Original subtitles

Főszerepekben:

Szereplők...

Marga szerepében:

Michele szerepében:

Fabrizio Ruffo bíboros szerepében:

A forgatókönyvet Alexandre Dumas híres regényéből (1863) írták:

Fényképezte:

Zene:

Rendezők:

Vékony, hosszú ujjak...

Látni rajtuk a lanthúr érintését, illetve,

látni, miként játszik a szív húrjain.

А hüvelykujjad

a kedvességedet...

és a gyengeségedet mutatja.

- Nem túl hízelgő. - Törékeny teremtés vagy.

Vénusz által adományozott,

harmónia, felruházott szépsége megfellebbezhetetlen

és most jutalmat küld nekünk

vagy megbüntet heves szerelmi szenvedélyünkért.

Azt mondja? Igen, ez így igaz.

De szerelemért, az nem.

Bevallom, Marga, nem ismerem azt az érzést.

Hány éves vagy? Húsz, igaz?

Akkor türelem...

Türelem...

Tudod, házas vagyok.

Imádom a férjemet és tisztelem őt.

Tudom, szereted, de mint egy apát.

És tiszteled őt, mint egy öregembert.

Egy öreg tudós, aki nem hisz a mágiában.

- Ugyanúgy, mint én, Marga. - Ugyanúgy, mint én.

Annak sem fog örülni, ha megtudja, hogy mi találkoztunk ma.

Michéle, menj ki az utcára és nézz körül!

Ha a férjem korábban jönne, Marga-t vezesd ki a kertkapun keresztül.

Igen, asszonyom.

Igen, asszonyom? Miért szólítja így a nővérét?

- Egy csecs táplált titeket, nem igaz? - De igen, anyám.

Bravó, Marga! Látod, Luisa?

Egy igazi tisztánlátót hoztam neked.

Mit jósolt? Mit mondott?

- Az arcodra van írva. - Az arcomra? Jó, hogy!

Útközben azt mondta nekem, ezredes leszek...

Te, ezredes? Ez vicc!

Ki lesz...

- Mi van... - Egyszer felakasszák.

Nézd ezt a keresztet! Marga szénnel festette fel.

Gyere...

Látod?

A középső ujjnál megy felfelé a vonal,

a Saturnus hegyre.

És aztán...

És aztán? Mit akarsz mondani?

A szenvedélyes szerelem erőszakossá válik.

Nem!

Nem, Marga.

Ezt nem hiszem el neked. A szívem nem dobog hevesebben!

Nem lesz mindig így. Teljesen megváltozik az életed.

Add a kezed!

Mit látsz?

Békében fogsz élni - ez a béke jele.

Ez nem igaz. Ugyanolyan keresztem van, nézd,

de nekem akasztófát jósoltál.

Neked azt...!

És a kereszt? Az enyém, akasztófa?

Segíts! Hogyan védjük meg magunkat!

Ki? Ki fenyeget minket?

- A szerelem fenyeget. - Kinek a szerelme?

Fiatal...

Zöld szemek, fekete haj...

Közeledik.

Veszélyben van.

Követik. Meg akarják ölni.

Érzem a közelségét.

Közel van... nagyon közel, a ház mellett.

Igen, jobb, ha megölik.

Marga,

miért mondod ezt?

A szerelme... halált hoz.

Édes Istenem! Ki gondolta volna, kérlek, segíts neki,

védd meg őt!

Luisa,

de Simone, a királyné rendőre leszúrta őt.

Sajnálom, de nem segíthetek.

Luisa, ne csináld!

Nincs itt senki...

Menjenek... Garathoz... Dominique-Joseph Garat nagykövethez!

- A levelem... - Megsebesült, ne beszéljen!

KÉT NAPPAL KORÁBBAN - RÓMÁBAN

1799 A FRANCIA HADSEREG FŐHADISZÁLLÁSA

Ma érkezett Párizsból, a Direktóriumtól (II.).

A következő két hónapban nincs erősítés és nincs muníció.

Tudom, északon létrehoznak egy másik frontot.

Fel kell függesztenünk a Bourbonok elleni háborús nyilatkozatokat.

- Perrier hadnagy! - Igen, tábornok!

A nápolyi nagykövetünket meg kell állítani.

Maga fogja megállítani!

Ezt a levelet a saját kezébe kell átadnia.

- Ismerem Garat nagykövetet. - Bízni fog Önben.

Értesse meg velük:

Ameddig lehetséges tartsák fenn a Bourbonok semlegességét!

A kezedben van a sorsunk, Salvato.

Legalább két hónapra van szükségünk, amíg az erősítés megérkezik.

Láttam a katonáinkat.

Kedvtelenek, kimerültek... alig állnak a lábukon.

Salvato, barátom, legyen óvatos.

A király és a királyné kémei mindenhol ott vannak.

Három futárunk már nyom nélkül eltűnt.

Franciák voltak, én olasz vagyok.

Ne felejtse el, apám Nápolyban volt száműzetésben,

én meg Párizsban szórakoztam és a nyelvet tanultam.

Megtévesztem őket, így lesz időm eljutni Garat-hoz.

Időben megállítom.

A lova.

Nápolyban sok hívünk van.

Segítenek Önnek. Nem csak az egyszerű emberek,

hanem írók, tudósok, zenészek.

Zenészek?

Még a bálványozott uralkodónak játszanak, de már köztársaság pártiak.

Cimarosa! (Domenico, zeneszerző)

- Cirillo. (Domenico, orvos) - Salvato Palmieri.

Pagano. (Francesco Mario, politikus)

Caracciolo. (Francesco, admirális)

Conforti abbé. (Giovanni Francesco, teológus)

Garat nagykövethez kell mennem, azonnal.

Eddig a francia nagykövetségen volt, de az udvar felkérte csatlakozzon hozzájuk.

Ma este a Bourbonok mulatnak.

Nelson a híresség.

Azonnal Garat-hoz kell mennem.

Mi az abbéval az árkádok alatt megyünk.

Egyedül megyek.

Nem szabad, hogy együtt lássanak.

Ha nem volna elintézni valóm, nem vetne Önre árnyékot.

De nem ismeri ezt a várost. Мutatjuk az utat.

Tanulmányoztam Nápoly térképét, egyébként is, gyerekkoromban itt éltem.

- Én és apád olyanok voltunk, mint a testvérek... - Tudom.

Észrevett valakit?

Nem.

Elnézem Nápolyt, milyen szép, nagyon tetszik.

Éltem Londonban, Párizsban, de ez az én városom.

Jean-Étienne Championnet tábornok futára megérkezett?

Nem, Garat polgártárs.

Nagykövet úr, a ruhája az ünnepségre.

Nem kell, rakja el!

Hozza a köztársaság tábornoki egyenruháját.

Nem ünnepelek az udvar híveivel.

Durand marsall, a kocsi készen áll? Nem tudok tovább várni!

Engedjenek át!

Miért? Mi van, ha nem?

Semmi. Megyek a dolgomra!

Meg ne próbálj követni!

Talán az utca, a magáé?

És honnan tud ilyen jól nápolyiul, uram?

Mit akarsz, milyen dialektusban magyarázzam el?

Keresünk itt valakit.

Nem igaz, hogy kilovagolt Rómából egy fehér lovon

és hajóval jött ide?

Nem tetszik ez a hang. És mi lenne, ha én lennék az?

Meg kellene ölnöm. Jobb, ha átadja nekem a papírokat.

Jobban jár!

Összecsináltam magam.

Ez az úr kissé hazug.

Hol vannak a papírok? Add át!

Hol vannak a papírok?

Uram...

Mit csinálsz itt? Meghalt... Meghalt...

Kelj már fel!

Szépen megjelölte az arcodat.

Ebben az élő képben tisztelettel bemutatjuk, ahogy az Augusta királyi család

üdvözli Horatio Nelson admirálist,

a franciákat legyőző Abukir-i győztest (1798 08 01).

Őfelsége a király...

Őfelsége a királynő...

és Lady Hamilton.

Nem! Nem! Nem! Nem!

Az orra! Mi történt az orrával?

Az orrommal!

Milyen kicsi!

Íme!

Megfosztana a fő értékemtől!

Nagyobb orr...

Nagyobb orr...

Gyerünk!

NELSON GYŐZELME A FRANCIÁK ELLEN ABUKIR-NÁL 1798 AUGUSZTUS 1

- Nelsoné pont megfelelő. - Hát persze, ez az ő ünnepe.

De ezúttal eltúlozták.

Ha a francia nagykövet meglátja ezt a bohózatot, megüti a guta.

A franciák hadat üzennek és elpusztítanak minket.

Caroline,

a semlegességünk az üdvösségünk. Se franciákat, se angolokat.

Nézd, ez meg mi!

Oda nézz!

Cimarosa mester, nagyobb átéléssel!

Nagyobb átélés... Nagyobb...

Csatlakozzanak hozzánk, tiszteljük meg őt, a győztest,

Anglia nemes fiát, Horatio Nelsont.

A franciák és a tenger legyőzőjét!

Ennek az udvarnak mérhetetlen árulása ellenére,

még mindig kétségeim voltak.

Szerettem volna mindezt a saját szememmel látni, és fülemmel hallani.

Ferdinánd király, Carolina királynő, a háború hírét hoztam el Önöknek,

mivel elárulták a béke ügyét.

Az angol hatalom

és az itt jelenlévő Nelson admirális ünneplésének ellenére -

figyelmeztetem: el fogják veszíteni a trónt és az életüket.

Elköszönök Nápolytól, a piszkos cselszövések városától.

Előre ország népe, harcra

Ma győzelem vár, hív hazánk!

Ellenünk tört a kény uralma,

Vérben áztatja zászlaját, (Jankovich Ferenc)

Szabadság - Egyenlőség - Testvériség

Egy jakobinus!

Nem maradhat ebben a házban! A Sanfelice családi házban!

- De a férjed nem kedveli az udvart. - Igen, de támogatja a monarchiát.

Nem veszélyeztethetem ennek a háznak a hírnevét.

Akkor kiviszem innen. Oda, ahol megtaláltuk.

Marga, nyissa ki az ajtót! Assunta segíts!

- Hogyan? - Tartsd a lábát!

A társai végezték ki a királynő nővérét!

Ne, ott kint csak meghalna!

Rejtsétek el a padláson!

Marga, ismersz füveket, tudod melyik kell, hogy meggyógyuljon.

Amint felerősödik azonnal elhagyja a házat.

Nem akarok róla tudni!

Marga, látod? Ez az ember fog engem vérpadra juttatni.

Asszonyom, a férje, Sanfelice lovag, megérkezett!

Köszönöm, hogy ezt a teremtményt a házamba küldted.

Mindig a szobámban tartom, így soha nem felejtem el a húgomat.

Mi sem felejtjük, felség.

Mindent elintézett?

Mindent, igen sokba került.

- Sokba? - Két halott és két sebesült.

- Miért? Sokan voltak? - Nem, asszonyom, egyedül volt.

Egy oroszlán!

Amúgy, készségesen átadta a levelet?

Ó, igen, szívesen. Már halott volt.

- Megölte? - Tíz lépésről egy késsel.

Nem volt más választásom.

Mit akar még? Elmehet!

Menjen!

Emma!

"... néhány katonával nem tudok megállítani egy támadást sem

és még kevésbé harcba bocsátkozni Nápoly térségében.

Legalább két hónapra van szükségem, amíg az erősítés északról megérkezik.

Ezért nagykövet úr tegyenek meg minden erőfeszítést a semlegesség fenntartásához,

köztársaságunk és a Bourbonok között...

"És fékezzék meg a türelmetlen hazafias nápolyi republikánusokat".

Ez jó hír, Carolina!

A franciák térdre kényszerültek, itt az idő, hogy megütközzünk velük.

Máskor nem lesz ilyen jó lehetőségünk, Emma.

- De a király? - A király?

Ferdinánd nem áll készen arra, hogy határozott intézkedéseket tegyen.

- A hadseregre nincs több pénzünk. - És ezt ő jól tudja.

Azonban nem tudja, mire kérlek meg, Emma.

Kész vagyok mindent megtenni Önért, Carolina.

- Nelson hallgat Önre. - Meg tudom győzni.

Az angol kormány pénze meg fogja győzni Ferdinándot.

- Holnap beszélek Nelsonnal. - Ne, holnap ne!

Holnap kezdődik a királyi tanácsgyűlés.

Ferdinánd ott lesz.

Menj hozzá most!

Hadd maradjak veled egy kicsit.

Carolina, olyan zaklatott vagy.

És én is fel vagyok zaklatva.

És most, nyújtózz egyet

és pihenj.

Itt leszek a közeledben.

Rendben, elindulok Nelsonhoz.

Ágyba bújok vele...

De te... nem leszel féltékeny rám?

Mondj, igent. Ez erőt ad nekem.

Igen... igen...

Őfelsége, mint mindannyian tudjuk,

mindig ellenezte a háborút Franciaországgal.

De tisztelettel megemlítem, a háborút már bejelentették.

És nem mi, Franciaország nagykövete, tegnap este.

Remélem nem felejtette el.

Nem, nem felejtettem el, asszonyom,

és látom, ez így jó.

Mégis, komolyan kellene vennünk a franciákat.

Túl sok a parfüm...

Most jut eszembe...

Championnet tábornok

30 ligára (kb: 145 km) van Nápolytól.

Felség, soha nem kételkedtem földrajzi ismereteiben.

Bár San Gennaro-nak, aki erőt adott nekem,

és egy kurvának,

azontúl a te cselekedeteidnek is sokat köszönhetek,

de szeretném látni milyen lehetőségeink vannak a háború folytatásához.

Jean-Baptiste Ariola... kezdjük Önnel.

Nos, hadügyminiszter úr,

60 ezer emberről beszél.

Hol vannak? Mutassa meg őket!

23 ezer San Gennaro táborában...

24 ezer Abruzzo és Gaeta között...

24... az 47.

16 ezer Nápolynál, a tengerparton.

Ez már több.

- 63 ezer. - Még jobb. Bravó!

A számok számítanak.

- És mindenkit fehérbe öltöztettünk, Felség. - Fehérbe?!

- Mint az osztrákok. - Igen, Felség.

Fehérbe, zöld helyett.

Kedves Ariola, akár fehérben, akár zöldben vagyunk, teljesen mindegy.

Nincs valami jó véleménnyel az embereinkről, Felség.

Ki, én?

Dehogy, ellenkezőleg. Szerintem nagyon intelligensek.

De tényleg, úgy gondolja, hogy ezeket az embereket meg fogják öletni

néhány törvényszegő miniszter

és tolvajkodó kormányzó...

Később!

És micsoda tolvajok!

De, mindenekelőtt egy király...

Mit tehetett egy király?

Egy király, aki vadászik, horgászik.

Aki az alattvalóival törődik, csak akkor tudna menni

a kutyáival a földeken, amikorra már elpusztították a javakat.

Kedves Carolina-m,

akkor túl ostobák lennénk.

Ha katona lenne a munkám, az első nap dezertálok.

Adjon nekik egy jó tábornokot és megtanulják, hogyan kell harcolni, Felség.

Igaz! Igaz.

Ariola!

Nos...

ki nevezi ki a parancsnokokat?

- A hadseregben? - Én...

Értem. Nevezzen egyet!

Pignatelli, te?

Nem kell! Maga kettőt!

Nincs értelme parancsnokot keresni.

Már megvan.

Te magad.

A királynő gondolkodik, nagyon gondolkodik!

Olyan legyek, mint Julius Caesar vagy Nagy Sándor.

IV. Henrik leszármazottja XIV. Lajos

is ismerte ezeket a dolgokat anélkül, hogy megtanították volna neki.

Mondja meg annak a hülye idiótának, ne nézzen hülyének engem!

Nem említettem, de a közelben van Karl Mack von Leiberich báró,

az osztrák hadsereg tábornoka, Felség.

Akkor, minden rendben.

Minden rendben! A franciák csak háromszor győzték le.

Ezt!

De, mivel szerencsétlenség mindenkivel történhet,

együtérzek Mack tábornokkal.

Corradino!

Ariola mondott, amit mondott...

A katonáknak, mint pénzügyminiszter, Ön fizet, erről beszéljen.

Felség, a katonáink több mint 60 ezren vannak...

Az államkassza...

- Üres? - Majdnem.

Üres...

Üres.

Sajnos, kedves hölgyem, rossz hírem van.

Nincs pénz, nem lesz háború.

A pénz nem számít.

Van egymillió font, ami hozzáférhető.

Ki az az alkimista, aki aranyat tud csinálni?

Ő az, Felség.

Kedves Nagyuram, erősítse meg a királynak,

ha harcolni akar a jakobinusok ellen, a pénz nem fog hiányozni.

Admirális...

Levelet kaptam a miniszterelnökünktől, Mr. William Pitt-től,

amiben utasít, hogy mindennemű segítséget adjak meg Önöknek,

beleértve a pénzügyit is, Felség.

Egy millió font! Köszönöm, Anglia.

Ariola!

Még mielőtt a pénz Nápolyba megérkezne,

Championnet ideér és levágatja mindkettőnk fejét, Carolina.

Miért rázza a fejét, vagy csak reszket!

Ha szétesik a haja, hogy fog kinézni, asszonyom.

Ha Garat elolvasta volna Champonnet levelét,

nem hiszem, hogy rohant volna a hadüzenettel hozzánk.

Olvassa!

Francia nyelven van!

"Garat nagykövet úr! A rendelkezésemre álló kevés pénzzel és néhány katonával

nem tudok megállítani egy támadást sem,

és még kevésbé harcba bocsátkozni Nápoly térségében..."

Vadászkürt!

Felség, vaddisznók vannak a közelben.

- A közelben? Hány? - Körülbelül 15.

Átöltözöm!

Uraim, a haditanácsnak vége! Elmehetnek!

Hozza a vadászzubbonyomat! A vöröst!

Minden rendben, nem?

Tábornokaink készen állnak a szárazföldi és a tengeri harcra,

feltételezhetjük, az ellenség vereséget szenved.

Most hagyjanak harcolni egy sokkal félelmetesebb ellenséggel szemben.

15 vaddisznó... Nem minden nap adatik.

Elmehetnek!

Jó reggelt, Luisa.

- Mi van? - Sajnálom, megijedtem.

- Miért nem nyitja ki Assunta? - Nem tudja, piacra ment.

- Igen, és a többiek? - Elengedtem őket.

- Megyek, kinyitom magam. - Ne, ne te menj! Kinyitom én.

Mi van Önnel? Sír, Luisa?

Nem tudom. Úgy örülök, hogy látom.

Remélem nem zavarok és szívesen lát ma reggel, Sanfelice?

Reggel vagy este, mindig szívesen látom.

Foglaljon helyet, kérem.

Ma reggel különösen. Nézzen rá!

Szüksége van Önre. Mint orvosra van szüksége.

Valóban, sápadtnak néz ki.

Lehet, hogy az éjszakai incidens hatása, Luisa?

Miféle incidens?

Talán az utcai harcok zajától ijedhetett meg?

- Azt mondják valaki meghalt... - Nem, nem attól, kedves doktor.

Jobb is így!

Úgy tűnik, köze van mindehhez De Simone-nak, a királyné rendőrének.

Itt van!

Bocsásson meg, kedves barátom, de...

Egy orvos mindent összefecseg, amikor a betegnél van.

Ne is beszéljünk róla.

Elmegyek... Luisa.

A nagyherceg vár rám a könyvtárban.

- Kedveli Francesco-t? - Őt, igen.

Egy szenvedélyes lelkű.

Csak Francesco könyveit szeretem.

- Itt van, ugye? - Igen.

- Halott vagy él? - Él.

Tartsa titokban mindenki előtt.

A férjem előtt is titkolom.

Még a szemébe sem merek nézni.

Ha ezt a fiatalember megtalálnák a férje élete veszélybe kerülne.

Az Öné, az enyém és még sokaké, akiké fontosabb, mint az enyém.

Ő jakobinus, ugye?

Hogy mondjam!

Ő jakobinus, igen, Luisa. Jakobinus, ahogy én is.

És persze, tőlem nem fél?

Nem tudom!

Nem értem, és nem is akarok tudni róla!

Segítsen nekem!

Nem tudom, mit tegyek. Jöjjön!

Jöjjön velem!

Itt van. Menjen be, én idekint várok.

Szóljon, ha szükség van rám.

- Ő Cirillo doktor. - Igen-igen...

A seb nem tűnik olyan mélynek.

Marga adta nekem ezeket a gyógynövényeket. Csodásak.

A maga módján, varázslataival mindig munkát csinál nekem.

Ha ezeket elhagyjuk, hamarabb fel fog épülni.

Holnapra láza lesz.

- Ez a hölgy hozott ide engem? - Igen, Luisa.

Ellenkező esetben elvérzett volna, Salvato.

Mutassa magát, hadd nézzem meg tüzetesebben.

Tegnap este, amikor kinyitottam a szemem... ne nevessen ki, Doktor,

azt hittem, meghaltam és ő egy angyal, aki megjelent előttem.

A halál angyala?! Luisa?

Igen, de többé már nem féltem a haláltól.

Éljenek a Bourbonok! Halál a franciákra!

Éljen a király!

Halál a jakobinusokra!

- A küldetésem sikertelen volt, ugye? - Igen, Garat nem állt meg időben.

- És a levél, Championnet levele? - A királynő kezébe került.

Ezt Championnet-nek meg kell tudnia, doktor!

Tájékoztatom. Hogy élsz.

Élsz, de még gyenge vagy.

És arról is, hogy Carolina királynő meggyőzte a királyt.

Hallod? A hadsereg Róma ellen vonul.

Luisa!

Figyelj, Luisa, a halpiacon vár rám egy fiú a templom előtt.

Piros sapkát visel. Ő juttatja el ezt a levelet Della Torre herceghez.

Én nem tudok kijutni innen.

Az utcákat de Simone emberei ellenőrzik, láthatta.

Luisa várják.

- Magának kell mennie! - Hogy én?

Tudom, nem szimpatizál velünk de mennie kell.

Nem, doktor, és ne is kérje.

De mivel fontos Önnek, engedelmeskedem.

Nézzétek, nézzétek mekkora!

Herceg úr!

Szent Ferenc megsegített!

Bravó, nagyszerű, Ciro!

Segített rajtam és a családomon!

Utat!

Utat...

Adjatok utat!

Utat!

Szent Ferenc nevében ez a hal az enyém.

Nem, kérem! Nem, nem adom!

Hogyan? Nem adod a kolostornak?

Szent Ferenc adta, Szent Ferenc elvette.

Vigye a halat.

Bolond vagy!

Miért, herceg úr, miért?

Mert te és a fiaid, szegény, becsületes, dolgos emberek vagytok

és hagyod, hogy a munkád gyümölcsét egy befurakodott szerzetes ellopja,

ez a lusta szégyentelen.

Fogd csak a botod és vezesd el a szamaradat, talán az megijed tőled!

Igen!

Csak óvatosan, herceg úr!

A szamaramnak Jakobinus a neve.

Maradj, Jakobinus!

A szamarad százszor okosabb, mint te!

Üsd csak, te állat!

Ő Jakobinus!

Nézzetek rá! Francia hajvágás, mint egy jakobinusé!

Ez Jakobinus, testvérek!

Tudod, kik a jakobinusok?

Igen! Akik azt tervezik, megölik a királyt

és felgyújtják a templomokat, mint Franciaországban!

Franciaországban ez megtörténhetett,

de itt Nápolyban a jakobinusok őszinte emberek,

akik az ország javát akarják...

Egy jakobinus nem akar olyan szerzetes lenni, aki elveszi a halásztól a halat,

aki egész éjszakáját a háló bedobásával töltötte,

hogy a végén kivehesse zsákmányát a vízből. Mert ez nagyon fárasztó.

Te nem vagy igaz szerzetes! A Szent Ferenc szövetség szerzetesei

segítik a szegény embert, nem kirabolják.

A jakobinus azt hirdeti, minden ember egyforma.

Íme!

Íme, ilyen egy jakobinus!

És, ha ez az igazság, akkor én is jakobinus vagyok.

Hallottátok, testvéreim? Istenkáromlásról beszél!

Ez egy ateista!

Mi az az "ateista"?

Egy ateista nem hisz a csodatevő San Gennaro-ban. (Nápoly védőszentje)

Nézzétek!

Ez az áruló, rossz hírét kelti...

a mi bátor katonáinknak, akik Nápolyt védik a franciáktól.

Mert ő a franciák barátja!

Ugyan olyan szamarak vagytok, mint ez a képmutató!

Halál a jakobinusokra, mert támadják

jó királyunk és dicső királynénk életét!

A házba! Égessük meg az istenkáromlót. Siessetek!

Gyere be!

Fogd ezt... Cirillo doktortól Delle Torre hercegnek.

Mit csináljak most?

Ki tudom vinni innen.

William Shakespeare

Engedjék el, a bátyámnak ehhez semmi köze!

Nem bántott senkit! Engedjék el, ő nem bűnös!

Nem tehet semmiről!

- Kötözzétek ki őket! - Állítsátok meg őket!

Mit csináltok?

Mit csináltok? Hiszen még gyerekek!

Bocsáss meg nekem Antonio! Bocsáss meg!

Salvato!

Salvato!

Te itt vagy...

- Ma este el kell mennem. - Ne, meg fognak ölni!

Maradj itt!

Ha itt találnak...

- Maradj itt! - Nem akarom, hogy itt megtaláljanak.

- El kell menekülnöm. - Ne, ne!

Ismerem Nápolyt, nem fognak elkapni

Nem mehetsz! El sem tudod képzelni, mi történik!

- Tudom, Luisa. - Nem tudhatod.

Volt ott egy testvérpár... ők...

- Jakobinusok? - Mint te.

"A láng túl magas, locsoljatok még vizet!" - kiáltotta valaki.

"A testvérek ne haljanak meg olyan gyorsan!"

Te remegsz.

- Rosszul lettem én is. - Te, rosszul vagy?

Láttam őket meghalni...

és csak rád gondoltam.

Nem akarom, hogy meghalj!

Mit láthattak ezek a szemek?

Még sosem voltam szerelmes.

Sanfelice csak, mint apa van mellettem.

Miért mentél férjhez hozzá? Túl öreg, elrabolja az ifjúságodat.

Bocsáss meg, Luisa, nem kell semmit mondanod, nem akarom tudni.

De mindent elmondok neked. Még soha senkinek sem mondhattam el.

Nem tudom, hogyan kell nevetni, Salvato. Szerelemgyerek vagyok.

Francesco d'Aquino, Caramanico hercegének a lánya vagyok,

anyám a nép szülötte, Portici-ből.

A születésemkor meghalt.

Ott álltak mindketten a bölcsőm fellett.

Furcsa. Csak néhány napos voltam, de most is látom őket.

Apám száműzetésbe ment a királyné rendelete miatt

és a legjobb barátjára bízott, Luciano Sanfelice-re.

Luciano felnevelt és szeretettel tanított.

Apám küldött egy dadust, vele volt egy fiú.

Tudod ki? A testvérem, Michele.

Az apámat sok évvel később láttam.

Száműzetésben halt meg, az udvar által üldözve

azzal a gondolattal, egy rossz világot hagy maga után.

A halálos ágyán megkérte Sanfelice-t, vegyen feleségül.

Luciano egy feltételt szabott.

Várjunk egy évet, ismerjem meg a világot

és a fiatalságot, amiket addig nem ismerhettem meg.

Apám könyörgött. Beleegyeztem.

Eltelt egy év, de a szerelem elkerült.

Sanfelice lett a férjem, de apám maradt.

Te vagy a férjem.

Fegyverrel, tisztelegj!

Álnok ellenségünk a franciák, álig felfegyverkezve,

megszállták Vatikán szent földjét és királyságunkat veszélyeztetik.

Ezért bátor tisztjeinkkel és a hozzájuk beosztott dicső katonáinkkal,

elindulunk Rómába, hogy kiűzzük az ellenséget

és megvédjük a Szentszéket!

Győzelem vagy halál, mindez értetek!

Én, Salvato-ért. Érte...

Köszönök mindent, Marga, amit értem tett.

Nem Önért tettem, Luisa-ért.

Megértette, hogy el kell hagynia Nápolyt.

A szívem megkönnyebbül, amikor elhagyja ezt a házat.

Nem lett volna szabad idejönnie.

Gyere ide! A király beszél a téren.

Teljesen kihaltak az utcák.

Marga, nézd!

Az embereink majd kiviszik a városfalon túlra.

Salvato?

Ez a szobája, ugye?

Nézze meg, aztán felejtse el.

Luisa üdvösségére kérem, menjen Championnet-hez,

a sajátjaihoz, és ne jöjjön többet.

Gyorsan, Salvato!

Nem hiszek a jóslatokban, Marga.

És, ha úgy ítélem meg, visszajövök Luisa-hoz.

Népem, rátok bízom az életemet,

Carolina királynőt!

Rátok bízom a gyermekeimet is,

ugyan úgy kell szeretnetek őket, mint engem.

Gyerekeim! Leopold (Lipót)! Mária Antonietta!

- Apa! - Hercegecskék!

Hercegecskék! Jöjjenek vissza!

Hercegecskék! Várjanak...

- Papa! - Papa!

Szépségem! Szépségem! Milyen szép vagy!

Leopold, Leopold!

Ezen sírsz, Luisa?

Ez csak egy nápolyi színjáték.

Miért sírsz, Luisa?

Nem tudom...

Nem tudom.

RÓMA - ANGYALVÁR

- Nincs itt senki más? - Hé, mi még itt vagyunk?

Miért szedik szét az ágyúkat?

Mit csináljunk velük? Hagyjuk itt a Bourbonoknak?

Palmieri kapitány!

Palmieri kapitány! Parancsot hoztam Önnek.

- Hadnagy, mit keresnek itt a tüzérek? - Majd Championnet tábornoktól megtudja.

- Odavezetem. - Hol van?

Jöjjön!

30 km-re van innen. Ronciglione erdejében.

Ott van a hadsereg tábora.

Hej, barátom, amíg nem érkezik meg az erősítés, akit magad előtt látsz

egy nem hivatalos hadsereg tábornoka,

egy lázadókból álló csapat vezetője.

Azt hiszik, szétszóródtunk, megszűntünk.

Mi a stratégiánk? Váratlanul megzavarjuk a nyugalmukat,

amikor a legkevésbé várják, a sötétség leple alatt.

Elnézést, de csak beszélek...

De te...

A szemed is megváltozott. A sebesülésed?

Nem, a sebesülésemmel nincs baj, felépültem.

Valami más, ugye?

Nápolyban, tábornok,

ott hagytam...

De most már jól vagyok, köszönöm. És várom a további parancsokat!

Válasszál ki embereket!

- Olaszokat, mint én. - Igen.

Ott vannak!

- Azt hiszem, Róma, abban az irányban van. - Nem, balra.

- Honnan jöttél? - Trastevere-ből (Róma szíve).

- Én Borgo-i (Lucca tartomány) vagyok. - Én, Monti-ból (Szardínia) jöttem.

És te, honnan jöttél?

A gettóból jöttem (Nápoly).

Zárták a kapukat, ugye?

Az egy mészárlás volt.

A családom is ott volt.

RÓMA - CAPITOLIUM

- Ascoli! - Igen, Felség.

Diktálok egy levelet, futárral küldje el Carolina királynőnek.

"Diadalmasan vonulok be Rómába."

"Látványomtól megrémült franciák, akár a füst úgy eltűntek."

"Utasítom, győzelmem tiszteletére rendezzenek ünnepségeket Nápolyban."

"De előbb örömöt akarok szerezni neked, Carolina."

"Akasztófán haljanak: Az úgynevezett római Köztársaság két konzulja és

a jakobinus miniszterek legyenek felakasztva a Farnese palota előtt,

ahol vacsorázni fogok."

Továbbítsa, Ascoli! Továbbítsa!

Őszentségét Isten akaratából ismét trónra emeli ezen a helyen a Vatikán!

Éljen a király!

Esküszöm, nem tudom elhinni mindezt.

- Luciano! - Itt vagyok.

Ferdinand király, a hős, elkergette a franciákat.

A csatácska fordulatot vett és kellemes sétává vált.

Championnet tábornok elmenekült Rómából.

Sajnos a gyilkosságok, a kivégzések...

Jaj a veszteseknek!

Belőlem rossz győztes lett volna, Luisa.

Sokkal jobb, ha mosolyogva jönnek a házamba,

mint látni az élelemért feldúlt elfoglalt városokat.

Meghalt!

Ki?

Ki halt meg?

Salvato... Megölték az én Salvatomat!

A te Salvatodat? A te Salvatodat? Gondold meg, mit beszélsz, Assunta!

Én nem szerethetem Salvatot, mert szobalány vagyok,

csak olyan hölgyek, mint maga?

Salvato nemcsak az Öné lehet, az enyém is! Az enyém!

Assunta mi van veled? Assunta!

- De, mi... - Michele!

- Michele, szeretsz engem, ugye? - Jobban, mint magamat.

Akkor menj Rómába! Keresd meg Salvato-t! Tudom, hogy él!

Érzem! Találd meg!

- Ma este is? Hányat? - Megtizedelték a 3. századot.

Mindig mondtam, ez Mack egy idióta!

Nem tud megbirkózni egy rabló bandával!?

Ezek ördögök, Felség. Felégették a Caprarola tábort is.

Elég!

Ma estére ennyi elég!

Elég!

Beszélnem kell a királlyal!

- Hol tudok beszélni vele! - Most nem lehet...

Soha nincs időm!

Minden rendben! Elnézést, Felség, itt vagyok.

A Maremma-i öböltől jövök, ahol összecsaptunk az ellenség fegyvereseivel.

Hogyan?

- Már itt vannak? - Erőltetett menetben haladnak.

Ki gondolta volna?

20 ezer francia és olasz önkéntesek

Joubert tábornok és Carafa gróf parancsnoksága alatt.

A hadseregünk tudja, hogyan vegye fel a harcot ellenük, Felség.

Igen, igen...

Ha Championnet tábornok

nem támad rá az összes katonáinkra.

Szegény fehérbe öltözött embereinkre.

Egy kém! Egy kém!

Állj fel!

Nem, ugyanolyan jakobinus vagyok, mint te. Salvato parancsnok barátja, engedj el!

Ez egy kém, tábornok úr! Mit csináljunk vele?

Lőjétek le! Példát kell statuálni.

Ne!

Tábornok, akkor már nem fog beválni a jóslat.

Miről beszélsz?

Azt jósolták, ezredes lesz belőlem.

Ez az ember őrült.

Nem! Nevezzen ki, utána lelövethet!

- Lőjétek le! - Ne!

Ez jár egy kémnek! Ez jár!

A tábornok azt parancsolta, lőjetek le, nem azt, hogy kössétek be a szemem.

Nem akarom, hogy bekösd a szemem!

Michele!

Salvato úr, Dicsőség Gennaro-nak!

Szóljon ezeknek, nem akarok bekötött szemmel meghalni!

Egy pillanat! Itt várjatok!

Tábornok, ez az ember megmentette az életemet.

Kérem, engedje szabadon.

- Megmentette az életét? - Igen.

Köszönöm... Championnet.

Michele!

Csak nem őrültünk meg, Michele?

Nápolyiak!

Ez a férfi megmentette egy francia tiszt életét.

Visszavonom a halálos ítéletet.

Azt mondják, a franciák megölik a foglyaikat.

Hazudtak nektek.

Meghagyom mindenki életét.

Fegyvert adok mindazoknak, akik követni akarnak.

Kezeket fel, aki egyet ért!

Kérdezd meg a sorsodat, tényleg ezredesnek szánt?

Rendben van.

Szolgáld a Köztársaságot, mint annak ezredese.

Ezredes lettem!

- Előre megmondta nekem, a kezemből... - Luisa...

- Mesélj Luisa-ról! - Ő küldött, hogy....

- Ő küldött? - Igen.

Menj vissza Luisa-hoz és mondd meg neki, Nápoly felé tartunk.

Nyolc-tíz nap múlva találkozunk.

Viszlát, Michele ezredes!

Ascoli, miért küldte a kocsi kísérőit haza?

Az óvatosságból, uram Nem vonzza a figyelmet.

Azok az átkozott jakobinusok azt mondják,

ha a király a kezükbe kerül...

- Ha a kezükbe kerül... - Az első fára felakasszák.

Verjük el őket!

Verjük el őket, Ascoli! Verjük!

- Ezen vagyunk, Felség. - Kicsit gyorsabban!

Gyorsabban, kocsis!

Igyekezz!

Felség...

Megállni!

Lovakat megállítani!

Gondolom... Fogalma sincs, mit tehetne értem?

Ascoli?

- Van elképzelése? - Nincs! Nincs, Felség. Nincs elképzelésem.

Jól van, talán nem is...

- Az a benyomásom, nem is akar... - Felség...

- Akarja vagy nem? - Bármit akarhat, Felség.

Nagyszerű!

Cseréljük át a ruháinkat!

Hát, persze... Ha elkapnak a jakobinusok...

Azt hiszik te vagy a király, és csak veled foglalkoznak.

Közben én elmenekülhetek.

Baktassunk!

Felség, hogy gondolja?

A ruhában... Úgy néz ki, mint én.

Mit keresnek a katonáink ezen az úton?

Mit kereshetnek, Felség? Menekülnek.

A fenébe. Azt hittem, mi vagyunk legelöl.

Már lehagytak minket.

Előttük akarok Nápolyba érni!

Őfelsége, a király!

Ide!

Nem érezné magát jobban Felséged az asztalnál, ha elmesélné

nekünk újabb győzelmének és visszatérésének történetét.

Üljön le, asszonyom!

Emlékszem azt mondta I. Ferencről,

miután megsemmisítő vereséget szenvedett, azt írta anyjának:

"Minden elveszett, de a becsület megmaradt".

Én senkinek sem írtam...

...elmondom személyesen.

Minden elveszett, a becsülettől eltekintve?

Igen. De egy kis változtatással.

"Minden elveszett, még a becsületünk is".

Üljenek le!

Ha kényelmetlen helyzetben eszünk, attól a helyzetünk nem lesz jobb.

Leülni!

Igyunk Championnet egészségére!

Végül is ez az ember megtartotta a szavát.

Megígérte a jakobinusoknak, hogy visszatér Rómába.

És visszatért.

Championnet Rómában van?

Engem kérdez?

Engem kérdez.

Kérdezze Mack tábornokot!

Kérdezze azt a 60 ezer szegény osztrákot,

akik szégyenérzet nélkül hazasiettek.

Mert nekünk csak a szégyen jutott.

Mondja, gróf, miféle öltözet ez?

Az öltözete. Igaza van.

Ha a jakobinusok elfogtak volna minket, őt akasztották volna fel helyettem,

világos?

Kedves Ascoli, már nincs rá szükség, hogy tovább játssza ezt a szerepet.

Nem bánta meg, ugye?

Eljátszadoztam a gondolattal, hogy meghalhatok, mint uralkodó. De nem hittem...

Könnyekig meghatottál, barátom. Tartsa meg az egyenruhát.

Ha kérhetem, nézze el nekem, hogy fel kellett vennie.

Köszönöm, amiért segített nekem.

Mindenért!

Felség!

Úgy tűnik, a város lakossága már tudja, hogy visszatért.

Látni akarják Önt és magyarázatot várnak...

Nem! Nem mehet ki, Felség!

Néhány napon belül, Championnet itt lesz ebben a szobában.

De nem talál itt minket.

Nelson admirális elvisz minket Palermóba.

Nem jelenhet meg a csőcselék előtt.

Túl veszélyes!

A hajóm a királyi család és az udvar rendelkezésére áll.

Köszönöm, admirális. De nem hagyom el a népemet.

Az angol hajón... biztonságban lenne, Felség.

Beszélek a néppel...

Holnap.

Gyere ki, te bohóc! Le a királlyal! Nyissa ki az ablakot, nehogy ők törjék be!

Elég volt belőle, kapjuk el! Hol a király? Le a királlyal!

Nem, a király... nincs már.

Ismered a Bourbonokat, Carolina!

Oltsák el a gyertyákat! Csillárokat eloltani!

Menjenek el! Menjenek mind! Menjenek! Jó éjszakát!

Menjenek!

Felség, bocsánat, de lehet, holnap már késő lesz.

Mit csináljunk?

Néhány gazember pletykákat terjeszt a hadseregünkben...

Azt mondtam, holnap!

Ha maradunk, levágják a fejét.

Természetesen, miután levágták az enyémet.

Várjanak!

Felség, megmérgezték a király kutyáját.

Istenem!

Jöjjenek!

Csomagoljanak be - az enyém, a király és a hercegek ruháit.

Siessenek! És csendben! Holnap az udvar Szicíliába megy!

Emma! Emma!

Megyünk Palermóba.

Megölték a kutyáját, közvetlenül a trón mellett.

Megmérgezték.

Jupiter...

Életben van és itt lesz hamarosan.

Győztünk, Luisa!

Mesélj el mindent részletesen.

Gyere. A tömeg dühös, a jakobinusok elfoglalják az utcákat.

Gyerünk, nézzük meg a padlásról.

A király nem ment ki az erkélyre.

Elhagyja Nápolyt és a népét.

- És a franciák? És Salvato? - Hamarosan itt lesznek, Luisa.

Innen lehet látni mindent. A kikötőt már lezárták.

A király a kincstárral és az udvarral elmenekül.

És a férje is velük megy. Ma éjjel.

Én nem...

Nem hagyom el Nápolyot! Salvato jön, várni fogok rá.

Sanfelice jó ember. Mondja el neki, meg fogja érteni.

Michele, segíts nekem. Egyedül nem vagyok olyan erős.

Mindig azt mondja Luciano, a szemébe nézzek.

Nem fog sikerülni.

A végén készülődhetek.

Ma este sötétedés után egy csónak fogja várni Sanfelice-t.

Nem!

Sanfelice nem fog itt találni.

Elhagyom ezt a házat.

El kell rejtőznöm. Mondd meg, hol van Salvato!

LA MARSEILLAISE (francia nemzeti himnusz) SZERZŐ: CLAUDE JOSEPH ROUGET de LISLE 1792

Éljen Nápoly! Miénk a város!

Minden embert ki kell szabadítani a börtönökből!

Átkozottak!

Elmegyek. Nem tud megállítani. Senki sem tud megakadályozni.

Milyen jól ismerlek, Luisa.

Ajándékot akarsz nekem adni, amit nem fogadhatok el.

Ajándékot?

Igen, hogy velem jössz.

Te szabad vagy, maradj itt Nápolyban.

Ebben a kedves házban.

Megyek én egyedül.

Nekem követnem kell a királyt és a királynét.

Nem hagyhatom magára Francesco herceget.

Neked nincs kötelezettséged feléjük.

Te... Luciano...

Ne aggódj miattam.

Hamarosan a franciák itt lesznek Nápolyban.

Sok barátom van, mint Cirillo, a jakobinusok között.

Nem kell félned.

És én azt hittem, elvesztettelek.

Az utóbbi időben éreztem így.

- Nem tudtam, hogy közeledjek hozzád. - Fejezze be, kérem!

Ez így nem mehet tovább.

Nem, nem. Megkérem Michelet gondoskodjon rólad.

Így jobb lesz mindkettőnknek.

Fogok tudni élni Ön nélkül?

Egy olyan nőnek, Luisa, mint te, nincs oka egy olyan férj után sírni, mint én.

Szükségem van Önre, Luciano. Mit tegyek?

Csak maga tud segíteni.

Mi van a lelkedben? Milyen hevesen dobog a szíved.

A szívemben Ön...

Ön, csak Ön van a szívemben. Ön az én tanítóm, az elmém, a lelkem.

Amióta összeházasodtunk követem Önt, ahogy azt apám örökül hagyta.

Ez azt jelenti, hogy szeretsz!

Luisa, bocsáss meg, hogy megsirattalak.

Mikor indulunk?

Lovag! A bőröndök már a csónakban vannak. Igyekezzenek!

Oda tudunk érni a hajóhoz?

Megpróbáljuk, de siessünk, a hullámok emelkednek!

Egy csónak már felborult! Bízzuk magunkat az Úr akaratára!

A kötél elszakadt! Vigyázz!

Luciano!

Evezz! Gyerünk! Menjünk vissza érte!

Ne! A nyílt vizekre!

- Jöjjön vissza! - A feleségem itt marad! Gyerünk!

- Luciano! Ne hagyjon itt! - Nem, a csónak nem tud visszamenni!

Várjon! Várjon! Ne hagyjon itt!

Nem akarom kockáztatni életét.

Nem, nem, Luisa!

Önnel kell mennem!

Vigyen magával!

Michele, vigyázz rá!

Ne hagyjon itt! Nem maradhatok...

Menj el, Luisa!

Menj...

Rájött, hogy mást szeretek.

A feliratot és a fordítást készítette: damina 2017 11 22