Original subtitles

DAL MARTINNAK

Köszönöm. Köszönöm!

Álljunk meg, amikor szólok.

A fafúvósok hibásan szóltak a 210-221 taktusnál.

Próbáljunk jobban figyelni.

A hárfának éterien és álmodozóan kell megszólalnia -

- mint egy könnyű nyári romantikus sóhaj.

Kezdjük újra, de a 21 4. üteme gyengébb.

Első és a második hegedű, a disszonancia fontos.

Az akkordok nem egyesülhetnek. Ne feledjék a disszonanciát.

Nagybőgők, lendületesebben a 218 - 220 ütemnél.

Ez itt a hajtóerő.

A 234. ütemtől kezdjük. Kérem.

Most meg mi a baj?

Mintha valami nem stimmelne...

- Maestro. - Igen, Mrs. Hartman?

Sajnálom, de nekem 239. ütemnél valami furcsa.

Mondja csak.

És a második hegedű hangjának nem kéne b-re emelkedni a második felében?

Lehetséges volna?

Itt, ezen a részen. Nem kellene felmennie b-re?

Tulajdonképpen egy hibás akkord jön létre, ha asz-ban marad.

Teljesen igaza van.

A tény nyilvánvaló. Min gondolkodom?

Sajnálom, hölgyeim és uraim.

Barbara Hartman rábukkant egy alapvető hibára.

Valamit itt nagyon benéztem...

Természetesen a második hegedűnek b előjegyzéssel kell játszania 23 23-nál.

Kérem, figyeljen rá. A 238. ütemnél kezdődik.

Kérem.

Köszönöm. Rövid szünetet tartunk.

Ma kitűnően haladunk.

Ha így megy, vasárnapra tökéletes lesz!

Most tíz perces szünet lesz.

Igyanak egy kávét.

Nem tart egy kis szünetet, Barbara?

- Pardon? - Szünet van.

- Abszolút. Tudom, igen. - Segíthetek?

Az első részben 17-es ütemnél ... Nem, de 22, 23, 24 ...

- Lássuk. Hogy érti? - Az első és a második hegedű ...

Szerencsére a gyerekek már nagyok. Nem kell eljátszani a Mikulást.

Sosem hittem a Télapóban.

Ugye? Gyerekkoromban sem tudtam...

Az én gyerekeim is nagyok de karácsonykor haza jönnek.

Szép, amikor a ház tele van emberekkel.

Az unokák is jönnek, tehát ajándékot is keríteni kell...

Én már megkaptam a karácsonyi ajándékomat.

Öntől.

Valószínűleg sokszor hallotta ezt, de én is el akarom mondani.

A kompozíciói előadása nagyszerű élmény.

- A hibák ellenére? - Csak egy hiba volt.

Azt hittem, igazi sasszem...

- Én? - Igen.

Először nem is akartam szólni.

Jó, hogy szólt. Senki sem tévedhetetlen.

Megérkeztünk. Itt lakom.

Szép öntől, hogy a bejárati ajtóig kísért.

Bár egy szállodába hosszab lenne az út.

Be kell mennem a boltba. Üzletemberek jönnek hozzánk vacsorára.

- Oda? Ott vannak üzletemberek. - Nem, nem.

- Hát nem? - Vagy ők, a többségük.

Vagy legalább néhány közülük.

Tehát élelmiszerboltba kell mennem.

A friss levegő jót tesz.

- Segíthetek. - Nem önnek kéne.

A hegedű tokot is cipelni kell.

Csak ez lenne a helyzet, inkább vinné a szatyraimat?

Ez az én specialitásom. Főzőtudásom erre korlátozódik.

És úgysincs más dolgom.

Köszönöm az ajánlatot.

Mennem kell.

Nagyon jó, hogy van családom. Mi van veled, Barbara?

- Hoznál még a mártást? - Természetesen. Sajnálom.

Ez finom.

Jó, hogy a család bekerülhet.

Martin Fischerrel szeretnék beszélni.

Martin, őőő... itt Barbara. Sajnálom, hogy így hívom, de szerettem volna ...

Jól sikerült, köszönöm. Csak most ötlött fel bennem -

- hogy tapintatlan voltam. Meg sem kérdeztem, eljönne-e a vacsorára...

Csak később jutott eszembe. Vagy most vagy ...

Csak el akartam mondani.

Ha bármi lesz belőle. Mindig rosszul alszom a koncert előtt.

- Martin! Találkoznia kell egy önkormányzati képviselővel. - Már nem bírom az unalmat.

Csak röptében. Ő támogatott a legtöbbet.

Köszönjük, hogy eljött városunkba. A koncert abszolút zseniális volt.

Egyébként én is jártam Zeneiskolába.

Nem értettem -

- miért akarták a szüleim hogy azon óriási basszustubán játsszak.

Aztán vasárnap a koncertre eljött az egész család.

Megkezdődött a koncert. Követtem a hangokat és számoltam az ütemeket -

- amíg a tubára nem került a sor: umppa, umppa, umppa.

Siker volt. De most már legalább tudja, miért van ilyan kerek pofám.

Jó estét.

- A koncert csodálatos volt. - Köszönöm.

- Martin, elfelejtettem a kulturális minisztert. - Mára épp elég volt.

Tudom, de ő a legfontosabb.

Aki az első hegedűn játszik, ő nagyon jó?

- Hogy érted? - Bájos nő.

Ne izgulj már. Mindketten házasok vagytok.

Biederman, jó barát vagy de ne szólj bele.

Világos. Nem gondoltam semmi rosszra.

Üdvözöld a kulturális minisztert aztán békén hagylak.

Minem Biederman, Martin Fischer ügynöke.

Köszönöm a csodás koncertet. Nagyon erős volt.

- Elisabeth, gyere. - A koncert csodálatos volt, apa.

Elisabeth lányom harmadéves a Konzervatóriumban.

Barbara! Hová mész? Elmész?

Mi van veled?

Sajnálom, de rosszul éreztem magam. Egész héten olyan nyugtalan vagyok.

Mindenkivel beszélnem kellett -

- én pedig csak veled szerettem volna. Aztán eltűntél.

Martin ...

Elkísérlek.

Menjünk.

Ezt nem kell megtennünk.

Soha nem csaltam meg a férjemet.

Várhatunk. Nem kell most megtennünk.

Istenem, mennyire szeretlek.

Hé, Mama. Sajnálom, hogy elkéstem.

- Mennyi az idő? - Nem. Ülj le.

A városban borzalmas tömeg van.

- Ez kedves. Mit iszol? - Vörösbort.

- Ezt is vállalom. Apa hol van? - Tessék.

Akarok valamit mutatni.

Clara kis kívánságlistát rajzolt.

A tiédhez hasonló szemüveget szeretne.

- Hé, Mama. Hé, Karin. - Hé.

Nem találtam parkolóhelyet. Szerencsére megengedhetek magamnak egy kis bírságot.

Megkaptam a bónuszt.

Azt a japán szerződést lezárták.

- Gratulálunk. Nem hittél benne. - Nem én nem.

Apa még kint van? Mindenütt akkora a forgalom.

Susanne is üdvözöl. Ő imádja a karácsonyt a szülei nélkül...

- Ihatok egy kis sört. - Nekem egy pohár vörösbor.

Találkozni akartam veletek, mert el kell mondanom

- hogy ez a karácsony kicsit más lesz, mint az eddigiek...

- Hogyhogy? - Valami bolondság?

Apa és én elválunk.

- Mit? - Igyekszünk jóban maradni.

Tudjátok, hogy szeretem apát, ahogy ti is.

Ezt nem teheted, anya! És apa hogy fogadta?

Rosszul. Nem is dolgozik.

- Otthon van, és nem érzi túl jól magát. - Ez váratlan volt.

Nem. A házasságunknak már évek óta vége.

Aztán én ...

Találkoztam egy másik férfival.

- Igazán? - Beleszerettem egy másik férfiba.

Fúj! Kiváló az időzítés. Öt nap van karácsonyig.

Nem veszed észre, mit csinálsz? Találd ki te!

Vannak felelőtlen, önző, és vannak gondoskodó szülők.

Túl öreg vagy te ehhez!

Te hagytad ott Apát? - Nem, megegyeztünk.

Végül is minden rendben van... Csak én vagyok régimódi. Fúj!

Eztán nem fogok megjelenni karácsony estéjén. Amúgy sem sok értelme van.

- Még soha nem csókoltak meg így. - Ezek egy csókos buli.

Óvatosan, Martin!

- Mi van, drágám? - Bocsáss meg.

Iszonyatosan ostoba vagyok.

Amikor valami szépet tapasztalok, mindig úgy érzem, hogy valakit megbántottam.

Nem bántottál senkit.

Ígérd meg, hogy soha nem hagysz el.

Ígérem. Megígértem a pap előtt.

Bármi is történik, őszintének kell lennünk.

Ez egyértelmű.

H-moll, fisz.

- Egyébként beszéltél...mmm... - Kivel?

- Ki a fenével..? - Attól függ, kire gondolsz.

- Ööö...a menedzserrel. - Nem emlékszel a nevére? Biederman.

Reggel beszéltünk. Azt ígértem hogy jövő keddre elkészül a partitúra.

Mesélte, hogy a jegyek egy óra alatt elfogytak.

Az jó.

Nézd meg a 16-os ütemtől. Ott nem stimmel valami.

Ez a 19. ütem. Hallgasd.

A csellóban van valami furcsa.

A terc növelné a mozgást.

Igazad van.

Mindig is mondtam, hogy Alice igazi zseni.

Hogyhogy Alice?

Alice? Azt mondtam, hogy Alice?

- Természetesen Barbarára gondoltam. - Miért mondtál Alice-t?

Nem tudom. Nem tudom. Tudod, Alice az exem.

Nem is tartod vele a kapcsolatot. Úgy nem.

Csak egy kicsit összezavarodtam.

Folytassuk a 16. ütemtől.

- Hé. - Órám lenne Martinnal.

- És kicsoda ön? - Elin. Én a tanítványa vagyok.

Megígérte, hogy megnézi a kompozíciómat.

- Most nem lesz ideje. - De azt mondta ...

Hívja a hét végén.

Sajnálom.

Az ember soha nem tanul.

Minden projekt elején elhatározom, hogy mindent rendesen beütemezek.

Aztán mégis mindig megtörténik -

- hogy a határidő lejárta előtt iszonyatosan gyors és stresszes lesz a dolog.

Martin, hova lettél?

Nem ismerem fel.

Nem ismerem ezt a hálószobát.

Téged viszont ismerlek.

Te vagy Barbara.

Mit ír a lexikon az agyvérzésről?

"Érrepedés az agyban."

"Vagy egyszerűbben stroke "-

- "és a bal oldali okozhat bénulást és beszédzavarokat. "

Olyan volt, mintha egy függönyt eresztettek volna le a fejemben.

Mintha a dolgok kizuhantak volna belőle, csak eltűntek.

A fürdőszobában borotválkoztam.

Aztán a hálószobába jöttem és kinyitottam az ablakot.

Te elővetted a lexikont, és adtál konyakot.

Whiskyt.

Borotválkozás után bejöttem a hálószobába és kinyitottam az ablakot.

Akkor te hoztad a lexikont és... a konyakot.

Nem konyakot, whiskyt.

Vágtam a szakállamat, átjöttem a hálószobába és kinyitottam az ablakot.

Hoztad a lexikont, és ...

És...

- És whiskyt. - Így van, whiskyt.

Nem emlékeztem, hol vagyok -

- de hogy felejthettem el, mit ittam, whiskyt vagy konyakot?

Megbocsájthatatlan.

- Nem bírom a konyakot. - Én is inkább a whiskyt szeretem.

A szíved és a vérnyomásod rendben van.

Kétlem, hogy ez csak egy túlterhelés.

Túl sok lett a dolog így Martin koncertje előtt.

- Nem jobban, mint máskor. - De te nagyon le voltál terhelve.

Még ha szereted is a munkádat, próbáld nyugodtabban venni.

Nem vagyunk fiatalok. Lassíts egy kicsit.

Tehát nem kell aggódni. Csak lassíts.

Gratulálok a koncerthez. Páholyból nézem.

- Akkor viszlát. - Köszönöm.

- Hányan vagyunk? - 11 felnőtt és 7 gyermek

Ennek elégnek kell lennie.

Olvastam Martin és a koncertterem megegyezéséről.

Megígérte, hogy a FÁK-ban fog dolgozni. Koncertek és opera...

Hogy van ennyi energiája? Sosem ideges?

Nem is tudja mit jelent izgulni.

Csak én idegeskedek miatta. De már nemsoká túl lesz...

De nem is mondhatom hogy túl lesz...

...hiszen két héttel később ismét premier.

Ez a zongora túl rövid. Mozgassunk meg egy kicsit.

Gyertek és segítsetek.

Ez nem elég. Lássuk, működik-e most.

Megint! Megint!

Fiatal énekeseket akartam, fiatal tehetségeket.

Játékosságot. Ellenkező esetben az egész felhajtás hiábavaló lenne.

- És megvalósítottad az elképzelésedet? - Természetesen.

Előadták a Varázsfuvolát a télikertben.

Naivnak is tartom, de érdekesnek zeneileg.

Egy jelenet van, ami a legmeghatóbb számomra.

Tamino egyedül énekel a kastély udvarán: "Ó komorság, nem tűnsz el már?"

S a kórus ráfelel:

"Nagyon hamar vagy soha többé."

Tamino ismétli: "Nagyon hamar vagy soha többé."

"Ó, válaszolj nekem. Pamina még életben van? "

A kórus messziről válaszol: "Pamina, Pamina, igen."

Ebben a 11 ütemben két kérdés van az élet határairól ...

- ... de ott a válasz is. - Hogy-hogy?

Mozart már beteg volt a Varázsfuvola komponálása idején.

Érezte a halált a saját testében.

- ő kiáltja a pillanatnyi kétségbeesés erejével:

„Ó komorság, nem tűnsz el már? Mikor láthatom meg a fényt? "

A kórus egyértelműen válaszol: "Nagyon hamar vagy soha többé."

A halálos beteg Mozart kiabálja a sötétnek kérdéseit -

- és egyértelműen válaszol is a saját kérdéseire.

- Mi van a második kérdéssel? - "Pamina él még?"

A zene megváltoztatja a szöveg értelmét, mert az élet legfontosabb kérdése:

Él még a szerelem? A valódi?

A legérdekesebb az hogy a kérdés megválaszolható:

- Pamina még életben van.

Ez már nem csak egy fiatal szépség neve -

- de a szerelem jelszava.

- Pamina még mindig életben van.

A szerelem létezik! Az emberek életéhez hozzátartozik.

Szeretnék köszönetet mondani ezért a csodálatos vacsoráért.

- Köszönöm. - Én csak húst grilleztem.

És milyen remekül grilleztél.

Csodálatos, hogy a barátaim vagytok. A szerelemről beszéltél, Martin.

Szerelem és barátság hasonlítanak egymásra.

Ötletesek és érzékiek, és ragaszkodnak az őszinteséghez.

- Pontosan. - Felveszlek a jó barátok közé.

És finom grillcsirkéd.

- Egészségére mindenkinek. - Egészségünkre!

Erik mondta hogy abbahagyod a játékot.

- Gondolkodom rajta. - Megkérdezhetem miért?

Lehet, hogy nem is akarom egyébként.

Csak valahogy mindig béklyóban érzem magam.

Meg kell ismernem saját magam - hogy ki vagyok én?

Gondolod hogy a zene elutasítása segít?

Zeneileg te vagy a legtehetségesebb, akit ismerek.

Nem azért mondom, mert te vagy a lányom. De tényleg így gondolom.

Ne dicsekedj a kételyeiddel. Patetikussá válhatsz.

Csak nézz mélyen magadba. Ez egy családi dolog.

Nem várhatsz az élettől mindig biztonságot.

Senki nem válhat ketté: énre és kreatív énre.

Az ember egy egész.

Ha rájössz, és úgy élsz... Ha élsz vele, rájössz, hogy bármi lehetsz ...

Hogy is mondtad? Béklyóktól mentes.

Itt állunk a teli koncertterem előtt,

ahonnan élő közvetítést adunk Martin Fischer c-moll koncertjéről.

Hölgyeim és Uraim, most beköltözünk a koncertterembe.

Mi a baj?

Tennem kéne valamit. Ma tennem kéne valamit.

- Nyugodj meg, Martin. - Tennem kellett volna valamit.

- Gyere. - Valami fontos dolgom volt. Nem érted?

Sajnos ez komolyabb mint ahogy az orvos várta.

A képek és neurológiai vizsgálatok Alzheimer-kórra utalnak.

Tudom, hogy súlyos hír -

- de meg kell mondanom az igazat.

- Mennyire súlyos a helyzet? - A betegséget diagnosztizáltuk. Ez tény.

De nem előrehaladott stádium. Az még odébb van.

Memória kiesések vannak. Ez nagyon jellemző az Alzheimer-kórra.

Az idegsejtek egy része a memóriaközpontban elpusztult -

- és a vérkeringés is károsodott.

Sajnos erre még nincs terápia.

A tüneteket enyhíthetjük gyógyszeres kezeléssel.

- de a betegség nem gyógyítható.

Nem akarok túl sok reménnyel kecsegtetni -

- de az állapota hosszú ideig stagnálhat -

- vagy csak nagyon lassan romolhat.

De a helyzet akár lehet az ellenkezője is.

Azt tanácsolom, éljenek minél normálisabb életet.

Tegye, amit korábban, képességei szerint.

Éljen az önt szerető fontos emberekkel. Gyűjtsön belőlük erőt.

A szeretet, a szerelem a legjobb orvosság.

Igen, ez egyértelmű.

Szeretlek jobban, mint valaha.

Kérsz ​​kávét?

Főzök kávét.

Mit szólna a hölgy egy kis meglepetéshez?

Megtisztelő volna számomra, ha meghívhatnám a hölgyet vacsorára a Les Quatre Saisons-ba.

- Biztos? - Igen.

Ki kell kapcsolódnod egy kicsit. Megérdemled.

- Fischer úr és asszony, ez... - Lenne számunkra szabad asztaluk?

Természetesen van...

Ez egyértelmű. Üdvözöljük.

Lássuk mit is tehetünk.

Kérem, Fischer úr.

A vendég biztos elégedett, ha ilyen hamar visszatér.

Először is kérnénk két gin-tonikot.

- Jól illik. - Tehát két gin-tonik.

Ez csodálatos meglepetés volt.

Te éhes vagy? Mert én még nem.

Én sem. Még nem rendelek.

Martin ... Táncolunk?

Tudod, hogy utálok táncolni.

Nagyszerű táncos vagy. Ma elcsábíthatsz.

-Kérjük a számlát? - Csak kérdezem.

Én már fizettem.

Én egyszer már fizettem. Vagy nem?

- Már voltunk itt ma korábban. - Így van.

- De hát miért nem szóltál? - Nem akartam csalódást okozni.

Ez valóban kínos.

Megígértük, hogy nem hazudunk egymásnak.

- Tényleg nem akartam hogy csalódj. - De ez így olyan megalázó.

Dehogy.

Próbáljuk meg élvezni ezt az estét.

Visszajöttünk... Csak táncolni.

Valld csak be, hogy jó volt táncolni a szép feleségeddel.

A nyolcadik oldalon a szoprán és a kórus közötti szakasz.

Szerintem a zenekar túl sűrű...

Túl sok minden történik egyszerre.

Nem érted az összefüggéseket. A cél sok mindent kifejezni.

Én ezt értem, de mégis túl sok cucc van a 9–11. ütemben.

- Ha itt elvágnád ... - Ne elemezd és ne rontsd el a kompozíciómat.

Csak segíteni próbálok.

Szerintem a disszonancia még élesebb lehet.

Az összetételnek tisztábbnak kell lennie -

- ha kórus és zenekar nem harsog egyszerre.

14. ütem, fafúvósok, esz-moll. Félhangnak kell lennie.

A 16. ütemre gondolsz?

- A 16. és nem a 14. ütemre gondolsz. - Mit magyarázol?

Te mondtad hogy legyen egy féljegyzet.

Hogyan is?

Írjuk meg most a kórusrészeket.

Tegnap elkészítettük őket.

- Biztos vagy ebben? - Én az vagyok.

Emlékszel? Élveztük a gyönyörű altot.

Hová tetted őket? Tegnap itt voltak.

Ide tettem őket.

Gondolom, nem dobtad őket a kukába?

Most próbáld meg átgondolni, hová tetted őket.

Megtaláltam az összes kórusrészt a szemétben. Teljesen tönkrementek.

Három nap munkája ment pocsékba.

Tudom, nem szándékosan csináltad -

- de így éjjel-nappal dolgoznunk kell...

Az operajegyek előértékesítése elkezdődött.

Ezekre 2,5 hónap múlva szükség lesz. Sietnünk kell.

Hé, Anya.

Örültem hogy hívtál. Szabad vagy így napközben?

Szünetet tartok. Nélkülem is megy a verkli.

Az évek során az ember megtanulja, hogy nem pótolhatatlan.

- Hogy vagy? - Jól, a körülményekhez képest.

Karin biztosan mesélt Martin betegségéről.

A memóriazavarok próbára teszik a büszkeségét, különösen az opera írása kapcsán..

Tudja, hogy sok minden forog kockán, és nem gyógyulhat meg.

Aztán megint mindenre emlékszik, és minden olyan, mint korábban.

- És mi lesz? - Valami. Vagy nem. Nem tudom.

Bizonytalan...

Veled mi van? Karin szerint neked és Susanne-nak problémátok van.

Sajnálom, nem így kellett volna lennie.

Azonban mindenki tud róla.

- Visszamész ?... nem hinném... - A kapcsolatunk nem működik.

Nem akarok válni ... de Susanne azt akarja.

- Próbáltál már mindent? - Gondolhatod.

Susanne egy centit sem enged.

Azt mondja, nem akar együtt élni egy neurotikus bikával.

Nagyon sajnálom.

A gyerekeim nem élhetik át ugyanazt, mint én.

- De te már felnőtt voltál. - Akkor még nem voltam.

Most lehet. Akkor még nem voltam.

Szívesen látunk bármikor.

Gondolkozz el róla.

Gyere néha meglátogatni a gyerekekkel.

Ezeket le kéne tisztázni...

Nincs szükség rá. Már megtettem.

Tegnap ezeket én tisztáztam le. Csak lemásoltad őket.

Nézd meg te, magad. Újra lemásoltad a régi jegyzeteket.

Biederman folyamatosan hívogat, és kéri az első felvonást.

Az énekesek és a zenekar sem tud nélküle gyakorolni.

Ez soha nem lesz kész, ha csak a régi jegyzeteket másolod újra.

Martin megígérte, hogy fogad minket. - Úgy?

- Most sajnos nem lesz ideje.

- De megígérte ... - Nem hallotta, amit mondtam?

- Igen, de ... - Nos, ebben az esetben.

Mindenki csak akar tőle valamit.

Csak segíteni akarok neked.

Beszélj velem, Martin. Amikor elfordulsz, hátat fordítasz nekem -

- Én is kétségbeesett és dühös leszek.

Martin ... Te vagy az én nagy zeneszerzőm.

Mondj már valamit.

Értem, hogy rosszul érzed magad, rossz, ha hibázol -

- de jobb, ha én veszem észre őket, és nem valaki más.

Nem tudom, mi lesz, ha nem értem meg írd tisztán a kompozícióidat.

Mindig tudtunk együtt dolgozni és bíztunk egymásban, igaz?

Kérlek, beszélj hozzám.

Mondj valamit. Hallod?

Mindig úgy éreztem, hogy nekem komponáltad a zenéket.

A kis kézzel írt jegyzeteid, titokzatos pontok a papíron -

- olyanok nekem, mint a szerelmes levelek.

Martin, hadd bújjak melléd.

Olyan kedves vagy.

Martin, ezt nem vicces. Hallod?

Nem bújhatsz el a csigaházadba.. Hallod?

Megígérted, hogy nem zársz ki.

Sok szerencsét.

Mondjuk már meg nekik.

Milyen titkokat takargatsz?

Hé, Martin. Nem láttuk időtlen idők óta.

Ez a fiam, Philip. Képekről már ismered.

Ó, igen, igen...

Félretéve a büszkeséget, úgy éreztem, el kell jönnöm.

- Örvendek. - Szépek ezek a tojások.

Nagypapa vagy Barbara festette őket?

- Te festetted a tojásokat, apa? - Én operát írok.

- Abszolút. Időben el fog készülni? - Természetesen.

Mindig kritizáltad az operaház akusztikáját.

Most a mennyezetbe be lettek építve számítógép vezérelte panelek.

- Elkészült az operám. - Abszolút.

Be lehet állítani a paneleket a zene dinamikája szerint.

- Már majdnem kész. - Nagyszerű. Reméljük a legjobbakat.

De az akusztika ...

Tehát akusztika, azaz, hogy hang miképpen hallatszik a térben.

Nem kell úgy beszélned vele, mint egy gyerekkel.

Természetesen nem.

Van egy jó hírem.

Elisabeth belépett a Filharmóniába.

- Igazán? Mikor? - Szólókoncertje is lesz.

Ez nagyszerű.

Külön köszönöm, apa.

A szimfonikus zenekarból érdeklődtek, meddig vagy még szabadságon.

Nem mondhatok semmit, Sano. Mondd, hogy nagyon hiányoznak.

- Biztos büszke vagy, apa. - Miért, mi történt?

- Elisabethnek önálló koncertje lesz. - A fiamnak?

- A lányodnak. Elisabeth a lányod. - Igen, hallottam.

- De fiúnak mondtad. - Nem mondtam.

Persze hogy tudom, hogy Elisabeth lány.

A kék labda a tiéd. Üsd át.

Hadd menjen.

Végül is voltak válságaink.

Időnként a fájdalom eluralkodott az egész testünkön.

Ennek ellenére soha nem váltunk bizonytalanná és nem féltünk.

Tudtuk, hogy mindez csak közös játék.

Eddig így éltünk. Most, hogy Martin memóriája repedezni kezdett

- Mindent borzasztó személyesre vesz.

Könnyen megsértődik. Nincs együttműködés.

Martin, miről szól az operád?

- Opera? - Igen.

Korántsem vagyok zenerajongó. Csak szórakozásból kérdezem.

A teremtésről szól.

A világegyetem születése, a kozmikus szépség.

Hogy megy az opera? Gondolod, hogy meg fogja csinálni?

Nem tudom. De őszintén remélem.

Martinnak vasakarata van.

Nem bánnám ha befejezné a munkát.

A harmadik és utolsó felvonás az életről mesél...

Mennem kell.

A titkárnő felhívott. Fontos megbeszélésem van.

Jó volt látni. Fejezd be az operát. Nagyon várjuk már.

- Hé, Martin. - Hé. Látlak még.

Nem kell kikísérni. A hölgyektől már elbúcsúztam. Viszlát.

- Késői ébredésekről szól. - Howitz a Filharmóniában van?

Ő túl precíz. - A Filharmóniában?

Ez az új munkám. Meséltem róla a vacsoraasztalnál.

Persze. Ma nagyon össze vagyok zavarva.

- Viszlát! - Akkor sok szerencsét.

Kitaláltam egy megoldást a harmadik felvonás végére.

Kombináltam az első felvonás kórusát és a nyitány témát.

Eköré fogom építeni a befejezést.

Hasonlóképpen 1. felvonás áriáját és a 2. és a 3. felvonás duettjeit.

El tudod képzelni együtt egy remek himnuszként? Hallod?

Természetesen hallom. Kell segítség?

Nem. Te csak aludj. Remélem, nem lesz túl sok gond vele.

Ez a legcsodálatosabb dolog a világon.

Végre elkészült.

Elküldenéd ezt Biedermannek, és a koncertmesternek?

Gratulálok, édesem.

Azonnal megyek is a postára.

Barbara, emlékszel? El kell küldenünk a partitúrát Biedermannek.

Biederman? Itt Barbara.

Oké köszi.

Nagyon rossz híreim vannak. Nem fog elkészülni...

Martin nem tudja befejezni az operát.

Végig tudtuk, hogy ez is előfordulhat... Nagyon sajnálom.

Üres kottalapokat akart elküldeni.

Martin pedig úgy hiszi, hogy az opera végre elkészült.

Biederman ...

Nem tudtuk ...

Lehet, hogy nem kéne ezt kérnem -

- de nem hagyhatnánk Martint abban a hiszemben, hogy az operát előadják?

Az ő világa végleg összeomolhat, ha elvesszük tőle ezt az álmot.

Vesszük a kórusokat ...

... és erre építjük a többit azok alapján. Ez jó lesz így.

Egészségünkre!

Felveszed a sapkádat? Tudod, itt a nap nagyon forrón süt.

Üdv újra.

Nézd csak, Martin. Ez lakosztályunk. Hát nem csodálatos?

Minden teljesen ugyanaz.

Üdvözöllek, kedves.

Van az az étterem ahol vacsoráztunk -

- és táncoltunk. Emlékszel?

Fényvédőt veszek, nem szeretnék leégni.

Addig gyönyörködj a tájban.

- Hello, ön a Sun idegenvezetője? - Én vagyok.

Hol van Antonio robogókölcsönzője?

- Ott a folyónál. - Elnézést, hogy?

- Tud nekünk segíteni? - Természetesen.

Tehát arrafelé?

Ma este ott lesz a kalauzok bemutatóján?

Megnézzük. Nagyon szórakoztató volt tavaly.

Ez a víz, a folyó ... A víz mellett ...

A víz, ahol úsztunk. Ez azonban nem folyó, hanem tenger.

Ki volt ő? A nők még mindig a gyengéid...

Csodálatos, hogy még mindig van okom féltékenykedni.

Jól megfogott a nap.

Segítsek?

Újra te irányítasz...

Ez tényleges csókparti.

- Milyen nap van ma? - hétfő.

- Na és holnap? - Kedd.

- Kérsz altatót? - Igen, igen.

Nem is vetted be. Még mindig ott van.

- Tehát holnap kedd van. - Úgy van.

- Mikor megyünk haza? - Szombaton.

Lenyelted a gyógyszert? Mutasd!

Nem is nyelted le. Igyál egy kis vizet.

- Hány nap van még? - Öt.

Miért kérdezgeted, hogy mikor megyünk?

Csak élvezd a nyaralását.

- Holnap szombat van? - Nem - kedd, Martin...kedd.

Te mondtad hogy szombat...

Jó éjszakát. Köszönöm a csodálatos napot.

És hogyan megyünk haza?

Természetesen repülővel. Úgy, ahogy jöttünk.

- Holnap megyünk haza? - Nem, csak szombaton.

Holnap kedd van, akkor úszni megyünk.

- Megyünk? - Bizony. Ez jót fog tenni neked.

Emlékszel amikor a szürkületben úszni mentünk?

A víz alatt levetted a fürdőruhámat.

- Igen. Holnap hétfő van? - Nem. Kedd.

- Nem látta a férjemet? - Én nem.

Istenem, hol lehet?

Gyere, drágám. Menjünk haza.

Csak nyugodtan.

Ez teljesen bolond! Bolond!

Menjen a pokolba!

- Tudod, hogy féltem? - Nem volt semmi komoly.

Martin. Gyere a felszínre és ússz!

Segítség!

- Túléltük? - Szóval úgy tűnik.

A szív és a vérnyomás rendben van.

A legjobb formában vagyok.

- Jól telt az ünnep? - A nyaralás? Nagyon jól éreztük magunkat.

Lesültél. A víz valószínűleg meleg volt.

Oh, a víz? Teljesen csodálatos volt.

Segítek öltözni.

- Tehát a depressziónak vége. - Abszolút.

Sajnos a memóriazavarok súlyosbodtak mostanában.

- Gyakran sír. - Mindenki sír.

Igaz, mindenki sír, de talán nem annyira, mint mi.

- A dolgok most javulnak. - Minden simán megy.

Várj, én még nem is szedtem magamnak.

Egészségünkre!

Ennek csak liszt íze van.

- Hogy? - Ez az étel ízetlen.

Az íze ugyanaz, mint korábban.

Ne sózd túl, Martin.

Hallod? Állj már le. Az tönkre teszed az ételt.

Hagyd már abba!

Ez a kaja tönkrement. Már csak sóízű.

Ez egészségtelen így.

Ezért van néha gyomorgörcsöd.

Próbáld meg élvezni az ételeket úgy mint korábban.

Ez a kedvenc ételed.

Hetente többször elkészítem neked, de csak panaszkodsz.

- Egészségünkre! - Nem kell a köszöntő!

Te már meg is etted. Én még el sem tudtam kezdeni...

Nem együtt szokás enni?

Bárcsak itthon is olyan bűbájos lennél, mint az orvosnál.

Mindig udvarias voltál. Meg tudod tenni, ha akarod.

Azt hiszem, nem kérek túl sokat. Ugye megpróbálsz egy kicsit?

Kedves vagy mindenkivel, csak velem nem.

Mi a helyzet?

Mondd el, mit akarsz?

Mit akarsz mondani?

Megpróbálok talpra állni.

Tamino a nagy szerelmet keresi de nem tudom, hol kezdjem.

A jelenet embereket ábrázol akik válaszút elé kerültek.

- Mi volt a neve? - Tamino.

Te mindig szeretted hogy a jelenetet naív módon játsszák -

- és hogy végig van az operában feszültség addig -

- amíg Tamino és Pamina kitalálja a kísérletet.

- Figyelsz te rám? - Mi volt az a tábla?

Figyelmeztet hogy itt szarvas futhat át az úton.

Honnan tudjam hogy melyik irányból fut?

Azt még az a tudomány sem tudja.

Ez csak azt jelenti, itt nagy figyelemmel kell vezetni.

Mit énekel?

"Hadd vezesselek. Szerelmem vezet. ”

- Az mit jelent? - Hogy vele marad.

- Miért? - Tamino találkozott Paminával ...

- ... megfelelt a próbán. - Milyen próbán?

Az első próba az, hogy Tamino nem beszélhet Paminával.

Pamina azt gondolja, hogy Tamino már nem szereti.

Most boldog mikor ennek megfelel.

Gyere, ülj le.

Ülj le.

- Mit énekel? - Most nem tudom elmondani.

- Mit énekel? - Hallgasd a zenét!

Mit énekel?

- Mit énekel? - Menjünk. Állj fel. Állj fel!

Kimegyük.

Vigyázz, ne lépj senki lábára. Elnézést.

Nem lehet már sehova menni veled, Martin...

Csak két órát kellett volna csendben kibírnod.

Több százszor láttad már az operát. Felidéztem neked a cselekményt a kocsiban.

Imádod ezt a zenét. Miért tettél tönkre mindent?

Nem tudnánk néha együtt menni valahova, mint a normális emberek?

Induljunk.

Hé.

Nemsokára visszahívlak.

Emlékszel, milyen szépen beszéltél a barátság fontosságáról?

Martin nem érti miért nem jössz el hozzá többet.

Ez jó. Elmondom miért.

Képtelen vagyok így látni Martint...

Az embert, akit csodáltam, szerettem és istenítettem...

Nem tudom, hogyan viselkedhetnék -

- és mit mondanék neki.

Rettenetesen nehéz.

Gondolod, Martinnak nem nehéz ?

Nagyon sajnálom, Barbara.

- Hahó! - Mi van?

- Nem is kívántál jó reggelt. - Jó reggelt kívánok.

- Hogy vagy? - Nem tudom.

- Jól vagy? - Igen.

- Nem mondod? - Hanyadika van ma?

Számít ez? Nincsenek programjaink.

Az operát be kell fejezni.

Hol van Biederman?

Ne számíts rá, hogy egyszercsak megjelenik itt...

- Más dolga van. Óóó...óó

És most? Hová mész?

Nem mehetsz sehova.

Ne menj. Mindig valami bajt csinálsz...

Veszélyes bóklászni a sötétben.

Ne parancsolgass nekem!

Martin.

Hozzád beszélek, Martin.

Ezt elfelejtettem mondani.

Biedermanről kérdeztél.

Tegnap felhívott.

Mondta, hogy az operát mégsem adják elő.

Ezt Biederman mondta?

Igen, ő.

Igen keresetlen szavakkal.

Mi van, Martin?

Mit csináltál?

Hogy te ne legyél egyedül. Állandóan ezen vagyok.

Menj be a kádba.

Ezért hagytam ott a munkámat.

Mert így itt lehetek melletted éjjel-nappal. Érted?

Nézd meg, hogy mosdatlak ki a mocsokból.

Meglepő hogy még mindig csinálom -

- mert te gyámolotalan vagy, nem maradhatsz egyedül.

Tőlem függsz. Érted?

Hallgatsz, Martin?

Megígértük hogy nem hazudunk egymásnak.

Amikor azt mondtam, hogy Biederman felhívott és hogy az operádat törölték -

- Hazudtam.

Hazudtam, mert haragudtam rád. Érted?

Éreztem, hogy nem gondoltad komolyan.

Mindig éreztem.

♪ Sok boldogságot. Gratulálok a kis Martinnak ♪

♪Finom torta. Ez a legcsodálatosabb ünnep ♪

♪ Gratulálok, kis Martin ♪

Hová mész most?

Ma van a születésnapod.

Gratulálok. Boldog születésnapot. Tessék.

Nézd.

Hát nem egy gyönyörű piros pulcsi? Jó puha.

Jönnek a gyerekek délután a szülinapodra.

Elisabeth, Erik, és a felesége, Sarah -

- Karin, Christian és Philip -

- és a kis Anne, akit annyira imádsz.

Természetesen én is jövök a bulira.

Gondolom, emlékszel rám. Ki vagyok én?

Barbara Hartman.

Abszolút, Barbara Hartman.

Barbarának hívsz.

Énekeljük el a dalt Martinnak.

Kik ezek az emberek?

Még egyszer.

Várj egy percet! Várd már meg, hogy mások is megkapják a tortát.

- Ő ma azt tehet, amit akar. - Majdnem.

Még rajta van a gyertya, Martin. Vedd már le, Erik.

- Egészségedre. - Egészségedre!

Hova indulsz? Hová mész?

Ha mosdóba mész, veled jövök.

- Egyedül megyek. - Rendben. Menj ki azon az ajtón.

Menj ki azon az ajtón. A WC a jobb oldalon található.

Az ajtón van egy ki féfi figura.

Szerencsére csak a nyaka tört le. A szerelő azt mondta -

- hogy a hegedű egyébként nem sérült, és ugyanolyan jó a hangzása, mint korábban.

Ez megbocsáthatatlan. Akár az ujjaimat is eltörhette volna.

Úgy tűnik, nem volt tisztában a helyzet komolyságával, csak utána jött rá, mit is tett..

Martin, mit csinálsz? Megőrültél?

Állj már le!

Menjünk!

Nem veszed észre hogy disznóként viselkedsz?

- Engedj már el! - Te kis köcsög...

Vedd le rólam a kezed, te buta liba!

Kérlek, Martin. Menjünk már.

Te hülye banya!

Takarodj innen!

Nem veszed észre, hogy nem nem pisilhetsz itt, amikor itt emberek esznek?

Csak segíteni próbáltunk. Hibáztál. Lazíts már...

Vedd lazán. Én csak segíteni próbálok.

Gyerünk, Martin. Menj és edd meg a születésnapi tortádat.

Hívjd fel az orvost. Van telefonszámod?

Hallo, Martin. Martin!

Fogják meg erősen... Be kell adnom a nyugtató injekciót!

Papa

Nos, most megint nyugodt vagy.

Annyira dühös voltál, hogy nyugtató injekciót kellett beadnia.

Folytassuk az ünneplést!

Aztán hazamegyünk pihenni.

Barbara, Martint figyelni kell.

- Még nem szabad kórházba kerülnie. - De ki kéne vizsgálni megfelelően.

- Nem szabad kórházba kerülnie. - A szakértőknek kell dönteni.

Én nem vállalhatok többé felelősséget érte.

Megbeszélem Dr Gerlich neurológussal, hogy fogadja...

Elárultál...

Csinálnunk kell egy CT-t

- hogy megtudjuk az agy állapotát.

- Aztán hazajöhet? - Aligha. Túl sok ellátást igényel.

Átkerül megfigyelésre az osztályra.

Később hívhat, vagy holnap bejöhet hozzá.

- Miért sírsz? - Nem bírom ezt...

Szörnyűnek tartom hogy mások fognak vigyázni rád.

Nem hiszem.

Bocsáss meg.

Viszlát.

Anya kedves ...

Anya kedves, nem akarok tovább élni.

Köszönöm, hogy ide csaltál.

Eszembe jutott ez a hely. Apámtól ismerem.

Gyakran jött ide egyedül "a lélek és a test megtisztítására".

Nem tudom elhinni, hogy megszegtük a szent ígéretet.

Hazudtam Martinnak, pedig nem akartam. Megint olyan elutasító.

A nővér ad majd altatót neked, hogy rendesen pihenhess.

Három évig alig aludtál. Vissza kell szerezned az erődet.

Szégyellem, hogy a szerelmem nem volt elég erős.

- Próbáltam, de nem sikerült. - Ne gondolj rá.

Szerintem apa rájött hogy nem bírod ki.

Ezért volt olyan elszánt.

Hiszek benne, hogy ez az ő elhatározása -

- volt. Ez a módja, hogy vigyázzon rád.

Nem akarom feladni. Még nem adhatom fel.

Nem is kell...

Nézze csak meg, ki jön ott.

Nézze.

- Hogy vagy? - Jól.

Jó itt lenni.

Tetszik az inged.

- A piros pulóvertől. - Pontosan.

Jó, hogy fölvetted, mert ma hideg van.

A fürdőben pihentem. Ezért nem jöttem két hétig.

Nagy szükségem volt rá. Erőt kellett gyűjtenem.

Barbara ... Kedvesem.

Kedves Martin. Szeretett férjem.

Tudod, milyen szomorú voltam nélküled.

Fischer úr agyán jól látszanak a súlyos keringési rendellenességek nyomai -

- egy egészséges agyhoz képest.

Súlyos atrófiák vannak a kéregben -

valamint a homloklebenyben és a temporális lebeny belső részeiben.

Nem hiszem, hogy az állapota javulni fog.

azt hiszem legjobb felkészülni a legrosszabbra.

- Vigyázhatok rá otthon? - Nem élné túl.

Hazaviheti látogatóba, de ne éljen ott.

Az ő gondozása túl nehéz lenne otthon.

Gondolja úgy, hogy Fischer úr már nem a férje.

Ő nem az az ember akivel házasságot kötött.

Megérkeztünk.

Itt éltél. Szeretett zongorádon itt komponáltál.

Nézd. Itt vannak még a műveid.

Felismered? Ez a te kézírásod.

Nem tudhatom...

Emlékszel a C-moll koncertre?

És mi van a nagy szimfóniával? Akkor találkoztunk. Emlékszel?

Akkor szerettem beléd.

És ez szörnyű családi háborút eredményezett, de mi bátrak voltunk.

Nem féltünk semmitől. Mindent túléltünk.

Játssz, Martin.

Próbálj játszani.

Próbáld meg. Tudom, hogy emlékszel, hogy megy.

Úgy tűnik, elfelejtetted a jegygyűrűt.

Vagy talán gondozók felejtették el az ujjadra húzni...

Emlékszel rám?

- Barbara Hartman. - Pontosan. Ki vagyok én?

Ki vagyok én?

Te Barbara vagy.

Pontosan. Barbara vagyok, a feleséged. A feleséged vagyok, Martin.

Az opera próbái a terveknek megfelelően haladnak.

Biederman boldog. Hisz benne, hogy minden elkészül időben.

Nyugodj meg. Maradj még békében.

Behűtöttem a kedvenc desszertedet, epret fagylalttal.

Hozom neked.

Martin, hol vagy?

Gyere, kóstold meg a desszertet.

Még nem megyünk. Gyere vissza.

Nem ülhetsz itt kint. Gyere már.

Ígérem hogy időben indulunk.

Gyere...

Vissza akarsz menni a kórházba?

Akarod, hogy most azonnal visszavigyelek a kórházba?

Hát jó.

Csak összeszedem a holmit, és bezárom az ajtót. Várj meg itt.

- Soká tartott. - Tudom.

Ő boldog lesz, hogy meglátogatod, bár az is lehet, hogy meg sem ismer.

Barbara, biztosan felhívtak már.

A helyettesed kilép a zenekarból -

- és újra te lehetnél a koncertmester.

- Már nem szeretnék visszajönni. - Biztos vagy ebben?

Amikor Martin abbahagyta a zeneszerzést, én sem akartam tovább játszani.

- Legalábbis a zenekarban nem. - Értem.

- Viszlát. - Viszlát.

Tedd csak oda, és én majd a helyükre teszem őket.

- Ki tudna engedni? - Én nem.

- Ki tudna engedni, kérem? - Nem, nem tudom.

Hé, Martin.

Ne félj már tőlem. Nem követelek tőled semmit.

Összecsomagoltam minden gyönyörű közös emlékünket, és felvittem őket -

- a padlásra a műhely felett.

Tökéletes harmónia van, még szomorú emlékekben is.

Minden fájdalom, félreértés és hiba.

Most szabad vagy.

Nem kell többé megfelelned nekem, drágám.

Ez egy tényleges csókparti.

Minden biztonságos, drágám.

Minden. Minden.

Menjen, üljön le.

Ha a szimfonikus zenekar koncertmesteri helye szabad még -

- örömmel elfogadom.

Nem tud igazán lábra állni. Csak fekszik.

Naponta legfeljebb egy órát tud állni.

Hé, Martin. Én vagyok, Barbara.

Nem tudnál egy kicsit ébren maradni?

Hoztam virágot és csokoládét neked.

Végre bemutatták az operádat.

Nagy siker volt. A közönség örült.

Biederman és zenészek is boldogok voltak.

Tudod, hogy ma van a mi napunk?

Emlékszel, amikor összeházasodtunk?

Annyira idegesek voltunk, hogy félreértettük a pap szavait.

"- Fogjátok meg egymás kezét."

Mi pedig megszorítottuk egymás kezét. A pap teljesen elcsodálkozott.

Már hét unoka van, és megint jön egy újabb.

Elisabeth babát vár.

Most elmész.

Majd egyszer én is elmegyek, ha itt az időm... Ilyen az élet...

Te vagy a legnagyobb és a legszebb ezen a világon.

Mindig készen állsz. Mindenre kész vagy.

Kivéve az élet folytatását.

Ismét eltelik egy nap - fogy az idő...

A jó Isten kegyelméből érkezik egy pihentető éjszaka...

Csak te tartod ugyanazt, a felajánlott kegyelmet

Ismered a színpadunkat, Istenem, éjszakák, napok változnak

Észre vesszük, Uram, ahogy repül a nap

Felkelek köszönetet mondani, amikor virrad a reggel

Ámen.