Original subtitles

VÉGTELEN NAP

Alan White regénye nyomán

Somerset Maugham történeteiben, akit nagyra becsülök,

lenyűgöző módon a dzsungelben is szmokingot viselnek,

és a rossz leheletet az izzadtságnál is jobban utálom.

Az a törölköző... Úgy nézel ki, mint egy prostituált.

Elkaptalak, rohadék!

Az egyenruhám gallérjában elrejtettem egy kis nyársat,

a lábszárvédőmben pedig egy borotvát és a késemet.

Tom! Tom Cooper!

- Tessék. Gyere! Jól vagy? - Minden rendben.

- Gazemberek. - Keresd meg Cliffet!

Cliff!

Cliff!

Hagyj békén!

Összehugyoztam magam.

Hagyj békén!

Te német szemétláda!

Elkaplak! Gyere ide!

Megmondtam, hogy elkaplak, német szemétláda.

Igazi rohadék, de nem érdekel.

Nos?

Semmi az égvilágon.

14 órát késik.

Az az átkozott őrmester a saját temetéséről is el fog késni.

Lehet, hogy pontosan amiatt késik.

Hát, most már nem fog jönni. Nappal biztosan nem.

Nincs parancsunk, semmi.

Újabb átkozott nap, amikor ölbe tett kézzel ülünk.

Akkor csak rajta!

Csináljátok ti! Nekem meg kell főznöm a csirkét.

Van, aki a négyzetes módszert használja.

Nem, a négyzetes módszerrel el lehet hibázni.

Vannak halott férfiak.

Ismerek halott férfiakat, és egy halott lányt is.

A lányt az egyik bajtársunk szerette. A lány kérdezgette,

meggyújtott cigarettát adott a szájába.

Túlélte és hazatért. Az ágyban feküdt szép kedvese mellett.

A lány szerelmesen megcsókolta álmában.

Afiú pedig kést döfött a szívébe, anélkül, hogy felébredt volna.

Broadmoorban tért magához.

A lényeg, hogy gyorsan vissza kell térni a kiinduláshoz, aztán tovább,

és figyelni az árulkodó jelre, ami azt mondja,

itt, itt valami megváltozott.

A csend. Vajon a csendet lehet hallani?

Adj öt percet. Meg szeretnék írni egy levelet.

Azt a levelet délután is megírhatta volna.

Az övék.

Nyugalom.

Ne mozdulj!

Az egyenruhám gallérjában elrejtettem egy kis nyársat,

a lábszárvédőmben pedig egy borotvát és a késemet.

A lábszárvédőmben van egy nyílvető pisztoly és a késem.

Pisztolyok, és a késem.

Van valami?

Igen.

Igen, azt hiszem, az egyik fánál.

Igen...

Melyiknél?

Igen...

Igen, láttam, ahogy megmozdult a koronája.

Melyik átkozott fának? Melyiknek?

Nézd, ott, annál a barna foltnál.

Látod?

Igen, látom.

Nos, a tiéd.

Fogalmam sincs, hol a fenében lehetünk.

Rájöttem... Lassan rájövök...

Én sem tudom, hol vagyunk.

A lábszárvédőmben van egy borotva,

amivel 1,5 méterről is képes vagyok ölni.

Aztán eltévedtünk.

Az őrmester éjjel hozott ide minket és azt mondta, figyeljünk.

Eltévedtünk. Csak figyelünk.

Még mindig azt az átkozott fát figyelem.

Hát, nem tudom, hol vagyunk.

Vagy mit csinálunk, ha a németek átjönnek a dombon.

Hazatelefonálunk, hogy nem érünk oda vacsorára.

Érzed a csirke illatát?

Ha távcsövet használ, láttuk volna megcsillanni a lencsét, igaz?

Kivéve, ha elaludtál.

- A helyükben azt a fát választanám. - Igen, tudom.

Én is.

Ha Fritz lennék, arról a fáról látnám...

Engem.

Engem.

Engem. Aztán jönne a tüzérség, igaz?

A gerinc teteje, igaz?

Ezt szeretem a legjobban.

Átkozott elmebajos.

Egyszer még szét fogod robbantani az arcodat.

Pacifista vagy. Nem tetszene.

Büszke vagyok arra, milyen jól tudok lopakodni.

Gyerekkoromból jön, amikor almát lopni jártam az almáskertbe.

Lábujj, térd, könyök, ujjak.

Ha kiszúrnak, egy repülőt is kiszúrnának.

Nem hagyok nyomot.

Pacifista vagyok.

Sosem lőttem dühből, és dühből senkit sem öltem meg.

Bevetettek Franciaországban, Hollandiában, többször is.

Hidakat robbantottam, legalábbis azt hiszem,

mert sosem vártam meg a robbanást.

Sosem láttam még németeket erre jönni.

Pedig erre fognak jönni, ezt pontosan tudom.

Sosem láttam egyet sem dühből rám lőni.

Fel a repülőre, aztán ugrás!

Nem lehet úgy háborúzni, hogy ne találkozzunk a németekkel.

Én is szembekerültem velük. Megtanultam, hogyan gyújtsak tüzet...

a puskám tusában levő üregben tárolt olajjal,

azt viszont nem tudom, hogy lehet kinyitni pénzérme nélkül.

Régi trükk. Régi trükk, Tarzan trükkje.

Drót keresztben az úton, és nem én vagyok kegyetlen.

A levegőt csak finoman!

Ne gondolkozz!

A tudat üres. Csak az ujjak szorgoskodnak.

Az illatok.

A vasárnap illata.

A bacon illata vasárnapi illat, igaz?

A bacon a vasárnap illata.

Csirke.

Krisztusom! Itt is érzem.

- Itt is érzem. - Figyelek, ha jönnek a Fritzek.

- Azonnal elárul minket. - Ha jönnek az éhes Fritzek.

Ennyire jó illat... Odaég!

Figyelek, ha jönnek a Fritzek.

Itt is érezni.

John a gerincen van. Tom figyel, nem jönnek-e éhes Fritzek.

Ki fedez engem?

Én fedezlek.

Jézusom, ez az illat!

- Ki fedez engem? - Én!

Fedezlek.

Ez az átkozott illat!

A sült halast egy idegen városban is kiszagolja az ember.

Az orra is odavezeti.

Fent van a dombon, ki fedez engem itt, az illat árjában?

Jövök.

Krisztusom!

Megnézem, jó?

Fedeztél, miközben az a gazember összecsinálta magát,

a könnyűlovasságra várva, miközben csirkét kér kosárkában.

Láttam, ahogy 300 méterről figyeled, nem támad-e meg senki.

Köszönöm.

Megtennéd, igaz?

Ezért szeretlek.

Vajpuha.

Igen.

Remek feleség lennél, bajusszal az orrod alatt.

Kellemes, ugye?

Körülnézek.

Még mindig ott van, ugye?

- Azt mondja, vajpuha. - Igen, tudom, hogy ostoba.

- Nem mozogtak a fák? - Nem, egy sem.

Ha lenne fent egy gazember...

Menjünk?

Nem tudjuk, igaz?

Tudjuk, merre menjünk, ha megyünk?

Azt hiszem, én igen.

Szerinted mennünk kellene?

Még mindig érezni a csirkét.

A domb másik oldalán is érezni a csirkét. Látom, hogy átjönnek.

- Tudom, tudom... - Küldd ide Cliffet, jó?

Örködjön ő is.

Szép, hogy te mondod. Bármikor szellenthetsz és meggyújthatod.

Pacifista vagyok, és ez az én gránátom volt.

- A tied volt, John? - Igen.

Igen, az volt.

Pacifistának tartom magam. Nem vagyok gyáva, finomkodó,

tutyimutyi, zavaros agyú ember, a bajtársiasság megszállottja.

Hiszek az emberiességben.

Hiszek. Komolyan.

Megvetem az emberben élő állatot.

Szeretem a szakértelmet.

Meg is van a szakértelmem.

Várjunk!

Rendben?

Várjunk!

Nem tudtam, hogy árthatok vele.

Várjunk...

Egy Luger...

Nem tudtam, hogy árthat.

Várjunk!

Figyeljünk!

Legyél rosszul. Gyerünk, hányj!

Kitüntetések. Szerzek néhány kitüntetést.

Várjunk!

Hányj! Gyerünk, hadd jöjjön ki!

Azt a dombot is figyeljétek.

Megnézem, él-e még vagy meghalt.

- Rendben? - Menj a francba!

Majd én.

Gondoltam, hogy ezt mondja. Tudtam.

Egy nap majd találsz egy Lugert is. Igaz?

- Még... - Nem, már nem.

Hé! Figyeld a dombot!

Hagyd a kitüntetéseket és a Lugereket, és figyeld a dombot, jó?

Rendben, Tom Cooper.

Most, hogy beleütköztünk az ellenségbe, mehetnénk.

Aggódsz, mi? Hogy rossz parancsot adok vagy valami ilyesmi, igaz?

Te vagy a rangidős, pajtás. Ez a te gondod.

Annyi az egész, hogy beleütköztünk a Fritzekbe. Most már mehetnénk, nem?

Vissza a saját vonalainkhoz.

Nem fogják tudni, hogy mi vagyunk azok.

Egyetlen halott Fritz miatt nincs értelme elhúzni a csíkot, nem igaz?

Egyébként is, mit mondanánk?

Ne lőjetek, és három napja ez volt a jelszó?

Egy tiszt és hét ember egy hónapja megpróbálta, és mi lett velük? Mi?

Hát...

Akkor mit akarsz? Rohanjuk le a németek vonalát, vagy mit?

Aggaszt, mi?

Aggódsz, amiért én vagyok a parancsnok, igaz?

Hozzád beszélek. Igaz?

Kezeket fel!

Kezeket fel!

Amikor azt mondom, örömmel, számolj háromig!

Én jobbra mozdulok, te pedig belevágod a késedet.

Nem mozog!

Indulás!

Leülni.

A késem.

Megvan.

A rohadék. Nagyon élvezi.

Ujjakat összekulcsolni. Imához.

Gyerünk, ujjakat összekulcsolni! Imához.

Most hajoljanak be a térdük közé!

Ugyanaz a kiképzés. Ugyanazt tanították neki is.

Rohadjon meg.

A lábszárvédőmben van egy borotvapenge.

A lábszárvédőmben van egy borotvapenge.

Hányan vannak? Hol vannak a többiek? Hol vannak a tisztek?

Normális hangon, nem túl hangosan. Maga kezdi.

Csak mi vagyunk.

Jó.

Várunk.

Nem találnád el. Hosszú, keskeny arca van. Nem találnád el.

Ejtőernyős. Le fog lőni minket.

Mi ezt tennénk.

Már megtehette volna.

Kés. Biztosan van kése.

Leszúrhatott volna minket.

Ne, Tom Cooper. A nyílvetővel ne.

Túl keskeny az arca, nem találnád el a fejét.

Kérem, kérem?

- Hiba. - Hiba.

Most lőhet. Már nem.

Az övet!

Üljön melléjük!

Jó kiképezték a rohadékot, mi?

A késem még megvan.

Szegény, szegény Fritz.

- Cliff elkapott. - Nem győzhet.

- A torkát, Cliff. - Kár.

Beszélj!

Beszélj!

Beszélj, Fritz!

Az egységük?

- Ez az. - Pofázz csak, Fritz!

Óvatosan, Cliff. Óvatosan.

Dumálj csak, dumálj!

Kérlek szépen, Fritz.

Az egységük?

A feladatuk?

A dombot figyelik?

Tudják, mi van a domb másik oldalán?

Hárman nem...

Kicsit magasra dobtam, nem?

- Szép volt. - Kicsit azért magasra ment, nem?

Láttam valakit a dombon.

Meg is halhatott volna, ha lenyeli a fogát.

Erre nem számítottál, igaz, barátocskám?

A dombon? Megyek, megnézem.

Nem volt sok minden, egy fej mozgott.

De annyi éppen elég.

Morfiumot?

Nem.

Gyerünk, indulás!

- A tiéd? - Igen, az enyém.

Látod a barátunkat?

- Látod a lábát? - A dróttal próbálkozott.

Nézd a lábát, nézd!

Gondolom, örülsz, hogy már nem kell azt csinálnod, ugye?

- Látok még egyet. - Hol?

Ott. Néha feltűnik. Látod?

Megvan?

Próbáld meg kiszedni belőle, hányan vannak,

és szólj Cliffnek, készüljön. Ezt figyelem én.

Rendben.

Megyünk.

Elárulja a nevét?

A nevét?

Helmut Gruter.

Hányan vannak odakint?

Csak maga? Mert kevés az emberük?

Ez a helyzet, igaz?

Ketten azért vannak még, mert egy most jött át a gerincen.

Azt tanultuk, hogy két emberes járőrt nem érdemes kiküldeni.

Elvesztegetnének egy hadnagyot, magát és még egy embert.

Kettő?

Három?

Nem hinném, hogy túl sok embert küldtek ki.

Ennél okosabbak, igaz?

Cliff kését viszont nem vette észre, mi?

Ha engem kérdez, hárman voltak.

Maga mit mond?

Mondja, hogy három.

Egynek vége, kettő még hátra van.

Három.

A nyaki ütőerének szorítottam a borotvám pengéjét, tudja?

Gondoljon erre!

Három?

Észrevettem, hogy fészkelődik.

Nem fog menni.

Gyerünk, mutassa, mivel próbálkozik.

Gyerünk, nyissa ki a kezét! Rajta!

Zongorahúr. Nem ment volna.

Azért elveszem.

Ha magánál marad, meg a végen a szememben köt ki.

Három.

Hárman vannak. Szerintem csak hárman.

- Valami gyanús a fickóban. - Igen, tudom.

Legutóbb a fal mögött láttam.

Vagy visszavonult,

vagy ott próbál átjönni, ahol a másik trükkös gazember.

- Ha elkezdenek aknavetővel lőni... - Cliff nem bírja az aknavetőtüzet.

Akkorjobb, ha leállítom, igaz?

C Iiff?

Ne!

Csillog rajtam valami?

Megmutatom a rohadéknak, hogy nem ő az egyetlen,

aki tudja, hogy kell átjutni a sövényeken.

Könyök és térd. A fenék a földhöz lapul. Szét a térdeket!

Igen, erre jöttél, Helmut.

Hagyd békén, Cliff!

Békén hagyom.

Itt pihentél egy kicsit, Helmut.

Most pedig figyelünk.

Érezzük...

Ott van! Ott van...

300 méter.

Ott van.

Most várunk és figyelünk.

Ügyes a fickó. Ügyes.

Nem, nem olyan jó, mint én.

Nem olyan jó.

Meg fog halni.

Ez az ember meg fog halni.

Ostoba.

Ezt nézd!

- Hagyd békén! - A tiéd.

Örömmel.

Nem tudja. Nézz hátra!

Lépésről lépésre.

Ez kínos.

Ostoba. Meg fogsz halni.

Táncolunk?

Ostoba. Akkor halj meg! Hülyének érzem magam.

Ne gúnyolódj, Tom Cooper!

Nézz ide. Nézz ide!

Nézz ide!

Fordulj meg!

Mindig háromszor lövök. Mindig háromszor.

Most már megismernek erről.

Nem sikolthat. Hogy sikolthatna? Biztosan nem sikolthat.

Szétlőttem a légcsövét.

Hogyan sikolthat buborékokat?

Hé, nem ő az első!

A fenébe...

Nahát, nahát...

Nem kell...

- Hányan voltak? - Egy. Egyet láttam.

- Kérsz kétszersültet? - Nem.

- Kevesebbet kell cipelni. - Hagyd itt.

A semminél több.

- Fantasztikus volt a csirke, Cliff. - Ugye?

Szerintem jobb lett attól, hogy egy kicsit odakapott.

És mi lesz a...?

Ha engem kérdeztek, egyértelmű. Golyót neki.

Kérsz ebből a kajából?

Nem.

A legjobb lesz lelőni.

Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott.

Baptista vagyok.

Én semmi.

Azt hiszem, meg akarta adni magát.

- A Fritz... Helmut bajtársa volt? - Igen. Ugyanaz volt a felszerelése.

Azt hiszem, mind megpróbálták megadni magukat.

Ha ezt gondolod, miért lőtted le?

Azért, mert megfordult.

Nem volt idő elkezdeni azon tűnődni, ki mit szeretne.

Azt akarod mondani, hogy nem kellett volna lelőni?

Az, hogy mit tettél, a te dolgod.

Tom, abbahagynátok a vitatkozást és elindulnánk végre?

Igen, csak éppen nem ismerjük az utat.

Nem ismerjük a mai jelszót, de még a jelzést sem,

hogy gondolkodjanak, mielőtt ránk lőnek.

Kockáztathatunk, nem?

- Nagy kockázat lenne. - Szavazzunk!

Szavazzunk?

És mégis miről szavaznánk?

Két lehetőség is van. Megyünk vagy maradunk.

Nem, négy lehetőség van.

Hárman maradunk vagy megyünk, vagy négyen maradunk vagy megyünk.

Először is arról szavazunk, hogy maradjunk vagy menjünk, jó?

Rendben...

Ha rövid, maradunk, ha hosszú, megyünk. Rendben?

Visszamegyünk.

Most jöjjön a másik kérdés!

Pillanat.

Jogom van szavazni az életemről.

Magának nincsenek jogai.

Ha veszítek, melyikük fog megölni?

Ki?

- Meg kellett volna ölni. - Oldozd ki!

Nos, ha nem tudja, hogy megy ez...

Rövid szál: el, hosszú szál: ennyi volt. Rendben?

- Titkos szavazás. - A demokrácia fegyvere.

Tisztázzuk!

Ha a szalmaszálak többsége hosszú, megölnek,

ha rövidek, visszavisznek magukkal.

Arról szavazunk, hogy én megöljem-e.

Most fordítsa ki!

A demokrácia mellett szól, hogy minden helyzetben alkalmazni lehet.

Úgy tűnik, együtt próbálunk meg visszajutni, igaz?

Igen, úgy tűnik.

Okos gazember.

Talán érdekli magukat, miért akartam ilyen látványosan megadni magam.

Igen, Helmut, miért akarta ilyen látványosan megadni magát?

Elmondom.

És el is mondja.

Megöllek, Helmut. Amint lehetőségem lesz rá, megöllek.

A megadással nem az volt a célom,

hogy pozitív cselekedetként átálljak magukhoz.

- Te mész Helmuttal. - Jó.

Azért akartam megadni magam,

hogy szakíthassak az oldalunkkal.

Nem vagyok kíváncsi rá. Megöltelek volna, Helmut.

Idővel csak áment mond valaki, amikor elmondom az áldást.

Ugyanis maximalista vagyok.

Az egységem elvesztette a hatékonyságát.

Németország, sieg heil!

Gyerünk, mozgás!

Az őrmester. Ennyit ért.

- Te rohadék! - Cliff!

- Nem tudjuk, ő tette-e. - Fritz!

Megegyeztünk: magunkkal visszük.

Jézusom! Hirtelen elveink lettek, meg minden ilyesmi.

Hát, nekem nincsenek! Meg fogsz halni!

Nem. Magának kell meghalnia.

Nem emlékszem tanyára.

Ti emlékeztek tanyára?

Hé. Géppuska. Mi?

Az emeleti ablakban.

- Miféle géppuska az? - Spandau.

Lehet, hogy van Lugerük.

Igen, és bemész érte, mi?

Bemegyünk, nem?

Nem tudom.

Én tudom. Az őrmester elment mellette.

Ha meg akarta volna támadni, szólt volna a fiúknak.

Nem tudjuk, hogy erre jött-e, nem igaz?

Nem hagyhatjuk itt. Ha él.

Nézzétek...

Itt egy tanya. Nem tudjuk, hányan vannak bent,

nem erre vezet az út vissza,

semmit sem tudunk a helyről, de ti meg akarjátok támadni.

Mi a bajotok?

Bemegyünk. Csak a sötétben kerülhetnénk ki.

Rendben. Majd én.

Rendben?

Tiszta Errol Flynn.

Szerintem Errol Flynn remek fickó.

- Nekem hozz egy Lugert. - Fogd be!

Hozz egy Lugert!

A fa mögött vagyok.

Tom Cooperrel vagyok.

Ha kiszúrnak, gyorsan és magasra lövök.

Alacsonyan és mindig előre.

Akkor nem fogok túl gyorsan futni.

Állj!

A Lugeren kívül nekem semmi és senki sem érdekes.

Figyelj!

Tovább!

Figyelj! Egy hang sem hallatszik.

Jól kiképzett ejtőernyősök. Olyan jó kiképzést kaptak, mint mi.

Mint én.

Mint mi.

Pacifista fenegyerekek.

Pacifista vagyok, és önként jelentkeztem.

Figyelj! Szakértő vagy ebben.

Kőkemény, szívós fenegyerekek, ejtőernyősök,

a saját szabályaikkal.

Olyanok, mint mi.

És meg fognak halni.

Hallgasd csak, egy hang sem szűrődik ki.

Jók.

Olyanok, mint mi.

Szemetek, Lugerrel felfegyverezve.

Az első ajtó.

Kopp, KOPP-

A sokkal jobb életre.

Ezt egy ács csinálta. Igazi szakember.

Várj, amíg a szemed megszokja a sötétséget.

A titok az, hogy gyorsan kell kinyitni az ajtót és belépni,

aztán oldalra lépve kell körülnézni. Szakértelem.

Bárki is van a szobában, automatikusan az ajtóra néz,

és egy pillanatra megvakítja a fény.

Igen.

Igen...

Egy. Kettő.

Három.

Négy.

Öt. Hat.

Tessék! Kiscserkészek.

Meg is vagyunk.

Most pedig újabb feladatot kérek.

Hadd nyerjek jelvényeket!

Van Luger?

Egy egyedül van, kettő alszik.

- Ennek már annyi volt. - Tessék?

Szagold meg!

Az a kettő fent már halott volt.

Ahogy ez is.

Ráadásul a szaga alapján már elég régen.

Megszagoltad?

Sehol egy rohadt Luger.

Mocskos disznók.

Ebből szedjétek ki a lényeget!

Elegáns gesztus, mi?

Hé... Ezt nézd. Jó, mi?

- Mi ez? - Aranyfog, mi más lenne?

Annak a fejében volt, aki fent van.

Te rohadék!

Ejtőernyősök voltak.

Kemény fickók, mint mi. Szakemberek.

Ha még egyszer megpróbálod, az összes ujjcsontod eltöröm.

Pedig szereted őket, igaz?

- Szerettem. - Rajta!

- Szerettem. - Így márjobb.

- Ejtőernyősök? - Fogja be!

Talán hibát követünk el ezzel a rohadékkal.

Igen? Milyen hibát?

Honnan tudjuk, hogy a társai nem követnek biztonságos távolból?

- Volt már rá példa. - Velünk jön.

Mostantól együtt maradunk. Cliff, te velem jössz,

te pedig hátul jössz Helmuttal, rendben?

Jól tudsz mozogni, igaz?

Jobb, ha tartod a lépést.

10 méteres távolsággal dolgozunk. Sajnálom.

Igen.

Ha nem tartjuk a lépést, eltévedünk. Indulás!

Ostoba. Most meghalsz.

Indulás!

Rohadék!

Atiéd, igaz? A tiéd volt, ugye?

Nézd meg az arcomat! A te gránátod volt, mi? Barom!

Minek van gomb a zsebeden, ha nem gombolod be?

- Úgy érted, az én gránátom volt? - Igen, kiesett a zsebedből.

Mozgás!

Majd legközelebb.

Legközelebb meghalsz.

Tom Cooper...

Az a fa, ott. Gyerünk, mozgás!

Hol vannak?

Nem tudom.

Tom Cooper?

Milyen régen vesztette el őket?

Ők balra mentek, én egyenesen.

Élni akar?

Maradjon itt!

Ezeket az erdőket mi tartjuk. Tele vannak aknákkal. Maga dönt.

Cliff meg akarja ölni. Tom Coopert nem érdekli.

Nekem szükségem van magára.

Embernek hiszi magát. Nem győzhet.

Győzni fogok.

Hamarosan jövök.

Német. 100 méterre.

Rövid tájékozódási szünet. És indulás.

Nem tudja.

Helmut... Ö már a miénk.

Előre a következő fához.

Amíg arra néz, nem láthat.

Figyeld a bakancsát... Így látod, ha elfordul.

Se szél, se hang. Nincs itt senki más.

Te és én.

Állatok sem.

Hallom a lélegzeted. Jézus! Lélegzet...

Nem mozdul. Sikerülni fog.

Ne csapj zajt, vagy jön az aknatűz. Angol aknatűz.

Ne csapj zajt...

Krisztusom!

- Tom Cooper... - Majdnem.

Majdnem.

Öten vannak.

Egy az enyém.

Ámen.

Tom?

Tom!

Nem kötöztem meg. Megegyeztünk, Tom.

Magunkkal visszük, ugye? Rendben?

Igen, rendben.

Rendben, gyerünk. Indulás!

Hasra!

Ebben a sötétben meg sem láthattak.

Mégis megláttak, nem igaz?

- A maguk emberei? - Igen.

Gyerünk, mozgás!

Morfium! Hol van a morfium?

Nem...

Óvatosan! Jézusom!

NE/Omja le!

' Nyomja! - Hol?

Énekeljen! Énekeljen valamit!

Álljon fel és énekeljen!

Nem tudok felállni.

Fel tud állni és fel is fog. Előttem megy, énekelve,

hogy tudják, ki jön.

Álljon fel és énekeljen! Álljon fel!

Énekelni! Énekeljen!

Felállni!

Mozgás!

"Tíz zöld üveg lóg fent a falon..."

"Tíz zöld üveg lóg fent a falon..."

"Ha egy zöld üveg leesik a falról..."

Tom Cooper?

Tom Cooper!

Tom Cooper!

Istenem...

Tom Cooper!

Ketten maradtunk.

- Szakértelem az élethez. - Szakértelem a létezéshez.

Nos, ki győzött?

Győzött?

Mi győztünk.

Tom Cooper...

Enyém a szakértelem!

Ami csak kell az öléshez... A pacifistáknak!

Nem vagyok finomkodó.

Nem vagyok a bajtársiasság megszállottja.

Engem nem érdekel ez a baromság!

Megvetem az emberben élő állatot.

Az állat diadala!

Ez a háború!

Viszont a szakértelmet szeretem és birtoklom is!

Pacifista vagyok!

Magyar szöveg: Vass András www.btistudios.com