Original subtitles

Fontos, amit Donyeckben csinálunk.

AZ ELŐZŐ RÉSZEK TARTALMÁBÓL

És mi van a saját életeddel? Még olyan fiatal vagy.

Rostov főpincér!

Tudja, mi nem működik a nőknél?

Ha semmit sem sejtenek a feléjük táplált érzelmekről.

Odakísérhetem az asztalához?

Oda kísér, ahová csak akar.

- A kulturális miniszter! - Jó újra látni, drága!

Jó tett helyében jót várj.

- Alekszander Iljics? - Nyina!

A férjem bajban van. Letartóztatták.

Öt év átnevelő kényszermunkára ítélték.

Valakinek vigyáznia kéne Szófiára,

amíg mindent elrendezek.

Visszajövök érte.

Nos…

azt hiszem, le kéne téged fektetni.

Erre menjünk!

Rosztov főpincér?

Semmi baj. Nem olyan meredek, mint amilyennek látszik.

Erre tovább!

Nos… megérkeztünk.

Pihenj egy kicsit,

és csinálok neked helyet mellettem.

EGY ÚR MOSZKVÁBAN

Ó, igen!

Jó reggelt, Szófia!

Szerezzünk neked reggelit?

Nem ízlik?

Mondd csak… Hogy hívják a babádat?

A babámnak nincs neve.

Hogyhogy? Nincs neve?

Kellene, hogy legyen neki.

Miért?

Hogy meg lehessen szólítani.

El lehessen hívni teázni, szólni lehessen neki a szoba másik végéből,

beszélni lehessen róla, ha nincs ott, és imádkozni lehessen érte.

Akkor Babának nevezem el.

Anya szerint van egy titkos szobád.

Igen, ez volt az ő szobája is.

Ez az enyém?

Nos…

Nem lehet ez olyan nehéz.

Bocs.

Jó napot!

Kényes a helyzetem.

Én azt látom, hogy Szófia helyzete kényes.

Nos, igen, eléggé.

Mi a fenét művelt a hajával?

Nekem ez nem megy.

Én mindent megtettem.

Ha ez rendszeressé válik, akkor találnia kell valaki mást.

Van dolgom így is elég.

Találni fogok mást, csak kell még egy kis idő.

Szófia, Marina fog vigyázni rád, amíg visszajövök.

Vigyázol Babára?

Jó kislány!

Rosztov főpincér?

Halecki igazgató beszélni szeretne önnel.

Köszönöm.

Hol a fenében alszik a gyerek?

A padlásszobában velem.

Elismerem, nem ideális a helyzet.

Vannak intézmények az árva gyermekeknek.

Értesítenünk kéne a hatóságokat.

Ő nem árva gyermek. Az anyja régi barátnőm.

Mindegy, hogy kié. Ez szabályellenes, Halecki igazgató.

Jól van! Mindenki nyugodjon meg!

Ezt ideiglenes helyzetnek gondolom.

Nyilván. Nem hagyhatom el a hotelt.

Hogy tudnám én felnevelni?

A gyerek egy hónapig maradhat.

De utána tájékoztatnunk kell… tudja kit.

Egy hónap. Köszönöm.

Ha a jelenléte akadályozza a kötelességeiben,

muszáj lesz átgondolni a dolgot.

Emlékeztetném, Leplevszkij, hogy ön még csak igazgató-helyettes.

Hogyne.

Nyina a Gulagon van?

A férje valamilyen bajba keveredett.

Biztosan meg fogják oldani.

Nos…

szívesen elengedném este, de az étterem teltházas,

és a vendégek közt nagyra becsült párttagok is vannak.

Nagyra becsült?

Amikor legutóbb ők ketten egy helyen voltak, bunyó lett belőle.

Tehát…

külön kell ültetni őket,

és ugyanolyan kiszolgálást kell kapjanak.

Önre bízhatom?

- Természetesen. - Jó.

13:00 óra. Gyere be! Várni foglak.

Jesszus!

Helló?

Mélységes elnézést kérek.

Több, rajtam kívül álló, szerencsétlen ok miatt késtem.

De garantálom, hogy meg fogja érni a várakozás.

Nem sok hely maradt.

Olga? Megint felszaladt a harisnyám.

Olga?

Jó napot!

Attól tartok, egy kicsit elkéstem.

Vegyél fel valamit, Alekszander!

Mindenkinek jobb lesz.

Ami történt, az nem volt vicces.

Ebben nem értünk egyet.

Azt reméltem, hogy levesszük a ruháinkat,

nem pedig visszavesszük őket.

Ezzel nem vagy egyedül, de próbám lesz délután,

aztán meg egy vacsorám.

Ki a szerencsés úriember?

Egy rendező, Borisz Milanovics. Én leszek a főszereplője.

A vásznon vagy azon kívül?

Ne bonyolítsuk túl a dolgokat, Alekszander!

Olga, kiheverte a kavarodást?

Sok ígéret, nulla teljesítmény.

Évek óta ez lehetett a legizgalmasabb napja.

A felét se tudja. Odalent várom.

Ki volt a lány?

Szófia. Nyina Kulikova lánya.

- Nyináé? - Igen.

Évek óta nem hallott róla.

Tegnap este eljött a hotelbe.

Alig ismertem fel.

A férje valami bajba keveredett.

Megkért, hogy vigyázzak Szófiára egy ideig.

Meg kell tanulnod megfésülni.

A végén kezdd, aztán haladj felfelé!

Kérni akartam egy szívességet.

Nem, ki van zárva.

Eszedbe se jusson, hogy belekényszeríts

bármiféle családi dologba.

Csak egy bőröndöt akartam kölcsönkérni.

Vagy kettőt, ha lehet.

- Jó, ott vannak. - Köszönöm.

Kellenek majd vissza, holnap elutazom pár hétre.

Várj egy kicsit, mielőtt elmész!

Jó.

Tessék! Mit szólsz?

Anya visszajön nemsokára?

Még eltart neki egy ideig.

Aludj egy kicsit!

Jó éjt, Szófia!

Ébren vagy?

Most már igen.

Marina szobájában hagytam Babát.

Rendben.

Jó.

Szófia, most játszani fogunk.

A szabályok nagyon egyszerűek.

A lehető leghalkabbnak kell lenned.

Menni fog?

Nagyon jó.

Elromlott az órád.

Igen, nagyon úgy tűnik.

Nem csengetett.

Így van, ez egy kétütéses óra.

Csak délben és éjfélkor üt.

Miért?

Mert így tervezték.

Miért?

Majd máskor elmesélem.

Be kell fejeznem ezt a könyvet egy ma esti találkozóra

egy nagyon fontos emberrel.

Szófia.

Sajnálom, nem akartalak megbántani.

Mit szólnál egy történethez?

Jó?

Rendben, lássuk!

„A boldog családok hasonlóak,

de minden boldogtalan család egyedi módon boldogtalan.”

Nos, talán nem az Anna Karenyina kell most ide.

Játsszunk valamit?

Nem a csendben üléset.

Nem, nem azt.

Ez egy nagyon különleges gyűszű.

A nagyanyámé volt,

és szeret elveszni, hogy újra meg lehessen találni.

Menj be a hálóba és számolj el 200-ig.

Én itt maradok és elrejtem a gyűszűt a dolgozóban.

El tudsz számolni 200-ig, ugye?

Nem, de kétszer százig igen.

Rendben. Jó.

Egy, kettő, három…

négy, öt, hat, hét,

97, 98, 99, 100.

Egy, kettő…

három, négy, öt…

…98, 99, 100. Aki bújt, aki nem, jövök.

Ne siess!

- Nem kell rohanni. - Megtaláltam!

Mi?

- Újra? - Most te jössz!

Hogy értve?

Most te keresed meg, és én dugom el.

Nem, Szófia, én dugom el, és te keresed meg.

Ha mindig te dugod el, és mindig én keresem meg,

az nem rendes játék.

Nos…

Akkor csak én játszom.

Rendben.

Alekszander, nem fogsz lesni?

Lesni?

Csak jelzem, hogy Rosztov vagyok.

Már a kérdés is sértő a lesésről.

Mi az a Rosztov?

Aki vagyok. Rosztov vagyok. Alekszander Iljics Rosztov.

Nincs lesés.

Egy, kettő, három,

négy, öt, hat, hét,

nyolc, kilenc, tíz,

11, 12…

177…

178,

179…

Aki bújt, aki nem, jövök.

Nos…

vajon hol lehet?

Melegszik?

Melegszik?

Melegszik?

- Feladod? - Ki van zárva!

Nagyon okos. Felállni!

Szép volt.

Feladod?

Elfogadom.

Az olyan, mint a feladás?

Ugyanaz.

Akkor azt mondd!

Feladom.

De ez nem fair.

De azt mondtad, a szobában rejtsem el,

és amikor elrejtettem, a zakód a szobában volt.

De… miért… mozdítottad el a széket?

Hogy azt nézd.

Szép volt, Szófia.

Jól játszottál.

Rendben. Most…

Újra?

Miért ne?

Hallod?

Mondtam, hogy működik.

Nem volt semmi a szék áthelyezése!

Lenyűgöző volt ez a trükk.

Hibátlanul csinálta.

Mintha a mostohaapja lenne.

Előbb Csehszlovákia, aztán Lengyelország jön.

Próbálják ezt meg itt a nácik!

Büszke vagyok rá,

bár nem nekem köszönhető a ravaszsága.

Visszanyomjuk őket a tengerbe!

- Pontosan! - Jasa és Ilja!

Ez konyha, nem pletykafészek! Munkára! Most!

Csak a háborúról tudnak beszélni,

pedig fogalmuk sincs, hogy az mit jelent.

Honnan tudhatná az, aki nem élte meg?

Sok szerencsét!

Igen.

Ne felejtse a könyvet!

Köszönöm.

Nagyon hosszú könyv.

Ne ostorozza magát,

sokan nem jutnak el a végéig.

Végigolvastam.

Kiváló. Gratulálok.

Az első rész az amerikai politikai rendszerről lassan ment.

Igen, az első fejezet túlságosan részletes.

De a második rész a társadalmukról érdekes.

Biztos vagyok benne, hogy nem csak ön szerint.

„A jólét imádata a nemzet legfőbb vágya.”

Valóban.

Hogy értsük azt a kijelentést,

hogy a demokrácia főként az iparhoz passzol?

Nos… az egy nagyon jó hely erre.

Ön mire jutott?

Magát kérdeztem.

Igen, de az oktatójaként hanyagság lenne

elterelni a benyomásait, mielőtt kialakítaná őket.

Olvasta a könyvet?

Elolvastam 87 oldalt.

A körülmények másként alakultak.

Váratlan körülmények léptek fel.

A kislány, aki önnél van.

Igen, egy barátom lánya.

Nyina Kulikova.

Szerencsétlen helyzet.

Követte a férjét Szibériába.

Hiba volt.

A kislányok megijednek, ha az anyjuk elhagyja őket.

Mennie kéne.

Köszönöm.

Alekszander!

Legközelebb átbeszéljük, de elvárom, hogy elolvassa!

Elnézést, hogy késtem.

Szófia! Nem kéne már aludnod?

Meg akarta önt várni. Erősködött.

Köszönöm, Marina. Beszéltem a szobalányokkal,

és Natasa fog vigyázni Szófiára, amikor dolgozom.

- Jó éjt, Szófia! - Jó éjt, Marina néni!

„Marina néni”? Barátok lettetek?

- Az óra fog éjfelet ütni? - Igen, fog.

Szeretnél róla többet tudni?

Az apám a Breguet'sszel csináltatta, a legjobb párizsi óraművessel.

Azt mondogatta: „Egy férfi ne figyelje túl sokat az órát,

de legyen szorgos és igyekvő reggelente.

Mire az óra delet üt,

végeznie kell mindennel, amit aznap tennie kellett.”

És mi van a nap többi részével?

Bölcs szabadságban kéne tölteni, olvasással, ilyesmivel.

És a második ütés?

Az egyértelműen intelem, szidás.

Mert aki hallja, annak már ágyban lenne a helye.

Jó éjt, Alekszander bácsi!

Jó éjt, Szófia! Szép álmokat!

HATEZERKÉTSZÁZTIZENÖTÖDIK NAP

Csatlakozol? Gyere!

Legugolunk…

Jesszus!

…és ki látogatja meg a vak Golicin hercegnőt?

- A kovács fia. - Pontosan!

Emlékezett a hercegnő kedvességére sok évvel korábbról,

ezért hazavitte magához,

és együtt élték le az életüket.

Szeretem, ha jó egy történet vége.

Én is.

Bárcsak kimehetnénk!

Olyan érzés, mintha anya már nagyon régen ment volna el.

Amikor anyukád kislány volt, fel-le rohangált a hotelben.

Senki és semmi sem tudtam megállítani, oda ment, ahová akart.

Vissza fog jönni?

Természetesen!

Ez badarság! Urbanova kisasszony megkapja a lakosztályát.

Gondolom, tudja, hogy gyakorlatilag

a szoba nem Urbanova elvtársnőé.

Az ő nevére volt foglalva.

A foglaláson változtatnunk kellett. Sok más lakosztályunk…

Azt javaslom, a 317-esből költöztessék a vendéget

az egyik ilyen szobába!

Mindenki imádja Anna Urbanovát. Különösen az elvtársak a politburónál.

Jelzem, hogy Mila Fjedorovát jobban szeretik.

Ez biztosan igaz Sztálin főtitkárra.

Most nevezte ki Oroszország Első Számú Színésznőjének.

Vaszilij, beszélne ezzel az emberrel?

A második emeleti lakosztályok nagyon szépek.

Mi történt a szobámmal?

A 317-es szobát másnak adták.

Vigyék a csomagjaimat a szobámba!

Gratulálnom kell Sztálin új üdvöskéjének.

Mila!

Köszönöm!

Gyere velem!

Második emelet, kérem! Gyorsan!

Jó napot!

Jó napot, drága!

Észrevettem, hogy Anna Urbanovával érkezett a hotelbe.

Vajon szörnyen elfoglalt ma délután?

Urbanova elvtársnő mindig elfoglalt.

Mikor mosta meg utoljára ennek a szegény lánynak a haját?

Csak egy egyszerű mosdóm van a szobámban.

Gyere velem, drága!

Láttam az összes filmedet. Az anyukám elvitt rájuk kislánykoromban.

Milyen kedves!

Őszintén szólva betegre aggódtam magam, hogy mit fogsz mondani.

Remélem, felnőttem az elvárásokhoz.

A hőseink személyesen gyakran szörnyű csalódást okoznak.

Nem így értetted.

Átvetted a szerepemet.

Felajánlották nekem.

Nem tudtam, hogy ígértek neked bármit is.

Jó neked.

Játszhatnád Matildot.

Az anyát? Az anyádat?

Csodás lehetnél a szerepben, és megtiszteltetés lenne veled dolgozni.

- Hány éves vagy? - Istenem!

Szerinted én mennyi vagyok? Ne… ne válaszolj!

Sok szerencsét, drága!

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem a társaságot.

Van hír Nyináról?

Semmi.

Azt gondoltam, hogy talán az egyik barátod a pártból segíthet.

Azok szeszélyesek.

Szófia megkérdezte, ki vigyázna rá, ha az anyja nem tér vissza.

Mit mondtál?

Nem tudtam semmit mondani.

Hogy beszélsz egy gyerekkel ilyesmiről?

Lehet, hogy kelleni fog.

Nyina vissza fog jönni. Nem ismered őt.

És ha nem?

Nem akarná, hogy Szófia örökre velem maradjon.

Miért nem?

Ez nem helyes. Egy kislány nem élhet egy padlásszobában

egy hotelben lakásra ítélt emberrel.

Kell valaki, aki iskolába viszi, akivel világot láthat.

- Ne mondd ki! - Jelenleg

egy anyára van szüksége.

Úgy tűnik, már csak arra vagyok jó.

Mi?

Azt hittem, nagyobb a képzelőerőd,

de nyilvánvalóan tévedtem.

Érzékeny pontra tapintottam.

Nem, semmi fontosra.

Csak az a gyerek, Mila, ellopta a szerepemet.

Sajnálom.

És nem ezt kértem tőled.

De ha Szófia velem marad… továbbra is,

kell valaki, aki kiviszi őt.

Neki szeretetre van szüksége.

A gyerekek elsorvadnak anélkül.

Vigyáznom kellett volna a húgomra, és szánalmasan elbuktam.

Mégis te vagy a legjobb esélye.

Egyedül nem vagyok elég.

Tessék! Frissen és tisztán.

Írj minden hónapban!

Vigyázzon az anyámra!

Ne csinálj semmi hülyeséget!

És ne feledd, hogy ki vagy és honnan jöttél.

Nem is tudnám. Viszlát, papa!

El kell engedned.

Nehéz lehet elhinni, de ez a piazza

egykoron a moszkvai társadalom szíve volt.

A legelőkelőbb orosz családok étkeztek itt,

hercegek és hercegnők beszélgettek…

Szófia?

Ez ment, amikor anya elment.

Akkor menjünk vissza a szobánkba!

Alekszander Rosztov?

Szófia anyja most már bármelyik nap besétálhat ide.

Vagy soha többé nem hallunk róla. Az mit fog jelenteni?

Hogy a lánynak egy bűnözővel kell élnie egy padlásszobában?

Erre nem kerül sor, és már magam mögött hagytam a múltat.

Még mindig bűnöző.

Nagy dolgot kér tőlem, Alekszander.

Maga mondta, hogy nem való ez a hely egy gyereknek.

- Így van. - És ebben a szobában mondta,

hogy nem vigyázna rá korlátlan ideig.

Több mint egy hónap telt el.

Megváltozott a véleményem.

Már megszületett a döntés.

Magamra vállaltam a feladatot, és értesítettem a hatóságokat.

Ma este felveszik a lányt.

- Erre sosem kértem! - Hová viszik?

Egy intézetbe, ahol gondoskodnak róla,

amíg az anyja vissza nem tér érte.

Egy árvaházba?

Sztálin gondoskodik minden orosz gyermekről.

Nem igaz, Halecki igazgató?

Persze ha a rokona lenne,

az teljesen más helyzet lenne, de így…

nincs választásom.

A lánynak mennie kell.

Lefektessem Babát?

Szófia? Valamit meg kell beszélnünk.

A hotel emberei szerint…

jobb lenne neked máshol,

ahol sok gyerek van, akikkel játszhatsz.

Te is ott leszel?

Azon a helyen csak gyerekek élhetnek.

Ha ez a gyerekek helye, ki irányítja?

Lesznek felnőttek, hogy vigyázzanak rád.

Talán még olyanok is, akik meg tudnak fésülni.

De én veled akarok lenni.

És már jól fésülsz.

Játszhatsz majd a többi gyerekkel,

és aztán eljön érted anyukád,

hogy elvigyen az apukádhoz.

Hosszú vonattal fogsz menni.

Nehéz ezt megértened, de nem…

én vagyok a legalkamasabb pótszülőd.

Nem tudom megadni mindazt, amire szükséged van…

Ruhákat,

oktatást…

Tudod,

csak ez a szobám van, és ez nem való egy kislánynak.

Én nem…

Ez nem jó hely.

És…

nem biztos, hogy a megfelelő ember vagyok neked.

Nem szeretsz?

De igen. Persze, hogy szeretlek.

Akkor miért nem maradhatok?

Veled akarok maradni.

Ez nagy kérés.

És megértem, ha nemet mondasz.

Két száraz Martinit!

Jó estét!

Estét!

Megmondtam Borisznak…

hogy nem vagyok megfelelő a szerepre.

Mégis miért mondtad ezt? Tökéletes vagy rá.

- Rosszul éreztem magam. - Érezted?

Drágám, ha túl akarsz élni ebben az iparágban,

hagyd kint az érzelmeidet!

Köszönöm, Audriusz!

Köszönöm.

A sikeredre!

Ez víz.

Mila, ő Audriusz. A barátod lesz.

Örvendek.

Kelleni fog egy Audriusz minden hotel bárjában, ahol jársz,

amikor muszáj nevetned a férfiak viccein

életed következő tíz évében.

Többet akarnak majd, mint amit adni akarsz.

Borotvaélen kell táncolnod.

Csak annyira bátorítsd őket, hogy azt higgyék, van esélyük,

de annyira ne, hogy megsértődjenek, ha mellétrafálnak.

Te irányíts!

Hogyan?

Amikor két ujjamat feltartva rendelek italt,

mindegy, mit kérek,

- Audriusz… - …vizet ad.

Így miközben ők berúgnak, és alig bírják összeszedni magukat…

Tudok vigyázni magamra.

Menj csak! Várnak rád.

Ez kedves volt.

Ahogy öregszem, elpuhulok.

Nem olyan öreg. És vannak más filmek.

És más rendezők.

Nem, nem hiszem, hogy vannak.

Leszolgáltam az időmet, eleget kerestem és…

már nem játszom olyan szerepeket.

Megkönnyebbülés volt kimondani.

Mihez kezd most?

Mindig is imádtam a színházat.

És Csehov jóval jobb író a Propagandaminisztériumnál.

Jó móka volt.

Igen.

Köszönöm, Anna.

Jó volt hozzám éveken át.

És örökké hálás leszek a diszkréciójáért.

Tőlem senki sem fogja megtudni.

Örökre adósa vagyok.

Ezt örömmel hallom, mert kérni szeretnék egy szívességet.

Jól van?

Meglepő módon, igen.

Ott van!

Jól van! Nem akarok felhajtást, szóval siessünk!

Gyere, Szófia! Minden rendben!

Nem lehettél idősebb, amikor megtaláltalak.

Egy nap sem telik el úgy, hogy ne adnék hálát érte.

Sztravinszkij asszony fog gondoskodni róla.

A gyermek holmijai?

Az unokahúgom itt marad velem.

Az unokahúga? Nem az. Csak mondja.

Halecki úr?

Azt mondta, ha családtag, akkor maradhat.

Alekszander bácsi, fáradt vagyok.

Másokat is be kell gyűjtenem. Jön vagy sem?

Ön a hotel igazgatója.

Úgy hiszem, ön dönt, hogy ki marad a falak közt.

Visszavihetem a szobámba?

Természetesen.

Elnézést, Sztravinszkij elvtárs.

Úgy tűnik, tévedésből hívták ide.

Ez abszurd!

Gyere, Szófia!

Az emberek meg fogják tudni, mi történt ma itt.

Azt csinál, amit akar, nem érdekel.

Jól van, lefektetlek.

Be is takarsz?

Természetesen.

Tessék!

Alekszander bácsi?

Holnap eljön anya?

Nem tudom.

Eljön valaha?

Nem tudom.

De amíg eljön, itt maradsz velem.

És addig vigyázok rád, ameddig kell.

Akár örökre is?

Akár örökre is.

És most aludj!

Jó éjt!

Szó nélkül teltek a hetek.

A hetekből hónapok lettek.

De az anyám nem jött vissza többé értem.

Évekkel később megpróbáltam kideríteni, mi történt vele,

de nem volt nyoma.

Talán elveszett a rákövetkező káoszban.

Ő volt az életem. Aztán hirtelen eltűnt.

Sosem tudtam meg pontosan, mi történt az anyámmal.

Egyszerűen eltűnt az orosz Kelet rengetegében.

A feliratot fordította: Buga B