Original subtitles

www.fmsubs.com

Mindjárt odaérünk. Semmi baj.

- Térkép? - Zsebemben.

- Iratok? - A táskában.

- Eszed? - Ott a csónak!

Nincs csomag!

Vigyázz az iratokra. Ha elveszítjük egymást, ott a térkép.

Jól van, apa.

- Hé! Ő a fiam! - Nem kell félni, ülj be!

A túlpart már Európa. Gyerünk!

Indulunk!

Tedd le azt a táskát!

- Add ide! - Leteszem ide.

Határőrség!

Állj!

Apa!

Apa!

Ne lőjetek!

Apa!

Ne félj.

A parton találkozunk.

Apa!

Gyorsan!

Gyerünk, gyerünk!

Állj!

Fel a kezekkel!

Mutasd a kezed!

Kérem, segítsen! Kórházba kell jutnom!

Azt mondták, tud segíteni.

Nusrad! Na, mi volt?

Kiutasítottak.

Sajnálom. Nagyon sajnálom.

Doktor úr, kérem.

Bocsánat. Segítsen, kérem! Nézze!

Jól van, mutasd!

Mi a probléma?

Nézze meg! Látja? Kórházba kell jutnom.

Mivel? Ez semmi. Ide nem kell kórház.

Dehogynem kell. Tessék.

Gyere utánam.

Pillanat.

- Mi a neved? - Muraad Dashni.

- Van útleveled? - Van.

Menj a mentőautóhoz!

Istvánt keresd.

Muraad Dashni... Biztos tud segíteni.

- Stern doktor vagyok. Mondd, hogy én küldtelek. - Hála istennek!

Hála nekem.

Na. Beszélsz angolul?

- Segíts... - Mi a neved?

Aryan Dashni. Ez te vagy?

- Segíts! - Segítek, ha elmondod, mi történt veled.

- Sajnálom, ebből semmit nem értek. - Apa...

Nem tudom, hol van az apád.

Maradj fekve, jó?

Ez mi? Nézd, segítened kell!

- Jól vagy? - Fázom.

- Itt fáj? - Történt valami.

Meglőttek, és...

azóta, tudok...

Nézd!

Úgy érzem...

Tudok...

Kontroll!

Ülj be!

Kelj fel. Menj ki, hallod?

Menj!

Menj ki!

Itt várj!

Szóval igaz.

Ülj csak le!

- Mi is a neved? - Aryan.

Figyelj rám, Aryan. Vannak irataid? Útleveled van?

- Nincs, elvesztettem. - Elvesztetted?

- Aha. - Az nem túl jó.

Mert ugye, én nem ismerlek. Pontosabban senki nem ismer.

Vagyis nem vagy senki. És aki senki, az itt bajba kerül.

Lehet, hogy tudunk szerezni neked iratokat.

De az sokba kerül. Vagy kétmillió forintba.

Ha viszont nekem dolgozol, a különleges képességeddel

megkeresheted rá a pénzt.

Én pedig segítek kijutni innen.

- Megegyeztünk? - Igen.

Kezet rá! Mostantól társak vagyunk.

- Társak? - Igen, társak.

- Nem iszod meg? - Nem iszom alkoholt.

- Megihatom? - Igen.

Ja, még valami.

Az emberek félnek a csodáktól.

Ne mutasd meg ezt senkinek. De ha titokban tartod, amit tudsz,

elviszlek azokhoz, akik megbecsülnek. Megegyeztünk?

- Ez hol van? - Ez a Keleti pályaudvar.

- Ki rajzolta le? - Az apám.

- A táborban van? - Nem tudom, elvesztettük egymást.

- És meg akarod találni? - Persze.

Nem találom a mobilomat.

A mobilomat keresem. Nem láttad?

Nem.

Ez mi?

Hegedű.

Hol a másik fele?

Apám karján.

Értem.

Hiányzik?

Nagyon.

Megtaláljuk, ne félj.

Aludj! Holnap nehéz napunk lesz.

Ezt inkább hagyjuk.

Inteni fogok, és azt mondom: ,Fiam, emelkedj fel!"

- Rendben? - Igen.

Le kell venni a cipót.

Mi a baj?

Félsz?

- Igen. - Mitől félsz? Nincs semmi vesztenivalód.

Fiam!

54...

55...

- Beindult az üzlet. Örülsz? - Igen.

Nélkülem semmire se mentél volna, azt tudod...

Szezám, tárulj!

És a kincses barlang ajtaja kinyílik...

De legközelebb ne hozd rám a frászt, rendben?

Hallod?

Mit csinálnak?

Becsobbannak a vízbe, ahogy te is az előbb.

- Mi ez? - Kétéltű busz. Turistáknak.

Mint én.

Te nem turista vagy, hanem menekült.

És az nagy különbség.

- 178 000. - Add ide!

Add már ide!

Majd én elrakom.

A szobában öltözz át.

Kelj fel, hallod? Most nem alhatsz!

Gyerünk! Itt a rendőrség.

Öltözz!

Fogd! Gyerünk! Vedd fel!

Várj!

Ülj be! Gyorsan!

El kell tűnnünk innen!

Itt várj. Elintézem, hogy legyen hol aludnunk.

- Mi van itt? - Maradj itt. Addig igyál, nagyon finom.

- Nem iszom alkoholt. - Mindjárt jövök. Itt várj.

Maradj itt!

Jól van, gyere.

Hogy csinálod?

- Mit? - Hogy repülsz?

Nem tudom.

- Ne hazudj. - Nem hazudok.

Hogy lehetsz életben?

Dolgom van itt. Ahogy neked is.

Milyen dolgod?

- Mivel foglalkozik az apád? - Ács.

Az jó.

Hol laktatok Szíriában?

Homszban.

Homszban?

- Egy házban? - Igen.

- Szobád is volt? - Igen. Nagyon szép.

Mi volt a szobádban?

Volt egy ágyam,

egy asztalom,

meg egy Playstation.

Mindenem megvolt.

A vallásod miatt nem iszol alkoholt, ugye?

Amiatt.

Jól teszed.

Miért?

Egy szenteste történt.

Sok whiskyt ittam. Nagyon berúgtam.

Aztán az éjszaka közepén felhívtak a kórházból.

Be kellett mennem egy kollegát helyettesíteni.

Műteni kellett egy fiatal srácot.

Injekciót adtam a gerincébe.

Megállt a szíve.

A szemében kihunyt a fény.

Ennyi volt.

Hibáztam...

és most fizetnem kell érte.

De te itt vagy nekem...

Aludjunk.

- Rendőrség! - Senki ne mozduljon!

Te! Oda!

Te is. Oda!

Azt mondta, koszos disznó vagy.

Vicces.

Mutasd meg neki!

- Tudja, hol van a Keleti? - Tessék?

- Hol van a Keleti pályaudvar? - Nincs messze.

- Tele vannak. - Dehogy vannak. Hazudnak.

- Menjünk a Keletibe! - Meg nincs meg a pénz.

- Miért? Mennyi van meg? - Nem elég.

Ne törődj semmivel. Ma ünnepelünk!

- Kezdjük a szalvétával. - Mivel?

A szalvétával. Amit az ölünkbe rakunk.

Igen?

És amikor kedvünk tartja, megtöröljük vele a szánkat.

Nekem elég egy tányér a sült krumplihoz.

Persze,

nekem is elég szokott lenni egy tányér.

De ez a leveshez van, ez a másodikhoz...

Túl sok, igen, de ez a szokás.

A pohár is túl sok. Miért?

- Egyszerűen ez a szokás. - És ez?

- Az az édességhez van. - Ja, a desszerthez.

- És te? - Tessék?

Itt van

gulyásleves, libamáj, kacsa, csirke, és minden nagyon finom.

- Nem, sült krumplit. - Itt nem ehet az ember sült krumplit.

Ez egy remek étterem.

- Kérlek. - Meghívlak.

- Sült krumplit? - Igen.

Jól van, állj fel, és mutasd meg ennek a baromnak, mit tudsz.

Mit csinálsz?

- Mutasd meg! - Hagyd abba.

Állj fel az asztalra, és mutasd meg, hogy felemelkedsz!

Kérlek, ne. Kérlek.

Elnézést.

- Elnézést. - Gyere!

Elnézést kérünk.

- Csöndben maradsz. Érted? - Igen.

- Én beszélek, nem te. - Jó, persze.

Nem értem.

- Maga nem is a fia. - Nem.

- Ez hol van? - Ez?

A lelkemben.

Tessék.

Mit csináltál? Miért csináltad ezt?

Megígérted, hogy nem fogod!

- Gyerünk! - Megkért rá.

- Ő akarta. - Jól vagy?

Maradj itt!

- Ez a magáé. - Nem...

És ha eljön a templomunkba, kétszer ennyit kap.

Ne. Nem kérem.

- Hova mész? Állj meg! Várj! - Nem!

Mit csináltál vele?

- Nem akartam. - Tudom. Semmi baj.

- Hova mész? - A Keletihez.

- Azt hiszed, ott van az apád? - Nem tudom.

- Még nincs meg a pénz. - Nem érdekel.

- Tudod, hol az apád? Itt hagyott. - Hol a pénzem?

- Nincs nálam. - Rohadj meg!

Ismeritek az apámat, Muraadot?

- Nem ismered az apámat, Muraadot? - Nem.

- Az apámat keresem, Muraadot. - Arra.

- Kit keresel? - Az apámat.

Időzítőn van. Ezzel aktiválod.

Isten a leghatalmasabb.

- Engedj el! - Add vissza! Ez az apám táskája!

- Eressz el! - Hol van az apám?

Tűnj el innen!

Vagy megöllek!

Állj!

Állj meg!

Szállj le a következőnél!

Ott találkozunk!

Hallod? Szállj le a következőnél!

Ott találkozunk! Hallod?

Hallod?

Ne hagyj el.

Nem én voltam.

- Nem az apám tette. - Tudom.

Sajnálom.

Mindent elrontottam.

Kiviszlek innen.

A cipőd!

- Menjünk innen! - Nem, gyere utánam! Gyere!

Egy pillanat.

Várj.

Fogd meg!

- Jól vagy? - Igen.

Bocsánat.

Segíteni fog. Hidd el.

Gyorsan! Gyerünk!

- Csak elintézek egy telefont. - Add oda a pénzt.

- Várj meg itt. - Add oda a pénzt!

- Jól van. - Köszönöm.

- Jó estét! - Van egy kétágyas szobájuk?

- Sajnálom, teljesen tele vagyunk. - Biztos benne?

Utánanézek.

Kérem, uram!

Van egy szobánk, csak még nincs kitakarítva.

- Az nem gond. - Piszkos lehet...

Nekünk megfelel.

Akkor 7. emelet, 769-es.

- Elkérhetném az útlevelét? - Odaadom később.

Rendben. Érezze jól magát!

Szereztél szobát?

- Ügyes vagy! - Kösz. Éhes vagyok.

Mindjárt keresünk valamit.

Késő van, de megoldjuk.

Sült krumpli.

- Lászlót hívtad? - Lászlót?

Ez hogy jutott eszedbe?

Nem egyeztél meg vele?

Megérteném, ha azt tetted volna.

Nem, fuvart intéztem.

Ki kell jutnunk innen.

Nekem nincs mit Vesztenem.

Nekem sincs, csak téged.

Bocsánat.

Félek.

- Félsz? - Igen.

Mindenki fél.

Te is?

Én is, persze.

Mitől?

Hogy valami visszafordíthatatlan közeledik.

És szégyellem is magam.

Mert csak magamnak akartalak megtartani.

Gyerekes dolog volt.

Akkor jöttem rá, amikor elmentél.

Pedig üzenetet hoztál, ugye?

Az emberek elfelejtettek felnézni.

Csak vízszintesen élünk

a hálózatainkban.

Pedig volt idő, amikor az emberek

tudtak áldozatot hozni bizonyos dolgokért.

De akik utánuk jöttek, elfelejtették az áldozatokat.

Nem kellett volna idejönnöm.

Menekülnöd kellett.

Tudsz egy helyet, ami biztonságos?

Többé sehol nem biztonságos.

Mennem kell.

- Visszajössz? - Persze. Ne félj.

Nyomd meg a gombot!

Gyere!

Menj...

Menj ki a vészkijáraton!

Ha kijutsz a tetőre, már szabad vagy.

Nem. Nem hagylak itt.

Adj egy cigit.

Nem hagylak itt. Segítek. Visszajövök.

Állj meg!

Fuss!

Fuss!

Egy, kettő, három, négy...

Aki bújt, aki nem, megyek!

www.fmsubs.com