Afrikaans
Akan
Albanian
Amharic
Arabic
Armenian
Azerbaijani
Basque
Belarusian
Bemba
Bengali
Bihari
Bosnian
Breton
Bulgarian
Cambodian
Catalan
Cebuano
Cherokee
Chichewa
Chinese (Simplified)
Chinese (Traditional)
Corsican
Croatian
Czech
Danish
Dutch
English
Esperanto
Estonian
Ewe
Faroese
Filipino
Finnish
French
Frisian
Ga
Galician
Georgian
Greek
Guarani
Gujarati
Haitian Creole
Hausa
Hawaiian
Hebrew
Hindi
Hmong
Hungarian
Icelandic
Igbo
Indonesian
Interlingua
Irish
Italian
Japanese
Javanese
Kannada
Kazakh
Kinyarwanda
Kirundi
Kongo
Korean
Krio (Sierra Leone)
Kurdish
Kurdish (Soranî)
Kyrgyz
Laothian
Latin
Latvian
Lingala
Lithuanian
Lozi
Luganda
Luo
Luxembourgish
Macedonian
Malagasy
Malay
Malayalam
Maltese
Maori
Marathi
Mauritian Creole
Moldavian
Mongolian
Myanmar (Burmese)
Montenegrin
Nepali
Nigerian Pidgin
Northern Sotho
Norwegian
Norwegian (Nynorsk)
Occitan
Oriya
Oromo
Pashto
Persian
Polish
Portuguese (Brazil)
Portuguese (Portugal)
Punjabi
Quechua
Romanian
Romansh
Runyakitara
Russian
Samoan
Scots Gaelic
Serbian
Serbo-Croatian
Sesotho
Setswana
Seychellois Creole
Shona
Sindhi
Sinhalese
Slovak
Slovenian
Somali
Spanish
Spanish (Latin American)
Sundanese
Swahili
Swedish
Tajik
Tamil
Tatar
Telugu
Thai
Tigrinya
Tonga
Tshiluba
Tumbuka
Turkish
Turkmen
Twi
Uighur
Ukrainian
Urdu
Uzbek
Vietnamese
Welsh
Wolof
Xhosa
Yiddish
Yoruba
Zulu
Jó napot kívánok, köszöntöm a hallgatókat Berlinből, a
Magyar Nagykövetség épületéből, és üdvözlöm itt Orbán Viktor
miniszterelnököt.
Jó reggelt kívánok!
Jó reggelt kívánok!
Ugye, ahogyan a felvezetőben is hallhatták, Olaf Scholz
német kancellárral tárgyalma.
Ez az egyik apropója annak, hogy itt beszélgetünk,
és áttekintik vele a július 1-én kezdődő
Magyar Uniós elnökség terveit, programjait.
Mi a jelentősége a kancellárral folytatott megbeszélgésének?
Kancellár előtt, tegnap találkoztam még a Mercedes teljes
vezérkarával, és néhány nappal korábban pedig az európai
nagyvállalatok vezetői jártak nálam Budapesten.
És hétfőn az olasz miniszterelnökkel tárgyalok Rómába, és
szerdán pedig a francia elnökkel tárgyalok Párizsban.
Most, ami a német ügyet illeti.
A Mercedes egy jó példa, hogy megértsük a
német-magyar kapcsolatok jelentőségét, mert persze magyar ügyekről
akarok elsősorban tárgyalni a kancellárúrral.
A Mercedes most egy olyan beruházást hoz létre
Magyarországon, ami 3800 kötőjel 4200 új munkahelyet jelent
Magyar Kecskeméten.
Most még titokban 7 lakat alatt tartják azokat
az új modelleket, amiket még nem mutattak be,
de engem beengedtek, szigorú fegyveres őrizet mellett, és
titoktartást fogadva, megmutatták az új modelleket, amelyeknek egy
részét, tehát többet közülük Kecskeméten fognak gyártani, és
amelyek alkatrészeit is Kecskeméten fogják gyártani.
Tehát azt akarom mondani, hogy az egész német
ipar egy nagy átalakuláson megy keresztül.
Most csak az autóról beszéltem, de ez igaz
minden más tekintetben is.
Ezek hatalmas német cégek, komoly, sok száz ezer
embernek munka, Magyarországon munkát adó cégek.
Ezek most egy nagy technológiai átalakuláson mennek keresztül.
A kérdés az, hogy ebben a nagy német
technológiai átalakulásban van-e helye a magyaroknak, lesz
-e helye a magyaroknak, vagy sem.
És a válasz az, hogy lesz.
Ezért tárgyaltam a nagy cégvezetőkkel is, és tárgyaltam
most a Mercedes-szel is, mert a németek
ezeket a nagy technológiai fejlesztéseket tekintélyes részben Magyarországon
hajtják végre.
Ezzel sok ezer új munkahelyet hoznak létre, részt
fognak venni a mérnökképzésben, a szakmunkásképzésben.
Tehát részei maradnak a magyar gazdaságnak, és rengeteg
gazdasági előnyre teszünk szert.
Ezt kell megerősítenem először is.
A kancellára lesz, az előző kancellára Angela Merkel
-lel is sikerült megerősítetnem.
Ugyanitt jövőre lesznek választások, és nem mondanám, hogy
nagyon jól áll a kancellár úr, meg a
pártjának a szénája.
A legutóbb európai választáson harmadik helyen végeztek, de
ki tudja, mit hoz a jövő.
Tehát a mindenkori német kancellárral a német-magyar
gazdasági együttműködésre rá kell ütni a kóserpecsétet, hogy
tízszerű legyek itt Berlinbe.
És ezt minden egyes alkalommal meg kell tenni,
és a német gazdasági fejlődésben való magyar részvételt
garantálni kell.
Ez az elsődleges cél.
A második, hogy fenyeget bennünket egy veszély Európában.
Ez pedig a világ gazdaságának többi részétől való
elzárkózás veszedelme.
Mindenfajta bajok vannak Európában.
Alapvetően gazdasági teljesítőképesség romlástól szenvedünk.
Valaki úgy akar reagálni erre, hogy akkor zárkózzunk
be, ezt protekcionizmusnak hívják az itteni nyelvezetben, és
a világ kereskedelemben való részünket meg kezdjük csökkenteni.
Ez tragikus lenne Magyarország számára, mert Magyarország nem
tud a mostani életszínvonalon élni, ha csak a
10 millió magyar gazdasági piacára számíthatunk.
Ha nincs egy nagyon nagy piac, az egész
világ nem áll rendelkezésünkre, nem tudjuk eladni a
Magyarországon termelt termékeket, nem kapunk ilyet a pénzt,
és nem tudunk úgy élni, mint ahogy most,
csak sokkal rosszabbul.
Ezért nekünk a világ gazdaság nyitottsága kulcskérdés.
Nem azért, mert világkereskedő nemzet vagyunk.
Vannak országok, amelyeknek azért kulcskérdés a szabadpiac és
a világkereskedés, a világ gazdaság nyitottsága, mert ők
kereskednek.
Vannak persze magyar kereskedő cégek is, de nem
mondanám, hogy évszázados hagyományai lennének a nagy nemzeti
tőkének a kereskedelemben.
Ellenben a gyártásban igen, tehát mi a világ
számára gyártunk.
Az elektronikától kezdve, az autókon keresztül, a vegyiparon
át, az élelmiszeriparon keresztül, és így tovább.
Tehát nekem, illetve Magyarországnak a Német Kancelár szövetségesünk.
Mert ők ugyanebben a cipőben járnak.
Németország is egy nyersanyagban szegény ország, a szénen
kívül itt más nincsen.
Ők is termelő ország, mint Magyarország, és el
kell adniuk a termékeiket a világban.
Tehát Magyarország és Németország ugyanabban a cipőben jár.
Érdekünk, hogy nyitott maradjon a világ gazdaság, és
Európában vissza kell szorítani azokat az erőket, amelyek
ennek az ellenkezőjét akarják.
És vannak persze a nagyeurópai kérdések, hiszen Magyarország
adja július elsőjétől az elnökséget, és ennek a
napi rendjét milyen ügyekkel fogunk foglalkozni, Magyarország milyen
ügyeket tesz az asztalra, meddig akar azokkal előre
jutni, mondjuk Szerbia, Európai Uniós tagságától kezdve, az
adócsökkentés, a családtámogatások általában az európai gazdaság
versenyképességének ügyében.
Ez a három nagy csomag lesz majd az
asztalon.
Ha már az európai kérdéseket említette, volt a
héten egy informellis ülése az Uniós Állam és
Kormányfőknek is, amelyen végül nem választották meg a
fő brüsszeli tisztségviselőket, ugye a tanács, a bizottság
elnökét és a külügyi főképviselőt.
Mi volt az akadálya ennek a megegyezésnek?
Hogy nem, nagyon egyszerű formai akadálya volt.
Ez pedig az, hogy ez egy vacsora volt.
Egy informellis vacsora.
Vacsorán nem szoktak pozíciókról jogi értelemben kötelező döntéseket
hozni, ahhoz egy formálisan, szabályszerűen összehívott tanácsülés kell.
Ez egyébként a jövő hét végén meg is
történik.
De ott, ezen a vacsorán, ahol nem hozhattunk
jogi döntést, bejelentették a baloldali pártok, hogy megkötötték
az egyességet egymással.
Az európai néppárt, amely magát jobboldalinak mondja, de
mindig balra mozdul el, ha szövetségkötésről van szó,
bejelentette, hogy csatlakozik a baloldalhoz, föntartja azt a
koalíciót, ami eddig volt Brüsszelben, és szét is
osztották a pozíciókat, megnevezték az embereket.
Ez egy lefutott meccsnek tekintető.
Elfogadható ez Magyarország számára, ahogyan ők elosztották ezeket
a pozíciókat?
Hát nézzük, nem az a kis elfogadhatója, hanem
mihez van erőd.
Tehát ez itt nem egy jótékonysági gálaest, vagy
egy szociális összejövetel.
Ez a politikának a legbelső magia.
Itt hatalmi döntéseket kell hozni.
Ez egy kemény műfaj.
Az a kérdés, hány szavazatod van, hány szövetségesed
van, mit akarsz, kivel tudsz megállapodni.
Most az a helyzet, hogy mi egy olyan
Európában gondolkodunk, amely merőben különbözik attól, mint amiről
most megállapodtak ezek a pártok.
Ez a koalíció, ami létrejött, a Liberálisok Baloldal
és a Néppárt, Manfred Weber vezetésével, akinek belzebúbi
szerepe van itt a brüsszeni politika elhibázásában, vagy
elrontásában, lerontásában.
Szóval ők megállapodtak egy olyan programban is egyúttal,
amely nem jó Magyarországnak, illetve amely különbözik a
magyar emberek gondolkodásától.
Ez egy háborúpárti koalíció.
Tehát összeálltak azok, akik továbbra is, sőt gyorsuló
ütemben akarják belevinni Európát a háborúban.
Nyíltan beszélnek erről.
Itt Németországban az egy, ha már itt vagyunk,
külön érdekesség, amit korábban nem tapasztaltam.
Tehát én azért 90 óta vagyok benne a
német politikában, vagy a német-magyar kapcsolatokban.
Az, hogy Németország militarizálódna, és a németek, a
német médiából dőlne az a meggyőzés és évrendszer,
hogy Németországnak részt kell venni egy háborúban, vagy
legalábbis egy háborús felett a lehető legnyíltabban, legtöbb
pénzzel, legtöbb eszközzel, a leghatékonyabb fegyverekkel támogatni kell,
ez elgondolhatatlan volt akár csak három évvel ezelőtt
is.
Hogy a második világháborúban vesztes Németországban militarista hangulat
uralkodjon.
És aki itt nem támogatja a háborút, azt
nem engedik be a társaság életbe.
Tehát egy súlyos militarizálódás zajlik ebben az országban.
Tehát itt egy háborúpárti koalíció jött létre.
Ennek a koalíciónak a második programja, az európai
liberálisok, baloldaliak és néppártiak, a Weberiánusok mondjuk így
koalíciója, az migrációpárti.
Tehát ők a soros terv végrehajtói.
Soros György megírta már 2015-ben, nyilvánosan nem
becsületes magyar módon mondhatnám, hogy mit csináljuk a
politikát.
Megírta, mit akar, minden évben be kell hozni
egy millió migránst Európában.
Persze ez pénzbe fog kerülni, ez nem már
rendelkezés.
Ő szívesen ad kölcsönt az európaiaknak, hogy ezt
finanszírozni tudják, mert minden szentnek azért maga felé
hajlik a keze azokról, akik nem szentek, nem
is beszélve.
Tehát itt zajlik egy program végrehajtása, lakosságcsere zajlik
Európában.
Fehér ember fogy, keresztény hagyományos, mondjuk úgy, hogy
európai ember fogy, migránsok behozatalának száma nő, és
az itt született migránsok, alapvetően a muszlim közösséghez
tartozóknak a száma pedig radikálisan nő.
Ez a napi helyzet itt Németországban.
És harmadrészt pedig ez a koalíció, ez a
versenyképesség kérdését, tehát hogy hogyan erősítsük meg az
európai ipart, hogyan termeljünk többet, hogyan biztosítsunk több
munkahelyet, magasabb fizetéseket, jobb életet az embereknek.
Ebben a kérdésben az adóemelés oldalnál inkább, tehát
nem piacbarát erőkről beszélünk.
Ezért az európai gazdaságnak sem jó ez.
Tehát háborúpárti, gazdaságellenes és migrációpárti koalíció jött létre
az Európai Unióban.
Ezt hamarosan be fogják jelenteni.
Ennek az élén is a németek állnak, nem
a kancellár, hanem a néppárthoz tartozó Manfred Weber
úr, aki régi ellensége, ellenfele, rossz akarója Magyarországnak.
Fonder Lyon hozzá képest csak minisztráns kislány.
Most ez a koalíció, amiről beszélt, az elmúlt
öt évben is létezett.
Ehhez képest a választáson az látszik az erőviszonyokban,
hogy megerősödtek a konzervatív erők, a konzervatív hangok.
Ennek a választói akaratnak hogyan lehet teret adni
a következő időszakban, ha teret lehet egyáltalán?
Tudja, szegény európai jobboldali emberek egy komoly dilemmával
küzdködnek.
Most már legább két-három európai választás óta,
ez 15 évet jelent, hogy egy tekintyes részük
nem akar az erő teljesen jobboldali pártokra szavazni.
Bár ezeknek a súlya folyamatosan nő, mint amilyen
a Mienk, vagy a Löpenéké, vagy a Meloni
miniszterelnökasszonyi Olaszországban.
Tehát az európai súlya ezeknek a pártoknak és
hangoknak, ideértve Magyarországét is folyamatosan nő.
De vannak, akik azonban mérsékeltebb jobboldali politikát szeretnének,
ők a hagyományos keresztény demokráciát szeretnek szavazni, ez
pedig hagyományosan az európai néppárt képviselte.
Az európai néppárt most már több egyszer csinálja
azt, hogy begyűjti a mérsékelt jobboldali szavazók támogatását,
majd ahelyett, hogy jobboldalra kötne koalíciót, hiszen velünk
is köthetne koalíciót, elmegy és balra köt.
Mondhatnám, hogy ellopja, eltolja a szavazókat jobbról balra.
Ez a distellen szerep az, amit az európai
néppárt játszik, és ezért hiába tolódtak el a
közvéleményben az erőviszonyok a jobboldal javára, ezt nem
lehet direktben érvényesíteni most Brüsselben.
De indirekt módon lehet, hiszen szervezkedünk, hiszen szövetségeket
kötünk, megállapodásokat kötünk, minden lépéssel erősebb lesz a
jobboldal, és miután az európai választások nemzeti alapon
voltak, hiszen Magyarországon is magyar pártokra szavaztunk, ez
máshol is így volt, a nem jobboldali kormányok
szinte minden európai országban meggyengültek, vagy megrendültek.
Az európai választás napján volt parlamenti választás Belgiumban,
ott a baloldali kormányzó pártot gyakorlatilag letörölték a
földszínéről.
De Franciaországban is az a helyzet állt elő,
hogy oly mértékben jobbra ment az európai közvélemény,
ott migráció ellenes közvélemény van, ott háború ellenes
közvélemény van, és a francia gazdaságból, annak a
nehézségeiből is szeretnének most már kilábalni a franciák,
hogy a francia elnöknek ki kellett írnia egy
új parlamenti választást.
Tehát a jobbratóldás létezik, azonban az egészből azért
nem lett egy hatalmi váltás is, mert a
néppárt, ami a hagyományos klasszikus mérséket, konzervatív kereszténydemokrata
párt kellene, hogy legyen, mindig elviszi a szavazóid
balra.
Ezért nem jobboldali többség jön létre, hanem baloldali
többség jön létre Európában.
Az uniós csúcson volt még egy fontos találkozója,
Márk Rutte elleköszönő holland miniszterelnökkel, aki ugye a
NATO főtétkári pozíciójára is pályázik.
A magyar kormány sokáig nem támogatta őt, de
végülön kapott garanciákat tőle arra vonatkozóan, hogy magyar
állomány nem veszt részt a NATO ukrajnai tevékenységében,
és ezek támogatására sem fordítanak magyar forrásokat.
Miért fontos az, hogy tőle is megkapta ezeket
a garanciákat Magyarország, hiszen a jelenlegi főtétkártól ezt
már sikerült kiharcolni?
Hogy fest a helyzet?
A helyzet úgy fest, hogy az amerikaiak vezetésével,
Németország statisztálása mellett, a nyugati világ le akarja
győzni Oroszországot.
Szeretni úgy legyőzni Oroszországot, hogy nem keveredik vele
közvetlen háborúba, hanem ezt a háborút az ukránokra
hagyják, ha már Putyin megtámadta a nemzetközi jog
minden alapelvét fölrúgva egyébként.
Megtámadta Ukrajnát, mert meg akarja akadályozni, hogy Ukrajna
tagja lejessen a NATO-nak, ez a helyzet
előállt.
A nyugat erre úgy reagálta, hogy ezt egy
lehetőségnek tekintette arra, hogy meggyengítse vagy legyőzze Oroszországot.
Tehát a helyet, amit mi magyarok javasoltunk, és
Merkel kancellár egyébként korábban mindig képviselt, hogy egy
ilyen konfliktusnál az elszigetelés, a háborús hatás csökkentése,
a lokalizálás a feladat, ehelyett a nyugati világ
azt mondta, itt a lehetőség, Ukrán katonákon keresztül,
igaz, rengeteg áldozat, sok száz ezer emberélet elvesztési
árán, de most le lehet győzni az oroszokat.
Végül is a kérdés arról szól, hogy Ukrajna
tagja lesz-e a NATO-nak, vagy nem.
Ez a háború erről szól.
Szevasztopol, ami egy kikötő a Fekete-tengerben, ott
akkor NATO zászló lesz, vagy orosz zászló lesz?
Oroszok azt mondják, hogy hát most éppen orosz
zászló van, és nem akarják kicserélni NATO zászlóra,
és nem akarnak ott a határ mentén rögtön
egy olyan Ukrajna mellett élni, amely a NATO
teljesen fölfegyverzett, legmodernabb eszközökkel fölfegyverzett országa és
hadserege.
Erről szól a háború.
És a nyugatiak ezt meg akarják nyerni.
Szerintem ez reménytelen.
Tehát először is iszonyatos ára van.
Még ha sikerülne is, aminek a reális körvonalait
nem látom, akkor is olyan magas árat kell
érte fizetni, ami egész egyszerűen nem éri meg.
Tehát sok százezer európai ember, Ukrán és orosz,
halt meg eddig.
Föl fog nőni lassacskán több mint egy millió
olyan gyermek Európa-keleti végében, akinek nincs édesapja.
Vagy ha van, akkor munkaképtelen állapotban van a
háborús sérülésé miatt.
Föl fog nőni egy olyan nemzedék, amely kilátástalan
helyzetben lesz, mert hiába ígérgetik az újjáépítést, az
az életszínvonal, amit ott a romokon létre lehet
hozni, az hosszú évtizedekre marad el mindentől, amit
mi európai életnek nevezünk.
Iszonyatos pusztítás, árván maradt gyermekek, milliószám özvegyek, és
milliószám elvesztett életek.
Jelen pillanatban valahol így tartunk.
És nem olyan végén lennénk, hanem a nyugati
országok egyre másra közelebb mennek a frontvonalhoz, és
egyre direkt ebben avatkoznak be ebbe a háborúba.
A kérdés az, hogy Magyarország mit tegyen ebben
a helyzetben.
Erről szólt az európai parlamenti választás.
Ugye korábban a nagy politikai kérdésekben voltak népszavazások
Magyarországon.
Tehát amikor én a migráció ellen érvelek itt
Európában, Németországban is és Brüsszelben is, akkor én
megtámasztom a hátamat egy migrációról szóló népszavazásnál, népszavazásnak.
Amikor arról van szó, hogy mi a hagyományos
családmodellt védjük, és mi támogatjuk a fiatalokat, támogatjuk
a családokat, és szeretnénk, hogyha a család életforma
minél meggyőzőbb lenne, és nem akarjuk ezt förlazítani
mindenfajta marháskodásokkal.
Lassan már a céget is, amin elveszek, vagy
a fotelt, amin ülök, azt is el lehet
venni férjű vagy feleségű.
Tehát köszönjük szépen, nem tudom az állatok mikor
kerülnek sorra, tehát ennek az őrületnek itt nincsen
vége.
Tehát ezt mi el akarjuk felejteni, nem akarunk
benne részt venni.
És semmiképpen nem akarjuk, hogy a gyerekeinknek ezekben
a kérdésekben más mondja meg, hogy mi a
jó, rossz, mi a helyes és mi a
helytelen.
Tehát nem akarjuk föladni a saját gyermekeink szellemi
ideértve, a szexuális neveléséhez fűződő szülői jogainkat.
Amikor ezt a vitát vívom, ezt a csatát
harcolom, akkor nekitámaszkodok annak a népszavazásnak, ami a
genderkérdéséről volt Magyarországon.
Most a háborúról nem volt népszavazás, de volt
európai választás, aminek ez volt a kérdés.
Most volt ez a választás.
Mindig is azt mondtam az egész kampány során,
hogy ez a háborúról és a békéről szól.
Az emberek világosan elmondták, hogy nem akarják, hogy
Magyarország részt vegyen a háborúba.
Én azt mondtam, hogy van egy minimális cél,
amit el tudunk érni.
Most ez a szerelvény, ez a vonat, az
európai szerelvény, ez a háború felé tart.
Ha van elég támogatásunk, a kormányt megtámogatják az
emberek, és óriási felénnyel megnyertük ezt a választást,
tehát megtámogatták a kormányt, akkor én megtudom húzni
a vészféket.
A vonat meg fog állni, és mi magyarok
erről a vonatról le fogunk szállni.
És ha nagyon erősek leszünk és szerencsésre állnak
a csillagok, akkor meggyőzzük a masinisztát, hogy ne
csak a magyarok szállnak rá, de ne is
menjen tovább.
Most a minimális célt elértük, vészfék meghúzva, megalapodtam
a NATO főtitkára, Magyarország leszállt.
A NATO-nak lesz ukrajnai katonai missziója, de
abban Magyarország nem vesz részt.
Se pénzzel, se fegyverel, se katonával.
A masinisztával is beszéltünk, de azt nem tudtuk
meggyőzni.
Ez egy erőcs masiniszta, ez csak Donald Trump,
tehát a lejendő amerikai elők tudja leszedni onnan
a mozdonyról.
Ez majd novemberben történhet meg, és akkor az
egész nyugati vonat, amely a háború felé robog,
megállhat.
Mi ezt a vonatot elengedtük, és mi ki
fogunk maradni ebből a háborúból.
Úgy, ahogy ígértük, ígértem személyesen is, Magyarország a
béke szigete marad, mind a közbiztonság, mind a
közrend, mind a szociális biztonság, mind a háború
tekintetében.
Tehát a nyugodt, békés, kiegyensúlyozott, munkára épüli életünk,
lehetősége az fönnmarad.
Ezt sikerült elérni, és nem csak a most
távozó főtitkárral, NATO főtitkárral kötöttem néhány hónapra szóló
megállapodást, a bejövő új NATO főtitkárral is megállapodtunk.
Tehát nem csak arról van szó, hogy mi
ezt megtehetjük, hanem hogy semmilyen nyomást nem fog
gyakorolni senki a NATO-ban, hogy Magyarország utóbb
csatlakozzon.
A háborús nyomás jelen pillanatban nem a NATO
-ból jön, mert azt most sikerült kezelni.
A háborús nyomás innen jön Európából, mert itt
továbbra is be akarják persze Magyarországot préselni a
háborúzni akaró vagy a háború felé tartó európai
országok közösségében.
Onnan szintén ki kell maradnunk, de ezt a
csatát nem a NATO-ban, hanem a Brüsszelben
kell megvívni, az Európai Unióban.
Van még egy csata, amely zajlik Magyarország és
az Európai Unió között, ez pedig a migráció
kérdésében.
Ugye múlt héten már beszéltünk arról a büntetésről,
amelyet Magyarország kapott az Európai Unió bíróságától, amiatt
mert nem tartja be a migrációs előírásokat.
Ugye 80 milliárd forintot kellene fizetni, illetve napi
400 millió forint még a plusz büntetés.
Milyen üzenete van ennek a büntetésnek?
Annak fényében, hogy a választások után egyébként hatályban
lépett a migrációs paktum is, és a választások
előtt pedig néppárti politikusok is nagyon sokszor elmondták,
hogy változtatni kellene a migrációs politikán.
Összeegyeztető ez a két dolog vagy három dolog?
Amíg Manfred Weber vezeti a néppárt ott Brüsszelben,
addig mindegy, mit mondanak a néppárthoz tartozó pártok.
Az mind színjáték.
Tehát ott egy nagyon világos irányvonal van, Manfred
Webernek egyetlen, biztos más célja is, de egyetlen
igazán szívéhez közel álló célja van, hogy ártson
Magyarországnak.
Ugye mi akadályoztuk meg 2019-ben, hogy ő
a bizottság elnöke legyen.
Miért akadályoztuk meg?
Mert azt találta mondani Manfred Weber úr, hogy
ő nem akar a magyarok szavazatával a bizottság
elnöke lenni.
És ha a magyarok szavazatán múlik az ő
bizottsági elnökség, akkor inkább nem lesz.
Mindenkit emlékeztetek arra, hogy von der Leyen 9
szavazat többséggel kapta meg a parlamenti bizalmat, abból
13 szavazat a miénk volt.
Tehát valóban a Fidesznek a szava, hogy ki
legyen a bizottság elnöke, döntő volt.
És persze von der Leyennek is vannak bajok,
de mint mondtam, hát ő egy inas ahhoz
képest, amilyen homofóbiában, pontosabban hungarofóbiában szenved Weber úr.
Tehát amíg ő ott van, addig pontosan tudhatjuk,
hogy egy magyar ellenes vezető van az európai
néppárt élén, és ott semmi jóra nem számíthatunk.
Megnyertük a 18-as választást, és emlékeztetnék mindenkit,
a magyarok döntöttek, hogy merre akarnak haladni, és
rá néhány napra éppen Weber úr hatékony támogatásával
már meg is indították Magyarországgal szemben a 7
-es cikkelyes eljárást.
Ha persze a balosok nyertek volna Magyarországon, akkor
Magyarország egy viruló demokrácia lenne, de így fel
a magyar emberek másképp döntöttek, hirtelen jogállami problémák
merültek föl.
Most ugyanezt történt.
Megnyertük az európai választást.
A békepárt nyert Magyarországon, és a brüsszeli háborúpártiak
azonnal egy korábban példátlannak mondható bírságot vágtak a
nyakunkba.
Szoros összefüggés van a migrációs bírság és a
háború és a békekérdése között.
A háború ellenes, békepárti Magyarországot migrációs bírsággal büntetik
ebben a pillanatban.
Dolgozunk.
A múltkor még felindult voltam, mert friss volt
még a döfés, amit itt az oldalunkra kaptunk,
de azóta már a munkacsoportjaink, amiket felállítottunk ennek
a kivédésére, már előrehaladtak.
Nem mondom, hogy fölkelt már a nap, de
már hajnalodik, tehát látom azokat a megoldásokat, hogy
végül is azokkal fizetessük meg ezt a bírságot,
akik egyébként a migráción meg a háborún a
legtöbbet keresik.
Mert mindig vannak spekulások, akik keresnek a háborún,
mindig vannak, akik hitelezik a háborút, tehát ezt
a bírságot azokkal fogjuk megfizettetni, akik nyernek a
migráción és a háborún.
Ennek a jogi keretei a fővonalaiban már megvannak,
még vannak részletmunkálatok, amiket a következő napokban el
kell végezni, és szerintem ezt a Weberi támadást
is, amit most Magyarországgal szemben indítottak, ki fogjuk
védeni.
Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy továbbra se engedjünk
be egyetlen migránt sem Magyarországról.
Itt ülünk Németországon.
Szóval ha összevetem ezt a Németországot a tíz
évvel ezelőtti Németországgal, ennek már színe se olyan,
ennek már az íze se olyan, ennek már
a szaga se olyan.
Ez egész Németország.
Ez nem az a Németország, amit még példaként
állítottak mi elénk a nagyszöleink, meg a szüleink
mondván, hogy fiam, ha szorgalmas embert akarsz látni,
akkor Németországba menjél.
Ha jól szervezett munkát akarsz látni Németországon, ha
rendet akarsz látni, akkor oda menjél, ahol rendezettség
van.
Talán már a magyar emberek újságosan is tüktik,
hogyan itt a dolgok rendben vannak.
Tehát, ha egy ilyen világot akar, menj Németországba.
Most ez a Németország már nem az.
Ez egy színes, megváltozott, multikulturális világ, amelyben az
ide bejövő migránsok már nem vendégek ebben az
országban.
Ez nagyon nagy változás.
Nem arról van szó, hogy a németek befogadnak
ide migránsokat, hanem a bal oldali kormányok gyorsított
eljárásban adják ki az állampolgárságot.
Családegyesítés, mi egy ebbek.
Százezer szám.
És innentől kezdve, aki állampolgárságot kap, az a
németség részévé válik.
Tehát nem a benszülött németek vendégeiként vannak itt,
hanem saját jogon.
Ez most már az ő országuk is.
Sőt, egyre inkább az ővék lesz.
Én ezt látom.
És ennek mindenfajta hatásai vannak.
Mert ez egy meghatározott kulturális közeg, ami most
megjelent itt Németországban.
És én 2015-ben hoztam egy döntést, amikor
ezt a világot láttam a keleti pályaudvaron.
Ezrével.
És azt mondtam, hogy ezt nem.
Ha csak a magyar emberek nem követelik, hogy
engedjük be őket, nem fogjuk őket beengedni.
Mert egyébként Magyarország nem lesz többé Magyarország.
És ha egyszer ezt elhibázunk, ha migrációs politikát
egyszer elhibázod, nem tudod visszacsinálni.
Vannak a politikában olyan hibák, amiket ki lehet
javítani.
Gazdasági döntések, külpolitikai döntések, társadalmi politikai döntések.
De a migráció azon kevés témák közé tartozik,
hogyha hibáztál, többé nem tudod helyrehozni.
Ezért én azt tanácsoltam mindig is a magyaroknak,
most is azt kérem tőlük, hogy mondjanak, ne
mett a migrációra, ne engedjünk ennek a nyomásnak,
álljunk ellent, őrizzük meg a hazánkat a békesszigetének.
Az Európai Unió jövőjéről, az orosz-ukrán háborúról
és a migrációról kiadáztam az elmúlt fél órában
Orbán Viktor miniszterelnöket.
Can't find what you're looking for?
Get subtitles in any language from opensubtitles.com, and translate them here.