Original subtitles

Kondor nagyot sóhajtott, és vér buggyant ki a száján.

Az öreg szemei félelmetesen nagyra nyíltak,

mert meglátta az elmúlás közelségét.

Szemeire zöldhályog kúszott,

s egyszerre csak a levegőben szinte megpattant a csend.

Ugye ezt te sem gondolod komolyan?

Juditka, nem lehetne, hogy…

Köszönöm.

Ez a Vuk.

- Parancsolsz? - Kimásoltad a Vukot,

csak összehúztad rosszabbra, és megváltoztattad benne a neveket.

Jó, egy picit hasonlít…

Nem picit! Ez az!

Figyelj, az én célközönségem nem ismeri a Vukot.

Maximum rémlik nekik valami róka hipp-hopp az avarban. De ez mint fantasy működik!

Barna, én ezt feladom!

Felbontom a szerződésünket.

Emberemlékezet óta nem tettél le semmit az asztalra,

most pedig jössz nekem a Vérvukkal.

- Ezt nekem köszönheted! - Ez hat éve volt.

Eleget voltam érte hálás!

Én vagyok az egyetlen ismert arca a kiadónak.

Mert a botrányod után különböző TV-műsorokban égetted magad?

Nem, én kaptam egyedül díjat Badbury-ben, azért!

Hat éve, mikor a tanácsomra - jegyzem meg - berobbantál az első fantasy-del.

Azóta viszont azt gondolod, hogy te vagy a magyar Tolkien,

és ez minden idődet felemészti, írni pedig elfelejtettél.

Tibi, szólj már valamit, helyzet van!

A szar, belakkozva is szar.

Mint a menedzserem, ezt tudod hozzáfűzni?

Illetve: hogy a megállapodásunk értelmében, nekem akkor is jár a pénzem,

ha a köztetek lévő szerződés semmis.

Sokat segítettél, Tibi.

Jó, bocs. Rossz ötlet volt.

Figyelj, 25 éve ismersz…

De akkor még egy Gondolkodó voltál,

aki tanított, írt, akiből sugárzott a tettvágy,

nem egy bohócmajom!

Azt hiszed, nem tudom? Szerinted nekem olyan kurva könnyű azok után…

Barna!

Téged semmi más nem érdekel egy ideje, csak, hogy neked könnyű dolgod legyen!

Adj tíz napot!

Zárjuk ezt le.

Tíz nap múlva lezárjuk!

- Úgy elmegy, észre se veszed. - Belefáradtam a személytelen…

Ez nagyon személyes lesz. Zavarba ejtően.

És hozok neked egy új kéziratot, és ismét hálás leszel.

Oké. Tíz nap, de egy nappal se később.

Viszont, ha… egy kis előleget tudnál adni?

Kifelé!

Jó!

Nem felejthetnénk el ezt az írogatást?

Olvasni kéne a jelekből!

Szerinted azért tört el a karod, hogy újra írj?

Kulcscsont, nem a kar.

Na most komolyan, mit vársz egy könyv sikerétől?

Mi már nem itt tartunk.

Max, ha film lesz.

Viszont befutott hozzám egy elég jó ajánlat. S klassz pénzt fizet.

Miszerint?

A sportcsatornán beindul a Celeb-box.

Celeb-box?

Azt mondtad, holnap leveszik.

De ettől még nem fogok tudni bunyózni.

Ne legyél ilyen negatív.

Legfeljebb, te leszel a szimpatikus vesztes. A nézők imádni fognak.

Miről beszélsz?

Ha ez nem fájna, akkor is megállna a szívem bemelegítés közben,

éjjelente háromszor hugyozok, mit keresnék én a ringben?

Akkor indul télen egy ilyen túlélő show is, valami trópusi lófasz szigeten.

Tudod ez a „sátorban kúrós, bikinis modell csajokkal eszitek a pókokat”.

De az csak télen.

Na mit szólsz?

Hogy újra írni fogok!

De mit, ennyi idő alatt?

Valami személyeset, hogy örüljön Őfaszsága.

Majdnem elfelejtettem.

Mi ez?

Számla, a buszos hirdetésed.

Milyen buszos hirdetésem?

Főzőműsor.

Tudod, amikor abban a cuki kis kötényben kapirgáltad

a fossá égett cékla textúrákat.

Na hagyjál már, azóta sikítozó langusztákkal álmodom.

Akkor jövő hónaptól nem fizeted?

Mondd le!

Igazad van, a főzés a múlté, de egyébként, jó rólad az a kép!

És gondold át, amit mondtam! Na, küldöm a csít!

Nem magát vittem múltkor a Lukácsba?

Nem.

Látja?!

Tudtam!

Amúgy nem tudom miért, de bírom a könyvét.

Úgy…

kiürülök tőle.

Ha máskor is kell fuvar, hívjon bátran, oké?

Jó.

És amúgy…

mit csinál egy író, már hogyha éppen nem ír vagy főzicskél?

Egy író mindig ír.

Több ezer történet kering a fejében. A művészet: kiválasztani a legjobbat.

Teszem azt, fáradtan ülök a taxi hátsó ülésén,

miközben hátrafordul az autót vezető sofőrnő, és mosolya sötét titkokat sejtet.

Jézusom, engem nehogy megírjon má'!

De pihenhetek is.

Az író olyankor iszik egy kávét.

Például. Maga kávés?

Van kávé, amit megiszok.

Azért a női sofőrök kétségtelen előnye a komplexebb szolgáltatás.

És te, tegezhetlek, nem, vagy?

Szexeltél már híres emberrel?

Egyszer valami híradóssal. Az híresnek számít?

Közben az jutott eszembe, hogy lehet, nincs is itthon kávé…

Ahhoz ne nyúlj, ne, ne… nem szeretem, ha macerálják.

Jó, hát a pöcsödet gond nélkül rám bíztad, a szoborhoz meg nem nyúlhatok.

Jó, de azért megdolgoztam, ez meg csak úgy kinőtt.

Csábító.

Ha nincs időd akkor…

Ja, nem, szívesen…

Ja, csak nekem egy kicsit besűrűsödtek a dolgok, érted, hogy…

Tudod, van az a nagyon béna vicc, hogy

jön a varázsló jól megdug, aztán te meg eltűnsz.

Hogy ezért varázsló.

És ez vicces?

Ja, nem, nem, nem, nem, nem…

Pont ezért mondom, hogy én azért nem ilyen vagyok, érted, szóval…

csak tudod van ez a határidő, és hát a határidő a varázsló.

Máskor találkozunk, akár lehetne is köztünk valami,

de azért maradjunk a realitás talaján, oké?

Jól van. Maradjunk, viszont akkor még nem rendeztük a számlát.

Ja, persze-persze.

Te még emlékszel, hogy mennyi is volt a …?

Ötvenhétezer-ötszáz.

Ez mi?

A fuvar, szex meg a parkoló.

- Milyen szex? - A szex.

- De hát én… - Tudod, a „komplex szolgáltatás”.

- De elcsábítottalak. - Kit?

- Téged. - Engem?

Igen, a kocsidban. A hírnevemmel, az intellektusommal.

Jó, akkor felejtsük el a szexet, ez félreértés volt.

Jó, ha úgy bánsz velem, mint egy kurvával, akkor fizessél ki!

Na ne már, kifelé!

Most tényleg, mit hittél, hogy megkérem a kezed?

Az eljegyzés meg a taplóság közt, azért van némi átmenet.

Te most tényleg pénzt akarsz?

Tudom hol laksz, paraszt!

Ennyi az összes, ötvenkettő…

Jól van.

És akkor a parkolást elengedtem.

Gyógytornász?

Jön majd másik!

Az jó lesz!

Mi az, magával is lefeküdtem?

Utalhatja is, Író úr.

Ez egy valag pénz.

Négy havi közös költség, plusz a tető felújítás önre eső része.

Semmi közöm a tetőhöz, fizesse ki, aki a legfelsőn lakik.

A lakógyűlés így határozott.

A lakógyűlés. Kicsit sok lesz a szabadidő!

El lehet költözni.

Persze, nem gond.

Köszönöm, viszlát.

Bocs, hogy így bejelentkezés nélkül.

Ja, dehogy, csak…

Nincs hova menned?

Ja, dehogynem. Nem.

Én elutazom.

Akkor? Mit akarsz?

Egy percre szabad?

Figyelj, nagyon sok a munkám most…

Tényleg, ez nem csak kifogás, a halálomon vagyok.

Ki nincs. Ugye?

Megkínálnálak, de csak víz van.

Jó lenne az, de nem kérek.

- Jól vagy? - Aha, jól-jól.

Csak hát a munka. De semmi extra. Élek.

Már megint?

Jaa, ó, nem. Most kulcscsont.

De holnap kiszedik a varratokat, most már teljesen rendben van.

És te?

Vagy… ti?

Hát itt… van itt minden.

De persze jól!

Ezért is vagyok most itt kicsit, mert ez nekem most tényleg óriási lehetőség.

Micsoda?

Nyertem egy ösztöndíjat.

Nyelvészet, tudod.

Két év, de majd csak szeptembertől, most csak tíz napra kell kimenni,

de nagyon intenzív lesz, semmire nem marad időm.

Tokióba utazom.

Hoppá. Gratulálok.

Csak hát…

a kis Samu.

Samu most nem jöhet.

Nem rángatnám,

időm sem lesz, hát képtelenség megoldani.

Tíz napról van szó, az szinte semmi.

Tíz nap. Persze nem vész.

Akkor oké neked?

Hogy?

Ja, hogy… menjél csak persze!

Nyugodtan, miért ne? Semmi gond.

Nem értem.

Hát, hogy Samu addig itt lenne, jó?

Nem! Az teljesen kizárt.

De én nem tudok mást.

Semmi közöm hozzá.

Ezen amúgy is változtatni kéne.

Nem kéne! Megbeszéltük, hogy neki is ez a legjobb, te is ezt akartad. Jó utat.

Azért, ez inkább csak a te döntésed volt.

Én máshogy emlékszem.

Igen, de kell neki egy apa, Barna!

Keress magadnak. Te még fiatal vagy, nincs elbaszva az egész életed.

De te vagy az, és jó apa leszel.

Nem! Én nem vagyok apa.

Fiad az van.

Azért, mert én nemzettem, az nem jelenti, hogy én vagyok apja.

Jó ég…

Figyelj, ami történt, nem csak a te életedet változtatta meg.

- Kihagytam két évet az egyetemen… - Két évet?

Én soha többet nem taníthatok, be nem tehetem oda a lábam.

Nem csak az a két év, hanem azóta minden egyes nap, Barna!

És ahogy téged, engem sem kényszerített senki, hogy azt csináljuk, amit.

Felnőttek voltunk. Puff, megtörtént.

De nem tudod mekkora öröm ez, én nem csinálnám vissza semmi pénzért.

Fasza. Akkor: szívesen, és most menj ki.

Rengeteget gyötrődtem, nincs más lehetőségem,

az ösztöndíjról nem fogok lemondani.

Ez lehetetlen. Nem sétálhatsz csak ide be, és baszhatod szét újra az életem!

Te csak úgy kisétálhattál és szétbaszhattad az enyémet?

Te másztál rám, könyörgöm, folyton körülöttem legyeskedtél!

Felnéztem rád, te pedig kihasználtad a helyzetet!

Na jó, én nem akarom ezt a beszélgetést! Menj ki!

Úgy átkoztalak, amikor leléptél, de beleszoktam. Sőt!

És Samu csodálatos, fantasztikus kis ember! Új dimenziókat nyit.

Be fogod csípni a lábad.

Tudom, hogy miről beszélek, higgy nekem.

Megbeszéltük, hogy neki is az a legjobb, ha nem ismer.

De tévedés volt, Barna! Nagyobb, mint, hogy lefeküdtünk egymással.

Neked elment az eszed! Te megtébolyodtál!

Kijöhetek már?

Gyere vissza, mit képzelsz?!

Ma már vacsorázott,

az orrát sokszor nem fújja rendesen…

Nem hagyhatod itt, gyere vissza!

…könnyen a fülére megy, de betettem egy cseppet erre az esetre.

Az iratai a pénztárcában vannak. Legyetek jók!

Ne tedd le! Ne!

Ezt nem hiszem el.

Itt nem maradhatsz!

Nincs valami barátod, ahova mehetnél?

Ezt nem hiszem el.

Nem tudom mit csinálok veled. Majd holnap reggel, elviszlek valahova.

Bepisiltem.

Miért?

Akkor dobd le!

Nyilván vegyél föl valamit, nem?

Itt aludhatsz.

Tőlem maradhatsz abban is.

Most tényleg bezárt egy bőröndbe?

Én ötletem volt.

Miért?

Mert amikor még Anyu pocakjában voltam, volt a Bazsi cica,

és úgy csempészte át szegény nagyihoz, hogy berakta egy bőröndbe.

Mert nem maradhatott otthon a cica miattam, tudod?

És ebből gondoltam ki, hogy engem is, így csempésszünk be.

De mi van, ha megfulladsz?

Fúrtunk rá kis kukucskát!

És belülről is lehet nyitni-zárni, ez egy igazi kis kuckó!

De miért? Vagy mit mondott Anyád, miért kell ilyen fura dolgokat csinálni?

Mert te szereted a fura dolgokat, és biztos fogtok egymással kiabálni,

és hogy ne lepődjek meg semmin.

És, hogy a tíz nap gyorsan elrepül veled.

Igen. Az kurva gyorsan elrepül.

Na, én megyek aludni! Jó éjt!

Te hol alszol?

Az ágyamban. Te ott tudsz.

Jó éjt!

Csak ne kapcsold le a lámpát.

A kalózok sem kapcsolják le soha.

Jó éjt.

Vannak olyan kalózok, akiknek macskaszemük van. Te ismersz olyat?

Nem. Jó éjt.

Anyu mondta, hogy te rengeteg kalózt ismersz!

Mert az írók mindenkit ismernek, és én is író leszek!

Nekem mindegy.

Már tudok is írni. Az oviban csak én tudok írni meg a Szilvi néni.

És ennek a Szilvi néninek tudjuk a számát?

Tavaszi szünet van.

És akkor ovi sincs?

Hát nyilván!

Bazsi cica, Szilvi néni… Ki jön még?

- Lámpa! - Ja, bocs.

- Apa! - Mi?

Mit akarsz?

Miért nem alszol?

Nem kényelmes.

Hát persze, mert bőrönd.

A te ágyad sokkal inkább ágyformájú.

Ja, sajnos az foglalt.

Most mi van?

Jó, akkor cseréljünk!

De, ne menj ki!

Ja, nem alszunk együtt!

Én horkolok, meg rádfekszek, szétnyomlak,

vagy megfojtalak egy párnával.

Mi ez a szörnyeteg, de csúnya!

Nincs itt semmiféle szörnyeteg…

Ahhoz nem nyúlhatsz!

Akkor te sem nyúlhatsz a farkashoz!

- Aludj! - Te is aludj!

- Ne húzd ki a gyufát! - Te ne gyufázz!

- Csendet! - Csendet!

Te ne gyufázz!

Az mi?

Semmi,

halandzsa.

Mit kérsz cserébe, ha most elalszol?

Jó, reggelre találd ki és akkor kérhetsz valamit!

Jó reggelt, S.O.S. segítségre lenne szükségem, mai naptól. Nem? Nem?

6 éves. Tíz nap. Mától.

Nem jó? Értem, köszönöm.

Túlterhelt a szünet miatt.

Éhes vagyok!

Esetleg tudna valakit ajánlani? Bárkit.

Éhes vagyok!

Az késő! Most azonnal!

Éhes vagyok!

Értem. Értem. Nem hallod, hogy telefonálok?

Nem hallod, hogy éhes vagyok?

Ezt elintézem, aztán kapsz enni.

Nagyszerű! Nagyszerű! Értem, itt leszünk! Várom!

Ja, igen-igen. Mennyi lesz?

Mi, egy ilyen kicsi gyerekért?

? Jó, hát… jó, értem én, hogy tíz nap, de nem fognak rá orkok vadászni.

Nem-nem-nem-nem! Megoldjuk, megoldjuk, rendbe' lesz.

Köszönöm szépen. Viszhall!

El kell mennünk egy barátomhoz.

Reggeli?

Ez van.

Ez mi?

Sellőpicsa.

Mi?

Ez ilyen tengeri… cucc, ami még él egy picit, de,

csak addig, amíg ki nem szívod a házából.

Busztustalan!

Nem, más nincs.

Na menj, öltözködj, akkor útközben veszünk valamit.

Van zsebpénzed?

Hé, az az én pénzem!

Tudom!

Ebből veszünk majd reggelit, kész vagy már?

És az ajándékom?

Milyen ajándék?

Tegnap este azt mondtad, kérhetek valamit.

Ja. Kérhetsz.

Kalózhajót kérek.

Ügyes vagy.

- Veszünk kalózhajót? - Azt nem mondtam.

Azt mondtam kérhetsz. Ez megtörtént. Gratulálok. Na menjünk.

De hiszen ez hazugság!

Nem, ez nem hazugság, ez félreértés, előfordul.

Na, mi van, nem vagy éhes?

Ez mi?

Azt csak begombázva tudnám elmondani.

El vannak kenődve a szellemek.

El, na haladjunk.

- Helló. - Szevasz.

Bocs a kupi miatt, csak azt hittem, hogy már nem is jössz.

Ugye te is vágod, hogy egy kissrác áll mögötted?

Ja, persze. Persze.

Akkor jó, akkor megnyugodtam.

Csak mert a tegnap esti buli az… Kár, hogy nem jöttél.

Máshogy alakult.

Na, mutatkozzál be szépen!

Kesereű Samu.

Ugyanaz a vezetéknevetek.

Ő egy nagyon jó barátom, szintén író.

Van egy híres meséje, a Kázmér kígyó kalandjai.

Kázmér kígyó? Azt kívülről tudom!

Ja, hát az meg lett írva!

Szeretnél vele találkozni?

Aha!

Na, itt van valahol…

Keresd meg Kázmér kígyót! Nem veszélyes?

Nem kell puszilgatni.

Kázmér!

Szissz-szissz, Kázmér!

Le se tagadhatnád.

Dehogynem.

Egész emberszabású! Már ilyen rég volt az a kis malőr?

Kázmér!

Figyelj, most van a leadásom!

Délután leveszik ezt a szart rólam,

és bele tudnék vágni az írásba. De ahhoz idő kéne. Meg csend.

És te vagy az egyik legjobb barátom. A legjobb barátom.

- Az egyetlen barátod vagyok. - Igen.

És nem lehetne, hogy amíg én írnék, addig Samu itt eljátszana nálad?

Így is van egy perem a szomszéddal, mert Kázmér megette a csivaváját.

De Samu nem csivava.

Kázmér!

De, csivava.

És meddig lesz veled?

Még bő egy hét, pont a leadás hete.

Honnan tudod, hogy visszajön a csaj?

Hát, miért ne jönne vissza?

Az ember nem hagyja csak ott a gyerekét…

Itt lesz valahol.

Kázmér!

Ez nem is lila!

Biztos színtévesztő vagyok.

Sokat kell velük levegőn lenni, attól kifáradnak.

Igazából nem is ezért jöttem,

hanem be tudnál szállni a bébiszitterbe, mert elég durva számokkal dobálóznak!

Persze!

Havi drogpénzem.

- Ne, nem fogadhatom el! - Ne-ne-ne-ne-ne! Nem vagyok függő.

Kösz, Haver!

Na gyere, menjünk! Köszönj szépen!

Nem maradhatunk még?

Na jó!

Egy csíknyit lehet, hogy megtartanék mégis, hogy…

Ja, persze. Természetes! Szevasz, kösz!

Gyere, menjünk!

Viszlát!

♪ Apró üzenet az ajtón, ♪

♪ hogy ma nem vagyunk otthon, ♪

♪ csak barangol a léptünk ♪

♪ egy macskaköves úton. ♪

♪ Pont ugyanaz a hallgatag napbaforrt féktelen lény vagy, ♪

♪ akit felkap a szél, ha látja, ♪

♪ hogy ugyanaz boldogság űzi a szemednek űri kékjét, ♪

♪ mint bárki másnak. ♪

♪ És ma nem fogunk csöndbe lenni, ♪

♪ ma kicsit jobban foglak szeretni. ♪

Kérem a pénzem!

Minek?

♪ …majd azt is táncnak fogjuk nevezni. ♪

♪ És majd elutazunk, ha vége, ♪

♪ valahol újrakezdjük az egészet. ♪

♪ Ma tényleg nem érhet utol semmi, ♪

Hé-héééé, ennyit nem szoktunk!

Miért?

Mert megsérted.

Gyere!

- ♪ És ma nem fogunk csöndbe lenni, ♪ - Te miért nem adtál neki?

- Közös kasszán vagyunk! - ♪ ma kicsit jobban foglak szeretni. ♪

♪ És ha meg is botlunk a szélben, ♪

♪ majd azt is táncnak fogjuk nevezni. ♪

♪ És majd elutazunk, ha vége, ♪

♪ valahol újrakezdjük az egészet. ♪

♪ Ma tényleg nem érhet utol semmi… ♪

Én egy húsimádót szeretnék kérni! Te választottál már?

Én egy pasztás pizzát kérek!

Minden pizza pasztás.

De olyat, amin paszta van.

De az maga a pizza, a paszta.

- Jöjjek vissza később? - Nem, nem, nem, mindjárt választunk.

Esetleg tudna valamit ajánlani a fiatalembernek?

Aztán majd rámkenik, ha otthagyja.

Ja, nem is rossz ötlet, köszönjük szépen.

Mit szólnál egy sonkáshoz?

Nem kell sonka, csak paszta!

Jó, akkor szeretnénk egy olyan pizzát, ami csak pasztás,

amin csak paradicsom van és sajt, így jó lesz?

- Meg ketchup. - Azt majd teszel rá külön.

- Akkor ennyi lesz, köszönjük. - Akkor ez már nem kell.

Te ott akartál hagyni Kázmér kígyónál.

Hát… csak mert láttam, hogy mennyire szereted, nem?

Séf úr ajándéka.

Köszönjük.

Ne ezzel lakjunk jól.

Háromszor három az mennyi?

- Kilenc. - Na és?

Mit na és? Te kérdezted könyörgöm. Annyi és kész.

Most mi van?

Semmi. Unalmas vagy.

Bocsánat, de maga a Kesereű Barna, igaz?!

Kaphatok egy szelfit?

Biztos, hogy ez jó ötlet, most?

Bocsánat.

Köszönöm.

A húsimádó kinek lesz?

- Nekem. - Akkor ez a nagypapáé.

Egészség.

Anyád a nagypapa!

Anyu azt mondta, hogy biztos csomó kalandunk lesz.

Egyél.

Halló, mit csinálsz? Normális vagy?

Ez nem kell!

Akkor ne edd meg, de ezt ne csináld!

Pasztás pizzát kértem!

Akkor tegyél rá!

Így sem kell.

Akkor minek nyomtad rá azt a két tonna ketchupot?

Lehet, hogy Anyánál működik ez a viselkedés, de nálam nem! Megértetted?

Anyu sokkal jobb pizzát csinál!

Neki van titkos receptje. Neked van titkos recepted?

Van!

Mihez?

Kakaóhoz. Igen.

Majd csinálsz?

Csak, ha ezt megetted. Most már edd meg!

Akkor vágd fel.

Ah, baszd meg.

Elég busztustalan.

Kéred az enyémet?

Aha.

Ez pasztás?

Az. Pasztás.

Te milyen állat vagy?

Valami, ami épp hal ki.

Én szurikáta!

Ez sok mindent megmagyaráz.

Várj meg!

Tudom, hol vagyunk!

Anyával ez a kedvenc utcánk! Jó, hogy erre hoztál.

Szuper, akkor majd jöhetsz vele ide.

Csak menjünk már, mert nekem még dolgozni kell, meg az orvos is vár.

De te is szereted a vonatokat.

Anyu mondta, hogy ha nem jut eszedbe semmi,

akkor mindig idejársz ki, mert a vonatok hozzák az új ötleteket.

Hármat várunk, jó? Nem, inkább négyet!

Ha most elindulunk kérhetsz csokifagyit.

De kapni is fogok?

Jó, kaphatsz. Csak menjünk már, gyere!

Menjünk már!

Lökjél kicsit!

Hallod, Samu, gyere már!

Látszik, hogy nem maga mos rá.

Magán is látszik sok minden. Soroljam?

Na gyerünk,

hagyjuk ezt a hülye bácsit!

Menj innen! Menj inneeeeeeeeeeeeeeen!

- Engedj már el! Engedj már el! - Nem engedlek!

Kiszállok!! Ki akarok szállni!

Ki akarok szállni!!!

Várja meg, míg szólítják, jó?

Holczer doktor?

- Beteg. - Elutazott.

Beteg.

Félre volt időpontom hozzá, elnézést, hogy késtem,

és ezt most le kéne venni, de úgy alakult, hogy a fiúra meg át kéne rakni.

Jó, mutasd csak! Mi a kicsi neve?

Samu.

Samu. Gyere csak, Samu. Na, gyere csak! Jól van, nyugi, nem fog fájni, jó?

Apuka, segítene?

Samu, engedd magad a doktor úrnak!

Anyut akarom!

Kapsz csoki fagyit, ha engeded magad megvizsgálni.

Nem kell, Anyu jöjjön!

Pedig ez működni szokott!

Samu!

Azaz!

Volt már korábban a fiúnak eltörve bármije?

Samu, volt már bármid eltörve?

Anyut akarom!

Nem lehetne idehívni a gyerek anyját?

Maga szerint?

Bárkit, aki kompetensebb?

Adjon be neki valami nyugtatót!

Vagy nekem.

Na jól van, írjuk be röntgenre!

Honnan tudják, hogy nem tört el?

A gép megmutatta nekik.

- Levehetem? - Szerinted?

Szépen óvatosan itt játszol, halkan,

halkan, hogy ne repedjen tovább a kezed.

Én pedig ott fogok írni.

Én is írhatok?

Persze.

Van papír, ceruza,

tessék!

Kész!

De kire nyilaz?

Hát honnan tudjam, az még nincs kitalálva!

Mondjuk ezt a problémát amúgy értem…

figyelj, még melózzunk mindketten egy kicsit, oké? Na!

Már dolgozol?

Aha.

Olyan, mintha nem csinálnál semmit.

De, ha valami nagyon fontos van, akkor megszólalhatok?

Ha nagyon fontos, de csak akkor.

A ceruzádnak a végével egyet koppinthatsz, de csak ha nagyon fontos.

Igen?

A dínó tud gitározni?

Nem.

Mert kihalt?

Aha.

És, ha nem halt volna ki?

Akkor se tudna.

Akkor miért halt ki?

Figyelj. Nagyon hamarosan jön egy igazi, élő néni,

akit csak azért hívtam, hogy veled játsszon. Örülsz?

Nem.

De ez a te ajándékod.

Ez egy nagyon drága ajándék, a kalózhajó hozzá képest vattacukor.

Amíg nem jön ez a néni, itt játszál nyugodtan,

de ne adjál ki semmilyen hangot.

Én inkább kalózhajót kérek.

Jó.

- A néni! - Nem akarom!

Ne csináld ezt! Engedd el, gyere ki!

Nem!

Nem halottad, gyere ki!

Nem!

Na jó, akkor mész így!

Juhászné. Parancsoljon.

Író úr! Tudja sok mindent áthallani…

De persze nem élhetünk lebegve.

Mégis azt gondolom, hogy átléptünk egy bizonyos határt.

Ő egy… egy gyerek!

Ha van érkezése, rendezze a tartozását,

vagy kénytelen leszek továbbadni az ügyet, Író úr.

Persze, nincs elfelejtve, csak…

Ez egy másik néni volt?

Másik.

Az igazi, élő néni nem is fog jönni?

Neee! Ne csináld már, már nem hallottad mit mondott a másik néni?

Ezt nem hiszem el, azt tedd le!

Azt mondtad, hogy bármit csinálhatok!

Bármit, de nem azokat, amiket csinálsz! Azt tedd le!

El ne dobd!

Mindenkinek jobb lesz, ha elvisz az a néni!

- Nem! - De!

Nem! Anyu jöjjön inkább!

Anyád elrepült!

Menjünk utána!

Növessz szárnyakat!

Akkor sem megyek sehová! Ha Anyu megjön Tökjóból, akkor majd nem fog megtalálni!

Ez nem így van.

Majd beszélünk vele telefonon és amikor jön, te itt leszel. Ezt hidd el.

Üdvözlöm, kérem fáradjon be. Ő a kis Samu, már nagyon várta Önt.

Nem vártalak, te busztustalan sellőpicsa!

Hagyjál, hagyjál! Hagyjál!

Nyisd ki!

Mindjárt elfárad, és viheti.

Engedj be! Nyisd már ki!

Addig összepakolom a kis cókmókját!

- Ne fáradjon. - Engedj be!

Nyisd ki az ajtót! Engedj be!

Engedj be, te…

Miért nem fogod fel, hogy itt nem maradhatsz?

- De Anyu… - Nincs de Anyu!

Mindig csak jókat mondott rólad, hogy mennyire jó lesz, ha végre ráérsz!

De te mindenkit bántasz és kiabálsz!

Nem én tehetek arról, hogy miket hordott össze Anyád!

Nem az én hibám, hogy idehozott.

De te is akartad!

Nem, Samu. Nem akartam.

Ez nem igaz!

Csak a sok írás miatt nem értél rá,

de te is alig vártad, hogy együtt bolondozhassunk!

Itt vannak a levelek,

ezerszázszor felolvastuk!

Mi van?

Már kívülről tudom.

„Hamarosan befejezem a munkám,

és az állomáson foglak várni,

egy hétig csak vonatozunk, céltalanul utazgatunk!”

Anyu olvasta esténként.

És ott van a hajózásos és a vidámparkos,

mindegyik megvan!

Ezeket nem én írtam.

Nem akarom, hogy te legyél az Apukám!

Én meg soha nem akartam gyereket!

Ugyanarról beszélünk!

Világgá megyek!

Tegyél le! Anyut akarom!

Mikor jön az Anyu?

Majd.

Most! Anyu meséljen nekem!

Mikor jössz?

Nem tudom.

Lehet később, mint szeretnék.

Mi van?

Ahogy tudok, megyek.

Ahogy tudsz…

Most azonnal idejössz, Sára!

Ez nem működik! A gyereknek is hülyeségeket hazudozol a levelekben.

Nem. Nem hazudoztam, csak elvégeztem helyetted, amire te nem voltál képes.

Ez tragédia, komolyan!

Válts műfajt. Ez csak rajtad múlik.

Köszönöm szépen, sokat segítettél.

Váltsak műfajt. Szevasz!

Egy mese?

„Egy minden hájjal megkent, dörzsölt vadász elindult az erdőben.

Messze földön híres volt arról, hogy soha nem téveszti el a célpontját.

Nem volt olyan fenevad, aki szembe mert volna vele szállni.

Minden vadász hozzá akart hasonlítani,

első volt a vadászok között.”

Mit szédelegsz itt?

Nem hallod, hordd el innen magad!

Az erdő veszélyes, tele van vadakkal!

Itt én vagyok a legveszélyesebb!

Ha jót akarsz, te mész el!

„És a vadásznak, volt egy különleges ezüst nyila is,

amelyet a legveszélyesebb ragadozónak tartogatott,

akit leteríteni mással nem lehetett.”

Nem sima kisfiú volt?

Nem, hanem…

hanem vérfarkas-kisfiú.

Mi az, hogy vérfarkas?

Az olyan fiú, akire, ha rásüt a hold fénye,

farkassá változik és megesz mindent.

Még a spenótot is?

A spenótot leszámítva mindent.

És a Vadászt is megette?

Hát…

„A vadász segítségért üzent, hogy többen vehessék fel a harcot a szörnnyel.

De csak mikor újra felkel a nap.”

Apa!

Apa!

Mi van, mit csinálsz?

Bepisiltem.

Nem érdekel.

A kanapém. Nem hiszem el!

Tényleg, mi tart vissza, hogy a budiba pisálj?

A lyuk.

A WC-lyuk?

Mi van, ha ott él valaki?

Hát azzal nem cserélnék.

Na vedd le, ami pisis, gyerünk!

Ne oda ülj már!

A kanapét is kidobjuk?

Sokkal egyszerűbb, mint gondolnád!

Előveszed a… hogy is hívjátok?

- A Kukac Matyit? - Azt.

Kuki úrnak.

Igen. Előveszed, becélzod, azt kész. Ennyi.

Nem tudom, mi olyan bonyolult ezen.

Na gyere, itt aludhatsz.

Alszol?

Na gyere…

Szomjas vagyok.

Most pisiltél be, nem gondolod, hogy adok neked inni, ugye?

Almalé nincs?

Még egy csoki fagyi,

- és megvagyunk. - Ja. Ja.

Tovább meséled a farkasosat?

- Most nem. - Miért?

Mert nem ittam kávét.

Az a csoda, hogy egyáltalán beszélni tudok.

Lécci! Lécci!

LÉCCI!

Hallgass már, itt vannak normális emberek is!

Mese?

„A kurta nagyfarkú malac kotorászásán túl,

nyom nem maradt szárazon, úgy ömlött az eső.

Ebben ténfergett hősünk reménytelen,

átkozva a percet, mikor reggel kávé és esernyő nélkül indult útnak.

A fiú megtalálásához most már valami

valószerűtlen véletlenre lett volna szüksége.”

Ki vagy?

Gombász! Okleveles!

Hagyd el az erdőt!

Most? De ez most gomba-paradicsom!

Farkas-veszély van.

Csak vadászok maradhatnak.

Mindjárt itt jönnek a többiek is.

- Nem félek a farkastól. - Ettől félnél.

Nem láttál erre egy fiút?

Még világosban meg kell találnom.

Medve.

- Medve? - Uh-huh.

Mi az isten eszik meg egy medvét?

De miért volt búvár az erdőben?

Tele volt a tenger.

És végül kinyúvasztotta a fiút?

Gondolt rá.

De közbejött valami.

Honnan van?

Enyém. Emlék Anyámtól.

Menekülnöd kell!

Vigyázz rá, kérlek! Jussatok ki az erdőből, úgy eltűnhettek.

Gyorsan, arra! Én megpróbálom feltartani a többieket.

Így lett a vadász, vadásznak farkasa.

Mi?

A vadász áruló lett a többi vadász szemében,

mert menteni kezdte a fiút.

Mi az, hogy áruló?

Csak átpirul.

Mi az, hogy áruló?

Hozzad már ide a telefonomat, gyorsan, ott a szobában!

Kösz!

Mit csinálsz?

Normális vagy?

Nem hiszem el, komolyan!

Eszednél vagy?

Érdekel még, hogy ki az áruló?

Az áruló az, aki valakinek a barátja lesz, a bizalmasa,

de igazából csak érdekből csinálja,

és kihasználja a barátot, valami más cél miatt.

Na, most már ehetsz!

De ezt a levest nem biztos, hogy kibírja a szervezetem.

Reggel is ezt etted.

De most is ez kell.

- Na végre! - Helló!

Nem érlek el egy ideje.

Na, látom rendbejött! Jól van…

Finoman!

- Megy az írás? - Megyeget.

Kitaláltam az új sztorit.

Gyerek főhős, minden, amiért döglenek.

Hát bocs, de ennyi erővel bokszolhatnál is.

Semmi közöd a gyerekekhez.

Nem is nagyon láttál még.

Riadó, riadó kakálni kell!

Ez ki?

Kicsoda?

Ja… Szomszéd.

Fia.

Apa!

Apának szólított!

Játékból.

Kész vagyok!

Te… szereztél egy gyereket az íráshoz?

Pontosan.

Itt ez a kis szerencsétlen, tökéletes alapanyag.

Megírom, amit akarok, aztán visszapasszolom.

És ez… működik?

Abszolút!

Az a lényeg, hogy legyenek közös kalandjaink. Ez inspirál, érted?

- Kaland?! - Aha!

Jól van, te tudod.

És a határidőt tartsd!

Nem jöttél!

Nagy fiú vagy! És a nagy fiúk már kitörlik maguknak, nem?

Megint világgá mész?

Vigyél esőkabátot!

Farkasod?

Jajj, de borzalmas lesz nyugodtan, csendben dolgozni!

Tessék, puzzle!

Az anyádat!

Mit csináltál? Megöllek!

Gyere ki! Gyere ki! Engedd el, mert szétváglak!

Gyere ki!

Mit képzelsz?

Tönkretetted a gépem…

♪ Hol van a boldogság? ♪

♪ Mondd, meddig várjam még? ♪

♪ Boldogság! ♪

♪ A szívem érte ég… ♪

♪ Boldogság! ♪

♪ Míg élek keresem! ♪

Odaadtad neki az összes pénzem.

- Az hagyján, de még tartozol is nekem. - Miért?

Azért, mert földhöz vágtad a laptopomat, azért.

- Hagyjál már! - Nem

Tegyél már le!

Hagyjál már!

Hagyjál…

Jó-jó-jó!

Megint játszóztak?

Autókat nézegettünk.

Jól van,

hamar elmúlik, ne félj.

Ez mi?

Semmi.

Szelektív hulladék.

Ki ez a néni?

Öööö..

Ő nekem egy…

Patrícia.

Helló.

- Meglepetés? - De még milyen!

Engem fog szórakoztatni?

Talán, ha egy kicsit nagyobb leszel.

Patrícia most épp menni készült, azért volt sötétben.

Ja, igen, persze!

Igen.

Farsangra mész, azért vagy párduc?

Ja, igen.

De nincs farkad. Csinálunk neki farkat?

Nem, ma farok nélkül marad.

- Hogy jöttél be? - Hát, ahogy szoktam.

- A mát beszéltük meg. - De lemondtalak, nem?

Te, szerinted úgy nézek ki, mint akit lemondtál?

Kösz.

Máris menned kell?

Sajnos.

Lekési a jelmezversenyt.

- Pedig ez tuti dobogó. - Igen…

Még egy mesére se maradsz?

Majd legközelebb, jó?

De még sosem mesélt nekem párduc.

Igazán jó meglepetés volt, Apa!

Ilyesmikre számítottam végig.

Ez rövid. Kezdheted.

„Volt egy török, Mehemed,

Sose látott tehenet.

Nem is tudta Mehemed, Milyenek a tehenek.

Egyszer aztán Mehemed, lát egy csomó tehenet…”

Folytasd már!

„- Én vagyok a Mehemed! - Mi vagyunk a tehenek!”

Elaludt.

Köszönöm. Nagyon hálás vagyok.

Neked van egy gyereked?

Hát, nézőpont kérdése.

Hát akkor, jó éjszakát Apuka!

Figyelj csak, esetleg nem maradnál itt éjszakára?

Nem csak,

kicsit olyanok voltunk, mint egy igazi család.

Egy nagy lófaszt!

Psszt… halkan!

Te miért vagy ébren?

Semmi, dolgozom.

Te?

Semmi, csak bepisiltem.

Szuper.

Akkor vedd le a pisist…

Nyugi, már kidobtam.

Mit írsz?

A történetünket.

A párduc néninek nem fog megfázni a cicije?

Ezzel elleszel egész nap.

A mesét folytatjuk?

Előbb ezt told be!

Bármit csinálok, ez van…

Itt az ellenszer.

Tudod, a vadászékra is ezer veszély leselkedett…

Ezek több órás nyomok.

Hogy hihetted, hogy frissek?

Nem tudom…

Hibáztam.

Ezt már elfelejtetted?

Megölték az asszonyod, és te most futni hagynád őket?

Megesküdtünk, hogy nem nyugszunk, amíg egy is él közülük.

De hiba volt, hibáztunk!!!

Indulás!

Nem kapok levegőt, megfulladok.

Ne ez legyen!

A kapucnis figurák bénák!

Inkább legyen…

Na?

Ennek semmi értelme!

- Miért? - Ez nem veszélyes!

Milyen kukás?

Közös költség!

Nem szívesen állítanék emléket Juhásznénak, semmilyen formában.

Akkor inkább jöjjön egy zöld muréna!

Van egy jobb ötletem!

A tenger illata…

De miért változik hallá?

A sellő ilyen.

Félig ember, félig hal.

Ha víz éri, hal lesz.

Az ő picsája van a hűtőben?

Hát…

Na ez ki?

Kesereű Barna!

Tudjuk, hogy bent van, kérjük nyissa ki az ajtót!

Most mit csinálunk?

- Hallja!? - Psszt!

Amit mindig is szerettél volna.

Kesereű úr, nyissa ki!

- Ha kell, minden nap visszajövünk… - Ki az ajtón!

Ugye tudja?!

Gyerünk már, gyorsan!

Kapaszkodj a kezembe!

Nem akarom! Nem akarom!

Nem lesz semmi baj, én is megyek utánad!

Áu!

Rá tudsz állni? Na gyere!

Akkor nem most van a lakógyűlés, ugye?

Akkor rosszul emlékeztem, elnézést!

Gyere-gyere!

Fáj, nem akarom!

„A vadász már úton volt, beérte a fiút és a Búvárt,

és együtt menekültek nyugat felé, ahol a legkönnyebben el tudták hagyni az erdőt.

És a medálból egyértelmű volt a Vadász számára,

hogy a kölyök a saját fia,

csak eddig nem tudott a létezéséről,

mert mikor született, az Anya már az erdőben bujkált.”

De miért bújkált?

Mert megharapták,

és tudta, hogy át fog változni és nem akart senkinek se ártani,

és az erdőbe ment.

És a fiú már ott született?

Majd otthon elmesélem.

Kész is vagyunk.

Mehetünk?

Lehet, hogy praktikusabb lenne, ha itt maradnának.

Nem kéne naponta bejárni.

Ja, átgondoljuk.

Köszönj szépen a doktor úrnak!

Viszlát

Szia!

- Író úr! - Igen?

Az ott egy hús-vér, élő kisfiú.

Még.

Köszönjük!

Gyere, menjünk!

Hazamegyünk mesélni?

Még van egy kis dolgunk.

Szerintem jobb, ha nem szőnyeg van alatta!

Jó, akkor vigyük át oda!

Jó!

Egy-kettő-három!

Ez a helye!

Na, nyomjam?

Nyomom!

Nem hiszem el, hogy ezt őfaszsága írta,

olvasd fel még egyszer!

Figyelj!

„Mikor olvastam, a fiad akartam lenni.

Kár, hogy nincs fiad.

Örökbe fogadsz?”

Helló! Még hideg!

Még nem is ismeritek egymást!

Haver, Patrícia!

- Helló! - Adjad!

- Szia Párduc! - Helló!

Megnyerted a versenyt?

Ja, nem, harmadik lettem a…

Aú!

Mutasd,

semmi komoly!

Nem is fáj!

Na ezért nem szabad alkoholt inni, látod?

Na gyere gyorsan, lemossuk a vért! Gyere a fürdőbe!

Megint itt vannak!

Csináljatok úgy, mit tudom én, egy szerelmes pár vagytok.

Gyorsan-gyorsan! Ülj oda le mellé, dobd le a ruhát!

Gyorsan-gyorsan, vedd le, ne nézzél már ilyen…

Ez-az! Kézbe a pezsgőt!

Nálam dekkoltok egy hétig, amíg haza nem jövök.

Addigra lesz lóvém is.

Nem jobb, ha adok megint kölcsön?

De.

Kesereű Barna?

Gyámügyi Hivatal?

Bejelentést kaptunk, hogy egy eltűnt gyermeket láttak Önnel.

Lehet, hogy ez hihetetlen, de ez így is haladás!

Most nem fogsz ledobni a teraszról?

Mondd csak kisfiam,

ez az úr itt az apukád?

„Csak azért, mert ő nemzett, attól még nem jelenti azt, hogy az apám.”

Kis szemtelen.

Papírok vannak?

Persze. Persze.

Itt kéne legyen az a tárca valahol…

Samu, nem tudod, hova raktuk a papírjaidat?

Itt kell, hogy legyenek!

Megtenné, hogy velünk fáradnak a fiúval?

Persze…

Majd mi zárunk.

Oké.

Gyere Samu, gyere!

Ég a piros,

ez nem a hibát jelzi?

Áram alatt van, az annyi csak, hogy…

- Jó-jó, látom! - Megy…

Na, akkor kezdje el még egyszer!

Mint már említettem, ő hozta fel nekem a gyereket egy bőröndben.

Bőrönd?

Aztán elhúzott Tökjóba.

Az pontosan mit is jelent?

Tokió. Egy japán város, csak mi egy picit másképpen hívjuk, na.

És miért ment oda?

Nem tudom, azért, mert itt nem elég tök jó.

Valami ösztöndíjat kapott, passz.

Milyen gyakran beszélnek?

Egyszer, vagy kétszer beszéltünk vele talán.

Nézzék, én nagyon jól megvagyok a gyerekkel.

Jó, most egy kicsit ittam, de kivel nem fordul ez elő.

És ő semmit nem vett ebből észre.

Leszámítva ezt a kis bagatell dolgot, hogy itt a szemöldöke kicsit felrepedt,

de ő is csak nevetett rajta…

És a karja, a lába, az álla?

Ő egy kisfiú! Hát esik-kel! Tudják, hogy hogy van az.

Az orgia, az is rendjén van?

Orgia?

Hát, ha az magának orgia, hogy az író

barátommal meg a mennyasszonyával pezsgőzgetünk,

akkor nem szívesen lennék a felesége helyében.

Úgy értem, hogy amúgy szimpatikus, de hát…

Nem volt orgia. Bocsánat.

A fiút benntartjuk.

Amint fejlemény van, értesítjük.

Viszlát!

Mi? Én nem hagyom itt a fiamat.

Biztonságban lesz. Nem úgy, mint eddig.

Nem, erre semmi szükség, szépen velem hazajön.

Amikor kimentünk magához ittas volt,

a fiú furcsa kijelentéseket tett.

Az egy gyerek, az a dolga, hogy furcsákat mondjon.

Nézze,

nem tudta igazolni, hogy a gyerek apja.

Nem! Nekem szükségem van rá!

Miért is?

Azért, mert én nem tudok nélküle…

írni!

Majd jelentkezünk, Író úr!

Ó, baszd meg…

Elhoztátok?

Ott van fent, ahol ég a villany!

Fogd meg!

Te mit csinálsz?

Barna, most gyógyult meg a karod!

Odaadom neki. Sima ügy.

Megőrültél? Add le a portán és menjünk haza!

Enélkül nem tud aludni!

Jajj, dehogynem tud aludni!

Mindig ezzel alszik, oda kell adni neki!

Ha lenyomorodik, én nem tologatom, az tuti!

Hívsz mentőt?

Inkább taxit! Az gyorsabb!

Itt várunk, hátha átszállítják valahova!

Tanár úr!!!

Azóta már rádkerestem, Kesereű!

Baszki, neked azért van bőr a pofádon!

Ez eggyel azért bonyolultabb,

de ezt ne most beszéljük meg.

Most előre kérem a pénzt, Tanár úr!

Végig itt volt a zsebemben… Ezt nem hiszem el!

És igazad van, paraszt voltam,

ne haragudj!

Apa!

Vigyél haza!

Ahhh…

Mi történt?

Nem fontos, egy kis baleset!

Ígérd meg, hogy amíg meg nem jön Anyu, addig soha nem hagysz magamra!

Így lesz.

Ígéred?

Ígérem.

Ígéred-ígéred, vagy csak úgy mondod?

Ígérem-ígérem.

A pontos idő hét óra öt perc.

Őszintén, fingom nincs, hogy maguk ketten mit művelnek…

majd egy hét múlva vissza kell jönni.

De nem lehetek megint hét napig így.

Pedig már van annyi rutinja, hogy tudja, kénytelen lesz.

Nekem be kell fejeznem a könyvem.

Fogai jók?

Miért?

Írjon szájjal.

Még szerencse, hogy valaki ilyen szellemes.

Majd te mondod…

Én meg írom.

Jó munkát!

Nem-nem-nem-nem-nem, töröld ki!

Egy, kettő, és megint „e”.

Itt, az!

Ez az!

Többet!

Nem „tetűre”, „tetőre”!

Voilá, a titkos kakaó!

Tessék!

Megnézem!

Szevasz!

Ő itt Feri!

Szevasz! Feri!

Feri régi haver,

de ami a legfontosabb, hogy a legjobb a szakmájában.

Igen? És mi lenne az?

Őrző-védő.

Kakaó?

Ülj csak le, nyugodtan!

Találtam egy komoly érdeklődőt az új könyvedre.

Filmproducer.

Megfilmesítenék.

Jól nézek ki?

Jól.

Angolul forogna, de kínai, meg indiai remake is benne van a pakliban.

Ez egy mozifilm, azért az elég jó.

Te most viccelsz?

Mi a faszt állsz itt, vegyél már föl valamit!

De, hát látod…

Azért hoztam. Vigyáz a kölökre.

De miért ő?

Azért, mert a nagyanyám nem ért rá. Na, egy-kettő!

Apu, ugye nem mész el!? Veled megyek!

Na, Kesereű és fia, mit szólsz?

De egy komoly megbeszélés, komoly emberekkel, komoly összegről.

De nem mehetnénk holnap?

Nem! Most van itt,

és ha most elszalasztjuk, akkor kergethetjük nem tudom én meddig.

Apának ez most nagyon fontos!

De megígérted, hogy nem hagysz magamra.

Igen, nem is hagylak magadra.

Nem kell aggódnod, mert a világ legerősebb embere vigyáz rád!

Áruló vagy!

Na, sietek!

Na, ezt a kocsiban átvesszük! Egy művész lehet zilált.

Egy szkander?

Állj, állj, állj, állj, állj! Álljunk le! Álljunk le!

Na-na-na.

Figyelj, nem püffölheted mind a két kezeddel!

Miért?

Azért, mert az előző jelenetben a repülőn,

a bezöldezett kezedet leharapta egy óriás tarantula.

Figyelj, szerinted erre emlékezni fognak a nézők?

Nem kell emlékezzenek, mert látni fogják, hogy nincs kezed.

Picsába.

Semmi baj, semmi baj, semmi baj.

Újravesszük. Újravesszük.

Újravesszük!

Idősebb a producer, vele dumáltam.

Jó, hogy el tudtatok jönni!

Szia Uram!

Kis Peremi Pál vagyok, ő pedig a rendező barátom, Ian Chicago.

Ian Chicago?

Látod Imi, ezt mondtam, hogy ez a név ez rögtön beül.

Imi eleinte ódzkodott ettől a névtől, de aztán megszerette.

Ja. Egyébként nagyon bírtam a könyvedet, tényleg, „from heart to heart”.

Köszönöm.

De ahogy a végét nyitva hagyod, hát az kész, az bumm,

az olvasók ülnek és pislognak…

Hát igazából… ez még nincs befejezve.

Pont ezt mondom én is.

De hát akkor maradhat így, nem?

Ja, de akkor mi a vége?

Belesziszeg.

Ugyanaz.

Te nem tudsz olvasni.

Még egy szkander?

Majd én olvasok.

„Belesziszeg Kázmér fülébe…”

Ami a vége, a felismerés, amikről az ember lemond, ha szülő lesz,

azok csak töredéknyi örömök ahhoz képest, amit a gyerek ad.

Ez nagyon szép.

Ebből olyan egy snittes lesz, hogy tanítani fogják.

Büszke lehet rád a fiad.

Büszkék vagyunk rád, Barna.

Pillanatra, ha megengeded…

Hol van?

Meséltem neki,

nem mehetett ki, bezártam!

Bocsánat a késői zavarásért,

esetleg nem esett véletlenül a kertjébe a kisfiam?

- Van fia? - Persze.

Szegény gyerek.

Ilyenkor már nem nagyon járnak. Max. egy-két teher.

Várjunk azért?

Nem beszélek árulókkal.

Igazad van.

Bocsáss meg.

Nem hiszek neked!

Folyton hazudsz, a kalózhajókkal is és most is.

Nem azért kérek bocsánatot, mert este elmentem.

Hanem azért, mert hogy eddig nem voltam veled.

Nem láttam, hogy milyen lettél,

hogy milyen vagy, hogy mennyire csodálatos, és…

Jó, mondjuk, úgy fel tudsz idegesíteni, mint senki…

vagy max. anyád…

de ez tudod miért van?

Miért van?

Mert fontosak vagytok.

Anya is?

Tudod nekem…

az utolsó pillanatban kaptalak tőle…

és ezt sokáig nem fogtam fel.

Megbocsájtasz?

Átgondolom.

Jó.

- Kész? - Ühüm.

- Már meg is bocsájtottál? - Aha.

Gyere.

Egyedül elcsatangolni éjszaka…

ahhoz azért nagy bátorság kell.

Miért?

Hát… mit tudom én, nem féltél, hogy elfúj a szél?

Az csak a kicsiket fújja el, én meg már nagy vagyok.

Hát, ez mondjuk igaz.

Anya az!

- Szia! - Szia!

Nem rosszkor, otthon vagytok?

Persze, itthon, itthon, igen.

Holnap elmennék Samuért, jó?

Jöhetsz érte, igen.

- Adjam? - Légyszíves.

Adom, adom.

Anya az.

Na…

- Szia, Életem! - Szia Anya!

- Hogy vagy, mesélj! - Tényleg elrepült a tíz nap!

Látod? Hogy van a kis kezed, meggyógyult?

Már nem fáj. Apának fáj.

Úgy hiányzol, nagyon sietek érted!

Mondjuk kalózhajót nem kaptam.

Van egy ötletem! Én már pizsiben vagyok,

gyorsan aludjunk és akkor előbb lesz holnap! Puszi.

Szia Anya! Én is puszi!

Szeretlek!

Mindent megbeszéltetek?

Anyának mondd el a Kesereű-kakaó receptet!

Hát, tegyetek bele banánt.

Ez a titka? Ez nem is nagy ügy.

Hát a titkok legtöbbször nem azok.

Anyuval olyan uncsi.

Különben is be kell még fejezni a mesét.

Már kitaláltam.

„A vadász beérte társait,

de az erdőt addigra körbekerítették a hajtók.

A túlerővel szemben nem vehették fel a harcot.”

Nem jutunk ki!

Mindjárt erősebbek leszünk!

„Pontosan tudta mire készül a fia,

és azt is, hogy annak csak rossz vége lehet.

Így kezébe vette sorsukat.

Mert egyiküknek maradnia kellett, mert őrá, még rengeteg kaland várt.”

Teljes a falka!

„A fiú, sosem felejti, amit látott.

Keserű szomorúság járta át a testét,

és minden lépéssel egyre jobban ránehezedett a felismerés,

hogy egyedül maradt.”

Ezt nem írom le neked…

Nem is kell.

Te nagyon rossz író vagy!

Mondják.

Szerencse, hogy holnap jön Anyu és elvisz,

és öreg is vagy, és úgy sem szeret senki!

Egyetértek.

És amúgy is végig busztustalan volt minden!

Az gusztustalan, így mondják.

Annak semmi értelme!

Megjött.

Hagyjál, utállak!

Majd Anya felolvassa.

Ez egy „tényleg te írtad” levél?

Ha vonatos borítékban van, akkor biztos, hogy én írtam.

Kész vagy?

Aha, de még nem pisiltem.

A tuját itt kell hagyni?

Itt.

Akkor inkább a wc-be pisilek.

Anyuuuu!

Jajj! Szia!

Na?

Képzeld, találkoztam Kázmér Kígyóval, de nem is volt lila!

Na, pakolj gyorsan, majd otthon mindent elmesélsz!

Nem vagy jól?!

Nem Tokióban voltam, hanem… kezelésen.

Ezért is akartam, hogy megismerkedjetek,

fene tudja, hogy alakul.

- Anya! - Igen?

Apa csomó ruhámat kidobta, azokat nem pakolom el, jó?

Hát, úgyis kinőtted volna.

Többször is fog kelleni segítség!

És ez…

mi ez?

Hát ez… ez már régóta itt bújkált.

Emiatt is meséltem neki annyit rólad. Nem, mert megérdemled.

Gyáva voltam. Nincs mentségem.

Samunál még lehet.

Ha visszacsinálhatnám…

Ez sajnos nem egy regény, amit bárhányszor újraírhatsz.

Nézzétek milyen erős vagyok!

Apától elköszöntél?

Hamarosan találkozunk.

Mikor?

Talán már holnap.

Bocsánat, elfelejtettem.

Nyitom a kaput!

Kösz mindent.

Hátha happy end lesz.

Drága barátom!

Lehalkítsam?

Dehogyis, Juditka!

Mi volt olyan sürgős?

Átírom a végét.

Ne hülyéskedj már! Lebilincselően szomorú.

De így sokkal jobb lesz!

A nő nem zuhan le a repülővel hazafelé Tokióból.

Visszatér. Összejönnek és együtt nevelik tovább a fiút.

Minek nevelik együtt?

Mert megtehetem.

Mindjárt hányok, ne őrülj meg.

Véletlenül írsz valami jót, és elkúrod?

Te meg ki vagy rúgva.

De…

Hallod?

Érted kilincselek egész nap,

szerzem a munkát, a pénzt, még az írásban is segítek, és akkor ki vagyok rúgva?

Milyen írásban?

Miért? Szerinted ki intézte el neked a rendőrséget?

Te jelentettél fel minket?

Te mondtad, hogy kalandra van szükséged, én csak csavartam neked egyet a sztorin.

Tessék, celeb-box.

És történet happy end lesz. Ellenvetés?

Kreatív kérdésekben mindig tiéd a döntő szó.

Oké!

And I accidentally took this the last time I was here. Sorry!

- Pihenős csoki? - Mi?

Hát, hogy legyen kedvem továbbmenni.

Majd ebéd után!

A fenébe!

Na itt jó lesz, egy kicsit ledőlünk.

Anyu olvasta a könyvet.

Azt mondta, ilyen jót még soha nem írtál.

Na, az klassz!

Csak kár, hogy visszatért a nő a végén. Attól kicsit nyálas lett.

És arról nem mondott semmit, hogy egyszer kakaózhatnánk együtt?

Azt, hogy kapd be!

- Ezekkel a szavakkal? - Aha.

De közben mosolygott.

Na, az nem rossz!

Az kezdetnek nem rossz, hogy mosolygott.

Miért?

Hát tudod, hogyha eléred, hogy egy lány mosolyogjon, akkor…

majd ki fogod tapasztalni!

Fagyi az ebéd?

Miért, mit hittél?

Azt, hogy tökfőzelék lesz.

Tessék.

A feliratot fordította: Fábián Dorottya