Original subtitles

Főszerepekben:

Szereplők:

Marga szerepében:

Michele szerepében:

Fabrizio Ruffo bíboros szerepében:

A forgatókönyvet Alexandre Dumas híres regényéből (1863) írták:

Fényképezte:

Zene:

Rendezők:

Lovag! A bőröndök már a csónakban vannak. Igyekezzenek!

Oda tudunk érni a hajóhoz?

Megpróbáljuk, de siessünk, a hullámok emelkednek!

Egy csónak már felborult! Bízzuk magunkat az Úr akaratára!

A kötél elszakadt! Vigyázz!

Luciano!

Evezz! Gyerünk! Menjünk vissza érte!

Ne! A nyílt vizekre!

- Jöjjön vissza! - A feleségem itt marad! Gyerünk!

- Luciano! Ne hagyjon itt! - Nem, a csónak nem tud visszamenni!

Várjon! Várjon! Ne hagyjon itt!

Nem akarom kockáztatni életét.

Nem, nem, Luisa!

Önnel kell mennem!

Vigyen magával!

Michele, vigyázz rá!

Ne hagyjon itt! Nem maradhatok...

Menj el, Luisa!

Menj...

Rájött, hogy mást szeretek.

A francia és a republikánus erők Nápolyba érkeztek és kikiáltották a Nápoly-i Köztársaságot.

NÁPOLY - CASTEL NUOVO (Új Vár), vagy MASCHIO ANGIOINO (Anjou-erőd)

Ahelyett, hogy egy egységes reguláris hadsereg lennénk,

több önálló egységből állunk. Néhány csavargó megölve másokat,

magasztalják vagy káromolják a királyt.

Porta Capuana a kezünkben van, tábornok,

de nem volt könnyű megtörni az ellenállásukat.

Mergellina-ban - onnan származom.

Üzentek, vigyázzunk, mert sok a sebesült hazafi.

- Megyek Luisa-hoz. - Luisa senkit sem akar látni.

Tábornok, bízza rám Mergellina védelmét.

Championnet tábornok!

Portici-ben egy szerzetes lázítja az embereket.

A barátot Pacificonak hívják és tüzet okád reverendában!

Azt kiabálja a jakobinusok a franciákkal segédkezve minden templomot felégetnek.

Legelőször a San Gennaro katedrálist.

San Gennaro pedig Köztársaságunk egy része.

San Gennaro, igen...

Szokatlan háborúban szokatlan válaszok vannak.

Salvato, te nápolyi vagy, ismered az itteni nyelvjárást.

Schipani megy Mergellinába.

Rád pedig a San Gennaro székesegyház védelmét bízom.

Mostantól senki sem mehet a közelébe!

Védjétek meg!

Hirdessék ki a népnek, minden nápolyinak,

holnap délelőtt 11-kor San Gennaro újra csodát tesz.

A vére fogja éltetni a dicsőséges Urat és a Köztársaságot.

Amióta Sanfelice lovag elment, az asszonyom senkit sem akar látni.

De engem, igen. Én a tejtestvére vagyok, engedj!

Ne, Michele, nem alszik, nem eszik, hagyjuk békén...

Assunta, én ezt jobban tudom, érted?

Luisa, én vagyok, a testvéred.

Mi van veled? Beteg vagy?

Ha rosszul érzed magad, az nekem is rossz.

Figyelj! Meg kell kérdeznem tőled valamit.

Nekem fontos.

Tudom, önző vagyok, de meg kell kérdeznem.

Tudod, tartozol nekem.

Majdnem lelőttek, emlékszel?

Már az utolsó imát is elmondtam, mindez te miattad.

- Miattam? - Igen, miattad.

Megesküdtem, ha eljutok, a San Gennaro ünnepre,

elmegyek veled Luisa, a katedrálisba, és hálát adok neki.

De miért velem?

Miért? Miattad és Salvato-ért.

Nápoly lakói, gyertek ma a katedrálisba, 11 órakor,

Mindenki jöjjön San Gennaro templomába! A szent megmutatkozik nekünk! 11 órakor!

Ha megesküdtél San Gennaro-nak, meg kell tartanod a szavadat.

Ellenkező esetben megbüntet, ugye?

Aztán be akarok menni a templomba, úgy érzem, el kell mondanom egy imát.

Hogy vagy felöltözve?

Szépen, nem?

Championnet kinevezett a Parthenopéi (II. Nápolyi) Köztársaság ezredesévé.

Várj... Ez a tiéd.

Az enyém?

Nem szeretem a színjátékot, Michele. Nem akarom mutogatni magam a világnak.

Ez nem színjáték.

Mindenki csodálkozni fog amikor meglát egy olyan hölgyet, mint te

a bolond Michele karján.

Vedd fel ezt, senki sem fog felismerni.

San Gennaro! Csodát ígértél nekünk!

Hagyjuk Őt, hogy valóra válthassa!

Gennaro, mutasd meg nekünk a csodát! Mutasd!

A vér nem jelenik meg! A vér nem jelenik meg!

A vér nem jelenik meg!

A vér nem jelenhet meg!

- Beszéltél a kanonokkal? - Igen.

- A mi oldalunkon áll? - Igen. Nem fog folyni!

Nem fog folyni!

11 órakor távolítsák el a virágokat a puska csövéről és tegyék fel a szuronyokat.

Ha egy perccel 11 után nem szivárog a vér San Gennaro-ból,

fordítsátok a fegyvereket az oltár felé.

Istenem, kérlek téged...

Készüljetek! Itt az idő!

- Jó napot. - Jó napot.

Eminenciád...

Milyen szép sekrestyés!

Kedves testvérek, köszönetet jöttem mondani.

Ez az első alkalom, amikor részt veszek egy csoda megvalósulásában.

Kapitány, nem titkolhatom el, San Gennaro-nak

ma rossz napja van...

Azért jöttem, hogy szóljak, változtassák meg az álláspontjukat.

Kétlem.

Ezek itt Lajos aranyak, a San Gennaro katedrális iránti tiszteletből,

ha pontosan 11-kor megtörténik a csoda.

És ha sajnos 11-kor, a csoda nem fog teljesülni?

Akkor 11:03-kor minden embert lelövetek az oltár körül.

Csoda történt! San Gennaro "igen"-t mondott!

Álljatok fel!

És ti, katonák, tegyétek vissza a virágokat a puskacsövekre.

Nekem is adjatok egyet!

Az öröm napja van most és ezt az ünnepet

szeretnénk megosztani veletek, barátaim!

Ebben a templomban egyesek ateistáknak neveznek bennünket.

Ugyanazt a megszólítást használjuk egymás felé:

Testvérek!

Még San Gennaro is meg van győződve erről, folyékonnyá vált vére minket is megáldott!

Kiabáljátok velem együtt:

Éljen San Gennaro Köztársasága!

Eljött a szabadság napja! Örüljetek emberek!

Le az elnyomókkal! Éljen a szabadság!

Palmieri parancsnok, fel kell ide jönnöd!

Azonnal! Szükségünk van rád!

Mi színészek, új színházakat építünk, amiben történelmünket adjuk elő,

azt, amit ma megélünk.

Az evangéliumot lefordítjuk a nép nyelvére.

A saját nápolyi nyelvünkre.

Miért rejtenénk el az Úr szavait a latin mögé?

Ezt figyeljétek, semmi sem érthető:

"Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak." (latin) (Máté Evangéliuma 5. fejezet 4. vers)

Ki az, aki érti? Na, elmagyarázom.

Boldogok a dühösek, mint te, mint te, mert megnyugtatják őket.

Ki tudja a jövőben hányszor,

élheti meg a nép az ilyen győzelmet!

Minden alkalommal, amikor megéli, emlékezni fog azokra,

akik elhozták a Hazának

a Szabadságot!

Bravó! Shakespeare: Julius Caesar, Harmadik törvény.

Salvato, Luisa!

Gyere! Várnak!

Szükségünk van rád, nem értjük a franciákat. Gyere!

Mindjárt, Luisa, azonnal jövök.

- Luisa kisasszony, emlékszik rám? - Áá, uram, maga Gaetano.

Rendben, megyek, megmutatom nekik.

- Jó napot, Luisa kisasszony! - Jó napot!

Itt van a törvénytervezetünk a válásról.

Ez pedig a válaszunk.

Követeljük a francia modellt, kiigazítva nápolyi szokásainkkal.

Szeretem ezt a Köztársaságot. De kettőnknek nem jó.

Mindig tartsuk távol magunktól.

De most már vége, ugye, Luisa?

Gyere, menjünk!

- De, hol vagyunk? - Az udvar színháztermében.

Igen, ez az udvar színházterme.

Polgártársak! Megjelent az újságunk.

A "Nápolyi Monitor". Partenopea Köztársaság, első évfolyam.

Első szám: A szabad Nápoly első napilapja.

Sokan vagyunk és mindannyian szeretnénk mondani valamit.

Ez a szoba túlságosan kicsi számunkra.

Gyertek, menjünk át az udvar színháztermébe!

Menjünk!

Szépek vagytok!

Ne törődjetek velünk! Folytassátok, folytassátok...

PALERMÓ KIRÁLYI PALOTA

Sanfelice asszony és szeretője, meztelenül a színház színpadán...

Még egy falevél sem? Úgy, mint Ádám és Éva?

Mond már, te csirkefogó! És a trónteremben?

Mit láttál a trónteremben? Az arcod semmi jót nem árul el.

Ne rám haragudjon!

Ki vele!

A trónon... Őfelsége helyén,

egy toprongyos fiú vörös sapkát lengetve ült.

- A teremben zene... - Ne!

Sanfelice... Te mint férfi, mond!

Sanfelice olyan szép, mint amilyennek mondják?

Az igazat mond!

- Nagyon tapsolták. - Kifelé!

Kifelé!

Menjenek innen!

Bocsáss meg, bocsáss meg nekem, Carolina, amiért korábban viccelődtem,

de tudod, vannak gyengéim....

Kifelé, Emma! Kifelé!

Carolina! Figyelj rám! Hallgass meg!

Van néhány hírem, amit nem várhat.

Az idősebb fiad, Francesco nagyherceg, partra szállt Calabriában.

Azt mondják felszólította a teljes déli félszigetet, fogjon fegyvert.

Ez lehetetlen!

Ez lehetetlen!

Tíz nappal ezelőtt még Rocca Bianca-nál volt,

Plutarkhoszt (görög író 45-125) tanulmányozza mentorával, Sanfelice lovaggal.

De ez igaz. Gyere! Gyere!

Egy hírnök érkezett Calabriából, most tesz jelentést Őfelségének,

hallgasd meg saját füleddel. Minden így igaz, királynőm!

Az én fiam, Emma. Nézz rá!

Mindenki úgy gondolta, egy haszontalan könyvmoly!

De nem! Nem!

Habsburg vér, Maria-Terezia de Austria vére...

Az én vérem ébredt fel benne!

Bűnösnek érzem magam. Megvetettem, fiam.

Kérem, bocsáss meg nekem!

Nézz rá, Emma! Nézz rá!

- Hallottad? - Hallottam, hallottam.

Lehet, hogy idióta vagyok, mert nem akarom elhinni ezt.

Bár, mint tudjuk, minden lehetséges.

Ferdinand, a fia lázadást robbantott ki Calabriában.

Soha nem akart Calabriába menni, mert fél a maláriától.

És most, tűzijátékot rendezett ott.

Mondhatjuk, nagyszerű! Nagyszerű!

Több részletet kell megtudnom a fiúnkról. Pernici-ben leszek.

Godrano erdejében akar menni, Felség?

Nem, Roccabianca várába, hogy vadásszak a fiammal, Francesco-val.

A Nagyherceg nem Calabriában van?

Pontosan. A saját szememmel akarom látni, te értetlen.

Calabriában van.

Itt vagy!

Persze, hol máshol lehetnél?!

És jó egészségben, látom. Jól van...

Jól van.

Idejött, mert aggódott értem!

Apám, Ön?! Köszönöm.

Roccabianca-ból tíz napja nem érkezett semmi hír.

Ez igaz, bocsásson meg! Ezt nézze!

Találtunk egy felbecsülhetetlen kiadást Plutarkhosz életéről.

Sanfelice lovaggal megpróbáljuk lefordítani.

Felség!

Plutarkhosz...

Egy időben, hallottam sokat beszélgetett Plutarkhosz-szal.

Nagy emberek dolgairól...

Amit ma már hiányolunk, igaz, Francesco?

- Rossz híreket hozott Nápolyból? - Igen.

Híreket árulókról, gyávákról és könnyű nőkről.

Felség úgy tűnik, különösen neheztel ma rám.

Megkérdezhetem, miért?

Gondolom, nem lesz meglepve.

A feleségek, akik most Nápolyban maradtak, a jakobinusokhoz alkalmazkodnak,

köztük a legbuzgóbb, nem kétséges, az Ön felesége...

- Felség... - Igen?

Nem kellett volna megtörténnie, Sanfelice.

Ismerjük hűségét a koronával szemben.

Maga ésszerű döntést hozott, Ő Nápolyban maradt, mi pedig itt.

Ne vegye a szívére!

Biztos lehet benne, egy nap,

amikor visszatérünk Nápolyba, akik megsértették uralkodójukat és felszarvazták férjeiket

nagyon hamar el fogják veszíteni a fejüket.

Apám!

Elfáradhatott. Hadd készítsek...

Nem. Most azonnal visszamegyek az udvarhoz.

El kell számolnom valakivel.

Erről a pillanatról álmodtam...

- Miért csinálja ezt? - Szégyellem magam.

- De ez a munkája! - Igen, persze... persze...

Mindig hittem a lélek erejében,

ahogy Brutus, ahogy Nagy Sándor.

Apám megbántotta magát, bocsásson meg neki.

Magamnak nem tudok megbocsájtani.

De nem kell hinni, hogy Luisa...

Jót akar, herceg, de ez így van.

Meg kellett történnie, és meg is történt.

Megígértem Luisa apjának, Francesco:

"Amikor Luisa fiatalsága előtérbe kerül, eltűnök,

csendben elvonulok."

De nem megy, Francesco. Szeretnék sírni, kiáltani...

De nem akarom, hogy így lásson...

Ez a portré még mindig itt van?

Vigyék a királynő szobájába.

Én kétszer is meggondolnám, Felség.

Ruffo bíboros! Mi szél hozta...

Bocsáss meg nekem, felség, de hiába próbáltam megállítani.

Tudom, mit keresett Roccabianca várában.

És sajnos, mit találtam... Békés nyugalmat.

De ha megtalálom a gazembert, aki azt merte mondani...

Igazat mondott, Felség.

Felségetek fia, Francesco, Calabria Nagyhercege,

már korábban lázadásra szólította fel a déli embereket.

Akasszák vissza!

Gondolhattam volna, hogy mindenütt jelen van néhány hasztalanul kóborló szent.

Francesco egy tollforgató zseni,

de egyszerre nem lehetett Calabriában és Roccabianca-ban.

És mégis.

- Akasztassa vissza! - Visszatesszük. Várjanak!

Kifelé!

Jöjjön bíborosom. Ne tartson kétségek között!

Magyarázza el a rejtélyemet.

Nagyon egyszerű.

Amikor egy fontos javaslat miatt,

a trónnak örökösre van szüksége.

Igen...

De nem mindig rendelkezik vele...

- Nos? - Nos, létrehozok egyet.

- Nem értem. - Létrehozok egyet.

Ezt nem értem. Érthetően beszéljen?

- A fia, Felség... - Várjon...

Ennem kell valamit, már szédül a fejem.

A fia, Felség, aligha tudná kezébe venni a kardot.

De szerencsére, az Úr segítségemre jött.

Az udvar fiatal tisztjeinek találkozóján voltam.

amikor, a Nagyherceg portréja alatt,

rendkívüli dolgot látok, Felség.

Az egyikük, mint két borsó, úgy hasonlít a fiára.

Ő volt a tisztek közül a legbátrabb.

Magamhoz hívtam és elmondtam neki a tervemet.

Hogy bújjon a király fiának szerepébe és indítson lázadást

a koronához hű déli emberek között.

A megjelenésén javítottunk kissé.

Így tisztára, mint Felséged fia, de egy sas tekintetével.

Elküldöm őt a lázadók közé Calabriába.

Most találkoznom kell a Nagyherceggel.

A hamissal.

Adjon abszolút hatalmat, Felség.

És néhány hét alatt összetoborzunk egy hadsereget, 50 ezer embert

és visszaállítjuk Nápolyban a királyságot.

Hogyan akar összetoborozni egy ekkora hadsereget?

A szent háború megjósolásával, felemelve a keresztet a bal kézben

és kard a jobb kézben. Fenyegetéssel és áldással.

Együtt lovagolva a monarchia szimbólumával: Felséged fiával.

Mint a Vezúv lávája, elpusztítunk mindent.

Eminenciád, Pansanera az embereivel.

Segíteni jöttek.

Vérszomjasabb minden rablónál, de úgy ismeri ezt a terepet, mintha könyvből olvasná.

Nagyon hasznos lehet.

Itt várjatok!

Először is meg kell gyónnom valamit, Excellenciádnak.

Odébb!

Bűnös vagyok, Excellenciád.

Megkínoztuk és fejüket vettük férfiaknak, nőknek, jakobinusoknak.

Én és az embereim megerőszakoltuk a trániai (Puglia) kolostor szüzeit.

És az ott elrejtőzött republikánusokat is megöltük.

- És ez még nem minden. Korábban... - Elég, elég! Elég!

Pansanera, egy fattyú vagy, egy fenevad.

Fájdalom és halál van körülötted.

A vérontás nemes ügy,

a Bourbonokért, Ferdinand királyért.

Feloldozlak bűneid alól

az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Éljen Ruffo bíboros!

Éljen a trónörökös!

Éljen a Szent Hadsereg!

Hálás ajándékom, Eminenciádnak.

A jakobinusok vezetője, Crotone polgármestere. (Francesco Antonio Lucifero báró)

Vigyázz, jön a bíboros! Fordulj meg! Fordulj meg!

Ruffo bíboros vagyok! Térdelj le előttem,

és nyisd ki Nápoly kapuját!

Te nem a bíboros vagy! Ismerlek! Te az ördög vagy!

Kitaláltad! Az ördög vagyok!

A pokolra minden jakobinussal és minden olyan Pulcinella-val (vásári hős), mint te!

Senkit nem égetsz meg, kedves Ördögöm,

mert én nem Pulcinella vagyok...

hanem San Gennaro!

Ez az, San Gennaro! Büntesd meg!

Éljen San Gennaro! Éljen Pulcinella!

Éljen Nápoly!

Éljen Nápoly!

A pokolba vele, a pokolba, a pokolba!

Szép volt!

Szép volt, Luisa! Micsoda végszavak! Tetszett.

Remélem az életben is így lesz, nemcsak a színpadon.

- Viszlát. - Várj!

Valaki beszélni akar veled.

- Ki? - Backer báró.

- Tudod jól, látni sem bírom azt az embert. - Igen, de sajnálom őt.

Tény, hogy szeretett téged, de nem hiszi, hogy ez hiba volna.

Semmi okom, hogy meglátogassam.

Soha nem kért tőled semmit.

Ezúttal komoly, úgy tűnik, magas a láza.

De még mindig hűséges a Bourbonokhoz.

Tudom, de a szeme tiszta. Hidd el, jó szemem van.

Holnap találkozunk.

Luisa, meg kell hallgatnia! Az élete veszélyben van. Ne menjen ki!

- Utamba akar állni? - Nem, csak meg akarom menteni.

Megmenteni, engem?

Kevés időm van. Isten ments, hogy valaki itt találjon.

- Mitől fél így? - Összeesküvés készül.

A legfőbb jakobinusok házait megjelöljük X-szel,

és akik bennük élnek... az éjszaka folyamán megölik őket.

- Megölik? Ez borzalmas! - A háború borzalmas, Luisa.

Maga is benne van?

Hiszek a Köztársaságban és a saját monarchiánkban.

Láttam a nevét a listán, ezért vagyok itt.

Még ha bele is őrülök, amiért elárultam a sajátjaimat.

Megőrült?! Nem hallgatok Önre!

Még akkor sem, ha elmondom, hogy az a személy, aki nagyon kedves Önnek

életveszélyben van?

- Salvato? - Rajta van a listán.

De Salvato nincs itt, Paestum-ban van, a sanfedisták ellen harcol.

Nem...nem!

Vasárnap a Köztársaság parancsnokai összegyűlnek Nápolyban, a haditanácsban.

Aznap este lesz a mészárlás.

Meneküljenek el!

Nem volt hozzá jogom, hogy ezt elmondjam. Lehet, hogy ezért a fejemet veszik.

Nem fél, hogy felfedem a titkát?

Nem... elég a szemébe néznem, Luisa

és látom, áldozathozatalom nem készteti hátsó gondolatra.

- Sanfelice polgártársnő, a kocsi előállt. - Köszönöm, azonnal megyek.

Szegény barátom, mit tehetek Önért?

Menjen el Nápolyból.

Vigasztalni fog a tudat, hogy biztonságban tudom, Luisa,

bár, nagyon nagy fájdalmat okoz vele.

Nem tudom, mi fog történni velem...

Mi lesz mindannyiunkkal.

Andrea...

Nevedet soha nem fogja kiadni ajkam.

Paestum-ba!

- Paestum-ba? - Igen, Paestum-ba, gyorsan!

Mi a baj, Luisa?

Mi a baj? Nem tudom.

Ha tudnád, milyen érzés várni.

Bocsáss meg, de szeretnék minden idő veled...

látni téged, amikor reggel felébredek.

Jól mondtad, a forradalom nem szeret minket.

Távol tart minket egymástól, amikor együtt kellene lennünk.

Kérd meg a tábornokodat, adjon valami feladatot neked Rómában!

Egy küldetést, hogy elvigyen messze innen?

Veled megyek.

- És mikor? - Most, azonnal!

Hagyjam el az embereimet?

Ismersz, Luisa. Hogy gondolhatsz erre?

El szeretném felejteni, de a tenyerem közepén van egy kereszt.

Ez a jel, halál jele...

Marga megjósolta.

- Nem hiszed el, ugye? - Nem. Nem hiszem el.

El vagyok vele. Nem félek a haláltól.

De néhány napra újra boldogok lehetnénk.

A fenyegetettség mindig jelen van.

Miféle fenyegetettség? Sanfelice lovag?

Nem. Nem az én kedves Sanfelice-m.

Nem! Szeret engem. Imádom őt, mégis elárultam.

Azt hiszem, majd megbocsát nekem.

Akkor, honnan származik a fenyegetés?

Én...

- Mit mondjak, hogy meggyőzzelek? - Az igazságot.

Olyan vagy, mint egy feszített húr, amely bármikor elpattanhat.

Hidd el, Luisa, lazítani kell ezen a húron.

Engedj segíteni.

Mond el nekem.

Rendben, de nem itt.

Mindenkitől távol akarok lenni.

Csak veled.

Nem tudom, ki ő, de kétszer fogom megölni!

Mert szeret, és a Bourbonok rabszolgája maradt.

De a hűségét hűséggel kellene jutalmazni.

Az az ember meg akar menteni téged.

És téged is. Azt mondta együtt meneküljetek.

- Meg kell mentenünk. - Hogyan?

Hogyan?

Azonnal vissza kell menned Nápolyba.

Keresd meg és mond neki:

"A tervet közzé kell tenni. Én is azt tanácsolom neki, meneküljön".

Egy egész éjszakája lesz mindezt megfékezni.

Aztán elmenekülni.

Másnap Luisa, menj Eleonora Pimentel-hez,

ő majd figyelmezteti a Köztársaság vezetőit.

Kérni fogja az informátorod nevét. Készülj fel rá!

Felkészülök.

A neve nem hagyja el az ajkamat!

Soha nem mondom el senkinek, még neked sem.

Te nem is kérded, ezért hálás vagyok neked.

Szép itt...

Néhány pillanattal ezelőtt elátkoztunk mindent, háborút és összeesküvést...

de, ha nincs a forradalom, nem ismerjük meg egymást.

És nem ismertem volna meg a szerelmet sem.

- Csakugyan? - Igen.

Miért állít meg minket? Mi folyik itt?

Forduljon vissza, nem nőnek való látvány.

Nem igaz, én úgy gondolom, méltó látvány, amikor a Köztársaság megbünteti árulóit.

- Ki az áruló? - Ott van, már hozzák!

Andrea Backer!

Lógnod kell!

Sanfelice polgártársnő, csak egy perc!

- Asszonyom, tudom, hogy Ön árult el. - Andrea...

Miért jöttél? Igazolni a letartóztatásomat?

Nem, Andrea, hallgass meg! Andrea!

Ne mondj semmit! Csak te tudtad, Luisa!

Ne, Andrea, hallgass meg!

Megütötte magát?

Köszönöm.

Mit köszön? Mi köszönjük Önnek, Sanfelice polgártársnő!

Hallották? Elítéltek egy árulót!

Igen, ő, Sanfelice! És az a disznó, sértegette!

San Gennaro áldjon meg!

Ne gyűlölj meg, Luisa. Én mondtam el nekik.

Te? Miért?

Az este hallottam, a színházban. Érted tettem.

- Értem? Megesküdtem! - Igen, megesküdtél, de én, nem!

Én a Köztársaságra esküdtem fel, mert az szeret engem.

Nem akarlak hallani!

Luisa!

Hagyj! Ne érj hozzám!

Luisa!

Nem, nem, nem! Ide nem mehet be!

Beszélnem kell Eleonora Pimentel-lel.

Lehetetlen polgártársnő, megbeszélése van.

Beszélni fog velem. Engedjenek be!

Ne erősködjön!

Luisa! Engedje be!

Gyere!

- Andrea Backer miatt jöttem. - Tudom. Tudjuk.

Luisa Sanfelice!

Van valami, amit nem tudnak.

Holnap jöttem volna Önökhöz, hogy beszéljek Backer és barátai összeesküvéséről...

- Igen, Backer báró. - Az áruló Backer.

Beszéltem Salvato Palmieri-vel. Miután elmondtam neki...

Valójában azt tanácsolta, jöjjek ide miután beszéltem Backer-rel

és tanácsoljam neki, hagyja el Nápolyt.

Parancsnok!

Várjanak!

Beszélhetnék vele?

Én mondtam el, nem Luisa. Azt akartam, tudd.

Megpróbállak megérteni, Luisa.

Olyan nő vagyok, mint te, de nem tehetek semmit.

A terv jó volt, de nem volt idő végrehajtani.

Backer nem adja ki a bűntársai nevét.

Nápoly olyan, mint egy puskaporos hordó.

Tudod Luisa, a városban nincs kenyér.

Ebben a kormányban talán túl sok a költő!

Ez idő alatt a Nagyherceg és Ruffo hadsereget gyűjt 50 km-re innen.

Egy gyengeség a részünkről és végünk.

Példát kell mutatnunk, azonnal!

Meg se próbálod? Ezt nem akarhatod, Eleonora.

Igen ez igaz.

Néha az elveink ellen cselekszünk.

Esküszöm, nem ezt akartam.

Látnom kell őt.

Bocsáss meg.

Michele elmondta. Én tartózom bocsánatkéréssel.

Megvádoltalak...

...pedig te mellettem álltál.

Köszönöm.

Nem vagyok olyan erős, mint gondoltam.

Készen állok.

De maradj velem...

...maradj a végéig.

Felkészülni!

Cél!

Tűz!

Luisa!

Luisa Sanfelice! Kérem, áldja meg a lányom!

Luisa, érintse meg a babámat! Áldott legyen, Luisa! Áldott legyen!

A Direktórium szeretné kifejezni háláját Önnek,

hogy segített leleplezni az összeesküvést.

Nem akarom...

Íme...

Nem arany, de ez a Polgári Köztársaság koronája.

Hadd lássa mindenki!

Ülj le, Luisa! Ülj le!

NÁPOLYI MONITOR

LUISA SANFELICE, A HAZA KERESZTANYJA

Nápoly koldusainak (lazzaroni) diadalmenete.

Anyám (Habsburg Mária Terézia) kitagadna, ha ezt látná.

Elmondhatom...

megint félek a sötétségtől...

...mint gyerekkoromban.

Akkor, beengedjük a napfényt!

Látod? Jól kezdődik a nap, Carolina.

Igen, de ez gyorsan megváltozik.

Inkább aludnék 100 évet.

De mellettem, királynőm.

Királynőm... Hát persze.

Ha nem lennék királynő, akkor is szeretnél?

Miért akarsz bántani?

Sokan fizetni fognak ezekért könnyekért. Esküszöm!

"A HAZA keresztanyjára" vigyázni kell! Fel kell készülnünk a visszatérésre!

Ruffo bíboros már közeledik Nápolyhoz.

Nem, mindaddig nem, amíg a nép ellenünk van, Emma.

Ezen az éjszakán csoda történt.

Szent Antal megjelent az álmomban.

Ahogy San Gennaro-t a pokolra kergette.

"Elárultad Krisztus igaz hitét!" kiáltotta.

"Véredet cseppentetted a jakobinusoknak!"

"Az istenteleneknek!"

"Fellázadtak a híveiddel szemben!"

Égjenek meg a pokolban! Égjenek meg a pokolban!

Mától mindannyian Szent Antalhoz imádkozunk.

Az arca a zászlókon, áldása rajtunk!

- Éljen Szent Antal! - A pokolban San Gennaro-val!

Volt még valami az álmomban.

Elmondom nektek. Neked is.

Szent Antal furcsán figyelmeztetett.

Néhány kötelet mutatott nekem.

"Mi van ezekkel a kötelekkel?" kérdeztem zavartan.

"Figyelj rám, Ruffo, fiam, ezek a jakobinusok kötelei,

melyeket a pincéikben rejtettek el. Használni akarják, hogy lógjon

minden nápolyi, kivétel nélkül."

"Meg akarják ölni őket!"

"Mert azok a szegények még mindig hisznek Istenben!"

"Segíts rajtuk, Ruffo, a Szent Hadsereggel!"

A csoda megtörtént.

Mi lesz a következő?

Ünnepeljünk Nápolyban pár nap múlva!

Igen! Nápolyban!

Nápolyban!

Dicsőség Szent Antalnak!

Ez lesz Szent Antal második csodája!

És most, induljunk!

Hagyjatok! Menjetek!

Ti segítsetek!

Menjetek vissza Nápolyba és gyűjtsétek össze a hűséges embereinket! Azonnal!

De Simone, vedd rá őket, hogy több száz kötelet csempésszenek be

a legfontosabb jakobinusok otthonaiba, a tudtuk nélkül.

Te pedig, Pacifico öcsém, terjeszd az utcákon és a templomokban

Szent Antal csodáját, és, hogy a lakosság veszélyben van,

hogy a jakobinusok el akarják árulni őket, és mindenkit fellógatnak.

És ha nem hisznek nekünk?

Akkor keressék meg a köteleket a hitetlenek otthonaiban!

És mi lesz, ha megtalálják azokat?

Akkor majd meglátjuk, hogy dühödnek fel a nápolyiak.

Mit csináltok? Nem tetszik a zene?

Más zenét hallgatunk.

Nevetsz rám? A szemed ragyog.

Mondjuk el Michelle-nek.

Babát várunk.

Ebben a pillanatban rettenetes hírt kaptam,

de ez erőt ad nekünk:

Katonáink a Vigliena erődben (Nápoly) felrobbantották magukat,

nem voltak hajlandók megadni magukat

a gyilkos Ruffo bíborosnak.

Tartsunk néhány percnyi csendet és gondoljunk rájuk.

De ma este más is elszomorít minket:

barátaink a franciák utolsó alkalommal hallgatják velünk

mesterünk, Cimarosa zenéjét.

Köszöntsük őket, hamarosan elhagynak minket.

Ez igaz, nápolyi polgártársak.

Magára kell hagynunk ebben a nehéz időszakban

ezt a fiatal Köztársaságot.

Sokan vádolnak bennünket, mert elmegyünk.

De ellenséges csapatok közelednek Franciaország határához.

Higgyék el szívem megosztott.

Esküszöm Önöknek, egy nap megtaláljuk a szabadsághoz vezető utat.

Erre mi is megesküszünk, Championnet polgártárs.

Ki fogjuk vívni magunk! Mi mást tehetnénk?

Kötelességem még elmondani... Championnet tábornok

hajójára bárki felmehet, aki külföldre akar menni.

- Különösen a sebesültek és a nők. - A választás a tiétek.

Fel kell menned a hajóra. El kell menned, Luisa.

Nem, a fiam nápolyi születésű lesz.

Szent Antal nevében! Igyekezzetek!

Holnap reggel a jakobinusoknak nagy meglepetésben lesz részük.

Na, most beszélj!

Játssz, játssz, Cimarosa mester! Játssz a hangszereden!

Ezekkel a kötelekkel akart titeket fellógatni!

Menjen el ebből a házból, azonnal!

Két katonám kimenekíti a kerteken keresztül.

Nem menekülök, nem hagyom el a házamat.

Ha meg akarnak ölni, tegyék a zongorám előtt.

Cimarosa mester, szükségünk van még a munkásságára.

- A kabátja, polgártárs. - Neked is el kell menekülnöd!

Megálljatok! Élve akarom!

Húzzuk fel a szabadság fájára!

A kocsira! A kocsira!

Fuss!... Fuss!

Hová mész?

Michele! Michele!

A szokása szerint megint megmentett.

PALERMO - PALAZZO DEI NORMANNI (Norman palota, más néven Királyi Palota)

Rendben, rendben...

A kutyákat Rocca Busambra-ból hozta?

Igen, Felség.

Azt akarom, olyan vadászat legyen, amit az emberek soha nem fognak elfelejteni.

Ez az utolsó, Felség? Bocsánat, de fáj miatta a szívem.

Menj haza, Saro. Mi megyünk Nápolyba.

Az emberek hívnak minket. Azok a koldusok... Eljött az ideje.

És hol vannak a jakobitok, Felség?

Miféle jakobitok? Jakobinusok, te hülye!

Igen, azok, Felség. Elnézést a szóbotlásért...

Fanatikusak.

Fanatikusan hisznek a hitükben, hősök.

De hősök, Saro... A temetőben kötnek ki, ugye?

Nem mindenki van a temetőben, Fenség.

Legalábbis még nem.

A legveszélyesebb közülük Sant'Elmo erődjében vannak.

Száz kétségbeesett, Carolina.

A hadseregünk és népünk többsége ellen.

Akik arra várnak, hogy igazságot tegyünk, Felség.

Azért jöttem, hogy emlékeztessem erre.

Tekintettel, hogy a vadászat az első megint mindenekelőtt.

Téved, asszonyom.

Saját kezemmel írtam meg azoknak az árulóknak a nevét,

akik lógni fognak.

Hercegek, bírák, emberek a népből...

Az udvar hölgyei, és a szobalányaik...

Anélkül, hogy elfelejtené a "Haza Keresztanyját"...

Remélem.

Keresztanya... 40 ezer név elég?

Éljen a király! Éljen a király...

Ne...

Barátom... Ennek nincs értelme!

Nem engedhetem!

Így igaz, nincs értelme, amióta ezt megkaptam.

- Luisa-tól? - Igen.

- Nem, nem! - Olvassa! Olvassa!

Ismeri az érzéseimet, és egy kis idő múlva, apa leszek.

"Drága barátom... Látja? Még mindig így merem szólítani."

"Mert tudom, mint barát megbocsájt nekem..."

"Amikorra ezt a Sant'Elmo erődből írt levelemet elolvashatná,

talán már egyikünk sem lesz életben."

Ha mégis, Isten áldja.

"Fájdalmat okoztam, amiért most megszenvedek."

"Mindazonáltal, hogy tudja, soha nem árultam el."

"Lelkem ugyanaz, mint amelyiket elengedett a kezei közül,

de ha életben maradok nem tudom hol, nem tudom hogyan,

de adjon esélyt annak a lénynek, aki bennem él."

"Mert egyedül maradhat ezen a világon."

"Ellenem és - az apja - Salvato Palmieri ellen a Korona haragja irányul. "

"Ígérje meg nekem, amíg él, nem hagyja magára a fiamat."

"Ha a király nem fogadja el a feltételeinket,

a Sant'Elmo erődöt felrobbantjuk magunkkal együtt."

"Ruffo bíboros megkereste és beszélt Salvato-val."

"Republikánusok, katonák és polgárok,

elhagyhatják Sant'Elmo erődjét dobpergéssel, katonai tiszteletadással,

ha leteszik a fegyvert."

"Döntési jogot kap, hogy Franciaországba megy

vagy Nápolyban marad, szabadon,

anélkül, hogy félnie kellene neki vagy családjának az üldöztetéstől."

Igen, igen.

Elolvastam a megállapodás szövegét és jóváhagytam.

A hadnagyaink foglalkozzanak a részletekkel.

Biztos vagyok benne, Ön is úgy gondolja, ezzel a fegyverszünettel,

nagyobb győzelmet ér el, mint a legtöbb győzelmeivel.

Örömmel írom alá, elismerve bátorságukat.

Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen fiatal,

szinte gyerek.

Ez a gyerek

személyesen jött el, hogy a szemébe nézzen

annak az embernek,

aki megsemmisítette...

aki megsemmisítette a Köztársaságunkat.

De, ma, hálásak vagyunk Önnek a mérsékletességért.

Ebben a háborúban, a mérsékeltség szót elfelejtették.

Hadseregem sok embert feláldozott, tudom.

Az egyikük a tanítom, a filozófus Bruschi volt.

Felakasztották a Porta Capuana-ra. (A nápolyi vár egyik kapuja)

Hogy üdvözölje a Nápolyba érkezőket.

Szerettem őt.

Megesküdtem: véget vetek ennek az őrültségnek!

Bűnbánatot érez, Eminenciád?

Aki közülünk semmit sem cselekedett, az szégyellje magát?

Mostantól a mi feladatunk helyreállítani a békét és a rendet.

Szeretnék bizonyítékot adni baráti szándékomról.

Nézze ezt a hölgyet.

Miatta az a személy, aki kedves Önnek, veszélybe került.

Bosszút akar rajta állni.

Az aláírt szerződésnek Sanfelice-re is érvényesnek kell lennie.

Nem, nem! A Köztársaság Keresztanyjának életéről

a Bourbon Királyságban fognak dönteni.

Ne, Salvato! Ne!

Így öltözve, bűnösnek érzem magam.

Mergellina-t és a tengert is látni a szobámból.

Soha nem gondoltam volna, hogy itt mentjük meg a szerelmünket.

Hogy gondolod, hová viszel minket? Franciaországban? Amerikában?

Talán Amerikába.

Luisa, szerencsésebbek vagyunk, mint mások.

Néhány hónapon belül olyan öröm ért,

amilyenre mások egy egész életen keresztül várnak.

Ez ad nekem erőt.

Egy erős tölgy vagy,

míg én... gyenge vagyok, mint egy hajtás.

Boldogabb leszek veled... és vele együtt.

San Gennaro, csukd be a szemed!

Salvato, hallod őket?

Jönnek!

Gyere, elviszlek az apácák szállására.

Itt az ideje, hogy letegyük a fegyvert.

Nem könnyű!

Tüzelésre felkészülni!

Árulás!

Őfelsége I. Ferdinánd Nápoly-szicíliai király nevében,

kijelentem azon tisztek, katonák és civilek letartóztatását,

akik csatlakoztak a Köztársasághoz.

A Nápolyi Királyság törvényei szerint lesznek elítélve.

Az apácák és a szolgák szabadon elhagyhatják az erődöt.

Maga...

Nem tartja tiszteletben Ruffo bíboros által aláírt fegyverszüneti szerződést!

Engedjék el!

A szerződés...!

Őfelsége a király megsemmisítette. Már nincs szerződés.

Milyen jogcímen?

Az uralkodók nem egyezkednek lázadókkal.

A bíboros ebbe nem egyezhetett bele.

Azt mondta, a királytól, elfogadja a hálátlanságot,

nincs miért szégyenkeznie. Aztán elhagyta Nápolyt.

Ismer engem, tábornok. Luisa Sanfelice vagyok.

Tartóztasson le vele együtt.

Biztos vagyok benne, hogy Ruffo bíboros is beleegyezne

a kard visszaadásába. Tessék!

Szabadon enged?

Luisa Sanfelice-t is?

Őfelsége a királynő világos utasítást adott vele kapcsolatban:

Sanfelice-t...

halálra ítélték.

Miért nem akarod megmenteni az életed?

Te miért nem mentetted a sajátodat?

Megbízott uram! Excellenciád... Minden, amit parancsolt

Egy guillotine (nyaktiló),

és egy három méter magas akasztófa.

Nagy pontossággal végzi munkáját.

Bocsánat, Excellenciád... Miért van szükség a guillotine-ra?

A guillotine Salvato Palmieri számára készült.

A franciák oldalán harcolt, így a kivitelezés francia stílusban lesz.

Én nem engedhettem volna meg magamnak ezt az elképzelést.

Őfelsége kívánsága volt mindez.

Kinek lesz az akasztófa, Excellenciád?

Ezek Pimental és Sanfelice hölgyeknek lesz.

Őfelsége úgy emlegeti őket: "a mi két primadonnánk".

A közönség jól fog szórakozni a színpad alatt".

Erre, kérem, Excellenciád.

A hölgyek rövidített ingben fognak megjelenni

A köznépnek lent dupla élvezetben lesz része.

Ez a normál méretű, a többi elítélt számára.

A halál sokkal kegyetlenebb lesz a két fiatal számára.

Szerelmesek.

Én sem örülök.

Nem boldogít, hogy az árulók előtt kell lógnom.

Segíthetek, Michele, ha akarod. Orvos vagyok.

Hogyan?

Ez a gyűrű mérget tartalmaz, amit én készítettem.

Azonnali halál.

Köszönöm, doktor, jó vagy hozzám, de a méreg pazarlás lenne.

Miért?

Miért? Mert megjósolták nekem, hogy akasztófán fogok meghalni.

Adja oda olyannak, aki így akar meghalni.

- Neked, Eleonora? - Nekem?

Csábító... nő vagyok,

Megtehetném, csak egy pillanat lenne...

Nem... tartsd meg.

Veletek együtt akarok meghalni.

Ahogy te is. Por nélkül.

Jobb volna egy kis víz...

Igen, egy kis víz... Meleg van itt...

Igen, meleg.

Ölelj magadhoz.

Ebben a sötétben még a szemedet sem látom.

Gyere!

Nem akarom, hogy így láss.

Na... Gyere!

Luisa Sanfelice!

Az ítéletét hét hónappal elhalasztották.

A törvény tiltja terhes nő felakasztását.

Mert terhes, ugye?

Honnan tudja?

A férje, Sanfelice lovag mondta el a bíróságnak.

- Ez Luciano! - Luisa!

Ez az ember nagyon szeret téged!

Megmenti a gyermekünk életét, talán a tiédet is!

Menj!

- Nem, veled akarok maradni! - Menj!

- Nem! - Menj!

Menj!

Lazzaroni! (Nápoly legszegényebbjei)

Isten veletek!

Szeretlek titeket!

Gyorsan, mert lemaradunk a lényegről!

Asszonyom...

megkértek mondjam el, van irgalom.

Ha kegyelmet kér, életben marad.

Kérelmezi?

És, ha más kérésem lenne,

a beígért kegyelem helyett?

Mi lenne az?

Adjanak fehérneműt.

Van önök között olyan személy,

aki megszabadít engem ettől a szégyentől?

Salvato! Salvato!

Talán valami nem tetszik?

Arccal a kés felé akarok nézni!

Arccal felfelé?

Gyere, te nyomorult!

HÉT HÓNAPPAL KÉSŐBB

Fiú!

Dicsőség Francesco nagyhercegnek!

Éljen a Nagyhercegnő, Maria Clementina!

- Éljen a király! - Éljen Caroline királynő!

Milyen jó!

Egy igazi angyal!

- És a király? Hol van a király? - Vadászik. Vaddisznóra vadászik.

Ma reggel is?

Igen, de hallotta a harangokat és visszajött.

Most öltözik át.

Mindjárt megjelenik.

- Fiú, fenség. - Igen, fiú.

Úgy örülök, barátom.

A feleségem jogosult, hogy amnesztiát kérjen Luisa-nak a királytól.

Legyen áldott. Most menjen hozzá.

Lám, lám! Micsoda óriás született,

az anyja örömére.

Lám, lám!

Milyen ártatlan! Nézze, hogy alszik...

És mégis ez egy sötét nap. Nagyon sötét!

Ki tudja? Nem hallod a harangokat?

- Csodás nap a mai. - Nem hiszek a csodákban.

Salvato...

Salvato!

Kit szólított?

Kit szólíthatott? A férjét.

Azt, aki meghalt.

Salvato volt a neve, ugye.

Igen.

Azt akarom, a fiamat Salvato-nak hívják, mint őt.

Jól van... Jól van... Jól van...

Jól van... Jól van... Jól van...

Itt van!

Látják, nélkülem is minden rendben ment?

- Gratulálok, Francesco. - És nekem, Felség?

Neked is gratulálok, miután láttam a babát.

- Felség... - Mi van?

Felség, ne feledje, jogom van három dolgot kérnem...

Mivel trónörököst szültem.

Ez így igaz, ha fiú.

Egy angyal.

Könnyű... igaz.

Huú, hát itt van!

Nagyszerű!

Még én sem tudom, mit kell ilyenkor csinálni.

Milyen szép hangja van!

Nézzétek a kezét!

Szép orra van!

Mit rejtegetsz a párnád alatt?

Felség, három dolog helyett, csak egyet kérek Öntől.

Lányom, te remegsz.

Ilyen nehéz kérésed van? Mi az?

Ezzel a kívánsággal kedvesem, csak az idejét vesztegette.

Ez a nő el van ítélve, és meghal.

Apám! Most az enyém...

Istennel is harcolnék, ha az meg akarná menteni!

Érthető!

- Felség, a gyermekem nevében... - Vedd vissza!

Ne!

Menj!

Gyorsan, gyerekek, menjetek a többiekhez!

18 évvel később. Dél-Amerikában

a népi hadsereg Simon Bolívar vezetésével,

kivívta Kolumbia függetlenségét.

Éljen a szabad Kolumbia!

Most már csak a menekülő ellenséget kell elintéznünk.

Megállás nélkül üldözzük őket.

De az asszonyaink és a gyerekeink nem tudják a jó hírt.

Valakinek el kell vinnie a győzelem hírét!

- Ki a leggyorsabb lovas? - Ő, parancsnok. Az olasz.

- Egy olasz? - Igen, de olyan, mint egy indián.

Ma versenyeztem vele, mint egy tapasztalt lovas.

Indulj!

Indulj!

- Hogy hívják? - Salvato... Sanfelice, szerintem.

Igen, Salvato Sanfelice.

A feliratot és a fordítást készítette: damina 2017 12 12