Original subtitles

New York egyik külvárosa 1944

Igen? Mit akarsz?

Ó, jó reggelt... Mrs. Teaker.

Itt van az újságja. A hírek a háborúról csodálatosak.

Emiatt ébresztettél fel?

Ó, sajnálom. Tudom, hogy korán van, de ez sürgős.

Ez egy petíció.

Azt akarjuk, hogy a hadügyminiszter megkapja, mielőtt döntene a kongresszus.

Egy petíció? Miféle petíció?

Követeljük, hogy az amerikai nők a férfiakéval azonos jogokat élvezzenek.

Tessék?

Ragaszkodunk a jogunkhoz, hogy katonának állhassunk.

Nézd, én nem akarok katonának állni. Csak aludni akarok egy kicsit.

Mrs. Teaker, ha nem bánja én azt mondom,

hogy az amerikai nők már eleget aludtak.

Miss Miriam, reggeli!

El fog késni a zeneórájáról.

- Jó reggelt, Dora. - Miss Miriam, épp most ért haza?

Ne légy olyan teátrális, Dora. Nem voltam el egész este.

- Jó reggelt, anya. - Jó reggelt, drágám.

Újból és újból elmondom, hogy nem áll jól neked ez a buta kis kalap.

Ez egy svájcisapka, anyu.

Nekem csak egy buta kis kalap.

Nem kalapnak hordom.

A külügyminisztérium elleni tiltakozásul hordom.

Folytasd.

A politológiai osztályunk nem ért egyet a külügyminisztérium francia politikához való hozzáállásával.

- Csakugyan? - Nem, nem értünk egyet.

Mi köze van ehhez a kalapnak?

Nos, úgy döntöttünk svájcisapkát fogunk hordani, ahogy a francia nacionalisták teszik.

Úgy reméljük, hogy felkeltjük a Life Magazin érdeklődését.

Miriam, nem kéne újra házalnod azzal a buta petícióval.

Ó, anyu, egy elefántcsonttoronyban élsz.

Rágd is meg.

Itt jön az apád, jobb ha azt elteszed.

- Jó reggelt, drágám. - Jó reggelt.

- Jó reggelt, apa. - Jó reggelt.

- Nos, nos? - Ó...

Nos, köszönöm, nagyon köszönöm.

- Sajnálom, apu, túl messze voltál. - Jobb mint amikor jól vagy.

- Hogy aludtál, drágám? - Mint a bunda. Mint egy csecsemő egész éjjel.

- Senki sincs jó kedvében. - Mindannyian hallottuk a megjegyzésedet.

Hát, ez csak vicc volt.

"Úgy aludt mint egy csecsemő, végigsírva az éjszakát."

Az nem ugyanaz. Köze sincs hozzá.

Na ezt nevezem én csinos kalapnak.

- Ó, köszönöm. - A külügyminisztériumnak nem tetszene.

- Ezt nem kérem, Dora. - Csak a felét edd meg egy kis tejszínnel.

- Nem. - Muszáj enned valamit, apa.

Reggel teljesen üres a 9 méteres vékonybeled.

Nem így van mindenkinél?

Én vagyok felelős az apád vékonybeléért, mind a 9 méterért.

És nem tűrök ilyen beszédet reggeli közben.

Kérlek, apa, a kedvemért.

A te kedvedért?

Őszintén szólva...

Felírtalak véradásra a véradó központban.

Te felírtál engem, hogy a véremet adjam?

Az enyémet nem fogadják el. Elvileg túl fiatal vagyok vagy ilyesmi.

Én elfogadom a tiédet. Tedd egy pohárba és elviszem.

Harry...

Nem volt jogod aláírnod a neved apád nevében.

- Apu nevével írtam alá. - Miriam!

Egy pillanat, kisasszony!

Aláírni az apád nevét, ez borzasztó.

Ez hamisítás!

És megköszönném, ha megengednéd, hogy én magam intézzem a dolgaimat.

Lemondom az időpontodat.

Nem tetszik nekem ez az olvasgatás. Mindenfélét kitalálsz, mint az újságírók.

Mint bíró, úgy éreztem, hogy kiegészítő kötelességed példát mutatnod.

Közlekedési bíró vagyok. Hagyd hogy a Legfelsőbb Bíróság vegye a véremet.

- Jó reggelt, anyu. - Jó reggel, Ruth.

- Apa. - Jó reggelt, Ruth.

Pontosan melyik reggel óta nem adsz puszit apunak, mikor lejössz reggelizni?

Amikor rúzst kezdett használni. Az én kérésem volt.

Ő mindig is sokkal szeretetteljesebb volt, mint te.

Van valami a levegőben?

Mikor érkeztél haza tegnap este, drágám?

Ó, 22:30 körül.

- Az nem volt elég korai? - Éppen elég későn volt.

- Egy újabb veszekedés? - Én...

Majd később elmesélem.

Clara rád vár Miriam.

Sajnálom, drágám.

Egy cseppet sem érdekel.

A férfi és nő közötti játékot szellemileg egy szintnek tartom a dámajátékkal.

Miriam.

Mit tudsz te a dámajátékról?

Te vezetsz, Ruth. Te jössz, Miriam.

Egyikben sincs semmilyen logika.

Vesztettél, Ruth.

Miriam, azt nem viheted el a zeneórádra.

Csak hadd vigye magával.

Szerintem a petíció sikeres lesz.

Apu!

Minden megoldódik, ha ezt a lányt besorozzák.

- Jó reggelt, Miss Wilkins. - Jó reggelt, Dora.

- Nem kérek semmit. - Egyél valamit Ruth.

- Az üres gyomor savat termel. - Nem köszönöm.

9 méter vékonybeled valószínűleg fel van írva véradásra.

Hm?

Egyél egy keveset.

Min vesztetek össze, drágám?

Azon, hogy dohányzom.

Tudjátok, hogy Albert olyan egészségmániás.

Mindig tejet rendel nekem, amikor kávét szeretnék inni.

És a cigaretta ügynek még nincs vége.

Mi történt?

Megígértem, hogy abbahagyom a dohányzást.

Így is volt...fokozatosan.

Amikor tegnap este kijöttünk a moziból, a táskám kinyílt...

és lehajoltam, hogy felvegyem a kiesett dolgokat.

Hirtelen felüvöltött: "Cigaretták!"

Az előadóterem fele megfordult.

- Ennyi az egész? - Ennyi.

A vitát elfelejtheted, ezt még túlélitek.

A dohányzás olyan jól megnyutat.

Nem lehetsz mérges rá, csak mert aggódik az egészséged miatt.

Elég furcsa, mikor beleszagol a számba mindig mielőtt megcsókolna.

Úgy érzem magam, mint egy vén iszákos, aki mindig a ruháit szagolgatja.

Érdekes lehet veszekedni a barátoddal a kocsiban a többiek előtt.

Ó, 9:40 van, ide fog jönni.

Kérsz egy slukkot?

Ki nem állhatom az ízét.

Légy elbűvölő, de méltóságteljes.

"Elbűvölő, de méltóságteljes." Hogyan tudsz ilyesmit kivitelezni?

- Mondd meg neki, hogy nehogy megbántson. - Eddig még nem bántott meg.

Harry, mit gondolsz erről a Kummer fiúról?

- 34 évesen már nem fiú. - Azon túl, hogy 34 éves?

Könnyen ugyanúgy tudna gondoskodni róla, mint a leendő apósa.

Szertinted szereti őt?

Nem tudom, nem lehet sokat megtudni a mi Ruthie-nktól.

Nem beszél sokat.

Nem, nem beszél.

Nem tudom, kitől örökölhette ezt a szűkszavúságot.

Biztosan nem tőlünk.

A nagyapja volt ilyen szűkszavú.

Igen, láttam a képét.

Tudtad, hogy a Kummer fiú nem volt a seregben? Azt mondta, rossz háta van.

Ez még nem jelenti azt, hogy nem lesz jó férj. Nekem is rossz a hátam.

Nem is tudtam, hogy mindig az volt.

- Jó reggelt, Ruth. - Jó reggelt, Albert. Hol vannak a többiek?

Metróval mentek. Felhívtam őket, hogy nem tudom őket felvenni.

- Miért nem? - Szállj be, majd elmondom.

- Nos? - Egy pillanat.

Albert? Mit csinálsz te egy cigarettával?

Beteszem a számba...

Meggyújtom...

és elszívom.

Nem ez a megszokott menete?

Albert, mi ütött beléd?

Elég ostoba voltam tegnap este. Ez a bocsánatkérésem. Kérsz egyet?

Nem, köszönöm, de nagyon kedves tőled, tényleg az.

Tegnap este sokat gondolkodtam.

Ha egy férfi és egy nő jól kijön egymással, és én szeretném ha mi jól kijönnénk.

Jól kijövünk...a legtöbbször.

Mi mindig jól kifogunk jönni egymással. És ne szakíts félbe.

Muszáj ezt teljesen elszívnom?

- Talán jobb ha vár. - Rendben.

- Valaki csengetett, Dora. - Megy nyitni, Harry.

- Ki lehet ilyenkor? - Nem tudom.

Egy bizonyos William Seacroft.

Seacroft?

Miss Ruth-hoz jött.

- Mondta, hogy elment? - Nem. Megmondjam neki?

- Nem, hívja be. - Igen, asszonyom.

- Csak a szokásos udvariasság. - Az biztos.

Jöjjön be, kérem.

Mr. Seacroft.

- Seacroft hadnagy, Dora. - Igen, köszönöm, uram.

Örvendek, hadnagy. Harry Wilkins vagyok és ő itt Mrs. Wilkins.

Örvendek. Nagyon örülök, hogy megismerhetem.

Örvendek, hadnagy. Ruth-hoz jött?

Nagyon is.

Pár perccel elkerülték egymást.

Időben itt lehettem volna, de megálltam ruhát cserélni és rendbe tenni magam.

Olaszországban voltam 30 órával ezelőtt.

Olaszországban? Nahát...

Szörnyen faragatlan vagyok, hogy csak így betörtem,

anélkül hogy előtte idetelefonáltam volna.

- Ó, semmi baj, semmi baj. - Nem szeretne egy csésze kávét?

Hát persze, hogy szeretne egy csésze kávét. Olaszországban volt 30 órával ezelőtt.

Üljön le, kérem.

Nem szeretne még valamit? Mit szólna egy kis tojáshoz?

Ó, nem köszönöm. A repülőn ettem.

Dora, kérek egy kis kávét.

Nos, milyenek a dolgok Olaszországban?

Ó...olaszosak.

Ruth számított magára? Úgy értem ma reggel.

Nem, nem számított rám. Már egy jó ideje nem hallott felőlem.

10 perc múlva beér a bankba. Innen felhívhatja.

Nem telefonon akarok vele beszélni. Tudják, hogy megy ez?

Ha már idáig eljutottam, anélkül, hogy elmondtam volna neki.

Általában mikor szokott hazaérni?

Szombatonként viszonylag sokáig dolgozik.

Úgy 17:30-ig.

- Nem fogják figyelmeztetni? - Nos...

- Ó, de figyelmeztetnék őt. - Köszönjük, Dora.

A lányok nem szeretik a meglepetéseket.

Ahogy látom maga is rendbe szedte magát, mielőtt idejött.

Nekem úgy tetszik, ahogyan van.

Ó...gondolom Ruth mesélt rólam.

- Ó, igen, igen. - Igen.

Feketén, köszönöm.

Bocsássanak meg.

Remélem nem bánják. Nálam csak ez volt.

- Ez nem valami jó kép róla. - Nagyon jó, én készítettem.

Ez a fénykép 25 bevetésen volt velem.

Mindig kivettem, hogy szerencsét hozzon és kitettem a bombázó műszerfalára.

- Ó, maga egy bombázó tiszt? - Igen, uram, egy B26-oson.

Akkor biztosan rendkívüli történeteket mesélhetne.

- Bocsásson meg? - Csak tessék, az fontosabb.

Csak két napom van.

Gondolják, ha bemegyek hozzá a bankba, kiadják neki a napot?

- Ó, talán. - Miért nem megy be?

Az első percben, ahogy meglátnám olyan sok hónap után, én...

A helyzet nem lenne a legjobb, tudják a sok emberrel körülöttünk.

Bankpénztáros és számla kifizető.

Ott nincsenek emberek. Egy ketrecben van, előtte rácsokkal.

A rácsok nem állítanának meg, uram.

Mondja, hogyan lett bombázó tiszt? Vagy maga választotta?

Igen, így volt.

Gépkezelő voltam, amikor Angilába értem.

És aztán ott volt Ruth és a levelei...

Elég jó levélíró.

Mindenesetre ott voltam és ő itt volt és a háború közöttünk volt.

Így jelentkeztem a bombázó kiképzésre.

Tudják 25 bevetést teljesítettem, hogy hazajöhessek hozzá.

- Nem semmilyen levelek lehettek. - Nem ám.

Figyelembe véve azt, hogy elég ideges leszek ha csak gépre szállok.

Ó, istenem.

Nem szeretne még egy kávét?

Ó nem, köszönöm. El kell intéznem pár dolgot.

De 17:30-ra visszajövök, ha nem bánják.

- Egyáltalán nem bánjuk. - Nem.

Még látjuk egymást, baby.

Így hívtam őt: baby. Most már jobb ha tudják.

- Én is úgy hívtam. - Az nem ugyanaz, drágám.

- Benézek a bankba a belvárosba menet. - Rendben.

Ha csak nem leszek túl ideges és nem gondolom meg magam.

- Nagyon örültem a találkozásnak, uram. - Nagyon örültem a találkozásnak, William.

- Ahogy én is, Bill. - Köszönöm.

- Még látjuk egymást. - Viszlát.

Milyen jóképű fiú.

- És Ruth nem mesélte el a saját anyjának. - Micsoda család.

- Muszáj tudnia róla. - Megígértük, hogy nem telefonálunk neki.

De ezzel csak neki teszünk szívességet.

Ó, jól van.

Bill...

Bill Seacroft. Ez egy szép név.

Ennek aztán nincs rossz háta.

- A jó tányérokat tegye ki, Dora. - Igen, Mrs. Wilkins.

És a 2 dolláros bort szolgálja fel.

Majd én felveszem.

Majd én felveszem.

Halló?

Igen. Ó, nagyszerű.

- Ruth az? - Clara.

Azokról a táviratokról beszélve...

Miriam, fél 5 óta lógsz a telefonon, mások is vannak ebben a családban.

Igen, anyu. Aha.

Persze.

Nos, én azt írtam a táviratomba:

"Sorozzanak be vagy vegyék vissza a szavazati jogunkat."

"Nem termelünk semmivel sem többet, mint a gyerekek."

Később még beszélünk.

Az előző generáció egy kiváló képviselője épp most jött be.

Köszönöm.

Ruth itthon van?

Apa, az egész világ lángokban áll.

És téged egy fiatal nő érdektelen tevékenységei foglalkoztatnak,

aki kényelmes biztonságban van és nagyon jól táplált.

A bíróság szünetet tart, hétfőn meghallgatom az érvelésedet.

- A nővéred itthon van? - Még nincs.

Ó, apa, tudom, hogy jók a szándékaid.

De nem veted bele magad a küzdelembe.

- Szükségünk van rád, hasznodat vennénk. - Nos, nagyon köszönöm.

Bárki jól jöhet nekünk.

- Dora. - Igen, uram?

- Hozzon nekem egy pohár narancslevet. - Csak egy perc, előbb...

- Most, Dora, ha megtenné! - Bocsásson meg, bíró úr.

Mi a baj, apa? Nem érzed jól magad?

Nagyszerűen vagyok.

Apa, te voltál ma a véradó központban.

Ó, apa, egyszerűen megőrülök érted.

Akkor ne írogasd fel a nevemet mindenre.

Ilyen megterhelő volt?

Húsz nő volt a szobában és én voltam az egyetlen akit ágyba tettek és betakartak.

Remélem a fiatal fickónak, aki megkapja a véremet, nincs túl nagy szüksége rá,

mert nincs önbizalmam benne.

Miriam.

Egy szót se anyádnak.

Vedd fel az új ruhádat, Miriam. A család jó benyomnást akar kelteni.

- Ki előtt? - Csináld amit mond, drágám.

Hogy érzed magad, Harry?

Ó, nagyszerűen, pompásan, soha nem voltam jobban.

Szörnyen néztél ki kifeszítve azon az ágyon.

Te is ott voltál?

Köszönöm, anyu.

A világhoz való hozzájárulásom ma két üvegcse vér volt.

A te hozzájárulásod?!

Az én ötletem volt, nem?

- Tessék, bíró úr. - Köszönöm.

- Öltözz fel, drágám. - Igen, anyu.

- Ruth telefonált? - Nem. Te kértél meg, hogy ne hívjam.

Edith...

Jobb ha felkészülünk a gyors döntésre.

Ezt hogy érted?

Nem hinném, hogy a hadnagy egy türelmes ember.

Olyan tengerentúli tekintete van.

Én nem támogatom az elhamarkodott házasságokat és te?

Nem, de remélem valaki meg fog kérdezni minket.

Helló mindenkinek!

Helló!

Hogy vagy?

Neked...

és neked.

- Nos? - Nos mi?

Mindjárt szétrobbansz.

Nem tudom miről beszélsz.

Nos...

Nézzük meg meddig tudja magában tartani.

Meg fogok házasodni... azonnal.

Nem is mondtok semmit?

Örülünk, hogy megszabadulunk tőled.

Én is így gondoltam.

Nem tudom miért fakadok sírva ilyen könnyen.

Ó, lehet hogy ez a drágám.

Fújd ebbe.

Tudod, örülök, hogy megbeszéltük a dolgokat, mielőtt dönteni kellett volna.

Apu, téged keresnek.

Western Union.

Arra nem számítottunk, hogy nem kéred az áldásunkat.

Na!

- Halló? - Át kell öltöznöm, ma korán jön.

Elmegyünk mulatni.

Dora...csak három főre terítsen vacsorára.

Mi? Kérem olvassa fel még egyszer!

Mi az, Harry?

Gyermekek létrehozása?

Ó, uram, ez valami félreértés lehet.

Nem igazán szoktam táviratot küldeni a hadügyminiszternek.

- Az az én táviratom, apu! - Ez az én telefonom, én kapom a számlákat!

- Majd visszafizetem az adósságomat. - Köszönöm.

Halló? Igen.

Igen, ennek a telefonnak a számlájára.

És meg tudná jelölni ajánlottként kérem?

Köszönöm.

Kisasszony, mióta folytatsz egyeztetéseket a hadügyminiszterrel?

Mi nem egyezkedünk. Semmi olyat nem tud mondani nekem, ami érdekelne.

De én mondom, hogy ő egy nagyon érzékeny ember.

Remélem kibírja idegekkel.

Ez a család...

Edith, szerintem jobb, ha beszélünk Ruth-al.

Nem mintha az változtatna bármin.

Szabad.

- Helló, anyu. - Bejöhetsz Harry.

Nem bánjátok, ha nem lesz díszes esküvő?

Ruth, drágám, nem gondolod, hogy előbb el kéne jegyezve lenned?

Nem, anyu.

- Úgy gondolod, hogy eleget tudsz róla? - Csak rá akarok gondolni.

Ez egy nagy lépés, eddig senkinek sem ártott meg a várakozás.

Biztos vagyok benne, hogy apád egyetért velem.

Ruth, sok igazság van abban, amit édesanyád mond, nem igaz?

Már eleget vártunk, össze fogunk házasodni.

Nos...

Nos? Mi?

Nagyon elmés megjegyzés volt, drágám.

Ne aggódjatok miattam. Ezt szeretném.

Boldog leszek. Tudom, hogy ez titeket is boldoggá fog tenni.

Meggyőztél... Menj férjhez!

Csinált jelenetet a bankban?

Ó, nagyon aranyos volt. Elszívott egy cigarettát.

Az aranyos?

Azt mondta, hogy inkább dohányt rág, minthogy elveszítsen engem.

Elkezdett köhögni, nincs hozzászokva a cigarettához.

Ő...Albert, akiről beszélsz?

Persze, hogy Albert az.

A civil ruhás...nem az egyenruhás?

- Hallgass el, Harry. - Miről beszélsz?

- Ó, semmiről. - Semmiről...ti ketten...

Most már itt lehet bármelyik percben.

Soha nem szerettem a kellemetlen meglepetéseket.

Túl sokat kérek azzal, hogy adjatok egy kis segítséget, hogy miről beszéltek?

Csak egy morzsányi segítséget.

A hadnagy hazajött, drágám. Ruth-hoz.

- Miféle hadnagy? - A hadnagy.

Aki két nap eltávot kapott.

Örömmel hallom.

Ruth, Bill itthon van. Itt volt.

Azt hittük vele fogsz összeházasodni.

Lement a bankba, csakhogy megnézzen.

Biztosak voltunk benne, hogy találkoztál vele.

- Milyen Bill? - Bill Seacroft.

Nem is emlékszel rá?

- Anyu, Dora tudni szeretné, hogy... - Csak egy perc.

Nézzétek, halvány lila dunsztom sincs kiről vagy miről beszéltek.

- William Seacroft hadnagyról. - Arról, aki baby-nek szólít.

Bill Seacroft?

Csak egy pillanat, kisasszony.

Mit mondtál az előbb?

Dora tudni szeretné, hogy csináljon-e kekszet.

- Ülj le oda. - Igen, uram.

- Miriam, mit tettél? - Majd én elintézem, Edith.

Miriam, mit tettél?

Gyerünk, hallani akarom az egész történetet az elejéről mindenestül.

Nem tudtam, hogy visszajön.

Ki jött vissza? Mi ez az egész?

Azt mondta, hogy nem fog többé repülni. Nem értem, hogy tudott visszajönni.

Hogy kezdődött ez az egész dolog?

Az elejétől.

Az egész a brit jótékonysági csoportunkkal kezdődött.

Folytasd.

Nos, úgy döntöttünk csomagokat küldünk a katonáinknak.

- Emlékeztek én voltam az elnöke? - Te mindig elnök vagy. Folytasd.

Csomagokat készítettünk a tengerentúli katonáinknak.

És levelet küldtünk az ajándékokkal együtt...

hogy bátorítsuk őket, hogy tartsuk bennük a lelket...

hogy elmondjuk, hogy Amerika mögöttük áll.

Térj rá erre a hadnagyra.

Válaszoltak nekünk és képeket kértek tőlünk.

Elküldted a képemet valami hadnagynak?

Erről van szó, ugye?

Többet csinált a képed elküldésénél. Hallanod kellett volna.

Igen, többet küldtem neki egy képnél.

Reményt küldtem neki és hitet és erőt a továbbiakhoz.

Miriam, felfogtad mit tettél?

Igen, felfogtam.

Katonát csináltam egy magányos, ijedt fiatalemberből.

- Ő egy felnőtt férfi. - Lélekben nem.

Nem a lelkéről beszélek.

Szegény szerencsétlen azért jött haza, hogy lássa a kedvesét.

Ha fel van jogosítva valamire, azt meg is fogja szerezni.

Ezt ő mondta?

Egy fiú aki 25 bevetésen van túl és amúgy is ideges a repüléstől, szerinted mire számít?

Arra számít, hogy látja a szerelmét.

Kitette a képedet egy bombázó műszerfalára.

Szerelmes beléd.

Túlzol! Van egy határa annak, hogy mit lehet egy levéllel vagy levelekkel elérni.

- Hány levél volt? - Hatvan.

- Hatvan! - Hatvan?!

Te...én 60 levelet írtam neki?

Nem levél volt az összes, néhány vers volt.

Mióta írsz te verseket? Két sort sem tudsz leírni.

Nem az én verseim voltak. Wordsworth, Byron és Shelley volt.

Küldtem neki egy verset postán és ő küldött egy válaszlevelet arra.

Hatvan levél... Miről írtál bennük?

Arról írtam, amiről hallani akart.

Magányos és ijedt volt, és kiöntötte nekem a lelkét.

Ki fogja visszacsinálni mindezt?

Nem sajnálom, amit tettem.

Egy katonát adtam a háborúnak.

Az édesanyja örömmel fogja ezt hallani.

Miriam, már csináltál ezelőtt is pár elég nagy ostobaságot, de ez túllő a többin.

Nem, ez aztán nem kis kalamajka.

Ki fogja megmondani neki, hogy nem egy nőtől, hanem egy kamasztól kapott leveleket?

Nem tartom magamat kamasznak.

- Ó, vagy úgy? - Nem.

Már évek vannak magam mögött.

Már elég érett vagyok és fel vagyok vértezve a dolog kezelésére.

- Hogy érted, hogy fel vagy vértezve? - Gondold át a válaszodat.

Elmondom neki, hogy mit tettem. Tiszta vizet öntök a pohárba.

És gondolom azt hiszed, hogy ezzel mindent rendbe teszel.

Ha azt kérdezed, hogy kellemes lesz-e, akkor nem.

Szenvedni fog, de évek múltán hálás lesz, hogy...

lehetőséget adtam rá, hogy többel járuljon hozzá a dolgokhoz, mint amennyire képes lett volna.

És hogy harcolhatott a generációnkért az előzővel szemben.

Nem hagyhatod el a házat iskola után a következő hat hónapban.

Nem kapsz zsebpénzt, sem ruhákat egy teljes évig.

És nem vehetsz részt semelyik francia, kínai, holland vagy...

politikai szabadság mozgalmaidban, amíg meg nem engedem.

Ez végleges és visszavonhatatlan.

Megesküszöm rá.

Harry, kérlek.

Más generáció tagja vagy, apa.

Ne szólj hozzám még egyszer az este.

Ez a gyerek nem normális és téged okollak érte, Edith.

Te tartod fenn az otthonomat és a gyerekeimet.

És egyikkel sem vagyok megelégedve.

- Nem olyan szörnyű a helyzet, apa. - Rendben, mi a te megoldásod?

A megoldás az, amit mindig tanítottál nekünk, az igazság.

Egy nagyszerű, erényes megoldás nekünk, de mi lesz vele?

Két napra engedték el a tengerentúlról.

Anyu.

- Igen, drágám? - Csináljon Dora kekszet?

Kekszet?!

Komolyan, ez nem tragédia. Meg fogja érteni.

Lehet hogy nevetni is fog rajta.

Feltételezem ennek van humoros oldala is, ha úgy nézzük.

Most vicces...

Lehet hogy van humorérzékem, de...

Ez valószínűleg ő.

Egy pillanat, kisasszony. Maradj ott ahol vagy.

Mindenki mosolyogjon, hamarosan meg fogunk lepődni.

Majd én nyitom, Dora.

- Hogy van, uram? - Nagyszerűen, hadnagy. Nem jönne be?

Itthon van?

Igen, itthon van.

- Vár engem? - Ó, igen.

A családom egy részét ismeri, ő Mrs. Wilkins.

Igen.

Úgy hiszem ismeri a nagyobbik lányomat, Ruth-t.

Igen, ismerem.

Örvendek.

Örvendek.

És ő a fiatalabbik. Miriam, 16 éves.

Sokat tudok Miriam-ről.

- Tényleg? - Ó, igen.

Ruth sokat írt róla.

És egyetértek veled. A mi generációnk szemben áll az előzővel.

Köszönöm.

Sok mindent tudok mindenkiről.

Kiváncsi voltam milyen lesz az első találkozásunk, az első percünk.

Elképzelni sem tudtam. De reméltem, hogy...

hogy ilyen lesz.

Valóban?

Megígértem, hogy hozok orgonát, de még nincs szezonja az orgonának.

Nem még nincs.

Mondták, hogy van pár egy üvegházban Long Island-en, de...

- Mit szólna egy kis italhoz? - Nem, köszönöm.

Hát, én iszok egyet.

Nem azért, mert nem iszok.

Ami azt illeti, fél órával ezelőtt besétáltam egy bárba, de...

nem tűnt helyesnek ilyen módon bátorságot merítenem.

Gyávaságnak tűnt.

De ez ne állítsa meg magát.

Igaza van, ez gyávaság.

Nem tudtam mit szeretnél csinálni, Ruth.

Így vettem jegyeket egy musical-re és egy színdarabra és foglaltam asztalt a Stork-ban.

De nem muszáj ezek közül választanod.

Ez elég extravagáns.

Nem érdekel.

Nem érdekel...

Nem úgy készültem, hogy színdarabra megyek...

Ami azt illeti, az eljöveteled eléggé meglepő volt.

Több szempontból is.

Tényleg meglepő, mert...

Ruth, ma egy órát a bankban voltam. Minden kövér hölgy mögül figyeltelek.

Azt hittem biztosan láttál engem.

Nem láttalak.

A biztonsági őr végül gyanakodni kezdett.

Tudni akarta, hogy mit csinálok ott.

A neve Mr. Simmons. A haditengerészetnél szolgált.

Együtt ebédeltünk.

Nagyon kedvel téged.

Mr. Simmons nagyon kedves.

Több mint 30 éve a bankban dolgozik.

És...

Régen az értékmegőrző szekrényeknél dolgozott.

Azt hiszem elfogadom azt az italt, Mr. Wilkins.

Ahogy én is.

Elnézést kérek.

- Hagyja csak, Dora. - Igen, uram.

A férfi az a bankból.

Azt akarják, hogy dolgozzak ma este, de én nem szeretnék.

Nem bánod, ha a hátsó kijáraton kiosonunk?

Egyáltalán nem bánom.

- Jó éjszakát mindenkinek. - Jó éjszakát.

Várnál odakint csak egy pillanatot?

Nem alázhattam meg mindenki előtt.

Elmondom neki, ha kettesben leszünk.

De amúgy is pár nap múlva visszamegy a tengerentúlra.

Nem, meg kell mondani neki.

Mondjátok meg neki pontosan mi történt. Meg fogja érteni.

És mondjátok meg, hogy holnap felhívom.

Te kis bajkeverő, el kéne vágnom a torkodat.

- A metró két tömbnyire van innen. - Csalódott vagy?

Persze, hogy nem. Hol szeretnél vacsorázni?

Nem is szeretnéd tudni, hogy én az vagyok-e?

- Hogy mi vagy? - Csalódott?

- Hát én... - Tudod, hogy nem vagyok az.

Jobb ha megyünk. Az a férfi a bankból...

Miriam.

- Helló, anyus. - Helló, Albert.

- Apus. - Helló, Albert.

Nos...

Elég sok minden történt ma.

Igen...

Gondolom hozzá kell szoknom ehhez az elegáns ruházkodáshoz.

Albert...

Foglalj helyet.

Mi történt?

Nos, az elejéről kezdem.

Tagja vagy egy olyan szervezetnek, amit "Bundles for Britain"-nek hívnak?

Igen.

Nos, van olyasmi is, amit "Bundles for Our Boys"-nak hívnak.

- Én voltam az elnöke. - Te maradj ki ebből.

Pulóvereket és zoknikat kötnek és elküldik a katonáknak, hogy tartsák bennük a lelket.

És...

Ruth szórakozni ment egy hadnaggyal.

Egy hadnaggyal?

Erre kérem.

- Akarod, hogy ellenőrizzem a cipődet. - Nem, köszönöm, rajtam van.

A színházban nem volt rajtad.

Hát ha nézted volna a darabot, nem vetted volna észre.

Nem hinném, hogy kettőnél többször néztél volna a színpadra.

Jól éreztem magam.

Parancsoljanak, egy nagyon kellemes asztal.

Mi drága még a pezsgőn és a kaviáron kívül?

- Nos... - Hozza.

- Két nagyon finom vacsorát. - Ó, értem. Hagyja csak rám.

- Bárcsak Chuck láthatna minket. - Ő kicsoda?

Chuck, az őrmesterem.

Írtam róla neked.

Ó, Chuck... Azt hittem, azt mondtad Buck.

Szerelmes idiótának hívott. Csak nem ezt a kifejezést használta.

Azt mondta a fényképed valószínűleg retusálva lett.

És tíz perc után miután meglátlak fejvesztve fogok visszarohanni a metróba.

Egyedül.

- Hadnagy... - Bill.

Ó, igen... Bill.

1934-es, nagyon jó.

- Ez kell a baby-nek. - Köszönöm.

Elnézést.

Amikor Németország felett repültem...

- Tudod mire gondoltam mindig? - Mire?

Erre, kellemes étterem, te és én pezsgőt iszunk.

Amikor van mire gondolnia az embernek, akkor nem annyira fél.

Nagyon sok dolog lesz, amire gondolhatok a következő bevetésemen.

Bill...mondd meg...

Hogyan tudtál...

nos...így érezni...

valaki iránt, akivel még sosem találkoztál?

- Ez egy furcsa kérdés. - Miért az?

Én is megkérdezhetném tőled ugyanezt. Te hogyan tudtál így érezni?

Még egyszer sem gondoltam erre.

Igyunk...

a postahivatalra.

Amiért összehozott minket.

Ezt nem tudom felfogni.

Ruth azon a napon megy el mulatni egy idegen férfivel, amikor eljegyeztük egymást.

Ezt nem tudom felfogni.

Azt hiszem háromszor is elmagyaráztam neked, Albert.

Harry.

Nem szeretnél egy kis kávét, Albert, csak egy percbe telne az egész.

Nem, köszönöm.

- Egy csésze "sankat" (koffeinmentes kávé)? - Szívesen.

Ez egy családi vicc.

Bármilyen szó, ami úgy hangzik, mint a "köszi", arra azt mondjuk szívesen.

Ez egy vicc, amit a gyerekekkel játszottunk.

Mik azok, amik úgy néznek ki mint a teherautók, lánctalpuk van és árkokat küzdenek le?

- Azt kéne mondanod, hogy tankok. - Szívesen.

Látod?

Ez volt az eredeti vicc, most már mindenre ezt válaszoljuk, ami így hangzik.

- Mint a sanka. - Szívesen.

Értem.

- Már három órája itthon kéne lennie. - Talán nem akarta elrontani a vacsoráját.

Az enyémet elrontotta.

Hogyan tudott Ruth belekeveredni Miriam egyik ostoba tréfájába?

Szívesen.

Tréfák (Pranks).

Ó, igen. Majd a következőnél kapcsolok.

- Te szeretnél egy kis kávét, Harry? - Szerintem igen, köszönöm.

Szívesen.

Ezt jól elcsíptem.

Nem, nem.

A köszönömre nem mondjuk.

- Nem? - Nem.

00:45 van.

Mégis miből gondoltad azt, hogy nem vagy jó táncos?

- Mikor mondtam azt... - Nem emlékszel?

Bill, nem fogunk beszélni azokról a levelekről, megegyeztünk.

Miért ne beszélhetnénk róluk?

Együtt vagyunk, most már itt vagy. Ez egy új szakasza a kapcsolatunknak.

Imádtam a leveleidet.

Ahogyan váltogatta a témákat: Szabadítsuk fel Indiát...

oszlassuk fel a kongresszust, soroztassuk be a nőket.

- Azt gondoltam, hogy érdekelnek ezek. - Érdekeltek is.

Az az idézet: "Vonzalom cigarettafüstben."

Most már ne beszéljünk többet azokról a levelekről.

Megőrülök azért, ahogyan ráncolod az orrodat.

Ezt a csont szerekezetének deformációja okozza.

Ami a bőrre való egyenlőtlen nyomást eredményezi.

Megőrülök a csont szerekezeted deformációjáért.

Bill...táncolni jöttünk ide.

Te aztán csinos vagy.

01:22.

Csak 01:15 van.

Remélem nem tartom ébren magukat.

Egyáltalán nem.

Őszintén szólva nem értem a hozzáállásukat.

Felfogták, hogy a lányuk egy idegen katonával van el?

Aki valószínűleg nem látott nőt... amerikai nőt három éven belül.

Nézd, Albert...

Nem gondolod, hogy jobban éreznéd magad, ha hazamennél és lefeküdnél?

Nem.

Azt hiszem egy kocsit hallok.

Sajnálom, apus.

- Ő is bejön vele. Nem láthat meg minket. - Miért nem?

Nem, túl kínos lenne, kérlek gyere fel az emeletre.

- Bíró úr, én... - Csak utánad, Albert.

- Ezt nem értem. - Az emeletre, Albert, az emeletre, emeletre.

Jó éjszakát, Bill. Nagyszerűen éreztem magam.

Jó éjszakát, Ruth.

- Jobb ha bemegyek. Késő van. - Igen, jobb ha bemész. Késő van.

- Jó éjszakát. - Jó éjszakát.

Nem hagyhattam, hogy egyedül jöjj be egy sötét házba.

Na de hadnagy, ne élj vissza a rangoddal.

Szívesen.

- Ezt ingyen megkaphatod. - Hát nem akarsz ingyen kapni valamit?

Ó, nem. Csak gondolj a postahivatalra.

Akkor játszuk ezt.

Hadnagy, ne feledd, hogy katonatiszt és úriember vagy.

- Azok csak átmeneti tisztségek. - Na de Bill.

- Nem tehetek róla, Ruth. - Jobb ha elmész, amúgy is késő van.

Jól van, a kezeimet a zsebemben tartom.

Apu! Miért vagy fent?

Csak lejöttem egy kis szódabikarbónáért.

- Ó, jó estét, fiatalember. - Jó estét, uram.

- Jól érezte magát? - Lehetett volna jobb is.

Az csodás...

- Még nem voltál az ágyban? - Hmm?

Nos, olvasás közben aludtam el.

És Ruth, az a férfi a bankból.

Mit kellett neki mondanotok?

A munka, amit hagyott az emeleten van. Sürgős.

- Csak nem fogsz dolgozni még este? - Azt hiszem muszáj lesz.

Igen, muszáj lesz neki.

Hát akkor hadd segítsek. Jó vagyok összeadásban.

- Nem olyasféle munka. - Nem, nem olyan.

Nos, jó éjt, Bill. Holnap találkozunk.

Ma. Nyolc és fél óra múlva.

Nos, ha nem hagy magunkra...

Ne is törődjetek velem, csak egy ártatlan bámészkodó vagyok.

Jó éjszakát, Ruth.

- Köszönöm a csodás estét. - Jó éjt, Bill és köszönöm.

Jó éjszakát, Bill.

Jobb ha előveszed a legkedvesebb énedet.

Gyere le, gyere le, bárhol is vagy.

- Nahát... - Jó estét, Albert.

Már hét órája várlak itt.

Nyugodjunk le, nincs min felizgatnunk magunkat.

Üljünk le és vitassuk meg ezt a dolgot nyugodtan.

Az ég szerelmére, miért nem mondtad el neki?

Ó, nem tudtam.

Hát persze, hogy nem tudtad, hacsak nem hagyod abba a csókolózást.

Albert, te féltékeny vagy.

Mi az ördögért lennék az?

Nem egy érettségizett fiúval voltam el, hanem egy kisbabával.

A kisbabák általában jóéjt puszit adnak, de nem ilyen sűrűn.

Ő a legérzelmesebb és a legromantikusabb fiú, akivel valaha találkoztam.

Albert, pontosan olyan gyereket szeretnék, mint ő.

- Hány éves? - 24.

Te 22 vagy, nem lenne egy kissé nehéz?

Nem fogok többet találkozni vele... holnaputántól.

- Holnaputántól? - A Csendes-óceánra utazik.

A legkevesebb, amit tehetek, hogy kellemessé teszem a dolgait, amíg elindul.

Aztán írok neki és finoman megszakítom vele a kapcsolatot.

Azt nem hinném, Ruth.

Albert, te háborús kötvényt vettél. Ez az én hozzájárulásom.

Tartom benne a lelket.

Miután összeházasodtunk, mindketten háborús kötvényt veszünk.

Ez a kötölességem. Miriam rángatott bele, nincs más választásom.

Kérlek mondd, hogy megbízol bennem 24 óráig.

Kérlek.

Túl fáradt vagyok vitatkozni.

Olyan álmos vagyok, hogy meggémberedtem.

Kedves férfi vagy és én szeretlek.

Azt hiszem jobb ha indulok.

- Jó éjt mindenkinek. - Jó éjt, Albert.

- Jó éjszakát. - Jó északát, drágám.

De még mindig ellenzem.

Ideális férjjelölt.

Szabad.

- Ruth. - Miriam.

Fentmaradtam, hogy hallgatózzak. Megbocsátasz nekem?

Hát nem bocsátok meg mindig? A hadnagyod elbűvölő.

Egy kicsit heves, de elbűvölő.

Ruth, a szememben az ezerszeresedre nőttél.

Adnál egy kis támpontot arról, hogy mi van azokban a levelekben?

Egy kicsit nehéz fenntartani a beszélgetést, amikor nem tudom mit írtam.

Idehozom őket neked.

Ruth, drágám, nekem elmondhatod. Minden rendben volt?

Uralkodott magán?

Hát persze, mama.

Nem mondhatok semmit apád nevében, de én egy kicsit aggódtam.

Edith, tudtad, hogy Miriam még mindig ébren van?

Ruth látni akarta a leveleket.

Mióta szabad neked olvasnod a "Vonzalom cigarettafüstben-t"?

Micsoda?!

Csak épphogy láttam egy cikket a "New Freedom-ban".

- Nos, akkor látni akarom azt a magazint. - Ahogy én is.

Lemondtuk az előfizetésünket, amikor radikálissá vált.

Elégettük a nálunk lévő számokat.

Miriam, Hitler égetett könyveket.

Toleránsnak kell lenned minden véleménnyel szemben.

Nem akarok gorombának tűnni, anyu.

Tudom, hogy a cselekedeteim aggasztják a családomat.

És döntést hoztam, hogy a jövőben óvatosabb leszek.

- Ezt örömmel hallom, drágám. - Épp itt volt az ideje.

De nemzetközi politikai és államtudományi szempontból olyan szimpla vagy, mint egy gyerek.

Miriam!

Miriam, soha nem emeltem rád kezet életemben, de ha kiprovokálod kapsz egy óriási pofont.

Most menj lefeküdni és kész!

Mielőtt elmész, Miriam. A leveleket.

Sajnálom, hogy felidegesítettelek.

Időbeli sorrendben találod őket. Jó éjt.

Tele van ám a doboz.

Vajon hogyan bírta ki Miriam pszichoanalízisét?

- Hmm, 12 oldal. - Ez 16 oldal.

Ezt hallgassátok.

Kedves Ruth! Legutolsó leveled első bekezdését igazán meghatónak találtam.

Azt írtad: "Elég kedvesnek tartom magamat."

"Mégis gyermekkorom emlékei köszönnek vissza."

"Néhanapján titokban veszek magamnak egy doboz cukorkás popcorn-t."

"Csak a benne lévő ajándék miatt."

"Cukorkás popcorn az én koromban..."

Az ő korában.

Aztán arról álmodozok, hogy királynő vagyok királyi szeretőkkel,

akik ajándékokat küldenek nekem minden egyes óra kezdetén.

Ajándékok minden órában...

A királynő szereti az orgonát.

Néha úgy érzem a testem az eszem előtt van.

Néha úgy gondolom nem ismerjük Miriam-et elég jól.

"Ruth, drágám, valamit be kell vallanom."

"Előző hé...

Istenem.

Kétségkívül a nagy családot részesíti előnyben.

Hmm?

Nem olvashatjuk el a leveleket.

Miért nem?

Nem nekünk írta és nem vettem észre, hogy mennyire személyesek.

- Te el fogod olvasni őket? - Nekem írta az összeset.

Mint a család jogi képviselője, némi ellentmondást látok az érvelésedben.

El kell olvasnom őket, tudod, hogy így van.

És meg vagyok lepve, hogy leereszkedtetek egy kukkoló szintjére.

Hát én csak a háborúról írt reakcióira voltam kíváncsi.

Átugrottam a személyes dolgokat.

Honnan tudod, hogy személyes, ha nem olvasod el?

Jobb ha megyünk lefeküdni Mrs. Kukkoló. Gyerünk.

- Jó éjszakát, Ruth. - Jó éjszakát, drágám.

Jó éjszakát.

- Ez a Garden Avenue 11-es száma? - Igen, uram.

Őfelsége 9 óra van.

Őfelsége? Ez meg mit jelentsen?

Nem tudom. A katona fizetett azért, hogy ezt mondjam.

Nem tettem fel kérdéseket. Itt írja alá.

- Mit kell átvennem? - Az orgonákat.

Az összeset?

Halló?

Helló, Clara.

Semmit, hallgatom a rádiót.

Amerika kultúrához való hozzájárulását olvassa, a viccrovatot.

Nem hinném.

Szobafogságot kaptam.

Nem mehetek ki. Később elmagyarázom.

Azt mondtam, később elmagyarázom.

Úgy döntöttem felfüggesztem a büntetésedet vasárnaponként.

Átmehetsz Clara-ékhoz.

Itt maradok.

Nem látom értelmét, hogy büntesselek. Menj át Clara-hoz!

Hát legyen.

Azonnal ott vagyok.

Ruth, drágám, Dora azt mondta hajnali négyig voltál fent és sírtál.

Ó, anyu, nem így volt.

Miről írt a levelekben?

Olyan sok dologról.

A leggyönyörűbb dolgokról, amiket valaha is olvastam.

Nem olyan, amilyennek látszik.

Egy kedves, életrevaló fiatalembernek tűnik.

Mindjárt lemegyek.

Azt biztosan nem tudom, hogy min tudtál sírni.

Buta lány vagy.

- Harry. - Igen?

Épp öltözködik. Harry...

- Hát nem fogsz megborotválkozni? - Hol? A mosdókagyló tele van orgonákkal.

Láttál már valaha ennyit?

Nem. A reggelimben is voltak, tojásos orgonát ettem.

Jó reggelt! Jó reggelt!

Jó reggelt, Albert.

Ezek micsodák?

Orgonák.

Botanikus kertet is nyithatnál belőlük.

Vigyázz a méhekkel.

Mi a fene?

Az a hadnagy, mi?

Úgy tűnik szereti a virágokat.

- Jó reggelt, apa. - Jó reggelt, Ruth.

Itt eszem meg, Dora.

- Jó reggelt, Albert. - Jó reggelt.

- Már reggeliztél? - Igen, köszönöm.

Hát nem pompásak? Köszönöm, Dora.

Mit tesz a háború a hadnagyokkal?

Még soha nem találkoztam olyannal, akit ennyire nem érdekelt a pénz.

Olyanokra szükségünk van a bankban.

Inkább kidob egy dollárt mogyoróra, mint egy ötcentest kenyérre.

- Milyenek voltak a levelek, drágám? - Hihetetlenek.

Idealista, ez a megfelelő szó rá.

Ruth...

- Szeretném, ha megtennél nekem valamit. - Mit, Albert?

Szeretném, ha migréned lenne. Mondd le a napot a hadnaggyal.

- Ó, Albert... - Szeretném, ha megtennéd, Ruth.

Nem lehetünk olyan rosszindulatúak.

Jobb rosszindulatúnak lenni, mint kegyetlennek.

Tegnap éjjel nem volt bajod vele.

Nem tudtam, hogy ilyen húsbavágó lesz a dolog.

Talán te nem veszed komolyan, ahogy én sem, de ő igen.

Nem lehetsz féltékeny, Albert. Egyszerűen nem lehetsz az.

Nem lehetek az, de az vagyok.

De az egész dolog pár órán belül véget ér.

Mi a csodás abban, hogy egy idegen csókolgatja az ember barátnőjét pár óráig?

Döntsenek maguk. Rosszul látom a dolgokat?

Nos...

Mit gondolsz, Harry?

Nálunk ez sosem merült fel. Senki sem akart megcsókolni.

Csak azért mert küldött pár virágot...

Ismerem én a dolgok menetét. Először virágokat küld,

aztán...

Ez meg micsoda?

- Hát cukorkás popcorn. - 200 doboz.

- Ki hozta őket? - Ugyanaz az ember, aki az orgonákat hozta.

Jó helyre küldték?

Benne volt a levelekben, hogy szeretem a cukorkás popcornt.

Mit fogunk csinálni 200 doboz cukorkás popcornnal?

Hát, száz jól jönne.

- Hagyd a konyhában, Dora. - De nincs hely a sok virág miatt.

Találja fel magát.

Harry...

Ruth...

De Albert, ne idegesítsd magad fel ilyen kisfiús dolgon.

Szerintem világosan kifejeztem magam, Ruth.

Albert...

Soha nem tudtam, hogy féltékeny is tudsz lenni és szeretlek ezért.

Másképp amúgy sem szeretnélek.

Nincs olyan nő, aki olyan férfit akar, aki soha nem féltékeny.

Ha ez így van, akkor nagyon boldoggá tudlak tenni.

Megígérem, hogy a hadnagy még távolról sem fog személyes témát érinteni.

Utazunk busszal és metróval és...

Tudom kezelni őt, higgy nekem.

Hihetsz nekem, hiszen téged is tudlak kezelni.

Hol tanultak meg ilyesmiket?

Nem tudom.

Én csak a méhekről és a virágokról meséltem neki.

- Jobban érzed magad. - Valamivel.

De a jobb ítélőképességem ellen.

- Nahát ez furcsa. - Micsoda?

Egy lány van kint, a házunkat bámulja.

Ott volt akkor is, amikor bejöttem.

Tehetünk magáért valamit?

- Ez Wilkins bíró rezidenciája? - Igen.

Jöjjön be.

Csinosnak tűnik.

Még nem vagyok házas, tudod.

- Na de, Albert! - Vajon ki lehet?

Fáradjon beljebb.

Szeretném bemutatni Seacroft hadnagy húgát.

Ő itt Mrs. Wilkins, Miss Wilkins és Mr. Kummer.

- Örvendek. - Örvendek.

Örvendek.

Bill-re vár.

Azt mondta, hogy a ház előtt találkozzunk.

- Nem ülne le Miss Seacroft? - Köszönöm.

- Remélem nem zavarom magukat. - Természetesen nem.

Mikor volt utoljára, amikor látta a bátyját?

Több mint két éve. És csak ezért jöttem át Philadelphia-ból erre a hétvégére.

Meghagytam neki a számomat.

- A családjuk Philadelphia-ban él? - Csak mi ketten.

Azt hiszem felismerem magát Bill leveleinek leírásából.

Szép leveleket írt.

Remélem nem hiszik azt, hogy én akartam a házuk előtt találkozni.

Ó, nem, egyáltalán nem.

Pennsylvania állomásról és a hotelből hívtam.

Úgy tűnik egyre mélyebbre merülök a dolgokba.

Az az igazság, hogy el voltam jegyezve valakivel Bill alakulatából.

És együtt voltunk a hotelban.

Ó, értem.

De elég kellemetlen volt a találkozásunk, így már nem vagyunk eljegyezve.

Attól tartok az a benyomásuk, hogy valamiféle szórakozott család vagyunk.

Ne gondolja ezt.

Tudják már, hogy mikor házasodnak össze?

Tessék?

Azt kérdeztem, hogy meg van már a szertartás pontos időpontja?

Még nem lett pontos időpont kiválasztva.

Nem...

Másrészről lehet, hogy Bill már elintézte.

Igen, az meglehet.

Azért kérdezem, mert szeretnék elutazni a szertartás után...

és szeretnék helyet foglalni a vonatra, ha lehet.

Értem.

Nincs kicsit meleg itt?

Kezd melegebb lenni.

Philadelphia-ban nagyon meleg van.

Ruth...

- Kérhetnék egy pohár vizet? - Persze. Bocsássatok meg.

Csak beszélni akartam veled.

Ruth, olyan őrült vagyok, aki szeret szembenézni a tényekkel.

Még mindig úgy gondolod, hogy a hadnagy hajlandó lesz az időjárásról beszélgetni?

Drágám, szerintem egy férfinek meg kell bíznia abban, akit készül feleségül venni.

- Jó reggelt, baby. - Jó reggelt.

Csodásan nézel ki, egyszerűen csodásan.

Bill nem hinném, hogy találkoztál már Mr. Kummer-ral.

- Örvendek, uram. - Örvendek.

Bocsásson meg, uram.

Bill, ez nem tisztességes.

Minden tisztességes szerelemben és háborúban. Én mindkettőben benne vagyok.

- Nem igaz, uram? - Nos, én...

- Bill! - Helló, hugi!

Hogy vagy, édes?

Nem tudom pontosan miben változtál, de megváltoztál.

Ahogy te is, ezt pontosan tudom.

Nem tudom hogyan került ide a kishúgom hívatlanul, de ő mindig is ilyen volt.

- Nagyon szórakoztató volt. - Igen elég elragadó.

Egy időre magadra hagylak, hugi, mert Ruth-nak és nekem magánjellegű dolgunk van.

- Ó, nem fogod magára hagyni. - Abban biztos lehetsz, hogy így lesz.

Én nem bánom, komolyan.

Már több mint két éve nem láttad őt. Elvégre ő a húgod.

- Az nagy kár. - Ezt meg sem akarom hallani. Szívtelenség.

Igen. Miért nem tudok mindnyájan együtt buszozni?

Kérem, nem akarok bajt okozni. Kettesben akartok lenni.

Ó, nem, ragaszkodom hozzá, hogy velünk jöjjön.

Hé, azért ennyire nem vagyok oda érte.

Nélküle nem megyek, Bill. Ez a döntésem.

Ruth, három ember már tömeg.

Albert velünk jön és négyen leszünk. Ugye, Albert?

Tegnap óta nem utaztam busszal.

Ne hagyja magát rábeszélni Mr. Glummer.

Kummer a nevem. Örömmel elmegyek.

Akkor minden el van rendezve. Pontosan délre visszajövünk ebédre.

Ez nagyszerű. Svédasztal lesz a kertben.

- Tartson velünk Miss Seacroft. - Ruth egyáltalán nem ezt terveztem el.

Te kis majom, még mindig hozzám vagy tapadva.

Sajnálom, Bill.

Jól van.

Ti ketten a busz elejébe ültök, mi meg a hátuljába.

- És ne forduljatok meg. - Majd megpróbálok nem.

Viszlát mindenkinek.

Türelmes ember vagyok, de csak egy pontig, amíg azt el nem érem.

De Albert, semmi sem történhet egy buszon.

Úgy igen, ahogy eltervezte a dolgokat. Le fogja vadászni azon a buszon.

És én nem fogom ölbe tett kézzel nézni.

- De te elől fogsz ülni. - Pont erről van szó.

Mi van az én lelki világommal? Én is emberi lény vagyok.

- Elég meggondolatlan. - Nem, nem az.

Nem, gondolom hogy nem az.

Remélem a hadnagy nem csókolja meg Ruth-t Albert előtt.

Meg fogja.

Ha Albert ideges lesz, lehet hogy verekedni fognak.

A hadnagy gyorsan ki fogja ütni.

Bill, te is láthatod, hogy a legelső ülések mind foglaltak.

Másik busszal is mehettek volna.

Jól seggbe kéne rúgni. Csak néhány óránk van és duzzogásra pazarlom.

Megőrülök érted, Ruth.

Az a negyedik legnagyobb biztosító társaság a világon.

Örömmel hallom.

Szerencsés fickó vagyok, Ruth.

Bill, kérlek, megláthatnak.

Tévedtem, a harmadik legnagyobb biztosító társaság.

Én is pont erre gondoltam.

Kicsoda ő? Apád egyik barátja?

A családé. Ügyvezető a bankban ott, ahol dolgozok.

Bankár, mi? Nem csoda, hogy olyan...

a begyepesedett szó a megfelelő rá, konzervatív.

Köszönöm.

Nem akartam tiszteletlen lenni, uram.

Nem szeretem, ha uramnak szólítanak. Még nem vagyok 85 éves.

Bocsásson meg, ur...

Nem mondtam ki.

- Ruth... - Grand Central Station, de innen nem láthatja.

Mindig is látni akartam a Grand Central Station-t.

Gyerünk, menjünk.

Megnéztük az állomást, menjünk!

Támadt egy ötletem.

Volt egy játék, amit London-ban játszottunk. Egy klassz kis játékot.

- Vasútnak hívták. - Vasút?

Igen, igen, a katonák meg voltak őrülve érte.

- Nagyon egyszerű. - Hogy kell játszani?

Megmutatom. Két részre oszlunk.

Az utazóra és az otthoniakra. Én vagyok az utazó.

Azt játszom, hogy épp leszálltam a vonatról.

Ebben meg mi a jó?

Majd meglátja.

Ruth te állj ide. És Mr. Kummer álljon ott.

Drágám, milyen kedves vagy, hogy kijöttél elém.

Micsoda kellemes meglepetés.

Egy kicsit gyerekes, nem gondolja?

Hát persze, nem csoda. Kihagytam a legjobb részét. Gyerünk, azonnal eljátsszuk.

- Ne, Bill, én nem szeretném. - Na de Ruth.

- Jól van, még egyszer eljátszuk. - Ó, ne Albert.

Ruth, muszáj lesz vasútast játszanunk Mr. Kummer-ral.

Biztosan nagyon megtetszett magának, uram.

De most én leszek az utazó.

Rendben! És én otthoni leszek.

Ruth, te állj ide.

Hadnagy...

- Ruth! - Üdvözlet itthon, uram!

Milyen volt az útja? Jól néz ki. Egyszerűen csodásan.

Hát miért nem mondta, hogy Ruthie is magával van?

Drágám.

"N"-nel kezdődő három betűs szó.

Harry, tudod, én nem várom ezt az ebédet.

Borzalmas lesz.

Mindegy mennyire óvatos vagyok, ez a telefonhívás rosszul fog elsülni.

Figyelj.

Halló?

Ott van Seacroft hadnagy?

Mikorra várják vissza? Vincent őrmester vagyok. Szörnyen sürgős lenne, uram.

Értem, értem.

Az egyik bajtársa az, azt mondja 11-kor el kell hagynia a hotel szobát...

vagy még egy napot fizetnie kell.

Tudom mit tegyen, hadnagy. Jöjjön át ide.

- Tudja a címet? - Igen, uram.

Ez nagyszerű. Nagyszerű.

Még egy teríték ebédre.

Minél többen vagyunk, annál biztonságosabb.

Hit. Küzdök.

- Harry, eszembe jutott valami. - Mi?

Ez az őrmester biztosan az, aki el van jegyezve Bill húgával. Vagy volt...

Nem szabadna találkozniuk.

Hát, ha nem szabad találkozniuk, akkor ez a megfelelő hely arra.

Nos, őfelsége, 11 óra van.

Mi van?

Helló, baby. Bill vagyok.

Tiszta szívből szeretlek, tiszta szívből, kedvesem.

Bill...

Hol van Albert és Martha?

- Hiányoznak. - Nem itt kellett volna leszállniuk, nem?

Okos gyerekek, majd hazatalálnak.

Hé, ott van hely.

Tudod, egy kicsit helytelennek tűnik.

A háború olyan borzalmas volt oly sok embernek.

De nekünk olyan csodálatos, hogy összehozott minket.

De vissza kell menned és újra repülnöd kell, Bill.

Sok fickónak kell Floridában. Nekem itt vagy te, aki várni fog rám.

- Hiányozni fogok? - Hiányozni fogsz, Bill.

Komolyan hiányozni fogsz.

Olyan gyakran fogsz írni, mint azelőtt?

Olyan gyakran, mint azelőtt.

Bill, mi lenne ha...

Mi lenne ha valamilyen okból nem úgy éreznénk egymás iránt, ahogyan most érzünk?

Ez meg mit jelentsen?

Semmit. Én csak...

Ruth, ne várjunk. Házasodjunk össze most, azonnal.

Összeházasodni?

A következő állomáson át kell szállnunk.

Hát így mennek a dolgok.

Bill barátnőt szerzett a postán keresztül, én meg ugyanúgy vesztettem el az enyémet.

Talán még nincs veszve minden, őrmester.

Ha látná a levelet, amit írt...

- Nem kapott telefonhívást, ugye? - Telefonhívást?

Az ezredes irodájából. Bármelyik percben hívhat minket és ezt a számot hagytam meg.

Nem tudják Bill-lel, hogy hová fognak menni?

Csak annyit, hogy a Csendes-óceánra, talán Kínába vagy Indiába.

Szerintem ez nagyon meggondolatlan tőlük, hogy nem mondják el maguknak.

Mrs. Wilkins, rátapintott a háború legkiválóbb meghatározására,

amiről valaha hallottam.

Csupán egy meggondolatlanság a másik után.

- Mondja, Mr. Wilkins, valahol meg tud... - Hogyne, használja a szobámat.

- Az emeleten jobbra a második ajtó. - Köszönöm, uram.

Milyen kedves fiúk.

- Olyan rossz elmenni látni őket. - Igen.

Nekünk pedig az esküvőre kell készülődnünk.

Albert jó férj lesz. Nem gondolod?

Igen...

- Edith... - Hmm?

Tényleg azt szeretnéd...

hogy talán valahogy...

Ne legyünk irracionálisak.

Te úgy gondolod?

Irracionális vagyok.

- Ruth már visszajött? - Még nem. Mi történt veled, Albert?

Letartóztatott a Városközi Gyorsvasút Vállalat.

- Letartóztattak? - Ó ne!

Ó, de! És nálam van az idézés, hogy bebizonyítsam.

Jővő hét pénteken 2-kor meg kell jelennem a bíróságon.

De nincsen szándékomban!

Maga kevert ebbe bele, ki is tud hozni belőle.

De ez nem az én bíróságom, Albert. De szívesen elkísérlek. Mi történt?

A metrómegállóban álltunk és jól éreztük magunkat.

Metrózgatás... Hogy keveredtem ebbe az egészbe? Nem tudom.

Hogy metrózgathat bárki is szórakozásból?

- Kezd az elejéről, Albert. - Akkor hallgassad.

Csak az egész történetet akarom hallani, drágám!

Négyen álltunk a metrón nekipréselődve az ajtónak.

Megérkeztünk egy állomásra, az ajtó kinyílt, aztán elkezdett becsukódni.

Mielőtt még becsukódhatott volna, valaki meglökött.

És tudom is ki lökött meg. Az ajtó bezárult.

Én az állomáson voltam, ők a metrón voltak.

Aztán szépen elmentek.

Olyan mérges vagyok, hogy köpni tudnék.

Le kell ülnöm.

Nem szabadna felizgatnom magam.

- Meséld el hogyan tartóztattak le? - Csak nyugodtan, Albert, már kék az arcod.

Köszönöm.

Felrohantam és taxit fogtam, két megállóval előttem voltak.

- El akartam érni azt a metrót. - Az nagyon okos húzás.

Odértem a forgókapuhoz, pont akkor amikor befutott a metró.

- Nem volt ötcentesem! - Beszélj halkabban, Albert.

Így átkúsztam a forgókapu alatt.

Nem szabadna felizgatnom magam.

Elkapott a jegyszedő.

Próbáltam elmagyarázni neki, hogy fel kell jutnom arra a metróra.

Egy őr is odajött és kihívta a rendőrséget, onnan van az idézés.

Kiváló bank ügyvezetőt letartóztattak egy ötcentes ellopásáért.

Akkor egyáltalán nem sültek el jól a dolgok.

Nem, Mrs. Wilkins.

És nagyon hálás lennék, ha nem mondaná azt, hogy úgysem történhet semmi.

De semmi sem történhet, Albert.

Fényes nappal van. Csak megkérheti a kezét, de azok csak szavak.

És hogyan kéri meg a férfi a nő kezét? Nem csak megkérdi, megcsókolja őt.

És ha ő tiltakozik, tovább csókolgatja.

És ha tovább tiltakozik, akkor is tovább csókolgatja.

És remélem nem gondolja, hogy zakkant vagyok, ha azt mondom, hogy ez nem tetszik.

Megint kezdesz kék lenni.

Köszönöm.

Nahát, azt hiszem elszakadtunk egymástól, Mr. Kummer.

Igen, úgy ám.

- Hol van Ruth és a bátyja? - Tőlük is elszakadtam.

Tényleg?

- Szeretnék kérdezni valamit. - Mi lenne az?

- Maga lökött ki a metróból? - Nem én.

A bátyja nem érhetett el, de maga igen.

- Maga lökött ki, ő mondta hogy tegye meg. - Nem ő mondta.

- Szóval a maga ötlete volt? - Ezt nem mondtam.

Úgy gondolta, hogy joguk van egy kis egyedülléthez. Ezt mondta a buszon.

Nahát...Meg kell mondjam, Mr. Kummer nem tűnik valami értelmes embernek.

Végül is nem tudja úgy megkérni a kezét, ha közben maga magas épületekre mutogat.

Nem tudta megkérni a kezét... Hallották ezt?

Biztosan ő lökött ki.

Miss Seacroft, hadd mutassam be Vincent őrmestert.

- Örvendek. - Már találkoztunk.

- Mr. Albert Kummer. - Örvendek.

Chuck Bill barátja.

Bill bármelyik barátja az én barátom is.

- Az ebéd készen van, Mrs. Wilkins. - Ó, istenem.

Szerintem ne várjunk tovább Ruth-ra és Bill-re...

valószínűleg találtak valami más elfoglaltságot.

Nos... Menjünk ebédelni!

Mi történt?

Nos, tudja, mindenki a saját barátnőjéről akarta elnevezni a gépét.

Így sorsot húztunk.

Bill Ruth-t írta fel és mivel én vesztettem...

Így én is Ruth-t írtam rá.

De eredetileg Helen volt a neve.

- Az egy szép név. - De nem Helen-t mondtam.

Az ötödik bevetésünk után meghívott az esküvőjére.

Megváltoztatta a repülő nevét?

Igen, de egy szóval.

Így lett a repülő neve "az elvesztett Helen".

Bocsássanak meg, azonnal visszajövök.

- Harry, nem gondolod... - Nem, Edith.

Még a saját problémáinkat sem oldottuk meg.

Tudja...

Az én időmben a lányok nevét a lerobbant autókra írtuk rá.

Az én nevemet nem írtad fel.

- Nem is volt autód. - A tiédet a metróra írtam rá.

Itt jönnek.

Hál istennek, hogy visszaértetek.

Minden tökéletesen rendben van, tökéletesen rendben.

Te mondd el nekik, Ruth.

Ruth és én eljegyeztük egymást.

- Eljegyezték egymást? - Albert...

- Bocsánat. - Nincs semmi baj.

Majdnem passzol is hozzá.

- Gratulálok, Bill. - Köszönöm, Chuck.

Ez aztán a meglepetés, de gratulálok.

Köszönöm, uram.

Biztos vagyok benne, hogy semmi olyat nem tennétek, amit ne ítélnétek helyesnek és szükségesnek.

Gratulálok, mindkettőtöknek.

Szóhoz sem jutok.

Igen, miért ne.

- Gratulálok, hadnagy. - Köszönöm, Mr. Kummer.

- És én is szeretnék magának gratulálni. - Nekem?

Igen, úgy hallottam maga is házasodni készül.

Igen, de jelenleg egy kicsit zavaros a helyzet.

Ó, az nagy kár. Remélem minden rendbe jön.

Én is remélem, de nem tudom hogyan.

Minden rendbe fog jönni, Albert, higgy nekem.

Az egyetlen tanácsom, ami nekem is bejött: Tartson ki.

Talán igaza van.

- Add ide, Chuck. - Igenis.

A hadnagy nem vesztegeti az időt.

Nem is értem mi tartott ilyen sokáig.

Ez nem sok minden, Ruth, de ez csak a kezdet.

De adtál egy kis időt.

Ez gyönyörű, Bill.

Hadd nézzelek meg, baby.

Jó hosszú időre nem foglak látni.

Mit szólnátok egy kis ebédhez?

Igen, Bill, egy kis ebéd.

Vannak tisztítószerek az emeleti tárolóban, Dora majd segít.

Köszönöm.

Gyerünk, Mrs. Wilkins, mondja ki.

Semmi több nem történhet már.

Ruth-nak oka van minderre, biztos vagyok benne. Meg kell értened.

- Megérteni? - Igen.

Kifizettem a foglalót egy házra, a tiszteletes és a templom le van foglalva.

És kezet kell fognom egy férfivel, aki eljegyezte a menyasszonyomat?

Kérlek, Albert, ne olyan hangosan. Elhagyja az országot, már csak pár óra van hátra.

Tudják mit csinálhat pár óra alatt?

A leendő Mrs. Seacroft.

- Kérsz egy kis sonkát? - Nem, meg akarok házasodni.

Nagyon finom sonka.

Nézd, édes, sok időnk van még, házasodjunk össze délután.

Bill, egyetértettünk, hogy más lenne, ha több időd lenne, de pár órán belül elmész.

Legyünk racionálisak.

Az emberek nem házasodnak össze egy nap ismeretség után.

De te mindig ilyenekről olvasol.

De arról sosem, hogy mi történik velük azután.

Te kis gyáva.

Azt hiszem az vagyok.

Azon gondolkodok, hogy vajon az ékszerész visszaveszi-e azt a gyűrűt?

Szerencséjük lesz, ha a lányukat visszakapják.

- Leülhetek ide, anyus? - Anyus?

Milyen kedves.

Remélem nem bánja, ha nem hívom apusnak.

Bíró úrnak szeretném hívni, hacsak nem tiltakozik.

Ó, nem, a bíró úr nagyszerű lesz. Több tiszteletet sugároz, mint az apus.

Tudja, Mr. Kummer, mindketten el vagyunk jegyezve, sok közös van bennünk.

Csakugyan?

Hívjál, Albert-nek, Bill. A család nagyon régi barátja vagyok.

Köszönöm. Már látom is, hogy a gyerekeink Albert bácsinak szólítanak.

Nagy családot szeretnék, Ruth.

Hát...egy ideig nem lehet, Bill.

Nagy családot szeretnék, amilyen gyorsan csak lehet. Gyerekek mindenütt.

Az tetszene magának, nagymama?

Odaadná Albert bácsinak a mustárt, nagypapa?

Nos... Akarsz valamit mondani?

- Nem, köszönöm. - Jó.

Határozottan úgy döntöttem, hogy soha többé nem beszélek veled.

Felőlem rendben van.

- Mi van azzal a göndör hajú matrózzal? - És mi van a sértegető leveleddel?

- Amit már teljesen elfelejtettem. - Én is.

Csak azért vártál rám, hogy magyarázkodjak, de most már nem vagyok hajlandó.

Nem is kért meg rá senki.

Milyen magyarázat lehet arra, ha egy eljegyzett lány egy másik fickóval mulatozik?

Ha lenne egy kis eszed rájönnél, hogy nem tettem semmi helytelent,

különben nem írtam volna neked.

Szóval engedj az utamra kérlek.

Várj egy percet.

Telefon, Seacroft hadnagy.

Meg is van, hogy mi lesz.

Bocsássatok meg.

Drágám, nem is olyan komoly a helyzet.

Elmegy. Valószínűleg most kapja meg a parancsot.

Nagyon szép.

Tudod, hogy a te gyűrűdet fogom viselni.

Miért? Tíz ujjad van. Van hely tíz eljegyzési gyűrűnek.

Seacroft hadnagy beszél.

Csak azt olvassa fel, ahová megyünk.

Micsoda?

Ruth, mindenki!

Igen, uram.

Ó, nagyszerű. Úgy van. Igen, uram.

Igen, uram. Azonnal elmegyek a jegyekért. Köszönöm.

Amerikában maradunk. Kiképző tisztek leszünk a Florida-i MacDill-ben.

- Ne! - Ne!

Igen! Ó, szerencsés napom van.

Nem tudom milyen az én arckifejezésem, de látnod kéne a tiédet.

Ne erőlködj, drágám. Csak sodródj.

- Nagyon kedves a hadseregtől. - Ugye?

Ruth, ma este elmegyünk. Milyen hamar tudnál kész lenni?

Kész lenni?

Nem bánják, ha Floridában házasodunk össze, ugye?

Hát...Harry!

Nem hinném, hogy meg tudnám tenni, Bill.

Biztos, hogy meg tudnád, édes.

Egyszerűen nem mehetek el. A bank, olyan sokat kell segítenem.

Albert... Mr. Kummer meg tudja mondani neked.

Lehetetlenség lenne, komolyan.

Szégyelld magad, Albert. És te magad is házasodni készülsz.

Hát, nem éppen az én osztályomon dolgozik.

Nem tőlem függ... De biztos vagyok benne, hogy nem mehet el.

Ugyan már, Albert.

Csak nem fogsz szétválasztani két szerelmest egy vacak bank miatt, ugye?

Nos...

Te válaszolj erre.

Végre megegyeztünk, hogy az én hibám volt.

Én nem ezt mondtam.

Bill, össze akarunk házasodni.

- Akkor is ha csak mára? - Akkor is ha csak mára.

Hugi, itt van az első nászajándékod.

Chuck és én kiképző tisztek leszünk Floridában.

- Tényleg? - Úgy van ám.

Ó, Chuck!

Bíró úr, összeadná őket? Szorítja őket az idő.

Bármit megteszek bárkinek. Bármit.

Édesem, csináljunk dupla esküvőt.

- Ezt alaposan át kéne beszélnünk, Bill. - Te aztán kemény nő vagy.

Chuck, átveszem a vonatjegyeket az irodában. Ti siessetek a készülődéssel.

Igenis.

Mindenki megházasodik. Hát nem csodálatos?

- Bill...muszáj beszélnem veled. - Rendben.

Nincs házassági anyakönyvi kivonatom. Megyek és szerzek egyet.

Én is veled megyek. Szeretnék venni egy kis ajándékot.

- Én maradok vagy nem? - Jobb ha anyuval és apuval mész.

Menjünk ki a teraszra, Bill.

Ne aggódjanak miattam. Egy kőfallal néz szembe.

Na mi ez a sületlenség arról, hogy nem jössz Floridába ebben a minutumban?

Kérlek ne...

Egyáltalán nem megyek Floridába.

Te mondtad, hogy bárcsak többet lennénk együtt. Pont ott álltál és ezt mondtad.

És most a világ összes ideje a miénk.

Nos én...

Mi a baj, baby?

Hallgass ide.

A színtiszta igazság az...

Amikor megígértem, hogy hozzádmegyek...

Nem volt szándékomban meg is tenni azt.

Magyarázatot kell adnod a dologról, Ruth.

Azt hittem elmész, megígérted, hogy elmész.

Próbáld az én oldalamról nézni a dolgot.

Azt hitted, hogy szeretsz. Elmész és veszélyes dolgokkal fogsz szembenézni.

Nem volt más választásom.

- Pedig én szeretlek, Ruth. - Nem, Bill, nem szerethetsz.

Kapok kimenőket Floridában, eljövök és meglátogatlak.

Nem, Bill, nem.

Tudom, hogy kedvelsz, Ruth. Ebben a dologban nem tévedhetek.

- Vannak más tényezők is, Bill. - Ruth...

Komolyan nem érdekel. És nem lenne helyes az idődet pazarolnom.

Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok.

És ez teljesen az én hibám.

Én...

Én azt hiszem a legjobb, ha nem mondjuk el a többieknek.

A húgod házasságkötése miatt.

Azt mondhatod, hogy később majd csatlakozok hozzád Floridában.

És zárjuk le ezzel.

Ez...nagyon kedves tőled.

Szeretnék egy kis ajándékot venni Martha-nak és Chuck-nak.

Összefutottam Ruth-al az előszobában.

Az arca el volt torzulva.

Ismerem azt az arckifejezést.

Majdnem elsírta magát.

Az én arckifejezésem mit mond neked?

Elmondta neked.

- Elmondta. - Mérges vagy rám.

- Rád? Nem. - Ez igen nagylelkű tőled.

"Ember s egér legszebb terve gyakran csaló" Robert Burns

Mi történt Burnsie-vel?

Többé semmi sem ugyanaz, mint volt.

Az elején sok Burns verset cseréltünk hetekig.

Azt hittem kifinomult ízlésed van a versekhez.

Nehéz lehetett, mire elég időt szakítottál a levelek megírására.

Az enyéimet a suliban írtam meg gépírás gyakorlaton.

Jól érzed magad?

Nagyszerűen.

Nem érzem magam túl rosszul Ruth miatt.

Tudom, hogy csak a külsejéhez vonzódtál.

De elég burzsoá.

Ha képes hozzámenni Albert-hez, a sznobizmus elsőszámú képviselőjéhez.

Szentséges atyaúristen!

Mi a baj?

Te írtad azokat a leveleket, igaz?

Byron, Shelley, orgonák... cukorkás popcorn.

Mit gondolhat rólam?

És a szüleid?

Én vagyok a legnagyobb marha, aki valaha élt.

Nem is tudtad. Azt hittem már mindent elmondhatok.

Albert...hát persze.

El van jegyezve és hozzá fog menni Albert-hez.

Uramatyám!

Nem akartam elmondani neked. Csak rontottam a helyzeten.

Nem, nem rontottál.

Annyira rossz volt, amennyire annak lennie kellett.

Hogy is bocsáthatnál meg nekem valaha?

Figyelj, Miriam. Ne mondd el Ruth-nak, hogy tudom.

Ne mondd el senkinek.

Értem csinálta ezt.

Elmondhatta volna nekik.

De nem tette.

Azt akarta, hogy jól teljen ez a két napom.

Ne változtassunk ezen, Miriam. Megígéred?

- Megígérem. - Megesküszöl?

Nem vagyok gyerek!

Ez most jött.

"Minden egyes óra kezdetén."

Mennem kell átvenni azokat a jegyeket.

Hová tehetem?

Bárhová, Dora.

Miriam!

- Készen állunk megházasodni. - Bill még nincs itt.

- Ő nem... - Vajon mi tarthatja fel őt ilyen sokáig.

- Itt lesz. - Martha.

Szeretném, ha segítene kitölteni ezt. Itt van egy toll.

Elintéztem, hogy utólag kiélvezzék a három napos esküvőt, így bele is vághatunk.

- Bill, hol voltál? - A szobánk lemondására vártam.

Végül sikerült.

Neked és Martha-nak egy órán belül a Grand Central-on kell lennetek.

- Én éjfélkor megyek el. - Oda fogunk érni.

Nem értem, hogy nem sikerült rábeszélned Ruth-t, hogy Floridába jöjjön?

Mi történt veled, Bill? Megbíztam benned.

Én...megpróbáltam.

Mikor jössz el pontosan?

Muszáj tudnunk, mert addig nem fog visszarázódni, amíg nem jössz.

Hát... Nem tudom pontosan mikor tudok...

Bill megérti.

Nos, látom mindannyian itt vagyunk.

Nos?

Elmondtad neki?

Nagyszerű. Köszönöm.

Most jöjjön velem.

Készen állunk a kezdésre.

Albert és Ruth álljatok ide. Chuck a menyasszony mellé.

És Bill Mrs. Wilkins mellé.

Azt hiszem készen állunk.

Barátaim, azért gyűltünk itt össze,

hogy egyesítsük ezt a férfit és ezt a nőt a házasság kötelékében,

ami egy tiszteletreméltó állapot...

és nem meggondolatlanságból vagy kilátástalanságból lépnek abba.

Ha bárki tud olyan okot, ami miatt nem házasodhat össze e két ember...

szóljon most vagy hallgasson örökké.

Most ismételje utánam.

Ezzel a gyűrűvel feleségül veszlek...

és minden evilági javamat megosztom veled...

és ezáltal leteszem a házassági esküt.

Most fogják meg egymás jobb kezét, kérem.

A New York állam által rámruházott jog által férjnek és feleségnek nyilvánítom magukat.

Ezután olyan kiegészítő megjegyzések következhetnek,amit a bíró javasolhat...

Javaslom, hogy siessenek.

Ezt a vonaton is csinálhatják, drágáim.

A bíró kapja az első csókot.

- Köszönjük. - Szívesen.

Az első gyerekünket Bill-nek nevezzük el. Ha lány lesz, a másodikat,

ha nem a másodikat, a harmadikat. Előbb utóbb valamelyiket Bill-nek fogjuk nevezni.

Remélem nem okozok túl sok gondot nektek.

Sok szerencsét, hugi.

- Nagyon hálás vagyok mindenért. - Remélem nagyon boldogok lesznek.

- Tudom, hogy azok lesztek. - Én jövök.

Ha egy férfi gyorsan vesz feleségül egy nőt, abból nagyon sokat tanulhat.

- Jobb ha siettek, Martha. - Hozom a cuccaimat.

Hé, engem itt ne hagyj.

Edith, segítsünk nekik.

Nos...

Jól jönne egy ital. Csatlakoztok?

Nem bánom, legyen.

- Ruth? - Nem, köszönöm.

- Tisztán? - Jó lesz.

Nem lesz az túl erős elsőre?

Ez a negyedik italom. Párat ittam idefelé menet.

Jobb ha megtudod.

Miriam elkotyogta a dolgot.

Tudok mindenről, ami történt.

Sajnálom, Bill. Reméltem, hogy nem fogod megtudni.

Tudom. Köszönöm.

Soha nem gondoltam volna, hogy idáig bonyolódik a dolog.

De...olyan heves voltál.

Egyik dolog követte a másikat és...

nem volt olyan pont, ahol megállíthattam volna.

Persze.

Nos, most már vége van. Igyunk erre.

A házasságotokra, ha szabad.

Hogyne.

Ha éjfélkor mész, akkor kiviszünk az állomásra.

Ó, ne, kérlek ne. Járkálok a városban a vonat indulásáig.

Szó sem lehet róla! Majd mi kiviszünk az állomásra.

- Inkább ne. - De mi ragaszkodunk hozzá.

Nem akarja, hogy elvigyük, Albert.

Mindenesetre köszönöm.

Tudod mi nevettet meg az egész dologban?

Mindaz a levél és vers repült oda és vissza keresztül az Atlanti-óceánon.

Megszakadok a nevetéstől.

Halló?

Csak egy pillanat, kérem.

- Téged keresnek, Albert. - Köszönöm.

Ez az első alkalom, amikor nyugodtan hagylak titeket magatokra.

Szerintem jobb ha az emeleten veszed fel.

Nem lenne jó, ha meghallaná a templomot.

Tökéletesen rendben van, apus, nincs több titok. Már egy jót nevettünk a dolgon.

Szerintem jobb ha az emeleten veszed fel.

Chuck és Martha jobb ha sietnek.

Miriam, te mit keresel itt?

Itt élek, apa.

Remélem nem haragszol, Bill.

Hát persze, hogy nem.

Mi jogom lenne így érezni?

Így vagy úgy, de szívességet tettek.

Nem is lehettek volna tapintatosabbak.

Biztosan nem lehettek volna.

Tudja az egész dolog igazán vicces, ha belegondol.

Ahogyan idejöttem. Ahogyan színészkedtél.

Nagyon tapintatosak voltak...mindannyian.

Nagyon tapintatosak.

Nos...

Nem lesz elég hely a kocsiban mindannyiunknak és a csomagjainknak,

szóval...fogok egy taxit.

Ezek Chuck jegyei.

- Megmondaná neki, hogy találkozunk a vonaton? - Rendben.

Viszlát.

- Szia. - Sok szerencsét.

Köszönöm, uram.

Ég veled, Bill.

Hát...

Ennyi volt.

Két dollárt vesztettem.

Egy kis fogadást kötöttem...papíron.

- Azt gondoltad, hogy megszökök vele? - Nem, nem, egyáltalán nem.

Csak arra volt nagyobb a szorzó. Csak két dollárt tettem rá.

Egy hadnaggyal, akivel egy napja találkoztam?

Az egész csak egy napig tartott.

És csak törődtem vele és szórakoztattam és...

És szerinted elcserélném erre a férfit, akit évek óta ismerek,

aki biztonságot ajánl nekem, aki szeret engem és akit szeretek?

Én csak két dollárt vesztettem.

De te azt hitted, hogy hozzámegyek. Azt szeretted volna.

- Bíró vagyok, soha nem foglalok állást. - Azt akartad, hogy hozzámenjek.

Nem... Ahogy mondtad, Albert biztonságot ajánl.

Nagyon valószínű, hogy sokkal egészségesebb leszel cigarettázás nélkül.

Az a tény, hogy Bill nagyon megnyerő és szórakoztató volt...

Jobban kedveled Bill-t?

Ruth, úgy gondoltam a sors hajt téged.

Nos, én is hitvesztett vagyok.

És elment.

Bevallom megkedveltem.

Bárcsak egy másik nő karjaiban lenne most.

De nem így van.

És ez is a sors.

Iszok egyet.

Már is túltettem magam rajta.

És holnapra még jobban túlleszek rajta.

És az esküvőm napjára már arra sem fogok emlékezni hogyan nézett ki.

A rossz vonatjegyeket hagytam itt.

Mindig is látni akartam Floridát.

Ezt hogy érted?

Egyszerűen megőrülök érte.

Biztos vagy benne?

Teljesen.

El tudsz most jönni?

Nos?

Tudod, nem véletlen egybeesés, de éppenséggel van a zsebemben...

egy extra házassági anyakönyvi kivonat.

- Apu, te tréfálsz? - Nem, nem.

Magammal hoztam szükség esetére.

Ki kell jutnotok, de gyorsan.

- Dora, tanúnak kellene. - Tanúnak?

Úgy van Dr. Hedwig, készen állunk az esküvői harangokra.

Igen, úgy van.

Megkaphatjuk a kápolnát vasárnapra?

10 órára?

Az nagyszerű!

Megyek és elmondom a menyasszonynak.

A New York állam által rámruházott jog által férjnek és feleségnek nyilvánítalak titeket.

Jönnek. Siessetek, menjetek ki hátul.

Küldök táviratot, hogy hová küldd a ruháimat...

és mondd meg Albert-nak, hogy nem elmebajos a családunk.

Viszlát és sok szerencsét!

Itt jövünk a vad kék ég felé. Magasan szállunk...

Lefoglaltam a templomot vasárnapra, apus.

Mi a baj, Harry?

Ha mindannyian átmegyünk a szomszéd szobába csak pár percbe fog telni elmagyarázni.

Jó napot!

Elnézést. Itthon van Miss Ruth Wilkins?

Harold! Harold Klobbermeyer!

- Ne, ne! - Ó, ne!