Original subtitles

Mind csodákról, ébredésekről, trükkökről, megtévesztésről beszélnek;

feltámadásról, Krisztus második eljöveteléről.

Ez az egész badarság, és a Szentszék egyértelműen elutasítja.

A fénykép, amely beindította a fantáziájukat,

két évvel ezelőtti.

Valaki meg akart tréfálni minket.

Felettébb ízléstelen tréfa.

Hazugság, Sofia, hazugság!

Biztosak vagyunk benne,

hogy a velencei kórház intenzív osztálya üres.

- XIII. Piusz már nincs ott. - Határozottan tagadom.

Akkor mi lett vele?

Ugyanarra a sorsra jutott, mint II. Ferenc?

Ez szándékos provokáció.

És a Szentszék sosem reagál provokációkra. Köszönöm!

AZ ÚJ PÁPA 9. RÉSZ

Milyen vagyok?

Káprázatos.

Hiányzott nekem!

Mindig is a barátja leszek.

Ez megnyugtató.

Ideges?

Amikor akarok, Gutiérrez, tudom, hogy kell fellépni.

Tudom.

BRANNOX EGY KÖZÜLÜNK!

A lányok, akik semmibe vettek minket. A fiúk, akik elhagytak minket.

Az idegenek, akik levegőnek néztek minket.

A szülők, akik félreértettek minket.

A munkaadók, akik elutasítottak minket.

A mentorok, akik kételkedtek bennünk.

A zsarnokok, akik megvertek minket. A testvérek, akik kigúnyoltak minket.

A barátok, akik elhagytak minket.

A konformisták, akik kizártak minket.

A csókok, amiket megtagadtak tőlünk,

mert senki sem látott minket.

Túlságosan lefoglalta őket, hogy másfelé fordítsák tekintetüket,

miközben én titeket néztelek.

Csakis titeket.

Mert egy vagyok közületek.

KÖSZÖNJÜK, BRANNOX PÁPA!

A bánatnak nincs hierarchiája.

A szenvedés nem sport. Nincs végleges rangsor.

Akne és félénkség kínoz minket,

terhességi csíkok és diszkomfort, kopaszság és bizonytalanság,

anorexia, bulimia, elhízás, diverzitás;

ócsárolnak minket a bőrünk színe, a szexuális orientációnk miatt.

Üres pénztárcánk, testi fogyatékosságunk,

az idősebbekkel való vitáink, vigasztalhatatlan sírásunk,

jelentéktelenségünk mélysége, veszteségeink bugyrai,

a bennünk lakozó üresség,

és a visszatérő, gyógyíthatatlan gondolat miatt,

hogy véget vetünk mindennek.

Nincs hol megpihenni,

nincs hova állni, nincs kihez tartozni.

Semmi. Semmi. Semmi.

Igen,

ezt éreztük.

És ahogy ti is, én is emlékszem mindenre.

De már nem számít, hogy a világ nem értett egyet velünk.

Egyelőre nekünk kell ellentmondanunk a világnak.

Nem tűrjük tovább, hogy problémának nevezzenek minket.

Mert valójában ők a probléma, és mi vagyunk a megoldás.

Mi, akiket elárultak és elhagytak,

elutasítottak és félreértettek, félretoltak és aláástak.

"Itt nincs hely számodra.", mondták ők a hallgatásukkal.

"Akkor hol a helyünk?", esdekeltünk nekik mi a hallgatásunkkal.

Erre sosem kaptunk választ.

De most már tudjuk, igen,

tudjuk, hol a helyünk.

A mi helyünk itt van.

A mi helyünk az egyház.

Biffi bíboros mondta először, megdöbbentő egyszerűséggel:

"Mindannyian hitvány nyomorultak vagyunk,"

"akiket Isten azért hozott össze,"

"hogy egy dicsőséges egyházat alkossunk."

Igen,

mindannyian nyomorultak vagyunk.

Igen, mind egyformák vagyunk.

És igen, mi vagyunk az elfeledettek,

de többé már nem.

Ettől a naptól kezdve nem felejthetnek el minket,

ezt garantálhatom.

Emlékezni fognak ránk, mert mi vagyunk az egyház.

Mi a baj?

Semmi.

Kételyeid támadtak?

- Egyszerűen nem értem. - Mit nem értesz?

Hogy mit akarunk.

Lenny testét.

Ezt akarjuk.

Élve vagy halva.

Nem nyugszunk, amíg meg nem találjuk a holttestét.

Miért?

Mert számomra olyan, mint Krisztus teste.

Számodra nem?

Meg kell értenie, hogy ha végigcsinálja,

valószínűleg nem fogják megengedni, hogy itt maradjon.

Szóval nem jó ötlet a rendőrséghez fordulni.

Jó ötlet az, ami minimalizálja a károkat és maximalizálja a profitot.

Odakint ezt kapitalizmusnak hívják.

De mi már a katakombák kora óta gyakoroljuk.

Miért tette?

Ön mondta, hogy az igazi büntetést...

nem a börtönben szenvedjük el, hanem a lelkünkben.

De elgondolkodtam,

hogy a börtön a tökéletes hely, hogy megküzdjünk a lelkünkkel.

Süllyesszük mélyre ezt az incidenst, és térjünk vissza a munkához, Sofia.

Nem.

Úgy döntöttem, lemondok.

- Elmegyek. - De miért?

Kérem, Eminenciás uram, ne kelljen kimondanom!

Ön a legintelligensebb ember a világon.

Biztosan el tudja képzelni, miért.

Miért követik el mind ugyanazt a hibát?

Mit?

Előbb vagy utóbb mind szerelmesek lesznek.

OLASZORSZÁG, VENTOTENE SZIGET, LAZIO

ALTIERO SPINELLI ISKOLA

A keresztény martirológiumban 9900 szent és boldog van.

Nem imádkozom egyikükhöz sem, csak hozzád.

Te vagy az egyetlen szent, aki törődik másokkal!

Maradjunk a tényeknél.

A kalifa,

feltehetőleg a Ventotene szigeten élő menekült közösség segítségével,

túszul ejtett hat általános iskolás gyermeket,

valamint a tanárukat, Don Antoniót.

Don Antonio jó pap, Girolamo. Jó pap, esküszöm.

Te is tudod, hogy egész életemben információt gyűjtöttem,

de most már biztosan jobban informált vagy nálam.

Térjünk a lényegre.

Minden erőmmel kérlek, szabadítsd ki őket.

Szabadíts ki mindenkit sértetlenül. Ők még csak gyerekek.

Ártatlanok.

Szentek, gyönyörűek, mint te.

Kérem,

tegyen velem, amit akar, de engedje el a gyerekeket!

Jobban örültem volna, ha az első találkozásunk...

kellemesebb körülmények közt történik.

Ehelyett egy nehéz és sürgető küldetés terhe nyom minket.

Van hat gyermekünk és egy papunk, akiket meg kell mentenünk.

- A rendőrség... - Ez nem a rendőrség feladata.

Ez az egyház dolga.

Tudja, ki félt még önnél is jobban attól, hogy magamhoz térek?

- Ki? - A kalifa.

Elemezzük a helyzetet, Szentatyám.

Kómába estem, és élő szentté váltam.

Szemtanúi lehetünk a katolikus fanatizmus első jeleinek.

Eddig a kalifa kizárólagos előjoga volt a fanatizmus.

Úgy érzi, elbitoroltuk a területét, ezért ránk támad.

És most fél, hogy magamhoz tértem, ezért emeli a tétet,

és arra csap le, amit a legjobban szeretek:

a gyerekekre.

Nem attól fél, hogy magadhoz tértél.

Attól fél, hogy feltámadtál a halálból.

Ebben az esetben nem csupán egy hitetlen vagy a szemében,

hanem amint nekünk az Antikrisztus,

úgy neki te lennél az Iblísz, az ördög,

és az ördöggel nem lehet alkut kötni.

Pontosan ezt akarom. Velem kell alkut kötnie.

A kalifa...

nem tudja biztosan,

hogy feltámadtam-e a halálból vagy sem.

Kétségei vannak.

És a kétség, ahogy Voiello mondja, fegyver.

De nekünk van egy titkunk, egy bizonyosságunk:

valóban visszatértem.

És a bizonyosságunk nem fegyver, hanem bomba.

Senki sem akarja, hogy felrobbanjon ez a bomba.

Ezért kényszeríthetjük, hogy engedje el a gyerekeket.

Nem értem, mit akarsz tenni.

Tudatni fogom a kalifával, hogy már nem vagyok kómában.

Tudja, hogy ha megmutatom magam a világnak,

megfosztom a fanatizmus monopóliumától.

Egy hét alatt egymilliárd fanatikus katolikust tudok teremteni.

A kalifa tudja ezt, ezért reagált oly kiszámíthatatlanul.

Ha nem mutatom meg magam a világnak,

tovább álmodhatja téveszmés álmait.

Neki kell eldöntenie.

De ha nem akarja, hogy felfedjem magam,

azonnal el kell engednie a gyerekeket és a tanárukat.

Mit gondol?

Azt, hogy mi vagyunk az egyház, és ehhez méltóan kell viselkednünk.

Le kell térdelnünk és imádkoznunk hat gyerekért és egy papért,

amíg a rend és a törvény őrei...

kieszelnek egy tervet, hogy kiszabadítsák őket anélkül,

hogy holttesteket hagynának maguk után.

És ezt fogjuk tenni, Lenny.

Ez a középút.

Ön a pápa, ön jelöli ki az irányt.

Alávetem magam az akaratának.

Azon az éjszakán, amikor sírt a bátyja, Adam sírjánál,

azt mondta neki, hogy Isten nem szereti magát.

Ezt honnan tudod?

Azt hitte, egyedül van?

Ott voltam magával, John.

John,

bele kell nyugodnia, hogy hisz bennem.

Most, hogy rájött,

mi vagyok!

Szabadítsátok ki őket!

Szabadítsátok ki őket!

Szabadítsátok ki őket!

Bíboros fivéreim!

Visszatértem.

Ez a mai találkozó maradjon a mi titkunk.

Ha bárkinek felfeditek, hogy visszatértem,

tudom, hogyan büntesselek meg titeket.

Emlékeztek, bíboros testvéreim,

amikor azt mondtam, hogy a hívőknek egy szűk ajtón kell eljönniük hozzánk,

és nem mi megyünk el hozzájuk?

Mind elég szkeptikusak voltatok.

Holott pontosan ez történt.

És ezért akarom, hogy most teljes csendben legyetek,

és hunyjátok be a szemeteket.

Hunyjátok be a szemeteket, hogy koncentráljatok,

és a bocsánatomat kérjétek,

és azt mondjátok magatoknak:

"Soha többé nem fordul elő, hogy én, egy nyomorult ember,

"nem hiszek XIII. Piuszban."

Mindig azt mondjuk, hogy "mi irányítjuk az emberek szívét."

De mit jelent ez?

Önmagában a szív, ahogy azzal tökéletesen tisztában vagyok,

nem más, mint egy verő szerv.

Néha gyorsabban ver, néha lassabban.

Néha megáll.

A szív egy mechanizmus. Nem jelent semmit.

Mit jelent pontosan, hogy "irányítani az emberek szívét"?

Azt jelenti,

hogy uraljuk az érzelmeket.

A ti érzelmeiteket,

más katolikusok érzelmeit e falakon kívül.

Ha képes vagy uralni embertársaid érzelmeit,

követni fognak, ahová csak akarod.

Ezt hívják hatalomnak.

A legkiválóbb Voiellónk épp ezt gyakorolja mindnyájatok felett.

III. János Pál és én is ezt gyakoroljuk szerte a világon.

Mily csodás munkát végzett III. János Pál!

Amikor Lourdes-ban azt kiáltotta, hogy "nem",

oly bátorságról tett tanúbizonyságot, ami belőletek mindig is hiányzott.

És múlt vasárnap, az Úrangyala-imádságkor,

amikor kitárta a szívét, mások szívét is kitárta.

Másokét, akik eddig titkolóztak.

De most előjöttek szánalmas kis rejtekhelyeikről,

bizonytalanságuk árkaiból.

Mind odakint vannak, a téren.

Jöttek,

maradtak,

és továbbra is maradni fognak.

Milyen dicső pápa III. János Pál!

Mert III. János Pál végre...

megalapozta a fiatal, dühös katolikus hadsereget.

Ha szükséges, még többeket toborzok, inspirálom és felfegyverzem őket.

Az elkövetkezendő napok döntő fontosságúak lesznek.

Ezért van rátok szükségem.

Szükségem van a vörös hátteremre.

Szóval mellettem maradtok,

csendesen, engedelmesen és jón.

Túl öregek vagytok, hogy újraalkossátok magatokat.

Túl öregek, hogy felfogjátok a világ érzelmi természetének változásait.

Nem kell bíznotok bennem.

Bízzátok rám magatokat és imádkozzatok.

Imádkozzatok Don Antonióért, egy jó papért, aki szenved,

és hat rémült gyermekért.

Isten velünk van.

Mi a jó felé hajlunk, és Isten is a jó felé hajlik.

Ezért Isten velünk marad.

Mert ő ismer engem. És én ismerem őt.

Imádkozzunk!

Nem értem, ki most a pápa?

Fogd be és imádkozz, idióta!

Amikor egy férfi,

más férfiak nevében,

és egy Isten nevében,

gyermekeket rabol el,

terrorizálja őket, megfosztja őket az élelemtől,

és halállal fenyegeti őket,

azzal nem pusztán bűnt követ el.

Hadat üzen.

A modern egyház nem fog bedőlni ezeknek a provokációknak.

De én nem vagyok modern.

Én ősrégi vagyok.

Azt mondom magának, kész vagyok válaszolni a hadüzenetre.

- Szentatyám... - Fogja be, és hallgasson végig!

Megsemmisítjük őket.

Holnap reggel...

III. János Pál szóljon a téren lévőkhöz.

Jegyzeteljen, Voiello! Lediktálom, hogy mit mondjon.

Most az emberrablókhoz szólok.

Igen, megvetendők vagytok, és igen, már halottak.

Isten akarata ellen cselekedtek, bármilyen Istenről is legyen szó.

Ezért megparancsolom,

hogy engedjétek el a gyerekeket és Don Antoniót!

Ha nem engedelmeskedtek, odamegyek,

és velem lesz Isten, a vas, a hit és a tűz.

És nem leszek egyedül. Ezt tudnotok kell: nem leszek egyedül.

Van fogalmad róla, milyen sokat fáradoztunk?

Napok óta nem aludtunk. Hírszerző szolgálataink,

diplomatáink, az alelnök;

a belünket is kidolgoztuk, hogy megmentsük a seggeteket.

A gyerekeket, a papot, a nyugalmazott pápát, erre hogy köszöni meg nekünk?

Elintézi, hogy III. János közölje, kész hadat üzenni?

Elment az eszetek?

Utoljára 1540-ben háborúztatok,

és akkor is csak Perugia meghódításáért.

Van fogalmad róla, miért veszélyes hadat üzenni?

- Nem. Miért? - Mert végül tényleg harcolnotok kell!

Nyugodj meg, Bauer! XIII. Piusz csak egy kissé ideges.

Értem. Akkor próbáld meg lenyugtatni,

különben kénytelen leszek határozottabb lépést tenni.

Mit akarsz tenni, Bauer? Megöleted a pápát?

Nem lenne értelme. Újra feltámadna!

Ő talán igen. Te nem.

Hadd magyarázzak el valamit, Eminenciás uram.

Ha ismerjük a forgatókönyvet, irányíthatjuk.

De amikor az egész ismeretlen, a dolgok kicsúsznak az irányítás alól.

Egyik nap még a parkba viszed a gyerekedet,

másnap pedig már fedezékbe vonulsz egy óvóhelyen.

Egyik nap a pápádnak kicsit hanyatlik a figyelme,

másnap, mire észbe kapnál, már ki is tört a III. világháború.

Na mármost, látod mögöttem azt az élő legendát?

- Azonnal észrevettem. - Parker tábornok. Ez mindent elmond.

Nos, a tábornok egy szót sem fog szólni,

de megmozdítja a fejét, válaszul a kérdéseimre.

Szóval nagyon figyelj rá.

Parker tábornok! Háború esetén...

az Egyesült Államok, a világ legerősebb országa,

hajlandó lenne megmenteni a Vatikán seggét?

- Érted? - Igen, értem.

De te vagy az, aki úgy tesz, mintha nem értené.

Senki sem akar háborút.

Ha XIII. Piusz megmutatja magát a világnak,

a katolikus fundamentalizmus az egekbe szökik.

Ha XIII Piusz kiejti a "háború" szót,

a világ minden tájáról emberek milliói...

állnak majd készen a szíriai határ lerohanására,

arra, hogy elindítsák minden idők legnagyobb vallási háborúját.

Sokan közülük amerikaiak lesznek.

A frontvonalba beletartoznak a katolikus frakciók is...

a volt jugoszláviai konfliktus zónákból,

szabadságharcosok Ukrajnából, és a litván különleges erők is.

És a katolikus diaszpóra vagyonos tagjai...

örömmel finanszírozzák a konfliktust, és biztosítanak fegyvereket.

Tévedek, Parker tábornok?

Látod? Talán kissé berozsdásodtunk,

de még mindig tudunk egyet s mást a háborúról.

El sem hiszem, hogy egyáltalán erről kell beszélnünk.

Felmerült a Vatikánban, hogy hadat üzen az iszlámnak!

- Jézus kurva Krisztus, Voiello! - Nem, Bauer. Nem az iszlámnak.

Az iszlám terrorizmusnak. Nagyon jól tudjuk,

hogy a muszlimok többsége mérsékelt.

De pontosan ez a lényeg. Épp a mérsékelt katolikusok azok,

akik most azt kockáztatják, hogy csökken a számuk,

mert a többség fundamentalistává válik,

ha XIII. Piusz megmutatja magát.

Figyelj rám, Bauer!

Lehetséges, hogy XIII. Piusz jelet akar hagyni,

egy isteni jelet.

Nem egy pillanatnyi békét,

ami csak addig tart, amíg fel nem bukkan a következő őrült,

aki alig várja, hogy végrehajtson egy támadást valahol a világon,

hanem örök békét, vagy legalábbis egy nagyon hosszú, tartós békét.

Te nem tudtad megtenni, de ő talán sikeresnek bizonyulhat,

mert a kollektív képzelet erősebb, mint az atombomba.

Most már érted, Bauer?

Az élet olyan gyönyörű!

Elég lenne elfogadni olyannak, ami:

egy lehetőség az örömre és könyörületre,

szeretetre és könnyedségre.

Mikor vesztette el a könnyedségét?

Mikor?

Mindenki emlékszik a csodáimra, de elfelejtik a gyilkosságaimat.

Nem tudják, hogy én öltem meg azt a szegény papot,

azt a hőst Ventotenében.

Én hagytam magára azt a hat ijedt gyereket azokkal az őrültekkel.

Holnap III. János Pált fogják hibáztatni, pedig én tettem.

Veszélyt jelentek másokra. Értéktelen vagyok.

Egy felelőtlen, meggondolatlan gyerek.

Őszentsége, III. János Pál látni szeretné.

- Eminenciás uram! - Bauer! Mit keresel itt?

Hoztam valakit.

- Ki ő? - A kalifához legközelebb álló egyén.

- Te kerested meg? - Nem.

És ezért kezd érdekes lenni. Ő keresett meg engem.

Nem mi voltunk.

Miért bízzak magában?

A legkevésbé sem várom el, hogy bízzon bennem.

Én sem bízom magában, maga se bízik bennem.

Csak személyesen akartam elmondani, hogy nem mi voltunk.

Sem Lourdes-ban, sem a bazilikában, sem Ventotenében.

Csak egy okot mondjon, amiért higgyek önnek, és megteszem.

Európa lényegtelenné vált.

Egy régi, elhagyatott kirakattá, ami már nem érdekel minket.

Egyszerűen ezért nem mi voltunk. Nincs más oka.

Ha nincs bizonyítékod,

akkor nincs bizonyíték.

Voiello felhívott.

Kapcsolatba léptek velünk, megkerestek minket.

Félnek. Azt állították, nem ők voltak.

Természetesen blöffölnek. Ez is megerősíti, hogy ők voltak.

Te sarlatán vagy?

Vagy egy guru?

Egy szent? Te vagy az ördög?

Te vagy a Messiás? Te vagy Krisztus?

Te vagy Isten?

Nem számít, Lenny. Én vagyok a pápa.

Számomra te pap vagy, semmi több.

És mindenben engedelmeskedsz nekem, ahogy a többi pap teszi,

mert mi csak ezt az utat ismerjük, ez az egyház.

És mi az egyháznak felelünk.

Őszentsége, igaza van.

Tévedtem.

Ha továbbra is hallgat rám, továbbra is hibázni fogok.

Életem végéig visszavonulok a tornyomba,

és soha többé nem lát senki.

Nem, nem vonulsz vissza.

Megmutatod magad a világnak.

És kimondod, amit nekem nem volt bátorságom kimondani.

- Mellettem lesz, Szentatyám? - Nem.

A pillanat, amire mindig is vágytam, végre elérkezett.

Milyen pillanat?

Amikor beteljesítem egyetlen ambíciómat:

hogy elfelejtsenek.

De maga a pápa.

Nem.

Én egy törékeny porcelándarab vagyok.

De végre megértettem,

hogy a törékenységem az erősségem, nem a kárhozatom.

Mit akar tenni?

Visszatér az otthonába?

Visszatérek önmagamhoz.

Biztos, hogy semmit nem hagytunk ott?

Igen, uram. Biztos.

Mit csináljak a dobozzal, uram?

Egyelőre tartsuk meg, rendben?

Ahogy Newman bíboros mondta volt: "Sosem lehet tudni az életben."

Álljatok fel!

Jézusom!

Ő Amber, egy escortlány Hannoverből.

Mindenhová követ.

Nemrég úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk.

- Hiányozni fogsz, Voiello. - Elmész?

- Igen, itt végeztem. - Hová mész?

Koreába. Kezdenek beindulni a dolgok arrafelé.

Megpróbálom lenyugtatni őket. Senkinek se áruld el, hogy oda megyek!

- Erre nem volt szükség. - Igen, tudom.

Bár mindent megteszek, hogy elrettentsem az embereket,

a végén mindig megszeretnek engem.

Igazad volt.

A kalifátus semmiféle támadást nem hajtott végre Európában.

Most kivel fogok beszélgetni?

Mióta Girolamo meghalt, te vagy az egyetlen barátom.

Nyugi, Voiello! Ez nem a 15. század.

A megfelelő óvintézkedésekkel beszélhetünk telefonon.

De azért kívánj szerencsét! Mást se ettem itt, csak kagylót.

Koreában kutyalevessel fognak etetni.

Hát nem édes, ez az én kis Bauer polipom?

Kérlek, ne mondd ezt, édesem! Lerombolod a legendát.

Voiello, magyarázz meg nekem valamit.

Miért akarna néhány katolikus megölni más katolikusokat?

Mert a fanatizmus és az ostobaság egy és ugyanaz.

Egyébként már nem esznek kutyát Koreában.

Tudom. Tudom, de igazából nem számít.

Akármikor ételt szolgálnak fel nekem, erre fogok számítani,

annak fogom érzékelni.

Kutyahúsnak.

És ahogy te és én is nagyon jól tudjuk, barátom,

az érzékelés a legfontosabb.

Sir John!

A szülei látni szeretnék.

Szeretnék itthon üdvözölni.

A szánk tele van a "szeretet" szóval.

De én,

pedig illett volna, nem tudtam, hogyan határozzam meg.

A szánk tele van a "szépség" szóval.

De én,

pedig illett volna, nem tudtam, hogyan fogadjam el.

És ezért a bocsánatotokért esedezem.

Kérlek titeket, bocsássatok meg!

A szeretetet néha összekeverjük az őrülettel.

A szépséget az extázissal.

A történelem megismételte önmagát.

Az őrület és az extázis ismét...

ellenállhatatlan kísértésnek bizonyultak,

ám ez mindig úgy végződik, mint ahogy Ventotenén is.

Igazságtalan halállal.

Ebben az esetben egy jó és ártatlan pap halálával.

Boldog életre bukkanhatunk a gyöngédség világában,

a kedvességben, a szelídségben,

és a szeretetben.

Meg kell tanulnunk a világban létezni.

És az egyháznak el kell gondolkodnia a lehetőségen,

hogy megnyílik a lehetséges szeretet előtt,

hogy harcolhasson az aberrált szeretet ellen.

Mindezt, III. János Pál, végtelen alázattal,

"középútnak" hívja.

Az elmúlt pár napban megértettem.

Ez nem a középút.

Ez maga az út.

Mióta visszatértem,

mindenféle kérdést feltettetek magatoknak.

Ő az Atya vagy a Fiú?

Ő Isten vagy a Szentlélek?

Ember vagy Jézus?

Felébredt, vagy feltámadt a halálból?

Ő egy szent vagy egy csaló?

Ő Krisztus, vagy ő az Antikrisztus?

Él még, vagy meghalt?

Nem számít.

Tudjátok, mi olyan szép a kérdésekben?

Hogy nem tudjuk a válaszokat.

Végül csak Isten tudja a választ.

Ez az ő titka.

Isten titka, amit csak ő tud.

Ez az a rejtély, amiben hiszünk.

És ez a rejtély vezeti a lelkiismeretünket.

És most...

szeretnék lejönni közétek,

és azt tenném, amit az első perctől kezdve akartam:

megölelnélek titeket,

egyenként.

AZ ÚJ PÁPA

Bíboros fivéreim!

Miután két pápával is igazán nagy szerencsénk volt,

III. János Pállal és XIII. Piusszal,

mire van szükségünk?

Egy zsigeréig középszerű emberre.

Aki unalmas, keményen dolgozó, érzékeny,

és fogékony a számtalan kérésre,

amiket szeretett kollégáitól kap a bíborosi kollégiumban.

Egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjjel.

Ezerszer elolvastam és újraolvastam a pápai évkönyvet,

és a végén nem találtam...

egyetlen nevet sem, aki megfelel a szerepre.

Én igen.

Én találtam egy nevet.

Melyik ez a név, Don Cavallo?

Az utolsó ábécésorrendben: Voiello Angelo.

Miért kell mindig ilyen kényelmetlen helyzetbe hoznod?

Piusz, púp vagy a hátamon.

Magyar szöveg: Márkus Ágnes