Original subtitles

Fordító: «««Trans-Lator»»»046

"Tavasszal a virágok szépségét szeretem, és örömmel tölt el a hold ragyogása ősszel,

de most, hogy szembenézek a halállal, a boldogságnak mindez csak illanó

pillanata, álmok voltak csupán." - Saikaku Ihara

A végítélet pillanatában sejlik föl a mi igazi természetünk.

Ez az igazság. A félelmes, kiszámíthatatlanság idején.

Az utóbbi évtizedek fejlődése segíthetne, hogy szembenézzünk a nehézségekkel.

A világ, ahogyan eddig ismertük,

véget ér.

Jó reggelt, még mindíg itt vagyunk! Üdvözöljük a világ-vége adásában.

És most következzék a 100 legjobb nóta, amit még hallanod kell, mielőtt meghalunk...

Halló?

Nem szoktam csinálni. De igazából sose hiányoltam,

ráadásul senki se sürget.

És te?

Készülsz a mai napra?

Oké, akkor a tied vagyok.

Persze, amúgy sincs más dolgom.

Talán a parkban. Eltekergünk. Szívunk egy jointot.

Nekem van, csak a cigipapírom fogyott el.

Dehogyis, emlékszel, hogy abbahagytam?

Emlékszel!

Ma is tréningezel?

Jól van. Siess. Szia.

Anya?

Apa?

VIGYÁZZ MAGADRA -ANYA

Szia, szépfiú. Úgy látom, nem vagy itt.

Csak szerettem volna elmondani, hogy milyen jól éreztem magamat akkor.

Elmehetnénk moziba, vagy valohová, nem?

Meghívlak. Hehehe.

- Kész vagy? - Kész.

Hová mennek?

Újabb tűzhöz, biztos. Az emberek megbolondulnak.

Szóval, elmész az apáddal?

Anyukám haza akar menni,

de nem fog az apám nélkül,

az apám viszont nem tudja magára hagyni a ti városi embereidet.

Ne kárhoztasd a városi népeket, mi amúgy is bolondnak születtünk.

Én az apám foglalkozását kritizálom.

Ne, ne, menj vissza. Frank Ocean.

- Az meleg. - És ki mutatta meg nekem?

- Én. - Neked bejött.

Néha nagyon utálok képmutató lenni.

Vagyis, nem figyelek eléggé bizonyos előadókra,

amíg csak föl nem fedezem, hogy az illető meleg.

A Judas Priestet se hallgattam addig, amig nem olvastam Rob Halford melegségéről.

Mért olyan jóízű a te marihuanás cigid?

Mert én szerelemmel sodrom a jointomat.

- Hová megyünk? - Bárhová, ha akarod.

Hogy?

Előtte még pár helyre be kéne nézni, aztán mehetünk akárhová.

- Mi lesz a rögtönzéssel? - Akármi, öregem.

- Miért kételkedjek a tudományban? - A kételkedés vezet el az igazsághoz.

Manapság a művészet tűnik frivolitásnak.

És ez a versengés kikerülhetetlen: így teremt az építő jellegű anarchia.

Ebből terem a művészet. Itt van az ihlet forrása.

A vég nem a világvége. Mi magunk teremtjük a világvégét.

Hallottátok őt, barátaim, ha nem fátumnak látjuk az Apokalipszist,

alkothatunk, műveket hozhatunk létre, mert itt van az ihlet ideje.

Hát jól van, búcsúzzunk tőletek a rezignáció eme üzenetével.

Ma, a spekulációk és félelmek hónapjai után,

immár a bizonyosság birtokában vagyunk mindannak, amit megjósoltak.

De vegyük úgy, mint ami így is, úgy is bekövetkezik,

és koncentráljunk egy sokkal fontosabbra: a népünkre, az emberiségre.

Itt az ideje annak, hogy örömünket leljük mindabban, ami igaz, emberi érték.

Hogy közel kerüljünk a családunkhoz és a szeretteinkhez,

és használjuk föl ezeket a napokat a történelmünk, életünk újraértelmezésére.

Adjunk hálát az előttünk járó nemzedékek és a saját teremtő munkálkodásunknak.

Mindenki tudta, hogy Cher gazfickót játszott.

- Baszki. - Komolyan!

Talán a halottak is leúsznak a folyón, mint Rwanda!

Úszott pár holttest a Rio de los Remediosban.

De talán lesz az emberekben annyi józanság, hogy ne öljék meg önmagukat.

Vannak nélkülözhetetlen emberek.

Halló?

Mi újság? A házatok közelében járok, tudod!

Nem említettem, mert annyira el voltál foglalva a diplomamunkáddal.

Egy barátommal vagyok, miért?

Visszahívlak majd, jó?

- Te tökfilkó. - Ki volt az?

- Ki ez? - Martin.

- Milyen Martin? - Csak egyet ismerünk.

Ki? Alicia fiúja?

- Mért hívogat? - Velem akar csavarogni.

- Csavarogni? Mért? - Nem azért, amire te gondolsz.

Bassza meg! Martinnal?

- Te kurvapecér! - Na jó, igen.

- A picsába! - De ez nem jelenti azt, hogy ő meleg.

- Hát akkor micsoda? - Ő csak...be van gerjedve.

- Basszus. - Nem kéne megítélned senki szexualitását...

- ...valami kibaszott macho virtusból. - Ja, de én maradi fickó vagyok.

Ahogy te meg néha meleg vagy, néha meg nem.

Na ja, miféle maradisággal jelölnéd a heteró srácokat, akiket leszophattam.

- Hányan vannak? - Csomóan.

Ismerek valakit?

- José Roberto... - José Roberto?!

- Martin, Ramón... - Ramón?!

Martin, megint.

- És ezek mind melegek? - Biztosat csak José Robertoról tudok.

De nagyon fiatalok voltunk. Azt hiszem, túl sok is volt,

- de már évek óta nem beszéltünk. - Beszarás.

- És engem mért nem? - Hogy?

Úgy értem, ha már az egész sulit leszoptad...

- Nem az egész sulit! - Nem kedvelsz vagy mi az oka?

Ne már, baszki, milyen idióta vagy.

- Mért ütsz meg? - Egy légy.

Rajtad is van. És természetesen nem, mi a faszt képzelsz?

Még sose gondoltam erre, de fura, hogy mindenki más igen, csak én nem?!

- Komolyan mondod? - Hát, valahogy úgy!

- De kösz, szerintem. - Mért?

Azért gondolom, mert annál fontosabb lehetek, hogy csak úgy leszopj.

Szeretnél megdugni?

- Természetesen nem, öregem. - Akkor jó.

- Mi volt ez? - Semmi.

Semmi?

ÓSCAR M. Láthatlak ma valamikor?

- Ki az? - Martin, mondtam már.

Az előbb volt, de te valakinek írkáltál...

...csak nem akarod elárulni.

Az első találkozónk egy múzeumnál volt.

A srác képzőművész és arról mesélt, hogyan jön létre egy kiállítás...

...és hogy némelyik műalkotás mért olyan hitvány, satöbbi, satöbbi.

Némelyikről a suliban is hallotunk,

de nem különösebben érdekelt.

Nem voltam képes elárulni neki, hogy a tárlatlátogatás untat.

Minden tökéletes volt, addig,

amíg búcsúzóul ki nem jelentette: "Öröm volt találkozni veled".

Nem értem, mit jelentsen ez az egész...

Később azzal nyaggattam, hogy menjünk múzeumokba vagy akárhová,

de nem mentünk sehová az elkövetkező két hónapban.

Mindíg volt valami béna kifogása.

- Bonyodalmas... - Mi?

- Ez a Könyvespolcos Óscar? - Kicsoda?

Az aki nem ért rá, mert otthon várta a könyvespolcát.

- Igen, ő az. - Ez olyan alkalmi csávó?

Persze, ő is egyike azoknak. Ja, de ő egy seggfej.

És, keresett már?

A világvégére minden ember megbolondul.

És te kerested?

Szerinted a a könyvespolc izé valódi volt?

A második találkánk úgy nézett ki, mint egy Wes Anderson klipp.

Nagyon élvezte.

Amikor meg néha láthatom, akkor olyan elérhetetlennek tűnik.

És akkor csak arra tudok gondolni, hogy valami visszatartja tőlem.

Hogy van valami, amit eltitkol előlem.

Muszály erről beszélnem valakivel, hogy próbáljam megérteni a visszafogottságát, és

és hogy rájöjjek, hogyha mégse kedvelne.

Mert ő nem szól nekem erről semmit se. Nekem meg pont ez kellene.

Lehet így bármiféle érzelmet kicsiholni?

Hát persze.

Nem árul el semmit se szemtől-szembe, pedig te azt szeretnéd, tudom jól.

Akármilyen idegen is szolgálhatna neked útbaigazítással.

Dehát te szenvedni akarsz,

hogy perzselődj, megedződj a bőrödben. Különben elvéreznél.

Nem tudok. Próbálom, de nem tudok.

Nem olyan bonyolult ez, ha ő akarja,

ha meg nem, hát akkor nincs mit tenni.

Amikor a honlapját nézegetem, látom, hogy mennyien lájkolták be,

meg a kommenteket, amiket kap, és hogy ki mindenki írogat neki,

akkor oda minden reményem.

Mi van?

Tudod mit, nem is bír megváltozni. Amíg én...

meg nem változtatom, csakhogy én semmit se tudok neki nyújtani.

Mért nem kefélsz valaki mással?

Nem ez a lényeg, és én nem is pont erre gondolok.

Hanem?

Fenébe, igazad van.

Bonyodalmas ügy, mi?

Szerinted ő foglalkozik ezzel?

Ha ennyire szigorúak az elvárasaid, talán túl magasra tetted a lécet!?

- Ezt te nem értheted. - Mért nem?

Nem kell adnod semmit se cserébe,

könnyű a hetró srácoknak, se kompromisszum, se sebezhetőség,

te egyszerűen csak ki-be jársz a kapcsolataidban, mintha sportot űznél.

- Hang? Kamera? - Indulhat!

38-7, harmadik jelenet. Felvétel!

Hazavittem a lányt a buli után,

21 éves volt, én meg olyan 16 vagy 17.

Arra kért, hogy találjak valami sötétebb helyet, így is tettem.

Mivel meredek helyen álltam meg, behúztam a kéziféket,

ideges voltam a parkolás miatt.

Elszívtunk egy cigarettát, aztán csókolózni kezdtünk.

Egyszercsak a lány hirtelen átugrott a hátsó űlésre, isten tudja hogyan,

talán mert táncos volt egyébként.

Egy másodpercig hezitáltam, de aztán basszus, én is utána ugrottam.

Mintha egy túravezető lett volna.

Megpróbált húzni lefelé és arra gondoltam:

Baszki, ez a csaj azt akarja, hogy alá kerüljek! A pokolba, azt már nem!

Látta, hogy én nem fogok belemenni, így mást kezdeményezett.

Ez volt az első alkalom, amikor leszoptak. Basszus, nagyon jó érzés volt,

az exem is akarta egyszer, de én nemet mondtam,

nem is sejtettem milyen frankó ez. Francba, hogy én mekkora hülye voltam.

Szóval a dolog feltüzelt,

és a csajszi kiügyeskedte, hogy megbasszam, de közben anyám szavait hallottam:

"Mindíg használj óvszert, édesem, nehogy terhes legyen a lány."

El akartam menni egy üzletbe, de a lány közbeszólt:

"Ne menj, dugj meg így!"

A tekintetem a padlóra tévedt,

és megláttam egy nejlonzacskót.

Egy szempillantás alatt átgondoltam, dehát

úgy nézne ki, mint egy hot dog, így aztán nem vettem föl.

Nem aggódtam a fertőző nemi betegségektől, inkább attól, hogy fölcsinálom a lányt,

és hogy majd reggel antibébi pirulát kell szerezni.

Így aztán belevágtunk a dologba.

Ide térdeltem és innét hatoltam bele.

Ő meg nekitámasztotta a lábait az ablakoknak,

említettem már neked, hogy ő egy táncos.

Eszeveszettül kúrtunk,

és már vagy olyan 15 másodperce benne voltam, amikor arról győzködtem magamat:

"Gyerünk már Diego, képtelenség ilyen helyzetben tovább kúrni."

Szünetet akartam tartani, kifújni magam, venni egy nagy levegőt,

de ő keményen húzott vissza magához.

Kivert a jeges verejték.

"Gyerünk Diego, gyerünk már!" Kihúztam, megfordítottam a lányt,

amit én még sose csináltam azelőtt,

és benyomtam neki marha nagy erővel.

Iszonyú közel voltam az ejakulációhoz, kipukkant a kezemben levő nejlonzacskó és

és elélveztem.

Kirázott a hideg, és arra gondoltam, hogy hát ennyi volt!

De a lány elkezdte simogatni és szopogatni a farkamat,

és ettől olyan merevedésem lett, hogy legalább egy órát keféltünk még.

Na jó, nem egy egész órát, de nagyon hosszan.

Aztán hazavittem. Azt mondta, hogy aggódott miattam.

De sose mondott többet a legszükségesebbnél.

Pénzt akartam neki adni a pirulákra,

de elhárította.

Megcsókoltuk egymást, és bement a házba.

Én visszahajtottam a buliba.

Fölhívtam egy lányt, akit szerettem. Föl voltam teljesen hergelődve.

És beleordítottam a telefonba: szeretlek!

Teljesen ki voltam.

De úgy él az emlékezetemben, mintha higgadtságot éreztem volna.

És aztán?

Fönntartottuk a kapcsolatot, de soha többet nem dugtunk.

Játszunk, oké?

Kész vagy?

Gyerünk, kapd el!

Basszki, öregem!

Hagyj már, te fasz!

Kérdezni akarok valamit.

Kölcsönre van szükséged?

- Felejtsük el. - Na mi lesz, mondd már!

Ígérem, komolyan veszlek.

Bízol bennem?

Baszd meg, ne sértegess!

Valami baj van?

Nem, semmi nem bassza a csőrömet, de,

mintha valami furcsaság mégis basztatná, de nyugi, bízhatsz bennem.

- Ne bolondulj meg! - Baszd meg, nem én vagyok bolond!

Tudtam, hogy be fogsz rágni.

Mégis, mit reméltél?

Hát persze, irány a baszás, hiszen annyira közel állunk egymáshoz!

Te bezzeg nem csinálsz ilyeneket!

Ja, pont ezért töltöm az időmet olyan valakivel...

Kivel?

Különbözőek vagyunk, ez minden. És ez akkor se normális.

- Semmi se normális. - Tudom.

Igazad van, mi nem passzolunk.

Baszd meg, itt nem arról van szó, hogy valaki meleg vagy heteró.

Fura vagy, öregem! Nem is tudom, mit mondhatnék.

Baszd meg, Alejandro.

Olyan valakire van szükségem, akiben megbízhatok.

Tudnom kell, hogy az együttlét problémamentes lesz-e.

Nézd,

- neked van egy csomó meleg barátod, igaz? - Természetesen, nincs!

- Azok kanosak, nem? - Nem ez számít.

- Akkor? - Hagyjuk.

- Talán több szerencsém lesz legközelebb. - Baszd meg.

(Fordulj meg, hapsikám)

(Akarod, hogy benned legyek?)

(Mi lenne, ha megpróbálnánk dugni?)

(Mutatni akarok valamit)

- Állj! - Állj!

- Ne, állj meg. - Ne, állj meg.

Mért nem te dugod meg őket?

Tudom, hogy én nem csinálnám, de azért úgy könnyebb lenne, öregem.

Volt egy csávó, akivel a Twitteren jöttünk össze,

valamelyik barát barátja.

Pont ő volt az, akiben megbíztam,

akivel tovább juthatnék, mint a többiekkel.

Szóval, mielőtt bepánikoltam,

épp azon agyaltam, hogy mekkora baromságot csinálok magammal.

- Dehát mért történne úgy? - Mert úgy történik.

Dehát mért akarod, hogy úgy történjen?

Mert elég fura a bélműködésem, és nagyon érzékeny az anyagcsere rendszerem.

Pont ez a lényeg, hogy igazán megbízhassak a fiúban.

Basszus, használj egy dildót.

Te ezt nem is kapisgálod.

Akkor magyarázd el.

- Miről kellett írnod? - Akármiről.

Az Apokalipszissel kapcsolatos félelemről, vagy hogyan viszonyuljunk a nehézségekhez,

közzé fogják tenni ezeket az írásokat, és mindenfelé szétküldik.

- És te szeretnél nyerni? - Persze, mért is ne!

És mi a te személyes történeted ezzel kapcsolatban?

- Mi van? - Nem tudom, hogy ott vagyunk-e.

- Mozgás, te faszfej. - Add ide. Hozd a dobozokat.

A papírokkal telit!

Ne, hozd a dobozokat!

- Abból van még egy csomó! - Ezek a te papírjaid! Nem kellenek dobozok!

Kurva sok doboz van! Szükséged lesz rájuk tüzet rakni, te idióta!

- Menj és hozz még több papírt. - Menj te. Nekem nem hagyják.

Gyerünk, César. Kérlek, segíts!

Semmi értelme. Erre nincs idő, Ariel. Menj haza.

Menj a családoddal, a feleséged mellett meglesz mindened.

Violeta jól van, a gyerekeivel együtt.

Adj nekem tíz percet, aztán nyugton hagyunk, kérlek!

Van vized és tonnányi papírod, hát indulj!

Mit akartok?

Épp elmegyünk, mondd, mit akarsz.

Írtam valamit a pályázatra.

- Ó baszd meg. - Egy kicsit elkéstél, öreg.

Ti se hisztek benne?!

Mi lesz a pályázattal? A kampánnyal?

Még a sokkal szkeptikusabbnak is meg kell vívnia a személyes harcát. Sajnálom.

Ha te bele vagy bódulva abba a kampányba, az csúcs!

Ha elhiszed, hogy a világ egy jóságos hely, talán ez a hit rajtad majd segít.

Mért nem te vagy jóságos?

- Mert ilyen a valóság, öreg. - Menjünk már, a kurva életbe!

Muti, mit írtál!

Még van időnk.

Ariel, menjünk, kérlek! El fognak menni nélkülem!

Emlékszel Steve Carell mozijára?

Amikor vége van a világnak, és

- mindenki bedrogozva orgiát csap. - Egyikük Keira Knightleyvel?

Biztos vagy benne?

Mi van ha nem áll föl nekem?

- Otthon vannak a szüleid? - Nincsenek.

- Vendégül tudsz látni? - Nincs más választásom.

Hahó! Sört!

- Ne, ne... - Mi van?

Vidd a cuccaidat az én szobámba, és máris hozom a söröket.

Azta! Ez az én házam!

- És ez? - Káprázatos.

- Egy férfi és egy nő. - Igen, és?

- A meleg filmek között találtam. - Mért ott keresgélsz?

Semmi...

csak eljátszok a gondolattal.

Ebben az esetben igent mondhatok, de talán mégse.

- Ezt kell megnézned. - Már láttam.

Ezzel már unalomba kergettél.

- Én? - Igen.

Parancsolj.

Üljünk le.

Eszembe jutott az a film, és ez emlékeztetett arra, hogy

- visszahozzak valami mást. - Rendben.

Várj még.

Ha mi ezt végbevisszük,

mégha én nem is bírtam igent mondani, és talán nem is fogok,

akkor is tisztességes akarok veled lenni.

Jól ismersz, de erről mit se tudhatsz.

Nem olyan nagy ügy, de muszály megemlítenem, pláne most.

Kábé egy hónappal ezelőtt, amikor kórházban voltál,

a Másik Diegóval elmentem egy képregény üzletbe.

És nagyon élveztem.

- Szia. - Mizújs, öreg?

Annyira azért nem komálom a Másik Diegót,

kellett, hogy legyen egy másik oka annak, ami ott tartott a butikban.

Gyorsan rájöttem, hogy mi az.

Helló, mi újság?

Annyira bénák vagyunk, hogy sose vásárolunk semmit.

Mennyibe kereül?

Mi?

Hát akkor illusztráljuk!

Mindíg is meg akartam tanulni a jelnyelvet.

TETSZIK

NAGYON

Ezt én is akarom csinálni!

TANULJ

EGY KICSIT

NAGYON JÓ

Ez király!

Szóval, amíg a kórházban voltál, ki kellett találnom, mivel üssem el az időt.

Tudod milyen jelet használnak a süketnémák saját magukra?

Nem tudom.

Olyan bénaságnak kell lenni, ami mindíg varázslatossá teszi a nevedet.

Alannak is van egy jele.

Az én jelem:

"A" és a foga,

mert gyerekkorában volt neki egy tátongó foghézagja.

Az enyém meg:

mert, bármikor az üzletbe megyek,

mindíg valami dögös inget szeretek viselni.

Isten tudja, mért.

Na szóval, Alan adta nekem, hogy adjam oda neked.

Ez maradhatott ki a gyűjteményedből, mikor a kórházban voltál.

Nem kellett volna megtennem, nagyon sajnálom, de nem tudtam...

Mindenki más szerette látni...

...nyilvánvaló volt!

Az emberekből kiveszett az egészséges gyanakvás. Felelőtlenül naívak.

- Nagyon sajnálom! - Ne kérj bocsánatot.

Mindent elveszítettem. A családomat, a feleségemet, a múltamat.

- Gyere velem. - Hová megyünk?

Menjünk! Professzor! Siessünk!

- Elmenni valahová? - Erre te úgyse vagy képes.

A diszidálókat meg kell állítania a Köztársaságnak.

- Baszd meg a Köztársaságodat, ezt a szart. - Nem segíthetek, mindent megpróbáltam.

Nem azért könyörögtem, nem magamért...

Köszönöm.

Akarsz valamit enni?

- Hé, öreg! - Mi van?

- Én vagyok Humberto? - Persze, hogy nem.

Nem bántam volna, ha én vagyok.

Hízelgő, de nem te vagy Humberto.

- Mért nem? - Csak mert nem.

Íme! Edd meg.

Gyerünk!

Mi az, amit nem tennél meg?

Hunberto miért megy el?

Azzal, hogy a két férfi feketébe öltözik, Humberto válik üldözötté,

ezért lép le.

És az a másik történet a szomszédaival?

- Miért írtad meg? - Azt a hölgyről szólót?

- Mi lett vele? - Van egy férje, és

ők ott vannak, mert ők Humberto szomszédai,

ők a tanúi annak, ami történni fog,

és az ő történetükön keresztül látjuk, mi is történik valójában Humbertoval.

Mi van..., mi a helyzet azzal az üzenettel?

Az a férjétől van.

A lényeg az, hogy történjen bármi,

várni fogja a férfit.

- Miért? A férfi nem jön vissza? - Nem. Ez a lényeg.

...soha többé nem jön vissza.

Bármi történjen is, a nő várni fogja őt.

Honnan szeded elő ezeket a fura elképzeléseket?

Nem valami különös helyről...

VIGYÁZZ MAGADRA - ANYA

Hol vannak a szüleid?

Elmentek.

Akarsz egy sört?

VIGYÁZZ MAGADRA - ANYA

Mi történt a csokikkal?

Emlékeznék, ha megettük volna, vagy ha nálad hagytuk volna...

Nem mondtam igent, rendicsek?

Mehet?

Látod? Értékes produkció.

Gyorsan előre tekerem.

Ne baszd meg, öregem!

- Mért nevetsz? - Mekkora baszás!

A pasit itt dugják meg először.

- Komolyan? - Igen, ezért olyan ideges, akárcsak te!

- Igazából nem én vagyok a passzív fél. - Hát, majd meglátjuk.

Kizárt.

Azt a hétszentségit!

Muszály, hogy szeressék egymást.

- Passzióból nem kefélnél, igaz? - Az biztos, hogy nem.

ATYAÉG, ILYET MÉG NEM BASZTAM!

- Ó, a szentségit, öregem! - Totálisan a hatalmában tartja.

- Az biztos. - Naná.

Hogy képes lenyelni azt az egészet?

Öcsém, a kurva életbe!

Itt jól láthatod a pasi arcát, a kínszenvedését.

Ó, ne már, atyaég!

- Ezek melegek, nem? - Gondolom, igen.

Ezek be vannak lőve.

- Basszus. - Mi van?

Nem tudod elviselni?

- Miért? - Nem.

- Mért? - Még a sajátomat se tudom kezelni.

Komolyan? Valóban?

Szóval...

...mit csinálsz akkor, amikor elélvezel?

- Az jó. - Hogy jön? Elmondhatod...

Úgy értem, nem élvezem össze az egész környéket,

csak elélvezek.

- Alex, meg akarom neked mutatni... - Ne, ne gyere!

Szia, édesem. Hogy vagy?

Jól, Alexnél vagyok.

Találkozunk később?

Igen, nem tudom, később. Visszahívlak, jó?

Jó. Oké. Puszi. Hívlak majd, szia.

- Ki volt ez? - Ne má, ismered.

- Mit? - Semmit. Azzal hogy lesz?

Jól.

Frankón.

Basszus.

Haver! Mennyi sörünk van még?

- Több, mint elég! - Ihatok még eggyel, anyuci?

Az talán segít!

- Szerinted a nap föl fog robbanni? - Nem, ez csak egy városi legenda.

Nem akarok magamban iszogatni.

- Honnan tudod? - Hát ezt csak úgy tudom.

Bassza meg, öregem,

Gyerünk, Diego.

Tudom, hogy segíteni akarsz, csak a tested nem engedelmeskedik.

Mióta tervezgeted ezt az egészet?

Rajta!

Bátraké a szerencse!

Máshogy érzed magad?

Majd meglátjuk, később.

- Fölkészültél rá? - Mire?

Fájdalommal járhat, ember.

- Fogd be! - Mindenki ezt mondja.

De nem hinném.

Meséltem már az első anális közösülésemről?

Erről a szarságról még nem meséltél.

Az egy...

- kemény ügy volt, öregem. - Miért?

Egy osztályba jártam a lánnyal, eljártunk pár kocsmába,

iszogatni a barátainkkal, aztán leléptünk.

Hozzám mentünk.

Ne tudd meg, betintázva, vadul szeretkeztünk,

tényleg őrült módon.

És arra gondoltam: "Hát itt az alkalom..."

Nem ellenkezett. És én benyomtam neki, oda.

Úgy belecsusszantam, akadálytalanul, mint kés a vajba.

Be voltunk rúgva,

de azért én éreztem valami fura szagot.

Borzasztó volt.

Körbenéztem, és

úristen, csupa szar vot mindenfelé minden!

Elvonszoltam a csajt a zuhany alá.

Még csak megjegyzést se tett.

A zuhany alatt voltunk. Lemostam magamat,

annyira részegek voltunk, hogy még észre se vette, mi történt vele.

Befejeztük a dolgot, de nagyon ordenáréra sikeredett.

És még csak észre se vette.

Talán azért nem járt neki fájdalommal, mert be volt rúgva.

Mi az?

Ne idegeskedj, öregem.

- Segíteni fog rajtunk. - Szerintem meg bénaság.

Szia, bébi.

Hogy vagy?

Kicsit beittam, és tudod, hogy milyen kanos leszek, amikor részeg vagyok.

Alex alszik, kiütötte magát.

Gyere már, tudod, hogy mit szeretnék.

Mit csinálhatnék? Dugjam meg őt?

Semmi.

Azt akarom, hogy...

...szorítsd meg a farkamat.

Azt akarom, hogy játszadozz vele, ahogy én szeretem.

Gyerünk, kapd el, verd ki nekem, szépen.

Ez az, gyere, csináld.

Mit érzel?

Csináld.

Komolyan?

Igen. Valakinek el kell kezdeni.

Oké, most te jössz.

- Működik? - Mi? A pirula?

Persze.

- Próbáld meg. - Ne, még tarts ki.

Gyere már, Diego. Jó lesz.

Baszd meg, ember.

A kurva életbe.

Olyan csak, mintha magadhoz nyúlnál.

Basszus.

- Várj, tartsd vissza! - Mi van? Mi?

- Ne má, hagy csináljam! - Ne, várj. Várj!

- Nem most van itt az egyezkedés ideje, mi? - Tarts ki, öregem!

Gyerünk, öregem. Hiszen szakértő vagy.

Ne kezdd, haver.

Meg akarom tudni, mit hagytam ki eddig.

Mi van?

Ki vele, öregem?

- Mi az? Ne hagyd abba? - Ha látnád magadat!

- Mit? - Komolyan?

Csináld már!

A végítélet pillanatában mutatkozik meg a mi igazi természetünk.

Így igaz. A váratlan, megjósolhatatlan időkben.

Az utóbbi évtizedek fejlődése segíthetne, hogy szembenézzünk a nehézségekkel.

A világ, ahogyan eddig ismertük, véget ér, véget ér...

- Na jó, fordulj meg. - Nem, így szeretem.

- Így? - Egymással szemben.

- De így nem tudjuk... - Figyelj...

...menj följebb.

Így. Gyere.

- Így? - Persze, így.

Lazíts, lazíts. Jól van.

Mindez újdonság számomra.

Hatalmas árat fogunk fizetni a hitetlenkedésünkért.

A megbocsátásotokért esedezünk, amiért hamis illúziókba ringattunk.

Ne hagyjátok el a családjaitokat. Maradjatok együtt.

Mert megkezdetett. Hinnünk kell!

Hinnünk kell!

Bassza meg.

- Mi az, mi van? - Nincs merevedésem.

- Segítsek? - Tudod mit? Fordulj meg.

- Ne. - Úgy könnyebb.

Van róla fogalmam, úgy kevésbé fájdalmas.

Ó a picsába!

Na, fordulj meg.

- Mi van? - Meghúzódott valamim.

- Bassza meg. - Hagyd így.

- Ne, tiszta vénség vagy. - Baszd meg, öregem.

Alex?

E nagyszerű nemzet polgárai!

Legyetek büszkék a hazátokra,

élvezzétek a békesség utolsó pillanatait.

Most nem a jövőbe tekintésnek van itt az ideje,

hanem hogy megőrizzük a jelenünk méltóságát.

Büszke vagyok, hogy az országunk szolgálatára lehettem.

Köszönöm.

- Elmész? - Valahogy úgy.

Mit kell még megcsinálnod?

El kell mennem megnézni Lucyt,

találnom kell valami ennivalót, mert farkaséhes vagyok,

mert az apámék az összes ennivalót bespájzolták.

Ne bolondulj meg, itt is ehetsz.

Kösz, nem. Kifutok az időmből.

Még akkor is, ha ezek a leghosszabb napok?

Kibaszott napok. Gyűlölöm. Jobb lenne egy meteorit, vagy a jégkorszak.

Ami nem csinál a mindennapokból ekkora összevisszaságot.

Az nagyon is előrejelezhető lenne.

És a Föld forgása szép lassan leáll...

- ...ez egy előkelő, ízléses világvége. - Bassza meg.

Na én megyek a fürdőszobába.

Biztos, hogy nem vagy éhes?

Igen, tarts ki.

Hallani akarom a hangodat.

Ne, még ne menj.

Igen, ne hagyd abba, beszélj még.

Igen, dumálj még, ne menj...

Ó, basszus.

Istenien szopsz, öregem. Ez tagadhatatlan.

Kösz.

Férfiasabban néznék ki, ha kövérebb lennék.

Nem hiszem. Mi lenne akkor a macikkal?

A végítélet pillanatában sejlik föl a mi igazi természetünk.

Fordította: «««Trans-Lator»»»046