Afrikaans
Akan
Albanian
Amharic
Arabic
Armenian
Azerbaijani
Basque
Belarusian
Bemba
Bengali
Bihari
Bosnian
Breton
Bulgarian
Cambodian
Catalan
Cebuano
Cherokee
Chichewa
Chinese (Simplified)
Chinese (Traditional)
Corsican
Croatian
Danish
Dutch
English
Esperanto
Estonian
Ewe
Faroese
Filipino
Finnish
French
Frisian
Ga
Galician
Georgian
German
Greek
Guarani
Gujarati
Haitian Creole
Hausa
Hawaiian
Hebrew
Hindi
Hmong
Hungarian
Icelandic
Igbo
Indonesian
Interlingua
Irish
Japanese
Javanese
Kannada
Kazakh
Kinyarwanda
Kirundi
Kongo
Korean
Krio (Sierra Leone)
Kurdish
Kurdish (Soranî)
Kyrgyz
Laothian
Latin
Latvian
Lingala
Lithuanian
Lozi
Luganda
Luo
Luxembourgish
Macedonian
Malagasy
Malay
Malayalam
Maltese
Maori
Marathi
Mauritian Creole
Moldavian
Mongolian
Myanmar (Burmese)
Montenegrin
Nepali
Nigerian Pidgin
Northern Sotho
Norwegian
Norwegian (Nynorsk)
Occitan
Oriya
Oromo
Pashto
Persian
Polish
Portuguese (Brazil)
Portuguese (Portugal)
Punjabi
Quechua
Romanian
Romansh
Runyakitara
Samoan
Scots Gaelic
Serbian
Serbo-Croatian
Sesotho
Setswana
Seychellois Creole
Shona
Sindhi
Sinhalese
Slovak
Slovenian
Somali
Spanish
Spanish (Latin American)
Sundanese
Swahili
Swedish
Tajik
Tamil
Tatar
Telugu
Thai
Tigrinya
Tonga
Tshiluba
Tumbuka
Turkish
Turkmen
Twi
Uighur
Ukrainian
Urdu
Uzbek
Vietnamese
Welsh
Wolof
Xhosa
Yiddish
Yoruba
Zulu
(csend)
(mély szívdobogás)
(folyamatos szívdobogás; halk, sejtelmes, ijesztő hangok)
(ijedt női lélegzés; csúszás zaja sejtelmes, visszhangzó effektekkel)
(hosszan zengő, tompa puffanás)
(elnyújtott hörgő nyögés; folyamatos szívdobogás)
(ijesztő, hörgő hangok)
(felsikkant; ijedt lihegés; szívdobogás elhalkul)
(villamos robaja)
(szapora, lassan megnyugvó lihegés)
(város tompa moraja kintről)
(elszálló repülőgép robaja)
(fáradt csoszogás)
(fémes koppanás; Emma bosszúsan hümmög)
[Emma] - A francba...
(mély lélegzés)
(matatás a szemetesvödörben)
(elszálló repülőgép robaja)
(ragasztószalagot tép)
[Emma] - Böbe!... Fél hét van!
[Böbe álmosan] - Ma napközis vagyok...
[Böbe] Emma...!
Írj be a jövő hétre menzára!
Egy krapek tartozik nekem. Délben befizetem.
(a folyosón visszhangzó csoszogás)
(víz halk csobogása)
(csobogás tovább)
(elszálló repülőgép robaja)
(erős robaj)
(sóhajt)
(lármás gyerekzsivaj)
[halkan] - Nem látod, hogy látlak...?
(gyerekzsivaj halkabban)
Miért szeretlek én ilyen nagyon?
(össznépi bődülés)
[Tóth] - Búcsúzunk tőled, orosz nyelv és irodalom!
(gúnyos sírás; zsivaj) Most, hogy napjaid véget értek,
és poraidat is szétfújta a szél,
hallgasd meg búcsúdalunk!
(gyerekek orosz dalt énekelnek) ♪ Ej, uhnyem... ♪
♪ Ej, uhnyem... ♪
(tűz ropogása közben)
♪ Ísó rázik... ♪
♪ ...ísó ráz! ♪
♪ Rázávjom mí berezú ♪
♪ Rázávjom mí kudrjávú ♪
♪ Áj-dá, dá áj-dá ♪
♪ Áj-dá, dá áj-dá... ♪
- Mi folyik itt...?!
♪ Rázávjom mí kudrjávú ♪
[Tóth] - Ezt nem a tanárnő vesztette el?
(porszívó zúgása, Emma dudorászik)
(csend)
(dúdolgatást befejezi)
(kis sóhaj)
[Emma hangja] - Mit gondolsz te rólam? Hm?
Néha megfogdosol,
nagy ritkán lefekszel velem.
Én meg csak várok rád mindenütt,
és te úgy csinálsz, mintha én nem is rád várnék.
[Stefanics hangja] - Mi az, hogy úgy csinálok?
[Emma] - Mindig adsz valami magyarázatot a jelenlévőknek,
hogy én miért várok rád.
Nehogy megtudják, hogy csak rád várok.
[Stefanics] - Mi az, hogy úgy csinálok?
[Emma] - Mondasz egy szörnyű mondatot, amivel kimagyarázkodsz.
[Stefanics] - Mi az, hogy úgy csinálok?
[Emma] - Mindig...
Mindig megalázol azzal,
hogy megmagyarázod mindenkinek, miért várok rád.
[Stefanics] - Mi az, hogy úgy csinálok?
[Emma] - Egyszer azt mondtad, szeretnél elmenekülni ebből az egészből.
Emlékszel rá?...
És esténként együtt... bújhatnánk ágyba...
...én semmi mást nem szeretnék most, csak ezt.
De egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ezt te is szeretnéd-e.
(tányércsörgés)
(kávé csurgása)
(gyerekek éneklése) ♪ Hej, te bunkócska, te drága! ♪
♪ Hej, te eleven fa gircses-görcsös ága! ♪
♪ Te drága...! ♪
♪ Segíts... most! ♪
♪ Hej, te bunkócska, te drága! ♪ (énekszó lassan elhalkul)
(ringató filmzene indul - lágy zongoraetűd)
(avar zörgése; gallyak reccsenése; erdei madárhangok)
(lágy zongoradarab tovább)
(szenvedélyes szeretkezés hangjai a másik ágyból)
(zongoradarab elhalkul)
(kéjes nyögések, sóhajok; ágy recsegése)
(szenvedélyes, vad szeretkezés)
(hangos női sikkantás, majd tompa sikkantások)
(kéjes nyögések tovább)
(táblák fémes zörgése)
[Emma] - Bemehetek majd hozzád? [Stefanics] - Mindjárt felmegyek.
[Szilárd] - Zdrásztvújtye!
Táváris ucsítyelnyicá, já dákládivájú vám...
[Böbe] - Hú, de hülye vagy te! - Pácsemú...?
[hangosan] Pácsemú?!
[viccesen ordít] Pácsemú, gyévocski?!
Kto... Sto étá?!
(halk zsivaj)
[Emma] - Hol a Cukor utca? [Mária néni] - A belvárosban...
[Szilárd] - Krásznájá prósáty,
mávzólej Lenyiná,
Gum, i ná lévá, ná lévá... [Emma] - Menj már a fenébe!
- Na, most mi bajod van?! Én nem beszélhetek oroszul?
[akcentussal] „Élt egyszer egy nagypapa és egy nagymama.
(becsöngetnek)
Nu, ez a nagypapa és ez a nagymama elindultak a városba tanulni.
[hangosan, tagoltan] No, de mit tanulni...?!
Angol nyelvleckét tanulni!
No, de ezt a fránya angol nyelvleckét
nem olyan könnyű megtanulni...!
Így szegény nagypapa, nagymama
még ma is boldogan tanulnak, ha meg nem haltak."
[Ági] - Szundi!
- Mi van? - Gyere, becsöngettek.
- Jaj... Mi? - Becsöngettek!
- Óh... A házinénim egész éjjel rosszul volt.
Én nem tudom, hogy meddig bírom...
A végén még én dobom föl a talpam. Jaj...!
[Ági] - Tanárszállón kellene laknod...
- Áh, de hogy jussak be? Soha nincs hely...
(kopogás)
[Emma] - Zavarok? [Stefanics] - Nem.
Igen? - Ráérsz egy percre?
- Már becsöngettek, nem?
- Csak ezt szerettem volna odaadni.
- Mi ez? - Majd meglátod...
[vidáman] Gratulálok...!
- Honnan tudtad? - Valaki elárulta.
- Ki? - Hát számít az?
- Köszönöm...
Tudtad, hogy ezeket gyűjtöm?
- Tavaly találtál egyet a táborozásnál, úgy megörültél neki.
- Áh... Gyerekkori bolondság. [Emma nevetve] - Nekem is tetszenek.
- Mit csinálsz szombaton? - Semmit...
- Nekem ki kell mennem a víkendházba.
Nem jössz velem? - Ha akarod...!
Én akárhová veled megyek, ha akarod. (Stefanics hümmög)
Mi baj van?
- Semmi...
Mi lesz velünk - ez itt a kérdés. [Emma] - Velünk?
[angol tanárnő] - Please, sit down! [tanárok] - Please, sit down!
- Would you like a cup of tea? - Would you like a cup of tea?
- Yes, please. - Yes, please.
- How about a biscuit? - How about a biscuit?
- No, thanks. - No, thanks.
- I'm on diet. - I'm on diet.
- What do you do? - What do you do?
- I'm a teacher. - I'm a teacher.
- What do you teach? - What do you teach?
(mentőautó kint) - Literature. - Literature.
- Literature. - Literature.
- Literature. - Literature.
- Literature. [Emma csak] - Literature.
- Literature! [Emma rosszul ejti] - Litricsőr!
- Literature. [Emma indulatosan] - Litrícsőr...
- Literature.
- Litrícsőr... Nem tudom...
- Akkor hogy akar tanítani, kartársnő?
- Az egész üzletemet elbaszta, úgy ahogy van.
(fiatalok hangos lármája) Kibaszott fillért nem hozott...
- Ilyen üzletbe, baszd meg. - Attól nem tartok, hogy lebukok,
mert seggbe rúgom, és leszakad a fél valaga.
- Akkor miért csináltad? - Többé nem mész el?
- Szopasd le a köcsögöt, mint a szart, baszd meg!
Rég beletapostam volna a földbe! - De hülyén is csinálták, öregem!
Ki az a hülye, aki kimegy a Keletihez, és hangosan kiabálja, hogy mi van nála?!
- Széttaposom a belét, csak kapjuk el még egyszer!
- Az a gyerek bazzeg'... ha ez megszólal, letépem a száját, és nem fog itt ugatni.
- Miért nem tekered ki a nyakát, baszd meg!
- Taposs a belébe!
- Már akkor be kellett volna verni a pofáját!
- Ne piszkold be a kezedet! - Azért mondom, bazdmeg'...
hát a száján húzom ki a beleit ennek a hülyének.
(egymás szavába vágva hangoskodnak folyamatosan)
- Hallod, szopd le a faszomat,
miért vagy ilyen hülye, hogy ilyenekkel üzletelsz, baszd meg!
- Ha nem bízol meg benne, először fizesse ki, baszd meg!
- Hát baszd meg, hogy nézett ki, nem volt szeme se…
- Hát hogy nézzen ki, baszd meg? 16 éves, hát most hogy nézzen ki?
- Nem kellett volna ebbe belemenni.
(hangoskodás vége; villamos robaja)
(fékezés)
(lépések kopogása, tücsökciripelés)
(vidám, kapatos beszélgetés, röhögés)
(távolodó villamos zaja)
[férfi] - Állj!
(Emma sikolt)
Ne kiabálj, mert leszúrlak! Láttál már ilyet?!
Most letolod a bugyidat, különben fölhasítom a képed!
(Emma felkiált, puffanás; férfi nyögve eldől)
(távolodó futás)
[ügyeletes tiszt nyugodtan] - Ön miből gondolja,
hogy nemi kapcsolatot akart létesíteni önnel,
és... nem mondjuk, kirabolni?
- Szétnyitotta a kabátját, és megmutatta.
- Mit...?
- A nemi szervét. - Az ő nemi szervét?
- Igen. - Hogyan...?
- Ezt, hogy érti?... - Nem volt rajta nadrág?
- Volt! - Akkor, hogy mutatta meg?
- Nyitva volt a slicce.
- Kivette a nemi szervét, hogy megmutassa önnek?
- Igen... vagyis úgy értem, hogy az akkor már kint volt.
- Csak azt akarta, hogy maga nézze meg a nemi szervét?
Mást nem akart?
- Ezt hogy érti...?
- Mondjuk...
...fogja meg... Vagy mást.
[undorodva] - Kést fogott rám,
és azt mondta, hogy vegyem le a bugyimat.
- És maga levette?
(csend; írógép halk kattogása egy másik irodából)
(elhajtó autók zaja)
(Emma lépteinek kopogása)
[Edit néni] - Kovács Géza: kettes, Német Attila: hármas,
Oláh Gábor: hármas, Ordi Judit: négyes,
Örsi Csilla: jeles,
Peterdy Géza: kettes, Roska Ágnes: egyes.
Rátóti János: hármas, Somogyi Anna: hármas
Szabó Béla: egyes.
[Rózsa néni] - Én ezt elfogadhatatlannak tartom,
hogy most, amikor megszűnik az orosz, te két gyereket buktass oroszból.
Nem, mint osztályfőnök tartom elfogadhatatlannak,
hogy romlik az osztályom átlaga, hanem mint ember!
Nem is tudom, hogy juthat ilyesmi az eszedbe.
- Ez a két gyerek soha nem tanult, és semmit nem tud!
Az osztállyal nem tehetem meg, hogy átengedem őket...
- Nevetséges! Azt hiszed, az osztály boldog, ha te buktatsz?!
- A gyerekeknek van igazságérzetük!
- A gyerekek egymással szolidárisak, nem veled...!
Ennyit már megtanulhattál volna a... nem is tudom, hány év óta... - Hét!
[Emma] - Hét év alatt! Igen, hét év alatt!
- Bőven elég arra, hogy az ember rájöjjön,
hogy a tanítás nem azonos az úttörőtáborozással.
- Jó...
Ez egy jó osztály, van néhány kiváló gyerek...
A számuk tizenkettő...
Ezek óráról órára felkészülnek, tanulnak, az órán aktívan részt vesznek,
és valamennyien jelest kapnak, vagyis tizenkét jeles, elég lesz?...
[egyre indulatosabban] Ezen kívül van kilenc gyerek...
amit kell, azt megtanulják...
Lehet, hogy nem túl aktívak, de legalább rendesen viselik magukat,
ezek tehát nyugodtan megkaphatják a jót...
És van tíz gyerek, aki nem igazán tanul, de néha mégis összeszedi magát...
Ha kicsit küszködök velük, valamit kisajtolnak ők is.
Ez a tíz lett közepes. És van még négy, akivel nincs mit tenni!
Az egyikük - véleményem szerint - debil...
a másik kettő szülei alkoholisták és bűnözők,
a negyedik olyan lusta, hogy nem tudok velük mit kezdeni,
de... egyikük sem zavarja a többit: ők kapnak kettest.
Végül itt van ez a két nyomorult gazember...!
A pontosság kedvéért: az egyikük büdös kurva,
és a másik gazember!
Ezek, ezek... nem tanulnak...!
Ezek… tönkreteszik az órát a többi harmincöt gyereknek!
Ezek csak... terrorizálni akarnak másokat!
Ha én ezt a kettőt nem buktatom meg, az érvénytelenné teszi a többiek jegyét!
Ennek semmi köze az oroszhoz!
A tárgy mindegy, lehetne akár francia is!
[halkan] - Én nem tudom, te mit szólsz hozzá, igazgató úr,
hogy nálunk most, az orosz rezsim után, oroszból buktatnak?
A mi egyetértésünkkel...
- Nem vagyok hajlandó elveszíteni a hitelemet az osztály előtt.
- A hiteledről csak annyit,
hogy bekérettem a gyerekek utolsó orosz dolgozatát,
és átnézettem valakivel, aki az egyetemen tanít...
Sajnos, a javításaid tele vannak hibával.
Ha jól emlékszem, öt... olyan súlyos hibát talált,
amit te észre sem vettél, vagy rosszul javítottál.
Úgyhogy a hiteled, drágám, számomra nem igazán mérvadó.
- Ne vitatkozz velük, kérlek! Az én helyzetem is bizonytalan.
Bármelyik pillanatban kirúghatnak, csak azért,
mert húsz éve egyfolytában én ülök itt.
- És én ezért engedjem át ezt a két bűnözőt?!
- Nem mindegy? Nyolcadikosok, fussanak. Többet nem látjuk őket.
- És csak ezért hívattál ide?! - Nem...
Nem... tudok holnap kimenni a telekre.
Közbejött délutánra egy megbeszélés.
A pártok vitatják meg az oktatás helyzetét.
El kell mennem. Mutatnom kell, hogy részt veszek, hogy nyitott vagyok.
Ez az iskola érdeke.
De, ha te ki akarsz menni, akkor... (kulcscsörgés)
odaadom a kulcsot.
Még jó is lenne, mert úgyis jönnek oda a szerelők.
Hm? Vasárnap estig kint maradhatsz.
Hát, ha van kedved, akkor vihetsz valakit... Bárkit.
A barátnődet vagy a…
...barátodat.
(város halk moraja kintről)
(zár kattanása)
(hangos, vidám ricsaj) [fiú] ♪ You are my destiny... ♪
(vidám lárma)
(elhaladó mentő szirénázása kintről)
[Emma, kezdő kiejtéssel] - Everybody ready?
Now, the conversation...
Repeat!
Please. Come in.
[vidám ordibálás] - Please. Come in.
- Thank you.
- Thank you.
- Please, sit down.
- Sit down.
- Would you like a cup of tea?
- Would you like a cup of tea?
- Yes, please.
- Yes, please.
(rovarok zümmögése, távoli csaholás)
(ablak nyikorgása)
(Böbe sóhajt)
[Böbe] - Óh! A család...!
(Böbe röhög) [Emma] - Na...! Két kis bütyök!
(Böbe vidáman énekelget)
(vidám zongorajáték)
Hú-hú...!
Böbe!
- Hé!
(kacarászás)
(vidám zongorajáték; növények susogása)
(nevetős lihegés)
(Böbe sikkant) [Emma] - Látod, már futni sem tudunk!
(vidám kacarászás, sikkantások)
(vidám nevetés, lihegés)
(vidám zongorajáték; elszálló kisrepülőgép zaja)
(vidám zongorajáték elhalkul)
(megnyugvó légzések)
(szél susogása)
(kórusban, la-lázva, mámorosan énekelnek egy fennkölt dalt)
(kacagásba fullad az énekszó)
[Emma] - A nagymama... hányszor elmondta nekem azt, hogy...
„Emma...! A legnagyobb érték: a tudás."
[Böbe] - Hatalom. - Hm? - A tudás hatalom.
- Érték… a tudás. - Mondom, hogy hatalom. Sokat érünk vele...
[Emma] - A tudás a legnagyobb érték, mert nem lehet elvenni tőlünk.
- Egy szart nem lehet elvenni!
Csak megváltoznak kicsit a dolgok, és már semmit nem ér, amit megtanultál.
[Böbe lágyan rázendít] ♪ Elfújta a szél... ♪
[Emma nevetve] - Fú... Igaz...! Jól elfújta...
Mindenki azt kérdezi, miért nem megyek haza.
[Böbe] - Húsvétkor otthon voltam.
Tyúkot etettem. Van a faluban összesen három boltoslegény,
és busszal kell menni a szomszéd faluba, hogy megihass egy kávét!
Hogy magyarázzam meg nekik, hogy az ember kinövi a dolgokat?
- Tizennégy éves korom óta egyfolytában alkalmazkodom,
hogy többé ne kelljen hazamennem.
(halk tücsökciripelés) - Fel kellene adni egy hirdetést.
„Csinosnak mondott, jóalakú, szerelemre vágyó pedagógusnő,
jómódú férfi ismeretségét keresi - házasság céljából."
- „Szeretetre vágyó..." Phű...!
Ez jó.
- Miért? Mire vágysz?
- Hogy én?
- A vágy az élet, öregem! Hogy valamit szeretnél elérni.
Jól élni! - Mi az, hogy „jól élni"?
- Legyen egy pár jó ruhád...
Megvehesd magadnak, ami tetszik; bemehess, ahová akarsz...
- Na és ez olyan fontos?! - Hát mit akarsz?
- Szeretni, amit csinálok...
Hogy néhányan elismerjenek...
Valami jó közösségben élni, és érezni a szolidaritást.
- Hú, de hülye vagy te, Emma!
Szolidaritás... Áldozatosság... Kollektivitás!
Ezeket a szavakat felejtsd el!
Lehet, hogy a szavaknak volt valami értékük régen,
de most nincs! S nemcsak itt - sehol!
Amid van - aszerint mérnek. Mi az, amit kiolvasnak belőled.
Már a gyerekek is azt nézik, hogy mész be az osztályba!
De én nem fogom leélni az életemet ebben a nyomorban!
Hogy egy jobb vendéglőbe is csak úgy tudok bemenni,
ha előtte fogok egy balekot, aki kifizeti!
Engem nem érdekelnek a szövegek a jövőről!
[sírósan] Én jól akarok élni!
Nem fogok férjhez menni egy hasonló nyomorgóhoz a tanári karból,
mert nem vagyok hajlandó végiggürcölni az életemet,
mint egy cseléd!
Ha másként nem megy, akkor majd fogok egy külföldit, és viszontlátásra!
Neked is azt mondom, ne számíts erre a nyúl Stefanicsra!
Ez nem fog elválni az életében,
nem fogja otthagyni a panellakását a megszokott kis családjával.
- Miről beszélsz...?
- Ne csináld! Azt hiszed, nem tudom ezt a Stefanics-ügyet?!
- Ezt te honnan tudod...? - Látom a szememmel!
Ez egy lehetetlen, gyáva alak.
- Ezt meg hogy érted...?
Azonnal magyarázd meg, hogy érted!
- Nem akarlak bántani...
- Talán beszélt rólam neked?
- Igen.
- Mit?!
[keményen] - Hogy üldöződ őt,
és hogy már régen megmondta neked, hogy nem akar tőled semmit.
- És ezt mikor mondta neked...?
- Nem emlékszem. Fél éve...?
- És miért éppen neked?
- Csak elmondta. - Hol?
- A kocsijában.
- Te lefeküdtél vele...?
- Nem.
(halk tücsökciripelés)
- Hazudsz…
Hazudsz…!
- Nem feküdtem le vele...
Volt egy kis petting egy párszor a kocsijában.
Mit csináljak? Ő az igazgató. Nagyon akarta.
De annyit dumált a feleségéről...
Meguntam az egészet, és leépítettem.
(pofon csattanása) [Emma rákiált] - Micsoda egy szemét kurva vagy!
Pakolj össze, és azonnal tűnjél el innen!
- Megőrültél?!
[ijedten] Éjszaka?!
- Rohadt... aljas kurva!
(Emma dühösen liheg)
- Te meg apáca...!
[sírva] Aki apáca, imádkozhat...
...a kurva... az meg keféljen!
Nem is tudtam a te ügyedről...!
(Emma halk sírása)
[Böbe sírva] Honnan tudtam volna?!
[Emma sírva ordít] - Kurva!
- Csak a Stefanics elszólta magát!
Mondom neked, hogy ez egy lehetetlen, gyáva alak. Na!
Ez nem érdemel meg téged!
- Engem nem, de téged igen?! He...?!
- Engem se! Egyikünket se! (szipognak)
Ez egy hisztérikus...
őszintétlen, megalkuvó. [Emma] - Ez stimmel...
- Akkor meg mit szeretsz rajta?!
(Emma szipog)
[sírástól alig érteni] - Hogy... hogy talán megváltozik, és...
...nagyon jó tanár, nem igaz?!
[Böbe bőgve] - Senki sem változik meg!
[Emma] - Rettentően ért a gyerekekhez...
- A jelleme rossz! Azon nem lehet segíteni...!
Jaj, de szörnyű ez...
[Emma] - Kurválkodni kellene...
Jó nagy kurvának kéne lenni, ha tudnék!
(Emma sír, Böbe idegesen rugdos)
(halk sírás, szipogás)
(sírósan felkiáltva csuklik)
[Emma sírva] Nem kellünk mi senkinek.
De én akkor is tanárnő maradok Budapesten.
(csend; halk tücsökciripelés)
[Böbe halkan] - Esküszöm, szóba nem állok többé a Stefaniccsal.
[Emma] - Jó, én sem.
- Esküszöl?
- Esküszöm.
- Figyelmeztetlek...
- Jó. Én is téged...
(megkönnyebbült, mély sóhajok)
(halk tücsökciripelés)
(halk madárcsiripelés)
(dallamot dúdolnak)
[Böbe tudálékosan] „Vitéz Nagybányai Horthy Miklósné,
őfőméltóságú asszony megnyitja a jogászbált…"
- „Adolf Hitler szmokingot... Eva Braun mirtuszt... (nevet)
visel a Bayreuthi Ünnepi Játékok megnyitóján."
- „Forgách Erzsébet grófnő
személyesen osztja szét a meleg alsóneműt...
az orosz frontra induló katonáknak." (vihognak)
- „Sztálin elvtárstól... üdv...
Rákosi elvtársnak, születésnapja alkalmából."
- Honnan van ez a gyönyörű gyűrű?
- A nagyié volt...
Régi-régi...!
Tessék...
Akarod?
- Add kölcsön egy rövid időre! Én meg odaadom a láncom.
(halk moraj)
(mászó szerszámok zörgése)
(halk madárcsipogás)
(kulcscsörgés)
- Nem zavarok, csak a kulcsot hoztam vissza.
- Jól érezted magad? - Jól.
- Ott voltak a szerelők? - Igen.
- De nem egyedül voltál...? - Nem.
- Ki volt veled?
(telefoncsörgés)
(telefoncsörgés)
(telefoncsörgés)
Igen!...
Szervusz...
Ne...nem. Csak este.
Az iskola előtt?
Ühüm... A gyerekeket is felveszed?
[hümmög] Nem, én... képtelen vagyok bevásárolni...
Semmi időm nincs.
Jó... Jó-jó... Jó, akkor eszünk hideget.
Jó-jó!... Jó... Szervusz, szervusz.
(telefonkagyló kattan) Szóval...?
Kivel voltál, ha szabad tudnom?
(halk zsivaj kintről)
- Böbével.
- És? Jó volt? - Igen. Kösz.
[kiabál] - Ezt kikérem magamnak! Sztálinistákkal nem tárgyalok! Hagyjál!
- Szeretném tudni, hogy milyen alapon mondod ezt,
amikor évekig te voltál a kommunista párttitkár?!
- Csakhogy én időben levontam a konzekvenciákat, és kiléptem!
- Az utolsó pillanatban, mielőtt elsüllyedt a hajó...
- Aki itt „kiváló tanár", meg egyéb kitüntetésekkel szaladgált,
az nekem ne mondja, hogy üldözte az előző rendszer! Hagyjál!
Ami előny csak volt, azt te mind kihasználtad!
Nem én kaptam lakást a minisztériumtól!
- A tanácstól! A tanácstól!
- Nem mindegy? Kaptál! - Laci...!
[Mária néni] - Csak háromféle ember létezett...?
Párttag, kollaboráns és ellenálló?
[Ági] - Hát ez egy vicc...
[Judit] - Emma, ne szökj meg! Rólatok van szó!
[Emma] - Tessék, itt vagyok. - Ah... Azt hittem, te mentél ki.
Mondd csak: te miért lettél orosz szakos?
[Szundi] - Most mindenkit számon fogtok kérni?! Eh...
Nahát, ez nevetséges...
- Én, amióta az eszemet tudom, itt mindig számonkérősdi volt!
Ki volt kommunista, ki volt fasiszta, ki volt Horthysta,
ki volt Sztálinista, ki volt polgár?!
Hát valamelyikbe csak beletartozott mindenki! Nem?! (ajtó nyílik)
- Csak az a baj, hogy ebben a dicső tanári karban öt apró probléma van.
Egy!
Leküzdhetetlen vágy a középszerűség jó kis biztonsága iránt - ami eddig ugye megvolt.
Kettő.
Az önbecsülés teljes hiánya.
Tudod, hogy nem vagy senki, s ha nem tudnád, majd figyelmeztetnek,
mert te tanítottál az előző rezsimben, és ha elég öreg vagy, a megelőzőben is.
Három.
Be vagy zárva,
soha nem láttad, mi van a világban.
Eddig politikai okokból, most majd anyagi okokból nem látod.
Négy.
Cinikusan nézel minden változást,
mert azt gondolod, úgyis a fejed felett történik meg minden,
és úgyis minden csak hatalmi harc.
Öt.
Tehát hiányzik belőled a remény,
és semmi elképzelésed nincs a jövőről!
Ezért csak az érdekel, hogy megint emeljék a túlóradíjadat,
és hogy találj valakit, akit gyűlölhetsz magad helyett,
lehetőleg a közeledben!
Hát így öljétek egymást!
(ajtócsapás robaja; Szundi fura nyöszörgése)
[Emma] - Neked meg mi bajod? Idegbeteg vagy?!
(vidám, lendületes zongorajáték)
[Böbe] - Rosa Luxemburg... - Hm... - Ki is az?
- Egy forradalmár?
[cigányasszony] - Tessenek adni egy pár forintot!
Tessék adni húsz forintot! Egy kiló kenyérre legalább...
Tessék adni! Tessenek adni...!
Tessék adni...! Eridj má'! Eridj má'!
Na! Menj már előlem! Jaj...!
Tessenek adni egy pár forintot...! [Böbe] - Hagyjon már békén!
- Tessék, csókolom, adni!
Máma még nem főztem semmit a gyerekeimnek...!
Tessék adni...! [Emma] - Ne! - Tessék már adni pár forintot!
[Emma] - Értse meg, hogy nem adok, nekem sincs!
(zsivaj)
[Emma] - Helló! [Böbe] - Hogy megy a bolt?
[Szilárd] - Á, sehogy. Leültök? Lerajzollak.
- Á, nincs nekünk pénzünk. - Nem.
- Jaj, de hülye vagy! Reklám...! Én fizetek neked egy kávét, ha leülsz. Jó?
- Na jó. [Emma vidáman] - Böbe...!
(halk zsivaj, beszélgetés)
[Böbe] - Most mit vágsz ilyen képet?! Olyan kedves fiúk...
- Külföldiek...! - Annál jobb!
[Emma súgva] - Itt akarsz megismerkedni?!
- Miért ne?
Lehet, hogy elvisznek vacsorázni. Vagy mulatni egy kicsit.
[halkan] Ülj már rendesen...!
[német férfi I. akcentussal] - Pardon... Ön beszél magyar?
[Kati] - Ühüm, igen, beszél.
- A többi lányok is? - Ó, valamennyien.
- És hogy beszél még?
- Hát... olaszul... - Áh!
- Franciául... Oroszul!
[németül] - Óh! A hölgy orosz? - Dehogy! Csak beszél oroszul.
[nevet] - És németül? [Böbe] - Kicsit. Most tanul.
[német férfi II.] - Németül tanul, nagyszerű.
[német férfi I.] - Mit isznak? [Böbe] - Cseresznye és két Unicum.
- Nem, én nem kérek. - Élvezd néha az életet.
Inkább mutasd meg a lábadat, minthogy itt nyafogsz.
[oroszul] - Kislány! Te beszélsz oroszul? - Igen.
- Én már voltam Moszkvában. Gyönyörű város! Te?
- Én még nem.
- Na, milyen jól beszélgetnek. Öregem, ez világnyelv!
- Már kétszer voltam. Kétszer! Hotel Rossiya!
[lassan] - Itt melyik hotel? [férfi II.] - Interconti.
[halkan] - Én fizetek...
- Mit izgulsz?! Majd meglátjuk, hogy ki fizet.
- De én elmegyek.
- Ne hisztériázz! Hátha tetszel neki. Gyakorolhat oroszul...
[oroszul] Beszéljen még oroszul, kérem!
[cigányasszony] - Tessék adni egy pár forintot, nagysága!
[Emma ordít] - Az istenért, hagyjon már nekem békét!
- Hát ne tess... Hát mért tetszett kiabálni?!
Hát csak szépen kérem, egy pár forintot tessék már adni...
- Mai Nap! Mai Nap!
Mai Nap! Mai Nap!
Mai Nap! Mai Nap!
Mai Nap! Mai Nap!
Mai Nap! Mai Nap!
Mai Nap!
(csend, lift halk moraja)
[mama] - Hallottam mindenfélét az oroszról...
- Tanulok angolul... - Angolul?
Miért nem németül?
- Most az... angol a jobb.
- Mikor látogatsz haza?
- Nem tudom, tanulnom kell.
- De, ha akarsz, csak gyere. A helyed megvan... - Ühüm...
- Apád szeretné, ha hazajönnél.
Megint visszaadják a földeket, amit elállamosítottak.
Minél többen vagyunk otthon, annál többet adnak vissza.
Mondtam apádnak, te ezért nem jössz.
[Emma] - Ez igaz.
[mama] - Budapesti tanárnő a lánya, örüljön neki.
De, ha meggondolod magad, csak gyere…
[tanárnő] - What are we... [hallgatók] - What are we...
- We... - We...
- ...are we... - ...are we...
- What are we? - What are we?
- Waiting... - Waiting...
- Waiting... - Waiting...
(a „waiting" szó kiejtését szótagonként gyakorolják)
- What are we waiting for? - What are we waiting for?
- What are we waiting for?
- What are we waiting for?
- What? - What?
- Waiting... - Waiting...
- We... - We...
- What are we... - What are we...
- ...waiting for? - ...waiting for?
- What are we waiting for? - What are we waiting for?
- What... - What...
- Waiting...
- We...
We are waiting.
What are we waiting for?
(ijedt női lélegzés és a csúszás zaja sejtelmes, visszhangzó effektekkel)
(ijedt nyöszörgés)
(lányok nevetnek)
[Böbe] - Jó, jó-jó, nem írjuk, hogy nyelvszakos. De akkor mit írjunk?
[Judit] - Jó...
...nyelvérzékkel rendelkezik.
(kacagás)
[Böbe] - Magas nyelvkultúrával...
[Ági] - Szóval... csinos, jóalakú, szőke, 28 éves...
[Judit] - Kékszemű. [Böbe] - Feltűnően csinos.
[Emma] - Nem, csinos az nem jó. - Na jó, csinosnak mondott...
[Ági] - Reprezentatív, jóalakú, szőke, kékszemű,
28 éves pedagógusnő, volt válogatott sportoló...
[Emma] - De csak elsőosztályú. [Böbe] - Ez hosszú! Sportos...
Keresi hasonló, izmos értelmiségi ismeretségét… (nevetés)
[Ági] - Várjatok! Sportos pedagógusnő keresi...
...vonzó külsejű…
- Lakással rendelkező. - Jól szituált...
[Edit] - Ambiciózus,
[Szundi] - Önálló gondolkodású, magas, barna... (nevetés)
[Edit] - Derűs, biztos egzisztenciájú, érzelemgazdag, megbízható.
[Ági] - Nem kalandokra vágyó, kulturált, kedves, római katolikus...
[Edit] - Romantikus, művelt, érzéki...
[Judit] - Érzéki örömök iránt fogékony... (kacagás)
[Böbe] - Szexéhes...!
[Judit] - Keményfenekű... [Edit] - Szőrös mellű...
[Szundi] - Autó jó, ha van...
[Judit] - Szóval, magas kultúrájú... [Edit] - Magas szexkultúrájú.
- Magas potenciállal bíró. - Kemény. - Mi kemény...?
(vihogás)
- Kert-és szexbarát.
[Böbe] - Jelige: „Munkálkodj a kertemben." (kacagás)
[Ági] - Tényleg, mi legyen a jelige? [Böbe] - „Feleség akadály."
[Szundi] - Áh! „Nagyon rossz egyedül."
[Böbe] - Várjál, megnézem, miket írnak...
„Kalandorok kíméljenek..." (kuncogás) Figyelj!...
„Filmprodukció...
reprezentatív megjelenésű, csinos, fiatal lányokat keres fürdődző jelenethez."
Lányok! Ott a helyünk! [Emma] - Te megőrültél!
- Miért? Nagyon csinos... magas tiszteletdíj... reprezentatív...
Ki jön velem?
[férfi tapsol] - Hölgyeim, figyelmet kérnék szépen!
Szeretném pontosan elmondani, hogy mi a feladat,
hogy eldönthessék, részt vesznek-e benne, vagy sem!
A történet a török megszállás alatt játszódik,
amikor a törökök 150 évig uralmuk alatt tartották Magyarországot.
Nos, kérem! Van egy jelenet a filmben, ami a hárem fürdőjében játszódik.
Mi ezt a Rudas-fürdőben vesszük fel,
amiről tudjuk - ugye - hogy a törökök építették.
Most ebbe' a hárem-fürdőbe' mezítelenül kell szerepelni.
Táncolni, jönni-menni, beszélgetni az eunuchokkal,
és ha bejön a pasa, akkor neki táncokat lejteni.
Most az a kérésem, hogy aki ezt nem vállalja, az már most távozzon.
Aki viszont vállalja, az jöjjön föl velünk az emeletre.
- Meztelenül?! - Hát ezért jöttünk, nem?!
(nevetés)
[Emma] - Na jó, menjünk haza!
[Böbe] - Miért? Nem egy nagy ügy.
Meg kell tudni, mennyit fizetnek. Legalább menjünk velük!
[Emma] - Itt megvárlak, jó?
[Ági] - Gyere...!
- Lányok, egyenként szólítunk majd benneteket fotózásra.
- Nem lehetne ablakot nyitni? Nagyon fülledt a levegő.
- De. Nyisd ki...!
(férfi fúj)
[asszisztens halkan] - Állj oda a falhoz, légy szíves...!
Tessék, itt a számod.
[lány] - Szemüvegben? - Nem. Add ide!
[fotós] - Rakja kijjebb a számot... Beljebb...!
- Neved? - Bakó Júlia.
- Életkor? - 25.
- Foglalkozás? - Óvónő.
- Neved? - Székely Ella.
- Hány éves vagy? - 27.
- Foglalkozásod? - Pedagógus. - Köszi.
Foglalkozásod? - Pedagógus. (kattintás)
- Ápolónő... egészségügyi dolgozó. (kattintások)
- Tanítónő. (kattintás)
- Pedagógus vagyok. (kattintás)
- Pincérnő. (kattintás)
- Óvónő. (kattintás)
- Ápolónő vagyok. (kattintás)
- Pedagógus.
(csend)
[asszisztens] - Kész. Mire vársz? (kattintás)
[Emma] - Bejöhetek?
[Stefanics] - Te hogy kerülsz ide ilyenkor?
- Beszélhetünk?
- Most? - Igen.
- Miről?
(csend)
- Mi bajod van velem?
- Nekem semmi bajom nincs veled. Talán neked van velem.
- Ez nem igaz. - Akkor mit akarsz?
- Miért vagy ideges?
- Nem vagyok ideges.
Fogalmam sincs, hogy miért lennék ideges.
Ideges vagyok, mert nem tudom, mit akarsz!
Azt mondtad, beszélni akarsz velem. Tessék, itt vagyok!
Szóval?
- Miért bujkálsz előlem?
- Miért kergetsz?
- Én? - Igen. Te kergetsz, nem?
Felhívsz otthon a lakásomon a nevetséges kifogásaiddal.
Megvársz az iskola előtt. Nincs egy szabad percem.
A tanáriban nem tudok felnézni,
mert ott ülsz velem szemben, és nézel rám szomorú tekintettel.
Mit akarsz tőlem? Komolyan kérdezem.
- És te tőlem...?!
- Én nem akarhatok tőled semmit. Nekem nincsen olyan helyzetem.
- Volt, amikor igenis akartál. - Te akartál tőlem.
- Remélem, hogy még mindig akarok. (csap) [kiált] - De mit?!
Egy dossziét a szertárban felejtettem.
(Stefanics becsapja az ajtót)
(csapkod)
[Stefanics] Megmondanád, mit vársz tőlem?
[Emma] - Miért nem akkor kiabáltál, amikor először akartam?
- Nem kiabálok, bocsáss meg!
(parketta recseg)
[Emma] - Most mi bajod?
- Be vagyok szorítva ebbe az idióta sarokba.
- Milyen sarokba?
- Ebbe, ebbe! Sarkokba vagyok beszorítva mindenütt!
- Szánalmas... - Mi?...
Bármelyik pillanatban kirúghatnak, mint az előző rezsim kegyeltjét.
Most képzeld, még egy botrány is hozzá, de jól jönne!
„Szeretőt tart a tanári karból."
Én nem akarok megint karéneket tanítani Dunaharasztiban.
Nulláról indulni.
Én egy mozdulatot sem tehetek, ami gyengíti a pozíciómat, nem érted?!
- De miért ne lehetnénk néha együtt?
- Hol? [halkan] - Akárhol...
- Hol... itt a szertárban?
Vagy este a Városligetben? Tessék, válassz!
Vagy lent megint a kocsiban?
- Én nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel.
- Milyen érzéssel? Ah... Te jó isten!
- A hiányérzéssel.
[tagoltan] - Nem tudom otthagyni a családomat miattad.
- Én nem akarom, hogy otthagyd őket. - Hát akkor mit akarsz?
- Téged... Hogy jobban az enyém legyél, és nem kell, hogy többet legyünk együtt.
- Hanem?
Mindenki ezt követeli tőlem.
A feleségem, a családom, az anyám...
Mindenki azt akarja, hogy jobban az övé legyek. De nincs belőlem több.
- De van. - Nincs! Követeltek!
Mindegyik akar tőlem valamit.
(sóhajt) Semmi másra nem vágyom... - Igen?...
- ...csak egy nyugodt sarokra,
ahol nincs senki, aki akar tőlem valamit.
- Elmenjek?...
Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha az egészet abbahagynánk?
- Igen.
Valószínű az lenne a legjobb, ha elmennél a fenébe...
te is, a feleségem is, a gyerekeim is, az anyám is,
mindenki. (sóhajt) És végre azt csinálhatnám, amit akarok.
- Csináld.
(sóhajt)
- Legszívesebben felrúgnám ezt az asztalt.
- Jó. Rúgd fel. - De nem tudom felrúgni!
Még soha életemben (rácsap) nem rúgtam fel egy asztalt.
Még soha életemben nem ütöttem meg nőt.
- Ha akarod...
(csend)
Érezned kell, hogy szeretlek, az nem lehet, hogy nem érzed.
[halkan, gyűlölettel] - Hagyjál békén, légy szíves...!
Menj el innen, légy szíves!
Én nem tudok így bejönni ide minden nap,
és látni téged reggeltől-estig.
[tagoltan] Nem tudok változtatni az életemen.
Miattad sem.
Volt idő, amikor azt hittem, hogy tudok,
sőt, volt idő, amikor biztos voltam benne, hogy tudok,
és hogy miattad akarok változtatni.
- Azt mondd, hogy... szeretsz engem, vagy nem?
- Nem tudom.
Van, amikor igen - van, amikor nem.
De... most nem tudom.
Igen. Igen. Igen! Igen!
(sóhajt) Én már semmit sem tudok.
- Hívjam fel a feleséged?
- Mit mondanál neki?
- Hogy jó illata van a nyakadnak.
- Tudod, egy pár hónappal ezelőtt szerettem volna, ha felhívod.
Vártam, hogy legyen már botrány.
- Ezt nem mondod komolyan...?
- Komolyan mondom, nagyon szerettem volna.
De már elmúlt. - Miért?
- Láttam rajtad, hogy már meguntad.
- Mi...?!
Énrajtam te legfeljebb azt láthattad, hogy így már egy kicsit elég.
- Mióta elég? Na mondd, mikor untál meg?
Mondd csak... Az előbb azt mondtad,
érezted, hogy elég, és mégse hagytad abba.
Eszerint érdeked, hogy ne hagyd abba.
Mert én vagyok az igazgató...?
Miért kellettem én neked?
(csend)
- És én?! Miért kellettem? - Én kérdeztem.
- Tetszettél nekem.
- Végül is miért feküdtél le velem?
- Azért, mert kívántalak, szükségem volt rád.
- Biológiailag? - Nem... Amilyen voltál.
- ♪ Bújj, bújj zöld ág, ♪
(nevet) ♪ zöld levelecske, ♪
♪ nyitva van az aranykapu, ♪
♪ csak bújjunk be... ♪
- A legjobban annak örülnél, ha eltűnnék, vissza a falumba.
- Lehet, hogy neked is az lenne a legjobb...
- De én akkor sem fogok visszacsúszni, még temiattad sem.
- Én pedig nem fogok lecsúszni...
...még miattad sem.
(esti forgalom moraja)
[Emma nevetve] - Jaj! Mi ez?
- Jaj, majd elfelejtettem...
Apám tanító volt, és amikor államosították az iskolát,
akkor ő is hazavitte a régi táblát.
Még mindig megvan otthon.
(kocsi indítása)
(járó motor dörmögése)
(porszívó zaja)
(lekapcsolja)
(halk óraketyegés)
[Emma] - Csókolom!
[néni] - Alszik...
Annyit beszélt magáról. - Rólam?
- Elmondta, hogy milyen csinos unokája van,
és mennyi dolga van az egyetemen.
Nagyon várta...! Most vasárnap is, nagyon...!
Ébressze föl!
Hermina néni!... Hermina néni... (álmos nyögés)
[néni] Na, ki van itt? [Emma] - Csókolom!
[Hermina néni] - Emmácska...!
Milyen kedves...!
- Én hoztam be a pénzt.
Az ügyvéd úr sajnos nem tud bejönni egy-két napig...
Hogy tetszik lenni?
- A jóisten mindig velem van, mindig megsegít.
Lám, most is behozta magát énhozzám.
No, tessék! Üljön le! (Emma mosolyogva hümmög)
Mi újság otthon?
- Nem voltak otthon... De rend van! Tisztaság - rend.
- Hát látja, ebben biztos is voltam. (nevetnek)
És az iskolában?
- Semmi új.
- Szemtelenek a gyerekek, ugye? (Emma vidáman hümmög)
Senki nem tanítja őket tisztességre.
Itt mindenki panaszkodik a fiatalokra...
Látja?! Azért olyan szép az arca...
...meg a bőre magának,
mert magában van szeretet,
és ez megjelenik az arcán...
Emmácska...
...megtenne nekem valamit?
Elmenne oda, abba a templomba,
ahol elsőáldozó voltam...
...1914-ben,
és ott... jobboldalt... a Mária-oltárnál...
elmondana értem... három... Üdvözlégyet?
- Persze.
(csend; léptek halk kopogása)
[Emma halkan] Ha megsegítetted Vadkerti nénit,
kérlek, segíts meg engem is...!
Én csak azt kérem, szeressen engem ez az ember...
Tudom, hogy ő boldogtalan,
és azt is tudom, hogy velem boldog lehetne...
Add, hogy legalább egy kicsit szeressen.
Akkor nem volnék olyan fölösleges...
Egyre jobban érzek...
...egy hiányt...
Néha meglátom magamban ezt az űrt...
...és megrémülök...
...hogy majd belezuhanok...
Nincs... mibe kapaszkodni...
Vákuum...
Ez az a szó: vákuum...!
Angolul is vákuum, oroszul is vákuum...
Nincs sehol szeretet...
Talán bennem sincsen...
Csak ez a... szerelmi szenvedély...
És nincsen bennem hit sem...
Nincs...!
Hogyan éljek én így?...
A szeretet hiánya...
A hit hiánya...
Te volnál a hiány istene?
Tanácstalan vagyok...
(halk, vidám rockzene)
(kopog)
[Emma hangosan] Böbe!...
[halkan] Nincs...
(halkan tompán) ♪ A világos sörtől savanyú a szád, ♪
♪ Nem ígéri senki... (hangosan) jobb élet vár rád. ♪
♪ Nyolc óra munka, Nyolc óra pihenés ♪
♪ Nyolc óra szórakozás. ♪
♪ Nyolc óra munka, Nyolc óra pihenés ♪
♪ Nyolc óra szórakozás. ♪
♪ Nyolc óra munka, Nyolc óra pihenés ♪
♪ Nyolc óra szórakozás. ♪ [Szilárd] - Helló, Böbe! Böbe!
[Emma] - Böbe?! Emma! (nevet)
- Ó, ne haragudj. Mindig együtt vagytok. Nem iszol egy konyakot?
[nevetve] - Hát...
[Emma] Ah... Hogyhogy diszkó van?
- Azt hiszem, valami politikai előadás lesz.
Egészségedre! - Egészségedre!
(lágy popzene, ringató énekszó)
- Jössz táncolni?
- Ühüm!
[Emma] Vigyázol rá?
Hé...! Hé!
♪ Csillagvirág, álomvilág, szívünket vigasztaló. ♪
♪ Csak egy széthulló illúzió, ♪
♪ így van ez, Kedvesem. ♪
♪ Illúzió, ♪
♪ Nem volt az más, csak egy illúzió, ♪
♪ hogy mindenki szép lesz és mindenki jó, ♪
♪ ha majd fordul a Föld. ♪
♪ Illúzió, ♪
♪ hogy mindenki egyszerre megváltható ♪
♪ és mindenki fájdalma gyógyítható, ♪
♪ ha majd fordul a Föld ♪
♪ és felettünk kék lesz az ég. ♪
♪ Nem kérhetem, ♪
♪ hogy álmodj velem... ♪
[Szilárd] - Nincs kedved inkább felmenni?
- Hová?
- Hozzám.
(halk, távoli zene)
(halk, lágy zongoraszó, tücsökciripelés)
(elhúzó repülőgép robaja elnyomja a zongoraszót)
(kopognak) [férfi kintről halkan] - Szilárd...
(türelmetlen kopogás) [hangosabban] Szilárd...!
(kopog) - Szilárd...!
Letelt az egy óra...! (kopog) Elmúlt éjfél!
[Szilárd] - Tíz perc...! Tíz perc múlva gyere vissza, jó.?
(kopogás) - Szilárd, nem hallod?! (kopog) Mi van?!
- Adj még tíz percet, légy szíves!
Ne haragudj... (Emma nevet)
(Emma vidáman sóhajt)
- Köszönöm szépen. - Aludj jól!
- Pszt... (halk kuncogás)
Te!
(koppan az ajtó)
[Emma] Szia!
(kopogó léptek)
[gondnoknő] - Tessék, megjött. Ő az Emma.
- Á, jó estét kívánok!
Szablár százados vagyok a BRFK-tól. Tessék csak nyugodtan befáradni!
Amint látja, sajnos házkutatást kellett foganatosítanunk
az ön lakótársa, Petur Erzsébet ügyében,
aki valutaüzérkedés és kábítószer-kereskedelem
alapos gyanúja miatt épp most a vendégünk.
Ön lesz a tanú. A személyi igazolványát kérem szépen.
- Mióta ismeri Petur Erzsébetet?
[Emma] - Csoporttársam volt. [detektív] - S mióta laknak együtt?
- Hét éve, amióta Pestre kerültünk.
- Azóta a pedagógusszálláson élnek?
- Először albérletbe mentünk, de nem bírtuk fizetni.
Egy év után kérvényeztük a szállást.
- Igaz, hogy a csinosabb nőknek kedvesnek kellett lenniük
egy Knézi nevű előadóval, hogy helyet kapjanak?
- Ezt, hogy érti? - Ahogy maga.
- Nem tudok róla.
- Petur Erzsébet mondta. Akkor lehet, hogy maga is neki köszönheti a helyét.
Az se igaz, hogy a Knézi csak úgy letegezett mindenkit?
- Igen. Ez igaz... - Na látja.
Erzsébet sűrűn járt el otthonról?
- Hogy... sűrűn...? Eljárt néha.
- Férfiak jártak hozzá? - Előfordult.
- Az is előfordult, hogy nem aludt otthon?
- Igen.
- Olyankor mit mondott, hol töltötte az éjszakát?
- Felnőttek vagyunk. Nem kérdeztem.
- De jó barátnők...? - Igen.
- Sosem mesélt?
- Erről nem.
- Van állandó barátja?
- Böbének...?
Most éppen nincs.
- És magának?
- Nekem sincs.
- Mondja, Emma, maga tudta,
hogy Böbe titkos prostitúcióval is foglalkozott?
- Ez nem igaz.
- És a valutaügyletekről sem tud?
- Ez képtelenség...!
Én azt láttam volna, ha idegen pénz van nála.
- Biztos ebben?
De forintja az mindig volt, igaz? Több is, mint magának...
Hm...
Nem akarom én magát bántani.
Mondja, mi az életcélja a maga barátnőjének?
- Élni akar. - Jól?
- Jól. - És maga?
- Én is.
- Mi az, hogy „jól élni"?
- Nem tudom.
- Maga hova valósi? - Én... az Alföldre.
- És miért jött Pestre?
- El akartam jönni már gyerekkorom óta.
- És hazajár?
- Ritkán.
- Hát... Itt az élet Pesten, mi?!
Azt se vette észre, hogy a maga barátnője
belvárosi presszókban ismerkedik meg férfiakkal?
S főleg külföldiekkel? Ültek a Hannában, és nem történt semmi?!
Mit fogyasztottak?
- Unicumot. - S ki fizette, maga?
- Nem. - Hanem?
- Akkor egy német férfi. - Akit maguk ott ismertek meg?
- Igen. - Hogyan?
- Egy közeli asztalnál ültek, és átszóltak.
- És ki válaszolt? Maga? - Nem. - Hanem?
[sírósan] - Böbe... - S aztán mi történt?
- Aztán odajöttek hozzánk, és rendeltek nekünk.
- S maga hogy reagált erre?
- Én... kértem őt, hogy hagyjuk... Kértem Böbét, hogy hagyjuk...!
- És Böbe mit válaszolt?
- Csak azt, hogy ne nyafogjak.
- Mi baja van?
(sírósan nyög)
(kis nyögés)
Rosszul van...?
- Ez olyan, mint egy visszatérő álom...
Mintha zuhannék le...
...és fuldokolnék... - Kér egy pohár vizet?
- Nem!...
És nagyon félek...!
- Mitől?
- Nehéz elmagyarázni, de néha előfordul...
- Sokszor?
- Hogy sokszor?...
Talán kétszer... vagy háromszor...
...felriadok, és mintha...
eltűnnék a világból...!
- Szeret tanítani?
(sóhajt) - Nem... Már nem.
- És a kollégái? Szereti őket?
- Azelőtt... De már nem...!
Kiderült, hogy mind más, mint amilyennek hittem őket...
(sír)
(csend)
- Nézze, én nemrég múltam 50 éves,
s csak amióta én élek, hatszor fordult meg itt teljesen a világ.
Az ember dolga, hogy mindezt túlélje,
sőt, az értelmét is megtalálja ennek a rövid életnek.
Én rettenetes árulásokat éltem át,
s amióta itt ülök ebben a szobában,
még szörnyűbbnek látom az embereket.
És mégis csak azt mondom magának, amit nemrég olvastam:
„Az élet nagyszabású dolog."
(halk zsivaj)
[Emma] - Jó reggelt!
[Ági] - Hívat... [tanárnő] - Menj az igazgató úrhoz!
(mérges csapás)
[idegesen] - Itt volt a rendőrség. Böbét letartóztatták.
Te tudtál erről a dologról?
Azt kérdeztem, tudtál róla?!
És plusz, több mint egy éve gyakorló kurva!
Azonnali hatállyal ki van rúgva! Ott vannak a cuccai a sarokban.
Tanárnő!... és közben strihel a belvárosban!...
Rólad is érdeklődtek...
Te...
(sírós nyögés)
Te is kurva vagy...?
(sóhajtva nyög, sír)
(sírva nyög)
(ajtót csukja)
(tanulók ökörködnek)
[fiú] - I love you... (röhögés, vihogás)
[ordít] - Ki volt az?! Azt kérdeztem, ki volt az?!
Álljon fel! Ki volt az?! Gyáva patkányok vagytok!
Kitört a szabadság odakint?! Azt hiszitek, most már mindent szabad?!
Lehet más pofájába hányni, igaz?! Tóth, te voltál az!
- Nem én voltam, tanárnő.
- Szemét, hazug, rohadt gyávák! Én tanítottalak rá, vagy ki?
Az osztályfőnöknő? Óóó, nem! Az igazgató úr...?!
Halljuk ki volt? - Nem tudom...!
(Emma nyögve ordít)
(csörömpölés)
(robaj)
(robaj)
(csend)
[gondnoknő] - A ruhákat oda…
Ő az új lány.
[Emma] - Te vagy az? Na szép...!
(halk moraj)
(város zaja)
[Emma motyogva] - He can go...
He can not go...
He has to go...
He must go... (ajtó nyikorog)
(csend)
[Emma] A holmid odalent van a raktárban...
Persze ma péntek van,
nem tudom, hogy lehetne ma oda bejutni.
[Böbe] - Megfürödhetnék...?
Kölcsönadnál egy tiszta ruhát?
(szekrény zörgése)
[Emma ordít] - Szundi,
hogy mi a francnak zárod be mindig ezt a rohadt ajtót?!
(német nyelvlecke csicsergése a fejhallgatóból)
[Szundi] - Most mi legyen?
[Emma rákiált] - Tanuld a németet, hogy legalább te ne járj így!
[Szundi] - Jó! Már kérdezni se szabad?!
[gondnoknő indulattal] - Hol van Böbe?! [Emma] - Mi a baj?
- Látták a portán feljönni! Ő ide a lábát be nem teheti!
[felháborodva] - Hát hová menjen? - Hol van most?!
- Zuhanyozni ment! [ordít] Hagyja...!
[enyhülve] - Jó. Akkor megvárom itt.
(táska koppanása)
(víz csobogása)
(Böbe halk pihegése)
(sóhaj)
(csend)
(Böbe ordítása; tompa puffanás)
(rohanó, kopogó léptek)
(elszálló repülőgép robaja)
[ordítva] - Hívj mentőt!
(robaj)
(repülőgép eltávolodik)
(újabb érkező repülőgép)
(repülőgép eltávolodik; Emma halk sírása)
[sírva] - Te hülye...
Te hülye...!
(nyögve sír)
Tudod, hogy nem ez a megoldás!
(sír)
(melankolikus zongoraszó; Emma sírása elhalkul)
(melankolikus zongoraszó elhalkul)
[egyre erősebb kiáltással] Mai Nap!
Mai Nap!
Mai Nap!
Mai Nap!
Mai Nap!
Mai Nap!
Mai Nap!
Mai Nap!
Mai Nap!
Mai Nap!
Mai Nap!
Mai Nap!
Mai Nap!
Mai Nap!
Mai Nap!
(környezet elhalkul; melankolikus zongoraszó újra)
(lágy, melankolikus zenei lezárás)
(csend)
Can't find what you're looking for?
Get subtitles in any language from opensubtitles.com, and translate them here.