Original subtitles

AZ ELŐZŐ RÉSZEK TARTALMÁBÓL…

Sosem hagyhatja el a hotelt.

Ha megteszi, várni fogom.

Nem lehettél sokkal idősebb, mikor rád találtam.

Mindent megteszünk, hogy a szeretteink túléljenek.

Eljön valaha?

Nem tudom. De amíg nem jön, addig itt maradsz velem.

Örökre is?

EGY ÚR MOSZKVÁBAN

Ne aggódj, ha időbe telik barátokat szerezni.

Ne erőlködj, de ne légy tartózkodó sem!

Ne legyek tartózkodó.

Mutasd meg a természetes bájadat!

Igen. Tudom, papa.

Nyugalom! Rendben lesz.

Nem aggódom. Mi miatt kéne aggódnom?

És ne felejtsd el jól érezni magadat!

Vissza se nézett.

Hát itt vagy!

Papa, tényleg nem kell itt várnod már.

Ennek ellenére ezt teszem.

Eltévedtél hazafelé?

Lezárták az összes utat?

- Ebbe nem megyek bele. - Mibe?

A barátaimmal voltam. Beszélgettünk, sétáltunk…

Inkább az előbbi, mint az…

Inkább az előbbi, mint az utóbbi. Olyan kiszámítható vagy, papa!

Van időd délutáni teára?

Bocs, leckém van.

Jól van, hagylak… menni az utadra.

A mi korunkban minden olyan gyorsan elmegy.

Gondolom nem hallott Anna felől.

Azt hinném, Olga tájékoztathatná a dolgairól.

Nem beszél velem.

Azt hiszem, valami elég rosszat tettem.

Azt reméltem, hogy tud nekem tanácsot adni.

- Clarence! - Jó, szóval maga az!

Vissza!

Clarence!

Okos! Nagyon okos!

Igen, hát nem gyönyörű?

Emiatt nem volt Amerikában soha forradalom.

Vigyenek a feleségemhez és a gyerekeimhez!

Az agymosás miatt hisznek az amerikai álomban.

Hagyományosan a végén szokás megbeszélni egy film erényeit.

Pár centért

az emberekkel elhitetik a hazugságot, hogy ha jó állampolgárok…

Ha nyugton maradnak, jutalom jár a kemény munkáért és kedvességért.

- Ez olyan szörnyű ötlet? - A status quo fenntartásáért teszik.

Kezdődik.

Tíz év. A gazdasági válság tíz évig tartott.

A proletariátust magukra hagyták.

Fegyvert ragadtak? Nem.

Nem, elmentek a legközelebbi moziba,

ahol a legújabb fantáziát úgy lógatták eléjük,

mint egy zsebórát a lánc végén.

ÜDVÖZÖLJÜK BEDFORD FALLSBAN!

Igen! Helló, Bedford Falls!

Boldog karácsonyt!

- Boldog karácsonyt, George! - Neked is!

Boldog karácsonyt, George!

Boldog karácsonyt, mozi!

Boldog karácsonyt, Emporium!

Azok, akiket megérintett útközben…

Elgondolkodtatnak minket az életünkről,

a dolgokról, amiket tettünk,

és arról, hogy milyen lenne a világ, ha nem lennénk.

Kapcsolja ki!

Már majdnem vége.

Legközelebb én választok.

Mary!

Mary!

Helló, bankellenőr úr!

- Jó reggelt! - Jó reggelt!

Nyilván tisztában van a reggeli incidenssel a harmadik emeleten.

Incidenssel?

Nem, nem hinném.

Úgy tűnik, megszökött két liba a ketrecéből a Bojarszki kamrájából.

Vagy kiengedték őket.

Ön szerint Emile-nek köze lehetett hozzá?

Nem.

Most két állat szabadon jár-kel a hotelben. Ámokfutókként.

Ez szórakoztatja önt?

Egyáltalán nem.

Ha bármelyiket is látom, azonnal jelenteni fogom.

Szóval semmit sem tud erről?

Honnan tudnék?

Az ilyen csínyek gyerekességre

és a hotel szervízterületeinek ismeretére utalnak.

Szófia járt ma reggel a konyhában?

Hogy járhatott volna? Szokás szerint láttam reggel iskolába indulni.

Természetesen.

Nos, ha csak ennyi…

A hotel hírneve az én hírnevem is.

Nem engedem, hogy bárki is bepiszkolja.

- Jó lesz. - Rendben.

Jesszusom! A sok sétától a bokámra nőtt egy másik boka.

Már azt hittem, egyedül kell teáznom.

A metró megint leállt.

Áh, gin spritz!

Sok ginnel, kevés spritz-cel! Tökéletes!

Még nincs meg.

Nos, Vaszilij ragaszkodik hozzá.

Bár elismerem, hasznos, ha gyerekeket kell eltolni az utamból.

Édes, hogy gondoskodni akar rólad.

Nem, azt akarja, hogy vénnek tűnjek, hogy ne érdekeljek más férfiakat.

Múlt éjjel az a bolond megkérte a kezemet.

Megkérte?

Részeg volt. Legalábbis feltételezem, hogy annak kellett lennie.

Nemet mondtál?

Igen.

Azt akarná, hogy költözzek hozzá,

de mi lenne úgy velünk? Mi van a lányunkkal?

Született tehetség, úgy tűnik.

Mi a fene?

- Ez meg micsoda? - Jaj, ne!

- Papa… - Szófia, menj a szobádba!

Az úriemberrel meg kell beszélnünk pár dolgot.

- Azt hiszem, félreértés történt. - Nem!

Tökéletesen értem, hogy mi folyik itt.

Nem érted! Viktor zongorázni tanít.

Mind azt mondja. Ez egy ősrégi trükk. Nem igaz?

Alekszander, bolondot csinálsz magadból.

Esküszöm, uram, hogy Szófiával skálákat és szonátákat vettünk át.

Skálákat és szonátákat!

Papa!

Már érted, amit róla mondtam?

Szófia!

Várj, hagyd békén!

Még nem végeztem vele. Szófia!

Elnézést, Viktor! Az öregség eluralkodik rajta.

Ifjú hölgy, állj meg!

Elnézést, ha netán félreértettem, mi történik.

Netán? Viktor nem is az esetem.

Van eseted?

Mélységesen megaláztál odabent.

Viktor talán szóba sem áll velem többet, nem hogy tanítson!

Miért nem szóltál, hogy zongorázni tanulsz?

Meglepetés lett volna. A születésnapodra, de elrontottad.

És te mikor jöttél vissza?

A turnénak előbb vége lett. Épp időben, amilyen volt.

Azt mondja, van esete.

Igen, úgy hiszem, kedveli Gene Kellyt.

De hogyan?

Biztosan tudod, hogy ifjú hölgy válik épp belőle.

Persze, hogyne, nem erről van szó, de… erről senki sem szólt.

Miről, hogy felnőnek a gyerekek?

Igen. Nem, én…

Nem tudom, fogalmam sem volt, hogy ilyenekről beszélsz vele.

Mikről?

Hogy milyen… nőnek lenni.

Mindig is törődtem Szófiával, és ott voltam neki mindig, amikor kellettem.

Amíg aztán nem.

És ez pontosan mit jelent?

Itt vagy, aztán ott. Itt vagy egy hónapig, majd ismét turnéra mész.

Parancsolsz?

Én vagyok a gyámja minden egyes nap. Nekem kell vigyáznom rá.

Szófiának kell önmagára vigyáznia.

Nem tanulja meg, ha úgy érzed, meg kell őt védened.

Nem tudom, hogy ez rád tartozik-e.

Amióta megérkezett a hotelbe, Szófia életének része vagyok.

És nem értékeled, hogy milyen szívességeket kértem

és milyen áldozatokat hoztam nem csak érte, hanem…

- Szerintem menned kéne! - Nem, de…

Szeretném, ha mennél. Most.

Szófia!

Annyira sajnálom!

Alekszander! Történt valami.

- Mi baj? - Szófia!

- Hol van? Szófia! - Ott!

Istenem!

- Hogy van? - Szófia!

Hívtunk orvost. Nem tér magához.

Ne! Ne, kórházba kell vinni.

Segítsenek felemelni!

- Várjon, hová megy? - Drágám…

Alekszander, hová megy? Az orvos jönni fog. Alekszander!

Semmi baj, drágám!

Az ajtót!

Alekszander, ne!

Állj!

Állj!

Kérem, vigyen a kórházba!

A Szent Anzelmbe, kérem! Siessen!

Alekszander!

Várjon!

- Gyorsan, kérem! - Megyek, ahogy tudok, elvtárs.

Semmi baj! Minden rendben lesz. Itt a papa.

Kérem, a lehető leggyorsabban menjen!

Igen?

Elnézést… baleset történt. Szófiával baleset történt.

Hol van? Vigyen oda hozzá!

Nincs a hotelben. Alekszander elvitte a Szent Anzelmbe.

Alexander vitte el? Elhagyta a hotelt?

A kórházba kell mennem, mellettük a helyem.

Nem, itt kell maradnod.

Fel fognak ismerni. Majd én megyek.

Tudd meg, jól van-e Szófia!

Köszönöm.

Hányan látták?

A főbejáraton vitte ki. Késő volt,

nem volt sok vendég, de a személyzet…

Hányan?

Legalább egy tucat szemtanú volt.

Köztük Leplevszkij igazgató.

- Leplevszkij? - Leplevszkij.

Leplevszkij igazgató, szolgálatára!

Abasev százados, ugye? Telefonon beszéltünk.

Mikor ment el Rosztov?

Egy órája. Megsérült a lánya.

Taxival távozott, gondolom, hogy kórházba vigye őt.

Melyikbe?

Nem tudom. De a karjában vitte. A lány biztosan megsérült.

Kutassák át a kórházakat!

Embereket minden hotel bejárathoz és kijárathoz!

Vigyen a szállására!

Örömmel.

Most!

Köszönöm.

Gyerünk!

Semmi baj.

Üdv!

Segítség!

Sajnálom.

Kérem, segítsen, a lányom megsérült.

A lányomnak segítségre van szüksége. Kérem, megnézné őt?

Mi történt?

Leesett. Beütötte a fejét. Meg kell néznie egy orvosnak.

Sajnálom, senki sem ér rá.

Valaki biztosan meg tudja nézni. Kérem! Valakinek meg kell néznie!

- Jöjjön! - Jó.

Itt maradunk. Semmi baj!

Valaki jönni fog…

valaki jönni fog… Semmi baj.

Amint látja, egyik ágyban sem aludtak.

Igen. Voltak más szemtanúk is?

Ott voltam én. A személyzet több tagja is.

Rendben.

Hívja össze őket!

Nem kérem senkitől, hogy könnyedén vegye,

és megértem, ha nem kérnek belőle, Alekszander is megértené.

De maguk az egyetlen reménye, és mindenkire szükség lesz.

Nem érdekel, velem mit tesznek, de kérem, segítsenek a lányomon!

Jöjjön velem!

Gyere, drágám!

Gyere!

Fektesse oda, kérem!

Ő kicsoda?

A legjobb sebész egész Moszkvában.

Gondoskodni fog Szófiáról.

Milyen magasból zuhant le?

Hét, talán nyolc méterről.

A koponyája biztosan betört. Valószínű, hogy agyi vérömlenye van.

Az mit jelent? Mit mond?

Bevérzett az agya.

Ez egy nagyon komoly sérülés.

Csak ennyit tehetek, de igazából más sem tehet többet.

Akkor csinálja! És jól csinálja!

Azonnal meg kell operálni, hogy csökkentsük a nyomást. Fiam!

Drágám!

Minden rendben, Szófia!

- Odakint kell várnia. - Nem, vele maradok.

Ne engem hibáztasson, ha a jelenléte fertőzést okoz.

Igaza van.

Szeretlek, Szófia.

Alekszander, mennünk kell.

Nem mehetek, amíg nem tudom, hogy Szófia jól van-e.

Az embereim 15 perc múlva itt lesznek. Azonnal mennie kell.

Nem mehetek vissza.

Rossz fényt vetne rám, ha kiderülne, hogy segítettem egy szökevénynek.

Megértem a helyzetét, és nagyon sajnálom.

Nem a helyzetem miatt aggódom. Gondolnom kell a feleségemre.

És a lányára?

Szóval tudja, miért nem mehetek el, amíg nem tudom, jól van-e.

Mondjon el a századosnak mindent, amit tud!

Nos, hol is kezdjem? A Kaukázusban születtem.

Amikor legutóbb láttam, a Bojarszki konyhájában volt,

a férjemmel veszekedett.

Azt mondta nekem, Zsukovszki séfnek,

hogy citromot használjak a borscsba ecet helyett.

Jobb, ha nem felejti el, hogy kivel beszél.

Ezek bohócok.

Az, aki a hotel szakmában akar dolgozni, meg kell értenie

ennek a szakmának…

- A borscsot ecettel tálalják. - Londinerként kezdtem.

Máshogy nem is csinálnám.

Maradhatnánk a témánál?

Alekszander? Elment? Soha!

Jöjjön!

Százados! Beszélhetnék önnel?

Arról van szó, akit keres.

Én…

Igen. Hogyne.

Mondjuk egy ital mellett?

Ez egy érzékeny ügy,

és értékelném a legmélyebb diszkrécióját.

De Alekszander Rosztov nem hagyta el ma éjjel a hotelt.

Hogy lehet ebben olyan biztos?

Mert velem volt egész éjjel.

Utálom beismerni.

Tudom, hogy az állam ellensége,

talán pont ettől olyan izgalmas.

Nem gondolja, hogy a szörnyen rossz dolgok elképesztően jó érzések?

Igen, egyet kell értsek önnel…

Ne!

Gyönyörű!

Családi örökség.

Kinek a családjáé?

Tudom, egy ilyen nőnek nem kellene ilyen alakokkal vegyülnie, de…

szórakoztató elterelés.

Egy ilyen nőnek?

Pontosan.

Bocsásson meg, de nekem…

fogalmam sincs, ki maga.

Nos…

Anna Urbanova vagyok.

Igen, már mondta.

Tudom a nevét, mert leírtam.

Nem teljesen értem, ki maga, és miért olyan fontos ez.

Alekszej Nacsevkó, a kulturális miniszter…

A barátom. Hívja fel, ő tudja, ki vagyok.

Nacsevkó polgártárs. Igen, ő volt a kulturális miniszter.

Felhívjak még valakit?

Nacsevkó távozott?

Igen. Véglegesen.

Mit mondott, mikor ment önhöz Rosztov?

Nem mondtam.

A műszakja után. 22:00-kor, 22:30-kor.

22:30 körül.

Meg kell kérdeznem,

és bocsásson meg, ha úgy hangzik, mintha kételkednék az ön verziójában,

de ha amit mond, igaz, akkor hol van most Rosztov?

Azt nem tudom.

Szerintem maga hazudik.

Szerintem Rosztov elhagyta a hotelt, ahogy az igazgató elmesélte.

És ha…

kiderül, hogy segítette és pártolta az állam szökevényét…

akkor Szibériába fogjuk küldeni.

De…

adok önnek még egy utolsó esélyt.

Alekszander egész éjjel velem volt.

Akkor ellenőrizzük az ön szobáját együtt!

- Az enyémet? - Igen.

Megmutathat mindent.

Hol vetkőztek le…

hová vitte.

Mutasson valamit, és talán én is adok valamit cserébe.

Senki sem vitt, vagy visz semmit sehova.

Rendben.

Meglátjuk.

Uraim!

Ne veszítsék őt szem elől!

Ezt a szintet már átkutattam. Maga, és maga!

Ellenőrizzék az alagsort! Gyerünk!

Maga, és maga! Fentről haladjanak lefelé! Nyomás!

Itt vannak az embereim. Itt az idő, mennie kell.

Nem hiszem, hogy tudok.

Ha fel kell adnom valamelyikünket, az maga lesz.

A lányának nincs hasznára holtan.

Szófiát is megbüntetik.

Miért? Semmi rosszat sem tett.

A családtagja. Ezt szoktuk csinálni.

Rendben. Honnan tudom meg, hogy mi történt vele?

Ha találkozunk, tudni fogja.

Most menjen vissza a hotelbe! Megszerveztem.

Várja egy furgon, a Vörös Csillag Pékségtől.

Rendben.

Arra menjen! Ott eljut a végéig.

Jól van.

Jöjjön velem! Az alagsorba, most!

Metropol hotel.

Értem, elvtárs.

Azok lakosztályok, igen.

Azonnal intézem.

Az embereim átfésülték a hotelt, és…

semmi nyoma.

Várunk.

Megérkezett a kenyér.

Egy órája jött.

Abasev százados! Megtalálta? Hol van Rosztov?

Az embereim teljesen átkutatták a hotelt,

és katonák állnak minden ajtónál.

Ki van zárva, hogy bejusson.

Elmondtam a századosnak, mi történt az éjjel.

Én pedig láttam, hogy elmegy.

Bárki bármit mond, Alekszander Rosztov nincs a hotelben.

Jó reggelt, Vaszilij! Megvan a ma reggeli újság?

Köszönöm.

Hogy került oda?

Ez egy nagyon érdekes kérdés. De ha ragaszkodik hozzá:

beszálltam a liftbe, megnyomtam a gombot, és voilá!

Biztosíthatom, hogy nem volt a szobájában.

Hol volt?

Egy úriember nem beszél.

Ahogy mondtam.

Azt mondták, Rosztov elhagyta a hotelt.

Maga!

Azt mondta, látta őt elmenni?

Ahogy kilépett, igen.

Látta az arcát?

Nem. Egyértelműen ő volt az.

Elnézést. Úgy tűnik, csak pazarolta az idejét, Glebnyikov parancsnok.

Maga!

Egy szóra!

Papa!

Helló!

Ne! Óvatosan! Ne próbálj felkelni!

Kórházban vagy. Lezuhantál.

Nem emlékszem.

Jaj, ne!

Ki hozott ide?

A papád.

De nyugalom, biztonságban van. Már a hotelben van.

Biztonságban vagy.

Többé soha semmit sem fog megengedni.

Alaposan ránk ijesztettél.

De most pihenj!

Bízd rám a papádat!

Olga hívott a kórházból. Felébredt és beszél.

Istenem! Hála istennek!

Attól tart, hogy többé nem téveszted szem elől.

Igaza van.

Köszönöm. Nem tudom, pontosan mit tettél, de köszönöm.

Nem csak én.

Mindenkinek része volt benne.

Mindenki érted tette.

Sajnálom, ha…

valaha is okot adtam arra,

hogy úgy érezd, nem értékellek eléggé.

„Ha”?

Nem értékeltelek eléggé,

és nehéz volt, hogy nem mehetek bárhová veled,

miközben te utazgatsz az országban.

Nem mondták le a turnét.

Visszajöttem, mert valami abszurd okból mindketten hiányoztatok.

Amióta eljöttem otthonról gyerekként, én…

ijesztőnek találtam az egy helyben maradást.

Egészen mostanáig.

Hiányzol.

De ennek nem kell így lennie.

Maradhatnál Moszkvában, hozzám költözhetnél.

Jesszusom, dehogy!

Kiveszek egy lakosztályt a hotelben.

Tartósan.

- Szófia! - Papa!

Drágaságom!

- Papa, agyonnyomsz! - Elnézést.

Úgy sajnálom!

Biztos, hogy ezt akarod?

Ezt akarom neked.

Sosem feledem az együtt töltött éveket.

A mentorom voltál, az anyám…

Az agyamra mentél.

Menj! Ne hagyd tovább feszengeni!

Vaszilij, elfogadom.

Olga és Vaszilij öt boldog évet töltöttek együtt…

mielőtt az öregkor elvette tőlünk Olgát.

Olyan volt nekem, mint egy nagymama.

A Metropol volt a családom.

Ez volt az utolsó alkalom, hogy mind együtt voltunk.

Boldog születésnapot!

A feliratot fordította: Buga B