Original subtitles

A fekete hölgy parfümje (1974) Il profumo della signora in nero

- Jó napot. - Jó napot.

Helló, minden rendben?

Igen, rendben.

Most melegítem a megfelelő hőmérsékletre.

- Jó napot. - Jó napot, Hacherman kisasszony.

- Hogy megy? - Igazad volt.

- Az eredmény pozitív. - Az jó.

- Ez azt jelenti, hogy majdnem kész vagyunk. - Igen.

Jó.

Megyek megnézem hogy halad Elizabeth.

Hogy haladsz? Kész vagy már?

Nem olyan könnyű, mint gondoltam.

A K sorozat nem működött túl jól, ezért meg kellett változtatnom.

Az anyagnak Berlinbe kell érkeznie.

Nem az én hibám, egész éjjel dolgoztam.

Azt akarom, hogy ma estére kész legyen.

- Hívj, ha szükséged van valamire. - Rendben.

- Viszlát. - Viszlát.

- Jó napot. - Szia.

Jó napot, Lovati asszony.

Hacherman kisasszony, már azt hittem, hogy nem is jön.

Hát nem csodás az idő? Gyűlölöm, ha esik az eső.

Az olyan szomorú.

Igaza van, szép ez a nap.

- Használja a locsolót, ha kell. - Köszönöm.

- Bocsánat... - Mr Rossetti!

Most vettem észre, hogy elfogyott a teám.

A többi lakó közül pedig senki sincs itthon.

Tudna segíteni egy öreg özvegyemberen?

- A káve nekem méreg. - Természetesen.

Rögtön jövök.

Két vagy három kanálnyi elég is lesz.

Remélem ez elég lesz.

Mozart. Micsoda géniusz!

- Erről eszembe jut a... - Nem szeretnék udvariatlan lenni,

de el kell mennem és késésben vagyok.

- Talán majd máskor. - Mégegyszer köszönöm.

Bocsánat, hogy zavartam. Ha bármire szüksége van...

Köszönöm. Viszlát.

Mi is megváltoztunk.

Régen megettük az ellenségeinket, most pedig műszaki tanulmányokat folytatunk.

Sajnos ez egy lassú folyamat. Nagyon sok az előítélet.

Nincsenek iskoláink és a kuruzslók uralkodnak.

A kuruzslók magát Afrikát jelképezik.

És Afrikát meg kell érteni, ahhoz, hogy megítélhessék.

Andy, elfelejted, hogy Roberto gyakran dolgozik Afrikában.

Tudom, Elise. De attól még fehér ember.

Emlékszem egy angol geológusra, aki velem volt Kamerunban.

Azt képzelte, hogy ellenségesen bánhat a helyi kuruzslóval.

Úgy hallottam, hogy holtan találták a sátrában és előtte sokat szenvedett.

A boncolás során apró macskabajuszszőrőket találtak,

amik, mint a kis tűk a gyomra falába fúródtak.

Nyilvánvalóan lenyelte őket, de senki sem tudja hogyan.

Ez egy eléggé megszokott példája a fekete mágiának.

Egy egyetemi professzor, mint maga nem hihet ilyen dolgokban.

Afrika minden szegletében,

legyen az dzsungel, szavanna, falu,

folyó vagy a nagyvárosok felhőkarcolói

félelelem száll a forró széllel.

Egy ősi félelem valamitől, melynek számtalan neve van.

Fekete mágia.

Boszorkányság.

Babonák, rítusok.

Titokzatos halálesetek.

- Emberáldozat. - Nem csak Afrikában.

Európában is.

Kevéssé közismert, de itt is előfordul.

De azok az emberek őrültek.

Az országunkban vannak kultuszok,

amelyek anélkül választják ki az áldozatukat, hogy azok tudnának róla.

Bájitalokkal vagy gonosz rítusokkal az őrületbe kergetik, aztán megölik őket.

Ez egy erőpróba a gonosz színe előtt.

Az áldozat borzalmas halált hal egy ősi szertartás által.

Sok szertartás időt és türelmet igényel.

Olyan ez, mint egy próba, az ember mentális erejének próbája.

Megijesztettem? Csak vicc volt.

Egy szót se higyjen el belőle.

Mi már nem teszünk ilyen dolgokat.

Mit csinálsz?

Menj vissza az ágyadba azonnal.

Gyerünk, legyél jó fiú.

Ne bosszants fel.

Gyerünk, indulj. Rendben.

- Hány óra? - Fél kettő.

Fél kettő?

Furcsa. Azt hittem, hogy már később van.

Nem baj, ha nem megyek fel?

Holnap korán kell kelnünk.

Holnap hétfő van, nem érek rá.

Az isten szerelmére mindig ugyanez van!

Négy hónapja ismerjük egymást és még egy napot sem hagytál ki a munkából.

Mindig csak az átkozott laborra gondolsz!

Ez a harmadik alkalom, hogy Andy teniszezni hívott minket.

Nem akarod megsérteni, igaz?

Nem tudlak megérteni.

Olyan, mintha kizárnál az életedből.

Tudod, hogy ez nem igaz.

Csak ellenőrizni akarom az anyagot, amit Berlinbe küldünk.

A pokolba az anyaggal! Te megszállott vagy.

Nem a Nóbel-díjról van szó.

Milyen ideges lettél egy buta tenisz meccs miatt.

Igazad van. Tegyél, amit akarsz.

Majd hívlak, ha lesz időm. Jó éjt.

Kisasszony!

Silvia kisasszony! Ébredjen, késő van.

Kisasszony!

Carlotta!

- Ideje munkába indulni? - Nem, már késő van.

- Negyed négy. - Az lehetetlen!

Negyed négy. Egy kicsit elaludt.

- Még csak le sem vetkőztem. - Ez lesz belőle, ha későig kimarad.

A testvére miért nem ébresztett fel?

Próbáltuk.

Luigi többször is csöngetett és azt gondoltuk, hogy nincs itthon.

Aztán Francesca kisasszony mondta, hogy még mindig itthon van.

- Felhoztam az újságot. - Köszönöm, most elmehet.

Ne járjon mezítláb, mert megvágja magát.

- A fénykép leesett és összetört. - Tudom.

Én törtem el.

Fél négy van.

A zenés délután folytatódik.

Egy boszorkány vagy, Francesca. Honnan tudtad, hogy összevesztünk?

Láttam az ablakomból.

Sosem történt még ilyen, hogy így elaludtam.

Carlotta ébresztett fel egy órája.

Túl keményen dolgozol, többet kellene lazítanod Robertóval.

El kell határoznod magad. Gondoskodom róla.

- Lepkéket gyűjt, ugye? - Igen, miért?

Van egy ötletem. Gyere velem.

Micsoda nők!

Ez nagyon szép.

Van itt valaki?

- Van itt valaki? - Még sosem vettem észre ezt a boltot.

Bocsánat, nem találtam a szemüvegemet.

- Parancsoljon. - Egy pillangót szeretnék venni.

- Egy gyűjtőnek lesz. - Rendben.

Az ott nagyon tetszik.

- Nagyon szép, igaz? - Igen.

Megveszem.

- Becsomagolná? - Természetesen.

Köszönöm.

Roberto?

Roberto!

Silvia!

Volt ott egy nő. Engem nézett.

Miről beszélsz?

Láttam.

Nincs ott senki, Silvia.

Egy nő ült ott.

Nem.

Ez csak egy régi köntös.

Számítottam rád, gondoltam, hogy eljössz.

Félek.

Ne gyerekeskedj. Csókolj meg.

Vagy nem akarsz...?

Szeretlek, Roberto.

Ne adogass túl erősen, most játszom először.

Én sem vagyok teniszbajnok!

Örülök, hogy meghívtad Francescát.

Ő egy okos lány.

- És Andynek nehéz a kedvében járni. - Silvia!

Kimerültem, túl jó nekem.

- Te jössz. - Gyerünk, Silvia.

Csak egy játékot.

- Nem akarsz játszani? - Nem, menj csak.

Én később játszom, amikor Andy elfárad és így nyerni tudok.

Francesca megérdemel egy hideg italt.

Nagyon meleg van ma.

Mi történt?

Megfogtam az ütőt és valami megszúrta a kezemet.

Ez különös, egy szög van a markolatban.

Nem bírom a vér látványát.

Én tudom mit kell tenni.

Silvia megvágta magát.

Silvia megvágta magát.

Silvia megvágta magát.

Ne haragudj, majd egy másik este...

Nem az én hibám.

Egy geológiai dokumentumfilm vetítésére kell mennem.

Tudod, hogy inkább veled lennék.

Miért nem mész Francescával?

Andy meghívta vacsorára.

Hamar összebarátkoztak.

Holnap munka után felveszlek és elmegyünk enni valamit.

Találtam egy jó helyet a környéken.

Nagyon jól főznek.

Igen.

Aludj egyet.

Jó éjt.

Van tüzed?

Drága papa,

Most fejeztem be a harmadik osztályt,

de nem akarok semmi más ajándékot, csak azt, hogy gyere haza.

A mama mondta, hogy sokáig a tengeren leszel.

Miért hagytál itt minket?

A férfi a kisállat boltból adott nekem egy fekete macskát.

Időnként eljön és elvisz minket ide-oda.

De az állatkertbe nem visz el.

A mama megszidott, mert azt mondtam, hogy félek ettől az embertől.

Mama!

- Hívtam Silviát, de nem vette fel. - Biztosan éppen úton van.

- Már majdnem tizenegy óra. - Lehet, hogy beteg.

- Valakinek akkor is fel kellett volna vennie. - Talán mellé van téve a kagyló.

Jó napot, kisasszony! Miben segíthetek?

- Volt egy váza a kirakatban. - Milyen volt?

Rózsaszín volt és egy virág volt rajta.

Sajnálom, de ilyen váza nem volt a kirakatban.

Az lehetetlen. Többször is láttam.

Biztosan téved. Én magam rendezem a kirakatot.

Mutathatok önnek valami mást esetleg?

Kisasszony!

- Hogy kéred a húst? - Úgy, mint mindig.

Tényleg el kell menned?

Igen.

- Sajnálom, de nincs más választásom. - Hová küldenek?

Cape Townba.

Van egy új kőzetréteg, amiből érdekes mintákat gyűjthetek.

Csak egy hétig leszek távol.

Nem akarom, hogy elmenj.

Maradj velem ma éjjel.

A közeledben kell lennem.

Nem akarok egyedül lenni.

Mr Rossetti!

Hacherman kisasszony, hát maga az! Egy pillanat.

ötvenhét...ötvennyolc.. ötvenkilenc...hatvan.

- Nagyon jó kép. - Nem rossz.

Ezt kétszázhuszassal készítettem.

Az eddigiek mind életlenek voltak.

Biztosan szereti az állatokat.

Csak a vizilovakat.

Kérem, Hacherman kisasszony...

levenné a napszemüvegét?

Nagyon zavar, ha napszemüveget visel az, akivel éppen beszélgetek.

Igazságtalan dolog elrejteni az ilyen szép szemeket.

- Már nem tanít? - Már egy éve nem.

Nyugdíjba kellett mennem.

A feleségem halála óta az életem már nem a régi.

Tudom mit érez.

Én is magányos vagyok.

Hogyan halt meg az édesanyja, Miss Hacherman?

Nem emlékszem, még nagyon kicsi voltam.

Örülök, hogy itt vagyok most önnel.

Az életem legboldogabb időszakára emlékeztet,

amikor az apám elhozott az állatkertbe.

Minden vasárnap jöttünk, amikor hazajött a tengerről.

Sétáljunk egyet.

Ne tegye ezt. Forduljon meg!

Szörnyén nézek ma ki.

Maradjon így, tökéletes lesz.

Egy, kettő, három, négy...

Luigi?

Luigi!

Jó estét, kisasszony!

Majdnem elfelejtettem. Van itt egy csomag önnek, rögtön hozom.

Tessék.

- Ki hozta? - Nem tudom.

A húgom vette át, amíg én a kazánházat takarítottam.

Carlotta rám bízta mielőtt elment.

Várjon! Én is jövök!

- Jó estét, Accardini asszony. - Sosem kapok levelet.

Nem, Chopin! Hacherman kisasszony nem bánt.

Ő a barátunk.

- Jó estét, Luigi. - Jó estét.

Így ni.

Nem allergiás a macskaszőrre, ugye?

Képzelje, egy taxis nem engedte, hogy beüljek a kocsijába a cicával.

Nem értem, hogy az emberek miért nem szeretik az állatokat.

- Ki az? - Én vagyok, Francesca.

- Szia, bejöhetek? - Persze.

- Roberto nincs itt? - Tegnap ment el.

- Biztos magányos vagy. - Igen.

Milyen szép váza! Új?

Igen.

Az anyámnak is volt egy ilyen.

- Ez az enyém? - Andy küldte nekem.

Ez azért különös. Huszonnégy rózsa és két liliom.

Érdekes, nem?

Hoztam neked egy csokrot, tudom, hogy szereted.

Köszönöm, nagyon kedves tőled.

Rögtön hozok bele vizet.

Sietnem kell.

Még át kell öltöznöm. Szia.

Szia és köszönöm.

Silvia.

Silvia.

- Kész van a fényképem? - Nem tudom, mit mondhatnék.

Nem találom sehol a fényképet.

Átkutattam az egész boltot.

Ez lehetetlen. Miért nem adja vissza nekem?

Talán valaki más elvitte.

Vissza akarom kapni a fényképemet! Adja vissza!

- Nincs értelme idegeskedni... - Ne érjen hozzám!

Csak néhány barátom lesz ott.

Neked is ott kell lenned.

Szükségem van rád. És csak nem halsz meg Roberto nélkül.

Nem, csak ma este nincs kedvem.

- Ugyan már. - Nem érzem, hogy kész lennék rá.

Nem, ma nem...

Este találkozunk és csinosítsd ki magad, rendben?

Kirázott a hideg, a hölgy nagyon jó.

Nem hittem, hogy egy fényképből ezt meg lehet mondani.

Néhány dologból mindent kitalált.

Lássuk, hogy Hacherman kisasszonnyal sikerül-e ugyanilyen jól.

Inkább ne.

Először legyen Francesca.

Nem, én már sokszor megcsináltam,

Orchidea már úgy ismer, mint a tenyerét.

Bocsánat, de nagyon fáradt vagyok.

- Ne vesztegessük az időt. - Ez csak játék, Silvia.

Nem kell félni tőle.

Adja ide a kezét, a bal kezét.

Igen.

Fél. Érzem, hogy fél.

Engedje el magát. Rendben.

Tisztítsa ki az elméjét.

Szükségem van egy tárgyra, bármire.

Ami az öné, ami magához tartozik.

- Nincs nálam semmi. - És a baba?

Ami a táskádban van.

Mr Rossetti hazament, holnap elutazik a tengerpartra.

Azt mondta köszönjünk el a nevében.

Megtalálta? Megkaphatom?

Csukja be a szemét.

Mi ez?

Minden sötét.

A hajó elmegy.

Víz.

Semmi más, csak víz.

Feltámad a szél.

Egy férfit látok.

A hullámokkal küzd.

Kiabál.

Silvia! Silvia!

Látom, ahogy elsüllyed.

Elsüllyed a mélybe.

Elnyeli őt az óceán.

Ez a maga édesapja.

Az édesapja.

A hínár beborítja a testét.

Valaki bántotta őt.

Miért nyitotta ki a szemét?

Így nem látom a gondolatait.

Így nem.

Be akarom fejezni ezt a játékot.

Most nem fejezheti be.

Ez nem játék.

Csukja be a szemét.

Látom a gyermekkorát.

Látok egy férfit a házukban.

Nem az édesapja az.

Fenyegetve érzi magát ettől az embertől.

Mi ez?

Valami furcsa, nem látom.

A férfi, akitől a kislány félt eltűnt.

Most az édesanyját látom.

Épp egy zászlót tűz ki.

Felmegy hozzá.

Ne, Silvia! Ne tegye!

Az a férfi üldözni fogja egész hátralévő életében.

Állj! Elég!

Gyűlölöm! Gyűlölöm!

Nem is gondoltam, hogy ilyen késő van.

Jobb lesz, ha megyünk.

Ki az?

Hol voltál eddig? Sokáig csengettem.

Nem maradhatsz itt. Tudod mennyi az idő?

Késő van egy olyan kislánynak, mint te.

A hajad is vizes.

- Te akartad, hogy eljöjjek, Silvia. - Én?

- Honnan tudod a nevemet? - Hol a fénykép?

Felidegesítetted a mamát.

Haza kell menned.

A szüleid talán már aggódnak.

Nincs értelme telefonálni.

Kérlek, menj el.

Menj el.

Menj!

Késő van, le akarok feküdni.

Menj el, hallod?

Ez gyönyörű.

- Honnan vetted? - Az enyém. A kedvenc játékom.

Nekem is volt egy ugyanilyenem.

Milyen különös. A keze letört.

Pont, mint az enyémnek.

Ez az enyém!

Honnan vetted? Add ide!

Nem, te már öreg vagy.

Mit akarsz kezdeni vele? Te öreg vagy!

Francesca! Francesca!

Kérlek nyisd ki, Francesca!

Mr Rossetti!

Kérem, segítsen!

Mi a baj?

- Zavarja el, kérem. Félek tőle. - Kitől?

Ki van ott?

Egy kislány.

Egy szörnyű kislány és nem akar elmenni.

- Egy kislány? - Igen.

Ne aggódjon.

Megnézem, mit tehetek.

Nem ott, hanem a nappaliban van.

Senki sincs itt.

Jöjjön és nézze meg maga.

Nincs mitől félnie. Nincs nyoma semmilyen kislánynak.

Ez lehetetlen.

Biztosan csak rémálma volt a vihar miatt.

Nézze, megharapta a kezemet!

Ha meg is tette, nem látszik a nyoma.

Valószínűleg igaza van, csak egy álom volt. De olyan valóságosnak tűnt.

Sajnálom, hogy zavartam.

Nem számít.

Ne is törődjön vele.

Maga olyan, mintha a lányom lenne.

Aludjon egy nagyot és ne aggódjon emiatt.

Van egy folt a cipőjén.

Istenem! Egy újabb cipő, amit ki kell tisztítani.

Mindig vérzik az orrom, ha esik az eső.

Már gyermekkorom óta.

Aludjon egyet.

- Köszönök mindent. - Jó éjt.

Hol bújkáltok?

Hol vagytok?

Nem feledkeztem meg rólatok.

Olyan kedves lány volt.

Megkért, hogy vigyem fel a postáját, de nem nyitott ajtót.

- Hogy történhetett ez? - Ki tudja?

Talán a szegény lány beteg volt.

- A családja tudja már? - Nem volt senkije.

Azt mondta nekem, hogy teljesen egyedül van.

- A húga találta meg? - Igen. Ki akart takarítani.

A fürdőben találta meg. Borzalmas volt!

Biztosan az volt! Milyen sokkoló!

- Kiről beszélnek? - Ó, kisasszony!

- Ez borzasztó! - Mi történt?

Ki gondolta volna. Biztosan baleset volt.

Francesca kisasszony meghalt!

Micsoda?

- Miről beszél, Luigi? - Meghalt.

A fürdőkádban találtak rá.

Teljesen meztelen volt. Ez szörnyű.

Biztosan túl meleg volt a fürdővíz.

Elszédült és a szíve pedig nem bírta ki.

Szegény teremtés teljesen egyedül volt. Milyen borzasztó!

Kisasszony! Nincs értelme...

Az ajtó be van zárva, a testét már elvitték.

Látod? Hamar visszajöttem.

- Francesca meghalt. - Tudom.

Ez rettenetes.

Nem is tudtam, hogy gyenge a szíve.

Úgy félek. Olyan szörnyű dolgok ezek.

Minden rendben.

Minden készen áll. Kezdhetjük?

Azóta szellemként kísért engem Alíz az egek alatt, amit emberi szem sosem látott.

Gyermek még, ahhoz, hogy hallja a mesét egy hazug csodaországban.

Álmodva, ahogy a napok elmúlnak,

álmodva, amint elmúlik a nyár.

Ahogy a patak is mindig lefelé halad, lassan, aranylón csillanva.

Mi más lenne az élet, mint álom?

Elnézést, szederlekvár van?

- Igen. - Elviszem az összeset, ami van.

Rendben.

Ez az összes?

Más ízű van még, de szederből ennyi az összes.

Egy pillanat. Elfelejtett fizetni.

Bocsánat.

Bocsánat a zavarásért. Csak nem aludt?

- Nem, miben segíthetek? - Chopin eltűnt.

Nem látta errefelé?

- Kicsodát? - A fekete macskámat.

Elfutott a múlt éjjel, tudja, éppen tüzel.

Nem akarom, hogy azokkal a macskákkal párosodjon a sikátorban.

Sajnálom, de nem láttam.

Mindenki megbolondult!

Chopin!

Chopin! Chopin! Hol vagy?

Gyere ide a mamához.

Chopin!

Honnan vetted azt a dobozt?

Az enyém, otthonról hoztam.

Otthonról?

- Hol laksz? - Tudod te azt nagyon jól.

- A Cavalier D'Arpino utcában. - Micsoda?

A Cavalier D'Arpino utca 5-ben.

Hoztam neked egy meglepetést.

Miért hoztad ide ezeket a dolgokat?

- Azért jöttem, hogy veled lakjak. - Nem!

Boldog leszek itt. Van sok szederlekvárod.

Nézd csak, ott van a meglepetés a ruha alatt.

Azt szeretném, hogy te is boldog legyél.

Nem kellett volna.

Mindig is szerettem volna egy fekete cicát.

Kitömhetjük, hogy úgy nézzen ki, mintha élne.

Elisabeth, én jól vagyok. Nincs szükségem semmire.

Megmondanád a többieknek, hogy most elmegyek,

de egy héten belül visszajövök?

Igen.

- Köszönöm. - Rendben.

Azt mondta, hogy a jövő héten jön vissza.

De olyan furcsán beszélt.

Igen, minden rendben lesz.

De három hét múlva lesz kész.

Olyan sokára?

Gyorsabban nem tudja megcsinálni?

Augusztus van és sok a munka.

Megnézem, mit tehetek.

De előleget kell adnia, kisasszony.

Sajnos anélkül nem veszünk fel rendelést.

Nincs nálam pénz, mert nem hoztam magammal a pénztárcámat.

Akkor megadná a nevét és a címét?

Tessék.

Köszönöm.

Mennyi a telefonszáma?

Nincs telefonunk.

Várna egy percet? Rögtön visszajövök.

Silvia.

A kicsi Silvia.

Silvia Hacherman.

Emlékszel rám?

Igen.

Igen, maga Nicola.

Miért ezt a címet adtad meg?

Tudod, hogy már senki sem lakik ott. Hová mész?

Most nincs rád szükségem.

Erős észak-nyugati szél,

helyenként napsütéssel.

Másutt felhős lesz az ég, záporokkal, zivatarokkal.

Eldöntötte már, hogy hová menjünk?

A Cavalier D'Arpino utca 5-be.

A botanikus kert mögött.

Silvia.

Silvia.

Azt hitted, hogy biztonságban leszel a régi szobádban.

Az anyád most nincs itt, hogy megvédjen.

Emlékszel milyen csinos volt?

Te...

ölted meg őt!

Emlékszel az anyádra, Silvia?

Amint a kapu tüskéi felnyársalták?

Mit csinálsz te itt?

Mi a baj?

Nem akarok hazamenni.

- Nicola. - Miről beszélsz?

Megöltem őt.

- Megöltem. - Egy újabb rémkép.

Ott bent, a régi szobámban.

A régi szobádban.

Nincs itt senki.

Gyere be, nincs itt senki.

Nézd meg magad.

Hol van az a férfi?

- Miért jöttél ide? - Ez az én otthonom.

Hallgasd csak.

Silvia visszajött.

- Haza kell mennem. - Hagyd abba.

Elég ebből.

- Hazaviszlek. - Ne érj hozzám!

Nem vagyok a tulajdonod!

Halló, Silvia?

Silvia? Válaszolj!

Csak Silvia a jó.

Mindenki más gonosz és csak bántani akar minket.

Csak Silvia a jó. Csak Silvia a jó.

Hagyj!

Hagyj! Készülődnöd kell!

Silvia!

Ne hagyj el, soha ne hagyj el.

Senki más nem szeret engem.

Nagy nap ez a mai.

A lehető legjobban kell kinézned. Az egész város ki lesz világítva.

Olyan boldog vagyok.

Most azt kell tenned, amit mondok.

Jó.

A pele megint elaludt - mondta a Kalapos

és a forró teát az orrába öntötte.

A pele türelmetlenül megrázta a fejét

és anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, azt mondta:

Persze, én is ezt akartam mondani!

Megoldottad a rejtvényt? - kérdezte a Kalapos Alízhoz fordulva.

Mi a megoldás?

Halvány fogalmam sincs. - válaszolta Alíz.

Nem játszhatunk a Kalapos nélkül! Hívd Robertót.

Mi ez az annyira fontos játék?

Ez egy jó játék.

Nagy nap ez a mai.

Meghívtam pár barátomat és csináltam teát is.

Már csak te hiányoztál.

Most már kezdhetjük.

Te leszel a Kalapos.

A pele megint elaludt - mondta a Kalapos

és a forró teát az orrába öntötte.

Silvia!

Hová mész? Miért nem maradsz itt?

Silvia, várj meg!

Nem akarod megnézni a vendégeket?

Fordította: OPI