Original subtitles

GYÖNYÖRRE PROGRAMOZVA

Nem is tudom, hol kezdjem ezt a rendkívüli történetet...

habár már annyi lenyűgöző mesét elképzeltem...

De ezúttal...

De ezúttal ez nem mese.

Valóban megtörtént velem.

32 éves vagyok... és ahogy mondanád, egy normális pasi.

Nos... majdnem.

Óriási a szexuális étvágyam.

Nagyon szép lakás.

Pont ezt akartam mondani.

És még alig láttál valamit.

Amikor 14 voltam,

három naponta cseréltük a szobalányt.

Sosem maradt elég idejük a munkára...

vagy elég erejük.

Akkor mutasd!

Sokat utaztam.

A világ szinte összes bordélyát bejártam.

Mindenki kipurcant az... "étvágyamtól".

Aztán egy nap találkoztam Sabinéval.

Végre megtaláltam az ideális szeretőt.

Akit olyan régóta kerestem.

Megértette az összes hóbortomat... és fantáziámat...

A legperverzebbeket is.

Ó, Sabine...

- Két ásványvizet kérünk. - Máris, uram.

- Figyeljen... - Igen?

Arra találja.

- Jobbra. - Oké, köszönöm.

Gyere drágám, telefonálnom kell.

Ó igen... gyere!

Megnézem, mi folyik ott.

Igen, ez jó...

Nagyon jó!

Igen... még!

Keményebben!

Igen, folytasd...

Sajnos a nők változékonyak, mint a szél, ahogy a mondás tartja.

Sabine, az én Sabiném,

kezdett torkig lenni a gargantuai étvágyammal.

Már nem ugyanaz a nő volt.

Nem volt olyan készséges, mint korábban.

Már megint!

Ó ne!

Nem tudnál békén hagyni legalább öt percre?

Ez a fickó a sírba visz!

Gyönyörűm...

De jó nekem!

Már megint itt tartunk!

És mi lesz az edényekkel?

Ezt nem hiszem el.

Leáll ez valaha?

Sosem hagyja abba!

Elég!

Hogy unom már.

Elveszett ember voltam.

Nem volt semmi ötletem. Sehol egy terv.

Csak egy dolog járt az eszemben:

Hogyan kaphatnám őt vissza?

Talán több érzékenységgel?

Milyen elkeseredett voltam!

Érzékenység!

Hát akkor próbáljunk gyengédek lenni...

Vakon rohantam a végzetembe.

Sabine?

Ugyan már, Sabine. Ne légy gyerekes.

Nyisd ki az ajtót.

Hozzád sem érek, megígérem.

Gyerünk, engedj be.

Elvesztem. Teljesen magamon kívül voltam.

Minden időmet ez kötötte le.

Aztán váratlanul...

támadt egy ötletem.

Hozzuk össze a hasznost a kellemessel.

Úgy döntöttem, bérelek egy titkárnőt.

Két három lányt is meghallgattam, míg kiválasztottam Lucille-t...

aki rendelkezett az összes szükséges kvalitással.

FRAMO Titkárnő Ügynökség

Ha folyton ezt csinálja, nem végzünk a 6. fejezettel ma.

- Ne! - De!

- Ó, ne! - Ó, de!

Figyeljen... mi lesz így a 6. fejezettel?

Sosem érek a végére.

- Hagyja abba! - Olyan csinos vagy!

Ne... Hallgasson ide... A munkám...

Ott...

"FRAMO Állás Ügynökség. Az ön szolgálatában, egész nap"

Végre egy hirdetés, ami igazat mond.

Ezt értékeltem. Rendkívül nagyra értékeltem.

Lucille úgy döntött, hogy beáll, amikor nekem feláll.

A világért se hagyd abba...

Nos, ha azt mondja, hogy nem bánja...

Remélem jó biztosításod van.

Ó, igen... Ó, Nicolas!

"Jó biztosítás"...

Ugyanolyan jó volt vele, mint Sabine-nal a viszonyunk kezdetén.

Ez fáj!

Ez jó volt... Szép munka!

Lucille szexuálisan nagyon frusztrált volt.

Mielőtt találkoztunk, naponta csak egyszer szeretkezett.

Naponta egyszer?

Velem ez óránként megtörtént!

Még...

Jó!

5. fejezet: A varázslók városa.

A világnak vége volt...

Néhány túlélő...

Varázslók.

Úgy értem... új fajta varázslók.

Számítógépek...

Robotok, amiket... gyönyörre programoztak.

A gyönyör volt a túlélők utolsó reménysége.

Használták őket...

Túlhasználták őket.

Úgy tettek, mintha egy haldokló faj képmása lennének...

De...

Ki vezethette volna sikerre ezt a haldokló fajt?

Mutánsok?

Megifjított emberek?

A teljesen sötét égbolton...

a Lansac csillag ragyogott.

Így nem tudok írni!

De meddig fog ez tartani?

Meddig?

Így jó?

- Így lehetetlen... - Leírta az egészet?

Így nem tudok írni... Mozdulni sem tudok!

Kész van már?

Ne olyan gyorsan!

Ez az.

Ébresztő!

Alszol, vagy mi?

Fáradt vagyok...

Nem bírom tovább!

Végig aludt...

Aludt, miközben én nagyon is ébren voltam.

Mind egyformák.

Gyengék!

Lucille?

Lucille? Merre vagy?

Viszlát. Szeretnék még élni pár hónapot. Lucille.

Menj vissza az impotens pasidhoz, ostoba liba!

Teljesen magam alatt voltam.

Se titkárnőm, se szeretőm.

Dolgozni sem volt kedvem.

Egy szexistennőre volt szükségem, aki kisegít a bajból.

Neki sikerült... és nekem is muszáj.

Byron, egy fiatal filmrendező

filmet akart forgatni az egyik filmemből:

Az őrült bolygó.

Nem nagyon érdekelt a dolog...

annál inkább az egyik munkatársa.

Nos?

Nos mi?

Tetszik a forgatókönyvem?

Ó, igen... tökéletes.

Abszolút tökéletes.

Éreztem.

Jó!

Én megyek. Találkozom a producerrel.

Olga megmutatja önnek a díszletterveket.

Viszlát.

Nos, ez...

Ez lesz az Omega bolygó fővárosa.

Innen lövik fel a rakétákat...

Ez a díszlet...

...Leopárd Nő szigete.

Ahogy látja, figyelembe vettük az ön... Nos, ha szeretné...

Mit csinál?

Olgát sosem láttam többé. Levélben küldte el a terveit.

Csak bámultam a postásra.

Ennyire csalódottá váltam.

És akkor bevillant.

A világ legjobb ötlete vágott belém.

Az első regényem hőse, Az ideális szolga

létrehozott egy robotot.

Miért ne tehetném én is?

Nyilvánvaló, hogy valaki olyan, mint én

némileg más célra használná fel a robotot.

A fő, hogy belevágjak a munkába.

Sokáig tartott.

Nagyon sokáig.

Nem volt könnyű.

Sőt, nagyon bonyolult volt.

A magány hónapjai után,

sok kísérletet és csalódást követően,

végre elértem a célomat.

A sci-fi igazi tudománnyá alakult?

A problémáimnak vége szakadt.

Egy nő formájú tárgy.

És az enyém.

Le sem tudnám írni az örömöt, ami eltöltött.

Úgy döntöttem, Kimnek nevezem.

Egy régi filmes szívtipró után.

Isten megalkotta a nőt. Én megalkottam Kimet.

Egyenlők voltunk.

Évát nem ismerve,

nem tudtam összevetni Kimmel.

Éva beleharapott az almába.

De nekem nagyobb terveim voltak Kimmel.

Hirtelen...

elöntött a kétség.

Vajon jól programoztam be?

De a kételyeim eltűntek. Csakis jól működhetett.

Egy dolog biztos volt.

Jobban működött, mint egy felfújható baba.

Úgy döntöttem, hagyom megismerkedni az erogén zónáival.

Tökéletes.

Abszolút tökéletesen sikerült...

és az férfi számára ismeretlen érzékkel is rendelkezett.

És jó okkal!

Hála Kimnek, újra rátaláltam a munkára.

Elkezdtem előkészíteni Byron filmjét.

De azért időnként tartottam egy kis szünetet.

Kim mindig készséges volt.

Ami engem illet...

mindig kész voltam játszani az új játékommal.

Kétlem, hogy Dr. Frankensteinnek is ilyen kapcsolata volt a teremtményével.

Éreztem, hogy tovább kell lépnem.

Úgy döntöttem, megmutatom egy kívülállónak.

Byron, a filmrendezőm, felajánlott egy lehetőséget.

Eljött egyeztetni a szöveget, ami meg kellett volna lepjen.

De vajon ki fog jobban meglepődni?

A rakéta eltűnt, és a távolban a bolygó felrobban.

Nos?

Mire gondolsz?

Nos... Nem zavar, hogy megváltoztattam a végét?

Nem.

Egyáltalán nem.

Nos?

Nahát...

Igen... Nagyon csinos vagy, de... Figyelj...

Jó...

Igen... Nekem rendben, ha...

Ó ne... Ne... azt ne...

Jó...

- Elég figyelmes házigazda vagy. - Egy igazi gyémánt, nem?

Semmi kétség, Byron nem jött rá, hogy egy robottal szeretkezik.

Természetesen.

Sokkal nőiesebb volt, mint bármelyik nőm korábban.

Igen, folytasd...

Gratulálok, drágám...

Hála Kim tehetségének,

Byron megkért, hogy a következő filmjét is én írjam.

Ragaszkodott hozzá, hogy Kim legyen a főszereplő.

Természetesen ködösítettem.

Kim, mint színésznő?

Habár egy néma színésznő a lusta írók álma.

Akárhogy is, minden jól alakult.

Nagyon jól.

Túlságosan is jól.

Aranyos... csak túl csendes.

Valóban. Nem beszél.

- Süketnéma? - Nem, csak norvégül tud.

- Norvég. - Szóval azért.

Jöttem, hogy elvigyem pár cuccomat.

Itt hagyom a szobámat a kis norvégnak.

Habár, a ruhatára elég szegényesnek tűnik.

Nem fáradj, ismerem a járást.

Nem kell aggódnod.

Köztünk mindennek vége.

Oké, kedves vagy, de most hagyj magamra.

Mit művelsz?

Mit...

Mit művelsz?

Ez nagyon jó.

Tünés. Semmi szükség rád itt.

- De... - Menj már!

Hagyj békén. Ilyen még sosem történt velem ebben a házban.

Menj, játszadozz kint a kertben.

Nagyon idegesítesz minket.

Ez volt az első eset, hogy nem fogadott szót.

Itt volt az ideje egy kis karbantartásnak.

Mint a kocsiknál 5000 mérföld után.

Ribanc!

Ó, igen...

Pygmalionnak is hasonló problémái lehettek.

De az enyémnek nem látszott a vége.

Éppen csak elkezdődött.

Itt... itt van a posta.

Én csak... felhoztam... a... leveleket.

Mi... mit csinál?

Mit akar?

Nem, nem, én csak...

a leveleket...

Ne! Én csak felhoztam a leveleket.

Mit csi... Ne, álljon le!

De... mi...

Hagyja abba!

Hagyja abba!

Most mit csináljak? Romboljam szét az alkotásomat?

Talán, de... nem tudtam rávenni magam.

Ribanc...

Kurva!

Lotyó!

Majdnem megtaláltam a tökéletességet.

Most el kell érnem a tökéletességet. A valódit.

Ezúttal... igazán boldog voltam.

és teljesen elégedett.

És akkor...

valami félrement.

Nos, barátom.

Mit tettek velünk?

Mit tettek velem?

Mivé váltam?

Nem volt többé saját akaratom.

Elfogadtam minden szeszélyüket.

Egy férfi formájú tárgy.

Ezzé váltam. Egy tárggyá.

Egy robottá.

VÉGE