Original subtitles

Korábban a Vikingekben...

Igor, fiamként szeretlek.

Ha nem öljük meg sosem leszel szabad.

Ne!

Aki a földemre lép, az meghal!

Gyere, Ubbe, menjünk!

Gyertek vissza!

Mozgás! A hajóba!

Most csatlakozom Björnhöz a Valhallában.

Gunnhild!

Hadd menjen!

Nem tudjuk, hol vagyunk.

Nincs élelmünk.

Az igazság az, hogy valószínűleg meghalunk!

Szóval velem jössz?

Hová?

Nem tudjuk, mi történt ott, mióta Björn meghalt.

Akkor kiderítjük.

Ivar!

Szeretlek.

Megváltoztál.

16. rész: AZ UTOLSÓ SZALMASZÁL

Hajó a kikötőben!

Janus!

Gyorsan! A vízhez!

Ide!

Egy hajó jött!

Mi az?

Egy rusz hajó.

Csak egyetlen hajó jött.

Akkor kísérjétek a kikötőbe!

Nos... hazaértünk.

Min gondolkodsz?

Hogy ez talán mégis hiba.

Rohadék! Hazug!

Mocsok áruló! Bolond vagy! Egy hamis isten!

Áruló és gyáva vagy!

Gerinctelen!

Mocsok!

Áruló!

Menj innen, disznó!

Disznók!

Hazugok!

Kövessetek!

Elvezetlek titeket Harald királyhoz.

Harald királyhoz?

Dicsőség neked,

Szőke Harald király!

Dicsőség!

Ő a feleségem, Ingrid királynő.

Ingrid királynő!

Remélem, hogy békében távozhatnak

a rusz hajósok, akik elhoztak minket.

Természetesen.

Nem számítottunk rá, hogy a trónon találunk, Harald király.

Ami pedig engem illet...

nem hittem volna,

hogy az első látogatóim ti ketten lesztek.

Az istenek útjai kifürkészhetetlenek.

Ez bizony így van,

Csonttalan Ivar.

Miért tértetek vissza?

Ez az otthonunk.

A ruszok oldalán harcoltatok.

Hogy visszavegyük otthonunk.

A saját bátyátoktól.

A testvérek is összeveszhetnek.

Akár még ellentétes oldalon is harcolhatnak.

Ezt nagyon is jól tudod,

Harald király.

A helyiek közül sokan gyűlölnek.

Amíg itt maradsz, addig veszélyben leszel.

Mi vagyunk Ragnar Lothbrok törvényes fiai.

Ne mondd, hogy a kattegati emberek

már nem tisztelik és imádják az apánkat!

És ha hajlandóak téged elfogadni királyuknak,

akkor biztosan elfogadnak minket is

támogatóidnak.

Ha tényleg azok vagytok.

Érkezésetek megerősítheti a pozíciómat.

Még törvényesebbé teszi, mint mondjátok.

Szerintem rendezzünk lakomát,

hogy megünnepeljük ezt az új

és váratlan egyezséget!

Ragnar fiai hazatértek,

hogy támogassák az új uralkodót.

Minden rendben a világgal.

Egyetértetek?

Mit csinálsz?

Nem nekem lesz, a feleségemnek.

Beteg és víz kell neki.

Sajnálom.

Egyenlő arányban osztozunk a vízen.

Nincs kivétel.

És ha meghal?

Sajnálom.

Ez a szabály.

Ma este...

sok okunk van az ünneplésre.

Ragnar két fia hazatért.

Szabad emberek voltak. Bárhová

mehettek volna a világon,

ahol a hírnevük szívélyes fogadtatást

garantált volna számukra.

Ehelyett

visszatértek Kattegatba,

a gyökereikhez.

Látom...

hogy sokan nem örülnek a visszatérésüknek.

Keserű emlékeitek vannak.

Elárulva érzitek magatokat.

Hadd emlékeztesselek titeket,

hogy az istenek mindig megbocsátanak egymásnak!

Bár nem mindig, Lokinak nem bocsátották meg,

hogy megölte Odin fiát, Baldurt.

A kivétel erősíti a szabályt!

Mivel az istenek is emberek,

a legtöbbször megértik az emberi természetet!

Megértik a féltékenységet!

Megértik az ambíciót!

Megértik, hogy emberek, akik szeretik egymást,

kihívják és néha

meg is ölik azokat, akiket szeretnek!

Én magam is megtettem!

Megöltem a saját testvéremet!

És minden egyes nap bánom!

Minden nap.

Ivar megbánta,

hogy úgy uralkodott itt, ahogyan.

Fiatal volt.

Túl nagy felelősség terhelte,

és elfelejtette apja leckéit.

És a testvére, Hvitserk

nem akarta megölni Lagerthát.

Hogyan akarhatott volna megölni egy istennőt?

Mindketten bevallották bűneiket...

és hibáikat!

És idejöttek...

hogy a saját népük ítélje meg őket.

Olyanok, amilyenek,

de egyúttal Ragnar fiai is.

És örülnünk kéne neki,

hogy úgy döntöttek, idejönnek,

és megosztják velünk a jövőjüket.

Nos, halljuk, Ivar!

Valóban isten vagy, ahogy mondtad nekünk?

Jól csináltad.

Köszönöm.

Próbáltam igazat mondani.

Az igazság senkit sem érdekel igazán.

Ellenkezőleg.

Nem, Hvitserknek igaza van.

Ennek semmi köze az igazsághoz.

Ti mind hatalomhoz és befolyáshoz szoktatok.

Itt csak egy király lehet.

Békeidőben,

ha a ruszok nem szándékoznak újra támadni,

mit fogtok csinálni?

Könnyen elunjátok magatokat.

Izgalmakra és kihívásokra vágytok.

Be kell érnetek azzal,

hogy összevesztek és marakodtok egymással.

Jó este volt!

Remek este!

- Éljen Ivar! - Igen,

éljen Ivar!

Éljen Hvitserk!

- Éljen Ragnar! - Éljen Ragnar!

Éljen Ragnar!

Most mi van?

Nem tudom.

Nem tudom, mit tegyek.

Ezt hogy érted?

Szerintem egyikünket sem itt fogja érni

a végzete.

Viszont fogalmam sincs,

hogy hová kellene mennem.

Mintha

egy nyitott hajóban lennék...

ami a tengeren hányódik,

föld sehol a láthatáron...

cél nélkül,

értelmetlenül hajózom.

Te sosem érzed ezt?

Olyan sokáig éreztem így...

észre se venném, ha megváltozna.

Mondd, Othere,

mik a legkorábbi emlékeid?

Nem emlékszem semmire a korai éveimből.

Az lehetetlen.

Rendben!

Az egész gyerekkoromat gyűlöltem.

Alig vártam, hogy felnőjek

és idősebb legyek,

majd megválaszthassam, hogy ki akarok lenni.

Viking voltál.

Ezt mondtad nekünk.

Azért mondtam, hogy örüljetek.

Megismerhettetek. Tudtátok, hová tegyetek.

Nem kell vigasztalnod.

Ez biztos?

Kezdem unni a játszmát,

és azt, hogy nem vagy őszinte.

Körbenézek, és az igazságot látom...

azt, hogy hol vagyunk

és mi lett belőlünk.

Nehogy azt mondd, hogy kezd

elhagyni a hited, Ubbe!

Te ne!

Te semmiképpen!

Mi történt?

Meghalt az éjjel.

Az anyja elmondta, hogy tengervizet ivott.

Ezt neki adhatom?

Nagyon kevés az élelem...

és a víz.

Szegény fiú csak az első a sorban.

Tudom.

Távol jártam, ó, Aggastyán!

Ó, figyeltelek én!

Vak vagyok, s te azt hiszed, hogy nem látok?

Nem biztos, hogy vissza kellett térnem.

Harald gyanakszik,

hogy megdönteni jöttem uralmát.

Talán így kéne tennem,

mert elviselni sem tudom a gondolatot, hogy szolgáljam.

Szegény Ivar!

A semmit a semmihez köti.

Gondolj az apádra!

Itt ült,

álmodta az álmait...

távoli helyekről!

Nem emlékszel?

Akkor nem ide köt a végzetem.

Nem adhatok tanácsot.

A zsebedben láttam

egy lehetséges választ a kérdésedre...

Csonttalan Ivar.

Drága bátyám!

A Legnagyobb biztosan megünnepelte

érkezésedet a Nagyterembe.

Az istenek biztosan a magasba emelték kupáikat,

hogy tisztelegjenek Vasbordájú Björn,

Ragnar fia előtt.

Amikor csatlakozom hozzád,

nem lesz ünneplés.

Mit csináltam életemben?

Részeges voltam,

kicsapongó.

Elhagytam Ubbét,

a testvéremet, akit a legjobban szerettem.

Megöltem Lagerthát.

Mindkét nő, akit valaha szerettem, nyomorult véget ért.

Nem házasodtam meg,

nincsenek gyerekeim.

Árnyékként követem Ivart, és...

azt sem tudom, miért.

Az istenek biztosan megvetnek.

De mindezt már biztosan tudod, Björn.

Biztosan hallod a beszélgetéseiket,

a nevetésüket.

Ezért gyötörné a lelkemet

a kedves szavad.

Hvitserk, ne gondolj ilyen rosszat az istenekről!

Ki vagy te?

Szellem vagy?

Nem. A nevem Idun.

És mindent tudok rólad.

Veled töltöm a ma estét,

ha úgy kívánod.

Sikerrel jártál!

Igen, én is így gondoltam.

Mindig úgy képzeltem, hogy az uralkodás a sorsom.

Norvégia királya akartam lenni.

Még Vasbordájú Björnt is kihívtam a címért,

és csaltam, hogy az enyém legyen.

Ám most...

nem vagyok biztos benne,

hogy valóban akartam valaha is.

Királynak lenni oly kevés élvezettel

és elégedettséggel jár!

Nem igaz...

Ivar király?

Amikor visszajöttem...

azt hittem, megtalálhatom önmagamat,

és az lehetek, aki egykoron voltam.

Az az ember,

aki uralkodni akart,

aki bármit megtett, hogy megszerezze a trónt.

De azon a trónon ülni...

nem jelent semmit.

Az csupán a hatalom illúziója,

ami valamiféle őrületet vált ki az emberből.

Nem igaz?

Nem igaz, Ivar?

Ismerd el!

Igen.

Igen, igaz.

Nem biztos, hogy tetszik, amit látok.

Nem akarom Kattegatot uralni.

Szerintem az unalmas lesz.

És emellett a feleségem egy boszorkány,

akiről tudom, hogy egyáltalán nem szeret.

A nő, akit igazán szerettem, halott.

És talán az is az én hibám.

Ne beszéljünk a szerelemről!

Ott vannak a testvéreid, akikkel beszélhetsz. Nekem...

nincs senkim. Mindig egyedül.

Nem.

A testvéred, Halfdan itt van.

Most is hallgat minket.

Ahogy az apám,

az anyám és a testvéreim is.

Mind körülöttünk vannak.

Nem hiszed?

Halfdan már elment.

Hosszú ideje.

Nyilván én öltem meg...

Szerinted eljönne meglátogatni?

Remélem, az istenek megbocsátanak nekem,

bár szerintem ez nem lehetséges.

Az aranyalmák megfőnek. Az élet útjait tapossák. Az örök fiatalság a sors kezében.

Tudom, hogy ki vagy.

Idun, az istennő, akit örök fiatalsággal áldottak meg.

Biztosan Odin küldött hozzám.

Nem parancsra cselekszem.

Egész életedben figyeltelek.

Osztoztam az örömeidben és a fájdalmaidban.

És úgy gondoltam, megjelenek neked,

ahogy megérdemled.

Velem maradsz?

Csak hajnalig.

De a hajnal még nagyon-nagyon messze van.

Szóval ne sírj többé, édes Hvitserk!

Ne sírj többé!

Az emberek azt hiszik, nem jelentesz veszélyt,

de én másképp gondolom.

Az összes fiam közül

te voltál az,

akit ide akartam hozni.

És úgy hiszem, hogy te vagy a legfontosabb

a népünk jövője szempontjából.

Nem úgy gondolkodsz, mint mások.

Kiszámíthatatlan vagy!

A düh ajándék!

Ami itt van bent, ajándék!

Mindig mindenki alá fog becsülni.

Meg kell fizetniük érte.

Okosan használd a dühödet!

És ígérem, fiam,

hogy egy nap az egész világ

ismerni és félni fogja Csonttalan Ivart.

Légy kegyetlen!

Az anyám azt mondta

Egy nap majd veszek

Egy hajót jó evezőkkel

És elhajózom távoli partokra!

Ott állok majd az orrban

Nemes bárkát kormányzok

Egyenesen a kikötőbe

Levágom az ellenséget

Levágom az ellenséget

Kérem a pénzemet!

Gyerünk, add oda!

Már megkaptad!

Viccelsz? Kérem a pénzem!

Kérem a pénzem!

Kettőt kapsz, hacsak nem...

Ezt miért csináltad?

Hé, te! Nyomorék!

Ingrid királynő azt mondta, békeidőben

nem lenne választásunk és egymásnak esnénk!

Igaza volt.

Nyilván mindannyian szeretnénk letagadni,

de meg fog történni.

Hacsak nem maradt még valami, amit együtt csinálhatunk.

Maradt, méghozzá ez!

Kérlek, Ragnar, igyál!

Kérlek, igyál!

Nem eszik!

Nem halhat meg!

- Hogyne halhatna meg! - Nem!

- Az lehetetlen! - Nem vagy isten,

nem tudod megmenteni!

Ez az én hibám!

Sosem kellett volna elhagynunk Kattegatot!

Miért haldoklunk itt,

a semmi közepén?

A tenger közepén?

Nem a te döntésed volt, Ubbe!

Az istenek hoztak ide minket! Ők döntöttek sorsunkról!

Sajnos Ubbe elvesztette a hitét.

Már nem hisz. Így van, Ubbe?

Ubbe!

Ubbe, kérlek! Ne!

Ne!

Ubbe!

Ubbe! Elég, hagyd abba!

Hát nem érted?

Ha így viselkedtek, ha meg akarjátok ölni egymást,

nem leszünk jobbak, mint Ketil és akiket hátrahagytunk!

Nem különböznénk tőlük!

Mi értelme új földet találni,

ha ott is ugyanúgy viselkedünk, mint a régin?

Ubbe, az istenek szerelmére!

Barátaim,

izgalmas híreim vannak!

Hiszen milyen király lennék, ha nem izgalmas híreket hoznék?

Björn király úgy hitte, Kattegatot csak a kereskedelem tarthatja fenn.

Ez nem igaz.

Persze az igaz, hogy mindig is kereskedők voltunk!

Elmentünk a világ végére is,

hogy más népekkel és kultúrákkal kereskedjünk.

De a skandináv országok kicsik.

Nem sok, mivel kereskedhetnénk.

Ehelyett közel s távol portyáztunk...

...és a portyáink sikeresek voltak!

Igen!

Most jelen vagyunk Angliában, Írországban...

...Frankhonban és még Ruszföldön is!

Igen!

Elkezdtünk gyökeret ereszteni ezeken a helyeken.

És a befolyásunk jócskán meghaladja a méretünket!

Azonban ha nem folytatjuk a portyázást,

nem nyerünk csatákat

és foglalunk területeket,

akkor hamarosan mindent elvesztünk, amit eddig megszereztünk.

Megvetettük a lábunkat az angliai Yorkban,

Merciában és Northumberlandben.

És még megvan a településünk Wessexben,

amit Ubbe nyert nekünk!

Wessex

továbbra is erős,

és továbbra is Anglia utolsó nagy királysága.

Az összes szász törzs esküt tett Alfred királynak.

Ha békén hagyjuk a birodalmát,

akkor biztosan elpusztítja

és visszaveszi minden elvesztett hűbérbirtokát!

Ezt nem engedhetjük!

Azt mondják nekem, hogy minden nagy hősünk halott.

Talán elhiszitek.

Nekem úgy tűnik, hogy amíg rokonaink

messze földön küzdenek és harcolnak,

ti mind élvezitek a kényelmes életet Kattegatban.

Bőségben éltek, és elfelejtettétek, hogy valójában kik vagytok.

Elfeledtétek, hogy vikingek vagytok,

az istenek fiai és lányai, akik a Valhallába vágynak!

Ezért halt meg Ragnar Lothbrok?

A könnyű életért, a kellemes napokért

áldozta fel az életét?

Ott voltam, amikor az apám meghalt.

Láttam, hogy megtörten lóg ketrecében egy kígyókkal teli verem felett.

És hallottam az utolsó szavait. Nem kért szánalmat.

Örült, hogy meghal.

Nevetett, mert tudta, hogy hamarosan az istenekkel lakomázik!

Arra ösztökélte a fiait és titeket, a népét, hogy bosszuljuk meg.

A halála óta a keresztény ragály az egész világon elterjedt,

még rusz testvéreinket is megfertőzte!

Azt állítjátok, hogy vikingek vagytok!

Viselkedjetek is úgy!

Felejtsétek el a kényelmes létezést!

Gyertek velem és győzzük le Alfred királyt!

Gyertek velem, hódítsuk meg Angliát és vegyük el a kincseit!

Vegyétek el, ami jár!

Legyetek olyanok, mint az istenek, a cél a Valhalla!

Valhalla!

Valhalla!

Dicsőség Ivarnak!

Dicsőség Ivarnak!

Dicsőség Ivarnak!

A feliratot fordította: Bogdán László