Original subtitles

Óceán ember.

Fogd meg a kezem, és vezess a földre.

Te megérted.

Óceán ember.

Az igaz út a földgömb felé vezet.

Nem tudom mi ez.

A szívem még sosem érezte.

A szíved az, ami.

A folyosón álltál, visszanézve rám.

Nem tudom mi ez.

A szívem még sosem érezte.

Nem hallom, ahogy hívsz.

Ne hagyj itt egyedül.

Mert még ha mondanám se hallanád meg.

Száguldunk, és a fények tova szállnak.

Szikrázik a város, és az eső nem tör át.

Nem akarok hazamenni.

Hiányzol, mikor nem vagy itt.

Nem is olyan egyszerű ezt hangosan kimondani.

Érzem, mikor egyedül vagyok.

Nem hallom, hogy hívsz.

Ne hagyj itt egyedül.

Még ha el is mondanám, nem hallanád meg.

Nem hallom, hogy hívsz.

Ne hagyj itt egyedül.

Ne hagyj itt egyedül.

Mondd hát. Tele a tér.

Lüktet a szív, a vérünkben zakatol.

És a szívünk hangosan dobban.

Mondd hát. Tele a tér.

Lüktet a szív, a vérünkben zakatol.

És a szívünk hangosan dobban.

Bárcsak elmondtam volna, amire rég óta gondolok.

Bárcsak elmondtam volna, amire rég óta gondolok.

Bármit is mondok, nem lesz semmissé a fájdalom.

De talán segíthet, hogy pihenj.

Tudom, csak úgy mondják, az idő begyógyítja a sebeket.

De ez most nem segít.

De esténként, mikor nem tudsz szabadulni az érzéstől.

És messze jársz.

Az alvás sem segít.

Mikor álmodban elhagy, és visszatér.

Hunyd le a szemed.

Elméd is csituljon el.

Adj neki időt.

Nincs ez rendjén.

Nincs értelme harcolni ellene.

Adj neki időt.

Sosem tudtam, hogy ennyi szeretet van bennem.

Ha tudnám mihez kezdjek vele.

Még ha azt is mondtad,

nem úgy gondoltad, amiket mondtál.

A hazugság nem gyógyít, és én még mindig érezlek.

Szívem egy rejtett szegletében.

Elfelejtettem minden durvaságot, mit egymásnak mondtunk.

Az a szomorúság az arcodon.

Hunyd le a szemed.

Elméd is csituljon el, adj neki időt.

Nincs ez rendjén.

Nincs értelme harcolni ellene, csak adj neki időt.

Még egy napot akarok.

Egy napot...

veled.

Még egy estét.

A szíved az, ami.

A folyosón álltál, visszanézve rám.

Nem tudom mi ez.

A szívem még sosem érezte.

Nem hallom, ahogy hívsz.

Ne hagyj itt egyedül.

Mert még ha mondanám...

se hallanád meg.

Száguldunk, és a fények tova szállnak.

Szikrázik a város, és az eső nem tör át.

Nem akarok hazamenni.

Hiányzol, mikor nem vagy itt.

Nem is olyan egyszerű ezt hangosan kimondani.

Érzem, mikor egyedül vagyok.

Nem hallom, hogy hívsz.

Ne hagyj itt egyedül.

Még ha el is mondanám,

nem hallanád meg.

Nem hallom, hogy hívsz.

Ne hagyj itt egyedül.

Ne hagyj itt egyedül.

Az országúton.

Az utcai lámpák rejtekében.

Egymásra várva, hogy eltűnjünk az éjben.

Csak veled akarok lenni ma este.

Az elválásra még gondolni se.

Magamba akarom égetni az emlékedet.

Hogy akkor is lássam az arcod, ha lehunyom a szemem.

Még egy napot akarok veled.

Még egy estét.

Még egy napot veled.

Még egy estét.

A szerelmedet...

egy millió mérföldről is elérem.

Nem számít milyen messze van.

Elérem.

Elérem a szerelmed.

Minden, amit mondtunk.

A szívünkbe van írva.

Bármilyen közel is vagyunk,

még mindig nagy a távolság.

Azt mondtad, bátor vagyok.

Erre emlékezni fogok.

Azt mondtad, bátor vagyok.

Erre emlékezni fogok.

Azt mondtad, legyek bátor.

Erre emlékezni fogok.

Azt mondtad, legyek bátor.

Erre emlékezni fogok.

Erre emlékezni fogok.

Mikor megismertem ezt a helyet

Még minden más volt

Egyek voltunk

Most a két vég felé sodródtunk

De valahol középen

Próbállak megkeresni

Tudom, hogy messze vagy

De még mindig itt érezlek

De el kell engednem

Hagynom kell kicsúszni a kezeimből

Nézlek, ahogy elengeded

Nem számít merre járok, a szívemben megtartom

Nem menekülhetek el...

az életünk elől

Folytatni kell

Nem számít hol vagyok

De tudni akarom

Elengedhetem?

Engedd el