Original subtitles

Downloaded from YTS.MX

Hétfőn a prágai repülőtér örömteli eseménynek lehetett tanúja,

Official YIFY movies site: YTS.MX

amikor tízórás repülőút után földet ért Dr. Fidel Castro.

A Kubai Köztársaság forradalmi kormányának elnökét...

a Csehszlovák Kommunista Párt képviselői fogadták...

élükön köztársasági elnökünk, Gustáv Husák elvtárssal.

Dr. Castro átadta munkásainknak a kubai nép üzenetét,

méltatva a szocialista társadalom építésében elért sikereinket,

és a békéért folytatott harcunkat.

Kihangsúlyozta a szeretet és megértés fontosságát...

a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és Kuba közt,

és az ifjúság imperializmus elleni harcra nevelésének szükségességét.

Castro tábornok a prágai vár felé folytatta útját,

ahol az utcára sereglett több ezer prágai polgár köszöntötte...

Amikor kisfiú voltam, apámmal politikusokat öltünk.

A reptérről a házunk mellett haladtak el a belváros felé.

Mi pedig integettünk nekik.

De amint a közelünkbe értek, lelőttük őket.

Én komolyan vettem.

Apu azt mondta, ha az összeset lelőjük, minden rendbe jön.

PETR ZELENKA ÉS BARÁTAI FILMJE

HÉTKÖZNAPI ŐRÜLTSÉGEK

Állítsd meg!

Ez nincs rajta.

- Mit csináljak vele? - Indítsd, mehet tovább.

- Nincs az olasz szállítmányok közt? - Ott sincs.

- A vonalkódokból nem sok derül ki. - Hát épp ez az.

Akkor nézzünk bele!

'83-ban egyszer találtunk egy élő embert.

A barátnője után akart emigrálni Nyugat-Németországba.

Ha nem találjuk meg, nem élte volna túl.

Hogyhogy?

Ha fejjel lefelé rakjuk be, az agyába tódul a vér, és annyi.

Vagy megfagy. Tudod te, milyen hideg van ott?

- Nem. - Rettenetesen.

Próbáltál már órákig mozdulatlanul feküdni egy ilyen dobozban?

- Nem. - Nem egy vicces dolog.

És mi lett a sráccal?

Most mondom, megmentettük.

Aztán jöttek érte a rendőrök, és...

Létezik még egy tuti recept, hogy visszaszerezd a csajt.

És mi az?

Levágsz a hajából, tejben felforralod,

megszárítod, almalevelekkel együtt elégeted,

és szétfújod, ahol megismerkedtetek.

- Mi ez a hülyeség? - Így szól a recept.

- Vágtad már le csaj haját? - Észrevétlenül kell.

Amikor megfordul vagy alszik.

Nem kell sok, csak egy jelképes tincs.

Ne vegyek neki inkább virágot?

- Meddig voltatok együtt? - Két évig.

Inkább próbáld ki a receptet!

Szia, Jana, nem akarlak zavarni, de gondoltam...

- Szevasz! - Szia.

- Gyere be! - Nem, én csak...

Gyere, Jana örülni fog neked.

Hát, nem is tudom. Hoztam neki ezt a videokazettát.

Na, gyere!

- Kérsz valamit inni? - Nem lehet, vezetek.

Azért öntök valamit, gyere!

Bocsánat. Ő itt Petr. Michal, Ivana, Blanka.

- Sziasztok. - Erre gyere!

Jarda, Vojta, ő Petr.

Előttem Petr élt együtt Janával.

Gyere! Lukás, Veronika... Ő itt Petr Hanek.

- Légi irányítóként dolgozik. - Már nem...

Gyere tovább!

Figyelem, emberek! Ő Petr Hanek.

Petr légi irányítóként dolgozik, a toronyban.

Sziasztok.

A megismerkedésünk se volt semmi. Ezt hallgasd!

Sétálok az utcán, és egyszer csak megszólal a telefon egy fülkében.

Gondoltam, felveszem. És tudjátok, ki volt az?

Jana!

Rossz számot hívott. Elbeszélgettünk,

ő áthívott magához, mert a közelben lakott,

és még aznap este az ágyban kötöttünk ki.

- Szia, Jana. - Te mit csinálsz itt?

Meg akartam fésülködni, de tele van hajjal.

Ales hívott be.

Jó, de ígérd meg, hogy nem iszol!

Ales kért, hogy igyak vele.

De akkor legalább ne huzakodj elő a játékaiddal.

Milyen játékaimmal?

- Jó? - Persze.

Gébics, gébics, gébics, gébics.

Gébics, gébics, pingvin, pingvin.

Pingvin, pingvin, disznó, disznó.

Disznó, disznó, tehén, tehén.

Tehén, tehén, béka, béka.

Béka, béka, gébics, gébics...

Mondtam, hogy "tehén, tehén", de attól még nem vagyok tehén.

- Mi ez itt?! - Ne dobálózz, kérlek!

Te meg mit nézel? Mit nézel?

Az istenért, itt dolgozik. Mégis mit csináljon?

Na, te csak ne védd! Itt mindenki egyformán idióta.

Mert te olyan eredeti vagy!

Szia, Jana! Épp rád gondoltam.

Petr, nem értem, hogy tehettél ilyen szörnyűséget.

- Tessék? - A gyerekek láttak.

- Milyen gyerekek? - A tanti gyerekei.

- Milyen tanti? - Ales tantija.

Fent aludtak, és látták, ahogy bemész a tanti szobájába, és levágod a haját.

- Petr? - Soha nem tennék ilyet.

Hagyd ezt! A tanti az idegösszeomlás szélén áll.

Én se vagyok mostanában valami jól.

Ez két teljesen különböző dolog.

Fel akar jelenteni, szóval jó nagy pácban vagy.

Szépen idejössz, és elsimítod az ügyet!

Egy barom vagyok.

Anyu?

Szia, Petr. Nem zavarok?

Szia, a kifutón vagyok.

- Hol? - A kifutópályán, dolgozom.

- Apád miatt hívok. - Történt valami?

Eljöhetnél elbúcsúzni tőle.

- Megy valahova? - Az apád haldoklik.

Micsoda? Anyu?

Én vagyok, anyu.

Mi történt?

- Szia. - Szia.

Petr jött elbúcsúzni tőled, David.

- Mész valahova? - Nem.

Azt mondtam neki, hogy haldokolsz.

- Haldokolsz? - Nem haldoklom.

Nem? Anyu, miért mondasz ilyet?

Mert szerinted hogy néz ki egy haldokló ember?

- Határozottan nem így! - Az agya haldoklik.

Semmi nem érdekli. Nem érdeklik a hírek.

Nem érdekli a boszniai helyzet, nem érdekli a grúz földrengés,

csak a buborékok érdeklik a sörösüvegen.

Jó, de amúgy teljesen normális.

- Szóval megint én vagyok a lökött. - Ja.

Tudod te, milyen nehéz összehozni ezt a családot?

- Tudod, hogy rám ijesztettél? - Máskülönben ránk se néznél.

- Dehogynem. - Dehogy jönnél.

- Jó, akkor nem. - Hát nem is.

Régen azt hittem, hogy apád alzheimeres,

de most már biztos vagyok benne, hogy ez időskori demencia.

A pupilláiból állapítottam meg.

- Zseblámpával világít a szemembe! - Úgy van, zseblámpával.

A demencia családi vonás. Az ő apjának is az volt.

Kiskorodban a papa is olyan fura arcokat vágott neked.

- Nem emlékszel? - Nem.

- Csak hülyéskedett. - Hülyéskedett, persze.

Aztán egyszer csak azt látják, hogy kisgatyában rohangál az utcán.

Apádra már rá se lehet ijeszteni. Még az ajtó mögül se.

Már kétszer rákiáltottam, de semmi.

Ez az öregkori demencia egyik tünete.

Pedig ha belegondolsz, hogy egy ország ismerte.

Látod? Szegény, szeretne megijedni, de nem tud.

Mert nem is ijesztgeted, csak ugatsz rá.

- Miért, hogyan ijesztgessem? - Hogyan? "Bu!"

Nem "vau", "bu"! Ez olyan, mint a kutyaugatás.

- Na, nekem most mennem kell. - Most mi van? Nem jó velünk?

- De, persze. - Akkor maradj!

- Na, most mi van? Jó velünk vagy nem? - Akkor nem.

Na, látod! 33 éves vagy,

és jó úton haladsz, hogy úgy végezd, mint apád.

Annyira súlyos eset, hogy már egy telefonszámot is fél felhívni.

- Egy véletlen számot. - Akármilyet.

Véletlen számot?

Anyád szerint felismernék a hangomat.

Fogadtunk, hogy ha felhív egy véletlen számot,

az illető fel fogja ismerni a hangját.

Még emlékeznek rá a híradókból.

Egy kor hangja volt. Ő szólt a mozikban.

- Perverznek néznének. - Ne keresd a kifogásokat!

- Ezt komolyan gondolod? - Igen. Az emberek emlékeznek rád.

Aztán békén hagysz?

Persze, nyugodtan játszhatsz tovább a buborékaiddal.

Martin, te vagy az? Tudod, mi történt? Elütötték Jerryt!

- Jerryt? - A kutyánkat.

Reméltem, hogy hívni fogsz. Miért mentél el? Nem bírom nélküled.

- Mondj valamit! - Úgy örülök, hogy felhívtál!

- Hol vagy? - Egy lakásban.

Na, mi van, felismert?

- Szóval tőle hívsz. - Kitől?

Attól a nőtől!

Mindig, amikor tőle hívsz, olyan más a hangod.

- Nem jönnél át? - Most nem megy.

Mi az, hogy nem megy? Miért ne menne?

- Szeretlek, ugye, tudod? - Igen.

Igen?

- Komolyan mondom. - Tudom.

Nem is beszélsz!

Nem vagyok valami jól mostanában. Begyógyszerezem magam.

- Azt ne! - Mit ne?

Akkor mondj nekem valami szépet!

Nem tudom, mit mondjak.

Mondd, hogy szeretsz!

Mondj valamit azon a szép, mély hangodon!

Mondd ki, még ha nem is igaz!

Most erre van szükségem!

Csak mondj egyetlen, összefüggő mondatot!

Hát, jó... Szeretlek.

Én is szeretlek.

Most le kell tennem.

Szia.

Látod? Így megy most apáddal.

- Szia. - Szeva.

- Szia, Jana. - Szia.

Ezt neked hoztam.

Köszönöm.

Túl messzire mentél.

Bocsánatot kérek. Tényleg sajnálom.

Részeg voltam, és...

Nem kellene bocsánatot kérnem a tantitól?

Hát, ő most bezárkózott a szobájába, és nem beszél senkivel.

- És a lányok? - Alesnak el kellett vinnie őket.

- Történt velük valami? - Nevetőgörcsöt kaptak.

Itt van nálam a haja.

Talán vissza lehetne valahogy... Vissza lehetne ültetni.

- Te most hülyéskedsz? - Vagy szerezhetnék neki egy parókát.

Allergiás a parókákra. Nem bírja a műszálat.

Úgyhogy speciális parókát kell majd csináltatnia.

Amit ki kell fizetned.

Rendben.

És azt akarja, kérj nyilvánosan bocsánatot.

Mennyire nyilvánosan?

Adj fel újsághirdetést!

- Ami szintén pénzbe fog kerülni. - Értem.

Petr, figyellek már egy ideje.

- És? - Már nem vagy vicces. Tudsz róla?

- De hát ez nem vicc. - Akkor mi?

Jana, én mindent miattad csinálok. Hogy visszagyere hozzám.

Ne kezdd megint!

Szeretlek. Hiányzol nekem. Ales csak egy átmeneti megoldás.

- Szó sincs átmeneti megoldásról. - Akkor mi ez?

Összeházasodunk.

Szünetet tartasz, vagy mi?

Csak mert levágtam a haját valakinek?

Miért ne mehetnék hozzá valakihez, akit szeretek?

Ales túl egyszerű hozzád. Neked olyan kell, aki inspirál.

- Mint te? - Ja.

- Egyszer otthagytál egy benzinkúton! - Elfeledkeztem magamról.

Ezt már egyszer megbeszéltünk. Bocsánatot akartam kérni.

- De nem kértél. - Akkor vége?

Már fél éve vége. És kérem a kulcsomat!

Ne számíts rá, hogy kifizetem a parókát.

- De számítok. - Arra várhatsz.

- Szia. - Jó estét.

Zajt hallottam. Valami baj van?

- Életre kelt a pokrócom. - A pokróc?

De most már minden rendben.

- Hol van? - Ott.

- Hol? - A sarkon túl.

Ez lenne az?

- Együtt élsz valakivel? - Nem igazán.

- Amúgy Alice vagyok. - Petr.

A szomszédba költöztünk be 16-án.

- Nem vagy valami jó passzban. - Én mindig ilyen passzban vagyok.

- Rád férne egy kupicával. - Igen, az jó ötlet.

- Köszi. Te is iszol? - Igen.

- Olyan a lakásod, mint a miénk. - Tényleg?

- Jirí sincs valami jól. - Jirí?

A férfi, akivel élek.

Zenél, zenét szerez, és sokat bosszankodik a liftek miatt.

Milyen liftek?

Hotelekkel pereskedik a zenéje miatt.

Tíz éve játsszák a zenéit a liftekben a világ minden táján.

És még egy koronát se látott belőle.

Úgyhogy pereskedik velük.

- Alice! - Itt vagyok! Csak öntöttem magamnak.

- Mi volt ez a robaj? - Életre kelt a pokróca.

Mi ez a hülyeség?

Megesik az ilyesmi, ha az ember egyedül él.

- Petr, ő Jirí. - Szervusz.

- Kinyitunk egy sört? - Persze.

Alice, legyél szíves, ugorj át sörért!

Alice említette már...?

Igen, igen...

Említett valamit a hotelekről meg a liftekről.

Az én problémám egy szóval a "copyright".

Ez a fő oka, hogy manapság az egész világ...

fuldoklik ebben a baromságban, amit szerzői jognak nevezünk.

Ezért bármilyen dilettáns megszedheti magát a jogdíjaknak hála.

Ontják is magukból, mint a füstöt.

- Te alkotsz? - Nem...

Helyes. Habár próbálkozhatnál.

Jó szemed van.

- Hordasz kontaktlencsét? - Nem.

Akkor jó.

- Mondtad neki? - Meséltem neki a hotelekről.

Arról én is.

Szóval ez a hoteles téma elég komplikált egy szituáció.

És ennek tetejébe találtam ezt a cicust, akinek az kell,

hogy valaki nézzen minket, miközben csináljuk. Mit szólsz te ehhez?

Hát... Nem is tudom.

Próbáltuk külön-külön, de egy fabatkát sem ért.

Már minden dolgot kipróbáltunk.

Már arra is gondoltunk, hogy a cicus leszbikus lehet.

- Ami nem lenne olyan nagy tragédia. - És?

- Nem az. - Nem vagyok.

Azt gondolnád, hogy könnyen találsz valakit, aki néz benneteket,

de rettenetesen nehéz.

Feltűnt már az emberek tekintete? Teljesen üveges.

Nekünk az se baj, ha őrültek. Az őrült szemek is jöhetnek,

de mindenkinek üveges a szeme.

Nekünk egy nyílt tekintetű ember kell, mint te.

Tényleg gyönyörű szeme van.

- Szia, Jana. - Szia.

Csak sajnálom, hogy így váltunk el.

- Bocs, vannak nálad? - Nincsenek. Nem zavarsz.

Hangokat hallottam.

- Csak a macskák. - Micsoda?

Petr!

- Jirí, az a szemét nem néz minket! - Jana, le kell tennem.

- Köszi. - Ne hülyéskedj, én csak néztem.

Nem könnyű találni valakit, aki nézne minket.

- Alice! - Megyek.

Ha legközelebb szomorú vagy, csak kopogj át!

Alice!

- Szia! - Szia!

- Eldobjalak valahova? - Nem kell...

Kérdezni akarok valamit, ha már így összefutottunk.

A telefonban benne marad az utolsó hívott telefonszám?

Az a telefon típusától függ.

Hasonlít a telefonra, amilyen otthon van.

- Mennyire hasonlít? - Eléggé hasonlít.

Ugyanolyan?

Ja...

- Ha tényleg olyan... - Olyan.

A ti telefonotokban benne van az utolsó szám. Miért kérded?

Ismersz. Nem értek én a technikához.

És van valami módszer, amivel újra fel tudod tárcsázni azt a számot?

A telefonon vannak különböző gombok. Az egyiken az van, hogy "R".

Ha megnyomod az "R"-t, visszahívja az utolsó hívott számot.

- Ezt az "R"-t? - Pontosan.

A biztonság kedvéért magammal hordom.

Hoztam önnek parókát.

Milyen parókát?

Ez csak egy próba paróka,

hogy megállapítsuk, mekkora a feje térfogata.

És ha megállapítottuk, akkor mi lesz?

Akkor csináltatok önnek egy speciális parókát.

Nem a parókával van a gond.

Az önbizalmam csorbult.

Hát, ezt nagyon sajnálom.

Egy hét múlva kiállítás-megnyitónk lesz. Elkísérne?

Hát, azok egész kellemesek... A megnyitók.

Jó napot! Mit hozhatok?

Egy eszpresszót.

Még valamit?

- Ásványvizet. - Rendben.

Jó napot, Hanek vagyok. Már beszéltünk.

- A biztosítás kapcsán? - Nem, összetévesztett valakivel.

Martinnal.

Azt hitte, Martinnal beszél, de én voltam, Hanek.

És most miért hív?

Meg akartam kérdezni, hogy jól van-e.

Jól, persze.

Be akarta magát gyógyszerezni.

Begyógyszerezni? Tényleg?

Mi volt ez a hang? Vannak önnél? Zavarok?

Nem. Csak benedvesítettem az agyagot.

Akkor én most leteszem.

Várjon! Bőgtem is magának?

Nem igazán. Mi lett a kutyával?

- Milyen kutyával? - Jerryvel.

- Mi lenne vele? - Azt hittem, elütötték.

Ezt mondtam magának? Azt csak kitaláltam.

Bocsánat, hogy hazudtam, de...

azt akartam, hogy megsajnáljon az a tetű.

- Sikerült. - Megsajnált?

Bocsánat.

Semmi gond, jólesett megsajnálni.

Elnézést, de ezzel nem telefonálhat.

Kedves magától, hogy így megsajnált.

Most le kell tennem. Örülök, hogy jól van Jerryvel együtt.

Várjon! Nem akar valamikor beugrani?

Máris, máris...

Készíthetnénk magáról egy mellszobrot.

És az lenne a címe, hogy...

"Egy ismeretlen férfi felhív egy nőt az idegösszeomlás szélén."

- U Cisticky utca 15. - Bocsánat, de le kell tennem.

Tegye vissza a telefont!

- A telefont! - Ez az én telefonom.

- A hölgynek még kell húsz perc. - Addig rágyújtok.

Le kell mennie. Az előtérbe.

- Szia! - Szia!

Hogy kerülsz ide?

Hoztam neked valamit.

Megvan! Köszi.

- Most már itt dolgozol? - Igen.

Most épp ezt tanulom. Ez egy ESE 20.

24 volt, 12 kilométer per óra.

Teherbírás: 2000 kilogramm.

- Mit szólsz hozzá? - És milyen messzire megy el?

- Látod, azt nem tudom. Kérsz kávét? - Igen.

Arra gondoltam, hogy kivehetném a lakásodat.

Minek?

Már nem lesz rá szükséged, ha hozzámész Aleshez.

- Van saját lakásod, nem? - Igen, de fura dolgok történnek ott.

Múlt héten életre kelt a pokrócom.

Nincs is rá pénzed.

Valamennyi van, fusizok egy kicsit.

- Mivel, a targoncával? - Az a fő keresetem, ez a munkám.

- A mellékes a szomszédaimtól van. - Milyen szomszédoktól?

Mindegy, nem fontos.

Átjársz takarítani?

Dehogy is. Egy zenész lakik mellettem, és...

Rendes pali.

Ja, nem, nem... Együtt él egy nővel...

És a nőnek arra van szüksége, hogy nézzék,

miközben szeretkeznek.

És te hogy jössz a képbe?

Én vagyok a néző.

- És ezért fizetnek neked? - Aha.

Várj... Senki nem fizet azért, hogy nézd őket.

Jana, ez is olyan munka, mint a többi.

Te azt nézed, ahogy két idegen szeretkezik.

Ja...

És a pasas ezért fizet. Neked ez normális munka?

Nem teljesen, de valahol az.

- Hát azt komolyan kétlem! - De miért ne?

Én is mondani akarok neked valamit.

Nem biztos, hogy hallani akarom.

Azért hallgass meg, elég érdekes lesz. Ülj le!

Mikor legutóbb szakítottunk, eléggé kibuktam.

Kicsit bekattantam, és fura dolgokat műveltem.

Emlékszel a telefonfülkére, ami a lakásom előtt áll?

- Igen. - Igen?

Leírtam a számát, kiálltam az ablakba,

és ha megláttam egy normálisabb srácot, megcsörgettem a fülkét.

Normálisabb? Egy öltönyöst aktatáskával?

Mindegy, nem ez a lényeg, hanem, hogy felvették.

Értem.

- Te is felvetted volna. - Persze. És aztán?

Eljátszottam, hogy rossz számot hívtam,

amit szörnyen romantikusnak találtak.

Kicsit beszélgettünk, meghívtam őket egy kávéra,

aztán lefeküdtem velük.

Hány ilyen volt?

Nem tudom. Húsz?

És mennyi idő alatt?

- Rövid időn belül... - Hát persze!

Jana, biztosra veszem, hogy ezt a sztorit csak kitaláltad.

Ezt nem mondhatod komolyan.

Azt várod, hogy higgyem el, hogy lefeküdtél húsz sráccal?

Akkor szép kis cafka lennél.

És Ales?

Nos, Ales volt az egyik.

És ezért akarsz hozzámenni? Vagy már muszáj?

- Nem. - Akkor ne menj hozzá!

Van jobb ötleted?

Már nincs.

Na, látod.

Szép, mi?

Mint a tenger.

Tényleg.

Gyere, mutatok valamit.

- Nézd meg! - Mi ez?

Mostanában volt időm elgondolkodni az életen.

Úgyhogy összeírtam a tárgyakat, amiket a nejem hozzám vágott.

Hát ez... elég hosszú lista.

Elvégre együtt vagyunk 23 éve.

- Pingpongasztal? - Igen, az Bulgáriában volt.

A fütykösömbe. Rendesen fájt.

Tudod, a nők nem az ellenségeink.

A csapattársaink, de keményen játszanak.

Az biztos.

Kérdezni akartam tőled valamit. Szerinted mi állna jól neki?

Itt senkinek nincs ízlése, de te értelmesnek tűnsz.

Még nem ismerjük egymást annyira, de te megbízhatónak tűnsz.

Persze. Csinos holmik.

Az a szvetter is egész jól néz ki.

Az nem szvetter, hanem szoknya.

Az asszonynak vettem '83-ban.

Azóta sem volt rajta.

- Milyen asszonynak? - Az asszonynak.

Na, mit szólsz hozzá?

Hát, csinos.

- Ő Eva. - Szia.

Azt hiszem, Einstein vagy Baekeland mondta,

hogy a műanyagé a jövő.

- Mi állna jól neki? - Nem is tudom...

Attól is függ, Eva mennyire bevállalós.

Szerintem eléggé az.

Hát, ha elég bevállalós, akkor ez itt...

Melltartó...

Hát, én ehhez reménytelen vagyok.

Teljesen reménytelen.

Nem muszáj tartania, felmelegszik.

Szeretem fogni.

Lenyűgöz, ahogy a hideg levegő felmelegszik az üvegben, tágul,

és kitolja a buborékokat.

Erre most jött rá?

Már harminc éve csinálom.

- És még mivel foglalkozik? - Amúgy semmivel.

Zavarja is a feleségemet.

A foglalkozására értettem. Mit dolgozott?

Semmi olyat, amivel dicsekedhetnék.

Dicsekedjen!

Én voltam a heti híradók hangja. Főleg a hetvenes években.

Tényleg? És emlékszik még belőle valamire?

A szokásos kommunista baromságok voltak.

"A kombájnok elindultak a földekre..." A többit tudja.

Nem tudom. Mondjon valamit!

Szégyellem.

Sose szerettem, hogy a hangom összefonódott azokkal az időkkel.

- Pedig szép hangja van. - Köszönöm.

És a szeme is nagyon szép. Olyan vad.

Az az Alzheimer. A feleségem derítette ki.

Tényleg.

Képzelje, már meg se tudok ijedni.

A feleségem próbál ijesztgetni, de nem megy.

Ijesztgeti? Hogyan?

A semmiből hirtelen az asztalra ver, vagy rám kiált, hogy "bu!".

De nem is reagálok rá.

A betegségem miatt.

- Együtt él valakivel? - Nem.

Azok még Martin ruhái.

Azt hittem, ha felveszem a ruháit, beleférkőzhetek a fejébe.

És megtudott valamit?

Azt, hogy nem szeret.

- És ez? - Az az enyém.

Csinos.

Csinos...

- Szokott ejtőernyőzni? - Az még Martinnal volt.

- Én nem merném. - Semmiség. Tetszene magának.

- És ez? - Egy régi projekt: "Szeretők".

Na, látja! Megijedt.

Hát, egy kicsit megijedtem.

Mikor tud jönni megint?

Most már muszáj rendszeresen jönnie, ha már elkezdtük.

Egy leszek a projektjei közül?

Nem... Ez csak maga lesz:

"Egy ismeretlen férfi felhív egy nőt az idegösszeomlás szélén."

- U Cisticky utca 15. - U Cisticky utca 15.

Kérdezted, milyen messzire megy el, gondoltam, kiderítem, elvisz-e hozzád.

Őrült vagy, tudsz róla?

De lehet, hogy hiba volt eljönni idáig.

Néha az az érzésem, fura dolgok történnek körülöttem.

Nekem is.

Talán ha együtt lennénk, nem történnének körülöttünk ilyen dolgok.

Ezek nem körülöttünk történnek, hanem bennünk.

Veled az volt az érzésem, hogy a világ tele van pszichopatákkal.

Pechem van a csodabogarakkal.

Ez nem pech.

Azért vonzod be őket, mert legbelül te is ilyen vagy.

Bocsánat.

Ne! Kérlek, hagyd békén!

- Azonnal tedd le! - Mi van rajta? A szoknyám?

Hova lett a lába? Csak viccből vettem kölcsön.

Ha van köztetek valami ezzel a műtehénnel, én végeztem veled!

- Maruska, ne! - Végeztem!

Ne! Ne dobd le!

Beszéltem rólad a nővérrel a vérvételen.

Elmagyaráztam a helyzetedet. Szerinte súlyos.

- Nincs semmilyen helyzet... - De, nagyon is helyzet van, bogaram.

Köszönöm szépen. Súlyos helyzetben vagy.

Fogd ezt a dobozt! Köszönöm.

- 33 éves, és nem tud vásárolni. - Miért jössz neki ezzel? Nem érdekli.

- Nincs barátnője. - Ne fáraszd ezzel a pincért!

- Még ez a Jana is elhagyta. - Hagyd őt békén!

A legjobb úton haladsz, hogy úgy végezd, mint apád.

Tudod, mit csinál? Agyagszobrot csináltat magáról!

Mint egy gólem. Hova mész?

- Haza. - Nem adok neki többet egy hónapnál.

Vágtam ki neked cikkeket. Vidd el szépen!

Lásd, milyen borzalmak történnek a világban! Hol vagy?

KOMPÓTOK BOSZNIÁNAK

Valami baj van?

Elfogyott a whiskym, úgyhogy kiszolgáltam magam.

Ma volt a tárgyalás.

- És nyert? - Ahogy vesszük. Én igen.

Kérdezd csak meg a győztesünket, hogy mit művelt!

Felállt, és az egész bíróságot lefröcskölte egy szódásüvegből.

Képzeld csak el a sok kiöltözött embert:

az írnok, az esküdtszék...

Ő meg felállt, és elővette a szifonját.

- Cicus remélte, hogy megnyerem. - Igen, azt vártam, hogy harcolni fog.

- Pont hogy azt csináltam... - Úgy volt, szerzel ügyvédet,

hogy felkészülsz. De ennyi volt a nagy felkészülés.

Azt hittem, elsüllyedek szégyenemben.

- Te szégyellted magad miattam? - Igen, szégyelltem magam.

- Miattam?! - Igen.

Feláldoztam a meztelen testemet a kapcsolatunk oltárán.

Nem egy nagy áldozat!

A szexuális életem egy műhold, ami körülöttem kering tőlem függetlenül.

- Kering, de még hogy! - Ez most komoly.

Olyan nincs, hogy a csajom szégyelljen engem!

Én még éltem a korban, amikor a nők nem szégyelltek minket.

- Mire emlékszel te? - Nyakig voltunk benne,

de a nők minden körülmény közt kiálltak értünk.

Ez volt szép a kommunizmusban. De annak befuccsolt.

Abban biztos lehetsz, befuccsolt.

Épp ezért cicussal elválnak útjaink.

És ha úgy vesszük, ezzel mi is elválunk.

Hát... sajnálom.

Összeillő pár voltak.

Azok voltunk.

Üdvözlöm apádat. Rendes fickó.

Maga ismeri az apámat?

Itt járt. Nem voltál itthon, és cicusnak épp olyanja volt.

A többit tudod.

A Csehszlovák Kommunista Párt első titkára, Gustáv Husák elvtárs,

aki kétnapos hivatalos úton vesz részt Észak-Morvaországban,

tegnap délelőtt Josef Kempny titkárral...

és Josef Korcák miniszterelnökkel Ostravába látogatott.

Az elvtársak délután ellátogattak a kromerízi Technoplast gyárba,

ahol részt vettek az új műbőr-gyártósor ünnepélyes átadásán,

amely Barex néven látja majd el a piacot.

A Barex felületkezelő üzemében örömteli esemény tanúi lehettek,

ugyanis épp akkor készült el...

az egymilliomodik négyzetméter szintetikus bőr.

Gyönyörű volt. Ez mikor is volt?

Július 15-én, 1973-ban.

Emlékszik a pontos dátumra?

Valahogy megmaradt bennem.

Simán eljárhatna partikra szavalni.

Hát, nem is tudom...

Hát persze!

Majdhogynem olyanok, mint a versek.

Gondolja?

Sokan nosztalgiával gondolnak vissza arra a korra.

Van benne valami gyengédség...

Vagy nem tudom, hogyan mondjam.

Vagy magából árad.

Vagyis belőled.

Nem akármilyen látvány lesz.

Hát ez gyönyörű!

Gyönyörű!

Tudtad, hogy ami a levegőben történik, az nem számít?

Mármint hogy?

Hát az életben.

Ezt nem tudtam.

Ezért utaznak olyan sokan repülőn. Komolyan!

Tudod, mit műveltek velem?

Nem vettek le tőlem vért. Húsz éve oda járok.

Azt mondja az egyik: "Most már nem kell hozzánk járnia,"

"mert a vére már nem felel meg a kritériumoknak."

Kérdem tőle, hogy tudja-e, mi történt Boszniában.

Honnan tudja, hogy ott nincs szükségük a véremre?

- Te levennéd a véremet, ugye? - Én? Minek?

Ne félj, csak viccelek. Nem őrültem meg.

- Tudod, mi van rajtam? - Apu ruhái.

Pontosan.

Azt hiszed, megzavarodtam, és véletlenül vettem magamra?

- Azt. - Nem, szándékosan vettem fel.

Ha felveszed valakinek a ruháját, belelátsz a másik fejébe.

- Tudtad? - Nem, nem tudtam.

- Most már tudod. - Köszi.

- Azt hiszed, bekattantam? - Dehogy hiszem.

Ne haragudj, de te sem vagy teljesen normális.

A dobozok, amikkel körülveszed magad, az életre kelő pokrócok...

mind annak a jele, hogy válaszúthoz érkeztél.

- És akkor mi van? - Egy komoly válaszúthoz.

És ki nem érkezett válaszúthoz? Nézz magadra, hogy nézel ki!

Ugyan, kérlek, te azt se tudod, mit akarsz!

- 33 éves leszel. - És?

Nincs barátnőd, azt se tudod, mit gondolj, miben higgy.

- "Iszol..." - Igen, iszol.

Az emberek kihasználnak, mert egy szivacs vagy, ami mindent felszív.

Egy szivacs, ami még az anyjától se hajlandó vért venni,

hiába könyörög neki szegény, idős anyja.

Ne is haragudj, de ezek a dobozok is erről tanúskodnak.

- Ezek mind tőled vannak. - Ugyan, kérlek!

- Hogy lennék képes ennyit dobozolni? - Képes vagy.

- Jó, párat igen, de a többi? - Mi van a többivel?

Ezzel a spárgával? Ezeket biztos te csomagoltad be, édesem.

- Anyu! - Miért nem küldted el?

- Mert várok. - Mire vársz?

Hátha küldesz még!

Mert egy szivacs vagyok. Iszom, és nincs erőm elküldeni.

Nincs csajom, aki segítene, nincs anyám,

aki megmondaná, hogyan vagy hová küldjem el!

Nem. Azért nem küldted el, mert nem szeretsz.

- Nem, nem szeretlek. - Hát nem.

Nem is.

Tudod jól, hogy szeretlek. Szeretlek.

- Hogyha szeretsz, vedd le a vérem! - Légy szíves...

Itt van nálam minden.

Nem vehetem le a véred. Még soha nem csináltam ilyet.

Nem mondjuk el senkinek, ez a kettőnk titka marad.

Te meg hova ülsz?

Elrejtjük, és ha szükség lesz rá, kéznél lesz.

Csakhogy senkinek nem kell a véred. Világosan megmondták.

Nem kell se a véred, se a tanácsaid.

- Te nem tudod, mi folyik Boszniában? - Boszniában?

- Boszniában szükség van rá. - De senki nem küldi el oda.

- Akkor majd mi elküldjük. - Hogyan?

- Honnan tudjam? - Külön chartert küldenek Boszniába...

a két deci véreddel? Vagy autóval visszük el?

- Ne dumálj, csináld! - Komolyan nálad van?

Igen. Itt van minden.

Jézusom, te remegsz. Dobj be egy stampedlival!

A Parkinson is így kezdődik. Nem vagy te véletlenül parkinsonos?

Köszönöm!

És szívesen mutatnék önöknek még egy trükköt.

Amihez szükségem lenne a közönség soraiból egy asszisztensre.

Megkérhetném esetleg az urat?

Jó napot! Ez a csodálatos ember a buborékban a barátom.

Egy kedves barátom. Szeretném őt bemutatni.

Az úr a '70-es években...

filmhíradóknak kölcsönözte a hangját.

Ráadásul a mai napig emlékszik mindegyikre! David Hanek.

A párt első titkára...

A Kommunista Párt első titkára, Gustáv Husák elvtárs,

aki kétnapos hivatalos úton vesz részt Észak-Morvaországban,

tegnap Josef Kempny titkárral...

és Josef Korcák miniszterelnökkel Ostravába látogatott.

Az elvtársak délután ellátogattak a kromerízi Technoplast gyárba,

ahol részt vettek az új műbőr-gyártósor ünnepélyes átadásán,

amely Barex néven látja majd el a piacot.

A Barex felületkezelő üzemében örömteli esemény tanúi lehettek,

ugyanis épp akkor készült el...

az egymilliomodik négyzetméter szintetikus bőr.

Ő itt Sylvie. Ő pedig Petr.

- Szia. - Szia.

Ha mondani akarsz valamit, nyugodtan mondhatod.

Tudom.

Ha szükséged van valamire...

- Pénzért nézed a szomszédaidat? - Kényszerítettek.

Neked nem fizettek?

- Miért fogadod el? - Abból élek.

- Ilyen gyakran jársz? - De már vége.

- És mi ez a paróka ügy? - És a te híradózásod?

- Sylvie vett rá. - Kavartok? 30 évvel fiatalabb nálad.

- Ez csak plátói. - Mit akarsz tőle?

- Szobrot csinál rólam, ez minden. - Ez nem normális!

Az lehet.

De mindenki úgy él, ahogy tud, úgysincs sok választásod.

De nem szabad, hogy eltávolodjunk egymástól.

Ja.

Akkor szia.

Szia.

- Hanek. - Én vagyok.

Honnan hív?

- Induljunk! - Hova?

Hozzám.

Igen?

Jana és Ales valamilyen előadáson vannak.

Csukd be!

Ne izgulj, a lányok a volt férjemnél vannak.

- Nincsenek itthon a lányok? - Nem, nincsenek.

És ne csoszogj!

Ülj le!

Mi a véleményed rólam?

Nem is tudom.

Mit szólsz a lábamhoz?

Jó lábad van.

Szerintem is.

A férjem szerint túl vékony.

Szerintem rendben van.

A lábammal szerencsém volt az életben.

Igen.

Akkor én befekszem a kádba.

Oké?

Persze.

Én nem tudtam volna egész este improvizálni.

Ez nem improvizáció volt. Minden el volt próbálva.

Dehogy is!

Szörnyen naiv vagy.

Nézd meg a műsort, ha nem hiszel nekem.

Én megyek is aludni.

Ales, mondanom kell neked valamit.

Majd reggel elmondod, jó?

Nem, most akarom. Ülj le, légy szíves!

Emlékszel, hogyan ismerkedtünk meg? Mintha véletlen lett volna.

Igen... A sors...

- Az nem a sors volt. - Nem?

Ales, én szándékosan hívtam fel azt a fülkét.

Hogyhogy szándékosan?

Leírtam a számát, kiálltam az ablakba,

és ha jött egy szerencsétlen mamlasz, megcsörgettem a fülkét.

- Ezt komolyan mondod? - Igen.

Kicsit beszélgettünk, és volt, amelyik fel is jött.

Megittam egy üveg bort, és másnap újra megcsináltam.

Miért mondod ezt most nekem?

Mert Petr miatt csináltam.

Felhoznád a lenti fürdőből a kék olajat?

Kék olajat a lenti fürdőből...

A tükör alatt van!

Rendben, a tükör alatt.

- Mi olyan különleges benne? - A keze, a szeme!

- Ahogy élvezi az életet. - Egy idióta.

Ne mondd ezt!

Vele még az is izgalmasnak tűnt, ha csak az utcán sétáltunk.

- Raktáros! - Az mindegy.

- Ő akár raktáros is lehet. - Balfék.

Vigyázz a szádra! Petr nyitott, játékos...

Egy szaros targoncával furikázik. Együtt röhögtünk rajta.

Te magad mondtad...

Épp ez benne a csodálatos.

Akkor miért nem vele élsz, ha olyan csodálatos?

Mert azt hittem, nem működne.

És most már nem így gondolod?

Más is elhitte, hogy az a telefonhívás véletlen volt?

Csak én.

Halló!

- Szia, Jana! - Jana!

- Szia. - Jana...

Ez az a fülke?

- Hallani akartam a hangod. - Aranyos vagy.

Ez az a fülke, Jana?

Most mit csinálsz?

Egy táncelőadáson voltam.

- Melyiken? - Hagyd most! Jana!

- Ez az a fülke? - Igen.

- Valami baj van? - Biztos, hogy ez az?

- Nincs. - Tuti ez az?

Olyan furcsa a hangod.

Kicsit összekaptunk Alessel.

Tényleg? Sajnálom.

- Igen? - Hát, annyira azért nem.

Én egy kicsit.

Te otthon vagy?

- Fürdesz? - Aha...

Hol vagy már azzal az olajjal?

- Van nálad valaki? - Nincs.

- Valamilyen hangot hallottam. - Várok!

Az csak a gyorsforraló volt.

Nekem női hangnak tűnt.

Ja, az a lemezjátszó lesz.

Szeretlek, ugye, tudod? Az sem érdekel, ha van veled valaki.

Én is szeretlek. De tényleg nincs itt senki.

Egyedül vagyok.

Jana...

Szakadozik a vonal, alig hallak. Le kell tegyelek.

Akkor most... leteszem.

Milyen volt az előadás?

Na, kösz szépen!

Tanti... Szép kis tanti!

Most meg Ales tantijával kavarsz?

Csak segítek neki visszanyerni az önbizalmát.

Megtalálta az emberét.

- Jó lába van. - Ja, ja...

- Tudtad, hogy modellkedett? - Nem.

És otthon? Anyád még mindig véradó?

- Még mindig. - És apád?

Megint nyomja a híradós szövegeit.

- Komoly? - Ja. Partikon.

Eszembe jutott, ahogy a buborékokat csalogatta a sörösüvegből.

Mindig azt képzeltem, ha legalább kettő kijön, minden jól fog alakulni.

- Lehet, hogy három kellett volna. - Lehet.

Amit rólad mondtam Alesnek, ne vedd komolyan!

Azt csak úgy mondtam...

Persze, megértem.

- Most mit csinálsz? - Visszamegyek.

Értem.

Martin, te voltál A legszebb fiú

Széles e vidéken Talán azon túl is

Minden reggel Megmostad a kezed

Megmostad szappanos vízzel

Köszönés helyett Az ajtónak dőlve

Felcsatoltad szárnyaid

A repülés nem fáj És megváltást kerestél

Megváltást a vadrózsabokorban

A bogyók szóltak:

Megszúrunk, Ikarosz

Nem hiányzik sok

Elég egy lépés

És úgy végzed, mint én

Egy álmos lokálban

Egy pohár csipkebogyótea felett

Ennyi a világ, Martin Ikarosz

Te már ébren?

Mi történt, David? Már majdnem hívtam a rendőrséget.

Sokáig kellett modellt állnom.

Hajnali fél öt van.

Tudod, az a mellszobor, amit Sylvie csinál rólam...

Nem csak a fejemet formázza meg.

Bonyolultabb a helyzet.

És mit formáz még meg, David? Lefeküdtél vele?

Te sose hazudtál nekem, ugye, David?

- Nem. - Ülj le!

Erkölcsi szempontból ez szörnyű és megbocsáthatatlan.

Arról nem is beszélve, hogy ez milyen fényt vet rám.

De orvosi szempontból jó hatással van rád.

A hazudozás kifejezetten stimulálja az észjárásodat.

- Tényleg? - Határozottan.

Már nincs a szemeden az a szürke, közönyös hályog, mint rég.

És ezért hálás vagyok a te Sylviádnak.

Viszont mint ember, egy utolsó szarházi vagy.

De ha nem velem akarsz, nem muszáj.

Együtt jöttünk, nem?

Te mondtad, hogy ami a levegőben történik, az nem számít.

Az igaz, de ami az ágyban történik, az számít.

Aha...

Mi "aha"?

Akarsz velem repülni, vagy nem?

- Az tőled függ. - Mi függ tőlem?

Azt hittem, elég idős vagy már, hogy tudd, mit akarsz.

Bocs.

Bu!

Nem ijedtél meg.

- Szia! - David!

Én vagyok, nem zavarlak?

- Szia! - Szia!

Épp a levegőben vagyok.

Elég rosszul hallak. Mi ez a furcsa zaj?

- A levegő. - Hol?

- A szelet hallod. - Ja, a szél! Te vezetsz?

Akkor légy szíves, ne húzd le az ablakot, mert megfázol.

De most le kell tennem.

Várj, csak bocsánatot akartam kérni, amiért szarházinak neveztelek.

Szia!

- Segíthetek a hölgynek? - Nem.

Legyen szíves, ott a kijárat.

Nem, nem... Még nem fizettem ki a kávémat.

Semmi baj, a vendégünk volt. Kérem, fáradjon ki!

Legyen szíves! Kérem!

Hölgyem, a kabátja...

Adj anyádnak egy puszit!

Ukrajna... A tűzszünet törékeny.

India...

Földrengés.

Mi van Tádzsikisztánnal?

Harcolnak.

És... Mi van Sylviával?

Lezártuk.

Elkezdett rám ugatni.

- Na, szép... - Hát, igen...

Nincs könnyű életed.

A te életed se könnyű.

Sajnálom, ami történt, de...

nem tudtam visszatartani.

Én úgy gondolom, hogy mi ketten jól megvagyunk.

Ami veled történt, az ezen nem változtat.

Igen, szépen megvagyunk.

Szeretlek.

Nem muszáj ezt mondanod, ha nem igaz.

De igaz.

Mindenki úgy él, ahogy tud.

Úgysincs sok választásod.

De nem szabad, hogy eltávolodjunk egymástól.

Kiveheted a lakásomat, ha még akarod.

Hát, most eléggé le vagyok égve.

Nem számít.

Ha nem zavar, hogy én is ott lakom.

- Akkor jó. - Igen?

- Persze. - Ötkor?

- Jó. - De nálam, nem nálad.

Nyilván.

Aztán nehogy máshol lyukadj ki! Vagy közbejöjjön valami.

Nyugi!

Várj egy kicsit!

Ég veled, Eva.

Ég veled.

Ég veled.

Emlékszel, hogy meséltem arról a srácról,

aki '83-ban ki akarta magát postázni Nyugat-Németországba?

Az a srác én voltam.

Komoly?

Egy nő miatt. A feleségem mószerolt be.

- Micsoda? - És ezzel megmentette az életemet.

- Soha nem felejtem el neki. - Ez szép.

Apropó Németország...

Én is hasonlón töröm a fejem.

- Zizkovba mennék. - Zizkovba?

- Prípotocní hányas? - Príbenická. Príbenická 12.

- A Seifertkova felett. - Tudom.

- Csak szívatlak. - Ajánlom is.

Ezt nézd! Szép, mi?

Szép.

Hát akkor...

Van nálad ágytál? Ha dugóba kerülnénk.

Nyugi, a kis utcákon megyünk.

- Jó napot! - Jó napot!

- Küldeménye érkezett. - Rendben.

- Hova tehetjük? - Nem is tudom, mindegy. Oda.

- Csak nyissa ki gyorsan! - Nehogy megromoljon.

Te nem vagy komplett.

Mi lenne, ha nem engednélek ki?

Hahó!

Gyere ide!

- Ez itt nincs rajta. - Engedd tovább, majd...

Magyar szöveg: Csémy András www.btistudios.com