Original subtitles

[zene]

[madárcsicsergés]

[Berta] Ez 1961-ben lehetett, húsvét előtt.

Átsétáltunk a szomszéd faluba tojásért.

Apámnak még megvolt a gojzervarrott cipője.

Hányat festünk?

Nyolcat. És csinálok két pofát is.

- Kalaposat? - Naná.

Fogadjunk,

feldobom, leesik, és nem törik össze.

Eredj már, Lajos, ki van számolva darabra…

Anyám rég tudta, hogy jó házasságot kötött.

Egyszer összeszámoltuk, ez volt a huszonhetedik költözése.

Kilencvenkét évesen úgy döntött, hogy odaköltözik a szomszédomba.

Más normális öregasszony belehalt volna, anyám éveket fiatalodott.

Frappírozta a költözés. Szeretett felkerekedni.

De ha végiggondolom a költözéseit, anyámat igenis a történelem kergette végig

az országon és a 20. századon.

- Csók, Sárika. - Várt már nagyon.

Ki az?

Én vagyok, Mama.

Idenézz, mit hoztam?

Jé, cseresznye!

Az, mama, cseresznye, csak eper.

- Tejszínhab van? - Van hát. Mindjárt hozom, Berta néni!

- Te a Sári testvére vagy? - Nem, én a lányod vagyok.

Azt hittem, két lányom van.

- Az ki, aki a bundát vette? - Az irhabundát?

Az én vagyok.

Azt hallottam, hogy szedik össze a zsidókat meg a katolikusokat.

Dehogyis, mama, nincsenek már se nyilasok, se kommunisták.

Bemondta a rádió.

Anya, te református vagy.

Majd azokra is sor kerül.

Most megismertelek a kezedről. Te vagy Ilus.

Ilu már régen nem él, én a Berta vagyok.

A Berta, az én vagyok. Te én vagyok?

[Berta] Anya, van egy lányod, azt tudod?

[Anya] Tudom. Van egy lányom. És Apa már régen meghalt.

Lali papa.

[Sári] Jesszusom, a tejbegríz!

- Neked van férjed? - Nincs.

Te fiatal vagy?

Nem, én már öreg vagyok. 52 éves.

Én is annyi vagyok. 52.

Nem, te 92 vagy.

Kilencvenharmadikban vagyok.

A százig még hármat kell élni.

[Berta] Hetet.

[Anya] Hetet.

- [Sári] Most mi legyen a tejbegrízzel? - Mér’?

Fosni fog, ha eperre eszi.

Ha a tejszínhabtól nem fog, akkor a tejbegríztől se.

Aludj jól, mama, most hazamegyek.

Csók, Sárika.

- Te hol laksz? - Nem érdekes, mama.

Berta mikor jön, Zsuzsikám?

Miért mondom én ennek, hogy Zsuzsi,

mikor Piroska?

[Berta] 1911-ben született Nagyváradon, úgynevezett jobb családba.

A Mille-ág. Három-usque négyszilvafások voltak,

a férfiak állami szolgálatban, legtöbbjük postatiszt.

Vecseri hegynek hívták a székelyhídi szőlőhegyet,

ott voltak a nagyváradi gazdagok nyaralói.

Ott volt nekik is valami kis birtok, meg egy verandás ház.

[Anya] Ezek a dédszüleid,

Mille Sándor és Márton Juliánna. A Millék irodalmas emberek voltak,

nagymamát Juliska szépleánynak hívtuk, szegény rokon a családban,

de annyira szép volt, hogy nagyapám beleszédült, megszöktette és elvette.

[zongora]

- [Berta] Ez hányban volt? - [Anya] Kilencszázhúszban.

[Berta] Ne beszélj már, addigra unokáik voltak.

[Anya] Akkor 1870-ben. 80-ban. Nem tudom.

Erre a nagy gőgös család kitagadta őket.

[Berta] Miért, kik voltak ezek a gőgösek?

[Anya] Hát táblabírák.

Dehát futóbolondok gyülekezete volt az egész família.

Anyuék négyen voltak testvérek, három lány, meg a Józsi.

A legidősebb volt Irén,

aztán Margit,

és Rozál, vagyis Anyu.

Józsi benne volt a székelyhídi elitben,

sose ment a sorompón túlra kalap és sétabot nélkül.

Nagyanyám akkor tette be a süteményt a sütőbe,

amikor Józsi a hivatalból hazajövet megjelent a dűlőn.

Mire Józsi felért a házhoz, kisült a női szeszély.

Délutánonként társaság volt, a jegyző, a román patikus, néha benézett a pap is.

Kutya meleg nyarak voltak.

Kutya meleg van.

„Mily dőrék is a szerelmi álmok

Az élet is mily sötét s álnok.

A postamesterek is ó mily dőrék

Vannak pfennigek, schillingek, őrék.”

Anyu a telekkönyvi hivatalnokot szerette. Egy szabószámlán esett kútba a házasság.

Annak is művészi hajlamai voltak, ezt a képet festette Anyunak.

[Berta] Mi az a szabószámla?

Hát ruhaadósság.

Hitelbe csináltatta a ruháit, a hülye. De úriember nem csinál adósságot,

pláne reformátusoknál.

Úgyhogy nagyapám a lánykéréskor kidobta.

Nagyapám rettenetes ember volt.

Bohém emberre nem bízom a lányomat.

[Anya] A lányok folyton romantikus regényeket olvastak,

úgyhogy Anyu meg is makacsolta magát, úgy döntött, hogy vénlány marad.

A végén összekommendálták egy Gardó nevű, harmincöt éves öreglegénnyel,

az is postatiszt volt.

A lányok bosszúból elnevezték Véngardónak,

még mi, a gyerekei is így hívtuk, sose mondtuk, hogy Apánk.

Kettős esküvő volt, teljes díszben.

A boldogtalan Rozál egész idő alatt pofákat vágott.

Margitot hozzáadták a nagyváradi tűzoltó parancsnokhoz,

az román ember volt, „Vadoláh”-nak hívtuk, mert egyszer megverte Margitot.

Akkor Margit felpakolta a stafírungot és hazaköltözött.

Jött ám a Vadoláh utána fel a hegyre.

Margit, gyere vissza hozzám.

[Anya]Margit hiába könyörgött, a nagyapám olyanokat vágott a fejéhez,

hogy ott már neki nincs helye,

örüljön, hogy elkelt, meg hogy jó parti a domnul Jancu.

És hogy Irén még a háznál van, őt nem is fogják tudni eladni,

úgyhogy elég neki egy vénlány a nyakán.

Szegény Irén. Hát nem volt valami szép lány,

de azért annyira nem volt csúnya.

Mindenesetre azon a napon nagyapám egyszerre két lánya életét tette tönkre.

Józsi nagybátyám fizetőtiszt volt az osztálymérnökségen, vagyis a vasútnál.

Nagyon unta Székelyhídat,

Afrikába vágyott, vadászkalandokra.

Én szerettem Józsit.

[Józsi] Hopp, egy róka!

[ének] Róka futása.

[Józsi] Nézd, az anyja istenit,

nem a Jolán szalad ott a veres hajával? Épp csak le nem lőttem!

- [Berta] Ki volt a Jolán? - [Anya] Mit tudom én, valami parasztlány.

[Berta] Józsival mi lett?

[Anya] Végül elment Ausztráliába aranyat keresni.

Soha többet nem hallottunk felőle.

Nagyon rossz házasság lett az Anyuéké, három gyerekkel.

De attól nekünk még boldog gyerekkorunk volt.

[gyerekzsivaj]

[robajok]

Mi van?

Van valami?

[Anya] Nagyapám nem érte meg az összeomlást.

Nem jó!

Told vissza a helyére.

Neked van gyereked?

Nincs. Nekem anyám van.

Meg kell locsolni.

Te miért váltál el a Tamáskától?

Mert voltál szíves szétverni a házasságomat. Ugye?! Azér’.

Mondjuk, nem volt kár érte.

Apád nagyon rendes ember volt.

Úgy hívott engem, hogy a Vihar Asszonya.

[Berta] Persze, mer’ sose tudtál megülni a valagadon.

Mindig jött valami.

Mi jött, édesanyám, mi jött huszonhétszer!

Annyi minden volt.

Először is mindjárt jött, ugye, Trianon.

[ének] Ott, ahol zúg az a négy folyó

Ott, ahol szenvedni jó

Hol csodás, tündéri tó felett kacag

S nézi benne tűzarcát a nap.

Hol regék születnek, száll dal Zúg a kürt, az ős szilaj

[Áci néni] Mi mindenképpen átmegyünk.

Nincs mit tenni, a gyereknek van még három éve a diplomáig.

[Anya] Áci néni, a Véngardó nővére volt, idegesítő vénasszony.

Az egész család utálta. Nem szerettük a Gardókat, na.

[Rozál] De attól még ugyanúgy be tud járni az a gyerek Debrecenbe, nem?

A Gardó is átjár.

Vagy átjárni se lehet majd?

Én is mondtam édesanyámnak. Eddig is vonattal jártam,

attól, hogy húztak egy határt, nem ment odébb Debrecen.

Na, ugye.

És mit csinál majd Nagyromániában a magyar jogi diplomával? Gondolkozz, Róza!

Na. Birtokcserével megyünk.

Van egy román orvos Zsákán, nagyon rendes gazdaságot ajánlott.

Ezt mi is megtehetnénk.

Úgyis csak itt gürcölünk látástól vakulásig.

Ez itt a Mille-ház.

Ha mi innen elmennénk, senkik lennénk.

[Áci néni] Hát végeredményben nektek már mindegy.

De én kimentem innen a fiamat.

Velem nem babrál ki a politika.

[Anya] De bizony kibabrált, Áci néni, drága.

Pista járásbíró lett Debrecenben, és benősült 4000 holdba.

Aztán ’51-ben a kitelepítés elől egy szenespincébe húzódtak,

és onnan már nem tudtak kijönni.

Pista ott is halt meg, valamikor a 60-as években.

És akkor mi külföldiek leszünk?

Hát el se tudom képzelni.

Akkor most nem jár ide a debreceni posta?

[Véngardó] Hát hogy’ járna, ha ez egy másik ország?

Már nem tartozunk oda a körzethez.

[Dédmama] De a levél csak átjön.

Hogyne jönne át, mama, csak én nem tudok átjárni másik országba hivatalba.

Na de csak lesz posta itt is. Postának lenni kell!

Persze, mama. Ha felesküszök a román királyra.

És akkor veletek mi lesz?

Nekünk ad lakást a debreceni posta.

Úgyhogy mi optálunk.

- [Rozál] Mit csinálunk? - Mit csináltok, édes fiam?

A magyar állampolgárságot választjuk.

„Jóéjt kívánt és búsan továbbállott A magyar királyi postatiszt.”

[Anya] Az volt az első költözésem.

Akkor esett szét először az élet.

Attól kezdve ahányszor összeraktam, mindig szétrúgta valami.

[Anya] Kell még bele liszt.

Nem kell annyi.

Kevés a mandula.

Jegyezd meg, fiam, a vaníliás perec, az a mandulán múlik.

Nincs egy ember, aki vigyázzon rád.

Mi lesz veled, ha én már nem leszek?

Túl fogsz élni, ahogy elnézlek.

[Anya] Aki most van, az rendes?

Ki van most?

[Anya] Az a szőke. Láttam az ablakból.

Anya, te az orrodig se látsz.

A kis trónörökös milyen helyes gyerek volt.

[Berta] Melyik, a Vilmos vagy a Harry?

Az Ottó.

[Anya] Mikor a királyi család ellátogatott Debrecenbe egy díszelőadásra,

kint állt egész Debrecen a korzón.

És egy katona fölemelt, mert nem láttam semmit a tömegtől.

Kócsagtollas sapkában volt a kis trónörökös. Úgynevezett bocskai.

És pilleszárnyon jött a hír,

hogy közben Pesten kitört a forradalom.

Pilleszárnyon.

[Anya] Ja. Az őszirózsás.

Úgyhogy a királyi család gyorsan elporolt a hintóval.

[Ilu] … amely az egyetlen, családunk birtokában lévő

strucctoll volt. A sikk és az elegancia mintaképének,

netovábbjának tekintettünk.

Mert bármilyen fogyatékos is volt máskülönben a ruhatárunk,…

[Anya] Debrecenben már nehezen éltünk.

Anyu örökké varrt, mert a Véngardó kurvázott,

alig adott haza.

De amíg Anyu élt, vígan voltunk.

Csókolom, Gardó néni.

Visszahoztam a kislábost, de képzelje, odaégett.

Micsoda! Hát hogy lehet ennyire…

Lehet olyat kapni, Gardó néni!

Letöröm a derekad, Janka. Hát most mit csináljak ezzel?

Tessék eldobni, mondom én, lehet olyat kapni.

Nagy sedremári vagy te, Janka.

De szép.

Biztos Pestről hozatták. Kinek lesz?

A tímárlányoknak.

Ott van most a pénz. Gardírozás is lesz?

[Rozál] Na hallod! Viszem őket a tűzoltóbálba.

[Sanyi] Hé, komám, csináljunk valamit, unom magamat…

[Rozál] Ezt a gyereket meg kiveszem az apácáktól.

Nem bírom a dupla tandíjat, na. Akárhogy igyekszek.

De kár érte.

Hát majd tanul valami szakmát.

[Anya] Na, így lettem kalapos.

[Véngardó énekel] Beteg vagyok, fáj a szívem

Nem sokáig

Nem sokáig élek már

Nem sokáig élek már

Hanem azért, de csak azért

Koszorút, ha meghalok

A síromra

Sírhantomra

Nefelejcsből fonjatok

- Itt a maga pofaguzija. - Köszönöm.

[Berta] Mi az, hogy guzi?

[Anya] Arckrém.

Apám úgy hívta, hogy pofaguzi.

A csokoládégúzból jön, azt hiszem.

A Véngardónak volt humora.

Talán, ha Anyu nem utálja annyira…

Milyen krémet használt a nagymama?

Kovács-féle nagyenyedit.

Az mi?

Volt egy Kovács nevű patikus Nagyenyeden, az gyártotta.

Ezt használta, akinek nem tellett jobbra.

[Anya] Iluból is postatiszt lett, meg az öcsémből is,

csak engem adtak kalaposnak.

Szeretett engem Anyu, de tudod, Ilu az Anyué volt, Sanyi a Véngardóé,

én meg csak a Berta voltam.

Én nem kellettem senkinek, csak apádnak.

[Berta] Ne dumálj! Egy rakás udvarlód volt!

Nem mondom, akadt.

De én aztán nem akartam férjhez menni.

A mi családunkban senkit se evett a fene a férjhez menésért.

[Anya] Hát, nem voltam valami csúnya lány.

Berta! Megjött a mai csokrod! Nem spórol a Tureczky!

Bánom én a Tureczkyt!

A fene essen a Tureczkyba.

Maga csak játszik velem, Bertuka,

és ha még egyszer szétosztja a virágaimat a lányok között,

én biz’isten, többet nem várom magát.

[Anya] A Tureczky hóvirágtól pünkösdi rózsáig küldte a csokrokat.

A Schwarz-fiú.

Azoknak marha nagy fűszerüzletük volt, nagyon jól ment.

Édesapám persze nem örülne egy keresztény menynek,

de azt is említette, hogy kegyedet talán elfogadná a család.

Tudniillik édesanyám nagyon megkedvelte önt.

A Fuszbaum Dezső ékszerész volt. Jóval idősebb volt nálam.

Kérem, Berta, nem illik ilyen elevennek lenni.

Nézze, én már nem vagyok gyerek. Független ember vagyok.

Én már végiggondoltam a jövőmet.

A Fuszbaum Dezsővel Amerikába jutottam volna,

a Schwarz-fiúval meg Auschwitzba.

Idén leteszem a szigorlatot és megkomolyodom.

Felnőtt ember leszek, Ilus.

A Pulszky-testvérek nagyon snájdig fiúk voltak.

Mi nagy család vagyunk.

Tudja, maga Bertuka, hogy hány unokatestvérem van? Nyolc.

De csak a Gyuri meg én vagyunk joghallgatók,

de én inkább csak édesanyám kedvéért,

mert fütyülök én a paragrafusokra.

Nekem egy álmom van, Bertuka.

Lesz egy cilinderem, meg egy fehér selyembéléses nagy gallérom,

és úgy indulok neki az éjszakának.

Hát nem lett neki.

Valami gyenge kis állami hivatalban öregedett meg, herendi porcelánok között.

Megbolondultatok?!

Református lányokat kísérgetni? Egy Pulszkyak?

Gyuri, vedd ki a kezed a zsebedből! Micsoda viselkedés ez!

- Nekünk komolyak a szándékaink, édesmama! - Úgy van.

Ugyan kérem.

A lányokat kell megkérdezni, én természetesen örülni fogok.

Nahát letette azt a vizsgát?

Megbuktam, Ilus, de ugye, nem baj?

Elhelyezkedek a malomiparban, a bácsikám malmában jó állásom lesz.

Velem jön, Ilus?

Megmondtam, Gyuri, ha megbukik, nem megyek magához.

Nem megyek könnyelmű emberhez.

Ilu!

Gardó néni, tessék vele beszélni!

Ne is tessék! Megyünk, Gyuri! És nem jövünk ide többet.

Mi, kérem, dacoltunk az én drága jó édesanyámmal.

És idejöttünk.

És tessék!

Sajnálhatja, Ilus. És maga is, Berta.

Még tán erőltette valaki!

Ejnye, Berta!

Kezeit csókoljuk, Gardó néni.

Hülye ez? Még jó, hogy nem volt időm igent mondani!

De te is hülye vagy, Ilu, elvégre te a Gyurit szereted.

Mondjuk, a Gyuri egy édes. És amennyivel különb a Gusztinál!

Megbukott.

Megbukott.

Na most mondd meg, anyu!

Jegyezd meg, fiam,

egy katolikus dzsentrinél nincs nagyobb istencsapása ezen a világon.

Ilus, te vagy az?

[Berta] Nem, én a Berta vagyok.

És akkor én ki vagyok?

[Anya] Anyu akkor már évek óta betegeskedett a szívével,

bontott ágya volt, kelt, feküdt.

Ilu most már hozzámegy ehhez a Gyurihoz,

Sanyi is nagy nehezen leérettségizett,

csak azt nem tudom, hogy veled mi lesz.

Ezt a szalont ne add fel,

ebből mindig meg tudsz élni.

És soha ne menj hozzá olyanhoz, akit nem szeretsz.

Nem éri meg.

Na jól van, szaladj ki a fűszereshez szalámiért.

Mindjárt megjönnek éhesen.

Azt képzelte az a gőgös fád asszony, hogy különb nálam.

Finom asszony! Persze! Finom család!

A nagy gőgösek!

Fád asszony volt az én feleségem, Loncikám!

Hideg asszony!

Nem szeretett az engem.

[énekel] Hanem azért, de csak azért

Koszorút, ha meghalok

A síromra

Sírhantomra

Nefelejtsből fonjatok

[Anya] Két évre rá elment Ilu is. Örökölte anyánk szervi szívbaját.

Ott maradtam a két Gardóval.

[Véngardó] Téged pedig, lányom, férjhez adunk. Épp ideje.

Még a végén vénlány maradsz itt nekem a nyakunkon.

[Anya] Majd még az hiányzik, hogy apánk férjhez adjon!

Ne féljen, nem maradok a nyakukon.

El is megyek Pestre.

[Véngardó] Majd adok én neked Pestet! Úrilányból nem lesz kurva!

[Anya] Maga csak tudja, kiből lesz a kurva!

- [Sanyi] Hogy beszélsz apánkkal! - [Anya] Hallgass, ficsúr!

Persze, mert anyánk még két éve is térdnadrágban járatott.

Tiszta nevetség voltam.

[Véngardó] Hagyd, fiam, a nőkkel sose lehetett bírni ebben a családban.

Még a végén megérjük, hogy a nővéred fog a fejünkre nőni.

Nekem a Gardók nem dirigálnak!

Van énnekem rendes szakmám, megállok a lábamon.

Sértett gyerek volt, azt hitte, anyánk nem szereti.

’42-ben kivitték a frontra, és ott összeroppant.

Mindjárt az elején eltalálta egy golyó.

Olyan lehetetlenül állt rajta a katonaruha.

Az én családom elenyészett.

Úgyhogy otthagytam Debrecent. Kézbe vettem az életemet.

Az nem izgatott, hogy mi lesz.

Egy barátnőm írt Pestről, hogy lenne munka a Ferenc körúton,

Teri Kalapszalon. És lakhatnék a családnál.

[Teri] Ő Laci, a férjem. Ügyvéd.

Ő a nővérem, Bözsi.

Itt lakik a férjével, amíg épül a házuk a Svábhegyen.

Ő pedig Artúr, Bözsi férje.

Laci az Artúr irodájában dolgozik.

Kezét csókolom.

Ő az öcsém, Béla, festő.

Jó reggelt.

Na, ő Karcsi, a férjem barátja, ő is ügyvéd az Artúrnál.

Karcsi néha itt alszik nálunk.

Szervusz. Ha nagyot veszít a kártyán, nem mer hazamenni.

Egyelőre a cselédszobába rakunk,

aztán ha Bözsiék felköltöztek a Svábhegyre, átköltözöl a kisszobába.

[Anya] Bolond társaság volt, de otthont kínáltak.

[Dugó] Szervusztok!

Szervusz. Nem mondom! Karcsi?

Mi az hogy! Tegnap nagyot nyert.

Megint játszik?

Mindig játszik, legfeljebb letagadja.

[Teri] Add csak ide, átgőzölöm. Van benne egy horpadás.

Kötöttünk egy egyezséget, amikor elkártyázta a Mária utcai házat.

Én nem szólok, ha veszít, de ha nyer, ékszert vesz nekem.

Nagyon igazad van.

Na hallod! Miből fogunk megélni, ha már mindenünket elkártyázta?

Jaj, nem kérek.

Ne szerencsétlenkedj már. Valódi Gschwindt,

kizárólag családtagoknak.

[Dugó] Á, hát a Karcsi elkártyázná az egész likőrgyárat,

ha a nagybátyja bevenné a céghez.

De nem veszi, mert ismeri. Meg is értem.

De hát legyen meg az öröme a Karcsinak.

[Teri] Végeredményben egy férj, az semmit nem old meg.

Azért persze csak igyekezz egy férjet találni magadnak.

Ugyan már! Minek? Megállok én a lábamon.

[Teri] Hülye vagy, fiam.

Az túlságosan szenzációs, ha egy szép nő vénlány marad.

[Anya] Különben meg találok magamnak, ha akarok.

[Járókelő 1] Elütötte.

[Járókelő 2] Jojózott kerékpározás közben.

Vitéz úr, megnézné nekünk, mi ez a csődület?

Nahát nézze meg, ha olyan kíváncsi!

Na! Mi lesz már?

Tessék. Beszakította a filmet.

Egy lehetetlen nő maga.

Maga járhat civilben?

Nem vagyok én hivatásos.

- Hanem? - Továbbszolgáló híradós.

Leszereléskor megkérdezték, nem akarok-e morzézni a Várban.

Príma állás. Hát így.

Maga ismeri a Kormányzót?

Hát, nemigen teázunk együtt.

Az én édesanyám is meghalt fiatalon.

Akkor hagytam ott Hatvant.

Azóta csak úgy lógok bele a világba.

- Magának nem hiányzik a család? - Jaj, dehogynem.

Így egyedül egy nagy pocsékság az egész.

Családnak lenni kell.

De majd megadja az élet. Tartozik vele, nem?

És nem fél maga?

Én? Dehogy. Mitől féljek? Megállok a lábamon.

A többi meg még csak ezután jön.

Annyi minden vár még az életben.

Na majd csak meglátja, én se leszek gyávább magánál.

Lajos, így nem lehet viselkedni.

[Laci] Halló! Mi lesz már? Lekéssük a Rómait!

Kezét csókolom.

- Jó reggelt, Tuba néni. - Jó reggelt.

[rádió ének] Akár nyár van, akár tél

Egy kis jókedv a házhoz Szerencsét hoz

[Aladár] Nem tudom, mi lesz.

A rendelet szerint zsidó nem maradhat törvényhatóságnál.

Nyilván az ügyvédi kamarából is kizárnak.

De hát olyan érthetetlen…

[Laci] Ne idegeskedj, Aladár,

ebben az országban még soha semmilyen rendelkezést

nem hajtottak végre rendesen.

Már megbocsáss, mégse alapozhatom az egzisztenciámat slendriánságra.

Jön egy lelkiismeretes hivatalnok, hát becsukhatom az irodát.

És ez már a második zsidótörvény. Bármikor jöhet egy harmadik, negyedik…

Nézd. A Kormányzónak vannak zsidó barátai. Nyilván nem gondolja komolyan.

Arról van szó, hogy valamivel fizetni kellett a Felvidékért.

De miért velem kell fizetni?

Hát hogy jövök én a Trianonhoz?

Évek óta nem volt ilyen nyarunk.

Csak nézem a folyót és minden gondom elúszik.

- Kérsz egy kis epret? - [Andorka] Igen.

Andorka, gyere el onnan!

Megint tele van a Római part zsidókkal.

- Mi? - Semmi, majd elmondom.

Úgy van, nagysám.

Mi zsidók meg magyar bakák nagyon szeretjük ezt a szép Dunát.

Valamint mi, népi németek is nagyon szeretjük.

Nem lehet kiszámítani ebben a lehetetlen országban, hogy mi lesz a jó.

A legrosszabbkor magyarosítottam.

- Miért, mi voltál? - Schenk.

Erre most kiderül, hogy pont a sváboknak áll a zászló. Ki tud itt okos lenni?

Legrosszabb esetben nyitunk egy irodát és Ali beáll hozzánk.

- Minek? - Íródeáknak, mit tudom én minek.

Ez a marhaság nem tarthat örökké.

Nem úgy lesz az, drága gyermekeim.

A legrosszabb esetben majd ti veszitek át az én irodámat.

Feltéve, hogy ez lesz a legrosszabb eset.

Horthy! Horthy! Horthy!

Ő a Lajos. Elhoztam őt bemutatni.

[Margit] Hallod, ez stramm fiú. Hol találtad?

Elém sétált.

[Irén] Fiam, ez túlságosan gondtalan. Nem komoly ember.

- És milyen volt a bevonulás? - Hát gyönyörű!

Ott volt az egész Gyöngyösbokréta, s mindenki.

Már nem is hitte volna az ember.

Húsz éve nem hallottam a himnuszt énekelni.

El is könnyeztem magam.

Megint magyarok vagyunk. Már hogy igaz magyarok.

El ne hidd! Mint az angolok Indiába.

Úgy néztek le ránk a lovaikról.

A sok büszke anyaországi.

Azt kérdezték, hogy honnan tudok ilyen jól magyarul.

Hát minek néznek ezek minket?

Semmi se tudnak rólunk. Hogy mi mit csinálunk, hogyan élünk itten.

Jön minden vissza a régivel.

Maradunk azok, akik voltunk mostanig.

Sokat van itt egyedül. Ilyen keserű lett.

Na és beszállásoltak ide valami magyar tiszteket,

és ők azt mondták, hogy megalkuvók vagyunk,

mert beadtuk a derekunkat a románoknak.

Ezt különben én se értem.

Szerinted mit kellett volna csináljunk?

És ti hogy vagytok, Margit?

Megvagyunk.

Bánt még a Vadoláh?

Á, azóta hozzám se nyúlt.

Sokat járok színházba.

Jancunak jár az ingyen páholy, de csak én használom.

A Vadoláh nem erőst jár színházba.

Te, most hozták el az új ruhámat a varrónőtől.

- Megnézed? - Hogyne nézném, persze mutasd csak.

- [Irén] Nem kell. - Hagyja csak, Irénke, dehogyisnem.

Minek cipekedni, ha nem muszáj.

De mondd meg, ha nem jó, mondd meg, igazán!

Dehogyis, Margit, ez gyönyörű!

Pesten is pont ez a betét a divat.

De megmondanád?

De stramm ruhája van, Margitka, Pestről hozatta?

Á, csak egy itteni varrónő…

Mondhatom, hogy remek.

Na, ideje indulnunk, Berta, mert lekéssük a vonatot.

Esernyője megvan?

Vigyetek az útra.

Ez túlságosan jóképű, nem fog téged elvenni.

[Anya] Akkor láttam őket utoljára.

Két bécsi szelet, két saláta, egy liter bor, ajánlva.

Na, gyerünk, ugrás, egy-kettő.

Nézze, Lajos, ne érezze magát elkötelezve irántam.

Nem muszáj megkérni a kezemet. Nincs is kitől.

Nem az a baj.

- Szóltam otthon, hogy meghívnám. - És?

Ha édesanyám még élne, könnyebb lenne.

De az öreg nem akarja.

Hát mit mondott maga énrólam?

Hogy református.

Na, jól nézünk ki.

Azt mondta, amíg ő él, református nőt nem vihetek a házhoz.

[ének] A Dunában úszik egy sámli, A nagymama rá akar szállni,

Mulatunk reggelig, míg a nap felkelik Hollári-hollári-hó

[Anya] Ez volt az első lakásunk Kispesten.

Nekem semmim nem volt, Debrecenből csak Anyu vázáját,

meg szegény Ilu függönyét hoztam magammal.

[Anya] Jó lesz itt, majd meglátod.

Öregkorunkra építek egy verandát.

[telefon]

Az istenit neki…

- [Anya] Te hívtál? - Nem, anya, te hívtál.

- Otthon vagy? - Itthon vagyok.

Most melyik háború van?

Nincs háború, Anya.

Eredj le a boltba, vegyél tíz kiló cukrot és két kiló sót.

És húsz csomag sütőport.

Jegyezd meg, fiam,

sütőpor nélkül nem lehet nekimenni egy háborúnak.

A Kormányzó úr őfőméltósága megszemlélte a Várban a testőr lövészszázadot.

[Híradós] Szerinted mi lehet benne?

Ki tudja.

Velünk aztán igazán nem közlik, hogy mit készülnek éppen elpuskázni.

A Kormányzó úr őfőméltósága a magyar nemzethez a következő szózatot intézte:

Ma már minden józanul gondolkodó előtt kétségtelen,

hogy a német birodalom ezt a háborút elvesztette.

Történelmi felelősségem tudatában

meg kell hogy tegyek minden lépést abban az irányban,

hogy a további felesleges vérontást elkerüljük.

Olyan nép, amely idegen érdekek védelmében utóvédharcok

színterévé engedné tenni apáitól öröklött földjét,

elvesztené a világ közvéleménye előtt megbecsültetését.

Ezért közöltem a Német Birodalom itteni képviselőjével,

hogy eddigi ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk

velük szemben minden ellenségeskedést beszüntetünk.

Hát nagyon csodálkoznék, ha ez jól sülne el.

[ének] Horthy Miklós katonája vagyok Legszebb katonája

[Híradós] Most mi lesz?

Baj lesz, öregem.

Ki gondolta volna, hogy ide jutunk.

Szálasi Ferencet az Országgyűlés nemzetvezetővé választotta.

A hatalom átvétele 24 óra alatt megtörtént

és az új rendben minden magyar a maga helyén áll.

- Jónapot, Tuba néni - Jónapot, Bertuka.

- Gondoltam, itt alszom. - Gyere, gyere.

- A Tuba néni nyilas? - A nyavalyát! Az az unokaöccse.

A férje meg kommunista volt. Ült is érte.

Ilyen család. Ne törődj vele.

A Lajos telefonált, hogy nem tud kijönni a Várból,

és azt sem tudja, hogy meddig marad szolgálatban.

Persze, hogy nem tud kijönni, a németek elfoglalták.

Állítólag elvitték a Kormányzót az egész pereputtyal.

Jézus Mária!

[Teri] Semmi baj, csak a Berta.

Jézus Mária! Béla, te dezertáltál?

- És ti is, Ali… - Kezedet csókolom.

Hogy mind itt vagyunk…

Ó, uramisten.

[rádió] Felszólítunk minden munkást és alkalmazottat az ország egész terültén,

hogy haladéktalanul foglalja el munkahelyét.

- Jöjjön be, Tuba néni. - Nem megyek.

Csak azért szólok, hogy átrendeztük

a pincebeosztást, oszt maguknak egy kicsit több helyet szorítottam.

Mégis, ugye, régi lakók…

Az jó lesz, Tuba néni, a nővérem is hazaköltözött.

Hát a férje?

Tudja, hogy munkaszolgálatos.

Na, csak mert…

- És a Béluskáról van hírük? - Nincs.

Utoljára Gödöllőről kaptunk hírt róla. De ott borzasztó harcok voltak.

Sokat imádkozok érte. Mindig olyan jó gyerek volt.

- Láttam, hogy a Bertuka is jött… - Csak amíg Lajos szolgálatban van.

A Lacika felmentését nem kell megújítani?

A vak is látja, Tuba néni, hogy untauglich!

Látja hát, hogyne látná.

De az új rendben nem lesz elég, hogy rövidlátó.

Na csak azért mondom, hogy vigyázzanak magukra.

Vigyázunk egymásra, ugye. Na.

Szerintem a Bélát tudja.

Az Aliékat nem tudja.

Viszont a Béla miatt vigyázni fog ránk.

Micsoda szerencse, hogy a mama olyan jóban volt vele!

[Berta] Úristen, az Artúr is meglépett.

Á, hát be se vonult.

Én most felszívódok. Bözsi, te maradsz.

Erre meg vigyázzatok.

Mi ez?

Na, még ez hiányzott.

Ne sopánkodjon, Anya, nem érünk rá.

Ne bőgj, fiam.

Tudja, Apa, hogy a gyerek bepisil.

[Laci] Mit árt az az aranynak.

Terike, arra gondoltunk, hogy mi is inkább elmennénk.

[Weiszné] Nem szeretnénk bajt hozni senkire.

Nem megy senki sehová. Jobb lenne, ha te is maradnál.

Nem kéne már itt csillag nélkül mászkálni egyáltalán.

Biztos helyre megyek.

Idehallgass, Apa, most már a te papírod se lesz jó.

Jobb lenne, ha velem jönnél.

Legrosszabb esetben fölmegyek a partizánba.

Úgy van kialakítva, hogy szükség esetén elfér benne egy partizán.

[Anya] Artúr megúszta. Nem is értem.

Addigra minden elszabadult.

Mi meg mint a bolondok.

Biztosra vettük, hogy Teriéknél nem lehet semmi bajunk.

Hát, talán ezen múlt.

[rádió] Meg kell nyernünk ezt a létkérdésünket jelentő háborút,

és ebből a célból latba kell vetnünk nemzetünk minden erkölcsi, szellemi

és anyagi erejét.

Hazamegyek Kispestre, hátha megjön Lajos.

Halló.

Lajos! Hol vagy?

Biztos helyen. Nem kell izgulni.

Ne maradj ott egyedül. Menj be Teriékhez.

[Anya] Te mikor jössz?

Majd ha vége le…

[rádió] Karácsony, 1944.

Nincs csillogó karácsonyfája sem gazdagnak, sem szegénynek,

Ezt a marhaságot!

A fél várost bejártam!

Csak Berta.

Lövik Kispestet. Beszarok ott egyedül.

Csak én ültem a villamoson… De szép fa!

Hogy te mit össze tudsz mászkálni!

- Szervusz, Berta - Jaj, szervusztok.

[Teri] Halló, tessék.

Szerbusz, Terike, nálatok mi van?

Boldog karácsonyt, Dugókám! Jól vagytok? Karcsi ott van?

Levitte a pincébe az ékszereket.

Te, ezek másznak át a kerítésen!

Mi van? Kicsoda mászik?

Az oroszok bejöttek a kertbe!

Terike, én ezt most leteszem.

- Mi van már? - Karcsiéknál bent vannak az oroszok.

Na, akkor most lemegyünk a pincébe.

Ali, semmilyen körülmények között ne gyújtsatok villanyt,

és ne húzzátok le a vécét.

Ezt a keveset féllábon is kibírjuk.

- Apa, hozza a húst! - [Berta] Ti honnan vettetek húst?

Még akkor lesütöttem, mikor az oroszok átjöttek a Kárpátokon. Gyere.

Anya, ne beszéljenek már annyit, gyerünk!

[Anya] Laci néha fölment a lakásba valami holmiért a gyereknek,

meg hogy Aliék rendben vannak-e.

Imádkoztunk, hogy vége legyen.

Közben szétlőtték a várost.

Nyemeckij szoldat?

Nicht, nicht!

Te jó ég! Nyitva van az ajtó.

Sztoj! Ura.

Urá! Urá! Urá!

Na, ja!

Maga a Barkóné? Itt most már mi lakunk.

Itt a holmijuk, elvihetik.

[Anya] Egy újpesti tűzoltó volt, nagy kommunista.

Kivolt a család ezekkel a tűzoltókkal, fiam.

A többi nekünk kell.

Mindenünket kibombázták.

Legalább a nővérem függönyét…

Még maguknak áll feljebb? Hogy képzeli? Most már nem maguk lesznek itt az urak!

Büdös fasiszták! Jobb, ha eltakarodik innen!

Hogy kicsoda fasiszta itten?

A tűzoltók, mama? Velük volt a baj?

[Anya] Hát, mit mondjak, fiam, velünk ez történt.

[Apa] Sose búsulj, Anyukám. Élünk.

Hazamegyünk Hatvanba.

[Berta] Ó, a jóistenit neki…

Mi a szart csinálsz itt, édesanyám!

Na, szépen beszélsz anyáddal.

Örülj, hogy nem verlek. Akarsz egy tüdőgyulladást?

Bolyongasz itt az éjszakában.

Unatkozom!

Az lesz a vége, hogy bezárlak.

És sose jössz át felolvasni nekem.

Mit nem csinálok én?

[Anya] A hatvani ház megúszta a háborút.

Kezdtük megint otthon érezni magunkat.

- Na, szervusz, világ. - Mi van már megint?

- Mehetek megint munkát keresni. - Nem vettek fel a vegyesboltba?

De felvettek. Príma fizetéssel. Csak már nincs vegyesbolt.

Nyitáskor államosították.

Kéne egy gyerek.

Rég el kellett volna jönnöd Lajoskám.

Nem felejtünk el egy gyerekkori barátot.

Én tudom, hogy nincs veled semmi baj, már holnap munkába állhatsz.

Megbízható emberekben nagy a hiány.

Művezető leszel.

Tudod, hogy nem értek hozzá.

Hamar beletanulsz. Intelligens embernek nem egy ördöngösség.

Belépsz a pártba, én leszek az ajánlód.

Azt azért talán el lehet kerülni…

Nézd, öregem, el kéne felejtetni a múltadat.

És minél előbb, annál jobb.

Milyen múltam? Már megbocsáss, de mi baj van az én múltammal?

Mégiscsak a Horthy-stábban voltál, ugye.

Rádiótávírász. Magyar baka.

Az ma már egyre megy.

Lajos, te most egy horthysta vagy.

Ó, hogy rogyna rá a reterát a népi demokráciára.

Ezzel nem tréfálunk.

Édes öregem, nem fogod fel, hogy már nem lehet tréfálni.

Nem beszarni, Gyula! Mert akkor vége a világnak.

Ma délben nem jövök, mert megyek az OTP-be.

Az OTP-ben dolgozol?

Nem, a szerkesztőségben dolgozom. Oda is megyek.

Folyton sok helyre kell menni.

Úgy van.

A Berta, a lányom is azt mondta tegnap, hogy ő is megy az OTP-be.

Az én vagyok, baszd meg!

- [Teri] Na, milyen a gyerek? - [Anya] Szép. Ordít.

Ott merted hagyni Lajosra?

Muszáj, fiam, kell a pénz.

Alkalmi munkákból nem lehet megélni.

Kár volt úgy elszaladni Pestről.

Most aztán nem tudtok visszajönni.

Nem is akarunk visszajönni. Ott a Lajos legalább otthon van.

Úgyhogy egyelőre jó ott. Nyugtunk van.

Szegény Guszti fiam is örökös izgalomban él.

Ráadásul ott van a felesége, szintén katolikus úri család, ugye…

Munkást tetszik szívni?

Ejnye, Lacikám, vegye ki a kezét a zsebéből!

Mégiscsak illetlenség!

Látom, sok mindent kimentettetek az üzletből.

[Teri] A Körút végén kezdték az államosítást.

Hát, volt egy éjszakánk, mielőtt hozzánk értek.

Hát, nagyon nehéz, fiam. Nagyon.

Mindenütt ezek a szörnyű kommunisták.

Megmondtam a fiamnak, egy úriember tudjon

finoman a háttérben maradni.

Ez a dolog nem tarthat örökké.

[Berta] De hát mégiscsak odatartoztál, nem?

[Anya] Én nem tartoztam sehova, fiam.

Ennyi hülyeség közt hova kellett volna tartozni ebben az országban.

Én apádhoz tartoztam, apád meg énhozzám.

És ez elég is volt nekünk.

[Dugó] Terike, át tudnátok jönni most rögtön?

Jövünk.

[Dugó] Terike, ti vigyétek a képeket meg az ezüstöt.

A szalonasztalt meg a szőnyegeket vállalta a szomszéd.

Esetleg ha még a smizettet Laci elvinné…

[Karcsi] Hagyja már a smizettjét,

nem cipelhet egy smizettet az éjszakában. El se bírja.

Természetesen egy marhaság, de elbírom.

[Teri] A könyvtárral mi lesz?

A javát már kiválogattuk, a többi megy a szomszédba.

Nem érti meg, hogy nem lehet százhúsz évet kiválogatni.

[Ali] Nem is fellebbeztél?

Nincs halasztó hatálya.

Ezen nincs mit fellebbezni.

„Budapest területéről azonnali hatállyal kitiltom

és kényszerlakhelyéül Szolnok megye Tiszabő községet jelölöm ki.

A kitiltás következtében megüresedő lakását 24 órán belül átadni köteles.”

Nem mindig várják ki a huszonnégy órát,

van úgy, hogy hajnal háromkor jön a teherautó.

Nincs mit tenni, gyerekek, megyünk.

Ezt vigyétek el.

[Dugó] Apropó, Berta, van a gyereknek ezüstkanala?

Hát, az momentán nincs.

Sajnos bele van gravírozva, hogy Jánoska, dehát attól még…

Hát hogyne. Köszönjük.

Ha nekünk is menni kell, a holmit otthagyjuk Teriéknél vagy Aliéknál.

Hát, ha minket is ki nem telepítenek.

Vigyázzatok magatokra.

Szervusztok.

Vállalod?

Mikor nem vállalta?

A többiek természetesen nem tudnak róla.

Szerinted ki nem tud a Dugó ékszereiről?

Senkiben se lehet bízni.

Benned se.

Nahát, Karcsi, szégyelld magad.

Nem úgy érti. Nem személyesen.

Hanem hogy lassan mindnyájan meg fogunk bolondulni.

- Terike, most egy darabig nem jövök. - Te meg mit érzékenykedsz!

Igaza van. Most egy darabig senki ne mászkáljon.

Na, tessék.

- A kosztümöt nem adja? - Egyelőre nem.

Pedig nem kéne abban járni a misére.

Jobban is vigyázhatnának.

Itt mindenki tudja, hogy Lajos a Várban volt.

Na, minden jót.

Na, apukám, itt nem maradunk tovább.

Elmegyünk Gyürébe a Véngardóhoz.

És mit fogunk ott csinálni, a világ végén?

Majd csak megleszünk valahogy.

És ott legalább nem ismer minket senki.

Igaz? Igaz?

Még meleg.

Lajos, én nem gondoltam komolyan.

Nem baj, Mariskám, jobb félni, mint megijedni.

- Na, isten áldjon. - Isten veletek.

Nyissák ki! Barkóék!

Kinyitni!

Elköltöztek ezek.

- Mikor? - Még az este.

Hova?

Ki tudja azt?

A rosseb egye meg.

Még egy Mille-lány a nyakamon.

Hogy nem tudtál fiú lenni?

Olyan leszel, mint a nagyanyád.

Te is csak utálni fogsz engem.

Anyád is idejön, de utál.

Hogy lesztek ti mind ilyenek?

Ez nem volt jó ötlet.

[Anya] Ennyi erővel megvárhattuk volna a kitelepítést.

Hát, Anyukám, én itt napszámosnak se kellek.

Nincs itt mit tovább maradni.

Nincs.

Bevonulok a bányához.

Eladjuk a bútort, abból elköltözünk bányavidékre.

Lajos, le ne menj a föld alá.

Mi lesz, ha egyszer nem jössz föl onnan.

Esetleg kitanulom a bányagépkezelést.

Habár azzal is keveset keresek.

Az ember tudomásul veszi, hogy rajta itt nem múlik semmi.

Te Lajos, én félek.

Talán, ha az ember nem akar semmit… csak a gyerekét rendben felnevelni.

Talán akkor békén hagyják.

[Anya] A másik két Berta hol van?

[Berta] Hány Berta van, anya?

[Anya] Három. És ki az a piros ruhás?

Milyen piros ruhás?

Összesen két Berta van, te meg én. Az csak kettő.

- De szépek vagyunk és illatosak. - [Berta] Az biztos.

[rádió] Tatabánya.

Ma már megbecsülik a bányászok munkáját.

Nehéz munkájuk végeztével a fekete gyémántok hőseit

kényelmes családi otthonok várják.

[Anya] Gondoltam, új életet kezdünk. De szörnyű volt.

Az egész lakótelep csöndben volt, nem beszéltek.

Csak a csöndre emlékszem.

Apád ment a bányába, én meg egyfolytában rettegtem.

[rádió] Egyre több nagyvárosainkban az állami áruház,

jó minőséget olcsón lehet kapni.

Az árleszállítás óta valósággal megrohamozták a vevők a cipőüzleteket.

Csak lesz magas szárú cipő.

- Nem akarok magas szárút. - Dehogynem akarsz.

[Asszony] Hogy nem tudtál vigyázni rá!

Most mi lesz te? Két évet gyűjtöttünk!

Apád biztos agyonüt, nem csak téged, hanem engem is,

hogy a kezedbe adtam. Hogy bízhattam rád azt a pénztárcát!

[Anya] Asszonyom.

[zene]

[rádió] …hogy a sztrájkot addig tartjuk, amíg a szovjet csapatok

véglegesen ki nem vonulnak Magyarország területéről.

[Anya] Mi nem sztrájkolunk, Lajos. Azt mi nem engedhetjük meg magunknak.

[lövések]

Te nem sztrájkolsz, megértetted?

Forradalom van, anyukám.

Micsoda forradalom! Nem a mi dolgunk!

Hogy nem bírnak megülni a valagukon!

Jézus Mária!

- Mi van, Jóska! - [Jóska] Be kell jönni, Lajos bácsi.

- Csókolom, Barkó néni. - Jónapot, Jóska.

[Jóska] A gépészek nem sztrájkolnak, mer’ elönti a bányát a víz.

Lajos, te nem mész sehová!

Megbolondultatok, hát lőnek az utcán!

Mibe akarja belerángatni az uramat?

Majd jól megütitek a bokátokat!

[Jóska] Nem kell félni, Barkó néni. Ez meg lett szavazva.

Minden gépész bejön. Sztrájkbizottsági döntés.

[Anya] Még csak az hiányzik nekem, a sztrájkbizottság.

Idefigyeljen, Jóska, én már sok mindent láttam.

De olyan még nem volt, hogy ne fizessünk rá.

Mert ebben a hülye országban mindig mindenki ráfizet!

[Apa] Édes jó anyám, ez itt történelem.

Ne magyarázd nekem, hogy mi a történelem!

Itt mindig minden az én bőrömre megy!

Lajos, te maradj ki a történelemből!

[zene]

Idehallgass, Lajos.

Elmegyünk Etel nénihez Amerikába.

Mit csinálunk mi, édes jó anyukám?

Bécsben van egy tábor, onnan írunk neki.

Állítólag most mindenkit beengednek Amerikába.

Nyitunk egy kifőzdét Yonkers-ben.

Te mondtad, hogy az én főztömből bárhol meg lehet élni a világban.

Elment a józan eszed, édes jó anyám.

De hát mindenki megy.

Már 45-ben el kellett volna menni. Én akartam, te nem akartál.

Most mit vagy ilyen nehézkes, apukám,

mikor lesz még egy ilyen lehetőség az életben?

Nekiindulnál egy gyerekkel a vakvilágnak?

Lajos, te nem szeretsz költözni.

[rádió] Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.

Kővári Pál és felesége üzeni szüleinek,

hogy Ausztriában vagyunk és jól vagyunk.

Te, ha ez kihallatszik…

…hogy felesége és kislánya útban van Sydney felé, jól vagyunk, Anyu.

Karcsi üzeni Aranyláda jeligére,

hogy szerencsésen megérkeztek Svájcba.

Bonyhádra üzenik Engelmannék, jól vannak. Aki hallja, adja át.

- Elmentek? - [Teri] Mind a négyen.

Ki négyen?

Jaj istenem, hát a Bözsi, az Artúr, a Karcsi meg a Dugó.

Kimentek a Gscwindt-rokonokhoz.

Már rég Amerikában lehetnénk.

De a Lajos nem akart. Az istennek se.

Most aztán itt kell leélni ezt az egész szar életet.

Hát miért nem akart?

Mit tudom én!

Olyan egy nehézkes… egy… egy lehetetlen.

Nincs benne semmi vállalkozó szellem.

Nana.

Te, fiam, egy szédült tyúk vagy,

akinek már rég elvágták a nyakát, de még futkároz a baromfiudvarban.

Te, fiam, megsértődsz, és elköltözöl.

Adj hálát a jóistennek, hogy Lajos hagyta, hogy eddig is magaddal vonszold.

A Lajos nem egy hűbelebalázs,

hanem a Lajos egy tölgyfa.

Az, fiam, gyökeret ereszt.

Te meg folyton kirángatod, és elcipeled.

És a Lajos szereti a hazáját. És ezt tessék tudomásul venni.

Nahát először is, én nem ráncigálom, hanem megmentem!

Már legalább kétszer elvitték volna, hogyha nem költözünk el valahova.

Úgyhogy te csak hallgassál.

Rászoktál, fiam, az a baj.

Nahát!

[Anya] Úgyhogy maradtunk.

Pedig Etel néniék vártak minket Yonkers-ben.

[Berta] Azt sose értettem, hogy ki az az Etel néni.

[Anya] Az apai nagyanyád testvére. Vagy ilyesmi.

Mindenesetre évekig küldte a csomagokat.

- Mi ez? - Görkorcsolya.

Ekkora marhaságot! Cipőt persze nem küldött.

[Apa] Na, sűrű, setét az éj, uram, László király!

[Berta] Szél zörög, az veri ablakod, majd eláll.

[Apa] Így se rossz… De helyesen úgy hangzik, hogy…

Sűrű, setét az éj,

Dühöng a déli szél,

Jó Budavár magas tornyán

Az érckakas csikorog élesen.

Ki az? Mi az? Vagy úgy!

Fordulj be és aludj Uram, László király

A zápor majd eláll

Az veri ablakod.

Mutasd a lábad.

Ne azt, a másikat.

Nem akarom.

Nem akarod?

[járókelő] Hajrá, Lajos bácsi!

A bejelentésben az áll, hogy a köztudottan klerikális szellemű tanítónő

csak azoknak ad jó jegyet, akik hittanra járnak.

Ugye, elvtársnő, így lehetséges, hogy a maga lányának csak ötösei vannak?

Kérem, az én lányom nem jár hittanra.

- Hogyhogy nem jár? - Nem jár.

Tehát tagadja, hogy klerikális szellemben neveli a gyerekét?

- Kérem, én református vagyok. - Na és? Az nem vallás?

És miért jár a maga ura gojzervarrott cipőben?

Mert nem telik másikra, kérem.

Lajos, pakolunk!

[bányász] Lajos bácsi, hova költözik maga?

Má’ lejöttünk a térképről!

[Anya] Hát igen. Elmentünk az Isten háta mögé, egy bányászfaluba.

15 évet húztunk le ott.

Csak jól eresszétek ki a csapot!

Ki az a nő, aki a konyhában mosogat?

Nem érdekes, mama.

Ez jég hideg!

Azt akarjátok, hogy megfájduljon a torkom?

Meg akartok ölni!

Elég legyen már! Ugráltatsz itt összevissza!

Nagyon is eszeden vagy, pontosan tudod, hogy mit csinálsz!

Rángatsz össze vissza, mint a papát!

Annak se volt egy perc nyugta melletted.

Be foglak rakni egy otthonba. Megértetted?

Tessék ezt azonnal abbahagyni!

Tegnap elmentem beiratkozni a gimnáziumba.

[bányászdal] Hej, ha nyílik a tárna Hívogatva ásít felénk

Vár bennünket a mélyben A szén, a fekete szén

[Anya] Úgy püföld magad felé.

Azaz.

Az a titok, hogy minden gombóc

előtt hideg vízbe kell mártani a kanalat. Úgy.

[Margó] Csókolom, Barkó néni,

hoztam egy tököt, láttam, hogy Lajos bácsi idén nem ültetett.

Na, ezt jól tette. Üljön le, Margó.

Nem ülök.

- Láttam, hogy jött csomag. - De jó szeme van.

Az van. Pénzem nincs.

Pedig jött valami magának való.

Az anyja!

[Anya] Hát ezt mintha rádöntötték volna, hallod.

Biz’isten, végigmehetsz benne a Váci utcán.

Ja. Az uram meg jól agyonver, hogy már megint rongyokra költöm a pénzt.

Nem mond az semmit, fiam, hogyha ebben meglát.

Hát ne is, mer’ ha sokat jártatja a száját, nem kap pinát!

Na, jó szerencsét, emberek!

Maga nem jön, Lajos bá’?

Várja a család, ugye?

Magát is várja, Józsikám!

Az biztos isten, Lajos bácsi.

Gyerekek, sört kérek. Sört!

[rádió] Ha már egyszer férjhez megyek, akkor tökéletesen boldog akarok lenni.

Tökéletes boldogság!

Ilyen csodák csak a mesében vannak, Stázikám!

Kanál, kés, villa.

Na, szervusz, apukám.

[ének] Túl az Óperencián boldogok leszünk

Szabad?

- Elromlik a gyerek ízlése. - Majd kinövi.

[ének] Túl az Óperencián

Lesz mesés tanyánk

Túl az Óperencián

Fészek vár reánk

[Berta] Jézusom, mama, mit csinálsz itt?

Gyere, bemegyünk hozzám. Mama. Gyere, fordulj meg.

Menjél csak.

Várjál, jövök.

[Anya] … jöjjön el a te országod,

legyen meg a te akaratod, miképp a mennyben…

Miatyánk, ki vagy a mennyekben,

most mit csináljak?

Felneveltem egy gyereket,

taníttattam, egyetemre járattam,

diplomáját finanszíroztam,

ő meg kirakott az utcára.

Csavargó öregasszony lett belőlem.

Mit csináljak, rendőr úr, mondja meg, hogy mit csináljak?

Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod.

Nem, nem bírom már ezt a parfümszagot itten.

Istennek nevében, ámen.

Esküszöm mindenre, ami szent,

hogy én vagyok Barkó Lajosné.

Miért nem lehet egyszer az életben időben elindulni.

Lajos, nem kell mindig morogni.

- Csókolom, Barkó néni! - Jó reggelt, Ármin.

Azt mondta, üresen megy, Ármin.

Hát má’ úgy, hogy üres a koporsó.

Vissza oszt má’ tényleg nem hozok semmit, úgyhogy jöhetnek is.

Utazunk Debrecenbe. A lányom ma kapja meg a diplomát.

Tanítóka lesz, ugye.

Az. Középiskolai tanár.

[Apa] Hajtson, Ármin, mert lekéssük a vonatot.

[Anya] Ne hajtson, hát szétesik a koporsó.

Az a diplomaosztó sok mindenért kárpótolta.

[Berta] Miért hagyta, hogy végighurcold az életen?

[Anya] Nem érdekelte.

Mindenhol talált valami örömet.

Csak ne kelljen megalázkodni.

Te voltál az élete főműve.

- [Apa] Van még valami dolgom? - [Anya] Nincs, Apukám.

[Anya] Akkor kaptuk a nyugdíjas lakást a városban.

Összkomfort, már nem is emlékeztem, hogy az milyen.

És apád akkor feladta.

Elege lett.

Két hónap alatt elment.

Köszönöm.

Lacinak megvan még a világvevő rádiója?

[Anya] Most meg már 2000 van.

[Berta] Ezt elszúrtad, mama.

Hát ki gondolta, hogy ilyen sokáig élek?

Na gyere, menjünk.

[Anya] Idehallgass, én mégse akarok Hatvanban eltemetődni.

Ne mondd! És hol szeretnél nyugodni, édesanyám?

Debrecenben. Mama és Ilus mellett.

De hát már ott van a tábla megírva. Most rendeltük meg a javítást.

Hát majd beíratod az évszámot, és mindenkinek azt mondod Hatvanban,

hogy ott vagyok eltemetve, csak nem akartam, hogy kijöjjenek a temetésre.

Ne beszélj már, tudod, hogy Hatvan egy kisváros,

mindenki tudni fogja, hogy nem vagy odatemetve.

Bánom is én, megutáltam ezt a Hatvant!

[Berta] Jó, rendben, akkor Debrecenben foglak eltemetni,

és majd szaladgálok Halottak Napján a koszorúkkal.

Jól van.

Mondjuk, egyelőre eltemettetsz Hatvanban.

Aztán pár év múlva átviszel Debrecenbe.

Akarsz még egy költözést, mi?

Jól van, lesz még egy költözés.

Nem tudom itthagyni.

Egyszer mentem le a patikába, azalatt leesett az ágyról…

Szarok a határidőre, eddig is mindig lekéstem, majd most is lekésem…

Az dögöljön meg…

Akkor kirúg.

Berta…

Mi van, mama?

Tegyelek tisztába?

Muszáj enni, Barkó néni.

Köszönöm, nem kérek.

Na, csak egy kicsit.

Nővérke, ezt szeretném odaadni.

Ne tessék.

Olyan aranyos néni, és olyan illedelmes, mindig megköszöni.

Kérdeztem, hogy honnan jött, azt mondta, nagyon messziről.

Biztos Székelyhídra értette. Odavaló.

Én is székelyhídi vagyok. Tavaly jöttem ki Magyarországra.

De hát már nincs is Székelyhíd.

Hogyne volna.

Nem ismerte a Milléket vagy a Gardókat?

Na, csak tegye el. Köszönöm szépen.

Vigyázok rá.

[Anya] Három gyerekem volt.

Ilu, Sanyi…

Fura, hogy mennyire másképp halunk meg.

Anyu öt perc alatt halt meg, amíg kiszaladtam a boltba.

Senki nem tudja, hogyan hal meg.

Csak még azt nem tudom,

hogy teveled aztán majd mi lesz.

Mit ennél, mama?

Nem kell semmi.

Mégis, mi lenne jó?

Káposztáscvekedli.

Azt hozzak, mama? Káposztástésztát?

Ne.

Az csak jó.

Anyu?