Original subtitles

AZ ELŐZŐ RÉSZEK TARTALMÁBÓL

Biztosan tudod, hogy ifjú hölggyé érik.

Persze, nem erről van szó, de… erről senki sem szólt.

Hogy a gyerekek felnőnek?

Azonnal mennie kell.

Nem mehetek vissza.

- Gondolnom kell a nejemre. - És a lányára?

Mindent megteszünk, hogy a szeretteink túléljenek.

Hitted, hogy mindenkinek ugyanannyi lehetőség

és szabadság jár, hogy az legyen, ami lenni akar.

Mindenkinek vannak álmai, Miska.

Ébredés után csak gyerekek hiszik el őket.

Hallgatnunk kéne. Orosz kenyér!

Többé nem látja a barátját.

Ez a hotel veszélyes hely. És csak rosszabb lesz, különösen önnek.

Semmi nyoma.

Akkor várunk.

Itt Moszkva!

Kedves elvtársak és barátaink,

Lenin harcostársának és utódjának, Joszif Visszarionovics Sztálinnak

szíve megszűnt dobogni.

Állj!

Azt mondtam, állj!

Dicsőséges vezetőnkre, Sztálinra!

Sztálinra!

EGY ÚR MOSZKVÁBAN

Mikor kellett volna végeznie Szófiának?

Tízkor. Már egy órája vissza kellett volna érniük.

Miért nem készítjük el egyik csodás koktélunkat, hogy teljen az idő?

Az Aranyrúd nyilvánvaló választásnak tűnik az alkalomra.

Köszönöm, Richard, de szerintem ez nem túl bölcs dolog.

Igen, főleg, hogy a felesége telefonált, és érdeklődött,

hogy mikor megy vissza a követségre.

Nem akarom feltartani, Richard. Adja át üdvözletemet Yvette-nek!

Alekszander!

Mi történt?

Mozart volt a gond, igaz?

Ösztönből Rahmanyinovot kellett volna választanod.

- Nyertem. - Nyertél?

- Igen. - Nyertél! Nyert!

Tudtam! Egy percig sem kételkedtem benned.

Bár hallhattad volna, Szása! És az a taps!

A por is felszállt a csillárokról.

Az én csodás, briliáns Szófiám! Bár ott lettem volna, hogy lássam!

Én is azt kívánom!

Notre Champion! Emile a kedvencedet készítette.

Dobostortát csokikrémmel.

Meg akartuk várni, hogy nyersz-e, de Emile olyan biztos volt benne,

hogy elkezdte megsütni.

Ez túl sok! Köszönöm mindenkinek.

Még el sem mondta a legjobbat!

Mi az?

A verseny után bejelentették,

hogy a győztes csatlakozik a Konzervatórium európai turnéjához.

Elmegy Párizsba, Prágába, és végül Minszkbe.

- Tessék! - Köszönöm.

Köszönöm.

Szófia!

Mi a gond? Ez csak Beethoven.

Sztálin betiltotta a bluest, de ha jól tudom, már halott.

Igen!

Bravó!

Szerintem a cékla ugyanolyan jó a sertéshez, mint az alma.

És fele annyiba kerül.

Ön szerint.

Változtassa meg a menüt!

A 417-esben lesz egy privát vacsora 20 emberre

két hét múlva szombaton. A párttal kapcsolatos.

És Novikovék jönnek az étterembe a hét második felében.

A ház nevében kapjanak egy üveg Domaine de la Roman-Cont-t!

A Domaine de la Romanée-Contira gondol?

Jelezzék nekik, hogy az igazgató küldi!

Menjenek!

Maga marad! Csukja be az ajtót!

Tudomásomra jutott, hogy kozmopolita zenét játszott

a lánya, Szófia Rosztova, a Saljapin bárban három estével ezelőtt.

Nem tudtam, hogy Beethoven művei be vannak tiltva.

Beethoven?

Igen, pontosabban a Für Elise.

Szóval akitől hallottam, az hazudik.

Nem, csak talán nem ért a zenéhez.

Nem engedem, hogy degenerált zenét játsszanak a hotelemben.

Tudatni fogom Szófiával.

Tegye meg!

Jesszusom, Richard, ezek kissé frivolnak tűnnek!

Meggyőztem Audriuszt, hogy tegyen bele minden töményből,

és fogadtam velük, hogy mennyit tudnak meginni belőle.

Ez bölcs dolog? Szinte a gondolataimat sem hallom.

Ahogy más sem.

Ez a lényeg.

Mondani fogok pár dolgot.

Figyelj! Mosolyogj tovább!

A háború óta

nem volt különösebben jó az országaink közötti kapcsolat,

de legalább kiszámítható volt.

Most, hogy Sztálin halott,

nem teljesen egyértelmű nekünk, hogy ki irányít.

- Mit jelent a „nekünk”? - Az Egyesült Államokat.

Jesszusom, Richard! Évek óta barátok vagyunk…

Nem tudtad, hogy amerikai vagyok?

Nem tudtam, hogy… kém vagy.

Ne légy olyan drámai! Én… éber társalgó vagyok.

Semmi több.

Lehet, hogy Oroszország ajtaja most kitárul a világra,

de lehet, hogy bezárják és belülről bereteszelik.

- Reménykedjünk az előbbiben! - Abszolút!

De készüljünk az utóbbira!

Pontosan mit is akarsz tőlem?

A legmagasabb rangú szovjet vezetők találkoznak

a hotelben a jövő héten. Úgy tudjuk,

egy fontos bejelentés következik.

Jaj, ne, kérlek!

Szeretnénk, ha ott lennél, és elmondanád, miről van szó.

Nem fogok kémkedni az országom után.

Szófiának sosem lesz olyan élete az országban, mint amilyet érdemel.

Arról beszélgettünk, hogy Oroszország szélesre tárja a kapuit.

Ha meg is történik, a változás lassú lesz.

Neki túl lassú.

Segíts, és elintézem, hogy Szófia párizsi útja

csak egy megálló legyen Amerikába és az új életébe.

Majd találkozunk.

Minden annyira fehér!

A kertem!

A sötét őszök és hideg telek után ismét fiatal vagy,

teli boldogsággal.

A menny angyalai nem hagytak el!

Bár csak lekerülhetne a nehéz súly a mellkasomról és vállamról,

bár csak feledhetném a múltat!

Igen, és eladják a kertet, hogy kifizessék az adósságokat.

Furán hangzik.

Nézd…

a halott anyám sétál a kertben…

fehérben. Ő az.

Hol?

Tanuld meg egyedül!

Sajnálom. Csak nehéz téged komolyan venni.

Valami baj van?

Richard Vanderwhile adta ezt?

Valójában a lányod volt.

Mi a fene az a „kényelmi eszköz”?

Mosogatógép, pirító, televízió.

Mosógép, porszívó.

Nehezen tudlak elképzelni porszívóval.

És mi az isten az az „automata garázsajtó”?

Olyan garázsajtó, ami magától nyitódik és záródik.

Mit gondolsz erről?

Ha garázsajtó lennék, én visszavágynék a régi időkbe.

Szeretnél Amerikában élni?

Mindenki azt kívánja, bárcsak ott élne.

Ez rám biztosan nem igaz.

Mert te végzetesen orosz vagy, az ország iránti szereteted elvakít.

Szeretnék oda menni.

Talán nincs olyan színházuk vagy kutúrájuk,

de olyan zenét játszanak,

amilyet akarnak, és elmondhatják, mit gondolnak. Bárhová mehetnek.

És ne feledjük a kényelmi eszközöket!

Elmondom, mi a kényelem.

Délig aludni,

majd valaki tálcán hozza a reggelit.

Lemondani egy találkozót az utolsó pillanatban. Fiatalon nem házasodni,

és egyáltalán nem vállalni gyereket.

Ezek a legnagyobb kényelmi dolgok.

És volt idő, amikor mind megvolt.

De végül

a kényelmetlenségek számítottak nekem a legtöbbet.

Csak mert a legkényelmesebb helyre zártak be.

Nem kellett elviselned azt, amit a többi orosznak.

Igen?

Itt van velem.

Rendben.

Miska? Miska!

Alekszander vagyok.

Miska, nézz rám!

Miska! Én vagyok az.

Segítsenek bevinni! Fel kell melegítenünk!

Gyerünk! Vigyük be a hidegről!

Még mindig alszik.

Teljesen elkopott a csizmája talpa.

Több száz kilométert gyalogolhatott.

Honnan? Melyik fogolytáborban volt?

Nem mondta. Alig beszél.

A szüleidre gondolsz?

Próbálok nem. Próbálnom kéne.

Nem maradsz ma inkább itthon?

Inkább elfoglalnám magamat.

Szófia?

Leplevszkij igazgató beszélt velem tegnap

- a zenéről, amit… - Beethoven volt, papa.

Drága barátom.

Mióta aludtam?

Tegnap este óta, és ma egész nap.

Próbáltalak a székbe tenni, de inkább a földön aludtál.

Ahhoz vagyok szokva.

Van egy kis gyümölcsöm…

Elvesztettem a modoromat, amilyen kevés is volt.

Hol voltál?

Javaszból érkeztem vonattal múlt éjjel.

Együtt utaztunk.

Barangolva, eltévedve.

„Utaztatok”? Kikkel? Az elvtársaiddal?

Elvtárs?

Nincsenek elvtársak.

A többi rabbal.

Sajnálom.

Nem tudok máshová menni.

Hogyne.

Hozok vizet.

Tessék!

Semmi baj!

Minden rendben.

Igen.

Novikovék ránk se néznek.

A munkámat akarja.

Én sem tennék másként.

Erősnek tűnünk.

Akkor erősek vagyunk.

Glebnyikov úr, asszonyom? Rég találkoztunk.

Kövessenek, a legjobb asztalt foglaltam önöknek.

Mit hozhatok inni?

Van valamijük Kelet-Grúziából? Legyen egy üveg Rkatsiteli!

- Meg kell néznem a pincében. - Nézze meg!

Bocsáss meg egy percre.

Ne lássák rajtad a félelmet!

Eleget gyakoroltam az évek során.

Általában a vendégek nem léphetnek be ide.

Persze önnel szívesen teszünk kivételt.

A jövő héten a hotelben találkozik az ország vezetése.

Tudni szeretném, ki lesz itt és mi hangzik el.

Nem tudom, hogyan segíthetnék.

A múltban tettem pár dolgot önért és Szófiáért.

- És örömmel fejezem ki hálámat. - Akkor fejezze!

Mivel be vagyok zárva ide, keveset látok.

Persze olvasom az újságokat, de…

lehetetlen valós képet kapni arról,

hogy mi történik az országunkban.

És hogy mi lesz vele Sztálin nélkül.

A közvetlen feletteseimet már… felmentették.

Ha Hruscsov veszi át a hatalmat,

mindenkivel ez lesz, akinek köze van a régi rendhez.

Ha Malenkov, ő vélhetően megtartja így a dolgokat,

és van esélyünk Mariával.

Megteszem, amit tudok.

Az megfelel.

Milyen volt?

Meddig voltál ott?

A szüleimet Szibériába küldték.

Amikor megnyitották a gulágokat, azt reméltem, visszajöhetnek.

Senki sem tér vissza.

Csak egy részük.

Sajnálom.

Szófia, le kéne feküdnöd,

hogy holnap friss legyél.

- Későre jár. - Jó éjt, papa!

Jó éjt, Szófia!

Jó éjt, Miska bácsi!

Hoztam neked valamit a konyhából, Miska.

A nép volt, mi égettük fel.

- Mit égettetek fel? - Moszkvát. Oroszországot.

Napóleon elfoglalta a várost, és a népünk égette fel.

Te 1812-ről beszélsz?

A szeme előtt. El tudod képzelni?

Mellettem biztonságban vagy.

Megöregedhetünk együtt.

Éjszakába nyúlóan beszélgethetünk, és hazudhatunk az ifjabb éveinkről.

Csodás álomnak hangzik.

El akartam mondani, hogy…

Mit akartál elmondani?

Hogy…

vége.

Vigyázni fogok rád, Miska. Rendbe fogsz jönni.

Szerzünk neked új ruhákat. Újra kezdheted, holnap…

Nekem nincsen holnap.

Bemutathatom Mihail Fjodorovics Mindicset?

Az egyik legjobb embert és legrégebbi barátomat.

Csodás dolgokat hallottam önről.

Örvendek, Mihail.

Nyikoláj Petrov, teljes életnagyságban!

Önnek Nyikoláj Petrov herceg!

Nyina.

Kell valaki, aki vigyáz Szófiára, amíg intézkedek.

Megtaláltam a módját a szökésnek.

Ez nem hozza őt vissza, Szása.

Szófia!

A Piazza levegőjében hó kavargott…

csak épp… nem hó volt,

hanem a lángoló város hamuja és parazsa.

Miska Moszkva felégetéséről mesélt nekem.

Mindenét odaadta az országnak,

és az tönkretette őt.

És Nyinát is,

azt a drága kislányt,

azt a briliáns, élénk fényt hanyagul kioltotta.

Nem fogadom el, hogy ez megtörténhet Szófiával is.

Nem engedhetem, hogy ez történjen.

Bármennyire is szívfájdító,

- muszáj… - El kell engednünk.

Richard bejött az öltözőmbe a darab után.

Akkor érted, miért nem társíthatnak minket többé.

Társíthatnak? Végig társultunk?

Anna, ne nehezítsd ezt meg még jobban! Ha elkapnak…

Ami így is lesz.

Nem bízol a képességeimben.

Ennek semmi köze a képességeidhez.

Ha Szófia nem tér vissza, lelepleződik a szereped.

Meg fognak találni.

A lehető legtávolabb kell tőlem maradnod.

Meg fognak ölni.

Miután megkínoztak.

A legkevésbé sem akarom, hogy belekeveredj…

Te bolond!

Már belekeveredtem.

Már 30 éve. Szeretlek.

Te… Mi?

Nem fogom megismételni.

Bármi is történjék…

együtt csináljuk végig.

Ugye nem várod el, hogy ezt viselje?

Megértem az aggodalmat, de feletteseim ezt kérik. Vagy nincs üzlet.

Semmi gond, Anna.

Hogy juttatom el a szalagokat?

Szófiának kell Párizsbe vinnie őket,

majd elvinnie a nagykövetségre, ahol várni fogom.

- Mikor indulsz? - Ma éjjel.

Hogy nehogy bezárják

az országod egy emberét, ha ez balul sül el.

Drága Alekszander, ezt nem szabad könnyedén venned.

Lehet, hogy Sztálin halott, de ne legyenek illúzióid!

- Ha elkapnak… - Mind tudjuk,

hogy mi lesz a következménye.

Megmutatom, hogyan működik.

Ez a legnépszerűbb óra a Szovjetunióban,

maga Sztálin hagyta jóvá.

A mikrofon akkor kapcsol be, amint bedugod a zsinórt.

Akkor kezd el venni.

Látni fogod, hogy mozog a másodpercmutató.

Húzd ki, és leáll.

Szerintem menni fog.

Szófia?

Beszéljünk az irodámban!

Észrevehetted, hogy több a biztonsági ember a hotelben.

Fontos vendégeink vannak,

ezért át kell beszélnünk,

hogy mit fogsz játszani a Piazzán ma este.

Csukd be az ajtót!

Prokofjevtől a II. zongoraversenyt.

Azután írta, hogy hátat fordított a forradalomnak.

A zenéje mindkettőnket túl fog élni.

Egy másik lány is élt a hotelben.

Nyina Kulikova. Mond valamit a neve?

- Az anyám. - Milyen kár!

Tudnod kell, hogy megtettem érte, amit tudtam.

Ezt hogy érti?

Figyelmeztettem az apját, hogy rossz útra terelhetik.

Becsületére váljék, elküldte tanulni, de…

sajnos a romlott természete és a morális romlottsága…

- Elég! - …elkerülhetetlenné

tette a lázadását.

Semmit sem tud róla.

Szerintem többet tudok, mint te.

Mindkettőjüket elítélték szovjetellenességük miatt.

És táborba küldték őket, ahonnan nem tértek vissza.

Ezt miért mondja el?

Sajnálom.

Nem akartalak felzaklatni.

Te mit fogsz csinálni?

Szófia ma este a Piazzán játszik.

Nem akartam gyanút kelteni azzal, hogy változtatok a terveinken.

Csak éjfél után végzek.

- Ha… - Nem lesz semmilyen „ha”.

Ne engedd, hogy „ha” legyen!

Kikérdeznének téged.

Mondd, hogy mindig aggódtál a barátságunk miatt Richarddal!

Ne állj ellen!

Ne kapjanak el!

Jó estét, Andrej!

Jó estét, uram! Ma este én leszek az egyik pincérjük.

Emelje fel a kezét!

Köszönöm!

Szófia?

- Jól vagyok. - Láthatóan nem vagy.

Mondd, mi bánt!

Mit gondolsz? Ez az egész hely. Levegőt sem kapok.

Megölték a szüleimet.

- Nem csinálom tovább. - Szófia, ne ma este!

Bízz bennem és az apádban! Bármit is tervezel…

Elnézést!

Már el kellett volna kezdődnie a zenének.

Szófia? Elnézést, hogy megszakítom az előadást,

de a ma esti közönség miatt

lehetne inkább valami hazafiasabbat kérnem?

A himnuszt mondjuk?

Elvtársak, ki szeretné hallani a himnuszt?

Igen!

Hacsak nincs ellenvetésed politikai alapon.

Csendesedj, dobogó szívem!

Hruscsov az!

Már értem, mit érezhetett a forradalom után.

Elmenekül?

Egy hozzám hasonlónak nincs hová menekülnie.

„Aki kardot ragad, az kard által vész el.”

Ki írta ezt, Shakespeare?

Ez Máté evangéliuma.

Úgy gondolja, megérdemlek mindent, ami rám vár.

Remélem, megkapja az igazságos bánást, amit oly sokaktól megtagadott.

Attól a sok embertől.

Ők valaki gyerekei, anyja, apja voltak.

Valaki barátja.

Miért kellett ez?

Most már könnyű ilyet kérdezni.

Akkoriban nehezebb volt.

Nem számít, már vége.

- Mikor ment el? - Egy órája.

Ezt… hagyta itt.

1913. Abban az évben diplomáztunk.

„Mi most a célunk”?

Miska írta ezt a verset Idlehour déli szalonjában.

Akkoriban, mikor még veszélyes volt…

verset írni politikai türelmetlenségből.

A háttere miatt úgy döntöttünk, az én nevem alatt tesszük közzé.

Ironikus, hogy évekkel később, amikor ki akartak végezni,

azért hagytak életben, mert azt hitték, én írtam a verset.

Miska!

Drága barátom!

Amikor elment, megkérdeztem, hová megy.

Azt válaszolta: „Számít az?”

Ideje távoznunk ebből a bolondokházából!