Afrikaans
Akan
Albanian
Amharic
Arabic
Armenian
Azerbaijani
Basque
Belarusian
Bemba
Bengali
Bihari
Bosnian
Breton
Bulgarian
Cambodian
Catalan
Cebuano
Cherokee
Chichewa
Chinese (Simplified)
Chinese (Traditional)
Corsican
Croatian
Czech
Danish
Dutch
English
Esperanto
Estonian
Ewe
Faroese
Filipino
Finnish
French
Frisian
Ga
Galician
Georgian
German
Greek
Guarani
Gujarati
Haitian Creole
Hausa
Hawaiian
Hindi
Hmong
Hungarian
Icelandic
Igbo
Indonesian
Interlingua
Irish
Italian
Japanese
Javanese
Kannada
Kazakh
Kinyarwanda
Kirundi
Kongo
Korean
Krio (Sierra Leone)
Kurdish
Kurdish (Soranî)
Kyrgyz
Laothian
Latin
Latvian
Lingala
Lithuanian
Lozi
Luganda
Luo
Luxembourgish
Macedonian
Malagasy
Malay
Malayalam
Maltese
Maori
Marathi
Mauritian Creole
Moldavian
Mongolian
Myanmar (Burmese)
Montenegrin
Nepali
Nigerian Pidgin
Northern Sotho
Norwegian
Norwegian (Nynorsk)
Occitan
Oriya
Oromo
Pashto
Persian
Polish
Portuguese (Brazil)
Portuguese (Portugal)
Punjabi
Quechua
Romanian
Romansh
Runyakitara
Russian
Samoan
Scots Gaelic
Serbian
Serbo-Croatian
Sesotho
Setswana
Seychellois Creole
Shona
Sindhi
Sinhalese
Slovak
Slovenian
Somali
Spanish
Spanish (Latin American)
Sundanese
Swahili
Swedish
Tajik
Tamil
Tatar
Telugu
Thai
Tigrinya
Tonga
Tshiluba
Tumbuka
Turkish
Turkmen
Twi
Uighur
Ukrainian
Urdu
Uzbek
Vietnamese
Welsh
Wolof
Xhosa
Yiddish
Yoruba
Zulu
SZABAD
A rohadt életbe!
Seggfej!
Igen. Az alkalmazottak negyedét elbocsátották.
Igen, és még ennyi sem lesz elég.
Igen, mondtuk nekik.
Igen… Ne a rakparton menjen,
mert úgy bonyolultabb!
A trimeszter végét beszéltük meg határidőnek.
Attól kezdve minden leáll. Igen, legalábbis a mi részünkről.
Direkt csinálja? Mondtam, hogy ne erre menjünk.
Tudom, mit csinálok. Mindenki tegye azt, amihez ért.
Bocs. 10 perc és a bankban leszek.
Már ha minden jól megy, mert…
Szia, Grégoire! Charles vagyok!
Szia, Charles! Vezetsz?
Igen.
Úgy tudtam, nincs több pontod.
Még van kettő.
Azért vigyázz!
Jogsi nélkül nincs kocsi, és kocsi nélkül…
Igen, tudom.
Miért hívtál?
Nem tudod megadni a pénzt, ugye?
A francba!
Halló?
De hülye vagyok!
Üdvözlöm! Ez Daniel üzenetrögzítője. Kérem, hagyjon üzenetet!
Daniel, én vagyok az, Charles.
Sürgős az ügy és…
Amúgy biztos sejted, hogy ha hívlak…
Hívj vissza, légy szíves!
Köszönöm.
- Charles? - Igen, Yolande, hallgatlak.
Van egy jó fuvar: Bry-sur-Marne. Érdekel?
Bry-sur-Marne nem a szomszédban van.
Az ügyfélnek megfelel, ha most bekapcsolod a taxiórát.
Ritka jó fuvar.
Viszed? Vagy szólok Samuelnek.
Bry-sur-Marne, oké, elviszem.
- Biztos? - Igen. Mi a cím?
Quai de la Marne, 123. Madeleine Keller.
Keller, quai de la Marne, 123. Felírtam. Köszönöm, Yolande!
Nincs mit.
MADELEINE SOFŐRJE
Szóval…
Mi baja, hogy ilyen veszettül dudál?
Az egész környéken hallják.
Először is nem vagyok süket.
Egyébként pedig kész vagyok.
Hozná a bőröndöt, amit ott hagytam?
- Jó napot! - Jó napot!
Jövök.
Az Avenue de Chavannes-ra Courbevoie-ban, legyen szíves.
Tudja, hogy ahhoz át kell vágnunk egész Párizson?
Igen, tudom.
Ha itt lenne a szomszédban, nem hívtam volna magukat.
Mit mondjak, ön nem túl beszédes.
Csak mert fél éve elestem a lépcsőn.
Eltörik egy csont, és meginog az egész masinéria.
Azóta az orvosok nem akarják, hogy egyedül lakjak.
Szerintük jobb, ha egy egészségügyi intézményben vagyok.
Vagy egy speciálisban, ha úgy jobban tetszik.
Szóval nem vicces.
Mert nekem ez nem tetszik. Nem ezt akartam.
De hát nem volt másválasztásom.
Maga szerint hány éves vagyok?
Várjon, leveszem a szemüvegemet.
Mit tudom én… 80?
Aranyos!
Vagy szemüveget kellene vennie.
92 éves vagyok.
- Tényleg? - Igen.
Nem rossz, ugye?
Mi tagadás. Nem látszik annyinak.
Nem sokkal a háború előtt születtem.
De mindez már rég volt.
De még milyen rég volt!
Ismeri Vincennes-t?
Ott születtem, ott nőttem fel.
Igen, persze.
Nem lenne gond, ha tennénk egy kitérőt arra?
Vincennes-be? De az egyáltalán nem esik útba.
Igen, tudom. Mekkora kitérő? 10 perc?
Mit jelent 10 perc az életben? Semmit!
Szívesen megnézném a városrészt, ahol laktam.
Hogy változott-e.
Rendben.
Igen, igen! Szerintem erre van. Igen!
Oké.
Kész? Mehetünk?
Ronda! Semmire sem ismerek rá. Minden megváltozott, úgyhogy menjünk!
Oké.
Mondtam már, hogy elestem?
Igen. Ezért megyünk Courbevoie-ba.
Nem, nem, oda nem ezért.
Kiskoromban estem el a lépcsőn.
10-11 éves lehettem.
André lökött el. De rögtön megbocsátottam neki,
mert bele voltam zúgva.
De nem ő volt az első fiú, akit megcsókoltam.
Nem. Az első férfi, akit megcsókoltam, Matt volt.
'44 szeptemberében.
17 éves voltam. Vagy még annyi sem. 16!
Matt amerikai katona volt. Egy GI!
Mindenfelé bálok voltak!
Micsoda mulatság volt!
Matt és én egész éjszaka táncoltunk.
76 évvel később
még mindig érzem a csókjai ízét a számon.
Méz és narancs…
Matt…
Egy csoda!
És maga?
Emlékszik az első lányra, akit megcsókolt?
Tessék?
Az első csókja. Az, amelyik számít.
Nem csak szájra. Érti, hogy értem.
Nem, nem emlékszem.
Nahát! Nagyon sajnálhatja!
Hány éves?
Én megmondtam, mennyi idős vagyok, maga is elárulhatja.
46.
Feleannyi, mint én. Az unokám lehetne.
Tudja, mit mondott mindig az apám?
"Minden harag egy kis öregedés, minden mosoly egy kis fiatalság."
Tehát ha fiatal akar maradni, már tudja, mit kell tennie.
Tudja, a harag manapság mindenhol jelen van.
Igen, tudom.
Még én is tudom. Sőt, nagyon jól tudom.
Igen.
Charles!
- Ugye? Jól mondom? - Igen, jól.
Charles,
kérhetek még egy utolsó szívességet?
Igen.
EZEN A HELYEN LŐTTÉK AGYON A NÁCIK
HENRI MOUNIER-T, LUCIEN KELLERT ÉS ANTOINE MARAZZIT
Amikor megtudtam, hogy apám meghalt, az egész világra haragudtam.
Szerencsére az amerikaiak megérkeztek
néhány nappal később, hogy felszabadítsanak minket.
És az amerikaiak között ott volt Matt.
Az első csókja. Méz és narancs.
Szóval figyelt. Kedves öntől.
16 évesen… Istenem! Őrült szerelem!
Őrült, de túl rövid. Túlságosan rövid! Három rövidke hónap.
Aztán visszament Amerikába. Én pedig itt maradtam.
De az az időszak…
Azt hiszem, az volt a legcsodásabb időszak az életemben.
Szabadság, simogatások, ígéretek.
Ígéretek…
Soha többé nem láttam Mattet. Mégsem tudtam elfelejteni.
Soha.
Még mindig gondolok rá.
Nem tudott róla, de mielőtt elment, hagyott nekem egy szép ajándékot.
Milyen jellegű ajándékot?
Olyan jellegűt, ami…
3 és fél kiló, 50 centiméter.
Mathieu.
A fiam.
Vagyis a fiunk.
Courbevoie-ba… Megyünk?
Kellene.
Hát persze…
Mit csinál?
Baleset van a Porte des Lilas-nál. Jobb lemenni, erre gyorsabb.
Velem mindenesetre ráér, nem sietek.
Hiszen tudja.
Várj! Barom!
Jó ötlet volt, itt sokkal gyorsabban lehet haladni.
Igen, csak ez a seggfej…
Szed valamit?
Néha-néha bekap valamilyen nyugtatót?
Mert ha ezt így folytatja, szívroham lesz a vége.
Annál jobb, legalább kiír az orvos.
Ebben a taxiban töltöm az életem. Hosszú távon beleőrül az ember.
Napi 12 óra, heti 6 nap.
És mennyit keresek vele? Miután kifizettem a kocsibérlést,
a rezsit és minden mást…
Váltson szakmát!
Igen, már gondoltam rá.
De szerencsére vannak előnyei is.
Nincs főnök, nem parancsolgatnak,
és ha nincs kedvem beszélgetni, nem beszélgetek.
Akkor ma szerencsém van.
Az a baj,
hogy folyamatos a stressz, hogy eltartsuk a családot,
akiket így nem is látunk.
Meg aztán vinni a részeg, agresszív, erőszakos, sóher ügyfeleket…
Egyszer egy utast elvittem a háza bejáratáig,
mutatom a végén, hogy 55 euró.
A pasas megpaskolja a vállam, és halál komolyan azt mondja:
"Csak 50 euróm van. Visszatolatna egy kicsit?"
- Ez… - Nevet rajta?
És? Mit csinált?
Visszatolattam.
Visszatolattam.
Az Avenue Parmentier!
De furcsa, hogy itt vagyunk!
Mennyit jöttem-mentem valaha ezen az úton!
Végigmenjünk? Úgyis mindenüttl dugó van.
Köszönöm, de nem kell.
Anyám öltöztetőnő volt egy színházban,
ami mára már bizonyára megszűnt.
Az volt a színház neve, hogy Splendide… Splendor!
Igen.
Szereti a színházat?
Még moziba sem jutunk el Karine-nal, nemhogy színházba.
Milyen kár! Nagy kár!
Tudja, a színház egy teljesen külön világ.
Kislánykorom óta a külön univerzumom.
Jól éreztem ott magam.
A fények, az elegáns nők a premierek estéin…
A parfümjük!
A színészek pedig lámpalázasan a kulisszák mögött
az utolsó percig próbáltak.
Izgalmasabb volt az élet a színházban, mint odakint.
Minden követ megmozgattam, hogy megtaláljam Mattet.
Több száz levelet írtam.
És egy nap végre választ is kaptam.
Matt írt.
De már megnősült, volt két gyereke.
Így ért véget a szerelmünk története.
Madeleine!
Soha többé nem kerestem.
- Hol voltál? - Itt vagyok, mama, itt vagyok.
Túl hosszú neki a ruha. Foglalkozz vele! Tessék.
Beleakad a lábam.
Madeleine mindjárt megcsinálja.
Nahát! Elárulnád, mi ütött beléd?
Ki kérdezi?
És vegye le ezt a nevetséges tökfedőt, amit kalapnak használ!
Előbb magyarázza el, utána leveszem.
Nézze meg ezt az illetlen ruházatot!
Mit csináltok ma este?
Mozi.
Nem tudok mindig vigyázni Mathieu-re. Csak szólok.
Köszönöm, mama.
Megint azt hittem, hogy valami bűnt követtem el.
Asszonyom, megérkezett Deventroux úr!
Engedje be!
Ez az! Jó volt!
Beengedjem?
Gyere!
Gyere!
Jó napot!
Megyünk?
Milyen ízű?
Tessék?
A csókja. Milyen ízű?
Úgy döntöttem, nem akarok emlékezni rá.
A boulevard Bourdon 31-be, kérem!
Ismeri?
Oké. A jelen helyzetben már mindegy.
Bocsásson meg!
Azért elképesztő.
Ott laktunk.
Egy egész kicsi házban.
Nézze meg, mi lett belőle!
Az életnek nagyon gazdag a fantáziája.
A tömeg ismét gyülekezni kezdett a Concorde-hídon.
Ezen a napon a rendfenntartók sokkal nagyobb létszámban vannak,
mint legutóbb.
A hidakat lezárták…
Hagyd azt! Ne nyúlj az evőeszközhöz, amíg nincs tálalva a vacsora!
Fáraszt ez a gyerek!
Kérlek, ne rajta töltsd ki a mérged! Nem tehet róla, hogy itt van.
Gyere ide a tányéroddal!
Még fel is kell állnom?
Ha vacsorázni akarsz, igen.
Későre jár, már nem is vagyok éhes.
Kettesben hagylak a zabigyerekeddel, hogy tudjatok beszélgetni.
Egyél, édesem!
Te nem eszel, mama?
Nem vagyok túl éhes.
Mi az, hogy "zabigyerek"?
Jól kiszúrtál velem!
Megint ittál, Ray.
Hagyd abba!
Ki tehet róla? Nekem mi marad?
Hagyd abba!
Feküdj vissza, édesem, semmi baj!
A mama csak elcsúszott. Menj gyorsan! Majd bemegyek puszit adni.
Mutasd!
Nem olyan vészes.
Ez a kölök tehet róla. Nincs semmi intimitás köztünk.
Téged nem őrjít meg?
Nézz rám! Nem akartalak bántani, esküszöm.
Ha te is igyekeznél egy kicsit…
A mániád, hogy dolgozol, pedig alig keresel vele.
Inkább velünk kéne foglalkoznod.
Vasárnap elmehetnénk kettesben a tengerhez.
Mint régen.
Mit szólsz?
Hagyd abba!
Hagyd abba!
Hagyd abba!
Nem! Ne, Ray, nem akarom!
Hagyd abba, Ray!
Már olyan régen csináltuk!
Hagyd abba!
Hagyd abba!
Jól van, na!
Én vagyok az, mama! Hazajöttem!
Szia, édesem! Van leckéd?
Van, és már el is kezdtem.
Mindjárt végzek, és akkor segítek.
Segíthetek?
Nem, nem kell. Menj vissza tanulni!
Azt mondtam, eredj!
Semmiség.
El fog múlni.
Mathieu! Gyere ide!
Ne félj!
Soha nem bántana.
Mathieu!
Menj! Ne várakoztasd meg!
- Igen, Ray? - Hol van a páka?
Milyen páka?
Ami az asztalon volt.
Nem nyúltam hozzá.
Négy volt,
és most csak hármat látok. Vagy talán nem tudok számolni?
Esküszöm, nem én voltam.
Most jött haza az iskolából. Hogy vette volna el a pákát?
Kérdeztelek?
Rosszul számolok?
Nem ezt mondtam.
Neked csak egy melós vagyok, aki nem tud számolni.
Nem.
Ereszd el!
Te megőrültél!
Csak színjáték, semmi baja. Turkál a cuccaim közt,
megőrülök tőle!
Mathieu hét éves, Ray. Hét éves!
Minden más lenne, ha anyádnál lakna.
Mosd meg gyorsan hideg vízzel az arcodat! Mindjárt jövök.
Igazad van.
Elviszem anyámhoz.
Együtt töltjük az estét. Csak te meg én.
De… meg is tette?
Mit gondol? Visszamentem, mint a sicc.
Megüti, megüti a fiát,
maga meg visszamegy, hogy vele töltse az éjszakát?
Nem az éjszakát, azért az túlzás.
Mondjuk úgy…
Az este első felét.
Ray!
Gyere közelebb!
Mennyivel jobb így, ugye?
Nem iszol?
Miért? Sietsz?
Szeretem az ajkad ízét, amikor whiskyt iszol.
Várj, hozok egy másikat!
Hagyd! Jobb ötletem van.
Jól vagy?
Igen…
Mi van velem? Mi a…
Ray!
Fenobarbitál…
Ray!
Anyám mindig nehezen aludt el.
Amikor elvittem hozzá Mathieu-t, kölcsönvettem az altatóját.
Öt cseppel anyám reggelig aludt.
Csak azt akartam, hogy Ray eldőljön, mint a zsák.
A fenébe!
De…
Megölte?
Nem.
Az öl, aki szeret.
Beletörődtem volna az ütéseibe. Akkoriban
nem váltunk el családon belüli erőszak miatt.
Sőt, egyáltalán nem váltunk el, vagyis majdnem.
Hatalmas nyomás alá helyezett, hogy legyen tőle gyerekem.
De én nem akartam.
Nem akartam!
Ott volt nekem Mathieu.
Az én Mathieu-m, aki…
aki elég volt nekem.
De amikor megütötte…
Amikor megütötte Matt fiát, akkor… nem is tudom…
Elborult az agyam.
Magamon kívül voltam.
Szia! Hallasz?
Halkan beszélek, mert elszunyókált az utasom.
Hogy szép-e? Igen, szép 92 éves utas.
Figyelj! Ne haragudj a ma reggelért, nem lett volna szabad begurulnom.
Bízz bennem, megtalálom a megoldást!
Danielnek is hagytam üzenetet. Érted?
Igen.
Betty jól van? Nem ébredt fel rám reggel?
Akkor jó.
Igen, jól van, meglesz. Most le kell tennem. Jól van.
Hívlak, ha végeztem. Oké?
Karine!
Sikerülni fog!
Szeretlek.
Ez a Karine
a felesége?
Felébresztettem?
Dehogy! Hova gondol?
Az én koromban, ha elalszunk, rizikós, hogy fel sem ébredünk többet.
Igen, ő életem nagy szerelme, és a lányom, Betty anyukája.
Betty.
Szép név!
Hogy ismerkedtek meg?
A gimnáziumban. Tudja, én és az emlékek…
Igen, tudom.
Az emlékek nem a maga asztala.
De meglátja, a korral majd előjönnek.
Házasok?
Bejegyzett élettársak.
De meséljen!
Egy óra múlva már az öregek otthonában leszek,
még nálam is öregebb emberekkel.
Legyen olyan kedves,
és mesélje el, hogyan ismerkedett meg az igazival!
Ajaj!
Ahogy elnézem az arcát, nem lehetett könnyű.
Igen, az ábrázatommal meg az elálló füleimmel messziről futottam neki.
Ráadásul minden haverom vele akart járni. Mindegyik!
Lesték az iskola előtt
a Honda 125-ösükön vagy 103 SP-jükön trónolva, mint a kakasok,
hogy hazavigyék,
vagy elvigyék valahová egy pohár italra.
Ő meg
udvariasan rájuk mosolygott, és felszállt a buszra.
Nagyon bosszantotta őket.
Magának nem volt motorja?
Nem, de volt egy Agfamatic 2000-em.
Az mi?
Apám fényképezőgépe. Már nem használta.
Egy decemberi délután felszálltam a buszra,
összeszedtem minden bátorságomat, leültem mellé,
és azt mondtam, beneveztem egy fotóversenyre.
Megkértem, hadd fotózzam le a tekintetét.
Egy fényképész. Nincsenek véletlenek.
Meséljen egy kicsit a tekintetéről!
A szemébe bolondultam bele, de teljesen.
Különböző fényekben fényképeztem le,
fekete-fehérben, színesben,
és amikor megmutattam neki a fotókat, nagyon elérzékenyült.
Könnybe lábadt a szeme.
Megöleltük egymást…
Alig 16 évesek voltunk, és azóta is együtt vagyunk.
Jó, azért akadtak hullámvölgyek, de…
Igen.
Tudja, mi maga?
Egy mérhetetlenül szentimentális ember.
De jól titkolja.
És ki az a Daniel?
Daniel…
az öcsém.
De sosem voltunk egy hullámhosszon.
Ő orvos, én meg…
A rút kiskacsa?
Igen.
És mire keresnek megoldást a feleségével?
Megvesztél?
- Hé! - Jól van, na!
- Nehogy bocsánatot kérj! - Hülye rollerek!
Charles, azt hiszem, megint morogni fog.
Meg kell állnunk.
- Nincs jól? - Sajnos…
Sürgős inger.
És tudja, az én koromban már nem olyan könnyű ezt kezelni.
- Értem. - Álljon meg!
Az út közepén vagyok.
- Ott balra! - Igen.
- Vigyázzon! - Nem fáj?
- Jól van a lába? - Jól. Gyorsan!
- Igen… - Gyorsan!
Gyorsan, gyorsan…
Tessék.
Jó napot! A vécét keressük.
Nagyon sürgős.
Ott van, igen…
- Aztán várjon ám meg! - Természetesen.
Xiexie.
Nem tart sokáig.
Ajaj!
Jól van, na!
De izgatottak!
Semmi baj, nincs itt senki. Nem nekünk szól.
Húzz már el a taxiddal!
Mozogj már!
Siess már! Tűnés!
Gyerünk már! Mozgás!
Anyádat, seggfej!
Jó nevetni, nem?
Nekem mondja?
Köszönöm, Charles!
Igazán nincs mit.
Kérhetek egyet?
- Egy… - Cigarettát, igen.
30 éve nem gyújtottam rá, de ez egy különleges nap.
Vigyázzon, nagyon erős dohány!
Nekem már semmi sem árt.
Ismeri azt az épületet ott szemben?
Emlékeztetném, hogy taxis vagyok. Az a Conciergerie.
És mögötte?
A Palais de Justice.
Ott ítélték el.
Igen.
Ray nem halt meg.
Ettől még emberölési kísérlettel vádoltak.
Az '50-es években nem úgy volt, mint ma.
Még a férj engedélye kellett, hogy az asszony dolgozhasson,
a férj engedélye kellett, hogy bankszámlát nyithasson.
És ez… Képzelheti…
Leégetni a golyóit!
Igen.
Ez volt minden újság címlapján.
A bíróság nagy nyomás alatt volt.
Szabadságot Mado Kellernek!
Rendőr urak!
Kérem, távolítsák el az embereket a folyosóról
a tárgyalás kedélyességének érdekében. Ez elviselhetetlen!
Szabadságot Mado Kellernek!
Szabadságot Mado Kellernek!
Madame Haguenau!
Madame Keller, bíró úr! Visszavettem az igazi nevem.
A törvény szerint ön még mindig Madame Haguenau.
De mindegy, a kérdés a következő:
nincs semmilyen lelkiismeret-furdalása a férje miatt?
Férj?
Én őt nem nevezném férjnek, bíró úr.
Egy férfi,
aki veri az asszonyát
éjjel-nappal.
Aki megerőszakolja, és megüti a gyerekét, nem férj.
Az egy hóhér.
Nem akartam megölni Raymond-t.
Különben nem hívtam volna a mentőket.
Veszélyben voltunk a fiammal, bíró úr.
A testület majd figyelembe veszi.
Hívják be Raymond Haguenau urat!
Raymond Haguenau!
Jöjjön ide!
Ön Raymond Haguenau, 31 éves,
a beceneve Ray, hegesztő?
Én vagyok.
Emelje fel a jobb kezét, és esküdjön meg, hogy gyűlölet és félelem nélkül
mondja el az igazat, csakis a színtiszta igazat.
Esküszöm.
Az itt jelenlévő vádlott azt állítja, hogy verte őt.
Azt is hozzátette, hogy mindennap. Igaz ez?
Soha életemben, bíró úr.
Nem mondom, egyszer-kétszer, de… ki nem ütötte meg soha a feleségét?
Van, amelyik nagyon makacs.
Öt évig voltunk házasok.
Öt évig!
Mellettem maradt volna, ha verem, ahogy állítja?
Hogy érzi magát ma? Milyen sérülésektől szenved? És meddig?
Zárt ajtók mögötti tárgyalást kért.
A Btk. kínzásról és barbárságról szóló 306. paragrafusa alapján
a kérését megalapozottnak ítéltük.
Beszéljen bátran! Hallgatjuk.
Nem hódít többet,
soha nem lesz gyereke, ami, higgye el, nagyon jó hír az emberiség számára.
Hallgasson! Nem kapott szót!
A bíróság meghozta az ítéletét.
Vádlott, álljon fel!
A kérdés: a vádlott vétkes-e abban,
hogy szándékosan Haguenau úr életére tört?
A válasz igen.
Ennek értelmében a büntetése
letöltendő börtönbüntetés, aminek az időtartama 25 év.
Csendőr urak!
Kérem, asszonyom!
Fellebbezett?
Jaj, nem!
Akkoriban nem lehetett megfellebbezni a törvényszék döntését.
25 év? Kriminális!
Végül is az '50-es években jártunk.
Hát…
Nem nagyon tetszenek az '50-es évei.
Azért nem minden volt kukába való.
Nem, nem! Jó volt! Például Vespával jártunk.
Kicsit a térd fölöttig érő szoknyát hordtunk.
És minden utcasarkon szólt a dzsessz.
Tetszettek volna magának az '50-es évek. Komolyan.
Igen, lehet.
És mit szólt hozzá a fia?
A rohadt életbe!
A francba!
Mi az?
Mi történt?
Azt hiszem, átmentem egy piroson.
A büdös életbe! Rendőrök! A francba!
Jó napot, uram! Rendőrség. Áthajtott a piroson.
Nem, uram, sárga volt.
A papírjait!
Legyen már jó fej!
A papírjait!
Basszus most megszívat.
Kisasszony, nehezen tudok kiszállni.
Megtenné, kérem, hogy beül mellém?
Valami nagyon fontosat kell mondanom.
Küszködöm, nem jutok ötről a hatra. Ha megbüntet, nekem végem.
- Akkor végem. - A biztosítását!
- Sárga volt. - A biztosítását!
- Nagyon kérem! - Köszönöm.
Kérem!
Charles kedves!
Kettesben hagynál a kisasszonnyal? Legyél olyan jó!
Hagyj vele kettesben!
A kórházba…
- Biztos? - Igen.
Tudja, évente több mint 150-en halnak meg a piroson való áthajtás miatt.
Nem tudtam.
Legközelebb jusson eszébe!
- Én… - Menjen!
Kisasszony, ő az unokám.
A kardiológusomhoz visz,
hogy esélyt adjanak egy utolsó műtéttel.
A legutóbbi EKG-leletem alapján…
Tudja, kisasszony, nagyon kötődünk egymáshoz.
Össze vagyunk nőve.
Én neveltem fel.
Felzaklatja ez az egész.
A történtek miatt képtelen nyugodtan vezetni,
ugye, megérti?
Nagyon kedves lenne magától, kisasszony!
Nem rossz, ugye? Lehetettem volna színésznő is.
Köszönöm!
- Tessék. - Köszönöm, Charles!
Az én Bettym imádja a vaníliafagyit. Tonnaszám tudná enni.
Én is imádom.
A börtönben évente kétszer kaptunk.
Egyszer karácsonykor, egyszer újévkor.
Igen.
Az volt az egyetlen, aminek íze volt.
13 hosszú év után
a társadalom végre készen állt rá, hogy viszontlásson.
Bár meg kell hagyni, jól viselkedtem.
Nagyon jól!
Mint egy angyalka.
Miközben végig anyám nevelte Mattot.
Egy gyereket hagytam ott, egy férfit láttam viszont.
Szép vagy!
Mesélj valamit!
Biztos sok mesélnivalód van.
Nem sokat találkoztunk.
Ijesztő volt a beszélőn látni.
Megértem.
Na jó…
Jól megy a tanulás?
Híres ügyvéd leszel, ahogy álmodtál erről?
Nem mondtad el neki?
Nem nekem kell elmondanom, ezt már megbeszéltük.
Ha hozunk egy döntést az életben, bátran fel is kell vállalni.
Mit kell tudnom?
Te csináltad ezeket?
Igen.
Mindegyiket?
Mindegyiket.
És a jog? A diploma? A tanulás?
Két éve abbahagytam az egyetemet, nem érdekel a jog.
Nem azzal akarok foglalkozni.
Fotós vagyok, te is látod. Egy Gamma nevű ügynökségnek dolgozom.
És?
A Gamma Vietnámba küld.
Hogy dokumentáljam a harcokat.
Két hét múlva indulok.
Szóval én kijövök, te meg elmész, mi?
Az elejétől fogva így volt közöttünk, nem?
Mindent, amit tettem, érted tettem.
Értem?
Szerinted könnyű volt Madeleine Keller fiának lenni?
Könnyű volt az iskolában, a környéken nap mint nap?
Én is börtönben voltam.
Elmegyek, mert muszáj levegőhöz jutnom. Érted?
Levegőhöz jutni.
Mathieu!
Édesem!
Hagynál egy kicsit, ha megkérlek?
Április 10-én hívtak.
A Külügyminisztériumból.
Mathieu-t megölték Saigon közelében.
Fél évvel az után, hogy elment.
Aznap megint haragudtam az egész világra.
Nagyon!
Annyira,
hogy megittam egy egész üveg fenobarbitált.
De a jelek szerint nincs érzékem az öngyilkossághoz,
mert még mindig itt vagyok 92 évesen.
És Ray?
Mi van vele?
Találkoztak még?
Igen.
Igen, egyszer még láttam.
A "Paris Match" nagy felhajtást csinált,
egy csomó újságíróval,
amikor megérkezett Mathieu koporsója Párizsba.
És persze ott volt, hogy rajta legyen a fényképeken.
Amikor megláttam,
mindent lefújtam! Mindent!
Én is zárt ajtókat kértem a fiammal.
Megkaptam.
És jó volt.
Én tehetek róla, nem láttam, mennyi az idő.
Hát, igen. 15 órára vártuk Madame Kellert a házban,
és már fél 8 is elmúlt!
Nagyon sajnálom. Tényleg.
Charles, mondja meg neki, hogy még azt csinálok, amit akarok!
Madame Keller? Madame Keller, hallom, amit mond.
Én is.
Jönnie kell, mostanra várjuk.
Már mindenki megvacsorázott.
Jó étvágyat!
- És már alszanak. - Igen…
Ha mindenki azt csinálná, amit maga, nehéz dolgunk lenne.
Viszont mókás lenne.
Igaza van.
Erről van szó. Szóval…
Ideér nemsokára?
- Megtömjük a bendőnket? - Igen!
Elhozza?
Asszonyom, mindent összevetve még egy óra, mire odaérünk. Sőt kettő.
Hogyan? Tessék? Nem, nem! Viccel?
- Mi van a bendővel? - Halló? Halló?
- Nem, nem… - Alagútban vagyok. Halló?
Komolyan? Megtömjük a bendőnket?
Mit szeretne enni?
Egy nap a lányom kedvében akartam járni.
Jobban mondva, egy éjszaka.
Két éve, nem sokkal karácsony előtt.
Betty látni akarta Párizst.
A kivilágítást és főleg az Eiffel-tornyot.
Amúgy itt kezdtük. Aztán végigmentünk a Champs-Elysées-n.
Következett az Haussmann sugárút, az üzletek
és a Vendôme tér.
Varázslatos volt! Ha látta volna a szemét!
A legszebb a világon!
Az anyukája szemét örökölte.
Hát, igen.
Hála a lányomnak, olyannak láttam Párizst, amilyennek már nem tudtam.
Minden évben háromszor körbejárom a Földet.
120 ezer kilométer.
És azt az estét leszámítva
nincs egy maradandó emlékem sem. Egyetlen egy sincs.
Az országból sem léptem ki soha.
Ja, de, egyszer.
Amikor sztrájkoltak a vasutasok, Brüsszelbe vittem egy utast.
De Brüsszel nem annyira számít külföldnek.
Kínos, nem?
Egy nap majd elutazik, Charles.
Igen, biztos vagyok benne.
Igaz, ami igaz, a feleségemnek még megvan a szülei háza.
Vidéken.
- Hol? - Pikárdiában.
Betty imádja azt a házat.
Vasárnaponként szoktunk odamenni, ha Karine nem ügyeletes a kórházban.
Ápolónő.
- Ápolónő? - Igen.
Azért ön ezen kívül áll.
Miért kívül?
Azt hiszi, minden utasommal együtt vacsorázom?
Azért remélem, hogy nem.
Egyfolytában csak ennék.
Maga vicces ember.
Elnézést, muszáj felvennem.
Bocsánat.
Halló, Daniel? Igen.
Mit akarsz? Ezer éve nem jelentkeztél.
Szóval mit akarsz?
Ez azért elképesztő!
Ahogy hozzám szólsz, elmegy a kedvem attól, hogy halljalak.
Sajnálom az üzenetet, amit hagytam.
Minden rendben lesz, nincs rád szükségem. Oké?
Persze, aztán három nap múlva, szokás szerint megint hívsz.
Na, mondd, hogy mi a problémád!
Nem, nem akarok közönséges lenni.
Ma este nem. Hallod?
Befejezték?
Attól tartok.
Jól van…
- Jól van, Charles? - Nagyon jól. És maga?
- Igen, jól. Jól vagyok. - Csodálatos!
- Jól vagyunk! - Igen.
Minden rendben volt?
- Igen. - Igen, köszönjük. Legyen szíves…
Nem, Charles! Kérem!
- Örömmel teszem. - Kérem!
Örömmel teszem.
Megmentette a jogosítványomat, ez a minimum.
Nem zavarná, ha magába karolnék?
Nem! Örülök neki.
Köszönöm. Így ni. Menjünk!
De szép!
Igen.
De régen is sétáltam férfiba karolva!
Tényleg?
Jólesik hallanom.
Nagyon szép esténk van!
Nagyon. Nagyon szép.
Jólesik.
Jól van, Charles,
segítsen kiszállni!
Nyugdíjasotthon, jó estét!
Jó estét!
Jó estét! Madeleine Keller vagyok. Már várnak.
Rendben, máris küldöm az ápolót.
- Madame Keller! - Én vagyok az, nem ő.
Van bőröndje?
Igen, egy.
Köszönöm, uram, innen átveszem.
Foglaljon helyet, asszonyom!
Uram!
Soha nem ültem még ilyen székben,
nem ma este fogom elkezdeni.
Mit csináljunk?
- Kísérd oda! - Így van.
Jól van. Erre, asszonyom. Jöjjön!
- Charles! - Igen?
Nem fizettem ki az utat. Mennyivel tartozom?
Nem, semmi baj. Majd eljövök, meglátogatom.
Emiatt ne aggódjon, eljövök látogatóba.
Majd máskor rendezzük.
Jól van.
Viszontlátásra, Charles!
Egy sztár!
Egy ikon!
Évekig küzdött a családon belüli erőszak ellen.
Megígértem, hogy meglátogatom.
Az a helyzet, hogy nem fizette ki a fuvart.
Elfelejtettem.
Szeretném viszontlátni, Karine. Gyere el, szeretném, ha találkoznátok.
Nem is ismerem, Charles. Furcsa lenne.
Nem, örülne neki. Sokat meséltem rólad.
Már nincs családja. Rajtunk kívül senki sem látogatja meg.
Mi a gond?
Más jár a fejedben.
Tegnap feladtam a hirdetést, eladom a szüleim házát.
A nővérem végül beleegyezett.
Ki kell másznunk ebből.
Ez nem mehet így tovább.
Szembe kell nézni a dolgokkal.
És abból a kevésből, ami marad, elmegyünk nyaralni.
Elmehetünk egy még szebb helyre.
Jót fog tenni.
Bettynek is mondtad?
Nem, még nem.
Meg fogja érteni.
Jól van…
- Jó napot! - Jó napot!
Madeleine Kellerhez jöttünk látogatóba.
A múlt hét végén érkezett ide.
Igen, tudom. Senki sem értesítette önöket?
Madame Keller tegnap reggel elhunyt.
Tessék?
Igen, súlyos szívbetegsége volt. Ott volt a leletei közt.
Megállt a szíve.
Melyik szobában van?
Már nem érdemes…
Találkoznia kell a feleségemmel.
Nagyon fontos számomra, be akarom mutatni a feleségemnek.
Könyörgöm!
39-es szoba, de tényleg…
- Charles! - Várjon, uram!
Uram! Nem maradhat itt. Kérem, uram!
Bízza csak rám!
Charles!
Jó napot!
- Ön Charles Hoffman? - Igen.
- A taxisofőr? - Igen.
Ez az öné.
Részvétem, és szép napot!
Nem tudom…
Kedves Charles!
A férfi, aki átadta magának ezt a levelet, az ügyvédem.
Ha átadta, az azt jelenti, hogy én már nem vagyok itt.
És ez így van jól, ez a dolgok rendje.
Ma este azoknak a fotóit nézegetem,
akik a hosszú évek során velem voltak.
A képek elmesélik a történetüket,
azokról beszélnek, akiket annyira szerettem.
Lehet, hogy találkozom velük?
Szeretnék hinni benne.
Egyik nap egy hangárban táncolunk egy bájos amerikai katonával,
másnap pedig már a végjáték
egy öregek otthonában,
ahol pürét és kompótot eszünk.
Az egész csak egy szempillantás.
Charles, szeretném, ha tudná,
hogy az az utazás a taxijában önnel
életem utolsó boldog pillanata volt.
"Jó kis fuvar volt", ahogy maguk mondják.
Maradjon csak meg rút kiskacsának!
Utazzon el, Charles! Vigye magával Karine-t és Bettyt!
Utazzanak el! Messzire, nagyon messzire!
Vigyen magával fényképezőgépet, hogy legyenek emlékei!
Isten vele, Charles!
A Bry-sur-Marne-i házam eladásából
lett egy kis pénzem.
Itt, ahol most vagyok, nem igazán van rá szükségem.
Magának viszont igen.
Nézd!
Nem igaz!
Magyar szöveg: Szabó Anita
Can't find what you're looking for?
Get subtitles in any language from opensubtitles.com, and translate them here.