Original subtitles

HÓVIRÁGÜNNEP

Állj!

- El kell kapnunk! - Vágj elébe!

- Elkaptam! - Elkaptak!

Keresd meg a mieinket!

Tarts ki! Még látjuk egymást!

De soha többé nem láttam.

Ezt nem mondhatod komolyan, Alfred!

- Az akciót befejeztük, kapitány úr. - Nagyszerű!

- Hány halottunk van? - 138.

Ez jobb, mint amire számítottunk.

Kávét?

Én két cukorral kérem.

Sokan hagyták ott a fogukat.

Óriási veszteségek voltak. 138 indián és 47 ló.

VADÁSZKERT SÖRÖZŐ

...a szabályozás, az automatizálás, adott esetben pedig

a robottechnika alkalmazása megfelelő helyet kap.

Ki volt ez?

Jó éjt, fiúk!

A nemzetközi vásárokon való hivatalos részvétel a csehszlovák külkereskedelem

legfontosabb tevékenysége. Sok vásáron csehszlovák...

Ejnye,fiúk! Micsoda dolog ez!

Aki az országúton járműre ül, ne igyék!

Csakúgy, mint az autós és a motorkerékpáros.

Na jól van, pajtikáim!

Akkor most sétáltok egyet.

A jó friss levegőn majd kiszellőzik a fejetek.

Megdöglesztette a gumijainkat.

Úgy kell vánszorognunk hazafelé, mint a megvakított bolgároknak.

Hess innen!

Rusnya féreg!

Ne!

A KISKERT TULAJDONOSOK KERSKÓNAK

Ne! Ne!

Milyen szép is volna itt az élet,

ha ezek a rusnya darazsak nem lennének!

Az anyád istállát, te kölök! Már megint beszartál!

Én agyon verlek! Mikor tanulod már meg, hogy szólj, ha bilire kell menned!

- Torkig vagyok veled. - Hol a pokolban lehet?

Jarina, hol vagy?

Hol kószálsz? Hol a kórságban tekeregsz, vénember?

- Szibériai nőszirom? - A fészkes fenét!

- Fecskefű? - Az se.

- Akkor gyöngyvirág? - Nem.

- Búzavirág? - Nem.

- Orgona? - Nem.

Ma később hozzák a kenyeret.

De hát mégis, akkor melyik virág?

Azt mondja a legeslegszebb és itt terem?

- A kökörcsin? - Nem.

A füzike? Az sem az? Nem?

Most megvan! Akkor csak a Szent László füve lehet a semicei tóból!

- Nem? A KISKERT TULAJDONOSOK KERSKÓNAK

Akkor nem tudom, szabad a gazda!

Talán a szibériai nőszirom, ami ott nyílik a négyed fasorban.

Nem az!

- Hát melyik? - A krumplivirág!

Ha én nem eszem knédlit ebédre, akkor már kettőkor éhes vagyok.

Én pedig krumplipárti vagyok.

Krumplit a malacnak, a malacot meg ide nekem sülve.

Papa, hajts ki legeltetni,

nehogy megint sötétben érj haza! Hallod?

- De szép is volna itt az élet... - Mi az?

Hol kujtorogsz, vénember? Kivel trécselsz már megint?

- Merre vagy? - Itt vagyok, gyönyörködöm.

Micsoda? Már fél órája eltűntél!

- Negyed órája! - De bizony fél órája!

De szép is volna itt az élet...

- Már fél órája elmentél, - Fél órája...

- legalább ismerd be! - Miket beszélsz!

- A vekker talán hazudik? - Ismerd be!

Gyerünk, ismerd be!

...ha ezek a rusnya darazsak nem lennének!

Valld be, hogy fél óra volt!

Bűnös vagyok, elismerem.

A burgonyavirág olyan szép, mint az orchidea. Már a pincében, amikor csíráznak a szemek.

A csírák akár a tejüvegből készült csövecskék.

Tavasszal, amikor elvetem a kicsírázott szemeket, óvatosan

nyúlok hozzájuk és eltemetem a puha földbe, amely porhanyós, mint az őrölt kávé.

Micsoda öröm, amikor az első hajtás kidugja a fejecskéjét a földből!

A burgonyavirág leheletfinom, halványlila szirmot hajt,

középen apró, sárga folt.

Legvégül a tulajdon két kezemmel ásom ki a földből

a világ legszebb növényének a termését.

Biztos megszöktek a börtönből valamiféle huligánok.

Éjszakára nyitva hagyom a villanyt a boltban.

Végre, minket is elviszel kirándulni! Csakhogy eszedbe jutott a család!

Érezni a vargánya illatát.

- Hova mész? - Hova szaladsz, papa?

- Hé, Jarina! - Elment az eszed, vénember?

- A francba! - Gyere vissza!

- Haza akarunk menni! - Vigyél minket haza!

Mibe keveredsz már megint? Nem nyughatsz?

Elegem volt ebből! Gyere ide, nem hallod?

Az isten lovát! Gyere ide, nem hallod?

- Te vén gazember, gyere vissza! - Gyere vissza! Nem hallod?

Na várj csak, egyszer még rajtavesztesz.

Te, ha kihozol a béketűrésből... Na megállj!

Azt lesheted, hogy mikor megyek el veled még egyszer kirándulni!

Hé! Hé! Hé!

Hű, de jól eltrafálta! A mindenét!

Remek volt, főnök!

Gyönyörű szép állat, igaz-e?

Csókolom! A nép és a Vadásztársaság nevében elkobzom a biciklijét.

Pattanj rá, tekerj előre,

- mi gyalog szaladunk utánad. - Álljon meg a menet,

- ki mondta, hogy én tudok biciklizni? - Ülj fel és tekerj, ne járjon a szád!

Jarina, vigyél haza!

Az édesapja ugyebár pék volt?

Az. Mielőtt elkezdte volna gyúrni a tésztát,

először begyújtott a kemencébe bükkfával,

kiseperte a kemencét,

és azután tette be a tésztát, ezt az istenáldást.

De mielőtt hozzálátott volna a gyúráshoz,

hát, kérem szépen...

Fogja már meg ezt a kerékpárt!

Szóval apus kiment a ház elé és az eget kémlelte,

mert az sem mindegy, milyen az idő,

mert az időjárástól függően adagolta a több vagy kevesebb kovászt a tésztához.

Mert a kovász maga a végtelenség, az élet.

Azért hívják élesztőnek, mert életet ad a lisztnek.

Apus a maradék kelt tésztát mindig egy vászonnal letakart kis teknőben tartotta.

Elég volt, ha hozzáöntött egy kis langyos vizet,

a tészta megdagadt az élesztőtől,

és 50 cipót, 100 cipót, akár 150 cipót is

süthetett belőle.

Ez az igazi csoda.

Persze irigykednek rám, hogy olyan ABC-s könyvet csináltam,

amiből több, mint 10 éve tanulnak olvasni a gyerekek.

Ehhez a forráshoz járt minden vasárnap Jirasek professzor

ivott a vízből és azt mondta: “Ez Közép-Európa legegészségesebb ásványvize“.

Szokatlanul nagy a nyüzsgés a főúton, várok még egy kicsit.

Podebrádba megyünk ebédelni a barátnőmmel.

- Magának is Trabantja van? - Igen,

hálás jószág az és elnyűhetetlen.

Kóstolót vittem a barátaimnak a disznótorosból,

egyszer csak dőlni kezdett a kanna a hurkalevesre,

utánakaptam, le is csúsztam a kocsival az árokba,

de neki semmi baja se lett,

csak az én hajam volt tele 3 nap múlva is gerslivel.

Mondja, maga ért is a Trabanthoz?

Én itt szakember hírében állok.

Jegyezze meg, csak a saját kárán tanul az ember.

Én marha, egyszer, amikor egy tojástartó le akart csúszni az ülésről

ahelyett, hogy hagytam volna a csudába,

megpróbáltam megmenteni azt a 20-at, mert a barátaimnak szántam,

és az lett a vége, hogy mind a 200 összetört.

Egész nap pucoltuk belül a Trabantot,

a résekből drótokkal huzigáltuk ki a beszáradt tojássárgáját,

tűzött a Nap, mint a veszedelem és olyan bűz lett,

Hogy még két hónap múlva is kénes szaga volt a kocsinak,

akár a podebrádi ásványvíznek.

Ezért a beavatottakon kívül senkit nem merek beültetni a Trabantomba,

mert még azt hinnék, durrantottam egy nagyot.

Hé! Fiúk! Várjatok meg engem is!

Szomjas vagyok.

A fene egye meg!

Ez itt a lapocka.

A házisertéseknek ezt a részét pedig combnak nevezzük,

biztosan tudjátok, hogy ebből készül a sonka.

És itt látható az állat gerince,

itt vannak a bordák, a bordák közötti hús a karajhús.

ÁLTALÁNOS ISKOLA KÖZSÉGI KÖNYVTÁR

Mi baj, gyerekek?

A legízletesebb falat a diója. Álljatok fel az asztal tetejére!

- Vigyázat! - A szeme közé célozz!

- Tudom. - Jó napot!

Jól van, gyerekek, visszaülhettek a helyetekre.

- Megengedi? - Persze.

Most maradjatok csöndben.

Szépen üljetek.

Junek úr! Mester, kérem!

A gyerekeim, ahogy birkóztak a heverőn

leverték ezt a tálat, eltörött, pont az angyalka popsijánál.

- Nem tudná megjavítani? - Én akadémiát végzett képzőművész vagyok.

- Nem javítok popsikat. - Ugyan már!

Miből áll az magának!

Kérem, én ABC-s könyvet csináltam a gyerekeknek,

amiből már 10 éve tanulnak olvasni.

Nem alacsonyodhatok le holmi angyalpopók javításához!

Különösen, ha díjnyertes művész lesz majd belőlem!

Vadászurak, ha már itt vannak, nem mondanának valamit,

valami tanulságosat a gyerekeknek erről a szőrös fenevadról?

Kedves gyerekek, ez az állat, amely előttetek fekszik,

egy vaddisznó,

pontosabban: vadkan. A nőstényét kocának hívják.

Az állat szája vadásznyelven: pofa.

Itt látható, vagyis nem látható az állat szeme, amelynek fénye

a halálos lövéstől az imént hunyt ki.

Az állat bőrét sörte borítja.

Kiömlött vére a vadvér.

Úgy látszik, meszesedik az agyam.

- Nem elfelejtettem megvenni az 5 deka vajat? - Időben jött, most akartam zárni.

De így végre magunk közt vagyunk.

Tudja, mester, férjhez megy a lányom. Nem lenne otthon valami elrontott képe?

Azt adnám neki.

Mit ért azon, hogy elrontott képem?

Egy olyan elfuserált képe.

Kérem, én nem szoktam elfuserált képeket csinálni!

Én akadémiát végzett festő vagyok!

Ha mér festek, olyat festek, amit tudok!

És fizetek!

Nem tudok visszaadni, már postáztam a kasszát.

De tudja mit, mester,

lemérek egy rúd szalámit. Az annyi, mint 27 korona 50,

adok egy üveg rumocskát, két vajat.

Meg egy csomag gyufa, az pontosan 100 korona!

Én vagy megfestem, vagy nem festem meg.

De elfuserált képem, olyan nincs!

Képtelenség!

Hozzák már!

Várjál, vigyázz!

A vaddisznók szerelmi, azaz családi élete meghatóan szép.

- Úgy szeretik egymást, mint férj és feleség. - Akár egy medve, fiúk!

Ez a fej a budapesti kiállításon ha az első helyezést nem is,

de a másodikat biztos elnyeri!

Gyönyörű nap ez a mai, hm?

- Hórukk! - Várjunk csak!

- Ki ejtette el az állatot? - Én!

Akkor téged illet meg a vadászjog, a pejsli és a trófea.

De az összes többi a mienk,

Mert a megsebesített vad a mi körzetünkben múlt ki!

Az iskolában múlt ki és az iskola mindkét körzeté!

Igen, az iskola mindkét községé, de a vadászterület a mi községünkké!

De Janecek terítette le,

és megmentette a gyerekek életét és a tanítónő is meghalhatott volna.

Ebben igazad van, de a törvény és a szabályzat a mi oldalunkon áll.

- A vadkan a miénk! - Világos!

Mi vagyunk a nap hősei, mi futottunk 4 km-t,

és mi kockáztattuk az életünket az iskolai katedrán!

Minket, akik megszenvedtünk érte, vállaltuk a veszélyt,

éppen minket zároltak ki a vadászlakomából?

Emberség! Az emberség törvénye a legfőbb!

Az emberség és a józanész törvénye szerint a miénk!

Ezt mindenkinek be kell látnia!

Mi hajtottuk fel, mi sebeztük meg, a mienk!

A mi vadászterületünkön múlt ki, akkor a mienk.

Ráadásul a mi iskolánkban.

Akkor meg kétszeresen a mienk!

Mit képzelsz?

Nem szégyellik magukat!

Hajbakapni egy nyomorult malac miatt!

Mondhatom, szép példát mutatnak a gyerekeknek!

Hogy magyarázzam meg nekik, hogy mi az a békés egymás mellett élés?

Nahát, kérem, legyen eszük!

Vigyék el a zsákmányt valami semleges helyre, a Vadészkertbe.

Ott majd elkészítik a jó vadpecsenyét! Szerintem csipkebogyólekvárral a legjobb!

Rendezzenek egy közös lakomát!

Egy-kettő, béküljenek ki!

Vagy nincs elég viszálykodás a világon?

Megegyeztünk? Mikor legyen?

Csak ne most legyen, hanem a jövő szombaton.

Hogy a húsnak legyen ideje megpácolódni!

- A költségeket majd megfelezzük! - Helyes.

Így kéne megoldani minden nemzetközi konfliktust.

Gyerekek, rajta!

Majd én felügyelek rá!

Várjatok meg!

Én meg saját kezűleg főzök hozzá igazi pacallevest, ahogy dukál.

A mindenségit, minek nekem a szalámi,

amikor csak zöldséget szabad enni?

Ráadásul hűtőszekrényem sincs itthon!

És mit csináljak a rummal?

Cukorbeteg vagyok, nem ihatok alkoholt! És az a két vaj!

Őrület, csak megavasodik nekem!

Jó napot, Junek úr!

A vadászok letörték a pedálomat.

Gyönyörű nap ez a mai, igaz? Mintha a jó öreg Monet,

vagy maga festette volna.

Kézcsókom, megengedi, hogy elkísérjem?

Pompás példány!

Büszke vagyok, hogy tagja lehetek a Vadásztársaságnak.

Végre valami eredmény!

Csak így tovább!

Szegény vaddisznóapuka, vége lett az életének!

Na és szegény vaddisznóanyuka, a kocamama?

Piff-puff! Pont a két szeme közé!

Csak vár-vár és apuci sehol!

Puff-puff.

Na és szegény gyerekei, a kismalacok,

csak várják-várják és apuci sehol.

Ezt ismerem, egyszer apu két napig nem jött haza,

csak a harmadik nap jött meg a taxi.

Örültetek, amikor megláttátok a taxiban apukát, ugye?

Egy frászt, nem ő ült a taxiban,

csak elküldte a taxit a kocsmából a trombitáért!

Na hozzátok!

Vigyázat! Emeld meg!

- Ügyesen! - De szép állat!

Óvatosan, te!

Kitűnő!

Én már kisgyerek koromban is zseni voltam.

Megkérdezte tőlem a tiszteletes, hogy melyik a legnagyobb katolikus ünnep.

Erre én rávágtam: a disznótor.

Ha én ezt elmondom az öregasszonynak...

Megmentettük az iskolát, meg a gyerekeket!

Csak úgy dől belőled a pálinkabűz, de még rumszagot is érzek!

- Megállj, csak érjünk haza! - Őrmester úr.

Alázatosan jelentem, megünnepeltük azt a pompás győzelmet.

Majd megünnepellek én, csak kapjon a gyerek tüdőgyulladást!

Tanteremben leteríteni egy vadkant, ilyen még nem volt,

- még hallani fognak rólunk! - Ez aztán a hőstett, mondhatom!

Az egész kerskói erdő belebetegszik.

Egy hét múlva megrendezzük a két vadásztársaság

történelmi horderejű találkozóját a Vadászkertben.

Nem kéne vennem egy új kalapot?

Majd megint telerókázzátok az erdőt!

A KISKERT TULAJDONOSOK KERSKÓNAK

Tudom!

A Vadászkertben most nyúzzák azt a hatalmas vaddisznót!

Jöjjön maga is, szomszéd!

Vénember! Gyere csak ide! Gyere már!

Anyuskám, nincs már egy csöpp ásványvíz sem a háznál.

- Ne menjek le a forráshoz? - Hogyisne! El tudunk menni magunk is!

- Hozhatnék nektek cigarettát. - Már van cigarettánk egy hétre való!

Mucikám, elugorhatnék sörért az ebédhez.

Barna sört csapolnak, az szaporítja a vért.

És a bárányok, meg a birkák?!

Kocsmába menni sörért, jó volna, mi?

Ki a legelőre legeltetni!

Vissza nem merj előbb jönni, mint egy óra múlva!

Húzzátok a beleteket!

A KISKERT TULAJDONOSOK KERSKÓNAK

...és elindult keresni egy okos embert.

Abban a birodalomban olyan emberek éltek, akik nem voltak se ostobák,

se okosak. Se rosszak, se jók.

Se gyávák, se bátrak.

Ezek közül az emberek közül egy sem bizonyult igazán bölcsnek.

Hogysmint, szomszéd úr?

A Vadászkertben most nyúzzák a vadkant! Jöjjön maga is segíteni!

Óriási üzletet csinálok.

Ezt az ócskavasat elcserélem arra a bőrre,

a bőrt elcserélem egy kis villanymotorra,

a motorért meg kapok egy használt motorbiciklit.

Azért meg ígértek egy kecskebakot!

- Hova mész te szégyentelen! - Jó reggelt!

Olyan nyomást érzek a mellemben. Depresszióm van!

Csak nehogy ráigyál arra a nyomásra!

Vadászurak! Megnyitom a vaddisznólakomát szervező bizottság ülését.

Hé!

A vadkan legízletesebb része, uraim,

a háta, meg a combja csipkebogyómártással.

Hozzá pajfali knédli dukál...

- Pajfali... - Természetesen vászonkendőbe főzve.

Hagyományos módon a legjobb: knédlivel és káposztával.

De mi azért csipkebogyómártást adunk hozzá!

- Káposztát! - Csipkebogyót!

- Káposztát! - Csipkebogyót!

- Káposztát! - Csipkebogyót!

Ejnye, vadászurak,

nem elég, hogy a két falu örökösen hadilábon áll?

Az asszonyok a földeken kapával esnek egymásnak,

ha a határmezsgyén találkoznak.

Olyanok, akár a gyerekek!

Majd elkészítjük mindkét módra. Felét káposztával, felét hecsedlivel.

Én meg majd pacallevest főzök éjfélre!

Tudja, melyik a legkedvesebb fám?

- A boróka. - Nem.

- A kecskefűz. - Nem.

- A fehérfűz. - Nem.

A rezgőnyárfa.

Mert az a tavasz első aranylevelű hírnöke.

Van ám egy új barátnőm, egy valóságos angyal.

Meg fogja látni.

Bámulatos, ugye? Ez a vesszőparipám!

Imádok olcsón szép dolgot vásárolni.

Némelyiknek van egy kis hibája,

de ilyen potom áron a bolondnak is megéri.

Gyönyörű, ugye? Adok egyet magának is.

Mostanában nem divat, de majd divatba jön megint!

A gombok hiányoznak, meg a gomblyukak is,

mert a szabó, amikor csinálta, merevrészeg volt...

De hagytam volna ott? Hiszen majdnem ingyenben volt!

Egy mellény 6 korona 50. Nevetséges!

Na, ezzel aztán túltettem önmagamon. Egy-egy fél pár cipőért adtam 5 koronát!

Lyukat beszéltem a hasukba. A végén még az üzletvezető

is kénytelen volt megadni magát.

Mintha mindegyik ballábas lenne!

Hogyne lenne ballábas!

Máskülönben nem adták volna ide ilyen olcsón!

Nem bánom, ezt magának adom.

Gátfutáshoz ne ezt húzza föl, de a műhelyben jó szolgálatot tesz.

Nem fázik a lába.

És itt vannak a vödreim.

Mindnek lukas a feneke, de szereztem kéz alatt ragtapaszt.

Ez is a magáé, egy príma vödör, kincstári,

meg egy leukoplaszt.

Képzelje, egy vödör csak 90 fillér volt!

Szinte ingyen, nem igaz?

Nincs hozzá korong, de csak nem hagyom ott darabját 50 koronáért!

A korongokat külön szereztem be, majdnem ingyen.

Most pedig zenélünk egyet.

Vettem 50 darab lemezt 1 koronáért.

25-öt csak a feléig lehet lejátszani,

de a másik 25 a felétől szól a végéig.

Szép, ugye?

Életem végéig el vagyok látva Bedrich Nikodem

Remete című dalával.

Ez az én nótám. Ebben benne van az életem.

Akkor nem egyhamar fog meghalni.

És a koporsóm fölött, amikor szép lassan a földbe eresztik,

mit fog szólni?

A remete.

Bedrich Nikodem dala.

Elég volt! Alvás! És oszolj!

Ezt hallgassam egész éjjel?

Hol rúgtak be ilyen disznó módon?

Elvonókúrán lenne mindkettőnek a helye!

Ez az új barátnőm, akit mondtam.

Egy tájképért kaptam cserébe.

A hóköntösbe öltözött tájért.

A KISKERT TULAJDONOSOK KERSKÓNAK

Mester, 30 szál kolbászt csinálunk a vadkanból.

Vettünk 4 kiló marhahúst is a töltelékhez.

Legyen olyan jó és jöjjön már el megnézni, amikor csináljuk!

És odafigyelne a füstölésnél?

Maga olyan jól ismeri a Korzsánék hentesét, nem?

Kérem szépen!

Mester!

Hát, nem tudom, barátaim.

Én ezt nem tanácsolnám, mert mindent felzabálok.

Ha hazajövök a munkából, egy óráig csak vásárolok, míg a szatyor meg nem telik.

Veszek 10 deka szalámit, 10 deka akármit,

15 deka véres disznósajtot, 20 deka simát, egy kis majonézt, ruszlit.

Borzasztóan szeretem a ruszlit.

Ahogy meglátok valamit a kirakatban, úgy megkívánom,

hogy kiszalad az erő a lábamból. Összevásárolok mindent és megyek haza.

Mi az, hogy megyek? Rohanok!

Otthon aztán mindent befalok.

Ülünk a televízió előtt, én pedig kapkodok. Zabálok és zabálok,

még egy morzsa se marad az asztalon.

“Ezt kivégeztük“ - mondom. Mehetünk aludni.

De éjfélkor arra ébredek, éhes vagyok. Viaskodom a lelkiismeretemmel, de aztán

azt mondom: “Le van ejtve!“ Kimegyek a spájzba, levágok fél rúd szalámit,

beviszem magammal az ágyba és felfalom.

Az asszony meg csak annyit mond félálomban: “Össze ne kend az ágyneműt“!

És alszik tovább.

De egy óra múlva megint felébredek, és nem bírom ki,

kimegyek és bevágom a szalámi másik felét.

És ez így megy reggelig. Amikor bezabálok egy jó adag oldalast reggelire.

Ahogy mondom, barátaim. Hát, nem tudom...

Milyen szép is volna az élet, ha én nem itt lennék, hanem máshol.

- Vénember, hol vagy? - Apus, hol vagy?

- Hol tekeregsz? - Apus, gyere vissza!

Ha nekem beteg leszel, megjárod!

Apus, hova tetted a kecskét?

Várj csak, ezt nem úszod meg!

Ne megáll, majd meglátod, mit kapsz! Csak gyere haza!

Hová tűnt? Eltűnt ez az istenverése!

Cudarul szomjas vagyok! Porzik a vesém.

ZÁRVA - Ez már megint bezárt.

Engedj már be minket!

Hagyjatok már nyugton!

Jó ember a Karel úr, a fiataloknak is lángol kolbászt.

- Sokára lesz kész? Éhes vagyok! - Én már nem bírom ki!

Ha készen lesz, majd készen lesz!

A kolbászhoz sört kell inni!

Nem mész innen!

Ne türelmetlenkedj, kislányom! Várd ki a végét!

Ványa, adjál sört!

Szomjasak vagyunk.

Tehettek nekem egy szívességet!

Te is nekünk!

Ne vigy minket a kísértésbe!

Engedj már be bennünket! Csöndesek leszünk, mint a kisegerek.

A sör a kocsiban van, verjétek csapra ti!

- Sör! - Itt a sör!

- Gyertek! - Végre!

- Szomjas vagyok! - Gyertek segíteni!

Óvatosan!

Tegyük le!

Várjatok!

- Ki tudod nyitni? - Persze, hogy ki tudom.

- Mi az, ami nem megy, uraim? - Nem merjük csapra verni.

Az előbb majdnem a lábamra esett.

Szerencse, hogy épp erre karikáztam!

Megengedi?

Ő egy szakember!

- Siessünk! - Szomjas vagyok!

Műszaki hiba. Semmiség.

Jegyezzék meg, saját kárán tanul az ember!

Itt a poharam!

- Jé, akkor... - Osszuk el.

- Jusson mindenkinek. - Mi voltunk itt először!

- Már kiöntötte a felét! - Persze...

Mi van, nincs több?

- Legalább van szalámi! - Igen.

- Hurrá! - Együnk!

Éhes vagyok!

Uraim, csak semmi szemrehányás!

Ne vegyék rossz néven! Én figyelmeztettem magukat!

Megmondtam előre: ami ennivalót látok, azt befalom.

Minden jót, ajánlom magamat!

Négy szál kolbászt felfalt.

Én megölöm!

Négy rudat bezabált!

Én ezt megfojtom! Mese nincs, kinyuvasztom! Kitaposom a belét!

Volt szíve felfalni négy szál kolbászt!

- Jó vadászatot! - Jó vadászatot!

- Szervusztok! - Sziasztok!

- Szervusztok! - Szervusztok!

Na végre.

Ez is megvan.

A mindenit!

Egy kicsit közelebb egymáshoz!

Fordítsd erre a fejét!

A leves, vadászurak.

Én pedig filmre veszem ezt a nevezetes vadászlakomát.

A levest mindenki számára egyformán készítettük el. A ragut úgyszintén.

Csak viselkedjenek úgy, mintha itt sem lennék.

Ki kéri a vadkant csipkebogyómártással

- és ki kéri káposztával? - Csipkebogyóval!

- Káposztával! - Dupla adag knédlivel.

- Kár, hogy nem ehetek káposztát. - Kuss!

Ezt a kamerát két zsák sörétért cseréltem.

- Vidd a fenébe? - Hozd csak ide!

Nekünk nincs szégyellni valónk. A lelkiismeretünk tiszta!

Mi nem loptunk semmit.

Fújd tovább!

Jó estét kívánok!

- Jó estét! - Jó estét!

- Jó estét! - Jó estét!

Mielőtt elfelejteném...

vettem a gumijaitokba új szelepeket.

Azok helyett, amiket a múltkor elkoboztam.

De remélem, ma gyalog mentek haza.

Köszönjük!

Nehogy az legyen a vége, mint legutóbb.

Káposzta!

Csipkebogyó!

- Káposzta! - Csipkebogyó!

- Káposzta! - Csipkebogyó!

Hogy senkit meg ne sértsek, mind a kettőből kérnék!

Levetkőzöm, mosakszom és lefekszem.

És nem felejtkezem meg a fogmosásról sem.

Ha megengeditek, én is csatlakozom.

Nem baj, igazán nem ti tehettek róla.

Megmosakszom.

Most mindenkit filmre veszek, uraim, hogy az emlék megmaradjon, ha már nem lesznek.

Hagyjátok abba!

Mondd még egyszer! Nekem mondtad?

Na,

most folytathatjuk a szórakozást.

Vadászurak, parancsnok úr, akkor én most hazaszaladok,

és éjfélre elhozom a pacallevest.

Az éjféli pacallevest

addig kell kevergetni, amíg egészen ki nem hűl,

mert máskülönben megsűrűsödik a teteje, és akkor önthetjük akár a disznók elé is,

tudod?

* A bőven alkalmazott alacsonyabb színvonalú technológiáknál *

* gyakran meghatározó a munkaintenzitás és annak változása. *

* Ilyenkor nem a technológia diktálja a tempót, *

* hanem a munkaintenzitás határozza meg a technológia átfutási idejét. *

* Ezen a problémán csak a gépesítés színvonalának emelésével, *

* műszaki fejlesztéssel lehet segíteni. *

* A gépi eljárásoknak a műveleti sorban képviselt aránya, *

* és a gépesítés jellege igen fontos tényező. *

Ne ijedjen meg!

Ne ijedjen meg!

Nincs semmi baj. Csak egy halott fekszik a ház előtt.

Ejnye, Leli, úr! Már megint mit művelt?

Segíthetek valamit?

Pacallevest vittem a barátaimnak.

Hirtelen rám dudált az autóbusz, én meg fogtam a kannát,

nehogy kiömöljön a leves.

Fáj valamije? Tud lélegezni?

Előre megyek.

Engedd már el!

- Hagyjátok már abba! - Szétverem a pofád, te!

Nyugodjék meg! Már kihívtuk a mentőket.

Ne, ne, ne! A Vadászkertbe kell mennem.

Viszem a pacallevest a barátaimnak. Mind csak rám várnak.

Ne harapj, te szemét!

- Kinyomom a szemedet! - Mondom, hogy ne harapj!

Hagyjátok abba!

Tudja, a saját kárán tanul az ember.

Vigyázzon,

fel ne borítsuk a kannát!

Te vízeszű vénember! Kellett ez neked?!

Egyszer majd nem megyünk el érted, megállj!

Jaj! Jaj!

Nem kellett volna innom azt a pancsolt löttyöt.

- Jaj, jaj! - Vén szamár!