jutni, biztosítalak.

Leléphetsz!

Rómát okoljam tán, mert ily gyatra katonákat küld helyőrségembe?

Vagy az orvosság nem gyógyítja a kort? Meglehet.

Messze vagyunk Rómától. Határaink keskenyek.

De nem felelőtlenség-e a birodalom peremét

ily erőtlen és fegyelmezetlen katonákra bízni?

Egy kevésbé tapasztalt ember büntetne,

naponta kemény kiképzést tartana, de higgy nekem, azzal sem mennénk sokra.

Képzettebb katonákat kéne kapnunk.

Utasításodra kérvényeztem már számtalan esetben.

- Tudom. Róma hallgatása beszédes. - Nero roppant elfoglalt.

Az ágyasaíval, a játékaival, az orgiáival.

Talán, ha ajándékot küldenénk.

Provinciánk ismérvét. Az felkeltené Róma figyelmét.

Mi olyan van itt nekünk, amit Róma nem birtokol?

Van parafánk. Közel a tenger.

Az óceán gazdag ajándékában Róma nem dúskál.

Nero a császárunk, nem igaz?

Ez a Kaeso és ez a csetepaté adott egy ötletet.

Asszonyokat küldünk. Hm? Agyasokat Nerónak.

Ha kutakodunk, találunk a helyiek között olyanokat,

kik kedvére valók lesznek. Szüzeket, hamvasakat.

Nem fognak emiatt háborogni a helyiek?

Ha alacsony sorból választjuk őket, és fizetünk értük a családoknak, nem.

Értem.

Ha kedvébe járunk Neronak, talán hajlandó lesz

képzettebb katonákat küldeni nekünk.

Hogyan mutatkozhatsz bevert képpel, egy ilyen finom helyen, Adrian?

Nekem van mentségem. Mi a tiéd, Caíus?

- Megint a birkáddal háltál? - Nekem legalább van megélhetésem.

Értem én. De én többre vágyom a puszta túlélésnél.

- Ahogy elnézem, a túlélésért harcoltál. - Vagy a húga verte el.

Dehogyis! Ha ő tette volna, csúnyábbak lennének a sebeim.

- Hopp! - Ó! - Máris sokat ittál.

A faluban, lent a folyónál, megtaláljátok, amit kerestek.

A szigetekről jöttek ide. Menekültek. Azok közül válogathattok.

De ha nem akarjátok bepiszkolni a kezeteket, elintézhetjük mi is.

Jól megfizetlek, ha tartod a szád.

Én nem verem nagydobra, ha ti sem. Hisz ismersz.

A kiadásaidra. A többit majd utána.

- Az asszonyok Nero udvarába mennek ágyasnak. - Nem kell sok idő.

- Mondom én. - Valami készül. - Micsoda?

Sergíus és a rómaiak forralnak valamit.

- Közbe kell lépnünk. - Folytasd!

Tegnap találkoztam egy volt katonával.

- Ne! Ezt elrendezzük mi magunk, Adrian. - Nem!

Az az ember nem közönséges katona. Adjatok pénzt, hogy felfogadhassam!

Merre vagy?

Jó napot! Segíthetek?

- Nem tudlak megfizetni. - Nem kell fizetség.

- Csak beszélgessünk, hogy múljon az idő. - Akkor jól van.

Keresek valakit. Nem fiatal, de nem is olyan öreg, mint te.

Keménykötésű férfi és van egy jókora botja is.

Talán ismerem. De azért él az erdőben, mert nem akarja, hogy háborgassák.

Köszönettel tartozom neki, és fel akarom fogadni.

- Arrafelé megtalálod. - Köszönöm.

Talán azt hiszed, véletlenül találkoztunk megint,

de én nem állíthatom ezt.

- Á! A város helyett a hegyeket választottad. - Úgy van.

Már megmondtam, hogy nem tanítalak. Az a szenvedés útja.

- Fel akarlak fogadni. - Köszönöm, de nem. - Nem hallottad az ajánlatot.

Tapasztalataim szerint, ha egy meggondolatlan ember ajánl munkát,

- azon ritkán van fontolgatni való. - Hallgass meg!

A rómaiak asszonyainkat Rómába akarják hurcolni ágyasnak.

Nem dönthetnek sorsuk felől, rabszolgasorba taszítják őket.

Már vadásznak rájuk, és én ezt nem hagyhatom.

Velem tartasz, hogy megállítsam a rómaiakat?

Ha meg akarod torolni a világ minden igazságtalanságát,

egyetlen percet sem pihenhetsz, és a szíved közben megfeketedik.

Olyan fekete lesz, akár a szén. Törődj inkább a saját dolgoddal!

Nem hat meg a kiszolgáltatottak sorsa?

Hogyan akadályozod meg az asszonyok elhurcolását?

Nem vagyok egyedül.

Társaim vannak. Olyanok, mint én. Kiállunk az emberekért.

Hm. És hamarosan a város szélén felállított kereszteken végzitek.

Ha így gondolod, miért segítettél a minap?

Nem érted tettem. Most menj utadra!

És ajánlom, válaszd a megbocsájtás ösvényét!

Mindenható isten!

Tudom, hogy nem cselekedtem mindig helyesen.

Bűnös vagyok. De te mindig utat mutatsz nekem.

Kérlek, vezess engem még egyszer!

A katakomba befejezése óta, várom tőled a jelet.

- W a neved? - Máma.

I - A szekérre! - Úgy van. Szekérre velük!

Megtelt. Ennyi elég lesz.

Szép rakomány megy Rómába. Élelmünk se jutna többnek.

Aztán jól vigyázz rájuk!

Gyorsan! Elrejtőzni!

Ezzel megvolnánk.

Úgy hiszem, ajándékodat ürömmel fogadják, uram.

Hadd kérdezzek valamit, Cyprian!

Kik voltak azok az ifjak, akik megpróbáltak közbelépni?

- Azt gyanítom, a menekült táborba valók. - Valóban?

Szent meggyőződésem, hogy katonáink voltak célpontjaik.

Csak szeretteiket akarták megvédeni.

Hm. Mert ha szervezett lázadás készülődik a környéken,

arról tudni akarok.

Azt valószínűtlennek tartom, uram, de nyitva tartom a szemem.

Azt jól teszed.

- Hó! Hó! Hó! - A rómaiak! Elvitték a

- Tudom. Jártam a táborban. - Veled akarok menni.

Csak rajta, ha meg akarsz halni!

Gyí! Gyí! Gyí!

- Fegyvered van? - Itt a késem.

Egy valamire jó lesz. Ha elfognak, megölheted magad.

- Mi? - Rómaiakat nem ülhetsz. - Hisz látod, mit művelnek!

Ha megölsz egyet, egy légió ered a nyomodba.

Ha megsebesíted, tisztelni fog és talán életben hagy.

Álljunk m Hó! ég!

- Ott vannak! - Te maradj itt! Vigyázz a kocsira!

- Elment az eszed. - Nem mondtam, hogy van.

Ez hát a te katonád. Nincs annyink, hogy megűzessük.

Gyí!

Nincsenek itt.

- Gyertek! - Ugorj! - Ez az! Jól van.

- Itt nem maradhattok. Van hová mennetek? - Igen.

Igyekezzetek, mielőtt még a rómaiak visszajönnek!

El kell mennetek innen. Mielőbb. A rómaiak keresni fognak.

- Csak idő kérdése. - És hová menjünk?

Ez az otthonunk. Ezen a földön születtem.

Mi itthon vagyunk, ők nem. Nem megyünk el.

Okosabb felhagyni a harccal.

Világos, mint a nap, hogy meghalsz, ha tovább küzdesz.

Meglehet. De én akkor is bosszút állok.

Bátor vagy, de nem bírsz el a római katonákkal.

Sokan jönnek majd, hogy megtorolják a történteket.

És meg is fogják, elhiheted.

Nem érdekel, ha meghalok. Soha nem hagyok fel a harccal.

- Adrian! - Eressz!

A gyűlölet hajtja. Mindig az hajtotta.

Mégis sokkal tartozunk neki.

Szabadok vagyunk, de alig jobb a sorsunk egy rabszolgáénál.

Adrián a vezérünk.

Ő táplálja bennünk a reményt, hogy nem lesznek mindig itt a rómaiak.

És ezt az mondja, aki oly sok megpróbáltatáson ment már át.

- Mire gondolsz? - Adrian árva.

Még kicsi volt, amikor meghalt az apja.

Az anyja egyedül nevelte. Adriánt és a kishúgát, Lúciát.

Amikor a rómaiak lerohanták a falut, az anyján akarták kedvüket tölteni.

Az asszony tiltakozott. Erre feldühödtek.

És ott helyben agyonverték. Adrián még kisfiú volt.

De azóta ő gondoskodik a húgáról.

Emiatt gyűlöli úgy a rómaiakat, és mindenkit, aki bántja a gyengébbet.

Hol lakik Adrian?

- Ereszd el! Neki semmi köze ehhez! - Meglehet.

Ereszd el és én önként veletek megyek!

Ó! Te is velünk jössz. Ahogyan ő is.

A húgod egyenesen Nero palotájába megy, hála neked.

Legionárius! Szégyent vallottál!

Ereszd le a kardod és menj a körletedbe!

Menjek a körletembe? Jó.

Három évig eveztem egy gályán. Hatot töltöttem az arénában.

El sem tudod képzelni, mire vagyok képes.

Ha nem engeded le a kardod és mész innét, megnyomorítalak,

aztán megkeresem családodat és álmukban ölöm meg őket.

Ha végeztem velük, visszajövök és téged is megöllek.

Jól gondold meg, mit teszel!

Ki vagy te?

Neked senki vagyok. Jobb, ha mindent elfelejtesz rólam!

És felejtsd el örökre ezt a helyet is!

- Innen már boldogulok. - Az majd kiderül. - Köszönöm.

Amint látod, a fivérem épp oly szerény, mint amilyen bölcs.

De jókora merészség szorult belé.

-'A nevem Lucia Bardilo. - Én Júda Ben-Hur vagyok.

Te vagy az a Ben-Hur, aki a katakombát építette Rómában?

Anyánk mesélte, hogy egyszer járt ott.

Te Júda Ben-Hur vagy? Hogy lehet ez?

- Mi szél hozott Lusitaniába? - A szerencse és a gondviselés.

Még be tudtuk fejezni a katakombát, mielőtt a vagyonom elfogyott.

Ezért hálás vagyok.

Nem sokkal később tífuszjárvány érkezett a Tíberis felől.

Sokakat elvitt. A feleségemet és a gyerekeimet is.

Miután eltemettem őket, a lovaimmal a birodalom útjait róttam.

Végül itt kötöttem ki. Itt senki nem háborgatott.

Békében és magányban vártam a véget.

- Dg én sajnos belerángattalak ebbe. - Én döntöttem úgy, hogy segítek.

Azt se tudom, mit mondjak. Köszönöm.

Ne nekem köszönd! Köszönd Caíus-nak.

Ő árulta el nekem, hol laksz.

Nem azért jöttem, hogy megmentselek a rómaiaktól.

Úgy döntöttem, megtanítalak benneteket harcolni.

- De vannak feltételeim. - Megértem.

Bármit megtennél, hogy megállítsd a rómaiakat?

- Igen. - Meg is halnál? - Igen.

Úgy tanítalak. Téged is.

De ha elindultok ezen az úton, nem fordulhattok vissza.

És önállóan kell boldogulnotok.

Ha ezt elfogadjátok, akkor belevágunk.

Pakoljatok össze!

Azt olvastam, Caesart harci szekeres katonák űzték ki Britanniából.

Igen. Az régen volt. Az arénákban még ott a harci szekér,

de a csatamezőről a lovasság kiszorította.

Olvastam, hogy a harcosok, mindig ketten voltak a szekéren,

az egyik a lovakat hajtotta, a másiknál volt a fegyver.

Sokszor kiugrott a szekérből és gyalogosan harcolt.

Azután visszakapaszkodott a szekérre, mielőtt megsebesíthették volna.

Sokat olvas.

Megtanítasz harci szekeret hajtani? Lovagolni tudok.

- Anyánk halála előtt lovaink is voltak. - Jól lovagol.

Nyilazni is tudok, meg csúzlizni.

Bizony. Sok fajd és mókus pusztult el a nyilaitól.

Más, ha az ember Íjjal vadászik, és más, ha csatában használja.

Biztos, hogy egy embert is letudnál nyilazni?

Ha római lenne, ürömmel.

Ma megtanuljátok, melyek azok a fegyverek,

amelyek minden harcos birtokában ott vannak.

Van két karotok, két lábatok, és persze egy fejetek.

Aki ügyes, megtarthatja a fegyvereit,

habár az ellenfele meg akarja fosztani tőlük.

Ad rian! Lépj elő!

Támadj meg!

A célod nem az, hogy visszavágj az ellenfelednek.

A célod, hogy te légy, aki kezdeményez.

Jó. Ha kardot használsz, vagy más éles fegyvert,

véges számú az a mozdulatsor, amellyel támadást kezdeményezhetsz.

És ha tudod, hogyan támad a másik, biztosan háríthatsz.

Támadj megint!

Ha figyeled az ellenfelet, kiszámíthatod a támadását,

és ellencsapást mérhetsz.

Figyelsz, mérlegelsz, ellencsapást mérsz.

Máskülönben védekezned kell. Minden ellentámadás megingat.

Meg kell tanulnod kicselezni bármilyen fegyvert, és azt is, hogyan hárítsd.

Akkor álljatok párba!

Kezdjük az egyenes szúrással!

Azt mondod, hogy képtelen vagy megtalálni azokat,

- akik megtámadtak benneteket? - Igen. Pontosan így van, uram.

Mit gondolsz, mi volt a támadással a céljuk?

Nem tudom, uram.

Cyprian, te vagy az, aki nyitva tartja a szemét.

Ez egy elszigetelt eset volt, vagy egy nagyobb lázadás előszele?

A lakosság nyugtalan. De nem hinném, hogy szervezkednek.

- Személyes ügy lehetett. - Személyes?

Arra célzol, hogy a sértést személyesen nekem szánták?

- Ép azt hiszem... - 0, te hallgass!

Engedélyem nélkül nem hagyhatod el a körletet.

Nem ellened irányult, uram.

A támadók fájlalják, hogy asszonyaikat ágyasnak szánjuk.

Ezt akkor sem tűrhetjük el. Ha híre megy annak,

hogy Róma törvényeit bántatlanul meg lehet szegni,

azzal ajtót nyitunk a lázadásnak.

- Gyorsan és könyörtelenül kell visszavágnunk. - Egyetértek.

A kérdés csak az, miként kovácsolhatunk előnyt ebből az esetből.

A katonáink, mint tudjuk, alkalmatlanok feladatukra.

- Cyprian, mit tesz az ember, ha tompa a kése? - Megélezi.

Igen, de ha az acél gyatra, gyorsan kicsorbul megint.

Nemes acélból készült, új kések kellenek ide.

Hol találunk a környéken ilyen késeket, uram?

A karthágói háború a vége felé jár.

Sok kiváló, tapasztalt zsoldost eresztettek szélnek.

Nem hinném, hogy túl messzire kéne mennünk,

hogy megtaláljuk az új késeket.

Atticus vagyok. A tizedik légió veteránja.

Galliai szolgálatom után szereltek le.

Arra várok, hogy jól fizető szolgálatot találjak.

Gladiátor voltál?

A Ludus-ban képeztek ki. Kivívtam szabadságomat.

- Azután álltam be a tizedik légióba. - Becsülettel szolgáltál?

Megtiszteltetés volt, azok mellett harcolni,

akik életüket adták a Légióért.

Oly sokan haltak meg mellettem, eltűnődtem, hogy én miért nem.

- És megtaláltad az okát? - Igen.

- Összegyűjtöttem testvéreimet, hogy tovább szolgáljuk Rómát. - Értem.

Hála neked, Atticus.

Egy Iaquearius.

Nem kell bemutatnod mindegyiket. Jártam már arénában.

- Te zagroszi vagy? - Az vagyok, uram.

L Zagroszból jöttem. És Rómáért harcoltam.

- Megmutatod, hogyan? - Önkéntes akad?

Hála neked! Beállhatsz közénk.

Ö "m Tanú Dadahők.

Egy szkíta?

- Beszélni tud? - Ha tud is, én sose hallottam.

De megért mindent, és a fejszéje ékesen beszél.

- Süket is? - Nem.

Úgy tudom, hogy nagy szörnyűséget élt át fiatalon,

amikor a faluját megtámadták.

- Azóta nem szólalt meg. - Nem neheztel emiatt Rómára?

Nem a rómaiak támadták meg a faluját. A budinok voltak.

Á! A korcsok.

A rómaiak mellett harcolt, hogy visszaűzzék a budinokat az erdőkbe,

hogy megrothadjanak és elenyésszenek.

Azok közé tartozik, akire rábíznám az életemet.

Üdv néked, szkíta!

És te ki lennél?

A nevem Veleda Araeo. A Collegia Iuvenumban képeztek ki gladiátornőnek.

- Rabszolga voltál? - Szabad asszony vagyok.

Leánya quillius Araeonak, a római gladiátornak.

Y Venátor voltál? Állatokat öltél az arénában?

Igen. De harcoltam is az arénában.

- Gladiátornők ellen? - Az a szokás. - Hm.

- Férfi ellen sosem harcoltál? - Az arénában nem szokás.

De harcoltam a helyőrségben Lucíus Caedicius alatt

a Teutoburg erdei csatában. A centrírozók mellett küzdöttem.

Nem vagyok benne biztos, de azt hiszem, férfiak voltak.

Amikor az erőd elesett, ő azokkal maradt,

akik tovább küzdöttek, amíg a légió maradéka elmenekült.

A birodalom sötét napjai voltak. Róma tiszteleg előtted.

Mellénk szegődött a szerencse.

Ő itt Braga. Az utolsó a galíciai törzsből.

Aki oly elszántan küzdött, hogy megtarthatta életét egy feltétellel,

ha a római arénák harcosa lesz.

A galíciaík bátorsága jól ismert errefelé.

Megmutathatnád nekünk, hogyan is bánsz a késsel.

- Azok ott a törzsed hagyományos fegyverei? - Nem, uram.

- Hasonlókat még nem láttam. - Én készítettem őket.

Meggyőző. Üdv a csapatban, Braga!

Ő pedig Khutu. A hsziungnu klánból.

Lovasok és íjászok hatalmas törzse ez,

mely a birodalom keleti határán elterülő pusztaságban vándorol.

Hogy kerültél a tenger mellé, oly távol az otthonodtól?

Az emberek itt oly gyorsan véreznek el, ami ismeretlen mifelénk,

- abban a provinciában, ahonnan én származom. - Valóban?

Nem hívnám őket gyengének, mégis az élet a házakban,

messze a széltől és az égtől, esendőbbé teszi az embereket.

Üdv köztünk, Khutu!

Uram, nem bírálni akarlak,

de mi katonákat keresünk, nem kiszolgált gladiátornőket.

Cyprian, a tanácsaid értékesek, de most tapasztalatlanságod szól belőled.

A mi hatalmas birodalmunkban, számtalan asszony harcol a férfiakkal vállvetve.

A hasonszőrű nők vérengző hajlamáról, nem egy történet mesél.

Ha Attícus bizalmat szavaz nekik, akkor én bizony felbérelem őket.

Úgy legyen!

A 17. légió állomáshelyén gyülekezünk, pirkadatkor.

- Ott kapjátok meg a parancsot. - Hála neked.

Nem kívántam ellentmondani, uram.

Tudom. Ami a szíveden, az a szádon. De hadd kérdezzek valamit!

Te mely módszerrel kerítenéd kézre a legutóbbi támadás résztvevőit?

Felkeresném Sergíus-t. Az emberei közül kotyogta el valaki tervünket.

Hm. A legkönnyebben úgy jósolhatod meg valaki következő lépését,

ha tudod, merre járt korábban.

Ennek tudatában, más stratégiához folyamodom.

Olyanhoz, aminek cseppet sem árt, ha kifecsegik,

mi több, még előbbre is viszi, ha kitudódik.

Az arénában a nők állatokkal vagy más nőkkel harcolnak,

de a valódi csatában nincsenek szabályok.

Ne vedd félvállról ellenfeled méretét vagy nemét!

Kovácsolj belőle előnyt!

Fürgeséggel nálad erősebb ellenfelet is Legyőzhetetlen.

Már tudod, hová szúrj.

Az lebegjen előtted, hogy meg kell ragadnod a megfelelő pillanatot.

Fordítsd ellenfeled termetét önmaga ellen!

Máris jobb. Egyenes szúrás!

Balra csap! Jobbra csap!

Fölfelé! Lefelé!

Jó. Most fürgébben! Egyenes szúrás!

Balra csap! Jobbra csap! Fölfelé! Lefelé!

Nagyon jó. Cseréljetek helyet!

Úgy fogom darabokra tépni a rómaiakat, ahogy egy vad illíriaí kutya a nyulat.

Úgy beszélsz, mint egy trák, Aurélia.

- Római vért fogok inni. - Darius!

Sorakozó!

Úgy hiszitek, készen álltok a harcra?

Készen állsz?

Készen állsz?

Hadd lássam!

Készen állsz?

- Készen állsz? - Nem?

Ha azt hiszitek, a mesterei vagytok valaminek, akkor nem vagytok mesterek.

Bolondok vagytok. Az okos ember ismeri korlátait,

és csak akkor kezd harcot, ha esélyes a győzelemre.

Ne feledjétek!

Mit tegyünk hát? Hogy elvárásaidnak megfeleljünk?

Ha bizakodással ölni lehetne, bajnok lennél.

Azt már próbáltam. Sokra nem mentem vele.

Két dologra támaszkodhatsz. Ifjú vagy, és roppant elszánt.

De önfejű is vagy, és gyorsan bajba keveredsz.

- Fegyelmezned kell magad. - Mikor leszünk felkészültek?

Kettő, talán három év múlva, ha gyakoroltok.

Akkor talán túlélhetsz egy összecsapást egy itt állomásozó katonával.

És ezek nem tapasztalt harcosok.

Ha egy olyannal akadsz össze, aki Rómából jött,

vagy túl van egy hadjáraton, netalán gladiátor volt,

a túlélési esélyeid szertefoszlanak.

Nem bujkálhatok tovább az erdőben.

Ha most kiállsz egy római katona ellen,

az a harc csak a rövidsége miatt lesz emlékezetes.

Nem mondtad, hogy ki lesz a győztes.

Miért akarsz annyira meghalni?

A rómaiak uralma maga a halál.

Taníts meg harci szekeret hajtani!

Tanuld meg előbb az alapokat! Aztán majd jöhet a Lovascsata.

Szedd össze az embereidet és a martalócokat!

Adj egy órát! Megkapod, amit akarsz.

Nem valami sok.

A rómaiak elkobozták a fegyvereinket, amikor Leigáztak.

- Ibériai acél. - Római acél. A birodalom alapköve.

Ott van a kardjaikban, és az erődjeiket összetartó szögekben.

A római acél teszi lehetővé, hogy oly sok népen uralkodjanak.

Apám márványt fejtett, de egy kard ülte meg.

Ezek közül nem egyet itt kovácsoltak.

Csak akkor nyúlunk kardhoz, ha nincs más kiút.

Emiatt tanulunk. Hogy rómaiakat öljünk.

Nem. A túlélést kell megtanulnotok.

Adrian! A faluban vannak.

Felsorakoztatták az embereket a külső falnál.

Azokat keresik, akik megtámadták a szállítmányukat.

Maradjatok itt! Mindannyian.

Ha életben akartok maradni, nem jöttök utánam.

- A mieinket bántják. - Még nem álltok készen.

Lucia, te maradj itt!

- Én vagyok, akit kerestek. - Te egyedül? Te tetted volna?

Felfogadtam néhány helyit is, de nem érték meg a pénzüket.

Már szélnek eresztettem őket.

Tisztában vagy vele, hogy tettedért halállal Iakolsz?

Abban reménykedtem, hogy egy ciprusi villát kapok.

Csak nem tudom, milyen szobrok illenének oda.

Jó uram, javaslom, spóroljuk meg Rómának a tárgyalás költségét,

és a többnyire roppant hosszadalmas bizonyítási eljárást.

A mi szép provinciánkban, döntsön a fegyver.

- Uram, ez nem a bevett mód. - Hallgass!

- De hisz fegyvertelen... - Az az ő baja.

- Mire vártok? Végezzetek vele! - Ahogy kívánod.

- Mondtam, hogy maradjatok ott. - Légy hálás, hogy itt vagyunk!

- Ha élni akartok, meneküljetek! - Akkor megülnek.

Az meglehet. De ha mind meghalunk, ki harcol tovább?

- Csak lassan! - Vissza kell jutnunk a helyőrségbe. Erősítés kell!

Bölcs döntés. Én feltartom őket, Kaeso pedig visszavisz az erődbe.

- El az útból! - Mi nem vonulunk vissza.

Ti maradhattok, ha akartok,

de a Iegátust visszavisszük az erődbe, hogy elláthassák.

Nem egy sebet láttam már. Ez nem látszik életveszélyesnek.

Maradunk és harcolunk.

Én végiggondolnám a következményeket,

mielőtt megtagadom egy római elöljáró parancsát.

Parancs ide vagy oda, ha híre megy,

hogy legyőzött minket egy férfi és egy csapat kölyök,

soha senki nem fogad fel többé.

Maradunk, harcolunk, és győzni fogunk. Ebben biztos vagyunk.

Küldj egy futárt a helyőrségbe! Maradunk és harcolunk.

- Felesleges miattam mindenkinek meghalnia. - De én harcolni akarok.

- Gondolj a húgodra! - Gyerünk!

Caius!

Menjetek! Mentsétek meg!

Meneküljetek, vagy a társatok hiába halt meg!

Nem! Én harcolni akarok!

A halálodra senki sem fog emlékezni. Eredj!

Futás! Futás! Futás!

Öljétek meg!

Mi a neved?

Mit érdekel az téged?

Az ember meghal, de a neve tovább élhet.

Mondd meg a nevedet!

A nevem Júda Ben-Hur.

- Mire vártok még? Öljétek meg! - Ez a név értékes Rómában.

A neve a tiéd lehet, nekem csak a feje kell.

- Ezt a férfit ma nem öljük meg. - Megtagadod parancsom?

Ez a férfi sokkal többet ér élve, mint holtan.

Ha visszavisszük az arénákba,

tízszer annyit kapunk érte, mint amennyit te fizettél.

Akkor majd én magam ülöm meg!

E földön nem ontottam még római vért,

de ha itt még vér folyik ma, római is vérezni fog.

Ezért a fejedet veszem!

Hosszú a sora azoknak, kik ezzel fenyegettek.

Ez fegyelemsértés! Nem tűröm tovább...

Uram! Uram, hallgass meg! E helyzetben a legjobb az előrelátás.

Nem az hozza a legnagyobb dicsőséget Rómának,

ha visszaküldjük a foglyot az arénába, ahol hírnevéhez méltón halhat meg?

Az meglehet.

De ha hagyjuk őket elmenni, ki látja el a többi lázadó baját?

Bocsáss meg, uram, de a lázadók,

akikről beszélsz, alig hívhatók férfinak. Én és az embereim...

Kaeso, ha érdekel a véleményed, akkor majd kikérem.

Felfogadtalak benneteket.

Az a dolgotok, hogy az utolsó szálig megöljétek a lázadókat.

Azzal, hogy egyet elfogtatok,

miközben a többi elmenekült, nem végeztétek a...

Kétlem, hogy kemény feladat lenne megtalálni a többieket.

Ez az egyetlen, akit érdemes fogva tartani.

Uram, biztos vagyok benne, hogy a szökevényeket rövidesen kézre kerítjük.

De ugyanakkor lehetővé kell tenned,

hogy Atticus Rómába vigye ezt a Ben-Hurt.

De még előtte leszámolhatnak a lázadókkal is.

- Elmondom a tervem. - Hallgatlak!

Engedd, hogy Attícus a jól ismert úton vigye Ben-Hurt Róma felé,

hadd lássák jó sokan, hogy elindultak.

A híre bizonyára eljut a lázadók csapatához is.

Csapdát állítunk nekik az úton, és rajtuk ütünk.

Legyen!

Talpra!

Melyik a gyengébbik nem? A gabonát termő mező a gyengébb,

vagy az, aki a magot veti belé?

Mi a könnyebb munka?

Táplálni és megérlelni aratásra a termést,

vagy pusztán elhinteni a magot a földbe?

A te meződ bizonyára sok magot látott már.

Ha meg akarod őrizni a töködet, okosabb, ha befogod a szádat.

Hála neked, Atticus. De nem érdemes a késeimre sem.

I Miről is beszéltünk? 0, igen. A gyengébbik nemről.

Khutu, tudod, hogy ez kicsoda?

Valaki, akit nem kedvelnek az istenek.

- Te tudod, Veleda? - Nem tudom, de nem is érdekel.

Lefogadom, Rómában más választ kapnék Ben-Hur nevének említésekor.

Te mit gondolsz?

A régi időkben a neved ismert volt Júdeától Hispániáig.

Gyanítom, Rómában sokan kívánják halálodat, az arénában.

De talán életben maradsz. Az istenektől függ.

Vagy mondjam inkább, hogy az istentől?

Neked már új vallásod van. Hadd kérdezzem meg, hol van most az istened?

Nem tudsz beszélni? Hosszú és fárasztó az út Rómáig.

Meghálálhatnád nekem, hogy megmentettelek.

Mulattass a történeteiddel!

Jól tudom, hogy gályarab voltál, mielőtt a macedónok

megtámadták a hajódat a tengeren? Nem ez Ben-Hur meséje?

A férfié, aki megmentette a római konzult, és aki a fiává fogadta.

Aztán szekérversenyeken vettél részt Rómában az arénákban.

Miért hallgatsz?

Le is választhatom a fejedet a testedről, ha nem veszem hasznát.

Bár egy ilyen férfi akár kegyelemben is részesülhet Rómában.

Bármi megeshet. Mit gondolsz, vénember?

Mit italozgatsz olyan komoran?

Vagy az istenedhez imádkozol a gyors halálért?

Talán csendért imádkozik.

Milyen csapdát állítanak a rómaiak? Nem a foglyunkra fenik a fogukat?

Egyszerű a válasz.

Másik úton megyünk. A rómaiak sosem találnak ránk.

Caius! Caíus, nézz rám! Nézz rám!

Ez fájni fog. Egy, kettő, három.

Szorítsd rá jól!

- Viseld gondját! - úgy lest.

- A húgomnak üzenem, szeretem. - Majd ezt te megmondod neki.

- Tarts ki! - Rendbe jössz, Caius!

Nem hittem, hogy Rómától ily messze halok meg.

- Ne mondd ezt, uram! - El kell fogadnod, Cyprian...

Ígérj meg valamit! A hamvaimat Rómába viszed.

Gondom lesz rá, uram.

Azt kérdezted, mit fontolgatok.

Azt fontolgattam, bocsánatos bűn-e, ha újabb életet veszek el.

I- Kíváncsi vagyok, mire jutottál. - Úgy döntöttem, elveszek egy életet,

ha az, akit a halálra kiszemeltem, nem akar élni.

A döntést a kezébe adom.

Ha élni akarsz, eressz el békével! Ha meg akarsz halni, tarts fogva!

A döntés a tiéd.

Nagylelkű tőled.

Ha nem volnál olyan értékes, most apró darabokra vágnálak.

Felteszem, meghoztad a döntést.

Tauri! Maradj itt! Őrizd Ben-Hurt! A többiek velem jönnek!

Gyí!

- Még mindig élve akarod? - Nem.

- Gyíjá! - Add ide!

Fordítva fogtad be őket! Fordítva fogtad be őket!

Én úgy gondoltam, hogy így kell őket befogni.

Rossz oldalon vannak! Ennek kéne balról lennie és amannak jobbról!

- Ez akkora gondot jelent? - Reméljük, nem kell hirtelen kanyarodnunk.

Számít, hogy melyik oldalon vannak?

- Ha figyeltél volna, amikor tanítottalak... - Én figyeltem!

De egy szót sem szóltál arról, melyik lónak hol kell lennie.

Dehogynem. Azt is mondtam, hogy maradj ki ebből!

Ehhez azért már egy kicsit késő. Egy köszönöm is elég lett volna.

- Köszönöm. Gyíja! - Gyíja!

Gvíja! Gyíja! Gyíja!

- Gyíja! Hányan vannak? - Hárman. Gyorsan jönnek.

Gyíja! Gyíja! Még ne! Várj, míg közelebb érnek!

Eredj! Kapd el őket!

Gvíja! Gyíja! Gyíja!

Gvíja! Gyíja! Gyíja!

Gvíja! Gyíja! Gyíja!

Csak nem érdekel ez a kis szajha? Gyere csak, és nézd, ahogy megölöm!

Ha azt akarod, hogy éljen, légy okos! Tedd le a fegyveredet!

Engem ti nem érdekeltek. Én Ben-Hurt keresem.

Hó!

Gyíja!

Ha a kezedre adnám Ben-Hurt, akkor is megölnéd.

Legyen hát!

Jól vagy? Semmi baj.

Nem lesz semmi baj.

- Téged hogy hívnak? - nm...

A révésznek mondd meg!

Szorítsd rá jól!

- Életben marad? - Az rajta múlik.

Valóban Ben-Hur vagy?

Veled megyek, ha kell, de őket hagyd!

- Ma már épp elég vér folyt. - De uram... - Hallgass!

Quintus Arrius unokája vagyok. A római konzulé.

Gyermekkoromban nagyapám sok történetet mesélt nekem a híres Ben-Hurról.

Örökké hálás leszek, amiért Ben-Hur megmentette a nagyapám életét,

amikor a gályáját elsüllyesztették a macedón kalózok a tengeren.

Megmentetted az életét, pedig római volt.

- A Hává fogadott. Igaz vagy nem? - Így igaz.

Akkor békében távozhatsz. Cyprían Arrius a szavát adja.

Egy nagyobb csapattal Legyőzhetetlen őket. Biztosan tudom.

Ha Lucía és Caius felgyógyul, szabad emberekből új csapatot toborzunk.

Ha tanítasz bennünket...

A rómaiakkal való nyílt összecsapásba én nem ártom bele magam.

De ha egy napon szükséged lenne rám, csak kiáltsd a nevem!

Jó hangosan kiabálj! Talán ismét találkozunk.