Original subtitles

Ne csináld, papa! Ez fáj!

Egy férfi számára ez a legfontosabb testrész.

- Értem, de ez így fáj! - És mindig tisztán kell tartani.

- Roberto, ne kínozd tovább! - Daniela, ne kezdd már te is!

Én is segíthetek?

Nem drágám, ezzel nem.

- Edoardo! - Edo!

SZŰKÖLŐ KAMASZKOR

Nézd meg ezt a puncimuncit! A csöcse mint egy atomerőmű!

Hogy hívják?

Carla. "Megőrjítelek az előjátékban! Gyere, szívj le, mint egy görögdinnyét!"

Persze... Segítenél?

Ezt felhívjuk.

- Talán kevéssel is beéri. - Inkább halásszunk...

Ne terelj! Ha nem kefélünk még a nyáron, tényleg lúzerek vagyunk!

Na és akkor? Ez nem a párzási időszak! Nem vagyunk mi kormoránok, Arturo!

De már Mariotti is kefélt...

- Kivel? - Honnan a faszból tudnám? Az adószámát is tudni akarod?

- Mennem kell. - Hová?

Haza. Megjött Bianca.

- A fenébe Biancával! - A fenébe veled, Arturo!

De ő nem a milánói rögbisnek a csaja?

Az nem rögbis.

Bianca akkor se hagyja, hogy megdugd!

- Nocsak, megszólalt a puncimágus! - Én legalább próbálkozom.

Igen, a kurvákkal.

Na és? Talán jobb ingyen kiverni, mint pénzért kefélni?

- Ez ám a dilemma, Arturo. - Tessék!

Nézd csak! Itt van Lara és Betta...

- Ők meg kik? - A negyedik cé nimfomán csajai.

- Neked minden lány nimfomán. - Ezek tényleg azok! Luciani mondta.

És te hiszel Lucianinak?

Az osztályukban csináltak egy beosztást,

így nincs vita, felváltva dugják őket.

Persze...

- Melyiket akarod? - Fogd be...

Sziasztok.

Sziasztok.

Kijöttetek a tengerre?

Szerinted?

Hát úgy néz ki...

- Már mentek is? - Halászni voltunk.

Vagyis van egy emelőhálónk meg egy halászkunyhónk az első hullámtörőn...

- Ja, az egyik ott kint a tengeren? - Igen.

Nem akarnád... esetleg megnézni?

Talán máskor...

Megadom a számom, kereshetnénk egymást...

Nem találkoztunk mi már, te meg én?

Nem hinném... miért?

Nekem úgy tűnt...

Mire mennél nélkülem... Ezt a két puncit is nekem köszönheted!

Hogy puncik? Azén ne túlozzunk!

- Mindig találsz rá okot, hogy ne dugj! - Dugd fel magadnak, Arturo!

Bianca!

Jövök!

- És a szemüveged? - Kontaktlencsém van.

- Jól nézel ki! - Köszönöm.

- Új frizurád van? - Igen, frufrus.

- Úgy nézel ki, mint egy kis uszkár... - Kösz!

- Jövök már, Teagan. - Engedd ki, hadd lássam...

Teagan! Gyere, Teagan! Nézd csak, ki van itt, gyere!

Teagan, gyere ide!

Hű, de tiszták vagyunk ma!

- Megfürdettük. - Látszik.

- Időnként rá is sor kerül. - Szia, szépfiú!

- És meddig maradsz? - Végül is, két-három hétig.

Csak?

Igen, mert akkor visszamegyek Milánóba,

és ha minden jól megy, szép nyugiban indulok Párizsba.

Hát nem szeptemberben kezdődnek az óráid?

De, csak előtte elvégzek egy francia tanfolyamot, lakást keresek...

- Persze. - Bianca!

Segítenél megágyazni? Tudod, fáj mindenem...

- Jövök már, nagyi! - Köszönöm.

- Bocsáss meg. Este találkozunk, jó? - Igen, rendben!

Akkor szia!

Szia.

Gyere, Teagan!

Gyere!

Kiürítettétek az egész házat?

Bocs, de nem fogadhatom az albérlőket a nagyapa cuccaival teli szekrényekkel.

Azért az enyémet nem kéne teletömnöd velük.

Ne hívjuk meg Biancát vacsorára ma este? Csodás marhasültet csináltam...

Szarik ő a marhasültre...

- Miért nem hívod meg inkább Capraiára néhány napra? - Ugyan minek?

Hogy minek? Tudod milyen az, este, sátorban, előttetek tábortűz...

- Na tessék, megszólalt a cowboy. - Veled azén működött.

Ti ketten először Capraia szigeten szeretkeztetek?

Miket beszelsz? A cserkészekkel voltunk ott.

Igen, de a tüzet a papa rakta!

- Mindegy is, hisz azzal a fiúval él... - Miért, mit csinálna az ő korában...

Mama, próbáltasd fel vele ezt.

Ne, várj!

Mama, ez egy szar.

Egyáltalán nem. Egy hozzáillő inggel...

Anya szeretné, hogy a nagyi jöjjön velünk Milánóba,

de ő nem és nem, nem mozdul.

Amíg egyedül is elvan, ugyan mit mondhatnánk neki...

Hát persze. Én is így voltam az apámmal...

Nem tudod, mennyit kérleltem...

- Aztán tudjuk, mi lett a vége. - Edo mondta, hogy kiadtátok a házát.

Szerettem volna megtartani még egy évig. Olyan fura ilyen üresen látni.

- Mama, kérlek! - De hát ott születtem, abban a házban!

- Ugyan, Daniela... - Persze, de azért összeszorul a szívem.

Megértem.

- Képzeld, elintézzük, hogy Teagan kefélhessen! - Olívia!

- Bocsáss meg, Bianca, de kőművesek dolgoztak nálunk... - Azóta folyton...

A mamád mesélte, hogy felvettek a párizsi egyetemre.

Hogy felvettek, az túlzás. Még várok a válaszra.

- De jó esélyeim vannak, igen. - Persze, remek lány vagy, tudjuk!

Az a helyzet, hogy idén kevés a külföldi jelentkező... meglátjuk...

- Edo, nem próbálkozol te is jövőre? - Szállj le rólam, papa!

- Pedig jót tenne neked is kimozdulni. - Persze...

És Teagannek találtatok már egy kis szukát?

Nem, Olívia még keresi.

- Tényleg? És hogyan? - Hirdetéseket ragasztok ki a környéken.

Ugyanolyan fajtájút keresel vagy...?

Nem számít, csak keféljen...

Ja jó, akkor ha hallok valami kis szukáról, szólok neked.

- Igen, és akkor tiéd az egyik kölyök. - Most mondta, hogy Párizsba megy.

Hát otthagyja a nagyinál, aztán nyáron majd meglátogatja, ahogy téged is, nem?

Olívia, hagyd abba az evést!

- Minden rendben? - Igen, Matteo volt... Majd visszahívom.

De ha elmész Párizsba, mi lesz veletek?

Már... szakítottunk.

Bocs, beszéltem volna róla, csak arra vártam, hogy végleges legyen.

Összevesztetek?

Nem.

Csak végül rájöttem, hogy semmi közünk egymáshoz.

Három év után jöttél rá?

Igen.

Talán... mert az elején más dolgokat tart fontosnak az ember.

Például a szexet?

Azt is... igen.

Persze.

- Nem? - De, igen.

Gyerünk...

Elisabetta...

Szép nyugodtan...

Jól van. Edo, add a táskát!

Rajta, gyere!

Add a kezed!

Jól van. Köszönöm.

Szóval ide hordjátok a lányokat, ugye?

- Nem. - Igen. Néha.

Nem unjátok, hogy itt vagytok egész nyáron?

Egy kicsit. De végül akad néhány jó esténk.

- Hogy érted ezt a jó estét? - Játszunk egy zenekarban.

De jó, mikor játszotok?

- Csütörtökön a "Leningrád"-ban, eljöttök? - Igen, elmegyünk.

Az a merítőháló is a tiétek?

Igen, az ott az enyém. Ez meg az ő nagyapjáé volt.

- Ja, már ilyen rég ismeritek egymást? - Túlságosan is...

- Kösz szépen! - Ugyan, hiszen ez nagyon jó!

- Nem akarod megnézni? - Rendben.

- Te is jössz, Betta? - Majd később.

Lara, az öngyújtót!

- Te nem idevaló vagy, ugye? - Nem, én Civitavecchiában születtem.

És hogyhogy ide költöztél?

Anyukám az egyetem bölcsészkarán tanít.

- És jól érzed itt magad? - Igen, egész jól.

- Ez itt a nagyapád? - Igen.

Gyakran kijön ide?

Nem, szeptemberben meghalt.

Sajnálom.

Ezek az ő könyvei?

Nem, az enyéim.

És mit olvasol?

Mindenfélét.

Erről már hallottam.

Nagyon szép.

De eléggé szomorú.

Miért? Miről szól?

Egy fiú megpróbálja feldolgozni, hogy a környezetében meghalnak az emberek,

miközben egyedül marad.

Egyedül? És a szülei?

Nincsenek.

Miért, hol vannak?

Nem derül ki.

Kölcsönadnád?

De mi van, ha megtetszik?

Veszek egy másikat.

De... az nem az lesz, amit olvastál.

Túlélem.

És nekem is ajándékozhatod, ha már nekem annyira tetszik,

...nem igaz?

Ne, várj!

Mi van?

Nem, csak az, hogy...

Nem bízol bennem?

Nem, csak hát... alig ismerjük egymást.

Ja... hát akkor bocs.

Nem, én bocs.

Menjünk ki...

- Szia! - Szia!

- Megdugtad? - Nem, és te?

Igen.

Ezzel még soha nem vizsgáltak meg?

De, amikor kisfiú voltam.

És?

Az orvos azt mondta, ha gyakran mozgatom, meg fog gyógyulni.

Maszturbálsz?

Megpróbáltam, de fáj.

Bizony, ez fitymaszűkület.

Befejeztem, felöltözhetsz.

Na akkor... hogyhogy egyedül jöttél?

A szüleid tudnak róla?

Nem.

Úgy tudják, hogy minden rendben.

Mindenesetre beszelnem kell velük, hogy megoperálhassalak.

Megoperálni?

Másképp hogyan tudnék segíteni rajtad?

Nálad a fityma, az a bőrdarabka ott a végén,

túl szűk,

és így a makk nem tud kijönni, ahogy kellene.

Hogy szabadon mozoghasson, kis bevágást ejtünk ezen a bőrdarabon,

aztán a makk pereme alatt összevarrjuk,

és amikor a seb beheged,

a makk szabadon marad, és már rendben is vagyunk.

És akkor örökre szabadon marad?

Igen, de mivel fedetlen marad, a bőr megvastagodik,

és kevésbé lesz érzékeny.

Én nem akarom megoperáltatni magam.

- De hát mitől félsz? - Mindentől. Fájdalmas.

Láttam az interneten, hogy utána sokan bajlódnak egy életen át...

Én nem foglalkoznék az Internettel.

Nem, én nem akarom... megoperáltatni magam.

Hát jó. Akkor...

felírok neked egy kortizonos kenőcsöt.

Kenjed be reggel meg este három heten keresztül,

és meglátjuk, sikerül-e csökkenteni a fityma vastagságát.

Vagyis, ha a kenőcs működik, nem kell operálni?

Majd meglátjuk.

Felírok neked síkosítókat is,

amiket azért jó alkalmazni, hogy ne erőltesd agyon a bőn.

- Hogy értsem ezt? - Próbálkoznod kell a maszturbálással.

Bizalmasabb viszonyba kell keveredned magaddal ott lent!

Tessék.

Szervusz.

- Én mást nem készítettem ám! - Daniela, a hal kitűnő volt!

Köszönöm, Roberto egyik ügyfele hozza a halat Livornóból.

Az se lenne baj, ha fizetne. Süllőkkel nem lehet a számlákat fizetni.

Azén add meg majd a receptet.

Mama, vörösre festhetem a hajam, mint Anna?

- Nem tudom, majd meglátjuk. - Kivan a tököm a "majd meglátjukkal".

- Olívia, vigyázz a szádra! - Én nem mondtam semmit!

Olivia, tudom, hogy kerestek egy kis szukát Teagannek...

- Igen, tudsz egyet? - Hát hozd el a mi Minnienkhez.

De Minnie nagyon pici. Szerinted Teagan izéje belefér?

- Most aztán elég! - Mit mondtam?

Elég!

Edo, eldöntötted, melyik városban akarsz egyetemre járni?

- Még nem tudom, bizonytalan vagyok. - Bölcsészetet akar végezni,

de mi arra akarjuk rávenni, hogy tanuljon mérnöknek, külföldön.

Csak te akarod rávenni. Szerintem azt kell elvégeznie, amit szeretne, nem?

- Persze, mert így itt marad, Pisában. - És akkor mi van?

Az, hogy a köldökzsinórt el kell vágni!

Itt van Bianca is... Kislány, mégis külföldre megy tanulni!

Akkor én is kislány leszek, papa? Tele van a tököm!

Edo, beszélj tisztességesen!

- Miért nem hagyod soha békén? - Olívia, ne kezdd már te is, kérlek!

Hagyjátok abba! Marco, van még egy kis bor?

- Igen. - Ideadnád?

Sajnálom, hogy nem tudtam eljönni a temetésre.

Ugyan már, legalább úgy emlékszel rá, amilyen életében volt.

Úgy érzem, kezdek kicsit félni ettől az utazástól Párizsba.

- Hiszen tegnap még biztos voltál benne. - Most is az vagyok.

Inkább csak, mintha elszédültem volna.

Mint amikor a szikláról épp beugranál a tengerbe, de közben elfog a félelem.

Ilyen.

- Ez velem a vonaton fordul elő. - A szédülés?

Igen.

Szeretnék kihajolni a vonatablakon,

de mindig félek, hogy épp jön egy alagút, egy oszlop...

És akkor már nem csinálod...

Nem bizony.

De én meg akarom csinálni.

- Ki az? - Én vagyok, Edo, nyisd ki az ajtót!

- Mit akarsz? - Mondanom kell valamit, nyisd ki!.

- Mondd kintről, nem tudom kinyitni! - Telefonált az a nő a kutyák miatt.

Na és?

Benne van, hogy Teagan megkefélje a kutyáját,

ezén holnap mindnyájan elmegyünk Siénába.

Miből gondolod, hogy nekem is néznem kéne a két kutyát, amint épp kefélnek?

Papa szerint jót fogunk szórakozni, két napig ott leszünk Maria nénénknél.

Micsoda mázli!

- Engedj be, meg kell mutatnom valamit. - Hú, de elegem van belőled!

Hogy nézek ki?

Te hülye vagy?!

- Nem, miért? - Anya már látott téged?

- Jól nézek ki? - Még hogy jól! Mint egy idióta!

- Te seggfej! - Hagyj békét, dolgom van.

Önző alak!

Te is jössz a koncertre, vagy te nem?

Nem tudom, találkozóm van Biancával.

Akkor hozd el öt is!

Jó, de ha meglátják egymást?

Az a helyzet, hogy a nők szeretik a versenyt.

Persze... de én hülyét csinálnék magamból.

Hát igen.

Van körülmetélt ismerősöd?

Nem, miért?

Ebben a könyvben van egy fiú, akivel ezt csinálják.

- Szerencsés fickó! - Miért?

Mert a makk úgy keményebb, és sokkal később mész el.

Szerinted miért körülmetélt az összes pornószínész?

Akkor te miért nem csináltatod meg?

Mert az borzasztóan fájdalmas.

Úgy csinálják, hogy benyomnak egy tűt a makkodba, és körbevarrják a peremét.

Hallgass már!

Mindenesetre, ha nem kefélünk végre,

- nekünk annyi. - Nem unod még, Arturo?

- Legalább fogjunk néhány polipot! - Minek?

Hogy megdugjuk őket.

- Miket beszélsz itt?! - Az hasonlít leginkább a puncira.

Szerinted Angliában a polip neve miért "octopunc"?

- Az a neve, hogy "octopus". - Pedig úgy hangzik!

Egy frászt hangzik úgy! Maradj mar csöndben!

Szomjas vagyok, iszunk valamit a bárban?

- Nekem nincs pénzem. - Majd én fizetek, mint mindig.

Én egyre csak ordítottam, hogy "Bianca, Bianca", de senki se hallotta meg.

- Szia! - Kösz, hogy eljöttél.

Ugyan, örülök neki.

- Szia! - Szia!

Bocsánat... Elisabetta, Bianca.

- Bianca, Elisabetta. - Bianca, örvendek.

- Visszahoztam a könyvet. - Mar el is olvastad?

Igen, nagyon szép. Talán majd máskor beszélünk róla.

- Persze. - Gyerekek, kimegyünk a partra. Jöttök?

Nem is tudom...

- Nincs valami nagy kedvem hozzá. - És te, Betta?

- Igen. Ti nem jöttök? - Nem, talán legközelebb. Kösz.

Szia.

- Ha menni akarsz, menj csak! - Nem, komolyan...

- Biztos? - Igen.

Voltál már Capraia szigetén?

Nem, de hallottam, hogy nagyon szép.

Lenne kedved átrándulni?

Hogy te meg én?

- Igen. - Igen. És mikor?

Két-három hét múlva?

De addigra elutazom.

Mondd meg te, mikor!

Ezen a hétvégén nem, mert Chiarát látogatom még Cinqué Térrén.

- Ha gondolod, miután hazajöttem... - Rendben!

És hol alszunk?

- Sátrazhatnánk. - Baromi jó! Neked van sátrad?

- Igen, van. - Remek!

Azt a könyvet, amit kölcsönadtál neki, nekem is odaadod?

- Persze. - De csak ha szívesen... - Mi az hogy!

- Daniela, gyere ide! - Nem.

Mondd meg az igazat!

Nem tudom, talán vacsora közben eshetett szó róla.

Nem, már tudta!

- Talán Olivia mondta meg neki. - Roberto, ne keverd bele Oliviát.

Mondtam már, hogy nem tudom!

Te mondtad el neki! És most mondd valld csak be, mikor.

- Daniela, elég volt. - Azt én mondom meg, mikor elég!

- Miért nem nézel a szemembe? - Hogy jön ez ide?

Január óta megváltoztál, Roberto!

Január óta nem szállsz le a farkamról!

- Így látod? - Igen.

- Mondd meg az igazat. - Már megmondtam!

Papa, itt vannak még ezek is.

Most nézd meg, mennyi holmit akar elvinni anyád három napra!

Ez van.

Figyelj, nincs valami sátrunk?

- A garázsban talán van egy. Miért? - Mert átmennék Biancával Capraiára.

- És csak így mondod? - Hogy mondjam?

- Mikor mentek? - Jövő héten.

Nagyon jó! Mit mondtam neked!

Itt van még ez is.

- Te viccelsz! - Figyelj, ezt mind a nővérednek visszük!

- Teagan! Aztán jól viseld magad! - Hívlak, mihelyt kefélt.

- Szia, drágám. - Szia, Mama.

Esténként hívj fel, amikor hazaérsz. És zárd el a gázt!

- Vigyázz magadra! - Igen.

Inkább vegyél egy könnyen felverhetőt, az én sátrammal nehezen boldogulnál...

- A végén még égnél, mint a rongy. - Köszönöm.

Légy jó!

Ugyan mikor leszünk megint egyedül 150 euróval meg egy tök üres lakással?

Igen, de a sátorra kell a 150 euró, nem cseszhetem el csak úgy!

Ne már! Mondtam, hogy odaadom az enyémet...

Ezt figyeld: "Pamela! Gyere és szopd le a bűn almáját".

Az úgy van, hogy "harapj bele".

- Csak van valami oka, hogy azt írja: szopd le! - Igen, nem tud jól olaszul.

Akkor most kezdjünk osztályzatokat adni a kurváknak?

Miért nem szállsz le végre a farkamról?

Még hogy én! Csak nem mész Capraiára ilyen állapotban?

- Milyen állapotban? - Hát szűz vagy!

A csaj három évig élt a rögbijátékossal!

A srác nem rögbijátékos, és szakítottak.

- Akkor is összehasonlít vele! - És egy kurva miben tudna segíteni?

Miben? Mindenben. Fájdalom, korai magömlés,

mentális blokk.

Fájdalom?

Fájdalom! De egy kurvával olyan, mintha egy tágas alagútba tolnád a kolbászt!

Akkor már inkább kiveretem vele, és kész.

Hülye vagy? Százötven euróért én is kiverem neked!

Halló, szia! Figyelj, a fényképek valódiak?

És mennyi egy kefélés?

- Nos? - Letette.

Hogy lehet így beszelni az emberekkel? Meg szép, hogy letette!

Mit tudom én, hívd te!

- Miért pont én? - Hívd fel te, nyomás!

- A te ötleted! - Ne ellenkezz, hívd fel!

- Nem hívom fel. - Ne csináld! Segíts már!

A francba!

Mindig csak én!

- Add meg a számát! - Tessék.

- Én lemondom, nekem ez nem megy! - Hülye vagy? Hagyd abba!

- És ha Bianca nagymamája meglát? - Azt mondjuk, a takarítónő volt!

- A kipakolt cicijeivel? - Nem kurvának öltözve fog jönni!

- Egyél tökmagot, jót tesz! - Nem szeretem!

- Kapd csak be, keményebb leszel! - Szarok rá, nekem mindegy!

De neki nem mindegy! Az a szeretet megnyilvánulása.

- Kit hívsz? - A nőt, nekem ez nem megy. - Ede, hagyd már abba!

- Nem, Arturo, kérlek! - Adok száz eurót, és a tiéd a nő!

Én nem akarom elveszíteni a szüzességem csak úgy!

- Hát nem dugtad meg Larát? Te hülye! - Nem, csak baromságokat beszeltem.

Megjött. Nyiss ajtót!

De te beszélsz vele. Mert én nem.

Baszki, ez egy rémség!

Mondtam, baszki, hogy hamisak a fotók.

- Ugyan honnan tudtam volna? - Most mi a faszt csináljunk?

- Megvárjuk, amíg elmegy. - Amíg elmegy? És ha itt a stricije?

Nem látod, hogy néz ki? Ennek stricije?

- Beszélek vele, nehogy botrány legyen. - Az én nevemben is!

Sajnálom, asszonyom, nem működik a kaputelefon.

De én már vagy két órája várok itt!

Hát igen, restellem...

De sajnos... az a helyzet... hogy meggondoltuk magunkat...

tudja, nekünk ez túl drága...

Kértem én tőled bármit is, bocs?

Elnézést, Ön ki?

Én a kutya miatt jöttem, megbeszéltem Oliviával.

- Ez a kutyás nő! - Én már semmit sem értek!

Hol van Olívia?

- Elutazott a családommal. - Nekem nem mondott semmit!

Biztos megfeledkezett róla.

- És mikor jön haza? - Két-három nap múlva.

Most mit csináljak?

Nem tudom, asszonyom.

Sajnálom.

Mondjátok meg neki, hogy hívjon fel!

És hogy legközelebb ő jöjjön hozzám!

- Persze, jó, rendben. Viszlát! - Viszontlátásra.

Őrült mákod volt... Képzeld, ha ezt kellett volna megdugnod!

Menj a francba, Arturo!

Szerintem már nem jön.

várjunk öt percet, aztán újra felhívjuk.

Végül is hogyhogy nem dugtad meg Larát?

Mert állandóan a volt fiújára gondolt.

És ki az a fiú?

Mit tudom én, ki!

- Hé! - Ez ő!

Azt mondod?

Naná, taxival jött.

Uramatyám! Micsoda punci!

Most mit csináljunk?

Csak semmi para!

Nem, fiúk, azt mondtam: százötven fejenként.

- De nekünk nincs háromszáz eurónk. - Ez nem az én problémám.

- Diákkedvezmény? - Ne már, nem vagyok én múzeum!

Jó hogy! De kétszer hetvenöttel csak meg tudjuk oldani, nem?

Nem.

Már elnézést, de kié a pénz?

Az enyém.

- Akkor ő jön velem. - És velem mi lesz?

- Mit tudom én, majd nézed a tévét. - Hogyhogy nézzem a tévét? - Mehetünk?

- És ha még hozzáteszek harminc eurót? - Mondtam mar, hogy nem!

Na mi lesz, megkapom a kis ajándékod?

Ja, igen. Bocs.

Köszönöm.

Az ott az ágyacskánk? Elférünk rajta?

Gyere, na!.

Egy kicsit félénk vagy ám...

Ez az én első alkalmam.

Tényleg?

Meglátod, milyen szép lesz.

Rendben?

Csak engedd el magad egy kicsit!

Nem tetszem neked?

Na...

Ne, várj!

Van egy kis gondom.

Gondod?

Itt?

Mutasd!

Nézzük csak!

Nem baj.

Már láttál ilyet?

Igen, vannak, akiknek ilyen.

De azén megy nekik?

Igen, csak vigyáznod kell.

Hogyan?

Úgy, hogy fel kell raknod az óvszert. Így nem fáj annyira.

Nem fáj annyira?

Igen. Megmutatom.

Fontos, hogy feltedd, és aztán lassan menj be.

Nagyon lassan.

Megmutatom.

De akkor más lányokkal is tudok?

Igen, már mondtam. Csak óvatosan csináld.

- Megmutassam? - Viszont akkor én...

...így rendben is lennék.

Hogy érted ezt? Nem akarsz dugni?

Nem.

De a pénzt én már nem adhatom vissza.

Nem baj.

Ahogy gondolod.

De azén jól vagy?

Akkor szia.

Szia.

Na mi van?

Mi lenne?

- Megdugtad? - Nem, nem ment.

Mi az, hogy nem ment? És a pénz?

- Eltette. - Akkor inkább megdugtam volna én!

- Persze, az én pénzemből... - Szűzanyám, milyen anyagias vagy!

Lószart anyagias, mindig én fizetek.

De ha nem kefélek meg a nyáron, megölöm magam.

- Ez az? - Igen, menjünk.

Megmutatom, hogy kell felverni.

Még szerencse, hogy kéznek vagy.

Te ennyire leszarsz engem?

Mit mondjak neked, Arturo?

Próbálkozz újra Larával!

- Berágott rám. - Miért? Mit csináltál?

Amikor kint voltunk a halászkunyhóban, előhúztam... ő meg nem vette jó néven.

Mit húztál elő?

Ugyan mi mást húzhattam volna elő?

Elmondja neked, hogy szenved egy másik srác miatt, mire te előhúzod a fütyköst?

Reméltem, hogy megjön az étvágya.

Legalább bocsánatot kértél tőle?

Nem veszi fel a telefont.

- Még hogy nimfománok voltak! - Figyelj!

Hagyd a csudába a használati utasítást!

Mit tegyek?

Mit tegyél? Írj neki egy levelet.

Hülye vagy? Az olyan buzis!

Akkor csak mutogasd neki továbbra is a fütykösöd, az biztos bejön.

Ha mégis írnék, mit írjak a levélben?

Hát... hogy tetszik neked,

és azén voltál olyan idétlen, mert szégyellted kimutatni az érzelmeidet.

- Szerinted jó egy email is? - Egy Whatsapp-üzenet is.

De miért?

- Nem érdekes. - Mondd meg!

Mondtam, hogy nem érdekes.

Nézd, mekkora feje van!

- Szép nagy, mi? - Fogd meg!

- Undorító! - Most aztán szétkúrjuk az agyát.

- Miért beszélsz többes számban? - Mert együtt fogtuk...

- Valójában én fogtam... - De én mondtam meg, hol van.

Jó, de mégiscsak én fogtam...

- Mert tiéd a szigony, de én mondtam... - Azén nem hagysz békén, mert fogtam...

De hát...

Legközelebb téged szigonyozlak le, úgy legalább befogod!

Szia mama.

Mama! Mi baj?

Edo, hagyj békét!

- Olívia, mi történt? - Összevesztek.

Apa hol van?

Vonattal jön.

Hogyhogy vonattal? Miért?

Mama rájött, hogy a papának viszonya van Annával.

- És hogy jött rá? - A kocsiban talált egy kotont.

- Te viccelsz? - Úgy nézek ki, mint aki viccel?

Mama!

- Mit csinálsz? - Edo, hagyj békét!

De mégis mit csinálsz?

Elégetem ennek a szemét nőnek a holmijait.

- Mama, kérlek! - Edo!

PAPA

Mi van?

Megfőzted a polipomat?

- Ja, te vetted? - Igen.

Bocs, azt hittem, hogy Paoli hozta.

Nem, csak roston akartam megsütni.

- Polipot nem sütnek roston! - Törődj a magad dolgával!

Ne veszekedjetek,

veszek neked másikat.

Ideadnád a kenyeret?

Jött egy hölgy egy kiskutyával Teaganhez.

Mama, megfeledkeztünk róla!

- Szép kis szuka volt? - Inkább túl pici.

Olívia, ne vedd fel!

De lehet, hogy Teagan miatt...

Egyén

Te is egyén

- Mama, én felveszem. - Azt mondtam, nem!

Szerinted elválnak?

Nem tudom.

Én nem akarom majd Annánál tölteni a hétvégét.

Még csak az hiányozna!

A Carli így él.

Te nem.

Szia...

Velem minden rendben.

Majd elmondom, úgyis itt vagyok a közelben.

Szia.

És a mamád?

Sin.

Gyerekek?

Legendás babilóniai király, tizenkét betű...

Aszurbanipál.

- Apukád most hol van? - Nem tudom.

- Eltaláltad! - Nem beszéltél vele?

Még nem.

De ha gondolod, Capraiára mehetünk máskor is...

Nem, csak adj még néhány napot...

- Biztos vagy benne? - Igen

Arizona fővárosa?

Phoenix, ph-val.

Szerinted felnőttként majd mi is ilyen felszínesek leszünk?

Szerintem nem felszínesek,

talán lehet köztük valami, amiről te nem tudsz...

Szerintem meg, ha ki vagy szolgáltatva az érzelmeidnek, érzéketlenebbé válsz.

Senna kezdőbetűi?

- "A. S." - Nagyikám, most már elég!

- Ha egyszer nem tudom a megoldást... - Jó, de mi beszélgetnénk egymással...

Nyugi...

Találtam valamit.

Elisabettától.

Köszönöm.

- Már el is olvastad? - Nem, még nem.

Szép.

Szia, Edo!

Szia.

Köszönöm.

Amiket kértél, azok mosásban voltak.

Rendben van, persze.

- Nem tudtam, hogy ebédeltél-e már. - Köszönöm.

- Akkor már nem is akarsz velünk élni? - Nem, ez a dolog nem rólatok szol.

Szerintem meg igen.

Ezt jól elcsesztem...

Rendesen.

Mama?

Otthon van.

Mit csinál?

Mit csinálna, papa? Sír.

Olívia?

Elvan.

Megvetted a sátrat?

- Már Capraiára sem megyek. - Miért?

Szerinted?

Itt van Lara és Elisabetta, te ne tudj semmiről, jó?

Vagyis?

Semmi... csak nem akarok tovább égni.

Hagyd már abba...

Sziasztok.

Sziasztok.

- Hogy vagytok? - Jól, és te?

Jól.

- Te hogy vagy? - Jól.

Fürödtetek már?

Igen, de hideg a víz, úgyhogy kijöttünk.

- Bejössz velem? - Igen, mindjárt.

Köszönöm a levelet.

Ugyan.

Válaszoltam volna, de otthon nagy gaz van.

Ne aggódj, nem voltam egészen magamnál, amikor írtam.

Szép levél volt. Elgondolkodtatott.

- Bocs, vissza kell hívnom valakit. - Persze.

- Edo, gyere be! - Nem, most nincs kedvem, Arturo.

- Jónapot! - Üdv.

Mit adhatok?

Ez mennyibe kerül?

Ötven euró kilója. Reggeli fogás.

És ez itt?

Huszonöt. Lemérhetem?

Nem kell. Akkor ezt a polipot kérem.

- Hány személyre lesz? - Csak nekem.

Nem lesz sok?

- Nem. - Rendben.

Jövök.

- Mehetünk? - Nincs valami nagy kedvem...

Miért? Mi történt?

Nem vettek fel a Sorbonne-ra.

Hogyhogy nem?

A százkettedik voltam, nyolcvanat vesznek fel.

Sajnálom.

Én is.

Azt hiszem, Milánó lesz a vége.

- Elég hervasztó. - Már miért?

Hát, csak így lemondani az egészről...

De én nem mondtam le róla, megpróbáltam, és nem sikerült.

Vagy esetleg megpróbálom itt, Pisában...

Három hónap múlva beleunnál.

Nem örülnél, ha ugyanabban a városban élnénk?

Dehogynem, csak...

Csak mi?

Eddig mindig az volt, hogy megléptél előlem...

Talán már nem lépek meg többé...

De én azt szoktam meg, hogy folyton futok utánad.

Várj egy pillanatra.

Jó.

Baj van?

Semmi, semmi.

Mi van veled, Edo?

- Semmi... - Fáj?

Nem, nem...

- Hagyjuk abba? - Nem, semmi baj.

Biztos?

Igen.

Finoman!

Edo, ne, ez fáj neked, hagyjuk abba...

- Szia. - Szia.

Sajnálom, Bianca.

Ne aggódj, Edo, semmi baj.

- Szia. - Szia.

Papa?

- Olívia, mi a francot csinálsz? - Szerinted?

Hülye vagy, menj fodrászhoz!

- Azt csinálok, amit akarok! Add ide! - Hagyd már abba!

- Hagyj békét! - Mama hol van?

A nénikénknél.

Menj;

Menj;

Gyere!

Teagan...

Gyerünk!

Gyerünk? Kész?

Menj;

- Ki az? - Papa!

Én vagy ok, Ede.

Szia, Edo.

- Szia. Bejöhetek? - Gyere.

- Mama? - Szia, drágám.

- Mit csináltok? - Semmit, beszélgettünk.

Mama ingeket hozott.

Igen, de már épp indultam haza. Később találkozunk.

várjatok, még el kell mondanom valamit.

- Mit? - Történt valami Oliviával?

Nem, nem.

Hát akkor mi történt?

- Mi van, drágám? - Meg kell operáltatnom magam.

operáltatni? Hol?

A fütyimet.

A fityma miatt?

De hát nem jött minden rendbe?

Miért nem szóltál előbb?

- Mert féltem. - De hát mitől féltél, Edo?

Roberto, nyugi!

Jól van, drágám, majd megoldjuk.

Nem, mama, most kell megcsinálni.

- Figyelj, voltál már orvosnál? - Igen, beszéltem vele.

Félsz?

Ne aggódj, tegnap operáltunk egy kisfiút, ma már szaladgál.

- Hány éves? - Öt.

Várj itt egy kicsit, mindjárt visszajövök érted.

Egy kis hideget érzel, Edoardo, ugye?

Hogy érzed magad, minden rendben?

Mit mondjak...

Ugyan, megszabadulsz egy gondtól...

Most egy kis szúrást érzel majd.

Ne figyelj oda, rendben?

Ne aggódj, mindjárt elmúlik.

Na, készen is vagyunk!

Most várunk egy kicsit...

Érzel valamit?

- Most nem. - szikét!

- Mit csinálsz, Olívia? Az az enyém... - Higgadj le, nem pezsgő ez!

- Rendesebben válaszolj! - Hanyagoljál, jó?!

Gyerekek, meg a kórházban is?

Drágám, nézd csak, ki van itt!

Mit művelsz? Titkolózol előttem?

- Hogy vagy? - Nagyon rosszul.

Sajnos kicsit nagyobbat kellett vágni, úgyhogy bent tartják ma éjszakára is...

- Megnézted? - Te hülye vagy?

Én odakukkantottam, hát...

- Szabad? - Tessék.

Mennyien vannak körülötted! Olyan vagy, mint Jézus az apostolok között.

Miért, Jézust is körülmetélték?

Te, én ezt nem tudom.

Kérdezd meg hittanórán.

- Hogy vagy? - Rosszul.

Kaphatnék még egy fájdalomcsillapítót?

Még csak kevés idő telt el.

Kéne még várnod egy kicsit! Kibírod?

Papa?

Igen.

Akkor hazaköltözöl, vagy nem?

Nem tudom, Edo. Meglátjuk.

És a múltkor a mamával, az mi volt?

Az a múltkori nem volt valami jó ötlet.

Miért?

Mert ha az ember elsietve csinál barmit, az csak rosszabbra fordul.

Akkor ne sietve csináljátok...

Megpróbáljuk, Edo.

Jóéjt!

Jóéjt!

Szia Papa.

Szia.

- Hogy vagy? - Épp hogy...

Olívia mondta el, hogy megoperáltak.

- Hát ezen kerültél engem? - Nem kerültelek.

- Tízezer üzenetet küldtem neked! - Én válaszoltam is volna...

Figyelj csak, elutazom.

- Hová? - Párizsba.

- Egy másik karon akarsz tanulni? - Nem, munkát keresek, beilleszkedem.

Már most indulsz?

Nem, egy hét múlva. Most Milánóba megyek pár napra.

Nem tudsz várni még egy kicsit?

Úgy érzem, minél többet várok, annál rosszabb.

Bianca, menjünk, mert akkor nem kell sötétben vezetnem!

Igen.

- Várnál egy percet? - Persze.

Befejeztem.

- Köszönöm. - Én Köszönöm neked!

Meglátogatsz majd?

Ígérd meg!

Megígérem.

Szia, hogy vagy?

Mit mondjak?

- Apa hozott haza? - Igen.

- Mama? - Az irodában.

- Mit készítesz? - Tortát.

Hogyhogy?

Magamnak. Ma van a szülinapom.

Bocsáss meg, Olivia!

Elfelejtettem. Boldog szülinapot!

Semmi baj, te fel vagy mentve. Neked szétvagdalták a fütyid.

Kösz szépen.

- Milyen torta lesz? - Csokoládé.

- Mondd csak, mit csinálsz ma? - Semmit, miért?

Meglepetés?

- Miért nem kefélnek? - Mert tanulmányozzák egymást.

- Szerintem le se szarják egymást. - Nem, ismerkednek.

- De már fél órája! - Ezek a legszebb pillanatok.

- Az a legszebb, amikor nincs kefélés? - Ezt tőlem kérded?

Szerintem minden rendben.

A hegek begyógyultak.

Kenjed továbbra is azzal a kenőccsel!

Könnyen mozog.

Tökéletes, felöltözhetsz.

És most hajrá, száguldjon az a fütykös!

Mit kell tennem?

Kezdd el használni!

Jó, de ne várjak még vele egy kicsit?

Szerintem már épp eleget vártál.

De nem kockáztatok valami szövődményt?

De bizony, itt ni, ha nem csapsz a lovak közé.

Majd szólj, ha minden rendben.

- Köszönöm. - Aztán igyekezz!

- Nem értem, lefeküdtetek vagy nem? - Igen, de... katasztrofális volt.

- Miért? - Végig csak sín.

- Fájt neki? - Dehogy, csak végig az exére gondolt.

Még mindig! Ne már!

- És te mit csináltál? - Mit csináltam volna... abbahagytam...

- Előbb-utóbb csak elmúlik neki. - Reméljük.

Az biztos, hogy a pornófilmek ebben nem adnak útmutatást...

Olyan pornókat kéne csinálniuk, amikben a lány az ex után sír.

Pornó szappanoperákat.

Pornoperákat.

Pornoperákat!

És te hogy állsz Biancával?

Elutazott.

- Hát látogasd meg! - Túl késő.

Miért?

- Elkönyvelt szerencsétlen flótásnak. - De pont ezért szeret.

Mert szerencsétlen vagyok?

Nem, mert érzékeny vagy.

A lányok szeretik az ilyesmit, nem olyan állatok, mint mi.

Ha te mondod.

Csak nem szerettél bele Larába?

Kussolj már!

Szia.

Mit csinálsz errefelé?

Elhoztam neked.

- De hát már kiolvastam. - Szeretném, ha megtartanád.

- Köszönöm. - Ugyan.

Lara mondta, hogy mész Párizsba.

Igen, holnap indulok, meglátogatom Biancát.

Helyes!

De szeretnek személyesen elbúcsúzni.

Örülök neki.

Bejössz?

- Ez itt te vagy, még kislányként? - Igen.

Helyes vagy rajta.

És az ott?

A fivérem.

Baj van?

Nincs.

Még mindig nem ismerjük egymást?

Nem, hanem...

- ...ez az én első alkalmam. - És akkor?

Nem tudom, helyes-e, amit teszek...

Mert szerelmes vagy egy másik lányba?

És aggódsz miattam?

Kedves vagy.

- Szóval vonattal mész? - Igen.

Mennyi idő alatt ér oda?

- Tizenegy óra. - Szűzanyám!

- Igen, de közben alszom... - Ugyan,

túl izgatott leszel ahhoz, hogy aludj.

Ki van itt?

Ede!

Papa?

- Mit csinálsz itt? - A sátorban aludtam.

- Látom, de hiszen esik az eső. - Éjjel még nem esett.

De miért nem mentél be a díványra?

Így alakult.

- Edo, hol voltál? - A barátaimnál aludtam.

Felhívhattál volna, egész éjszaka nem hunytam le a szemem!

Bocsáss meg, mama.

Rajta, gyertek be, esik az eső.

- Ki verte fel a sátrat? - Én, ki más?

- Ügyes vagy. - Köszönöm.

- Gyere, menjünk be! - Jövök már.

- Szia Edo. - Szia Olívia.

- Aztán jó legyél. - Te is.

- Dzsekit viszel magaddal? - Mama, augusztus van.

- Na és, mégiscsak északi az a város! - Ne aggódj!

- Ha kell valami, hívjál... - Te is..

- Edo, itt a fülhallgatód. - Köszönöm.

- Majd telefonálok, ha megérkeztem. - Vigyázz magadra!

Szia.

Üdvözöljük Biancát.

- Előre ülhetek? - Igen, persze.

SZŰKÖLŐ KAMASZKOR

Magyar szöveg: Szomráky Béla

Magyarországon forgalmazza a Mozinet Kft.