Original subtitles

Azért vagytok itt, mert változtatni akartok az életeteken.

Szeretném visszakapni a lányom felügyeletét.

Olvastam a kórtörténetedet.

Több mint egy éve tiszta vagyok!

Már nem hallucinálsz?

Nem.

Tavaly eltűnt az egyik résztvevőnk, Josefine.

Három héttel később a lánya is eltűnt.

Josefine lányát Majának hívták?

Nem. Elsának. Miért kérded?

Mai gyakorlatunk a ház felfedezésével kezdődik.

Gondoljatok azokra, akik itt haltak meg,

aztán elmélkedjetek az életeteken.

"Ki akarok lenni?"

Tudod, az a nyaklánc...

És ha ehhez a helyhez van köze?

Maja talán baltikumi menekült vagy kolerás volt.

Amina! Hová mész?

Hát nem érted? Semmit sem jelentesz nekem.

A MANNHEIM CSALÁD, 1944

FEKETE TÓ 2. ÉVAD 6. RÉSZ

Szia, Vincent. Bocs, még mindig nem osztogatunk reggeli cigit.

Nagyon vicces...

- Jelentkezett? - Kicsoda?

- Amina. - Nem. Miért kérded?

Feldúlt volt, amikor elment.

Nem is érdekel, hogy mi van vele?

Többször is felhívtam, de nem akar beszélni velünk.

De nektek erre biztos van... valami eljárásotok.

- Nem érzed felelősnek magadat? - Dehogynem.

Értelek. Lássuk csak...

HOZZÁTARTOZÓK KALLSKAR, 2015

Jó reggelt, kedves kisasszony! Itt a szobaszerviz.

Ne haragudj, de sok a dolgom.

Készülök a beszélgetésre Unóval.

- Értem. - Mi van? Én ezt komolyan veszem.

Jó, de reggelire azért mindig van idő, nem igaz?

Köszi. Egyedül enném meg, ha nem bánod.

Ne aggódj. Egy szót sem fogok szólni.

- Megígérem. - Ne legyél levakarhatatlan.

- Levakarhatatlan? - Nem úgy értettem.

- De egyedül is szeretnék lenni néha. - Rendben van.

- "Levakarhatatlan." Ez új. - Igen... Ne haragudj.

Borravalót sem kapok?

- Biztos, hogy ott van? - Igen, azt hiszem.

Értem. Tudja ennek a barátnak a telefonszámát?

Nem. Megszerzem, és visszahívom.

Értem. Az csodás lenne. Köszönöm.

- Szívesen. - Kösz. Viszhall.

Úgy tűnik, hogy hajókázni ment az egyik barátjával.

A rokona vissza fog hívni, amint megszerezte a barát számát.

- Ennyi? - Szeretnél még valamit? Dolgom van.

Vincent... Gyere.

- Szia. - Szia.

- Szia. - Foglalj helyet.

Már csak a kamera hiányzott ebből a doku szappanoperából.

- A te érdekedben kell, Vincent. - Az én érdekemben?

Hogy később meg tudd nézni, miket mondtál.

Megkapod majd az egészet. Én semmit nem őrzök meg.

Semmi gond.

Jól mutatok a képernyőn, úgyhogy nem aggódom.

Hogy érzed magad, Oscar?

Jól.

Remek.

Ezt örömmel hallom.

Amikor legutóbb beszélgettünk, rossz passzban voltál.

- Nem. - Nem?

Jól, azt hiszem. Mint máskor.

Nehéz itt, a szigeten, de...

Igen.

Nem könnyű.

Kavarog benned a félelem, a bűntudat,

a szégyen és a gyász.

Ezek az érzések határoznak meg minket,

egyúttal korlátoznak és visszafognak.

Ahhoz, hogy fejlődhessünk,

meg kell találnunk a bátorságot ahhoz, hogy mélyen magunkba nézzünk.

Amikor ennek a szakadéknak a mélyén,

lelkünk mély, fekete tavának alján állunk,

csak akkor jelenthetjük ki őszintén, hogy ismerjük önmagunkat.

Gittan...

Szeretnék bocsánatot kérni. Eddig nem volt rá alkalom...

Nyitva volt az ajtó, és tényleg azt hittem, hogy itthon van.

Nem akartam berontani a házába.

Szóval... bocsásson meg nekem.

És szeretnék kérdezni valamit.

A Mannheim az ön családi neve?

- Ez nem a magáé. - Tudom...

Ki ez a kislány?

Az én vagyok.

Ez meg a nagyapám.

Legyenek átkozottak mind!

Mire kíváncsi?

Nem is tudom...

Van valami furcsa ebben a szigetben.

Igaz? Ha valaki, ön biztosan tudja.

Több mint egy hete ismerjük egymást.

Úgy érzem, ez idő alatt jókat beszélgettünk.

Sok jó gyakorlatot elvégeztünk.

A tegnapi, a kolerakórházban végzett gyakorlatról...

szeretnék beszélgetni veled.

A dolog az életről és a halálról szólt.

Arról, hogyan uraljuk az életünket és halálunkat.

Szeretnék többet tudni arról, hogyan is érezted magad.

Tudhattam volna... Most kell lelkizni?

- Pontosan. - Tudhattam volna.

- Félsz az ilyesmitől? - Dehogy.

- Szívesen beszélek az érzéseimről. - Remek.

Jó. Akkor lelkizzünk.

Ez a sziget már több mint 300 éve a miénk.

Anyám mindig azt mondta, hogy van valami baljós a szigetben.

Valamiféle sötétség vagy nyugtalanság.

Nevezze, aminek akarja.

Mire gondolhatott?

Ha valaki válaszút előtt áll,

és választania kell a lelke sötét és világos oldala között,

és ezen a szigeten kell meghoznia ezt a döntést,

mindig a sötét oldalt választja.

Látott valamit?

- Ezt hogy érti? - Tudja, mire célzok.

Az 5-ös szobában...

De nem tudom, mi az...

Amikor a kolerakórházban voltam,

láttam egy gyereket.

Egy kislányt.

Szerintem az egész róla szól.

El kell mennie erről a szigetről, amilyen hamar csak lehet.

- Szia. - Szia.

- Segítened kell. - Oké.

Be kell jutnom Gittan házába.

Hogy ellopd a műkarját?

Szerintem Maja a szigeten halt meg. Biztos, hogy Gittan tud valamit.

Be akarsz törni a házába,

és engem is bele akarsz rángatni ebbe? Jól gondolom?

Nem akarok betörni.

Csak kell valaki, aki őrködik. Hátha Gittan visszajön. Kérlek...

A fenébe!

A tegnapi gyakorlatról szeretnék beszélgetni veled.

Ami a kolerakórházban volt.

Kíváncsi vagyok, mit éreztél, és milyen gondolataid támadtak.

Jó érzés volt.

És kellemes gondolataim támadtak.

Mi jutott eszedbe?

Josefine.

Josefine?

Josefine Malmberg jutott eszedbe?

Itt ismerted meg őt tavaly?

Erről szeretnél beszélni?

Nemigen tudok mit mondani.

Kedves nő volt.

Szeretett velem beszélgetni. Ritka az ilyen ember.

Miért ő jutott eszedbe a kolerakórházban?

Valaki mondott valamit?

Folyton rá gondolok.

Ide jártál táborozni nyaranta.

Gittan így talált rád?

Igen. Nem lehetett könnyű neki.

Neki nem volt gyereke, de rólam lelkiismeretesen gondoskodott.

Mindkettőnk családjában voltak drogosok.

Az ilyesmi egész életében nyomasztja az embert.

Engem ez a sziget mentett meg. Az, hogy nyaranta ide jöhettem.

Ugyanakkor...

félek is tőle.

VÉLETLEN, HOGY AZ ELTŰNT MENEKÜLTEK...

MIND A LETT ELLENÁLLÁS VEZETŐI?

AZ ELTŰNT BALTIKUMI MENEKÜLTEKET...

A SZOVJET REZSIM VESZÉLYESNEK TARTJA

Mi a fene... Maga még mindig itt van?

Igen... Olyan szép a kilátás.

De most már megyek.

Sokat beszéltünk a családodról.

Elhagytad őket és megszakítottál velük minden kapcsolatot.

Igen, hála neked.

Igen? Értem.

Emlékszem, meséltél a gyerekeknek a gyerekkorodról.

Azt mondtad, nem szabad hagyni, hogy a múltunk gúzsba kössön minket.

Hagyjuk el a berögződött szokásokat, és...

Alapítsunk saját családot.

Igen.

Nekem már nincs családom.

Talán már nem is élnek.

Néha azt kívánom, bár így volna.

Aztán találkoztunk mi ketten.

Jól van...

Még valami...

Tavaly azt mondtad, egyáltalán nem vagy megelégedve a kurzussal.

- Nem kaptam segítséget senkitől. - Igen, ezt mondtad.

Most arra vagyok kíváncsi, hogy szerinted idén be fog-e válni.

Nem.

Nem?

Semmi baj veled vagy a módszereddel...

Ezt örömmel hallom.

Rajtam egyszerűen már nem lehet segíteni.

Ez nagy megkönnyebbülés. Így el tudok lazulni.

Értem. Jól van...

Értem, miről beszélsz.

Talán önmagában ez a kulcsa...

a te gyógyulásodnak.

Ne vágyj olyasmire, ami talán nem is létezik.

Olyan szeretetre, ami nem is létezik. Elismerést...

Helyette próbálj meg a mának élni.

Magamra tetováltassam azt is, hogy "Carpe Diem"?

Miért ne, ha ezt jó dolognak tartod?

Nem, mert nem a jelennek élek.

Ne feledd, hogy arról már letettem.

Nem hiszem el, hogy letettél róla.

Itt voltál tavaly, és most is itt vagy.

Persze, hogy hiszel abban, hogy van segítség.

De nem ezért vagyok itt.

Akkor miért vagy itt?

Miért vagy itt?

Azért vagyok itt,

hogy kiderítsem, mi történt...

Josefine-nel.

- Nem érdemli meg, hogy elfelejtsék. - De hisz' semmi sem "történt" vele.

- Itt hagyott minket. - Megölték.

Hogy mondhatsz ilyet?

- Biztosan tudod? - Tudsz bármit is?

Mindig is úgy véltem, az én hibám.

Talán túl fiatal voltam? Ez lehetett az oka?

Túl sok...

Túl sok őrült dolog történt, ezért nem sikerült.

Azt hittem, megegyeztünk abban, hogy ezt nem bolygatjuk.

Mélyen megbántottál.

- Szia. - Szia.

Gondoltam, talán szeretnél kicsit egyedül maradni.

- Kemény nap volt? - Mondhatni.

Mondd, hogy szarok.

Szia.

Azt terveztem, hogy a tegnapi gyakorlatról fogunk beszélni,

de úgy érzem, fontosabb dolgokat kell megvitatnunk.

- Nem baj? - Dehogy.

Ahhoz, hogy segíteni tudjak rajtad, őszintének kell lenned hozzám.

És magadhoz is.

Van valami, amit el akarsz mondani?

Azért kérdezem ezt tőled,

mert beszéltem valakivel, aki aggódik érted.

Kivel?

Gittannal.

És ő...

azt mondta nekem,

hogy téged zavar ez a sziget.

Hogy láttál dolgokat.

Igaz ez?

Mondj már valamit!

Van miről beszélnünk, vagy nincs?

Gyerekek kísértetei.

Szellemek.

Holttest a vízben. Hallucinációk.

- Nem hallucináltam. - Tudod, mit?

Úgy tűnik, hogy azért kergetsz kísérteteket a szigeten,

mert nem mersz szembenézni a saját problémáiddal.

Én tudom,

hogy számodra mindez valóságos. Erről már beszéltünk.

De, ugye, tisztában vagy azzal,

hogy ezeket a dolgokat senki más nem tapasztalta itt?

Senki.

Nem rajongok Freudért,

de szerinte légvárak és téveszmék segítségével...

az ember megvédheti magát.

Én hiszek ebben.

Minnie, mindenben nem fogok tudni segíteni neked,

de a légvárak lerombolásában igen.

A lányodra gondolok.

Lunára.

Elég a menekülésből!

Valódi vagy?

A rohadt életbe!

A rohadt életbe!

Azért vagyok itt,

hogy kiderítsem, mi történt...

Josefine-nel.

- Itt hagyott minket. - Megölték.

Hogy mondhatsz ilyet?

- Biztosan tudod? - Tudsz bármit is?

- Jól vagy? - Fel kell hívnom a lányomat.

- Történt valami? - Nem. De muszáj beszélnem vele.

Minnie, nekem nem szabad...

Engedd, hogy felhívjam a lányom. Kérlek!

Jól van. Gyere.

Minnie... Mi a baj?

Nem tudom a számát.

Köszönöm.

- Halló? - Szia, kicsim. Itt anya.

Anya! Képzeld...

- Annyira hiányoztál ma. - Tényleg?

Elestem az oviban. Megütöttem a térdemet. Még vérzett is.

- Jaj, szegénykém... - Johanna adott ragtapaszt.

- És most mit csinálsz? - Tuss-szal játszom.

- Az meg ki? - Hát Tuss.

- De ki az a Tuss? Ismerem? - Theresia.

- Anya, nekem is lehet becenevem? - Persze, hogy lehet.

Ugye, tudod, hogy anya hamarosan hazamegy?

- Jó. Megnyomom a piros gombot. - Szeretlek.

JOSEFINE MALMBERG. ELSA NEVŰ LÁNYA APJA: MAGNUS LUNDBORG

Szia, Erik.

Foglalj helyet.

Arra gondoltam, hogy beszélgethetnék...

a tegnapi gyakorlatról, ami a kolerakórházban volt.

Én másról szeretnék beszélgetni.

Jó. Miről akarsz beszélni?

- Halló? - Jó napot!

Elsa nevű lánya és az édesanyja, Josefine miatt hívom önt.

- Maga rendőr? - Nem. Minnie a nevem.

Egy lapnak dolgozom. Újságíró vagyok.

A gyerekelhelyezési vitákról akarunk lehozni egy cikket.

Erről nem akarok beszélni. Magánügy.

- Nem is hallott felőlük? - Nem, nem hallottam.

- Semmit? - Semmit. És ez nagyon dühít.

A rendőrség semmit nem csinál.

Írja meg, hogy tehetetlen vagyok.

- Mi az? - Örülök, hogy megkérdezted.

Ez egy igen bonyolult nyilvántartás.

Gittan vezeti.

Ebben az áll,

hogy Gittan eladta a menedékhelyet egy bizonyos Erik Larsennek.

Úgy tűnik, mindketten jó vásárt csináltak,

de azt gyanítom, hogy az adófizetők nem örülnének neki.

Egyetértesz? Jelentős közpénzt invesztáltak bele.

A közvéleményt biztos érdekelné, hová került az a pénz.

- Mit akarsz? - Hogy mit akarok?

Azt már biztos tudod.

Szeretnék elmenni egy tárgyalásra.

A laptopommal, a mobilommal és az igazolással együtt.

Kérlek.

Én csak azt szeretném tudni,

hogy Josefine-nek voltak-e ellenségei.

Rajtam kívül soha senkit nem nevezett az ellenségének.

Értem. Köszönöm. Nagyon köszönöm.

- Elnézést a zavarásért. - Semmi gond.

Kérem! Kérdezhetek még valamit?

Elsának...

volt beceneve?

Nem volt.

Vagyis volt, de nem igazi becenév volt.

Csak Josefine becézte így.

Maja.

A "Farkatlan Pelle" Majája után.

Magyar szöveg: Olajos Ákos