Original subtitles

- Jó reggelt! - Jó reggelt, szépségem!

- Hoztál kávét? - Már az ágyban reggelizést is elvárnád?

- Nem érdemelném ki? - Az attól függ! Mit vagy hajlandó megtenni, hogy kiérdemeld?!

- Várj, szerelmem! - Mi van?

- Elfelejtettem, hogy anyámhoz kell mennem. - Jaj, ne, Betinho, gyere ide!

- Komolyan, most nem tudok! - Maradj itt!

- Már annyi ideje reménykedik, hogy lásson, bocsáss meg! - Akkor legyél az anyádé! Szaladj a szoknyája alá!

Visszajövök! Nem kell mérgelődni... Tényleg!

Dehát! Lesz még ilyen ébredés!

Akkor majd nem ezt fogod látni!

Hallod! Csinálok rólad egy képet.

Úuu...

- Találkozunk a bárban, később? - Ahogy látom, ez csakis tőled függ!

SZERETLEK RENATO

Mi van? Július, szólalj már meg! Mi ez a savanyú ábrázat?

Meghalt az anyám.

Nem jött be, csávókám!

Meghalt az anyád?

Bebe számlájára!

Ilyen az élet!

- Bia, ha nem beszélnél faszságokat, haladnánk is! - Megyek már Bial!

- Mindíg csak ígérgeted! - Megyek, megyek, megyek!!!

- Bia! Bia? - Jövök!

- Szia, Julius! - Hagyj békén, kölyök! Kopj le!

- Bocsáss meg, haver! - Fura vagy, Julius!

- Ingerlékeny lettem. Meghalt az anyám. - Mi?

Meghalt az anyám tegnapelőtt.

- Mindenkinek fura lettem. - Mibe halt meg?

...egy hirtelen szívroham...

Tegnap este fölhoztam vidékről Andréa-t, aztán elmentem a temetésre.

Andréa visszajött ide, mihozzánk?

Pontosan. Nehéz még ezt is megemészteni!

A szentségit, Julius. Fogalmam se volt róla, öregem.

Hát, ezek után hogyan lehetnék?

Mit tehet az ember? Sírhatsz napestig, csak az idődet fecséreled!

A szentjit, Julius...

Julius, jobb lenne hazamenned, apa érted küldött. Apával történhet valami! Az öreg nem százas!

- Szia! - Beto is itt van! Hogy vagy?

Julius! Ha valamire szükséged lenne, itt megtalálsz!

Emlékszel, mikor gyerekként itt leskelődtünk, bekukucskálva a kis ablakon...

- Ott, azon? - Aha, hogy kikémleljük, kik vannak itt, főleg a csajok!

- Meg, hogy mit csinálnak? - Haver, most meg a bár már a miénk! Iszunk valamit?

Bia! Bia?

Szia, Betinho!

Szia Rikki! Hát emlékszel, hogy mit mondtam neked?

Itt van egy gyerekkori barátom, Valenca-ból, ahol már jártunk!

Ő Andréa, Julio testvére.

- A gyagyásé? - Mit beszélsz Rikki?

Istenem, bocsánat, de a bátyád nincs itt ugye?

Na, jó! Beto, kimegyek a mosdóba, hamar visszajövök, jó?

- Ő a barátnőd? - Hagyjál már, igyunk!

Bia! Bia?

- Beto! Beto! Beto! - Mi van?

Mi lenne?

- Ma már ilyen korán jöttél? - Megjöttem.

Hosszabb ideig szándékozol velem maradni?

- Bia... - Mit fogsz inni? Macumba, Bein, Coath?

Bia! Ő a barátom Valenca-ból, épp most érkezett. Julius tesója.

Nos, Julius tesója, mit szándékozol inni?

Hát! Rég nem ittam!

Te vagy Biatriz? Három adag rumot!

Bia!

Emlékszel hogy szombaton, van a születésnapom?

Nem én!

Még szép, hogy nem emlékszel! Csak Rikki, meg én akarunk ott lenni.

Úgy rendeztük, hogy elmehessünk a bácsikám farmjára. Ismered?

El kellene jönnöd velünk!

- Mit szólsz? - Ühüm. Lehet. Elhívhatom Camilla-t?

Lehet. Hívjad.

Hívd csak!

- Ne... csöndesebben... csitt... - Sutyorogni...drágáim...de hülyék...

Andréa!

- Szia, jól vagy? - Szia! Hol van Camilla?

Fölhívott, hogy nem tud velünk jönni, de semmi több!

- A fenébe! Akkor én se megyek. - Szó se lehet róla, gyere el velünk!

Andréa! Rohanunk, ne kéresd magad! Ha már fölhúztuk a vitorlákat!

- Ne csináld! - Gyere, gyerünk, gyerünk gyorsan!

- Rendben... - Befelé!

Andréa, ez lesz a te szobád!

Srácok, milyen szép nap!

Pakoljuk be gyorsan a csomagokat, és menjünk le a vízeséshez!

Úgy fog kezdődni a sztori: Egyszer, amikor elmentem Afrikába, minden megváltozott!

És ott találtam rá az igazi szenvedélyre, egy igazán őrült szertartáson...

ahol minden egyes törzsbéli tagnak saját dala volt. Ez egy gyönyörű afrikai történet lesz.

Amikor gyerek születik, az anyát elkülönítik a közösségtől, és ő számos rituálén megy át, hogy a végére megtalálja a gyereke dalát.

És az élete minden fontos pillanatában ezt a dalt hallgatja meg a gyereknek az anyja.

Például a minden évi születésnapi ünnepségek idején.

De az anya nem hallaná, csak a jó cselekedetei alkalmával,

akkor se hallaná, ha valamilyen aberrált dolgot követne el,

mert akkor is ezt a zenét kellene hallania.

Nagyon érdekes, hogy a törzs miért tesz így: tudják, hogy a hibák kijavításának legjobb eszköze a szeretet.

Amint a személy meghallja a zenéjét, többé nincs késztetése igazságtalanságot elkövetni, ártani másoknak.

Ebben a törzsi társadalomban érdekes a köszönési formula: "Michié" ("Gyönyörűség")

"Saubona" nyelven beszélnek. Azt jelenti: csodállak, szükségem van rád, fontos vagy nekem.

A viszont válasz erre a "Chicoba", ami azt mondja: érted létezek!

"Saubona"

Lüke!

Kóstold meg. Milyen?

Nagyszerű! Ez aztán a finomság!

Te vagy a sírdogáló szépség?

Jaj szegény fejemnek! Ó, ha arra a történetre gondolok,

- amit hármasban meséltél nekünk, ott a vízesésnél! - Te fürdőskurva!

- Andréa! Gyere velem le a pincébe rumért, az majd rendbe hoz! - Nem, nem, szó se lehet róla! Csak segítsen hagymát pucolni!

- Nem itt lesznek... - Te született Rió-i!

Jobb idelent, mint hagymát pucolni...

Andréa! Emlékszel, amikor kiskorunkban ide jöttünk?

- Nem itt játszottuk azt a pisztolyosdit? - Azóta se ittam ilyen rumot.

Beto, milyen jó, hogy azóta se vagy képes egy kortyot se inni!

Mint egy kiskölyök!

Emlékszel, mikor idejöttünk játszani, és azt hittük, hogy idelent laknak a kísértetek?

- A bácsikád meg valamiféle itt lakó állattal riogatott. - Az emberek mindenfélét hantálnak a gyerekeknek.

Hát, mi már nem vagyunk gyerekek, és már élvezhetjük az iszogatást, kipróbálod!

Na-na, Andréa, csak nyugiba! Szóval..., finom?

Kóstold!

Ohó! Hát eddig! Csak nőkkel voltam!

Andréa! Nagyszerű szerelmekben lesz részed!

- Az én csajom jósnővé változott? - Belegabalyodott a partiba! Látszik!

- Egy ász! - Édesem...

Én már ki is találtam..., mi lesz a következő játszma!

- Miféle következő játszma? - Majd meglátod...

Ááá... Szóval sztriptízt adsz elő nekünk!

Ne már, te seggfej!

- Látni akarom! - Andréa, ne már!

- Biztosan? (HARAPDÁLÁS) - Feltétlenül! Ez a játék!

- Ki lesz az első? - Talán én...

Most én dobok!

NYALÁS!

- ... kiporciózod? - Együtt szolgálom föl neked vele Bia-t is!

Hánykor jössz ma el innen?

Nem tudom megmondani. Én ennek a bárnak a rabszolgája vagyok.

- Oké, de kettőkor, háromkor? - Fogalmam sincs, Julius.

- Ciki! - Mi a ciki Biatriz?

Bassza meg, ez a tyúk nem száll le Beto nyakáról!

Csak nem féltékeny vagy a Beto gyerekre?

- Milyen féltékenység, Julius? A bátyjára lehettem volna! - Mi van veled Bia?

Semmi!

Nem fogjátok elhinni, amit most mondani fogok!

- Beto, én ismerem Adriana édesapját. - Komolyan?

Komolyan mondom! Rio de Janeiró-ban laktam, Beto születése előtt.

És hát ő egy jóbarátom volt, végülis, mert gondok azért mindíg adódnak,

és hát nem voltam biztos az apád javallataiban, orvosi tanácsaiban.

Abban az időben ő volt ott a helyi atyaúristen, a legjobb szülész. És ez mindennél fontosabb volt. Tényleg!

Ő próbálkozott és remekül sikerült. Látod?

- Micsoda véletlen! - Hajmeresztő, hogy én ismerem Adriana apját!

Nem, azt szoktam mondani, hogy Rio egy kis város, és mindenki ismer mindenkit!

- Lehetetlenség! A kicsinek a csücske! - A város, ami ennyire kicsi!

- Hú, mennyire élvezzük! - Adj pár szalvétát, légyszives!

A fenébe! Hihetetlen, hogy Andréa az apja miatt nem tudott eljönni!

Veseköve van?

Spongya rá! Akkor édes kettesben zuhanyozzunk! Jó?

Menjünk az ágyba. Gyere!

Figyeljetek! Egy, két, három, négy...

Nézzétek, ott van a házam!

- Ha meg arra nézel, ott a suli! - Látom a sulit. De a házat nem!

Látjátok a jövőnket?

- Hoppá! Nem hiszem! - Sose voltam még ezen a helyen!

- Nagyon szép itt! - Ez így van.

Azért az nem semmi, hogy második Pedro-nak milyen szeme volt, amikor itt alapított várost!

- Ezt meg honnan veszed? - Olvastam, szépségem!

Aha! Andréa! Áruld el neki, hová megyünk a következő hétvégén!

Az apámnak van egy nyaralója itt a közelben.

Ő, meg Julio elutaznak hétvégén, és a ház megürül. Csak a miénk lenne!

Ott tölthetnénk a hétvégét?!

Na? Mit szólsz?

- Ennyi. - Ennyi?... akkor fizetünk!

- Menjünk már, a bár hamarosan bezár. - Jó, akkor menjünk.

Asszem most nem fog több menni...

Föladom, mehetünk! Túl sokat ittam.

Szia, Bia!

Csao!

Majd én...

Szétszakadok, muszály egyet hugyoznom.

Mindjárt visszajövök.

Mit csinálsz Beto?

- Szétszakad a tököm... - Gyere ide...

Tudom, hogy mit akarsz!

Gyere, Beto!

Hagyj békén...

Mi van Biatriz? Mi bajod? Mi történt?

- Hagyjál... - Mi a...?

- Te vadidegen Bia! - Hagyjál már...

- A rohadt életbe, Julius, már el is élveztél?! - Nem tudtam visszatartani, Bia!

Hát akkor, legalább adj egy cigit!

Bia, mért nem hagyod itt a francba ezt az idegesítő bárt?

Kibaszott egy válasz!

- Tudod mit láttam? - Mit?

Az öcséd... meg a szép Beto...

- Mit beszélsz, Bia? - Nem hiszed?

Nem hinnéd el mi, hogy a szépfiú egész eddig csak átejtett minket.

- Azt akarod, hogy el is higgyem... - Ha egyszer ez a tény...

Nem mondok én semmit se...

- Te is csak egy kis szamár vagy, igaz? - Menj el Bia, elég volt, menj, holnap reggel utazok.

Induljunk Julius, kurvára idő van, el fogunk késni!

Viszlát!

Az apám még mindíg nem cserélte ki ezt az ajtót. Pedig telerakta mindennel a szobát.

- Meg kell javítanom, amit az apám csinált. - Veled megyek.

- Dri, vidd be a hátizsákomat, és vigyázz a zárral! - Jó, amíg odalesztek, addig én átöltözök...

- ...idebent. - Oké!

Ide rakhatták... a bejáratit... TL113

Mit művelsz, Beto?

Isteni!

- Végig bámulni fogsz? - Ugrás!

Szerintem, ha az anyám élne még, elfogadna. Ha mi elfogadjuk. Szeretne téged. Beto-t.

Ezzel akarsz levenni a lábamról?

Mindíg is együtt maradunk!

Ma lesz életed legszebb naplementéje!

Aki lemarad, az fog mosogatni!

De föntről még sokkal szebb!

...naplemente... ...ez az éjjeli...

Andréa, hol marad a parádé?

Miféle parádé!

- Itt látható! - Látható?

- Egy aprócska ajándékkal készültünk neked! - Hazugok! Mi ez?

- Elő a farbával! - Ő már elmesélte a történetét? A jelenlegit, de változik!

Mi ez? Csak cukkoltok engem?

Hogy csinálod?

- Látod? - Mit?

- Add oda neki! - Vigyázz, meg ne égesd a szád!

Mi ez? Á, értem, egy állat! Egy állat...

Én egy olyan állat vagyok, aki megharap...

Jöhet egy fehér rum? Jöhet!

Bia! Két rumot, légyszi!

Nesze!

Kösz, öreg!

- Csaknem egyedül? - Ne cukkolj, Bia!

Nahát..., kiábrándultál a bandázásból? Így van?

- Beto! - Mi a...

- Menjünk el apám telkére, ott lehetnénk hétvégén! Na? - Jó. Menjünk! Menjünk.

Imádom ezt a helyet, Andréa!

- Itt a legjobb, nem? - Nagyon jó energiák vannak errefelé!

Mi a fasz van veletek srácok?!

Mi a faszt művelsz az öcsémmel?

Hagyd békén!

- El innen, te kis punci, hülyegyerek! - Nyughassál Julius, he harcolj!

Én nyughassak? Nyughassál te, te büdös kurva!

Gyere velem!

- Andréa maradj itt, ne menj oda! - Most itthagylak titeket. Utána majd beszélünk!

Julius!

Kibaszottul csak játszottam!

- Én csak játszottam! - Mondtam már, hogy ne akarj megdumálni!

Az a ribanc nem téged vágott pofán! Te punci!

Te punci! Te punci!

- Garantálom, hogy apa megtudja! Te szemét! - Rohadék!

Te szemét!

- Majd megtudod! - Te rohadék geci, rohadék!

- Gyere ide! - Andréa, hogy vagy?

- Bántott a bátyád? Megütött? - Hagyj békén!

- Kifelé! - Mi történt Andréa? Nyugodj meg!

- Dri, ne csináld! - Andréa, felejtsd el! A bátyád is túlteszi magát ezen.

Beto, beszélek majd vele. Ha túl lesz az első sokkon.

- Van egy ajándékom nektek. - Mi az?

Egy levél, amit épp ebben a pillanatban írok.

" Szerelmeim,

biztos vagyok benne, hogy ez egy véget nem érő történet, és magába sűríti minden fantáziánkat és érzelmünket,

a szereplő hősök örök paradoxonait.

Biztos vagyok benne, hogy ez egy véget nem érő történet, mert az emlékeink nem követik a kronológiát.

Mint tudjuk, Kronosz fölfalja a saját gyermekeit.

Az idő a könyörtelenség nagymestere. A gyeplő az elmúlás és a halál kezében van.

Mi egy másfajta időt teremtettünk. Termékenyet, kreatívot.

Újrakezdtük a teremtést! Megteremtettük a saját történetünket itt és most.

Senkinek a véleményét nem kértük ki!

Bátorság, fiúk! Mert ez lenne ugyebár a mi életünk! Irányítani akarjuk!

Szabadon, kreatíven. Örökké követni fogjuk a nevetés jogát! Örökké! Örökké!

Örökké!

Az élvezet szellemét elképesztő démonok lengik körül.

Mégis, ünnepeljük kacagással a vér és a bor ízét! És a titkainkat zárja magába ez a röpke kis levélpapír!

Szeretlek titeket"

Én is szeretlek!

- Sós? - Aha!

- Beto! - Mi van?

Mi a bajod?

Semmi.

Semmi! A fenébe! Napok óta el vagy kámpicsorodva, a szentségit!

Dehogy!

Nyugodtan elmondhatod!

A kutyafáját! Sose mesélsz nekem a kapcsolataidról. Ki vele!

Nem értem hirtelen miért nem mondasz semmit arról, ami történhetett!

- Most nem, anya. Felejtsd el! - Valami Andréa-val?

Összekülönbözés, ami velem és Andréa között volt. Nem is akarok róla beszélni!

Megnézem!

Meglepetés. Ülj le, ülj ide Andréa!

Hozok neked is egy tányért.

Nem vagy éhes, nem! Ne szabadkozz! Itt a saláta!

Hopplá! Szereted a répát?

Jó!

Igen! Emlékszem egy nagyszerű történetre! Fiatal koromból.

Hozzátok hasonló korúnak kellett akkor lennem!

Karnevál idején volt, hatalmas parti, egy olyan karneváli, olyasféle bárban, ahová ti is jártok.

Szóval, ott kellett lennünk, már jó korán, és én ittam egyik pohárkával a másik után, amitől hirtelen belehuppantam egy karosszékbe.

Elpilledtem. És egyszercsak a semmiből ott volt egy kéz, zsebkendővel az arcomon, valami erős szagot éreztem, de nem volt időm semmire, csak kapkodtam a levegő után.

Jaj! Hát, szörnyű volt. Pedig milyen jó barátaim voltak akkor!

A legjobb barát mintaképe volt Julia, jaj a Julia, mindig csak a Julia! Julia, aki adott egy puszit.

Dehát az a csók olyan volt, mint egy lélegzetvétel. Persze akkor még nem tudtam...

Emlékszem, elmentünk valahová, elmentünk sétálni mindenfelé a városban, ...aztán a mi házunkban kötöttünk ki,

mert a szüleim szokásuk szerint elutaztak valahová.

A ház összes szobája közül mi a szüleim hálószobáját választottuk ki. Természetesen

egész éjjel ott maradtunk. Másnap, úgy emlékeztem, mintha Alfonso lett volna ott. Édes istenem, Alfonso!

Alfonso volt akkoriban a barátom, akit úgy elhajítottam, mint egy labdát.

Heló! Én a sztorimat mesélem, ti meg rám se hederítetek! A Juliával való kalandomról beszélek!

A kibaszott Julia! Hogy a fenébe emlékezhetek őrá? Uramisten, az a bolond Julia...jaj nekem...!

Minek is mondom el...

Szeretlek. Nagyon szeretlek.

Anya?

Szia, anya!

- Adriana van a telefonban. - Jó, Mondd, hogy nem érek rá.

Nem mondom. Már háromszor ideszólt, háromszor szabadkoztam, negyedszerre nem teszem!

- Gyere le és beszélj vele, aztán visszajöhetsz a szobádba. - Mondd neki, hogy alszom.

- Most nem tudok vele beszélni. - Ez nem tisztességes, Beto, azzal a szegény lánnyal!

- Andréa alszik! - Itt várakozik a vonalban és nem tudok mit mondani neki!

- Nem telefonálgathat örökké! - Majd később beszélek vele, jó?

Nem! Nem megyek sehová! Pont fordítva! Lejössz, beszélsz vele, és visszajössz

- a szobádba, és addig alszol, ameddig akarsz! - Most alszok. Inkább innék veled egy kávét odalent az ebédlőben...

Egy kávét, anya, kérlek! Szeretlek, anya, puszi, szeretlek...

- Jó reggelt! - Nem! Ne reggelizzgess nekem! Inkább intézd el a telefont!

- Beto, fogd a telefont, és hívd föl Adriana-t! - Majd fölhívom a reggeli után.

Nem! Tudod, hogy hányszor éltél vissza azzal, hogy kimentselek?

Már vagy tízszer félresöpörtél az ehhez hasonló mondókáiddal!

Ha befejezem a reggelizést, megteszem.

Beto, kérlek, fogd azt a telefont, és hívd föl Adriana-t!

- Anya, ahogy tudom, föl fogom hívni. Most nem akarok vele beszélni. - Dehát mi a te problémád? Szeretném megérteni?!

Tényleg szeretném megtudni, mi itt a probléma. Az a lány már tízszer idecsörgött!

- Anya, nem akarok most beszélni. Nincs probléma, csak nem akarok beszélni vele. - Akkor...

mi lesz a következő lépés? Legközelebb, ha fölhív, kénytelen leszek azt válaszolni,

hogy nem tudsz vele beszélni, mert éppen Andréa-val alszotok együtt a szobádban!

Ez így nektek megfelel?

Persze!

Nem gond!

Esetleg elmondanátok nekem valamit?

- Nincs mit! - Mindkettőtöknek odalett a nyelve?

Hát ez szép!

Anya, kérsz kávét?

Bia, adj egy adag rumot!

Mégegyet!

A srácaidat keresed?

Mi?

Nem nagyon lehetnek itt.

Ha valahol másutt kavarnak.

- Te büdös kurva! Hogy merészelsz így beszélni róluk! - Hé, csajszi!

- Jobb lenne, ha elhúznál! - Hozzám ne merj érni!

Na, nézzenek oda!

Egész héten kerestelek Beto, hívogattalak otthon, de egyszer se válaszoltál.

Anyáddal beszéltem, üzeneteket is hagytam, Beto!

Eszed ágában se volt engem megnyugtatni, hogy mi is történt!

Hagyjál békén! Hagyj békén! Semmi kedvem veled társalogni! Kopj le!

Te meg Andréa! Te meg ott voltál vele. Az egész szarságot kitervelte! Mert véget akart vetni!

Azt hiszitek, ennyire hülye vagyok?

Azt hiszitek, hogy én csak egy bohóc vagyok?

Azt hittem, én vetek véget a köztünk levő kapcsolatnak, Beto. Mit keres itt ez a srác? Hogy tehetted ezt velem?

Te is csak egy marha nagy seggfej vagy! Remélem boldogok vagytok így édeskettesben!

Mi a rosseb volt ez Andréa? Mit akar ez a csávó tőled?

Még mindíg folytatod ezt a szarságot? Még mindíg folytatod ezt a szarságot?

A picsába, megígérted, hogy véget vetsz ennek!

Tűnj el innen! Megígérted, hogy hanyagolod a pasast. Még mindíg vele vagy?

- Andréa, ne hallgass rá! Andréa, ne hallgass rá! - Hát nem láttad?!

- Hát nem láttad?! - De láttam!

Ne hallgass rá, Andréa! Andréa! Hát csak hallgass a bátyád dumájára!

Csak hallgass rá!

Azt hiszed, hogy ismered őt? Tudod te, hogy mit kell nekem otthon elviselnem?

Ne törődj vele, mit mondanak mások!

Andréa! Nagyon is tudom, hogyan élnek ők itt, Valenca-ban!

Miattad vagyok itt, hogy fölvállalhasd magadat! Szerelmesek vagyunk egymásba!

Csak te gyáva vagy!

- Gyáva! - Te...

Te...te egy önző fráter vagy! Egy önző srác. Egy önző srác!

Fogalmad sincs mi megy otthon minálunk.

Nem tudsz te semmiről! Nem ismered a bátyámat, se az apámat, nem tudsz te semmit se!

- Azt hiszed magadról, hogy olyan nagyokos vagy, de az csak a te képzelgésed! - Higgadj már le!

- Velem együtt megoldhatnánk, de te nem akarod! - Hát persze! Veled minden megoldódna!

Szemétláda!

Gyáva!

Tetszik?

Ez volt az utolsó alkalom, hogy hozzám érhettél.

Undorodok tőled!

Megyek!

- Adriana! - Andréa!

- Jól vagy? - Jól!

- Rachiel mondta, hogy itt vagy, rég ne láttalak, eljöttem hozzád. - Ülj le!

- Mi van? - Semmi...

- Mit nevetsz, Dri? - Ne foglalkozz vele!

Ki vele!

Megcsiklandozzalak?

- Bökd már ki, Dri! - Rendben!

- Nem hiszem, hogy elmondhatom neked. - Mi a fene az? Ne rejtélyeskedj! Ki vele!

Jaj, Andréa! Egyszer láttalak titeket dugás közben.

Basszus, Dri! Baszd meg magad!

Andréa! Nézz ide!

Nézz ide rám! Te egy varázslatos személy vagy,

egy bámulatos fiú!

Tudod te, hogy milyen édes pasi vagy, hatalmas szívvel, Andréa!

Mindent, amit közösen megéltünk, én, te, Beto, mindezt sose fogjuk elfeledni!

Ja!

Dri, te szintén egy varázslatos nő vagy. Gyönyörű és találékony, tehetséges teremtés.

És...

És te mindent megváltoztattál!

Isten veled!

Viszlát!

1996. október 11.

- Szia! - Szia, Andréa!

- Jól vagy? - Jól.

- Miben segíthetek? - Nem, csak egy kis levelet hagyok itt Beto-nak.

- Gyere be, itthon van. - Nem, sietek, itt hagynám csak!

- Kérlek, add át neki! - Persze, természetesen! Minden rendben?

Persze!

- Viszlát! - Köszi, viszlát!

Beto! Hahó, Beto!

- Szia, anya! - Itt egy levél, neked. Andréa küldi.

- Most? - Csak itthagyta!

Kösz, anya!

Beto!

Tudod, hogy milyen nehézkes vagyok, hogy mennyire nem tudom kifejezni magam.

Mégis levélírásra adom a fejem.

Sose fogom elfeledni azt a verset, amit Dri olvasott fel nekünk. Arról szólt, hogy a szerelmes levelek milyen nevetségesek.

De nem a számomra! Először is, mert én ugyanilyen érzésekkel küszködtem.

Hajtott a kényszer, hogy érezhessem az illatodat.

Simogathassam a hajad, a karjaid, hogy veled aludhassak és veled szeretkezzek.

És a végére teljesen átadtam magamat neked.

Úgy éreztem magam, mint a dalban: A szerelem láthatatlanul éget föl.

Maró seb, ami nem érzéseket teremt.

Egy boldogtalan élvezet.

Ez az első szerelmes levél, amit én írtam.

És már érzem, hogy egy kicsit nevetséges is.

Írva ezt a levelet, úgy látom, az ilyen levélszerelem csak még orvosolhatatlanabbá tesz mindent.

Azért írtam, hogy elmondjam: mennyire szeretlek. Meg azért is, mert itt és most kell a történetünkben lennie.

Bocsásd meg a bátortalanságomat, hogy nem szemtől szembe mondom. De még szoknom kell, hogy eljött az én időm.

Biztosíthatlak, ez lesz a mi legnagyszerűbb barátságunk.

Andréa.

Vigyázz, autó!

Halló! Igen, az!

Értem.

- Mi van? Már nem is kopogsz? - Beto!

Borzalmas dolgot kell mondanom.

Andréa balesetet szenvedett. Elgázolták és meghalt.

Ki állítja ezt az őrültséget?

- Nem akarom! - Ne csinálj őrültséget!

Az előrejelzések szerinti esős idő folytatódik Rio...

Január... Brazília mára virradóra elveszítette egyik legnagyobb bálványát.

Meghalt Renato Russo. Az énekes-dalszerző a szeretet mindenekfölötti küldetését hagyományozta ránk.

- Renato, ne! Renato ne! - Milyen Renato?

Hát Renato, Beto?! Meghalt Renato Russo. Nem láttad?

Az Andréa volt!

Fiatalok emlékére, akik hamar eltávoztak, és olyan intenzív életet éltek, mint a mi hősünk, Renato Russo.

Fordította TransLator TL113

Szeretlek.

Nagyon szeretlek.