Original subtitles

Mesélj nekem Párizsról!

- Megint? - Kérlek!

Egyszer jártam ott.

Folytasd!

Egy monostort látogattam meg a Frank Birodalomban, Párizs mellett.

Egy nap a szerzetesek elvittek megnézni.

Lenyűgöző volt.

Mintha csak a vízből emelkedne ki.

Soha életemben nem láttam ehhez hasonlót.

Mint egy álom.

Hatalmas falai vannak,

a falakon belül pedig márványból és kőből épült házak.

És templomok. Micsoda templomok!

Emlékszem harangjaik zúgására, ami a híveket imára szólította.

De amire még jobban emlékszem,

azok a gyönyörű nők.

Ezt a részt még soha nem mesélted.

Közel voltam hozzá...

hogy újragondoljam szüzességi fogadalmamat.

Miről beszélnek?

Kik?

Ragnar és az a pap.

Nézd meg őket...

összebújva.

Undorító!

Ne törődj vele!

Valakinek törődnie kell vele, Rollo...

legalább nekem.

Szerencsés vagy.

- Miért? - Mert sosem voltál házas.

Én nem térnék vissza...

ha nincsenek gyerekeim.

Legalább vannak gyerekeid.

Thorunn!

Mi az, Björn?

Nem vagy szomjas?

Nem.

Nem vagyok szomjas...

sem éhes...

és igazán élő sem.

Kit akartatok látni?

- Torsteint. - Torsteint.

Mindketten?

Torstein a Valhallában van.

Rendben lesz.

Fogd őt!

Hol vannak a fiaim?

- Siggy! - Valamit el kell mondanom neked.

Siggy!

- Hol vannak a fiaim? - Siggy!

Siggy!

Rollo!

- Rollo! - Hol van Siggy? Nem találom.

Siggy meghalt.

Hogyan?

Ubbe és Hvitserk alatt beszakadt egy fagyott tó jege.

Siggy kimentette őket, de ő belefulladt.

Nem találtuk meg a testét.

Az istenek tévednek.

Nem, az istenek sosem tévednek.

Ez az én hibám.

Nem viseltem jól gondját.

Ez az igazság.

Mind tudjátok.

Ez az én hibám.

Rollo!

Rollo!

Miért Siggy vigyázott a gyerekeinkre?

Felváltva vigyáztunk rájuk.

Aznap pont Siggy volt soron.

- Más napon lehettem volna én. - Nem téged kérdeztelek, Helga.

Téged kérdeztelek.

Helga jól mondja. Hárman felváltva vigyáztunk az összes gyerekre.

Tudod, ez megnevettet,

tekintve, hogy Siggy gyerekei halottak.

Meg kell látogatnom Thorunnt.

Mit titkolsz, Helga?

Semmit.

Hogy érted ezt?

Látom a szemeidben.

- Thorunn? - Ne! Ne gyere közel!

- Thorunn! - Ne!

Mi az?

Hogy segíthetek?

Nem kell segítség.

Kérlek!

Hogyan segíthetnél ebben?

Rollo! Még egy italt?

Miért ne?

Tölts neki még egyet!

Még nem fojtotta italba a bánatát!

- Mit mondtál? - Ide hallgass!

Nekem egy fiam veszett oda a keresztényekért vívott harcban.

Mind elvesztettünk valakit!

Testvéreket, kuzinokat, barátokat.

Mi benned olyan különleges?

Lehetne több eszed annál, mint hogy belém kötsz!

Nézzetek rá! Nézz magadra!

Ha te lennél Ragnar, akkor nem lenne gond!

Bátyám, állj!

- Mit művelsz? - Megállj!

- Ne légy bolond! Megölnek. - Csak próbálják meg!

Vissza!

Ezt nem hagyhatom.

Félre az utamból, Björn!

Nem akarlak megölni.

Ha ez az istenek akarata, ám legyen!

Megküzdök mindnyájatokkal!

Intézd el!

Intézd el!

- Kelj fel! - Kelj fel!

Üss meg!

Üss meg!

Miért hagytad a fiaimat Siggyre?

Megmondtam.

Miért keltek át a fiúk a befagyott tavon?

Mi vette rá őket erre?

Kíváncsiak.

Mint az apjuk.

Ez minden?

Mi mást mondhatnék még?

Nem akarsz ágyba bújni velem?

Mi az?

Annyit szeretkeztél Angliában, hogy már nem kívánod?

Népünkből többen is csatlakozhatnának a telepesekhez.

Igen.

Mehetnek dolgozni egy keresztény királynak,

egy keresztény országban!

Akár keresztényekké is lehetnének! Miért ne?

Akárhogy döntenek, az ő döntésük lesz.

Téged ki kérdezett, pap?

- Flóki! - Mi az?

Ő is egy keresztény.

Mindig is keresztény volt.

Nem értem, Ragnar miért hallgat rá.

Igaz.

Nem tudom, miért hallgat rám Ragnar. Hisz hallgathatna rád is, Flóki.

Jó éjt!

Őrizzenek az istenek!

Björn!

Mi az?

Hogyhogy „mi az”? Mi történt veled?

Összeverekedtem a nagybátyámmal.

Verekedtetek Rollóval?

Nem akartam, hogy megöljék őt.

Nem értem.

Nem számít.

Meglátogatod Thorunnt?

Nem.

Nem akar látni engem.

Ha szüksége van rám, szólni fog.

Felnőtt nő, nem egy gyerek.

Jó éjt!

Mit titkolsz?

Nem vagyok bolond, Helga.

Valami történt itt, míg mi odavoltunk.

Valami történt, ami Siggy halálát okozta.

Még Ragnar is tudja ezt.

De azt nem tudja, mi történt.

Te pedig tudod...

nemde, Helga?

Egy vándor vetődött ide.

Mindannyian álmodtunk róla. Aslaug, Siggy és én is.

Azt mondta, a neve Harbard, és voltak bizonyos képességei.

Történeteket mesélt és gyógyítani tudott.

Megszabadította Ivart a fájdalmaitól.

Harbard volt a neve?

Igen. Ezt mondta.

És mi mást tett még ez a Harbard?

Elcsábította Aslaugot.

Lefeküdt vele.

Ezért nem ő vigyázott a gyerekekre.

És ez a... Azt mondta, Harbardnak hívják?

- Biztosan ezt mondta? - Igen, ezt.

De mit számít ez?

Elvonta Aslaugot a gyerekektől. Az ő hibája, hogy Siggy meghalt.

Nem. Nem az ő hibája.

- Az övé, a tiéd, mindenkié. - Hogy érted ezt?

- Megijesztesz. - Harbard nem emberi lény.

Harbard egy isten.

Látogatóba jött.

És az ilyen látogatást meg kell ünnepelni.

Még ha halált okoz is?

Ha halált okoz, életet is okoz.

Így van ez az istenekkel.

Ezt kell Ragnarnak megértenie.

Én nem akarom neki elmondani.

- Nem az én dolgom elmondani. - Nem.

Nem, igazad van.

Ez az én dolgom.

Beszélnem kell Ingstad jarllal!

Beszélnem kell Ingstad jarllal!

- Hol van Ingstad jarl? - Bent.

Ingstad jarl, most hallottunk visszatérésedről.

Híreket hozok.

A vagyonodat, a földjeidet, a jarlságodat mind elbitorolták.

- Mit beszélsz? - Ez az igazság.

Elmozdítottak uralmadból.

- Én csak a hírnök vagyok. - Ki tette?

Ki a bitorló?

Kalf.

Kalf.

Ez lehetetlen.

És mégis megtörtént.

Kalf Haithabu új jarljává tette magát.

Támogattalak téged Wessexben, most te támogass engem!

Együtt legyőzhetjük a bitorlót.

Először is, saját akaratodból jöttél Wessexbe.

Másodszor, ha polgárháború tör ki...

sokan fognak meghalni a saját népünkből.

Tényleg ilyen fontos neked a jarlságod?

- Igen! - Miért?

Mert jog szerint az enyém!

Nos, sosincs sok haszna a veled való vitának, Lagertha.

Menjünk, beszéljünk vele!

Ki az a Harbard?

Ki az a Harbard?

Ki az a Harbard?

Tudni akarod?

Mesélek neked Harbardról.

Elmondom, ki volt ő a fiadnak.

A fiadnak, akit hátrahagytál.

Amikor elmentél, Harbard segített neki.

Elvette Ivar fájdalmát.

Nézd, milyen békés!

Alszik.

Korábban sosem aludt.

Harbard volt az, aki megszüntette a szenvedését.

Jó volt?

Ez a Harbard?

Igen, jó ember volt.

Judith?

Igen?

Mi a baj, Judith?

Napok óta ilyen vagy. Beteg vagy tán?

Idehívjam a gyógyító szerzetest?

Ne!

Az én állapotomon ő nem tud segíteni.

Állapotodon?

Miféle állapotodon?

Válaszolj!

A férjed vagyok.

- Várandós vagyok. - Micsoda?

Várandós vagyok.

De ez lehetetlen.

Nem háltunk együtt mint férj és feleség a fiunk születése óta.

- Azt mondtad... - Igaz.

Kié a gyerek?

Kié a gyerek?

Istenem!

Istenem!

Istenem!

Fiam?

Mi történt?

Semmi.

Akkor gyere velem!

Ez a férfi épp most érkezett hozzám.

Gazdálkodóként segített az északiaknak

a település megalapításában.

Mondd el a fiamnak, mi történt!

Gondok akadtak.

Összetűzések az északiak és egyes földbirtokosok közt.

Eleinte semmi komoly. Határviták, megszokott dolog gazdálkodóknál.

De később komolyan fenyegetőztek.

Próbáltam kimaradni belőle.

„Idd a bort, dicsérd a mindenség Urát,

és ne bánkódj a világon”, azt mondom.

Igen, inkább hagyjuk ezt most. Mi történt utána?

Az északiak egyik gazdaságát megtámadták és felgyújtották.

Néhányan meghaltak.

Mit mondtak a támadók az északiaknak?

Hogy ez csak a kezdet.

Visszajönnek és mindet megölik.

Tudod jól, hogy ez a település,

és a Ragnar Lothbrokkal kötött egyezségem nagyon sokat jelent nekem.

Úgyhogy azt akarom, hogy valaki, akiben megbízok,

vonuljon ki egy nagy sereggel a településhez,

és vessen véget ezeknek a vitáknak!

Mivel azonban éppen csak visszatértél Wessexbe,

a feleségedhez és gyerekedhez, így megérteném,

ha nem akarnád ilyen hamar ismét magukra hagyni őket.

Elmegyek.

Biztos vagy benne?

Azt mondtam, elmegyek.

Már megint, Ragnar.

Tudom, soha nem „királyként”. Soha nem „Ragnar királyként”.

Mit kíván egy király egy egyszerű látótól?

- Létezik egy Párizs nevű város. - Párizs.

Igen, láttam a kapuit.

És látom, hogy a kapui már itt is vannak, a szemeim előtt.

Mit jelent ez?

Pontosan azt jelenti, amit mondtam.

Nem hazudok arról, amit látok, Ragnar király,

csupán néha nem árulok el mindent,

mivel az emberek nem bírnak el túl sokat a valóságból.

Akkor, ha látod...

mondd el, meghódítom-e Párizst.

Látom, hogy nem az élők, hanem a holtak hódítják meg Párizst.

Nem az élők, hanem a holtak?

Látom még, hogy a medvét egy hercegnő koronázza meg.

Ez pedig nem túl jó hír számodra, Ragnar király.

Állj! Nem akarok verekedni veled.

Csendet!

Döntésre jutottam.

Ebben az évben megtámadjuk Párizst.

- Párizst? - Párizst?

Mi az a Párizs?

Ez jó kérdés, testvérem. Párizs egy város a Frank Birodalomban.

- Hol? - Következő!

Miért nem beszéltél nekünk erről korábban?

Mert most beszélek róla.

Tudom, hogy ez nem lesz könnyű.

Mindenki azt beszéli, Párizs hatalmas...

fallal övezett, jól védett város.

Ez olyasmi, amit népünk korábban sosem kísérelt meg, nem is álmodtunk róla.

De én elkezdtem gondolkozni...

és álmodni róla.

Athelstan.

Gyere!

Athelstan járt Párizsban.

És a vándor, aki először beszélt nekem Angliáról,

ugyanő beszélt erről a városról is.

Meg kell őt találnunk!

Igen!

Mert jó reménnyel telve, bátran utazni.

De még jobb...

tudással utazni!

Elfoglaljuk a várost!

És mi lesz az ígéreteddel?

Milyen ígérettel?

Hogy ellátogatunk a jarlságomba, Haithabuba.

Hogy beszélünk a bitorlóval.

Kalf!

Tudod, miért jöttünk.

Elbitoroltad az én jogaimat és földjeimet,

amelyeket hűbéresküvel és bizalommal hagytam rád.

Követelem, hogy mind a földet, mind a címet add vissza!

Üdv, Kalf!

Talán beszéljük meg ezt a dolgot négyszemközt.

Ahogy kívánod, Ragnar király.

Foglalj helyet!

Szívesen elkerülném a felesleges vérontást,

amivel a veled való háború járna.

Szólíthatlak jarlnak, Kalf?

Mire eljön a tavasz,

én már a Frank Birodalomba fogok betörni.

És szeretnélek meghívni téged,

az embereidet és a hajóidat, hogy tartsatok velem e hadjáraton.

És ha visszautasítom?

- Akkor mindent elvesztesz. - A jarlságomat is?

Mármint az én jarlságomat.

Ez a volt feleségem és a te ügyed.

Sok szerencsét hozzá!

Nem ülsz le, Lagertha?

Tudom, bizonyára gyűlölsz engem.

Hadd mondjam el, hogy én itt születtem, Haithabuban.

Ide tartozom és kegyetlen büszkeség nekem, hogy a jarlja vagyok.

Több jogom van rá, mint neked...

még ha osztom is a világ irántad érzett csodálatát.

Nem biztos, hogy túlzottan hiszek a címekben.

A cím csak egy lehetőség arra, hogy jót tegyünk az itteniekkel.

Én ezt akarom tenni.

Elárultál engem.

És a helyzet az, hogy ez is volt a terved.

Régóta tervezhetted már.

Úgy volt, igen.

Annak dacára, hogy vágytam rád.

Vágytál rám?

Igen.

Miközben a megbuktatásodat terveztem, végig vágytam rád.

Soha nem szűntem meg vágyakozni.

Mit kezdjek ezzel az ismerettel?

Mit akarsz kezdeni?

Mindig Ragnart választották helyettem.

Az apám is.

Az anyám is.

Aztán Lagertha is.

Miért ne akarnám elárulni?

Miért ne akarnám az arcába üvölteni: „Nézd csak, én is élek!”

Életben lenni semmiség.

Nem számít, mit teszek.

Ragnar az apám, az anyám, ő Lagertha. Ő Siggy.

Ő mindaz, amit nem tehetek meg,

mindaz, ami nem lehetek.

Szeretem őt.

Ő a testvérem.

Visszafogadott engem.

De annyira dühös vagyok!

Miért vagyok még mindig ilyen dühös? Mondd meg nekem, bölcs!

Vagy megmondom neked én.

Azért, mert haszontalan vagyok, gyarló,

kiüresedtem a meghiúsult vágyaktól...

a meghiúsult szerelmektől.

Többé semmi jó nem származhat az életemből.

Mi nevetnivaló van ezen?

Rollo, ha tudnád, mit tartogatnak számodra az istenek,

most felpattannál és pucéran táncolnál a parton.

Nem értelek.

Elmondom neked, ahogy Ragnarnak is,

a medve egy hercegnőt vesz nőül.

És elmondhatom neked, hogy jelen leszel a szertartáson.

Most eredj és hagyj engem!

VIKING TELEPÜLÉS, WESSEX

Mozgás!

- Kiváló. - Remek.

Öljétek meg a pogányokat!

Uram.

Gyere!

Segítség!

Barátaim, mindez ezért volt.

Mindez a mi Urunkért volt!

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...

szenteltessék meg a te neved...

Hová mész?

Fogalmam sincs.

De az apád nem harcol a becsületemért vagy a vagyonomért.

Itt nem maradhatok.

Korábban is megesett ilyen.

Ne próbálj megállítani!

Elmehetsz, ha akarsz. Szabad nő vagy.

De Ragnarnak sok más fia van még.

Mit akarsz mondani, Björn?

Azt, hogy ha elmész és azt mutatod, hogy nem törődsz vele,

mi tartja majd vissza attól, hogy más fiainak kedvezzen?

Az ő fiainak, helyettem?

Ragnar szeret téged.

Én is szeretem őt.

De ismerem őt.

Ezért azt kérem, maradj. Ne magadért, értem.

Ne tettesd, hogy nem akarsz Párizsba menni!

Tudom, hogy akarsz menni.

Álmomban mindhárman együtt mentünk.

Érted?

Érted, hogy nem mehetsz el?

Már férfi vagy, Björn.

Viselkedj férfiként!

Vannak dolgok, amiket nem tudsz Harbardról.

Harbardról és a feleségedről...

Helga mindent elmondott.

Elmondta, hogy Harbard elvonta Aslaugot a gyerekeitől...

a fiaidtól.

Együtt vonultak el

és kiosontak a halászkunyhókba, aztán...

Sokszor.

Helga szerint Aslaugnak halszaga volt.

Így történt.

Ez történt, amíg távol voltál.

Várj! Van más is, Ragnar.

Sok minden más.

Tudod, kicsoda Harbard?

Harbard Odin egy másik neve.

Odin feküdt le a feleségeddel. Odin, az isten, aki Kattegatba jött.

Szégyellem magam...

amiért királyi szavam...

többeteknek nem jelentett semmit!

Amiért megszerveztétek ezt a...

ezt a katasztrófát egymás között!

Amiért felhatalmazva éreztétek magatokat,

hogy megszegjétek az egyezséget, amit én jóhiszeműen kötöttem!

Isten tudja, mire vélik majd az északiak ezeket a borzalmakat.

Wessex királyaként a nevem és szavam

többé semmit sem jelent majd nekik!

De erre nem kerülhet sor, nem.

Nem kerülhet rá sor.

Nem hagyhatom, nem tűrhetem el az árulást.

Őrség!

- Lefogni ezt az embert! Ezt! És ezt is! - Uram.

- Ne, uram! Uram. - És őt is. Mindet árulásért!

És az én Radolf uramat. Fogjátok le őt is!

- Várj, felség... - Pedig sose mutattam felé mást,

mint szeretetet,

és ezt, ezt az árulást kapom cserébe?

El a szemem elől!

És Aethelwulf, azt hitted, ilyen könnyen megúszod?

Mindannyian! Kifelé!

Egyedül kell beszélnem a fiammal!

Köszönöm.

Köszönöm, fiam.

Remek munkát végeztél.

Hogy is engedhettük, hogy ezek az északiak

itt telepedjenek le?

Hihetetlen.

Én is jól játszottam a szerepem, nemde?

Igen, apám. Nagyon jól.

Ezzel a ravaszsággal

felfedtük, kik azok a nemesek, akik megkérdőjelezik uralmamat,

és most már okunk is van arra, hogy végleg megszabaduljunk tőlük.

Jól bevált.

Nem.

Csodálatosan bevált, fiam.

Még Nagy Károly is így gondolta volna.

Nem gondolod?

A feliratot fordította: Bogár T. Ádám