Original subtitles

WWW.MY-SUBS.CO

1 - Egyél még egy kicsit! - Elég!

- Csak egy kortyot! - Hogyhogy egy kortyot?

Hagyjátok békén!

Megitta az egész üveggel, a húgának is töltött.

Nem is igaz! Nem én töltöttem,

hanem te. Hazudós!

De, te töltöttél...

Te is láttad!

Segítsetek!

- Segíthetek? - Nem, tanár úr, majd a hölgyek.

Papa!

- Minden nagyon finom volt, asszonyom! - Nagyon örülök, ha ízlett.

Olyan jól főz a felesége, hogy nem tudtam visszafogni magam.

Hallottad, milyen szép bókot kaptál a tanár úrtól?

- Milyen? - Csúnya. Görbe a lába.

- A papa sem volt jobb. - Mi bajod van az apáddal?

- Semmi. - Csak lenézően tudsz beszélni velünk.

Pietro nagyon finom ember!

Tényleg el kell mennie? De hát miért?

- Papa! Pietrónak dolga van. - Tudom, hogy dolga van a tanár úrnak,

de annyit csak mondhatok, hogy nem tetszik, hogy elmegy.

Greco úr, én is sajnálom. Szívesen maradnék, nagyon jól éreztem magam.

De tényleg el kell mennem. Ám előtte még szeretnék valami fontosat mondani.

Csendet, mert a tanár úr valami nagyon fontosat akar mondani.

Papa!

Maradj csendben!

Greco úr!

Nem vagyok jó az ilyenekben, de...

gondolom, már tudja...

Szóval...

Szóval...

Szeretném megkérni a lánya kezét.

Tanár úr, ha egy ilyen fontos ember kéri meg az én Elenám kezét,

nagy megtiszteltetés számomra.

Önnek fontos munkája van, egy kitűnő család tagja...

Mit mondhatnék?

A lányomnak boldog a tekintete, látszik, hogy szereti magát,

és nekem ennyi elég.

Ünnepeljünk!

Ünneplés előtt tisztáznunk kell valamit.

Nem értünk egyet azzal, hogy ne legyen templomi esküvő,

mert egy házasságkötés pap nélkül nem házasság.

Értem.

Minden tiszteletem azoké, akik őszintén hisznek istenben.

Én nem vagyok hívő.

Megvan a magam hite, de nem hiszek egy istenben sem.

De, asszonyom, kérem, legyen bizalommal!

Ha valaki nem hívő, az nem jelenti, hogy semmiben sem hisz.

Megingathatatlanul hiszek a lányuk iránt érzett szerelmemben,

és úgy vélem, ez a szerelem teszi majd szilárddá a házasságunkat.

Nem az oltár, nem a pap vagy a városháza tisztségviselője.

De ha csak a szerelem számít, miért olyan nehéz megtenni?

Egybekelnek a templomban, aztán szerethetik egymást. Csak formaság.

Nem, Greco úr, ez nem formaság, hanem elvi kérdés.

Nem vagyok hívő, de ha templomban esküszöm,

és áldozok, megbízhatatlan emberré válok.

Akinek nincsenek elvei.

És Elena, ahogy a lányukat ismerem...

ezt Elena sem szeretné.

És ön, asszonyom,

nem hiszem, hogy szívesen adná a lányát egy megbízhatatlan emberhez.

Elena kiskora óta rendkívüli kislány.

Olyanokat csinált, amikre egy lány sem volt képes ezen a környéken.

Ez a lány soha nem hagyott cserben.

Az én büszkeségem! Az egész család büszkesége.

Mindenért, amit tett, megérdemli a boldogságot.

Ha valaki fájdalmat okoz neki,

annak ezerszer akkora fájdalmat fogok okozni. Világos?

Tudom, Elena mennyire értékes.

És hálás vagyok érte, hogy ilyennek nevelték.

A nagymamámé volt, anyukám anyukájáé.

És otthon mindenki boldog, hogy te fogod hordani.

Csókot!

- Gratulálok! - Köszönöm, Greco asszony!

Végre! Isten hozta a családban!

Végre, Immacolata asszony! Végre! Köszönöm!

- Peppino! - Gratulálok!

Ezt már kiházasítottuk, már csak a másik hármat kell.

Fogd be a szád, Vitto!

- Szia, Gianni! Köszönöm! - Gratulálok!

- Egy cigarettát? - Köszönöm, de leszoktam.

BRILIÁNS BARÁTNŐM 3. ÉVAD 2. RÉSZ

18. FEJEZET A LÁZ

Szépen dolgoznak a munkások, de ekkora felfordulást!

Minden tiszta mocsok!

Sziasztok!

Még néhány nap, aztán végeztek is.

Mert nem a te bajod. Én takarítok.

Majd később segítünk Elisával.

Csak tudnám, minek neked jogosítvány, ha nincs is autód!

Szereted szórni a pénzt.

Akkor a telefon és a televízió is kidobott pénz?

Autót akarsz venni. Ismerlek.

Mondd meg az igazat! Mennyit tettél félre?

- Nem tartozik rád! - Nem tartozik rám?

Elena!

Mit csinálsz? Most fejeztem be! Most mostam fel a szobát!

Aztán azt mondod, üvöltök.

Enzo! Szia, Pasquale! Mi történt?

- Le tudsz jönni? - Most?

- Miért? - Gyere le, majd elmondjuk!

Mindjárt jövök.

- Hová mész ilyenkor? - Sietek vissza.

Hová megy?

Sziasztok!

Szia, Lenu!

Mi történt?

Lila nem érzi jól magát, látni akar.

De miért? Mi történt?

Fél ötkor szokott hazaérni a gyárból.

Ma hatkor értem haza Pasqualéval, és nem volt otthon.

Gennarino még a szomszédasszonynál volt.

Elkészítettem a vacsorát, és egyszer csak megjött.

- Hét óra lehetett. - Nagyon sápadt volt.

Egy kérdésemre se válaszolt, csak annyit mondott:

"Potyognak a körmeim."

Megnéztem a kezét, és mondtam neki: "Nincs semmi."

Akkor elkezdett üvölteni.

Bezárkózott a szobájába, és azt mondta: "Elenával akarok beszélni".

- Veszekedtetek? - Nem.

Megsérült? Valami baj volt a munkahelyén?

Nem úgy tűnt. Nem tudom.

Jó, de felesleges pánikba esni.

Reméljük, hogy Lila megnyugszik, ha meglát.

Menjünk!

Nagyon örülök, hogy megtaláltalak.

Fontos ember lett belőled, biztos sok dolgod van.

Bocs, de hogyhogy együtt vagytok?

Te is San Giovanniba költöztél?

Nem, a párt titkárságán dolgozom.

Gyakran járok gyűlésekre San Giovanniba,

és egy ilyen gyűlésen találkoztunk.

Lila is kommunista?

Lila úgy kommunista, hogy nem akar belépni a pártba.

Bár az "Unitá"-ban csak egyetemisták szólalnak meg,

velük vannak interjúk, ők a fontosak.

Azokat, akik dolgoznak, a gyári munkásokat

miért nem szólaltatják meg?

A párt némán várja, hogy Aldo Moro füttyentsen, és kormányra kerüljön.

Mik vagyunk mi? Aldo Moro pincsijei?

Forradalmat kell kirobbantanunk! Mit gondolsz?

- Így van. - Ez az! Mindig is okos voltál.

Menj csak, Elena! Bent van.

Gyere be!

Tudtam, hogy eljössz. Adj egy puszit!

Minden tudok rólad. Láttalak az újságokban.

Nagyon jó vagy!

Azt is tudom, hogy férjhez mész egy tanárhoz. Ügyes vagy!

Ne haragudj, hogy ilyenkor ide hívattalak, de szükségem van rád.

Úgy hasad szét a fejem, ahogy a tapéta válik le a falról.

Mi történt veled?

Azért zavarlak, Elena, mert meg kell ígérned valamit.

Ha történik velem valami, ha kórházba kerülök,

ha bolondokházába zárnak, vagy nem találnak meg,

el kell vinned Gennarót.

Nálad kell lennie, nálad kell felnőnie.

Enzo jó és rendes, megbízom benne,

de nem tudja megadni a gyereknek, amit te.

Ha nem magyarázod el, nem értem.

Előbb ígérd meg!

- Jól van. - Nem azt kell mondanod, hogy jól van.

Azt kell mondanod, hogy elviszed a kisfiút.

Ha pénzre van szükséged, keresd meg Ninót,

mondd meg, hogy segítsen!

De ígérd meg:

"a kisfiút én nevelem fel".

Én nevelem fel a kisfiút, megígérem.

- Jól van. - Most már elmondod, mi történt?

Rögtön megértettem, hogy Lilának mesélnie kell,

és hogy a mesélés megnyugtatja.

Elmondta, hogy a munkába járás szörnyű és megalázó erőfeszítés,

mégis muszáj csinálnia.

Ha odadobtad, keverd össze egy kis fehér hússal is!

Ne csak vörös hússal! Könnyebben gyúrható, ha darálni kell.

Bruno, Nino barátja, akivel Ischiában ismerkedtünk meg,

és aki felvette Lilát, már nem az a fiú volt, mint régen.

Az apja meghalt, a szalámigyár összes gondja hirtelen a nyakába szakadt,

ő pedig összeroppant.

Tudok egy viccet: egy férfi tévedésből

a női vécébe megy be, mert nagyon kell pisilnie.

Egyszer csak belép egy hölgy, meglátja, és sikítozni kezd.

Mire ő: "Mi a tökömért sikítozik, hölgyem?"

Erre a nő: "Nem látja, hogy ez a női mosdó?"

Mire a férfi megfordul, megmutatja a farkát, és azt mondja:

Miért? Ez nem csak nőknek van?

Mi van, kislány? Te nem nevetsz rajta?

Tudom, mi kell ahhoz, hogy felvidítsalak.

- Hogy merészeled, te seggfej! - Ez fáj!

Rohadék!

Hagyd békén! Nem látod, hogy csak jár a szája, de teljesen ártalmatlan?

Akkor ne pimaszkodjon velem! Majd én megmutatom neki!

Nézd, mit művelt velem ez a ribanc!

Ha még egyszer egy ujjal hozzám érnek, hatalmas balhé lesz belőle!

Megértetted?

Bruno, milyen szar hely ez?

Lila, nem balhézhatsz állandóan.

Az embereknek kell egy kis lazulás, különben kibírhatatlan ez az egész.

Azt hittem, szeretsz nevetni.

Szeretek, ha az én döntésem.

Persze, semmit sem változtál. Menj dolgozni! Eredj!

Menj már!

Azóta senkivel sem találkozott a lakótelepről, az anyjával sem.

Azt mondta: "Töröltem a múltat, és a múlt is törölt engem."

Mígnem egyik este..

Lila! Nézd, kit hoztam!

Te mit csinálsz itt?

Szia, Lila!

- Hogy vagy? - Megvagyok. Látod.

- Neked is csináljak helyet? - Nem, csak beköszöntem.

Visszamegyek a gyűlésre.

Az úton futottunk össze. Ő lett a párt titkára.

Ki gondolta volna?

Eszel egy tányér tésztát?

- Neked is jut. - Gyere már!

- Köszönöm. - Ülj le!

- Szóval, mit is csinálsz a pártban? - A lakótelep titkára vagyok.

- De nemsokára kirúgnak. - Miért?

Panaszkodnak, hogy túl sok zavart keltek,

nem maradok nyugton.

Tudjátok, ki lett a szélsőjobb feje a lakótelepen?

Gino.

- A patikus fia? - Michele Solara csicskája.

Mit csináljak, ha a fasiszták hőbörögnek a telepen?

Demokratikus éberség? Mi a tököm az a demokratikus éberség?

Pasquale a mama barátja.

Ne törődj vele, ha csúnyákat mond! Jó ember.

Lila, csak azért jöttem el ma este, hogy elmondjam,

ha az embereknek annyi erejük lenne, mint neked,

pillanatok alatt más lenne a világ.

Senkinek sem mondhatod el a telepen, hogy itt voltál.

- Bajba kevered magad. - Nem félek, Lila.

Rólad veszek példát.

A telepen senki nem rúgott annyit Solaráékba és Carracciékba, mint te.

Már nem tudok semmit, még a családomról sem.

Jobb is, Lila.

Apád cipőket javít a saját kontójára,

anyukádat nem is látni, mindig be van zárkózva a lakásba.

És Rino... Emlékszel, milyen jól ment Rinucciónak?

Stefano le sem tudja vakarni magáról, folyton pénzt kunyerál tőle.

Ha el akarsz jönni, nem is kell szólnod előtte,

teszek még egy tányért, leülsz és eszel.

Köszönöm.

- Te nem eszel? - Nem vagyok éhes.

Vegyél, ha kérsz még, van bőven.

Enzo nemcsak a gyárban küzdött,

hanem késő estig, végkimerülésig elektronikát tanult.

Nem fekszel le?

Nem. Tanulnom kell.

Tanuljunk együtt?

Lila segített neki, mert sajnálta magára hagyni.

Mellette kicsit könnyebbnek érezte a mellkasára nehezedő súlyt.

Gyakorlati példák kellenek, különben csak üres szövegelés.

Nézd!

Nulla...

Egy...

Nulla...

Egy.

Nulla-egy sémával ábrázold az ajtó nyitását!

- Meg tudod csinálni? - Persze.

Ha sikerül, megértetted.

De a bonyolultabb dolgokkal is meg tudjuk ezt csinálni?

Igen, persze.

Minden rendben a szalámigyárban?

Miért nem te meséled el, mi a helyzet a te gyáradban?

Mit mondhatnék, Lila? Mindig ugyanaz van.

Nálam is.

Ha azt mondod, mindenre alkalmazható, a gyárat is tudjuk ábrázolni.

- De a bináris rendszerrel? - Igen.

Az algoritmus a műveletek sorozata.

Sok minden, amit csinálunk, leírható algoritmusokkal.

Tudom.

És ha blokkdiagramokat készítünk, átalakíthatjuk geometriai formákká.

Pontosan.

Amikor azt mondjuk, mindenre alkalmazható,

mindenen ki is kell próbálnunk.

Segíts!

Mutasd!

Kezdjük a te gyáraddal!

Amit én csinálok, nem ér semmit.

Inkább csináld csak te, nagyon fáradt vagyok ma este.

Jó éjszakát!

- Te meg mit csinálsz itt? - Ellenőrizni jöttem.

- Miért? Zavar? - Azt csinálsz, amit akarsz.

- Hogy van Pinuccia? - Honnan tudjam?

Szerintem hülyeséget csinál. Soha nem volt boldog a bátyáddal.

Szerelmes lett belém azon a nyáron, amikor te is beleszerettél Ninóba.

Akkor értettem meg, hogy a terhes nők mennyire szeretnek szerelmeskedni.

Tessék? Pinuccia?

Tényleg azt hitted, hogy kókuszért mentünk?

Tudod, mindig is undorodtam ettől az egész gyártól.

Komolyan.

Gyerekkorom óta.

De itt, a szárítóban jól éreztem magam.

Talán mert itt zajlik egy egész folyamat,

itt válik tökéletessé a termék, hogy utána eladhassák a piacon.

Vagy a szalámi illata...

Ez az illat, ami felidézi azt a sokféle illatot,

amikor egy férfi és egy nő ölelkezik, és megérinti egymást.

Mi a bajod?

Ne! Mit csinálsz? Ne! Hagyj békén!

Csak vedd elő a kis micsodádat, és azonnal letépem!

Lehetnél egy kicsit hálás, nem?

És ez mit jelent? Zálogot kell fizetnem?

Különben kirúgsz? Igen?

Lila!

Minden rendben, Lila?

Most még megúsztad.

De esküszöm, nem érdekel, kirúgsz-e, vagy sem,

nagyon meg fogod bánni azt a pillanatot, amikor hozzám értél.

Nem, Lila, nem csináltam veled semmit.

Lila, nem csináltam veled semmit! Megértetted?

Érted? Nem csináltam semmit!

És kedves elvtársak, megvan rá az okunk, hogy itt vagyunk.

Lilának mindig imponált Pasquale szenvedélyes politizálása.

Egy este magával vitte a diákok és munkások gyűlésére.

Elhagyta a párt, pedig nagyon jó elvtárs volt.

Harcolt a négynapos ütközetben a Ponte della Sanitánál,

a leghatározottabban állt ki az elveiért a telepen.

Anyámnak senki sem segített. Teljesen magára maradt.

A párt már nem létezett. A párt! A szépséges párt!

A hagyományos baloldali pártok már nem tudnak megfelelni

a tömegek forradalmi igényeinek.

Szinte rögtön megismerte a lányt.

Nadia volt, Galiani tanárnő lánya,

Nino barátnője, aki szerelmes leveleket küldött neki Ischiára.

Szeretném megköszönni Nadiának és mindenkinek,

de ma este elhoztam egy nagyon kedves barátomat a lakótelepről:

Lila Cerullót.

Egy elvtársnő a munkásosztályból, aki az élelmiszeriparban dolgozik,

és aki anya...

Az én anyukám!

Rengeteg áldozatot hoz.

Bár nagyon fáradt, meggyőztem, hogy jöjjön el ma este,

mert nagyon sokat tanulhatunk egy olyan embertől, mint ő.

Lila, kérlek, mondj valamit!

Lila jobban tette volna, ha csendben marad, de ezt mondta:

Lenu, nem bírtam fékezni magam,

mi a francot tud az a kirittyentett, kifestett ribanc a fáradtságról?

Úgy beszéltem, hogy bele se gondoltam, hogy egy szóval több ma,

holnap egy gonddal többet jelent, holnapután meg még eggyel.

Én nem vagyok olyan, mint ti.

Mindenki a munkásokról beszél, de én semmit sem tudok a munkásosztályról.

De ismerem a munkásokat, a gyár munkásait, ahol dolgozom.

Nincs mit tanulni tőlük, kivéve a nyomorúságot.

El tudjátok képzelni, milyen naponta nyolc órát

derékig vízben tölteni, és mortadellát főzni?

El tudjátok képzelni, milyen, amikor kisebesednek az ujjaitok

az állati csontok lecsupaszításától?

El tudjátok képzelni, milyen, amikor ki-be járkáltok a hidegbe,

a mínusz 20 fokba, amiért 10 lírával kaptok többet?

10 líra. Kárpótlás a hidegért.

Ha el tudjátok képzelni,

mit tanulhatnátok az ilyen életre kényszerített emberektől?

A nőknek el kell viselni, ha a főnök, a kollégák fogdossák a seggüket.

Ha a tulajdonosnak ahhoz van kedve, követni kell az irodájába.

Ahogy az apja idejében is volt, sőt talán a nagyapja idejében is.

A férfiakat és a nőket kilépéskor átkutatják,

mert van az, amit úgy hívnak, megérzés.

A megérzés az őrök vagy a főnök kémének belátására van bízva,

aki ha akar, megállít, és átkutat,

mert azt hiszi, hogy szalámit vagy mortadellát akarsz kivinni.

De a megérzés nemcsak lopás gyanúja esetén van,

hanem főleg a csinos lányokról szól, akiket a főnök vagy őr

meg akar fogdosni.

Ez a helyzet a gyárban, ahol dolgozom.

Szakszervezet nincs, a munkások zsarolás alatt álló szerencsétlenek,

az "én fizetlek, én birtokollak" elv alapján a főnöknek kiszolgáltatva.

Enyém az életed, a családod, mindened.

Azaz vagy azt teszed, amit mondok, vagy pokollá teszem az életedet.

Mit akartok tanulni tőlünk?

Nagyon jó voltál! Nagyon jól beszélsz!

Még sokat kell tanulnunk, tudom,

megértettük a beszédedből.

- Visszajössz még? - Mikor lenne rá időm?

Van egy fiam, naponta 8 órát dolgozom, a túlórákról nem is beszélve.

Az olyanok, mint én, este már csak aludni akarnak.

Tényleg ilyen körülmények közt dolgozol?

Miért, te hogy dolgozol? És a többiek hogy dolgoznak?

Kapjátok be! Ti is és a munkásosztály is!

Miért nem mondtál soha semmit?

Ki fogdosott meg a gyárban?

Senki.

Velem nem merik megtenni.

Néhány nappal később Lila szóról szóra viszontlátta, amit mondott,

egy szórólapon, amit a diákok osztogattak a szalámigyár bejáratánál.

Szia, Lila! Nem ismersz meg? Dario vagyok a szakszervezettől.

- Szia! - Jó munkát!

És még van képed köszönés nélkül elmenni mellettem? Állj meg!

Mit akarsz?

Ha amiket itt leírtak, te mondtad ennek a négy idiótának,

nagy bajban vagy, ugye, tudod?

- Nem tudom, miről beszélsz. - Akkor olvasd el!

Mindig szeretetre és egyezségre törekszünk,

csak te mondhattál ilyeneket.

Hogyan? Akkor tartok motozást, ha úgy tartja kedvem?

Fogdosom a nőket? Én? A családapa?

Bruno úr drágán megfizetteti veled, ha elolvassa ezt az ocsmányságot!

Az élő istenre mondom, a saját kezemmel töröm be a képét.

Hol van Cerullo? Itt van!

- Cerullo! Te voltál? - Nem.

Mondd meg az igazat! Így is túl sok itt a bajkeverő.

- Beálltál közéjük? - Mondtam, hogy nem.

Akkor ki volt ez?

Kinek volt pofája leírni ezt a baromságot?

Egy irodai dolgozó lehetett.

Az irodai dolgozók nem csinálnak ilyet.

Ha a madarak énekelnek, ne őket hibáztasd!

Szünet!

Azt mondtam, szünet! Jó étvágyat!

Nem, te nem! Te itt maradsz!

Mozgás! Szünet van! Gyerünk!

Lila, munkát adtam neked.

Befogtam a számat, amikor beléptél a szakszervezetbe.

Apám már kirúgott volna.

Elkövettem egy hibát a szárítóban,

de bocsánatot kértem, nem mondhatod, hogy zaklatlak.

Erre mit csinálsz? Rossz fényben tünteted fel a gyáramat,

és feketén-fehéren leírod, hogy zaklatom a munkásnőket.

Miért zaklatnám őket? Bárcsak!

Esküszöm, hogy kezdem megbánni a sok jót, amit tettem veled.

A sok jót?! Kidolgozom a belemet, és pár lírát adsz érte.

Sokkal több jót teszek én veled, mint te velem.

Látod? Ugyanúgy beszélsz, mint az a négy hülye ott kint.

Valld be egyszer s mindenkorra, hogy te írtad ezeket!

Bízz bennem, Bruno! Kisgyerekem van.

Ezt tényleg nem én írtam.

De azt tudod, most mire kényszerítesz?

- Nem, és nem is akarom tudni. - De én akkor is elmondom.

Ha ezek a barátaid, szólj nekik, hogy ha legközelebb idejönnek,

úgy megveretem őket, hogy elmenni sem lesz erejük.

És dobjátok ki ezt a kurva karácsonyfát!

Itt még mindig karácsony van. Vége a karácsonynak!

Dühös volt. Főleg Nadiára.

Pasqualét kedvelte,

ő a mi világunkhoz tartozott, mindenért személyesen felelt.

De Nadia nem.

Nem tudom, mikor jön haza Nadia, de jöjjön, foglaljon helyet!

Lilát keverte bajba, míg ő semmit sem kockáztatott.

Addig játszhat az unokámmal.

De szép!

Nekünk nincs.

Menj, játssz a kisfiúval!

Foglaljon helyet!

Alig lépett be a lakásba, ismét eltöltötte az a rossz érzés,

mint amikor engem kísért el a házibuliba.

Fáradtnak érezte magát,

olyan fáradtnak, mintha mérgezett lenne a levegő a lakásban.

Ez az enyém!

Gennaro! Hazamegyünk!

Nem, hagyja csak, gyerekek!

A tanárnő kedves volt,

érdeklődő és megértő.

De Lila hamar meggyőződött róla,

hogy ez a nagy udvariasság és megértés merő hamisság.

Felbosszantod a mamát, vagy jó fiú vagy?

Nem jó, viszont ügyes.

Minden betűt el tud olvasni és le tud írni, kisbetűt és nagybetűt is.

Próbálok nem dialektusban beszélni vele, sokat bíztatom.

Megtanítani Gennarinót olaszul beszélni, írni és olvasni,

és tanítani, semmire sem volt jó.

Galiani és Nadia, és minden hozzájuk hasonló mindig feljebb fognak állni.

Menj vissza játszani!

Ő pedig mindig alattuk.

Ha Galiani unokája parancsolt volna, Gennaro szót fogadott volna,

és miközben ezekre a szörnyű dolgokra gondolt, majd megszakadt a szíve.

Szia! Vendégeink vannak.

Szia, mama!

Adsz egy puszit a mamának?

Lila! De jó, hogy itt vagy! Beszélnünk kell.

Én is ezért jöttem, de nem érek rá sokáig.

Jól van, gyere!

- Fiúk! Jöttök a szobába? - Igen.

Szia, Lila!

Hatalmas botrány lett abból, amit írtál,

a főnököm verőemberekkel fenyegetőzött.

- Juj, de ijesztő! - Mi a gond?

Ne gyere oda még egyszer, mert ronda vége lesz!

Dehogynem megyek oda.

Várj, Dario!

Figyelj ide! Nagyon fontos volt, amit elmondtál,

és úgy döntöttünk, kötelességünk nyilvánosságra hozni.

Legyél nyugodt, megvédünk téged is és a társaidat is.

- Mi a munkád? - Hogy érted?

- Mi a munkád, amiből élsz? - Orvos vagyok.

- Mint az apád? - Igen.

Kockáztatod az állásodat?

Bármelyik pillanatban utcára kerülhetsz a gyerekeddel?

De ez nem verseny, hogy ki kockáztat többet, és ki kevesebbet.

Kétszer is letartóztatták.

Itt nincs, aki többet, vagy kevesebbet kockázat.

Miről van szó?

Mindenki az első sorban áll, és vállalja a felelősséget.

És ha elveszítem az állásomat, adsz enni?

- Igen! - Ne nézz így ránk, ez így van!

- Ha akarod, igen. - Igen.

Nem lehet ilyen körülmények közt dolgozni, harcolni kell a változásért!

Ne legyél a saját magad ellensége!

Így van, Lila.

Lila!

Nyújtsd ki a lábad! Lélegezz!

- Vedd le a kabátját! - Legyezd!

Jól vagyok.

Idehoznád a táskámat?

- Jól alszol? - Az attól függ.

- Mitől? - A gondolataimtól.

- Mennem kell. - Ne! Várj!

- Isa, elvennéd? - Persze.

Köszönöm.

Éreztél már fájdalmat a mellkasodban?

Mint egy súly, de könnyű.

- Ájultál már el? - Nem.

- Rendszeresen megjön? - Micsoda?

A menstruációd.

Nem.

Mikor menstruáltál utoljára?

- Mit tudom én. - Nem követed?

- Miért kéne követnem? - Mert nem árt.

Használsz fogamzásgátlót?

Spirált, óvszert, tablettát? Nem tudom...

Milyen tablettát?

Van egy új gyógyszer, hogy ne ess teherbe.

Pontosan.

De miért kell erről beszélnünk?

Kizsigereled a testedet. Le kell lassítanod.

Ez mit jelent?

Azt, hogy alultáplált vagy, elhanyagolod magad.

Megnagyobbodott a májad, kéne pár vizsgálat.

Kinek van ideje vizsgálatokra? Adj valamilyen gyógyszert!

Felesleges szaporítani a szót. Úgy tűnt, egy kis zörejt is hallottam.

- Zörejt? - Zörejt, ami szívproblémára utalhat.

Meg kell tudnunk, mennyire komoly.

Meg kell halnom?

Nem, el kell menned egy kardiológushoz.

Holnap bejössz a kórházba, és elküldelek egy jó orvoshoz. Várj!

Hétfőnként dolgozom.

Pasquale! Vigyél haza!

Gennarino, add vissza az autót Marcónak, és megyünk!

Nem kell, ajándék.

- Hazaviszel? - Itt vagyok!

Itt mindenki nagyon nagylelkű. Köszönöm.

- Mit mondott Armando? - Többet kellene ennem.

Látod? Elhanyagolod magad.

Pasquale, nem vagy az apám, se a bátyám, nem vagy senki.

- Nem értem, mit akarsz. - Nem aggódhatok érted?

Nem.

Vigyázz, mit csinálsz, és mit mondasz, főleg Enzónak!

Ha elmondod neki, mi történt, nem vagy többé a barátom.

Nem az volt, hogy rosszul lettem, csak egy kicsit szédültem.

Lila, figyelj!

Vegyél ki néhány napot, ne menj be a Soccavóba!

Próbáljuk bevonni a szakszervezetet, úgy lenne a legjobb.

Ez politikai lehetőség kérdése.

Leszarom a politikai lehetőséget.

Bajba kevertetek, és most azt csinálok, amit akarok.

Maradj otthon néhány napig!

- Már megint? - Hallgass rám!

Gyere, Gennari!

- Szia, Gennari! - Szia!

- Vigyázz magadra! - Vigyázz magadra!

Pasquale próbálta figyelmeztetni.

A szavak terjedése csak további kellemetlenségeket generált,

és Bruno a fasisztákhoz fordult segítségért.

Menj, moss kezet!

Szia!

Pasqualéval mész, Pasqualéval jössz. Miért? Milyen titkotok van?

Semmi. A nyakamra jár a szakszervezetével.

Mi a baj?

Lila, Pasquale barát. És ki vagy te?

Miért én vagyok az egyetlen, aki nem tud semmit?

Veled alhatok?

- Hogyan? - Ahogy akarod.

- És te akarod? - Elég, ha a közelemben érezlek.

- Nem akarsz. - Akarlak, de nem érzek semmit.

Akkor miért akarsz velem aludni?

Félek, hogy elküldesz.

- Feküdjünk le! - Mindenki a szobájában?

Nem, az enyémben.

Remegsz?

Jéghideg a lábam. A tiéd mellé tehetem?

Megsimogassalak?

Hagyjál, Lila!

Alhatok?

Aludj!

- Szia, Cerullo! - Gino!

Itt kötöttél ki?

Játszottad az előkelő dámát, és ez lett a vége. Vedd el!

- Mi ez? - Tudsz még olvasni?

MUNKÁSOK! ELÉG A VÖRÖS ZSAROLÁSBÓL!

Én igen. De a fasiszták mikor tanultak meg írni?

Engedélyt kértem a felszarvazott férjedtől,

hogy szétverhessem a képedet, és igent mondott.

Ahhoz, hogy szétverd a képemet,

a férjemtől kell engedélyt kérned?

Még vécépapírnak sem jó.

- Vedd fel! - Mert különben?

- Azt mondtam, vedd fel! - Különben mit csinálsz?

Vedd fel!

- Mi az, Cerullo? - A lakótelep szégyene.

Zaklat ez a seggfej?

Szemét!

- Mit csinálsz? - Szemét!

A rohadt életbe!

Menjünk innen!

- Megölöm! - Nem! Még bajod lesz!

Menjünk!

Szemét kommunista!

Seggfej! Legközelebb megöllek!

Először le akarod tépni a fülét, aztán meg segítesz?

- Hagytad volna ki belőle! - Ő is segített nekem, én is neki.

Segítettél neki?

Nekem kell bevernem a képét, nem egy fasisztának.

- Te hívtad a kommunistákat? - Azt tudom, ki hívta a fasisztákat.

- Ki? - Soccavo.

Szemétláda!

- Tennünk kell valamit. - És ki segít? A szakszervezet?

Először is azt kell felismernünk, hogy a gyár problémái összefüggenek.

És azt is meg kell értenünk, miért harcolunk.

Ismertek a munkakörülményekből adódó betegségek:

kézsérülések, csont-, hörgőbetegségek.

A gyár rossz állapotban van, undorítóak a higiéniás körülmények.

Felesleges a szakszervezetre várni,

beszélnünk kell Soccavóval.

- Te menj! - Könnyen bepörgök.

- Annál jobb. - Nem, Lila, neked kell.

Te jól tudsz beszélni, gyorsan helyre teszed.

Felejtsd el!

Lila! De örülök! Hogy vagy?

A szalámik közé rejtetted Carracci asszonyt?

Később visszajövök.

Ülj le!

Ülj le, nehogy elfáradj!

Hogy vagy?

Minden rendben.

Átalakítottuk a Piazza dei Martiri üzletet.

Új polcok vannak, modern megvilágítás.

Nem érdekel az üzleted.

A miénk. Együtt találtuk ki.

Én ugyan nem találtam ki neked semmit.

Ha nálam dolgoztál volna, mostanra királynő lett volna belőled.

Tudod, hogy elveszem Gigliolát?

Meghívnálak az esküvőre, de nem hozhatom kínos helyzetbe a férjedet.

Ő sincs jó passzban,

a csemegeboltja nem úgy megy, mint régen.

Egyre nagyobb a konkurencia.

Marcello is nyitott egy boltot, ahol kenyeret, tésztát, szalámit árul.

Volt merszetek a bátyáddal még Stefanót is kicsinálni?

Mit képzelsz, Lila? Mi, barátok csak segítünk.

Nem igaz, Soccavo úr?

Tudod, kit vett fel magához Marcello?

- Nem tudom. - A bátyádat.

- Rinót is beállítottátok eladónak? - Mit tehetett volna?

Te eltűntél, az egész családról gondoskodnia kell,

Pinuccia megint terhes.

Segítséget kért Marcellótól, ő meg segített.

- Miért? Nem tetszik? - Nem, nem tetszik.

Semmi sem tetszik, amit csináltok.

Ez egy nagyon elszánt lány, bátor, mint az oroszlán.

Ha engeded, arannyá változtatja a szart is,

képes átszervezni ezt az egész kócerájt.

Mert olyan agya van, amilyen egy nőnek, sőt férfinak se.

Csak őrült. Igaz?

Egyik nap csak úgy nem jött be dolgozni. Eltűnt.

Mert még nem talált magának egy igazi férfit.

Mert egy igazi férfi mindent elér egy nőnél.

Ha nem tud főzni, megtanul, ha mocsok van a házban, kitakarítja.

Csak hogy egy példát mondjak,

nemrég megismertem egy hölgyet, aki nem tudott fütyülni.

Két órát voltunk együtt, két tüzes órát.

Aztán mondtam neki: "Fütyülj!"

És ha hiszed, ha nem, fütyült.

Ha tudod, hogy kell megnevelni egy nőt, jó.

Ha nem tudod, hagyd, csak ártani fog neked.

Ezzel viszont nehéz.

Látod, milyen. Kis szemek, alig észrevehető didkók,

a feneke, mint egy kislányé, olyan, mint a piszkafa.

Egy ilyentől még fel sem áll.

De elég egy pillanat, és hirtelen meg akarod dugni.

Senkiházi!

Idióta! Tényleg azt hiszed, hogy egy senki vagyok?

Tényleg, azt hiszed, Soccavo úrtól függsz?

Tévedsz. Soccavo úr rajta van anyám vörös listáján.

Elég, Michele! Túl messzire mész!

Ezért ne feledd, hogy mindig, és csakis tőlem függsz.

És ha füttyentek, szaladsz. Világos?

Nem tudom, milyen bajba keveredtél, ha Solaráék markában végezted.

Lila, talán jobb, ha visszamész dolgozni.

Dolgozni?

Már ötévesen tudtam fütyülni.

Ne!

Menj innen! Tűnj el!

Menj innen!

Ne! Menj innen!

Mama! Segíts!

Mama!

Mama! Könyörgöm!

Ne bánts!

Michele Solara felbukkanásával

az Enzo és Gennaro alkotta kis világ összeroppant.

Minden határ újra elmosódott,

minden akadálytalanul felbugyogott.

Lila összeomlott.

Hagytam, hadd beszéljen,

és itt vagyunk, ebben a szobában San Giovanni a Teduccióban.

Óriási bűntudatot éreztem, és arra gondoltam:

nekem is ugyanilyen életem lehetett volna,

és hogy nem így történt, azt neki is köszönhetem.

Ne felejtsd el, amit Gennaróról mondtam!

Maradok még egy kicsit.

Vigyázz rám, amíg el nem alszom!

Mindig vigyázz rám, akkor is, ha elmész Nápolyból!

Akkor tudom, hogy figyelsz, és nyugodt leszek.

Magyar szöveg: Szabó Anita - Iyuno- - SDI Group