Original subtitles

2001. FEBRUÁR 3. LONDON

Az elhunytak hozzátartozói ma ismét elfoglalták helyüket a színpad közepén.

Túl sok még a rejtély számukra ahhoz, hogy csendben továbblépjenek.

Sokunknak segítene, ha ismernénk azoknak a kilétét és indítékait,

akik megbízást adtak szeretteink meggyilkolására,

ha tudnánk, hogyan tették, és miért nem akadályozta meg őket ebben senki.

A Lockerbie-rokonok részvételével rendezett találkozón

egy amerikai tisztviselő félrevonta az egyik áldozat édesapját, és azt mondta:

„Pontosan tudjuk, mi történt, de soha nem fogjuk elmondani.”

A Pan Am 103-as járata lezuhant, és a skóciai Lockerbie faluba csapódott.

270 ember vesztette életét.

Nagy-Britannia legsúlyosabb légi balesete.

Nem tudjuk, hogyan történt a szerencsétlenség.

Azon vagyunk, hogy kiderítsük.

- Amerika elleni támadás volt. - A világ legnagyobb bűnügyi helyszíne.

Kétszázezer tárgyi bizonyíték.

A lányom nem baleset áldozata lett,

brutálisan meggyilkolták.

- Megölték a gyermekeinket. - Harminc éven át hazudtak.

Az amerikai kormánynak volt egy terve.

Reagan a világ legnagyobb terroristája.

Ha a kormányunkon múlik, talán sosem tudjuk meg az igazságot.

A Lockerbie-történetben semmi sem az, aminek látszik.

Mielőtt FBI-ügynök lettem, Baltimore-ban voltam rendőr.

FBI ÜGYNÖK 1978-2005

A bűnügyi helyszíneink házakban, lakásokban voltak. Vagy az utcán.

De nem 2190 négyzetkilométeren, mint Lockerbie-ben.

1988. DECEMBER 22. MÁSNAP

Több mint 250 ember vesztette életét, amikor a Pan Am

New York felé tartó Jumbo Jet gépe felrobbant a levegőben.

A Pan Am 103-as járatának roncsai szétszóródtak a skóciai vidéken.

Több száz rendőr vesz részt a keresésben,

sokan közülük Skócia különböző részeiből érkező önkéntesek.

Azonnal felhívtak.

A megbízott felettesem azt mondta, már intézkedtek,

hogy áthelyezzenek a New Scotland Yardhoz.

Dolgoztam már gyilkossági ügyeken, de egyik sem volt ilyen léptékű.

270 emberről volt szó,

akiket egy időben gyilkoltak meg. Erre nem lehet felkészülni.

A brit és az amerikai kormány,

valamint a Boeing Aircraft és a Pan Am vizsgálócsoportjai kutatnak a nyomok után.

Amerika ellen irányult a támadás, mert a gép amerikai volt,

és abban az időben ez volt a legsúlyosabb terrorcselekmény,

amit az Egyesült Államok ellen követtek el.

Az 1980-as években a közel-keleti terrorizmus nagy részének célpontja

az Egyesült Államok és az amerikai imperializmus volt.

TERRORELHÁRÍTÁSI ELEMZŐ

Az Egyesült Államok és a különösen a Közel-Keleten

rendkívül aktív olajvállalatok erőteljes térhódítása miatt.

És ott volt az USA katonai jelenléte, hiszen Amerikára úgy tekintettek,

mint amely a hadseregét az imperialista, kapitalista, posztkolonialista

törekvése eszközeként használja.

Le az USA-val!

Az irániakra gyanakodtunk, mert…

HORMUZI-SZOROS PERZSA-ÖBÖL

…1988 júliusában a Vincennes, az egyik romboló cirkálónk

véletlenül lelőtt egy iráni utasszállítót…

HÍRADÓFELVÉTEL - IRIB

…290 ártatlan civil halálát okozva.

Úgy gondoltuk, az irániak ezt semmiképp sem fogják megtorlás nélkül hagyni.

Szemet szemért.

Minden lehetőséget meg kellett vizsgálnunk.

LOCKERBIE-I BŰNÜGYI HELYSZÍN

Először az utasokat kell megvizsgálni.

Nem tudhatjuk, hogy öngyilkos merénylővel van-e dolgunk,

vagy esetleg valaki tudtán kívül szállított robbanóanyagot.

Nagyon sok potenciális gyanúsított volt, akiket ki kellett zárni.

Úgy gondolom, hogy azok az emberek,

akik nem éltek át olyan mély fájdalmat, mint ön…

…nem értik, hogy valaki, aki meghalt, hogy létezhet mégis az ön számára.

Még mindig léteznek, és a szakadék, amit maguk után hagytak,

tele van nyitott kérdésekkel.

„Mi lett volna, ha nem így történik?” „Vajon hol lennénk most?”

„Hány unokánk lett volna?”

Ilyesmik. Kérdések, amelyekre sosem lesz válasz.

Az első reakcióm a düh volt,

ami arra késztetett, hogy megpróbáljam kideríteni az igazságot…

és ami segített elviselni a gyászt, mert lefoglaltak a teendőim.

Azt hiszem, inkább Flora lett volna az, aki így reagál,

ha engem öltek volna meg, ő mindenről tudni akart volna…

ki volt a gyilkos, miért nem akadályozták meg, és ehhez hasonlók,

ahogyan én is tettem.

És a mai napig nagy segítséget jelent. Eltereli a gondolataimat a gyászról.

ISKOLABUSZ

Amikor a gyerekek átmentek a barátaikhoz,

vagy autóban ültek, ahol szólt a rádió,

azt hallották, hogy gyilkosság volt.

És amikor azzal jött haza a három kicsi,

hogy „Anya, apa nem halt meg, meggyilkolták…”

…azt gondolva, hogy a „meggyilkolták” azt jelenti,

él az apjuk, csak azzal van elfoglalva, hogy meggyilkolták, de majd hazajön,

akkor el kellett magyarázni nekik, mi az a gyilkosság.

Kővé dermedtek a gondolattól, hogy van valahol egy gonosz ember,

aki meggyilkolta az apukájukat, és majd eljön, hogy minket is megöljön.

Minden idegenről, aki hozzánk jött, azt gondolták, talán ez az a gonosz ember?

Anyaként azt látni, hogy a gyerekek újra és újra átélik a traumát,

ahogy egyre többet tudnak, egyre idősebbek lesznek, egyre inkább felfogják,

mi a dolgok valódi jelentése, borzasztó érzés.

1989. JANUÁR

Körülbelül egy hónappal a robbantás után a skót rendőrség

még mindig nem gyűjtött össze minden repülőgép-alkatrészt.

Még mindig próbáltuk kitalálni, mivel is állunk szemben.

De szerencsére az egyik rendőr…

FBI, LOCKERBIE-CSOPORT

…megvizsgálta a konténer egy darabját,

amiben az a bőrönd volt, ami feltevésünk szerint a bombát rejtette.

Ez a bizonyos konténer

alumíniumból készült.

De ahogy a földhöz verte, ez a kis darabka kiesett belőle.

Lehet, hogy ez a legnagyobb kéz a világon, de ez a darabka akkor is kicsi.

Kiderült, hogy a darabka egy Toshiba

RT-SF16-os, két hangszórós rádiós kazettás magnóból származik.

Akkor már tudtunk arról,

hogy a németek vizsgálatot folytattak,

azt hiszem, 1988 októberében,

egy PFLP-GC elnevezésű csoporttal kapcsolatban.

A Népi Front Palesztina elszabadításáért Főparancsnokság,

rövidítve PFLP-GC, egy palesztin terroristacsoport volt.

Volt egy Frankfurtban működő sejtjük.

Úgy véltük, a bomba egy Frankfurtból érkező gépen lehetett,

amely Londonban csatlakozott a Pan AM 103-ashoz.

Az PFLP-GC-t Ahmed Jibril vezette.

Ahmed Jibril rendkívül fenyegető kijelentéseket tett

az amerikai és izraeli utasszállító gépekkel kapcsolatban,

nevezetesen hogy azoknak a gépeknek az utasai soha nem lesznek biztonságban,

amíg a palesztinok és az izraeliek közötti probléma meg nem oldódik.

Felmerült a gyanú, hogy egy amerikai utasszállító megsemmisítésére készülnek

az irániak nevében,

az iráni repülőgép lelövése miatt.

Tehát volt iráni kapcsolatuk.

1988. OKTÓBER

Két hónappal Lockerbie előtt

a német rendőrség razziát tartott egy Frankfurthoz közeli lakásban,

amely a PFLP-GC tagjaié volt, és fegyverarzenált találtak,

köztük egy olyan bombává átalakított Toshiba rádiós kazettás magnót,

mint amilyet Lockerbie-ben használtak.

Amikor letartóztatták őket, ilyen átalakított kazettás magnók voltak náluk,

bennük Semtex plasztik robbanóanyaggal.

Tehát az PFLP-GC volt az első számú gyanúsított.

Ugyanakkor a német rendőrség az első naptól kezdve kitartott amellett,

hogy a PFLP-GC-nek semmi köze a robbantáshoz.

TERRORCSOPORTOK PROFILJAI

Azt mondták: „Mindegyiket letartóztattuk, börtönbe zártuk őket októberben.”

17 LETARTÓZTATOTT

„Ezt a sejtet teljesen felszámoltuk.” Sajnálatos módon 1988 decemberében

már csak két ember volt börtönben.

A hírszerzéstől olyan információt kaptunk, hogy lehettek olyan bombák,

amiket a németek nem foglaltak le,

amikor az összes helyiséget átkutatták 1988 októberében,

és hogy talán ezt a sejtet,

ha részt vettek a robbantásban, mégsem sikerült teljesen felszámolni.

Nekünk igen erős volt a gyanúnk,

hogy a PFLP-GC volt a felelős a Pan Am 103-as járat felrobbantásáért,

de bizonyítanunk kellett.

BÉCS, AUSZTRIA HÁROM HÉTTEL A ROBBANTÁS UTÁN

Valamikor januárban…

egy férfi besétál egy levéllel az amerikai nagykövetségre.

Az NDK-ba utaztam Bécsen keresztül,

és este elmentem a bécsi amerikai nagykövetségre.

Ott adtam át a levelet.

Azon a követségen semmilyen ellenőrzés nem volt.

Felmentem a lépcsőn,

és mintha egy kerek üvegbörtön lett volna odafent.

Egy katona ült ott asztalra feltett lábbal.

Megkérdeztem, hogy van-e ott valaki a CIA-tól.

Mire azt felelte: „Nincs, menjen vissza a földszintre,

van ott egy esernyőtartó

meg egy kis asztal, oda tegye a levelet.”

Faxon küldték el a levelet. Az akkori idők modern technológiája.

CÍMZ.: A CIA. VEZETŐJE

Azt mondja: „most voltam Líbiában ezen a találkozón”,

aztán említ pár nevet, meg hogy „úgy néznek ki, mint egy csapat gengszter,

azt hiszem, ők a felelősek a Pan Am 103 elleni merényletért.”

Világos?

INFORMÁCIÓK A PAN AM 103-AS JÁRATÁVAL KAPCSOLATBAN

De ez a levél nem sok támponttal szolgált. Nem tudtuk, kitől jött.

A levél másolatát eltettük különböző mappákba az irodánkban,

mert tudtuk, hogy ha átküldünk valamit az FBI irattárába, az néha elvész.

De ez akkor semmit sem jelentett,

mert a figyelmünket teljesen lekötötte a PFLP-GC.

Sikerült megszereznünk a német vizsgálatról szóló papírokat,

de minden németül és arabul volt, amivel nem tudtunk megbirkózni.

Ezért visszamentem Washingtonba,

és átnéztem a német dokumentumok fordításait.

Ez nagyjából egy évig tartott.

Őszintén szólva a PFLP-GC-vel

és a Toshiba rádióval nem jutottunk messzire.

De aztán az isteni gondviselés…

érezhetően beleszólt a nyomozásba.

Egy robbanásban megsérült, parányi szövetdarabkát találtak

azon a 2190 négyzetkilométeren.

KIELDER-ERDŐ

TÖRVÉNYSZÉKI SZAKÉRTŐK MEGÁLLAPÍTOTTÁK, HOGY EZ A RUHADARAB

UGYANABBAN A BŐRÖNDBEN VOLT, AMELYIKBEN A BOMBA.

Az angliai törvényszéki szakértők

felfedezték, hogy ebben a ruhafoszlányban

van egy darabka áramköri kártya…

ami PT35 néven vált ismertté.

Kiderült, hogy ez a letört darab a történet kulcsa.

Mindenáron vissza akartuk szerezni a személyes holmikat.

Hallottam, hogy vita van arról,

vajon visszakapjuk-e a személyes tárgyakat, vagy sem.

Ugyanis nem volt pénz a fertőtlenítésre.

Én végül visszakaptam John poggyászát.

Az összes ruháját, mindent, és minden tiszta volt,

pedig John sosem jött haza tiszta ruhákkal az üzleti útjairól.

LOCKERBIE SKÓCIA

Kezdetben olyan 20-30-an lehettünk.

Embereket kerestek, és gondoltam…

…elmegyek a megbeszélésre, így csöppentem bele.

NÉGY HÓNAPPAL KÉSŐBB

A városon kívül, egy raktárépületben

önkéntesek mossák a repülőgép elhunyt utasainak és személyzetének a ruháit,

hogy végre elküldhessék a hozzátartozóknak.

Milyen érzés volt kinyitni egyik bőröndöt a másik után?

Furcsa volt.

- Attól függ, kié volt. - Igen.

Volt olyan, amelyik megrázott, és olyan is, amit…

megcsináltunk, mert muszáj volt.

A több mint 2000 négyzetkilométeren szétszóródott ruhákat

kimossák, kivasalják, az ékszereket megtisztítják,

és ennek a rongyos Bibliának szétválasztják és kisimítják a lapjait.

Plüssmackókkal volt tele a szárítógép.

Nagyon sok volt a karácsonyi ajándék, köztük sok mackó.

Volt egy kis piros ruha…

Egy két-három éves gyereké. Egy kisbabáé.

- Néha sírva jöttem haza. - Hát persze.

És a férjem azt mondta: „Ne menj vissza.”

- De visszamentünk. - Ott voltunk másnap is.

Hogy a férjem személyes dolgait visszakaptam,

az a lockerbie-i asszonyok kedvességének köszönhető.

Az én szememben az a város az, amelyik emberségre tanította a világot.

Muszáj volt megtennem.

Azt akartam, hogy a családok visszakapjanak valamit,

amit megfoghatnak és magukhoz ölelhetnek…

mert semmi másuk nem maradt.

Szeretettel tettük.

Így volt.

A skót nyomozók rengeteg időt töltöttek

a roncsok átvizsgálásával.

Végül találtak egy robbanástól szétszakadt

ruhadarabot, a címkén „Yorkie Clothiers” felirattal.

A robbanás nyomaiból arra következtettünk, hogy a bombával egy bőröndben lehetett.

Megtaláltuk ezt a céget Máltán.

Ezzel egy időben kiderült, hogy van egy poggyászlista

a frankfurti repülőtérről, amit átadtak a skót rendőrségnek.

Megint szerencsénk volt,

mert azon a nyomtatott lapon volt egy gazdátlan csomag.

Egy bőrönd, ami egyik utashoz sem tartozott.

Úgy gondoltuk, ebben a bőröndben lehetett a bomba.

A bőrönd Máltáról jött, és Frankfurton át érkezett meg a Pan Am 103-as járatra.

Hirtelen rádöbbentünk, hogy Málta a történet kulcsa.

Nem volt még internet, így a földgömbömön kellett megnéznem, merre van Málta,

mert utoljára középiskolában foglalkoztam földrajzzal.

Láttam, hogy Málta egy kis földközi-tengeri sziget

Olaszország és Líbia között.

Mit szólt hozzá, amikor megérkezett?

Egy nagyon kicsi szigetről van szó,

amely a Földközi-tenger közepén fekszik. Nem is nagyon tudnak róla az emberek.

De a lakói nagyszerűek, az ételeik remekek.

Amikor 30 évvel ezelőtt itt jártam, azt hiszem, egy Vauxhall Novát vezettem,

és minden jobb oldalon volt, de túléltem.

Elmentünk a Yorkie Clothing üzembe itt Máltán,

ahol el tudták mondani nekünk, hogy hol árulják azokat a ruhákat…

Tony Gauci boltja volt az.

Igen, itt volt Tony boltja.

Itt került sor a nagy áttörésre a nyomozásban.

Kikérdeztük Tony Gaucit, és nagyon meg voltunk lepődve.

Emlékezett arra a férfira, aki bejött a boltjába,

mert gondolkodás nélkül vett ruhákat, nem érdekelte a méret.

Megvette azt a tweedzakót, ami öt éve porosodott az üzletben,

Máltán ugyanis nem hordanak gyapjút az emberek.

Tony Gauci nem tudott róla,

de mi már találtunk egy tweedzakót, ami feltehetően a bombával egy bőröndben volt.

Azt mondta, felismerné, ha újra találkozna vele.

Ez nagyon fontos volt nekünk.

Elhoztuk az egyik grafikusunkat,

aki Tony emlékei alapján lerajzolta azt a férfit.

Mi akkor úgy gondoltuk, hogy a palesztinok voltak a felelősek,

de Tony emlékezett erre az emberre, és líbiainak írta le.

1989. ÁPRILIS ÖT HÓNAPPAL A ROBBANTÁS UTÁN

A Pan Am-katasztrófában elhunytak hozzátartozói elmentek a Fehér Házba,

hogy beszéljenek Bush elnökkel,

és elpanaszolják neki, hogy a kormánya

alig tett valamit a megnyugtatásuk és a tájékoztatásuk érdekében.

Felfoghatatlan, hogy ez az ország, amit annyira szeretünk…

…hagyta, hogy felrobbantsanak több mint 200 amerikait,

és minderre néma csenddel reagáljon.

Tudni akartuk az igazságot. Változást akartunk elérni,

és rákényszeríteni a kormányt, hogy vonja felelősségre őket.

John sokat utazott a világban a munkája miatt,

gyakran mondtam neki: „Nagyon aggasztanak a terrortámadások.”

John erre azt felelte:

„Ne izgulj, drágám, mert mindig Pan Ammel utazom.”

És megmutatott egy egész oldalas újságcikket, miszerint…

a Pan Am a legbiztonságosabb légitársaság.

Ötdolláros biztonsági felárat vezettek be a jegy minden egyes szakaszára.

Fontos biztonsági közlemény a Pam Amtől.

A Pan Am bevezeti az iparág egyik

legátfogóbb biztonsági programját. A neve Alert.

1986. JÚNIUS A PAN AM ELNÖKE

Célja az utasok, az alkalmazottak, a poggyászok,

a repülőgépek és a repülőtéri létesítmények nagyon alapos átvizsgálása.

Az Alert a Pan Am saját, magasan képzett biztonsági szakértőit

és a világ legfejlettebb átvilágító eszközeit is be fogja vonni.

1989-ben Bush elnök felállított egy fehér házi bizottságot

a légi közlekedés biztonságának és védelmének ellenőrzésére,

és én egyike voltam annak a három civilnek,

és három családtagnak, akiket bevontak.

Azt láttam, hogy a több tízezer dollárból, amit nap mint nap beszedtek,

semmit se fordítottak a biztonságra.

Nem volt hivatásos légiközlekedés-biztonsági szervezet.

Egyszer elkísértem egy FAA vörös csapatot,

akik bementek, és megpróbálták feltörni a biztonsági rendszert.

Az FBI-ügynök fogta a fegyverét, vett egy olyan Big Gulp italt,

kiöntötte az italt, beletette a fegyvert,

mi pedig felraktuk a kézipoggyászunkat a futószalagra.

Fogta a Big Gulpját, és a szkenner tetejére tette.

És aztán átsétáltunk a fémdetektoron,

ő meg fogta a Big Gulpot, továbbsétált, és…

szóval tanúja voltam, hogy az esetek 80%-ában megsértették az előírásokat.

Mit gondolt, amikor Jim Swire felvitte a hamis bombáját a gépre?

Azt, hogy nagyon bátor.

1990. JÚLIUS 1.

20 éves lánya életét vesztette, amikor bomba robbant

a Pan Am 103-as járatán a skóciai Lockerbie felett 1988-ban.

Jim Swire azt mondja, bebizonyította, hogy a tragédia újra megtörténhet.

Nem sokkal Lockerbie után átrepültem Amerikába,

hogy beszéljek az ottani hozzátartozókkal.

Egy Heathrow-ról induló BA-járatra vettünk jegyet.

Néhány héttel ezelőtt Swire magával vitte a Pan Am-bomba másolatát

egy Londonból New Yorkba tartó járaton.

Gondoltam, megpróbálom kideríteni,

hogy a heathrow-i biztonsági ellenőrzés olyan jó-e,

amilyennek a kormány lépten-nyomon mondja.

Így hát felszálltam a gépre, és a lockerbie-i bomba pontos másával

elrepültem a Heathrow repülőtérről az Egyesült Államokba.

Jane mit szólt ahhoz, hogy ön ilyen dolgokat csinál?

Nem tudom, elmondtam-e neki.

Nem, nem tudtam róla.

Csak később vallotta be.

A London-Heathrow-i repülőtér biztonsági szolgálata nem észlelte a bombát.

Fel volt szerelve gyújtószerkezettel, időzítővel, elemekkel, nyomáskapcsolóval.

A plasztik robbanóanyagot marcipán helyettesítette.

A hölgy kivette, felemelte, és azt kérdezte:

„Uram, ebből kiszedte az elemeket?” Igennel feleltem.

Nyilvánvaló volt számomra, hogy nem tudta,

hogy egy ilyen tárgy veszélyes is lehet.

Amikor az ember olyan rettenetes érzelmi válságban van,

mint amit például egy szeretett gyermek halála okoz,

akkor keresi a módját, hogy miként tudja azt feldolgozni.

Tudja, aki tétovázik, az elveszett, és én mindenáron ki akartam deríteni,

hogyan ölték meg valójában, és ki volt a tettes.

Hirtelen akaratlanul is aktivistává váltak

azok a családtagok, akik ki akarták deríteni az igazságot,

és jobbá akarták tenni a világot.

Biztosak akartak lenni abban, hogy amin ők keresztülmentek,

az többé nem történik meg.

- Sosem bizonytalanodott el? - De, tudom, hogy megszállott lettem.

Gyakran kezeltem a pácienseim megszállottságát,

és nagyon is jól tudtam, hogyan tette tönkre az életüket.

1990 augusztusában a PFLP-GC-re összpontosítottunk,

semmilyen valós bizonyíték nem támasztotta alá a nyomozást.

Az ismereteim alapján eljutottam gondolatban odáig,

hogy a palesztinok nem tehették.

Nem volt olyan jelenlétük, olyan kapcsolatrendszerük Máltán.

És akkor eszembe jutott, hogy Tony Gauci egy líbiait emlegetett.

Tudta, mi a különbség egy palesztin és egy líbiai között.

Évekkel ezelőtt líbiai hírszerzéssel, terrorelhárítással foglalkoztam,

és tudtuk, hogy Málta olyan hely,

ahol a líbiaiak átutaznak,

amikor a hazájukból az Egyesült Államokba mennek.

Tehát komoly jelenlétük volt itt.

Szóval elmentem a felettesemhez, és azt mondtam neki:

„Nem igazán hiszem, hogy a PFLP-GC volt.

A líbiaiakra kell fókuszálnunk.”

Líbiai vagyok. A város, ahol felnőttem, Tripolitól 80 kilométerre délre van.

POLITIKAI ELEMZŐ

1969 szeptemberében Kadhafi katonai puccsot hajtott végre.

Nagy volt a feszültség.

Az emberek úgy érezték, az országnak megújulásra volt szüksége.

Kadhafi politikai és gazdasági szempontból is jelentős változást hozott.

Itt nincs munkanélküliség.

Itt nem látni koldusokat, mint a Közel-Keleten oly gyakran,

hiszen a bérek olyan magasak, mint sok európai országban.

Az emberek optimisták voltak.

De Kadhafi nagyon rövid idő alatt Líbia teljhatalmú uralkodójává vált.

Katonai kiképzésre kényszerítette az iskolásokat, fiúkat, lányokat egyaránt.

Megtiltotta, hogy a futballközvetítéseken

elhangozzon a játékosok neve.

„Az ötös számú játékos lepasszolja a labdát a hetesnek.

A hetes átadja a nyolcasnak”, és így tovább

Ő akart lenni az egyetlen ismert és népszerű ember Líbiában.

Globális vezető akart lenni, mint Mao Ce Tung vagy Lenin.

És ahogyan nekik, Kadhafinak is Amerika volt a fő ellensége.

Moammer Kadhafi ezredes durva sértésnek tekintette

Líbia nyugati gyarmatosítását. Úgy vélte, hogy a nyugati olajérdekeltségek

kizsákmányolják Líbia legértékesebb természeti kincsét.

HÍREK A VILÁGBÓL VASÁRNAP

Jó estét! Erős a gyanú,

hogy Moammer Kadhafi összefüggésbe hozható a legutóbbi európai terrorcselekményekkel.

Líbia valóban

intenzíven és aktívan támogatta a nemzetközi terrorizmust.

A líbiai vezetőt azzal vádolták, hogy átfogó terrortámadási tervvel rendelkezik.

Kadhafi különböző terrorcsoportok támogatásával

akart visszavágni a nyugatnak, különösen az Egyesült Államoknak.

1981-ben Reagan elnököt azzal a programmal választották meg,

hogy keményen fellép a terrorizmus ellen.

A terroristák legyenek tisztában azzal,

hogy ha megsértik a nemzetközi viselkedési szabályokat,

a mi politikánk a gyors és hatékony megtorlás lesz.

ELÍTÉLJÜK A LÍBIA ELLENI AGRESSZIÓT

Reagan elnök hivatalba lépésétől számított hat hónapon belül

folyamatossá vált a Líbiával való konfrontáció.

Reagan a világ legnagyobb terroristája.

A Közel-Kelet veszett kutyájának célja a világforradalom.

LABELLE CLUB 1986. ÁPRILIS 5., NYUGAT-BERLIN

Nyugat-Berlinben ma folytatódott a tegnapi robbantással kapcsolatos nyomok keresése,

miközben a sérültek száma

150-ről 200 fölé emelkedett.

A diszkó az amerikai szektorban van,

az Egyesült Államok szolgálaton kívüli katonáinak kedvenc szórakozóhelye.

akik közül sokan a közeli laktanyákban laknak.

A katalizátor azonban a nyugat-berlini LaBelle diszkó felrobbantása volt.

Az amerikaiak úgy érezték, ez közvetlen támadás az amerikai állampolgárok ellen,

ezért nyilvánvalóan meg akarták büntetni Kadhafit.

Amerika szövetségesei egyértelműen aggódnak, hogy ez az USA-Líbia vita

háborúba torkollhat.

A vakációzók el szoktak suhanni a kijárat tábla mellett,

de most lehajtanak az autópályáról.

A legtöbb ember számára Lockerbie ma a terrorizmust és a tragédiát jelenti.

A nyomozók egy régi tanteremben próbálnak a gyilkosok nyomára bukkanni.

Minden információt bevisznek ezekbe a számítógépekbe,

és megosztják Londonnal, Washingtonnal és Frankfurttal.

Minden nyomozásban vannak nekilódulások és megtorpanások,

és a dolgok néha összejönnek, néha nem.

A skót rendőrség, miután hat hónapot töltött azzal,

hogy felkeressen 17 országot és 55 vállalatot,

még mindig nem tudja, mi az a PT35.

Ez nem kritika. Megkérdeztük őket:

„Átvehetjük ezt a dolgot, és kezdhetünk vele valamit?” Igent mondtak.

Engedélyt adnak az FBI laboratóriumában dolgozó Tim Thurmannek,

aki beszél a kapcsolattartójával. Bingó!

A PT35-öt egy olyan áramköri laphoz illesztettük, amely egy időzítőhöz vezet.

Ezt egy Mebo nevű svájci cég gyártja…

Zürichben.

ZÜRICH SVÁJC

Körülbelül 1976 óta vagyunk itt.

- A falat borító szőnyeg különleges. - Igen.

A rendőrség úgy nevezte a helyet,

hogy kárpitbunker.

A svájci rendőrség eljött ide 1989 végén vagy 1990-ben,

és megmutatott egy FBI-tól származó fotót.

Ezen a fotón a megtalált darabka

volt látható.

Egyből tudtam,

hogy egy MST-13-as időzítőből származik.

Elmagyaráztuk, hogy korábban gyártottunk ilyen időzítőket,

és Líbiába is szállítottunk belőle.

Maga a készülék egy egyszerű elektronikus időkapcsoló,

amit ezzel a digitális kapcsolóval lehet beprogramozni

egy és 99 óra közötti időtartamra.

Ez az időzítő alapvetően ugyanolyan, mint egy tojásfőző óra,

de Líbia bizonyára nem tojásfőzéshez akarta használni,

hanem az ügyeik intézéséhez volt szükségük rá.

Akkor Edwin Bollier azt mondta:

„Nem gondoltam, hogy az időzítő miatt találtak meg, amit építettem.”

„Azt hittem, a levél miatt volt,

amit a követségen hagytam.” Erre mindannyian felkaptuk a fejünket.

1989-ben azt mondja nekünk:

„Nem hiszem, hogy a palesztinok tették.”

„Úgy gondolom, a líbiaiak voltak.”

Miért akart ujjal mutogatni az egyik jótevőjére…

Erre nem tudom a választ. Lehet, hogy felébredt a lelkiismerete.

Szokott azon gondolkozni, mi történik az elektronikai berendezéseivel?

Nem, nem…

Ez puszta üzlet.

Ez itt a nővérem és én. Ez a házunk.

Magas lány volt, nagyon magas.

Ezek mi vagyunk ketten. Rhatfatnak hívták, a nagymamánk után.

Nem igazán szerette a nevét. Ez pedig én vagyok.

Londonban születtem, aztán Líbiába, Tripoliba költöztünk.

Ott nőttem fel. Szép gyerekkorom volt.

Jó emlékeim vannak, kivéve ami 1986-ban történt velünk.

A Fehér Házból az Egyesült Államok elnöke jelentkezik.

KÉT ÉS FÉL ÉVVEL LOCKERBIE ELŐTT

Amerikai polgártársaim, ma este, keleti idő szerint hét órakor

az Egyesült Államok légi és tengeri hadereje

több csapást mért azokra a központokra,

terroristalétesítményekre és katonai objektumokra,

amelyek Moammer Kadhafi felforgató tevékenységét támogatják.

Egyértelműen bebizonyosodott,

hogy a La Belle diszkó elleni terrortámadást

a líbiai rezsim közvetlen utasítására tervezték meg és hajtották végre.

TRIPOLI MA HAJNALBAN

A tengerparti szállodánkból látható villanások sorozata és halk robaj jelezte,

hogy a tervezett célpontok jóval a városon belül vannak.

Azon az estén a nővérem a szalonban volt,

az édesanyám épp bejött a szobánkba. Emlékszem, ahogy ránk szakadt a mennyezet.

Igen.

Vörös nyomjelző lövedékek. Légvédelmi rakéták.

Az égboltot pokoli tűzijáték töltötte be.

Nem tudtam megmozdítani a lábamat. Koromsötét volt.

A padló kettétört. Elfogott a rémület.

Rettegtem.

Emlékszem, ahogy édesapám segítségért kiáltott.

Üvegszilánk fúródott a kezébe.

A nevemet ismételgette. „Kinda, életben vagy? Kinda, élsz?”

Édesanyám megszólalt:

„Bassam, jól vagy?” Édesapám válaszolt neki,

és én is válaszoltam.

Aztán a nővéremet kezdte szólongatni, de ő nem felelt.

A nagyapám ásta ki másnap délelőtt 10 órakor.

Elvitték a kórházba, ahol megállapították a halálát.

A kórházban a főorvos úgy becsülte,

hogy hatvan és száz közötti sebesültet vittek be,

emellett két másik kórház is fogadott sérülteket.

Ma azt tettük, amit tennünk kellett.

És ha szükséges, meg fogjuk tenni újra.

Hogyan tudott aludni azon az éjszakán, tudva, mit tett?

Reagan gyilkos.

Kadhafit is vádolom Rhatfat megölésével.

Teljesen tisztában volt vele, mire képes az amerikai kormány. Miért tette?

Miért kellett ellenséggé tenni?

Az fáj a legjobban, hogy többé nem lehetett nővérem.

Elvették a lehetőséget, és ez nagyon fáj.

Nem hiszem, hogy elérte a célját.

Rossz lépés volt, Kadhafit nem így kellett volna kezelni.

Ezzel megalázta Kadhafit. Sárba tiporta.

Szóval azt hiszem, elég indítéka volt, hogy bosszút álljon Amerikán.

LOCKERBIE SKÓCIA

A katasztrófa utáni év

elég különös volt.

Még ott motoszkált az ember fejében, ami történt.

Nem lehet csak úgy félretenni.

December 21-én kimentem…

…és leraktam egy koszorút oda, ahol azt a fiatal lányt megtalálták.

Két évvel később

egy hölgy jött oda

a házhoz a férjével,

és azt kérdezte: „Maga Peter?”

„Lindsay, akit megtaláltak a kertjében, az én lányom volt.”

Felajánlottam, hogy megmutatom pontosan, hol találtam rá.

Felvettem a földről egy követ onnan, ahol megtaláltuk, és letörölgettem.

Azt mondtam: „Vigyék magukkal…

így majd emlékezni fognak a helyre, ahol Lindsey-t megtalálták

Lockerbie-ben.”

Erős a meggyőződésem, hogy a líbiaiak

voltak felelősek a Pan Am 103-as járatának felrobbantásáért,

de több bizonyítékra volt szükségünk.

Az irodámban ültem, a követségen.

Teljes képet kellett kapnom a líbiai jelenlétről a szigeten.

Fogalmam sem volt, kik lehettek a hírszerzők.

Ahogy a skót nyomozókkal közösen

előállítunk a különböző gyanúsítottakkal

és lehetséges forgatókönyvekkel,

rendszeresen vissza kellett térnünk ide a bevándorlási hivatalba

átnézni ezeket a dobozokat,

és kihúzgálni a kartotékokat, hogy lássuk, fontosak-e vagy sem.

BESZÁLLÁSI / PARTRASZÁLLÁSI JEGYZŐKÖNYVEK

Nem voltak digitalizálva,

ezekben a poros, fülledt, klíma nélküli helyiségekben tárolták őket.

Ki-be járkáltunk naponta harmincszor is,

és mindezt több mint másfél évig.

A végén eljutottunk oda, hogy nem győztük a munkát,

és akkor olyasmire szántam el magam, amire addig nem volt példa.

Bekopogtam a CIA-hoz, és azt mondtam: „Segítségre van szükségem.”

Annak idején az FBI és a CIA között nem volt túl jó a viszony.

KÖZPONTI HÍRSZERZŐ ÜGYNÖKSÉG

Többen figyelmeztettek, hogy ne dolgozzak a CIA-val,

de nem volt más választásom.

A CIA olyan dolgokat tudott, amiket mi az FBI-nál nem.

Tudtak neveket, dátumokat, címeket, hogy kik voltak azok az emberek,

és volt a szerepük a líbiai kormány számára.

Tőlük tudtuk meg Lamin Fhimah nevét,

aki a Libyan Airlines menedzsere volt, és itt dolgozott

a máltai repülőtéren.

A CIA megtudta, hogy a barátja volt Abdelbaset Al-Megrahi,

aki szerintük hírszerzőként tevékenykedett.

LÍBIAI HÍRSZERZŐ TISZT

Aztán jobban utánanéztünk a hátterének,

és rájöttünk, hogy kapcsolatban áll a tripoli légitársasággal is.

A Libyan Airlines biztonsági főnöke volt.

Bingó.

Azt kerestük ugyanis, hogyan juthatott be a rendszerbe

egy csomag, robbanóanyaggal a belsejében.

Kellett hozzá valaki, aki kapcsolatban áll a repülőtérrel.

Aztán kiderült, hogy Lamin Fhimah-nak van egy utazási irodája

itt a szigeten, Med Tours néven.

Késő este érkeztünk ide skót tisztekkel és máltai rendőrökkel.

Be tudtunk jutni az irodába.

Amikor körülnéztünk, megláttam egy határidőnaplót az asztalon,

amiről kiderült, hogy Fhimah asztala.

Arabul írták a bejegyzéseket, de volt ott egy angol szó is: „TAGGS”.

T-A-G-G-S, emlékszem rá.

Poggyászcímkékről lehet szó?

Lefordíttattuk az írást.

„Használd az Air Malta címkéit.”

És egy másik oldalon…

így folytatódik: „Használd a repülőtér címkéit Abdel Basset számára.”

Nagy hiba volt ott hagyni az asztalon azt a naplót.

Sosem lehetünk biztosak abban,

hogy a terroristák vagy más bűnözők okosan viselkednek.

Meg kellett találnunk Al-Megrahit. Fotónk persze nem volt róla.

Megkérdeztem a partnereimet a CIA-nál,

hogy nem tudnának-e előkeríteni egy fényképet Megrahiról

akárhonnan a világból.

Csengett a telefonom.

A csehszlovák biztonsági szolgálat küldött egy útlevélképet róla.

Pacsiztunk, ölelgettük egymást, majd kibújtunk a bőrünkből.

Aztán kiderítettük, hogy Abdelbaset Al-Megrahinak

van egy svájci irodája is Zürichben, a Mebo-iroda épületében, a folyosó végén..

Úgy tűnt, minden rendben, jó nyomon vagyunk.

ZÜRICH SVÁJC

Ez itt a Mebo irodája,

ezen az oldalon volt a mérnöki irodánk,

és innentől,

innentől idáig

tartott Abdelbaset irodája.

Megrahinak és Edwin Bollier-nek ugyanazon a folyosón volt irodájuk.

Ez túl szembeszökő ahhoz, hogy puszta véletlen legyen.

Mert nem az. Egyáltalán nem véletlen.

KÖVETKEZŐ ALKALOMMAL

A líbiai tanú eldöntheti Nagy-Britannia

legnagyobb gyilkossági perének kimenetelét.

A CIA rájött, hogy kettős ügynök dolgozik a repülőtéren.

Az FBI-nál „Puzzle Piece” fedőnéven szerepelt.

A hideg futkos a hátamon, ha arra gondolok,

hogy emberi lények ilyen mélyre süllyedhetnek.

Szemfényvesztésnek tűnt nekünk.

Aki meg akarja védeni az országát,

annak a szomszédok szabályai szerint kell játszania.

És azok mocskosak.