Original subtitles

Szerinted számít bármi is?

Tök sok-minden számít.

Például?

Mi.

SEMMI

Tizenhárom, tizennégy…

felnősz, meghalsz.

Az elejétől el volt cseszve.

A nyolcadikat kezdtük,

és mindenki azt várta tőlünk, hogy vigyük valamire az életben.

Mert csak akkor lehet belőlünk valaki, ha visszük valamire.

JANNE TELLER REGÉNYE ALAPJÁN

- Szia, Agnes! - Szia!

Szia!

Az egész nyári szünetben. Marhajó, mi?

Gyere már, Gerda!

- Szia, Hans! - Kezdődik a suli.

- Ez a szandál rohadt jó. - Kösz.

A tanévet egy online pályaorientációs kérdőívvel kezdjük.

Mikor játszunk? Mindig játékkal kezdjük a tanévet.

Idén minden másképp lesz, nem úgy, ahogy eddig volt.

Szóval, ahogy azt a pályaválasztási tanácsadó elmondta,

ez a kérdőív segít rájönni, hogy mik szeretnétek lenni,

és hogy milyen úton induljatok el.

Mégis, hogy értik, hogy mi mondjuk meg, mi az erősségünk?

- Azt jelenti, hogy… - Mit ért ez alatt?

- Miben vagytok jók. - Aki meg semmiben, az megszívta.

Honnan tudjam, hogy akarok-e saját vállalkozást?

Akkor azt ugord át nyugodtan. Tökmindegy. Hagyd csak ki!

- Akkor minek töltjük ki? - Mert kötelező. Ez van előírva.

- Az előbb mondta, hogy nem számít. - Én ilyet nem mondtam.

Nem halsz bele, ha kitöltöd. Fogj már hozzá!

- Hogy betagozódjunk a rendszerbe? - Ne vitatkozz már!

Hogy beálljunk a sorba? És egyikünk se lógjon ki?

Csak töltsétek ki, aztán rátérünk az értelmesebb témákra, jó?

Semminek sincs értelme.

És ha semminek sincs értelme, akkor semmit sem érdemes csinálni.

- Hé, Pierre Anthon! Hé, Pierre... - Ennek mi a fasz baja van?

- Mindig is retardált volt. - Ezt a gyökeret!

Idióta.

Minden akkor kezdődött, mikor Pierre Anthon otthagyta az iskolát.

Valamit elindított.

Ha a felnőttek beszélgettek volna erről velünk,

akkor talán nem durvult volna el ennyire az egész.

Mit csinálsz ott?

Semmit.

- Akkor csak úgy üldögélsz odafent? - Igen.

Mert úgysincs semminek semmi értelme?

Nincs.

Akkor… Épp lent is lehetnél.

Hát nem értitek? Az egész: színjáték. Utánzatok utánzatai vagyunk.

- Én aztán biztos nem. - Mind azok vagyunk. Csak tagadod.

Azt hiszed vagy valaki, de kurvára nem.

Ja, persze.

Hé, Sophie! / Pár év múlva úgyis mind meghalunk.

Por és hamu leszünk. Eltűnünk. A semmibe.

Tudta, hogy Pierre Anthon otthagyta a sulit? Fent van egy fán.

Á, szóval ott van. Nem tudtam, hová tűnt.

- Nem léphet le csak úgy. - Nyugi, előbb-utóbb úgyis lejön.

ANYA

Szia, szívem. Nem érek haza. Eltolták a jógát, és...

Akkor a közös vacsi ugrott?

Gyere velem, és akkor ehetünk együtt.

Hányszor mondjam még el, hogy utálom a jógát?

Sophie, várj meg!

Kicsim, vedd ezt fel!

Jön egy újságíró, aki cikket ír a kampányomról.

- Na, légy szíves! Biztosan... - Én ezt nem veszem fel.

Én úgy tekintek a városunkra, mint a családomra.

Ugyanaz az értékrend. Akárcsak nálunk. Gyere közelebb!

Meghallgatjuk egymást, és mindenkinek ugyanúgy van beleszólása.

- Ezt most ne! - Jó.

- Meg is vagyunk. - Rendben.

Ügyes voltál.

Lassan kezdtük megérteni, hogy fontosabb volt az,

hogy valami hogyan veszi ki magát, mint hogy valójában milyen.

Egyik nap olyan volt, mint a másik.

És bár izgatottan vártuk a hétvégéket, a végén mindig csalódtunk.

Aztán hétfő lett megint.

Pierre Anthon egy fán lakik.

- Mi van? - Fent van egy fán.

Mégis, mi a francért?

- Talán depressziós. - Úgy látom, ragadós.

Ja, mint a tömegpszichózis meg az iskolai lövöldözések.

- Ez most komoly? - Szerintem beteg az agya.

- Dobáljuk, míg le nem esik! - Nem.

Akkor lőjük le! Anyámnak van egy vadászpuskája.

Gyagyás! Itt vagyunk!

Kopp-kopp! Van itthon valaki?

- Mi van, Pierre? - Milyen naphosszat a pöcsödet vakarni?

Gyere, próbáld ki!

- Nem hagyhatod csak úgy ott a sulit. - Mitől félsz?

- Na és te? - Én nem félek semmitől.

- Kamuzol. Mindenki fél valamitől. - Például a globális felmelegedéstől.

- Félni baromság. - Miről beszélsz?

Eljátsszuk, hogy az a fontos, ami nem fontos, és hogy

ami fontos, az nem fontos.

Mit akarsz ezzel mondani?

Folyton arról győzködjük magunkat, hogy lehet belőlünk valaki.

Nem igaz, Agnes? Utánzatok utánzatai vagyunk.

Én kurvára nem vagyok utánzat!

A DNS-ünk 99%-a megegyezik a csimpánzokéval.

És annyit is érünk.

Kussolj!

Úgy van.

Mégis kinek képzeled magad?

Elég! Hagyjátok abba!

Volt abban valami, amit Pierre Anthon mondott.

MIT JELENT A SEMMI?

Ő megértett valamit, amit mi nem.

Még ha nem is mertük bevallani magunknak, se egymásnak,

mindannyian elgondolkodtunk azon, amit mondott.

Tudom, hogy az élet néha nehéz.

Nem értesz semmit. Semmit a világon.

Ugyan! Én is voltam tinédzser.

Segítek, hogy megértsd, mi zajlik most benned.

Ha lerángatjuk Pierre Anthont a fáról,

akkorát zuhan, mintha trambulinról ugrana fejest az üres medencébe.

- Azt tuti nem élné túl. - Miért nem hagyjátok őt békén?

- Hallottatok már a belső vérzésről? - A kisöcséddel is ez történt.

Bevágta a fejét ugye?

Baszki, komolyan?

Elise!

Én is elvesztettem az öcsémet.

Csak egyhónapos volt.

Nem sokan tudják.

Jó reggelt!

Kis figyelmet kérek! Pierre-Anthon néhány napig nem jár iskolába.

- Mert bolond. - Elég!

- Diliházban a helye. - Hans, tudod jól,

hogy így nem beszélünk sem egymással, sem egymásról.

Mi ütött belétek, gyerekek?

Semmi.

Hogy mondtad, Agnes?

- Semmi. - Semmi?

Mi a baj?

Semmi. Már mondtam, hogy semmi.

Ha 80 éves korodig élsz,

akkor addigra már 30 évet végigaludtál,

7 évet álmatlanul forgolódtál, 14-et meg végigdolgoztál.

Nem beszélve arról, hogy 12 évet bámulod a képernyőt,

4,5 év meg evésre megy el.

Takarítasz, főzöl, és vigyázol a kölkeidre, ami még 14 év.

Ha összeadjátok, legfeljebb 9 évetek marad arra, hogy éljetek is.

És ezeket az éveket arra vesztegetitek el,

hogy úgy tesztek, mintha lennétek valakik?

Mindig lesz szebb és jobb, aki majd jobban tudja ugyanazt.

Fogd már be! Világhírű focista leszek.

- Én meg híres divattervező. - Ó, hát persze.

- Nem teszed tönkre az álmomat. - Nem én fogom.

Hanem te magad. Mindent feladsz azért, hogy az emberek a te ruháidat hordják.

Híres leszel és népszerű, de belül tök üres.

Igaza van. Az élet szívás.

Így van.

Tudjátok, mi lesz Dániával, ha egyszer a jégtakaró elolvad?

- Eltűnik a föld színéről. - Na jó, beszéljünk Eskildsennel!

Ugyan! Tuti elküldene minket az iskolapszichológushoz. Az egy tehén.

- És ha a szüleinknek szólnánk? - Nem, nem mondjuk el senkinek.

Szerintem bizonyítsuk be neki,

hogy igenis vannak dolgok, amik számítanak.

- Hogy csináljuk? - Igen, van ötleted, Agnes?

Összegyűjtjük a számunkra legfontosabb dolgokat, és megmutatjuk neki.

Szerintem alábecsülöd a képességeidet, édesem.

"Mik az erősségeid? Ruha- és divattervezés."

De számolni is jól tudsz. A matekhoz is kell kreativitás. Írjuk be azt is.

Hé, Elise! Hová viszed azt?

Tudod, anyádat milyen rosszul érinti, ha az öcséd játékaihoz nyúlsz.

Mi nem érinti őt rosszul?

- Minden tőle telhetőt megtesz. - Ahogy én is!

Már majdnem fél év telt el.

- Ez beteg! - Ennyi.

Nagyon király ez a hely.

- Nézzétek! - Lehetne itt bulikat tartani.

Nehogy kiposztold, jó?

- Bocsi! - Mit csinálsz?

- Amúgy bejöhetünk ide? - Nem, de már itt vagyunk.

- Ne akaszd fel magad, Otto! - Ez de durva!

Nem szólunk erről senkinek, oké?

Jól van. Akkor tegyük le, amit hoztunk! Sophie, kezdenéd te?

Ez nem számít. Évek óta nem játszottál vele.

De az apámtól kaptam.

- Marie! - Esküvői csokor.

- Na és? Meddig voltak házasok? - Na és a te szüleid meddig voltak?

Apád nem húzta meg az anyját?

- Hazug ribanc! - Jézusom! Nyugi már!

- Évek óta nem játszottál rajta. - Na és te mit hoztál?

- Na, halljuk! - Fejezzétek be!

- Frederik, te mit áldozol be? - Elég, Hans!

- Na és te, Otto? - A horgászbotomat, természetesen.

Hussain?

Te jössz, Rose!

Carl! Te a Bibliádat hoztad el?

Komolyan mondom, ez egy nagy rakás szar.

Sophie-nak igaza van.

Csak van valami, ami fontosabb nekünk ezeknél.

Te mit hoztál?

Ezt. A nagymamámé volt, utána anyámé, és most az enyém.

- Akkor miért nem hordod? - Majd fogom.

Na és mi van a zöld szandáloddal?

- Ez 24 karátos arany. - Inkább a szandált dobd be!

- Vagy az is az anyádé? - Agnes, vedd le!

Ne feledd, a te ötleted volt!

Oké, akkor egymás helyett döntünk? Ez az új szabály?

- Aha. - Igen, ez.

Legyen.

Rendben.

De legközelebb én választok.

Agnes!

Agnes, várj!

NEM UTÁNZUNK SEMMIT ÉS SENKIT!

Tudom, hogy nem vetnek a farkasok elé, ha lejövök, de én is egy leszek közülük.

Akárcsak maga.

A pályaválasztási tanácsadó megnézi a kérdőíveket,

- aztán újra elbeszélget veletek. - Velem inkább ne!

Igaz, hogy az orvosok és az ügyvédek munkáját robotok fogják végezni?

Igen.

- És törődjünk bele? - Fogalmam sincs. Gondolkodjatok rajta!

Ha segítesz kideríteni, hogy mi fontos Gerdának,

én is segítek neked, ha te kerülsz sorra, oké?

Gyere már!

Tessék!

- Ez betörés. - Te mutattad meg, hol a kulcs.

- Hívom a rendőrséget. - Itt meg mi a fene folyik?

- Nem tehetek róla. Betörtek. - Te meg miért nem vagy edzésen?

Hányszor szóljak még,

hogy vedd le a ketrecről a kendőt, mielőtt suliba mész!

- A hörcsögöd, Gerda. - Mi van vele?

- Ő fontos neked. - Nem élné túl odakint.

Dehogynem.

Gondolkodtál volna azelőtt, hogy a szandáljára szavaztál.

Szia!

Most komolyan ilyen fontos egy hülye hörcsög?

Aranyhörcsög.

- Agnes ki akarja nyúvasztani. - Kussolj! Dehogy akarom.

- De ki fogod. Gyilkos akarsz lenni? - Dehogy.

Óvatosan! A picsába!

Kapd el, Otto!

- Megvan! - Óvatosan, Otto!

- Hát ez kész. - Tökre ver a szíve.

- Ez vicces volt. - Jól van.

Az a hörcsög még a gazdájától is megszökik.

Nem vicces. Maradjatok már!

Gerda, gyere! Most te választasz.

Frederik.

Tudtam, hogy ez lesz. Nem az én hibám, hogy az apád lelépett.

- Az iskolazászlót akarom. - Most szórakozol?

Bármit kérhetünk, vagy nem?

Baszd meg!

Frederik mindig mindent megúszott, mert az apja volt az igazgató.

Gerdának viszont elege lett Frederikből és az apjából is.

Meg is vagyunk.

- A francba már, Frederik! - Gyerünk!

- Frederik! Frederik! - Nem teszem meg.

Nem. Nem teszem meg. Nem akarom. Hagyjatok békén!

Szálljatok le rólam! Nem lopom el a zászlót.

- 8/a, mi folyik itt? - Elég már!

- Sziasztok! Jó látni titeket. - Önt is.

Átnéztem a pályaválasztási kérdőíveiteket.

Szeretném, ha párban jönnétek,

utána meg átbeszélnénk a lehetőségeiteket.

- "Biztosítási üzletkötő és könyvelő"? - Nekem meg tanárnak kéne mennem.

Ezt nem mutatom meg az anyámnak. Az apámnak meg pláne nem.

"Ne kísérjük haza Frederiket?"

Úgyis elkapunk, Frederik!

Kapjátok el!

- Jól vagy? - Nem teszem meg.

Dehogynem, különben elmondom anyádnak, hogy apád még mindig átjár hozzánk.

- Nem is. - Honnan tudod?

Segítek neked, Frederik, de aztán engem kell választanod.

- Én vagyok Dánia őrzője! - Otto, ne csináld!

- Ellenemre törtek. - Ez egy régi zászló. Nem kéne...

- De most már bajtársak vagyunk. - Kapcsold ki a kamerát!

Gyerünk, Frederik! Olyan lajhár vagy.

Na, mehet?

Frederik meg akarta alázni Ottót.

Egy meztelen videót kért tőle a halomra, de Otto azt hitte, csak poén az egész.

Kösz a kihívást, Frederik!

Most Ottón volt a sor. Úgy döntött, Elise-nek segít.

Meg akarom nézni még egyszer.

Ez tényleg a te pöcsöd? Nagyobb, mint gondoltam.

Mekkorát fog szólni a melegoldalakon!

- Na jó. - Mi az?

Kitaláltam.

Elise kisöccsét akarom.

De ő meghalt.

- Kiássuk. - Te megőrültél.

- Ezt nem szabad. - Nem, de attól még kiássuk.

A kupac lényege, hogy feláldozzuk, ami fontos.

A kisöccse meg az.

- Nem igaz, Elise? - De igen.

Ottónak igaza van. Ő tényleg számít nekem.

Négy emberre lesz szükség.

Elise lesz az egyik. Én önként vállalom.

A többiek sorsot húznak.

Gyerünk!

Én ezt nem csinálom, Agnes. Nem.

Jól van. Aki a két legrövidebbet húzta, velünk jön.

Johan és Agnes.

- Én is megyek. - Nem, neked nem kell.

Megvolt az esélyed, hogy jelentkezz.

Komolyan? Agnes...

Ma este pontban tízkor találkozunk.

Nem jössz le? Elmehetnénk hozzám.

Először szerelmesek leszünk.

Aztán járunk.

De az első veszekedésünk után,

a szerelmünk elmúlik.

És végül szakítunk.

Nem kell, hogy így legyen.

Pedig így megy ez, újra és újra.

Amíg meg nem unjuk, és megházasodunk.

Elise, biztos, hogy ezt akarod?

Nem muszáj. Jó lesz a fejhallgatód is.

Az is sokat jelent neked.

Nem, csináljuk!

Anges, te menj oda, és őrködj!

- Ha valaki jön, fütyülj! - De nem tudok fütyülni.

Akkor majd sikítasz. Tökmindegy.

Indulj!

Nagyon vigyázzatok rá! Nehogy valami baja essen!

Jó, jó. Ne aggódj!

- Óvatosan! - Ez kibaszott undorító.

- Told! - Vigyázz!

- Gyerünk! - Vigyázz!

Jól van, megvan.

- Baszki! - Mi van, Agnes?

Azt hittem, lebuktunk.

Ez csak Hamupipőke. Mindig itt bóklászik.

- Sophie, te meg mit keresel itt? - Vigyétek!

- Óvatosan! - Fogom.

Hamupipőke, te itt maradsz!

Mintha számítana kiásni egy koporsót.

De számít.

- Elise-nek igenis fontos. - Szánalmas és gyerekes. Hánynom kell.

Sophie, hagyd abba! Elég! Sophie, elég volt!

Elég!

Tessék!

Anyámé.

Kösz.

Milyen kicsi. Nem igaz?

Mit szeretnél, mit csináljunk?

Esetleg énekelhetnénk.

A nap lebukik már, az erdő mélysötét...

A nap lebukik már, az erdő mélysötét. Az éj odakint jár s oly szürke már a rét.

A róka előoldalog, s vele a félelem.

Anyám, az altatódalod

énekeld el nekem.

- Mi van, ha Elise lebukott? - Nem bukott le.

Különben már üzent volna.

- Különben már üzent volna. - Újra megpróbálom.

Mi bajotok van?

Ha Pierre Anthon miatt aggódtok, felejtsétek el!

Beszéltem az apjával. Hamarosan lejön. Üljetek le!

Elise hol van?

Elise?

Elise...

Megértjük, ha beszéltél a szüleidnek a koporsóról.

Nem mondtam el.

Anyám megint kórházban van.

- És ha Elise beköpött minket? - Nem köpött be.

- Honnan tudod? - Tudom, és kész.

Talán letartóztatták, és egy székhez bilincselték.

Vigyük vissza a koporsót!

Marie haját akarom.

Vágd le!

Elise és Marie, akik legjobb barátnők voltak,

többé nem beszéltek, miután Marie összejött Hussainnel.

Hussain!

Bocsánat.

Rose!

Kérem az imaszőnyegedet!

- Mi bajod van? Hussain állj le! - Hagyjatok! Szálljatok le rólam!

Elnézést! Hussain beteg?

A lelke az. Megbetegedett a lelke.

- Akkor nem is jön suliba? - Talán hamarosan.

Insallah, Agnes.

A kísértésnek nehéz ellenállni.

Tévútra visz, és értelmetlenné teszi az életünket.

Mert beszennyezi szívünk tisztaságát.

- Mit írt? - A biciklidet akarja.

- Mi? - Elise beáldozta a kisöccsét.

Ez komoly? Egy bringát?

- Szerintem most kéne leállnunk. - Mert most te jössz?

- Te sem adtál semmit. - Mert senki sem kért rá.

- És szerinted miért nem? - Miért vagy ilyen gyerekes?

Hülye picsa!

Jellemző rá.

Valami szörnyűség történt.

Valami teljességgel értelmetlen.

Ki tenne ilyesmit?

Ki lopná el az iskola zászlaját?

Ez nemzetünk jelképe. Ami összetart minket jóban és rosszban.

Dánia a hazánk. A haza szeretete jobb emberré tesz.

Igyál egy kis hideg vizet!

Tessék.

Mi az, Frederik?

Már vártalak. Szerintem…

jobb lesz, ha visszaadjuk.

A szüleim összevesztek a zászló miatt. Anyám bezárkózott, apám meg lelépett.

Azt se tudom, visszajön-e. Kérlek, nem akarom, hogy elváljanak.

Szerinted anyám tudja, hol van a hörcsögöm?

- Engedd el! Engedd el, Hans! - Mi a faszt csinálsz?

Nyugodj már meg!

Kitaláltad, mit kérsz?

A szüzességed.

- Ezt nem kérheted. - Nem azt kérünk, amit akarunk?

De ezt nem!

Miért ér többet Sophie szüzessége, mint az én bringám vagy Marie haja?

- Jogos. Évekig tartott amíg… - De az visszanő, baszd meg!

Szerintem meg... Adja csak oda!

Sophie...

Állj! Ha Sophie nem adja oda a szüzességét,

- elmondom a koporsót. - Ha megteszed, kinyírlak.

Anyám megint kórházban van. Nem tudom, mit tenne, ha megtudná.

Mindenki megkapta, amit kért. Hans miért nem?

- A rohadt életbe, Agnes! - Elég! Elég!

- Megteszem! Megteszem! - Agnes!

Nyugodj meg, Agnes!

Elég! Nem kell megtenned.

Na és hogyan akarod? Tudod egyáltalán, mit kell..?

Igen, tudom.

- Gyere, Johan! - Miért pont én?

Azt hittem, te akarod.

Én is bemegyek. És ki segít Sophie-nak?

Majd én. Én segítek.

Sophie, komolyan mondom, ne csináld!

Bocsáss meg!

- Mire vársz? - Higgadj le!

- Azt mondtad, akarod. - Fogd be!

Na! Gyerünk már!

Elég már!

Kérlek...

Le kell jönnöd, hogy segíts Sophie-nak.

Johan, Hans és Elise... Elveszik Sophie szüzességét.

Csak te tudsz ennek véget vetni.

Csakhogy eszemben sincs. Úgysem jelent semmit.

Sophie!

- Jól vagy? - Miért ne lennék?

Megkérdezheted, hogy milyen volt.

Milyen volt?

Ki kéne próbálnod. Úgysem értenéd meg addig, amíg...

te is túl nem leszel rajta.

Szerinted kit kéne választanom?

Csak engem ne!

Jézus a keresztfán, a templomból.

Megértetted?

A francba!

- Megvan. - De rohadt nehéz!

Tegyük le!

Picsába!

- Helló! Nem láttátok Elise-t? - Nem.

Agnes! Te sem tudod, hol lehet?

- Mi az ott a biciklin? - Tudjuk, hogy nehéz időszak ez maguknak.

Mindent megteszünk, hogy megtaláljuk Elise-t.

- Ugye? - Igen.

Biztos jól van. Sokkal jobban, mint valaha.

- Nem igaz? - De.

A francba! Ez necces volt.

Miért tartott ilyen sokáig?

Hoztál rumot, ugye?

- Hozott? - Vedd elő, Sophie!

- Rajta! - Azt mondtad, buli lesz.

- Nyugi van. - Nézzétek a kutyát!

Baszki! Ez lepisálta Jézust.

Hamupisike.

Elég! Túl messzire mentek.

Hát ez fasza volt!

Egészségünkre!

Jézus!

- Gyerünk, Hussain! - Nem, kösz.

Igyál, Agnes!

Mi vagyunk a sztárok! Bekaphatják mások!

Agnes?

- Azt mondta, hogy… - Jól vagy?

Na és Sophie hogy van?

Vagy neked az se számít?

Azt mondta, addig nem értem meg, amíg ki nem próbáltam, én is.

Szóval...

Miről beszélsz?

Szia!

Szia!

Leülhetsz.

Legalább megölelhetnél.

Na mi lesz Carl? Mit választasz?

- Ez nem vicces! - Állj le, baszd meg!

Hamupipőke fejét akarom. Hamupipőke fejét!

Öljük meg a kutyát!

Rose nem bírja a vért. Szóval neki ez számít.

Azt akarod, hogy gyilkoljunk? Rose!

Mennyi mindent áldoztunk már be!

- De ez akkor is gyilkosság! - Nem ember, csak egy szaros kutya.

Amúgy is vén.

Elise! Johan!

Szia! Kéred?

Gyere ide! Tessék! Na gyere!

Ez az! Rajta, fuss!

Menekülj!

Fuss az életedért!

Tudod, hogy nekem és apának mindent elmondhatsz.

Rose, gyere ki és beszéljük meg! Nem lehet olyan vészes.

- Szia! - Majd én beszélek vele.

Megtennéd?

De jobb lenne négyszemközt.

Mi? Jó. Persze. Köszönöm!

Agnes? Te is segítesz Rose-nak?

Mert én igen.

Valaki elfelejtette bezárni.

Gyere, Hamupipőke!

Gyere!

- Megígérted, hogy nem nekem kell. - Majd én csinálom.

Elmehetek?

Vedd ezt fel!

Nincs más választásunk.

Vedd fel!

Sophie!

Elég! Sophie! Hagyd már abba!

- Sophie azt mondta, hogy csak... - Mit mondott?

Mit mondott?

Azt mondta, csak akkor segít, ha én Johan ujját kérem.

Mi?

Azért segítettél Rose-nak, hogy Johan ujját kérje?

Azért?

Tudod, mit csinált az ujjával?

Tudod? Tudod?

Agnes!

Ne!

Ne!

- Eresszetek! - Te jössz!

- Gyerünk! - Nem!

- Elég! - Johan, ne ellenkezz!

- Hagyjatok! - Johan!

Ne már! Könyörgök!

- Tedd oda az ujjad! - Az ujjam nem nő vissza.

Van, ami szintén nem. Csináld!

- Ne! - Gyerünk!

- Gyorsan! - Ne!

Ne!

Állj!

- Mi a szar van már? - Kell valami, amire ráharap.

- Ne csináljátok! - Harapj erre!

Ne!

Gyerünk! Csináld már!

- Bassza meg! Most mi legyen? - Johan! Nagyon fáj?

Hozzatok valamit! Szorítsd rá!

Miért álltok csak ott? Gyerünk már!

- Gyerünk! Igyekezzetek! - Keressetek valamit!

- Sophie! - Szorítsd erősen!

- Biztosítást ír, ugye? - Az még nem jelenti...

- Apu! - Igen?

- Itt a rendőrség. - A rendőrség?

Igen.

Francba!

Agnes!

Utoljára kérdezem tőled, hogy mi a fene folyik itt.

Kiástátok a koporsóját?

Énekeltünk neki.

Én így vettem búcsút.

Ahogy te és anya a temetésén.

Mi a fenét csináltatok?

Megőrültetek?

Teljesen elment az eszetek?

Csak tudni akarom, te voltál-e.

- Te vetted rá őket? - Mire?

A halomra.

- Te voltál? - Milyen halomra?

Miről beszélsz?

Hé! Hogy érted?

Apa! Miről beszélsz?

Anyám azt mondta...

tönkretettem az életét.

Az enyém meg sem kérdezte, mit áldoztam be.

Tényleg?

Basszus!

A francba! A francba!

Nos…

Mire következtetünk ebből?

Érdekes.

Kihantolva, megcsonkítva, kiállítva.

Jézus mint bukott angyal.

Egy elhanyagolt generáció hangja.

Szeretném kiállítani ezeket.

Ez bolond.

- Nézd! Meg akarják venni a halmot. - Baszki!

Agnes!

- A te ujjadat vágták le? - Igen.

- És fájt? - Igen.

A Black Sabbath gitárosa négy ujjal is boldogult.

Mi inspirált titeket, hogy megalkossátok a halmot? Így hívjátok ugye?

A szüleink és tanáraink sosem tanították meg nekünk, mi a fontos.

Így magunktól jöttünk rá.

Felmerül a kérdés, hogy ez csak problémás fiatalok kreálmánya,

vagy nevezhetjük művészetnek?

Van jelentősége. Nekünk fontos.

Megkérdeztük a kurátort, hogy a halom művészet vagy provokáció.

Kétségtelen, hogy művészet. Ezek bátor fiatalok.

A halom óriási érdeklődést váltott ki a művészvilágban.

Egy kallódó generációt képviselnek, meglátásom szerint.

A halom jelenségként terjed az egész országban.

Innen a stúdióból mindenkit hasonlóra buzdítunk.

Hívjatok minket, ha ti is belefognátok.

Eladtuk a halmot, meggyőzve magunkat és a külvilágot,

hogy vannak fontos dolgok. Már csak Pierre Anthon volt hátra.

Hé! Mégis van, ami fontos.

- Gyere le, és megmutatjuk! - Gyere már, Pierre!

- Mit mutattok meg? A kupacot? - Igen.

- A múzeum megvette. - Szóval híresek lettetek?

- Egy rakás pénzt fizettek érte. - Egy okkal több, hogy lekopjatok.

- Látnod kell. - Nekem semmit sem "kell".

Be vagy szarva.

Ha tényleg fontos lenne, szívesen megnézném. De nem az.

Nem igaz?

Baszódj meg!

Pedig neked csináltuk. Tudtad?

Hogy segítsünk neked megtalálni az élet értelmét.

Hogy megmutassuk, igenis van, ami számít.

Agnes, várj!

Lenyűgöző!

Johan?

Az a te ujjad?

Mennyit kaptál érte?

És a hörcsögödért? Mit fizettek?

- És az öcséd koporsójáért? - Fogd be!

Igen, elég!

Ez a te szandálod, Agnes.

És nyilván az a te szüzességed, Sophie.

Megérte?

Miért nem ragaszkodtál hozzá?

Miért nem őrizted meg?

Mi maradt nektek, ha eladtátok magatokat?

Ha tényleg jelentett nektek valamit, sosem tettétek volna meg.

Nyugodj meg!

Mi a franc?

- Baszd meg! - Ez hogy tetszik?

Baszd meg!

Kifelé, kifelé!

Baszki!

Gyere, Agnes!

Agnes!

Agnes! Agnes! Agnes, állj meg! Agnes! Agnes! Agnes!

- Nem baleset volt. - Dehogynem. Agnes!

- Agnes, állj! - Nem baleset volt!

Higgy nekem! Nem tehetsz semmit.

Édesem! Agnes!

Gyere!

Gyere!

Nem telik el nap úgy, hogy ne gondolnék Pierre Anthonra.

És bár nem tudom megmagyarázni,

de tudom, hogy vannak dolgok, amik számítanak.

És azokat nem szabad félvállról venni.

Mert van, ami nem játék.

Igaz?

Magyar szöveg: Roatis Andrea, Muráth Péter