Original subtitles

Ez az idegen jött oda hozzám a piacon.

Csúnyán megvágta a kezét, segítségünket kérte.

Persze, hogy segítünk.

Siggy, hozz egy kis forró vizet! Menj a cselédekkel!

Helga, hozz valami vásznat, amivel bekötözzük a sebet!

Ülj a tűz mellé, kérlek!

Köszönöm.

Nagyon kedves tőled.

- Mi történt? - Nem tudom. Kint aludtam,

és talán egy kasza vagy ekevas lehetett.

Hogy hívnak?

Harbard.

És titeket?

Én Aslaug királynő vagyok, Ragnar Lothbrok király felesége.

Ő Siggy, Haraldson jarl özvegye.

Ő pedig Helga, a hajóépítő Flóki felesége.

Hallottam Ragnar királyról. Végül is ki ne hallott volna róla.

Mindenhol ismerik.

Ezt nem lenne szabad csinálnod, Aslaug királynő, hisz tudom, ki vagy te.

Annak a Szigurdnak a lánya, aki megölte az álnok Fafnirt.

Ne aggódj, szívesen csinálom.

Azt mondtad, szabad ég alatt aludtál.

Miért is?

Bárhol elalszom, ahol a fejemet le tudom hajtani.

Vándor vagyok,

akit néha befogadnak és olyankor szalmaágyon alszom,

máskor meg kinn alszom az istállóban, ahol a jószágok melengetnek.

Nekem bármelyik jó.

Valóban?

Nem.

Inkább a szalmaágy.

De nem várom el ingyen. Adok is érte valamit.

Mesélek.

Mesélek az utazásaimról, az istenekről. Vagy mindkettőről.

Ahogy mondani szokás...

megdolgozom a vacsorámért.

Velünk vacsoráznál?

Ha ez mindenkinek megfelel.

És persze Ragnar királynak is.

Ragnar nincs itthon. Az embereivel portyázni mentek.

Tehát szívesen vendégül látunk,

és elalhatsz a szalmaágyon.

A hátam mögött beszélgettek!

Tiszteljetek meg azzal, hogy a szemembe mondjátok.

Nem akartunk tiszteletlenek lenni, csak kíváncsiak vagyunk,

ha a földművelési titkainkat megosztod a pogányokkal,

cserébe miért nem kéred, hogy ők adják át hajóépítési tapasztalataikat?

És ha már földet adunk nekik, hogy gazdálkodjanak,

miért nem kérjük, hogy térjenek meg az egy igaz Istenhez.

Igen, megértem az aggodalmaitokat, de ahogy a dolgok állnak, az északiak,

Ragnar Lothbrokkal az élen, jelenleg mellettünk harcolnak,

és segítenek megszerezni Mercia hatalmas királyságát

kis bábunknak, Kwenthrith hercegnőnek.

Tehát, közületek ki nem túrna ki pár parasztot a földünkről

annak érdekében, hogy e szövetség révén megszerezze Anglia nagyobb darabját?

Másrészről,

ki tudja, hogy boldogul a telep a későbbiekben?

Halljam!

Mondjátok hát, hogy rossz politikát választottam!

Hogy bármi okból nem a királyságunkat és annak sorsát tartom szem előtt.

Mondja valaki, ha meri,

hogy nem vagyok méltó Wessex trónjára!

Miért csináljuk ezt, Ragnar?

Miért harcolunk ezekért a keresztényekért?

- Elvégezzük a piszkos munkát Egbertnek. - Ez nem rólunk szól, Flóki.

Hanem a gyerekeinkről, és az ő gyerekeikről.

A népünk jövőjéről.

Nem akarok örökké tartó háborúskodást

közöttünk és a keresztények között.

Te megőrültél, Ragnar! El vagy tévedve.

Soha nem lesz békesség a mi isteneink, az igaz istenek

és az ő istenük között.

Valamelyiknek győzni kell.

A keresztény isten győzelme halált

és pusztulást jelent népünk számára.

Ha nem akarsz harcolni,

akkor ne harcolj!

Hé, ti ketten, elég ebből!

Nehéz feladat előtt állunk.

Néhányunk nem lát többé ilyen szép hajnalt.

Legalábbis itt, Midgardon nem.

Úgyhogy próbáljunk meg illően beszélni egymással!

Emlékezzünk, mi mindenen mentünk keresztül együtt!

Jól mondod, testvér.

Végeztél?

Kérlek!

Kíméld meg a fivéremet!

Rollo!

Te szegény ördög!

Később találkozunk. Ha az istenek is úgy akarják.

Nem fogják. Vigyél magaddal!

Harcolni akarok.

Nem tudsz, túl gyenge vagy.

Miről beszélsz?

Mint látod, te nyomorult, tökéletesen készen állok a harcra.

Sose voltam jobban.

Akkor hát mire vársz?

Szóval már beszéled nyelvünket?

Jobban, mint előtte. Nemcsak Athelstan miatt,

hanem miattuk, a wessexiek miatt is, akik...

- Segítenek. - Akik segítenek nekünk, áldásoddal.

Jólesik hallani és örömmel tölt el.

Ahogyan Ragnar király is örülne.

Elhoztam pár nemesemet,

hogy megmutassam nekik, hogyan haladtok.

Népünknek, ahogy a tiéteknek is, hasznára válik, ha a termés jó.

És hoztam nektek valamit, amivel ezt elősegíthetem.

Ez egy újfajta eke.

Nemcsak a föld felszínét karcolgatja,

hanem mélyebbre hatol bele, és az ekevas dőlésszöge miatt

átfordítja a talajt. Kísérleteztünk vele és úgy tapasztaltuk,

hogy ha trágyát is szórunk a feltört és nyitott földbe,

akkor több lesz a termés.

- Itt hagyod nekünk az ekét? - Igen.

Lássuk, mihez kezdtek vele!

Szeretném kicserélni a tapasztalatokat a két kultúra között.

A szántás, trágyázás, vetés az élet legfontosabb elemei.

Valóban így van.

Add hát oda ezt az ekét a telepeseidnek! Hadd lássák, működik-e!

Vagy nem.

Szívesen látlak téged és Athelstant villámban bármikor,

amikor szeretnétek jönni.

Most pedig búcsúzom.

Nem látok senkit.

Odafent vannak.

Várj!

Én megyek elsőként.

Köszönöm.

Ez meg mi?

Valami varázslat?

Ez nem sámán!

Megtérek hozzád, Odin...

Jövök, Odin.

Thorunn!

Thorunn!

Thorunn!

Védjétek a herceget! Gyűljetek köré!

Tűz!

Pajzsokat magasba!

Támadás!

Ne lőjetek a hercegre!

Ne lőjetek a hercegre!

Tartsátok az alakzatot!

Íjat feszíts!

Tűz!

Vége!

Megadom magam!

Leteszem a fegyvert.

Könyörgöm,

ne öljetek meg!

Mi ez a hely?

Ez egy római fürdő.

Gyönyörű!

Elbűvölő.

Ki ez a nő?

Egy istennő, egy római isten. Egy pogány isten.

Akár a te isteneid, Lagertha.

Ő nem olyan, mint az enyémek.

Az én isteneim...

olyan valóságosak, mint te vagy én. Nevetnek, éreznek.

Kergetik a felhőket.

Szinte egész életemben vándoroltam.

Szeretnék mesélni azokról az időkről, mikor Utgardba mentem.

Jártál Utgardban?

Nagyon rég volt.

Kelet felé utaztam, míg el nem jutottam ahhoz a folyóhoz,

ami elválasztja Jotunheimet az emberi világtól.

Csak eveztem és eveztem egész addig, míg meg nem érkeztem Utgardba,

amely a víz és a hegyek között terül el.

Igen, mindannyian hallottunk Utgardról. Ott laknak az óriások.

Sok-sok mérföldet gyalogoltam anélkül, hogy egy lélekkel is találkoztam volna.

Aztán, végül

megérkeztem egy hatalmas terembe.

Rengeteg óriás ott ücsörgött padokon

és csúfondárosan nevetgéltek, mikor megláttak.

Az egyik óriás, aki szerintem a király volt,

egyedül ült egy széken a terem végében.

Megkérdezte tőlem, mihez értek.

Merthogy ő senkit nem fogad be magához,

aki nem mestere saját szakmájának, vagy annak, amit csinál.

És mit mondtál neki?

Azt, hogy bírok inni.

És kétlem, hogy bárki a teremben

annyit bír inni, mint én.

Megkérte a pohárnokát, hogy hozza elő az ivótülkét.

Azt mondta, vannak, akik azt két szuszra ki tudják üríteni,

de a leggyengébbek is legfeljebb három nekifutásból meg tudják csinálni.

Sikerült?

Óriási kortyokat ittam belőle, tényleg. Míg már...

levegőt se kaptam.

De mikor befejeztem, láttam, hogy az italból...

alig volt kevesebb benne, mint mikor elkezdtem inni.

Szóval a király...

megkérdezte, ki akarom-e próbálni magam valami másban.

Kértem, hogy hadd birkózzak valakivel.

Kivel birkóztál?

Ellinek hívták.

Az idős nevelőanyja volt az.

Egy szörnyűséges vén banya, aki bottal bicegett be.

Gondolom, elég gyorsan legyőzted.

Egyáltalán nem.

Alighogy elhajította a botját, rávetettem magam.

De abban a pillanatban, hogy ráemeltem a kezem,

éreztem, hogy erős.

Lefogott, hogy mozdulni se bírtam és teljesen megzavart.

Kétségbeesetten belekapaszkodtam...

Kérhetek még egy kis sört?

Ezt mindig nehéz elmesélni.

Az erőlködés után térdre rogytam...

És így veszítettem.

Ezután mi történt veled?

Mondtam a királynak, hogy szégyenben hagyott.

Bevallotta, varázsigét használt, hogy túljárjon az eszemen.

Azt mondta, alig hitt a szemének, mikor a szaruból ittam,

mert a másik vége az óceánban volt.

Azt mondta, mikor újra megpillantom az óceánt,

látni fogom, milyet apadt fáradságos erőfeszítéseim miatt.

És az idős nevelőanyja?

Azt mondta, csoda volt,

hogy olyan sokáig ellen tudtam állni,

mert Elli... az öregkor maga.

És ha nem is kard vagy betegség vet véget az életnek,

az öregkor mindenkit utolér... a végén.

Hát, nekem úgy tűnik...

az nem te voltál ott a nagyteremben.

Akkor ki?

Thor isten.

Csak Thor képes kiszárítani a tengereket és leküzdeni az aggkort.

Így is van. Én voltam Thor, a mennydörgés istene.

De akkor is, csak ott voltam. És mindezt a saját szememmel láttam.

Ki az?

- Senki. - A fiad.

Látnia kell engem.

Csönd, Ivar!

- Nincs semmi baj. - Aslaug királynő...

Figyelj ide, Ivar!

Minden fájdalmad elmúlik, Ivar.

Az összes fájdalom elmúlik. Leveszem rólad a fájdalmat.

Aludj szépen, ügyesen!

Nincs több fájdalom.

Nincs, az összes fájdalom elmúlik.

Most már nagyon álmos vagy, Ivar.

Elalszol. Jól van, ügyes kisfiú vagy.

Már alszol is. Ügyes, jó kisfiú.

Hogy csináltad?

Ez tényleg egy fürdő?

Jó nagy.

A rómaiak nemcsak tisztálkodtak benne,

hanem szórakoztak is.

Ilyen fürdőkben éltek társasági életet,

beszélgettek az élet dolgairól, politikáról,

vagy hogy ki kivel hált.

Szóval...

ki tart velem?

Beszélgessünk a rómaiakról!

Nagy része annak, amit itt építettek, már romokban hever,

de van egy másik hely.

Egy szép város, amit a rómaiak építettek és még ma is áll.

Úgy hívják, Párizs.

A Frank Birodalom területén.

Én ellátogattam Nagy Károly császár udvarába.

Lagertha,

soha életedben nem látsz ilyen helyet,

ilyen várost.

Meséld el neki, Athelstan!

Így igaz. Én is jártam egyszer Párizsban.

Egy szigeten fekszik,

egy Szajna nevű folyó közepén.

Magas falak és gátak veszik körül, hosszú mérföldekig.

Emlékszem rá, mikor először megpillantottam.

Olyan volt mint egy álom, mintha nem is a valóságban lennék.

Csupán látomás volna.

Milyen messze van ez a város?

Egy keskeny csatorna másik oldalán.

Itt sokan kereskednek a frankokkal. És még mindig az ő borukat isszuk.

Mi a baj?

Ez helytelen!

Helytelen!

Bocsánatot kérek!

Miért?

- Nem csináltál semmit. - És nem is történt semmi.

Erről van szó.

Szerettem volna, ha történik.

Szerettem volna, ha történik valami köztünk.

Ott, a vízben, előttük. Nem érdekelt.

Nem volt helyes tőlem.

Férjnél vagyok.

Gyerekem van. Keresztény vagyok.

Semmi sem történt, nem tettél rosszat.

Az Úr megérti gyengeségeinket és próbatételeinket.

Fáradt vagyok, Athelstan.

Nagyon fáradt.

Akkor menj aludni!

Az Úr áldjon és tartson meg az ő kegyelmességében!

Judith.

Áldott Judith.

Ez a te hibád, Ragnar.

Torstein meghalt egy hegyért, amit nem is akart birtokolni.

Valamiért, ami semmit se jelentett neki.

Értelmetlenül halt meg.

Hányunknak kell még meghalnia a keresztényeidért?

Vagy te a szíved mélyén

már megtagadtad isteneinket, és a keresztény istenhez fordultál?

Erről győzött meg Athelstan barátod? Hogy ezt tedd?

De nézd!

Itt vagyunk.

Az angol ég alatt.

Temetjük a halottainkat.

Akiket feláldoztunk Jézus Krisztusért.

Mind meghalunk egy napon, igaz?

De miénk a döntés, hogy addig a bizonyos napig miket cselekszünk.

Nem kényszerítettem Torsteint, vagy bármelyikőtöket, hogy velem jöjjön.

Ti döntöttetek így.

Az én szívem ugyanúgy sajog Torsteinért, mint bárki másé...

de biztos vagyok benne, hamarosan újra találkozunk.

De addig is, Flóki, fogd be a szád!

Ragnar, gyere és nézd meg a fiad!

Életben van még?

Igen.

De az arca...

Az én hibám.

Nem védtem meg.

Arra való a pajzsa.

Harcolunk.

Így győzünk és így halunk meg.

Érted?

De gyermeket hordoz.

És hagytad, hogy jöjjön?

Valószínűleg meg fog halni...

hasában a gyermekeddel és az a te hibád lesz,

mert egy férfi ereje van benned, de egy kislány akaratával bírsz.

El se hiszem, hogy a fiam vagy.

Rád se bírok nézni!

Szerintem nem fog meghalni.

Élni akar.

És van neki miért.

De ha azt hallja, hogy sírdogálsz és siránkozol,

akkor a halált választja.

Légy erős!

Légy férfi!

Csábítsd vissza Valhallából!

De legyen neki miért...

merthogy már a kapuk előtt áll.

Ne aggódj miatta!

Ragnar, szövetségesem, Burgred mondani akar valamit neked.

Nem állt szándékomban ma harcolni ellened.

Fiatal vagyok. Gonosz tanácsadók félrevezettek. Bocsáss meg, Ragnar király!

Megbocsátok.

Kelj fel! Hadd nézzem!

Gyerünk!

Jó híreket hozunk.

Seregeink legyőzték a merciaiakat.

Hála istennek, fiam, Aethelwulf, életben van.

És... Ragnar király is.

- Meg a fiad. - Akkor mi is, hála az isteneknek.

Maradnotok kell. Készen állunk az első vetésre.

És mutassunk be áldozatot Freynek, hogy a termés is jó legyen!

Maradnunk kellene.

És részt venni.

Egyetértek. Maradunk az áldozatbemutatásra.

- Uram! - Azt mondtam, maradunk.

Segítség!

Segítsetek!

Segítség! Segítsetek!

Segítség!

Nézzétek! Nézzétek, mit fogtam!

Nézzétek! Nézzétek, az istenekre,

nézzétek mi van a hálómban!

Thorolf!

Fiam! Szegény fiam!

Ne! Raud!

Valószínűleg megfulladtak, mert nem találtam sebeket a testükön.

Hogy történhetett?

Messze, kint a tengeren.

Csak annyit tudok,

hogy hálóim hirtelen oly nehezek lettek, mintha bálnát fogtam volna.

Frey, bőség istene, ragyogó Frey, téged idézünk.

Neked ajánljuk áldozatunkat.

Frey, Njörd fia, te, aki eldöntöd, mikor keljen fel a nap,

mikor essen eső, fordítsd e földet termőre!

Eme áldozati állat vérével tápláld és tedd termékennyé az anyaföldet!

Falloszoddal töltsd meg a föld méhét, hogy az növekedjen!

Itt az idő.

Itt az idő!

Rajta!

Uram, ez szentségtörés.

Hacsak nem tagadják meg hamis isteneiket és barbár szokásaikat,

nem engedhetjük, hogy itt maradjanak tovább.

Mit akarsz?

Egy idegen érkezett Kattegatba.

Harbard a neve.

Lehetséges, hogy...

egy varázsló, vagy... valamiféle ereje van.

Miből gondolod?

Mielőtt megjött, álmodtam róla.

És két másik asszony is. Mindegyikünk ugyanazt álmodta.

Aslaug királynő nem tudta megnyugtatni fiát, Ivart, mikor fájt valamije.

De ez a férfi...

elmulasztotta Ivar fájdalmát, és aztán a fiú visszaaludt.

Ha valamilyen földöntúli hatalma van,

akkor jóra használja.

Biztos vagy benne?

Két kisfiú halt meg ma.

- Egy halász fogta ki őket a hálójával. - Igen, tudom.

Nem lehet, hogy köze van a fiúk halálához?

Miért lenne?

Nem tudom.

De te tudhatnád.

Mit mondtak neked az istenek?

Mit láttál előre?

Az istenek nem jeleztek és nem mondtak semmit,

nem figyelmeztettek semmire, és nem is ígértek semmit.

És én semmit sem sejtettem előre.

Mi azonban láttunk valamit.

Mi, asszonyok, azt álmodtuk...

meg voltál kötözve, véreztél és se mozdulni nem bírtál, se kiabálni.

Ezt láttuk.

Azt láttuk, hogy...

senki sem segíthet rajtunk.

Ez igaz.

Senki sem segíthet rajtatok.

A feliratot fordította: Balogh János