Original subtitles

- Szia. - Viszlát.

SOK SZERENCSÉT, LEO GRANDE

Helló! Leo vagyok. Maga biztosan Nancy.

Úgy van.

- Bemehetek? - Természetesen. Természetesen.

Adhatok egy puszit?

Igen, az jó lenne.

- Csodás az illata. - Köszönöm.

- Mi ez? - Coco Chanel.

Nigella Lawson is ezt használja.

Ó, Nigella. Ő annyira szexi.

Nem ért egyet?

Igen, nem, én... vártam hogy azt mondja: "a korához képest".

A legtöbben azt mondják, ha egy nő elmúlt 42, hogy szexi "a korához képest".

Én csak erre... erre vártam.

Értem. Nem, Nigella empirikusan szexi, kortól függetlenül.

- Hé, Nancy? - Igen?

- Nagyon jól fogjuk érezni magunkat. - Oké.

Oké.

Tudja, mit szeretnék most nagyon?

- Mit? - Egy italt.

Egy italt, hát persze, bocsásson meg.

Mit inna?

Mit szólna egy pohár pezsgőhöz, az hangulatba hoz.

Egy pohár pezsgő. Azonnal.

Majd én.

- Tessék. - Nagyon köszönöm.

Hogy empirikusan szexi legyen.

Igen, erre iszom.

Nagyon jó évjárat.

Csak a minibárból van.

Ó, rám célzott.

Csak vicceltem.

- Rendben, értem. - Leülünk?

Persze, üljünk le.

- Szóval mit szeretne... - Szóval szereti a zenét?

Igen.

Ön milyen zenét szeret?

Nem is tudom. Mindenfélét...

Bocsánat, egy kicsit szét vagyok esve, mert...

mert közelről tényleg nagyon jóképű.

Köszönöm.

Még inkább, mint a fotón.

3D-ben még jobb vagyok.

Remélem megkapta, ami a...

szerződésben áll.

Ó, a pénzt?

Igen, elnézést. Nem akartam durva lenni, és a nevén nevezni.

Nincs semmi durva abban, ha fizetnek a munkájáért, Nancy, higgye el.

És köszönöm, megkaptam az egészet.

- Ön ír? - Igen.

Régóta csinálja ezt?

Már egy ideje, igen. Elég régóta, hogy megtapasztaljak pár dolgot.

És élvezi?

Tudja mit? Imádom, Nancy.

Mindenféle emberrel találkozom, és olyan dolgokat csinálunk,

ami mindkettőnknek örömet szerez.

Akkor nem érzi magát... megalázva?

Egyáltalán nem.

- Vagy lenézve? - Nem.

De mi van, ha találkozik valakivel, és egyáltalán

nem akarja azt megtenni?

Ilyen még nem történt.

- Igazán? - Igazán.

Ezt elképesztőnek találom.

- Hány nővel... - Egy úriember erről nem beszél.

Ó, persze, értem.

Nem kell aggódnia, Nancy. Ez az este csak rólunk szól.

Szóval, mi a vágyálma?

Nem biztos, hogy vágyálomnak nevezném igazából.

Ahhoz kicsit hétköznapi.

Oké, mire vágyik a leginkább?

Úgy értem, a vágyak soha nem hétköznapiak.

Nos, szexelni...

magával ma este.

Nagyjából ennyi, tényleg.

Pillanatnyilag.

- Remek. - De nem bánja?

Nem akar... úgy értem, nem vagyok...

... kiábrándító, hogy úgy mondjam?

Oké?

- Oké, oké. - Töltsek még?

Igen, legyen szíves.

Köszönöm.

Sajnálom, egyszerűen nem bírom a feszültséget.

Tudnánk... tudnánk...

Rendben lenne, ha most rögtön csinálnánk?

Azonnal? És túlesünk rajta.

- Essünk túl rajta? - Igen.

A lényeg, hogy élvezze.

Tudom, csak ideges leszek a várakozástól.

Sokkal jobban vagyok, ha már megtörtént, és ... megnyugodhatok.

Úgy hangzik, mintha ez valami megpróbáltatás lenne. Ez nem kötelező.

Csak üljünk és beszélgessünk egy kicsit?

Ó, nem, azt nem akarom.

Nem hiszem, hogy sok közös témánk lenne.

- Meg lenne lepve. - Nagyon ritkán lepődöm meg.

Szeretem rendesen megtervezni a dolgokat,

annak érdekében, hogy ne érjen meglepetés, őszintén szólva.

Jó, de remélem, hogy azért meg tudom lepni.

Nem, nem akarok semmi ilyesmit.

Mire gondol?

Tudja, bármi perverzet.

Ó, nem, nem, nem. Nem olyasmire gondoltam.

Ó, jó, nem szeretem, ha olyan helyekre mennek be dolgok,

amiket arra terveztek, hogy kijöjjenek rajtuk a dolgok.

Most az anális szexről beszél?

Nem szeretem ezt a kifejezést.

Nancy, nem csinálok semmit, amit nem szeretne.

Sosem csináltam ilyent korábban.

Soha nem fizettem senkinek, hogy...

- Örömöt szerezzen. - ...használhassam.

- Nancy, figyeljen. Én ezt választottam. - Igen. Rendben.

Tudja, nem engem vett meg, csak a szolgáltatásomat.

Mondtam egy árat, és ön elfogadta.

Nem vagyok kizsákmányolva.

Nem bírom a feszültséget. Nem bírom.

- A félelmet? - Igen...

A csalódástól.

Miért feltételezi, hogy csalódni fog?

Mert korábban mindig csalódtam.

Muszáj... nos, valójában szeretnék elmondani valamit.

Rendben.

Soha nem volt orgazmusom.

- Egy partnerrel? - Senkivel.

- Vagy egyedül? - Nem. Még úgy sem.

Soha.

Így van.

Rendben, értem.

- Nem kihívásnak szántam. - Nem is vettem annak.

- Mert nem fogja tudni teljesíteni. - Elfogadom.

Az önbizalma elragadó, és kétségtelenül szükséges a munkájához,

de figyelmeztetnem kell, hogy téved.

Nem akarom, hogy rosszul érezze magát emiatt,

mert nem fogok színlelni. Nem teszek ilyet. Többé nem.

Hoztam egy döntést a férjem halála után, hogy

soha többé nem színlelek orgazmust.

Mikor halt meg?

Két éve. Még nem volt idős.

És ez az első...

találkozásom azóta? Igen. Valójában, ha megtesszük, akkor...

...a második férfi lesz, akivel életem során szexeltem.

Tessék, kimondtam.

Nos, köszönöm, hogy elmondta.

Ha most el akar menni, akkor szívesen kifizetem a felét a megbeszélt árnak.

Nem akarok elmenni, Nancy.

Semmi sem késztet arra, hogy elmenjek.

Nem megyek el, hacsak egyértelműen nem kérnek rá,

vagy fizikai veszélyben érzem magam.

- Történt már ilyen? - Igen. Egy-két alkalommal.

- Egy nővel? - Igen. Egyszer egy nővel.

Nos, a férje úgy gondolta... Hármasban akarta.

De kiderült, hogy mégsem.

- És a nő? - Ő sem...

de találkozni akart egy héttel később kettesben.

- És megtette? - Meg.

- Nem volt ez tisztességtelen? - Az ő részéről?

A magáéról.

Miért? Úgy értem, nem én voltam házas. Csak a munkámat végzem.

Azta.

Nevelés kérdése.

Remélem lesz folytatás.

Elég pimasz.

"Pimasz"? Nagymamám szokta használni ezt a szót.

Most inkább nem gondolok a nagymamájára,

ha nem bánja.

- Semmi probléma. - Én csak... szerettem volna...

ha tud erről az orgazmus dologról.

Nincsenek elvárásaim, szóval nyugi.

Nyugodt vagyok.

Ez egy szörnyű ötlet volt.

Úgy érzi, hogy elárulja a férjét?

Mármint az emlékét.

Mit? Ó, nem, nem, nem, nem, nem.

- Nem, semmi ilyesmi. - Akkor?

Csak nem vall rám, én tanár vagyok... Vagyis voltam.

Dolgozatot írattam a diákokkal a szexmunkával kapcsolatos erkölcsi kérdésekről,

- és most itt vagyok... nyakig benne. - Nancy.

Maga valószínűleg egy sebezhető fiatalember, talán árva is.

Nem vagyok árva.

Vagy gondozásban nőtt fel, és nagyon alacsony az önbecsülése.

Nem gondozásban nőttem fel.

Vagy gyerekkorában kényszerítettek rá, nem lehet megmondani ránézésre.

Nem kényszerítettek semmire.

- Hát akkor egyszerűen nem értem. - Mit nem ért?

Miért csinálja ezt.

Hát ha nagyon szeretné tudni,

az egyetemre gyűjtöm a pénzt.

Ó, milyen csodálatos. Valóban?

Nem.

Nancy, hagyja abba az aggódást miattam...

...felejtse el az egészet.

- Oké. Ó Istenem. - Nos, Nancy...

- Ez őrültség, szörnyű, ez helytelen. - Nancy.

A fiam... a fiam meg lenne döbbenve.

- Nancy. - Igen.

- Menjünk, feküdjünk le. - Oké.

Oké?

- Rendben. - Jó.

Jöjjön ide.

Így jó?

Rendben?

Figyeljen, ha be kell vennie valamit,

részemről rendben van.

Minden rendben, Nancy.

Legális dolgokra gondolok, tudja, ami segít...

odalent. - Nem, biztosíthatom, minden rendben.

Tudom, úgy értem, csak...

Tudom mire gondol, de nincs szükségem kék pirulákra.

- Soha? - Soha.

De mi van, ha nem tetszik a másik?

Úgy értem, nem lehet erőltetni a dolgot, ha nem megy.

Mindig van valami kedvemre való.

- Nem, nincs. - De van.

Mennyi volt a legidősebb ember, akivel csinálta már?

Ez így eléggé leegyszerűsítő, Nancy.

"Leegyszerűsítő", ez jó szó. Tetszik.

Igen, ez egy jó szó.

Örülök, hogy tetszik. Csak az ön kedvéért választottam.

De most komolyan,

tényleg tudni szeretném, hány éves volt?

- 82. - 82?

- Igen. - 82!

- Igen. - 82.

Nancy.

- Rendben, egy kicsit jobban érzem magam. - Rendben.

Szóval, mi az az apróság bennem,

amibe bele tud kapaszkodni minden erejével?

Hogy életre keljen ebben a pillanatban?

Jöjjön ide.

Tetszik a szája.

Tetszik a nyaka vonala, ahogy ideér.

És ez...

olyan elegáns.

Ö, csak... egy pillanat.

Csak ... elmegyek a fürdőszobába és felkapok valamit.

Rendben, de ne túl sokat.

Ó Istenem.

Jól néz ki.

Minden rendben?

Igen, csak nem szeretem a Mars szeletet. Érzem a szagát.

Kicsit kiábrándító.

Ó, bocsánat, bocsánat. Megyek és fogat mosok.

Ha nem bánja. Köszönöm.

Ez meg mi?

- Nagyon szép. - Megint meggondoltam magam.

Nem akarom megtenni. Sajnálom, hogy vesztegettem az idejét.

De így is fizetek.

De felöltözhet és elmehet.

Ez nem a Mars szeletről szól, ugye?

Nem, nem a Mars szeletről.

Nem talál vonzónak?

Ne legyen nevetséges.

Maga egyértelműen...

esztétikailag tökéletes, és láthatóan elég szép.

Mit képzelt, mi történik majd? Úgy értem...

miért fogadott fel, ha nem akarja megtenni?

Most nem tudom. Pillanatnyi őrület, ennyi.

Ez minden.

Rendszeresen vannak ilyen őrült pillanatai?

Nem.

Általában racionális döntéseket hoz?

Igen.

Akkor ez most miben más?

Úgy értem, lennie kell valami okának.

Valaminek, ami erre késztette. Fogadok, hogy napok óta ezen rágódik.

Hetek... Nos, hónapok. Évek, talán.

Hát akkor az nem egy pillanatnyi őrület.

Ez az, amit akar, Nancy.

És most, hogy már megvan, miért nem veszi el?

Miért nem veszi el, amit akar, amikor itt van karnyújtásnyira?

Ó, nem is tudom. Hirtelen ellentmondásosnak tűnik.

Nem találom ellentmondásosnak.

Akarni valamit, mint ez. Még csak akarni is.

Ha csak a szex, amit akar,

nincs a közelben egy tucat férfi aki szeretne önnel összejönni?

Ha ez az egész túl sok... Úgy értem, biztosan akadnának.

Ó, igen... Igen, igen...

Igen, világosan megfogalmazták páran, főleg Robert halála után,

de hát én, én nem akarom.

Miért nem?

Mind öregek.

Öregemberek. Nem akarok egy öreg férfit. Egy fiatalt szeretnék.

Egy fiatal testet. Ne vegye sértésnek, ezért fizetnem kell, természetesen.

Hát itt vagyok, és nem sértődtem meg.

Tulajdonképpen miért van még mindig itt?

Felajánlottam, hogy kifizetem, és aztán azt tesz, amit csak akar.

Miért van még mindig itt?

- Érdekesnek találom. - Mit?

- Magát. - Ó, az ég szerelmére,

nem kell pátyolgatni engem. - Nem is teszem.

Össze van zavarodva.

És én érdekesnek találom.

Soha nem találkozott még nővel, aki nem tudott dönteni? Ezt nem hiszem.

Találkoztam nőkkel, akik nem tudták, mit válasszanak ebédre,

de ha a hálószobába értünk, általában tudták, mit akarnak

abban a pillanatban.

Nos, a fiatal nők mások.

Igen, szerintem is.

Mások, mint mi voltunk... amilyen én voltam fiatalon.

Nem voltam egy lázadó típus.

Pár barátom igen, de iskola után elvesztettük a kapcsolatot.

De London egy más világ volt akkoriban.

Mi többiek elakadtunk az '50-es években, nyomasztó volt.

Sajnálom.

És nem voltam tele

szexuális önbizalommal mint a mostaniak,

a seggig hasított ruháikkal, a salsa óráikkal meg miegymással.

Érti, az emberek rúdtáncolnak, hobbiból.

Olvastam róla, Olvastam róla egy cikket.

Komolyan, ez hobbi?

Istenem, olyan öregnek hangzom.

Tudom, hogy öregnek tűnök, de Leo, találkozott már valakivel,

aki hobbiból rúdtáncolt?

Szerintem a flancos csajok csinálják.

Igen, valószínűleg igaza van.

Úgy értem, ismerek rúdtáncosokat, de ők nem fizetnének érte.

Ez csak valami fejére állt gazdaság, érti mire gondolok?

Nem igazán, de úgy értem, el tudom képzelni.

Ez nem az a világ, amiről túl sokat tudok.

Mondja a nő, aki lefoglalt egy szobát és egy szexmunkást éjszakára.

Ó Istenem. Igaza van.

Ó, Istenem, csak egy vén perverz vagyok.

Menjen el. Ez gusztustalan. Hirtelen úgy érzem magam, mint Rolf Harris.

Rolf Harris?

Nem fontos.

Gyerünk az ágyba.

Bújjunk a takaró alá.

Miért csinálják meg úgy ezeket,

mintha kényszerzubbonyba bújnánk?

Nevetséges.

Mit akar valójában kezdeni az életével?

Szeretném látni Vénuszt, mielőtt meghalok.

Oké.

Csak kíváncsi vagyok, milyen lehet magának.

Egyértelműen nagyon okos.

Miért mondja ezt?

Tanár vagyok, és tudom, hogy

kevesen használják az "empirikus" szót

egy beszélgetésben, és nagyon sokan vannak, akik nem.

Az okosak azok, akik igen.

Használtam?

Igen. Nigella. "Empirikusan szexi". És „leegyszerűsítő".

Ó, igen, igaza van. Szóval mondtam.

Szóval azt hiszi, hogy ez nem megfelelő munka az okos embereknek, igaz?

Nem! Nem, nem, Nem úgy értettem. Nem.

Nem, csak kíváncsi voltam a végzettségére, és...

Járt iskolába?

Természetesen. Anyám nagyon szigorú ír katolikus volt.

És mit gondol arról, amit most csinál?

Anyámról akar beszélni? Tényleg?

- Nos, maga hozta fel. - Akkor most ejtem.

De most komolyan...

Nem tud róla.

Tudja ez olyan szexin néz ki magán.

Mit hisz, hogy mit csinál?

Ha elmondom, ejthetjük a témát?

Mert tényleg jól néz ki ebben.

Ígérem.

Azt hiszi, egy olajfúrótornyon dolgozom.

Olajfúrótornyon?

Igen, az Északi-tengeren.

Ne, de... de...

Tartják a kapcsolatot? Küld neki híreket

az olajfúrótorony életéről? - Nancy, megígérte.

De honnan tudja, hogy mi folyik egy olajfúrótornyon?

Kigúglizom, tudja.

Találtam egy oldalt, ahol történeteket mesélnek,

és onnan kimásolok neki néha.

Ez elképesztő. Micsoda élet.

Jó ég. Közben a fiam meg mesterképzést végez az egyetemen.

Nem örül neki?

Ó, igen, persze, hogy örülök neki.

Ez nagyszerű.

Miért ne lennék boldog? Pont az, amire számítottam.

Miért hangzik ennyire ambivalensnek, ahogy mondja?

- "Ambivalens", ez egy másik jó szó.

Szóval... a fia?

Igen, hát én... Én... én... Ó, istenem.

Soha nem mondtam ezt senkinek korábban, ez szörnyű.

Minden rendben, kinek mondanám el?

Ki vele.

Nos... az az igazság, hogy unalmasnak találom.

Unalmasnak találja a saját fiát?

Igen. Ez borzasztó, nem?

Soha nem hallottam még ilyent senkitől.

Mindig is unalmasnak találta?

Nem, nem mindig. Nagyon kedves fiú.

Csak nagyon kiszámítható, mint az apja.

Mit tanul?

Kémiát. Kérem, felejtse el, amit mondtam.

Felejtse el, ő egy kedves fiú és én nagyon szeretem,

és hálásnak kellene lennem, mert nagyon jól sikerült gyerek.

Van másik gyereke?

Egy lányom. Ő idősebb. Nem járunk össze.

Ó, miért nem?

Azt hiszi, rideg vagyok.

És őn mit gondol?

Nem hiszem, hogy rideg lennék.

Úgy értem, nem érzem, hogy rideg lennék,

de néha azért rideg voltam vele, mert ő meg mindig mindent túlzásba visz.

Tehát pont az öccsének az ellentéte.

Barcelonában él, egy bohém közösségben.

Mind művészek, de még egy művüket sem láttam.

Hacsak a művészetük nem a szüleik pénzének égetéséből áll, ami...

Valójában ez nem is annyira kizárt.

Legalább nem unalmas.

Nem, nem, van ez így.

Szóval a gyerekei csalódást okoztak, Nancy.

Igen. De maga mikor látta utoljára az anyukáját?

Miért?

Mert érdekel honnan jött.

Nem jövök sehonnan.

Tudja, valójában egy gomba alatt találtak,

akkora voltam, mint egy bab, és barátságos farkasok neveltek fel.

Ó, folytassa. Mondjon még valamit.

Félek mindenkitől, aki anyává válik.

A világ legnehezebb munkája.

Ezt az anyu.com-ról szedte, vagy mi?

Tessék?

Kicsit közhelyes. Nem minden anya jó.

Én ne tudnám. Nekem csak egy volt.

Igen, mindannyian elakadunk akármit is kaptunk, nem?

Szülők és gyerekek egyaránt.

Én legalább tudom, hogy az enyém mire készül.

Soha nem gondolt arra, hogy a fia hazudik magának az életéről?

- Nem. - Miért nem?

Talán nem akar csalódást okozni magának.

Van párja?

Igen. Szép lány, szintén unalmas.

Általános iskolai tanárnak készül. Unalmas, unalmas, unalmas.

Azt hittem, azt mondta, hogy maga is tanár?

Igen, de én hitoktató voltam

egy középiskolában. Az egészen más tészta,

mint színezgetni a hatévesekkel.

Azt mondják, az általános iskola a legfontosabb.

Hát, tévednek.

Tudja, hogy a középiskolások milyen arányban gondolják,

hogy megéri egy csepp figyelmüket is a hitoktatás?

- Szerintem... - Nem, pontosan.

Pontosan. Bejárnék, évről évre

leadnám a poros anyagot, képtelenség eltérni a tananyagtól,

hogy fentről le ne szúrnának, a valóságról nem is érdemes beszélni,

csak az időt vesztegetném,

csak gyúrjuk az anyagot,

áttolom őket a vizsgákon,

a következő évben meg kezded újra,

ugyanazt elölről. Egyszerűen elkeserítő.

Azt hiszem, megöltem a hangulatot.

Nem vagyok benne biztos, hogy volt hangulat.

- Elnézést, ez durva volt. - Nem, igaza van.

Nem, de nem az igazságért fizet.

Egy fantáziáért fizet.

Ebben a pillanatban nem vagyok benne biztos, hogy miért fizetek.

Megmutathatom.

Nem kétlem.

Mitől jönne vissza a kedve?

Mit tenne a férje ilyen helyzetben?

Nos...

Ő... levenné...

a ruháit, és befeküdne az ágyba

anélkül, hogy felvenné a pizsamáját.

És én is levenném az összes ruhámat,

felvenném a hálóingemet,

és lefeküdnék mellé az ágyba,

és akkor kicsit megsimogatná a vállamat és a mellemet,

aztán rám fordulna, és tenné a dolgát,

majd megcsókolná az arcom, felvenné a pizsamáját,

és menne aludni.

- Ez minden? - Ez.

- Mindig? - Mindig.

Semmi más 31 év alatt.

Ennyi szexben volt része életében?

Pontosan.

Azta.

"Azta", valóban.

Semmi orális szex?

- Semmi. - Még neki sem?

Nem, azt mondta, hogy az lealacsonyító.

- Önnek? - Neki.

Oké...

Rendben, és feltételezem, hogy ez fordítva is így volt?

Igen, azt mondta, hogy ez lealacsonyító lenne neki is.

Szóval még soha nem...

Nem, soha.

Soha nem történt meg.

Akarja?

Igen. Akarom.

Nagyon szeretném.

Mindig is akartam.

Sajnálom.

Elnézést, hogy sírok.

Ez olyan hülyeség.

Én...

az jut eszembe...

Nos, amikor tinédzser voltam,

a szüleim elvittek Görögországba nyaralni,

ez ilyen egyszer az életben utazás volt, nekik mindenesetre, és...

a szállodában volt ez a pincér, olyan 20 lehetett,

és úgy nézett rám, mint én lennék... a legkívánatosabb dolog, amit valaha látott,

és éreztem, hogy a testemet elönti a veríték.

Egy éjszaka ott lófrált a műszakja után,

nekem meg melegem volt,

ezért kimentem a kertbe, miután a szüleim lefeküdtek,

és ő ott volt, cigarettázott,

és, én ott álltam

egy rózsaszín virágokkal borított bokor előtt

a tengert nézve,

ő meg szó nélkül odajött, és

megcsókolta a nyakam,

és a szoknyám alá nyúlt, bele a bugyimba,

éreztem, ahogy csúszik lefelé a keze,

én meg szorosan magamhoz húztam.

Ez volt a legőrültebb, legizgalmas érzés az életemben,

és... és akkor beindult egy autó,

kigyulladtak a fényszórók,

ő megijedt, és elrohant.

Másnap hazamentünk.

Azt kívántam, bárcsak maradnánk még egy napot.

Második találkozó

- Helló. - Helló újra.

Köszönöm.

Szép meglepetés.

Ez?

Ugyanaz a szoba. Ugyanazt foglaltam le,

mert nem akartam egy új elrendezéssel bajlódni.

Ó, nem, úgy értem, hogy újra hívott.

Úgy értem, biztosan elégedett volt legutóbb, szóval ennek örülök.

Igen, igen, elégedett voltam. Igen.

De?

De?

Csak úgy hangzott, mintha lenne egy "de" is.

Nem, nem, nem különösebben.

Nekem, lenne pár megjegyzésem,

és pár dolog, amit szeretnék ezúttal.

Rendben, értem. Persze. Oké.

- Kér egy italt? - Igen.

Ez jól hangzik.

Egészségére.

Szóval, készítettem egy listát, amin szeretnék végigmenni.

Ó, ez szexisen hangzik.

Ne csúfolódjon. Tanár vagyok.

A régi szokások nehezen tűnnek el.

Mi az első a listán?

Az első:

Orális szexet végeznék önön.

A második: ön végez orális szexet rajtam.

A harmadik: csinálunk egy "69"-et.

Ha ezt még mindig úgy hívják.

Nem tudom.

Négy: én vagyok felül. Öt: hátulról.

Nos, nem látom semmi akadályát.

Ó, valóban? Az jó.

Jó, mert nekem... nincs tapasztalatom ebben az egészben.

Megpróbáltam utána nézni az interneten, de őszintén szólva riasztó.

Mármint ha begépelem a Google-ba, hogy "klasszikus pornó",

feldob 12 ablakba erekciókat.

Úgy értem, minden bevezető nélkül. Elég lesz erre az időnk?

Ezt mind meg akarja csinálni ma?

Igen, ha lehet.

Úgy értem, hogy maga elég drága,

és nem biztos, hogy megengedhetek magamnak egy újabb alkalmat ezután.

Oké.

Értem, és...

nincs még valami, aminek szerepelnie kellene a listán?

Például?

Nos, szeretném, ha teljesen meg lenne elégedve,

ha ez egyáltalán lehetséges.

A nagy "Ó", valójában.

Igen.

Nem, szeretnék egy listát, amit teljesen kipipálhatok.

Elérhető célokat. Ez a boldogsághoz vezető út,

nincs értelme a csillagokba vágyakozni.

Ez csak egy orgazmus, tudja, nem egy Fabergé tojás.

Mindennapos dolog.

Jó. Tudja mit, igaza van. Ennek így van értelme.

Én csak valami sikerélményt akartam érezni.

- Igen. - Nem akarok elmenni...

úgy, hogy ez megoldatlan marad.

Szabad?

Tudja mit?

Megcsinálunk annyit ma, amennyit csak tudunk.

Szerintem jelentős haladást érhetünk el még ma.

Jó.

Az jó. Jó.

Akarja a szopással kezdeni?

Igen, az jó lesz.

Kezdjük egy nagy falattal.

Letérdeljek?

Nos, felállhatok egy székre, de általában nem így csinálják.

Nem kell, hogy ezeket megtegye.

Tudom, de igazi világi nő akarok lenni.

Úgy értem, vannak apácák, akiknek több a szexuális tapasztalatuk, mint nekem.

Ez elég kínos. Akarja, hogy fogat mossak?

Mit? Nem. Nancy, egyszerűen csak... csak engedje el.

Engedjem el? Mit is pontosan?

Úgy értem, szükségünk van egyfajta tervre, nem?

Nem akarok a csilláron lógni, és állati hangokat kiadni.

Azt azért megnézném.

Engedje el ezeket a dolgokat, amik fogva tartják.

Tudja, ez ítéletet mond magáról.

Kívülről nézi magát.

Jézusom, ha ezt elengedem, bármi megtörténhet.

Ez az egyetlen dolog, ami egyben tartotta az életemet.

Amitől működött... Ide?

Oda.

Mit kéne tennem?

Csak lebegjek, mint valami alaktalan medúza,

tudja, várva, hogy jöjjön valami.

- Nem, de... - Oldjam ki az övét?

Vagy inkább maga? Hogy a normális?

- Nos, ez inkább arról szól... - Majd inkább én.

Oké.

Én csak... csak le akarom szopni.

Legyünk túl rajta, aztán folytassuk a lista maradékával,

amennyi csak belefér. - Mintha dupla leckét kaptunk volna,

előbb a szopás, aztán meglátjuk, mire marad még idő?

- Pontosan. - És az óra végén kicsöngessek?

Használ csengőt? Legutóbb ilyen nem volt.

Nagyon vicces.

Sajnálom.

Mindjárt folytatjuk, csak egy pillanat.

Szia kedvesem. Szia.

- Bocsánat. - Minden rendben?

Igen. A lányom volt. Egy kis zűr megint, mondhatjuk.

Sajnálom.

Nem az első alkalom, és nem is az utolsó.

Az apját szokta felhívni ilyenkor, de mindegy is...

Csak próbálkozzunk, és aztán lesz, ahogy lesz?

- Mint vizsga előtt? - Hm, igen.

Nancy.

Ez nem vizsga. Olyan, mint egy tánc.

Nem ismerem a lépéseket.

Egy rögtönzött tánc, csak megyünk, amerre visz.

Nincs órarend, nincs csengő.

De csak két órát fizettem.

Nos, akkor élvezze ki. Minden egyes percét.

Oké, akkor csináljuk.

Szeretnéd a szopással kezdeni, vagy valami mással a listáról?

Nem, azt hiszem, szeretnék sorrendben menni.

Úgy érzem, felkészültem a szopásra.

Robert, a férjem, ő soha... soha nem akart semmi újat kipróbálni.

Mindent eltervezett, még a saját temetését is.

Féltem, hogy aznap felbukkan, és azt mondja,

rossz sonkát tettem a szendvicsekbe.

Nem a...

szenvedély kemencéje égette ki

a kapcsolatunkat, inkább olyan volt,

mint egy sparhelt alsó fiókja.

Egy mi?

Ez egy régimódi tűzhely.

Nem lehet kikapcsolni.

Folyton duruzsolt, és az alján

volt egy olyan hűtő fiók féle,

ahová be lehet tenni olyan dolgokat,

amiket lassan kell főzni,

mint egy tál párolt almát például.

- Értem. - Tényleg?

Hát, nem igazán.

De szerintem úgy érti, hogy a házassága lassan fődögélt,

mert az alsó fiókba tette.

Aztán meg is feledkezett róla.

Nos, mindegy. Már vége, mindennek vége.

Őskori história.

És szeretnék valami újat kipróbálni.

Akkor jó.

Szóval el kell intéznem azt a szoptatást.

Vagyis szopást.

Rendben.

Rendben?

Oké, oké, nézze.

Van egy ötletem.

Szeret táncolni, igaz?

Csak ha senki sem néz.

Oké, akkor változtassunk kicsit a hangulaton.

Felteszek egy kis zenét,

és úgy fog táncolni, mintha senki sem nézné.

Gyerünk, Nancy Stokes.

Gyerünk, táncoljon velem.

Basszus.

Ó, Istenem, Istenem.

Ez megint a lányom lesz.

Mindig kétszer hív fel.

A legfontosabbat mindig elfelejti, és vissza kell hívnia.

- Oké. - Nem akarom felvenni.

- Akkor ne tegye. - De mindig felveszem.

Akkor is, ha nem akarja?

- Igen, főleg ha nem akarom. - oké.

Mit mondjak neki?

"Szia drágám, most nem beszélhetünk, mert fizettem egy férfinak,

és próbálom összeszedni magam egy orális szexre."

Nos, ezt nem mondhatja.

Felvegyem én?

"Szia drágám.

Sajnálom, de édesanyád szája éppen foglalt."

- Pszt! - "Hagyj üzenetet,

ha szeretnél."

Figyelj, drágám, én...

Igen. Ó, tényleg? Ó Istenem. Igen.

Ó, nagyon sajnálom, megértelek.

Igen.

Figyelj, drágám, én tényleg...

Pamela?

Pamela?

Letette.

Csak így? Búcsú nélkül?

Nos, vagy lemerült az akkumulátora, vagy elrabolták.

Komoly a probléma?

Nos, meg lehet oldani, ez a fő.

Értem.

Matthew gondoskodni fog az unokákról, efelől nincs kétségem.

Ha Pamela képes lesz életben maradni, már boldog leszek.

Nem tűnik túl boldognak.

Nos, elég stresszes dolog szülőnek lenni, Leo.

És ez soha nem múlik el.

Olyan, mint egy ujj a sebben.

Néha koloncnak érzem a saját gyerekeimet a nyakamon.

Nem biztos, hogy belevágok, ha ezt tudom.

Hogy érti?

Úgy értem, sok mindent csinálhattam volna, ha nem lettem volna anya.

- Mi mást csinált volna? - Nem t'om.

Átkelek a sivatagon egy lovon.

Művésztelepet alapítok egy kis trópusi szigeten.

Átélek egy orgazmust.

Nem zavarná, ha most megmasszíroznám?

Nem. Nem, egyáltalán nem.

Gondolja, hogy a gyerekei is érzik?

Hogy csalódott bennük?

Nem tudom, Leo. Kétlem.

Többnyire észre sem vettek, azt hiszem.

Mármint észreveszi, amikor az édesanyja csalódott?

Aggódik amiatt, hogy csalódik magában?

Nem vagyok benne biztos, hogy mire gondol.

Nincs semmi kiábrándító egy olajfúrótoronyban, naccsád.

Egyébként még van ideje.

Ó, ez édes, de nincs.

Ennyi volt.

Az utolsó kísérletem az életben.

Mármint az orgazmusért, gondolom.

Talán le kell mondania a sivatag átlovagolásáról.

Megkérhetem valamire?

Levenné az ingét?

Persze.

Megérinthetem egy pillanatra?

Maga egyszerűen olyan...

Sose gondoltam volna, hogy...

Megérinthetem a vállát?

Igen.

És a karját?

Igen.

És a mellkasát?

Igen.

Ó. Most vegye vissza.

Azt akarja, hogy vegyem vissza?

Igen, ha maga is akarja.

Azt hittem, hogy a dolgok szépen haladnak.

Hirtelen túl sok lett.

Miből?

Valami hullám, valami...

Vágy.

Talán. Bocsánat, csak nem érzem túl jól magam.

Kicsit sápadt. Tegye a fejét a lábai közé.

Azt otthon is megtehetem.

Csak, csak... hagyjon egy pillanatra.

Nem kapok levegőt.

Iszok egyet.

Én csak... még soha nem tapasztaltam ilyent korábban.

- Mint én? - Igen, izmos, fitt. Mint egy modell.

Edzek.

- Abban biztos vagyok. - Keményen dolgozom.

Ne érzi néha úgy, hogy ez egy kicsit sekélyes?

De. De az ügyfeleim szeretik.

És szeretem, ha kívánnak.

Amikor itt vagyok, és látom hogy néz, az jó érzés.

Istenem, alig tudom elképzelni.

Jöjjön ide és álljon mellém.

Mindig is szégyelltem magamat. Mármint a testemet.

Mindig?

Mindig is tisztában voltam vele, hogy mi a baj.

Tudja, tömzsi combok, kövér has...

a melleim a köldökömet verik, a karom löttyedt...

habár 20 éves korom óta ilyen...

és ha nem szőrteleníteném itt és itt,

akkor egy hónap múlva csatlakozhatnék egy cirkuszhoz.

Most rendben van.

Ne hagyja, hogy becsapják az izmai, Nancy.

Néha én is szégyellem magam.

Ezt nehéz elképzelni.

Hát, ha nem így néznék ki,

lehet, hogy nem engem választ, vagy nem engem akar.

Kigombolhatom ezt?

Igen.

Levehetem?

Gyönyörű a teste.

Bárcsak maga is látná.

Egy kicsit mindig is tetszett a vádlim.

Nem teljesen szörnyűek.

Hallom anyámat...

"A hiúság gyengeség, drágám."

Nem hiúság, ha élvezi a testét.

Ha szereti.

De ismerem ezt a hangot a fejében, ami ezeket a baromságokat mondja.

Nekem is van.

Fárasztó.

És olyan unalmas.

Ó, sajnálom, hogy untatom.

Maga nem...egyáltalán nem untat, Nancy.

Leo Grande a valódi neve?

Nem.

Nancy Stokes az igazi neve?

Nem.

Tudja, néha eltűnődöm,

hogy miért kell magunknak, fiatal férfiaknak a háború.

Elnézést?

Igen, maguk mind olyan fittek,

tele energiával és virtuális katonákat gyilkolnak a számítógépen,

de valójában, mindezek ellenére, eléggé szoronganak,

és nem egészen biztosak önmagukban.

Talán ez az, amire minden generációnak szüksége van.

Egy háború. Egy önkorrekció. Mindannyiunkat kedvesebbé tenne.

Az én generációm férfiai soha nem tehették próbára magukat.

Azt hiszem, valójában alkalmatlanoknak érezték magukat az apáik előtt.

Azt hiszem, ez sok gondot okozott,

és attól tartok, hogy a maguk helyzete még rosszabb lesz.

A testvérem a hadseregben van.

Tényleg? Bocsánat. Nem akartam azt sugallni...

Idősebb vagy fiatalabb magánál?

Fiatalabb. 24 éves.

- A hadsereg melyik részén szolgál? - Tüzér.

Ó, a nagyfiúknál.

Igen, hát, akár bele is férne.

Ha a hadseregben lennék, én is nagy fegyvereket szeretnék.

- Látja néha? - Nem sokszor.

Hiányzik?

Persze.

Szeretem őt.

És ő nem... Ő nem tud erről az egészről?

Nem.

Nem.

Azt hiszi, az olajfúrótornyon dolgozom.

Nem biztos, hogy elhiszi.

Szóval nincsenek közeli kapcsolatban?

Tölthetek?

Igen, kérek.

Köszönöm.

Nem kérek. Akkor nem fogom annyira élvezni.

Akar játszani?

Egy szerepjátékot.

Belevehetnénk a szopást is, talán segítene.

Mit szólna a tanár és diákhoz?

Tarthatnánk egy hittan órát.

Mint az Édenkertben...

az ember bukása...

Gyerünk, tanárnő.

Tanítson az eredendő bűnről.

Tudja, nagyon rossz voltam ma, tanárnő.

Lehet, hogy itt kell tartania óra után.

Nem kellene azokat a szűk szoknyákat viselnie, mert én...

nem tudok a Bibliámra koncentrálni.

És amikor az asztalom fölé hajol,

belátok a blúza alá.

És tegnap este az ágyamban...

- Oké, hagyja abba. - De tanárnő...

- Nem, ne csináljuk ezt. - Tudom, tanárnő, de...

Nem, nem! Biztonsági szó, biztonsági szó, biztonsági szó.

- Mi? - Biztonsági szó.

Nincs is biztonsági szavunk.

Nem hittem, hogy szükségünk lesz rá.

Ó, semmi baj, abbahagyhatjuk. Nézze, abbahagytam.

Egyszerűen nem vagyok benne ebben, rendben? Istenem.

Rendben, sajnálom. Nem gondoltam...

Tudom, hogy néz ez ki.

De nem ez a lényeg. Nem akarok uralkodni magán.

- Nem akarom tanítani. - Ez csak játék.

Igen, tudom, de nem akarom ezt játszani.

Valami mást szeretnék játszani. Amiben újra fiatalnak érezném magam.

Vissza akarom kapni ezt az érzést. Azt az érzést, hogy...

még előttem van minden.

Szeretne újra 16 éves lenni?

Nem, nem akarok újra 16 éves lenni.

16 évesnek lenni borzasztó.

Az érzést akarom, hogy újra 16 éves vagyok.

Az erőt... Istenem, nem tudtam, hogy ez bennem van.

Teljesen felesleges.

De néhány lány, akiket tanítottam,

ők tudták, mit csinálnak.

Mármint a férfiakkal.

Hogy érti?

Próbáltam elmondani nekik, a lányoknak,

de a szoknyák csak egyre rövidebbek, és rövidebbek lettek,

amíg gyakorlatilag már a a hátsó fogaik is kilátszottak.

De nem érdekelte őket.

Miért is kellett volna? Azt hordtak, amit csak akartak.

A férfiak nem mindig tudják kontrollálni magukat, Leo. Nem mind olyanok, mint maga.

Néhány férfi tanár olyan volt, mint a bárány a mészárosnál, szegény balfácánok.

Vagy talán csak rossz munkát választottak.

Vagy csak rá kellett volna jönniük, hogy azok a lányok nem voltak oda értük.

Volt már valaha... tudja, bajban?

Bajban?

Úgy értem szexet árulni nem illegális?

Nem, pénzt kérni érte illegális.

Nem kérek pénzt a szexért, Nancy.

Nem, én a társaságomat adom el.

Érdekes beszélgetést ajánlok.

Tudok táncolni, 20 különböző koktélt tudok keverni.

Hogy szexelünk-e vagy sem, az a magánügyünk.

Nincs semmi törvénytelen ebben.

Mármint a szopás is elég jó

alkalom, hogy megismerjük egymást.

Igen, azt hiszem.

Ezért szoktam ajánlani több alkalmat.

Tessék?

Az még kielégítőbbé teszi, tudja?

Valójában minél több törzsvendéget szeretnék...

- Ó, értem. - Mit?

- Látom, mire megy ki ez. - Nem "megy" sehova.

Helyben vagyunk. Most jön a rábeszélés.

Olyan ez, mint a vezetési órák? 10-et kapok 9 áráért,

ha előre foglalok Leo Grande Szexiskolájában?

Nem tudom milyen ügyfelei vannak, Leo,

de én nem vagyok gazdag nő.

- Nem, tudom, de... - És hát tudja,

szeretném befejezni ezt a beszélgetést,

mielőtt elfogy az időm és a pénzem, szóval...

kérem, Leo Grande, vagy akárhogy is hívják,

csak hadd kapjam meg a rohadt szopásomat, és mindannyian hazamehetünk.

Miért nem ülök ide,

és miért nem térdel elém egy párnán?

Mit gondol?

Rendben. Ha ez... így optimális.

Csak... vegyem elő?

Úgy van.

Ó, ez szánalmas. Szánalmas vagyok.

Az a lista egy hülye ötlet volt.

Tudja, hogy nem kell arról semmit megcsinálnia. Egyáltalán.

Félek. Ez az igazság.

Mitől?

Hogy nem fog tetszeni. Hogy magának sem fog tetszeni.

Talán nem.

De előbb ki kell próbálnia.

Ártani nem árt.

Hacsak le nem harapja.

Ebben az esetben nekem valószínűleg nem fog tetszeni.

Nancy, mindenkinek valami más kell.

Maga talán csak beszélgetni akar?

Tudja, van egy rendszeres ügyfelem, aki azt szereti,

ha kézen fogva nézzük a tévét.

Úgy értem, ne értsen félre, van egy másik ügyfelem,

aki azt szereti, ha szó nélkül bemegyek,

szexelünk, amilyen gyorsan és csendben csak tudunk,

aztán távozom.

Igazából ezt szeretem, mert csak tíz perc az egész,

de fizeti a teljes órát.

És van egy srác, aki azt akarja, hogy macskának öltözzek,

egy órán keresztül rá se hederítsek, és mehetek haza.

- És nincs is szex? - Nincs.

Szerintem nagyon jó macska lehet, annyit megér.

Köszönöm.

Azt akarom mondani, hogy nem ítélem el az ügyfeleimet.

Tudja?

Hacsak nem totál seggfejek.

És maga biztosan nem egy totál seggfej.

Nos, ezt jó hallani.

Van egy ügyfelem, aki nem tud járni.

Én megfürdetem.

De amit valójában akar, hogy közben mocskosan beszéljek vele.

Aztán beülök mellé a vízbe.

Ezt akarja.

Mindenki valami mást akar.

Maga valamiféle szex szentnek tűnik nekem.

Igazi egyáltalán?

Ó, nem, nagyon kedvelem őt.

Nagyon izgató.

Mindig nagyon várom.

Neki ez kell.

Úgy mondja, mintha ezt a helyi tanácsnál is meg lehetne kapni.

Mint egy közszolgáltatást.

El tudja képzelni, mennyivel kevesebb baromság lenne?

Amíg fel nem emelik az árakat,

mert dühíti az embereket.

Akkor is összeszedik a kukákat.

A nőknek egészen más a helyzetük ebben a munkádban, nem?

- Veszélyesebb. - Az lehet.

Hívtak pár keresetlen néven, és volt, hogy fel is pofoztak.

Istenem.

Ó, ne már. Tudja jól.

Igen, tudja,

pont ezt a kérdést szoktam feltenni az etika esszében.

"Legálissá kellene-e tenni a szexmunkát?"

És minden évben kapok 30 esszét, mind egyforma.

Mit írnak?

Hogy bár az erkölcsi kérdések továbbra is vitatottak,

a szexmunka legalizálása végső soron védelmet nyújtana nekik,

és hozzájárulna az emberkereskedelem és a visszaélések felszámolásához.

Úgy hangzik, mint a Wikipédia.

Ez a Wikipédia. Mindannyian szóról szóra kimásolták.

Minden évben. Kivéve egy fiút,

Lucas White-ot,

aki azt írta, hogy

„Legálissá kellene tenni a szexmunkát,

akkor anyukád fizetne adót a keresete után."

Amitől egy kissé megkönnyebbültem,

ha őszinte akarok lenne.

Szerintem ez...

sokkal fontosabb annál, mint az egész gondolat.

Gondoljon csak bele, milyen civilizált lenne,

ha mindenki számára elérhető lenne minden szégyen vagy ítélkezés nélkül.

Szexet akarsz, és frusztrált leszel, mert nem tudod megszerezni valamiért.

Félénk vagy, rossz a közérzeted, vagy gyászolsz,

testi bajaid vannak... szóval csak felbérelsz valakit,

mint én.

Mindez szabályozott és biztonságos.

Magának, nekem, jobb lenne mindenkinek.

Én segítek neked...

vagy örömöt okozok neked.

Úgy még jobb.

A helyzet az, hogy sok ember szereti titokban csinálni.

Félnek a következményektől, vagy csak a fantáziára vágynak.

Ez így teljesen rendben van,

de... én jobb szeretem a valóságot,

és most ez a munkám, szóval...

Tudja, egy dolgot szeretek, Nancy, nézni valaki arcát,

miközben örömet érez.

Amikor elengednek, amikor megadják magukat

a test irányításának,

azt a hőséget, és azt az érzést...

Minden ellazul.

Ez...

annyira, annyira nagyszerű.

Maga tényleg szereti.

Köszönöm, hogy ezt elmondta nekem, Leo.

Mármint nem csak azért, mert nagyon érdekes volt,

és felnyitotta a szememet...

De...

ha nem bánja...

Csak hajrá.

Harmadik találkozás

Ez meglepő volt.

Jó fajta?

Igen, nagyon jó. Nem voltam biztos benne.

Tudja, hogy szeretném-e, de ez...

olyan volt, mint a meleg tengerben fürödni.

Lehet, hogy elaludtam egy pillanatra. Sajnálom.

Nem probléma.

- De azért nem... - Nem, nem volt orgazmusom.

Kíváncsi vagyok, milyen hangot adnék ki.

Talán a tüsszentés jó hasonlat,

hogy milyen hangos az ember, amikor orgazmusa van.

- Tényleg? - Igen.

Anyám nagyon hangosat tüsszent.

Mások meg úgy, mint a macskák.

Tudja...

nem tudok szabadulni a gondolattól,

hogy orgazmushoz kell jutnunk, mint a macskáknak.

Már ha a macskáknak van. Nem tudom.

Senki se tudja.

Hogyan játszotta meg a férjével? Milyen hangot adott?

Ó, istenem...

Várjon. Gondolkodnom kell...

Végig kell gondolnom.

Ez nagyon meggyőző volt.

Akárhogy is... a második

is letudva a listáról.

Avagy "megdugva a listáról".

Pontosan. És nagyon örülök neki.

Maga nagyon jó ebben a dologban, tudja.

Remélem, tudja. Másoknak is mondania kéne.

Köszönöm. Jó hallani.

Ez egyfajta titokzatos adottság, ami magának van.

Nem olyan titokzatos. Csak megdolgozom érte.

És kedvelem magát, így könnyű.

Látja, látja? Mindig tudja, mit kell mondania,

mikor kell tenni egy mozdulatot, meg ilyenek.

Megtanul olvasni az emberekből.

Nem biztos, hogy valaha is tudtam.

Először akarni kell.

Igen, valószínűleg nem akarom eléggé, hogy munkát fektessek bele.

Én csak figyelek.

És magával mi van? Van valaki, aki odafigyel magára?

- Tudja, van valaki? - Valaki?

Igen, tudja, egy különleges ember, egy fontos valaki.

Mármint magán kívül?

Ó, hagyja abba. Egy barátnőre vagy barátra gondoltam,

vagy tudja, egy ilyen képlékeny kapcsolatra, amilyenek vannak manapság.

- Nancy. - Leo.

Minden erről a pillanatról szól, ebben a szobában, éppen most.

Csak magáról szól.

Felejtsen el minden mást. Ez a lényeg.

Igen, de ki maga ott belül?

Ki maga odakint? Ezt szeretném tudni.

- Most újra lefoglaltam. - És én nagyon örülök neki.

Én is, csak gondoltam, személyesebbé tehetnénk egy kicsit.

Ha már rendszeres dolog lesz belőle.

Azt hittem, boldoggá teszi, amit csinálok.

Ó, Istenem, higgye el, az vagyok.

A testem már nem az a ziháló tetem, mint az elmúlt harminc évben.

Ez maga a csoda.

"Az öröm játszótere", ahogy mondta.

Ezt mondtam?

Talán nem. De mi van magával?

Az igazi énjével?

Az vagyok amit csak akar, hogy legyek...

itt, ebben a pillanatban.

De mi van akkor, ha tudni szeretném, ki maga nélkülem?

Amikor nem vagyok ott.

Az nem lenne rendben?

Nancy, remélem, megadtam azt, amit ígértem.

Azt is mondta, hogy meg kellene ismernünk egymást.

Nancy.

Szóval nem fogja elmondani.

Hé, gondolt már rá, hogy szexjátékokat használjon?

Éppen van nálam néhány,

mert egyeseknek sokkal könnyebb... - Tulajdonképpen ebben az esetben

el kell mondanom magának valamit.

- Ó igen? - Igen.

Hát akkor folytassa.

Nos, tudja, ha nem árul el magáról semmit...

azok a hosszú éjszakák egyedül...

az ember kíváncsisága felülkerekedik...

- Valóban? - Igen. Igen.

Tudom, hogy ki maga.

Tessék?

Tudom, hogy ki maga. Kitaláltam, hogy ki maga a való életben.

Nem tudom mire gondol. Ez vagyok én.

Nem, az igazi nevére gondolok. Megtudtam az igazi nevét.

El akartam mondani korábban, de...

De...?

De úgy gondoltam, az a legjobb, ha...

Ha... dugunk előtte?

Nos, ez csak egy apró része volt a nyomozásomnak.

Tudja, a hitelkártya-kivonatomon

szerepel egy cég egy webhelyjel,

csak fel kell menni a honlapra,

és meg is van a cég igazgatójának a neve,

hát így találtam rá az igazi nevére.

Várjon.

Várjon, most mi van?

Én... elmondom az igazi nevem, ha szeretné.

Én nem bánom. - Nem, köszönöm, nem érdekel.

Nos, nem olyan nagy baj, igaz?

Hogy tudom, úgy értem, hogy...

Így nem olyan, mintha idegenek lennénk.

Vannak határok.

Arra kértem, hogy tartsa tiszteletben őket. De maga megszegte,

szóval most megyek. Kérem, ne próbáljon újra hívni.

Ó, ugyan már.

Ne már. Nem olyan súlyos a helyzet. Majd... elfelejtem, hogy megemlítettem.

Nem.

Mindig "Leonak" fogom hívni.

Nem fog hívni sehogy, mert nem leszek itt.

Rendben, Connor.

Ne hívjon így.

A nevem Leo Grande.

Ön Leo Grandéért fizetett, és Leo Grandét kapta meg.

És abból, amit meg tudtam állapítani a nyögésekből és sóhajokból

nincs panasza Leo Grandéra, igazam van?

- Igen. - Jó.

Akkor ezt tisztáztuk.

Ez Leo Grande. Én alkottam, és büszke vagyok rá.

És mellesleg "Nancy Stokes",

magam is kitalálhatnám, hogy ki maga.

Mit gondol, hogyan reagálnának az emberek, ha tudnák,

hogy a volt hittan tanáruk fiatal férfiakat fizet azért,

hogy kinyalják a punciját egy szállodai szobában?

Hogy? Ez egy kicsit túl nyers magának?

Mert pont ezt csináltuk, szóval most ne finnyáskodjon.

Őszintén szólva nem gondoltam, hogy így fog reagálnál.

- Mi? - Nos, azt hittem, elégedett leszel.

Elégedett?

Nos, azt hittem bizalom van közöttünk, igazi bizalom.

Készen álltam rá, hogy megmondjam, ki vagyok.

Arra gondoltam, hogy folytathatnánk odakint is, innánk egy kávét,

vagy egy italt, vagy valamit.

Miért ne tehetnénk?

Miért ne lehetnénk barátok?

Azért, mert öreg vagyok?

Mert idős hölgyek nem vehetnek részt semmiben,

csendben kell maradniuk, és hallgatniuk,

amíg... ó, amíg szüksége nem lesz a pénzünkre,

és akkor belibben és teljesít minden kívánságot.

Nézze, tudom, hogy milyen nehéz ez a gyerekeivel,

de soha nem kezeltem úgy, vagy gondoltam magára, mint egy öreg...

Azt hittem büszke a munkájára.

Miért szégyelli?

Nem szégyellem.

De hazudik róla, rejtegeti magát és a munkáját.

Még a családjától is.

Maga téved. Megőrült és félrebeszél.

Miért ne tudhatná az anyja az igazságot, ha olyan büszke rá?

- Ha nem szégyelli. - Tudja, van erre egy kifejezés.

Az internetes zaklatás. És az őrültek csinálják.

Zavarodott, szomorú, kétségbeesett őrültek, mint maga.

Ó, nagyon sajnálom, hogy vettem a bátorságot kideríteni

a férfi valódi kilétét, akivel az elmúlt hónapban szexeltem.

Miért nem mesél még az életéről az olajfúrótornyon?

Miért kell hazudnia nekem arról, hogy kicsoda?

Nem hazudok magának, Nancy!

Ez a szakmai nevem.

Szolgáltatást nyújtok, egy álmot, és ezt nagyon világosan elmondtam.

Mindaz, amit arról mondott, hogy ez egy hivatás,

hazugság volt? - Nem.

Büszke lenne magára, biztosan. Az lenne.

Miért beszélünk az anyámról?

Beszélhetnék vele. Mindig is jól kezeltem a szülőket.

Elmagyarázhatnám neki. Meg tudnám értetni vele.

Nem, köszönöm.

- Szerintem ez fontos. Engedje meg. - Nincs rá szükségem.

Hadd próbáljam meg. Szerintem jót tenne magának,

az életének.

Senki sem magyaráz meg semmit anyámnak,

mert az ő számára halott vagyok.

- Hogy mi? Mit mondott? - Igen.

Ezt mondja mindenkinek.

Így van.

Most szexinek érzi magát?

Úgy érzi, hogy ez az, amiért fizetett?

Nem, nem így gondoltam.

Nézze, Nancy, sajnálom, hogy a fia olyan unalmas,

és hogy a lányának sokkal izgalmasabb élete van, mint magának.

Azt mondta, a gyerekei csak koloncok a nyakában,

szóval ne tegyen úgy, mintha maga lenne "Az év anyja", rendben?

De miért mondja, hogy meghalt? Miért? Mit tett vele?

Menjen a picsába, Nancy.

Rendben.

Ne szóljon hozzám. Csak itt felejtettem a telefonomat.

Bassza meg.

Ó, a francba.

Bassza meg.

- Leo, kérem. Kérem. - A picsába!

Tudni akarja, hogy az anyám büszke lenne-e rám?

Igen, megtagadott engem.

Magamra hagyott.

Hány éves volt?

15.

Miért? Miért tagadta meg? Mit tett?

Mit tettem?

Mit tettem?

Kurvára csalódtam benne.

Halló.

Nem, igen, nem, nem, nem. Rendben.

A barátom, ő...

elesett, megütötte a térdét. Igen.

Egyáltalán, nem, természetesen. Csöndben leszünk.

Igen, igen, elnézést. Köszönöm.

Viszhall.

Tudja, az anyám is olyan volt, mint maga.

Mindent jól csinált.

Étel az asztalon, tiszta ruha a fiókokban, meg minden, de...

nem hiszem, hogy valaha is észrevett engem valójában.

Vagy ha igen, hát nem tetszettem neki.

Megpróbálta elrejteni az idegenkedését,

de én éreztem...

áthatolt a falakon és...

én csak... nem az voltam, akit ő akart. Amit elképzelt magának.

Sajnálom.

Szóval fejezze be az ítélkezést,

tudja, az életem, a munkám miatt.

Valójában nem érdekli az igazság az életemről.

Maga csak valami egzotikusat akart.

Egy megtört kis kurvát.

És lefogadom, megtalálta.

Szép volt.

Most elmegyek, Nancy.

Időben megkapja a visszatérítést.

Negyedik találkozás

Hozhatok valamit?

Nem, köszönöm, várok valakire.

Rendben.

- Hozhatok valamit? - Mondtam, hogy...

Ó, bocsánat, maga nem ugyanaz.

Köszönöm szépen, várok valakire.

- Hozhatok valamit, amíg vár? - Semmit, köszönöm.

- Hozhatok... - Nem, köszönöm. Sajnálom.

Köszönöm, nem, várok, várom a barátomat.

Maga tanított engem.

- Tessék? - Igen.

Mrs. Robinson. Hittan.

Lehetne egy kicsit halkabban, jó?

Mit csinál itt?

Ö, nos, találkozóm van egy barátommal. Igen.

Itt jól lehet parkolni.

Hát, az biztosan jobb, mint a kávé.

Becky Foster vagyok, emlékszik rám?

Nem, valójában. Ez... elég vicces, de nem.

- Sajnálom. - Igen, nyolcadikban tanított.

Valóban? nem végeztem valami jó munkát, igaz?

- Miért is? - Mert itt dolgozol.

Helló.

Honnan bukkantál elő?

Akkor ő a barátja?

Igen, hát ő...

- Nos... - Csak próbálom eladni az autómat.

És a hölgy érdeklődött,

szóval azt gondoltuk, hogy ez jó hely lesz megbeszélni a dolgot.

Mert olyan jó a parkolás.

Hát, biztosan jobb, mint a kávé.

Kettőt kérünk abból a kávéból, mindenesetre.

Vállaljuk a kockázatot. Köszönöm.

Leülünk?

Igen.

Szóval eljött.

Maga hívott.

Nem bíztam benne.

Én sem voltam benne biztos.

Most már mindkettőnknek tiszta, hogy miről van szó.

Nagyon örülök, hogy úgy döntött, eljön, csak beszélgetni.

Köszönöm.

Köszönöm.

Ez egy hatalmas dolog.

Szexuális kiteljesedés.

Úgy érzi... Nos, én legyőzhetetlennek éreztem magam.

Úgy vettem észre.

Bárcsak hamarabb ismertem volna meg, amikor fiatalabb voltam.

Megtettem volna a szükséges lépéseket.

De legalább végre megtette.

Igen. Igen.

Sokkal elevenebbnek és erősebbnek éreztem magam az elmúlt hónapban,

mint amire valaha is emlékszem.

Úgy értem, látom a barátaimat...

ahogy elhalványul a körvonaluk.

Összezsugorodnak az évek alatt,

és azt hiszem

igaza van, Leo, ennek közszolgáltatásnak kellene lennie.

Beszélt velük rólam. A barátaival.

Igen, ajánlottam nekik a nagy Leo Grandét.

Azt mondtam nekik, hogy maga a menopauza mestere.

Ráíratom a névjegykártyámra.

Persze nagyon diszkrét voltam.

Csak azoknak mondtam el, akiknek tényleg hasznos lehet...

Szükségük van rá... Magára... Szükségük van önre.

Nos, ezt értékelem.

Leo, a nevem, az igazi nevem

Susan Robinson.

Olyan unalmas név, nem?

Mrs. Robinson. Ez cuki.

Soha nem csináltam semmi érdekeset vagy emlékezeteset az életemben.

Így van.

Mindig betartottam minden szabályt,

az összeset.

Soha nem ittam túl sokat, sosem szorítottam árnyékba a férjemet a bulikon.

Mindig én voltam a kijelölt sofőr.

Napi ötször étkeztem.

Még mielőtt ez trendi lett.

És mindig, mindig felveszem a telefont, ha csöng.

Maga az egyetlen kalandom.

A szabadság és...

azt akartam, hogy igazi legyen.

Nem gondoltam át rendesen.

Megőrültem valami láztól...

a vágytól vagy minek nevezzem.

Megőrjített.

Én soha... soha nem...

Bocsásson meg, Leo.

- Ennyi. - Ennyi.

Csak látni akartam, hogy jól van.

Elmondani, hogy mit tett értem.

Megköszönni és elköszönni.

Minden rendben, Mrs. Robinson?

Igen, köszi. Mi már éppen befejeztük.

Mrs. Robinson tanított hittanra az iskolában.

Valóban?

Köszönöm, Becky.

- Igen. - Jó tanár volt?

Rendben volt. Kicsit feszült volt.

Nem olyan rossz, mint néhány másik.

Igen. Kivéve egy alkalommal...

Köszönöm, Becky ezt a ragyogó beszámolót.

Összehívott minket, lányokat egy különleges összejövetelre.

- Becky... - Nem, nem, folytasd.

És mindannyiunkat leszajházott.

Szerintem ez nem egészen így történt, Becky.

Igen, azt mondta, a lányoknak tiszteletreméltóan kell kinézniük,

különben elcsábítjuk a férfiakat, és bajba keverjük magunkat.

Azt mondta, ha szajhának nézünk ki, akkor úgy is bánnak velünk.

Nos, az leginkább a szoknyák hossza miatt történt,

amik éppen akkoriban vesztettek el minden kontrolt.

Azt mondta, ha annyit foglalkoznánk a tanulással,

mint a hajunkkal, sokkal jobban járnánk.

Nos, valójában én... most is így gondolom.

"Bujaság".

Sosem felejtem el.

Azt szokta mondani, hogy...

Azt mondta, szereti a hangzását.

Én is.

Nos, örülök, hogy ezt mondja. Ez egy jó szó.

- Mit jelent? - "Kéjes vágy".

Ha te mondod.

Igen, hippói Szent Ágoston alkotta meg

a kifejezést az eredendő bűnről szóló tanában.

Hitte, hogy ez a világ szenvedéseinek a gyökere.

Szóval, Becky, megkaphatnánk a számlát?

Nem hiszem, hogy egyetértek ezzel,

bennem mindig is megvolt az "érzék-iség".

A leghosszabb szó, amit ismerek.

Kérem a számlát, Becky!

Az örökségem. Pedagógusként.

"Bujaság". Ez egy jó szó.

Megjegyzem.

Örülök, hogy valami újat tudtam mutatni.

Reméltem, hogy sikerül.

Tudja... beszéltem a bátyámmal.

Arról, amit csinálok.

Mit mondott?

Hát meglepődött, hogy az én számból hallja.

De sejtette, hogy valami ilyesmivel keresem a pénzt.

Azt mondta, hogy valahogy érezte.

És soha nem hitt az olajfúrótorony sztoriban.

Azt mondta, anya soha nem beszélne rólam.

Arról, amit látott. A történtekről.

Gondolom egy kicsit vad voltam anyámnak.

Több mint amit kezelni tudott.

Volt egy éjszaka, amikor azt hittem...

hogy elment hétvégére.

De tévedtem...

Néhány barátommal lógtunk a vizsgák után,

feltettünk egy kis zenét, borozgattunk...

A következő, amire emlékszem, hogy ő és a szomszéd besétálnak hozzánk,

mi pedig...

egymásba gabalyodva tettük, amit tettünk.

Nos... felfedeztük egymást.

Soha nem felejtem el az arcát.

Meg volt alázva. Szégyenkezett.

Hetekig próbálkoztunk rendbe hozni a dolgokat, de...

az undort nem tudta leküzdeni.

El kellett mennem.

Azt mondta, örül, hogy elmegyek,

és hogy soha nem fogja kiejteni többé a nevem.

És attól a naptól fogva

azt mondta mindenkinek, hogy az volt a nap, amikor a fia meghalt.

Bizony, bizony, az idő a legnagyobb

- Gyógyító? Igen. - ...gyógyító.

Nem, Nancy, ő... komolyan gondolta.

Pár évvel ezelőtt láttam az utcán.

Egyszerűen... elsétált mellettem.

Simán.

Megtenné ezt a saját fiával?

Legfeljebb azért, mert olyan jelentéktelen, hogy nem veszem észre.

Valószínűleg nem kellene ilyeneket mondanom róla.

Igen, nem kellene.

Nem, ő egy jó fiú, és szerencsés vagyok, hogy van nekem.

Ő tévedett, az anyja.

Nincs semmi undorító vagy csalódást keltő magában.

Köszönöm, Becky.

Becky, várnál egy pillanatot?

Szeretnék bocsánatot kérni tőled.

- Mi? - Igen.

Tartozom egy bocsánatkéréssel.

Mert ribancnak neveztelek. Nem volt helyes.

Ez nem olyan a szó, amit használnom kellett volna

egy csoport befolyásolható tinédzser lány előtt.

Akkor azt hittem, helyesen cselekszem...

megpróbáltalak megvédeni titeket, de most...

De most én...

Becky...

nem azért vagyok itt, hogy eladjam neki az autómat.

Oké.

Ő Leo Grande és ő egy...

Szexmunkás vagyok.

Igen. Igen.

És többször találkoztunk

az elmúlt hetekben, hogy szexeljünk.

- Úgy van. - Így van, így van.

És nagyon ajánlom őt,

mert egyszerűen csodákat tud művelni a nyelvével.

És hát, Becky, de te ezt talán már tudod,

nagyon remélem, de a gyönyör csodálatos dolog.

Ez olyasmi, amit mindannyiunknak meg kell tapasztalnunk.

Ha megbocsátasz nekünk,

foglaltam egy szobát az emeleten,

és indulnunk kell,

ha bele akarunk férni a hátralévő időbe,

mert, hm...

...van egy-két dolog, amit ki szeretnék próbálni.

Jó volt újra látni, Becky.

Remélem, néha összefutunk máskor is.

Tartsd meg az aprót.

Vegye le ezeket, Nancy Stokes.

Nem tudok így... nem tudok így egyensúlyozni.

Oké.

Megvolt?

Ne kérdezősködj.

- Oké. - Rá vagy görcsölve.

Szerintem ereszd el.

Tudom, tudom, csak...

Nincs nyomás, persze, csak reménykedem.

Lehet, hogy mindenki megjátssza magát.

Gondoltál már erre?

- Nem. - Csak viccelek.

Próbáljuk meg még egyszer. A móka kedvéért.

Oké. Ha muszáj...

Csukja be a szemét.

Várjon, hoztam valamit magammal,

amit talán szívesen kipróbálna.

Ó, tudja mit?

Leo, nem hiszem, hogy képes vagyok rá.

Én... azt hiszem, végeztem.

Azt hittem elhoztam a kis huncutot.

Általában beválik.

Itt is van.

Ez az volt?

Leo, szerintem ez volt az utolsó találkozásunk.

Örülök, hogy hívott.

- Örülök, hogy eljött. - Én örülök, hogy eljött.

Minden rendben?

Úgy fogalmaznék, hogy nagyon elégedett vásárló vagyok.

A nagy zöld szmájlit fogom kipipálni a kérdőíven.

Rendben.

Nos...

Nos...

Akkor viszlát, Leo Grande.

És sok szerencsét magának.

Sok szerencsét.

Vigyázzon magára, Nancy.

Felirat: Csabi