Original subtitles

EGY ÚR MOSZKVÁBAN

Az 1917-es forradalom és a királyi család kivégzése

egy éjszaka alatt megváltoztatta Oroszországot.

A következő négy évben a leninisták újjászervezték az országot,

a cári arisztokrácia vagyonát elkobozták, Oroszország a népé lett.

A régi eltűnt, jött az új.

Ne!

Ne! Kérem!

Kérem a nevét!

Alekszander Iljics Rosztov.

Címe?

Az elmúlt négy évben a Metropol Hotel 317-es lakosztályában laktam.

- Miért? - Leégett a házam.

Foglalkozása?

Egy úriembernek nincs szüksége foglalkozásra.

Akkor milyen hasznára van Oroszországnak?

Úgy tűnik, nem fogja fel a helyzete súlyosságát.

Attól tartok, hogy tökéletesen értem.

Párizsba utazott 1914 tavaszán?

Igen, emlékszem, virágoztak az almafák.

Valószínű, hogy tavasz volt. Igen.

Minket az 1918-as visszatérése aggaszt.

Miért tért vissza

mindössze egy évvel a forradalom után?

Biztosan tudta, hogy egy ilyen nemes milyen fogadtatásban részesül majd.

Hiányzott a klíma.

Ön a szerzője az 1913-as Mi most a célunk című versnek?

Ön volt a szerzője?

Nekem tulajdonították, igen.

Sokan a verset forradalmi felhívásnak vették.

Nehéz egyenrangúan kezelni olyat, aki ilyen egyértelműen

megadta magát osztálya romlottságának,

és most fenyegetést jelent Oroszországra és népére.

- Egy vagyok a népéből. - Az volt.

Szándékunkban áll önt sarokba szorítani.

De a párt magasabb rangú köreiben vannak olyanok,

akik a verse miatt a forradalom hősének tartják.

Emiatt ez a bizottság úgy dönt,

hogy mivel a Metropol már a párt irányítása alatt áll,

térjen vissza a hotelbe, melyet annyira szeret,

és ahol élete végéig kell maradnia.

És csak hogy tisztázzuk:

ha valaha is kiteszi a lábát a Metropolból,

lelövik.

Uraim, azt hiszem, kitalálok.

Mozgás!

Ezen a napon a gróf azt hitte, élete véget ért,

de valójában csak ekkor kezdődött.

Nem csak a számára, hanem nekem is.

És a következő években

Alekszander Rosztov gróf lett a mindenem.

Őexcellenciája, nem gondoltuk…

Örülök, hogy látom, Vaszilij.

A harmadikon van a lakosztályom, uraim.

Felvonó vagy lépcső?

Hogy nyerjünk a csatamezőn,

ha nem tudunk dönteni a felvonó és a lépcső között?

Járt már valaha csatamezőn?

Legyen a lépcső!

Csodás a kilátás a Nagyszínházra, nem igaz?

Ez mind a maga dolga?

Az ágyat és a padlót leszámítva, igen.

Olvastam a versét.

A hanghordozásából ítélve nem nagy rajongója.

Nehezen hittem, hogy azok a szavak egy ilyen ember szájából származtak.

Mi ez az egész?

Megmutatom a szállását.

Ez a szállásom.

Mi ez a hely?

A forradalom előtt ezek a szobák a hotelvendégek szolgáié voltak.

Legalább van ablaka.

És épp elférek az ágyon.

Gisz, úgy hiszem.

Igen. Ez abszolút megfelel. Köszönöm.

A szerényebb körülményei miatt nem tarthatja meg minden tulajdonát.

De elvihet néhány személyes holmit.

- És a többi? - A nép tulajdona lesz.

És felszabadítottuk a pénzét a hotel széfjéből.

Élelmet és ellátást kapni fog.

Önnek és a fajtájának vége Moszkvában.

Többé nem hagyhatja el a hotelt.

Ha megteszi, várni fogom.

Elnézést. Nem is kérdeztem meg a nevét.

Nem tartozik magára a nevem.

Nos, köszönöm.

Az öntől telhető legnagyobb

udvariassággal végezte a kötelességét.

Kinyitod az ajtót.

Felhúzod a súlyokat…

hetente egyszer…

minden héten, Alekszander.

Helena?

ELSŐ NAP

Örülök, hogy látom, Andrej!

Őexcellenciája, bonsoir! Nem tudtam, hogy velünk vacsorázik-e ma este.

Élelmet és ellátást ígértek.

Odakísérem egy asztalhoz.

Köszönöm.

Igen, séf!

A saltimboccához prosciuttóba tekert borjú kell.

Hol van a prosciutto? Hol a zsálya?

Nincs prosciuttónk, se zsályánk, séf.

- Akkor ez nem saltimbocca! - Nem, séf!

Még csak rosszul elkészített borjú is alig.

Sajnálom, séf, elfogyott a borjú.

Hát persze!

Egy saltimbocca a hetes asztalnak!

A grófnak.

A grófnak? Itt van?

Mit csinál?

Azt hiszem, nem engedi, hogy legyőzzék.

Mindennel elégedett, Őexcellenciája?

A saltimbocca…

csirkéből volt borjú helyett?

És prosciutto helyett ukrán sonka volt benne?

A zsálya helyett pedig…

és meg kell mondjam, kellett egy kis idő, de szerintem csalán volt.

Manapság ritka az ilyen jó ízlésű ember.

Csalán volt, Őexcellenciája. Az ízlelése még mindig páratlan!

Bravó, uram!

Bravó!

Őexcellenciája, nem számítottam önre.

Jaroszláv, önre örömmel várok.

NEGYVENHETEDIK NAP

Üdv!

Üdv!

Tetszik a bajsza.

Tetszik a… hajad.

Alekszander Iljics?

Tényleg te vagy az?

Nyikoláj herceg! Drága barátom, csodás, hogy…

Most már csak Nyikoláj.

Jól nézel ki. Hogy vagy?

Egy perc, és jövök.

Mondj el mindent! Mikor legutóbb láttalak, Bachot játszottál

az egyik nagymamád vacsoráján.

Még mindig játszom Bachot vacsorákon.

Általában hetente itt vagyok.

És jól van édesanyád és a húgod?

Ők Svájcban vannak.

Igaz! Azt hiszem, hallottam is.

Még mindig a régi palotában laksz?

Elvették, de egy szobát megtarthattam.

Nos, legalább egészségesek vagyunk.

Nos… jobb, ha megyek.

Persze. Elnézést, nem akartalak feltartani.

Esetleg ihatnánk egyet a bárban a vacsorám után.

Annak nagyon örülnék.

Nyikoláj!

A házadat és a szobáidat elvehetik.

De aki vagy, azt nem.

Azt hittem, Párizsban vagy.

Minek jöttél vissza ebbe a bolondokházába?

Hogy biztonságban feltegyem a nagyanyámat egy hajóra Angliába.

Audriusz, kaphatunk még egyet?

- Hogyne, Őexcellenciája. - Köszönöm.

Sajnálattal hallottam, mi történt a húgoddal.

Mit keresünk még itt?

Fiatalkoromban, nem sokkal a szüleim halála után,

a nagyanyám, a grófnő, áthívott egy fiút a szomszédos birtokról,

hátha ő majd felvidít.

Obolenszkijnek hívták. Megvert dámajátékban.

Nem jól viseltem.

Sírtam, széttéptem mindent. Talán még átkozódtam is.

Később még mindig dühös voltam, amikor nagyanyám azt mondta:

„Semmi kellemeset sem lehet mondani a veszteségről,

és ez az Obolenszkij tényleg idegesítő.

De Szása, mégis miért adtad meg neki ezt az örömet?”

Obolenszkij…

Ugye nem Vlagyimir Obolenszkij? A nyizsnyiji Obolenszkijektől?

De, az.

A nagyanyádnak igaza van. Tényleg idegesítő.

Volt.

Élve elégették a házában.

Nem állnak meg, Szása.

Ismerek valakit…

aki szerez papírokat a biztonságos utazáshoz.

Elhagyhatnánk az országot.

Ha csak fel nem ismernek útközben.

Meg kéne vagdosnod a szárnyaidat.

Már csak emiatt is maradok.

Szása, hogy viccelhetsz?

Mert ha ezt komolyan veszem,

annyira kétségbe esnék, hogy onnan nem lenne kiút.

Nincsenek rácsok az ajtókon,

ha kijutsz a hotelből, eltűnhetünk. Keletre, nyugatra.

- Újrakezdhetnénk. - Kikként?

- Mikként? - Mit számít? Élnénk.

Ez még mindig az országom.

Köszönöm.

Oroszországra!

Oroszországra!

Csak ketten vagyunk?

Elnézést a lassúságomért.

És ma mi lesz, Őexcellenciája?

Csak a szokásos. Ha lenne olyan kedves.

Én voltam a következő.

Egy pillanat, és az öné vagyok, uram.

Én előtte jöttem.

Bejelentkeztem keddre, 12:00 órára.

Kérem, várjon, uram!

Miért kellene? Miért jönne előbb nálam?

- Ahogy elmagyaráztam… - Bejelentkezett…

Én voltam itt előbb.

Hamarosan fogadják önt, Őexcellenciája.

Hé!

Köszönöm.

Nem szükséges, tudom fejből.

Ön biztosan a vendég a legfelső szintről.

Igen, örülök, hogy megismerhetem.

Nos, nyelvhalfilét kérek.

Kér egy pohár bort a halhoz?

Mondjuk egy Sauternest?

Szerintem egy üveg Chateau Baudelaire jobban passzolna.

- Hogyne! - Köszönöm.

- A hal, uram. - Istenien néz ki. Kösz…

- Hová tűnt? - Parancsolsz?

A bajsza.

Nos, az… Én…

- Igaz, hogy gróf vagy? - Igen.

- Ismersz hercegnőt? - Sok hercegnőt ismerek.

Nagyon nehéz volt hercegnőnek lenni?

Szörnyen nehéz. Különösen a dicsőséges forradalmunk óta.

Az finom?

Te nem ebédeltél?

- Egy másik asztalnál? - Nem ízlett.

Tiszteletem jeléül.

Mivel tölti egy hercegnő a napját?

Azzal, amivel minden ifjú hölgy.

Reggel órái vannak.

Délután meglátogatja a barátait.

És ebédkor megeszi a zöldségeket is.

Apám szerint egy hercegnő egy letűnt kor dekadenciáját testesíti meg.

Néhány igen, de nem mind, erről biztosíthatlak.

Ne aggódj! Papa mindent tud a traktorokról,

de fogalma sincs a hercegnőkről.

Párbajoztál már?

Nem egészen.

De a keresztapám többször is volt segéd.

- Segéd? - Amikor két úriember párbajozik,

mindketten kijelölnek egy segédet.

Hadnagyokat, akik megállapodnak a szabályokban.

Milyen szabályokban?

Az időben, a helyben és hogy milyen fegyvert használnak.

Hogy ha pisztolyt, milyen távolságból.

Az egyik párbajt, amiben a keresztapám segéd volt,

egy ebben a hotelben kirobbant vita váltotta ki…

egy tengernagy és egy herceg között…

ahol egy éjjelen összecsaptak véleménykülönbségeik a lobbiban.

- Ugyanazt a nőt szerették? - Szerintem nem volt köze nőhöz.

Mindig köze van egy nőhöz.

Igen. Nos, bármi is volt az oka,

akkoriban egy Keffler nevű ember vezette a hotelt.

És ismert tény volt, hogy tart két antik pisztolyt

az irodájában egy festmény mögött,

hogy ha elfogadásra kerül egy kihívás,

kocsikat hívathassanak,

és a felek pisztollyal a kézben távozhattak.

A hajnal előtti órákban?

Egy félreeső helyre.

Attól tartok, a valóság nem volt ennyire romantikus.

A hotel vezetője szeretne beszélni önnel.

- Hogyan? Előbb befejezhetem? - Hogyne!

Köszönöm.

Köszönöm, hogy eljött.

Örömmel.

Tudomásomra jutott, hogy a személyzet bizonyos tagjai…

amikor megszólítják önt,

továbbra is használnak bizonyos…

nagyívű kifejezéseket.

Nagyívű kifejezéseket?

Például „Őexcellenciája”, meg ilyesmi.

Igen, azt hiszem, így van.

Nos, ha… rajtam múlna,

természetesen… nem is lenne kérdés.

De ami most…

Az ilyen megszólítások a maguk idejében elegánsak voltak.

De… úgy tűnik, túlélték… a hasznosságukat.

Változnak az idők, Halecki úr.

És az úriemberek is velük együtt változnak.

Meglehetősen.

Megkérdezhetem, ki hívta fel erre a figyelmét?

Tudja, miért engedik, hogy működjön a hotel…

kiszolgálva ezt a vendégkört?

Hogy mindenkit megfigyelhessenek.

És kiszűrjék, aki nem hűséges a párthoz.

Ez így megy a forradalom óta.

És csak rosszabb lesz.

Ez a hotel veszélyes hely. Különösen önnek.

Amint látja, Vaszilij, épp az egyik vendégünkkel van megbeszélésem.

Elnézést kérek önöktől. De ha beszélhetnénk egy pillanatra…

Rendben.

Mit javasolsz, hogyan csináljuk?

Álruhát kell öltenünk.

Lophatok pár kabátot a Vörös Hadsereg katonáitól, akik nálam laknak.

Ha magabiztosan megyünk, senki sem figyel fel ránk.

Csak egy átlagos bolsevik katona.

Igen.

Elintézem, hogy odakinn várjon egy autó.

Onnan a vasútállomásra megyünk.

Moszkva teli van a Vörös Hadsereg katonáival, de…

de a papírok, amiket csináltatok, eljuttatnak a vonatig.

Ott levesszük a Vörös Hadsereg álcáját.

Majd gyalog teszünk meg 300 km-t Minszkig…

és a szabadságunkig.

És a vagyontárgyaink?

Nem.

Nem vihetünk magunkkal semmit, ami elárulhat minket.

Még Helénát sem.

Mennyire lesz szükséged?

Szerinted ez elég lehet?

Hát, talán…

Köszönöm.

HATVANÖTÖDIK NAP

Tényleg lelőnek, ha kimész?

Úgy tűnsz fel és el, mint egy szellem. Hogy hívnak?

Nyina Kulikova.

Alekszander Iljics Rosztov gróf.

- Hol van az apád? - Dolgozik.

Mindig dolgozik.

- És az anyád? - Meghalt.

Sajnálom. Ekkora koromban vesztettem el én is a szüleimet.

Az emberek nem elvesznek. Elveszik őket tőlünk.

Kis Nyina, hogy fogjuk túlélni ezt a végtelen számú napot

a hotelben?

Találtam egy szökési módot.

Van egy kulcsom, ami nyitja a hotel minden ajtaját.

Ne feledd, a szobák mögött szobák vannak,

és ajtók az ajtók mögött. Gyerünk!

- Hová vezetsz minket? - Majd meglátod!

Itt titkos üzeneteket és tiltott szerelmes leveleket égethetünk el.

Kapsz tiltott szerelmes leveleket, gróf?

Abszolút.

Ez még nem minden!

…nem biztos, hogy kéne…

Ne légy ilyen uncsi! Nézd, kémkedhetünk a bálteremben!

Gyerünk!

Ha ezt meghúzod, teljesen elsötétül a bálterem.

Erre!

Régen ő cserélte az ágyneműmet.

Marinának hívják.

Mindennap összegyűjti a maradék ételt,

hogy megetesse a kisfiát.

A fiút Yashának hívják.

Ezeket a regényeket és útikönyveket a vendégek hagyják hátra.

Ez volt a keresztapám kedvenc széke.

Ezek dolgok.

Az emlékeim bennük élnek.

Erre át!

Gyere, még nincs vége!

Gyerünk!

Nézd!

Nem tudtam, hogy ez itt van. Mi ez a sok minden?

A papa szerint a kormányzati munka néha túl fontos, még a Kremlnek is.

Gyere, menjünk!

Bújj el!

Hányat kell elintéznünk holnap?

Reggel 14-et. És délután 12-őt.

- Csak 12-őt? - Ennyi ellen van bizonyíték.

Milyen bizonyítékra van szükség?

Mondjon egy embert, és találok bűnt hozzá. Még öt név kell!

HATVANHETEDIK NAP

Egyre több embert gyűjtenek be és küldenek bíróság elé.

Nem számít nekik, hogy követtek-e el bűnt vagy sem.

Eggyel több ok, hogy menjünk.

Hogy menj. Méghozzá gyorsan. Amíg van esélyed.

Láttam a nevedet egy listán.

Ma vettem át a papírokat.

Még pár hét, és minden készen áll a szökéshez.

Nincs még pár hetünk, talán csak pár napunk vagy óránk maradt.

- Azonnal menned kell! - Velem kell jönnöd.

Nem lehet.

Azért, amiért korábban sem mehettem el.

- Heléna miatt? - Igen.

Nincs értelme azt mondanom…

hogy azt akarná, éld az életedet.

Talán nem érdemlem meg.

Ha meggondolnád magad…

ezzel biztonságban elszökhetsz.

Igazi barát vagy.

De nem.

Most menned kell. Ma éjjel.

Így lesz.

Miután utoljára játszottam Rahmanyinovot orosz földön.

Ismerem őt. Nyikoláj Petrov valódi herceg.

Igen, az apja híres tábornok volt, de a harc nem volt a vérében.

A zene az igazi szerelme.

És azt mondják, hogy hároméves kora óta

többet volt a kezében hegedű, mint nem.

Nyikoláj!

Nyikoláj!

Nyikoláj!

Nyikoláj!

A barátja üzletelt egy alakkal, akit figyelünk.

Vajon miért volt szüksége két utazási engedélyre?

Évekkel később a gróf azt mondta,

bár lett volna bátorsága többet tenni.

Valójában ha aznap elhagyja a hotelt,

pár másodperccel később holtan feküdt volna a betonon.

És én sem élnék, hogy elmeséljem ezt a történetet.

A feliratot fordította: Buga B